Szerző Téma: Holdkórosok~  (Megtekintve 519 alkalommal)

Description: avagy "kajacsata" az éj leple alatt :D

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Leyre la Azucena

Sexta Espada

Espada

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
17 500 / 30 000

Hozzászólások: 28

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Vörös és Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#2E700C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Holdkórosok~
« Dátum: 2018. Márc. 10, 18:39:47 »
A telihold sápadt fénye beragyogta az eget Karakura városa felett. Az éjszaka ily mód egyáltalán nem tűnt olyan sötétnek, mint máskor. Talán még az utca lámpák fénye nélkül is meglettek volna az éjszakában barangolók.
Eme ''fényáradatban'' így aztán igen csak szemet szúrhatott egyes lények számára a hirtelen megjelenő sötét folt. A halk mégis jellegzetes zúgó hanggal kitárult átjárón, egy fakó bőrű, ledér öltözetű impozáns lény lépett át. Két vékony karját a magasba emelve és egy összezárt hófehér ernyőt tartva nyújtóztatta meg, mint aki nemrég ébredt egy pihentető alvásból. A köztes dimenzió határa előtt a levegőben szilárdan álló szépség egy mosollyal az arcán pásztázta az elé terülő létképet, míg az átjáró megint a jellegzetes hangját hallatva magától bezárult.
- Fenséges~
Jegyezte meg az örök éjszaka lénye, kinek számára az ''újjászületése'' óta ez a legkedveltebb napszaka, olyannyira, hogy ellentettje kínzó fájdalommal árasztja el testét, így hát dicsérete igen is komolyan vehető.
- Saa~, lássuk mi van ma terítéken~
Magának tett megjegyzését követően a szépséges lény megszüntette a talpa alatti lélekenergia áramlását, ezzel utat engedve a gravitáció számára mely azon nyomban magával ragadta csábító testét.
Rögtönzött erőfitogtatása a talajjal a saját győzelmével ért végett mikor is egy hangos robajjal zúzta be az aszfaltot, míg ő maga jóformán meg sem érezte a landolás okozta ütközést. A közeli járművek is mind egytől egyig hangos visításba kezdtek, köszöntvén az éj leple alatt közlekedő másvilági betolakodót. A gyönyörűséges nőt azonban ez cseppet sem zavarta. Napernyőjét a vállára csapta és útnak is indult, hogy a környező kerületek utcáin végig ballagva valami fogára való gusztusos lelket találjon magának.
Míg kecses lábai egymást követve haladtak előre, jó maga a gondolataiba merülve játszadozott el a még el sem ejtett zsákmánnyal és próbálta eldönteni ma este miképp tegye élvezetesebbé táplálkozási szokásait.
Végül döntésképtelen állapotából egy közelben feltűnő fajtárs jelenléte zökkentette ki, ám ugyanakkor ennek köszönhetően egy igen csak érdekes szórakozási mód is ihletet vert csinos kis kobakjában, melyet egy ördögi mosollyal jóváhagyott.

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 000 / 30 000

Hozzászólások: 251

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Holdkórosok~
« Válasz #1 Dátum: 2018. Márc. 17, 20:54:02 »
Tényleg ritkán járok át ide, most érzem csak igazán. Úgy megszoktam a mi hatalmas fáinkat, hogy ezek a dúságú kis vackok eléggé megnehezítik a dolgom. Nem gond, csak szórakozásból kapaszkodok fel néha-néha, mert imádok az ágakon ugrálni. Vagy azokon, vagy a tetőkön kényelmes a közlekedés. Nem kell kanyarogni. Ma szép este van, a hold olyan ezüstös akárcsak otthon. Majdnem. Az otthoni szebb, de itt legalább vannak csillagok. Az egyetlen amit sajnálok, hogy ilyenkor eltűnnek az emberek a négy fal közé, és nem juthatok hozzá az édességemhez. Á, most annyi baj legyen, találtam valamit, ami bár nem olyan édes, most legalább elszórakoztat kicsit.
Jobban szeretem, mikor van kihívás, de ilyen sötétben az az ember akkor venne csak észre, ha az orra elé ugranék le, de azért nagyon is szórakoztató, ahogy ijedten kapkodja a fejét minden egyes nesznél, keresve a zaj forrását. Ritkán vadászom emberekre. Átlagos lelkek, gyengék, szinte íztelenek. Nem vagyok az a túlzottan nagyevő, éhes fajta, de néha van 1-2 olyan kivétel, aki kicsit másnak tűnik, nem olyan szürkének, mintha valamivel ízletesebb lenne a nagyátlagnál. Ez a példány is ilyen, ezért, a helyszín miatt is, meg persze a reakciói miatt döntöttem úgy, hogy kicsit szórakozom, aztán ezt az egyet elfogyasztom mielőtt hazamennék. Ismerem magamat. Ilyenkor, mint most, mikor semmi kihívást nem jelent az áldozat ami szórakoztathatna, egy kis idő után már unalmasba fog átcsapni, és idegesíteni fog. Még azelőtt abba kellene hagynom, különben oda lenne a hangulat. És azt nem hagyhatjuk.
Ezekre a gondolatokra sötét mosoly kíséretében megnyalom az ajkam, de mielőtt megindulnék, a mozdulat közepén torpanok meg. Egy ismerős reiatsu csap meg. Nem tudom honnan, de ismerős. Mintha éreztem volna már hasonlót. Érdeklődve kapom arrafelé a fejem, amerről megéreztem, de még semmit sem látok. Talán a sötétség rejti el előlem, vagy valami takarásában van, de inkább tűnik úgy, hogy még túl messze van ahhoz, hogy láthassam, hisz épp csak megéreztem. Igaz ez sokszor semmit sem jelent, aki akarja akár úgy el tudja rejteni a jelenlétét, hogy a másik háta mögé is állhatna, akkor se biztos hogy kiszúrják. Úgy tűnik bárki is ez, nem rejti véka alá, hogy itt van. Ennek nem tudom, hogy most örüljek e, vagy zavarjon a tény. Az már eleve zavar, hogy újabban egyre több reiatsuról érzem úgy, hogy ismerős. Kezdem nem kedvelni az „ismerősöket”.
Visszakapom a fejem a potenciális kiszemeltem irányába. Szerzett egy kis egérutat, amíg én nézelődtem. Annyi baj legyen, de még véletlenül sem akarom, hogy kezdjen megnyugodni, és ezek után talán jobbnak tűnik, ha gyorsan le is zárom a ma esti játékom, és elkapom azt a szerencsétlent. És még én szoktam mondani, hogy ne kergesd túl sokáig a vadat…
Gyorsan elrugaszkodom, és gyorsabb futással indulok meg az áldozat irányába. Azt hiszem elégedett lehetek, elég messze és jó ideig tereltem, utána majd foglalkozok a lélekenergia gazdájával is, ha az azután még itt lesz.

Karakterlap

Leyre la Azucena

Sexta Espada

Espada

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
17 500 / 30 000

Hozzászólások: 28

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Vörös és Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#2E700C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Holdkórosok~
« Válasz #2 Dátum: 2018. Ápr. 15, 15:58:17 »
Felettébb mókásnak tartott ötletétől vezérelve útirányt módosított a gyönyörűséges és a fajtársa irányába vette az irányt. Még messze volt ugyan, ám közel sem annyira, hogy ne tudná utolérni és egy kis mókát vinni az éjszakai sétájába. Lábaiba csekély lélekenergiát összpontosított majd elrugaszkodva a talajtól, háztetőről háztetőre szökellve indult meg az arrancar irányába. Amerre ment nem igen maradt épp tető sem, sőt néha egy-egy autó is megsínylette, melyek még egyszer ''felsikoltottak'' miután azt hitték, hogy feltörték őket majd végleg elhallgattak.
A szépség végül egy lélek-szakadtában loholó lélekre figyelt fel a sötét aszfalton. A nő nem tett semmit csak figyelte egy póznán guggolva vállára a napernyőjét csapva. Csak várt és várt amíg meg nem jelent maga a vadász is. Ekkor lépett csak közbe. Felállt, a levegő lélekrészecskéin megtámasztotta magát az egyik lábával, majd nyújtózott egyet. Végül suhintott párat a szabad karrjával mely ezüst és vérvörös energia csóvákat indított el.
A ''Holdfény'' olyan úton érkezett, mintha csak a fajtársat célozta volna meg. Persze ha van olyan béna, hogy nem tud kitérni a kötöző lidérc bűbáj útjából, valószínűleg meg sem érdemelné, hogy a szépség játsszon egyet vele.
Ha pedig sikerült félre állnia a csóvák végül a menekülő prédát ejtették foglyul. Persze, ha a kitérés helyett a megsemmisítést választotta az sem okozott volna. Újabb energia csóvák indítása után már közvetlenül az ijedt lelket célozta meg, hogy ne tudjon tovább menekülni.
- Konbanwa, Waga Imouto yo!*
Nem kiáltott, de nem is suttogott csak annyira volt hangos, hogy a vadász meghallja anélkül, hogy el keljen mozdulni a pózna tetejéről. Már ha fogalmazhatunk így, hisz csak az egyik lába pihent az említett oszlopon a másik a levegőben.
- Nem akartam bezavarni a vacsora időbe, hisz én is épp emiatt érkeztem ide... Demo saa*... eszembe jutott egy igen érdekes ötlet. És arra gondoltam vajon te is benne lennél e, Imouto... chan?
A hold fényében tündöklő gyönyörűség egyenest a másik nőre vetette ezüst és vérvörös fényben pompázó íriszeit. Nem mondott semmit csak várta mit lép a nő. Mint minden fajtárs számított rá, hogy ő talán egy agresszív ingerlékeny fajta – akárcsak ő maga az esetek többségében. Így egyelőre csak várt a reakciójára, mielőtt még ismertette volna a játékot és annak szabályait.

*Estét, húgom!
*De aztán...

(click to show/hide)

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 000 / 30 000

Hozzászólások: 251

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Holdkórosok~
« Válasz #3 Dátum: 2018. Ápr. 16, 21:10:59 »
Rossz szokásom talán, de a véremben van. Üldözni, terelgetni, vagy épp becserkészni. Előbbi kettő csak abban az esetben lehetséges, ha a másik gyengébb nálam, különben marad a lesből támadás. Bár mióta a resurrección szükséges a savas mérgem kieresztéséhez, elég hasznavehetetlen a meglepetés erején kívül. De ez az emberi lélek túl gyenge. Csak egy rövid, ideiglenes kezdeti adrenalin löketet képes adni maga a vadászat, de tudom, hogy nagyon hamar elmúlik. A hirtelen felbukkanó jelenlét is arra ösztönöz, hogy most már minél előbb zárjam le. Nem kifejezetten zavar. Miért is zavarna, nem feketeruhástól származik. Pusztán csak annyit ér el a közeledtével, hogy meggyorsítom a játékom, közben figyelek el-elsandítva, hogy mikor tűnik fel a szemem előtt is a reiatsu gazdája.
Túl közel ért, itt volt az ideje nekem is befejeznem a vacsorát, hogy megnézhessem az újonnan érkezőt és esetleg az ittlétének okát. Épp mozdulnék, hogy nyakon csípjem a gyávát, mikor megérzem a felém közeledő energiát. Reflexből könnyedén ugrom félre a támadás elől, érdeklődve, és nem kevésbé borúsan figyelve, hogy a lélek felé is lett indítva. Szerencsére nem közvetlenül rá célzott, oda lenne az egész. A következő szavakra fordítom felé kissé grimaszosan a tekintetem. Ezért volt kicsit ismerős a reiatsu, ez az a nőstény, aki ott volt azon a havas tájon. Azon kívül, hogy csak a kaján jár az esze, az egyetlen értelmes volt, aki nem akart volna vakon a többi hülye után menni. És ha ráfogta volna az a szőke töpörtyű a fegyverét, legalább okom lett volna kilőni azt a kölyköt. Kár érte, de sebaj.
- És mi lenne az, aminek köszönhetem a Nővérkém jelenlétét, és hogy eltolódik a mai vacsorám? – szám szerint talán ez a harmadik alkalom, hogy lehúgozott. Bizonyos értelemben, mivel egy fajhoz tartozunk, de akkor rajtam ne múljék, hogy bár kissé megnyomva kövessem a példáját. Ettől függetlenül nem vagyok benne biztos, hogy pozitív, vagy negatív érzéseim vannak jelenleg a felbukkanásával kapcsolatban, így csak kissé kelletlenül figyelem, amiért nem tudott szándékosan várni még egy percet, mielőtt ilyesmikkel dobálózna felém. Az az egy biztos, hogy nagyon rossz előérzetem van az „érdekes” ötletével kapcsolatban, nem biztos, hogy hallani akarom. Lehet amiatt, hogy az nem várhatott, amíg befejezem az étkezést.

Karakterlap

Leyre la Azucena

Sexta Espada

Espada

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
17 500 / 30 000

Hozzászólások: 28

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Vörös és Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#2E700C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Holdkórosok~
« Válasz #4 Dátum: 2018. Ápr. 29, 18:18:54 »
- Kyaaa~ ne nézz így rám. Mondom érdekes lesz! – a gyönyörűséges nő nagy vigyorral karolta át saját magát, mikor komolytalanul felsikoltott. Végig simította magát majd jobb kézfeje a vállától nem messze állt meg felfelé mutatva mikor az „érdekes” szóhoz ért. Nem volt szándéka sehova mutatni természetesen, egyszerű figyelem felkeltő mozdulat volt csak.
- Hm... vagy mondjam inkább azt, hogy izgalmas? – tette fel magának a költői kérdést, miközben elmélkedő arcot vágott, persze közben egyszer sem vette le ezüst és vörös árnyalatban szikrázó lélektükreit a másik lányról. Mikor már látta rajta, hogy nagyon türelmetlen, elrugaszkodott az oszlop tetejéről és fajtársa, illetve a lélek között landolt félúton. Hófehér hátát a férfi felé mutatta, hisz nem engedhette meg azt, hogy háttal álljon húgával szemben.
- A játék igen egyszerű... – kezdett bele a mesébe, majd mielőtt még folytatta volna nemes egyszerűséggel egy csettintéssel feloldotta a lelket fogva tartó léleksarlókat. - Egyszerűen szólva, egy fogócska, két fogóval... – mutatta fel mutató és középső ujját, miközben az öltönyös férfi ijedt arckifejezéssel és botladozva folytatta értelmetlen menekülő útját a teliholdas éjszakában. - Aki hamarabb elfogja azé lesz... – kezében ekkor energia gyűlt össze és egy gyors kisüléssel indította meg az ezüst-vörös bara-t a másik fél lába irányába. -... a vacsora! - majd még mindig felé fordulva és a betont beszakítva rugaszkodott el a talajtól, üldözőbe véve a lelket.
A környéken nincs már több lélek, a város központ felé akár shinigamikba is ütközhetnek, és ha ez még nem lenne elég ok a beszállásba, gyönyörűségünk a biztonság kedvéért felhergelés címén vágta neki az előbbi energia gömböt.

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 000 / 30 000

Hozzászólások: 251

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Holdkórosok~
« Válasz #5 Dátum: 2018. Máj. 05, 01:48:06 »
Meglepődök kicsit a reakcióján, mintha picit túljátszaná, de azért már inkább mutatkoznak a meglepettség jelei az arcomon, de a gyanakvás még mindig erősebb.
- Neked, vagy nekem? – azért nem teljesen mindegy, nagyon örülök, ha érdekes lesz neki, csak engem ez pont nem érdekel. Még mindig villog a vészjelzőm, hogy nem véletlenül azelőtt bukkant fel ilyen módon, mielőtt elkaphattam volna azt a lelket.
~ Izgalmas, mi? – egy kisebb sóhajjal gondolkozok el a szavain. Soha… egyetlen egyszer se futottam még bele úgy egy fajtársamba, hogy az normálisnak legyen mondható. Soha. Nem mintha nagyon érdekelne, vagy zavarna, de ez az kevéske alkalom olyan mintha ez elkerülhetetlen velejárója lenne. Nálunk mindenki hülye? Fura mód szeretném, hogy a válasz igen legyen. Az átlagos és normális annyira unalmas. De ez akkor sem változtat a tényen, hogy megzavarta a vacsorámat…
Rezzenéstelenül figyelem, ahogy végre leszáll onnan, és a földön landol, most már tényleg várom, hogy mondja már, mit szeretne. A játék hallatán viszont kicsit jobban grimaszba borul az arcom.
~ Tudtam. Tudtam, hogy ez lesz! Hát hogyne, hogy nem hagy nyugodtan vacsorázni, úgy tudtam! – nagyon nehéz megállnom, hogy ne kiabáljam hangosan is duzzogva. Hogyne lett volna egyértelmű, ez a nőstény egy éhenkórász. Még szép, hogy az általam terelgetett lélekre pályázik.
– Tudod, a legutóbbi fogócskámnak igen érdekes következményei lettek. – megadóan felsóhajtok, de akkor sem értem miért akar mindenki fogócskázni velem. Ha nem egy lélekért, akkor egy névért, vagy más célból. De még finoman is fogalmaztam azt a tényt, hogy meg lettem győzve, hogy beköltözzek Las Nochesbe. És ez csak a legkisebb töredéke az utána történteknek.
Elugrok a bala elől, ez meg sem lep, sőt, úgy ugrok, hogy már neki is lendülök én is a futásnak.
- Csak nehogy megbánd! – elmosolyodok belemenve a játékba. Nem lehetek zsémbes, nem is kérhetem ki magamnak, arra a lélekre nincs ráírva a nevem, de én találtam, üldöztem, az enyémnek tekintem, így aztán még csak az hiányozna, hogy hagyjam, hogy megkaparintsa! Az előbb rám küldött balát, háromszorosan lövöm vissza, amilyen gyorsan csak tudom, rá, elé és mögé is, megnehezítve ezzel a kitérését, és már sonidózok is tovább. Nem fut olyan gyorsan a lélek, a kérdés ki éri el hamarabb és tudja a másik elől elragadni. Kíváncsi vagyok mennyire gyors a lány, van-e olyan gyors, mint Vex, vagy vele már fel tudom venni a versenyt.