Szerző Téma: Hiraikotsu Omote  (Megtekintve 243 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Hiraikotsu Omote

Hozzászólások: 1

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 0 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Hiraikotsu Omote
« Dátum: 2018. Ápr. 09, 22:19:02 »
~ Adatlap

Név: Hiraikotsu Omote
Nem: Férfi
Kaszt: Shinigami
Szül. ideje: 32 évvel ezelőtt Soul Society-ben.
Kor: 32


~ Előtörténet

Minden 32 évvel ezelőtt kezdődött Soul Society egyik eldugott kerületében, azzal hogy megszülettem. A szüleim nagyon várták már a jöttömet, éppúgy, mint a testvéreim. Hárman vagyunk testvérek, mindannyian Shinigamik. Szerető környezetben nevelkedtem fel, lényegében mindenem megvolt, amit csak szerettem volna. Egy bátyám és egy nővérem van, akik a mai napig Halálistenként dolgoznak. Születésünk ideje alapján sorban éreztük meg az éhséget a testvéreimmel.
Először Aono került be az akadémiára. Amikor elvitték otthonról, sokáig hírét sem hallottuk. Majd egyszer csak megjelent Shinigami egyenruhában, büszkén és közölte velünk, hogy ezen túl ő is vigyázza a biztonságunkat. Nagyon örültünk a hírnek, ugyanis ez egy igazán nagyszerű dolognak számít a köreinkben. Aki Shinigamivá válhat, azelőtt egy teljesen új világ tárul fel. Majd a nővérem következett. Bara is Halálisten lett, de róla nagyon keveset tudtunk meg. A sikeres vizsgáját követően nem jött haza, csupán Aono látogatásaiból tudtunk meg ezt-azt. Majd rám került a sor, hisz én is megéreztem az éhséget.
Az Akadémián egy egészen más környezet fogadott. Minden más volt, mint amihez hozzászoktam. Elsősorban a fegyelem volt érezhető és a szigor, amivel kiképezték az újoncokat. Majd az első napon egy tesztnek vetettek alá minket. Be kellett bizonyítanunk, hogy rendelkezünk a Spirituális Energiákkal. Nos, ez kissé meglepő volt, ugyanis harcolnom kellett egy ex-Shinigami-val. Elég rendesen megfuttatott a srác, de közben kiderült, hogy nem vagyok átlagos lélek. Ezután egy tesztet töltöttünk ki, hogy mennyi mindent tudok a világunkról. Közepes eredményt értem el, így ehhez mérten osztottak be az egyik osztályban. Az osztálytársaim mind fiatalabbak voltak nálam, legalábbis kinézet alapján. Éppen ezért kényelmetlenül éreztem magam közöttük. Ráadásul folyamatosan vénembernek neveztek... Viszont nem foglalkoztam velük, egyetlen cél lebegett a szemeim előtt: a Shinigamivá válás.
Így hát szorgalmasan tanultam a különböző harci stílusokat, mint például a Hakuda-t, vagy a különböző Kidou-kat. Nagyon szerettem a kardforgatást, de valahogy nem tudtam minden csínját-bínját elsajátítani.
Ennek ellenére nem adtam fel a küzdelmet. Próbáltam olyan kidou-kat elsajátítani, melyekkel pótolhattam a hiányosságaimat. Ez volt az oka annak is, hogy a Shunpo-t olyan magas szintre fejlesztettem. Ezt persze úgy kell érteni, hogy a tanoncok között én voltam az egyik leggyorsabb.
6 évet töltöttem el az akadémián, ami alatt számos hasznos trükköt megtanultam. Mégis az utolsó év volt a legizgalmasabb, ugyanis ekkor átvittek minket az Emberek világába, ahol Hollow irtás volt a feladatunk. 4 fős csoportokba szerveztek minket, minden csoportnak a vezetője az „okosok” osztályából került ki. Természetesen alaposan felkészültek erre az egészre. Néhány igazi Shinigami egy erőteret állított fel, így nem tudott mindenféle szerzet bejönni a mi kis gyakorló részünkre. Ezzel teljesen biztosították, hogy békésen harcoljunk. A mi csapatunk egy parkban vadászott lehetséges áldozatra, de sajnos nem találtunk semmit. Azonban az egyik közeli osztagnál hevesen dúlt a harc, így azonnal oda siettünk. Szerencsétlenekre két Hollow is jutott, így nem bánták, hogy betársultunk hozzájuk. Mivel a csapatból én voltam az egyik leggyorsabb, én játszottam a csali szerepét. Villám gyorsan a bestia fejéhez ugrottam, majd egy hatalmas ütést mértem a fejére. Ennek köszönhetően az rám kezdett figyelni. Ezután a park felé siettem, de természetesen úgy, hogy követni tudjon. Amikor másra próbált koncentrálni, olyankor mindig neki ugrottam és megütöttem. Ezáltal eléggé felhergeltem, hogy engem kövessen.
Majd elértünk a parkhoz, ahol eléggé nagy volt a terep, hogy folyamatos támadásokkal összezavarjuk. Ezúttal viszont kevésbé mentünk hozzá közel. Mindannyian kidou-kat lőttünk rá, bár azokkal nem mentünk túl sokra. Én a Hadou 4-et használtam rajta, de gyakran elugrott előle. Végül a vezetőnk úgy döntött, mindenki a maga fegyverét használja ellene. Ekkor kicsit elhúztam a számat, mivel ebben nem voltam a legjobb. Majd egy különös érzés töltött el. Nem tudom hogyan, de mintha valami az agyamba sulykolt volna egy nevet és egy parancsszavat. A Kyouken Shiro, Nene parancsra a kardom hirtelen felvillant, majd a penge lilás színűvé változott. Igazán megdöbbentem akkor, közben megéreztem a hatalmat, ami áramlott a fegyveremből. Viszont, míg én a fegyverem átváltozásával voltam elfoglalva, dúlt a harc.
 A bestia pont felém tartott. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, azonnal felé ugrottam, majd egy hatalmas ütéssel elkábítottam. Ekkor a társaim rávetették magukat. A Hollow még így is félelmetes ellenfél volt. Össze vissza csapkodott a kezeivel, ezért nehéz volt őt eltalálni. Egyik társamat sikeresen el is találta, aki egy közeli bokorban landolt. A harc hevében nem igazán foglalkoztam vele, inkább újra támadásba lendültem.
Ádáz küzdelem volt, de szerencsére mi győztünk. A harc után a vezetőnk parancsára azonnal a sebesült társunkhoz siettem és elláttam. Szerencsére nem volt komoly sérülése, így nem kellett sürgősen haza szállítani. Már mentünk volna tovább, hogy újabb ellenfelet keressünk, de a feladat vezetői megállítottak minket, ugyanis végeztünk itt. Így hát haza tértünk, ahol már mindenki máshogy bánt velem. Nem tudom mi erre a legjobb szó. Mondanám azt, hogy tiszteltek, de szerintem az túl erős kifejezés. A lényeg, hogy elismerték a teljesítményemet.
Ezt követően még tanultunk kisebb dolgokat, de az időnk jelentős részét azzal töltöttük, hogy felkészüljünk a vizsgára. Mire eljött az idő, már mindannyian aktiválni tudtuk a kardunk képességeit.
A vizsgát követően pedig ide helyeztek, azt mondták, hogy ez lesz az osztagom.


~ Kinézet

Meglehetősen magas, nagyjából 185cm, izmos testalkatú férfi. Gyakran tűnik ápolatlannak. Hosszúkás (középhosszú?), sötétbarna haja van, ami általában kócosan mered az égtájak irányába. Arcát többnyire borosta borítja, de néha hagyja, hogy kisebb szakálla nőjön. Ruhatára meglehetősen szegényes, többnyire egyenruhát visel, ami gyakran koszos.


~ Jellem

Általában meglehetősen pimasz, forrófejű. Gyakran elsőnek cselekszik, és csak utána gondolkodik, ami után általában fő a feje. A hétköznapokban többnyire barátságos és segítőkész, bár ha valaki a gyengébbeket terrorizálja, akkor hamar elborul az elméje. Szeret versenyezni, így előfordulhat, hogy egy feladat elvégzése alatt kihívja a társait egy kis vetélkedésre.


Nene ~ Zanpakuto/képesség

Átdolgozás alatt!

~ Szeret-nem szeret

Szeret:
- Sétálni a szabadban.
- Piálni, avagy lerészegedni.
- Harcolni.
- Másokon segíteni.
- Lustálkodni.

Nem szeret:
- Ha a gyengébbeket bántják.
- Ha hülyének nézik.
- Takarítani.
- A rendmániás embereket.
- Veszíteni, vagy alulmaradni egy küzdelemben.


~ Felszerelés(ek)

Nincs egyéb felszerelése


~Próbajáték

Szerintem nem igénylem :)
« Utoljára szerkesztve: 2018. Máj. 01, 19:55:52 írta Hiraikotsu Omote »