Szerző Téma: Park  (Megtekintve 2624 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kuchiki Samanuske

Eltávozott karakterek

4. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 000 / 15 000

Hozzászólások: 37

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 10 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Takagi Akira


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Park
« Válasz #30 Dátum: 2017. Okt. 19, 15:09:45 »
Evés után muszáj lesz benézni a konyhába, lehet a régi konyhásnéni van itt, talán még szerezni is tud egy keveset, amit haza is vihet, csak dugdosnia kell majd az otthoni szakácsok elől, nehogy megsértődjenek.
- Már miért ne lehetnének? Ha harcolnak meg is tudnak sérülni, vagy nem? Nem szoktam harcolni, de azt még én is tudom, hogy az a jó harc, ahol nem egy ütéssel nyersz.- Motomoto mindig azt mondta, hogy egy gyors harcnál nincs unalmasabb, az a jó ahol énekelnek a pengék és tépik a másik húsát, a vér pedig patakokban folyik.  Mondjuk ezzel pont nem értett egyet Samanuske, hiszen a vér nem tud patakokban folyni, nincs annyi egy lélekben.
- Voltak már majdnem minden fajtával, vágások, törések, zúzódások, égés, meg minden fajta.- túl sokat látott már, hogy ki tudjon ragadni több konkrét példát, inkább nem is próbálkozik vele, főleg azért se, hiszen már nem azon a részlegen van.
Rei reakciója az meglepte, de azért nem dobta el a pálcikákat, hanem az utolsó falatot még bekapta, és hallgatta Rei lelkesedését és kéréseit, és Ikichi pedig tátott szájjal nézte Reit, nem tudta hova tenni, hogy mit is akar, Samanuske pedig továbbra is mosolyog.
- Hát meg tudom kérdezni, hogy mikor van ideje. Hogy kemény? Hát nem tudom, amikor néha hozzáértem akkor puhának látszott… de egyébként igen, naaaaagyon erős, nem ok nélkül kapitány, és főleg nem a 11-nek a kapitánya. Szerintem azért még ne próbálkozz azzal, hogy ki akarod próbálni magadat Chiyo ellen, erősödj még hozzá egy keveset. Igazából senkinek se ajánlanám, de meg lehet kérdezni.- hát igazából reméli, hogy Chiyo nemet mond majd, mert igazából annyi is elég, hogy ha kienged egy keveset a reiatsujából, és nem csak Reit de még Samanusket is a talajra tapasztja.
- Hátööö….- vakargatni kezdte a tarkóját.- Igazából én már nem foglalkozok shinigami sérültekkel, az én osztályomon inkább kiskedvencekkel foglalkozunk.- éppenséggel még mindig tudna kezelni bárkit, főleg akkor, hogy ha nagyon kell.


Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 500 / 15 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Park
« Válasz #31 Dátum: 2017. Okt. 20, 10:06:52 »
A főnemes: Kuchiki Samanuske

Mond valamit a nemes. Végül is akkor jó egy küzdelem, ha sokáig tart. Ahol egy ütéssel nyernék az rém unalmas! Nem csodálom, hogy unom az itteni ellenfeleimet. Nem jelentenek kihívást! Én pedig kihívásra szomjazom! Erős ellenfelet akarok! Kiakarom magamat próbálni! Meg aztán ha el is náspángolnak az csak jó, mert akkor lehetőségem van többet erősödni! Ilyen gyenge ellenfelek ellen, akikkel az Akadémián megmérkőztem nem tudnék hova fejlődni! Lehet ez másnak teljesen megfelel de nekem nem! Erős ellenfélre van szükségem! Mégpedig hamar!
- Végül is ezzel jár, ha valaki shinigami. Nee-chan azt mondta nekem még anno, ha megsérülök de túléltem, akkor a heget, amit szereztem viseljem büszkén! Mert a heg azt jelenti bölcsebb vagy és erősebb!
Nee-chan nagyon is bölcs. Ő tudta mitől döglik a légy! Kár, hogy már nincs itt velem. Pedig mennyire jó lenne. Minden esetre, hogy törlesszek minimum shinigamivá kell válnom. Meg aztán más esélyem úgy sincs. Ez az egyetlen lehetőségem, hogy érjek is valamit, na meg hát nincs máshova mennem. Nincs otthonom, nincs apám, sem anyám maximum Inuzuri utcái, amiből köszi nem kérek. Nem szeretnék hajléktalan lenni! A kapitánnyal kapcsolatban Samanuske igyekszik engem megnyugtatni, meg hozzá teszi kicsit erősödnem kéne ahhoz, hogy kiállhassak a kapitány ellen.
- Ne mááár! Tudod milyen nyámnyila banda van itt az Akadémián? Egy ütés körülbelül mindenki! Nem tudok én így fejlődni! Erős ellenfélre van szükségem! Akikkel eddig megküzdöttem nem volt nagy kunszt! Na jó mondjuk talán egy élvezetes volt, de azt is a padlóba küldtem, és ha elnáspángol a kapitány az se baj! Legalább fogok tudni fejlődni valamit! Az is lehet, hogy tanít nekem új mozdulatokat, vagy esetleg technikákat! Én csak fejlődni szeretnék ez minden! A legjobb akarok lenni! Mihamarabb találkozni akarok ezzel a Chiyo csajszival!
Baj az, ha fejlődni szeretnék? Szerintem nem! Sőt, jó lenne, ha mások is ezt tennék, de neeem, és akkor még engem neveznek neveletlennek meg fegyelmezetlennek és lustának. Nem vagyok én lusta! Csak ki nem állhatom a kidou baromságot, és az, hogy az ellenfeleim nyámnyilák voltak az meg végkép nem az én hibám! Erősödjenek meg aztán akkor nem lesz baj. Most pár simogatástól mi baj lehet nekik? Egy lidérc ennél sokkal durvábbat fog tenni! Például felnyársalja őket! Nem fogja őket kímélni a két szép szemükért!
- Naaaaa, azért velem tehetnél kivételt nem? Hisz barátok vagyunk nem?
Hirtelen bevörösödik a fejem és el is nézek máshova. Tényleg ilyet kimertem mondani? Ez annyira égő! Ciki!
HAHAHAHAHAHAHAHA!
Micsoda együttérzés… a zanpakutom aztán nagyon jól szórakozik…

Karakterlap

Kuchiki Samanuske

Eltávozott karakterek

4. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 000 / 15 000

Hozzászólások: 37

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 10 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Takagi Akira


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Park
« Válasz #32 Dátum: 2017. Okt. 26, 13:55:49 »
Erre valahogy eddig nem gondolt, ha régebben tudta volna, akkor mennyivel egyszerűbb lett volna felvidítani sok mindenkit a gyengélkedőben. Lehet, hogy kicsit megpirultak, de amikor már csak hegek maradnak ott, legalább mondhatják, hogy most már bölcsebbek, és erősebbek lettek. Lehet Samanuske is kipróbálja majd, de azért kezdetnek inkább valami kicsivel, egy tűvel megszúrja az ujját, vagy valami ilyesmi, kicsi okosság és erő is elég neki.
- Majd megkérdezem erről is Chiyot, persze ha nem felejtem el. Néha azt gondolom, hogy olyan a memóriám, mint a szita, csak úgy potyognak ki a dolgok.- nevetve ütögette meg a halántékát, majd visszatért a gyorsan bekapott falatokhoz. S elmereng egy pillanatra azon, hogy hogyan is oldotta meg, hogy a fontosabb dolgok megragadjanak. Persze amikor dolgozatról volt szó, hiába akarta ezzel megmagyarázni, hogy miért vannak a válaszok felírva az alkarjára, valahogy az oktató (akinek a nevére már nem emlékszik) nem hitte el.
- A-a-a-a- lassan rázta a fejét.- Lehet ez lelomboz egy kicsit, de abból, hogy Chiyoval szeretnél piff-puff meg dirr-durrozni, nem fogsz fejlődni, de egyáltalán semmit se. Annyival, de annyival erősebb nálad, és majdnem mindenkinél, akit ismerek, hogy csak na.- persze kivéve Hana-neecahnnál, ő aztán erős, és félelmetes is tud lenni.- Ha fejlődni szeretnél, akkor azt ajánlom, hogy olyan valakiket próbálj keresni, akik ha erősebbek is, de nem sokkal erősebbek, és akkor majd tényleg tudsz fejlődni.- el kéne gondolkoznia azon, hogy mióta is tud ilyeneket a harcról, meg dolgok. Lehet valami ragadt át Motomotoról, amikor még összejártak, vagy a kutya tudja, nem emlékszik rá. Meg egyébként is régen volt, és ha ennyit tud, az még nem a világ vége.
- Az attól függ, hogy milyen is az a sérülés, ha súlyos, akkor jobb, ha olyanok kezelnek, akik azért naponta is ezt csinálják, meg közel is vannak. De ha úgy érzed, hogy elkaptad a veszettséget, vagy ilyesmik, akkor persze, bármikor jőhetsz hozzám. Na meg kisebb dolgokkal is, ha gondolod, de ha olyan, jobb ha nem engem keresel.- biztatóan mosoly Reire, tudja csak, hogy ha kell valamire az oltás, akkor Samansuke várja.
[/color]


Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 500 / 15 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Park
« Válasz #33 Dátum: 2017. Okt. 30, 01:01:08 »
A főnemes: Kuchiki Samanuske

- Ne merd elfelejteni!
Szólok rá Samanuske hapekra, hogy az agya is jól bevésse! Találkozni akarok ezzel a csajszival! Legalább végre lesz egy kemény ellenfelem, akitől még tanulhatok is! Na majd ő megtanít a kardforgatás művészetére! Itt az Akadémián szinte unalmas ahogyan az alapokat kell állandóan újra meg újra venni. Nem csak az alapokat akarom unásig ismételni, új dolgot akarok megtanulni! Jobb és erősebb technikát! Ne kezeljenek már kezdőnek! A profi kard forgatók zömét lekörözöm itt bakker! Nem elég, hogy a kidou baromságoktól megfájdul a fejem, de még a kardforgató edzéseket is sikeresen unalmassá tudják tenni! Pedig régebben az volt az egyetlen mentsváram, hogy kibírjam ezt a koszfészket. Uuuuh!
- Ne szívassál már! Dehogy nem fejlődnék! Tudod mennyire feltudok izgulni mikor egy nagyon erős ellenféllel találkozhatok?! Egyszerűen égek a vágytól, hogy a kardommal megismerhessem az ő kardjának pengéjét! Tudod te milyen érzés az?! Mintha életed vágyát elégítenéd ki vagy valami hasonló! Megunhatatlan! Amikor az ellenféllel kíméletlen küzdelemben vehetsz részt és ahogyan csattognak a pengék! Na az-az igazi! Leírhatatlan érzés és ahogyan beszélsz róla minél jobban az a vágyam, hogy megküzdhessek vele!
Lebeszélni engem ugyan nem fog! Imádom az erős ellenfeleket és Samanuske hapek felcsigázott de nagyon. Ez egy hatalmas lehetőség a számomra! Egy erős ellenfél! Egy kőkemény csajszi! Ki nem hagynám ezt az alkalmat! Össze kell hoznom! Márpedig én kifogom hívni! Ha még eltaknyolok is büszkén fogok taknyolni, mert én bizony nem adom könnyen a bőrömet!
- Ugyan már! Akikkel eddig küzdöttem legtöbbjüket legyűrtem! Oké mondjuk azt a Kouhei meg az Ayuta krapekot nem sikerült, de rajtuk kívül mindenkit miszlikbe aprítottam! Még azt a barom Kuse akadémista perverz fiút is a földbe döngöltem!
Persze azért az a perverz nem hagyta könnyen magát, de egyszerűen szörnyű volt látni, hogyan küzdött. Mint egy idióta, és még én vagyok a nehéz esett? Az a perverz barom még nálam is sokkal rosszabb! Én mondom, biztos vagyok benne hamarabb elvérezne egy éles szituációban, mint én! Ahogyan kiveszem Samanuske hapek szavait úgyvan vele, hogy inkább máshoz menjek a sérüléseimmel, mint hozzá. Azt azért már nem. Ha mindenképpen a negyedik osztaghoz kéne mennem a sérüléseim miatt akkor követelni fogom, hogy Samanuske hapek lásson el!
- Biztos tudsz te durvább sérülést is gyógyítani! Ne szerénykedjél már! Majd meglátod! Ha megsérülök súlyosan, biztos vagyok benne te majd megfogsz tudni gyógyítani!
Jelentem ki az igazságot. Biztos vagyok benne, hogy a hapek ért a dolgához, látszik nem hülye csak alvajáró. VAN KÜLÖNBSÉG! Természetesen a gyomrom megint korogni kezd. Tudtam, hogy kevés volt ez a kaja, amit nekem adtak. Még mindig annyira éhesnek érzem magamat, hogy kopog a szemem az éhségtől! Komolyan, nagyobb tál nem volt? Minden esetre jobb lesz elhúzni innen a csíkot mielőtt összenyálaznám az egész menzát!
- Akarsz valahova menni?
Teszem fel a kérdést a Samanuske hapeknak, mert nekem így hirtelen fogalmam sincs hova mehetnénk. Egyáltalán mi az istenért akarnék most Samanuskéval valahova menni?
Ezt nevezik klasszikus értelemben randinak…
Inkább nem fűzők ehhez semmit. A zanpakutom ahogyan szokott, beszol. Komolyan annyira jó lenne, ha csöndben maradna!

Karakterlap

Kuchiki Samanuske

Eltávozott karakterek

4. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 000 / 15 000

Hozzászólások: 37

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 10 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Takagi Akira


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Park
« Válasz #34 Dátum: 2017. Nov. 06, 16:05:24 »
Inkább nem mondja, hogy nem felejti el, ismeri már magát annyira, hogy jobb ha nem mond semmit.
- Majd felírom az alkaromra, úgy csak nem fogom.- bár akkor szereznie kell gyorsan valamit, amivel tud írni, lehet majd benéz valami órára, és kölcsönkér pár dolgot, és csak reméli, hogy nem fogják ott marasztalni, hogy ismételjen át pár dolgot. Főleg azért, mert lassan mennie kéne haza, Akira is biztos otthon lesz hamarosan, és Sayunak is el kell majd olvasni az estimesét… vagyis majd Akira elolvassa és Samanuske elalszik Sayuval.
- Nem mondanám, hogy tudom, hiszen az én dolgom pont ellenkezik azzal, amit a 11. osztagosok csinálnak. De meg tudom érteni, hogy így érzed, csak hát a gond az, hogy Chiyo ellen egy csapás lenne az egész, szerintem próbáld ki elsőnek a hadnagyot, vagy valamelyik tisztet, aki közelebb áll hozzád erőben. Van olyan, hogy az ellenfeled már annyival erősebb, hogy hiába harcolsz, fejlődni nem fogsz.- de még mennyire így van. Emlékszik arra, hogy az embereknél játszott valami géppel, és hiába ment neki az erősebb, nagyobb szinten lévő ellenségnek, egy ütést kapott, és már feküdt is, de fejlődni bizony nem fejlődött.- Mondjuk úgy, hogy a te szinted most 1, akkor Chiyo szintje legalább 100.- és még biztos hogy nem is túlzott ezzel az egésszel. Akkor lesz fura nap, majd ha Chiyot fogja látni a 4. osztagnál, náthán kívül más ok nem lehet, amiért benézne oda.
- Ruhából voltak?- meglepetten nézett Reire, hiszen a ruhákat, meg a papírokat lehet gyűrni, lehet ruhapapírok voltak… az már érdekes az szentigaz.- Hm… egyiküket se ismerem.- na jó, mondjuk biztos nem a nevek alapján kéne ezt eldöntenie.
- Azért lehetőleg kerüld el, nem szívesen foltozok össze senkit.- mondta vidáman, nem mintha nem lenne mindig vidám, és mosolyogna állandóan. De azért nem szívesen venné, ha mennie kéne rendbe szedni Reit.
- Hát lassan lehet vissza kéne mennem az osztagba, már ha ma be vagyok osztva egyáltalán… nem emlékszem.- mondta nevetve.

Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 500 / 15 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Park
« Válasz #35 Dátum: 2017. Nov. 06, 18:58:30 »
A főnemes: Kuchiki Samanuske

Samanuske hapeknak remek ötlete támadt. Felírja a karjára az ígéretet. Csak van egy kis probléma. Mivel fogja felírni?! Jobb, ha kisegítem!
- Hé! Valakinek van egy író eszköze?! Megköszönném!
Az egyik akadémista, odasétál hozzám és már a kezembe nyomja az íróeszközét. Át is adom Samanuske hapeknak, majd megvárom míg felírja. Az ígéret szép szó ám! Csak nem fogja elfelejteni, ha felírja a karjára nem igaz? Visszaadom az akadémista hapeknak az íróeszközét, majd tovább figyelek Samanuske hapekra. Még mindig leakar beszélni, hogy nyomjak egy menetet a kapitánnyal. Ne szívasson már! Oké persze elhiszem én, hogy a kapitány miszlikbe aprítana, de ez benne a kihívás! Én kihívást akarok A-tól Z-ig! Megedződnék ám, ha folyvást küzdenem kéne a kapitány ellen, tuti biztos hamar itt hagyhatnám ezt a pöcegödröt! Amilyen bénán tudják egyesek forgatni a fegyverüket csoda, hogy nem vágják meg saját magukat!
- Ép ez benne a lényeg! Tudod, hogy engem sokszor minek néznek? Egy bajkeverőnek! Így van, diszkriminálva vagyok állandóan, mert nem úgy gondolkodom, mint ahogyan azt a tanár hapsik elvárnák! Mi a baj azzal, ha fejlődni szeretnék, vagy esetleg tovább eddzenék?! Mások henyélnek a fenekükön, én meg szét edzem magamat éjjelenete folyvást, hogy minél jobb legyek! Senkise ismer el, semmi dicséretet se kaptam, még olyat se böfögnek rám, hogy szép volt Rei vagy valami! Mindig csak leszidnak állandóan! Ha meglátnák, hogy tudnék egy kapitány ellen küzdeni, már szerintem nem így néznének rám, ráadásul a kapitány, hogy ismerne meg engem, ha nem lát soha küzdeni?! Mindig csak egy Rukongai csavargó vagyok! Annak néznek engem folyton. Nem hiszed el? Néz körbe?
Az-az akadémista is csak egy szerencse, de ha jobban körülnéz bizony rám sokan megvető szemekkel néznek. Mivel mindenki tudja kivagyok. Rei a csavargó a híres bajkeverő. Mindig bármi probléma van kit vesznek elő?! Naná, hogy engem! Mert egy koszos csavargó vagyok! Pontosan így néznek rám! Dühíteni szokott ez a dolog néha. Na majd egy nap tisztelni fog ez a bűn banda az biztos!
- Hehe… akkor még jobban megakarok küzdeni vele!
Ezzel csak még jobban felcsigáz! Komolyan megakarok küzdeni vele! Mekkora királyság lehetne ellene harcolni? Életem legjobb kardpárbaja lenne! Csak egyszer adja az ég, hogy találkozzak vele! Könyörgőm! Adja az ég! Legalább ennyi örömöm hadd legyen!
- Nyugi! Nem fogom könnyen adni a bőrömet!
Ezt veheti ígéretnek. Úgy bizony! Én aztán nem fogom hagyni, hogy holmi lidérc megvágjon! Ha meg egy két karcolásom lesz nagy kaland. Megesik egy harc során, hogy megsérül valaki! Inkább karcolások legyenek rajtam, mint amit én az ellenféllel csinálnék!
- Hogy lehet nem emlékezni arra, hogy be vagy e osztva egyáltalán? Emlékezet kiesésed van, vagy mi? Nem tudlak megérteni. Na mindegy! Akkor ki kísérlek. Amúgy is kezd elegem lenni ebből a helyből.
Utalok arra, hogy vannak akadémisták, akik morcosan néznek rám. Pernahajder banda!

Karakterlap

Mizushima Hanabi

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 000 / 90 000

Hozzászólások: 134

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 34 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#BB8EAD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Park
« Válasz #36 Dátum: 2018. Márc. 21, 00:00:04 »


A tekintetem lassan, de felváltva vándorol a diákok, a teremben elhelyezett bábuk és a falon elhelyezett óra között. Szeretem pontosan tudni, hogy mennyi időm van még hátra, adott esetben tíz perc. Ez még pontosan elég egy sorozat tetszőleges, mondhatni levezető Hadou kilövéséle. Az előttem álló diákok hatodévesek, vagyis végzősök. Ha azt nem is várom el tőlük, hogy kiváló démonmágia használók legyenek, azt igen, hogy egy bármilyen Hadout eltudjanak lőni. Még a leggyengébb diáknak is tudnia kell minimum egy Hadou 1-et. Az azért nem nagy tudomány úgy elsütni, hogy sikerüljön is. Legalábbis ezt hiszem, míg az egyik nagyon, nagyon csúnyán félre nem megy.  Egy sóhajjal nézek a diák irányába, vannak tippjeim, hogy kik lehetnek ott - mert vannak páran, akiknek nem igazán megy ez a varázslás -, mégis kisebb meglepetés ér. Nem arra a fiúra számítok, aki ott áll és láthatóan valami nagyon nincs vele rendben.
Alapvetően sose érdekel a diákok magánélete, úgy vagyok vele, hogy mindenkinek meg kell tudnia oldani a saját problémáit egymaga. Tudni kell függetleníteni. Hiszen ha sikerült a Gotei tagjává válniuk, akkor se lesz senki, aki így pesztrálja őket, igazából rossz napjuk se igazán lehet, mert az életükbe kerülhet. Ettől függetlenül kicsit aggaszt és érdekel, hogy mi lehet Kobashi-sannal. Sajnos túl kíváncsi vagyok. Ő az osztálya egyik legjobb démonmágia használója az, az imént mégis sikerült elrontania egy egyszerű varázslatot. Egy olyat, amit az ő szintjén már álmából fel kelletve kéne tudnia, legalább 110%-ra. Tehát, ez így nagyon nem jó.
- Rendben - ütöm össze a tenyereimet, mikor megint az órára téved a tekintetem és látom, hogy a maradék idő is eltelt. - Köszönöm mindenkinek a részvételt, mára végeztünk, mehetnek. Illetve… - gondolkozom el egy pillanatra. - Kobashi-san , kérem, várjon meg a terem ajtaja előtt - teszem még hozzá, aztán magam is összeszedem a dolgaim és megvárom, míg az összes hatodéves elhagyja a termet, én csak az után megyek utánuk, ahol reményeim szerint ott vár, akit megkértem rá. - Jöjjön utánam, beszélni szeretnék magával - közlöm vele a nyilvánvalót, minden egyéb magyarázat nélkül, miközben elindulok az udvarra vezető úton. Valahogy iszonyatosan állott idebent a levegő, szükségem van egy kis frissre >w>. Ahogy Kobahi-kunnal a nyomomban kilépek a csípős hidegbe, kicsit megborzongok, de azért fel is lélegzem. Nagyon jól esik ez a kis hideg. Még akkor is, ha tudom, hogy jelenlegi állapotomban veszélyes lehet, akár csak egy apróbb megfázás is :S. De ez most mindegy, jelen pillanatban nem azért vagyok itt, hogy ezen filozofáljak.
- A mai teljesítménye önmagához képest elég siralmas volt :/ - mondom neki őszintén, mindenféle kertelés vagy szépítés nélkül. Hiszek benne, hogy ezt ő is helyre tette már magában, nem mondok neki újdonságot. - Öntől egyáltalán nem ezt szoktam meg az elmúlt majdnem két évben, mióta tanítom magát - persze, voltak már rosszul sikerült kísérletei, de a mai napot tényleg siralmasnak találtam, több szempontból is. - Esetleg történt valami, amiről szeretne beszélni? Persze, ha nem, akkor nem muszáj - teszem még hozzá, hiszen már nem az óra keretein belül vagyunk. Ha akarja, akkor elmehet a nélkül, hogy bármit is mondana. Megvan hozzá a joga, nem kapna érte semmi retorziót, hiszen a tantermen kívül semmit közöm az életéhez.
« Utoljára szerkesztve: 2018. Júl. 12, 22:33:15 írta Mizushima Hanabi »

Karakterlap

Kobashi Yuuma

Eltávozott karakterek

Szint: 0.

Lélekenergia:

60% Complete
4 000 / 15 000

Hozzászólások: 13

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#900C18 // #C94F2E


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Park
« Válasz #37 Dátum: 2018. Márc. 25, 14:52:15 »
Csak egy rossz nap?

Megmagyarázhatatlan dolgok történnek vele mostanában, egyre gyakrabban. Egész éjszaka nem aludt, csak reménytelenül forgolódott az ágyában. Nem tudja megmagyarázni, hogy miért, de egy ideje gyakran gondolt arra, hogy valami nagyon rossz dolog történt. Nem tudja megmondani, mi, hiszen nem is történt vele semmi említésre méltó. Mégis, egy ponttól kezdve, valahogy, valahonnan, időről időre rátört ez a furcsa érzés. Idegen volt és távoli, mintha nem is a sajátja lenne, mégis gyakran üldözte. Azon kapta magát, hogy sokkal feszültebb néha a szokásosnál, noha semmi oka nincs rá. És néha ezek az érzelmek, érzések, hangulatok minden ok nélkül eluralkodnak rajta. Nem figyelmeztetnek, nem mondják honnan jöttek, nem tudatják, meddig maradnak, egyszer csak jönnek, majd eltűnnek, de nyomokat hagynak maguk után. Csak azért, hogy igenis tudja, ott voltak. Nem tűntek el teljesen, hoztak valamit és magukkal is vittek, ebben egészen biztos. Egyáltalán nem érti, ez hogyan lehetséges, és csak még inkább összezavarja. Végképp nem tudja már, kicsoda ő, néha azt sem, melyek a saját gondolatai és érzései. Nagyon-nagyon szívesen elolvasna egy útmutatót magához, hogy megfejtse a történéseket.
Nagyon nagy a csábítás, hogy a szálláson maradjon inkább, beteget jelentsen, és egész nap csak pihenjen. Kihagyhatná az összes óráját, nem lenne nagy elmaradásban. Igyekszik mindig a lehető legjobban teljesíteni és mindenki elismerését kivívni. Pontosan ezért jár a fejében az, mekkorát csalódna benne Mizushima-sensei, ha életében először egy démonmágia gyakorlatot kihagyna. Pedig ebből a tárgyból élvezni legjobban az órákat… és ez számára a legfontosabb. Igazából nem szeret bántani senkit, de megtanult harcolni, mert nem szeretne szégyent hozni senkire. Se a tanáraira, se az Akadémiára, sem a Gotei-re. Úgy döntött, shinigami lesz, úgyhogy minden tőle telhetőt megtesz, hogy a legjobb legyen, szorgosan gyakorolja a harcot, noha nem kedveli. A démonmágia viszont egészen más, rengeteg lehetőséget nyújt, egyszerű lefegyverezésre is, különösebb károkozás nélkül. Általában még csak meg sem kell ütnie vagy vágnia valakit a harcokban, ha elég varázslatot ismer, úgyhogy ezen munkálkodik, minél többet tudjon és ismerjen.
De mostanában ez sem megy neki minden nap. Főleg, amikor furcsán rosszul érzi magát, akkor a legegyszerűbb varázslatokkal sem birkózik meg, és csak úgy bukdácsol át az óráin, azt remélve, hogy majd jobb lesz. Ha elég kitartó lesz… talán mégis menni fog. De a helyzet nem javul, sőt, igazából egyre rosszabb lesz, és egyre kevésbé tudja uralni magában a furcsaságokat. Elégedetten sóhajt, amikor vége az órának, már indulna is lehajtott fejjel az ajtó felé, amikor meghallja tanára felszólítását.
– Hai! – vágja rá gondolkodás nélkül, hogy mégse hagyja válasz nélkül, és pillanatokon belül roppant ideges lesz. A terem ajtaja előtt várja Hanabit, és csak egyre rosszabbul érzi magát. Végre a fájdalom egy pontba csoportosul, és nagyjából el tudja mondani, mi baja: fáj a gyomra. Görcsben van és a szorító érzés egyre inkább megnehezíti az életét. Idegesen lépked jobbra-balra, a pár pillanat, amíg kimegy az összes többi diák és Hanabi megérkezik, iszonyú hosszú időnek tűnik számára.
– Hai… – válaszolja ismét, csendesen, miközben lehajtott fejjel indul el, a nő után pár lépéssel, mégsem a nyakában lihegve. Nem csak szégyelli már magát, de előre borzalmas bűntudatot érez, és egyre nehezebb minden lépést megtenni. Úgy érzi, mintha legalább a kivégzésére vinnék. Ennek ellenére követi a nőt a hűvös levegőre, kicsit aggódik miatta, hogy ő meg fog fázni idekint, de egyelőre nem meri szóvá tenni, csak magában rágcsálja a gondolatot.
– Tudom, Mizushima-sensei, és nem tudom elmondani, mennyire sajnálom… – halkan beszél, de úgy, hogy a nő még értse. Lefelé néz, a kezeit maga előtt kulcsolja össze, azokkal matat. Az ujjait nézi, mintha lenne benne valami érdekes, pedig csak nem akarja látni Hanabi arcát. A hanglejtése alapján abszolút el tudja képzelni, és így is meg fog benne ragadni.
– Őszintén sajnálom, én igyekeztem mindent megtenni, de ma csak ennyire volt elég – válaszol rendesen, akármennyire is nehéz kimondani és ugyanazt szajkózza. Ha egy tanára hozzászól, illik válaszolnia, azonban nem fecseg soha. Vagy legalábbis nagyon igyekszik tartózkodni tőle. Nehogy véletlenül is több energiát szívjon le a mesterétől, mint amennyit kifejezetten muszáj, az nem volna illendő. A következő kérdésre azonban meglepődik, és felpillant. Nagy, vörös szemeivel bámul a nőre és értetlenül pillog. Azt hitte, most valami büntetőmunka vagy ilyesmi fog következni, és abszolút jogosnak tartotta volna azt is. Az, hogy két évente egyszer megengedheti magának, hogy rosszul teljesítsen, fel sem merül benne.
– Nincs mentségem arra, hogy rosszul teljesítettem, Mizushima-sensei – válaszolja, miközben egy icipicit előregörnyed a fájdalomtól. – De nem érzem jól magam. Én sem tudnám megmagyarázni miért, de furcsa érzések törnek rám – vallja be, mert Hanabi kérdezte, és ő nem titkolózna. Hogy ő szeretne-e beszélni róla vagy ilyesmi, az számára egyáltalán nem fontos. Hiszen ő a shinigami. Ő a tanár. Egyelőre még ő rendelkezik felette, Yuuma pedig engedelmesen válaszol, legjobb tudása szerint, hogy még véletlenül se csalódjon benne ennél nagyobbat.
– Sajnálom, hogy csalódást okoztam, de minden erőmmel azon leszek, hogy a jövőben megbirkózzam ezekkel! – mondja, miközben máris sokkal elszántabb arcot vág, mert bizony tudja, hogy a siránkozás senkin nem fog segíteni, és főleg nem fogja meghatni Hanabit. Sokkal inkább az a lényeg, hogy hogyan ne legyen egy kupac szerencsétlenség. Nagy levegőt vesz inkább, hátha akkor a gyomra is enged egy kicsit, és összeszedi a bátorságát is. – Elnézést, hogy megjegyzem, de nem fázik, Mizushima-sensei?

Karakterlap

Mizushima Hanabi

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 000 / 90 000

Hozzászólások: 134

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 34 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#BB8EAD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Park
« Válasz #38 Dátum: 2018. Márc. 27, 23:09:32 »


Csak egy bólintással veszem tudomásul, hogy sajnálja a dolgot. Ennek örülök, de most nem ezért kértem, hogy velem jöjjön. Ha erre lett volna szükségem, akkor az egész osztály előtt megjegyezhettem volna, hogy rossz volt a teljesítményre, mire ő elmondja azt, amit az imént, esetleg hozzáteszi, hogy jobban fog igyekezni és akkor mindenki mehetett volna a dolgára. A második bocsánatkérésére, ami majdhogynem az előző tökéletes megismétlése, már nem tudom megállni, hogy eleresszek egy sóhajt.
- Semmi baj Kobashi-san, nem azért hívtam, ide, hogy bocsánatot kérjen - mondom, még mielőtt harmadszor is megismételné. Abban pedig csak reménykedni tudok, hogy mind ezért nem fog ismételten bocsánatot kérni, az lenne csak a furcsa. A nagyon furcsa. Valaki bocsánatot kér azért, mert bocsánatot kért :/. Ki hallott már ilyet?
- Nem azt kértem, hogy mentegesse magát, hanem azt, hogy esetleg van-e valami probléma - a kettő személyes véleményem szerint teljesen más. Mentegetni az szokta magát, aki tudja, hogy hibázott, de nem képes azt bevallani, inkább mindenféle kifogást keres, rosszabb esetben kreál. Kobashi-san pont az előbb kért bocsánatot azért, hogy hibázott.
Nem értem a meglepődést, amivel a nagy, vörös szemeivel a kérdésem után néz rám. Szerintem japánul és teljesen érthetően tettem fel a kérdést. Tulajdonképpen semmi nem volt a közelben, ami miatt ne hallhatta volna. Már éppen feladnám a dolgot, hogy mindegy, nem muszáj mondania semmit, mikor egy rövid és halk, de szerencsére teljesen jól érthető mondat keretein belül felvilágosít az állapotáról. Már, ha azt nevezhetjük annak, hogy furcsa érzések törnek rá.
- Mi félék? - kérdezem igazából teljesen automatikusan, mindenféle gondolkodás nélkül. Tényleg érdekel a válasza. Persze, ha nem akarja megmondani, akkor továbbra sem fogom beszédre kényszeríteni, hiszen minden bizonnyal a legszemélyesebb dolgairól kérdezhetem, úgy, hogy senkije sem vagyok. Mindössze csak egy shinigami, aki vendégelőadóként, az Akadémián tanítja neki a kidou gyakorlatot.
- Miből gondolja, hogy csalódást okozott volna? Ezt egy szóval sem mondtam - fordulok felé teljes testtel. Nem tagadom, őszintén meglepett a kérdése, hiszen nem gondoltam ilyenre, még csak nem is utaltam ilyesmire, mindössze csak annyit jegyeztem meg, hogy nem ezt szoktam meg tőle. Ő, mindenesetre, ebből a meglepődésből nem sokat láthatott, szerencsére az elmúlt években már tökéletes pókerarcot sikerült kifejlesztenem.
A hozzám intézett kérdésre nem válaszolok egyből, inkább csak megdörzsölöm a felkaromat. Valóban, picit libabőrös vagyok és a bal karom remeg is. Bár ez sajnos nem a hidegnek tudható be, hanem egy, az utóbbi pár hónapban jelentkező tünet, nagy valószínűséggel a betegségemé. Szerencsére eddig semmiben sem akadályozott különösebben, nem mondhatom el, hogy „mindig a legrosszabbkor jött elő”. Ettől függetlenül ha azt nézzük, hogy a tizenkettedik osztagnál dolgozom aggasztó, hogy bármikor - szó szerint - megremeghet a kezem.
- Nem - rázom meg végül a fejem -, most kifejezetten kellemes ez a kis hideg és a friss levegő. Maga fázik? Esetleg bemenjünk? - kérdezem én is, hiszen azt még véletlenül se szeretném, hogy az egyik diákom az én óvatlanságom miatt fázzon meg. Így se mindig érzem magam annyira jó tanárnak, ha ez megtörténne, akkor még azt is a listára írhatnám, hogy felelőtlen vagyok :S. És persze, az sem elhanyagolandó. hogy Kobashi-kunnak se kéne betegen iskolába járni, mivel szinte biztos vagyok benne, hogy ő valóban az a típus, aki betegen is bejön.
« Utoljára szerkesztve: 2018. Júl. 12, 22:33:28 írta Mizushima Hanabi »

Karakterlap

Kobashi Yuuma

Eltávozott karakterek

Szint: 0.

Lélekenergia:

60% Complete
4 000 / 15 000

Hozzászólások: 13

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#900C18 // #C94F2E


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Park
« Válasz #39 Dátum: 2018. Márc. 28, 16:36:24 »
Csak egy rossz nap?

– Nem? – kérdez vissza nagyon halkan és óvatosan. Általában nem szokása ilyesmit csinálni, visszakérdezni. Egyik jó tulajdonsága, hogy értelmes, okos fiú. Ha egy dolgot elmondanak neki egyszer, azt általában megjegyzi és legjobb tudása szerint megcsinálja. Kifejezetten élelmes is tud lenni, ha a problémák megoldásáról van szó. Azonban az érzelmeit nem tudja kontrollálni és ezzel gyakran hátráltatja magát. Mint például az ilyen helyzetekben is.
– Most már világos, Mizushima-sensei, de megkérdezhetem, miért érdekli? – teszi fel kérdését, illedelmesen és szintén halkan. Nála ez már a visszabeszélés kategória, de ő is kíváncsi. Arra, hogy Hanabi miért is kíváncsi ilyesmikre, hogy mi a problémája, és miért érzi rosszul magát. Ő eddig azt képzelte, hogy neki csak arra van gondja, hogy Yuuma jól teljesítsen, ami nem történt meg, emiatt pedig megpróbált bocsánatot kérni, de úgy látszik, nagyon más nyelvet beszél éppen, mint a főnemes.
Amikor újabb kérdést kap az érzésekkel kapcsolatban, ismét megütközik. Pillog párat, próbálja kielemezni a helyzetet, és eldönteni, mi ilyenkor a jó viselkedés. Nem túl sok sémája van a helyzetre, sőt, mondhatni egyáltalán nincs. Ilyenkor mindig nagyon bizonytalan lesz, ha nem tudja pontosan, mit szabad és mit nem. Veszélyes vizekre evez a válaszával, emiatt hangja is bizonytalan, néha megremeg egy kicsikét, de ha a tanár kérdez, válaszolni kell.
– Nagyon furcsán fog hangzani, Mizushima-sensei, de aggodalom, és pánik tör rám a semmiből, amikor nem is számítok rá. Furcsa álmokat élek át néha éjszakánként, és olyan, mintha valami nehéz teher ülne a vállamon, ami nem az enyém. Egyik érzésnek sincsen különösebb oka, kiindulási pontja, csak úgy betérnek hozzám vendégként – próbálja elmagyarázni, mi is történik vele, de a magyarázata legalább annyira kusza, mint az, amit felfog az egészből. Abban egészen bizonyos, hogy ezek okozzák az álmatlanságát, a fáradtságát, a gyengeségét. A gyomorgörcsöt, ami most is összehúzza őt. Noha nagyon jól esik neki kimondani ezeket a szavakat, most is úgy érzi, legszívesebben engedne izmai húzódásának, összekucorodna és ott maradna egy kicsit. Elbújna a világ elől, talán megszűnne a fájdalom és ez a húzó érzés is, és úgy képzeli, ha újra kiegyenesedik, végre egy nagy levegőt vehet majd, és feloldozást nyerhet.
– Folytathatnám? – kér engedélyt egy kis hezitálás után, amennyiben megkapja, hozzátesz még valamit. – Néha szokott fájni a lábam, Mizushima-sensei, nem nagyon, de olyan, mintha nem lenne vele minden rendben. Sokszor kivizsgáltattam már, de nem találtak semmit, egészséges vagyok, mint a makk. Ezek a furcsa történések együtt merültek fel, egyik pillanatról a másikra érkeztek, és egyre gyakrabban zavarják meg a hétköznapjaimat – fejezi be a történetet és vázolja fel a rejtélyt, amit ő maga sem ért. Csak azért, mert Hanabi érdeklődött iránta, és megmondta, hogy nem azért vannak itt, hogy szabadkozzon. Tudja, hogy Hanabi sokkal tehetségesebb, okosabb és értékesebb személy, mint amilyen ő valaha lesz. És amennyiben ez így van, akkor talán ő képes lesz megfejteni, vagy valami okos tanáccsal ellátni. Lehet, hogy nem kellene ilyesmivel zaklatnia egy tanárát, de ha már belekezdett a meséjébe, akkor nagyon nehezen tud leállni vele, és még nehezebben tud elvonatkoztatni tőle. Most mintha mindent sokkal erősebben érezne, és már a képzelete is gonosz játszmát űz vele.
– Mert pontosan tudja, mit várhat tőlem sensei, és nem feleltem meg az elvárásainak, én pedig úgy gondolom ez a csalódás okozás definíciója – válaszolja kissé katonásan, egy bólintással megfejelve és nyomatékosítva mondanivalóját. Szerinte ez egyáltalán nem kérdés, ez a csalódás. Ha valaki vár valamit, amit mégsem kap meg, akkor csalódás történik, amelyet ő okozott, ugyanis az ő viselkedése nem felelt meg az elvártnak. Így ő okozott csalódást, Hanabinak. Mi ebben a rejtély vajon?
– Én nem fázom, Mizushima-sensei – rázza meg a felét, majd ismét a nőre pillant, arra, ahogy libabőrös karját simogatja és remeg. Akaratlanul is összevonja szemöldökeit, kissé borús arccal pillant rá. – De nagyon aggódom maga miatt, elhiszem, hogy jól esik önnek a hideg. De innen úgy tűnik, mintha nem venné figyelembe a teste jelzéseit, és a saját magával szemben épített aggodalmát rám hárítaná, és azt szeretné, ha én kérném meg, hogy menjünk be. Lehet, hogy rosszul látom, de ha így is van, elfogadná a mellényemet? – kérdezi, miközben kedves mosolyt varázsol az arcára és a nő felé nyújtja a ruhaneműt.

Karakterlap

Mizushima Hanabi

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 000 / 90 000

Hozzászólások: 134

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 34 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#BB8EAD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Park
« Válasz #40 Dátum: 2018. Márc. 30, 20:58:59 »


Nem válaszolok a kérdésre, csak nemlegesen megrázom a fejem. Úgy hiszem, hogy elég határozottan mondtam: nem, nem a leszidása volt a célom :/. Nem gondoltam és most sem gondolom, hogy ezt bármilyen módon is tovább kellene fűzni. 
- Hogy miért is? - kérdezem, bár a kérdés leginkább saját magamnak, semmint Kobashi-kunnak szól. Nem válaszolok egyből, el kell gondolkoznom. Miért is érdekel engem ennyire, hogy mi van ezzel a fiúval? Mint, ahogy már korábban kifejtettem: semmi közünk egymáshoz a tantermen kívül. Én shinigami vagyok, ő csak egy egyszerű akadémista. Ő egy egyszerű lélek, aki, ha jól tudom a túloldalról került ide, míg én ide születtem egy főnemesi családba. Teljesen más bennünk majdnem minden. Az egyetlen, amiben hasonlítunk, hogy mind a ketten a démonmágiához értünk a legjobban. Én nagyjából csak ahhoz, de ez már egy egészen más történet része. - Én… csak érdeklődöm - mondom végül kicsit bizonytalanul, amit, ha Kobashi-kun figyelmes, akkor akár észre is vehet. Tényleg nem tudom, hogy miért érdekel ennyire, hogy mi van vele, talán egy picit, nagyon picit aggódom, de ez az, amit egészen bizonyosan nem vallanék be. Kicsit… na jó, nagyon furcsán jönne ki, erre pedig semmi szükségem :S.
Végül - szerencsére -  nem kapok több kérdést, inkább válaszol az enyémre és elkezdi mesélni, hogy mi is a problémája. Érdeklődve hallgatom a mondanivalóját, néhol egy apró bólintással jelzem, hogy figyelek és értek mindent, amit mond. Azonban nem szakítom félbe, mikor ő maga áll meg, majd kér engedélyt a folytatásra megint csak bólintok, hogy tessék. Egy ennyire fél és néhol kesze-kusza történettel nem is igazán tudok mit kezdeni.
- Azt hiszem, hogy nagyjából értem, mi a problémája. Mondja Kobashi-san, maga már kapcsolatba lépett a lélekölőjének szellemével? Nem tudom tudja-e, de az ismerkedés kezdeti szakaszában, a lélekölők jelentkezhetnek álom formájában is. Akár rémálmokéban. Ez szellem függő. Az én lélekölőm sose csinált ilyet, de arra tisztán emlékszem, hogy volt olyan csoporttársam, aki hosszú, hosszú hetekig kialvatlan volt, mert a kardja így próbált kapcsolatba lépni vele - próbálok valami érhető magyarázatot találni a fiú problémájára. Ámbátor, ezek nem biztos, hogy magyarázzák a testi tüneteket is. Nem tudok, vagy egyszerűen csak nem hallottam olyan esetről, ahol ilyenekkel is megnyilvánult volna a szellem megjelenése. De ha azt mondja, hogy a szanitécek semmi olyat, nem találtak, amik testi tünetekkel járhatnának, akkor csak erre tudok következtetni.
- Ezek szerint a testi tünetei fantom tünetek, hogy így mondjam. Maga valóságosnak éli meg őket, de láthatóan nem azok. Véleményem szerint ezeket az agya generálja válaszként valamire. Ha korábban jó helyen tapogatóztam, akkor akár a lélekölőjének megjelenésére is lehet. De lehet valami teljesen más is, olyasmi, ami még nyomasztja. Tudja, az agy furcsa dolog, nem mindig, sőt igazából nagyon ritkán értjük, hogy mit és miért csinál - mondom, de csak tippelgetek. Tényleg, az általa elmondottak alapján nagyon nehéz bármi konkrétumot is állítani. Álmok, fájdalom, aminek nincs valódi oka, rossz érzés. - Amennyiben pedig nem a lélekölője okozza ezeket a problémákat, szerintem látogassa meg a negyedik osztag Szanatórium és Rehabilitációs központját. A problémája lehet akár lelki eredetű is, ezen pedig ők tudnak a leghatékonyabban segíteni - ajánlom, mert tényleg ők értenek a legjobban az ilyen eredetű problémákhoz, ezt saját tapasztalatból is mondhatom. Bár én nem oda jártam, hanem anya hívta ki hozzám a központ legjobb szakemberét, mikor úgy érezte, hogy szükségem van rá :/. Az már egészen más kérdés, hogy én ezzel nem értettem egyet, annak ellenére - hogy bár utálom bevallani -, de akkor igaza volt.
A magyarázatát hallva, hogy miért is hiszi azt, csalódtam benne, csak sóhajtok. Ezekből a megnyilvánulásaiból látszik, hogy annyira, de annyira fiatal, nem csak lélek, de emberi szemmel is.
- Kobashi-kun, lehet meglepi az, amit most mondani fogok, de mindenkinek lehet rossz napja. Magának, nekem, még a főkapitánynak is. Akkor valóban csalódnék magában, ha ez hetekig tartana és a vizsgáin is rosszul teljesítene. De most szó sincs erről - vonom meg a vállam. Tényleg nem hiszem, hogy Kobashi-kunnak ennyire túl kellene misztifikálnia azt a dolgot és ekkora ügyet csinálni abból, hogy néha, szökő évente egyszer rossz napja van. Ez teljesen normális dolog. Bár tény, shinigamiként ez az ember életébe is kerülhet, de most béka időszak van… nagyjából. Azonban egy akadémista szemszögéből ezt még nem tartom olyan nagy hibának :S.
- Szemfüles, mit ne mondjak - mosolyodom el akaratlanul is, miközben kicsit erősebben szorítom meg a kezem. - Valóban fázom kicsit, de nem vészes, ennyitől még nem lesz bajom és köszönöm, a tartsa meg a mellényét. Ez meg… - elem fel kicsit a remegő bal kezemet, nem mondok semmit, legalábbis nem egyből. Hazudhatnám azt, hogy igen, a hidegtől van, de ez olyan hazugság lenne, amit én se hinnék el magamnak. - Ez nem a hidegtől van - mondom végül, de nem indoklom, nem hiszem, hogy szükség lenne rá. És azt sem hiszem, hogy a velem szemben álló fiú visszakérdezne, ha mégis azt őszintén meglepne és… tudom mit válaszolnék, de nem igazán kívánok olyan helyzetbe kerülni.
« Utoljára szerkesztve: 2018. Júl. 12, 22:33:43 írta Mizushima Hanabi »

Karakterlap

Kobashi Yuuma

Eltávozott karakterek

Szint: 0.

Lélekenergia:

60% Complete
4 000 / 15 000

Hozzászólások: 13

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#900C18 // #C94F2E


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Park
« Válasz #41 Dátum: 2018. Ápr. 23, 10:24:30 »
Csak egy rossz nap?

– Kedves öntől, nem is tudom, megérdemlem-e, hogy ilyen kedves legyen velem – válaszolja mosolyogva, mert ennek ellenére nagyon is kellemes, meleg érzéssel tölti el Hanabi válasza. Neki, ha tippelnie kellett volna, egyből az jutott volna eszébe, hogy hasonló eseteket vizsgálnak a laboratóriumban és szeretné megkérni, hogy segítsen neki és legyen a vizsgálati alanya. Úgy néz ki azonban, ilyesmiről szó sincsen. Hanabit egyszerűen csak érdekelte a sorsa, és ez olyasfajta kedvesség, amiért úgy érzi, nagyon hálásnak kell lennie. Nem adatik meg bárkinek, bármikor, főleg nem ilyen helyzetben. Hiszen a nő egy felnőtt shinigami, főnemes, tanár, semmi nem kötelezi arra, hogy vele törődjön, ő mégis megteszi.
– Nagyon ügyesen leplezi az érzelmeit, Mizushima-sensei, ha tehetném, ezt is ellesném magától. Eddig fogalmam sem volt róla, hogy maga gondoskodó személy – jegyezte meg gondolatait tovább mosolyogva. Nem szokása fecsegni, de valahogy úgy érezte, ezt meg kell osztania a másikkal. Csak még inkább rajong érte, igazából mindegy, mit csinál. Ha leszidná, akkor azért tisztelné, mert mennyire igazságos és következetes és mennyit fejlődhet majd mellette. Mondjuk emiatt most is tiszteli, csak nem éppen erre terelődik a szó jelenleg.
– Igen, sensei, már kapcsolatban vagyok a lélekölőm szellemével, de nem ő műveli ezt velem. Ezek az álmok… kicsit sem olyanok, mintha csak álmok lennének. Annál sokkal közelebb állnak hozzám és sokkal jobban felkavarnak – magyarázza el, miért aggasztja ennyire a történet. Ennek ellenére figyelmesen hallgatja a nő többi tanácsát. Aprókat bólint, de egyelőre nem érzi, hogy közelebb került volna a megoldáshoz. Nagyon is jól tudja magáról, érzi, hogy nincsen rendben a lelki világa. Annak pedig, akinek nincs rendben a lelke, nem lehet rendben a teste, és ez egyre inkább bebizonyosodik az ő esetében, újra és újra. A nő tanácsára csendesen gondolataiba mélyed egy kicsit.
– Nagyon sok ellenérzésem van a szanatóriummal kapcsolatban, Mizushima-sensei. Olyan, mintha még el sem kezdtem volna a shinigami karrierem, de máris le lennék cserélve. Én nem szeretném, ha a selejtnek hinnének, és már most csak a gond lenne velem – magyarázza el, miért nem is vetette fel magában ezt az ötletet eddig. Mindig elhessegette. Arról nem is beszélve, hogy kifejezetten ijesztőnek tűnt az egész procedúra. Rengeteg képzett shinigamival körülvéve, akik arra szakosodtak, hogy benne turkáljanak és a titkait feltárják… talán megtalálnák a probléma forrását, de lehet, hogy emellett olyan dolgokat is találnának, amire Yuuma egyáltalán nem kíváncsi. Talán már tudja is, csak direkt zárta vissza a tudatalattijába, védekezés szempontjából. Valahol meg lehet érteni, valahol pedig butaságnak tűnik félni a megoldástól.
– Bocsánat, hogy megjegyzem, Mizushima-sensei, de köztünk az a különbség, hogy önök megengedhetik maguknak. Hiszen már bizonyítottak, letettek valami az asztalra, velem viszont más a helyzet – mondja, miközben mégis mosoly szalad az arcára. Az igazi probléma viszont Yuumában van. Mindenki mással nagyon kedves és elnéző, kivéve magával szemben. Ellenben komolyan úgy hiszi, hogy egyszer majd, ha ő is komoly shinigami lesz, megjön az önbizalma és képes lesz következetes lenni. Ugyanúgy bánni mindenkivel, tehát saját magával is.
– Ahogy szeretné – válaszolja a mellényre, majd figyeli a nőt. Úgy látja, zavarban van, és egyértelmű, hogy nem akarja megosztani, mi történt a kezével. Ő sem akarná. Abszolút megérti. Ellenben egyáltalán nem tetszik neki, ahogy bánik magával. Mintha Hanabi is hasonló problémával küzdene, mint ő, úgyhogy itt az ideje visszaadni a bölcsességet, amit az előbb kapott.
– Ugyan, sensei, ha jól értem, a kezének is lehet rossz napja. Engedje meg neki, ne szorítsa olyan erősen – mosolygott rá szélesen, megnyugtatóan, miközben finoman hozzáért ruhája ujjához, hogy engedje el szerencsétlen végtagot. Hanabi nagyon is jól érzékelte, Yuuma az, akinek bátran beszélhet ilyesmiről, mert véletlenül sem tolakodó és sosem kérdezne vissza vagy turkálna a magánéletében. Csak akkor tenne ilyesmit, ha feltétlenül szükségesnek érezné, különleges esetekben.

Karakterlap

Mizushima Hanabi

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 000 / 90 000

Hozzászólások: 134

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 34 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#BB8EAD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Park
« Válasz #42 Dátum: 2018. Máj. 05, 23:11:00 »


- Miért mondja ezt? Miért ne érdemelné meg a kedvességet? - kérdezem érdeklődve. Úgy érzem, hogy néha picit túl alacsonyra helyezi magát másokhoz képest. Mintha alsóbbrendű lenne  nálam, a diákoknál, mindenkinél. Pedig ez nincs így, még véletlenül sem. Nyilván, mint egy leendő katona tudnia kell, hogy hol a helye, de azt reálisan látni, nem pedig mindenki alá helyezni magát. - Kobashi-kun, ha megengedi, adnék önnek egy tanácsot: legyen kicsit több önbizalma - eresztek meg felé egy halovány mosolyt. Nem hiszem, hogy ez most egyből megváltoztatja, nem is az a célom. Egyszerűen csak nem szeretném, hogy ennyire mindenki alá helyezze magát, mert nem vagyok benne biztos, hogy ez jót tesz neki. De továbbra sem vagyok senkije, hogy megmondjam neki, mit csináljon. Egyszerűen csak tanácsot adhatok neki, amit vagy megfogad, vagy nem.
- Eh…. - meglepnek a tanítványom szavai, hirtelen nem is tudok rájuk mit mondani. Sem tagadni, sem pedig egyetérteni, mert tulajdonképpen egyik se lenne teljesen igaz. Nem tartom magam gondoskodó személynek, de azt se mondanám, hogy nem vagyok az. Inkább csak kíváncsi vagyok, azt hiszem. De… ez kicsit bonyolult, még nekem is. - Nem hiszem, hogy ez olyan dolog, amit el lehetne, vagy el tudna tanulni - mondom nem hozzátéve, hogy ehhez olyan élettapasztalatok kellenek, amiket jobb, ha ő soha nem szerez meg.
Csak figyelmesen hallgatom, hogy mit mond és nem válaszolok egyből. Biztos benne, hogy nem a lélekölője az, ezt pedig nem kérdőjelezhetem meg. Tudom, hogy mit szeretnék mondani neki, vagyis inkább kérdezni tőle, mégsem vagyok teljesen biztos benne, hogy ez illő-e egyáltalán. De… túl kíváncsi vagyok :/.
- Esetleg megkérdezhetem, hogy miről szólnak az álmai? Természetesen nem kötelező válaszolnia, csak akkor ossza meg velem, ha meg szeretné. Ez a magánügye, semmi közöm hozzá, tulajdonképpen - teszem még hozzá gyorsan, nehogy azt érezze, hogy ezt kell, csak azért, mert az vagyok, aki. Itt most semmi sem kötelező, én az ő helyében egészen biztosan nem mondanám el magamnak a dolgot, főleg, ha tényleg személyes. De hát az én vagyok, aki nem igazán bízom senkiben.
- Higgye el, megértem az érzéseit Kobashi-kun, de ez nem olyan, mintha lecserélnék. Attól mert éppen van egy problémája nem lesz értéktelenebb, vagy rosszabb halálisten. Ahogy én sem voltam akkor különb. Jöjjön - indulok meg az egyik pad felé, mert már most hosszabb ez a beszélgetés, mint amilyenre eredetileg terveztem, ami persze nem baj, de le kell ülnöm. - Kobashi-kun, attól mert ide születtem, egy nevesebb családba nem vagyok semmivel se másabb, mint maga. Ugyanúgy végig jártam az Akadémiát, mint ahogy maga fogja. Én sem ott kezdtem, ahol most vagyok és még az akadémiára se jártam, mikor ott voltam, ahová most magát küldöm. Ez… nem olyan, mint valami szégyenfolt az aktájában, ami az egész életére rányomja a bélyegét - teszem a vállára a kezem egy pillanatra. Őszintén: nem tudom, hogy mi a baja, vagy mire lenne szüksége. Nem vagyok jó az ilyenekben, egyáltalán nem, most is úgy érzem magam, mint aki egy sötét szobában tapogatózik és próbálja megkeresni a villanykapcsolót, vagy az ajtót, de mind a kettőt sikertelenül. Őszintén: miért is mentem én bele ebbe >w>?
- Igen, a kezemnek is lehet rossz napja ^^” - értek egyet halkan, miközben a kezemre pillantok. Ez kicsit, na jó, sokkal több, mint a rossz nap, de ezt nem mondom ki hangosan. Inkább csak igyekszek Kobashi-kunra és a problémájára figyelni.
« Utoljára szerkesztve: 2018. Júl. 12, 22:33:59 írta Mizushima Hanabi »

Karakterlap

Kobashi Yuuma

Eltávozott karakterek

Szint: 0.

Lélekenergia:

60% Complete
4 000 / 15 000

Hozzászólások: 13

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#900C18 // #C94F2E


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Park
« Válasz #43 Dátum: 2018. Júl. 10, 18:54:14 »
Csak egy rossz nap?

– Köszönöm a tanácsot, Mizushima-sensei, nagyon igyekszem majd dolgozni ezen a hiányosságomon – hajtott fejet újra a tanára előtt. Minden alázatossággal, ami benne volt. Nagyon nehéz dolog volt Yuuma önbizalmát növelni, ugyanis az összes, építő kritikával is teljes mértékben egyet értett. A pozitív visszacsatolásokat módszeresen hárította el és talált rá kifogást, ez miért nem igaz rá. Nem ellenkezett és nagyon nehéz volt megállapítani, de egy igazi keményfejű volt, makacs és ragaszkodott a saját képéhez magáról. Ezt a tulajdonságát minden bizonnyal örökölte.
– Tényleg? Akkor örökre ilyen reménytelen maradok? Ez lelombozó... – állapította meg egy sóhajjal. Elnéző mosollyal pillantott a nőre. Látta, hogy ő is zavarban van ettől, tudta, hogy ő sem igazán van jóban a saját érzéseivel. Senki nem érthette meg jobban ezen a világon, mint ő. Pontosan tudta mennyire nehéz elfogadni magát, a tőle idegen érzéseket, gondolatokat. Hanabi feje felett sem törhetett pálcát emiatt. No nem mintha mert volna. No nem mintha bármi joga lett volna rá...
– Minden éjszaka valaki másnak a bőrébe bújok. Más életét élem. Más borzalmait látom, más vágyait érzem. Minden éjjel más vagyok, egy ismerős idegen – foglalta össze az álmokat, és sóhajtott egyet. Megint elfogta az a fojtogató érzés. Túlzottan élesen emlékezett az álmokra, az érzésekre, mintha a sajátjai lettek volna, nem egy másik, külön világ. Pedig a legjobb lett volna, ha sikerül végre felfognia, mi álom és mi valóság. Egyre kevésbé érezte magát a helyzet magaslatán, úgyhogy nem is bánta, hogy Hanabi arra invitálta, üljenek le. Mereven bámult maga elé, ahogy hallgatta a nő szavait, és próbálta őket feldolgozni. Mély levegőket vett és bólogatott mindig visszajelzésképpen. Nem nézett rá, valaki szemébe nézni ebben a kultúrában nem volt illendő. Az, hogy előrehajtott fejjel, egyenes háttal ült, térdein támaszkodva, sokkal inkább illendő volt a helyzetben.
 – Nagyon téved, ha azt gondolja, a származása, a családja nem teszi önt mássá, Mizushima-sensei. Sajnálom, hogy beleszólok, de ez pontosan olyan előny, ami nem tanulható. Amit nem tudok magamon kiküszöbölni akkor sem, ha belegebedek – tette hozzá halkan, visszafogta magát, nem jelent meg fájdalmas grimasz az arcán. Csak csendesen ült és hagyta, hogy a szavak nehezen támaszkodjanak a vállára. Nem akart gyenge lenni és nem akart elmenni a negyedik osztaghoz. Makacs volt, és hitt abban, hogy ha elég elszánt, akkor bármire képes lehet. Kivéve erre. Nem változtathatja meg a múltat, nem születhet nemesi családba, ahol az élet jóval egyszerűbb. Nem élheti le az emberi életét és nem lesz könnyebb megtalálnia önmagát sem, ha elég erősen koncentrál. Ezt mind-mind be kellett fogadnia a gyomrának.
– Pihenésre van szüksége, sensei – jelentette ki kategorikusan. A hangjában semmiféle neheztelés vagy megrovás nem volt. Egyszerűen nem volt hozzá joga. – Sokkal érdemesebb, mint az én gondjaimmal és buta fejemmel foglalkozni – mosolyodott el a mondat nyomán, ahogy végre összeszedett magában elég lelki erőt, hogy ezt is megtegye. Annak ellenére, hogy mennyit bukdácsolt manapság az élet rögös útján, párját ritkítóan erős kisfiú volt. Hiszen az volt. Egy kisfiú.

Karakterlap

Mizushima Hanabi

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 000 / 90 000

Hozzászólások: 134

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 34 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#BB8EAD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Park
« Válasz #44 Dátum: 2018. Júl. 12, 22:39:22 »


- Kobashi-kun - sóhajtok, miközben megrázom a fejem. - Ez nem hiányosság, vagy valami olyasmi, amivel kevesebb a társainál. Ez egyszerűen csak egy tulajdonság - mondom neki a lehető legkedvesebben. - De ha valóban dolgozni szeretne ezen, akkor kezdje ott, hogy elfogadja a pozitív kritikát, mert megérdemli - teszem a vállára a kezem egy pár pillanatra, hogy nyomatékosítsam a szavaimat, aztán vissza is ejtem magam mellé.
Eddig is sejtettem, hogy Kobashi-kun egy érdekes fiú, de már egészen biztos vagyok ebben. Általában, ha a varázslásról, vagy a mágia használatról van szó, akkor olyan magabiztosnak tűnik. Tudja mit és hogyan kell csinálni, de ilyenkor olyan bizonytalan, mintha nem is ugyan az az ember lenne. Bár lehet, hogy ezt csak én látom egyszerűen a dolgok mögé.
- Ne mondjon ilyet. Miért lenne reménytelen azért, mert nem képes elrejteni az érzelmeit, esetleg mást kimutatni, mint amit érez? Szerintem ez inkább azt jelenti, hogy még ártatlan, ami jó és becsülendő is - mondom, nem hozzátéve, hogy nem sokáig lesz már ilyen, ebben biztos lehet. Sokan azt gondolják, hogy az Akadémia felkészít arra, hogy milyen shinigaminak lenni, de ez nem igaz. Arra készít fel, hogy mit kell tudni, de a lelki oldalát nem igazán ragadja meg a dolgoknak. Kobashi-kun pedig, az eddigi tapasztalataim alapján, egy érzelmes gyerek, aki, ha olyan osztagba kerül, akkor nem biztos, hogy elviseli azt a nyomást, ami ott érheti. Össze is roppanhat lelkileg. Bár ki tudja, lehet tévedek ezzel kapcsolatban, hiszen nem ismerem a fiút és azt, hogy miket élt meg korábban, csak az órák alapján tudok következtetéseket levonni, azt hiszem, hogy ez az első tantermen kívüli beszélgetésünk.
- Értem - bólintok a rövid beszámoló után, melyet a rémálmairól ad. - Van ezekben az álmokban valami állandó? Valami, ami mindig ugyan az bármi is történjen, bárki is legyen? - próbálok elindulni valamerre, hátha józan paraszti ésszel is meglehet állapítani valamit a képekből, amit éjszaka lát. Ha jók az értesüléseim, akkor a fiú nem itt született lélek, ez pedig akár azt is jelentheti, hogy a halálával függenek össze a rémálok. Ámbátor, hogy ebben biztos lehessek, tudnom kéne, hogy emlékszik-e rá, ez pedig olyasmi, amit biztosan nem fogok megkérdezni. Túl személyes lenne, amihez semmi közöm.
- Azt hiszem, hogy nem érti mire szerettem volna kilyukadni. Valóban, az, hogy főnemes vagyok előnyt jelent számomra, de akár hiszi, akár nem, hátrányt is és bizonyos tekintetben lemondásokkal is jár. Azonban ez azon nem változtat, hogy szükségem volt orvosi kezelésre, lelki eredetű problémák miatt. Ettől pedig nem lettem sem több, sem pedig kevesebb, vagy ha úgy tetszik: selejtes - az egészen mástól lettem - a Gotei szemében. Ahogy ön se lenne és nem is az - próbálom vele megértetni, hogy bár igen, alapvetően nem vagyunk, voltunk és leszünk egyenlőek, de vannak dolgok, amiknél ez nem számít. Ez pedig pont ilyen. Lehet, hogy sok pénze van a családomnak és sok mindent a nemesek elérhetnek pénzzel a Goteien belül, de azt nem, hogy valakit, aki alkalmatlan felvegyenek. Nem vagyok benne biztos, hogy sikerül meggyőznöm. Sőt! Mindenesetre próbálkozom, mert makacs vagyok, pont, mint Kobashi-kun, vagy jobban, hiszen Mizushima vagyok.
- Ne aggódjon, jól vagyok - próbálom menteni a helyzetet, anélkül, hogy részleteznem kéne a dolgokat. - És higgye el, sokkal érdekesebb és hasznosabb a maga fejével és problémáival foglalkozni, mint pihenni egy szobában egyedül. Erre még nagyon sok lehetőségem lesz az életem során. Nem gondolja? - kérdezem, egy szórakozott mosollyal. Kíváncsi vagyok, hogy mit mond így, mindenféle előzetes tudás nélkül.