Szerző Téma: Fujiwara Kosuke  (Megtekintve 524 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Fujiwara Kosuke

Eltávozott karakterek

Shinigami

Kidoushuu

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 13

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Fujiwara Kosuke
« Dátum: 2018. Ápr. 25, 19:12:18 »
~ Adatlap

Név: Fujiwara Kosuke
Nem: Férfi
Kaszt: Shinigami
Szül. ideje: 1990.05.04
Kor:28
  • Emberként: 5 év (Elhunyt 1995.07.19)
  • Lélekként: 23 év
~ Előtörténet

"Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle."
Fehér, vakító fény… Hosszan marcangolja szemem világát. Pislognom kéne de magam sem értem, hogy miért nem teszem. Különös mód nem fáj. Pedig ellent mond az ösztöneimnek. Nem érzek semmit. Szinte semmit. Fülemben még cseng egy különös hang, homlokomon pedig még érzem a Kashira hideg lenyomatát. Lassan, belülről áradó nyugalom és békesség kerít hatalmába. Mielőtt igazán megélhetném a pillanatot, a fény halványodni kezd, az érzés pedig tovaszáll… Akarom! Még akarok!
Ennek már több hete. De az érzés még ott motoszkál bennem. Hiányzik. A keletkezett űrt egy korosodó pár töltötte ki amikor magukhoz vettek és Adtak. Enni, inni, fekhelyet és… szeretet. Szeretet. Fiatal vagyok és nem értem mi is történik pontosan de amit a befogadóimtól, az új családomtól kapok az tetszik és Akarom! Még akarok!
Akarok és kapok. Ezt hamar megtanultam. Azt is, hogy a szélső kerületekben, ha valamit akarsz azért tenni kell. Én pedig teszek is. Erővel, ésszel, tűzzel, vassal… Lopok, birtoklok, elveszek. Megszerzem ami tetszik mert Akarom. Még Akarok!
Sosem elég. Vágyom rájuk. A tiédre, az övére, mindenkiére. Élő? Élettelen? Értékes? Akkor pedig pláne. Hogy adok e érte valamit? Pofont. Nagyot és sokat. Ebben bőkezű vagyok. Ezt a környéken sokan megtanulták az elmúlt néhány év alatt. Fiatal vagyok, agresszív és akaratos. A szeretet… az nem boldogít. A birtoklás, na az már valami. Felhalmozni szinte bármit. Legyen az élő, hol, értékes, élettelen, ehető… Éhség… Különös, az elmúlt néhány évben nem is éreztem ilyet. De egy napon, szinte robbanás szerűen tört rám a dolog. Éhes vagyok… Az egész sült csirkét Akarom! Még Akarok!
Az éhség még tőlem is szokatlan volt. Fiatal voltam, indulatos és küzdöttem azért amit Akartam. Enni is akartam, de ezt az akaratot nem a gőg, a becsvágy, a birtoklási vágy szülte, hanem a tényleges szükség. Viselkedésemen érezhető volt, hogy ez más. Tekintetemben először ült ki a kétségbeesettség. A környezetem már ignorálta az "Akarom hiszti"-t így más közönség után kellett néznem akik talán meghallgatják a panaszomat. Akkor még nem tudtam de világgá mentem. Napokig bolyongtam az utcákban azt szajkózva, hogy "Éhes vagyok, enni Akarok.", mire valaki meghallotta. Egy Shinigami volt. Ő vitt magával és beszélt rá, hogy álljak Shinigaminak. Engem könnyű meggyőzni, ha valaki olyat ajánl ami érdekel. Hatalom és varázslatok? Akarom! Még Akarok!
A gyűjtögetésről nem tudtam lemondani. Jó mentorom akadt. A bennem lévő mérhetetlen kapzsiságot képes volt egy olyan mederbe terelni, ahol úgy lehetek úrrá a kínzó vágyon, hogy közben ténylegesen a hasznomra válik. Hogy mi volt ez a meder? Nos a tanulás. Pontosabban a tudás megszerzése. Eleinte kétkedtem az elképzelésben. De amikor sikeresen megtanultam valamit, éreztem, hogy az űr töltődni kezd… a tudás pedig már az enyém… Ezt pedig Soha! Senki nem tudja elvenni tőlem. Hatalmas lendületet adott ez a felismerés. Több tudásra Akarok szert tenni. Többet Akarok! Még Többet!
Nem fűlött a fogam a dologhoz, de elvárás volt. Kardot kellett forgatnunk. Meg kellett tanulnunk bánni a shinigamik fegyverével. Fel kellett ébresztenünk a saját erőnket. Ehhez pedig kevés volt az elmélet. Ezt csinálni kellett és edzeni mellé. Rengeteget. Az évfolyamon egyre többen érték el a shikait. Napról napra nőt a számuk. A gyakorlati órán mindenki fokozatosan kezdte kiismerni a saját kardjának képességeit. Irigykedve néztem a sok-sok változatos fegyvert. Minden egyes alkalommal amikor az acélok összeértek és felcsendültek, mellkasomba mintha tőrt döftek volna. Akarom. Ezt is, meg azt is. Csodálatos fegyverek. Annyi szépséges forma, annyi gyönyörűséges változat. Szinte hívogatnak. Az összes. Mindet akarom! Birtokolni, a tulajdonomban tudni, hogy az enyém legyen! Egyre csak fogytak akik még nem ébresztették fel a shikait. Nekem pedig úgy lettek egyre nyugtalanítóbb rémálmaim. Minden alkalommal egy hatalmas torony belsejében találtam magam mindig. Talpam alatt selymes, vörös szőnyeg terült el. A végtelenbe nyúló, színtiszta arany oszlopokon egy-egy lánc fonódott a magasba. Az oszlopok között pedig fegyverek lógtak az íves falakon. Körbe s körbe. Mindegyik más-más, ismerős külsővel. Egy hang buzdított minden alkalommal, hogy válasszak… egyet. Minden éjszaka más fegyverér nyúltam, ám a kép berepedt, összetört, sötétség várt, majd felriadtam. Egyik éjszaka azonban már ismerősként tértem vissza a különös toronyba. Tettem egy kört. A hang már szólongatott: "Válassz! Melyiket akarod?." Elmosolyodtam, hiszen rájöttem. "Mindegyiket" feleltem. A hang misztikus hang felkacagott mély sejtelmes baritonja egyre tisztábban hallatszódott, hogy valójában egy kisgyermeké. A szőnyeg közepe felől jött a hang. Oda fordulva vettem csak észre, hogy a vörös szőnyegen egy hatalmas lyuk tátong amin keresztül láthatóvá válik az aranypadlózat. Közepén egy kulcslyuk, amiből a láncmintázat indul el az oszlopok felé. Ott állt ő, egy alacsony, szőke hajú srác, vöröslő szemeivel, kezében egy különös kulccsal aminek markolata volt. Felém tartotta gonoszan vigyorogva. Tudtam, hogy ki az. Cinkos vigyorral vettem át a kulcsot. Akarom. Mindegyiket Akarom!
A vakító fényesség elmúlt. Már a nap sugarai ostromolták a szemhéjaim. Izgatottan szaladtam a kardomhoz aminek a markolata hagyott némi kívánni valót maga után a küllemét illetően, a színe pedig teljesen arany volt. Belül örültem, hogy nem egy furcsa, túl méretes kulccsal kell szembeszállnom bárkivel is. Ölembe fektetve a fegyvert a hétvégét meditálással töltöttem, hogy beszéljek Kaku-val a kardom szellemével. Vissza jutottam a végtelen toronyba…. de csalódva vettem észre, hogy se Kaku nincs itt, sem pedig a fegyverek nem díszítik már a falat. Ez végtelenül bosszantott. Ki is zökkentem a meditatív állapotból. Hova lettek azok a szép kardok? Kellenek! Mindet Akarom!
Másnap délután a gyakorlati órák végén tűnt fel hogy a kardom lényegesen rövidebb mint reggel volt. Ekkor bevillant, hogy nem egyszer kisebb szilánkok váltak le a pengéről, némelyik össze csapásnál. Másnap már figyeltem erre. Jóval kevesebb esetben "tört le" belőle. De a hossza továbbra is csökkent. A hét végére pedig alig volt hosszabb egy tőrnél. De szilánkok már nem hullottak róla. Az esti meditálásnál azonban furcsa dologra lettem figyelmes… A végtelen torony falain ismét fegyverek csüngtek. Nem is akármilyenek. Csoporttársaim fegyverei. De csak azoké akikkel küzdöttem. Idővel rájöttem, hogy minden egyes alkalommal amikor a pengém más fegyvert érint, egy penge darab válik le belőle és látszólag eltűnik. Ettől a penge megrövidül. A leváló szilánk valójában belép a végtelen toronyba és felveszi a megérintett kard alakját és elfoglalja méltó helyét.
Hosszú időbe telt, mire rájöttem a toronyból akár ki is tudom venni az oda eltárolt fegyvereket. Ezek nem bírnak semmiféle különleges erővel, pusztán formailag hasonlítanak azokra a fegyverekre amikkel érintkezett. Idővel megtanultam ezeket igen nagy sebességgel is előhívni. Elkeseredve konstatáltam, hogy az így kilőtt fegyverek elvesznek a kincstárból. Így minden alkalommal pótolni kell őket. Mielőtt hivatalosan is shinigamivá váltam volna, rengeteg társammal vívtam rövid párviadalokat. Többnyire ki kaptam, vagy nagyon hamar feladtam. Hisz valódi célom az volt, hogy feltöltsem a kincstárat különböző fegyverek másolatával. Egy felhasznált fegyvert ismét a kincstárba tehetek, ha ismét összeérnek a pengék. Jelenleg a kincstár elérte a kapacitása csúcsát. A kulcsról teljesen eltűnt az éles penge. Ekkor döbbentem rá egy nagy igazságra. "Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle." Nekem pedig éle sem volt a kardomnak alkalomadtán. A penge hosszát a reiatsum határozza meg. A penge minden egyes másolat elkészítésekor egy milliméterrel lesz rövidebb. Fegyver elhasználásakor ugyan ennyivel nő a hossza. Lényegében minél hosszabb a penge a kulcs markolatán annál kevesebb kardom van raktáron. Általában törekszem, hogy Kido pengéjét alkotó szilánkok mindegyike egy-egy kardot testesítsen meg a kincstárban. Nem csak azért mert ha kiürül a kincstár egy használhatatlanul hosszú kardot kellene forgatnom shikai alalban, hanem mert a lehető legtöbb Zanpakutot Akarom. Mindegyiket Akarom!

Amit egyszer megszereztem, azt nem szívesen eresztem el. A legnagyobb hátulütője a dolognak én magam vagyok. Amit egyszer megszereztem azt nem szívesen adom ki a kezemből. A közelharc nem egészen az én stílusom, így maradt az a megoldás amivel tarthatom a távolságot, nem kell a kincstáramból fegyvereket pazarolnom és kiélhetem a gyűjtögető életmódomat. Ezek a Kidok. Erőszeretettel tanulom őket. Hiszen egy-egy Kido elsajátítása megadja azt az örömöt, hogy a magamévá tettem, ezzel is gyarapítva azt amit a magaménak tudhatok. Vagdalkozzanak a kutyák. Kido-val is lehet holowokat ölni. Elegánsabbnak és hatékonyabbnak tartom. A kidok száma véges. Ezért Akarom! Mindet Akarom!

~ Kinézet

Vékony, magas, nyúlánk testalkata a 190-et súrolja. Hosszú végtagokkal, nyakkal...ez nem nehéz. Izomzata nem kirívó. Erősen konvergál az elégséges szinthez. Haja mélyfekete, és valamivel váll alá ér. Általában hátul amennyit tud azt copfba fogja, a többi szabadon bóklászik feje elülső részén. Keskeny szürke szemei illenek sápadt bőréjez.


~ Jellem

Arrogáns de ez eltörpül amellett amennyire akaratos és Kapzsi. Végtelenül. Számára sosem elég az ami van, vagy amiből csak féle van. A mániákus gyűjtögetése a Kidok és zanpakuto másolatok gyűjtögetése óta moderálódott. Ma már válogatósabb, csak az értékes dolgokat szeretné felhalmozni és azt ami az ízlésének is megfelel. Másokat fenntartásokkal kezel. Ami a szívén a száján, nem szeret kertelni. Kritikái, megjegyzései nem ártó szándékúak, csak nyersek. Alapvetően hajlamos magát felsőbbrendűnek, érettebbnek gondolni... pontosabban tudni. Ő tudja, hogy a többségnél különb, jobb!  Nem ellenséges.


~ Zanpakuto
Neve: Kaku - Mindegyik
Fajtája: Kido
Shikai parancsa: Hirogeru! - Tárulj fel!
Shikai kinézete: A kard alap állapotában nem a legesztétikusabb. Aranyszínű. A markolat az egész kézfejet védi. Formája nehezen behatárolható. Eltérő méretű aranyszínű hasábokból épül fel. Egy nagy kerek Tsuba-ja van amin semmi díszítés nincs egy peremen kívül ami a penge felé magasodik ki. Ez és a penge szintén arany színű. Valamivel vastagabb az átlagnál. "Feltöltött" állapotban azonban a penge szinte teljesen eltűnik/ "vissza húzódik". Egy különös lyukacsos hasáb marad belőle. Nincs hegye sem pedig éle. Ilyenkor leginkább egy kulcsra emlékeztet.
(click to show/hide)



Támadások:
-Don'yoku no kusari - A Kapzsiság láncai: A kincstár oszlopain tekergő láncokból(ami a kapzsiság kötőerejét jelképezik) képes kapukon keresztül előhívni akár 6 darabot. Ezek rátekerednek az ellenfélre hogy mozgás képtelenné tegyék egy iőre. Vagy élettelen/lélektelen tárgyakat juttassanak a kincstárba. Emiatt Játékost, Zanpakuto-t, fullbringet, hollowot stb., nem képes ezzel oda juttatni. Egyszerű tárgyakat, mint ágy, poharak stb… könnyedén. A láncok nem képesek elszakadni, de szorító erejük véges így a menekülés koránt sem lehetetlen.
(click to show/hide)

Kami no Takara. Kai!- Istenek Kincstára. Feloldás!
Amint a fegyver egy másik pengével érintkezik, leválik/letörik belőle egy szilánk, amitől a penge folytonossága nem szakad meg de rövidebb lesz egy milliméterrel. A levált szilánk látszólag eltűnik, valójában bekerül a "kincstárba"(Kosuke belső világa) ahol felveszi annak a fegyvernek az alakját amivel az imént összecsapott és helyet foglal a falon. Az így felhalmozott kardokat képes előhívni. Néhány apró kapu jelenik meg amiből nagysebességgel képes kilőni azokat egymás után. Becsapódás után nem sokkal köddé válnak és elvesznek a kincstárból. Ha valamilyen oknál fogva arra kényszerül, hogy közelharcban kezébe vegyen egy ilyen kardot, az első erőbehatás után rögtön megsemmisül a kard. Ilyenformán közelharcban haszontalan. A kapuk Kosuke mögött jelennek meg és arra néznek amerre a Zanpakuto "hegyével" mutat. Ha a fegyver felbomlik, egy apró, fénylő aranyszilánkká formálódik. A szilánk visszaépül a pengébe amitől az egy milliméterrel hosszabb lesz. A penge hossza Kosuke reiatsuja szintjével arányosan nő. Ezáltal az eltárolható fegyverek száma is rohamosan nő.

(click to show/hide)

(click to show/hide)





~ Szeret-nem szeret

Szeret:
+ Gyűjtögetni/birtokolni
+ Tanulni
+ Kritizálni
+ Luxusban és kényelemben leledzeni
+ A lányokat(Elvégre őket is lehet gyűjteni… nem?)
Nem szeret:
- Kakaskodni
- Vívni
- Adni
- Vitatkozni
- Nyomorogni/éhezni


~ Felszerelés(ek)

Kincstár tartalma: Francia ágy(ágynemű minden), étkező asztal, székek, fotel, kanapé, gyakorlatilag egy komplett lakás tartalmát hordja magával. Fontosnak tartja a megfelelő körülmények megteremtését, bárhol a világon. Poharak, italok, konzervek. Főként harcra alkalmatlan, fölösleges eszközök. Kivéve a 3 lábú zongorát.

« Utoljára szerkesztve: 2018. Ápr. 26, 21:58:24 írta Fujiwara Kosuke »

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 204

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 721 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Fujiwara Kosuke
« Válasz #1 Dátum: 2018. Ápr. 26, 21:40:59 »
Szép jó estét! :3

Jó volt olvasni az előtörténeted, visszaadta a karaktert, bár lehetett volna bővebb is a zanpakutou szellemmel való találkozása, a kapcsolatuk bemutatása, nevének megismerése.
Figyelj nagyon a vesszőkre, sok helyen hiányoznak, valamint a kidout helyesen így írjuk, esetleg kidō. Egy helyen a szövegben a zanpakutoud neve helyett is a "Kido" szó szerepel. Emellett a kidou és zanpakutou nem tulajdonnevek, kisbetűvel írandók! ;) (A kihangsúlyozás a szövegben rendben van, de az adatlapon is nagybetűvel írtad, csak ezért szólok.) De befejezem a nyelvtan-nárciszkodást, ezek kisebb hibák, amik néhány átolvasással könnyen kiküszöbölhetőek. :3
Vagyis elfogadom a karaktert! ^-^


Osztag: Kidoushuu
Szint: 1. szint
Lélekenergia: 5000 LP
Kezdőtőke: 4000 ryou


A pontozás: indulásként kapsz minden képességedre 1-1 pontot, ezen kívül pedig szabadon eloszthatsz 13 pontot (az LP-d után, és SS-hez tartozás végett) a képzettségeiden, amik a következők:

  • Fegyverforgatás
  • Hakuda
  • Kidou
  • Helyváltoztató képesség
  • Zanpakutou
Ezen felül szinted után 1 pont jár Reishi kezelésre, amit a következő másodlagos diszciplínák között oszthatsz el:

  • Erő
  • Ügyesség
  • Gyorsaság
Elosztott pontjaidat itt jelentsd le, majd válassz szintednek megfelelő 10 canon shinigami technikát!
Jó játékot az oldalon! ^-^