Szerző Téma: Hadművelet neve: X  (Megtekintve 4661 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Izakura Rinon

Maestra (Karmester)

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 87

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Rózsaszin és Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#FF44D9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Hadművelet neve: X
« Dátum: 2018. Máj. 06, 01:10:26 »


Sok tapasztalattal és rémségekkel volt már dolgotok utatok során. Voltak, akiknek kisebb akadályban volt része vagy esetleg egy nagyobbal ismerkedhetett meg. Abszurd helyzetek és megannyi kalandban gazdagodhattatok. Viszont a mai naptól kezdve próbára lesztek téve mindannyian. Sokszor elgondolkodik az ember, vajon mit tesz valakit emberré? Mi kell ahhoz, hogy valaki megszűnjön embernek lenni? Magatokban is feltettétek eme kérdéseket? Ha nem, akkor most lehetséges, hogy felteszitek. Akik viszont elgondolkodtak már a témán lehetséges, hogy válaszra fognak lelni. Felkészültetek lelkileg arra, ami most rátok vár? Készen álltok erre? Lássuk hát milyen fából faragtak titeket! A mai nap lesz az, amikor bebizonyosodik, hogy tapasztalatotok és erőtök mennyire is lesz elég!

Ahmad Al Saliha
Küldetésed pontban éjfél keddre szól, 00:50-kor Narukiban a Mizunohana Daigaku magánegyetem területén. Az Ügynökség furcsa mozgolódásokat vélt felfedezni az objektum területén. Miután megérkezel a kívánt helyszínre már is szembe találod magadat az első furcsasággal. Egy kisebb fajta fekete színű teherautó, aminek mindkét oldalán egy nyúl logó látható. Esélyed van rá, hogy alaposan megvizsgálhasd, esetleg szólj a központnak, hogy találtál valamit. Viszont az idő hirtelen ellened dolgozik. Kisebb mozgolódást észlelsz a bokrok között, amik elterelik a figyelmedet. Ezt kihasználva emberrablóid egy altató injekcióval fogják jutalmazni, ami nyomban elkábít. Fogalmad sincs mennyi időre üthettek ki téged, de nem is ez lesz a lényeg. Hiszen mikor felébredsz egy elhagyatott helyszínen találod magadat. Az egyetlen fényforrás, ami van, az egy rosszul működő televízió, ami még kisebb sercegő hangot is kiad magából. Ha körül nézel arra leszel figyelmes, hogy a hely nem csak elhagyatott, de még roppantul rendetlen is. Valószínűleg, ahova te most kerültél az egy kisebb raktárhelyiségnek felelne meg. Ha még jobban kutakodsz mondjuk magadon, észreveheted, hogy ugyan a ruháid megmaradtak, viszont fontos dolgokat elkoboztak tőled. A hátizsákodat, amiben Berettád és késed volt, valamint Papidtól kapott dögcédulád sincs a helyén a nyakadnál. Helyette viszont bal karodnál egy kis óra szerű eszközzel jutalmaztak meg modernizált kiadásban a bal karodnál. Ha megpróbálod levenni, éles fájdalmat érezhetsz. Az eszköz nem fog lejönni ugyan, de abban már biztos lehetsz, hogy a csecsebecse valószínűleg szó szerint rád lett szabva. A kérdés, hogy miért? Továbbá az újabb furcsaság amit megtalálhatsz magad körül az egy Semi 1911-es pisztoly és egy katona kés. Amint lábra akarnál állni, szédültség és a bódultság veszi úrrá testedet, pár pillanat erejéig. Minden ki fog tisztulni azonnal. Az egyetlen út, ahova most mehetnél egy tágra nyitott ajtó mutatja. Mit fogsz most tenni?

Kikuchi Ayame
Az egyetemi élet sosem könnyű. Megvannak ugyan a szépségei és élvezeti faktorai, viszont ott vannak azok a dolgok, amiktől rögtön a legtöbb tanuló sírva fakadna. Gondolok itt például a vizsgáidra, beadandóidra. Kevés időd van pihenni! Napod átlagosan kezdődik hétfőn. Bejársz az órákra, szünetekben elvégzed a szükségleteidet, esetleg beszélsz a barátaiddal, majd aztán amint elérkezik az esti óra, indulsz máris haza az albérletbe. Sajnos viszont a beadandód miatt lehet az alvást későbbre kell halasztanod, hiszen sürget az idő! Körülbelül egy nap választ el téged attól, hogy egy tökéletes dolgozattal állj elő Shinohara professzor elé holnap. Szerencsére azért nem a nulláról kell kezdened, de még nincs befejezve! Körülbelül még a negyedét hozzá kell toldanod. Sima ügy nem? Miután sikeresen megcsináltad a dolgozatodat és leellenőriztél mindent az órádra pillantasz. Az idő: 00:30. Hát az egyetemista élet nem csak torta és hab nem? De ezt már pontosan tudod! Hirtelen egy kocsi fékezésére leszel figyelmes. Amikor kinézel az ablakodon láthatod, hogy az albérleted közelében, áll egy fekete teherautó, fehér színű nyúl logóval ellátva az oldalán. Vajon mit kereshet itt ez a jármű éjnek évadján? Fortuna nagyon szeretne megviccelni egészen morbid módon. Annyira a járműre fókuszáltad a figyelmedet, hogy nem is vetted észre, hogy kinyílik a szobád ajtaja. Természetesen ez nem a te hibád. Elrablóid ugyanis profin végzik munkájukat. Ha megfordulsz az ajtód felé, egy férfi alakját véled felfedezni nyúl maszkkal. Viszont bármit is tennél, éles fájdalmat érzel a nyakadnál. Szó szerint beléd döfött egy injekciót, aminek a hatására nyomban elterülsz a földön. Viszont itt nincs vége ám! Közel sincs még ideje a végnek! Pont most jön el a kezdete kalandodnak! Miután nagy nehezen visszanyered eszméletedet, akkor egy elhagyatott helyen ébredsz, ami látszólag egy recepció lehet. Egyetlen fényforrásodat egy lámpa jelenti a plafonon, ami pislákol. Ha alaposan végig méred magadat, rájöhetsz, hogy a ruháid nem vesztek el, viszont a quincy kereszted, karkötőd és egyéb eszközöd az úgy elveszett az éterben. Viszont helyette kaptál egy csinos ékszert a bal karodnál. Alakjáját tekintve hasonlít egy órához csak modernebb kiadásban. Ha megpróbálod levenni, fájdalmat érezhetsz, ami arra sarkal, jobb lesz nem piszkálni a szerkezetet. A fekvőhelyed közelében egy Semi 1911]Semi 1911-es pisztoly és kés fogad. Önvédelemhez nem rossz ugye? Kérdés, hogy vajon mi a fenének van itt? Képes lennél fegyvert ragadni ahhoz, hogy megvédd az életed? A körülmények nem azt engedik sejtetni, hogy biztonságban lennél. Egyetlen utadat egy tágra nyitott ajtó mutatja. Elindulsz? Vagy inkább maradsz egy helyben és vársz a sorsodra? Lehetséges, hogy el kéne indulni…

Ahmad és Ayame (Ha esetleg elindultok)
Ha vagytok olyan bátrak, hogy elindultok akkor egy közös terembe érhettek, ahol elegendő fényforrás áll a rendelkezésetekre. Bár azért fényből nem volt annyira hiányotok, de jóval világosabb helyre tévedtetek. Viszont kár, hogy nem éppen bizalom gerjesztő a környék. Itt ott eltörött asztalok és székek sorakoznak a sarkoknál, nem mellesleg eléggé mocskos az egész terem. Szerencsére egymást meglelhetitek! Rajtatok kívül még négy alak is van veletek. Két nő és két férfi. Az egyik férfi, egyetemista srácnak néz ki, rövid barna hajjal. Az arcából rémületet lehet kivenni. Ugyan ez igaz a közelében lévő szőke hajú leányzónál is. A másik két alak már a felnőttek csoportját képezik. A férfi öregebb és tapasztaltabbnak tűnik, viszont arca nem éppen barátságos képet sugall. A viszont annál inkább kedvesebbnek néz ki és alakja sem elmaradó tényező. Viszont nála is észrevehető a pánik. A feszültség körbelengi a helyett. Észrevehetitek, hogy négy ajtó csukva van. A terem közepén egy televízió áll, ami ráadásul egy polcra lett kitéve kikapcsolt állapotban. Valaki úgy tűnik számított rátok? Meglehet. Hiszen a teremnek a felső sarkain, megfigyelő kamerákat fedezhettek fel, továbbá a terem leghátsó részénél egy kis kiálló zöld dobozkát láthattok, ami a falhoz van rögzítve. Nem mellesleg a falon egy nagy digitális órát is láthattok. Az idő: 23:45 és van olyan jó fej, hogy még a napot is kijelzi ami nem más, mint Kedd. Vajon még is mi a fenébe keveredtetek bele?
Shirei Tenro
Keddi napod átlagosan telik a Futárok Rejtekhelyén. Kaneval ugyan most nem tudsz sokan beszélgetni, viszont annál inkább lehetőséged nyílik, hogy magad is felfedezd a szamár otthonát.  Viszont terveidet nyomban kettészakítja amikor Spidey egy fontos kéréssel fordul hozzád. Kis miniatűr dologról lenne szó. Szeretné, ha elmennél a közeli boltba tejért. Sajnos a bázisban pont kifogyóban van a készlet. Mivel már úgy is fizikálisan a sebed begyógyult, gond nélkül eltudnád látni ezt a rendkívüli nehéz feladatot. A bázisból kiérve nem sokat kell gyalogolnod. Az ember nem hinné, hogy szó szerint pár sarkon túl egy boltot fog találni. Talán lehet ez a te szerencsenapod? Hát sajnos ki kell ábrándítsalak, hogy nem az. Ugyan is a tejet sikerült megvenned, biztonságban kiérsz a boltból, de amint elhaladsz egy sarkot, éles fájdalmat érzel a nyakadnál. Amikor kezeddel a fájdalom forrásához érsz, egy kisebb miniatűr nyílhegy szerűséget vélsz felfedezni, ami után rögtön összeesel. Úgy tűnik Fortuna újfent megviccelt. Talán találkozni fogsz újra a rémálommal amit egyszer átéltél?


Konoe Karen
Vajon mennyi alkohol csusszanhatott le a Keddi napodon? Tíz esetleg ennek a tízszerese? A szeszkazán életnek vannak ám mellékhatásai tudod-e? Végül is téged ez annyira nem zavar hiszen fullbringerként még füvesen is képes lennél egy darabig józan maradnod. Úgy döntöttél, hogy szeretnéd délutáni napodat egy kocsmában tölteni közel a lakhelyednél. Az italok száma rengetek. Lehetőséged van akár újdonságokat is kipróbálni. Bevállalod? Hát rajtad múlik mekkora alkohol mennyiséget fogsz csusszantatni lefele a torkodon. Érezd csak jól magad amíg megteheted. A nyugalmad akkor fog csupán elillanni, mikor hirtelen úgy érzed nem vagy egyedül. Mintha lenne valaki a közeledben. Hátra nézel, de nem találsz senkit. Érzékeled ugyan, hogy valami nincs rendjén, de a pontos forrását nem tudod megállapítani. Mintha zavarnák az érzékeidet. Úgy döntesz jobb, ha nem maradsz egyhelyben. Nem biztonságos. Miután kiérsz a kocsmából az érzés nem hagy nyugodni, sőt tovább erősödik a gyanúd, hogy valaki követ. Hátra fordulsz és már a furcsaságot felfedezed. Egy átlátszó női test körvonala. Sajnos viszont a cselekvés ideje lejárt. A nő azonnal akcióba lép. Nyomban elkapja a karodat, ahol a gyűrűd található, majd egy határozott mozdulattal szabad kezével tenyerének az élével a nyakadra céloz. Az ütés nem kellemes, de nem is annyira fájdalmas. Viszont ép elég arra, hogy megzavarjon. A következő pillanatban arra leszel figyelmes, hogy a nő egy injekcióval ajándékoz meg, amit szó szerint a nyakadba döf. Pár másodperc múlva már a földön végzed a szer hatása miatt. Halványan látod már a világot és nincs erőd felállni, viszont szemeddel még elkapod ama jelenetet, hogy a nő teste kék fény kíséretével hirtelen láthatóvá válik. Egy szőke nő, lófarok stílusú frizurával, high tech cuccban, bőrfeszülő felszerelésben. Szexi ellenfelet kaptál annyi szent! Sajnos viszont a nő rutinosan megtalpalja a fejedet, hogy biztosan álomba szenderülj.


Aoi, Hidari, Ryohei, Mizuki
Keddi reggeletek egészen feszülten indul. Miért is? Hát a választ Hidaritól szerzitek meg, akinek már éjfélkor a tető fölé emelkedett a vérnyomása. A találkozó időpontjának megbeszélésén kiemelte, hogy fegyvert hoznotok kéne. Kérdések bombázhatnak titeket, hogy vajon mi az a nagy probléma, ami miatt Hidari őrnagy kiemelte a fegyver jelenlétét? A válasz egyszerű. Eltűnt családotok egy tagja, nevezetesen Kiddo! Némelyikötök a hír hallattán a szemet szemért és fogat fogért elv jutna az eszébe. Hidari szerencsére pontosan tudta, Kiddo utolsó tartózkodási helyét, emiatt is szervezte a találkát Narukiba az egyetem területén, hátha találtok valamit. Szerencsétekre akad egy roppantul fontos nyom. Nevezetesen keréknyom! Aki nagyon jártas a járművek terén a keréknyomokból megállapíthatja, hogy nem egy egyszerű személygépjármű hagyta el a helyiséget, hanem annál nagyobb. Mindhárman hirtelen egy jelenlétet észlelhettek. Amikor körül néztek senkit se láttok a közelben, viszont érzitek, hogy mintha lenne a közeletekben egy negyedik személy. Mintha zavarná az érzékeiteket. Hirtelen arra lesztek figyelmesek, hogy Mizuki elájul. A nyakán injekciós tűvel szúrt sebet fedezhettek fel, ha közelebbről megnézitek. Kis idő múltán Ryo, Hidari és Aoi egyenként kapnak egy erős gyomor ütést. Ekkor szembesültök a furcsasággal. Egy átlátszó női test. A nő azonnal akcióba lendül. Elsőként Ryot kiszemelve kicsavarja a kezét majd a földre kényszerítve beledöfi az injekciót a nyakába. Ezután Hidari se marad ki a buliból. A nő rögtön célba veszi. Teljes erőből nekifut, majd átcsusszan a katona lába között, majd a tenyerének élével nyakon csapja. Fájdalmat ugyan nem érzel, de arra ép elég volt, hogy te is megkapd a védőoltásodat. A nő ezután Aoit célozza meg. Rögtön neki futásban feléd dob egy miniatűr kést. Furcsa módon nem talál el téged viszont arra elég volt, hogy elterelje a figyelmedet annyi időre, hogy injekcióban részesülj. Úgy tűnik egy tapasztalt ellenféllel hozott titeket össze a sors. Talán Hidari őrnagy egyik exe lenne?



Shinohara Jurou
Az egyetemi élet még professzorként is megterhelő feladat tud lenni. A következő generációt kinevelni, megfelelő szinten tartani az előadásokat és ha még ez nem lenne elég, akkor a dolgozatok átnézése sem egy egyszerű feladat. Még hogy a pedagógusok munkája egyszerű mi? Hát te aztán pontosan eltudnád mondani az ellentétét ennek! Keddi napod átlagosan telik. Kötelezettségeidnek eleget téve az egyetemnél megtartod az óráidat, elintézed a szükséges papír munkáidat, amiket meg kell csinálnod és ha még van egy kis szabadidőd akár meglátogathatnál egy közeli automatát. Egy hűvös ital csak jót tenne most a szervezetednek, hiszen a meleg hatására elolvadnál, persze képletesen szólva. Így hát fogod magadat, kihasználva a szüneted lemész az egyetem utca szintjére és automata után vadászól. Amint megtaláltad és kikéred a szükséges nedűt, amivel szomjúságodat csillapíthatod úgy érzed, hogy valami nem stimmel a képletben. Az első, hogy egyedül vagy. A második, hogy mégsem. Érzékeid quincyként azonnal beindulnak! Biztos vagy benne, hogy nem vagy egyedül. Viszont ami már felkeltheti az érdeklődésedet, hogy nem tudod beazonosítani a forrását. Mintha zavarná valami. Rá pár perc múlva arra leszel figyelmes, hogy hátulról a nyakadon keresztül mindjárt megfojt valaki. Próbálnál kiszabadulni a szorult helyzetből viszont az illető már a nyakadba döfi az injekciót, amitől rögtön el is ájulsz.


Miyake Diran
Egy fontos tárgyalás veszi kezdetét, ahol téged törvényszéki szakértőként behívattak. A tárgyalás témája nem más volt mint a te szakértelmed és életed meghatározó hobbija. Gyilkosság. A történet szerint a „bűnös” heves vitába keveredett feleségével, mert úgy hitte megcsalta. A tanuk úgy vélekedtek, hogy a vita túlságosan is hevessé vált kettejük között. Ugyan az esetet nem látták, de mikor az egyik szomszéd megnézte mi történik a lakásban a férfit találták meg, aki éppen zokogott a nő holteste mellett. A halálos sebet egy konyhakés okozta. A férfi aktájából az derült ki, hogy labilis személyiséggel rendelkezik, ami miatt pszichologushoz is járt. A neve: Takashi Kusanagi, feleségét Mei Kusanaginak hívták. Lehetséges, hogy a férj bekattant egy pillanatra és neki támadt késsel a feleségére? Na igen, itt kezdődik a bonyodalom. Az ok ugyan megvan, viszont a kés ujjlenyomatából nem lehet kikövetkeztetni, hogy valóban a férfi okozhatta a halálos sérülést. Turpisság áll a dolog mögött. Az biztos, hogy nem te voltál hiszen az eset időpontjánál a rendőrségnél töltötted akkor és ezt még jó pár munkatársad is alátudja támasztani. Itt jön a képbe tapasztalatod. Lehetőséged nyílik szakértőként, hogy kikérdezd a bűnöst alaposan. (IC- részét Facen megoldjuk.) Miután a tárgyalás lement, úgy döntesz egy kis friss levegőt szeretnél szívni, így elsőként hagyod el a tárgyaló termet. A folyosón végre egyedül lehetsz. Legalább is látszatra. Érzékeid viszont azonnal működésbe lépnek. Mintha valaki még is tartózkodna a közeledben. De vajon ki? Egyszer csak úgy érzed, hogy kopogtatja valaki a vállad. Amint hátrafordulsz egy szőke lófarok stílusú frizurával, lévő nő jelenik meg előtted high tech cuccban, börfeszülös felszerelésben. Mielőtt viszont bármit is tennél már a nyakadon érzel egy éles fájdalmat. Észreveszed, hogy a nő a nyakadba döfött egy injekciót. A szer hatására rögtön elalszol.

Nakajima Shisui
A szerencsejáték szenvedélyed nem ismer határokat. Lassan mindennap egy poker asztalnál töltöd az estéjidet. Szinte már mániákusan üldözheted szegény Fortunát, hogy lepjen meg valami hihetetlen szerencsével, amivel megválthatnád a világot. Hát szerencsének nevezed-e a mai napodat vagy sem azt már magadnak kell eldöntened, de abban biztos lehetsz, hogy a mai napod érdekesnek fog ígérkezni. Keddi napodat újfent a szokásos törzshelyeden töltöd. A pókerben, most egész szerencsésen jössz ki. Mondhatni Fortuna ténylegesen a kegyeidben tart. Szinte majdnem mindegyik kört te nyered meg. A zsetonok a zsebeidbe landolnak! Már csak az a kérdés, mire fogod elkölteni? Egy új házra? Eljött az idő, hogy végre elkezdhesd Vegasi karriered? Miután az ital hatása kellően beüt és a póker játszma is végleg szünetelni megy, úgy döntesz jobb, ha elhagyod a terepet és indulsz hazafelé, megszerzett vagyonoddal együtt. Szerencsésnek érezheted magad! Azért nem mindenkinek adatik meg akkora mennyiségű zseton amennyit bezsebeltél mára! Sajnos viszont a szerencséd addig tart amíg egy éles fájdalmat nem érzel a nyakadnál. Amint a fájdalom forrásához viszed a kezedet, egy nyílszerű hegyet húzol ki a nyakadból, aminek hatására nyomban álomba szenderülsz. Fortuna úgy tűnik alaposan kitolt veled. Lehet ideje lenne reklamálnod neki nem?

Shirei Tenro, Konoe Karen, Tsukatani Aoi, Atamagahen Haseru Hidari, Hoshi Ryohei, Miyake Diran, Shinohara Jurou, Akabeni Mizuki, Nakajima Shisui
Miután mindenki visszanyeri az eszméletét, arra lesztek figyelmesek, hogy egy fehér tágas szobában találjátok magatokat, ahol nincs se bútor, se pedig ablak, csupán négy kamera a falak sarkain. Ha magatokat átnézitek, rádöbbentek ruháitok megmaradtak, de felszereléseitek ellettek kobozva! Kivéve Karen gyűrűje menekült meg, ami azért eléggé fura. Vajon miért is hagyták meg neki? Kis fejfájással kell még ugyan küszködnötök és megszokni a fényviszonyokat amit a drága szoba kínál nektek, de amint tisztul a látásotok meglátjátok egymást. Össze lettetek gyűjtve egy adott szobába. Na vajon miért? Mi lehet ennek az oka? Megbeszélhetitek egymás között a teendőket vagy esetleg lesz valaki olyan bátor, aki átvizslatja a falakat? Rajtatok áll a döntés!

Határidő: 2018.05.13
« Utoljára szerkesztve: 2018. Máj. 24, 22:19:44 írta Ahmad Al Saliha »

Karakterlap

Kikuchi Ayame

Quincy

*

Szint: 1

Lélekenergia:

60% Complete
7 000 / 10 000

Hozzászólások: 71

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 12 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Narancssárga

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Post szín:
#E5906D


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #1 Dátum: 2018. Máj. 06, 22:12:21 »
Nehéznek érezte a fejét, amint felkelt. Ahogy körbenézett, nem igazán tudta volna megmondani, hogy hol van, de az egészen bizonyos volt, hogy nem valami bizalomgerjesztő helyen. Ahogy ülő helyzetbe tornázta magát próbálta felidézni pontosan, hogy mi is történt. Nehéz volt, némileg meg kellett erőltetnie az agyát, de amint elmúlt a hosszú alvás okozta delírium, ha nem is teljesen tisztán, de fel tudta idézni az eseményeket. Átlagos hétfői nap volt, iskolával, munkával és egy befejezetlen beadandóval. Már tulajdonképpen éjfél is elmúlt, amikor meglátott egy furcsa, nyúlszerű emblémával ellátott autót, amiből furcsa, a logóhoz hasonló álarcot viselő férfiak szálltak ki. Nem volt paranoiás - feltehetően eddig -, de azért gyorsan megpróbált rákeresni az interneten az emblémára, de nem talált semmit és pontosan ez az utolsó emléke azelőttről, hogy betörtek a lakásba és elkábították.
- Hihetetlen - dünnyögte tulajdonképpen magának, mert senki sem volt körülötte, legalábbis látótávolságban. Ahogy felállt és megtapogatta a zsebét nem túl meglepetten konstatálta, hogy a telefonját elvették tőle. Az viszont már meglepte, hogy egy furcsa, órához hasonlító szerkezet volt a csuklóján, a karkötője helyett. Na, ez már nem kicsit volt aggasztó számára. Nem csak dísznek hordta. Ha akart volna, akkor most el tudott volna filozofálni az életén és annak kaotikusságán, de nem tette, már csak azért sem, mert nem volt hülye és látott már amerikai akciófilmeket. Ez pedig hasonlított azokhoz. Sejtette, hogy ha egyhelyben marad, akkor feleslegesen filozofálgatna, mert élete nem lenne.
Nem tudta, hogy mi folyik itt és még is, sokkal kényelmesebben érezte magát ebben a szituációban, mint azokban, ahol valami furcsa, számára teljesen idegen természetfeletti szektába próbálták beszervezni. Ahogy egyet lépett előre megrúgott valamit, ami hangos csattanással ütközött a falnak. Meglepve pillantott le. A lába előtt egy fegyver hevert a falnál pedig egy kés. Egy pillanatra meghült az ereiben is a vér. Mi lehet itt a feladat, hogy ilyeneket adnak? Nem volt egy Lara Croft, de azért felvette a fegyvert, majd a kést is. Előbbi meglepte, valahogy könnyebbnek képzelte. Nem tudta, hogy hogyan kall használni, de a látott filmek alapján azért volt némi ötlete. A kés egyértelmű volt. Hálát adott az égnek, hogy mikor hazaért, nem vetkőzött le nagyon, egyből a gép elé vetette magát, hogy befejezze a beadandót, így rajta volt a farmerja, így az öve is, amibe bele tudta tenni a fegyvert, a kést pedig csak fogta, jobb híján. Bár az alsó öltözet tekintetében szerencséje volt, hiszen még cipő is rajta maradt, felül csak egy spagetti pántos felsőt viselt, ez pedig kényelmetlenül érintette. Nem viselt ilyeneket az utcán csak otthon, ennek oka pedig most látható volt. A felkarján és a hátán is kék-zöld foltok voltak, vélhetően nem frissek és nem az elrablásakor keletkeztek.
Ahogy elindult, picit remegtek a lábai, de tudta, hogy egyhelyben nem oldhatja meg a dolgot és az a karján lévő óraszerű valami is nyugtalanította. Nem tudta, hogy merre megy, ám végül egy a korábbinál némileg fényesebb helyen találta magát, további öt személlyel, akiken hasonló zavart és értetlenséget vélt felfedezni, mint amilyen ő is érzett belülről.
- Titeket is elraboltak furcsa, nyúlmaszkos alakok? - kérdezte, bár a válasz tulajdonképpen egyértelmű volt. Épeszű ember nem jött egy ilyen helyre csak úgy, önszántából. A kérdés után a társairól a környezetét próbálta megfigyelni. Ám semmit sem szúrt ki, csak az órát és a televíziót. Az utóbbin látta, hogy egy teljes napig volt eszméleten, de ez a tény valahogy nem hatotta meg. Voltak itt ennél sokkal furcsább dolgok és égetőbb kérdések, Például, hogy miért vannak itt? Kik ezek a nyulas alakok és mit szeretnének tőlük?
- Bekapcsoljuk a televíziót? - kérdezett megint. Nem kifejezetten szeretett volna ismerkedni, azt azonban biztosan tudhatta a filmekből, hogy az elrablóik ily módon kapcsolatba léphetnek velük. Amennyiben a többiek leszavazták az ötletet, ő nem erősködött. De jobb ötlete nem igazán volt.
« Utoljára szerkesztve: 2018. Máj. 13, 01:47:21 írta Kikuchi Ayame »

Karakterlap

Izakura Rinon

Maestra (Karmester)

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 87

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Rózsaszin és Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#FF44D9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #2 Dátum: 2018. Máj. 07, 00:34:55 »
- Ooo fuck!
Ugrik ki a száján Shadowból, miközben igyekszik felállni nagy nehézségek árán. Szédültség és rosszullét fogja el. Valószínűleg a szer, amit beadhattak neki éppen most ürül ki. Homályos látása szerencsére elillan. Amint végre sikerült lábra állnia, rutinosan átnézi saját magát. Kedve egyre jobban zabosabbá válik, mikor rá jön, hogy hőn szeretett dögcédulája nincs a helyén, valamint hátitáskáját is elvették tőle.
- Mother fuckers!
Már nem bírta visszatartani a szót, amit már mélyen magában tartott. Fontos célnak tűzi ki, hogy amint rájön ki rabolta el őt, hosszas beszédben fog elegyedni az illetővel, aztán kifogja iktatni. Számára megbocsáthatatlan dolog, hogy valaki kirabolja, ráadásul olyan cuccoktól fosztják meg, amiket még Papijától kapott. Tekintete rögtön az órára összpontosul. Alaposan megnézi a szerkezetet, majd megpróbálja levenni magáról. Sajnos viszont amint próbálkozna a levételével, éles fájdalom jutalmazza. Ugyan nem kezd ordibálni, mint egy félőrült, de felszisszen egy nagyot. Abba is hagyja azonnal a műveletet és inkább békében hagyja a szerkezetet. Amint a padlózatot kezdi vizslatni szemeivel, meglát két ismerős tárgyat. Egy Semi 1911-es pisztolyt és egy kést. Rögtön magához is veszi a két fegyvert, majd rutinosan a kést maga elé tartja míg a pisztolyt kibiztosítja és célra tartva a nyitott ajtó felé sétál óvatosan. Mielőtt viszont kimenne, előtte gyorsan a falhoz szorítja magát és óvatosan kikukucskál. Jelét nem látja mozgásnak. Viszont erősebb fényforrást vél felfedezni a folyosó végén. Mivel egy út vezet csak, így Shadow, erőt véve magán elindul szépen lassan, fegyvereit maga elé tartva. Ha netán meglepetés érné, azonnal eltudja sütni a pisztolyát. Ha esetleg közelharcra kerülne sor, kését nyomban tudná használni, anélkül, hogy feleslegesen elővegye. Miután beér egy közös terembe, ahol rajta kívül öten tartózkodnak, fegyverét nyomban elteszi a biztonság kedvéért. Tekintetével alaposan megfigyeli a személyeket, majd hirtelen a lány felé terelődik a figyelme amint megszólal.
- Bunny mask guys? I don’t know. But maybe. A mocskok megfuckoltak hátul, if you know what i mean, girl.
Nagyon is rémlik neki, miképpen is kaptál el. Alaposan felakarta mérni a terepet az egyetem területén. Ráadásul a teherautó felkeltette nagyon az érdeklődését. A központnak is szólt, hogy talált valami érdekességet. Sajnos viszont képet már nem tudott küldeni, mert elterelte egy bokor a figyelmét hirtelen. Eme baklövésnek köszönhetően egy injekcióval jutalmazták meg.
- Nem lenne bad idea.
Shadow csupán egyet tud érteni. Meg kell tudniuk még is ki volt az, aki ide hozatta őket. Viszont felkelti az érdeklődését valami más is. Nyomban összehúzza a szemöldökét a kamerák látványán.
- Looks like, we have a pervert mother fucker…
Legalább is eme következtetés jut először az eszébe. Általában az efféle bekamerázott helyeken nem gyerekeknek való dolgok szoktak történni. Lehetséges, hogy csak szakmai ártalom, de a csőrét nagyon is csípi, hogy a falak sarkain kamerák vannak felszerelve. Az óránál nem fektetett nagyobb hangsúlyt, viszont a zöld doboz már annál inkább felkelti érdeklődését, ami a falon van rögzítve. De előbb jobbnak látja kikérdezni a többieket.
- So everyonenak van valami idea-ja még is why takeneltek minket?
Lennének spekulációi csak nem biztos, hogy jó ötlet lenne ezt megosztani a többiekkel. Egyrészt csak pánikot keltene, amivel rontana a helyzetén, ráadásul, ha a teóriája nem igazolódik be, feleslegesen pumpálta fel szegényeket adrenalinnal. Amit biztosan kijelenthetne, hogy az elrablói nem éppen kedves emberkék lehetnek. De vajon milyen céllal érkezhettek ide?
- Fuck this shit…
Jelenti ki higgadtan véleményét, miközben a zöld doboz felé igyekszik. Talán meglelheti ott a választ, amit keres.

Karakterlap

Shirei Tenro

Futár (Fox)

Quincy

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
19 300 / 30 000

Hozzászólások: 143

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 11 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #3 Dátum: 2018. Máj. 11, 21:02:21 »
Lehetne ennél viccesebb a helyzet?, mosolyogtam  „bajszom” alatt, miközben a szoba plafonját bámultam. Fejemet kényelmesen megtámasztottam a kezeimmel, lábaimat keresztbe vetettem, és hagytam, hogy szemeim hosszasan elidőzzenek a plafon színéhez hasonló emlékekben. Szürkék voltak. Távoliak. Akárhogy pislogtak, magukkal is ragadtak, mint egy erős porszívó.
Meghaltak a szüleim, aztán túlléptem ezen. Megismerkedtem egy Arrancarral. Szembekerültem megannyi Quincyvel, és pont az egyik fajbeli tag szúrt ki magának, vagy inkább „át”. Kis híján követtem a felmenőimet. Végezetül megmentettek, most pedig ezen filozofálok, mintha nem ezt csináltam volna eddig is!
Hirtelen elöntötte elmémet a vörös köd, ami az előbbi szürkeséget kész lávazuhataggá változtatta. Úgy éreztem magam, mint egy kitörőfélben lévő vulkán.
Túl sokat tétlenkedtem. Pontosan ezért vagyok labilis! Minden időmet elvesztegettem a múlton való rágódással, pedig… pedig nem ezt ígértem meg Adriánnak. Valószínűleg nagyon húzná a száját, ha erre valaha rájönne.
Mert én nem szándékoztam neki beszélni erről, ezt helyben megfogadtam. Utána inkább, hogy eltereljem gondolataimat a további fortyogásról, elmentem az ebédlőbe kajálni.
Egyszerű ételeket választottam: valamiféle japán levest, aminek a neve számomra ismeretlen volt, és rohadt hosszú. Alig jegyeztem meg, az agyam már kiszelektálta, de nem is érdekelt, mert az íze kárpótolt. A másodikként bevert sushi is, aminek minden bizonnyal örült a szervezetem. Alig álltam fel, amikor belebotlottam az egyik futárba. Amolyan „konyhai kisegítő”, vagy mi. Megkért rá, hogy hozzak tejet, mire készségesen bólintottam.
A sebeim szépen begyógyultak, így könnyen ment a mozgás, amellett sikerült megjavítania egy ruhajavításra szakosodott kis csoportnak a kimonómat, illetve a piros hakamámat. Végre nem kellett a Noah által beszerzett darabokat viselnem! Persze eleinte rosszul éreztem magam miatta, hiszen jófej volt: szerzett valamit, amit hordhattam, és tökéletesen passzoltak hozzám méretben. Ugyanakkor mégis csak imádtam Japánt, ezt pedig mivel fejezhetném ki, ha nem az öltözködésemmel? Tehát a jól ismeretes Miko-szerelésben indultam útnak. Sikeresen beszereztem a dobozos italt, 179 yen/darabja áron. Baráti volt, akárcsak a gondolat, hogy össz-vissz pár sarkot kellett lesétálnom hozzá. Azt gondoltam, ezután már hamar megleszek. Letudok egy teendőt, majd azt csinálok, amit akarok: valami értelmesbe vágni például a filózáson és vásárláson túl. De a nyakamba hatoló, szúró érzés meghiúsította, összetörte ezt az idilli képet.
- Mi a…?! – kiáltottam fel, majd habozás nélkül ledobtam a két teli szatyrot, hogy a fájdalom helyéhez kapjak. Egy nyílhegy! Ez nem lehet igaz… Pillanatokkal később össze is estem, ám közvetlen előtte még találkozott tekintetem a betonon szétfröccsenő fehérség látványával. Utána újra a már ismerős sötétségben evickéltem. Most azonban nem változott át úgy a környezet, mint reméltem. Fekete maradt, így teljesen egyedül voltam a bizonytalansággal, hogy vajon mi a franc történt? Csak remélni tudtam, nem Elisával hozott össze a sors. Biztosra vettem, valami kiütött, és ha ő volt… Akkor akár meg is ölhet.
- Valaki segítsen. Hahó! Valaki! Valaki… segítsen!! – összeszorított szemekkel vártam a csodára, ami nem jött el – Komolyan? Komolyan el kéne hinnem, hogy a szerencse így elpártolt mellőlem? Nem halhatok meg, amikor épp eldöntöttem, tenni is akarok valami értelmeset ma!
Kezeimmel egyre kétségbeesettebben lapátoltam a vízszerű sötétséget, mely egyszer csak megszilárdult. Betonkeménységűvé vált, azt hittem, ott fogok megfulladni. Lassan beborított, és folyamatosan szétterjedt a testemen, mint valami, ami örökre a magáénak akar tudni. […]
Újból vakító fehérségben ébredtem. A gyomrom azon nyomban beleremegett a tudatba, mi szerint a szőke őrült fogságába kerültem, így ösztönösen oldalra fordulva kiadtam a gyomrom tartalmát. Óvatos, többszörösen megfontolt mozdulatokkal ültem fel utána, hogy kitisztuljon a látásom, és körbe tudjak nézni.
Hamar rájöttem, hogy nem vagyok egyedül, ennek folytán zavar lett úrrá rajtam.
- S-sajnálom az előbbit…! – kértem bocsánatot a már fent levőktől, aztán elgondolkodtam, miképp kerülhettünk ide, na meg miért… - Van ötletetek arra, hol lehetünk?
Úgy döntöttem, információgyűjtésbe kezdek, miközben próbáltam felegyenesedni. A fejem hasogatott, mint állat. Szóval használatba vettem a falat, és ennek mentén indultam el a többiek irányába. Eszembe jutott, hogyha már berendezést nem láttam, csak az embereket, esetleg kopogtatni is elkezdhetek rajta. Csak üreges valahol!

Karakterlap

Tsukatani Aoi

Papnő növendék

Eltávozott karakterek

2. évfolyamos (gimnazista) diák, Seitokai elnök

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
21 000 / 30 000

Hozzászólások: 54

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 1 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Raion

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
kristálykék; Fubukiként: napsárga

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#509686 // #A3DDD1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #4 Dátum: 2018. Máj. 12, 22:25:52 »
  Hatalmasak ásítoztam a sulikapuban. Igyekeztem palástolni, de a hajnali fél háromig elnyúló tanulásom nosztalgia anime nézésem elhúzódott. Persze a kanji számonkérésre így nem igazán néztem át a dolgokat. Az óra előtti edzés miatt pedig szintén nem volt lehetőségem lecsekkolni az anyagot. Ráadásul nem is maradhattam végig, mert nekem kellett beugranom a kapuba őrt állni és ellenőrizni az érkezőket. Persze félig nyitott szemmel nagyon „hatékonyan” ment. Részemről amúgy is mindig mindenki átment a rostán. Nem voltam egy fashion rendőr.
  Újabb ásítást nyomtam el, amikor felfigyeltem Kyoya-senpai csipogására. Lelkesen halásztam a kezembe, majd arcomról azonnal lefagyott a vigyor. Fal fehérré váltam az üzenettől. Mármint a Diabolik Loversben már tuti csatlakozhatnék a vámpírokhoz ezzel a színnel! A családi vészhelyzet roppant ritka kód nálunk! Rengeteg kétségbeesett smile és gif után küldtem egy „Roger” üzenetet is, hogy értse Atamaga-nii a válaszaimat.
  Ezután rögtön átpakoltam a kisfüzetet és tollat a Seitokai társam kezeibe, majd sprinteltem új rekordot állítva az edzőteremhez, hogy felszedjem az ott hagyott fakardomat. Csak utólag kiáltottam vissza, hogy szörnyen érzem magamat és az orvosiba caflatok. Persze nem volt igaz, egészségügyileg rendben voltam, a mérhetetlen idegességet leszámítva, ami a messengerben kapott hír okozott.
  Az átkozott suli miatt igazából totálisan fegyvertelen voltam – a bokkent leszámítva –, szóval kénytelen voltam beérni a sulis cuccommal és Miyavi-nyannal. Utóbbi kellően nehéz volt, elhoztam magammal egy adag mangát az uncsi órákra szünetre. Meg akadt benne borspray és sokkoló is!
  Mire kicaflattam az edzőteremből a suli mellé, láttam is Atamga-niit, ahogy behajtott a Highschool udvarra. Meglepetésemre Zuki-oneechan is vele volt! But wait, az ott nem Grandpa old kicsikocsija? Why, guys?!
  – What happened? – kérdeztem azonnal, szinte meg sem vártam, hogy kimásszanak a kocsiból. Máris a sofőrablakra tapadtam. Zuki-oneechan kezét követve azonnal Atamaga-niire vizslattam. Türelmetlenül vártam a magyarázatot. Nyomos oka kellett legyen annak, hogy mindketten teljes harci szerelésben voltak!
  Atamaga-nii válaszára, hogy Kiddo bajban van, azonnal elképedtem. Furcsa is volt énnekem, hogy egyedül él! Főleg hogy még nálam is fiatalabb! Most meg tessék, eltűnt! Van egy sanda gyanúm nem egy virtuális világ szippantotta be. Szóval amint megleljük, azonnal jön ő is a templomhoz! Úgy is tömérdeknyi szoba van, legalább lesz ott élet!
  – Shadoo-chan – préseltem ki magamból teljesen ledöbbenve. – When? Why? How? – sorakoztattam fel azonnal a kérdéseimet. Detektív hobbi ártalmai, hogy azonnal a részletek érdekeltek. Kicsit késve reagáltam így Zuki-oneechan felém tartott csomagjára.
  – Miért kellene átöltöznöm? Nincs nálam másik ruha! Vagyis az edzős és tesi cuccomon kívül. De azokban alig lehet mozogni, ebben sokkal könnyebb – emeltem meg az uniformis szoknyát, hogy megvillantsam a kék rövidgatyót, amit alatta hordtam mindig. Mikor Zuki-oneechan kezembe pakolta a felém tartott csomagot, benne a váltórucival, azonnal bólintottam majd bevetettem magamat Grandpa kőkorszaki kocsijába.
  – Please! We don’t have time for this! Az öltöző messze van. Se perc alatt áthúzom a dresst itt! – szóltam ki, majd azonnal nekiveselkedtem az átöltözésnek. Eléggé rutinosan ment, alsógimiben mégiscsak szuperhősködtem főállásban! Így pedig nem kellett még emiatt is futkosni.
  – What’s the plan? – kérdeztem, miután a terepruciban kikászálódtam a kocsiból. Kezemben már nyitottam fel az epres pocky dobozt, ami a ruha mellett volt. Muszáj volt rágnom valamit. Ha stresszes helyzet volt ilyenkor mindig előugrott a cukorfüggőségem. Szóval az átkozott diéta most várhat!
  – Clark? – összevont szemöldökkel vizslattam fel Atamaga-niire. – Who is this? You never told me you know Superman! Mióta vagytok bestiek? – kíváncsiskodtam utána. – Well, we need a faster car, don’t we? – húztam ki magamat. – I have a solution! – böktem a suli parkolója felé. – A nyelvtantancinak új kocsija van – fűztem hozzá magyarázatképpen.
  Nagyon fellelkesedtem, mikor tetszett nekik az ötlet. Granpa old kicsikocsiját nem tettem volna ki ennek a körnek. Csoda, hogy akadt benne egyáltalán benzin. Örömmel vezettem oda őket az emlegetett autóhoz, majd meg is mutattam Zuki-oneechannak milyen hasznos dolgokat tanultam legutóbb Atamaga-niitől. Elégedetten húztam ki magamat az immáron nyitott kocsiajtó mellett.
  – Mi? Vezethetek? Really? – megilletődve böktem magamra, majd lelkesen huppantam le a sofőrülésre. – Öveket bekötni! – harangoztam be mielőtt elindítottam volna a járgányt a meglelt pótkulccsal.
  Atamaga-nii mondta, hogy merre, hol, mikor kell lekanyarodnom. Néha majdnem elhagytuk a bekötőutakat, de még éppen sikerült korrigálnom a bakimon. És csak egyszer mentem rossz sávban és csak háromszor fulladt le az autó, szóval szerintem tök jól ment most! Még arrra is odafigyeltem, hogy ne hajtsak túl sokkal, annak ellenére, hogy elég nagy vészhelyzetről volt szó, hiszen Shadoo-chan kitudja, milyen veszélyben van! Atamaga-nii Superman barátja meg tuti nagy segítség lenne!
  Megérkezésnél Atamaga-nii kérésére megvártuk a kocsiban, míg visszatér a titokzatos haverjával. Az időt kihasználtam arra, hogy Zuki-oneechantól szerváljak még pockyt.
  – What do you think, Zuki-oneechan? Atamaga-nii buddyjával hamar meg fogjuk találni Shadoo-chant? – kérdeztem tőle. – Amúgy, ha Shadoo-chant megtaláljuk, szerintem dobjuk már fel, hogy költözzön hozzánk! Tuti nem rabolták volna el, ha nem él egyedül! – jelentettem ki felfújt arccal.
  Egyáltalán nem Sutaa-senseire számítottam, mint „Clark” aka Superman. Csodálkozva vizslattam a Senseire. A suliban az egyetlen tanci volt, akinél színötösre álltam mindkét tárgyból, amit oktatott.
  – Hi, Sutaa-sensei! – köszöntöttem mikor bepattant a kocsiba. – Titokban Superman vagy? – kérdeztem azonnal fellelkesedve. – Mármint Atamaga-nii Clarknak hívott, Clark pedig Superman, szóval teljesen logic lenne! Juj, meg kövi órán akartam megkérdezni, mikor meetingeltünk volna, de ha már így hozta Atamaga-nii megkérdezhetem, hogy mióta vagytok secretly levél barik Atamaga-niivel, Sutaa-sensei? – kíváncsiskodtam utána. – Hévégén láttam Atamaga-niinél egy levelet érdekes betűkkel és a te aláírásod volt a végén. Eléggé meglepett, hogy rajtam kívül más is használ hasonló kódnyelvet! Anno hasonlaón írtam a japanese grammar puskámat. Mármint – néztem el Atamaga-nii felé –, nem mintha ez okozta volna a bukásomat – fűztem hozzá gyorsan a puskákat illetően. A puskáim beváltak, arról meg nem tehettem, hogy a kanjikban úgy tűnik javíthatatlan antitalentum vagyok.
  – Oookay-dokey! Where are we going? – dobtam fel a kérdést, hogy tovább irányítsanak. Kicsit elhűlten vizslattam a drive in mekire, ahova betértünk. – Itt tűnt el Shadoo-chan? – kérdeztem mialatt a kocsi kétszeri lefullasztása után sikerült begurulnom az ablakhoz, ahol felveszik a rendelést.
  – Én salátát kérek! Tök sokat híztam az utóbbi időben – mondtam azonnal. De amikor megláttam, hogy Pokemon van a Happy Meal menühöz azonnal meggondoltam magamat. – Akarok egy Bulbasaurt! – kotyogtam közbe, mikor adták le a rendelést a többiek.
  Mikor ezután megtudtam, hogy az egyetemhez tartunk Narukiba, összeugrott a gyomrom. Mostanság piszkáltak minket a továbbtanulással a tancik. Nehéz volt dönteni, bár ha a nyelvtan tancitól függ a dolog, szerintem még egy évet lehúzok ebben az osztályban…
  Mindenesetre leparkoltam a kocsival ott, ahol Atamaga-nii mondta, majd követtem őket az egyetem területére. Nyomozói vénámat picit fájdalmasan érte, amikor hamarabb megtalálták a keréknyomot, minthogy én észrevehettem volna. De volt valami a levegőben, ami nem hagyott nyugodni. Mintha lenne rajtunk kívül itt valaki. Oké, tudom, hogy egy egyetemnél vagyunk, és igen forgalmas hely szokott lenni, de ez nem az a szokványos érzés volt. A vészharangom hangosan felcsendült bennem, ami aggodalomra adott okot.
  – Ti is érzitek? – tettem fel a kérdést, hátha csak butaság, amit gondolok. Válasznak nem éppen Zuki-oneechan elájulására számítottam. – Zuki-oneechan! – ugrottam mellé azonnal, hogy megnézzem, jól van-e. A nyakán egy sebet találtam. De vajon mi vagy ki okozhatta, ha eddig itt voltunk a közelében? Hogy nem vett észre egyikünk sem semmit?
  Homlokomat ráncolva vizslattam fel. Mikor érzékeltem, hogy a többieket megütötték, talpra pattantam, hogy Zuki-oneechant védjem. A gyomrost viszont így nem tudtam elkerülni. Megtántorodtam, miközben a pocakomat fogtam. Nem hittem volna, hogy a diétához is jár karma és így torolja meg a hambit! Majdnem visszajött a chicken burger.
  – Ott van! – böktem rá a furcsa, áttetsző nőszemélyre, aki valamiért kispécizett minket és éppen Sutaa-sensei felé tartott. Azonnal megfogtam Miyavi-nyan pántját. Éppen készültem nekidobni a nőnek, hátha eltalálja, és azzal kizökkenthetem. De miután eldobtam Miyavi-nyant, sajnos nem találtam el vele. Rémültem fogadtam, hogy Sutaa-sensei és Atamaga-nii is összeestek. Azonnal a kezembe vettem a bokkenemet. Még szerencse, hogy azt is magammal hoztam a kocsiból! Bár sokat nem értem vele a kiskés ellen, amivel megdobott.
  – HÉ! – szóltam rá, eléggé paprikásan, mikor majdnem eltalált vele. Megpróbáltam csapásra emelni a fakardot, de a szemeim lecsukódtak és már a testemnek sem sikerült parancsolnom. Erőtlenül estem össze.
   
***

  Mikor felébredtem, eléggé megdöbbentett a látvány. Az első gondolatom az volt, hogy lecsuktak, mert ellógtam a kanji számonkérést! De aztán rájöttem, hogy egy börtön nem így fest. Így a második gondolatom az volt, hogy valaki kinyithatott a raktárban megint egy lezárt dobozt, aminek ez lett a következménye. Rögtön elvetettem, mert eszembe jutott az SOS családi jelzés, amit Atamaga-nii küldött reggel. Tehát nem voltam otthon és az nem merülhetett fel, mint opció.
  Ülő helyzetbe toltam magamat és alaposan körbevezettem a tekintetemet a szobán. Eléggé creepy volt a hely. Semmi szín, se bútor, kirázott tőle a hideg. Tekintetemmel ezután rögtön Zukki-oneechanékat kerestem. Megkönnyebbültem, amikor őket legalább magam körül láttam.
  – Jól vagytok? – kérdeztem utána azonnal. – In my view, erre a helyre jócskán csak ráférne egy stylelist – jegyeztem meg hangosan. – Amúgy valaki egy real-life escape gamebe pakolt be minket or what? – kérdeztem duzzogva. Miyavi-nyanért nyúltam, hogy egy epres pockyval nyugtassam le magamat. Ekkor jött a szembesülés, hogy a hátizsákom sehol sem volt! Azonnal halálra vált sikolyt hallattam.
  – MY MIYAVI-NYAN! – rögtön felpattantam, hogy magam alatt is körülnézzek. A mérleg szerint nagy az ülepem, szóval akár ott is lehetett volna, de nem. Ez egyszerre okozott csalódást és megkönnyebbülést is. A helyzeten viszont nem változtatott. – Valaki kirabolt! – vontam le a kétségbeesett megállapítást. Azonnal végigtapogattam magamon. Semmi nem volt nálam! Se fegyverek, amikkel felruháztak indulás előtt, még Kyoya-senpai is eltűnt. Hogy fogok túlélni a Touken Danshiaim nélkül? Hát event van, nem lesznek meg az új kardok!
  – Juj – húztam be a nyakamat, amikor láttam, hogy az egyik miko ruhás lány (hogy ez a hivatás még itt is üldöz…) kidobja szegény a taccsot. Nem ismertem, de eléggé rosszul festett. Zuki-oneechan is észrevette és láthatóan ő tudta ki az, szóval követtem hozzá. Jobb, ha nem csámborgunk el egyedül sehova ezen a helyen a korábbiak után.
  – Are you alright? – kérdeztem a lánytól. – Szívesen adnék neked zsebkendőt, meg vizet és kekszet, HA NEM RABOLTAK VOLNA KI, TOLVAJOK! – ráztam öklömet a kamerák felé. – Szóval minden oké? Nem kell félned! Sutaa-sensei és Atamaga-nii hivatásosak, kézben tartják az ügyet – próbáltam meg bátorítóan mosolyogni. – Honnan ismeritek egymást Zuki-oneechan! Ohh, tényleg, my name is Aoi! – mutatkoztam be a lánynak. – What’s your name? Hol mikoskodsz? – kíváncsiskodtam. A stressz helyzetet igyekeztem oldani, a beszélgetés pedig talán segít.

*Az IC részek az elején Nikkával, Chicchannal, Mei-channal egyeztetve
   
♬♪♫ 世界は恋に落ちている (^・o・^)ノ”

(click to show/hide)

Karakterlap

Miyake Diran

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 000 / 15 000

Hozzászólások: 37

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 9 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #5 Dátum: 2018. Máj. 12, 23:33:11 »
Számtalanszor jártam már tárgyaláson, de valahogy mindig megtudnak egyes érzelmi kitörések lepni, lévén nekem nem igazán szokott lenni olyan. Érzelmeim se nagyon vannak, pusztán megjátszom őket, mintha egy nagyon unalmas film igazán zseniális színésze lennék. Mert valljuk be, ha valakinek, nekem tényleg jól megy az embernek tettetés.
Most épp egy gyilkosság tárgyalásán ücsörgöm. Csendesen, az emberek reakcióját figyelve. Természetesen nem én ülök a vádlottak padján. Én ügyelek a rendrakásra, és hogy soha, semmi nyomot ne hagyjak magam után, vagy épp egykori barátaim után. Az igen kellemetlen következményekkel járna. Jelenleg egy bizonyos Takashi Kusanagi nevű úriember tárgyalásán ülök, amire mint szakértők hívtak meg, hogy tanúskodjak. Igazán furcsa ügy az övé, hiszen semmi konkrét bizonyíték nem utal arra, hogy ő ölte volna meg a feleségét, Mei Kusanagit. Csupán csak egy részleges ujjlenyomatot találtunk a késen, amivel állítólag kiontotta felesége életét. Vagyis… valaki kiontotta, ez teljesen biztos, de az már kétséges, hogy valóban Kusanagi-kun volt-e a tettes.
Némi ürüggyel ugyan, de sikerül a vádlott közelébe férkőznöm, csupán el kellett hitetnem az őrökkel, hogy elkevertük a laborban a mintákat, így kénytelen vagyok újakat beszerezni, ezalatt volt lehetőségem feltenni egy pár kérdést az úriembernek. Mint beszélgetésünk során kiderült, a feleségével minden rendben ment, oka nem volt rá, hogy végezzen vele. Ezt már eddig is tudtuk, azonban furcsának találtam pár dolgot. Például hogy a főnöke sokkal kedvesebb volt Kusanagi-kun feleségével, és mindent elkövetett, hogy távol is tartsa tőle férjét. Talán nem ártana, ha a tárgyalás után meglátogatnám a lakását és kicsit körül néznék, hátha találok valami furcsaságot. Ha jól gondolom, nagy valószínűséggel fogok is, így máris ki van jelölve a következő kis pajtásom, akivel majd csodás perceket tölthetünk együtt egy igen tiszta, fóliázott szobában, pár igencsak csinos késsel. Már most beleborzongok a gondolattól, hogy hamarosan újra itt lesz Az az este…
Miután végzünk az új minták beszerzésével, és a beszélgetésével, inkább elhagyom a terepet, elvégre már nincs rám szükség, és dolgom pedig akad bőven. Például be kell törnöm egy vádlott főnökének az otthonába. Ezen ábrándozva sétálok ki a tárgyalóból, majd indulok el a folyosón egyenesen a kijárat miatt, azonban hirtelen valami igen kellemetlen érzésem támad. Mintha valaki figyelne, így úti célomul inkább a bejárat közelében lévő büfét választom, ahol rendelek is magamnak egy kávét. Mielőtt azonban megfordulok várakozást mímelve, valaki megkocogtatja a vállam, és egyszerre végig szalad a gerincem mentén valami igazán kellemetlen, hideg borzongás. Nem sejtek sok jót, azonban mégis megfordulok. Egy pillanatra megpillantok egy szőke nőt, aki úgy néz ki, mintha valami sci-fiből lépett volta ki, majd egy apró, igen ismerős szúrást érzek meg a nyakamon. Injekció, valószínűleg valami igen erős nyugtató. Kellemetlen, hogy épp a saját módszeremmel hatástalanítanak…
Tompa, de annál kellemetlenebb fejfájással térek magamhoz. Kissé erőlködve ülök fel, majd nézek körbe a szobában. Egyszerű, üres, fehér szoba. Egyfajta tiszta szoba, mintha valami rendeltetése lenne. Látszólag nincs puha anyaggal kibélelve, így legalább már abban biztos lehetek, hogy nem egy diliház gumiszobájában ücsörgök. Néhány még homályos alakot is megpillantok, így már az is biztos, hogy nem vagyok egyedül. Hacsak nem a képzeletem játszik velem. Mondjuk a halucináció egy teljesen újkeletű dolog lenne a már egyébként is érdekes mentális állapotom mellett. Lassan az alakok is kitisztulnak, és sikerül furcsábbnál furcsábbakat felfedeznem, köztük Shinohara Jurou-t is, illetve néhány igen fura embert is, akik közül egy lány épp most tette újra láthatóvá a már elfogyasztott reggelijét. Kellemetlen, de az étel gondolatától azt hiszem, hogy kissé meg is éheztem, most azonban fontosabb dolgom van, így inkább fogom magam, és  jobban megvizsgálom a szobát. Látszólag se ablakok, se ajtó, se egy rés, csupán négy kamera a szoba négy sarkában. Igencsak furcsa, hiszen valahogy be kellett minket juttatniuk a szobába, hacsak nem teleportáltak minket be valahogy, de valljuk be, ez nem biztos, hogy annyira reális. Lévén nem igazán van dolgom, nekiállok körbenézni, hátha találok valamiféle kijáratot, vagy kijáratra utaló jelet, azonban se egy rejtett ajtót, de még csak egy apró lyukat, vagy rést nem sikerül kiszúrnom a falban, így némileg máris nagyszerű magyarázatnak tűnik, hogy egyszerűen csak ide teleportáltak bennünket. Szemmel láthatóan azonban mindent elvettek tőlünk a ruháinkon kívül, így még csak segítséget sem tudunk hívni. Tiszta mázli, hogy nem kell nudipartit csapnunk. Még a végén igen kellemetlenül érezném magam.
Letörve sétálok oda a már korábban kiszúrt Shinoharahoz, elvégre mégse csinálhatok úgy, mintha észre se vettem volna:
- Gyanítom nem önszántából keveredett ide… - jegyzem meg aggódó sóhaj kíséretében egyfajta üdvözlésként.


"Sometimes I wonder what it would be like for everything inside me that’s denied and unknown to be revealed. But I’ll never know. I live my life in hiding. My survival depends on it."

Karakterlap

Atamagahen Haseru Hidari

Eltávozott karakterek

US NAVY őrnagy

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
22 000 / 30 000

Hozzászólások: 41

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 11 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Raion

Reiatsu szín:
Olajbarna

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
SHOTTA!

Post szín:
olivedrab


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #6 Dátum: 2018. Máj. 13, 00:56:18 »
Menten torkomon akadt a kakaós kifli! Hát, mit kell látnom?! Kiket draftolt a Patriots?! Elvitt a Giants mindent! Fuck! Aztán, gondolná mindenki tudtam folytatni az evést?! Nope! Jelzett a superphone-om! Nem, nem az időjárás app. Nem, nem mum keresett a team-ből. Nem, nem a ruhaszárító! A helyzetjelző! A madafaking helyzetjelző! Valamelyik gyerek eltűnt a radar képemről! Mindent félre borítva markoltam fel a hightech masinát. Vettem három nagy levegőt, aztán néztem rá. Kiddo! Megszűnt a gps kapcsolat! Naná, megpróbáltam minden online, offline, katonai, civil és titkosszolgálati csatornát, mennyire szűnt meg a jel. Az eredmény: teljesen!
Több sem kellett a rizspapír ajtóval a kezemben veressek végig a verandán. A kis asztal alá erősített kilenc milissel a kezemben száguldottam végig a házon. Ellenőriztem minden zugát. Közben lőttem a family hotline-on az SOS jelzést! Mindegyik girl tudta, ha ezt küldöm, akkor gigantikus lőporos pitébe másztunk bele. Ha pedig egyet elvittek, fenhetik a fogukat többre is! Az hiányzott a szőke, de így megy tovább a draftolás ősz fejemnek, mindegyik lányt elrabolják! Nem tudom melyik unatkozó terrorista, titkosügynök, kém vetett szemet a családomra, de nem sokáig élvezheti a helyzeti előnyét!
Rongyolás közepette küldtem üzenetet Clark buddy-nak, mert a hacker csoda kezeire most nagy szükségem volt! Egyértelmű hozzá vezetett majd az utam, előtte, kötelező elemként begyűjtöm a lányokat. Ehhez első lépésként Mizuno szobájához fordultam. A telefonomra jött a válasz, meetingpoint a nappaliban. Már lekéstem róla! Közelebb volt a szobája, úgyhogy feledékeny felnőttként, igennek vettem, még itthon lehetett és ráronthatok a saját zugában. Legalábbis nagyon ajánlottam a guadeloupei szűznek! Kissé lendületesen bukfenceztem be a helységbe, csak a rend és biztonság kedvéért, semmi se érhessen váratlanul. Előre szegezett fegyverrel ellenőriztem a terepet, mielőtt bármit mondtam volna drága szerzetes növendékemnek.
- Yo, Milka! Gotcha my warning? – Böktem fejjel a csipogó telefonra. - Piros négyes kód!* Kiddo missin! – Jeleztem, hogy kövessen hozzám. - Gotta go, de nem maradhattok felügyelet nélkül. Velem nagyobb biztonságban lehettek Aoi midget-tel! – A padlólécek alól kivettem egy sportáskát. Tele volt késekkel, fegyverekkel, tárakkal, pisztolytartó táskákkal. Ráhagytam, kedvére válogasson. - Damnit! Így nem jöhetsz! Civilek között is victim vagy! – Rávágtam a falra, ahol kiugrott egy újabb retesz. Terepszínű ruhákat vettem ki belőle. Akadt mindenféle méretben, hosszban felső és nadrág egyaránt. Arra már csak felröhögtem, elém tette a converse tornacipőjét, hogy akkor azt legyek kedves álcázni.
- Smells like home…– Szippantottam bele a tornacipőbe, mielőtt előkerestem volna a szobában elpakolt festékszórókat. A kérésnek megfelelően festettem be zöldre. Sokkal közelebb nem kerültünk az álcázás művészetéhez, de, ha ez tette boldoggá, akkor legyen! Engem már az iskolához jutás foglalkoztatott. Egy hegyekben eldugott templomnál nem sok választási lehetőségem akad autók elkötésére. Maradt a családi skoda, mármint kölcsön kérése, mert azt a halom rozsdát nem törjük fel!
- Tudod, merre van Grande kocsikulcsa? – Erősítettem mindkét lábamra dobókéseket és raktam pisztolytáskába két gyönyörűségemet. Hasonló tartókkal dobtam meg Mizo-t is, véletlen se lógjon ki a kabátja alól. Védtelenül biztos nem engedem utcára a történtek után! Meg étlen, szomjan sem! Felkaptam egy nagyobb, üres sportáskát, amit megtöltöttem minden konyhában található rágcsálni valóval. A katonai nadrágom zsebeit sem kíméltem. Ahova lehetett rágót, csokit, kekszet, ropit, rágót rejtettem.
A munícióval felpakolva vághattunk neki a nagy kalandnak, ugyanis nem csak a kocsiba jutás volt bajos a számomra, de az elindulás is. A vén tragacsnak igen érzékeny lelke volt. Nagyjából a tizedik udvarlási kísérletemre döntött úgy, végre enged a kényszernek és megindul a lejtőn. Nem vagyok vallásos, de elmondtam egy csodálatos díszítő keretbe ágyazott imát a magasságoshoz, legalább a fékek működjenek. Ha lett volna négy pontos biztonsági öv, mind a négy ülésről Milka-ra csatoltam volna. Erre nem futott, ezért ölébe dobtam a sportáska kaját, mert a légzsák fogalma még gondolat sem volt ennek a modellnek a készítésekor. Valamicskét felfoghatott, esetleg, talán, ne fessük Fraddy Krueger-t a szélvédőre, nem lesz gond!
Tökéletesen beleizzadtam az ülésbe, mire befaroltunk Aoi chick sulijának udvarára. Jártam már itt, úgyhogy célirányosan a célponthoz érkeztünk. Elegánsan intettem a csipáit elhagyó lánynak, aki már rögtön arról faggatózott, mi a kirándulásunk oka. Eltartott némi ideig, míg letekertem az ablakot, lehetőleg úgy, ne maradjon kezemben a fogantyú.
- Elvisszük sexy guy kézimosóba Skodildát! – Paskoltam meg az oldalát annak reményében nem esik ki a helyéről. - Kiddo köddé vált! Elő kell kerítenünk! – Súgtam oda a kíváncsian vizslató lánynak. A válaszként érkező áradatra feltartott kezekkel húzódtam vissza a kocsi. - Easy girl! Útközben elregélem! – Böktem a kocsi hátsó ülésére, pattanjon be, hogy mehessünk tovább. Erre, naná, hogy körénk sereglett a tanári kar és osztotta égi szent áldását, miket merészelek magamról képzelni. Nem kell tudniuk elég sokat, de vannak rá orvosi papírjaim!
- Family issues! Meghalt a szomszéd anyjának a kutyájának a macskászó egerészölyv testvére! Holnap hozza az igazolást! – Forgattam meg a szememet a felénk vizslató tanárra. Igyekeztem húzni az időt, míg a lányok azt tárgyalták meg, miért kéne átöltöni és merre. Ezekbe a női dolgokba nem szólhattam bele, bár majd nem félre nyeltem, miután Aoi mini kivillantotta rövid nadrágját a szoknya alól. Rögtön gyilkos tekintettel fordultam körbe. Ajánlottam minden véletlen szemtanú törölje az emlékeiből! Arra meg egyenesen nagyra nőtt, nyomokban felelősségteljességet tartalmazó rokonaként, félig kihajolva köszörültem meg torkomat, senki se kémleljen a kocsiban öltöző hölgyeményre. Meg se fogalmazódjon fejükben, megpróbálhassák.
- Felszedjük – in the most heterosexual way – Clark buddy-t! Legjobb hacker és katona! Talán szerzett infót Kiddo-ról! Nálam utolsó checkpoint az egyetem volt. – Az érkező ötlete, ne az idős madam-mal menjünk egyetértően hümmentettem. Megszolgálta a sorát az előbbi lassú halállal. A felvetett ötletre, meg széles vigyorral hátra tartottam az öklömet. Az említett tanár rászolgált tönkre tegyük minden járgányát. Nem is lehetett jobb választás! Engedtem előre Aoi micro-t, vezesse a hármasunkat.
- Emlékszel, mit mutattam, hogyan kell az autót optimális használatra tekintettel működésre késztetni, ha nincs kulcs? – Toltam a vezetői oldalra Aoi lil-t. Büszkén figyeltem miként alkalmazza a tökéletes kocsi feltörési tippemet, amit legutóbb adtam. Annyira eltöltött örömmel a látkép, vidáman könyököltem bele a tetőbe és rúgtam bele a hátsó ajtóba, lehetőleg behorpadjon. Annak a rémes fazonnak nem szándékoztam egyetlen részletben visszaszolgáltatni.
- No, no! That’s your turn! – Mutattam a lánynak, hogy üljön csak be a volán mögé. Azért megráztam a kezemben tartott telefont. - Így látom a GPS-t! Buddy elküldte a koordinátákat! – Cseppet sem az volt a cél, had gyakorolja a száguldozás, mármint biztonságos vezetést.
Szemem sem rebbent a sávváltásokra, fékcsikorgásokra, drága szüleim emlegetésére, dudálásokra és jajveszékelésekre. Sőt, azt kell mondjam, sokkal jobban ment, mint legutóbbi alkalommal! Egész kezdett belejönni Aoi mini cooper a kormányozás művészetébe! Legközelebb elővehetjük a kézifékes indulást!
A kiadott végcélnál kipattantam a kocsiból, bár kértem a lányokat ne mozduljanak sehova és figyeljenek! Bármi gyanusat látnának: lőjenek, aztán kérdezzenek!
- Hello~ my darlin~♥ ! – Dugtam be fejemet az ajtón széles vigyorral. - How’s my man? – Sétáltam el mellette az első szuperkütyüje képzeletbeli állát megvakargathassam. - Somethin? – Fordultam vissza halálosan komoly gyomorproblémákkal küszködve Clark buddy-hoz. Nem potyáztam üres kérdésekkel és fecsegésekkel. - Nálam az egyetem a last point? Feléd? – A nemleges válaszra nyűgösen felsóhajtottam. Kezdtem kibillenni a zen állapotból, de még tartottam magamat. Hova lenne a sármom és hírnevem, ha megint erldurranna az agyam és lemészárolnék mindenkit? - Are you in? – Tartottam felé a kezemet, hogy csapjon bele. - My girls. Nem hagyom őket felügyelet nélkül. - A pacsira széles vigyorral indultam kifelé.
- Well, ladies! Irány-surány, Naruki! – Repültem Superman-esen az autóhoz, ha már megkaptam micsoda híres kriptoni krapekkal szűröm össze a baráti rendszerem. Hátra vetődtem Aoi micro mögé, had élvezze az anyósülés gyönyöreit buddy, meg kapjon instant szívinfarktust az első száz méter megtétele után. Nem mondanám, ne élveztem volna, de marha jól szórakoztam. Széles vigyorral bámultam kifelé az ablakon, miközben azon pörgött az agyam, hogyan kéne tovább haladni. Naruki-ban könnyen zsákutcába futhattunk, ha nem találunk nyomot. Kellett „a”-tól kezdve „omega” tervig minden. Példának okáért a hidegvérem. Nyugtattam magam azzal, hogy kiddo-t én képeztem ki, vagyis tud magára vigyázni, ettől még evett a franc.
Amennyire lehetett lepleztem az idegbajomat, bér Aoi smart kérdéseit ráhagytam Kent buddy-ra. Érezze a szeretetet és törődést, amit a lányok felé sugároztak. Én szimplán széttárom a karjaimat, vagy szájzárat mutogatok. Nem én vagyok ebben az értelmi szerző, dehogy, véletlen sem! Élveztem, miket kamuzik buddy! Ebben amúgy is akadt gyakorlata. Remekül tudta tolni a magyarázkodást.
- Somethin like that…? – Csaptam össze a kinyitott jegyzetfüzetemet. Felírtam bele néhány kódot, amit Kent ügynök elhintett, vagy éppen feladott a részemre. Néha szórakoztatott házi feladatokkal, de láthatóan Aoi petite jobban boldogult a megfejtésükkel, mint én, ami kissé bántotta az igen nagy férfi egómat.
- Jobbra! Megint jobbra és a következő lámpánál balra! – Magyaráztam a telefonomat elmélyülten nézve. Az elénk kerülő mekis táblára boldogan felcsillanó szemekkel csaptam össze a tenyereimet. - Stresszevés! Bear with me! – Vontam meg a vállaimat Aoi small kérdő tekintetére. - Dupla bigmac mcmenu plus-ban! – Csalapáltam a karjaimmal enyhén ütögetve a vezető ülés fejtámláját.
Türelmetlenül zsongtam a hátsó ülésen, mikor kapjuk meg a rendelést. A bekerülő zacskókat kiéhezett hiénaként húztam be a hátsó ülésre. Gyorsan szétdobáltam mindenki részét, oda se hederítettem a fizetést váró eladóra. Arra néztem fel sültkrumplival teli pofával, amikor mindenki felém pillantott. Egyetlen kézzel nem fogható válaszom lehetett erre: kérlelő kiskutya szemekkel néztem my lovely buddy-ra. Nem mozdultam, nem mutattam jelét, hogy levegőt vennék, míg cümmögve elővette a tárcáját. A kedves és véletlen sem kierőszakolt gesztusra sugárzó boldogsággal vetődtem felé.
- My sweetheart! Ezért…- Sóhajtott mélyet, hiszen nagy áldozatra készültem. - Neked adom a ketchup-ot! – A pofámba tömött sültkrumplira hangos óbégatásokkal kértem ki, miért utasít vissza ilyen kegyetlenül. Kihasználtam a rendelkezésünkre álló időt, míg bosszanthattam a gyerekes viselkedésemmel. Naruki határát elérve, ugyanis már az kötött le minden fegyvert átnézzek, bevetésre kész legyen.
- Áll az eddigi utasítás! Előbb lősz, aztán kérdezel! Clear? – Vettem elő a cseresznyés rágómat, meg kínáltam körbe, mert nem vagyok irigy pulyka, mint egyes kriptoni savanyú káposztát reggelizett katonák!
Az egyetemhez közel tettük remélhetőleg kicsit sem biztonságba a tanár kocsiját. Innen gyalog haladtunk előre. Kerestük a korábban említett jeleket, amik keréknyomok formájában hamar becsengettek hozzánk. Próbáltuk megfejteni a szélessége és mintája alapján mi lehet, amikor Aoi mini kérdésére a felsőm alá csúsztatott fegyverhez nyúltam. Füleltem a környezetünkre és rossz sniper szokás szerint az épületeket figyeltem, véletlen se lőjön senki minket hátba.
- Húzó…- Ki se bírtam mondani, menjenek az legközelebbi épület falához, Mizo már eldőlt, mint egy zsák krumpli. Felcümmentettem, mi a franc lehet ez és intettem a másik lánynak, menjen végre a falhoz. Az sem akadályozott ebben, közölte valamilyen láthatatlan nőci támadt ránk. - You are not the last one?!– Szegeztem kriptoni szökevényünknek a kérdést, miközben előrántottam a kilenc milisemet megpróbáljam becélozni a mozgását, bármilyen árulkodó jel alapján. A tébláboló Aoi smart volt a listámon, hogy navigáljon, merre látja, de a szellemünk képzett harcosként vadászott le mindenkit. Gyomrossal terített le minket és hatékony mozdulatokkal kényszerített földre. Mire észleltem Clark buddy-t lepadlóztatta már a szúrást éreztem. Próbáltam valami értelmeset mondani, de azt hiszem a „unicorn cupcake”-en kívül semmi más nem lett belőle.

####

Sípoló hangra tértem magamhoz. Zavart ez az éles fény, vagy inkább a bevilágítás! Nem tudtam eldönteni reflektort tesznek az arcomba, vagy a Nap elé ugrottunk teret. Mindenesetre zúgott a fejem és kissé összenyálaztam a hideg felületet. My bad! Néha megesik, ha ilyen jót sikerül aludnia az embernek!
Hangos csámcsogásokkal tápászkodtam fel. Kerestem még az agyam maradványait, miközben a lányokat és buddy-t próbáltam megtalálni az elmosódott pacák között. Nem volt egyszerű menet, főleg, hogy az első ogrékat megszégyenítő hörgésem után még a fegyvereimet se találtam. Elszántan tapogattam körbe magamat. Semmi sem volt nálam! Se kaja, se rágó, se jegyzetfüzet, se fegyverek! Arra már aztán főleg nem bírtam mit mondani Mizoscar is rajtam keresett csokit!
- Oh, fuck my ship and suck my lip….- Vágódtam hátra hisztéria közeli állapotban. Megmarkoltam a mellettem lévő buddy ruháját. - Csóró lettem, pal! – Hisztiztem teljesen jogosan sírásra görbülő szájjal. - Bosszúlj meg! – Terültem ki a padlón. Alulnézetből egész remekül be lehetett látni az egész teret. - Wadda…elmegyogyó? – Vontam fel a szemöldököm. Egész hozzá csengett a látkép, hogy az egyik lány telibe tisztelte a padlót. Túl sok gyógyszer! Megesik mindenkivel, ha nincs hozzászokva.
- Bármi kijutási alap? – Támaszkodtam meg buddy vállában, hogy a segítségével talpra állíthassam magamat. Ő sem volt még százas. Annyit leadott odakint elég sokan lehetnek és kamerával figyelnek minket. Jeleztem neki jeleléssel, hogy vettem, keresek még támpontokat, merre juthatunk ki és elvegyülök a többiek között. A csodás USA burgerbe ágyazott feleletére, csak széles vigyorral felsóhajtottam.
- Kiss my white ass, hogy lemaradok az avató buliról...-
Leporoltam és erőteljesen megrántottam a képzeletbeli egyenruhámat. Ha már őrmester lennék, viselkedjek csúcs katonaként, tehát széles vigyorral integessek Aoi mininek.
- Hai-hai, milady! – Mutattam kezemmel is okay-t. A felháborodására nincs meg semmi és még a hely is fokozottan hátrányos helyzetből indul az űr style programban, csak felsóhajtottam. - Maybe! – Megvakartam a szőke sörényemet, mielőtt közelebb húztam magamhoz. - Maradjatok együtt Mizo-val! Just in case! – Kacsintottam rá, aztán követtem Milka-hoz, aki épp a vacsoráját némi répával meghintve padlón tálaló lányt pátyolgatta.
- Okey-dokey? – Nyújtottam a lánynak a kezemet, arrébb kísérjem a terem kevésbé desszerttel övezett részébe. A lelkesen faggatózó Aoi micro faggatózásába nem szóltam bele. Legalább lefoglalja a lányt, mielőtt rosszabbul lesz.
- Y’all right too? – Böktem fejjel a másik két fazonra, akik úgy festettek ismerhetik egymást. - Got any idea, miért kerültetek ide? Utolsó emlék? – Valószínűleg ugyanúgy homály, mint a mi esetünkben, de hátha az előzményekből össze lehet valamit rakni.

*magyarázat: piros – veszély, életveszély; négyes – közeli rokon
**IC egyeztetve Nao-val, Mei chan-nal és Chicchan-nal :)
« Utoljára szerkesztve: 2018. Máj. 13, 01:06:06 írta Atamagahen Haseru Hidari »

Karakterlap

Akabeni Mizuki

Eltávozott karakterek

Miko

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 11 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#A5A3BB


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #7 Dátum: 2018. Máj. 13, 01:15:44 »
Mivel záróvizsgára készülök, már nem zavar az, hogy nem kelek korán hétköznaponta. Nincsenek óráim. Csak vésztartaléknak vagyok beírva a kávézóban. Nincs beállítva ébresztőm. Ezért aztán nagyon meglep a hajnalban pittyegő telefon. Ahogy megnyitom az SMS-t és látom, hogy Hidarié az üzenet, azonnal felülök és legépelem a választ, hogy a nappaliban találkozunk, és villámsebesen magamra tudjak rángatni valami kényelmes öltözetet. A felsőm felhúzása közben észlelem a vendéget a szobámban. Ez új, nem számítottam azonnali vendégre. Főleg, hogy egy pár helyiséggel odébb terveztem találkozni, úgy két perc múlva.
– Megkaptam. Mi történt Kiddoval? Vagy ezt még nem tudjuk? – kérdezem, miközben azt felügyelem, mit is alkot a szobámban. De ha már itt van, az asztalomról felkapok egy sportszeletet. Erre a nagy izgalomra kell az energiadús reggeli. A cukor felpörgeti az agyat. Közben bólogatok a magyarázatra. Megállok a falat közben, mikor közli, hogy a ruhám nem megfelelő. Szerintem teljesen rendben van a bőr hatású leggings a fekete, testhez álló pólóval. Ennél kényelmesebb szerelésem nem nagyon van. A kínált választékból azért választok egy military nadrágot, hogy áthúzzam arra. Talán tényleg kényelmesebb, és a sok zseb közül néhányba még sportszeletet is lehet pakolni. Mielőtt betáraznék, rámutatok a piros, magas szárú converse dorkómra, hogy azt kezelésbe veheti, addig. Ameddig a festés a téma, betárazok a nadrág zsebeibe a csokiból, másokba a ropiból. Még az asztalomon lévő tantout is bele tudnám tenni az egyikbe, de helyette inkább egy kisebb vadászkést húzok be, meg egy pisztolytartó táskát, amit a bőrdzsekim alá tudok felvenni.
– A nacit behúzhatom, ha végeztünk? – teszem fel a nagy kérdést. Egészen amerikai filmben érzem magam ettől. Mintha valami 007 filmbe csöppentem volna, vagy a CSI-ba. Azért feleszem a terepszín dorkót is a szerelésemhez, csak hogy teljes legyen a kép. Azt mondjuk nem egészen értem, hogyan tervezünk odajutni, de a tanulásba nekem is kell ennyi szünet, és ez az akció klasszisokkal jobb közös programnak ígérkezik, mint a legutóbbi balul elsült onivadászatunk.
– Utánam – intek egyet a kérdésre, és máris a lakrész közös helyiségei felé veszem az irányt, hogy felmarkoljam a járgányhoz tartozó kulcsot. – Jii-san, elvittük mára a verdát. Dobjatok sms-t és hazafele bevásárolunk! – kiabálok még be a többieknek, hátha esetleg nap közben szükség lenne ilyesmire. Bár nem hiszem, lenne bármilyen SOS vásárolni valónk, de sosem lehet eléggé biztosra venni. A Karakuráig tartó útra behuppanok az anyósülésre, és szinte azonnal meg kell kapaszkodnom az erre kialakított felszerelésben. Nem Hidari vezetési stílusában nem bízok, egész egyszerűen a járgányban. Még szerencse, hogy raktam el nassolnivalót magamnak és Aoinak is, mert út közben legalább két sportszeletet megeszek, miközben aktívan fohászkodom Tsukiyomihoz, vigyázzon ránk az út során. De legalábbis ne most balesetezzünk.
Az iskolába érve kiszállok a járgányból, és Aoi kérdéseire Hidarira mutatok. Ő ennek a küldetésnek az értelmi szerzője és szakmai koordinátora. Közben előveszem a neki összekészített táskát a váltócuccal, és Aoinak adom, hogy át tudjon öltözni valahol. Ha nekem militaryban kell lennem, akkor neki is szüksége van váltásra. Nem rohangálhat iskolai egyenruhában egy ilyen vészhelyzetben. Éppen ezért nem is fogadok el nemleges választ. Az átöltözés helyére már csak vállat vonok. Ha neki itt kényelmesebb, én nem fogom megakadályozni benne.
Meglep, bár örülök a fordulatnak, hogy nem a skodával akarunk tovább menni. Annak az autónak bőven elég baja lesz visszamenni a hegyre Ametsuchiban, nem kell vele száguldozni a városban. Ártatlanul fütyörészve veszem elő a kisebbik sporttáskát, hogy átcuccolhassunk az új járgányba. Inkább meg sem kérdezem, Hidari mikor tanította Aoinak, hogyan törjön fel egy járművet, csak a szemöldököm vonom fel irányába a művelet során. Utána teljes lelki nyugalommal dobom be magam a hátsó ülésre.
– Akkor Négyen leszünk a felmentő csapatban? – érdeklődöm le, miközben bekötöm a biztonsági övet. Szembesültem a ténnyel, hogy Aoit még nem láttam vezetni korábban. Ezen a ponton talán hálásabb lennék a kamiknak, ha több pontos biztonsági öv is létezne. Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ez így biztonságos lesz. Közben kapaszkodok is az ajtó fölötti majréfogóba, véletlen se legyen nagyobb bajom, ha komolyabb közúti rendellenességet okoznánk.
Nem tudom leírni, mennyire megkönnyebbülök, amikor megállunk, bár azt nem tudom, pontosan merre. Bólintok, hogy Hidari azt szeretné, a kocsiban maradjunk. Nem bánom.
– Nem tudom, Aoi-chan. Hidari-nii elég feszültnek tűnt reggel – válaszolok őszintén. Azért mégsem szokott hajnalok hajnalán bekommandózni az ember szobájába, ha nem igazán komoly az ügy. Nem igazán tudom, segíteni fog-e rajtunk, ha eggyel többen leszünk a feladatra. Aoi felvetését megfontolom. Tulajdonképpen nincs komoly kifogásom a dolog ellen. – Ha a házirendet betartja a fegyverekkel kapcsolatban, részemről rendben – bólogatok egyetértőn végül. Azért nem örülnék neki, ha egyedül élne és ilyesmik túl sűrűn megtörténnének. Aoinál is jobban örülök, hogy visszaköltözött hozzánk. Én is tudom, hogy az ingázás szívás Karakuráig, de a család elég sokat dob a dolgon.
Meglep, hogy Aoi egyik tanára a titokzatos Clark. Azért biccentek neki, és kíváncsian fülelek a különös nyelvű szóváltásra. Nem egészen értem, mi folyik itt.
– Valami katonai kódnyelv? – érdeklődöm szemöldökömet felvonva Hidaritól, hátha ezt is ő tanította távoli unokahúgomnak. Sosem lehet tudni. De a tanácstalanságát elnézve azt hiszem, most nem ez a helyzet. Úgyhogy inkább csak érdeklődve figyelek és inkább nem kérdezek. Nem akarom megzavarni sem a szóváltást, sem Hidari jegyzetnézését. Az első úticélt viszont maximálisan tudom támogatni.
– Reggeli, csodás. Otthon nem ettünk semmit, Hidari-nii – nézek felé, ha már mindeddig nekem sem tűnt fel, ez kimaradt volna. A csokit nem számolom, az nem rendes reggeli. Úgyhogy le is adom a rendelésem egy BigMacre és egy 20 darabos nuggetsre, nagy sültkrumplival, nagy kólával. A behúzott zacskókat segítek elosztani Hidarinak, ha már ő volt az értelmi szerzője az egész reggeli programnak. A fizetésre várásnál én is felé nézek. Nem árt tudni, pakoljak-e elő kártyát, vagy sem. Tulajdonképpen belefér a költségvetésbe, jelenleg amúgy is eléggé pozitív mérlegünk van. De nem kell hozzányúlnom a magunkkal hozott mánihoz, megoldjuk anélkül is.
Az úticél nevét hallva kishíján félrenyelem a bigmacemet, de egy pár korty kóla megóv a fulladásos haláltól. Inkább arra koncentrálok az úton, hogy megegyem a burgeremet, és körbe kínáljam a nuggetseket, a hozzá járó szószokkal együtt. Nem vagyok irigy, ha valakibe még fér, nyugodtan ehet. Ellenkező esetben a sültkrumplival egyedül is eltüntetem. Így tovább kitart a magammal hozott nasi is. Legalább nem arra kell koncentrálnom, hogy amikor legközelebb jövök Narukiba, valószínűleg záróvizsgázni fogok. Előbb nincs sok esély rá, de még előfordulhat. Van még időm addig.
Legszívesebben nyüszítenék, amikor az egyetem parkolójában landolunk. Helyette mély sóhajjal szállok ki. Annyira furcsának érzem most ezt a helyet. Mintha valami nem teljesen lenne rendben. A látható nyomok keresésében a többiek sokkal profibbak, mint én, ez elég hamar kiderül. Hogy segítsek nekik, lehunyom a szemeim és koncentrálok, hogy felmérjem a környezetemben lévő energiákat. Nem mintha nem lehetnének eleve sokan a közelben, elvégre ez egy egyetem. De valami akkor sincs itt rendjén. Mintha idelenn, idekinn sem lennénk egyedül.
Aoi kérdésére azonnal helyeslő választ adnék, de a nyakamat érő szúrás torkomra fagyasztja a szót. Hirtelen minden körvonal elmosódni látszik. Még érzem, mintha kihúzták volna alólam a talajt, miközben minden elsötétül.

***

A vakító fehérség ezek után kifejezetten zavar. Nem különösebben tetszik a helyzet. Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy még életben vagyok, és ez nem a túlvilág. Bár nem ebben a fajta túlvilágban hiszek, de a filmekben néha ilyesmi jelenik meg. Sosem lehet tudni. Ahogy felülök, és felmérem a helyzetet, egy kicsit megdörzsölöm a nyakam, ahol a szúrást éreztem. Szobának tűnik a terep, a sarkokban megfigyelő rendszerrel. A nadrágom egyik zsebéhez nyúlok, hogy elővegyek egy sportszeletet, és gondolkodni tudjak. Közben bólogatok Aoi megjegyzésére. Ez így tényleg kopár, bár nem tudom, hogy lehetne feldobni.
– Hidari-nii, nálad van még csoki? – kérdezem a kétségbeesés határán. Se csokim, se ropim, de a kés, amit elhoztam. Ahogy végigtapogatom magam a dzsekim alatt, a pisztoly sincs meg. Ez jelenleg a kisebb probléma. Amint észlelem, hogy a jobb csuklómról is hiányzik a súly, és odanyúlva nincs meg a karkötőm, azonnal Hidari és Clark felé fordulok.
– Oké. Az egy dolog, hogy elvették a kajámat és Hidari-nii felszerelését, de ezek az állatok ékszerrablók is. Kibe kell nyilat eresztenem, hogy visszakapjam? – érdeklődöm le, hátha ők tudják. Az a karkötő fontos. Nem mintha egy keresztes ékszernek az én szakmámban nagy haszna lenne, inkább érzelmi értéke van. Apáé volt. Legalábbis anya szerint. Sosem találkoztam vele, igazából egészen eddig nem is érdekelt. De ha valaha meg akartam volna keresni, az a karkötő volt az egyetlen kapcsolatom hozzá. Tudom, hogy nagy eséllyel nem szándékosan maradt anyánál, de ettől még sokkal nagyobb érzelmi, mint anyagi értéke volt. És marhára nem vagyok így a vizsgáim előtt olyan hangulatban, hogy végigjárjam érte az ország összes zaciját. :|
Így aztán tökéletesen megértem Aoi kiakadását. De úgy tűnik, én még viszonylag jól vagyok egy másik lányhoz képest. Csak pár másodperc kell, hogy felfogjam, honnan és miért ismerős az illető, és máris felállok, hogy odasétáljak hozzá és egy kicsit megtámasszam.
– Minden rendben, Tenro-san? – kérdezem tőle, miközben kezet nyújtok némi segítség gyanánt. Ha akar, rajtam nyugodtan meg is támaszkodhat. Aoi megjelenésére magunk mellett elmosolyodom. Kedves tőle, hogy ennyire közvetlen azonnal. Pedig most találkoztak először. – Ahogy Aoi-chan mondja. Tartsunk össze, ha már ebbe a slamasztikába keveredtünk – nem teszem hozzá, hogy megint. Lassan el kellene gondolkodnom, hogy elkérem az elérhetőségét, hátha kevésbé életveszélyes helyzetben is tudnánk már találkozni. Hasznos lehetne.
– Korábban találkoztunk, amikor azt a piros körös szellemet üldöztem a stoplámpájával. Biztosan meséltem már róla – magyarázom gyorsan Aoinak. Hálás vagyok, hogy Hidari is megjelenik a közelünkben, hogy segítsen egy kicsit arrébb menni. Ez legalább eltereli a figyelmem a hiányzó karkötőmről... Azért mondjuk valakit még megnyúzok, de ezt a programot egyelőre elnapolom. Jelenleg ki kéne jutnunk innen.
– Szerintetek mióta vagyunk már itt? – nem mindegy. Nagyon nem mindegy záróvizsga szempontból.

Karakterlap

Hoshi Ryohei

Testnevelés tanár

Eltávozott karakterek

ügyeletes konzolzsoké

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 500 / 45 000

Hozzászólások: 337

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 53 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Világos sárga (fekete csíkokkal xD)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Demothy Neyen

Post szín:
#FFFB00#F5F5DC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #8 Dátum: 2018. Máj. 13, 01:30:45 »
SOS jelzés jött Buddy~tól, hogy szar van a szushiban. Aka eltűnt az egyik lil princess, vagy hogy fogalmazott pontosan, minden esetre ezt hámoztam ki a szövegből. Az, hogy ez pontosan melyik lányt takarta a három szóba jöhető gyerekből, még nem sikerült rájönnöm, de akármelyik is volt, teljesen jogosnak ítéltem meg a felindultságát. Hopi~val megbeszéltük, hogy mi legyen a mai nappal, majd adtam le  neki a forró drótot, melyik safe house~ban fog megtalálni. Életem Pöttöm Sárkánya morcos fújtatások közepette, vagyis nyilvánvalóan aggódott értem, de azért megtárgyaltuk a küldetés menetét, vállalta a hátvéd szerepét, vagyis a háttérben meghúzódva, otthonról fogja segíteni a küldetés sikerét. Hálás csókot adtam neki, majd meg is indultam. Persze egy megtömött katonai táskányi elemózsiával, nehogy itt lemerüljenek a tartalékaim. Nem szarakodtam az iskolával, egyből a safe house~hoz vettem az irányt. Fel kellett készülni a küldetésre. Be is sompolygott Hida, elhúzni a mézesmadzagot, hogy balhé van, menjek én is. Amúgy is ismertem a gyereket, szóval nem kellett sokáig rángatnia, hogy ráharapjak. Lecsekkoltam, hogyha már az egyetem környékén látta, ott csak bemeneti felvétel van, kimeneti egy szál se. Ezt egyből meg is osztottam vele, afelől érdeklődve, hogy mekkora is a felmentő csapat.  Gondosan elrejtettem a dobótőrjeimet közben… aztán amikor kiderült, hogy a másik két lány is jön, akkor ugyanolyan szorgosan visszatettem őket a helyükre. Nem akartam vérfürdőt rendezni előttük. Az kéne még csak, miattam legyenek visszatérő rémálmaik, na meg traumatizálom őket, Hidari kigolyóz itt. Inkább eltekintettem az éles eszközöktől. Eltöröm valakinek a gerincét, legfeljebb a hangja kellemetlen, de utána még mindig mondhatom azt, hogy elaludt, ájult, akármi. Gyakorlott nagytesó voltam! Vigyázni kell a fiatalok lelki világára. Szóval pengék ki, maradt a jó öreg két kezem. Így se kellett félteni.  Köszöntem a lányoknak, ahogy kimentem a kocsihoz. A pöttöm lány ült a volánnál. Ha nem Hida mellett lett volna, erőst gondolkodtam volna, hogy kezdjek~e félni. Esetleg hirtelen vallásos életet kezdtem volna gyakorolni, és kereszteket dobáltam volna minden fele, vagy hasonló látványos rituálékkal igyekeztem volna a biztonságunkat szavatolni. A csoki keresztek nem is hangzottak olyan rosszul!
   -Egészen pontosan mi történt a lánnyal? -kérdeztem Hidari~t. -Csak úgy eltűnt? - beültem a kocsiba. Aoi kérdésére csak szusszantam egyet. Kódnyelven válaszoltam -Ezek szerint érted ezt a nyelvet… -ezt Hopi~val mindenképp meg kellett osztanom. Közben azért sunyi fejjel folytattam hangosan is -Legalább bevált a puska? - ha már volt, valami haszna legyen a történetnek! Arra csak felvontam a szemöldököm, kajálni megálltunk. De nem tiltakoztam, szükségem volt nekem is az energia tartalékokra.  Rendes adagot rendeltem, aztán tüntettem is el rekord idő alatt. Arra morogtam csak, meg dobálóztam sült krumplival (de szigorúan csak egyesével a szalmakrumpli szálakat) hogy Hida velem fizettette ki a cechet.   Átadtam a stafétát továbbra is a többieknek. Egyelőre ők többet tudtak.  Arra azért meglepetten kukkoltam, hogy az Egyetem felé vettük az irányt.
   -Shadow mióta járt az egyetemre, vagy egyáltalán a környékére? -kérdeztem Hidari~tól.  Kissé lemaradva éreztem magam, mivel nem épp olyan lánynak tűnt, aki az Egyetemen töltené  a szabadidejét. De sose lehet tudni. A nyomkeresésbe viszont már beszálltam. Amíg a többiek a sima nyomokat keresték, én a kamerák felvételeit szúrtam ki magamnak. Nem kellett sokat keresgélnem, hogy meglássam a keresett történetet.  -Buddy! -szóltam oda a Szőkének, hogy ezt neki is látnia kell. Szabályos emberrablás és a Kölyök volt a célpont. Ráadásul nyúl álarcos emberrablók?  -Mi ez a „nagy az isten állatkertje” style? - morogtam a látottakon. Még a mikrobuszra is ezt pingálták. Egy intéssel szüntettem meg a vetítést.  Mintha csak erre vártak volna az események, hirtelen rohamtempóban kezdtek el pörögni. Előbb a nagyobb lány esett össze, majd nekem csavarták ki a mancsom, hogy törne beléjük a felmosó nyél. Még egy apró szúrás, és elsötétedett minden.

¤¤¤

Egy totál fehér szobába tértem magamhoz. Bántotta a szemem az egyhangú nagy fehérség. Szúrós kellemetlen szag telepedett az orromra az emberek szaga mellé  Hidari egyben volt. Őt ismertem a legjobban, és a legrégebb óta, őt ismertem fel leghamarabb. Hallottam a szívdobogását. Erre már picit jobban körbe néztem. A két lány is egybe voltak, volt szívhangjuk. Buddy legalább már picit jobban érezheti magát. A többieket, így elsőre nem is ismertem. Sóhajtva ültem fel, és dörgöltem meg a halántékom. Erre hallottam meg Genie hangját, közvetlenül a fejemben. Vagyis a biztonsági protokollt kellett életbe léptetnie. Első pillanatra felmorrantam, majd akarattal le is nyugtattam magam. Végig kémleltem a füleimmel a környezetet. Nagyon nem tetszett, amit hallottam.
   -Hé Buddy! - keltem óvatosan fel, hagy szokja a fejem a mozgást -Nagyon szar a helyzet! Kint baromira fegyverkeznek a tiszteletünkre, attól tartok. -morogtam neki bizalmasan halkan, miközben oda rogytam mellé. Genie figyelmeztetett a kamerák jelenlétére. Baromi lórugás anyagot kellett, hogy adjanak, hogy képesek voltak kiütni vele. Reméltem, hogy a többieknek felezték a hatóanyagot, vagy mondjuk azt harmadolták. -Kőkori spyrendszer azért befigyel -tettem hozzá. Nem jeleltem, abból hogy el tudtak minket kapni, sejtettem, hogy totál felesleges lenne. Így maradt a bizalmas mormogásnak álcázott sutyorgás, miközben a pofám előtt kapadoztam, ne olvashassanak szájról a mocskok. Felhúztak vele tagadhatatlanul, hogy elvették a dolgaim, de egyelőre csak dolgokat vettek el. Személy nem sérült, úgy éreztem, ezzel még bírom magam tartani.  Normális hangerővel folytattam.
   -Simán elmenne tébolydának. Szuri, majdnem gumiszoba! - megmozgattam a kezeim, már amennyire bírtam őket -A következő a hátul gombolós pizsi lesz, addig éljünk! - lehet nem kéne nekik adni az ötleteket? Annyi gond legyen. Kóválygásom közben nekidőltem a falnak. Levettem Hida jeleléséből, hogy kijutást tervezi, szóval tovább hallgatóztam. Nem tetszett, amit hallottam. - Már csak azt kell kitalálnunk, hogy Minesotai Négyes fogat, vagy Alaskai Egyes legyen a diliszoba neve? -reméltem levágja, hogy M4A1 stuki hangja hallatszódik kívülről. Fél szemmel a padlót megtisztelő lányra pillantottam. Aztán a kijárat után tapogató fiút figyeltem. Amit ő átnézett, azt már nem kellett nekem. Felesleges lett volna kétszer tapicskolni a nem létező után. nem kevés kérdés tolult fel bennem, ahogy elkezdtem emlékezni a történtekre. Vajon ajtón hoztak be minket, vagy beszellemeskedtek. Mogorva fejjel másztam Hida után, ahogy ment a gyerekekhez. Őket ismertem, aka velük maradtam. Fogalmam sem volt, hogy ki és miféle játékba rángatott minket bele, de egybe biztos voltam. Itt fegyók vannak kint, és baromira nem viseltem jól, ha a barátaimra bárki fegyvert akart fogni. Úgy se, ha közbe azért volt egy fal. Halkan figyeltem az eseményeket. Kint is, meg bent is. Valamennyi érzékemet kihegyeztem, hogy minél több információt be tudjak gyűjteni anélkül, hogy Frankenstein szörnyét kellene játszanom itt a chibik előtt. Viszont fedezéknek még nem vagyok utolsó, ha szét is szándékoznak szórni azokat a skúlókat, ne a mi bagázsunkba végezzék!


(click to show/hide)

Karakterlap

Shinohara Jurou

Eltávozott karakterek

control freak

Szint: 2

Lélekenergia:

60% Complete
11 500 / 15 000

Hozzászólások: 54

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 3 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Post szín:
#965A4E


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #9 Dátum: 2018. Máj. 13, 11:08:47 »
Nagyon keveset aludt az éjjel. Nem a saját démonai üldözik, hanem máséi, és ez még rosszabb, mert tenni sem tud ellene. A fejfájása egész napos, főleg a délelőtti órákban tetőzik. Folyamatos koffeinpótlás mellett tud csak talpon maradni, és megtartani az óráit. Néha azt feltételezik róla, direkt gyalázza a diákjait, de csak azért, mert nem találkoztak még vele, amikor igazán rossz napja van. Mint például ma. Ma tényleg abban vezeti le a felgyülemlett feszültséget, hogy mindenkinek megmondja őszinte, leplezetlen véleményét. De még ez sem direkt elferdített, hogy rosszabb színben tűnjön fel, ez csak a valóság volt. Nem szerette kiadni a lapjait, de ma nem tudta fenntartani a tökéletes pókerarcot, amit mindig magára akasztott.
Ebédszünet helyett inkább egy újabb kávéra vágyott, viszont ezúttal hidegre. Lement az utcaszintre, és becserkészett egy kevésbé használt, népszerű automatát. Beledobta a pénzérméket, és várta, hogy a jegeskávéja kiguruljon. Elvette a dobozt, és először is az automatának támaszkodott karjával, kissé előre dőlt, a homlokához érintette a hideg italt, lehunyta a szemeit, azokat is lehűtötte. Sokkal jobban érezte magát, egy kicsit felrázta a hideg. Felbontotta a kávét, belekortyolt, és abban a pillanatban érezte a veszélyt, ami rá leselkedett.
Minden izma megfeszült, de nem tett hirtelen mozdulatokat és nem árulta el, hogy tudja, közelednek. Csak alig észrevehetően kémlelt körbe... nem tudta megállapítani, hol van és ki közeledik felé. Hátralépett az automatától és úgy döntött, megpróbál elsétálni. Ad nekik még egy esélyt a menekülésre, mielőtt szétrúgja mindenki seggét. A támadás azonban őt is váratlanul érte. Megpróbálta lefejteni magáról a karokat, és sejtette, hogyan szabadulhatna ki, azonban ilyesmit nem tett volna férfitársával. Nem volt ideje hezitálni, ez az aprócska gondolat is elég volt, hogy megérezze tűt a nyakában. Ezen a ponton elengedte a fazont, mert pontosan tudta, hogy nincs értelme tovább fárasztania magát, még egy olyan ferde gondolata is volt, hogy egészen jól fog esni neki az alvás...

Egy fehér szobában ébredt, sok társsal körülvéve. Csak a szoba és a kamerák... azokkal nem volt baja. A beszélgetéssel, hányással és egyéb nyígekkel igen. Kifejezetten alacsony volt a mai toleranciaszintje. Egy újabb elrablás, milyen vicces. Mintha nem lett volna az elmúlt fél évben része vagy három ilyenben. Nagyon egyedi, nagyon meglepő, taps-taps. Legalább jelenleg nem csak ugyanaz az életképtelen quincy banda jelent meg. Amikor Tenro éppen nem a hányással volt elfoglalva, akkor őt fel is ismerte.
Felállt, és az öltönye nem volt rajta, ellenben a kesztyűje megmaradt, aminek nagyon örült. Nem érne hozzá bárkihez és bármihez, még ilyen állapotban sem. A nyakkendőtűje is eltűnt, sóhajtott egyet. Se gintou, se kereszt, se plusz kesztyű, se szemüveg. Még csak a kávéját sem hagyták meg neki a szemetek. Mondjuk az alvás jót tett a szervezetének, tulajdonképpen jobban érezte magát, mint előtte. Lassú mozdulatokkal kapcsolta ki mandzsettagombjait és tűrte fel könyökéhez inge ujjait. Ha már nem lehet elegáns, legalább kényelmes legyen a viselete. Ezután megigazította szemüvegét és próbálta felmérni a helyzetet. Meglepődött, amikor egy újabb ismerős arccal sikerült összefutnia. Miyake Diran.
- Gyanítom ön sem, uram - rendezte sorait, majd illedelmesen meghajolt a férfi előtt egy kissé, és kiegyenesedett. A kézfogás túl nyugatias volt az ízlésének. - Azonban számomra ez egyáltalán nem újdonság. Mondhatni, kifejezetten izgatott vagyok, hogy megtaláljam, kik művelték ezt - tette hozzá, ugyanazzal a hideg arckifejezéssel, amit mindig is tett, közben ujjait ropogtatta. Nem volt barbár, vagy a fizikai harc embere, de most szívesen bemosott volna párat.
Próbálta figyelmen kívül hagyni az ismerős négyes beszélgetését, mély levegőt vett. Lehunyta a szemeit és alkalmazta a Verbindung technikát, aminek a bugyuta mondókáját mai napig utálta. Minden esetre kíváncsi volt, van-e a környéken Tenron és Mizukin kívül még quincy. Ha igen, szívesen elcsevegett volna vele.
(click to show/hide)

Karakterlap

Konoe Karen

Lélekboszorkány :D

Fullbringer

*

Főállású Anya

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 35 000

Hozzászólások: 110

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tkékes és fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Post szín:
Cadetblue


  • Profil megtekintése
  • Accel World frpg

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #10 Dátum: 2018. Máj. 13, 18:35:56 »
Unalom és mámor. Ez a két érzés kavargott bennem amint egy keddi nap alkalmával az utcán bolyongtam céltalanul. Egyetlen leánykám az iskolából egyenest egy barátnőjéhez megy így egyedül tengetem napomat már reggel nyolc óta, miután elköszöntem tőle az iskola kapujában. *Belekortyol egy chuuhai-os dobozba* Ne értsék félre örülök neki, hogy végre kezd megnyílni más gyerekek felé. Régen mindig a bátyja nyomban járt, most viszont végre más emberekkel is beszélgetni kezdett, aminek igazán örülök. De mégis csak ő az egyetlen megmaradt... ~ Nem-nem, nem fogom megint elölről kezdeni, tovább kell lépnem, ahogy Youko is tette. ~ és így semmittevésem közepette, ha már egyébként is a kertváros utcáin bolyongtam, úgy döntöttem keresek egy olyan helyet ahol alkoholt lehet venni. Sajnos automata errefelé nem igazán található a belváros utcáival ellentétben, így aztán eltartott egy ideig, míg a szeszes gyümölcslétől megtántorodva eljutottam egy kisebb kocsma szerű helyig.
- Hm, szóval volt itt egy ilyen is~ – mormogtam az orrom alatt miközben beléptem az izakaya szerű vendéglátó létesítménybe. Mivel a nap ezen szakában az épület belseje jóformán kihalt még, így egyenest - már amennyire egyenesen tudtam járni – a pult előtti székek felé vettem az irányt.
- Dobjon meg még két ilyennel... shiii~ – tettem le a kiüresedett alumínium dobozt. A pult mögött álló férfi ekkor arrébb lépett majd lehajolt és a pult alól a hűtőből elővett két újabb dobozt más-más ízesítéssel. Az almás ízesítésű felé nyúltam végül először és kibontás után rögtön meg is húztam.
- Keeeh~ – csaptam le a pultra a félig kiüresedett tárolót egy széles vigyor kíséretében. Azonban alig, hogy jobban átérezhettem volna a hűsítő nedűt, hirtelen egy szúrós, kellemetlen érzést keltő lélekenergia jelenlétére figyeltem fel. Fel állt a szőr a hátamon, majd rögtön hátra is fordultam a forrás irányába, de hiába minden erőfeszítésem, nem láttam senkit. Hirtelenjében a lendületem akkora is volt, hogy lefordultam a székről.
- Giiiih, kusso~ – megpróbáltam magam a lehető leggyorsabban összekaparni, majd a hosszú fekete szoknyám zsebébe beletúrva kimarkoltam a benne levő pénz összeget és lecsekkolás nélkül a pultra csaptam.
- A többit megtarthatja! - jegyeztem meg magabiztosan, enyhén vörös arccal, melyet a szeszes italok idéztek elő. Meg se fordult a fejemben, hogy esetleg az összeg el sem éri a kért árat, tekintve, hogy csak a testhőmtől felmelegedett fém érméket éreztem a markomban. Azonban abban a helyzetben erre épp nem igazán figyeltem, bár az alkohol már eluralkodott rajtam, még így is tudtam, hogy a jelenlét mely feltűnt semmi jót nem jelent rám nézve.
Sietve, és egy-két széket feldöntve hagytam el az italos helyet. Ösztönös módon a hazafelé úton kezdtem el haladni, miközben amennyire az állapotomból kitelt, megpróbáltam meghatározni az ellenfelem helyzetét.
- Mm-meg vagy! - kiáltottam fel miközben ismét tettem egy hátra fordulatot, ámbár most sikerült megtartanom magam és nem vágódtam el. Jobbomat ugyan ezen idő alatt emeltem fel, hogy csettinthessek, ám még mielőtt megidézhettem volna az egyik fegyveremet egy tompa de fájdalmas érzés árasztotta el a nyakamat a fogásról nem is beszélve, mely a jobb karomat állította meg. Pár pillanatig még feltűnik a szemem előtt egy átlátszó emberi alak, ebből azonnal látszik, hogy álcázó képessége messze alacsonyabb mint az enyém... bár ettől függetlenül sikerült ilyen közel kerülnie hozzám. Persze ittas állapotban voltam így nem volt valószínűleg túl nehéz dolga...
Végül egy szúrást és érzékeltem a nyakamban és rögtön ez után a szorítás abba marad, ám esélyem sem volt bármit tenni. Vélhetőleg valami nyugtatót adhatott be ami egyből arra kényszerítette a végtagjaimat, hogy a maradék erő is elszálljon belőlük és a földre rogyjak. Egy pár másodperc elejéig még sikerül megpillantanom a tettest. A Kurisu-val meg megegyező színű hajkorona és a bódult állapotom miatt megzavarodva még kinyögtem halkan a nő nevét, majd minden elsötétült.

****

Rikító fény és fejfájás. Ezek fogadtak mikor kinyitottam a szememet először.
- Cchi~ fogtam rá a fejemre, bár nem mintha ez enyhített volna a fájdalmon. Miközben kezdett végre kitisztulni a kép lassan felültem és még mindig hunyorítva ugyan, de szintén lassan körbe tekintettem. Egy fehér szobában találtam magam, ami megmagyarázta a vakító fényt. Nem volt benne semmi még pár emberi létformának tűnő dolgon kívül. Kezdett kitisztulni minden, már csak az alkohol hagyott némi utóhatást bennem annak ellenére, hogy mindössze csak két(!) dobozt fogyasztottam el. Ha már ennyitől sikerült berúgnom, nem is csoda, hogy már ennyitől is másnaposság gyötört, habár szerencsére abban a helyzetben ez nem volt olyan erős mértékű.
Így ezen túl lendülve ismét felmértem a területet, miközben felálltam. Összesen nyolc ember volt még rajtam kívül a szobában, ráadásul mind lélekenergia birtokosok voltak. Közöllük is három keltette fel a figyelmem, nem épp pozitív tekintetben. Ugyan azokkal az alap kisugárzással rendelkeztek mint a beteg tudós aki a testemmel és a családommal játszadozott el, mint tudományos játékszerekkel. Ezen emlékek újbóli felvillanásakor jobbomat az ugyan azon az oldalon lévő szememre helyezem, majd ismét elterelve erről az elmém az összegyűltek beszélgetésére kezdek el figyelni.
- Hm, valóban... - ahogy sokan igen érzelemdúsan konstatálták, hogy megfosztották őket egy-két becses tárgyától, úgy magam is észleltem, hogy a zsebemben maradt pár garas és a lélekenergia kibocsájtásomat szabályzó eszköz eltűnt a csuklómról. Szerencsére jó magam nem tudatosítottam neki nagy figyelmet, hisz amikre igazán szükségem volt azokat egy olyan helyen tartottam, amihez senki más nem tud hozzáférni. Így szabad figyelmem a szoba felmérésére, és további ''hallgatózásra'' fordítottam. Négy kamera a négy sarokban, sehol egy kijárat, vagy szellőző. Ám érdekes módon a levegő nem érződött nehézkesnek és ritkának, tehát nem lehetett egy átlagos szoba. Figyelmemet aztán a két férfi keltette fel... jobban mondva csak az öltözékük, mely másik két lánykához hasonlóan katonai ruha jellegű volt. Ez egy pillanatra aggodalommal töltött el: vajon kik lehetnek? A beszédükben gyakran alkalmaztak angol szavakat, külföldiek lennének? Magán hadtesthez vagy esetleg pont ahhoz az amerikai ügynökséghez tartoznának? Nem lenne meglepő, hisz az osztagom szintén mind olyan személy volt akik reiryokuval rendelkeztek. De még inkább, az érdekelt, hogy vajon tudják e, hogy az egyik leányzó miféle is? Vagy hogy melyik oldalon áll?... ááh ez most nem lényeg, vissza a beszélgetéshez, hisz egy érdekes információ hangzik el az egyiktől.
- Hm, valóban... – törtem meg a némaságom, miközben közelebb léptem a katonai csoporthoz. - … elég sok reiryoku tulajdonos van a falakon túl. Ráadásul mind azt a kellemetlen aurát árasztják magukból, mint az a nő is aki kiütött. – az emlék hatására anyakamat kezdem l masszírozni, mikor felvillant a fájdalom pár pillanat elejig. - Tokorode*, megkérdezhetem, valamilyen katonai csoport tagjai? - a tekintetem végi futott az egyenruhás csapaton, de nem tudtam nem kissé szúrós szemmel pillantani a nyílhasználó leányzóra. Egy másik társa is volt ugyan köztük, ám a miko öltözetből és azzal, hogy közelebbről is láthattam, és érzékelhettem, hamar felrémlett egy kedves lány, akivel még régebben találkoztam. Viszont már épp elegen pátyolgatták, így én már nem tettem meg ugyan ezt.
- Kuro. - morogtam el halkan a „kódot” miközben csettintettem egyet. A képességem ezen kombó hatására aktiválódott és az addigi egyszerű, hétköznapi öltözetem lassan egy hozzájuk hasonlóan katonai jellegű, sötét színű, harci ruhára váltott.
- Minden esetre ezeket gondolom tudják kezelni, ugye? – indítottam meg a kérdésemet, miközben ismételten csettintettem, ezúttal mindkét kezemmel, ezzel megidézve a két 9 mm-es lőfegyvert bennük a lélekenergiámmal átitatott lőszerekkel. - Jelenleg csak ezekkel tudok szolgál, de több mint a semmi. – majd még egy csettintéssel egy száz yenes öngyújtót is megidéztem a jobbomba „Nekem ez is megteszi.” megjegyzéssel.
- Szóval... mit szólnának ha először is kiiktatnánk a kamerákat? Nem tudom kik lehetnek odakint, de talán, ha hirtelen szem elől tévesztenek minket beküldenek valakit, akiből szedhetünk ki némi infót. Ha eddig nem öltek meg minket, ennyi miatt biztos nem fognak hirtelen kilyuggatni. Lefogadom, hogy valami beteges vadászos játékot terveznek játszani majd velünk, de nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy eljátszom az űzött vad szerepét. Ellenvetés?

*Tokorode – Apropó/Mellékesen

(click to show/hide)

Karakterlap

Elian Barquero

Espada

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 000 / 30 000

Hozzászólások: 26

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Forever alone

Post szín:
#5F9EA0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #11 Dátum: 2018. Máj. 14, 20:09:34 »
Alkohol, részegség, póker, tartozás, menekülés.. Ezek jellemezték az elmúlt pár hetét ugyanis iszonyatos mértékeket öltött szerencsejáték függősége. Haza már nem is járt, anyja már körözést adott ki utána mint eltűnt személy, de még ez sem hatott rá csak kaszinóról kaszinóra járt és szórta a nemlétező pénzét vagy éppen azt a keveset amit egy korábbi party alkalmával nyert, de ma érezte, hogy ez az este más lesz, érezte, hogy most nyerni fog.
Üres poharát lengette miközben emelt a téten. Enyhén ittas volt már, nem is tudta,  hogy azt a sok elfogyasztott whiskyt miből fogja kifizetni a háznak ha most elveszíti ezt a partyt, de mégis kérte a következő kört mert most érezte, hogy minden pénz, ami az asztalnál bekerült a játékban az Ő zsebét fogja nyomni.
- Háh! Ide a kicsikékkel! *>* - kiált fel boldogan mikor ezt a kört is megnyerte egy színsorral. Most kivételesen meg se próbált csalni csak hagyta, hogy sodródjon az árral és most be is jött. Boldogan ölelte magához a sok zsozsót és amikor megkapta újabb italát egy nagyobb összeget érő zsetont csúsztatott a felszolgáló lány farzsebébe miközben az távozott majd egy kacsintást és egy puszit küldött utána jelezve, hogy szívesen megkeresné Őt a party után és eltöltene vele egy-két boldog órát. Biztos volt benne, hogy ha a kellő összeget adja át a lánynak az kész lett volna a tettek mezejére lépni, más célja a pénzzel amúgy se lett volna csak az, hogy elszórja a saját szórakoztatására legyen az egy újabb póker party vagy egy újabb vad éjszaka egy ismeretlen lánnyal akit egy klubban szedett össze félrészeg állapotban.
Eltelt ismét fél óra és érezte, hogy a sok elfogyasztott ital kellőképpen meghozta a hatását ugyanis a megszokott két lap helyett négyet látott a kezében ezért végül úgy döntött, hogy a ma esti nyereményéhez képest az a pár zseton elhanyagolható amit azzal fog bukni ha bedobja a lapjait. Így is tett majd minden zsetont a zsebébe erőszakolt és enyhén dülöngélve indult el a kijárat felé, hogy menet közbe az összeset beváltsa friss ropogós zöldhasúra és folytassa egy másik helyen a mulatozást.
- Na, akkor mutassad csak a papának mennyit kaszált ma! 8) - borítja az illetékes elé a zsetonokat majd maikor két nagyobb köteg pénzt raktak le elé a szíve is kihagyott egy másodpercre. Egyáltalán nem gondolta, hogy most ennyi pénznek lett szerénynek nem mondható kis gazdája. Körbenézett figyeli e valaki miközben elpakolja a pénzt majd miután meggyőződött róla, hogy senki nem követi és senki sem akarja leütni a nagy nyeremény miatt széle vigyorral az arcán lépett ki az utcára.
Nem telt el sok idő, sőt maximum egy perc telhetett el és csak öt lépést tudott megtenni amikor úgy érezte mintha valami megszúrta volna a nyakát. Odakapott és amit ott talált egyáltalán nem tetszett neki. Egy tűvel ellátott eszközt húzott ki a nyakából. Bepánikolt, a szíve kétszázzal kezdett el verni és próbált minél jobban körbenézni ki tehette ezt vele, de teste kezdett engedni a szer hatásának, látása homályosodott...
- A rohadt életbe.. - suttogja maga elé majd teljesen a szervezetébe juttatott anyag hatása alá kerül és elsötétült minden.
Enyhén forgott vele a világ, szemei olyanok voltak mintha összeragadtak volna, gyomra elégedetlenkedett, nem ehetett már órák óta.. Ráadásul azt se tudta, hogy pontosan mi történt vele és ki tette ezt.. Miután nagy nehezen kinyitotta szemeit egyből arca elé kapta mindkét kezét aminek következtében el is dőlt a földön.. Vakító fehér volt körülötte minden.. Mikor másodjára nyitotta ki a szemeit sikerült nagyjából megszokni a túl erős fényt és körbe tudott nézni. Egy fehér, üres szobába volt bezárva többed magával. Aggasztotta a dolog hiszen tényleg nem tudja mi történt és az okát sem tudja annak, hogy Ő idekerült. telefonja után kapott azonban mikor érezte, hogy az nincs a helyén rémülten kapott farzsebeihez ahova korábban az esti nyereményét rakta illetve felsője zsebét is átvizsgálta ugyanis oda meg a varázskártyáit szokta tenni. Azonban a mostani helyzetben egyik se volt sehol.. elvettek Tőle mindent, mindent amilye csak volt..
- Hát ez baszott jó... - morogja majd jobban szemügyre veszi az embereket akikkel össze lett zárva. Szemmel láthatóan ismerték egymást azonban Ő senkit nem ismert így arra gondolt, hogy nagy valószínűséggel összekeverték valakivel.
Azonban pár perc elteltével se jött érte senki bocsánatot kérve, hogy bocsi, de nem téged akartunk a big brother következő évadába így feltápászkodott és jobban szemügyre vett mindent és mindenkit. Még csak most szúrta ki a kamerákat amik még nyomasztóbbá tették neki ezt az egészet.
- Hali Shisui vagyok! :| - integetett és mutatkozott be egyszerre mindenkinek bár nem volt benne biztos, hogy mindenki hallotta vagy éppen érdekelte Őket. - Tudom baromi hülye kérdés.. De megtudná valaki mondani, hogy mi a nagy büdös lóherét keresünk mi itt? Nekem éppen valami puccos bárban kéne koktélt szürcsölnöm pár formás kisasszony társaságában... - mondja el hova is indult el pontosan mielőtt galád módon túszul ejtették.. - Ja és még valami.. mindenkit kizsebeltek vagy csak én vagyok ekkora szerencsétlen, hogy miután nyerek egy szebb összeget elkábítanak és nincstelenül kelek fel? Mert eddig azt hittem ilyen csak Vegasban történik az emberrel :roll: - folytatja baromsággal az amúgy elég komoly témát, de még mindig nem biztos abban, hogy figyeltek rá a többiek... 

Karakterlap

Izakura Rinon

Maestra (Karmester)

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 87

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Rózsaszin és Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#FF44D9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #12 Dátum: 2018. Máj. 14, 20:20:59 »


A balsors elért titeket. Fogalmatok sincs hova kerültetek, idegenekkel vagytok összezárva és ráadásul furcsa módon még meg is figyelnek benneteket. Vajon miféle slamasztikába kerültetek? Bármiről is legyen itt szó az kétségtelen, hogy akik elraboltak titeket, roppantul ravaszak és ügyesek voltak. Mondhatni már profik. Azért egy quincyt és egy fullbringert elrabolni nem éppen egyszerű meló. Nekik még is sikerült! Vagy a szerencse volt velük éppen vagy esetleg olyan tudás birtokosai, ami számotokra ismeretlen és veszélyes. Szerencsére ti nem tétlenkedtek! Feltérképeztétek a helyzeteteket és megfelelően reagáltátok le. Remélhetőleg eme határozott hozzáállásotok meg fog maradni végig. Higgyétek el szükségetek lesz rá az elkövetkezendő időkben.

Ayame
Költői kérdésedre Kiddo rögtön válaszol. Lehetséges, hogy az angol és japán szavak keveredése némi bonyodalmat okozhat, de szerencsére megérted mit is mondott. Más kérdés hogyan értelmezed a „megfuckoltak” kifejezést. Lehetséges, hogy újdonsült ismerősöd nyelvújítónak akarna elmenni? Lehet, hogy nem lenne jó ötlet. Mikor bekapcsolod a tv-t csupán sercegő hangot ad ki. A képernyőn a fehér és fekete pixelek sokasága látszódik. Elromlott volna? Megnézhetnéd alaposan, hátha találnál valami érdemlegeset. Esetleg megnézhetnéd az ajtókat! Alapos kutatásba kell belefognod, hogy rájöjj valamire. Akár össze is foghatnál valakivel. Ha alaposan megnézed a többieket észreveszel egy furcsaságot, mondhatni egy olyan dolgot amire számíthattál volna. Mindenkinek a bal karján van egy karóra szerű szerkezet, valamint kést és Semi 1911-es pisztolyt is hoztak magukkal. Ha eddig nem tűnt fel a látványuk akkor most már észreveszed amint jobban kifigyeled társaidat, hogy bizony ők sem restelltek ott hagyni kezdő felszerelésüket. Vajon mi a fenéért van mindenkinél pisztoly és katona kés?

(A kutatásod eredményét a mesélőtől fogod megkapni, amit ICn el kell mondanod privátban még is mit kutatsz át a szobában belül.)

Ahmad
Amint odaérsz a zöld dobozkához azonnal megpillantod ama érdekességet, hogy feltudod nyitni a fedelét. Ha ezt megteszed akkor egy újabb érdekességgel leszel gazdagabb. Konkrétan, amit megnéztél az nem más, mint egy régimódi biztosíték doboz. Jó látható a biztosítékok helyei, viszont valami nem stimmel a történetben. A doboz típusának köszönhetően összesen hat biztosítéknak kéne a helyükön lennie. Ebből viszont csak három van. Vajon miért? Elsőre furcsának tűnhet, sőt abszurdnak. Ha csak három biztosíték van a dobozban, akkor miért van világítás az egész területen? Talán külső energiaforrás működteti az épületet? Ha ugyanúgy teszel, mint Ayame, te is észreveheted, hogy akikkel össze vagy zárva, nincsenek hiányban fegyverekkel. Ugyan az a felszerelés dukál nekik is mint neked. Semi 1911-es pisztoly és kés. Elsőnek ugyan nem tűnt furcsának, de mivel szerencsére a háború a te asztalod és a fegyverek típusának minden fizikai sajátosságát beveséztette veled drága Papid A-tól Z-ig, észreveheted, hogy a pisztollyal valami nem stimmel. Konkrétan sokkal könnyebbnek érződik, mint átlagosan. Vajon mitől van ez? Alaposan megvizsgálod a fegyvert? Esetleg szólni fogsz a többieknek legújabb felfedezésedről? Akármit is tennél, először lehet vetni kéne egy pillantást a többiekre.

Ayame és Ahmad
Hirtelen arra lesztek figyelmesek, hogy az egyetemista fiú annyira kétségbeesik, hogy azt már tettekkel is kinyilvánítja. Konkrétan feláll és a felső ruházatát leveszi majd azt a földre dobja mérgében. Káromkodások hagyja el a száját, amik legtöbb esetben angol szavak. A fuck-tól kezdve minden fajta variánsát használja. Persze a híres brit „bloody hell” kifejezés se marad ki a repertoárból. Lehetséges, hogy le kéne állítanotok. Viszont mielőtt megtennétek, beelőz titeket az idősebb férfi, aki rögtön grabancon ragadja a fiút és a falhoz szegezi. Nem éppen kedves gesztussal igyekszik az egyetemistát megnyugtatni, aminek sajnos az a következménye, hogy a fiú már követeli, hogy lőjétek agyon. Ennek hatására az egyetemista lány jobban összekuporodik és sírva fakad. Nem bírja már tovább a helyzetet. Az idősebb és kedvesnek kinéző hölgy igyekszik a férfit lenyugtatni, hogy véletlenül se rendezze át az egyetemista srác arcát, kevés sikerrel. Elszabadul a pokol. Lehet át kéne vennetek az irányítást? Vagy nem törődtök az egésszel és magukra hagyjátok? A döntés a tietek. Viszont gondoljátok át alaposan. Ne feledjétek, hogy hatan vagytok egy szobában. Az ember rablótok, ha megakart volna ölni titeket már rég megtette volna. Lehetséges, hogy eme helyzetben a csapatmunka elengedhetetlen lesz számotokra.

Az idő: 23:50

(A párbeszédet a spoilerben találjátok meg)

(click to show/hide)
Ti aztán nem vagytok sámlik! Hát le a kalappal előttetek! Ugyan voltak páran, akik kidobták a taccsukat, esetleg hisztériába mentek át, de azért a jelenlegi helyzetet sikeresen feltudtátok mérni. Viszont a kérdés vajon miért is kerültetek ti ide? Nem találjátok egy kicsit furcsának? Gondoljatok csak bele. Összezártak titeket egy fehér szobába. Megfigyelnek titeket kamerákkal. Elvették a cuccaitokat. Ráadásul a támadótok hatékonyan tudott titeket elfogni. Lehetséges lenne, hogy ismert titeket? Bizonyára, eme kérdésre hamar választ fogtok kapni. A kérdés, hogy a válasz kellemesen fog érni titeket vagy roppantul kellemetlenül.

Shirei Tenro
A félelmed alaptalan vagy sem, abban biztos lehetsz, hogy ha megakartak volna ölni már rég nem élnél. Viszont úgy tűnik fizikálisan a sebed begyógyult, de valahogy Elisa a véreskezű Wyvern arca nem akarna elfelejtődni. A kislány halálát még most is siratod? Vagy képes leszel felállni és végre tenni valamit? Mindenesetre van még időd. Szedd össze magad ahogyan csak tudod amig lesz rá lehetőséged. Ugyan is egy idő után valamilyen oknál fogva megint a földön találod magadat. Úgy elterülsz a földön hirtelenjében, mint egy marionett bábú és nyáladzol, mint egy éhes kutya, aki már várja a vacsoráját. Ha mozgatni akarnád a kezedet, arra eszmélsz, hogy nem akaródzik a tested megmozdulni. Mintha hirtelen lebénultál volna. Szerencsére az eseményeket tudod követni a szemeiddel. Viszont amint használnál bármiféle képességet, sajnos rá kell döbbenned, hogy csütörtököt mondtak. Arról nem is beszélve, hogy nem is tudsz beszélni.

Tsukatani Aoi
Az ötlet korántsem elvetendő, de talán kissé túlzás lehet. Mindenesetre az már kiderült, hogy a szoba kinézete nem nyerte el a tetszésedet. Stylistot hiába akarnál hívni, hiszen nincsen mobilod és amúgy is elraboltak god damnit! *megköszörüli a torkát* Elnézést, akarom mondani szörnyű helyzetbe kerültél a barátaiddal együtt. Jobb lesz akcióba lendülnöd. Hősnek születtél nem igaz? Lehet újra felkéne magadra venned Tuxedo titulusodat és alkotnod valamit! Azzal nem mész semmire, ha beintesz a kamerának. Sajnos viszont mielőtt alkotnál valamit, összeesel, mint egy marionett bábú és nyáladzani kezdesz. Testedet nem bírod mozgatni és a képességeid is csütörtököt mondtak. Ha beszélni akarnál sajnos az sem fog működni. Viszont szerencsére jól tudod megfigyelni az eseményeket!

Miyake Diran
Tehetséged sajnos ma csütörtököt mondott nem, de? Pedig annyira igyekeztél! Alaposan megakartad vizsgálni a területet viszont úgy tűnik nagy fába vágtad a fejszédet. Nézd a jó oldalát! Nem haltál meg, ráadásul egy kedves ismerősöddel is megoszthatod a nagy tágas szobát. Vajon miféle filozofikus témát fogtok ma feleleveníteni egymásnak Shinohara professzorral? Az élet és halál kérdése? Vagy esetleg azon filóztok hogyan juthatnátok ki? Bármin is töritek a fejeteket úgy tűnik mások jobban szeretnék, ha a földön végzed még egy kicsit. Hirtelen összeesel, mint egy marionett bábú és nyáladzani kezdesz. A reiatsud nem akar engedelmeskedni a parancsaidnak, ráadásul kezed és lábad nem akar megmoccanni. Beszélni sem tudsz, de legalább figyelni tudod az eseményeket.

Atamagahen Haseru Hidari
Ez bizony red code! Olyannyira, hogy az már a katonai nyelven azt jelentené, hogy bizony ürülék anyag került a palacsintába! Nem elég, hogy Kiddodat elrabolták, de még téged is alaposan helyben hagytak. A tapasztalatodnak köszönhetően valamit azért megtanultál az esetből. Az ellenfeled tapasztalt volt, ismerte a gyengédet és továbbá alaposan képzett volt. Lehetséges volna, hogy tudta, hogy a helyszínre fogtok érkezni? Talán, akivel találkoztál, lehet a felelős Kiddo elrablásáért? Csapatóddal, most alaposan fel kell készülnöd. Hála a csapattársadnak, Ryonak köszönhetően tudod, hogy M4A1-es fegyverekkel akarnak titeket fogadni. Lehetséges, hogy az amerikai kormány kapott el titeket? Büdös jenkik!... Akarom mondani a francba! Viszont bármennyire is igyekszel felkészülni, hirtelenjében a tested felmondja a szolgálatod és összeesel, mint egy marionett bábú. Ráadásul úgy elkezdesz nyáladzani, mint hű társad Heyho. Kezed és lábad nem mozdul és beszélni sem tudsz. Viszont szerencsére megtudod figyelni az eseményeket a szemeiddel. Ez tényleg nem a te napod.

Akabeni Mizuki
Micsoda balsors ért téged! Drága karkötőd, ami régen apádé volt, köddé vált. Csoki sincsen, még egy fránya snickers vagy egy sportszeletet sem találtál. Az istened szeretne veled viccelődni? Mindenesetre te felvállaltad a kockázatot ahogyan Aoi és Hidari valamint Ryo is. Megakarod menteni Kiddot! A kérdés, hogy vajon miképpen fogjátok megoldani? Hogyan igyekszel a jelenlegi helyzeteddel megbirkózni? Talán esetleg alaposan átvizsgálhatnád a terepet, ha lenne rá lehetőséged. Sajnos viszont valaki jóval előrébb gondolkodott és hirtelen elveszted a kapcsolatod a tested felett. Összeesel, mint egy marionett bábú és nyáladzani kezdesz.  Beszélni nem tudsz, hiába is próbálnád mozdítani a szádat. Továbbá kezed és lábad is bemondta a csütörtököt. A képességed is fityiszt intett neked. Szerencsére viszont az eseményeket tudod követni a szemeddel! Ez azért még is több a semminél nem?

Hoshi Ryohei
Kellett neked egy újabb kalandba részt venned! Lehet kétszer is átkellet volna gondolnod mit vállalsz el nem? Talán itt lenne az ideje Hidarival beszélni az életbiztosítással kapcsolatban, mert ez már talán a sokadik azokból a húzásokból, hogy konkrétan a töködet veszted el. Szerencsére érzékeid nagyon is jól működnek. Kifigyelted, hogy a fegyverek hangja nem sok jót ígér. Az M4A1-esek kattogása arra engedhet következtetni, hogy valószínűleg szarrá fognak titeket lövetni. Szerencsére viszont Karen is beakar szállni veletek a buliba. Szerencse mi? Meg a nagy fik fenét! Inkább egy hatalmas balsors érkezik feléd! Hirtelen elveszted a tested fölött az irányítást. Összeesel, mint egy marionett bábu és nyáladzol. Érzékeid is hirtelen eltűnnek, ami további aggodalmat okozhat. Genie is rögtön jelez neked, hogy észrevett valami illetéktelen behatolót az agyad környékén. Nem tudja ugyan behatárolni jelenleg, de azt megerősítette, hogy az agyad védőrétegének a falán található az ismeretlen szerkezet. Sajnos semmit nem tud vele kezdeni. Beszélni nem tudsz, a kezedet és lábadat se bírod megmozdítani. Szerencsére a szemeddel figyelni tudod az eseményeket.

Shinohara Jurou
Remek ötlet, hogy az érzékeidet bevetve próbálod pásztázni, hogy vajon más quincyk is vannak-e az épületben. És vannak! Viszont ezzel elkövettél egy hatalmas hibát, ami konkrétan az egész csapatra nézve nem egészséges. Ugyan is a képességedet használva kapcsolatba kerülsz egy quincyvel. Amint kommunikálni akarnál vele, azt érzed, hogy a kapcsolatot hírtelen megszakítja veled és két másodperc múlva elveszted a kapcsolatod a testeddel. Elterülsz, mint egy marionett bábu. Kezed lábad nem mozog és a képességeid is hasztalanná válnak. Nyáladzol, mint egy éhes kutya és még beszélni sem bírsz. Viszont a szemeiddel követni tudod az eseményeket.

Konoe Karen
Nem megmondtam, hogy a szeszkazán élet ártalmas az egészségre? De bezzeg ezt magasan letojtad! Kellet neked inni! Tessék itt az eredményt! Alaposan megagyabugyáltak, aztán beraktak egy fehér tágas szobába, ahol még ráadásul a rasszista harangod megszólalt, mivel három quincyvel is találkoztál. Szerencsére viszont nem pirománkodni szeretnél, hanem helyette felveszed harci dresszedet és felkészülsz a legrosszabbra. Sajnos viszont az ellenfeled újfent meglep. Hirtelen elveszted a kapcsolatod a testeddel és elterülsz, mint egy marionett bábu. Nyáladzol, mint egy éhes kutya, aki már egy nyamvadt falatot akarna bekapni végre! Kezed és lábad nem mozdul. A képességedet se tudod előhívni. Érzékeidnek is annyi. Beszélni azt végkép nem tudsz. Viszont a szemeiddel követni tudod az eseményeket.

Nakajima Shisui
A szerencse mily forgandó nem igaz? Egyszer rád mosolyog a lóhere ereje, majd végül fityiszt int neked és hasonló slamasztikába kerülsz. Nem éppen kellemes. Ha most azon rágódsz leginkább hol van a nyereményed, sajnos rá kell döbbenned nem fogod viszont látni egy jó darabig. Esetleg örökre. Eddig tartott a szerencse hatása. És ez még izgibb is lesz ne félj! Miután egy kicsit kinyújtóztathattad magadat és még a kérdésedre is választ kapsz vélhetőleg, Fortuna újfent megakar viccelni téged. Hirtelen elveszted a kapcsolatodat a testeddel és a földre rogysz, mint egy marionett bábú. Nyáladzol, nem tudsz beszélni, a képességeid csütörtököt mondtak és még a kezedet, lábadat se bírod mozdítani. Roppantul kellemetlen. Szerencsére a szemeiddel követni tudod az eseményeket.


Shirei Tenro, Konoe Karen, Tsukatani Aoi, Atamagahen Haseru Hidari, Hoshi Ryohei, Miyake Diran, Shinohara Jurou, Akabeni Mizuki, Nakajima Shisui

Miután mindenki a földön végzi, hirtelen a Ryo melletti fal egyszer csak felemelkedik és egy egész osztag rohan ki. Fegyvereiket egyenesen rátok szegezik, de nem akarnak lőni. Egy ideig némán figyelnek titeket majd magassarkú koppanásokra lesztek figyelmesek. Valaki közeledik. A katonák némelyike helyet is ad majd egy fekete néger, zömök testalkatú nővel találkozik a tekintetetek. Arcáról a határozottságot, elszántságot és erős tekintélyt véltek felfedezni. Tudat alatt már érezhetitek, hogy ez a nőci nem viccel ám. Ráadásul egy érdekes dolgot fedezhettek fel. A nő konkrétan egy mobilnak tűnő eszközt tart a kezében. Tekintetével alaposan végig vizslat titeket majd hátra teszi a kezeit és megköszörüli a torkát.
- Kellemesen pihentek?
Természetesen szarkasztikus kérdés volt hiszen a földön végeztétek már megint. Az oka ismeretlen, bár lehetséges, hogy hamar választ fogtok erre kapni. A nő még egy darabig alaposan megfigyel titeket. Szúrós tekintettel végig megy rajtatok. Szinte érezhetitek, ahogyan a nő szemei belétek hatol az agyatokba. Nem éppen tetszetős nektek.
- Mielőtt a tárgyra térnék szeretném figyelmeztetni magukat, hogyha erőszakot mernek alkalmazni ellenünk, nem leszek rest újra megnyomni a gombot. Most eleresztem magukat és arra kérem önöket hallgassanak végig vagy különben a következő húzásnál, robbanófejként fogják szolgálni a hazájukat. Megértették?
A nő megnyom egy gombot a telefonján, aminek következtében újfent tudtok mozogni. Ezzel nyilvánvalóvá vált a helyzet. A hölgy csinált veletek valamit, miközben aludtatok. Ez egyértelmű. Továbbá nem lenne értelme nekimenni. Főképp, hogy egy egész osztaggal álltok szemben és valószínűleg ők sem fognak viccelni. Ha esetleg valaki még is megpróbálna erőszakot alkalmazni sajnos ugyanazt az eredményt éri el. Ezt addig fogja veletek eljátszani, amíg végül be nem adjátok a derekatokat és végül meghallgatjátok amit mondani akar.
- Nos. Térjünk is a tárgyra. Szeretném leszögezni önöknek, hogy nem rabok, hanem kiválasztott katonák. A világnak szüksége van most magukra. Ezért is hozattam be önöket ide. A nevem Miss Templom! Így fognak engem szólítani. Nem kerülöm a forrókását hölgyeim és uraim. Ismerjük magukat, tudjuk az összes mocskos titkaikat a képességeiket és hogy még mire képesek. De szerintem erre már páran rájöttek. Továbbá, hogy megértsék a helyzetüket, óvintézkedéseket tettünk önök ellen. Egy nanochippet ültettünk az agyuk mélyébe. Ez a nanochip olyan hangrezgést generál, amivel lebéníthatom az egyes funkciójukat nem mellesleg természetesen robbanékony. Ha bármelyikük megpróbálná leszedni, nem ajánlom. Ugyan is a csecsebecse, amit kaptak arra lett programozva, hogy ha egy milliméternyit elmozdul azonnal robbanjon. Kár lenne erőlködniük.
Ezután újfent megköszörüli a torkát. Szavaiból nem a fenyegetést érezthetitek, hanem a szilárd tényközlést. A nő teljesen rideg. Arcáról semmit nem véltek felfedezni. Módszerei úgy tűnik nektek abszolút nem humánusak. Sőt igazságtalan! De ahogy észrevehetítek, Miss Templomot nem érdekli abszolút sem.
- A világnak szüksége van magukra. Most is ezekben a percekben egy olyan veszély akar előbújni a sátán segg lyukából, hogy abba a mi világunk belepusztulna. Ha eddig azt hitték Észak Korea vagy esetleg az ISIS jelenti a világ legnagyobb problémáját hát akkor azt kell mondanom hatalmas tévedésben élnek. De ez nem a maguk hibája. Aza a fenyegetés, amiről én beszélek nem volt még a hírekben, nem jutott el a média területére és egy ország sem tud róla. Még a CIA, Interpool vagy az FSZB-sem. Ezt a fenyegetést csak mi ismerjük és tudjuk jól, hogy mekkora a veszély. Hogy megértessem magukkal így fogalmaznék. A mostani idő szerint valószínűleg valakinek a Kiddoja éppen szarban van, míg másnak a saját diákja éli meg rémálmát egy rothadó pöcegödörben.
Utóbbi mondata közben Hidarira és Juroura néz mintha leginkább felétek szegezte volna.
- Szerencsére viszont felkészültünk erre. És arra kérjük önöket működjenek együtt velünk. Nincs veszíteni valójuk. Ha segítenek a nano chippet ami az agyukban van, természetesen hatástalanítjuk, továbbá a szeretteiket is sikeresen megtudják védeni vagy megmenteni. Egész életükben különleges adottságukat felhasználva értek el sikereket. Egyesek kicsi mások nagyobb vagyonra tettek szert. Önző módon kihasználták adottságaikat a gyengék ellen vagy esetleg hősként villogtak az emberek szemében. Nos bármi is legyen ebből az igazság egy tényt azért közlök magukkal. Felejtsék el, hogy maguk az istenek esetleg az alfa meg az omega. Az egojukkal csak veszélyeztetnék az akció sikerét és valószínűleg a világukat semmisítik meg, amit őszintén megmondom nem lenne kedvem végig nézni. Szóval megadom az esélyt, hogy esetleg a képességeiket a világ megmentésére fordítsák. Gondoljanak bele. Ha nem állítja meg a veszélyt, ami fenyeget minket, valószínűleg a szeretteik kárára fog menni. Egyesek elvesztik a gyereküket, mások a családjukat vagy a nagy hatalmukat. Szerencsére mi megadjuk a lehetőséget, hogy ezt megállítsák. Megadom a döntés lehetőségét önöknek. Hajlandóak együtt működni velünk vagy esetleg felakarja robbantani magát valaki?
A döntés rajtatok áll, bár úgy tűnik eme döntés túlságosan egyoldalú. Még is mi a fenébe keveredtetek bele?

(A kérdéseket ICn feltehetitek nekem, amit Miss Templomnak akartok feltenni facebookon.)

Max szószám: 600

Határidő: 2018.05.21

« Utoljára szerkesztve: 2018. Máj. 24, 22:23:01 írta Ahmad Al Saliha »

Karakterlap

Shirei Tenro

Futár (Fox)

Quincy

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
19 300 / 30 000

Hozzászólások: 143

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 11 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #13 Dátum: 2018. Máj. 16, 16:50:24 »
Quincyként sok extrém dolog megfordult már a fejemben, de azt álmomban se gondoltam volna, hogy egy nap elkábítanak, majd bedobnak olyan szobába, ami kész elmegyógyintézetre emlékeztetett. Még jó, hogy felfedeztem magam körül a többieket! Nem kárörvendőségből, szimplán mindannyiunknak jobb ez, mintha totál egyedül lennénk, netán megkötözve egy sötét sarokban.
Ha már talpra álltam, percekig kopogtattam a falon, hátha találok egy üreget, amiben elrejthettek valamiféle ajtónyitót. Ezzel kb. nem hogy semmire sem jutottam, de valószínűleg most csináltam hülyét magamból – „aki előzőleg felszentelte a padlót”.
Miközben ezen a címkén töprengtem, valaki felkiáltott. „Valaki kirabolt?!”, ismételtem suttogva (Aoit), és egy pillanatra megijedtem, hátha elvettek tőlem olyat, ami fontos lenne. De ahogy végigmentem azon, mi a franc történt, hamar megnyugtatott a tény, hogy az íjam Azóta is otthon van a sarokban, a ruhámban pedig maximum pár Gintou kapszula lehetett, mely az előző felszólalásból ítélve tutira lefoglalásra került.
- Remek – csóváltam a fejem, majd pislogtam, mint Alice Csodaországban. A hirtelen mozgástól köröket láttam magam előtt, szóval úgy döntöttem, nem fogok elmozdulni innen egy darabig. Csak aztán, legnagyobb meglepetésemre, odajött hozzám egy ismeretlen leányzó (Aoi). Kis részben angolul hadovált nekem, amit még épp megértettem, és hálás voltam, hogy nem esett túlzásokba. Mert akkor sokkal kínosabb lett volna minden.
- Uhm, igen, köszönöm! – mosolyogtam rá, majd ököl rázogatását figyelmen kívül hagyva folytattam – Aranyos vagy, de tényleg minden okés. Már attól jobb, hogy beszélgetünk! Um… Ami a Mikoskodást illeti, egyelőre még sehol – vallottam be szégyenkezve, azt pedig már véletlen se tettem hozzá, hogy akkor minek a papnő ruha. Féltem, hülyének nézett volna, ezért inkább az ismerős Quincy társ felé fordítottam a fejem.
Neki is elmondtam, hogy megmaradok, illetve hozzátettem, jó újra látni. Amikor Semafort emlegette, épp akkor jutott eszembe, hogy azóta nem találkoztunk.
- Veled mi a helyzet, Mizuki-san? – érdeklődtem, majd az ismeretlen szőke hajú, zöld szemű férfire tekintettem (Hidari).
- Megleszek, köszönöm – biccentettem felé, és finoman visszatoltam a kezét. Elég volt Mizuki segítsége, illetve az ő keze, amit előző mondatom után finoman megfogtam, karjába pedig óvatosan belekapaszkodtam. Elgondolkodtam azon, hogy egyszer megadom neki a címemet, vagy a számomat, hátha így kevésbé kellemetlen helyzetekben is meg tudom őt ismerni. Csak először jussuk ki innen...
Ha Miko ruhás „kollégámat” nem zavarta, hogy rajta támaszkodom, részemről odébb is mozdulhattunk, egyébként sem akartam többet ott időzni, ahol a róka-tócsa díszelgett.
Inkább a „Miért és mikor” keskeny pallóján időztem el. Jó páran feltettük már ezeket a kérdéseket, vagy azt, mégis hol a csudába vagyunk, de ötletem annyi volt, mint amennyi kaja a gyomromban is, tehát nulla. Bármi efféle felém irányuló kérdésre (vagy pillantásra) némán megcsóváltam a fejem, és a következő néhány pillanat történését próbáltam felfogni. Kiszúrtam Karent az arcok között, akivel még régen egy játszótéren találkoztam. Furcsa volt azt észrevételezni hogy valószínűleg Mizukira vetett olyan… ellenszenves pillantást. Határozottan nem tudtam mire vélni a látottakat, minden esetre annyit csináltam, megejtettem felé egy kedves mosolyt, aztán elfordultam.
Az egyik fal hirtelenjében felemelkedett, mi pedig legyek módjára lassan elterültünk. Hátborzongató volt úgy a földön feküdni, hogy szólni sem tudtam; kész szerencse hát, ha még a szemeim mozoghattak.
Figyelemmel kísértem a fegyvereseket, a belépő sötétbőrű nőt, és élből viszonoztam átható pillantását. Bár a hosszúra nyúló monológ amivel előtraktált, ijesztőnek ígérkezett, és valahol Elisa jutott eszembe a kisugárzásáról, önkontrollt gyakoroltam azután is, hogy visszakaptam a döntés jogot saját testem felett. A többieket magamtól jobb taktikusnak vélve inkább rájuk bíztam a faggatózást. Viszont, mivel a helyzet egyoldalúnak tűnt, én a konfliktus elkerülése mellett döntöttem, amire nem voltam rest a többieket biztatni, ha kellett, mert úgy véltem, bárhol jobb már, ami nem a Wyvern tanyája -  vagy legalábbis egy totál zárt, vakítóan fehér helyiség...

« Utoljára szerkesztve: 2018. Máj. 16, 16:53:18 írta Shirei Tenro »

Karakterlap

Atamagahen Haseru Hidari

Eltávozott karakterek

US NAVY őrnagy

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
22 000 / 30 000

Hozzászólások: 41

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 11 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Raion

Reiatsu szín:
Olajbarna

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
SHOTTA!

Post szín:
olivedrab


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #14 Dátum: 2018. Máj. 19, 19:30:26 »
That sucks! Ennyi a tömör véleményem! Se az édeseim, se kaja, Shinsui nevű boy wonder csak ismétli a nyilvánvalót, bár god dammit igaza van a háborgásának. Ráadásnak még Mizu babe miko barátnéja is kikosarazott. Mit vétettem?! Az egyetlen vigaszom, lelkem fénye és üdvössége lemaradt, így vetek hátam mögé egy hopeless pillantást ideje lenne támogatóan mellém lépnie Clark buddy-nak és vállamra tennie kezét, miközben arról győzköd, hamar tripla csokis mcflurry-t fogok enni a legközelebbi mcdrive-ban! Ezt miért hagytuk ki a menü-ből?!  Clark buddy! I need you! Persze, nem ő jött, hanem a szuperclassic hölgyben öltött testet a megváltóm! Nem tudom miféle nanotechnológiával változtatta meg a ruháját, but who cares?! Nagyon menőn festett, pontosabban lelkemet cirógatta a katonai terepminta!
- Wow! You got me! – Kacsintottam rá elismerően. - Remek ízlés! – Villantottam fel a hüvelykujjamat, meg dermedtem le rögvest, mikor a kezében megjelentek vágyálmaim baywatch bikinis, életmentő sztárjai! Csodaszép kilinc milis édeskék, hát azonnal nyúltam értük. - Oh, my heart will go on ~♥ - Dörgöltem arcomhoz, miközben szerelmetesen gügyögtem fantasztikus bombázó testének. - Relax, nem fogok titanic-ot énekelni! Pont eléggé elsüllyedtünk! –
Ura voltam a helyzetnek, látszat ellenére! A lövöldözést ugyan nem hallottam, de sugar daddy és Miss Hudini is jelezte tolonganak a lélekenergiák, bármilyen technológia legyen az! Hittem neki, mert lekenyereztek! Viszont a kamerák kilövését nem támogattam. Rögtön kiadnánk a kártyalapjainkat. Sokra se mennénk. Mit csinálhatnánk, míg nem figyelnek? Emberpiramist építünk? Ezekre odakint lenne szükség!
- Wait-wait, dear! Azzal kiadnánk magunkat! Egy: tudjuk ezeket használni! Kettő: van nálunk fegyver…ok, ez már fucked! – Picit feltűnően kértem meg a drága kezét. - Inkább dolgozzuk ki, hogy szedjük le a bejutót és lécelünk le. Előbb-utóbb valakinek be kell jönnie. – Vontam meg a vállaimat. - Ki tud lőfegyvert használni, jár bármilyen küzdősportra és elég badass leütni az emberrablókat? – Fordultam körbe, lehetőleg mindenki vegye jó szívvel magára a felhívásomat.
- Miss Hudini! Mit tud még elővarázsolni a kalapból? – Fogtam két tenyerem közé arcomat, érezze, csupa fülecske vagyok. Bájolgás közepette még Clark buddy-nak is integettem, jöjjön már oda hozzám.
- Ghostbusters egylet működőképes? – Súgtam oda neki. Komoly lépéselőnyben lehettünk, ha ki tud innen sétálni. Reméltem nem lesz igazam, mert, ha igen, akkor meg voltunk lőve. Kiguvadt szemekkel vártam a válaszára, ami annyira durva lehetett rögtön elvágódtam. Nem emlékeztem válaszolt volna, csak arra hirtelen megszűntem létezni. Null gondolat, null testkordináció. Bezzeg azt éreztem, hogy fáj! Hell yeah! Felvillanyozó! Megrázó! Jó öreg sokkterápia! Nosztalgikus! Csiklandozza a lelkemet! Rögtön tonna számra ömlött ki orromból a vér.* Nem szeretem a white partikat! Aoi mini úgy is megjegyezte kéne nekik fashion! Done!
Roham végeztével bitang hangosat fújtattam. Ment a searching! Indiana Jones-ként kutattam az agyam maradványai után. Fel se fogtam teljesen ki ez nigga díva, aki tűsarkúban osztja a szent igét. Annyi jött át, hogy blabla-erőszak-blabla-gomb-blabla-badaboom-blabla-MISS CHURCH! Hilarious! Felröhögtem! Tudta, és tudta fokozni a hatásos belépőt!
- Yo, nunna! – Tartottam fel a kezemet. - Starship troopers reboot? Milyen ufó invázió lesz? Kaphatok promó pólót?  – Kentem szanaszét a véremet, ahogy sok break dance mozdulattal feltápászkodtam. Némi minta még hiányzott a csodás összképhez. Just for ya Aoi micro!
- Question, ma’am! – Tisztelegtem gospel énekesnő előtt. Lehidalok, ha kiderül Whoopi Goldberg a neve. - Látta a snikers reklámot? – Vártam halálosan komoly arccal a válaszára. - Kiborulok, ha nem eszek! Adja vissza a kajánkat, pretty please! – Csaptam össze arcom előtt a tenyeremet, lehetőleg képen fricskázzam a véremmel. Hagytam rajta direkt anyagot dögivel.
- Jól áll Önnek a vörös! – Kacsintottam oda a nőcinek. Ha ez a chip dolog igaz, akkor teljesen mindegy lázadunk, vagy se. Empty a koponyám, de nem szeretem a sokkolást.

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2018. Máj. 19, 19:43:18 írta Atamagahen Haseru Hidari »