Szerző Téma: Hadművelet neve: X  (Megtekintve 4658 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kikuchi Ayame

Quincy

*

Szint: 1

Lélekenergia:

60% Complete
7 000 / 10 000

Hozzászólások: 71

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 12 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Narancssárga

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Post szín:
#E5906D


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #15 Dátum: 2018. Máj. 19, 21:22:04 »
A láthatóan külföldi lány szavaira egyből magasba szaladt a szemöldöke. Értette mit mond - mármint remélte -, de attól még meglehetősen furcsán fogalmazta meg, amit nem feltétlenül csak a kevert nyelv használat számlájára írt. Az azonban tetszett neki, mikor ugyanaz személy egyetértett vele a televízióval kapcsolatban. Nem volt rest, egyből oda is ment a készülékhez, hogy megvizsgálja. Legalábbis ez volt a nagy terv, míg oda nem ért és rá nem jött, hogy tulajdonképpen semmit sem ért az elektronikus dolgokhoz :S. Jobb híján megvizsgálta a berendezés két oldalát, de semmi olyat nem talált rajta, ami az avatatlan szemeivel furcsának ítélt volna. Tanácstalanságában az egyik oldalt meg is ütögette hátha ott felfedez valamit.Így is történt, bár nem úgy, ahogy várta. Az ütögetés nyomán fájdalmat érzett a kezén, ott ahol a karperecet felhelyezték. Bizonyos okok miatt kiváló fájdalom tűrő képességgel rendelkezett, mégis úgy gondolta, hogy jobb nem piszkálni a készüléket. Azonban egy utolsó pillantást vetett rá, és azt még meg tudta állapítani, hogy kábel tartozik hozzá, így bármikor kapcsolhatnak rá adást, tulajdonképpen.
Ezt követően az ajtóhoz lépett és megpróbálta kinyitni, hátha sikerül neki, de… nem :/. Sajnos az elrabolóik nem voltak annyira elővigyázatlanok, hogy ezt elfelejtsék. A filmekben látott módszerek segítségével, vagyis a kapott késével próbálta meg kinyitni a zárat, ám ez sem igazán sült el úgy, ahogy ő azt elképzelte.
- Nyugi >w> - húzta ki a kezét Ahmad szorításából. - Azt még én is tudom, hogy ez nem volt jó jel - sóhajtott egyet. Tény, nem háborús övezetben nőtt fel, de azért annyi józan esze volt, hogy a baljósan pittyegő hang nem igazán vezet sok jóra. Ahogy végignézett a lányon és végig gondolta, hogy mit is mondott a másik, majd a fegyverére mutatott.
- Megmutatod, hogyan kell használni? - kérdezte, majd pedig meg is kapta a bemutatót. Nem mondom, hogy a gyakorlatban sokkal jobb lett, de így, elméletben már határozottan tudta volna használni, amiről úgy sejtette, hogy ebben a szituációban nem egy kifejezetten haszontalan dolog. Miután ezen túl voltak a hangoskodók felé fordult. Valóban, kezdett kicsit eldurvulnia helyzet :S, ha választhatott volna, akkor inkább ki marad belőle, de ahogy végignézett az embereken, meg tudta állapítani, hogy ők is fel lettek fegyverezve. Azt pedig semmiképpen sem akarta, hogy egymásnak essenek és elkezdjenek lövöldözni, az mindenkire veszélyes lett volna.
- Én megállítom őket, te addig nézd meg a TV-t a karkötő reagál rá :S - mondta Ahmednak majd, ha neki is megfelelt a többiek felé vette az irányt. - Elég legyen már >w>! - próbálkozott kettejük közé furakodni. - Ezzel nem oldunk meg semmit. Maga nyugodjon le, el hiszem, hogy idegesíti a hiszti, de ettől nem lesz jobb :S te meg - fordult a srác felé, majd ha tudta pofon vágta. Nem volt egy erőszakos típus és túl erős sem, de hitt a meglepetés erejében. - Igaza van az úrnak, ha meg akarnának ölni, megtették volna, nem csak elrabolnak. Egyelőre realx, gondolom van családod, aki haza vár :/. Mielőtt azt mondod, hogy meg akarsz halni, gondolj a szüleidre, testvéreidre, családodra és azokra, akik szeretnek. Ez rád is vonatkozik - mondta a zokogó lánynak is. Remélte, hogy ez hatni fog, igen kevés ember volt olyan helyzetben, mint ő. Elég furcsának találta volna. Ahogy az órára pillantott már nem mondott semmit, de megfordult a fejében egy örült gondolat. Mi van ha pont 0:00-kor, vagyis tíz perc múlva szeretnének velük kapcsolatba lépni?

Karakterlap

Tsukatani Aoi

Papnő növendék

Eltávozott karakterek

2. évfolyamos (gimnazista) diák, Seitokai elnök

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
21 000 / 30 000

Hozzászólások: 54

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 1 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Raion

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
kristálykék; Fubukiként: napsárga

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#509686 // #A3DDD1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #16 Dátum: 2018. Máj. 19, 23:40:55 »
  – Tudok egy remek helyett! If you want beprotezsálhatlak majd oda, ha kijutunk innen! – javasoltam Ten-channak (legalábbis Zuki-oneechantól úgy szűrtem le, hogy valahogy így hívják). Lehet erről Nagyapit kellene leérdeklődnöm először, de mivel nincs nálam mobil és különben is el vagyunk rabolva, így úgy veszem, hogy megengedte. Majd szembesítem, miután kijutottunk! De akkor már két mikót is nevelhet, én pedig nem is kellek többé oda és elmehetek Formula 1-es pilótának!
  Úgy szűrtem le, hogy Zuki-oneechannal mégis csak jobban le vannak pacsizva, így hagytam őket társalogni. Nem igen tudtam beleszólni a dologba, szóval mellőztem a közbekotyogást. Örültem, hogy Ten-chan kezdett ettől jobb színt ölteni és már nem festett úgy, mint aki megint kidobja a taccsot.
  Ekkor ütötte meg fülemet Atamaga-nii dalra fakadása. Kuzin kötelességem volt kivenni a részemet a szerepből! Leonárdóként odaröppentem mögé és azonnal bekoaláztam, így visszaidézve a klasszikus momentót a filmből. Nem érdekelt, hogy DiCaprio kicsit… jóval magasabb volt én pedig legalább háromfejnyivel alacsonyabb voltam Atamaga-niinél. Viszont adta magát a jelenet!
  Menten vágtam magasba a mancsomat a lőfegyvereket és küzdősportokat illető kérdésnél, nem mintha attól kellett volna tartanom, hogy Atamaga-nii nincs tisztában ezekkel. De azért jobbnak láttam jelezni. True, élőben még egyszer sem használtam egyiket sem, mármint seriously. Bár kendo tudásom és csekély ninjutsu, karate és kung fu tapasztalatom I dunno mit segíthet jelenleg. Egyikből sem voltam túl kitartó és nem értem el öveket vagy ilyesmi. De ha anime-kvízre hívjuk ki az elrablóinkat tuti sikert aratok!
  – Tud nekem is adni egy kardot, vagy valamit, please? – kérdeztem a hölgyet, akitől Atamaga-nii a fegyót kapta. Be kellett próbálkozni, hátha akadt nála ilyesmi in magic way. – Oh, what a terrible person I am! My name is Aoi – nyújtottam kezet, hogy legalább tudjam, ki ő, ha már így dobálózom a szívesség kéréseimmel.

(Megjegyzés: Aoi beszédszenzorja a sokkterápiától kicsit összekutyulódott. Teljesen angolul gondolkodik, beszédre pedig lázadónyelven tolja, ami a jövőben lesz használatos. [Kis angolozással meghintve az egészet, mint ahogyan a japánt szokta törni.] Emiatt csak Ryo érti, hogy pontosan mit mond [meg Hidari szavakat, kifejezéseket]. A sárgán vett részt Ryo fordítja. [Ez Chicchannal előzetesen egyeztetve lett! :3])

  It was the most interesting meeting that I’d ever had. I’d never fainted in front of my new friends. But now, this is exactly what happened. I couldn’t move my body, therefore, my first thought was Fubuki, who wants to move into action. But I misunderstood the signs. The source of the problem was an unknown woman and her technical thingies if I saw it well. 
  I stood up on the floor while I was listening to the woman’s monologue. I’d never judged people for their appearance, but I was sure Miss Church could be a sumo fighter or something like that. When Miss Church finished talking, I raised my hand to get permission to speak.
  – I’ve some questions! – I started immadietly but almost everybody looked at me as if I were a UFO. – What’s the problem guys? – I uncertainly asked them. But only my favorite teacher answered me that I spoke in code language, which no one could understand except him. I didn’t notice this, I talked like usual. – That’s a problem… I’ll figure out later what’s wrong with me. Sutaa-sensei! Are you able to translate what I say to Miss Church?
  – Nem akarok semmi jó elrontója lenni, végképp nem ítélkezni a ninjáik megfigyelő skilljeiről. De ha megengedi, Miss Church, szeretnék őszinte lenni. – I took a deep breath. – Valamit benézhettek. Nagyon. Mármint azt akarják bondoljunk és legyünk szuperhősök, akik úgy ugrálnak, ahogy azt Ön szeretné, de we don’t have weapon or power or phone, anything! And… talán ezzel kellett volna kezdenem, de szerintem egyetértenek velem részben a többiek is, hogy szerintem a fél szoba nem ismeri egymást – I spread my arms. – Hogy dolgozzunk össze, ha nem ismerjük egymást? Ráadásul itt akadnak, akiknek még szuperereje sincs vagy különösebb harci tudása! Például nekem… – I pointed to myself. I didn’t lie, I had superpower but it wasn’t exactly mine. It was Fubuki’s superskill from Amaterasu. I couldn’t use it for my own purposes. – De ha ennyire titkos ügynökös, military a dolog, miért nem a katonaságból néztek ki egy teamet vagy egy összeszokott csapatot, maybe egy baráti társaságot, akik össze vannak szokva? Lényegében előre kiképzett személyeket? Miért az utcáról gyűjtöttek be minket? Teljesen nonszensz az egész.


*A lektorálást köszönöm Mei-channak!
(click to show/hide)
♬♪♫ 世界は恋に落ちている (^・o・^)ノ”

(click to show/hide)

Karakterlap

Hoshi Ryohei

Testnevelés tanár

Eltávozott karakterek

ügyeletes konzolzsoké

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 500 / 45 000

Hozzászólások: 337

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 53 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Világos sárga (fekete csíkokkal xD)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Demothy Neyen

Post szín:
#FFFB00#F5F5DC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #17 Dátum: 2018. Máj. 19, 23:41:43 »
Benne voltunk nyakig a szarban. Totál nyilvánvaló volt, hogy megint belepottyantunk a közepébe. Igazából sóhajtani se volt kedvem. Köztudott mód vonzottam a bajt, mint legyet a cukrosvíz. Inkább azon húztam a nyakam, hogy mit fogok én ezért otthon kapni, ha haza értem. Spanyol káromkodásokkal egybekötött fejelésre már így kezdésnek számoltam. Ez a gondolat, pontosabban kép, ugyanis mozgóképi valójában képzeltem el a jelenetet, egyelőre adott annyi naftát, nem akartam megkattanni. Járt az agyam, hogy pontosan felmért szitu szerint tudjak mozdulni, cselekedni. Kint fegyveresek, bent egy rakás vad idegen… mármint néhányan ismerjük egymást, némelyek csak látásból, de alapjába véve nem egy összeszokott bagázs. Akkor meg mi a francért szedtek minket össze? Nyilvánvalóan nem akartak kinyírni, akkor most nem itt rontanánk a levegőt. Fehér szoba, négy kamera. Meg se próbálták elrejteni őket. Vagyis ritka mód magabiztosak. A hátam a hideg falnak támasztva figyeltem a környezetem. Felesleges lett volna bármit is elárulnom magamról.  Arra kapott csak el erősen a cipővel lehajítás, amikor az egyik benyögött egy káromkodásnak is beillő véleménynyilvánítást. Erőst kellett visszafognom magam. Mármint ha már én csesztem oda figyelni, hogy kiskorú lányok előtt megválogassam a szavaim, akkor megszúrta a fülem, hogy más meg nem. Ráadásul a vakerja akaratlanul is Teru~t juttatták az eszembe, amire berándult a szemöldököm.
-Ha tippelhetek, nem a legideálisabb formás kishölgy társaságát sikerült kifognod… -morrantam a Shinsui~nak nevezett srác kérdésére -De ha kérhetlek légy tekintettel a jelen lévő kevésbé tapasztalt hölgyekre is! -Hidari úgy is el volt mással foglalva, szóval visszasüllyedhettem a tetszhalott állapotba. Ez egész addig működött is, míg elő nem keveredtek újabb fegyverek. Az egyik hirig bigénél voltak tartalékba. Igazi gavallérként nem firtattam, hogy tudta megmenteni őket. Menő képesség! Ahogy meg lettem kínálva velük, egyből egy kiadós adaggal kevésbé morc pofával vettem el a Buddy~hoz kerülők párját. Hombre kérdésére megvakartam a fejem. Épp mondani akartam, hogy egyelőre nem próbálkozok, amikor eszetlen fájdalom döntött le szó szerint a lábamról.
   ~Fasza, már megint ezzel jönnek ~ jött még utolsó gondolatként, mielőtt elfehéredett volna minden. Ez nem elektromos sokk volt, annak már túlságosan ismertem minden csínját-bínját. De baromi hatásos volt, hogy csesznék meg. Genie egyből szkennelte a testem. Utasítottam, hogy a neuronjaimat használja. Mintha csak egy gondolat lenne. Fogalmam sem volt, hogy mi a francot műveltek velünk, míg ki voltunk ütve, de tovább léptettem a biztonsági protokollt. Nem akartam, hogy a nagylány lebukjon, és valami baja essen. Gondolják csak gondolatnak. Nem sértődött meg, hogy nem udvariaskodtam. Tette, amit mondtam neki. Felmérte a probléma forrását. Nem lelkesített fel a gondolat, hogy a fejünkbe pitiszkáltak. Kivárásra játszottam. Nem volt mit tenni, végig hallgattam a perszóna szónoklatát. Nem adtam semmi jelét, hogy mennyire idiótának találom az ötletét, hogy ismernék a titkainkat, meg mindent tudnának rólunk. Csak egy hülye hiszi ezt egy másik emberről. A bázisra nem tudtak betörni. Nem feltörhető a biztonsági rendszerünk. Az implantrendszeremhez se értek hozzá, másképp már nem lennék magamnál. Vagyis legfeljebb legalapibb információkat tudhattak rólam. Ez csak előnyünkre szólhat, ha túlbecsülik magukat. Arra csak megpróbáltam felhorkanni, együttműködésekről magyaráztak. Komoly fogalomzavarban szenvedtek a csórikák. Sasoltam, hogy a többiek is erősen kiengedték a hangjukat. A fülem a lázadó kódnyelvet szűrte ki elsőnek, arra reagáltam, mikor már képes voltam nyáladzáson kívül másra is. De baromira szarul voltam. Úgy tudtam, hogy nem volt sehol elektromosság, mégis hallottam a kisülések hangját. Befeszültem, ahogy megmozdítottak. Egy szőke üstök úszott a látómezőmbe. Ismerős hegyes fülek. Pulzust mért, pupillákat nézett, meg kriptonokról kezdett kérdezősködni.
   -Ha téged annak veszünk, kettőt. Rég örültem így a képednek Hombre! -a beszédem még picit akadozott, de már saját szavak voltak. A további kérdéseire igyekeztem válaszolni, bár egyedül még nem ment a járás. Meg érzékeltem Aoi~t, és kezdtem el fordítani, amennyire bírtam beszélni.


(click to show/hide)

Karakterlap

Akabeni Mizuki

Eltávozott karakterek

Miko

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 11 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#A5A3BB


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #18 Dátum: 2018. Máj. 20, 00:22:27 »
Örülök, hogy Tenro-sannak nincs komolyabb baja. A jelek szerint meglesz. De ettől még készségesen állok rendelkezésére, ha netalán támasztékra lenne szüksége. Odébb menni is segítek. Kettőnk közül még mindig én vagyok a jobb formában.
- Megleszek, ha kijutunk innen - bólintok, és még valami gyenge mosolyszerűvel is megpróbálkozom irányába. Nem ő tehet arról, hogy jelenleg az államvizsgám komoly veszélyben van. Hogy apa karkötőjéről már ne is szónokoljak.
Azt nem egészen értem, Hidari új barátja miért néz rám úgy, mintha én tehetnék erről az egész kalamajkáról. Ha a családomat valami úton-módon bele is kevertem, őt még sosem láttam, így nem is lehet közöm hozzá. Viszont az újabb felszólaló jobban leköti a figyelmem. Ránézésre durván Aoi korabeli lehet.
- Öcskös, ezt inkább ne reklámozd, szerintem suliban lett volna a helyed, nem kaszinóban. Egyáltalán vagy már 21, hogy legálisan játszhass? - kérdezem, szemöldököm felvonva. Nem lenne jó, kiderülne, valami bugyuta szabálysértés miatt keveredtem bele én is ebbe az egészbe. A tankönyveim mellől! - Amúgy nyugi, mindenkit legatyátlanítottak… Mármint anyagi értelemben - teszem hozzá azért a pontosítást, mielőtt még szó szerint venné az egészet. Még csak az kellene.
Hirtelen mintha kihúznák alólam a valóság talaját. Nem igazán tudom értékelni, hogy pontosan úgy sikerül összeesnem, mint egy zsák krumpli. A diliház koncepció kezd logikusnak tűnni, pont olyan lehetek, mint egy leszedált beteg. Igazából a nyálzás még nem is annyira vészes. Sokkal rosszabb lenne, ha a nyelő reflexeim nem működnének. Uhh, fuldokolhatnék a saját nyálamban. Elég para opció.
A besereglő csapatot nem egészen tudom hova tenni. Mintha legalábbis egyikünk titokban Godzilla lenne. Azt a filmet se egészen tudom megérteni, de a hasonlat nem rossz. A nő monológjának hallgatása közben elég sok pont van, amibe bele tudnék kötni. Kezdve azzal, hogy engem valakivel nagyon összekevert. A sokadik ükapám tényleg Tsukiyomi bajnoka volt. Én csak a leszármazott vagyok, a legendás képességeket nála kellene keresgélni, cirka 500 évvel ezelőtt. Arról nem is beszélve, hogy egy szellemíjjal elég nehéz lenne visszaélni és meggazdagodni belőle. Egyelőre csak egy diplomát szeretnék. Azon nem segít, ha egy számukra láthatatlan íjjal megfegyegetem a vizsgáztató bizottságot.
- Öhm, a társaság nagy része amúgy japán állampolgár. Erősen kétlem, létezne bármilyen nemzetközi jogi paragrafus, vagy államok közti egyezmény, ami az emberrablást és emberkísérletet lehetővé teszi. Utóbbit, ha nem tévedek, elég durván büntetik. Nem félnek, hogy ebből diplomáciai balhé lesz? - teszem fel teljesen nyugodt, színtelen hangszínnel a számomra legérdekesebb kérdést. Ez az egész egy rossz viccnek tűnik. Semmilyen formában nem kvalifikálok semmilyen műsorhoz.
- Illetve még egy megjegyzés, ha megengedi: szerintem súlyosan összekevertek valakivel. Ha olyan súlyos a helyzet, szerintem hivatásosokkal többre mennének. Az én legnagyobb vészhelyzetem perpillanat egy közelgő államvizsga. Annál többnek a megoldására nem vagyok képzett. Szerintem a gyerekek sem - bár szerintem Aoi-channak és Shisui-kunnak előbb az érettségivel kellene bajlódniuk. Ez így nem egészen van rendjén, valami külföldi szervezet csak úgy elrabolja őket és kísérletezzen rajtuk. A kiskorúakat nem védi valami törvény ettől?

Karakterlap

Izakura Rinon

Maestra (Karmester)

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 87

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Rózsaszin és Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#FF44D9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #19 Dátum: 2018. Máj. 20, 00:34:58 »
Határozottan a falhoz rögzített zöld dobozhoz lép majd alaposan átvizslatja szemeivel, miközben leguggol a szerkezet felé, hogy közelebbről is megvizsgálhassa. Bal kezével végig simítja a dobozt, annak reményében, hátha talál valamit érdekeset, de sajnos semmi furcsát nem észlel. A doboz borítása fémből van arra már rájött látásból is. Egy ideig némán figyeli, mikor hirtelen megakad a szeme egy kiálló pöcöknél. Lehajtva a pöcköt rögtön kinyitja a fedelét majd halkan füttyenteni kezd.
- Wow! Nice!
Shadow nyugtázza magában, hogy amit talált az egy biztosíték doboz. Szerencsére sok ilyen szerkezettel találkozott már, volt, hogy ki is kellet cserélnie. Tapasztalatának köszönhetően a típust felismeri. Amint viszont megpillantja a biztosítékokat felhúzza a szemöldökét majd gondolkodóba esik. A hat biztosítékból csak három van berakva. Vakarássza a fejét, miközben a biztosítékdoboz tartalmát fürkészi át a szemeivel. Igyekszik rájönni vajon hol lehet a turpisság a történetben. Végül sóhajt egyet és feláll majd a többiek felé fordul. Ekkor pillantja meg szemeivel, hogy akiket bezártak foglyokat ők sem fegyvertelenek. A pisztoly típusát azonnal észreveszi messziről, ahogyan a kést is. Ő is előveszi a lőfegyverét majd egy ideig vizslatja. Ezután fel és leviszi a kezét, amivel a fegyvert tartja. Nem stimmel neki a pisztoly súlya. Rögtön ki is veszi a töltényt, hogy megnézze. Újfent felhúzza a szemöldökét. Nem érti az egészet. Egy ideig gondolkodik, hogy észrevételét elmondja-e a többieknek, de végül félbeszakítja mikor a szőke lány a késével babrálja az egyik zárat, aminek következtében egy ismerős csipogás hangját véli felfedezni. Rögtön a tárat visszahelyezi a pisztolyba majd elrakja és gyorsan a lányhoz siet. Amint megragadja a karját igyekszik messzire vinni a zártól.
- Are you fucking crazy?
A lány válasza nem győzi meg. Szemeivel éles pillantást vet a lányra majd elengedi a kezét.
- Yeah fucking nem jó jel. A csipogásból ítélve egy C4 bomb lehet. Next time be careful okay? Whats your name?
Ha esetleg a lány bemutatkozna, Shadow is bemutatkozik neki. A lány kérésére, hogy tanítsa meg a lőfegyver használatára, pöppet aggodalmat ébresztenek benne. Legszívesebben kikapná a lány kezéből a pisztolyt, de végül úgy dönt nem árt, ha megtanítja az alap dolgokra. Lehet, hogy még szüksége lesz a segítségére.
- How it is possible, hogy nem nyírtad még ki magad girl? Well... very easy. See that shit?
Közben előkapja a saját pisztolyát majd Ayamenak mutatja közelebbről a pisztoly hátsó részét, ahol kitudja biztosítani.
- Kibiztosítod and aim és fire. But csak akkor legyen az ujjadon a ravaszon, when you want to shoot. Még a végén legen lövöd magad, ha nem így teszel!
Figyelmeztetését határozottan kijelenti a lánynak, hogy érezze mennyire is komolyan kell vennie amit mondott a pisztollyal kapcsolatban. Sokszor látta már életében, ahogyan egy zöldfülű a pisztollyal mennyire nem tudott jól bánni. Annyira, hogy pár katona megsérült miatta és még saját magát is sikeresen meglőtte. Nem a legjobb helyen. Szerencséjére a fiúnak a tökét még megtudták menteni.
- Are you sure? If you want to, so be it. Azért watchingolni foglak, ha netán seriousra válik a situation.
Miután Ayame a többiek felé igyekszek, Shadow megvizsgálj a televíziót. Mikor bekapcsolja az eszközt, sercegni kezd és csupán fekete és fehér pixeleket lát, semmi többet. Ahova átkapcsol ugyan azt az eredményt látja. Ütögetni is kezdi párszor, aminek következtében egy éles fájdalmat érez a bal karjánál, ahol a szerkezet van. Shadow a karjára vet egy pillantást, majd az egyik kamerát tetszőlegesen megpillantja és középső ujjával bemutat.
- Fuck you!
Hagyja el a száját a vulgáris kifejezés, majd unott arccal figyeli a többieket, készen arra, hogy ha netán bekéne segítenie.

Karakterlap

Miyake Diran

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 000 / 15 000

Hozzászólások: 37

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 9 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #20 Dátum: 2018. Máj. 20, 22:49:39 »
- Nem újdonság? Ennyire gyakran rabolják el? - teszem fel a kérdést kíváncsian, és ami azt illeti, tényleg az is vagyok jelen pillanatban. Hogy lehet, hogy ezt egyszer sem jelentették be a rendőrségen, és mindannyiszor valahogy mégis megmenekült.
- Legutolsó emlék? - fordulok a fura katonának tűnő pasas felé - Épp egy tárgyalásról indultam haza, amikor egy csinos női úgy gondolta, hogy ideje a lábai elé omolnom, majd egy injekciós tű segítségével nyugtatót adott be. Itt tértem magamhoz - foglalom össze a történteket.
Ám alighogy sikerült befejeznem a mondatomat, máris padlót fogok. Na nem az eseményektől, sokkal inkább valami más miatt, aminek jelen pillanatban nem tudhatom az okát. Szánalmas nyálzógép módjára vergődöm, s látszólag a szoba többi “lakója” is becsatlakozik a mókába. Legalább nem csak én csinálok magamból bolondot, bár vélhetően nem szándékosan fetrengek a földön a nyálamat csorgatva.
Egy sötétbőrű nő, és néhány fegyveres érkezik a szobába, az éppen felemelkedő fal mögül és nekem átvillan az agyamon, hogy valóban… azt meg se néztük, hogy felfelé nyitható-e az ajtó, dehát ki a fene gondolhatta volna, hogy ilyen is lehetséges, és valójában egy garázsban vagyunk eldugva?
Kérdése után ismét kellemetlen helyzetbe kerülünk. Tényleg csak engem frusztrál a tény, hogy tőle függ, hogy értelmes emberi lényekként viselkedünk egyik pillanatban, majd hirtelen a másikban úgy rogyunk össze, mintha az összes csont eltűnt volna a testünkből?
A rohamszerű valami lassacskán ismét véget ér, én pedig maradék méltóságomat összekaparva igyekszem felállni, és letörölni arcomról zakóm ujjával a kifolyt nyálat. Az hagyján, hogy bezárnak egy szobába mindenféle ok nélkül néhány ismeretlennel, azt viszont nem tudom tétlenül tűrni, hogy holmi nyálas zöldséggé változtat valaki. Kusanagi-kun főnökének talán egy kicsit várnia kell. Valaki nagyon a sor elejére kívánkozik a kis listámon, és hát… ki vagyok én, hogy megállítsam ebben? Főleg, hogy ennyire igyekszik.
Monológját hallgatva nem tudok elsiklani afelett a kijelentés felett, hogy MINDENT tudnak rólunk. Vajon az a minden kiterjed szerény kis hobbimra is, vagy az talán már nem tartozik bele? Ha mégis, valóban kénytelen leszek még az említett Főnök úr előtt elintézni ezeket az embereket, és elérni, hogy leendő társaim számára ne tudódjon ki se különleges képességem, se pedig az, hogy olykor szeretek embereket trancsírozni csodálatos, holdvilágos estéken. A másik probléma, amin sikerül némileg fennakadnom, az az agyamban lévő nanochip ténye, melyet még csak ki se tudunk operálni. Kíváncsi lennék, miért kellett bármit is elhelyezni az én csodálatos és igen tökéletes agyamban?! Miért nem lehetett csak a többiekében? Az enyémet miért kellett bántani, és miért akarnak belőlem szörnyűséges zöldséget készíteni alkalomadtán.
- Nekem csak egy kérdésem akadna, Miss… - egy pillanatra elgondolkodom, milyen néven is mutatkozott be, majd mikor eszembe jut, folytatom:  - ...Templom, vagy Church, vagy ahogy jónak érzi. Mégis miféle ellenség lehet az, aminek legyőzésére egyszerű emberekre van szüksége? Mert szemmel láthatóan akad néhány igen jól felszerelt és kiképzett katonája, akik minden bizonnyal minden parancsát kiskutyaként követi, és valószínűleg sokkal tapasztaltabbak küldetések elvégzése terén, mint egy maréknyi civil, akik közül páran talán azt se tudják, melyik végét kell megfognia egy fegyvernek. Őszintén… ne vegye sértésnek, de nem hiszem, hogy a legjobb embereket gyűjtötte össze erre a feladatra, Asszonyom...


"Sometimes I wonder what it would be like for everything inside me that’s denied and unknown to be revealed. But I’ll never know. I live my life in hiding. My survival depends on it."

Karakterlap

Konoe Karen

Lélekboszorkány :D

Fullbringer

*

Főállású Anya

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 35 000

Hozzászólások: 110

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 1 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tkékes és fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Post szín:
Cadetblue


  • Profil megtekintése
  • Accel World frpg

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #21 Dátum: 2018. Máj. 22, 01:15:00 »
Zavart és zavartabb. A helyzet még mindig nem volt túl rózsás. Bár hamar rájöttem, hogy képességeim aktívak, ráadásul észre vettem, hogy valamilyen oknál fogva a gyűrűm is megvan még. Érdekes fejlemény ez, hisz másokat még az édességiektől is megfosztották. Persze nem mintha mennék is bármire a gyűrűvel, már csak egy ékszer s semmi több. Fő képességem már egy olyan ''tárgyban'' lakozik mely a testem része.
Sajnos kérdésemre nem kaptam választ... mármint olyat, amilyet szerettem volna. A férfi elsőre meglep az angol szavakkal, hisz ha jól rémlik már rég nem kellett használnom. A jelentéseket az ügynökség felé már hosszú ideje abba hagytam, és úgy konkrétan minden kapcsolatom megszakítottam velük. Ugyan más kérdés, hogy ennek ők vakon mennyire örülhetnek a Föld túlsó oldalán, de ez most nem ide tartozott.
Mivel jól hallhatóan tudott japánul is nem fárasztottam magam az idegen nyelvi tudásom előkaparásval.
- Rendben, felfogtam, csak egy felvetés volt. – jegyeztem meg miután meg lett vétózva a kamerák kiiktatására tett javaslatom. - Ha bárki be is lép majd én elintézem, emiatt nem aggódnék. – adtam válaszom a férfi első kérdésére. Ugyan lélekenergiát érzékelek belőle, ahogy  a többi jelenlévőből, nem valószínű, hogy bármilyen képességgel rendelkezne, vagy épp nem harcra valókkal. Ezen teória alól persze kivételt képezett fajtársam, akit épp csak akkor vettem igazán észre mikor megszólalt, illetve Tenro-chan és fajtársa akik minden bizonnyal rendelkeznek olyan képességekkel melyek harcban alkalmazhatók.
Miután a fegyvereket átadtam és az öngyújtómat a bal tenyerembe emeltem át egy leányzó is közelebb lépett és az egyenruhás férfivel együtt várták a ''csodát''.
- Sajnos most más fegyverrel nem szolgálhatok. Csak ezeket és egy doboz cigarettát tartok magamnál. – ejtek meg egy enyhe mosolyt a lány felé. Úgy tűnik a szervezetükön belül igen közkedvelt az angol nyelv használata, hisz ő is ezen nyelvet használva mutatkozott be.
- Szólíts nyugodtan Karennak, Aoi-chan. – nyújtottam még oda jobbomat a lány fel. Ezt követően azon már megint kihagyott az elmém. Talán másodpercekkel később már megint a földön kötöttem ki, annyi különbséggel, hogy ez alkalommal még moccanni sem tudtam, csak a szemeim tudtam mozgatni semmi mást. Egyből arra tudtam gondolni, hogy az idekerülésem előtti harc esetleges mellékhatása okozhatja a bénulásom okát, ám az ötletet hamar elvetettem, hisz nem kaphattam akkora ütést a nyakamra. További okfejtésemet végül egy ajtó nyitása és az azon belépők szakították félbe. Jelzés nélküli fegyveresek, majd egy méretes hölgyemény eléggé fennhéjázó magatartással. Kétség sem férhetett hozzá, hogy ő a vezető és ebből adódóan ő lehet annak is az oka, hogy itt voltunk. Ehhez még rá tett egy kalappal a beszéde és annak stílusa is.
Végre ''elengedett'' minket. Miután megnyomott egy gombot a kezében lévő eszközön újra éreztem a végtagjaim, és úgy egyébként az egész testemet is. Bele értve a fejfájást is, amit az esés eredményezett, közvetlen az után, hogy a fejem közelebbi ismeretségbe lépett a padlóval. Így hát a fejemet masszírozva kezdek el feltápászkodni... azonban, sajnos nem tehetek róla, már régóta elég heves vérmérsékletű egyén vagyok, így a színes bőrű a nagyságos asszonyunk beképzelt szövege mellett sem tudtam szó nélkül elmenni. Sosem szerettem az ilyen egyéneket, így emiatt és a kialakult helyzet végett sem tudom visszafogni magam, sőt nem is akarom. Ezért aztán mikor már épp annyira fel tudtam tápászkodni, hogy a lábaim szilárdan megtartottak... jobbomat a nő felé állítottam irányba míg a ballal ellökve indultam meg az irányába, s ugyan ebben az időben lendítettem mg balomat benne az öngyújtóval melyet meg is gyújtva terveztem egy kis tűz manipulálással megpörkölni... Sajnos azonban a heves dühkitörés okozta cselekvés besült, és ismét a földön találtam magam.
- Jól van-jól van... vettem a lapot! – tettem meg a megjegyzésem, miután ismét mozgás képessé tettek, majd, hogy ennek még inkább jelét adja újabb felállásom közepette a karjaimat is az ég felé emeltem félig meddig.
Az ezt követő szöveg sem segített azon, hogy lenyugodjak, hisz olyat állítottak melyet, semmi sem bizonyít. A lélekenergia amit a falon túl és az engem elkapó nőből áradt, soha eddig egyszer nem éreztem. Jó, persze az is lehet, hogy normál emberrel figyeltetek meg, vagy megszerezték az aktámat. Bárhogy is legyen sem ezt sem a továbbiakat nem vette be a gyomrom.
- Ahogy a többiek is már megjegyezték, nem tudom miféle veszély az mely fenyeget minket, de ne várja el tőlünk, hogy egy csapat vadidegenként hirtelen összedolgozva mentsük meg a seggüket meg még másik hét milliárdét. Főleg, hogy mind ezt egy ilyen kezdéssel... nem egy elcseszett shounen anime szereplői vagyunk. És ha mégis jön az a veszély majd én megvédem a szeretteim maguk és a nano bombájuk nélkül is, már ha valóban ott van az a kis izé. – nem tudtam elmenni azon észrevételem mellett, hogy másodszori összeesésemkor már nem tett semmit a nő, egy gombot sem nyomott le a ketyeréjén se semmi. Ebből adódóan csak is valamilyen különleges képességre tudtam gondolni.

Karakterlap

Izakura Rinon

Maestra (Karmester)

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 87

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Rózsaszin és Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#FF44D9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #22 Dátum: 2018. Máj. 22, 01:25:14 »



Ayame és Ahmad

Ugyan nüánsznyii információt sikerült kihámoznotok a nyomozásotok alatt, viszont az életeteket és mások életét mentettétek meg. Rájöttetek, hogy az egyik zárt ajtó mögül a falra van rögzítve egy C4-es bomba, ami csak akkor kezd el pityegni, ha valaki az ajtót kezdi birizgálni. A televízió ütögetésével, éles fájdalommal lettetek megjutalmazva amit a bal karotoknál éreztetek, ahol a szerkezetet is rátok csatolták. Ahmad rájött, hogy a zöld téglalap alakú alakzat, ami a falon van rögzítve nem más, mint egy biztosíték doboz. Ráadásul a pisztollyal is valami nem stimmel. A kérdés, hogy vajon észrevételeit megosztja-e másokkal? Mindenesetre előtte a dulakodókat kell lerendezni, mielőtt valaki elsütné a pisztolyát! Ayame határozottsága és az érv megerősítésének köszönhetően a fiú és az öreg férfi végül megnyugszik. Amint a fiút elengedi, rögtön megtesz pár lépést, hogy kiszellőztesse a fejét, míg az egyetemista fiú igyekszik összeszedni magát a sokktól. Sajnos viszont a lányt nem sikerült lenyugtatni. Lehetséges, hogy más módszerrel kell megoldani. Miután mindenki lenyugodott egy csöppet és valamilyen szinten a nyugalom uralja a teret, az öreg férfi hozzátok fordul, majd beszélni kezd. Úgy tűnik, hogy megpróbál valamiféle közös kommunikációt létrehozni veletek, ezzel segítve a célt, hogy mindenki észhez térjen és elősegítse a csapatmunkát.
- Sajnálom az előbbieket. Nem volt szándékos, de a jelenlegi helyzetünket nézve, nem engedhetjük meg magunknak, hogy olyasmin járjon az eszünk, minthogy kinyírassuk magunkat. Szerintem, mindannyian jól járnánk, ha bemutatkoznánk egymásnak. Ezzel is legalább előrébb vagyunk, meg amúgy is a helyzetünket tekintve egy jó darabig be leszünk itt zárva. A nevem Hans. Hans Swartz.
Hans eközben magára mutat, hogy mindenki tisztában legyen, róla van szó. A fekete hajú, csinos hölgy felbátorodik, majd mindannyiótok felé fordul.
- A nevem Cho Ying. De a Cho is megfelel.
Cho hangjában magabiztosság és félelem keveredését vélhetitek felfedezni. Mintha nem döntötte még el, hogy melyik szerepet szeretné erősíteni. Ezután az egyetemista fiú is felétek fordul, szerencsére a pulóverében, amit az incidens előtt sikeresen a földhöz vágott mérgében. Az arcánál már nem az idegesség és a kétségbeesés látszódik, hanem inkább egyfajta megnyugvás.
- A nevem Josh Hanson. És elnézést az előbbi kifordulásomért. Csak nem vagyok ehhez hozzászokva, hogy elraboljanak.
Josh hangjából az őszinteséget vélhetitek felfedezni. Komolyan gondolta szavait és valószínűleg igyekezni fog, hogy legközelebb ne veszítse el a fejét. Viszont nem ártana ügyelni rá, mivel bármikor előfordulhat, hogy újfent le kell majd állítanotok. Ezután a szőke leányzó is végre felbátorodik. Szemeiből már az utolsó könnyek szöknek ki belőle, majd rá veszi magát, hogy bemutatkozzon nektek. Természetesen összekuporogva, de legalább az arcát márt jobban látjátok.
- A nevem Chatherine Swanson. És bocsánat, csak… nehezen fogom fel, hogy… konkrétan elraboltak.
Úgy tűnik a leggyengébb láncszem Chaterine lesz. Látszik szinte rajta, hogy csak egy cérnaszál választja el attól, hogy végleg megőrüljön és olyanokat tegyen, amivel kárt okozhatna magának vagy esetleg nektek az itt létetek során. Jó lesz rá is figyelni. Ha mondjuk egy erős jellemmel rendelkező egyén lenne vele folyton, azzal megakadályozhatnátok a további sírógörcseit. *Most Ahmadon és Ayamen van a sor, hogy bemutatkozzon. Tiétek a döntés, hogy megakarjátok osztani a neveteket vagy sem.*
Miután a bemutatkozás megtörtént, Hans újfent felveszi a „vezetői” szerepet.
- Nos. Most, hogy ismerjük valamennyire egymást, ki kéne találnunk hogyan jutottunk ide és miképp tudnánk elmenekülni. Nézzük először a tényeket. A nyúlmaszkos fickók stimmelnek. Engem legalább is, szintén ilyen alakok kaptak el. Továbbá a szobában van egy óra, egy zöld téglalap alakú valami, térfigyelő kamerák, egy televízió, ami vélhetőleg nem működik, továbbá a bal karunkon van egy óra szerű szerkezet, amit nem tudunk levenni. Ráadásul egy Semi 1911 pisztoly és katona kést kaptunk mindannyian. Vajon mit akarhat az elrablónk? 
- Én asszem tudom…
Joshnak úgy tűnik az eszébe jutott valami. Mintha megvilágosodott volna.
- Nem ismerős nektek ez a helyzet? Tisztára, mint a Fűrész filmekben. Bezárnak minket egy szobába, ahol van egy televízió és egy eszköz, ami mutatja az időt! Úristen bazmeg… mi van, ha… az el rablónk játszani akarna velünk?
- Ne haragudj fiam, de ez egyszerűen ostobaság! Mi oka lenne erre? Azon kívül, hogy kattant lehetne a pasas. Az csak egy amerikai horrorfilm, nem a valóság!
- Akkor még is mi a faszért vagyunk megfigyelve? Figyel minket a pasas baszki! Én arra gyanakszom, hogy amint éjfélt üt az óra, történni fog valami. Egyéb ötlet?
- Nekem nincs. 
- Nekem sincs.
A két lány úgy tűnik nem tud érdemben hozzászólni a történésekhez. Chaterine összekuporodva még, de már szemléli ő is a terepet, ahogyan Cho is. Itt az idő viszont, hogy ti is hozzá tegyétek a felfedezéseteket. Van rá körülbelül még öt percetek, hogy megtegyétek. Mert miután az óra éjfélt mutat a televízió hirtelen bekapcsol magától és minden tekintet a képernyőre szegeződik.
Az idő: 00:00
(click to show/hide)


Shirei Tenro, Konoe Karen, Tsukatani Aoi, Atamagahen Haseru Hidari, Hoshi Ryohei, Miyake Diran, Shinohara Jurou, Akabeni Mizuki, Nakajima Shisui

Miss Templom sikeresen sarokba szorított titeket. Hatásos belépőjéről nagyjából tisztában lehettek, hogy mennyire érdemes ellenszegülni a kérésének. Némelyikőtökben a totális ellenszenvet váltja ki, másokban viszont a passzivitást vagy esetleg némi terror érzést. Határozottsága nem akar elillanni és minden mondata, szava halálosan komolyan hangzik. Lehetséges, hogy Miss Templom célja, valóban az emberiség védelmét szolgálja, de az biztos, hogy eszközei nem éppen kecsegtetőek. Mindenesetre aki feltette a kérdését felé azoknak nyugodt hangnemben válaszol. Hidari orrfröcskölése majdnem telibe találná Templom arcát, de egy őr a kezét gyorsan felemeli a vér irányába, ezzel védve felettesét. Úgy tűnik erről a titokról is tudnak ám, hogy a véred nem éppen egészséges. Templom reakciója erre csupán egy éles pillantás lesz, de nem foglalkozik a történettel többet. Amint mindenkinek választ adott, folytatja a hozzátok intéző szavait.
- Nos akkor. Most, hogy tisztába tettük a dolgainkat, itt lenne az idő, hogy kövessenek.
Azzal Templom utasítja is az osztagot, hogy körül vegyenek titeket. Amint a műveletet sikeresen véghez vitték, „főnökötök” már is mutatja az utat, ahova mennetek kell. Amint kiértek a fehér szobából, egy hosszú folyosón mentek végig majd az egyik fal előttetek hasonlóképpen nyílik felfele ahogyan a szobában is, és egy hangárban találjátok magatokat, ahol egy szép nagy fekete csapatszállító helikopter vár titeket.
- Szálljanak fel. A küldetésükhöz való információt Vulture ügynök fogja majd elmagyarázni. Ő fogja önöket végig kísérni a küldetés során, nem mellesleg ő vezeti a csapatot. Szóval kezdjenek megbarátkozni vele.
Megvárja az osztagával amíg hajlandóak lesztek felszállni a helikopterre. Amint mindenki beszáll, a jármű fedele becsukódik, majd hirtelen minden sötétté válik egy pár pillanatra, de szerencsére a lámpák újfent fényt biztosítanak nektek. Elsőre furcsának tűnhet a dolog, de aki szemfüles, észreveheti, hogy a helikopteren belül nincs semmiféle ablak. Amint a pilóta fülke felé néztek, páran egy „kedves ismerőst” fedezhettek fel. Bizony! A lélekenergia stimmel, az érzés ugyan az. Ez a volt az, aki elrabolt titeket. Karba tett kézzel, határozott arccal és kiállással végig mér titeket majd megszólít benneteket.
- Üdvözlöm a pokolban balfaszok! A nevem Vulture ügynök. Én leszek a vezetője a csapatnak. Most, hogy végre mindenki bevonszolta ide a seggét tisztáznék egy két dolgot. Először is mindannyian biztosak lehetnek abban, nem csak Miss Templom képes arra, hogy önöket egy nyáladzó kutyává tegye magukat, ráadásul egy dolgot elfelejtett közölni a szerkezetről. Ha netán sikerülne engem kinyírni valamelyikőtöknek, amit erősen kétlek, a bomba a fejükben robbanni fog. Egyrészt mivel Templom figyeli a küldetést, így egy külsős simán megnyomhatja a vörös gombot, másrészt pedig a szerkezet úgy van beállítva, hogy ellenőrzi a szívműködésemet. Ha megdöglöm önök is megdöglenek eddig tiszta? Őszinte leszek. Maguk eljönnek velem egy nagyon durva helyre, ahol szépen megfognak dögölni. De amíg ez nem történik meg, nekem dolgoznak. Ha bármelyikük szabotálni meri a küldetést, azt kinyírom. Ha esetleg valaki idegesíteni mer, szintén kinyírom. Ha valaki szolozni merne és a parancsot nem veszi komolyan, kinyírom. Érthető? Nincs kedvem olyanokkal szórakozni, akik egoista módjára azt hiszik azt tehetnek, amit akarnak. Kezdjenek hozzászokni ahhoz, hogy önök egy csapat, egymásra kell támaszkodniuk és követniük kell az utasításokat. Ha nem így tesznek nem csak maguknak lesz baj, hanem a világot is sikeresen Dr.Bunny kurvájává teszik. Nos…
Ezután Vulture ügynök megnyom egy gombot maga mellet, aminek következtében egy monitor ereszkedik le. A képernyő amint bekapcsolódik egy férfi arcát vélitek felfedezni a bal felső sarkánál. Alul egy épület képe jelenik meg. Viszont a képernyő legjavát egy térkép teszi ki, ami vélhetőleg szatellit fotóval készült. A nő hagy nektek némi időt, hogy alaposan megfigyeljétek, majd elkezdődik az eligazítás.
- Figyelem balfaszok. Minden szavamat jegyezzék meg. Ez nem kirándulás lesz, hanem egy katonai akció ezért elvárom, hogy a maximumot nyújtsák. Az illető férfi, akinek a képét látjátok az nem más, mint Dr.Bunny. A nevét ne kérdezzék miért kapta. Szigorúan titkos ráadásul nem is ez a lényeg. Ez a faszi konkrétan egy kikúrt terrorista. Olyan biofegyverrel rendelkezik, amitől még Kim Jong Un vagy esetleg az egész shinigami gárda összeszarja magát. Röviden tömören a fegyver, amit birtokol nem elpusztít dolgokat, hanem alkot. Konkrétan egy instant hadsereget. Éhes szájú fenevadakat, akik arra várnak, hogy a maguk seggéből tudjanak táplálkozni. A célhely ahova megyünk az egy elhagyatott Japán létesítmény a Fudzsi hegység alatt. Vélhetőleg ez egy bolondok háza volt, míg be nem zárták. Körülbelül tizenöt éve elhagyatott. Az információink szerint Bunny ebben az épületben folytatja kisérletét. A célunk szabotálni a műveletet, kiszabadítani a túszokat, információt gyűjteni a helyszínen és golyót repíteni a faszfejnek amint megjelenik. Viszont nem lesz ilyen egyszerű a dolgunk. Valószínűleg Bunny csapdát tervezett nekünk. Nem tudjuk, hogy mifélét és azt sem, hogy mire számíthatunk, de abban biztosak lehetnek jobb, ha felkötik a pelenkájukat. Bunny valamilyen oknál fogva, pontosan tudja, hogy jövünk. Számít az érkezésünkre egy dolgot kivéve. Hogy kiket hozok. Magukra nem számít. És ez előny. Ami a túszokat illeti…
Vár egy picit mielőtt a képernyő megváltozik és a túszok képe elő nem kerül, összesen hat. Ebből kettő ismerős lehet egyes embereknek. Vulture ügynök megint vár egy ideig mielőtt folytatná az eligazítást. Eközben már halhatjátok, hogy a helikopter sikeresen felszállt és útnak indult. Amint mindannyian alaposan megnéztétek a képernyőt, Vulture ügynök folytatja a beszédét.
- A túszok közül csupán az egyiküket ismerem. Ő egy jó katona. Hála annak, hogy elrabolták megtudtuk, hogy Bunny hol tervezi a hatvanadik kísérletét. És most füleljenek és emésszék meg. A túszok közül kettő életveszélyes. Azt is mondhatnám, hogy a hat személy közül ketten szörnyetegek ember testben bezárva. A szörnyeteg alatt azt értem, hogy egy olyan lény, akit a kibaszott életbe nem lehet kinyírni. Viszont van megoldás a problémára. Van gyenge pontjuk. Elsőként a fény. Az árthat nekik. Plusz, vérre van szükségük, hogy életben maradjanak. Emberi alakban tudnak csak megdögleni. Szóval, ha valamelyiküket látják, hogy vért kezd szopogatni valamelyik vér zacskóból vagy akárhol, lőjék agyon ne érdekelve azt, hogy mennyire ártatlan kinézetű vagy sem. Annak az illetőnek már lőttek. Megértették?! Kurvára vegyék komolyan. Higgyék el, ha valamelyik rohadék kannibál faszfej beszökik Karakurában, akkora káoszt fog okozni, hogy azt még a shinigamik, quincyk vagy a szaros arrancarok se fogják megoldani.
Vulture ügynök megnyomja újfent a gombot és a képernyő vissza kúszik a helyére. Ezután egy jó nagy táskát dob elétek.
- Benne vannak a cuccaik és még pár kiegészítő ketyere. Elsősorban egy karra rögzíthető elektronikus térkép. A szerkezet hátulján a kódnevüket találják. Jegyezzék meg a sajátjukat mielőtt fel rögzítik a karjukra. Plusz egy mini füles, amivel kommunikálni és természetesen hallani tudják az utasításaimat vagy Miss Templom utasítását. Továbbá, éjjellátó szemüvegek, röntgen látó móddal. Szükségük lesz rá. És még valami! Üdvözlöm önöket a Ghost Ügynökség berkein. Remélhetőleg túlélik.
Vulture ügynök ezután jobbra fordul és kinyitja a fegyver tárolót. Egy jó nagy, high tech mesterlövész puskát vesz ki és már be is tárazza majd felétek néz. Az utazás egy ideig el fog tartani.

(click to show/hide)

(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)

Max szószám: 600

Határidő: 2018.05.28

« Utoljára szerkesztve: 2018. Máj. 27, 00:00:32 írta Ahmad Al Saliha »

Karakterlap

Tsukatani Aoi

Papnő növendék

Eltávozott karakterek

2. évfolyamos (gimnazista) diák, Seitokai elnök

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
21 000 / 30 000

Hozzászólások: 54

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 1 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Raion

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
kristálykék; Fubukiként: napsárga

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#509686 // #A3DDD1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #23 Dátum: 2018. Máj. 25, 17:31:44 »
Megjegyzés: Aoi beszédszenzorja a sokkterápiától kicsit összekutyulódott. Teljesen angolul gondolkodik, a beszéde pedig lázadónyelv, ami a jövőben lesz használatos. [Kis angolozással meghintve az egészet, mint ahogyan a japánt szokta törni.] Emiatt csak Ryo érti, hogy pontosan mit mond [meg Hidari szavakat, kifejezéseket]. A sárgán vett részt továbbra is Ryo fordítja. [Ez Chicchannal előzetesen egyeztetve lett! :3]

  I didn’t understand Miss Church’s fortunetelling answers. We had to do it, just we could do it. If we didn’t work with them, we wouldn’t live tomorrow. Yes, definitely we could save the world, we – unexperienced people. Seriously? Was it weird just for me? What was wrong with the system? Or… We had to be in a prank show, right? No three-letter agency would use civilians to save the world.
  – Maybe I’m wrong, de nem lenne szükségünk a MI fegyvereinkre a „világ sorsa rajtunk áll és csakis rajtunk” feladathoz? – I intentionally highlighted the word ’our’. I wanted to get back my wooden sword and Miyavi-nyan, especially my little blue stuffed kitty-bag.  I accidentally forgot that nobody understood my speech. So I immediately asked my Star-sensei to translate me. 
  – A felszereléseket visszakapják majd természetesen. – When Miss Church said yes, my eyes filled with a glimmer of hope. 
  – Miyavi-nyant is visszakapom? – I asked her about my stuff. 
  – Természetesen visszakapja a macskás táskáját, amit Miyari-nyannak nevez. – I keenly smiled and grabbed my Zukki~oneechan’s arm when I got the asnwers. 
  – Did you hear that? I’ll get back my Miyavi-nyan! – My joy broke out of me, but I forgot that my speech wasn’t understandable for everyone. ~ Fuck. This is a curse! ~ 
  Even though I’d lost my ability to speak in normal way, I stayed close to Zukki-oneechan and I tried to talk to her with my hand like mutes people. I thought Ten-chan should stay with us and I hoped Zukki-oneechan understood what I’d wanted. 
  – Isn’t that a perfect time to escape? – I whispered to Star-sensei while they were taking us to an another spot. Truthfully, I would have waited until they returned my Miyavi-nyan, but after that we could calmly escape from here. If they really wanted help, then they wouldn’t have threatened us. I thought they were the bad guys here and they didn’t want us to find our Kiddo.   
  I’d never been on a helicopter before so I was a little bit excited when they gave us an order to get on it. After I looked around, I felt a familiar presence close to us.
  – WHAAA! SHE IS, SHE!! She was who knocked us out! – I pointed at her. My mouth was wide open when I saw her slap Atamaga~nii’s face. – Yo’ why did you do that? – I looked at her furiously. Actually, I didn’t understand anything… I’d never seen such a reunion before, even in an otome game. – What did you do Atamaga-nii? Why is she angry with you? – I asked him through Star-sensei. 
  – Ez még is miféle nyelv Katona? Használja az ittenit, de kibaszott sürgősen! – When the woman suddenly asked me about my language I wasn’t sure how I had to start.
  – Ohh… hát ez egyáltalán nem egyszerű kérdés. Ők bántották az én csodálatos szuper agyamat és a koponyám válasza erre az volt, hogy „Oké, ártatok nekem? Fuck. Akkor mostantól kezdve nem szuperálok jól és ^/%=+%=”+.” És emiatt nem tudok most se a második nyelvemen, sem az anyanyelvemen beszélni többet. Szóval, igazából, ti csináltátok ezt velem, oh, hogy az a… – I ended my speech with some ugly words because I forgot that I couldn’t talk to with anybody, again. So I wanted to ask my super Star-sensei to interpret me, when I realized my favorite teacher had translated me. I made an „oops (I did it again….) what am I saying” face.   
  – Ne merjen szórakozni velem Katona. Ha nem szuperál az agya rendesen, akkor tegye helyre! Nincs idő itt dédelgetésre!
  – De nem tudom, hogyan!
  – Oldja meg! Jézusom... kezdőket sóztak rám... 
  – Ouch, I’m not a rookie, de egyik legjobb tulajdonságom az őszinteség! Becsületes amerikai és japán állampolgár vagyok! Ha azt mondom, hogy valamit nem tudok megtenni, az így is van! 
  – Akkor maga már most halott! Itt a nem tudom megoldani, nem létezik! Megoldja vagy búcsút inthet az életének, mert biztosíthatom, hogy az ellenség magas ívről le fogja szarni a problémáját. Úgyhogy kezdje összekapni magát! 
  – Hogy javítsam meg azt, amit ti rontottatok el? Főleg, hogy nem tudom, mit és hogyan rontottatok el? Talán legközelebb nem leütni kellene embereket az utcán és birizgálni a fejükben, hanem megkérni szépen, hogy segítsenek – I winked at her. 
  – Még egy kacsintás, nyavalygás és a feje repülni fog. Egyéb óhaj sóhaj? – I raised my hand to get permission to talk. But she didn’t let me, her trigger-finger was ready to blow up my head.
  – I wasn’t whining. She asked me and I answered her, what was the problem with that? – I looked at Star-sensei who helped me to speak with angry bird.
  I tried to follow the bird of prey’s monologue but the informations were too much. I just remembered some Dr. Bunny, Fuji and Kiddo. And I said, Kiddo was the most important in the whole plot. It was a clue to find her. 
  When we got back our things, I happily hugged my Miyavi-nyan, after this I instantly checked that my gadgets were in it. 
  – Wait… what? It isn’t fair! Why is zookeeper my code name? If Star-sensei can be tiger, I want to be a lion! Or Tuxedo-cat it’s much better than zookeeper. – How could I keep the zoo, if I didn’t have animals? Where was the logic here? 
  I let go the name problems, I took my notebook and I begged my Star-sensei to translate me to Vulture.
  – Szóval, el tudná ismételni nekem az egész sztorit, pretty please? Le szeretném írni, hogy meg tudjam jegyezni! – I looked at her with my cute puppy eyes. It was important for the mission! I had a super-brain but not a super sponge memory which swallowed up everything. I couldn’t remember the whole story what she told before.
(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2018. Jún. 02, 18:07:02 írta Tsukatani Aoi »
♬♪♫ 世界は恋に落ちている (^・o・^)ノ”

(click to show/hide)

Karakterlap

Atamagahen Haseru Hidari

Eltávozott karakterek

US NAVY őrnagy

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
22 000 / 30 000

Hozzászólások: 41

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 11 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Raion

Reiatsu szín:
Olajbarna

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
SHOTTA!

Post szín:
olivedrab


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #24 Dátum: 2018. Máj. 25, 22:20:47 »
Egyet értek a felvetésekkel: civilek a pályán. Fiatalkorúak és képzetlen nőcsábászok (Shisui), biznisz emberek (Diran) és szívemet megdobbantó fegyvereket elővarázsoló bűvészek (Karen). Bár az üzletembernek akad sütni valója. Keveset beszél, de akkor ütőset szól! Rátapintott a lényegre, milyen űrlények ellen hatásos az amatőr civil szerveződés? Ha az összezavarásuk a cél, akkor az még járható útvonal, más esetben, wadda hell?!
Ezek után csoda kezdtem hisztis lenni?! Lesokkoltak. Jogainkat felsorakoztató Mizu babe-et kikosarazták. Aoi mini egyetlen szavát se értettem, mert nem volt nálam a füzetem, hogy fordíthassam. Vérem is kárba veszett! Fuck this shit I’m out! Földre dobtam volna magam, de ezt még gondolataim csillámló réteken ügető alpaka mezején se engedhettem meg! Rezzenéstelen arccal tűrtem Whoopi fröcsögését. Egyetlen cél lebegett előttem, teljesíteni a kérését és „kiborulni!”*
A sokkolástól még földre hintettem némi véremet. Igazán felvillanyozó élmény volt, de kicsivel okosabb lettem. Egy, rohadtul nincs közük a hivatásos katonasághoz. Kettő, fogalma sincs róla, hogy működik rendfenntartóknál a küldetés. Három, sült hús smell in da air?! Mármint, ugyanolyan pocsék volt. A sokkolás erőssége nem változott. Üdítő felfedezés! Tudok mivel számolni, ha újra előveszik.
A szent gospel áriára, befejeztem a műsort, csak félhullán feltartottam a kezemet és jeleztem minden fucking amazing! Utána már nem akadt egyéb teendőm, mint összeszedni a bbq party húspác seggemet. Szükségem volt az én Clark buddy-mra! Egyetlen reményemre és életem bearanyozó szuperhősömre! A problematika, hogy kevésbé festett fénysebben, mint én, pedig én dupláztam a királyságból.
Azért odakapálóztam hozzá, felrángassam a talajról, ha már Miss Zambia rákezdett, ideje továbbállnunk. A kezemmel megbökdöstem a vállát, hogy piszmogjon arrafelé, mert ujj morzével szeretnék történetet mesélni.
~ Civilek. Zsoldosok. Nincs kitermelt sereg. ~ Magyaráztam Buddy-nak remekbe szabott getto brooklyn rímekbe szedve. Arra nem kellett figyelnem, miközben azon dolgoztam el ne essünk a szerelmes andalgásunk közepette, meg a lányok se kavarodjanak messzire tőlünk. Azon még mindig nehezen tettem túl magam Aoi micro továbbra is cosmic nyelven társalgott, amit sugar daddy fordított.
- My ladies! Maradjatok velünk! – Kaparásztam a végtelenített folyosón végigkutyagolva a lányok után. Az hiányzott kinyúljanak értük, vagy az út végén beleessenek valamilyen ocsmány verembe. Igaz a távolból beszűrődő zúgás húsdarálót juttatta az eszembe, de nem jött be, mert helikopter lett belőle. Pedig a töltött kolbászban még láttam a fantáziát, főleg, hogy ráláttam a szőke „holy fucking asshole goddess” ügynökre, amitől majd keresztbe haraptam a nyelvemet.
- Buddy! My one and only bro! That’s my deadline! – Ütögettem meg a mellkasát, ahogy egyre sokkosabb ábrázattal meredtem a közelgő kaszásomra. - Vigyázz a lányokra! – Vetettem egy keresztet a mellkasom előtt. Sose voltam vallásos, de az ember gyorsan megtanulja, ha a végzete felé közeleg. Próbáltam, minden lehetséges rejtőzködő képességemmel beleépülni buddy deltás vállaiba, de a repülők fellépőjét sosem tervezik elég nagyra! El kellett lépnem bro-tól! Muszáj volt! Oh, god! I’m deadmeat! Én mondtam, hogy javítani kell ezeket a szűk járatokat!
- Hi darling! – Intettem drága Vulpixnak megnyerő vigyorral. - Miss me? – Támasztottam be a repülő oldalát. A mellbedobásból érkező üdvözlő kiss még feldobta a délutánom, de a pofon! Úgy festett, tényleg hiányozhattam. Aztán mondta a magáét házsártos háziasszonyként. Mázli elkerültük Las Vegas-t!*
A férfiasságommal a déli sarkon totyogtam be a lehető leghátsóbb ülésre. Megragadtam a gép oldalát, mert Vulpixban nem bíztam! Minden gond nélkül dobott ki épületekből! Azóta pedig nem tanultam meg repülni!
- Hey, Etus! – Kászálódtam fel, hogy arrébb húzzam előle Aoi minit. Belehajoltam a szőke urológus arcába. - Engem szadizhatsz, kivághatsz a gépből, kasztrálhatsz, de, ha hozzájuk nyúlsz, feltámadok és kétszer öllek meg! Talán, háromszor! A tököm is ér egy próbát! – Egyelőre nem vettem komolyan magam. - Aaaand, darlin! Ízlik a vérem? –

(click to show/hide)

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2018. Máj. 25, 22:27:29 írta Atamagahen Haseru Hidari »

Karakterlap

Akabeni Mizuki

Eltávozott karakterek

Miko

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 11 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#A5A3BB


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #25 Dátum: 2018. Máj. 25, 23:17:46 »
Hangzanak még itt el jó megjegyzések, bár én is céloztam rá, civilek vagyunk, ráadásul a társaságból többen kiskorúnak tűnnek. Aoi egész biztosan az.
- Kétlem, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságot érdekelné, létezik-e vagy sem hivatalosan, ha ennyi tanú van… - morgok halkan a történteken, bár arra még mindig nem kaptam választ, mi alapján esett éppen rám, ránk a választás. Nem rajongok ezért a felvetésért. Ez gyakorlatilag emberrablás és kényszerítés, és egész biztos vagyok benne, hogy az alapvető emberi jogaink súlyos és következetes megsértése. Egyszer. Csak egyszer kerüljön a nemzetközi hatóságok kezére ez a banda.
- Ne haragudj, Aoi-chan, de nem értem - válaszolok lelkes rokonomnak. Valamiért úgy fest, a szőke Superman érti és fordítja is Aoit, így nekem nem szükséges azon aggódnom, hogyan fogom dekódolni őt a továbbiakban. Remélem, azért ez nem fog sokáig tartani. :S A jelbeszédet legalább úgy-ahogy sikerül felfognom.
A karhatalommal történő noszogatás hatására viszont kénytelen vagyok felállni. Segítő kezet nyújtok Tenronak, ha továbbra is igényelné a támogatást, akkor véletlen se kelljen egyedül megbirkóznia ezzel az egésszel. Bólintok Hidari kérésére, hogy maradjunk a közelükben. Nem mintha terveztem volna elkószálni. Kezdem úgy érezni, tényleg őrültek házába csöppentem.
- A keselyű név roppant bizalomgerjesztő - húzom a számat a vezetőnk megnevezésére, de ettől még a többiekkel tartok a géphez, gépre. Van más választásom? Nincs. Visszasírom a tételsoromat. Azzal szívesebben vesződnék.
A nő kisugárzása haloványan ismerős, de nem tudom hova tenni. Mindenesetre amit Hidarival leművelnek, az… finoman szólva is kínos találkozás. Nem ítélkezek, nincs jogom hozzá, biztosan megvan a sztorijuk. A nő szövegelésére csak annyit tudnék mondani, ha önként jelentkeztem volna erre a műsorra, valószínűleg igaza lenne a háborgásban. De azt sejtettem, hogy nem akarnak majd szemtanút hagyni a kis tevékenységükről.
- Meg fogunk halni. És a világuralomra törő főgonosz egy nyúl... - mondom ki hangosan is az iménti összefoglaló lényegét. - Egész biztos nem pszichedelikus emberkísérletben vagyunk? - teszem fel a kérdést, csak hogy biztosan tudjam, ez a valóság, és nem valami drogot tesztelnek rajtam, rajtunk odabenn.
Nem állítom, hogy a magyarázatból minden szót értek. Ez a halálisten kifejezés olyan, mint valami terrorcsoport. Azt hiszem, nem a mi csapatunkon belül kell istenkomplexustól tartani.
- Elnézést a kérdésért, de miért előny tapasztalatlan, fizikai alkalmasságot sem megütő civilekkel menni? Ez nekem nem egészen világos - teszem fel a kezem, hogy ezzel az aprósággal kapcsolatban felvilágosítást kaphassak. Magamról egészen biztosan tudom, hogy nem tudnék egy ilyen követelménysort teljesíteni, pedig Hidari elég jól edzésben tart odahaza.
Csak hallgatom, hallgatom a folytatást, Aoinak bólintok, amikor megmutatja, melyikük is Kiddo. De ez a szövegelés teljesen értelmetlen. És súlyosan tévképzetes.
- Öhm… A fajelmélet ‘45 óta nagyon nem divat. Mellőzhetnénk ezeket az árja-változatokat és beszélhetnénk emberekről a közérthetőség kedvéért? Nem mindenki jártas a terrorcsoportok ma használatos neveiben - jegyzem meg a problémámat a magyarázatban. Engem másodpercekre elveszített, amikor azon kellett gondolkodnom, én értettem-e félre valamilyen kifejezést, vagy teljesen szövegbe nem illő, idegen kifejezés hangzott el.
Amikor a holmijainkat visszakapjuk, azonnal odamegyek, hogy összeszedjem a mi dolgainkat. A karkötőmnek örülök a legjobban. A felszerelések felhúzása előtt előkotrok egy-egy csokit és megkínálom vele Hidarit. A korábbiak után neki legalább akkora szüksége lehet rá, mint nekem.
- Örvendek, bár nem jelentkeztem - biccentek a hölgynek a záró üdvözlést követően. A csokival a számban babrálok a karra rögzíthető ketyerével. A névre felvonom a szemöldököm. Amint lenyelem a falatot és a papírt zsebre vágom, felnézek a nőre és jelzem, hogy újabb kérdésem lenne. - A kódnevek amúgy mi alapján lettek kiosztva? - az ő esetében kezdem érteni. Magamnak ezt logikátlannak érzem. De lehet, hogy ezért kaptam. Ki tudja?

Karakterlap

Hoshi Ryohei

Testnevelés tanár

Eltávozott karakterek

ügyeletes konzolzsoké

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 500 / 45 000

Hozzászólások: 337

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 53 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Világos sárga (fekete csíkokkal xD)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Demothy Neyen

Post szín:
#FFFB00#F5F5DC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #26 Dátum: 2018. Máj. 25, 23:50:07 »
Valahogy nem vette be a gyomrom ezt a mérhetetlen mennyiségű önellentmondást, amit megpróbáltak letuszkolni a torkunkon. Nem csak nekem, szemmel láthatóan little princess sem volt elragadtatva a történettől. Nagyon hűségesen, és pontosan fordítgattam a kérdéseit. A magam részéről nem voltam hajlandó lealacsonyodni ilyen érzékelhetően átlag alatti mentális képességekkel felruházott alakokhoz. Sem pszichológiailag, sem katonailag nem voltak a toppon. Mondtam ezt úgy, hogy sikerült nekik ide elcincálni bennünket. Alapjáraton is ide indultunk, és ezzel csak megkönnyítették a dolgunkat. Nagyon lelkesen kapaszkodtam össze a legalább annyira legatyásodott Hombre~val, miközben megerősítette a sejtésem.  Ez, hogy ennyire biztosak voltak magukban, továbbra is úgy gondoltam, hogy csak a mi malmunkra fogja hajtani a vizet. Fenn is tartottam ezt az álláspontot, míg madárra nem szálltunk. A mellénk beosztott… még hirig bigének sem nevezném képződményt valahogy már igen csak nem sikerült elnézően . Azért az én béketűrésemnek is van határa ember! Ez a magát nőnek álcázó természeti csapás igen csak feszegette a határaimat. Buddy kérésére visszafogtam magam, csak Aoi vállára tettem a kezét, ahogy ott szerencsétlenkedett vele. Nem volt képes felfogni, hogy ha elszarnak valamit, akkor utána ne máson akarják leverni a történetet. Elkészültem rá, hogy ha le is sokkol miatta, hozzá akar a kislányhoz nyúlni, megrugdaljam. Amíg nem mozdult, egyelőre én is tartalékoltam a történetet, de ahogy bármi a lányokra veszélyessel próbálkozott volna meg, egészen biztos, én se maradtam volna tétlen.
   -Hagyd el! -mondtam a lázadók kódnyelvén Aoi~nak - Egy katona kivárja a tökéletes alkalmat. Addig is információt gyűjt, amiből csak tud. Szóval tartsd nyitva a szemed és a füled inkább. A legjobb ilyenkor, ha mi feleslegesen nem beszélünk! -hintettem el. Nem mintha a másik lány ne háborgott volna egy sort.  Szóval őt is beavattam.
   -Mizuki~chan -gyűjtöttem be, lehetőleg még az előtt, hogy sokk terápiát kapott volna ő is. Ha ő meg itt nekem csak üzbégül fog tudni a következő alkalom után, az üzbéget pont törtem, szóval nehezebb dolgom lett volna a fordításával! -Jelen esetben az a legbiztosabb, ha nem magyarázunk feleslegesen. Úgy sem érti meg a jelen lévő elrablónk, annyi IQ~val már nem rendelkezik látható módon. -súgtam oda neki, lehetőleg csak közöttünk maradjon.  Ahogy végzett Hida~val, császkáltam, a lányokkal lehetőleg oda hozzá a gép végébe.
   -Őszinte részvétem Hombre… mindenminémű kapcsolat ezzel a hirig bigével -jeleltem neki a siketek jelnyelvén. -kész Tortúrát von maga után! -utaltam a horror koronázatlan királyának a könyvére is egyben. Valahogy nagyon adtam a párhuzamot eközött a bige között, az ottani főszereplővel. Az arcunkba tolt magyarázatra csak elhúztam a számat. Hogy oda ne rohanjak a nagy aggodalmukért az emberiséggel kapcsolatban. Álszent bagázs az egész. Valahogy nem győztek meg arról, micsoda emberbarát szervezet lennének. Ahogy velünk is bántak, na meg az elhintett történet alapján, mi voltunk a csali, akikkel jól akarják lakatni ezeket a vérszopó valamiket. Arról nem is beszélve, hogy az ő általuk összeszedett infókkal úgy manipulálhattak, ahogy akartak. Nem hittem el egy szavukat sem. Szó nélkül nyúltam a visszakapott dolgaimét, meg ellenőriztem át őket már csak paranoiából is. Ott torpantam meg egy mozdulatra, ahogy kezembe vettem a cuccaimat. Poloskát érzékeltem rajta, bár nem keveredett a saját gépemmel. Nem volt túl észrevehető az a parányi fekete pötty, amivel megbogarasítottak. De nem csak az én cuccomat, a többiek felől is éreztem ugyanezt. Egy észrevehetetlen mozdulattal morzsoltam szét a sajátomat, meg kerestem az alkalmat, hogy feltűnés nélkül felhívhassam rá a figyelmét a többieknek is.


« Utoljára szerkesztve: 2018. Máj. 26, 12:53:16 írta Hoshi Ryohei »

(click to show/hide)

Karakterlap

Izakura Rinon

Maestra (Karmester)

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 87

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Rózsaszin és Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#FF44D9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #27 Dátum: 2018. Máj. 27, 00:46:56 »
Ügynöki képességeit bevetve igyekezett a terepet alaposan átvizsgálni amennyire csak lehetett. Szerencsére Ayame cselekedetének köszönhetően kiderült, hogy az egyik ajtó mögött C4-es detonátor is lapul. Shadow elgondolkodik egy kicsit, miközben Ayamera bízza a konfliktus kezelés bonyodalmait. Egy ideig oda is pillant az ajtóhoz, ahol előbb voltak a lánnyal, majd újfent a kamerák felé pillant és végezetül a biztosíték dobozhoz is vesz egy pillantást. Valami nem stimmelt neki. Még mindig zavarja a csőrét, hogy a dobozban miért volt kevesebb biztosíték, mint amennyinek benne kéne lennie alapjáraton? A televízió is szintén zavarja. Főképp, hogy mikor alaposan megpofozta, éles fájdalmat érzett a karjánál, ahol rá aggatták az órának tűnő szerkezetet. Egy ideig gondolatain keresztül bíbelődik és igyekszik valamiféle teóriát kigondolni, mikor félbe szakítja a szőke lány zokogása. Fel sóhajt egy kicsit, majd unott arccal odasétál a lányhoz és megpróbál lelket önteni belé, miközben megveregeti a vállát.
- Don’t worry girl! Csak találunk valami solutiont.
Sajnos Shadow ügynök nem éppen az a fajta ember, aki másokat tudna nyugtatgatni. Inkább gyilkolásra képezték ki, sem, mint pszichológusnak. Saját magáról is jól tudta, hogy nem egészen kiváló az emberi kommunikációk terén, ezért reméli valahol, hogy Ayame gyorsan fog kapcsolni és némi segítséget nyújt, hogy a szőke leányzó végre megnyugodjon. Az idősebbik férfi, aki alaposan megszorongatta már szegény srác grabancát, végül rá szánja magát a kommunikációra. Shadow felkapja a fejét és végig méri a férfit, miközben beszél. A neveket szerencsére gyorsan megjegyzi, arcokkal párosítva. Miközben a többiek bemutatkoznak, igyekszik a testbeszédet figyelni. A hangjukból sejti, hogy némelyiküknek gond van az önbizalmával. A leggyengébb láncszemet Catherinet tartja, de Josht sem hagyja ki a listájából. Úgy érzi kettejükre kell a leginkább figyelni majd.
- Well… my name is Shadow. I know! Nem egy real name hangzású, but believe me. This is my name.
Nevével sok esetben került már bajba, mikor egy civillel igyekezett társalogni. Gondolkodott már rajta, hogy valami állnevet kéne benyögnie, hogy ne nézzék hülyének vagy esetleg ne tűnjön gyanúsnak, de végül nem erőlteti meg magát. Felesleges időpocsékolásnak és erő befektettetésnek tartja, hogy egy állnevet találjon ki magának. Ha az Ügynökség majd adni fog neki egyet, azt fogja használni. Addig is bőven beéri a Papitól kapott Shadow becenévvel. A bemutatkozás után, újfent a férfi felé fokuszálja a figyelmét. Összefoglalóját halván kezd valami teória előállni a fejében. De egyellőre úgy érzi nem szükséges megosztania. Több információra lenne szüksége mielőtt valami ostobaságot mondana ahogyan azt az egyetemista srác teszi.
- Boy! Ha Billy bácsi megakarna minket fuckolni akkor a mounthonknál lenne fordított medvecsapda… to much horrorfilmet sawoltál.
Az idővel kapcsolatban egyetért. Lehetségesnek tartja, hogy a szerkezet nem véletlenül lett kitéve a falra. Valamiért elrablóik akarja tudatni velük az időt és a napot. A kérdés, hogy milyen szándékkal.
- I think our son of a bitch, dickhead, asshole faszi nem véletlenül Semi 1911-es pisztolyt dobott a kezünkbe. This pistol is a beginner weapon. I mean this, kezdőknek szokták oda adni, akik megakarnak tanulni shootolni egy kezes weaponnal. But very strange this weapon.
Emeli fel a társaságnak eközben a saját pisztolyát.
- A weightja nem egészen cool. Ennek a pisztolynak érzésből többet kéne nyomnia. Second ami még furcsább az ott.
Mutat a biztosíték doboz felé. Egy ideig várakozik, hogy mindenki szemügyre vehesse majd folytatni kezdi a mondandóját.
- Abban a fuseboxban összesen hat fusenak kéne lennie. És csak three fuset találtam benne. Something shit in the air. Arról nem is beszélve, hogy kiderült later az egyik door közelében C4-es bomb van. Valószínűleg a többi closed doornál is van hasonló suprise.
A többieket természetesen végig fogja hallgatni, ha esetleg megosztanák saját észrevételüket. Mikor éjfélt üt az óra, tekintetét rögtön a televízió felé irányítja.
« Utoljára szerkesztve: 2018. Máj. 27, 00:50:23 írta Ahmad Al Saliha »

Karakterlap

Shirei Tenro

Futár (Fox)

Quincy

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
19 300 / 30 000

Hozzászólások: 143

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 11 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #28 Dátum: 2018. Máj. 28, 13:05:15 »
Elég sokan felléptek az összedolgozás gondolata ellen. Nekem se volt ínyemre az egész, mégis passzivitást mutattam, mert józan paraszti ésszel rájöhettünk már, ez mekkora kutyaszorító. Gyakorlatilag időzített bombaként sétáltunk egymás mellett, amit egy gombnyomással aktiválhattak! Ilyen helyzetben az energiám inkább a valódi harctérre tartogattam, nem felesleges vitákra az emberi jogokról – még ha a belőle született beszélgetések érdekes irányokba is torkoltak.
- Köszönöm a segítséget! – mosolyogtam Mizukira, mikor már valamivel jobban éreztem magam. Nem akartam visszaélni a kedvességével, meg egyébként sem a világvégét éltem meg, csak taccsot dobtam ébredéskor.
A kezdeti pánik rizikóján túlesve hasonló pókerarcot vettem fel, mint Kane esetében, amikor épp csak bemutatkozott. A viselkedésével, a dolgaival cirkuszba illőnek tartottam, de… soha nem gondoltam, mennyire képes megedzeni velük. Ezeknek a képeknek a sodrásában kevésbé tűnt furcsának Aoi folyamatos idegen nyelv használata. Oké, rendben van, láthatóan tolmácsolták, viszont nekem fordíthattak bármit bárhogy: „amit-soknak-tartok-arra-nem-figyelek” elven a leányzót kizártam a tudatomból. A szőke hajú ipse szavaira meg lelkesen bólogattam, elvégre, ha már követni kezdtük a fekete nőt, az utolsó vágyaim közt szerepelt, hogy az épületen belül elraboljon még egy embere. Ám lehet ezerszer jobb lett volna, mint a következőleg megpillantott személy.
Lehet maradt még bennem valami a sokkból. Nem ismertem fel, egyszerűen csak rémesnek tartottam a kisugárzását. Emellett megerősítette bennem a halvány körvonalazású negatívot folytonos provokációjával. Lehet máshol ez valamiféle előnynek is nevezhető, erőfröccsnek a nehéz helyzet előtt, mégis nevetségesnek tartottam az egészet. Mármint idegen bandaként egy katonai helikopterben? Ugyan már! Mindezt valakivel, akihez illik a beceneve: „Vulture”!
A kikosarazott férfivel lefolytatott műsora után legszívesebben kihajítottam volna a gépből, hiszen ezt mégsem érdemelte meg. De akkor valószínűleg engem szednek le, így nyugodtan ültem, keresztbe tett lábakkal és kezekkel. Átpörgettem fejemben a templomi misének is eladható sztorit, körbepillantottam mindenkin, végül nagyot sóhajtottam.
- Mi garantálja azt, hogy a többi túsz nem vált még szörnyeteggé? – szegeztem kérdésem az ügynöknőnek.
Mérget vennék rá, hogy Ayamét láttam közöttük!! A szőkésbarna haj, a kék szemek, meg az az arcforma… számomra összetéveszthetetlenek. Emlékszem, vele folytattam le mély párbeszédet a Quincy létről. Bele kell még tanulnia, már csak ezért is lenne korai a halála. Úgy aggódom miatta… Fél pillanatra a térdeimhez hajoltam, és némán a kezeimbe temettem arcomat. Nem akartam, hogy feldobja a talpát, ez motivált a küzdelem irányába.
Miután sikerült helyretennem az érzéseimet, visszahelyezkedtem az előző pozitúrába, majd a többiek példáját követve a cuccaimért nyúltam. Két rózsaszín tasakba összeszedett gintou kapszula, ezeket neveztem ténylegesen a sajátjaimnak. A hátramaradt felszerelések csupán kiegészítő szerepet töltöttek be. Ha egyedül rajtam múlott volna a döntés, hozzájuk se érek, azonban így is sok idő ment el: párunk részéről műsorozással, részemről csendes passzivitással és fölös filózgatással.
Úgyhogy elsőként azt a szerkezetet vizsgáltam meg, amire a kódnevem volt ráírva. „Arrow”? Mit jelentsen ez? Miko társném megelőzött az ehhez kapcsolódó kérdés feltevésével, tehát ennél a pontnál érdeklődő képpel vizslattam Vulture-t, hátha a kulturt mellőzve ismét valami frappáns választ nyújt majd.
- Hmm, összefüggésben állnak a kódneveink azzal, hogy ez az „ügynökség” unalmában kémkedett utánunk? – Én csak erre tudtam tippelni. Elvégre abból kiindulva, amit még Miss Church mondott lehengerlő belépője után… Felvállalta, állítása szerint mennyi mindent tud rólunk. Szóval köztük a fajtámat, ami folytán nálam még logikusan jött ki az „Arrow”. Kíváncsi voltam, mit felel az ügynöknő erre, de a Mizukinak szánt válasza is érdekelt, hisz ki tudja? Nagyon sok szempont alapján kaphattunk olyan neveket, amit személy szerint hallani sem akarok később.

Karakterlap

Miyake Diran

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 000 / 15 000

Hozzászólások: 37

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 9 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hadművelet neve: X
« Válasz #29 Dátum: 2018. Máj. 28, 20:03:56 »
Azt hiszem, irtó nagy bajba sikerült keverednem, és az életem tovább bonyolódik abban a pillanatban, amikor realizálódik bennem, hogy talán tényleg ismerik minden kis titkunkat, többek közt az én igencsak féltve őrzött, nem reklámozott hobbimat. Kétféleképp is véget érhet ez az egész. Vagyis inkább három, de az utolsóra nem is nagyon akarok gondolni. Az egyik végén boldogan, mindenféle probléma nélkül, néhány kisebb-nagyobb horzsolással hazabandukolok a kis lakásomba, majd a kanapéra ülve elfogyasztok egy üveg jó, hideg sört. A második, hogy a küldetésünk végén csinos ezüst karperecek kattannak a csuklómon, és életem hátra lévő részét börtönben tölthetem arra készülve, hogy mikor döntenek úgy, hogy feleslegesen foglalom a helyet, és gyorsan eltesznek láb alól. A harmadik pedig… nos… az, hogy egy csinos kis hullazsákban hagyom el a létesítményt. Ez utóbbi lehetőség nem hangzik olyan jól, így inkább nem is gondolok rá.
Csendesen indulok el a többiekkel Miss Templom után, hogy végül egy helikopternél kössünk ki. Nyugodtan szállok fel az ablaktalan gépre, és foglalok helyet az egyik ülésen és abban a pillanatban egy kellemetlen és ismerős érzés kerít hatalmába. Tekintetem a pilótafülke felé irányul, és pár pillanat múlva meg is találom nyugtalanságom forrását. Ugyan az a nő áll velünk szemben, aki a nyakamba szúrta a tűt. Kissé meglepődve figyelem a közte, és a szőke katonának tűnő pasas közötti közjátékot. Kétség sem kizáró, hogy korábban már találkoztak, és talán történt valami kettejük között. Ez azonban nem rám tartozik. Legalábbis amíg nincsenek útban, és nem akadályozzák a túlélésemet.
Kifejezéstelen arccal figyelem a hallgatom Vulture ügynököt, ahogy előadja nekünk a kis feladatunkat. Igazán jól hangzik, de tényleg. Mint valami kellemes kis húsvéti mese. Attól persze némileg jól érzem magam, hogy nem én vagyok az egyetlen szörnyeteg a világon, de Vulture ügynök elmondásai alapján ők talán még rosszabbak, de azért gondoljuk végig egy picit. Ők csupán ösztönlények, akik azért ölnek, mert úgy érzik szükségesnek. És ott vagyok én, aki pusztán hobbiból, mert valami nem stimmel a fejében. Azt hiszem én nyertem. Bár azt hiszem, az rájuk is és rám is érthető, hogy nem kedveljük a fényt. Lényegében csodálatos képességeim semmit sem érnek, ha túl sok a fény. Kellemetlen… Hacsak nem lenne valami robbanó chip az agyamban, azt hiszem a kisujjamat sem mozdítanám a foglyokért, elvégre nincs hozzájuk közöm, és nem szeretek önjelölt szuperhőst játszani, aki golyók elől elugrálva, vagy magáról lepattintva őket megmenti a napot és a túszokat. A Sötét Igazságosztó, vagy valami hasonló név sokkal inkább illene rám, és inkább lennék valami antihős, mint  szuperhős. Sose szerettem kívül hordani az alsógatyám. Nem áll jól.
Magamhoz véve a régi és új cuccaimat, úgy döntök megszabadulok a zakómtól, és ingujjamat is feltűröm kissé, hogy kényelmesebb legyen a ruházatom, ha már Rambósat kell játszanunk. Felcsatolom karomra térképnek beállított eszközt is, hogy még csak véletlenül se tévedjek el, ám előtte leellenőrzöm a rajta lévő egyáltalán nem menő fedőnevem. Black. Nem túl kreatív. Lehetett volna Shadow, Szép fiú, vagy nem is tudom... Szerintem ha picit megerőltették volna az agyukat, biztos kitalálhattak volna valami olyat, ami igazán nagyot üt.


"Sometimes I wonder what it would be like for everything inside me that’s denied and unknown to be revealed. But I’ll never know. I live my life in hiding. My survival depends on it."