Szerző Téma: Watanabe Yuusuke  (Megtekintve 322 alkalommal)

Description: átdolgozott (rendszerhez szabott) képességek és bankai

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Watanabe Yuusuke

Kapitány

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 000 / 45 000

Hozzászólások: 63

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 32 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninomiya Mitsuko - felesége

Post szín:
#0073e6


  • Profil megtekintése

Elérhető Elérhető

Watanabe Yuusuke
« Dátum: 2018. Jún. 02, 19:48:32 »
A Zanpakuto Belső világa:

A Zanpakuto belső világa egy több ezer méter magas hegy csúcsa, minek a tetején egy hatalmas, hófödte szirt található, amin Aoki kényelmesen elfér sárkány alakjában. Körös - körül, ameddig a szem ellát mind hóval borított, ám a sárkány szirtjénél valamivel alacsonyabb hegycsúcsok helyezkednek el.

SHIKAI:


Neve:Aoki Za Kyodai Souryuu (Aoki a hatalmas azúr sárkány)
Parancsszava: Hyouketsu, Aoki! (Fagyassz, Aoki!)
Fajtája: Jég alapú
Alak:
A parancsszó elhangzása után a katana alakja megváltozik, laza, össze nem kapcsolódó jégkristályok alkotják. Formája miatt törékenynek tűnik, inkább kiállítási darabnak, semmint halálos fegyvernek, a látszat azonban csal. A kard pengéje világoskék, jeges színben pompázik egészen a markolat aljáig, a többi része pedig fehér jégcsapokból áll.
Technikái:A zanpakutuo képességei jórészt passzív képességekből állnak, mivel Suke igen járatos a kardforgatásban. A shikai forma képességeivel elsősorban arra hivatott, hogy Sukét asszisztálja végrehajtott támadásai közben, amiket remekül kombinál a passzív képességekkel.

• Hyoumu (Hegyi köd): A parancsszó elhangzására dermesztő, hideg, és szinte átláthatatlan ködöt hív le a hegyekből, amiben Yuusuke probléma nélkül tájékozódik, az ellenfél ezzel szemben szinte alig lát, így a támadásokra sem képes időben reagálni. Az ellenfél gyorsasága, sebessége nem változik, csak észlelési képességei korlátozódnak le. Ha Suke zanpakutora tett pontja nagyobb, mint az ellenfél reiatsu érzékelése, akkor Suke lélekenergiáját nem lehet érzékelni a ködben, ha 1-2 pontos eltérés van, akkor csak gyengén, ha az ellenfél értéke nagyobb, akkor csupán a ködön nem lát át, de érzékelheti Suke lélekenergiáját. Köd területe nem végtelen, megidézése pillanatában egy 50x50 méteres területet fed le aminek Yuusuke akkori helyzete van a középpontjában, és ami minden zanpakutora tett 5 pont után 50 méterrel növekszik.

• Aisu Tate (Jégpjajzs): Yuusuke képes a shikai és bankai szintjén megidézni ezt az alapvetően védekező képességet. A parancsszó elhangzása után a bal kezén egy fagyási folyamat indul meg, ami néhány másodperc múlva felveszi igazi alakját, egy tömör jégpajzsot a teste körül. Ezzel Yuusuke képes a közelharci és távolsági támadásokat kivédeni, illetve a kidouknak is ellenállbizonyos szintig. Yuusuke zanpakutojára tett pontjainak megfelelő, vagy annál gyengébb támadásokat teljes egészében kivéd, viszont az annál nagyobbakat csak tompítja. Háromszor tud hárítani a képességgel, utána 2 kör elejéig nem tudja használni a képességet.

• Hokkyoku Sawaru (Fagyos érintés): Passzív képesség. Ez a képesség automatikusan aktiválódik, mikor Yuusuke előhívja shikai képességét, és bankaiban is aktív marad.
Lényege, hogy ha Yuusuke eltalálja és megsebzi ellenfelét, a kard által okozott seb és annak közvetlen környéke megfagy, ezzel is lassítva az ellenfelet, és fájdalmat okozva neki. Nem halálos, de nagyon hatékony az ellenfél lassítására, hátráltatására. A fagyott bőrfelület a vágás, vagy szúrás körül közvetlenül jelenik meg, és a sebet körülvevő egy cm-es felületet érini a. Az ellenfél minden 5000 LP-je után 1 cm-rel nő a fagyott felület nagyság, maximum 5 cm-ig, tehát ez maximum 1+5 cm fagyott felüleltet jelent az okozott seb, vágás körül.

 
BANKAI:
Parancsszava: Souryuujin Aoki (Azursárkánykirály Aoki)

Yuusuke előre nyújtja karját, kardját a föld felé tartja és kimondja a parancsszót. A következő pillanatban Őt magát befedi átláthatatlan lélekenergiájának aurája, az égen pedig ezüst-szürke felhők jelennek meg, hirtelen fagypont alá zuhan a hőmérséklet, majd elkezd szakadni a hó. Rövid, néhány másodperces változás után enyhül a lélekenergia aura, majd teljesen eltűnik, és megjelenik Yuusuke bankai formájában. Jobb szeméből eltűnik az írisze, és a pupillája is, szemfehérje pedig azúrkékké változik, bal szeme ezzel szemben változatlan marad. Jobb karján kézfejétől kezdve két, szintén azúrkék tetoválás futja körbe karját egymást keresztezve, egészen a válláig, ahol összeérnek. Ezzel egy időben teste, hátra körül tűhegyes jégcsapok jelennek meg szárny alakban jobb és bal oldalon is öt-öt darab. A jégcsap-szárnyat kedve szerint mozgathatja, mintha igazi szárny lenne, azonban repülni nem tud vele. Jobb kezében marad kardja, ami azonban korábbi shikaiban felvett formájától eltérően bankaiban felveszi gyönyörűen megmívelt alap katana alakját.



• Ryuu no Tsubasa (A Sárkány Szárnya)

A képesség lényege, hogy Yuusuke Lélekölőjének hegyével célozva ki tudja lőni a jégcsapokat, egyszerre többet, de akár az összeset is. A jégcsapok újra megjelenésének ideje a kilövésüktől számított harmadik kör. Ez a képesség különösen veszélyes ha Yuusuke egy, már a Sárkány Vére képesség által affektált ellenségen használja, akinek reakcióideje már meggyengült a képességtől.


• Ryuu no Ketsueki (A Sárkány Vére)

Yuusuke végighúzza katanája élét tenyerén, vérrel itatva a kard pengéjét. Ha ezt megteszi, pár pillanat múlva a pengét kék derengés veszi körül, és éléből lassan aláhulló kék folyadékcseppek hullanak alá. Mondhatnánk azt is, hogy folyékony nitrogénhez hasonlatos. Attól kezdve, hogy Yuusuke aktiválta ezt a képességét, Zanpakutoja vágásaival képes hiportemiát előidézni ellenfeleinél, amennyiben megvágja őket. Az ellenfelek gyakorlatilag kihűlnek. A hipotermia három fokozatból áll, adott számú sikeres vágásnál, szúrásnál egy fokozattal feljebb lép, ezzel is gyengítve Suke ellenfelét. Gyógyítható támadás, azonban újbóli sebzés után kiújul a képesség hatása.

1. Fokozat (egy bevitt találat után)
Kis mértékben csökkenti az ellenfél testhőmérsékletét, így az 1-2 fokos hőveszteség izomremegéssel, reszketéssel jár. Szapora pulzus, gyors léegzetvételek, illetve megemelkedett vérnyomás észlelhető, az ellenfél füle cseng.

2. Fokozat (három bevitt vágás, szúrás után):
A testhőmérséklet folyamatosan csökken. A remegés megszűnik, bágyadtság, álmosság, érzékcsalódás jelentkezik. A vérnyomás csökkenni kezd, a légzés ritkul és felületessé válik. Szívritmuszavar lép fel.

3. Fokozat (öt sikeres támadás után):
A 27-20 fokos belső testhőmérsékletnél a pupillák tágak, a vércukorszint alacsony,  keringési rendszer működése ingadozik, gyakorlatilag ájulás közeli állapotba kerül az ellenfél.



Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 198

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 732 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Elérhető Elérhető

Re:Watanabe Yuusuke
« Válasz #1 Dátum: 2018. Jún. 02, 20:33:43 »
Üdv! :3

Szépen átdolgoztad a képességeket, amiket átbeszéltünk, a módosításokat elfogadom!
Ne felejtsd el felvezetni az adatlapodon a változást!

További jó játékot! ^-^

Karakterlap

Watanabe Yuusuke

Kapitány

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 000 / 45 000

Hozzászólások: 63

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 32 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninomiya Mitsuko - felesége

Post szín:
#0073e6


  • Profil megtekintése

Elérhető Elérhető

Re:Watanabe Yuusuke
« Válasz #2 Dátum: 2019. Febr. 15, 12:10:00 »
Jūbantai kapitányi pályázat



Hűvös hegyi szellő ringatja meg hajtincseimet, miközben lélekszakadva, ám eltökélten futok célom felé. Elrabolták Tőlem a legdrágább Kincsem, és nekem kutya kötelességem visszaszerezni! A semmiből érkezett a galád! Pihenőidőnket töltöttük Drága Egyetlenemmel, kvázi aludtunk éjjel, mikor arra ébredtem, hogy hirtelen feltámad  szél, és hatalmas szárnyak suhogásának közeledtét véltem felismerni, ahogy egyre közelebb és közelebb ér otthonunkhoz, majd az ismeretlen lény egy hatalmas reccsenés kíséretében letépi a tetőt, és dühös morgások, sziszegések közepette elragadja mellőlem a békésen alvó drága Feleségemet! Nem tudom miért, milyen indíttatásból csinálta ezt, de vissza fogom szerezni az én egyetlen Mitsum! :o Rohanok árkon-bokron, piaci áruson, öreg nénjén, utca végében pisáló részeg shinigamin keresztül, hogy ne veszítsem szem elől az égen, nem messze előttem repülő szörnyeteget, akinek karmai között életem Asszonya várja, hogy megmentsék! Már magam sem tudom, mióta loholok seireitei utcáin, mikor egy éles kanyar után, mintha csak egy másik dimenzióba léptem volna át, egy hatalmas mezőn találom magam, a távolban magas, hófödte hegycsúcsokkal körülvéve. A hirtelen váltás felett még csak-csak napirendre térnék, elvégre megannyi furcsa dolgot láttam már, ez is csak egy lett volna a sok közül...De miért vagyok harmad-akkora, mint egyébként? Legalábbis, furán kicsinek tűnök, meg a karjaim, tenyereim, meg mindenem is kisebb, mint az átlag. Néhány méterre tőlem megpillantok a földön egy pocsolyát, odalépek, belenézek, és amit látok, attól a szívem is megáll szinte. Azzal mondjuk tisztában volta meddig is, hogy kivételesen rendkívül jóképű és sármos vagyok (8)) és nem is ezzel van a probléma, DE MI A FRANC. MIÉRT NÉZEK KI ÍGY? Miért van ekkora fejem, és mi ez a pufi arc és miért nézek ki úgy, mint egy cuki öt éves? O.o Döbbentem tapogatom magam, hogy mégis mi ez, miért lettem egy törpe chihuahua, ám sokáig töprengeni nem tudok, mert ekkor egy sikítás, majd egy dühödt, diadalittas, ám igencsak vékonyka üvöltés üti meg a fülem. Igaz is! Elfelejtettem, hogy miért jöttem! Felkapom fejem, és a hang irányába nézek és akkor meglátom azt, amitől a vérem is kihűl egy pillanat alatt. Egy hatalmas száz-tornyú vár, aminek a legfelső tornyának erkélyén az én drága egyetlen Hercegnőm (hercegnői ruhában természetesen) dől neki az erkély falának, és engem figyel, miközben a hatalmas sárkány, akiben a saját Zanpakutuom szellemét, Aokit vélem felfedezni, a torony tetején gubbaszt, és továbbra is diadalittas mini-üvöltéseket ereszt meg, meg körülbelül húsz centis lángcsóvákat, amik jelenlegi állapotomban igencsak félelmetesesnek hatnak!
- Óh, én bátor Jegesmackó-Lovagom! T-T Ments meg ettől a galád szörnyetegtől! TwT - kiáltja Mitsu szürreálisan vékonyka hangon, ami olyan, mintha a jelenlévő három szereplő mindegyike héliumot szívott volna.
- Ha! Egyet se félj, Királynőm! *o* Levágom a galád bestiát, és megmentelek! *w* - kiáltom vissza bátran, majd magam elé tartom sárkányölő kardom, ami kb háromszor olyan nagy, mint én, és fogalmam sincs, hol volt eddig.
Aoki, a galád, dühödt mini-üvöltéssel lódul meg felém a kastélytoronyból és én is megindulok egy diadalittas - ám koránt sem kellően férfias- üvöltéssel a szörnyeteg felé, hogy egy hatalmas csapással levágjam a fejét. Mindent mozdulatot mintha lassítva látnék, az utolsó kép, ami szemeim elé tárul, az Aoki kitárt pofája, amint felém közelít, illetve hogy oldalról beúszik a kardom hegye, ami a sárkány nyaka felé irányul, majd...képszakadás.
Artikulátlan üvöltés hagyja el a torkom, amit csak azért merek megereszteni, mert tudom, hogy egyedül vagyok otthon. Ha Feleségem is jelen lenne, egész biztosan vissza fognám magam, de így nem kell így tennem. Az ébresztő óra, amit természetesen én felejtettem el beállítani, darabokban pattan vissza a szemközti falról, miután dühömben hozzávágom.
Mióta vissza tértem, soha egyetlen alkalommal nem sikerült elaludnom...igazából aludnom sem sikerült sokat azóta, erre pont most, pont ma...no mindegy, már nincs mit tenni.
Sietve pattanok ki az ágyból, majd kapkodom magamra a shinigami egyenruhám és nyúlok a kapitányi haori felé, ám a mozdulatot félbeszakítom, mielőtt hozzáérnék a kapitányi rangot jelző ruhához. Furcsa ez az egész. Régen napi rendszerességgel kaptam magamra, teljesen nyugodtan, hisz kapitány voltam. Voltam. Ez megváltozott. Idegennek tűnik számomra ez az egész. Rendben van ez így? Biztos, hogy jó döntés született? Nem lett volna egyszerűbb hagyni, hogy elsüllyedjek a feledésbe...? Szemöldököm összevonom, és magam korholva húzom el a számat, majd egy határozott mozdulattal felemelem a haorit a szék támlájáról, ahova oda volt készítve, majd magamra öltöm, és kilépek a lakás ajtaján, s az irányt az osztagom felé veszem.
Osztagom. Tényleg az enyém? Egykor az volt. Aztán megváltoztak a dolgok. Persze miattam. Az én hibám az egész. Őket pedig ott hagytam. Cserben hagytam őket, a második családomat, pedig számítottak rám. Megbocsájtották vajon? Vagy ettől kezdve gyűlölködő pillantásokat kell elviselnem végig, és a parancsokat, kéréseket csak tessék-lássék módjára csinálják meg, hajtják végre csak és kizárólag azért, mert a rangnak engedelmeskednek, nem pedig az Embernek? Ilyen, és efféle gondolatok követik egymást fejemben, miközben ráérősen ballagok az osztag felé. Sietnem kéne pedig, de a bennem felmerülő kérdések, kétségek, sőt, félelmek lassításra, majdhogynem megállásra késztetnek. A reggeli álmomat már teljesen el is felejtettem, pedig az sem volt semmi.
Végül is, mit tudok tenni, nem igaz? Ez van. Csak reménykedni tudok, hogy a srácok nem neheztelnek annyira, és talán idővel visszafognak. Én lennék a legboldogabb, ha még Anao lenne az osztag kapitánya, hisz a tanítványom...de kényszer helyzet kényszermegoldást követel, így, mint ilyen témában már tapasztalatot szerzett személy, kapóra jöttem.
Kisvártatva feltűnik előttem a már olyan jól ismert, és annyira szeretett kapu, rajta a jól ismert jelképpel. A nárcisz a misztikumot, és egoizmust hivatott jelképezni az osztagnál, ám ez már az Én regnálásom alatti időben sem volt jellemző az osztagra, és Anao vezényletével pedig még messzebb került a szimbólum jelentésétől, s ez így van rendjén. Amíg én vagyok a kapitány, egy rendes, normális, családias, jókedvű, de erős osztag lesz a tizedik, csakúgy, mint az előző Kapitány alatt. Talán egy kissé szigorítok majd az edzésterveken, meg beosztásokon, de ennyi. Nagy változást nem tervezek, hisz ami eddig jól működött, ezután is jól fog.
Áthaladok a kapu alatt, majd megpillantok két tisztet, akik egymással beszélgetnek, ám amint megpillantanak, abbahagyják a sustorgást, és tisztelegnek nekem, arcukon gyanúsan ördögi vigyorral. Összevonom a szemöldököm, Anao alatt híresen elkanászodott az osztag, ám remélem azért velem tisztelettel fognak bánni. Pár perc után odaérek a főépület ajtajához, hiszen először a saját irodámat szeretném meglátogatni.
A helyiséghez érve megpróbálok benyitni, majd belépni az ajtón, ám meglepődve látom, hogy az ajtó zárva, fejmagasságban pedig egy kis cetli van felragasztva, amin ez áll: "A kulcsot megtalálja az ebédlőben, Taichou! ,,l,,".
Igen, a kézjel is ott van. Halántékomon az egyik ér vészesen megremeg, ahogy az üzenet végére érek, majd immáron gyorsabb tempóra kapcsolva indulok tovább a folyosón, az étkezők felé, magamban füstölögve.
~ Na várjatok csak...arcátlan kis...
- Ah Taichou! Újra itt! Üdvözlöm! - a hang egy fiatal sráctól jön, aki az egyik tisztem lehet, és a kezét nyújtja felém üdvözlésképpen. Jobban megnézve, emlékszem is rá régről, kifejezetten tehetséges fiú. Haragom gyorsan elfelejtem, majd odanyújtom a kezem...csatt. Férfiasnak nem nevezhető kiáltás hagyja el a torkom, mikor elér a sokk, ugyanis abban a pillanatban, hogy megfogom a kezét, megráz valami. Levegő után kapkodva nézek a srácra, aki gonoszul elvigyorodik, s már tisztán látom, hogy a tenyerében egy apró kis szerkezet van, ami nyilván az én kisütésemre szolgált. A srác nagy vigyorgás kíséretében elrohan, majd a folyosó végén jobbra fordul.
Több se kellett, elég volt ennyi! ANAO! MIT MŰVELTÉL ITT?! Mindenki megbolondult?
Rohanni kezdek a tiszt után, hogy jól megleckéztessem. Csak várj, örök életed végéig wc-t fogsz pucolni, ha utolérlek!
Hamar odaérek a folyosó végére, és egy csúszással beveszem a kanyart, miközben a srác önfeledt kacagása cseng a fülemben. Amit viszont nem veszek észre, hogy valaki "véletlenül" egy banánhéjat felejtett a padlón, amire olyan szép pontosan lépek rá, ahogy az meg van írva. Lábam alól kicsúszik a talaj, ahogy össze borulok, mint egy zsák krumpli, esés közben sikerül még a falat is megfejelnem, de úgy, hogy be is reped.
Nagy nyögések közepette tornázom fel magam legalább ülő helyzetbe, és vakarom meg a fejem búbját, ami csak úgy lüktet az ütéstől. Természetesen a tisztnek már nyoma sincs, gondolom az ebédlőbe futott. Igazából teljesen mindegy, hova futott, meg fogom találni. És akkor neki is fájni fog!
Nagy nehezen feltápászkodok, majd folytatom az utam, de ezúttal óvatosabban, minden kanyart, aprólékosan átvizsgálva, nehogy még valamibe belelépjek. Az ebédlőbe egy kis téren keresztül vezet az út. Szerencsére probléma nélkül érek át egyik végéből a másikra, az azonban feltűnt, hogy sehol senki. Mintha az egész osztag eltűnt volna. Kisérteties csend honol mindenhol. Úgy tűnik, ennyi volt a meglepetésekből, jóideje nem történt semmi, szóval remélem csak egy csintalan tiszt bohókázása volt az egész. Kinyitom az ebédlő ajtaját, ami egy kis térbe vezet, ahonnan még egy ajtó nyílik magára az ebédlő helyiségre, majd belépnék rajta, ám valamiben elakadok. Befóliázták a bejáratot. :| Próbálok kikecmeregni a ragadós fóliából, ami félig meddig sikerül is, egyik kezemet sikerül kiszabadítanom, és páros lábbal ugrálva igyekszem a következő ajtó felé. Most már teljesen mindegy, tiszta ideg vagyok, csak érjek oda az ebédlőbe, kicsinálok mindent és mindenkit, azt is megbánják, hogy az osztaghoz csatlakoztak! Belépek, pontosabban beesek az ajtón, ami befelé nyílik, és abban a pillanatban egy vödör víz hull rám az ajtó tetejéről, teljesen aláztatva mindenem. Kész. Ennyi. Eddig bírtam. Már épp kezdeném elordítani magam, mikor meglátom, hogy (első ránézésre) az egész osztag, minden tag ott vár az ebédlőben, hasukat fogják a nevetéstől, van, aki még sír is, úgy potyognak a könnyei. Hirtelen síri csend lesz a teremben, egy szót sem szólok, inkább, valószínűleg azért, mert semmi kedves nem jönne ki a számon jelenleg. A terem végében, a nagy asztalnál, ahol mindig helyet szoktam foglalni, áll a fiatal tiszt, aki kezet fogott velem a kapitányi iroda előtt, arcán sugárzó mosollyal, az asztalon pedig egy szépen díszített ünnepi torta van.
- Anao-kapitány, és előtte a Taichou is arra tanított minket, hogy mindig tartsunk össze, és alkossunk egy nagy családot, mindig legyen jó kedvünk, és sose adjuk fel! Egy családtagot csak szeretettel lehet köszönteni, és mi így is tettünk. Üdv köztünk újra, Kapitány! - tárja szét a kezeit, majd a teremben mindenki odasereglik körém, sokan megölelnek, kezet fognak velem, mindenki körbevesz, mindenki örül, valaki még egy törölközőt is kanyarít a nyakamba, csak hogy legalább a fejem meg tudjam törölni, s miközben ezt teszem, csak arra tudok gondolni, hogy hogyan is tudtam haragudni ezekre a tisztekre, hisz Ők a második családom, akikért bármit megtennék! Még ajándékot is kapok, egy könyvet, amiben az osztagról készült fotók találhatók meg. Sok az én időmből származik, megint más képek pedig az előttem, illetve utánam történő dolgokat foglalja össze. Arcomon meleg mosollyal nézem végig a képeket, majd köszönöm meg mindenkinek a "köszöntőt", majd a srác megszólal a hátam mögött.
- Reméljük azért nem vittük túlzásba a dolgokat, és nem haragszik ránk a Taichou..!
Nem válaszolok egyből, de arcomon ugyanolyan ördögi vigyor terül el, mint amilyet Ő villantott rám a folyosón nemrég.
- Óh, én nem haragszom. Úgy hallottam, hogy a Hachibantaiban krónikus takarító-személyzet hiány van.... - jegyzem meg gonoszul, majd leülök a tisztjeim közé, hogy ha már egyszer itt vagyok, megkóstoljam a tortát...ami, amint leülök az asztalhoz, és elkezdem szeletekre vágni, a képembe robban...
« Utoljára szerkesztve: 2019. Febr. 15, 12:22:58 írta Watanabe Yuusuke »


Karakterlap

Shihouin Yoruichi

Főadmin

Developer :x

Adminisztrátor

*

Hozzászólások: 154

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 4 559 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése
  • Bleach szerepjáték

Elérhető Elérhető

Re:Watanabe Yuusuke
« Válasz #3 Dátum: 2019. Febr. 21, 22:16:36 »
Hajhó~

Jajj... :D :D Rég olvastam már vicces pályázatot, és néhol azért eléggé elnevettem magam. Sajnálom Sukét. Részben mert sárkányt kellett ölnie, ami Aokira hasonlított, részben pedig hogy rendet kell teremtenie a 10. osztagban, Anao után. :D :D
Na, de nem is szaporítom tovább a szót, elvégre lényegében visszakaptad azt, ami egykor a tiéd volt, így mást nem is mondhatok, minthogy a pályázatod elfogadom.

Ne felejtsd el lejelenteni a kapitánnyá válásból adódó extra pontjaidat a Pontozósdiban. ;)

További kellemes játékot!