Szerző Téma: Hirase Keisei  (Megtekintve 217 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Hirase Keisei

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 750 / 15 000

Hozzászólások: 54

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#0066cc // #3AA1E6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Hirase Keisei
« Dátum: 2018. Jún. 14, 02:39:52 »
Engedély az átalakításra: megvan Yorcsitól *>*
Zanpu Yorcsival egyeztetve bár nem tudom, hogy ez mennyire fontos.
Illetve Maximilian leadásából keletkező 2750 lpt (szerzett lpnek a fele) szeretném Keiseinek jóváíratni majd.


.: Adatlap :.

Név. Hirase Keisei
Nem: férfi/fiú
Kaszt: Shinigami
Kor: ~200

.: Jellem :.

Összetett személyiség. Szeret beszélgetni, új embereket megismerni azonban nehezen barátkozik és nem is szereti magához közel engedni az embereket. Megmarad inkább a haveri szintnél. Általában jókedvű viszont hamar elmegy a kedve bizonyos dolgoktól. Szeret minden helyzetet lazán kezelni még akkor is ha belül szétfeszül az idegességtől. Iszonyatosan makacs, ha valamit a fejébe vesz vagy akar akkor az pontosan úgy van ahogyan mondja vagy akár az utolsó levegővételéig is, de megteszi. Szereti kiszínezni a dolgokat, szeret történeteket mesélni és általában mindegyikben Ő a főhős viszont a nagyon komoly hazugságokat nem tűri el. Pont ezért nem szimpatizál lélekölőjével, aki teljes mértékben az ember megtévesztésére képes. Szeret cifra szavakat használni és ha úgy van akkor nem fogja vissza magát káromkodás terén sem. Könnyen megbocsájt viszont nem felejt el semmit sem. Legnagyobb vágya, hogy a legerősebb és legbefolyásosabb halálisten legyen A Tiszta Lelkek Városában.

.: Kinézet :.

Középhosszú, orra hegyeig érő sötét színű haja és vilagoskék kék szeme van. Haját általában kiengedve szereti hordani csak és kizárólag bevetéseken, illetve edzéseken hajlandó összekötni. Magassága nem eget rengető, 178 centiméter magas amihez vékonykának tűnő testalkat párosul. (67 kg) Izomzata szálkás bár szeretne tömörebb izomzatot.  Szereti a shinigami egyenruhát, de ha teheti kényelmesebb, lazább öltözékeket hord a mai divatnak megfelelően .


.: Előtörténet :.
"Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle."


- Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy erős, legyőzhetetlen harcos.
- Hééé most nem arról volt szó, hogy a múltbéli hőstetteidről fogsz mesélni? - szakítja félbe a pompás előadást egy kényes fiú hang. Keisei barátságos tekintete a múlté, most jelenleg ölni lehetne vele miközben a fiúra pillant..
- Azon lennék ha nem szakítanál félbe.. minden hőstörténet ilyen királyi, fennhéjázó bevezetéssel kezdődik… szóval kuss és hegyezd a hallgatókádat.. >.> - morogta le a fiút majd sóhajtott egy nagyot és végigmérte a kis társaságot akik éppen arra vártak, hogy belekezdjen a mesélésbe.
- Tehát ott tartottam, hogy erős, legyőzhetetlen, meg élt.. bla bla bla.. na akkor el is kezdhetjük *>* - csapta össze izgatottan két tenyerét majd egy torok köszörülés után bele is kezdett a néhol kicsit kiszínezett történetbe..

~~~

Körülbelül kétszáz évvel ezelőtt történhetett, hogy egy ismeretlen, már-már elfeledett faluban megszületett. Születését különleges események sokasága ölelte körbe mint például az, hogy míg szakadt az eső közben a nap is hetedhét országra sütött. A falusiak egyből úgy gondolták, hogy Ő lesz az, Ő lesz a kiválasztott, aki megszabadítja a falut átkától és fényt, illetve boldogságot hoz majd mindenkinek.
A szülők nem voltak tehetősek. Néha maguknak sem tudtak mit adni ebédre mégis olyan boldogak voltak mintha a világ leggazdagabb emberei lettek volna. Az apa kovácsmester volt míg az anyja a földeket művelte kevés sikerrel ugyanis közel tíz esztendeje majdhogynem teljesen terméketlen volt a falu összes termőföldje.
Anyja a szülés megeröltetéseitől fáradtan ámbár szeretettel teli tekintettel néz a férfira akinek életét szentelte..
- Mi legyen a neve? - kérdezte a férfit, aki hosszú percek óta nem tudott megszólalni csak nézte újszülött gyermekét és feleségét.
- Legyen Keisei..- mondta elcsukló hangon majd elsírta magát örömében és most már kis családjára vetette magát, hogy megölelgethesse Őket.

Ahogy teltek, múltak az évek a kicsi Keisei úgy cseperedett. Korát meghazudtoló gyorsasággal tanult meg járni, illetve beszélni. Ezért egyre inkább kezdték tényleg a kiválasztott gyermeknek tartani azonban ahogy idősödött egyre több különleges és ijesztő dolog történt körülötte.
A szülei nem egyszer vették észre, hogy magában beszélget és amikor rákérdeztek, hogy mégis kivel beszél azt válaszolta, hogy a falu régen elhunyt lakóival akik örülnek, hogy végre van kivel társalogniuk és nem egyszer figyelmeztették hatalmas, gonosz lényekre akik majd eljönnek mindenkiért a faluban.
Ennek hamar híre ment a faluban és egyre több negatív vélemény kapott szárnyra. Sokak szerint végül nem is kiválasztott volt hanem egy agyalágyult, de volt, aki azt mondta, hogy a gonosz szülötte és meg kellene ölni.

Nyolcadik életévét töltötte be a fiú amikor elkezdődtek a katasztrófák. Házak dőltek össze a semmitől, emberek tűntek el, hatalmas lábnyomokra emlékeztető kráterek keletkeztek mindenfelé, de senki sem tudta mitől csak azt, hogy mindez Keiseiék közelében történt. Voltak akik megelégelték ezt és többször is felszólították a családot, hogy hagyják el a falut, de mivel szegények voltak mint a templom egere nem tudtak sehova se menni. Így fordult ez az egész dolog katasztrófába..
Az éjszaka közepén egy kisebb társaság akik ellenezték a faluban maradásukat megelégelték, hogy szép szóval nem hathatnak a családra. Meg akarták Őket ijeszteni ezért felgyújtották a házat. A dolgok viszont nem úgy sültek el ahogyan azt Ők gondolták. Keisei csodával határos módon megmenekült szülei azonban álmukban égtek halálra…
Ezt követően a városban megalakult a helyi őrség akik eleinte kaszákkal és sarlókkal járták minden nap az utcákat ilyesféle gaztevők után kutatva… A fiút pedig egyik szomszédjuk fogadta örökbe akinek betegsége miatt nem lehetett gyermeke.

~~~

- Ez unaaalmaaaas! - szakítja félbe a történetet egy éles fiú hang, aki ezt követően színpadias ásítással adta tudtára a mesélőnek, hogy tényleg annak tartja .
- Ha unalmasnak tartod ne itt mereszd a valagadat, pattanjál és nézd meg hogyan záródik az ajtó kívülről! >.> - teremtette le az elégedetlenkedőt majd miután az elhagyta a termet a többiekre szegezte tekintetét.
- Tényleg unalmas lenne? - tette fel a kérdést bár tudta jól a választ… Mindenki vadul bólogatott aminek következtében Keisei megvakarta a tarkóját… - Egye fene.. pofám leszakad, hogy mindig csak az akció meg a csihi-puhi, de legyen engedek most nektek… - morgott az orr a alatt majd jó pár évet kihagyva a történetből belekezdett a folytatásba.

~~~

Körülbelül tizenhat éves lehetett amikor a helyi őrség vezetője megkérte Őt, hogy csatlakozzon hozzájuk ugyanis sokszor segített már nekik elkapni gaztevőket vagy nyomravezetőként szolgál lopásoknál. A falu népessége növekedésbe kezdett, kezdett felvirágozni a termelés is, illetve a kereskedelem is. Nem tudta senki sem, hogy mitől, de végre boldogság lengte körbe a falut. Egészen addig a percig míg sorra el nem kezdtek lebetegedni az emberek egy eddig számukra ismeretlen vírustól, ami szélsebességgel végzett a falu lakosságának a felével. (pestis) Akkor még nem tudták, hogy ő maguk idézték elő a vírust azáltal, hogy nem volt rendes temetése senkinek sem hiszen nem volt rá elég pénze az embernek, illetve temetkezésre alkalmas terület sem volt így egy távolabbi pontra dobták mind az emberi, mind az állati tetemeket. Ezáltal elszaporodtak a patkányok és elindult a vírus terjedése is.
Szerencsétlen Keisei sem úszta meg fertőzés nélkül azonban Őt a vártnál hamarabb döntötte le a lábáról a betegség és szempillantás alatt életét is vette… vagy éppen újat adott számára…

Meglepődötten pislogott amikor halott teste mellett állt és azt körülvevő embereket látta elszomorodva, sírva majd azt is végignézte ahogyan elégetik testét. Hiába próbált meg szólni nekik, hogy ne tegyék vagy más egyéb módon próbált volna velük kapcsolatot létesíteni, de mindegyik próbálkozás kudarcba fulladt így végül beletörődött sorsába...

~~~

- Hát itt meg mi a jó fene történik?! - csapódik ki a terem ajtaja és jelenik meg egyik tanáruk, aki egyből megpillantja az asztalon álló Keiseit. - Nem megmondtam már neked, hogy ne bolondítsd a népet a légből kapott történetekkel??? - kiabált rá szegény Keiseire, aki hirtelen köpni, nyelni nem tudott úgy megvolt ijedve.
- Mindenki haza, MOST! Holnap van életetek nagy napja, a vizsga amin ha átmentek halálistenek lehettek.. arra készüljetek ne ezt a kis mesemondót hallgassátok! -  zavart ki mindenkit a teremből a férfi majd mikor Keisei is ki akart sunnyogni Őt nem engedte..
- Tudom jól, hogy okos és tehetséges vagy és valószínűleg számodra a holnapi vizsgák egyike se fog gondot okozni, de vannak itt olyanok akik negyed annyi tehetségért is vért izzadnak, ne kábítsd őket holmi hőstörténetekkel, hagy Őket gyakorolni… most pedig eredj.. Pihend ki magad.. - engedte végül útjára a fiút, aki nem szólt egy szót sem csak ment és engedelmeskedett a parancsnak.

~ Ejnye kicsi Keisei.. hát hogy teheted ezt szegény párákkal? ~ szólalt meg elméjében lélekölője aminek cseppet sem örült. ~ Tudom, hogy hallasz szóval ne játszd meg magad ahogyan mindig teszed.. kezd idegesítő lenni.. Válaszolj nekem hiszen én te vagyok..~  mondta gúnyosan Hyourin. (csak így hívta lélekölőjét.)
- Örülnék ha ma is békén hagynál, megint nem tudtam végigmondani a történetet, nincs jó kedvem.. - mondta mérgesen a fiú majd mikor megérkezett szobájába minden előkészület nélkül borult az ágyára.
~ Aludj csak, holnap pedig mutass meg engem nekik, mutasd meg mire vagyunk képesek és nem fognak többet félbeszakítani Téged! ~ folytatta a szövegelés lélekölője, de erre már egyáltalán nem figyelt, hamar álomba szenderült.

Álmában egy tükörteremben tért magához. Nem ismerte a helyet, soha nem járt még itt. Egy dolgot viszont felismert. Lélekölőjének gúnyos nevetését hallotta mindenhol, csontig hatolt hangja és hallotta mindenhonnan…
- Üdv magadban..- köszöntötte Őt lélekölője miközben emberi kinézetet öltött. Egy alacsony, sárga szemű, fehér hajú és rókafülű fiú kinézetét vette magára akinek vállán egy kölyökróka csücsült. Arcát nem látta teljesen ugyanis orrától az álláig egy fekete róka arc szerű maszk takarta..
- Végre szemtől szemben is találkozunk, nem csak próbálsz elcsitítani. Álmodba sokkal gyengébb vagy ezért nem tudtál nekem nemet mondani most.. - mondta gúnyosan majd körbe- körbe kezdett el sétálni Keisei körül. - Itt az ideje, hogy elismerj, hogy tudd és használd az erőmet, hogy végre a teljes nevemen szólíts! - szinte parancsba adta a fiúnak a dolgot, aki csak állt komor arccal és nem szólt egy szót sem..
- Miért nem mondasz semmit? Nem tetszem? Vagy esetleg a helyszín nem tetszik? :/ - faggatta a fiút, aki végül úgy határozott, hogy megszólal.
- Tudom, hogy mire vagy képes, már akkor tudtam amikor megláttam azt a rókát a válladon. Sunyi, hazug vagy.. átversz bárkit, nekem nincs szükségem ilyen erőre! - mondta dacosan a fiú aminek következtében a szellem hangos kacagásban tört ki és már szinte a hasát fogta Tőle.
- Én vagyok a hazug? Én verek át bárkit? Mondd csak akkor Te mit csinálsz amikor a légből kapott meséidet adod elő és hősnek állítod be magad? Amikor Te vagy az első, aki elbújik a sarokban?? - förmedt rá a lélekölő a fiúra, aki megrezzent a hirtelen hangos beszédtől..
- Lehet, hogy kicsit kiszínezem a történeteket, de szinte mindenki tudja már, hogy a fele sem igaz.. mégis élvezik.. én élvezetet nyújtok, de Te? - morgott vissza a kardra, aki csak kacagott a válaszon..
- Én is tudok élvezetet nyújtani.. nézd csak.. - mondta Hyourin és egy csettintéssel megjelenítette Keisei elhunyt édesanyját és édesapját.
A fiú lélegzete elállt, szemei kitágultak. Idejét se tudta annak mikor látta utoljára ezt a két arcot… Majd hirtelen eszébe jutott minden… hogy élve égtek el, hogy kisgyermek korában veszítette el Őket… ordítva rogyott a földre, patakokba folyta a könnyei majd hirtelen megszűnt körülötte minden, az ágyában ült és a fejét fogva sírt… ekkor tudta, hogy felébredt.
Az órájára pillantott és látta, hogy van tizenöt perce odaérni a vizsgájára…

Lihegve ért a megbeszélt gyülekezőpontra ahol már elkezdődtek a vizsgára való felkészülések. Tüdejét majd kiköpte, levegő után kapkodott miközben tekintetével tanárát kereste akinél jelentkeznie kell..
- Hát itt van, késett pedig nem szokása! - hallotta meg az ismerős hangot a háta mögül. Egyből odafordult és látta, hogy az eddig keresett személy áll mögötte vastag mappával a kezében.
- Volt egy kis problémám… a lélekölőmmel… - mondta zavartan majd miután látta, hogy felírta a nevét el is vegyült a tömegbe, nem akart beszélni a dologról még most is bevillannak a képek az égő házról és szülei sikoltásairól..

Csak akkor tudta meg, hogy a vizsga fő feladata nem más lesz mint éles gyakorlatozás valódi lidércekkel szemben. Tanárai valami csalogató eszközt alkalmaztak az Emberek Világában egy mindentől és mindenkitől távol eső ponton. Amikor megérkeztek különleges kidou falak közé zárt hatalmas szörnyekkel találták szembe magukat. Mindegyik ilyen ketrecféleséghez járt egy tanuló ahol meg kellett küzdeni az ott elzárt szörnnyel. Így egyszerre derült ki mennyire ragadt meg a kidou, zanjutsu képzés a diákok fejében, illetve képesek e alkalmazni a shikait.
Keisei ellenfele egy tagbaszakadt mégis hatalmas lidérc volt aminek láttán majdhogynem a vér is megfagyott az ereiben. Soha életében nem küzdött még meg ilyen lénnyel annak ellenére, hogy nem egy története szólt arról, hogy egyes kalandjain megküzdött nem is egyel.
Mindenkinek egyszerre nyílt ki a kidou doboz és csak egyszerre léphettek bem kezdetét vette a vizsga. Keisei kezei remegtek ahogyan kardjáért nyúlt és amikor megfogta annak markolatát eszébe jutott az álma amikor a belső világában járt és, hogy mily megátalkodott tettet követett el az-az átkozott lélek.
El is engedte a kardot és úgy határozott, hogy a kidou tudását, illetve hakuda tudását fogja próbára tenni. Mélyen legbelül érezte, hogy ez nem a legjobb ötlet lesz a világon, de tartotta magát ehhez. A lidérc egyből rávetette magát ahogy belépett a ketrecbe így egyből helyváltoztatásra volt kényszerítve a fiú, de nem volt elég gyors mert a szörny másik kezét nem figyelte. Az teljesen frontálisan, oldalról találta telibe szerencsétlen, aki ennek következtében hangos csattanással landolt az egyik falon.
Halk puffanás jelezte amikor a földre ért. Levegő után kapkodott, de nem igazán sikerült beszívnia egy kicsit sem. Látása homályos volt, de még látta ahogyan a lidérc elindul felé és ismét rá akarja vetni magát. Guggolásba küzdötte magát majd az utolsó pillanatban egy határozott villámtánccal átcsúszott az óriás két lába között aminek következtében most az landolt a falon.
~ Használj.. ~ hallotta a fejében a legidegesítőbb hangot amit szíve szerint örökre lenémítana, de most igaza volt a kardnak. Használnia kellett, hogy legyőzhesse a szörnyet és beteljesítse álmát és halálistenné válhasson, hogy védje a gyengébbeket.
~ Csak mondd utánam.. Okiro!~ árulta el parancsát a lélekölő a fiúnak, aki még így is habozott pedig a szörny ismét támadásra készült..
~ Soha többet nem mutathatod a szüleimet. Csak akkor szólalsz meg ha kérdezlek és csak is akkor foglak használni ha nagyon szükséges...értetted?~ kérdezett vissza Hyourintól, aki halk hümmögéssel jelezte, hogy értette a dolgot, bár Keisei nem volt benne biztos, hogy ez tényleg ilyen egyszerűen meg is fog valósulni..

Sóhajtott egy nagyot majd előhúzta kardját. Nem tudta, hogy pontosan mi fog történni ezért fél is egy kicsit, de tudta, hogy nincs más választása.
- Okiro! – kiáltotta el magát aminek következtében testéből előtört világoskék lélekenergiája, illetve kardja is elkezdett világoskéken világítani majd mikor kialudt a fény látta, hogy egyszerű katanaja egy üvegkarddá változott. Ezen kívül viszont semmi különös változást nem érzékelt kivéve, hogy erősebbnek érezte magát.. sokkal erősebbnek..
~ Most mit kéne tennem? Suhintsak? Vagy idézzek villámokat vagy mi a pontos erőd? ~ kérdezte kétségbeesetten lélekölőjét, aki szokásosan csak nevetett.
~ Az én erőm az illúzió keltés. Miután a lidérc végignézte az átalakulást és látta azt a fényt a csapdámba esett most pedig azt láttatsz és hallatsz vele amit csak akarsz, gondolj bármire Ő azt fogja látni..~ mondta a kard meglepően kedvesen.
Ekkor Keisei egy hatalmas téglafalat képzelt el maga elé amire felkenődik a lidérc.. Meglepő módon az óriás lelassított azonban nem állt meg. Ez időnyerésre tökéletes volt. Ezt követően arra gondolt, hogy hármat lát belőle a szörny, ami be is vált ugyanis tőle jobbra a levegőre ugrott rá és csapott le pusztító erővel..
~ Tényleg megátalkodott erőd van és tényleg a másik becsapásán alapszik.. ebben nem tévedtem.. ~ mondta komoran amire a kard nem felelt. Ekkor a fiú megszorította a markolatot és shunpo segítségével ellenfele maszkjához villant amibe határozottan, szinte teljes erejéből beledöfte a kardot markolatig. A lidérc fájdalmasan felordított majd a földre rogyott és szépen lassan apró lélekszemcsékre kezdett bomlani. Keisei visszahelyezte tokjába a kardot aminek következtében megszűnt a shikai állapot. Fáradtság nehezedett vállaira, megterhelő volt számára ez a pár perces harc, hiszen semmi képzettsége nem volt ebből.
Amikor megfordult látta, hogy a kidou ketrec eltűnt tanára pedig mosolyogva tapsol tőle tíz méterre.
- Gratulálok, sikeresen átment a vizsgán. Miután mindent aláírt és elvégeztük a formalitásokat is nyugodtan térjen haza.. Értesítik majd, hogy melyik osztagba vették fel. - mondta a férfi kedvesen majd pár aláírásra várandó papírt tolt a fiú orra alá, aki villámgyorsan alákörmölt mindent és elindult haza. Boldog volt, hogy sikeresen átment, de most nem akart semmi mást csak egy jó forró fürdőt és egy mély alvást… az se izgatta jelenleg, hogy vajon hova fogják felvenni..


.: Zanpakutou :.


Név: Fueiku kagami hyourin (Hamis tükörhold)
Fajta: Illúzió
Parancs: okiro! (kelj fel!)
Támadások:
A parancsszó elhangzása után a kard világos kéken felragyog és egy fekete markolatú üvegpengévé változik. Ha valaki végignézi az átváltozást és látja a kék fényt akkor a lélekölő képességének csapdájába esik, ami nem más mint az illúziókeltés. Képes hamis képeket ( jelenlegi szintjén csak a távolságot, esetleg nagyon közeli ismerős alakok halvány képét, de ezeket is csak úgy, hogy mind mozdulatlanok.) kelteni, illetve hangokat és szagokat is. A shikai kinézete másra nem jó, csak kellék.
Jelenlegi szintjén maximum 2 körig tudja ezt fenntartani és minden a zanpakutoura tett 3. pont után adódik ehhez 1 kör. Ha megpróbálja két körnél tovább fenntartani akkor a lélekölő zabolátlanná válik és a használója is a csapdájába kerül, illetve eszméletét veszíti.

*Egyéb tudnivalók: Keisei nem szereti használni lélekölőjét, túlságosan is emlékezteti a képessége önmagára, illetve fél attól, hogy a saját csapdájába esik bele. Ebből kiindulva próbál mindent kidouval, pusztakezes harccal, illetve szimpla zanjutsuval megoldani.


  • 0-5 pontig: mozgásképtelen tárgyak, esetleg állatok képét láttatja az ellenféllel, illetve hamis hangokat (madárcsiripelés, ajtó csapódás) hall a képességtől az ellenfél. (2 körig élnek a képességek)

  • 5-10 pontig: itt már kisebb mozgásokat végezhetnek az illúziót alkotó tárgyak, személyek, képes emberi alakot is láttatni az ellenféllel, illetve most már szagokat is képes éreztetni.

  • 10 pont felett: teljesen élethű embereket, állatokat képes alkotni az illúziójában, a hangok teljesen élethűek és a szagok is.


    .: Szeret - Nem szeret :.

    + történeteket mesélni
    + társaságba lenni
    + új embereket megismerni
    + edzeni
    + aludni

    - ha félbeszakítják mesélés közben
    - lélekölőjét
    - hazugságokat
    - túl megerőltető feladatokat
    - lidérceket és egyéb hasonló létformákat.
« Utoljára szerkesztve: 2018. Jún. 14, 16:56:59 írta Hirase Keisei »

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 160

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 741 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hirase Keisei
« Válasz #1 Dátum: 2018. Jún. 17, 00:19:41 »
Szép estét! :3

Azért remélem a közel 200 évével már nem fiúnak titulálja magát... :roll: A történetvezetés érdekes volt, kis bepillantást engedett a karakter jellemébe, és a zanpakutoujával való viharos kapcsolatába is. Reméljük ez idővel javulni fog, szüksége lehet rá. ;)
Néhol lemaradt pár vessző, javarészt a kötőszavaknál, erre figyelj jobban! :3 Mivel ezen kívül nincs semmi eget rengető, így elfogadom a karaktert! ^-^


Osztag: 8. osztag
Szint: 1. szint
Lélekenergia: 7750 LP
Kezdőtőke: 4000 ryou


A pontozás: indulásként kapsz minden képességedre 1-1 pontot, ezen kívül pedig szabadon eloszthatsz 18 pontot (az LP-d után, és SS-hez tartozás végett) a képzettségeiden, amik a következők:

  • Fegyverforgatás
  • Hakuda
  • Kidou
  • Helyváltoztató képesség
  • Zanpakutou
Ezen felül szinted után 1 pont jár Reishi kezelésre, amit a következő másodlagos diszciplínák között oszthatsz el:

  • Erő
  • Ügyesség
  • Gyorsaság
Elosztott pontjaidat itt jelentsd le, majd válassz szintednek megfelelő 5 canon shinigami technikát!
Jó játékot az oldalon! ^-^