Szerző Téma: Lelkek cirkusza  (Megtekintve 350 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
34 800 / 35 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Lelkek cirkusza
« Dátum: 2018. Jún. 18, 04:17:21 »
(click to show/hide)

Esetlen mozdulattal egyenesedtem föl, kissé megbillenve, egyensúlyomat keresve. A nappali falára erősített kapaszkodóra kulcsoltam kezemet és ráhajtottam fejemet, élvezvén a fa hűvös érintését. Dresszemet teljesen átáztatta az izzadtság, este még feszes kontyba fogott hajam tincsei csapzottan tapadtak hátamra, izmaimat mintha pengékkel karcolgatták volna. Felegyenesedvén rápillantok az ablakban kirajzolódó tükörképemre. A megfeszített tempó, amit Osaka-san diktált kedvezett törekvésemnek, mely gondolataim elterelése felé irányult. Ha bele kellett volna gondolnom jobban az elmúlt hónapok eseményeibe ismét - s ha nem figyelek, mindig ezen rágódom-, félő, akármennyire erőteljesen is igyekszem a sérthetetlenségem látszatát kelteni, megroppannék. Így a legegyszerűbb megoldást választottam, ami felületes elmélkedésem során elém sodródott: edzettem, vagy olyan tevékenységet kerestem magamnak, amelyben végletekig elfáradok és kimerülve, gondolkodásra szinte képtelenül dőlök bele az ágyamba, néhány óráig tartó álomtalan álomba merülni. Ezúttal azonban nem menekülni akartam gondolataim elől, pusztán az összegyűlt feszültséget kívántam levezetni, amit a nap folyamán nem tudtam kiadni magamból. Gyorsan emelkedő-süllyedő mellkasomra fektettem tenyeremet és körbekémleltem a teljesen átrendezett nappalin. Ez a helyiség volt az utolsó, amire az éjszaka folyamán sort kerítettem- a hálószobával rég végeztem. Az egyik szolgálóm vetette fel a lehetőségét annak, hogy nyugtalan alvásom oka lehet a lakás nem megfelelő energiája… Kissé nyersen reagáltam elsőként, hiszen a bútorok elrendezésének mi köze lehetne az ilyesmihez? Rátartiságom tökéletesen előtört belőlem, de ezalatt -be nem vallanám- megragadott a gondolat. Így hazaérkezvén lángoló vehemenciával láttam neki a feladatnak, hogy tágasabbá varázsoljam lakrészemet. Csodálom, hogy a fülsértő zaj nem csalt ide senkit sem, nem finomkodtam a mozdulatokkal, a bútorok épségével is minimálisan törődtem- kisebbfajta csoda, hogy épségben megúszták. Most pedig, a befejezett feladat után a fürdő felé indultam, hogy felfrissítsem törődött külsőmet. Egy rendkívül gyors zuhany után magamra öltöttem az egyenruhámat és kedvtelve simítottam végig az anyag sötét felszínén, majd kardomat magamhoz véve elindultam a Niibantai területe felé. Kissé késve érkeztem, de ez nem gátolt meg abban, hogy első utam a konyha felé vezessen és magamhoz vegyek egy teljes bögre, gőzölgő kávét, amibe nem restelltem vaníliaromát csepegtetni Az így elfogadhatóvá vált italt ízlelgettem, amikor a fekete pillangó jelenléte feltűnt: heveskedő keringője láttán pedig önkéntelenül érintettem meg. Lenyeltem a számban tartott, kesernyés, mégis selymesen finom italt és a bögrét a mellettem ácsorgó tiszt kezébe nyomtam.
- Gondját viselné ennek kérem, Dai-kun? - Ezzel sarkon fordulva faképnél is hagytam az álmosan morgolódó tisztet és elindultam a főkapitányi iroda felé. Végiggondolva, nem tettem semmi olyat, ami miatt maga Masayoshi-san részesíthetne megrovásban. Gyomrom egy rövid pillanatra görcsbe rándult- remélem, nem azért hívatott magához a főkapitány, mert ismét osztagot kell váltanom. Előző döntését természetesen megértettem, s bár nehéz szívvel, de elbúcsúztam a Kidoushuutól. A Nibantait… ezt az osztagot azonban nem szeretném itt hagyni a közeljövőben. Halk sóhajjal igazítottam fülem mögé kósza tincseimet és sietősebbre vettem lépteimet. Felesleges lenne tagadnom, kellően feszült vagyok-, nem tudom mi vár rám az ajtó túloldalán. Szerencsémre, nem látszik túlzottan rajtam- szeme csillogásából is inkább az vehető ki, hogy ébren töltöttem az eltelt éjjelt. Megérkezvén az ajtó tárva nyitva, rögtön megpillantom az odabent ácsorgó hosszú, vörös hajú kapitányt és Kaiya-sant is. Vele már volt alkalmam találkozni egy tengerparti séta alkalmával- nehéz lenne megfeledkeznem a képről, ahogyan egy padon alszik, mintha mi sem lenne kényelmesebb.
- Jó reggelt. - Köszönök, miután beinvitálnak és elfoglalom helyemet a két nő között. Így látva, hogy mindhármunkat idehívatták, feltehetően egyazon célból, kesernyés ízt éreztem a számban. Kékjeimmel a főkapitányt keresem, de sehol sem találom- helyette egy magas, szemüveges férfi ácsorog az asztal mellett, láthatóan feszült. Szemüvegét igazgatja, ami kis híján leesik kerek, golyóhoz hasonlatos fejéről. - Hol van a főkapitány?- Szegeztem neki a kérdést. A küldönc lepke szavai alapján Masayoshi-sannal kellett volna találkoznunk, így érthető a hangomban bujkáló él. Kékjeimmel a szemüveges férfit tanulmányozom, aki az asztalon árválkodó dossziéban lapozgat elmélyülten és csak azután méltat feleletre, hogy befejezte a sárgult pergamen elemzését.
- Fujimoto-sannak sürgős… teendője akadt. Ezzel ne törődjenek! - Egyenesedett fel és megköszörülte a torkát.  - Ninomiya Mitsuko, a nyolcadik osztag kapitánya. Aikyou Kaiya, a kilencedik osztag hetedik tisztje és Mizushima Seiun, a második osztag szolgálatából. Fontos feladattal bízzuk meg önöket. Karakura városában az utóbbi időben megszaporodtak az alacsony lélekenergiával rendelkező emberek eltűnései. Mindez nem adna különösebb gyanúra okot, elég sok elmebeteg él közöttük, elképzelhető lett volna, hogy egy sorozatgyilkos garázdálkodik. Viszont!- Felemelte mutatóujját és felénk lépdelt, én pedig ösztönösen hátrébb mozdultam. Még mindig nem rajongtam érte, hogy ha valaki belép az intim szférámba. Futólag Kaiyára pillantottam, majd vissza a férfire, aki a kezében tartott fényképeket odaadta Ninomiya kapitánynak. - A testek nem kerültek elő! A különös pedig az az információ, amihez hozzájutottunk. A városban újabban fellép egy cirkusz, a Lilith rózsája. Értesüléseink szerint, azokban a városokban, ahol felléptek eddig, jelenlétük ideje alatt ehhez hasonló módon megnövekedett az eltűntek létszáma. Minél előbb derítsék fel, hogy mi áll az ügy hátterében! A keleti kapunál már előkészültek az átjáró megnyitásához. Ninomiya-san, kérem, vezesse ön a csapatot.- Hajolt meg a kapitány előtt és félreérthetetlen jelét adta mondandója befejeztének: nemes egyszerűséggel kisétált az irodából. Egy erőteljes sóhaj kíséretében fújtam ki a levegőt, arcomra hitetlenkedő kifejezés ült ki. Valóban elintézték volna mindössze ennyivel? Még nem sikerült utolérnem magamat, az események gyors leforgása ellenére én még lélekben valahol ott tartottam, hogy nemrégen léptem be az ajtón. Megráztam fejemet és Ninomiya-san felé fordultam, majd meghajoltam előtte. Lehetséges, hogy főnemes vagyok, de ez a szolgálati időn belül nem jelentett semmit sem. Én pedig nem voltam annyira arrogáns, hogy ne tudnám, hogyan kell megadni a tiszteletet.
- Örvendek a megismerkedésnek, Ninomiya-taichou.- Meglehet, kissé túlzásba vittem a bemutatkozást, de ezt hajlandó vagyok meggyötörtségem számlájára írni. Megdörgöltem arcomat, mielőtt követtem volna a megindulókat és laposan pillantottam a főkapitány székére. Őszintén reméltem, hogy megcsalt az előbbiekben az orrom és csupán a balsejtelem az, ami fülembe sugdossa a negatív gondolatot, mely szerint a főkapitányt kiütötte a másnaposság. Végül én magam is megindultam a két halálisten után, hogy minél előbb elérjük célunkat.
- Be kell vallanom, számomra eléggé sántatank a körülmények. Nem hiszem, hogy mindösszesen ennyit sikerült volna kideríteniük… - Szólaltam fel, miután már a kapu előtt álltunk. A hűvös szél kellemesen simított végig bőrömön, kissé éberebbé téve. - Ha nem lenne tudomásuk ennél sokkalta sötétebb tényekről, önt idehívták volna, Ninomiya-taichou?- Aggályaim nem hagytak nyugodni. Az sem segített a helyzeten, hogy a kávémat - és ezzel együtt fittségemet- a Niibantai konyháján hagytam. Kissé sápatagon indultam meg a kapu felé, bár ez talán porcelán bőrömet tekintve nem volt túlzottan feltűnő… Szerencsére a dangain hamarosan átértünk, és pillanatokkal később Karakura városában, az égig törő épületek között álldogáltunk.
- Akkor… én azt javasolnám, hogy keressük meg ezt a cirkuszt.- Fordultam a kapitány felé, megerősítést, korholást, parancsot várva.
« Utoljára szerkesztve: 2018. Jún. 18, 05:28:22 írta Mizushima Seiun »

Karakterlap

Aikyou Kaiya

Leánykori neve: Fuchida Kaiya

Hadnagy

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 750 / 15 000

Hozzászólások: 82

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 1 050 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fehér (Villámalapú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00BEEE #FFF8DD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lelkek cirkusza
« Válasz #1 Dátum: 2018. Jún. 18, 10:00:35 »
Megígértem mára gyerekeimnek, hogy a mai napot együtt fogjuk tölteni családi keretek között. Mióta csak újra szolgálatba álltam és gyermekeim megkezdték shinigami tanulmányaikat, ritka alkalmak nyíltak ahhoz, hogy mindannyian egy asztalnál vacsorázhassunk. Viszont vannak lehetőségek, ha nem is sok, hogy betudjuk eme pillanatokat pótolni. Úgy érzem szükségünk is van erre. Hiszen a szolgálat kitudja meríteni a shinigamit, nem mellesleg fontos, hogy a családomban a harmóniát fenntartsuk. Kiválasztottam hát a megfelelő éttermet, ami megfelelne igényeinknek. Fontos szempont volt számunkra, hogy kulturált legyen maga a hely. A kocsmák és ehhez hasonló bárok, szóba se jöhettek. Az alkoholtól bűzölgő shinigamik látványa nem éppen lenne ideális hangulat arra, hogy egy kellemes családi ebédet tudjunk tartani. Mondjuk akkor otthon is maradhatnánk, de szeretném különlegessé avanzsálni mai programunkat. Természetesen gyermekeim izgatottan és tele örömmel várják a mai családi programot. Amint az étterembe beérünk és megtaláljuk az asztalunkat, férjem már nyomban az étlapot kezdi vizslatni és fejében már számolgatja hogyan járhatnánk gazdaságosabban. Félrehúzom egy kicsit az étlapot, majd javaslom, hogy kivételesen a pénz most legyen másodlagos. Van elég a családnak bőven, ennyit megengedhetünk magunknak. Nem vagyunk mi amúgysem szegények, mint a templom egere. Természetesen megértem férjem hóbortját, hiszen a munkájának köszönhetően fontos, hogy az üzleteket, amiket megköt, nyereséggel kell záruljon, ezért óhatatlanul már fejben kezdi számolni a pénzt. Közben Kengo fiam, már mesél arról, hogy Mizushima Hyousuke milyen csodálatos előadással kecsegtetett a tanítványoknak. Folyton csak róla tud beszélni. Megértem, hiszen valahol rajong is a munkásságáért. Lehetséges, hogy fiam egy nap a tizenkettedik osztagnál fog kikötni a végén. Az én kis feltalálom! Kíváncsi leszek meddig fogja vinni. Reiya még kérdéses melyik osztaghoz menne. Pedig sokszor odajön hozzám és igényli a szeretetemet, de még mindig nem tudom eldönteni vajon melyik osztaghoz húzná a szívét. Meg ahogyan észrevettem, kissé hiperaktívabb a fiú testvérénél. Persze engedelmes és betartja a szabályokat, de azért vannak pillanatok mikor rá kell szólnom. Muszáj, hogy szigorú legyek mindkettőjükkel. Egy nap shinigamikká fognak válni. Nagyon is fontos, hogy a fegyelmet megtanulják. Férjem nagy nehezen eldönti, mi lesz a legjobb a családnak. Persze ahogyan az nálunk hagyomány szokott lenni, megszavaztuk. Körülbelül a rendelés és az étel kihozása között egy óra telik el. A sushi mellet döntöttünk, amit egy nagy tálban kihoznak. Temérdek választékú sushi fajtákkal állunk szemben. Épphogy pár falatot megkóstoltam, mikor egy pokollepke szál le éppen ujjaimhoz, amikor épp a negyediket szeretném a számba tolni. Az üzenetet végig hallgatva, rögtön megtörlöm ajkaimat és felállok. Elmagyarázom családomnak, mennyire sürgős eset áll fen és nem tűr halasztást. Azumat rögtön magamhoz kapva, sietősen indulok az első osztag területére a főkapitányhoz. Kissé deja vu érzés is fog el, mintha már ez régen megtörtént volna. Véletlen egybeesés lenne vagy csupán én gondolok bele hasonlót? Miközben haladok határozott és sietős tempómmal az előttem jövő akadémisták csoportja közül, újfent tekintetem megakad az ismerős lélekenergiára ami egykoron jó barátom védjegye volt. A fekete rövid hajú akadémista tekintetének látványára Yume jut újra az eszembe. Mai napig nem értem vajon mégis mi lehet kettejük között annyira hasonló, hogy szinte őt juttatja eszembe? Talán a belőle áradó lélekenergia miatt? Mindenesetre most nincs időm ezen mélázni, fontos feladattal vagyok megbízva! Amint végre megérkezem a helyszínre, rögtön megpillantok egy ismerős arcot. Ninomiya Mitsukot kapitányt. Rögtön meghajlok neki mélyen ahogyan a protokollhoz illik, majd egy mosolyt megengedek magamnak rég nem látott ismerősömnek.
- Mitsuko kapitány! Hát újfent keresztezik utunk egymást. Még nem volt alkalmunk ugyan, de szeretnék gratulálni a rangjához.
Végre valahára sikerült, megtennem ama lépést, amit már rég megakartam volna tenni. Van egy kis alkalmunk egymással társalogni.
- Kissé deja vu érzés fogott el. Akkoriban hárman voltunk itt, ha jól emlékszem… elnézést kicsit túlságosan elmerengtem a múlton. A hiánya még most is érezhető, de mindenképpen tovább kell lépni.
Leginkább ezt magamnak tanácsoltam. Mitsuko kapitány már lehet, hogy rég tovább lépett és csupán nálam okozott egy maradandóbb sebet. Persze azért az ajándékát, még mindig hordom a hajamban emlékeztetőül magamat, hogy mindig nyitott szemmel járkáljak. Nem akarom újra megismételni az esetet. Részben saját hibámként tekintek arra a napra, mikor Yumet elvesztettük. Figyelmetlen voltam és ostoba! Még egyszer nem fog megtörténni! Miután a harmadik tiszt is megjelenik, Mizushima Seiun képében, rögtön mélyen meghajlok előtte.
- Nagy megtiszteltetés számomra, hogy üdvözölhetem önt Mizushima-dono.
Miután a bemutatkozás megtörténik, az első furcsasággal találom szembe magamat, ami már régóta érlelődött bennem. Hol van a főkapitány? A pokollepke üzenete szerint rég itt kellene lennie. Nem úgy ismertem meg, mint aki a szolgálata alól kihúzna magát. Sajnos viszont a főkapitány helyett egy szemüveges shinigami volt. Kérdésemet, Mizushima-dono teszi fel helyettem. A sürgős dologra hivatkozva, felhúzom a szemöldökömet egy pillanatra és a számat is félrehúzom. Még is miféle sürgős dolga akadt, ami ennél is fontosabb? Ne kezdjük már el, hogy a főkapitányunk is átmegy valamiféle inkompetens alakba, mert rögtön rosszul leszek! Remélem, hogy csak rosszul lett vagy esetleg tényleg egy fontos dolga akadt, ami nem tűr halasztást. Szeretném ezt hinni. Miután a feladatunkat megkapjuk és megtörténik a szükséges eligazítás, amit had ne mondjak úgy lyukas, mint egy háromnapos magára hagyott zokni. Sajnos viszont a parancs az parancs, meg kell tenni a szükséges lépéseket. Miután útnak indulhatunk, Mizushima-dono is kifejti véleményemet, ami már megfogalmazódik bennem. Teljes mértékben egyetértek.
- Ha jól emlékszek régen is ugyan ez történt csak ott még maga a főkapitány igazított el bennünket, ráadásul több információt is megosztottak velünk. Reménykedek abban, hogy a főkapitánynak tényleg sürgős dolga akadt. Mindenesetre követnünk kell a parancsot.
Azért egy sóhajt megejtek. Nagyon rossz előérzetem van azzal kapcsolatban, hogy mi fog ránk várni cirkusz alatt. Azumának már kiadom a parancsot, hogy legyen a szemem. Ha ő is érez valami furcsaságot mikor a területre érünk, azonnal tudjon jelezni, hogy majd társaimat is figyelmeztetni tudjam. Amint kiérünk a Dangaiból, Mizushima-dono előáll egy ötlettel, amire szintén csak egyet tudok érteni.
- Egy cirkusz vélhetőleg látványos és hívogató, tehát remélhetőleg nem lesz nehéz megtalálni. Viszont annyival egészíteném ki, hogy legyünk nagyon is résen.
Eléggé komolyan gondolom előbbi javaslatomat. Egyszer terelődött csak el a figyelmem és megtörtént a baj. Elvesztettük egy osztagtársunkat, aki ráadásul mély barátságot ápoltam. Még egyszer nem fogok efféle hibát elkövetni. Megfogadtam magamnak és tartom a szavamat. Mitsuko kapitányra bízva magamat, várom a parancsát.

Karakterlap

Ninomiya Mitsuko

Kapitány

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
51 000 / 65 000

Hozzászólások: 53

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 1 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Watanabe Yuusuke

Post szín:
orange


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lelkek cirkusza
« Válasz #2 Dátum: 2018. Aug. 19, 02:37:17 »
Mióta Suke hazatért, igyekszem minden percet vele tölteni, azonban előfordult, hogy sokáig kell bent maradnom az irodában, vagy épp extrém korán kell felkelnem, amihez többnyire nincs sok kedvem, de amit muszáj, azt muszáj. Rengeteg feldolgozásra váró papírmunka van, amire rá kell nyomnom bélyegzőmet, vagy egyszerűen át kell futnom. Cseppet sem fűlik hozzá a fogam, azonban valakinek meg kell csinálnia, ráadásul az csak pozitív hatással lehet a Sukével való kapcsolatunkra, ha azt látja, hogy mennyire felelősségteljes kapitány vált belőlem. Ami… valljuk be, annyira nem igaz, elvégre rengeteg hibát követtem el ez alatt a pár év alatt. Bizonyos szempontból ez nem is akkora baj, hiszen ha nagyon közhellyel akarok élni, akkor csak annyit mondok: a hibákból tanul az ember. Bár esetünkben inkább shinigami, de a lényeg ugyanaz.
Pár órás munka után elégedetten pillantok az asztalom mellett tornyosuló, viszonylag rendezett iratkupacra. Valójában sose gondoltam volna, hogy Shunsui nélkül is ilyen jól tudok haladni. Valószínűleg az lehet az oka, hogy korán reggel még mindenki alszik, és nem nyitják rám percenként az ajtót, mert valaki megbotlott egy fűszálban, megvágta magát a saját zanpakutojával, vagy… nem tudom.
Kell pár pillanat, hogy észrevegyem az ablakomnál “toporgó” pokollepkét. Asztalomtól felpattanva, sietve indulok meg, hogy beengedhessem az apró lényt, és ujjamat nyújtva neki hagyom, hogy rá telepedjen. Számat elhúzva veszem tudomásul, hogy jelenésem van, mégpedig az 1. oszagnál. Pedig én ma azt terveztem, hogy közös programot szervezek életem értelmeivel, de a hülye Gotei 13-nak megint keresztbe kell húznia a számításaimat.
Zanpakutomat - mely eddig az íróasztalom melletti állványon foglalt helyet - magamhoz veszem, és elindulok az Ichibantai irányába, közben pedig azon gondolkodom, hogy mit is akarhat tőlem a főkapitány.
Megérkezvén azonban Masayoshi soutaichou-t sehol sem találom, helyette - minden bizonnyal - az 1. osztag egy tisztjével találom magam szemben. Valószínűleg mostanra a főkapitány már elfogyasztotta a délelőtti sake adagját, és békésen szunyókál valamelyik épület tetején, vagy a bárányfelhőket számolgatja, ami azt jelenti, hogy valószínűleg teljesen feleslegesen érkeztem. Mindettől függetlenül letelepszem az egyik székre, hátha valamilyen csoda folytán megérkezik. Persze az sem kizárt, hogy a jelenlévő tiszt fogja ismertetni a helyzetet.
Pár percnyi várakozás múlva lemondó sóhaj kíséretében, vágyakozó pillantással fordulok fordulok az ajtó felé, amikor megpillantom az épp érkező Aikyou Kaiyát. Még nem tudtam feldolgozni legutóbbi találkozásunkat, amiről úgy gondoltam jobb, ha nem teszek említést Sukének. Valószínűleg élve darabolná fel, ha tudná, hogy Kaiya nem is olyan rég annyira próbált segíteni, hogy egy célt tévesztett kidouja segítségével letaszított egy szakadékba. Ha nem lennék ennyire kedves és jófej, és az én osztagomban szolgálna, már rég valami igen sötét zárkában tengetné unalmas mindennapjait, mert rátámadt egy kapitányra.
- Aikyou-san... - biccentek felé üdvözlésként - Köszönöm, bár ami azt illeti, évek óta én vagyok a Hachibantai kapitánya, így kicsit megkésett a gratulációval.
Üdvözlöm talán némileg ridegre sikerülhetett, elvégre nem vagyok elragadtatva jelenlététől. Ha ő is itt van, minden bizonnyal egy újabb közös küldetésre kell mennünk, ahol ismét lehetőséget adnak neki, hogy elbaltázzon egy kidout. Bár reméljük, hogy azóta már célozni is megtanult.
- Azt hiszem… - kezdek bele mondandóba, majd végül úgy döntök, másként folytatom: - Le maradtam valamiről, Aikyou-san?
Fogalmam sincs, hogy miről motyorászik, azonban egy biztos. Ha valaki érthetetlen maszlagokat motyorászik, valószínűleg nem százas, és jobb, ha minél távolabb tartom magam tőle. Ki tudja, lehet valójában őrült, és szándékosan engem vett célba a kidoujával azon a küldetésen, és azt akarta, hogy elpatkoljak, hogy aztán a helyembe léphessen a 8. osztagban!
Gondolatmenetemből az újonnan érkező rángat ki, aki nem más, mint Mizushima Seiun. Mizushima-san üdvözlésünk után a tiszt és köztem foglal helyet, majd miután kérdőre vonja a tisztet, egyébként teljesen jogosan, az belekezd mondandójába.
A felém nyújtott fotókat átveszem, és máris nekilátok az átlapozásukhoz, miközben figyelmesen hallgatom feladatunk ismertetését, elvégre most már biztos vagyok benne, hogy épp egy küldetésre igyekeznek minket felkészíteni. És hogy miért próbálnak? Nos, ez igazán egyszerű... A kapott információmennyiség vajmi kevésnek bizonyul, ráadásul még csak kérdéseket sincs lehetőségünk feltenni, hiszen a tiszt, amit befejezi mondandóját, le is lép. Csak úgy, minden köszönés, vagy “Köszönjük, Ninomiya taichou, hogy ismét megmenti a világot” megjegyzés nélkül. Annak azonban örülök, hogy a fotók nálam maradtak, hátha még találok rajtuk bármit, ami hasznos lehet a számunkra.
- Én is nagyon örvendek, Mizushima-san. - viszonzom üdvözlését egy kedves mosoly kíséretében.
- Azt hiszem, indulhatunk is, ha készen állnak. - indulok el én is a korábbi tiszt után, válaszukat meg se várva. Némileg reménykedek benne, hogy talán még elcsípjük, és kihúzhatunk belőle pár hasznos infót.
Némi séta után meg is érkezünk a senkaimon-hoz, mely majd remélhetőleg a megfelelő helyen tesz ki bennünket.
- Nem ez lenne az első eset, hogy elhallgatnak valamilyen információt. Az, hogy én vezetem most önöket lehet simán óvintézkedés, de az is lehet, hogy tényleg valami sötét dologba nyúltunk most bele, amit nem szerettek volna részletezni. Vagy azért, mert NAGYON sötét, vagy azért, mert még ők se teljesen biztosak a dolgukban, vagy hogy mi is lehet ez. Minden esetre legyenek óvatosak. - válaszolom.
Ami azt illeti, én is gyanúsan kevésnek vélem azt a tudásbázist, amivel elindulunk. Semmit se tudunk arról, hogy milyen lélekenergiát érzékeltek a környékről, találtak-e bármi lenyomatot, sőt, eszközöket se igazán kaptunk. Persze elképzelhető, hogy talán a túloldalt akad némi segítségünk.
- Ó, és Aikyou-san... - fordulok vissza, mielőtt még átlépném a már megnyitott kaput - Ha lehet, kerüljön el a kidou-ival…
Sajnos a kapuból nem a cirkusz közvetlen közelében léptünk ki, de sebaj, megoldjuk, ügyesek vagyunk, ráadásul felnőtt nők. Várjunk… mindannyian nők vagyunk. Ez talán véletlen lenne, vagy ennek is van valami köze a küldetéshez?
- Azt javaslom keressünk egy megfelelően magas pontot, ahonnan körbe nézhetünk, hátha kiszúrjuk a cirkuszt. A levegőből könnyebben kiszúrhatjuk, míg az épületek között sokáig bóklászhatunk, időnk pedig sajnos nem sok van. Valószínűleg egy nagyobb szabad teret kell keresnünk, mint park, esetleg egy tisztás a közelben.
Sose szerettem a közvetlen utasításokat. Tény, hogy kapitány vagyok, azonban a tiszteknek szeretem megadni a lehetőséget arra, hogy kibontakozhassanak és javaslatokat tegyenek egy-egy probléma megoldására.
Ha javaslatom mindenkinek megfelel, felshunpozok a magasba, és szétnézek. Az csak rajtuk múlik, hogy szerenének-e követni valamilyen módon.
A levegő ebben a magasságban érezhetően frissebb, elvégre itt nem járkálnak autók, kellemes távolságban vagyunk tőle. Magával a várossal nincs problémám, de valahogy mégis békésebb idefent. Mélyet szippantok a levegőből, majd a várost és környékét fürkészve igyekszem megtalálni a cirkuszunkat.

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
34 800 / 35 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lelkek cirkusza
« Válasz #3 Dátum: 2018. Aug. 27, 02:51:53 »

Ahhoz képest, hogy szolgálatom kezdetének idején orromat többnyire ki sem dugtam a negyedik osztag gyógynövénye kertjéből, elég hosszú utat jártam be az elmúlt évek alatt. Robbanásszerűen haladtam előre, elhagyva magam mellett szinte mindent, ami régebben éltetett. Egyre kevesebb időm jut a növényekkel törődni, értékrendemben kényszerű változtatásokat eszközölve az edzést helyeztem piedesztálra. Időszerű lenne egy teljes napot arra szánnom, hogy Marshmallowot kivigyem a tengerpartra játszani, vagy csupán a belvárosban sétálgatva vásárolgassak néhány apróságot, amivel szebbé tehetem nemrégiben épült otthonomat. Hirtelen elhatározásként érkezett a gondolat, hogy nem muszáj osztoznom szüleimmel birtokbéli lakrészünkön- így is túl sokáig hallgattam önkéntes száműzetésemből visszatérvén, miért is maradnék özvegy, menjek férjhez nyugodtan. Gyanítom, ők nagyon szívesen segítettek volna új férjet találni, de köszönöm, nem szorulok rá. Egyszer hűséget fogadtam és ez a sírig tart. Nem hiszem, hogy lenne olyan élő lélek ezen a földön, aki megmásíthatná elhatározásomat, s ha valahol van is, abban biztos vagyok, nem ők azok. Feszülten nyújtóztam egyet, megropogtatva izmaimat és sötét pillantásomat a kapitányra vetettem. Meglehet, nem a legjobbkor agyalok azon, hogy miért is romlott meg a viszonyom velük- rég elmúltam már gyermek és elhagytam a naiv ragaszkodást, nem is érdekel túlzottan. A mi családunk egyébiránt is vészesen szörnyű, elegendő arra gondolnom, ami Hyousukéval történt. Fejemet megrázva lépek közelebb Ninomiya-taichouhoz, lopott pillantást vetve a kezében tartott képekre. Sok mindent nem tudok kivenni, majd ha elhagytuk az irodát megkérdezem, vethetnék-e pár pillantást a dokumentációra-, arra a kevésre, ami birtokunkba jutott. Tulajdonképpen nem vakon kell elindulnunk, de botorság lenne azt állítani, hogy megkönnyítették a dolgunkat. Hosszasan fújom ki a levegőt és egy suta oldalpillantást vetek Aikyou-sanra. Még én is tisztában vagyok vele, hogy Ninomiya-san hosszú évek óta vezeti a nyolcadik osztagot, nem tudom hová kellene tennem a gratulációját. Kissé sajátos gondolkozásmódú egy hölgy, azt már megtanultam legelső találkozásunkkor… azért szemöldökeim megemelkednek enyhe csodálkozással, de el is engedem ennyivel a dolgot. Azért kissé hátrányban érzem magamat, nyilvánvaló, hogy ők ketten ismerik valahonnan egymást, én azonban eddig maximum futó pillantást vetettem a kapitányra, amikor elsétált mellettem. Mondjuk nem is várható el, hogy mindenki ismerje egymást a Gotei berkein belül, én annak is kifejezetten örültem, amikor a beosztásom alatt szolgáló tisztek neveit nem baltáztam el. Így is összekevertem őket éppen elégszer az elején, kész csoda, hogy sokszor nem várt az asztalomon valami kellemetlen meglepetés, ami kifejezte volna irántam érzett… szeretetüket.
- Miről beszél, Aikyou-san? - Pislogok felé értetlenül. Kékjeimmel végig is mérem, gyengeség jelét keresve rajta: nem lenne túl jó, ha úgy indulnánk el, hogy nem érzi magát teljesen jól. Márpedig mi másra kellene gondolnom a kissé összefüggéstelen dilemmázásából? Egykori negyedik osztagosként - és meglehet alaptermészetem révén is-, munkálkodott bennem az aggodalom. Megindultunk ugyan és bár valamivel a nő előtt haladtam, azért vissza-visszapillantottam rá. Nem árt kissé jobban ügyelni rá; a tengerparton is úgy találtam rá, hogy nyugodtan szunyókált egy padon, ami vékony nőként nem egy életbiztosítás- vannak elmebeteg shinigamik, akik elég jól leplezik rossz szándékaikat. - Hogy érti azt, hogy ugyanez történt? - Hökkenek meg egy pillanatra. - Minden további nélkül indulhatunk. - Mosolygok Ninomiya-taichoura, mintha csak egy közös wellnessre indulnánk. Istenemre mondom, mennyivel boldogabb lennék akkor! Az elmúlt két évben több küldetésen voltam, mint előtte valaha… sőt, előtte nem is voltam sosem. Úgy látszik, valakinek hobbijává vált, hogy beledobáljon engem a mély vízbe és azt figyelje, megtanulok-e úszni vagy nemes egyszerűséggel megfulladok. Apró szusszanással fújtam ki levegőmet és nyeltem egyet, hátha gyengül a gyomromban képződött görcs feszessége.
- Szerintem… azért küldték Önt is velünk, mert biztosra akarnak menni. Ha annyira egyszerű lenne a probléma elsimítása, nem küldtek volna egy kapitányt és egy volt hadnagyot a helyszínre… - Sóhajtok megadóan. Nem azért nem említettem meg Kaiya-sant, mert ledegradáltam a képességeit, egyszerűen csak kettőnkről tudom, hogy komolyabb pozíciót viselünk vagy viseltünk és ez feltételez némi… erőt. Én pedig a gyógyításban is jártas vagyok, ami külön ok lehet jelenlétemre…
Jobbommal egyenruhám zsebébe nyúltam és elővettem azt a pár szem édességet, amit még a nappaliban álldogáló asztalról tettem el. - Kérnek? - Fordultam feléjük, tenyeremen tartva az epres és vaníliás cukorkákat. A mai napig nem csillapodott rajongásom a vanília iránt, és ha egyszer hazaérek, azzal koronázom meg a napomat, hogy egy órákig tartó vanília illóolajos fürdőt veszek. Utána pedig nem fogok bemenni másnap… vagyis de. Mert ha nem teszem, Makiro-kun szíjat hasít a hátamból. A gondolatra arcom talán még sápadt is néhány árnyalatot és mivel kis híján félrenyeltem a cukrot, heves torokköszörülések után… lenyeltem. Könnyeimet kipislogva a kapitány mögé lépdeltem és karjaimat keresztbe fonva követtem át az átjárón, szótlanul, holott szívesen megkérdeztem volna mi a probléma Aikyou-san kidouival.
Értettem. - Bólintottam és másodpercekkel később már a magasból szemléltem a távlatot. Valahogy úgy kellett volna megoldanom, hogy ne nézzek le a mélybe, mert hiába tudtam, nehezen zuhannék le… minden volt az összpontosítás, csak könnyű nem. Be nem vallanám sohasem, hogy még a tarkómon is feláll a legapróbb szőrszál is és kétségbeesetten mered az ég felé a magasság gondolatára-, úgyhogy összepréselt ajkakkal fordultam körbe, valami értékelhetőt keresve. Rápillantok Mitsukora, aki szemmel láthatólag élvezi a helyzetet és némileg lazítok tartásomon. Csupán ismeretlen és meg kell szoknom… a félelmeket úgy lehet legyőzni, ha szembemegyünk velük. Lepillantottam talpam alá és éreztem, kifut a vér az arcomból, így inkább felemeltem a fejemet. Szétszórtságom okán biztosan nem én vettem észre elsőnek a távoli tisztáson felvert sátrat, de végül eljutott az én tudatomig is, hogy mit látok pontosan. - Szerintem mi azt a táborhelyet keressük, nem? - Szólaltam meg és ennyi elég is volt ahhoz, hogy visszatérjek a talajra. Hangos dobbanással értem földet, kisöpörtem hajamat az arcomból. Jobbomat kardomra kulcsoltam és megvártam, míg a kapitány is megérkezik. - Menjünk, nézzük meg azt a cirkuszt. - Fordultam gyorsan feléjük. Kisvártatva meg is indultunk a cél felé, és közben mélyeket lélegeztem a város levegőjéből. Lett volna időm hozzászokni az őrjáratok során, de a gépjárművek és gyárak bűze még mindig új volt nekem. Tekintetem ide-oda járattam az épületek között, amikor egy több emeletes, omladozó épület mellett ácsorgó páros zsivaja keltette fel figyelmemet.
- Nézd már, ma is lesz fellépésük! Mióta is vannak a városban?- A huszonéves forma szőke fiú a tőle kartávolságnyira ácsorgó fiatal lányhoz beszélt. Hosszú haja a derekát érte, egész csinos copfba volt befonva.
- Ott van a plakáton, te hülye. De azért elmegyünk, ugye? Hetente csak kétszer lépnek fel, kérlek! Csak előtte menjünk el enni valamit.- Miután megegyeztek abban, hogy elmennek hamburgerezni, elindultak, én pedig oda is somfordáltam szemügyre venni a hirdetést. Küllemre az előbb látottakkal megegyező épület képe virított a falragaszon, amin cirkalmas betűkkel hirdették a cirkusz nevét és a showműsor este nyolc órás kezdetét.

(click to show/hide)

Karakterlap

Aikyou Kaiya

Leánykori neve: Fuchida Kaiya

Hadnagy

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 750 / 15 000

Hozzászólások: 82

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 1 050 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fehér (Villámalapú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00BEEE #FFF8DD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lelkek cirkusza
« Válasz #4 Dátum: 2018. Aug. 27, 14:12:54 »
- Elnézést Mitsuko kapitány. Csupán szerettem volna gratulálni önnek. Megtettem volna hamarabb is, ha nem lettem volna ágyhoz kötve. Levélben túlságosan személytelennek éreztem volna gratulálni. Elnézését kérem, ha megbántottam volna.
Nem tudom, hogy megbántottam volna-e személyét vagy esetleg más miatt kicsit ellenséges velem, mindenesetre jobb tisztavizet önteni a pohárba mielőtt a konfliktus netán elforrósodna. Sajnos eléggé úgy érzem a köztünk lévő kémia feszült valamilyen oknál fogva. A kérdés vajon miért? Adtam neki okot rá? Megeshet. Lehetséges, hogy az előbbi hibám miatt neheztel rám vagy esetleg Yume miatt. Nem csodálnám, ha az utóbbi lenne a nyertes, hiszen sok esetben magamat hibáztatom, miért is voltam oly felelőtlen akkor. Miattam halt meg a legjobb barátom. A sebet még mindig hordom magammal, de most nincs idő nyalogatni. Fontosabb most a küldetést elvégezni. Amúgy is, én már valahol tovább léptem. Csupán még időre van szükségem.
- Elnézést nem fejeztem ki konkrétan magamat. Csupán emlékeztet a helyzet arra, amikor Yumeval indultunk útnak egy közös küldetés során. De megértem, ha nem akar erről beszélni.
Sajnos még frissen él bennem még az esett. Lehetséges, hogy ez a mellékhatása annak, ha valakit ágyhoz kötnek. Így lesz ideje sokat merengeni a saját dolgain. Most viszont, hogy a Goteit szolgálhatom újra lassacskán visszanyerhetem majd régi mivoltomat. Szerencsére azért még így is elvégzem a munkáimat, maximálisan teljesítem a kapott parancsokat és eleget teszek kötelességeimnek. Miután elindulhatunk célunk felé, összpontosítom figyelmemet Mitsuko kapitányra. Elmélete nem lenne alaptalan. Általában, ha egy kapitányt küldenek ki egy küldetésre, annak mindig komoly oka szokott lenni. Valószínűleg a helyzet, amibe kerülni fogunk megpróbáltatásokkal teli lesz. Így nem ártana felkészültnek lenni és minden lehetséges neszre vagy lehetőségre odafigyelni. Sose lehet tudni, hogy az ellenség miképpen csapna le ránk. Nem szabad, hogy védelmünk lankadjon. Mizushima-dono állítása is valószínűsíthető, de inkább az elsőre voksolok. Aztán ha nem lenne igazam, akkor sem lenne nagyobb baj. Úgy gondolom a shinigami mindig legyen felkészült, mint óvatlan! Elég egy rossz mozdulat, hiba és az életekbe fog kerülni.
- Csupán volt egy közös küldetésünk Mitsuko kapitánnyal még régen Mizushima-dono. Akkoriban még hadnagy volt. Maga a helyzet túlságosan hasonlít a mostanihoz. Hárman indultunk útnak. Yume volt a harmadik személy. Erős shinigami volt. Annyi a különbség most, hogy van velünk egy kapitány Mitsuko személyében.
Sóhajtok egy percet majd összeszedve magamat, igyekszek mindenre felkészült lenni, ami ránk várhat. Rezzenéstelen arccal követem Mitsuko kapitányt. Miután szóba kerül a kidoum nem szeppenek meg. Rögtön válaszra is nyitom a számat.
- Nem kell aggódnia Mitsuko kapitány. Ha ez megnyugtatja, nem fogok kidout használni, ha csak meg nem kér rá.
Nem sértődtem meg egyáltalán. Megértem, hogy nem éppen bízik a képességeimben. Ha nem szavaz nekem bizalmat, nem róhatom fel érte. Mindenki saját maga dönti el kiben bízik meg inkább. Csak ne a küldetés rovására menjen. Jó magam igyekszek minden tőlem telhetőt megtenni, hogy küldetésünket siker koronázza. Személyes érzelmeknek itt nincs helye. Gondolom ezt Mitsuko kapitány is maximálisan támogatja.
- Köszönöm Mizushima-dono.
A cukor nagyon is jól esik. Ritka alkalmakor szoktam egyáltalán édességet enni, de nem árt, ha egyszer kétszer megengedem magamnak egy kis nyalánkságot. A vanília íze csak úgy szétárad a számban, ami kellemes és megnyugtató érzést nyújt. Sokszor pont az édességek kiválóak a stressz levezetésére. Okos dolog volt Mizushima-dono részéről az édesség. Miután kiérünk az emberek világába, Mitsuko kapitányt követve shunpo technikámat bevetve felhoppanok egy szabad magaslati ponthoz és szememmel fürkészek körbe. A cirkuszt rögtön megpillantom. Mielőtt viszont én is csatlakoznék hozzájuk, behunyom szemeimet és koncentrálok hátha nagyobb lélekenergiákkal rendelkező ellenfelek várnának minket. Biztonság esetére Zanpakutoumat is arra kérem figyeljen hátha találna ő is valamit. Miután elvégzem a szükséges óvintézkedésemet egy utolsó pillantást vetek a környékre. Legfőképpen furcsa anomáliák és vélhetőleg veszélyes elemeket igyekszek keresni. Ha találok valamit, rögtön jelezni fogom Mitsuko kapitány felé. Amint a cirkuszhoz érünk a szagok rögtön megcsapják orromat. A bűz ugyan kibírhatatlan, de megfegyelmezem magamat és elviselem. A küldetés sikere forog kockán minden egyes lépésemmel. A két delikvenst végig hallgatva biztosra mehetünk, hogy a célhoz értünk. A plakátra én is rá pillantok információkat keresve. A fellépés lehetőséget biztosítana, hogy megtaláljuk az elveszett embereket, viszont van egy olyan érzésem megfigyelőre lesz szükségünk.
- Javaslom, ha megakarjuk nézni a fellépést, valakinek megfigyelőként szemlélnie kéne a terepet. Az is lehet, hogy ez egy csapda. Nem lennék meglepve…
A tapasztalatom szól most belőlem. Nem ez lenne az első és utolsó esett, hogy egy helyszínen egy nyilvános fellépés kellős közepén belesétálunk egy csapdába. Ha a többiek úgy gondolják, szívesen vállalom a megfigyelő szerepét és egy magaslati pontot fogok keresni, ahol nehezen tudnának észrevenni mások, de én jól belátnék nagyjából mindent. Ha Mitsuko kapitány és Mizushima-dono bajba esnének, lenne esély arra, hogy erősítést tudnék hívni vagy kitudjam őket szabadítani. Nem lenne okos, ha mindhárman fogolyként végeznénk. Esetleg mindhárman szétnézhetnénk, de az sokkal veszélyesebb.
- Mitsuko Kapitány?
Várom a parancsot, hogy végül miképpen fog dönteni. A protokoll úgy kívánja, hogy kövessük a parancsot, én pedig nem fogom megszegni. Elvégre a szabályokat és a protokollt nem díszként hozták létre. Még ha pár shinigami előszeretettel áthágják.

Karakterlap

Ninomiya Mitsuko

Kapitány

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
51 000 / 65 000

Hozzászólások: 53

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 1 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Watanabe Yuusuke

Post szín:
orange


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lelkek cirkusza
« Válasz #5 Dátum: 2019. Febr. 07, 15:47:19 »
Habár érthető volt Kaiya gondolatmenete, miszerint betegeskedése nem engedte, hogy gratuláljon a kinevezésemhez, azonban mégis úgy gondolom, hogy már kicsit lekésett róla. Mondjuk úgy közel egy évtizeddel. Mindettől függetlenül úgy határozok, hogy a továbbiakkal nem foglalkozom a kérdéssel, és inkább a küldetésre, és a közös munkánkra koncentrálok.
Kaia magyarázkodását hallgatva állkapcsom összeszorul egy pillanatra, mikor meghallom Yume nevét. Úgy érzem, hogy talán nem egy küldetés lenne a legmegfelelőbb, ha az akkor történteket felelevenítenénk, és megvitatnánk. Véleményem szerint csak rossz szerencsét hozna, és elterelné figyelmünket a fontosabb eseményekről.
- Nagyon örülök Aikyou-san, hogy mindez nosztalgiával tölti el, azonban ennek nem itt, és nem most van az ideje. Egyszer szívesen beszélgetek önnel az akkori eseményekről, de ez nem most lesz. Fontosabb dolgunk van. - zárom rövidre a sztorizgatást.
Mizushima-santól örömmel elfogadom a felajánlott cukorkát, és természetesen a legepresebbnek tűnőt választom közülük. Az kicsit örömmel tölt el, hogy van más is rajtam kívül, aki kedveli az édességet, és még hord is magával. Annak idején, amikor még Aiko-chan kicsi volt, én is gyakran hordtam magammal különféle cukorkákat, hogy legyen mivel tömnöm kicsi húgomat, ha épp elegem van belőle. Mára azonban már mindketten kinőttünk ebből.
Megérkezvén az emberek világába azonnal munkához is látunk. Meglepetésemre Kaiyának sikerül legelsőként kiszúrnia, amit keresünk. Talán mégse annyira szerencsétlen, mint ahogy azt korábban a kidouzásából leszűrtem. Minden esetre őrszemnek valószínűleg megfelelhet a későbbiekben.
A cirkusz igen nagynak és színesnek tűnik. Jómagam sose kedveltem különösebben, talán pont a bohócok miatt, akiktől valamiért folyton kiráz a hideg, ha csak megpillantom őket. Nem szimpatikusak, ráadásul sose tudtam megérteni, hogyan képes valaki egész napos nevettetésre, ha jómaga a legkevésbé sem boldog. Mindig úgy gondoltam, hogy az ilyen emberekkel valami probléma lehet. Mindezektől függetlenül azonban meglepően jól mutatott a cirkuszi sátor, és a megannyi lufi körülötte. Még nekem is kicsit jobb kedvem lett tőle attól függetlenül, hogy nem rajongok érte.
Óvatosan érkezek le a földre Mizushima-san közelébe.
- Nem a cirkuszi előadást jöttünk megnézni, Aikyou-san. Abban viszont úgy érzem valóban biztosak lehetünk, hogy fel vannak ránk készülve és tartogatnak nekünk meglepetéseket - válaszolom csendesen.
Az utat a cirkuszig sétálva tesszük meg, hátha így sikerül több információt elcsípnünk a járókelők beszélgetésiből. Úgy tűnik, igen nagy látványosságnak számítanak, hiszen az utcákon a szokásosnál is nagyobb a tömeg, és jószerivel a csapból is ők folynak. Plakátok és reklámok mindenhol, még a tévékből is ők szólnak, mintha legalábbis nem lenne más téma jelenleg a városban. Már ez egyedül kicsit gyanús, bár lehet csak én reagálom túl a dolgot. Azt hiszem az emberi világban normálisnak számít, hogy ennyire reklámozzanak dolgokat.
Szépen lassan mi magunk is megérkezünk a cirkusz közelébe, ahol megtorpanok egy pillanatra. Ki kell találnunk valamit, hogy véletlenül se vegyenek minket észre, elvégre nem tudhatjuk, hogy mennyi lélekenergiája van ellenfelünknek, és mennyi az esélye annak, hogy kiszúrhat bennünket.
- Mielőtt belépnénk a cirkusz területére, lenne valami - kezdek bele. - Nem ismerjük az ellenfelet, nem tudhatjuk mire képesek, ezért a lehető leginkább meg kell lapulnunk, azonban mégis a lehető legtöbb információt kell összeszednünk, hogy minél hamarabb elébe menjünk a következő emberrablásnak, ezért a következőt gondoltam ki. Mizushima-san és Aikyou-san, kérem nézzenek körbe a cirkusz körül. Nagyobb terület, ketten valószínűleg könnyebben kiszúrják a rendellenességeket. Jómagam a cirkuszi sátrat fogom ellenőrizni.
Úgy érzem, hogy ez egy megfelelő taktika lehet, hiszen így rövidebb idő alatt, nagyobb területet is át tudunk vizsgálni, illetve azt is kiszúrhatom, ha a műsor ideje alatt elragadnak valakit a nézők közül.
- Nem ismerem a kidou képességeiket, de remélem, hogy tudják alkalmazni a Meimei kamen nevű technikát, mellyel elrejthetik jelenlétüket, hogy biztosra mehessünk. Nem tudjuk, hogy milyen képességeik vannak az ellenfélnek, így mindenre fel kell készülnünk. Azonban szeretném önöket megkérni, hogy a technika hatása alatt is igyekezzenek fedezékben haladni. - fejezem be az eligazítást.
Várakozón pillantok a két shinigamira, hátha van bármiféle hozzáfűzni valójuk, észrevételük, esetleg alternatív behatolási javaslatuk.
- Aikyou-san, kérem igyekezzen a lehető legjobban összpontosítani a kidoura, hogy semmi se süljön el balul. Illetve természetesen kövesse Mizushima-san parancsait, ha úgy kívánja a helyzet. Értesítsenek, ha bármi furcsaságot találnak, vagy ha bajba kerülnek.