Szerző Téma: Szívszilánkok  (Megtekintve 597 alkalommal)

Description: ~Watanabe Yuusuke; Kitagawa Azumi, 4. osztag, társalgó~

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Watanabe Yuusuke

Kapitány

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 000 / 45 000

Hozzászólások: 64

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 32 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninomiya Mitsuko - felesége

Post szín:
#0073e6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szívszilánkok
« Válasz #15 Dátum: 2018. Szept. 13, 12:36:56 »
Gyorsan túljutunk a cigaretta témán. Reméltem, hogy a Nő azt fogja mondani, amit hallani szeretnék, és lám, nem kellett csalódnom. Nem szeretem, ha korlátok közé szorítanak, így is nehezen tudom megállni Kedvesem jelenlétében, hogy ne gyújtsak rá. Magam sem tudom, hogy miért rejtegetem előtte, hisz mindig és mindenkor megértő volt Velem, meg Neki is vannak hülyeségei, amiket én nézek el, szóval lehetséges, hogy hamarosan megejtem a dolgot. Nekem csak annyi kellett, hogy Azumi-san hallgat a dologról, és nem szól senkinek. Az aláírás hamisításról meg annyit, hogy annak idején igen kevés hivatalos dokumentumot írtam alá saját kezűleg, jóllehet mindegyiken ott volt az aláírásom. Vera, a hadnagyom, kiválóan megoldotta a rá bízott feladatokat...néha napján talán egy kicsit túl kiválóan is. Ennek fényében kacsintva bólintok az egyezségre. Ő sem szól, én sem, mindenki boldog.
A zanpakutuokról meg csak annyit, hogy szerintem szinte az összes meg van róla győződve, hogy Ő a legszebb. Nincs ez máshogy a sajátommal sem, bár Ő nem veri nagy dobra. Úgy van vele, hogy nem az a dolga, hogy szép legyen, hanem hogy fegyver...de ettől függetlenül még gőgös és hihetetlenül öntelt tud lenni, ha olyanja van. Egy ponton megint meg kell állnom. Igencsak kritikus szemléletű vagyok a zanpakutuokat illetően. A sajátomét is beleértve.
- Azumi-san. Nem a zanpakutuojának kell uralkodni önmagán, hanem Önnek rajta, vagy saját magán. Igaz, hogy a lelke része, de ne feledje, Ön forgatja azt a kardot, nem pedig fordítva. Tudnunk kell, hogy hol a határ.- szólalok meg puszta jó tanácsból. Volt már rá példa, hogy egy shinigami hagyta, hogy a fejére nőjön a lélekölője. Mondanom sem kell, hogy nem szép dolog sült ki belőle. Én sem engedek Aokinak, ha úgy van, és többet akar. Megértem, hogy idősebb, tapasztaltabb nálam, de nem.  A helyén kell kezelni a dolgokat, a bankaiom pedig más, ott megengedem Aokinak, hogy bizonyos mértékig használja a testem, de az egy teljesen más dolog, és szint.
- Legalább figyel Önre. Ez dicséretre méltó. - bólintok elismerően, mikor a kombinált támadásokról kezdünk el beszélgetni. Kissé elkomorodva jelenik meg lelki szemeim előtt a jelent, mikor Hueco Mundo kies sivatagában, egy eldugott kis barlangban kinyitottam a szemem, és Zanpakutom gondoskodó, kissé aggódó tekintetével találtam magam szembe. Ha Ő nem segít rajtam akkor, akkor már nem lennék. örök hálával adózom Neki emiatt.
Gondolataimat azonban vissza kell terelnem a jelenbe, hiszen most Azumi-sannal beszélgetek, nem pedig Aokival..aki itt sincs egyébként sem. Összevont szemöldökkel tekintek a Nőre, nem nagyon tetszik, amit hallok. persze az Ő dolga, de én személy szerint ellenzem.
- Minek szabatná át magát, ha egyszer ilyennek lett teremtve? Így használja az adottságait. Nem kell semmin sem változtatni, nincs Önnel semmi probléma. Sőt, ha belegondol, figyelembe véve testének ezen "kondícióját", előnyére is válhat még az a kéz. Kifejleszthet saját, ehhez igazodó harc stílust, hisz ha harc közben fegyverforgató kezet vált, másfajta stílusban harcolhat karja hossza miatt. Ne átoknak tekintse ezt, hanem egy előnynek, amit felhasználhat ellenfelei ellen, Azumi-san. - mutatok rá karjára, miközben beszélek. Persze az Ő dolga, de én nem tenném a helyében.
- Ne folyton a hibát lássa magában. Ön úgy jó, ahogy van...most viszont jobb lesz, ha Magára hagyom. Hamarosan kezdődik egy vizsgálatom, és időben ott szeretnék lenni. Biztos vagyok benne, hogy még találkozunk. További kellemes napot és gyors gyógyulást kívánok! -  szólok, és megejtek egy félmosolyt a Nőre, miközben ellépek mellette, és magára hagyom a gondolataival.

Ezután a kis beszélgetés után jó pár napig nem találkoztam Azumi-sannal. Nekem is megvoltak a dolgaim, és bizonyára neki is. Bár nem jártam túl sokszor a társalgó felé, mikor arra vitt utam, nem láttam a Nőt a megszokott foteljában. Lehetséges, hogy gyógyultnak nyilvánították, és kiengedték, ha ez lenen a helyzet, nagyon örülök neki. Viszont ha még itt van, a negyedik osztagnál, az azt jelenti, hogy talán magától is ki mert húzódni az unalmas és szürke társalgó helyiségéből a szabadba. Ez megint csak jó hír, hisz azt jelenti, hogy jó ütemben halad a rehabilitációja. Jómagam már nem vagyok itt sokáig, hamarosan kiengednek, lassan már nem lesz indok és ok, amit ki tudnak találni annak érdekében, hogy itt tartsanak. Egyébként is, egy idő után magam unnám meg az itt létet, és egész egyszerűen lelépnék. Jobb dolgom is van, mint itt poshadni, például a családom.
Azóta már visszakaptam Zanpakutuom is, így Aoki immáron az én bal oldalamon helyezkedik el, nem egy dohos raktárban a többi fegyver között. Mivel Azumi-san is bemutatta nekem Tengeri-gyöngyét, úgy illik, hogy én is megtegyem ezt, így feltett szándékom megtalálni a Nőt és beszélni vele, mielőtt kiengednek a negyedik osztagtól. Utam egyenesen átvezet a már unásig ismer társalgón, majd a kert irányába fordulok, reményeim szerint ott találom a Nőt.
Nem kell csalódnom, hisz néhány percnyi séta után valóban rátalálok Azumira, aki egy hatalmas fa hűs árnyékában üldögél. Már messziről intek neki, remélem észrevesz, majd mikor odaérek, enyhe fejhajtással üdvözlöm.
- Szép napot Azumi-san, hogy tetszik lenni? ^-^ - Látom leszokott arról a barátságtalan fotelről ott a társalgóban. - szólalok meg barátságosan, miközben leülök mellé a fűbe.


Karakterlap

Kitagawa Azumi

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 49

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 3 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
LightSeaGreen

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
-

Post szín:
#F08080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szívszilánkok
« Válasz #16 Dátum: 2019. Jan. 16, 13:10:56 »
A rongyosra használt ősrégi haorival takarózva henyéltem lustán, hátam a kedvenc fámnak döntve, amíg vártam a papírjaim elkészültére. Gyakrabban jártam ki ide, ahol csendesen meditálhattam, kapcsolatom építésének céljából, lélekölőmmel.
Shinju, Shinju… életem legjobb napja volt, amikor ismét hallottam a hangját, annyi év némaság után.
Nem kell úgy hálálkodnod, te is hiányoztál nekem, öreglány.
Öreglány a nénikéd.
Én is szeretlek, Mimi-chan…

Eszmecserénkből egy ismerős hang zökkentett ki, Shinju figyelmeztetett, hogy közeledik a sárkányos srác, ahogy ő nevezte.
- Áh… Watanabe-san – emeltem fel fejem, s kinyitottam a szemem. Hogy-an?! Tetszik? Ennyire azért csak nem vagyok vén, hogy így kelljen hozzám állni. Na, ne már! – Ácsi… a tetszikről tessék leszokni. És nem barátságtalan, nagyon kényelmes. Nem véletlenül csaptam le rá, ne szidja a fotelem – forgattam a szemem. Csak úgy ne maradjon a végén. – Önnel mi a helyzet? Megúszta az asszonyi méregtelenítést?
Azért kíváncsivá tett, vajon az ő kapcsolatukban ki a vezető egyéniség, ki irányítja az élet menetét. Mindketten magas beosztásúak legjobb tudomásom szerint, és két vezér-elmét elég necces összeengedni egy fedél alá. Legalábbis én nem nagyon hiszek az ilyen házasságok hosszú távú hatékonyságában, valakinek engednie kell. Én nem tartom magam vezető típusnak, maximum az elektromosságot vezetem.
Talán ösztönös reakció, de valamiért védelmezőn összecsomagolom a kis emlékhaorimat, és magamhoz szorítom, mint aki attól tart, hogy elkobozzák a következő pillanatban. Pedig eddig se tették, igaz, nem is nagyon szoktam reklámozni, hogy ezt az egyet elmentettem. Már alig-alig érezni rajta azt a régi illatot, nem is csoda, hisz az idő vasfoga még ezt a göncöt sem kímélte.
Engem se nagyon, bár igaz, én lassabban öregedtem lényegesen.