Szerző Téma: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye  (Megtekintve 668 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Ayasegawa Yumichika

Wiki King

Eltávozott karakterek

Globális Moderátor

Hozzászólások: 47

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 0 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye
« Dátum: 2014. Júl. 04, 12:24:57 »
Szerintem senkinek sem kell bemutatni ezt a helyet.
Seireitei szinte minden pontjáról jól látható magaslat, nagy harcok és rituális halálbüntetések végrehajtásának színhelyéül szokott szolgálni.


Karakterlap

Urufu Yashuhiro

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 550 / 45 000

Hozzászólások: 66

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 26 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Vérvörös

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
Zenko Sakura

Mottó:
私 の 家族 の ために! (Watashi no kazoku no tameni! | A családomért!)

Post szín:
alap, #c1c2bd, #4f6fb0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Soukyoku hegy - Elmúlás hegye
« Válasz #1 Dátum: 2015. Márc. 04, 19:44:27 »
Hakuda edzés a múltból

Ez még az előtt történt, hogy a belsővilágomban ragadtam volna. Nyár volt, egy átlagos, enyhe szellős, kellemesen meleg idő volt, az eget itt-ott vékony felhőpárnák tarkították. Akkor még Takeo volt a kapitányom, ő vezette az osztagot. Délelőtt parancsba adta nekem, hogy a délután folyamán egy 8. osztagos tisztnek, Kitetsu Raiden-nek kell külön edzést tartanom, méghozzá hakudából. Korábbról már ismertem a férfit, egyszer már tartottam neki edzést, szintén kapitányi parancsra, bár egy a semmiből jött vihar alaposan elmosta, talán pont ezt kellett majd befejeznem?
Mivel jó idő volt, ezért az osztag által fenntartott edzőterepeket meghagytam a gyakorlatozni kívánó shinigamiknak. Egy tiszttel meg is üzentem a nyolcadik osztagnak, hogy a tisztjüket a Soukyoku hegyre, vagyis az Elmúlás hegyére küldjék. Úgy véltem, hogy ezen a helyen tökéletesen magunk lehetünk, ezért három üveg sake-val megpakolva fel is mentem a hegyre.
Igen, ez a hely megfelelő volt, hiszen távol voltunk mindenkitől és mégis elérhető közelben voltunk. Valamint ez volt az a hely, ahol a bűnösöket kivégezték, és tudtommal nem egy harc zajlott már le itt. Meg volt a maga varázsa, ahogy az osztagok területe fölé magasodó helyen álltam. Még nagyjából emlékeztem, hogy Kitetsu-sannak milyen gondjai voltak a pusztakezes harcával. Fejemben már kezdet már körvonalazódni az edzés terv. Bemelegítésnek némi futás és nyújtó gyakorlatok után az alapokat végig fogjuk venni. Ezt követően majd olyan gyakorlatokat fogunk csinálni, amivel azt gyakorolhatjuk, amit gyengének érez. Végül meg levezetésnek újra átfogjuk venni az alapokat. Hogyha már nem is állnak fenn az akkori okok, akkor is jó bemelegítés és levezetés lesz, valamint az alapok ismerete fontos, anélkül a magasabb technikák és mozdulatok nem alkotnak akkora szilárd harci tudást.
Mire a 8. osztag tisztje megérkezett az egyik sake-t már meg is ittam, hiszen kellett valamit út közben is inni, és a gondolkozás közben könnyen megszomjazik az ember. A földön ülve fogadtam Kitetsu-sant, előttem kettő ivócsészével és kettő sake-s ivótökkel.
 - Üdvözletem, Kitetsu-san. Kérem, foglaljon helyet, és igyon velem egy kis sake-t, közben megbeszélhetjük, hogy mi az, amit gyengeségnek tart a hakuda tudásában, hogy mit kívánna fejleszteni. – Amíg leül természetesen töltöttem mind kettőnk számára sake-t, és oda is nyújtottam az ő részét. – Szóval, mit szeretne fejleszteni a tudásán? – Kérdeztem, miután megittam az első adag sake-t.
 - Értem. – Közben töltöttem újabb adag sake-t az üres csészékbe. – Az edzést három részre fogjuk bontani. Az első és az utolsó rész az alapok gyakorlásáról fog szólni, gondolom megérti, hogy mennyire fontos ezek ismerete és gyakorlása, valamint ezek megfelelő bemelegítők és levezetők lesznek. A középső részben meg akkor a gyorsaságán fogunk javítani, már van is ötletem, hogy hogyan, előre csak annyit árulok el, hogy ennek az üres ivótöknek köze lesz hozzá. – Vettem elő és tettem elénk azt a tököt, amit addig ürítettem ki, amíg a férfira vártam. – Kampai! – Emeltem csészémet és ittam meg a nedűt.
Mivel megbeszéltük, amit meg kellett fel is keltem a földről. Amíg shinigami társam is követte a példámat újra körül néztem, de most azért, hogy meghatározzam a futó pályánkat.
 - Bemelegítésnek futunk egyet, közben kérem, utánozza a karmozdulataimat. – A csészéket és az ivótököket a földön ott hagyva nekiindultam a terep felét bejáró képzeletbeli futó pályánkon. Nem diktáltam nagy iramot, hiszen nem a sebesség volt most a lényeg, hanem az, hogy minél több izmunkat és ízületünket megmozgassuk. Hogyha Kitetsu-san kérte, akkor természetesen lassítottam, de gyorsabb tempót kérésre se diktáltam. Ami a karmozdulatokat illeti a következő sorrendben végeztem, minden gyakorlatot nyolcszor megismételve: jobb karkörzést előre, balkarkörzés hátra, jobb karkörzés hátra, bal karkörzés előre, mind két kézzel karkörzés előre, azután hátra, mint az úszásnál malom körzés előre, malomkörzés hátra, különféle karhúzások végül egy kis sima futás minden plusz gyakorlat nélkül.
 - Most fújjunk egy kicsit, mielőtt folytatjuk, hiszen ez még csak a bemelegítő rész, nem itt kell kifulladnunk, nem igaz? – Közben néhány lépés távolságra felvettem egy vállszélességű terpeszes alapállást a férfival szemben.
 - Vegye fel ezt az alapállást ön is, hogy folytatni tudjuk. – Folytattam, ahogy láttam, hogy kifújta magát. – Először az ütéseket és a rúgásokat fogjuk átismételni, azután a védéseket. A mozdulatokat kérem, csinálja utánam. – Bal kezemet majdnem teljesen nyújtva felemeltem,kézfejemet hátrafeszítettem rajta nyújtott ujjakkal, így a tenyeremet Kitetsu-san felé mutattam, közben jobb kezemet ökölbe szorítva, tenyérrel fölfelé az oldalamhoz húztam. Amint edzőtársam is felvette ezt a helyzetet jobbommal lassan oda ütöttem, ahol a tenyerem volt, közben bal kezemet is ökölbe szorítottam és visszahúztam az oldalamhoz úgy, hogy a tenyerem fölfelé legyen. Ahogy a jobb öklöm kiérkezett azonnal vissza is rántottam, és a balommal ütöttem oda. Közben egyszer se nyújtottam ki teljesen a kezeimet. Ezt az ütésváltást hangos számolás közepette ismételtem meg tízszer úgy, hogy mindig a bal kezemmel való ütéseit számoltam.
 - Rúgás közben mindig nézzen az ellenfelére. – Közben kezeimet kis szögben magam mellé engedtem, de továbbra is ökölbe voltak szorítva. A rúgás gyakorlatot is tízszer ismételtem meg hangos számolással, s ekkor azt számoltam, hogy az utolsó rúgásból visszatérést számoltam, valamint közben hangosan mondtam a mozdulatokat, aki a következők voltak: jobb térdfelhúzás, előre rúgás, láb vissza, letevés, jobb térdfelhúzás, oldalra rúgás, láb vissza, letevés, jobb térdfelhúzás hátra fordulással, rúgás, láb vissza letevés, bal térdfelhúzás előre rúgás, láb vissza, letevés, bal térdfelhúzás, oldalra rúgás, láb vissza, letevés, bal térdfelhúzás hátra fordulással, rúgás, láb vissza, letevés.
 - Védésnél arra ügyeljen, hogy határozott legyen a mozdulat, a csuklója merev, mert hogyha laza csuklóval talál el valamit, akkor az el is törhet, ez az ütésekre is igaz. – A védő gyakorlatok közül először a kézzel gyakoroltuk és ismételtük el szintén tízszer: ütő alapállásban a kinyújtott kézzel kis kör kifelé, kis kör befelé, kéz csere, kis kör kifelé, kis kör befelé, kezek oldalra leengedve, aztán minthogyha felfelé haránt irányban balunkról kardot rántanánk, azután ugyan ez jobb oldalról, ezután minthogyha bal fentről jobbra le keresztbe csapnánk karddal, aztán ugyan ez jobb kézzel. Ezeket a lábbal végzendők követték, amiket szintén tízszer ismételtünk el a következő sorrendben: jobb térdhúzásos körözés kifelé, aztán ugyan ez bal lábbal, jobb lábbal söprés kifelé, söprés befelé, végül ugyan ez bal lábbal.
Kellemesen megdolgoztattak ezek, de ez még csak az edzés első szakasza volt, mielőtt áttértem volna a második szakaszra, amiben ezeket egymáson gyakoroltuk volna, aztán az ivótökre adtam volna vadászatot úgy, hogy neki shunpo nélkül kellett volna elvennie tőlem, vagy kiütnie/kirúgnia a kezemből úgy, hogy én viszont használtam volna a shunpot, bár előre elhatároztam, hogy ahogy úgy érzem elérkezett az ideje sikerélménnyel zártam volna le a „játékot” és hagytam volna, hogy megszabadítson tőle.
 - Mielőtt folytatjuk, fújjunk egyet. Egy kis sake-t? Valamint az eddigiekkel kapcsolatban van kérdése? – Tartottam nagyjából 5-6 perces pihenőt.
(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2016. Márc. 28, 23:58:12 írta Ukitake Juushirou »
(click to show/hide)