Szerző Téma: Fullbringer? Az meg mi? O.o  (Megtekintve 109 alkalommal)

Description: Konoe Karen vs Watanabe Yuusuke

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Watanabe Yuusuke

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
34 000 / 35 000

Hozzászólások: 45

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 33 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninomiya Mitsuko - felesége

Post szín:
#0073e6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Fullbringer? Az meg mi? O.o
« Dátum: 2018. Aug. 31, 01:27:10 »
Kissé elcsodálkozva sétálok végig Karakura egyik sétáló utcáján, miközben a szinte egymásba érő boltok, butikok, kávézók, meg mindenféle üzlet kirakatait bámulom. Bár már rengetegszer megfordultam az Emberek Világának városaiban - még annak idején emberként is, bár akkor vidéki voltam - bevallom mindig tartogat valami újat. Főleg így, öt év kihagyás után. Bár számottevő változás nem történt, mégis, mintha gomba módjára nőttek volna ki a földből egymás után az épületek, üzletek, gyárak, meg úgy általában, minden. Nehézkes beismernem, hogy bizony lemaradtam kicsit az elmúlt időben, bár annyira azért nem kétségbeejtő a helyzet. Egyet viszont megfigyeltem. Mindenki, de legalábbis az emberek kilencven százaléka úgy halad az utcán, hogy azt a fura, telefonnak nevezett tárgyat nyomkodja. Nem tudom mi a jó abban, hogy ha nyomkodják, biztos nagyon szórakoztató vagy kielégítő tud lenni, mert nem egynek az arcán láttam mosolyt, örömöt, vagy épp beteg önelégültséget. Fura dolog, és ami még furább, hogy nem egy shinigaminál is láttam ilyet. Bár ők nem nyomkodták úgy, mint az Emberek, de akkor is...ez nem helyes. Pont arra nem figyelnek, amire kéne, az útra maguk előtt. Mint ahogy most én sem azt teszem, amit kéne, ugyanis épp őrjáraton vagyok. Bevallom, jól esik kicsit távol kerülni Seireiteitől, főleg azok után, amik történtek. Jól esik az hinni, hogy újra kezd nőni a felém táplált bizalom a 46-ok Tanácsa részéről, illetve úgy az egész Gotei 13 irányából. Nem számítok rá, hogy puszipajtás leszek mindenkivel, de nem is ez a célom. Senkinek sem kell megfelelnem, csak magamnak, és a Családomnak.
Feladatom szerint Karakurában, egy előre meghatározott területen kell őrjáratoznom, hollow jelenlét után kutatva, illetve természetesen az embereket, és mindenkit, aki az emberek világában él, megvédeni. Bár ez mindenre és mindenkire igaz, egyes "fajoknál" nem sietnék annyira, mint másoknál. A quincyk meg tudják magukat védeni. Ha meg nem, így jártak. A vaizardok is elvannak magukban, bár sokat változott a hozzáállásom velük kapcsolatban, kicsit tartózkodóan viselkedek, ha összehoz velük a sors. Ez alól talán kivétel Misa-chan, de Ő meg a saját osztagomnál szolgál, és egész rendes Lány. Persze nem vagyok rasszista, de megtanultam, hogy a különböző fajba, kasztba tartozó egyének jobban elvannak a sajátjaik között, és arra is rájöttem, hogy bizony sok ellentét lehet ezek között a fajok között, ami csúnya dolgokba torkollhat, ha úgy hozza a sors.
A nap a végéhez közeledik, már vörös-narancs színben pompázik távol a horizonton, de szerencsére eddig nem történt semmi. Így van ez rendjén, az a legjobb, mikor nem történik semmi. Ezen gondolataimat mintegy megcáfolva, a következő pillanatban erőteljes hollow-energiát érzek. Hirtelen megtorpanok az utca közepén, minek hatására egy mögöttem haladó nő elém ütközik, majd szitkozódva kerül ki, és folytatja útját az ismeretlenbe. Jó, hogy neki csak ennyi gondja van. Összehúzott szemekkel kezdek el koncentrálni a lélekenergia pontos beméréséhez, majd pár pillanat múlva elégedetten nyitom ki kékjeimet, mihelyst megállapítom, hogy kissé északra található a hollow a jelenlegi pozíciómtól. Sietve elindulok egy szűk sikátoron át, majd néhány száz méternyi futás után egy iskolához érek. Szívem a torkomban érzem dobogni egyből, talán későn érkeztem, és a hollow bevette magát a gyerekek közé, hogy ott pusztítson a gyanútlan áldozatok között, vagy épp ide követett egy lelket, hogy utolérve eleméssze az erejét. A következő pillanatban azonban a hollow helyzetéhez nagyon közel érzek egy másik lélekenergiát is, amit hirtelen nem tudok beazonosítani. Emberszerű, de mégis...inkább érzem hollow fajtának, semmint embernek. Különös, és furcsa, és nem kevés aggodalommal tölt el. Lehetséges, hogy egy társa csatlakozott az elsőhöz. és most már ketten pusztítanak az iskola területén. Ideje a tettek mezejére lépni. Elegáns mozdulattal dőlök előre, hogy aztán a következő pillanatban jó ötven méterrel távolabb bukkanjak fel egy shunponak köszönhetően. Tudatában vagyok, hogy erőmnek csak töredékét tudom használni a pecsét miatt, ami minden shinigamira rákerül, amint belép az Emberek Világába, de ez az eset nem tűr halasztást, közbe kell lépnem, méghozzá most!
Annál nagyobb a meglepetésem, hogy mikor már csak alig száz méternyire érzem magam előtt a hollow energiákat, és azt is érzékelem, hogy a két energia egymásnak feszül, mintha harcolnának. Megsokszorozom a futásba vetett energiámat, hogy még gyorsabban haladjak előre, majd egy utolsó shunpo után egy fa vastag ágán landolok, majd guggolok le egyből. Előttem egy elhagyatott futballpálya tűnik fel, és még épp látom a lidércet eltűnni az éterben, amint elpusztul egy Nő kezei által. Nem kicsit döbbenek meg, és fejemben egymást követik a vadabbnál vadabb elméletek, gondolatok. Ki ez a nő, és miért ölte meg a lidércet, ha hasonló a lélekenergiája? Mi ez az egész? Lehet, hogy ez az egész egy átverés, és csak egy egyszerű hollow lenne a Nő is, ami nagy tudást szerzett a lélekenergia manipuláció tudományában, és ez az egész csak egy csel? Túl egyszerű ahhoz, hogy igaz legyen. Vagy épp túl abszurd. Rövid mérlegelés után döntök. Nem rám vall, hogy így belemegyek az ismeretlenbe, főleg azok után, ami történt Velem, mégis, kíváncsiságom felülkerekedik óvatosságomon, és leugrok a fáról a pálya szélére. A Nő, akinek egyébként szénfekete, rövid haja van, és így első ránézésre leginkább egy szigorú tanárnőre hasonlít, talán nem vett észre még, vagy csak nem vett rólam tudomást, nem rám néz, Nekem háttal áll.
- Ügyesen intézted el az imént azt a Lidércet.- szólalok meg bár nem  hangosan, mégis jól hallhatóan. - Watanabe Yuusuke vagyok. Shinigami. - mutatkozok be, kissé tétován. Fogalmam sincs, hogy az előttem álló Lény tud e a shinigamikról, vagy sem, se ha tippelnem kéne, azt mondanám, hogy ha a hollowokat ismeri, ismernie kell az én származásomat is. - Viszont, ha szabad kérdeznem, Te ki vagy? Jobban inkább, "mi" vagy? Nem ismerős a lélekenergiád, és nem emlékszem, hogy akár csak egy hozzád hasonlóval is találkoztam volna a múltban, pedig van hova visszatekintenem. Hollow vagy, vagy ember? Lélekenergiád alapján valahol a kettő között helyezkedsz el, de nem tudom pontosan beazonosítani. Még egyszer megkérdem, ki vagy? - teljesen nyugodtan, már-már szinte udvariasan beszélek, de éreztetem azt is, hogy ha úgy válaszol, hogy az nekem nem tetszik, akkor a dolgok elfajulhatnak. Persze eszem ágában sincs bunkózni, egyeltalán nem olyan hangnemben beszélek. A kérdést kissé bugyutának érzem így utólag, hiszen ha hollowot öl, nyilván nem az Ő oldalukon áll. Persze ez nem jelent semmit, lehetséges, hogy egy rivalizálás tanúja voltam, és az erősebb egyszerűen megölte a gyengébbet, hogy ne legyen ellenfele. Hamarosan kiderül.


Karakterlap

Konoe Karen

Lélekboszorkány :D

Fullbringer

*

Főállású Anya

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 400 / 35 000

Hozzászólások: 108

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér és Sötétkék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Post szín:
Cadetblue


  • Profil megtekintése
  • Accel World frpg

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Fullbringer? Az meg mi? O.o
« Válasz #1 Dátum: 2018. Aug. 31, 04:16:16 »
Néha napján nem is olyan rossz rendes anyához méltóan az iskola előtt várakozó többi anyával cseverészni. Persze ez sem épp megszokott, hisz errefelé is sok gyerek egyedül jár-kel már általános iskolában is az iskola és az otthona között. Ám még így is akadt azért jó pár anyuka, vagy apuka, esetleg testvér aki maga jön a gyerekért. Jó magam meg aztán végképp, tekintve, hogy mennyire tisztában is vagyok azzal milyen veszélyek leselkedhetnek úton-útfélen egy gyermekre(vagy épp bárki másra), főleg az olyanokra mint az enyém. És itt most természetesen nem az olyan alap dolgokra gondolok mint a perverzek, vagy a gyerekrablók esetleg kóbor állatok. Nem. A sötétségben megbúvó vérszomjas lényekre gondolok, melyek az átlag ember képzeletén felül elhelyezkedve les a prédájára, és ha nem talál magának már elhalálozott emberi lelkeket, hamar ráfanyalodik a még élőkre, főleg ha azok még spirituális erők birtokosai is.
Így aztán szépen kivártam azt a maradék percet míg kitakarítanak a teremben majd elbúcsúznak egymástól. Ez időtájt az anyukákkal cseverésztem, ami végül egy csoportos hazamenetelbe torkollott, aminek a gyerekek persze jobban örültek. A gyerkőcök elől, míg a szülői menet kissé hátrébb lassan haladt a kertváros irányába. Mindez idő alatt mint valami rossz előérzet, egy ismerős ám cseppet sem jó érzés fogott meg. Jobban mondva a közelben feltűnt lidérci erő egyre jobban való közeledte kezdett el rossz érzéssel eltölteni, hisz őket aztán hidegen hagyta, hogy hány emberi is van körülöttük csak a prédára hajtottal. Az iskolához közeli sportpálya mellett végül megtorpantam, majd a farmerom hátsó zsebéhez nyúltam és telefon hívást színleltem.
- Áh, megtennétek, hogy előre mentek?
A többiek megértően intettek, majd folytatták is az útjukat. Mindeközben én a fülemhez helyeztem a telefont. Szemem sarkából egy pillantást vetettem a lányomra aki szintén megérezhette a fenevad energiáját és ösztönösen rám tekintett. Válaszként csak mosolyogtam rá, majd intettem, hogy menjen csak tovább a többiekkel. Innentől már csak a lény figyelmét kellett ténylegesen magamra terelni, ami nem volt nehéz, csak egy picit emelnem kellett a lélekenergia kibocsájtásomon, ami máris meghozta az eredményét. A füves pálya talaja jól érezhetően belerezzent ahogy a termetes lény földet ért. A narancsfényben is jól kivehető volt a fajtájára jellemző állatias és emberi küllemvonások keverékéből összetevődő fekete test és a fehér maszk.
- Háh, csak nem tálcán kínálod fel magad? – tárta szét maszkját az otromba hollow.
- Nahát, képes vagy emberi nyelven megszólalni? Ezek szerint szorult beléd egy cseppnyi intelligencia? – feleltem vissza egy gúnyos mosollyal párosítva. - Jaj, bocsáss meg. Ugye nem fogalmaztam túl bonyolultan, és még megértettél?
A lény hangosan felhorkantva emelte meg méretes kezét, amint a provokálásom elérte füleit. A magasba emelt végtag árnyékot vetett rám, majd meteorként zuhant vissza engem célozva. Ám találatot nem ért annak ellenére, hogy egy centit se mozdultam. A képmásom mely a rólam visszaverődött fény félre csúsztatása volt a lény kézfejébe olvadva vigyorodott el majd szerte foszlott ezzel felfedve valódi testem, mely pár lépéssel odébb állt pont a lény jobb oldalán.
Jobb tenyerem már ekkor a hollow maszkját érintette, mely hirtelen, tompa, reccsenő hangot hallatott.
- Zannen nagara... Atashi no Kachi desu.* – a lény még pár másodpercig értetlenül pislogott miközben a tenyeremből kinyúló hosszú, vaskos tüske átszúrta a kemény csont maszkot és vele együtt a koponyáját is. ''Harcunk'' végeztével a lény szépen lélekrészecskékké hullott, miközben egy újabb ismerős energia jelent meg mögöttem. Ekkor teszem el a balomban tartott kommunikációs eszközt, majd a még nem túl messzire került lánykám felé intek, jelezve, hogy semmi bajom. Szeme sarkából, pillant csak vissza rám, nem vonva el mások figyelmét. Mikor végül a shinigami megszólal felé fordulok.
- Köszönöm a bókot, bár kissé meglepő, hogy ily nyugodt azok után, hogy maga helyett végeztem el a piszkos munkát Watanabe-san. – bár mosoly ült az arcomra érezhető volt benne némi düh, hogy valóban helyette kellett eltakarítanom. - Fuh~ Mata Shinjin-san*ka? – sóhajtottam a kérdése hallatán. Bár igazság szerint már rég tették fel nekem ezt a kérdést, így talán nem volt épp helytálló a felszólalásom. - Konoe Karen, tisztelettel. Főállású anya és Fullbringer... Valóban a két lény között egyensúlyozom, habár inkább vagyok ember mint sem lidérc, az hogy összekeveri a lélekenergiám velük, egy a fajomhoz köthető... Nos, mondhatjuk egyfajta születési rendellenességnek is. – hajoltam meg a férfi előtt mikor bemutatkoztam, majd felegyenesedve tettem hozzá az előbbi kis felvilágosító magyarázatom. - Úgy hiszem ez nem meglepő, hisz nem sok fajtársam létezik, elég csekély számban, vagy épp nagyon elszórtan vagyunk megtalálhatók eme hatalmas világban, nem úgy mint más fajok. – adtam válaszul azon kérdésére, mi szerint még nem találkozott hozzám hasonlóval. Kisugárzásából érezhető volt, hogy harcra készen áll, ha esetleg veszélyes entitásnak könyvelne el, ami persze nem volt meglepő. Azonban pont ez keltett bennem kissé nosztalgikus érzést, amit már rég nem éreztem, így kisebb provokációként lassan megemeltem mindkét kezem, majd jobbom ujjainak gyors csettintésével idéztem meg egy doboz bontott cigarettát és egy öngyújtót, mindeközben figyelve férfi reakcióját. Vajon rám ront azon nyomban? Vagy van benne tapasztalat és önuralom, hogy felmérje mikor jelentek rá veszélyt?

*Attól tartok... Ez az én győzelmem.
*Már megint egy újonc?


(click to show/hide)

Karakterlap

Watanabe Yuusuke

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
34 000 / 35 000

Hozzászólások: 45

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 33 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninomiya Mitsuko - felesége

Post szín:
#0073e6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Fullbringer? Az meg mi? O.o
« Válasz #2 Dátum: 2018. Aug. 31, 17:19:53 »
Természetes a kettőnk részéről mutatott bizalmatlanság, amit a másik irányába mutatunk. Megértem az Nő hozzám való állását, elvégre Én somfordáltam mögé, és hagytam, hogy elintézze a hollowot. Bár azt túlzás állítani, hogy hagytam, hiszen mikor odaértem a helyszínre, gyakorlatilag már csak a végjátékot láttam, ám így is eleget tudtam nézelődni ahhoz, hogy tudjam: a Nő erős,és rendkívül fejlett a lélekenergia-manipuláló képessége. Már-már vetekszik az enyémmel, sőt, merem állítani, hogy talán felül is kerekedik rajta. Ha ellenem van, ez probléma, nem kicsi. A válaszától függően alakul majd ennek a beszélgetésnek a végkimenetele.
Tenyerem Aoki markolatán tartom továbbra is, ám nem húzom elő sayájából. Illetlenség lenne egyből ajtóstul rontani a házba, ám őszintén szólva, nem hinném, hogy veszélyt jelentene rám nézve a nő mindaddig, míg én nem teszem meg az első lépést. Nem tűnik ellenségesnek velem szemben, ám valószínűleg ugyanazon járatja az agyát, mint én. Hogy veszélyt jelentek-e számára.
- Épp a végére értem ide. Akkor már mindegy volt. Remekül elboldogult magától is, ahogy láttam, Karen-san. - hajtok előtte fejet udvariasan. Ha intelligensen el lehet beszélgetni valakivel, felesleges provokálni. Egyébként sem vagyok az a provokatív típus, csak ha feltétlenül szükséges, vagy úgy hozza egy harc, de egyébként kerülöm. Aki másnak az érzelmeire alapozva harcol, az gyáva. - És ne feledje. Nem csak az én dolgom. Léteznek Quincyk is. Legyenek bármennyire is szánalmasak, nekik is ez a dolguk. Lényegében. Valamint, aki ilyen könnyedén el tud bánni egy lidérccel, nem szorul az én védelmemre. - teszem hozzá, kissé megvetően beszélek, mikor a Quincyket megemlítem. Aki Quincyvel volt dolgom, nem sokat segített azon, hogy enyhítse az irántuk érzett utálatomat. A Daitenshiben persze kénytelen voltam ideiglenesen fegyverszünetet kötni velük, hisz Ők is érintettek voltak a testvériségben, mégis, hazudnék ha azt mondanám, hogy kedvelem Őket.
- Ooh? Fullbringer? Nem ismerős a név. Nem emlékszem a fajtájára, pedig elég sok helyen megfordultam már az évek során. Még a Daitenshi adatbázisában sem emlékszem, hogy találtam volna Önről és "fajtájáról" említést. Igaz az régen volt. -  válaszolok. Való igaz, teljesen újkeletű nekem ez a megnezezés. Magyarázatát hallva - ha igaz, amit állít - leginkább egy amolyan hibridnek mondanám. Nem hollow, de nem is igazán ember. Nem szokványos dolog, az biztos, ám elhamarkodott volna csak emiatt elítélnem, vagy téves következtetést levonnom, hisz megannyi "faj" található az Emberek Világában rajtunk, shinigamikon kívül. Ha mi létezünk, minden esélye megvan annak, hogy több különleges képességgel rendelkező faj is létezik. Nem zárja ki az egyik a másikat, hisz mennyi quicy, különleges képességű ember, bounto, vagy akármi más létezik rajtunk kívül még...
Miközben rágyújt a cigarettára, amit egyébként mozdulatlanul, reakció nélkül nézek végig, kicsit jobban szemügyre veszem a velem szemben álló Nőt. Eltérő színű szemei, bár kétségkívül gyönyörűek, egyben furák is kicsit. Én mondjuk jobb, ha meg sem szólalok a hófehér hajammal... A tény, hogy gyermekkel tartózkodott itt, arra enged következtetni, hogy igaza van. Láttam, hogy intett egy kislánynak, aki erre tovább haladt az ismerőseivel. Semmi okom nincs rá, hogy ne higgyek neki, azonban bolond lennék, ha csak úgy beadnám a derekam.
- Szóval fullbringer. - szólalok meg növekvő izgalommal. - Tegyük fel, hogy hiszek Önnek, Karen-san. Ettől még sajnos nem hallottam Önökről, pedig elhiheti, nem vagyok már újonc. A gyermeke is az? - nem tudom mennyire ismeri a shinigamik társadalmát, vagy mennyit tud rólunk, így most nem is megyek bele a részletekbe. Az elmúlt öt év számlájára írom, hogy nem tudok a Fullbringerekről, viszont ez egy kiváló alkalom arra, hogy közelebbről megismerjem ezt a fajt. Nem tudom, hogy milyen típusú támadásokat használnak, gyanítom, hogy nem mindegyikük ugyanolyan természetűt, de abból amit láttam, az nyilvánvaló, hogy veszélyes.
- Kössünk egyességet. - szólalok meg enyhe mosollyal az arcomon, miközben a nő a semmiből egy doboz cigarettát idéz meg, és gyújt rá. - Én elhiszem, hogy amit mondd, igaz, de cserébe mutassa meg, hogy mire képes. A tapasztalat akkor a legjobb, ha első kézből teszel szert rá. Küzdjön meg velem Karen-san. Itt és most. Tudni szeretném, hogy mire képes egy Fullbringer. - nyújtom ki bal tenyerem az ég felé, barátságosan beszélve. Ha nem fogadja el, ettől függetlenül is megtámadom, csak akkor már lehet, hogy nem fogom vissza magam. Bár így előfordulhat, hogy a teljes erőm latba kell vetnem, és még úgy is kellemetlen meglepetés ér. Felkeltette az érdeklődésem a nő, van benne valami megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan, misztikus. A tény, hogy mennyire határozott, imponáló, őszintén szólva. Nos, hamarosan kiderül, mennyire misztikus. Míg várok a válaszára, magam is előteremtek egy doboz bagót, igaz én a két szép kezemmel, mert nem vagyok olyanokra képes, mint a Nő. Én másban vagyok jó.
- Nehéz egy ilyen világban gyermeket nevelni...- szólalok meg elgondolkodva, miközben a nő válaszára várok, és  a távolodó kis csoportosulás után nézek, akik között ott lehet a Nő gyermeke is valószínűleg.  Nem elég, hogy az ember ki van téve a bűnözés, korrupció, az emberi gonoszságnak minden nap, még egyéb más ocsmánysággal is szembe kell néznie. Kicsit nyomasztó ez a világ számomra, persze a sajátom sem jobb, csak másabb. Mindenesetre remélem, hogy elfogadja az ajánlatomat, ha másért nem is, hát a gyermeke érdekében. Nem jelentek veszélyt rá, vagy a családjára, csupán gondolom, hogy mindent megtenne azért Karen-san is, hogy megvédje bármitől a szeretteit.


Karakterlap

Konoe Karen

Lélekboszorkány :D

Fullbringer

*

Főállású Anya

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 400 / 35 000

Hozzászólások: 108

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér és Sötétkék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Post szín:
Cadetblue


  • Profil megtekintése
  • Accel World frpg

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Fullbringer? Az meg mi? O.o
« Válasz #3 Dátum: 2018. Szept. 02, 20:40:00 »
Értem, szóval szerinte nincs abban semmi baj, ha egy nem halálisten pusztít el egy lelket? Amennyire megtudtam ennek nem így kellene lennie? Lehet, hogy ez a férfi mégsem annyira ''shinigami'' mint aminek kinéz, illetve érződik?
Nem, valószínűbb inkább, hogy nem az a munka kedvelő ember, és kényelmesebb volt ráhagyni másra a munkát, mintsem maga végezte volna el. Bár a történtekben természetesen nem ez zavart a legjobban... vagyis inkább az, hogy tudtam jól, hogy nem csak engem nézett ki magának a lény hanem a lányomat is, és annak ellenére, hogy már egy ideje érzékelhető volt a jelenléte, a shinigami igen csak késve jelent meg.
- Értem. És ha tegyük fel nem így lett volna? Ha ugyan így késve érkezik, de épp nem lettem volna képes védeni magamat, vagy bárki mást? – tettem fel az elméleti kérdést. Persze érthető volt a férfi hozzá állása, talán már csak azért is mert ebben a városban abnormálisan túl sok az olyan egyén vagy épp faj akik képesek megvédeni magukat és a környezetüket egy-egy támadás esetén. De mi van ha nem így lenne? Akkor is késve érkezett volna, és a halálomat betudta volna egy járulékos veszteségnek?
Többek között ezek is megfordultak fejemben, de aztán a férfi felhozott egy olyan fajt akit én is ismerek.
- Tehát maga is jól ismeri azokat a Quincy-ket? ÉS jól sejtem, hogy magának sincsenek jó tapasztalatai velük kapcsolatban? Ha egyelőre másban nem is, de ebben legalább egyet értünk.
Egy megátalkodott faj, amik csak ha az eszembe jutnak felforr a vérem, és ha meglátnék egyet habozás nélkül rontanék neki. De most nem hagyhatom, hogy ezek az érzések felül kerekedjenek rajtam. Ezt biztosítva szívtam bele egyet a füstölő nikotin rúdba és kifújva már kicsit nyugodtabban figyelhettem a férfi szavaira. - Daitenshi? Na látja tud Ön is olyasmit, amit én nem, Yuusuke-san. – váltottam én is közvetlenebb formára, ha már a férfi bátran a keresztnevemmel kezdte. Magam se vagyok oda túlságosan a formális beszédért, így sokkalta kényelmesebb társalogni. - Igen, Fullbringer, bár hogy ki nevezett el minket, nem tudom, bár kétségtelen, hogy illik hozzánk a név. – erősítettem meg és még egy kis információt is hozzá fűztem, bár számára nem tudom mennyire lesz hasznos, vagy miképp érti majd. - Nem. A lányom nem Fullbringer, de nem is igazán ember, de ezt gondolom ön is érzi... már ha jó az ilyesmiben. De hogy miért nem az abba most rögtön nem mennék bele. – úgy érzem a beszélgetésünk még elnyúlik, így gondoltam, jobb ha hagyok valamit későbbre is. Amikor Yuusuke-san még egy ajánlatot is tesz, az csak meg is erősíti a megérzésem.
- Igen, csak kedvemre való dologgal állt elő. – húztam mosolyra a szám szélét, miközben az ujjaim közé fogtam a cigarettát és lepattintottam az elégett végéről a parazsat. - Engem is érdekelne pár dolog, és azon kívül még a képessége is. Szóval legyen, nincs ellenvetésemre. – egyeztem bele a küzdelem felkérésére, ami valóban érdekelt. Mindig is érdekelt más fajok képességei, ráadásul ez most nem is vérre menő harc lesz, így ha másfajta információt is cserélünk, gondolom csak élvezetesebbé teszi a harcot.
- Milyen igaz... – fordítottam hátat a férfinak. - Ezen okból remélem megérti, ha előbb foglalkozok vele... – majd szemem sarkából a férfi felé tekintettem. - Persze nem hagyom addig sem unatkozni... – a lába alatt lévő talaj ekkor mozgolódni kezdett, majd miután a zöld fénycsűrűt követően elhagytam a területet a helyén a talaj felmagasodva egy három méter magas  föld gólemet * idéztem meg, hogy addig is játszhasson vele.
Mindeközben én pár méterrel az anyukák mögött csendesen értem földet.
- Bocsássatok meg. Sajnos fontos hívást kaptam és be kellene mennem a munkahelyemre sürgősen. Valamelyikőtök esetleg tudna vigyázni Youko-ra? – szerencsére igen kedvesek és segítőkész anyukákról lévén szinte már tolongtak, hogy melyiküknél legyen elszállásólva, amivel úgy voltam, hogy ezt döntsék el maguk között. Mindaddig én oda léptem Youko-hoz, majd leguggoltam hozzá. - Ne aggódj estére végzek, rendben? – majd nyomtam egy puszit az arcára. Végül eltűntem egy kanyarban és a Bringer Light-ot használva visszamentem a pályára.
- Már itt is volnék. Remélem nem unatkozott. – jegyeztem meg, majd ha még mindig a gólemmel ''játszott'' azt ismét puszta földé változtattam. - Akkor a bemelegítéssel megvolnánk, ugye?

*A gólemet nyugodtan irányíthatod ahogy szeretnéd. :D

(click to show/hide)

Karakterlap

Watanabe Yuusuke

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
34 000 / 35 000

Hozzászólások: 45

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 33 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninomiya Mitsuko - felesége

Post szín:
#0073e6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Fullbringer? Az meg mi? O.o
« Válasz #4 Dátum: 2018. Szept. 08, 16:22:47 »
Nos igen, bár korábban a Quincykről beszéltem, hogy nekik is dolguk úgymond, hogy tisztán tartsák az emberek világát, és nekünk shinigamiknak amolyan "természetes ellenségeink" mégsem mondanám azt, hogy feleslegesek. A világ körforgása úgy jó, ahogy most van. Ahhoz pedig elengedhetetlenek a quincyk is, legyenek bármennyire is utálatosak és ellenségesek. Rukongaiban sem feltétlenül van elég hely minden egyes lélek számára, és azok a goromba íjászok és munkásságuk pont arra elég, hogy fenntartsa a törékeny egyensúlyt..legalábbis mostanában. Nem mindig volt ez így.
Karen-san megjegyzésére szomorúan mosolyodok el, majd a tőlem telhető legnagyobb tapintattal igyekszem válaszolni.
- Lássuk be Karen-san, nem tudunk minden embert megvédeni. Ez profánnak, egyenesen kegyetlennek tűnhet, de sajnos így van. Ezért tartom szükséges rossznak a quincyket is. Kellenek ahhoz, hogy "kiegészítsék" a dolgokat. És az Önök fajtája is. Egyedül nem tudunk mindenkit megmenteni. - jegyzem meg. Ez az igazság sajnos, tűnjön bármilyen lehangolónak, vagy kegyetlennek is. - És nem. A szükségesnél nem szeretem jobban a Quincykett. Jóllehet kényszerű békét kell fenntartanom velük. - húzom el a szám, és szólalok meg kelletlenül, amint a téma a Quincyket érinti. Nem vagyok oda értük, kicsit sem. Csak azért fogom vissza magam és mutatok némiképp békésebb hozzá állást irányukba, mert kénytelen vagyok a Daitenshi maitt. Szabályaink és Kódexünk miatt egyenlő félnek kell Őket tekintenem, társaknak, sőt, mi több, testvéreimnek. Jóllehet hasznosak és nem egyszer voltak már segítségemre - és én is az övékre - a testvériség égisze alatt végrehajtott küldetéseinkben, hazudnék ha azt mondanám, hogy szövetségesként tekintek rájuk.
- Nem ismeri a Daitenshit? Kár. Pedig hasznát vehetnénk az Ön erejének és képességeinek. Persze gondolom az anyaság mellett nem fér bele. Nem éppen a kifejezetten "békefenntartó" szervezet vagyunk. - jegyzem meg komoran, visszagondolva az elmúlt időszakra.Célunk az emberiség védelme, és a világ védelmezése mindennemű gonosz ellen, legyen az akármilyen erős is, mi kiállunk kellene, és legyőzzük. Emiatt persze nálunk elég magas a sérülés, illetve halálozási arány...nem anyukáknak való dolog ez, jóllehet magam is szülő vagyok.
Amint a fajtájának "természete" és kislánya kerül szóba, tűnődve nézek a társaság irányába, ahol a gyermeke is tartózkodik éppen. Érzem, még távolról is, hogy nem teljesen ugyanolyan a lélekenergiája, mint Édesanyjának. Bizonyára valamiféle "hibrid" lehet ilyen szempontból, ha az Anyukáját tekintjük tiszta vérűnek a Fullbringerség szempontjából. Ez persze nem számít semmit, így csak bólintok.
Nem ér teljesen váratlanul, hogy elfogadja a kihívásomat, noha kicsit ezért izgatott vagyok. Nem tudom mire számítsak. Az már az elején világossá vált számomra, hogy Karen-san nem az az ijedős típus, sőt, igazán veszélyes is lehet, persze engem sem szabad félvállról venni. Képességek szempontjából nem tartom magam túl erősnek, inkább okosnak, és gyorsnak. Ez a két képesség sokszor sokkal nagyobb hasznodra lehet a harc közben, semmint a brutális erő. Kijelentésére azonban elmosolyodok. Ha a képességemet akarja látni, egészen pontosan a képességeimet, az nem lesz egyszerű..nem adom könnyen magam, mint ahogy Ő sem. Egyikünk sem kifejezetten a szavak embere, legalábbis úgy tűnik. Némán, tűnődve nézek Karen-san után, miközben eltávolodik a sebtében kinevezett harcmezőről, majd figyelmem a talajra irányítom, amiből egy fölém tornyosuló, leginkább földből és sziklákból álló teremtmény tűnik fel, egy hatalmas tüskés fegyverre la kezében. Elégedett morranással roppantom ki nyakam, majd rántom elő Lélekölőm a sayájából. Nem tudom, mire képes a lény, ám egyelőre jó távol maradni tőle. Felépítését, és fegyverét tekintve inkább nézek ki belőle brutális, pusztító erőt, semmint emberfeletti reflexeket és gyorsaságot. Úgy döntök, hogy előre maradok a meglehetősen puritán, sima fegyveres harcnál, és a gyorsaságomnál, reflexeimnél. Semmi szükség nincs kidoukra vagy bármiféle más, reiatsut használó képesség használatára, főleg úgy, hogy még csak nem is magával Karen-sannal kell harcolnom, hanem egy általa megidézett...valamivel. Tartalékolnom kell az erőmet, főleg úgy, hogy rajtam van Seireiti pecsétje. A lény aztán lassan, halk morranások közepette indul meg felém, és emeli támadásra hatalmas - még nálam is nagyobb - fegyverét. Szemeim összehúzva koncentrálok, hogy elkaphassam az utolsó pillanatot, mikor még épp el tudok ugrani a pusztító csapás elől, ami hatalmas krátert hagy azon a ponton, ahol egy pillanattal előbb még álldogáltam. Ha lekésem az időpontot, most szét lennék lapítva a szörnyű fegyver alatt. Ugrás közben előrántom Lélekölőm, támadásra kész, de egyelőre kivárok. A bestia elégedetlen morgással rántja ki fegyverét földből, majd indul meg felém újra. Mozgását látva beigazolódik gyanúm, hogy inkább a pusztító erő jellemző rá, semmint a gyors, kecses mozdulatok. Kétségkívül erős, de lassú. Szám gonosz félmosolyra húzódik, ahogy felsejlik elmémben a már kész terv, majd egy ugrással támadásba lendülök. Már a levegőben vagyok, miközben hátam mögé emelem Lélekölőm, hogy egy hatalmas, lendületes csapással* kettévágom a bestiát- ami ennek  hatására darabokban hullik a földre- , bár miközben ez megtörténik, érzem, hogy ha kevesebb erőt fektettem volna a támadásba, egész egyszerűen elakadt, beragadt volna a lény testébe a Zanpakutom, annyira erős volt a védelme.
Mikor Karen-san visszatér, én már a Lény darabjai között álldogálok továbbra is kivont Katanámmal, és érdeklődve nézek a Nőre. Nem mondom, hogy gyenge volt az imént megidézett Lény, sőt, nagyon is erős, ám több kell ahhoz, hogy egy olyan shinigamit ártalmatlanná tegyen, aki még használja is az eszét, nem csak vagdalózik.
- Egyébként ez mi volt? - kérdezem a Nőtől, Aoki hegyével rábökve a földön heverő föld-és sikla darabokra. Előfordul, hogy egy shinigami inkább idézett lényeg segítségével harcol, de ritka az ilyen. Magam sem tudok semmi hasonlót megidézni. - És mi a helyzet az Ön bemelegítésével? Igazából..mindegy is.. - jegyzem meg rövid gondolkodás után, majd támadásba lendülök, ezúttal egy shunpoval. Már nem a föld-bestia ellen harcolok, nem szükséges akkora mértékben visszafognom magam. Emellett, gyenge támadásokkal nincs értelme tesztelni egy ellenfél erejét, noha ügyelek rá, hogy ne irányítsak indokolatlanul sok reiatsut a támadásaimba.
Amint villámtáncom végére érek, már a Nő előtt vagyok, támadó állásba, és hasonló módon a mellettem lévő másik négy klón-Suke is**. Szándékosan "hagytam" magam a sor legszélére. Ha ötünk közül pont középen maradok, az túl könnyű lett volna. Kíváncsi vagyok, hogy meg tudja-e állapítani, hogy melyikünk az igazi, vagy hogy egyeltalán mit reagál. Ha nem elég gyors, vagy szemfüles, akkor a neki balról érkező vágás csúnyán megvághatja az arcát.


(click to show/hide)