Szerző Téma: Múlt és jövő. Új nemzedék a láthatáron?  (Megtekintve 338 alkalommal)

Description: Watanabe Yuusuke és Kuroji Rei

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 500 / 15 000

Hozzászólások: 145

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Múlt és jövő. Új nemzedék a láthatáron?
« Dátum: 2018. Szept. 14, 16:04:11 »
Megesz az unalom! Uncsi volt ez a mai napi! Csak azt a nyomorult Kidou elméletet vettük egész áldott nap! Egyesek egyáltalán, hogy tudnak aludni? Nem érzik, hogy kel nekik egy kis mozgás? Bezzeg, ha Chiyo-csajszi lenne itt az igazgató, tuti, hogy izgalmasabban telnének a napjaim! Legalább ez az olvasnivaló van olyan érdekes, hogy lekössem magamat. Ki is fogom próbálni ezeket a technikákat, elvégre Chiyo-csajszi lelkemre kötötte, hogy legyek nagyon szorgalmas! Márpedig én az vagyok! Csak ne kelljen azt az ostoba kidout tanulnom! Hagyjanak békén vele végre! Összecsapom az öklömet miközben az ágyamban fetrengek és nézek ki magamból. Eldöntöttem! Elegem van ebből a semmittevésből! Én fogom magam és megyek edzeni! Nincs kedvem tovább itt rostokolni! Lassan és óvatosan magamhoz veszem a cuccaimat. Magamra öltöm az egyenruhámat, batyumba elhelyezem a könyvemet meg egy *fényképet* is amit még az árustól kaptam valamikor. Jó lesz könyvjelzőnek! Utoljára még magamhoz veszem a kardomat is. Elvégre kard nélkül, hogy a fenébe tudjak edzeni? A szoba őröket kifigyelem nagyjából merre őrködnek, majd kihasználok egy szabadabb útvonalat és kiérek az Akadémia területéről. Ha netán megnéznék ott vagyok-e majd az elhelyezett párnám tanúskodni fog, hogy még a szobámban vagyok. Már, ha ellenőrizni szokták.
- Nos akkor merre? hmmm…. ecc pecc kimehecc…
Te isten csapása… ez komoly?
A mondóka végére rá mutatok egy irányra majd veszem a sátorfámat és elindulok abba az irányba. Nem nagyon érdekel mit akart közölni a zanpakutoum. Biztos megint leakart hurrogni valamiért, de már annyira megszoktam ezt tőle, hogy olykor fel se veszem már. Ígérget fűt és fát, de még mindig életben vagyok! Szóval valószínűleg füllent azzal kapcsolatban, hogy kicsinálna vagy annyira türelmes hozzám. Nem tudok kiigazodni rajta. Kár, hogy most Chiyo-csajszihoz nem tudok menni, pedig annyira kedvem lenne vele edzeni megint! Be kell érnem most magammal. Ha már a könyvet kikölcsönöztem, akkor már fel is használom. Amúgy is nem árt, ha előre tanulok pár fogást nem? Miközben haladok előrefelé, azért körbe pillantok nem-e követ valaki vagy esetleg egy tanár fogja magát és utánam szaladna. Szerencsére viszont nem akasztom össze a nem létező bajszomat senkivel. Király! Végre egy kis szabadság! Komolyan mások, hogy bírják ezt, hogy a négy fal között kuksolva élik le az életük nagyrészét? Meg lehet gebedni szinte! Bár eléggé sötét van, de szerencsére van némi fényforrás hála a kikészített fáklyáknak. Talán nem lesz baj, ha útközben mazsolázgatom a könyvem lapjait. Elő is veszem a batyumból a kikölcsönzött könyvemet és fellapozom az oldalakat.
- Kell lennie valami érdekesnek, ami talán még működhetné is…
Mondom magamnak miközben kíváncsi szemekkel lesem a képeket vajon melyik technikát lenne érdemes megtanulnom. Az akadémiától kapott könyvek nagyon bénák már nekem. Csupa alap mozdulat, de semmi extra. Még egy majom is képes lenne azokat megtanulni, ha van egy csöppnyi esze is. Nekem igazi szipi szuper technika kell, ami jól is néz ki meg hatásos! Mint amilyen Chiyo-csajszi stílusa! Na az övé menő és kemény! Én is olyan menő akarok lenni! Hirtelen a könyvem lapjai olyan közel kerülnek az arcomhoz, hogy végül találkozik is a fejem vele, aminek következtébe fenékre is esem. Már megint?! Ennyire nem lehet engem észrevenni vagy mi a fene?! Leveszem az arcomról a könyvemet majd felnézek, hogy lássam ma melyik idióta volt olyan kedves és nem vett észre. Halványan látom a körvonalait, de nem igazán látom kivel állok most szembe. Kicsit megdörzsölőm a szemeimet és amint meglátom az ismerős arcot, rögtön felpattanok és mondom is neki a magamét. Arcátlanság!
- Hé, Tata! Legközelebb figyelhetnél már jobban is! Mindegyik shinigaminak ez a szokása, hogy folyton belém ütköztök vagy mi?!
Ki nem állhatom ezeket az shinigamikat komolyan! Legtöbbjük annyira beképzelt, hogy felforr az agyvizem amint meghallom, hogy elkezdenek papolni nekem arról mit hogyan csináljak, meg megkérdőjelezik a viselkedésemet. Nekik kéne egy tanár nem nekem! Pupák majmok! Jobban megfigyelem a Tatát. Ismerős nekem a fazon, de honnan? Nem jut az eszembe. Pedig tuti láttam valahol! De hol?
- Tata! Nem találkoztunk mi már valahol? Olyan ismerős az a sebhelyes arca!
Tuti, hogy találkoztam már vele az biztos! A sebhelye is ismerős! Márpedig emlékszem, hogy találkoztam vele! Rémlik nagyon! Miközben várok a Tata válaszára, előveszem a batyumból a fényképet és berakom a könyvemhez nehogy elfelejtsem hol tartottam. Kénytelen vagyok abbahagyni az utamat hála ennek a Tatának, aki nem képes az orra elé nézni! Biztos már annyira vén, hogy azt se tudja, hogy kell néznie! Tata pupák!


(click to show/hide)

Karakterlap

Watanabe Yuusuke

Kapitány

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 000 / 45 000

Hozzászólások: 64

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 32 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninomiya Mitsuko - felesége

Post szín:
#0073e6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Múlt és jövő. Új nemzedék a láthatáron?
« Válasz #1 Dátum: 2019. Febr. 17, 16:52:49 »
Véget ért a szolgálatom a mai napra, végre! Igencsak untam magam már, bár megjegyzem, a jelenlegi beosztásom semmivel sem unalmasabb, mint anno kapitányként. Annyi, hogy nincs felelősség. Vagyis van, de kevesebb. Nem tagadom, felemelő egy kicsit lazítani, pihenni, de most már egyre inkább kezdem azt érezni, hogy tettre kész vagyok, tennem kell valamit. Érzem, hogy újra készen állok bizonyítani a legmagasabb szinteken, ennyi idő elég volt ahhoz, hogy rendbe szedjem magam úgy-ahogy. Innentől kezdve minden további "kényszer-pihenéssel" eltöltött idő csak kárt okoz számomra. Le kell magamat foglalnom valamivel. Ahhoz pedig küldetése, de legalábbis valami olyan dolog kell, amivel le tudom magam foglalni, ami eltereli a gondolataimat. Ha semmi sem csinálok, elkezdek agyalni a múlt történésein, folyamatosan kattog az agyam, egyre inkább magamba fordulok, és az nem használ.
Mivel az én szolgálatom valamivel hamarabb véget ér, mint Mitsukoé - Neki tovább kell ma bent maradnia, valamilyen Hachibantai-os ügy miatt-, úgy döntök, hogy nem indulok egyből haza, hanem sétálok kicsit, kiszellőztetem a fejem a késő-délután, kora-esti órákban, mikor egyébként is már kevesebb lélek lézeng az utcákon. Régen sem szerettem a nagy tömegeket, mostanában meg kifejezetten zavar, és kényelmetlen. Annyira kora este mondjuk nincs már, hisz a hold is magasan fent terpeszkedik már az égen, teljes pompájában, teliholdként. Jobb szeretem az éjszakákat, mint a nappalokat, noha azokkal sincs bajom, de valahogy nyugodtabb vagyok a hold látványától, mint a napétól.
Mélyen gondolataimba merülve baktatok utcáról utcára, fel sem tűnik, merre járok, csak jó hosszú idő után, mikor felpillantok ,és rájövök, hogy nem messze vagyok az Shin'o Akadémiától. Egyből megannyi - többnyire boldog- emlék jut eszembe azokról az időkről. Sikerült elsőre elvégeznem a "beugró" vizsgát, majd a kiírt terv szerint az akadémiát is. Szerettem az alma matert, s így visszagondolva, sokat köszönhetek nekik. Bár évek óta nem voltam az iskolában, annak idején, kapitány-koromban rendszeresen tettem látogatást az intézményben. Szerettem úgymond "válogatni" a tanoncok között, kiszűrni az erősebbeket, tehetségesebbeket, megnyerni magamnak a Jubantaiba. Nincs ezzel semmi probléma. Teljesen bevett szokás, szinte minden kapitány csinálja. Hiába vagyunk egy nagy hadsereg, kell az egészséges vetélkedés az osztagok között.
Zsebre dugott kézzel baktatok tovább előre, elgondolkodva nézek magam elé. Igazából nem is nézek az orrom elé, csak megyek előre, ám ekkor valamibe beleütközöm, minek következtében megtorpanok, majd egy tompa puffanást hallok, s mikor felnézek, látom, hogy egy gyerekforma illető ül előttem a földön, mert nekem jött, és fenékre esett. Vagy én mentem neki...mindenesetre olyan ismerős forma nekem, csak nem tudom hirtelen, hogy hova tegyem.
Szólni persze nincs időm, mert egyből mondani kezdi a magáét...
- Ne várd mindenkitől, hogy észrevegyen, ha egyszer ilyen kicsi vagy. Nyilván azért estél a földre, mert Te is annyira előre figyeltél, ugye? - kérdem vissza tőle egyszerűen. Nem kiabálok, nem idegeskedek. Minek? Csak egy fiatal Lány, semmi rosszat nem tett, semmivel nem különösebb, mint más. Egyébként sem vagyok az a fajta, aki család, vagy hovatartozás szerint nézi az embereket, és az, hogy egy akadémistával van dolgom, csak javít a helyzeten. Elvégre egyszer talán a nem is olyan távoli jövőben kollégák leszünk, Nekem pedig kötelességem segíteni nekik, ahogy tudok. Kifejezetten ismerősek voltak eddig a vonásai, ám most, hogy jobban megnéztem magamnak, rájövök, hogy kivel van dolgom.
- Te vagy a Tökmag a könyvtárból, a múltkorról...! :o - bökök rá meglepetten ujjammal a srácra...vagy lányra..kicsit fiús..simán el lehetne nézni fiúnak is, de a hangja alapján egy Lánnyal van dolgom. Mégpedig egy pukkancsabb fajtával. Látom, hogy becsukja a könyvet, amit eddig olvasott, és a hold fényében megpillantom, hogy milyen könyvről van szó. Egyértelműen nem kezdő Akadémistáknak, növendékeknek készült könnyű olvasmány, azt el tudom mondani, bár többet nem. Nem vagyok egy nagy könyvmoly, jobb szeretem a dolgokat első kézből, gyakorlatban elsajátítani.
Odanyújtom neki a kezem, segítségül, hogy könnyebben fel tudjon állni, amit remélem elfogad, bár ha nem, az sem nagy baj.
- Szóval igen, találkoztunk már, bár igen rövid, ám annál hevesebb találka volt. Elrohantál a könyvtárból, ahol aludtál. Tanulás helyett. - közlöm tényszerűen. Nincs itt semmi meglepetés, elmondtam mi történt, bár nem vádlóan. - Nem esett bajod? - teszem hozzá azért, biztos, ami biztos.
Gyorsan körülnézek, nem-e látott meg valaki minket, de szerencsére egy áldott lélek sincs a közelben, és nem is érzékelek reiatsut a közvetlen közelben.
- Akadémista vagy. Éjjel van. Mit keresel idekint? Kilógtál titokban, plusz elcsórtad azt a könyvet is, ugye? - kérdem még mindig fapofa-arccal, egyeltalán nem vádlóan. Én is ezt tettem volna a helyében, sőt, párszor én is jártam tilosban, be kell vallanom. - Nincs abban semmi. Nem mindent tanítanak az akadémián, csak az alapokat. - teszem hozzá, hogy tudatosítsam a Lányban, hogy nem vádlom, nem haragszom rá.
- A nevem Yuusuke. Watanabe Yuusuke. Kit benned kit tisztelhetek? - kérdem, majd türelmesen várok a válaszára.


Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 500 / 15 000

Hozzászólások: 145

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Múlt és jövő. Új nemzedék a láthatáron?
« Válasz #2 Dátum: 2019. Febr. 17, 22:08:57 »
Nem mondom a Tatának van bátorsága beszólni nekem. Viszont miért olyan ismerős nekem? Láttam én már valahol? A sebhelyes arca olyan ismerős, de sehogy sem ugrik be nekem még is hol és mikor láthattam volna az ürgét. Majd biztos kiderül! Aztán lehet csak véletlen egybeesés, hogy hasonlóan néz ki, mint az a másik pali, akivel talán találkoztam. Mindenesetre nem tetszik nekem, hogy nekem jött csak úgy szimplán. Nézzen már az orra elé, ne nekem kelljen állandóan!
- Attól mert kis növésű vagyok Tata azért jó lenne, ha a fránya szemgolyóit az út felé is irányítaná!
Mordulok meg a Tata felé. Még hogy én vagyok a hibás? Hát ez nem hiszem el. Ez az! Ez kell nekem! Egy újabb shinigami aki majd osztani fogja nekem az észt! Már alig várom, hogy beszóljon még valamit! Ráadásul meg is teszi! Mi az, hogy tökmagnak nevez? Hékás! Azért álljon meg a fészkes menet! Attól mert ő egy Tata és valószínűleg idősebb nálam, nem jogosítja fel, hogy le tökmagozzon! Még is hogy képzeli ezt? Esküszöm bepancsolok neki, ha ezt így folytatja. Tata vagy sem, de elég közel vagyok ahhoz, hogy valakit leüssek! Utálom mikor valaki bekontárkodik az esti programomba! Edzeni akarnék menni, erre mi van? Jön egy Tata felém és nekem jön. Pont abban az időpontban és helyen, ahol vagyok! Csak nem engem követett idáig és csak tetteti magát? Nem szeretem a perverz pupákokat, egyszerűen rosszul vagyok tőlük!
- Tökmag? TÖKMAG?! Na idefigyeljen Tata uraság! Nem vagyok én holmi tökmag! Sőt nem is vagyok tökmag! Kérjen bocsánatot, de most rögtön!
Mutatok rá, miközben rá förmedek. Mit képzel el ez magáról? Még hogy én tökmag? Na majd adok én neki mindjárt! Ennek aztán van képe! Legalább kiderült, hogy tényleg találkoztam én már ezzel a Tatával. Beszélgetett valami banyával, aki szintén idős lehet. Konkrétan egy nyanya. Végül is ha egy Tata beszélget valakivel, nagyobb az esélye, hogy egy nyanyával! Közben biztonság esetére elrakom a könyvet a batyumba nehogy megkaparintsa a Tata. Nem szeretném, ha eltűnne. Amúgy is semmi köze hozzá!
- Képzelje, tanulni mentem oda nem pedig aludni! Csak… elfáradtam és kész!
Így van! Sokat olvastam, de tényleg! Csomó szipi szupi technikáról, amit még nem tanultunk! Viszont egy nap szeretném ezeket elsajátítani! Majd úgy is megyek Chiyo-csajszihoz és mutatni fog ezt azt! Nem árt azért eléggé megerősödnöm. Eleve megígértem magamnak, hogy megerősödők és kihívom Chiyo-csajszit majd egy párbajra, hogy megmutassam én is olyan menő és szuper vagyok, mint ő! Tanítványaként, kötelességem felérni az ő szintjére!
- Nem. Jól vagyok, semmi bajom. Ennyitől nem fogok síró görcsöt kapni. Amúgy is már voltak ennél nagyobb sérüléseim is.
Attól mert fenékre esem, nem fog összedőlni a világ. Volt már ennél nagyobb sérülésem is, mint például Inuzuriban ahol sokat verekedtem, volt egy pár púp a fejemen. Nee-chan olykor ezeket a sérüléseket ellátta. Volt egy két horzsolásom is. Arról nem beszélve, hogy zúzódásom is volt már. Szóval egy ilyen kis nyeszlett fenék fájdalom, nem fog engem leteperni.  Már nem is érzem konkrétan.
- Jéééé nem mondod Tata…
Mondom neki gúnyosan és unottan. Szórakozik ez velem? Nem elég, hogy öreg, de még a szemei sem működnek rendesen? Ki kéne tisztíttatnia vagy szemüveget kéne hordania, mit bánom én! Ráadásul megvádol engem tolvajkodásért! Ez most komoly? Nem elég, hogy beszól nekem, de még megvádol valami hülyeséggel? Esküszöm megütöm. Közel vagyok már hozzá!
- Dehogy loptam a könyvet Tata! Attól, hogy Inuzuriból jöttem nem vagyok holmi tolvaj! Komolyan mindegyik shinigami ilyen előítéletes? Kezdtek az agyamra menni!
Kicsit azért még leporolom magamat. Komolyan mi a fenének kerülök én ilyen helyzetekbe? Valaki nagyon utál engem ott fent, mert ez már nem lehet véletlen. Mit vétettem, hogy sokszor összekerülök valami holmi dinkával és el kell viselnem a marhaságait, amit ki ont magából? Nem igaz már! Mást szívassanak már ne engemet! Hagyjanak már békén! Ilyen nincs, hogy folyton Taták, Nyanyák és Pupák dinkák találnak be engem folyton! Felhúzom a szemöldökeimet mikor hozzá teszi, hogy ezzel semmi baj nincs. Most akkor mi van?
- Na akkor kezdjük újból. Leszidni akar vagy megdicsérni? Döntse már el végre…
Komolyan nem értem most már. Az előbb beszólt nekem, aztán utána leszid majd utána megértő velem szemben. Az öregség ennyire kikészítette az agyát vagy mi? Legalább kiderül a neve. Erre se számítottam, hogy bemutatkozik itt nekem. Watanabe Yuusuke? Miféle név ez?! Valami rossz nyelvtörő komolyan. Hallottam már ennél durvább neveket, de ez mindent visz. Egyszerűen Yuu-Tatának fogom hívni. Ez egyszerűbb és lényegre törőbb! Kifejezi, hogy mennyire öreg.
- Rei! Nincs család nevem, ne is kérdezze. Keresztnevem van és ennyi. Amúgy hol szerezte azokat a sebeket Yuu-tata? Valami kemény küzdelemben vett részt? Jó buli volt?
Az azért érdekelne még is honnan szerezte azokat a hegeket. Egész menő! Biztos azért jó pár ipsét betudott paráztatni mikor kiálltak ellene.
- Egyáltalán még is miért van itt? Csak nem engem követett volna? Maga valami kukkoló vagy mi? Figyelmeztetem magát, lehet, hogy kicsi vagyok és akadémista, de egy rossz mozdulat és megfogja ismerni az öklömet vagy esetleg a kardomat! Nem viccelek! Tudok ám harcolni! Ráadásul egy Kapitány is edzetett engem!
Ha ez a Tata tényleg egy kukkoló nem fogom neki megadni az örömöt, amit akar. Szépen lerúgom a fejét aztán jól odasózok a golyói felé, hogy érezze az áldást! Nem vagyok holmi nőcike, aki beparázik! Megvédem én magamat, ha kell!

Karakterlap

Watanabe Yuusuke

Kapitány

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 000 / 45 000

Hozzászólások: 64

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 32 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninomiya Mitsuko - felesége

Post szín:
#0073e6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Múlt és jövő. Új nemzedék a láthatáron?
« Válasz #3 Dátum: 2019. Febr. 18, 15:45:45 »
Már az első pillanatban rájövök, hogy nem egy átlagos fiatalról van szó. Vagyis de, végül is mondhatjuk, hogy átlagos, ha ugyan átlagosnak lehet mondani a lázadó "meg nem értett tehetség" beállítottságú fiatalokat. Nem újdonság a gyerekekkel való kommunikáció számomra, hisz elvégre nekem is van egy Lányom, igaz Ő már kész érett Nő. Nincs ellenemre, ha egy kicsit alkalmazkodnom kell a Lány modorához, úgy veszem észre, hogy Ő akkor jön ki jól valakivel, ha a másik hozzá hasonlóan lazára veszi a viselkedését. Persze ettől még bizonyos dolgokat nem tűrök. Egyébként is. Attól még, hogy katonák vagyunk, nem kell begyöpösödött robotoknak lennünk, sőt. A legtöbb shinigami, akit ismerek, kifejezetten nyitott és normális..persze kivételek mindig akadnak.
- Kis növésű is vagy, meg az utat sem figyelted, mert a könyveddel voltál elfoglalva. Igaz én sem figyeltem oda. Felejtsük el. - mutatok rá, hogy a téma tulajdonképp nem ér annyit, hogy ezen vitatkozzunk. Mondom, nincs ellenemre a bolondozás, de ha hülyének próbálnak nézni, akkor azért megmagyarázom az illetőnek, hogy miért ne tegye. Azt az egyet nem bírom elviselni, ha hülyének próbálnak nézni.
Elismerem, nem kellett volna le "tökmagoznom", de hirtelen nm jutott eszembe semmi abban a pillanatban, és lássuk be...nem az az égimeszelő. Persze egy Lánynak nem is kell magasnak lennie. Az hogy alacsony növésű, egy különleges adottság, ami a saját malmára hajtja a vizet a jövőbeni harcai során. Fejlesztenie kell majd a  gyorsaságát, nem pedig az erejét.
- Hai-hai, nem vagy Tökmag. Egyezzünk meg. Én nem nevezlek Tökmagnak, Te meg nem nevezel Tatának. Ugyanis egyeltalán nem vagyok öreg, csak fehér a hajam. Te sem vagy Törpe, csak alacsony növésű. - válaszolok barátságosan, miközben magam elé tartom két kezem, amolyan védekezőleg, hogy ne haragudjon.
Kis Pukkancs. Lassan-lassan beletanulok, hogy kell vele bánni, bár igazából fogalmam sincs, hogy miért vesztegetem az időm Akadémistákkal, van elég bajom mostanában. Ha kapitány lennék, persze máshogy tekintenék Rá, bár ki tudja, mit hoz a jövő. Nem árt Bővíteni az ismeretségeket.
- Bocsánatot kérek, ha Te is... - teszem hozzá mellékesen. Én talán hibáztam, de Ő sem fogta vissza magát, ami azt illeti, már az eleje óta flegma, meg morgós. Ha ilyen a jelleme, azt persze nem tudom megváltoztatni, de na, Ő sem volt kedvesebb, mint Én, pedig én még csak nem is sértésnek szántam, csak úgy tűnt, mintha az lett volna.
- Ha egy könyvtárban el tudsz aludni, akkor bele sem merek gondolni, mit művelsz az akadémián egy-egy órán..:roll: - jegyzem meg cinikusan, karba tett kézzel, de persze nem gondolom komolyan. Való igaz, hogy az akadémián nem a legszórakoztatóbbak az órák, de nem is ez a célja az iskolának. Bár nekem kifejezetten tetszettek az ott felvett órák. Legalább valami célt adott az addigi céltalan, kaotikus életemnek Soul Societyben, ismét voltak céljaim, nem csak az utcákat róttam fogalmatlanul.  Szótlanul hallgatom végig, hagyom, hogy kicsit beszéljen, addig is igyekszem kiismerni. Mióta Seireitei-ben vagyok, megtanultam apró információkból is helyes következtetéseket levonni. Egy-egy elejtett utalás vagy ártalmatlannak szánt szó is sokat jelenthez, amiből megtudhat dolgokat az ember. A tény, hogy Inuzuriból származik Rei -időközben megtudom a nevét- elárulja, hogy nem volt könnyű élete már lélekként sem. Bár ez mindannyiunkra igaz. Nagyon kevés shinigami mondhatja el magáról, hogy jó élete volt az akadémista évei előtt. A legtöbben oda menekülnek a sanyarú sors elől, meg persze a sanyargató éhség elől is, ami megnövekedett reiatsujuk miatt gyötri őket.
- Szóval "Csak simán" Rei. Adtál okot rá, hogy leszidjalak? Nem. És adtál okot rá, hogy megdicsérjelek? Egyelőre azt sem. Mindkét dolog olyan, hogy ki kell érdemelni. Szóval nyugodj meg, nem vagyok a tanárod, sem pedig akárki, hogy lenézzelek, vagy leszidjalak. Miért tenném? Nem sok jó modorú Shinigamival találkozhattál eddig, legalábbis a viselkedésedből erre következtetek. - nyugtázom közben a nevét, miközben továbbra is karba tett kézzel nézek a Lánykára. - És igen. A sebhelyet egy harcban szereztem. És egyeltalán nem volt jó buli. Fiatal vagy még, természetes, hogy így állsz ehhez a dologhoz. Azonban engedj meg egy jó tanácsot, a saját érdekedben. - itt kicsit közelebb hajolok hozzá, hogy jól értse, amit mondok, és lássa, hogy halálosan komolyan beszélek. -Ki se gyere így az akadémiáról, mert nem fogod sokáig húzni. Ha így állsz a harchoz, már halott is vagy. Ezeket a dolgokat komolyan kell venni, ha nem akarsz így járni... - mutatok az arcomon lévő sebhelyre, ami ugyan már gyógyul, de a negyedik osztag még nem tüntette el. Ráér. Fájni már nem fáj, viszont minden reggel fájdalmas emlékeztetőül szolgál, mikor a tükörbe nézek.
-Ezt nekem kéne kérdeznem tőled..- fortyanok fel hirtelen a kérdésre, mikor az ittlétem felől érdeklődik. - Shinigami tiszt vagyok, minden jogom megvan ahhoz, hogy ilyenkor itt legyek. Ellenben veled. Neked az akadémián kéne lenned, nem igaz? Nem rémlik, hogy tartanának ott éjszakai órákat. Egyébként, sétáltam, szolgálat után. Ennyit igazán megtehetek, nem igaz? - kérdezem Reitől, viszont szöget ütött a fejembe
- Óh, szóval egy Kapitány is edzett már. Az már valami! :o - És melyik kapitány edzett? - szólalok meg végül, tettetve, mintha olyan nagy dolog lenne. Mármint számomra nem nagy dolog, Rei számára hatalmas elismerés, ha egy Kapitány felfigyel rá, és saját kezűleg foglalkozik vele. Megjegyzem, hogy a tanítványaim nagy részéből kapitány, vagy hadnagy lett.
Érdekes kölyöknek tűnik, talán nem ártana egy kicsit többet megtudnom róla, ha már így össze hozott minket a sors. Értékes szövetséges lehet még a jövőben. Mindig gondolni kell az ilyenekre. Ráadásul, ha egy kivételen nagy tehetség, ami csiszolásra szorul, nos...lehet, hogy azon is tudunk segíteni, de korai még ilyeneket előtérbe helyezni.
- Ne ácsorogjunk itt az utca közepén. Neked amúgy sem kéne itt lenned. Együnk valamit. Van egy ramenes nem messze innen. Meghívlak. És szólits csak simán Yuu-nak. Vagy Sukének. - hívom meg Reit egy vacsorára. Éhes vagyok, dél óta nem ettem, és ki tudja, mikorra érek haza. Nem akarok éhen halni.
- Na mi lesz, jössz,  vagy sem...? - kérdezek vissza, miután elindulok, és egy lépés után hátrapillantok, hogy megnézzem, csatlakozik-e hozzám az Ifjonc, vagy sem.


Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 500 / 15 000

Hozzászólások: 145

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Múlt és jövő. Új nemzedék a láthatáron?
« Válasz #4 Dátum: 2019. Febr. 18, 17:38:58 »
Na jó… ez a Tata kezd összezavarni. Általában leszoktak engem tolni vagy előadják a szentbeszédüket és utána megdorgálnak, de most valami igazán más történik. Nem igazán értem és nem is tudom megfogalmazni, hogy még is mit lehetne erre mondanom, de egészen meglepődtem most. Pedig nem igazán szoktak meglepni.  Attól még ő egy Tata marad, de legalább még sem olyan idegesítő, mint ahogyan előre számítottam. Legyintek az előbbi vitára, mert ő is ugyanígy tesz. Nekem sem hiányzik folyton magyarázkodnom, mert már teljesen ki fog száradni a torkom, meg amúgy is jobb dolgom is van ennél. Edzeni akarok nem pedig trécselni! Erősebbé kell válnom, hogy méltóan tudjak szembeszállni majd Chiyo-csajszi ellen. Muszáj mindent megragadnom. El kell érnem a szintjét és ha lehet túlszárnyalnom őt! Ez az egyetlen dolog, ami most igazán érdekel! A Tata újabban meglep, bár nem egészen érzem, hogy ez valami őszinte bocsánat, de legalább valami. Eddig senki se kért bocsánatot semmilyen formában. Mindenki csak lenéz, fenékbe rúg és ott, ahol lehet még meg is sértenek. Ő miért nem ezt teszi? Nem értem ezt a Tatát de komolyan!
- Ööö oké… de akkor minek nevezzem magát, ha nem Tatának? Már nem azért, de… biztos, hogy nagyon idős. Látszatra megmondom.
Nem tudom, hogy miért igyekszik a korát ennyire eltitkolni. Semmi szégyen nincs abban, ha valaki idős és öreg. Legalább is nekem ez nem ciki. Mindenki megöregszik egyszer! Attól, hogy Tata vagy Nyanya nem lesz kevesebb! Persze nem szeretem az olyan Tatákat és Nyanyákat, akik folyton piszkálnak és kioktatnak, de eddig úgy tűnik ő kivétel. Miért nem kezd el engem leszidni ez még mindig hihetetlen a számomra. Kin van mind a négy kereke vagy mi? Pislogok kettőt mire észbe kapok, hogy nekem is bocsánatot kérne kérnem. Na jó, egye fene! Kivételt teszek most az egyszer.
- Hát jó… bocsánat…
Nagy nehezen mondom ki, de ha ő is bocsánatot kért akkor egyefene ezzel kvittek vagyunk. Ha azt tudná, hogy az elméleti órákon, hogy elszoktam szundítani szerintem felállna a szőr a hátán az biztos. Gyűlölöm az elméletet, olyan unalmasak ráadásul semmi izgalmas nem történik csak bambulunk a tanárra, jegyzetelünk és figyelünk a táblára, amit felír. Hol ebben az izgalmas? Sehol! Nem is értem mi a fránya fenének van ilyen óra bevezetve! Lehetne ennél valami izgalmasabb is mint ülni a sejhajunkon és a két szép szemünket odabiggyeszteni ahhoz a fránya táblához!
- Az Akadémia unalmas nekem. Főképp az elméleti órák. Ráadásul nincsen erős ellenfél bent, így még a gyakorlati órák is rém unalmasak!
Amióta Chiyo-csajszi a szárnyai alá vett jócskán megerősödhettem, mert körülbelül az összes gyakorló társamat egy vagy két támadással elintéztem. Nem méltó ellenfelek egyszerűen! Visszafogni magamat meg teljesen feleslegesnek érezném, mert akkor nem lenne izgalmas tudván, hogy amúgy is én nyerek. Jobban szeretem az olyan küzdelmeket, ahol az eredmény nem meghatározható vagy nálam jóval erősebb az ellenfelem. Na olyankor aztán furcsa mód nagyon betudok indulni! Imádom mikor az ellenfelem erősebb nálam! Minden porcikám bizsereg olyankor! A Tata arca hirtelen közelebb jön és csak nézek rá egy darabig miközben hangja komolyra fordult a sebével kapcsolatban. Jobban szemügyre veszem a karcolásait. Ezek a sebek nem véletlenül néznek ki így. Már a látványától bizseregni kezdek, furcsa mód úgy érzem a viselkedésemre egy pillanatra kihat.
- Bizonyára az ellenfeled nagyon erős lehetett. Szívesen megküzdenék vele!
Mélyen a szemébe nézek miközben a Tata arca közel van. Komolyan, ettől csak beindulok! Nem tudom megmagyarázni miért, de annyira megakarnék küzdeni azzal az ellenféllel, aki ilyen sebeket hagyott neki! Bizonyára nagyon erős lehet! Még az is meglehet, hogy a Tata is kemény fickó! Lehet először vele kéne egy jó kis gyakorló meccset szervezni! Talán lehet szereztem mára egy edző partnert! Amúgy is kiakarom próbálni az új technikákat, amiket Chiyo-csajszi tanított! Talán még a Suri Ashi mozdulatsort, keverni a shunpoval igazán hasznos lehet!  A Tatának nem igazán hiszek még, de talán adhatok neki esélyt abban, hogy bizonyítson tényleg nem egy kukkoló. Ellenkező esetben jó fenékbe fogom billenteni! Nem kedvelem a perverz pupákokat! Leshetik, hogy velem akármit is kezdjenek! A kérdésére rögtön válaszra nyitom a számat.
- Természetesen Aikawa Chiyo a tizenegyedik osztag kapitánya! Állítólag ő a legerősebb!
Jelentem ki határozottan mert tényleg így van. Az én Senseiem a legerősebb kapitány a Goteiben és ő felfigyelt rám! Befogadott tanítványának és tanít sokféle szipi szuper technikára! Az ajánlatára nagyokra nyílnak a szemeim. Ez komoly? Nem elég, hogy megtalál kint éjszaka, de még kajálni is meghív? Ez valami csapda lehet. Tuti, hogy átakar verni! A gyomrom eközben hatalmasat korog. Ne mááár! Most mit csináljak? Menjek vele vagy inkább ne? Nem tudom eldönteni!
Menjél vele te idióta! Semmi bajod nem fog származni belőle!
- Ennyire biztos vagy benne?
Felismerem azokat a fickókat, akik átszeretnének téged verni. Ő nem azok közé tartozik, úgy, hogy mars enni mielőtt edzeni mennél!
Hát jó… ha a zanpakutoum tényleg ennyire biztos benne, akkor megyek. Most már tényleg megkéne tanulnom még is mások hogyan kommunikálnak úgy zárt szájjal a zanpakutoujukka,l mert eddig sehogy sem megy nekem és kénytelen vagyok ténylegesen beszélni hozzá, hogy legalább meghalljon engem. Na mindegy!
- Jövök! De ne próbálkozzon semmivel! Figyelek ám!
Teszem hozzá, miközben odafutok. Tényleg jól jönne egy kis kaja mielőtt edzeni mennék. A végén még elfogok ájulni. Talán egy jó kis Ramen majd helyrehoz. Amúgy is utálok éhesen edzeni és harcolni is! Teli gyomorral sokkal jobb! Miközben haladok vele, nem tudom levenni a tekintetemet afelől, ami már rég megmozgatta a fantáziámat vele kapcsolatban. A járása, az a tekintet, amit előbb csinált és ráadásul azok a sebek! Egy dolog jöhet szóba csupán. Ez a Tata kemény fickó!
- Hé, Suke-bá! Már egy ideje megakarom kérdezni, de maga erős ugye? Valahogy az-az érzésem, nem most kezdte és bizonyára kőkemény ellenfélnek is számítana. A sebei, meg ahogyan jár és beszél hozzám csak tapasztalt harcosok szoktak így beszélni! A mesterem is körülbelül ilyen szóval, ha netán tévednék akkor ne is figyeljen rám! Viszont, ha mégis kőkemény ellenfél lenne, akkor mit szólna egy gyakorló meccshez a kaja után há? Szeretném tudni milyen erős is maga! Hiszen edzeni jöttem ki! Szeretnék egy jót küzdeni!
Mondom neki az én ajánlatomat, ha már meghív kajálni. Cserébe megengedem neki, hogy egy jót harcolhassunk! Szeretném átmozgatni magamat alaposan miután jól telezabálom magamat!
« Utoljára szerkesztve: 2019. Febr. 18, 17:41:08 írta Kuroji Rei »

Karakterlap

Watanabe Yuusuke

Kapitány

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 000 / 45 000

Hozzászólások: 64

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 32 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninomiya Mitsuko - felesége

Post szín:
#0073e6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Múlt és jövő. Új nemzedék a láthatáron?
« Válasz #5 Dátum: 2019. Febr. 19, 17:03:28 »
Na. Most, hogy a formaságokon, meg a bocsánatkéréseken túl vagyunk, foglalkozhatunk komolyabb dolgokkal. Nem szeretem, ha tiszteletlenek velem. Azt meg kifejezetten utálom, ha hülyének néznek. Persze ezzel mindenki így van, csak nem reagál rá ugyan úgy mindenki. Valahol megértem Rei kifakadását is. Bár sokat nem tudok róla, de abból, amit az utóbbi pár perc elszórt információ-morzsáiból kiderítettem az jön le, hogy nem volt könnyű előélete. Kinek volt? Soul Society lakosságának 90%-a nyomorgott lélekként, csak a kevés kiváltságosak, akik már itt születtek, és netalántán még módosabb, esetleg nemei származású család tagjai, jártak jól. Engem mondjuk személy szerint nem zavart. Elégedett voltam a kis szerény dolgaimmal annak idején, bár nem tartott túl sokáig, míg kiderült, hogy miért is vagyok olyan éhes. A többi már történelem. Ha már történelem...
- Száznégy éves vagyok, de nem annyinak nézek ki, ezt Te is beláthatod. Kifejezetten fiatalnak számítok a shinigamik között. Te jó, ha tizenötnek kinézel, mégis lehet, hogy vagy már vagy ötven. A shinigamiknál nem mérvadó a külső. Vannak hat-hétszáz éves shinigamik is, akik még fiatalabbnak látszanak, mint Én...vagy Te. - zárom le ezt a témát. Konkrétan egyébként nem zavar túlságosan, ha öregnek néz, de na. Sértő rám nézve a Tata..mármint, a büszkeségem sérti. Én se "Kölyök"-özöm le, pedig az...
Gondoltam, hogy sok téren tapasztalatlan még a Lány. Tetszik a tettrekészsége, és a bizonyítási vágya, de nem feltétlen jelent jót, ha csak ezen két jellemző alapján éli mindennapjait. Persze nem akarom megnevelni. Nem az én dolgom. Jogom sincs hozzá, azonban tanácsokat adhatok neki. Az már rajta múlik, hogy megfogadja-e őket, vagy sem.
- Unalmas vagy sem, nem az a dolgod, hogy unatkozz. És nem is azért, hogy erős ellenfelekkel mérd össze az erőd. Azért vagy ott, hogy az alapokat megtanuld. Utána már magadtól úgy képzed magad, ahogy szeretnéd. Persze akadémistaként is futhatsz extra köröket, de fontos, hogy az elméleten is odafigyelj. Ez egy olyan szamárlétra, amit mindannyiunknak meg kell mászni. - foglalom össze röviden és tömören az akadémiával kapcsolatos gondolataimat. Akadémistaként volt, hogy magam sem becsültem meg olyan szinten az iskolát, mint amennyire megérdemelte volna, ám így évtizedekkel később már saját tapasztalataimból mondhatom, hogy érdemes oda figyelni.
A sebeimet érintő téma azonban már kissé érzékenyebb dolgokra tapint. Nem szívesen beszélek róla, bár kétségtelenül segíthetek a fiatalabbaknak a saját hibáim okán, hogy ők ne essenek ugyanabba a szarvas hibákba, mint Én. Talán segíthet nekik tovább túlélni ezt az egyébként korántsem kellemes katonaéletet.
- Erős volt, de elpusztítottam. Amint láthatod, hagyott azért búcsúajándékot. - jegyzem meg kelletlenül a Lánynak. Egy pillanatra elnézek Rei felett, amint lelki szemeim előtt felrémlik az iszonyú Adjuchas, ami nem csak erős volt, de visszataszító is. Sosem fogom elfelejteni, az biztos, ezért magamban kicsit hálás vagyok, hogy másra terelődik a szó, nevezetesen a Tanítójára.
- Nem ismerem. Bizonyára az Én időm után lett Kapitány... - jegyzem meg elgondolkodva, észre sem véve, hogy kicsit elszóltam magam. Nem szívesen beszélek a múltamról, főleg olyanoknak nem, akik nem ismernek, hátha ellenszenvesnek találnak. Nem sűrűn fordul elő, hogy egy kapitány eltűnik, majd előkerül. Rendszerint az eltűntek úgy is maradnak, eltűnve, mert nem véletlenül tűnnek el. Mármint, tudni tudom, hogy jelenleg a 11. osztag kapitánya, de ennyi. Semmi többet nem tudok Róla. - ...de biztosan erős lehet. Bár kapitányi szinten szerintem már teljesen felesleges mérni, hogy ki az erősebb. Iszonyatosan erősek mindannyian. Alapjaiban tudnák megrengetni Soul Societyt. - mormolom elgondolkodva, s elég, ha csak néhány régebbi kapitány kollégámra gondolok. Hanae, Akane...Yuu-chan...mérhetetlenül erősek voltak egytől egyig. Sajnos van, hogy ez nem elég. Oly sokakat ismertem az idők alatt, és oly sokan vesztek már el...
A végén azért csak beadja a derekát, és beleegyezik a ramenbe. Gondoltam, hogy a hasával meg lehet fogni. Ki tudna ellent mondani egy jó ramennek? Egyébként sem hiszem, hogy el lennének kényeztetve az Akadémián. Kapnak rendszeresen enni, de nem hiszem, hogy minden nap rament szolgálnak fel a menzán.
Kezem zsebre dugva ballagok a közeli ramenes felé, gondolataimba mélyedve, míg Rei közvetlen mellettem aprózik. Sok olyan téma jött fel ebben a beszélgetésben, ami fájdalmas sebeket tépett fel a lelkemen. A legtöbb ismerősömmel azóta sem tudom, hogy pontosan mi történt, csak azt, hogy míg én itt vagyok, Ők már nincsenek. Lehet, még mindig itt lennének, ha nem tűntem volna el, hanem segítettem volna nekik...mélázásomból Rei hangja ránt vissza a jelenbe, meg az, hogy kis híján elhaladok a ramenes stand előtt. Még időben kapok észbe, és állok meg.
- Az, hogy vannak sebeim, pont azt jelenti, hogy gyenge vagyok. Ha nem lennének sebeim, akkor lennék erős, hisz nem lenne alkalma az ellenfeleimnek, hogy megvágjanak. Tapasztalt vagyok, erős nem... - mondom komoran. Ha erős lennék, nem kellett volna sem nekem, sem a családomnak, sem pedig senki másnak szenvednie miattam. Egy gyenge csődtömeg vagyok, semmi több.
- Lehet róla szó. - válaszolom az ajánlatára. - De figyelmeztetlek. Nem bánok kesztyűs kézzel senkivel. A puhányságból nem tanulsz, csak a kemény edzésből. - fejezem be a mondatot, miközben benyitok az étterem, inkább étkező helyiségbe, majd odamegyek a pulthoz, rendelek két rament, egy pohár teát Reinek, magamnak meg egy kancsó vizet, majd visszamegyek az asztalunkhoz, és helyet foglalok.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Febr. 19, 17:12:59 írta Watanabe Yuusuke »


Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 500 / 15 000

Hozzászólások: 145

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Múlt és jövő. Új nemzedék a láthatáron?
« Válasz #6 Dátum: 2019. Febr. 20, 16:12:44 »
Tényleg egy jó nagy Tata banyek! Száznégy éves? Fiatalnak számít ez a kor? Inkább öreg vénség már, mi az, hogy ez fiatalnak számít! Azért ne akarja már bemesélni nekem, hogy fiatal még! Őszes haja van, ráadásul az arcáról is látszik, hogy kész Tata vénség! Legalább legyen már büszke a korára! Attól még, hogy valaki Tata nem jelenti azt, hogy már egy roncs! Csupán öreg és ennyi! Nem értem miért olyan nagy baj, ha nevének nevezzük azt, ami a nyilvánvaló? Nem értem! A Taták és a Nyanyák sokszor annyira furcsák tudnak lenni! Biztos a kor teszi és emiatt olykor furcsák meg érzékenyebbek. Valószínűleg velem is ez lesz, ha én is felnövök, de nem kell ezen aggódnom hiszen előttem az egész élet! Meg amúgy is! Sokkal jobban érdekel, hogy megerősödjek! Erősnek kell lennem, túl kell szárnyalnom Chiyo-csajszit, hogy méltó tanítványa maradjak! Nem mondok semmit a szövegére és hagyom rá a dolgot. Ha ennyire érzékenyen érinti, akkor nem említem többé. Legalább ő nem kezdett letolni, mint a többi shinigami akik, ha meglátnak már azonnal kioktatnak és még hátba is rúgnak! Ez a nagy szerencséje, hogy ő nem tette! Viszont, ha netán megtenné, arra mérget vehet, hogy jó nagy maflást fog kapni tőlem!
- Az alapok már rég megvannak! A meccseimet két támadással megnyerem! Meg se kell erőltetnem magamat! Még a tanárok is túl gyengék nekem!
Értem én mit mond, de akkor is mit csináljak? Nem fejlődők semmit, ha folyton gyenge ellenfelekkel kell állandóan gyakorolnom! Még a tanárokat is játszid könnyedséggel leverem a tatamiról! Egyedül a kidouval tudnak megfogni, de mással nem! Ezért is jó, hogy Chiyo-csajszi elfogadott tanítványává és megmérkőzhetek vele annyiszor amennyiszer akarok! Na az-az igazi edzés! Ami az Akadémián folyik az inkább bemelegítésnek sem elég! Az elméleti óráktól meg rosszul vagyok. Uncsi és felesleges. Elmélettel nem megyünk semmire! Szemeim újra felcsillantak mikor megtudom, hogy a Tata legyűrte az ellenfelét és azt az ajándékot hagyta neki.
- Óóóhohohoo! Ez érdekes!
Még el is mosolyodom. Komolyan felcsigáz! Erős ellenfél lehet ez a Tata! Megakarok vele mérkőzni most azonnal! Kitudja mire lehet képes! Ettől csak felspannol! Elképzelni nem tudom milyen kemény lehet a Tata de az arcát nézve és a tekintetéből ítélve, kőkemény lehet! Alig várom, hogy összemérhessem vele az erőmet! Nem érdekel, ha kikapnék, de akkor is kíváncsi vagyok mit tud! Nagyobb bajom amúgy sem lehet belőle, hiszen minél erősebb ellenféllel akaszthatom össze a bajszomat annál több lehetőségem van fejlődni!
- Maga aztán jó öreg lehet, ha maga előtt lett a mesterem Taichou! Mikor én megismertem már Taichoként láttam. És jobb, ha elhiszi! Ő nagyon is kemény! Nem csak hogy erős, de jó fej is! Menő én mondom meg bölcs is! Látja a kezemet például? Szerinte a kezünk sok mindent elárul az emberről. A Taichou kezei is olyanok, mint az enyémek, hólyagosak olykor, érdesek.
Mutatom a Tata felé a tenyeremet, hogy jól megtudja nézni. Büszke is vagyok rá, hogy a Taichou régen azt mondta nekem, hogy a kezeim hasonlóak az övéhez. Amit azt jelenti, hogy én is lehetek olyan menő, mint ő, ráadásul erős is! Mindenképpen szeretnék nagyon erős lenni! Mindent megteszek azért, hogy bebizonyítsam kőkemény csajszi leszek, mint amilyen Chiyo-csajszi!
- Szerintem Kapitányi szinten is mérni kéne ki mennyire erős. Attól még, hogy valaki Taichou nem fejezheti be az edzést! Erősebbnek kell lennünk mindig. Túl kell szárnyalni saját magunkat! Chiyo Taichou nekem ezt mondta és én hiszek neki! Amúgy is, megfogadtam magamnak, hogy még erősebbé fogok válni és amint túlszárnyalom Chiyo Taichout, kihívom egy párbajra! Én leszek a legerősebb shinigami!
Így van! A legerősebbé fogok válni! Annyit fogok edzeni, gyakorolni és küzdeni míg a célomat el nem fogom érni! Kerüljön bármibe én készen fogok állni! Senki és semmi nem állhat az utamba! Amint a Tata kimondja, hogy gyenge, mérgessé válok. Csípőre teszem mind a két kezemet majd mélyen a Tata szemébe nézek.
- Ezt meg sem hallottam! Gyenge? Azért, mert vannak sebei azt hiszi, hogy gyenge? A sebek nem a gyengeség jelei! Eleve legyőzte az ellenfelét, ráadásul túlélte csatát! Az a seb, amit visel azt csak is valódi harcosok viselik! Olyanok, akik igazán erősek! Akinek vannak hegei, tapasztalt, tudja mi a fájdalom és ki is bírja! Nee-chan ezt tanította nekem. A sebek nem a szégyen jelei. Büszkén kell viselni! Viselje büszkén! Mert önnek olyanja van, ami más shinigaminak nincs! Harcoshoz méltó lelke!
Kicsit meg öklözőm a Tata hasát, hogy érezze miről beszélek. Ritkán szokásom ilyeneket mondani, de nem hagyhatom, hogy baromságot mondjon. Ha már ennyire kedves velem és nem tolt le, legalább ennyivel fair leszek, hogy nem engedem, hogy a sebeit nyalogassa, mint egy kisbaba!  A kaja ötletet nem vonom kétségbe. Megyek is utána, mert korog a gyomrom! Ráadásul még a felhívásomat is elfogadja! Ez az!
- El is várom, hogy mindent beleadjon mert nagyon mérges lennék, ha nem így tenne! Figyelmeztetem viszont én is! Lehet akadémista vagyok, de kemény fából faragtak!
Rá is mosolygok, hogy lássa mennyire is komolyan gondolom! Én aztán nem fogok beijedni, hogy nem bánik velem kesztyűs kézzel, az csak még érdekesebbé teszi a harcot! Amíg a Tata intézi a kaját, kicsit körbe nézek még is miféle helység ez. Nem valami nagy hely, de megteszi. Az üres asztalhoz veszem az irányt amint a kaja elkészül. Batyumat lerakom magam mellé majd összecsapom a két tenyeremet.
- Itadakimasu! CSATÁRA!
Már is elkezdek zabálni. Jaj, de finom! Nagyon kellet ez már nekem! Még akár repetázni is fogok szerintem! Az Akadémiában miért nincs ilyen jó koszt? Nekünk csak valami moslék jut! Ez az igazi kaja én mondom! Még a végén ez lesz a törzshelyem! Imádom ezt a Rament!
- Mond csak Suke-bá! Még mindig nem mondtad el miért voltál egyáltalán kint? Valami bánat vagy mi a fene? Általában ez szokott lenni némelyik hapeknál! Nálad mi?
Legalább is úgy emlékszem, hogy némelyik hapek azért szokott este sétálni, mert valami nyomasztani szokta őket. Mondjuk én edzeni szoktam, de az már csak én vagyok! Más lehet, hogy érzelmi okokból. Inuzuriban sok olyan hapek volt, aki nem tudott mit kezdeni magával és az egész estét kint töltötte és sóhajtozgatót meg jajgatott, mert minden baja volt. Mondjuk azt nem tudom, hogy mi, de lehet, hogy Suke-bának is vannak bajai. Esetleg ő is ugyanazért van kint ilyenkor, mint én. Edzeni!
- Kérek még!
Emelem fel az egyik kezemet, miközben végeztem az első tányérral. Ez még a félfogamra se volt elég! Annyira finom ez a ramen, hogy még egyet kérek!

Karakterlap

Watanabe Yuusuke

Kapitány

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 000 / 45 000

Hozzászólások: 64

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 32 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninomiya Mitsuko - felesége

Post szín:
#0073e6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Múlt és jövő. Új nemzedék a láthatáron?
« Válasz #7 Dátum: 2019. Febr. 27, 22:02:52 »
Tényleg nagyon fiatal, és tapasztalatlan mér Rei. Nem mondom, hogy ez baj, hisz minden zöldfülű, shinigami-tanonc, vagy kezdő halálisten ilyen. Az a baj inkább, hogy mi, tapasztaltabbak hiába mondjuk sokszor, hogy nyugi, vegyél vissza, vedd lazábbra, meg hasonlók, nem hallgatnak ránk. Ez a fiatalság áldása, és egyben átka is. Nagyon ritka az, ha egy akadémista, vagy frissen végzett shinigami nem ilyen. Emiatt viszont nagyon sokukat éri utol a vég igen hamar. Túl sokszor láttam ezt ahhoz, hogy azt mondjam, hogy "áh, most biztosan nem lesz így". Legtöbbjük tettre készen jön ki az akadémiáról. Égnek a vágytól, hogy megmutassák, vannak olyan ügyesek, mint a veteránok, hogy ne nézzék le őket, vagy hogy talán elismerjék őket. Megértem persze ezt is. A shinigamik túlnyomó része arrogáns. Nem veszik észre a saját korlátaikat, és mikor ez bekövetkezik ,már túl késő, máris újra részeivé válnak az örök körforgásnak, s befejezik túlvilági shinigami életük. Nagyon sok akadémistával is így van ez. "Hol vannak a hollowok?! Hadd kapjam el őket! Majd most megmutatom, hogy jobb vagyok bárkinél!"...ilyen és ehhez hasonló szövegekkel jönnek ki az iskolapadból. Észre sem veszik, s már a saját vérükben fetrengenek az anyjuk után sírva, miközben szép lassan kiszökik belőlük az élet. Ez nem jó. Igyekszem egy ideje már pont ellenkezően tanítani a hozzám került shinigamikat. Illetve a múltban eszerint jártam el. Ha újra kapitány lennék, ugyan így járnák el, sőt, még jobban, ugyanis a saját káromon tanultam meg, hogy hogy mennek a dolgok. Ezek miatt a dolgok miatt igyekszem Rei-be is némi érzéket verni ezzel kapcsolatban, ám minél inkább próbálom, annál inkább lázba jön. Úgy tűnik, hogy nem fog addig változtatni ezen hozzáállásán addig, míg meg nem tapasztalja a saját bőrén. Ám legyen.
No mindegy, egyelőre nem szóltam egy szót sem, csak hagytam, hogy, míg a ramenes felé haladunk, mondja magáét, s szótlanul hallgattam. Úgy néz ki, hogy két témával lehet hosszabb ideig lekötni a figyelmét. A kajával, és a harccal. Legalábbis egyelőre.
- Idefigyelj. Attól, hogy erősebb vagy az akadémista társaidnál, még nem kell őket félvállról venni. Ha tudod, hogy egyiknél-másiknál erősebb vagy, akkor ne két mozdulatból győzd le őket, hanem mondjuk tizenkettőből. Ha tudod, hogy gyengébb az ellenfeled, remek alkalom nyílik ara, hogy kipróbálj új dolgokat. Gyakorolj ellenük új mozdulatokat. Más taktikákat. Így állj hozzá az akadémisták elleni harchoz. Mondjuk ha zanjutsu használatával játszi könnyedséggel kerekedsz felül rajtuk, akkor legközelebb használj csak hakudát. Vagy kidout. Bőven van még hova fejlődnöd. Az ilyen alkalmakat meg kell ragadni. - magyarázom türelmesen.
- Én az ilyen dolgokban nem nagyon hiszek, de ettől te még tehetsz így... és most ne a velem foglalkozzunk, van jobb dolgunk is. Például enni..de köszönöm, hogy próbálsz felvidítani. Kedves vagy. ^-^- jegyzem meg a tenyerére pillantva, mikor feljön a téma, majd gyors le is zárom a rám irányult figyelmet, s belépünk az étterembe. Nem szeretek magamról beszélni, főleg nem másnak, meg egyébként is. A bizalom egy olyan luxus, amit ebben a világban igen nehéz elnyerni. Legalábbis az én bizalmam. Ha persze sikerül, akkor teljesen más a dolog, de nyilván ezzel mindenki így van. Mindannyian próbáljuk megvédeni azt a keveset, amit magunkénak tudhatunk.
Nem egy luxus hely, de nem is azért jöttünk ide, hanem hogy csillapítsuk éhségünket. Nyilván nem első osztályú a feltálalt étel, mégis jól esik, mert jó ideje annak már, hogy ettem szolgálat közben.
- Mindig van hova fejlődnünk Rei. Ha valaki legyőz, pont azt jelenti, hogy gyenge vagy hozzá képest, tehát van még hova fejlődnöd. - jegyzem meg csendesen, két falat között, miután én is jóétvágyat kívántam a Lánynak.
- Csak sétáltam. Hosszú volt a szolgálat, és mivel a Feleségem még tovább marad bent az irodájában, gondoltam, kiszellőztetem a fejem kicsit! Akkor futottam össze Veled. :o Tényleg nincs semmi bajom! :o - mondom őszintén. Viccen kívül, most nem volt oka annak, hogy csatangoltam, csak jól esett. Néha jól jön egy kis séta, egyedül magányosan...olyankor születnek a nagy ötletek.
- Hát legyen. De több nincs, mert kirókázod utána. - adom be derekam, mikor Rei még egy adag rament kér, s felállok az asztaltól, rendelek még egyet, de csak Neki. Én jól laktam. Vagyis, ha jól nem is, de elég volt. Még otthon is fogok enni Misuval biztosan. Mindig éhes, ha hazaér. Vagyis, jobban mondva, mindig éhes..egész nap.
Miután megkapom Rei adagját, visszasétálok az asztalhoz, majd átnyújtom neki.
- Csatára... ^-^ - szólok viccesen, majd csendben figyelem, ahogy eltűnik a tál ramen Rei gyomrában.
- Mondd csak, miket tanított eddig a Mestered? Mutasd azt a könyvet. - kérdem tőle, miközben rámutatok a batyujában lévő kötetre. Kíváncsi vagyok, illetve jómagam is érdekel a könyv, bár sok újat nem tud mutatni valószínűleg, sosem lehet tudni. Meg nem árt, ha tudom, hogy milyen fajta és féle mozdulatokat nézegetett a Lány, ha már egyszer annyira meg akar Velem mérkőzni. Nyilván nem vérre-menő küzdelem lenne de na, hazudnék ha azt mondanám, hogy nem látom benne a potenciált. Ritkán tűnik ki valaki ennyire kirívóan a többi akadémista közül, s ha ilyennel találkozik az ember, muszáj jobban megvizsgálni, mert lehet, hogy egy igazi drágakövet talál a sok sima kavics között.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Febr. 27, 22:05:28 írta Watanabe Yuusuke »


Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 500 / 15 000

Hozzászólások: 145

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Múlt és jövő. Új nemzedék a láthatáron?
« Válasz #8 Dátum: 2019. Febr. 28, 15:56:49 »
A Tatának aztán van beszélőkéje. Viszont nem értem miért baj az, ha nekem túl unalmasak azok a küzdelmek, amiket az akadémista társaimmal vívok? Meg se kell erőltetnem magamat és két támadással már elintézem őket. Naná, hogy félvállról veszem. Meg se bírnak közelíteni! Tőlük tanulni valamit? Hát nem egészen értem mit makog nekem a Tata, viszont csak nem díszként mondhatja elvégre tapasztalt, hisz van sebhelye az arcán, ráadásul megölt egy erős hollowot. Nem tudom vajon hogyan tudnám ezt megoldani? Van egy két technika, amit még nem alkalmaztam senki ellen szóval végül is, ha olyan könnyen kicsinálom a társaimat a küzdőtéren akkor csak nem árt, ha olyan technikákat vetek be ellenük, amiket Chiyo-csajszitól tanultam. Legalább lesz kik ellen alkalmaznom párszor, jól kigyakorolnom és akkor majd éles helyzetben alkalmazni. Így belegondolva nem mond marhaságot a Tata. Milyen ritka, hogy van egyáltalán olyan Tata vagy shinigami aki képes értelmes tanácsot adni és nem folyton azzal jönni, hogy mekkora sztár vagy egy karót nyelt hapek vagy csajszi, akinek az a mániája, hogy kiosszon engem milyen szabálysértést követtem el melyik időpontban. A falra tudok mászni mikor valaki jön nekem ezekkel a marha szabályokkal. Komolyan idegesítő!
- Ha maga mondja! Majd kipróbálom a tanácsát. Bár nem hiszem, hogy fogom élvezni, de ha már ilyen könnyen legyűrőm őket nem árt, ha egy két technikát kipróbálok ellenük, amit még nem használtam csak tanultam a Taichoutol. Csak aztán nehogy elkezdjenek nekem sírni a tanárok, hogy ne tegyem. Bár tuti, hogy mindenképpen lefognak tojni. Utálnak engem, de ez kölcsönös! Nem bírom azokat a fafejű tanárokat. Fogadok, ha összeakadnának egy hollowal sírva futnának anyucihoz!
Mondom ezt őszintén, mert viszont tényleg így van. Hagyjuk már, hogy a tanárok tapasztalatból beszélnek! Maximum van egy kettő, de biztosan állíthatom a legtöbb nem is látott hollowot még élőben! Más az olyan beszéde, aki már tapasztalt. Mint például a Tata. A beszédéből és a hangsúlyából érzem, hogy nem most kezdte. Nee-chan is ilyen volt. Amikor ő szolt rám, annak hangja volt és súlya. Nem tudom, hogy vagyok képes erre, de megtudom különböztetni az olyan hapekok vagy csajszik hangjait, akik nulla tapasztalattal lézengenek és csak a szájuk nagy.
- Chhh… maga aztán kerüli a témát. Viszont nem rosszból mondom, de egy nap szembe kell néznie a saját  démonjaival! Nee-chan is folyton ezt hajtogatta nekem. Ha félünk valamitől, nézzünk szembe vele. Szerintem önnek is ezt kéne tennie, de maga tudja én nem erőltetem!
Nem fogom én erőltetni, ha nem akarja az öreg Tata. Majd egyszer megteszi mikor jónak látja. Nem látok én a fejébe. A kaja viszont nagyon jól jön. Amint a ramen megérkezik az asztalomra és elmondtam a szokásos imát vagy mit tudómén micsodát, rögtön megtámadom a kajámat. Én mondom, ritka mikor ilyen jó ételt ehetek! Az akadémiában csak a moslék van. Komolyan miért nincsenek ott olyan szakácsok, mint itt? Diszkrimináció van én mondom!
- Ha maga mondja Suke-bá! Viszont a kérdés mennyire őszinte saját magával. Nem látok a fejébe, de ez az ön dolga! Viszont, ha engem kérdez, én megtudom mondani bárkiről kinek szokott baja lenni. Inuzuriban megtanultam megfigyelni másokat. És nagyon sok megtört ember arcát felismerem. A magáé sem kivétel! Viszont tévedhetek egyszer! Na mindegy!
Két falat között válaszolok a megjegyzésére majd teljes gőz erővel folytatom végig a ramen kivégzését. Amint sikerül kinyiffantanom, nyomban repetát követelek. Éhes vagyok és kell az energia! Egy harcosnak sokat kell ennie! Vitaminokra és sok táplálék anyagra van szükség a szervezetnek! Chiyo-csajszi sokszor megjegyezte, hogy sokat egyek, ha azt akarom, hogy erős legyek. Hát én sokat is fogok enni és később jól kifogom edzeni! Szerencsére a Tata nyomban hozza a második adagot. Ez az! Egyre jobban kedvelem az öreget!
- A számból vette ki a szót! Ez az! Mind az enyém! Hamika!
Újfent betámadom a rament. Komolyan nem tudom megunni ezt az ízvilágot! Annyira király! Bekéne vezetni az Akadémiába ezt a kaját mindennap! Akkor legalább sok tanár nem lenne ilyen karót nyelt és idegesítő. Amint a könyvemre terelődik a téma egy pillanatra megállok a kajálásomban. Miért érdekli ennyire a könyvem?
- Hát nem hiszem, hogy érteni fog belőle egy kukkot is, mivel azt a könyvet nem a könyvtárból kaptam. Hanem hozta valaki ajándékba. Begyszó tényleg! Általában kiszoktam menni éjjelenként edzeni. Asszem akkor összeakadtam valami Fuchidával és egy jót küzdöttünk. Csak aztán a küzdelem alatt a Zan…Zanpakutoum… igen így hívják asszem, kiütött engem egy időre majd a szobámba találtam magamat és ott hevert egy levél, hogy nézzek az ágyam alá, Lenéztem és ez a könyv fogadott.
Kiveszem a batyumból a fekete színű könyvet, amit magammal hoztam és oda nyújtom a Tatának. Csak nem fogja ellopni tőlem! Ha még is megteszi felrúgom és visszaszerzem.
- Valami Kuroji Yoshinori írta, egy volt Kapitány. Egyáltalán nem értem, miért is kaptam a könyvet, meg egyáltalán ki küldte. A könyvjelzőre vigyázzon! Nem szeretném, ha elveszne.
Az utolsó mondatomnál elhalkul a hangom. Ez de ciki már! Viszont nagyon mérges leszek, ha a könyvjelzőmet csak úgy elhagyja! Nagyon mérges leszek!
- Még mindig nehezen értelmezem a könyvet, de elég hatásos dolgok vannak benne, amit azért megakarok tanulni. Chiyo Taichoutol viszont egészen más dolgokat tanultam. Valami Battoujutsu stílust és… hogy is nevezik azt a másik stílust? Valami W….wi….. aaam… Wing Chun? Asszem így hívta. Wing Chun valamit tanulta még tőle.
Ha jól emlékszem az a középvonalas pusztakezes stílus, aminél azt a fura beállást kell alkalmazni mikor használni akarja az ember. Eléggé hatásos. Egyszerre védek és támadok, ráadásul elég gyors sorozat ütése van. Tök király!


(click to show/hide)

Karakterlap

Watanabe Yuusuke

Kapitány

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 000 / 45 000

Hozzászólások: 64

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 32 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninomiya Mitsuko - felesége

Post szín:
#0073e6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Múlt és jövő. Új nemzedék a láthatáron?
« Válasz #9 Dátum: 2019. Márc. 03, 23:13:23 »
Jól esett az étel, és a víz is, amivel leöblítettem, de lassan úgy érzem, valami erősebb kéne. Rápillantok Rei-re, s gondolkodóba esem. Nem gyerek már, noha a viselkedése inkább arra hajaz, látott elég mocskot már szerintem eddigi élete során, egy szál cigitől nem lesz baja, szóval míg Ő a második adag rament fogyassza, én előkotrok egy szál bagót egyenruhám belső zsebéből, majd halk pöffentések kíséretében meggyújtom azt. Máris jobban érzem magam, ahogy a nikotinnal dúsított cigarettafüst tüdőmbe jut, s át járja azt. Nem mondanám magam cigaretta függőnek, sokkal inkább alkalomadtán gyújtok rá, vagy pedig mikor nagyon stresszes vagyok. Utóbbi pontot figyelembe véve elég sokszor nyílt alkalmam mostanában dohányozni, de ez most nem számít. A Lány szavai szöveg ütöttek a fejembe. Ó, idővel szembe fogok nézni a saját démonommal, és meg is ölöm. Édes a bosszú...azt szokták mondani, ha a bosszú vezérel, az sosem szül jó dolgokat, ám mégis, valahogy azt érzem, hogy a bosszúvágy hajt leginkább a múltbeli események miatt. Előbb utóbb számolni fogok azzal a dologgal..vagy ő Velem. Akárhogy is, egyelőre mindenki foglalkozzon a saját dolgával.
Most egyelőre a Rei által olvasott könyv érdekel, és az, hogy milyen dolgokról olvashatott benne. Az persze nem okoz különösebb meglepetést, hogy a könyv technikákat tartalmaz. Arra hamar rájöttem, hogy Reit talán még a gyomránál is jobban érdeklik a különböző harci technikák, vagy, hogy úgy mondjam, maga a harc. Persze ez ettől még édeskevés. Sok shinigamit érdekel a harc, de csak kevés tette magáévá az ahhoz szükséges dolgokat, hogy magas szinten művelje azt. Legtöbbjük megmarad egy alap szinten, és beszürkül a társai közé, s csak keveseknek adatik meg, hogy magasra jussanak a ranglétrán...mindenesetre azt kifejezetten tetszik, hogy talán hallgat rám a Kiscsaj, s megfogadja egy-két tanácsomat. Neki akarok jót, hogy túlélje..minél tovább.
- Igen...Zanpakutukonak hívják, vagy Lélekölőnek, ha úgy jobban tetszik. Bár a Tied még nem teljes értékű, hisz akadémista vagy. Inkább Asauchi..bár annál meg erősebb. Mondanám, hogy az Asuchi meg a Zanpakuto közötti hibrid átmenet, mert míg nem bont valaki shikait, nem számít teljes értékű Zanpakutuonak. Lényeg a lényeg, dolgozz rajta, hogy minél nagyobb összhangban legyetek....és már miért ne tudnám elolvasni a könyvet? Na, hadd nézzem! - zárom mondandóm, majd odanyúlok a könyvért, és a kezembe veszem.
Először nem a könyvjelző által jelölt résznél nyitom ki, hanem az elejétől kezdve kezdem lapozni egyesével. Az rögtön feltűnik, hogy shinigami technikák páratlan tárházát rejti az olvasmány. Zanjutsu, hakuda, kidou, egyszóval minden harcművészeti stílussal kapcsolatban találhatóak benne technikák.
- Nem ismerem. - rázom meg a fejem a szerző nevének hallatán, majd a pillanatnyi szünetet kihasználva, szippantok egy mélyet a cigarettámból. - Nyilván kivételes shinigami lehetett. - sok ilyen van. Az a baj, hogy hiába kivételesek, ha már nem élnek, semmivel sem tehetségesebbek másoknál. Számomra az, ha valaki tehetséges, vagy különleges, azt jelenti, hogy még mindig él. Hisz a tehetségének és különlegességének köszönhetően évszázadokon át nem talált legyőzőre. Ez teszi különlegessé.
- Azt látom, hogy minden harcstílusból hordoz magában technikákat, bár jobban megnézve korántsem a hagyományos, shinigamiknak kitalált dolgok ezek. Úgy értem, nem az átlagos halálisteneknek szánt technikák. Erősebbeknek szánták ezeket a dolgokat. - vakarom meg államat, majd oda lapozok a könyvjelzős részhez, majd nyúlnék az asztalon lévő hamutartó felé, hogy felemeljem a cigarettámat, ám félúton megáll a kezem, ahogy megpillantom a képet. Azon két Nő látható. Az egyiket nem ismerem. Fekete hajú, sosem láttam, viszont a másikat annál inkább...
- Honnan ismered a Feleségem? - kérdezem nem kissé elképedve a kép láttán, amin Mitsuko pózol mosolyogva. Nem emlékszem, hogy említette volna, hogy ismeri Reit, vagy akárki mást, pedig nekem mindent elmond...legalábbis őszintén remélem. - Ő a Feleségem...a Hachibantai-kapitánya... - mutatok a képen látható vörös hajú szépségre. A tény, hogy Szerelmem és egy eddig ismeretlen nő képe megjelenik egy akadémista könyvében, ami egyébként hogy is mondjam, nem teljesen tűnik tiszta eredetű műnek, nos, felkavaró. Persze az is lehet, hogy teljesen véletlenül került hozzá valahonnan a kép, s Ő tényleg csak könyvjelzőnek használja, de ez legalább annyi kérdést felvet, mint amennyit megválaszol. No mindegy, erre még visszatérek. Nem szeretem az ilyen véletleneket. Gyanús. Ettől függetlenül kicsit fel lettem zaklatva, az pedig megoldást követel, így intek a pult felé, majd miután az egyik kiszolgáló megékezik, rendelek magamnak egy kancsó sakét.
- Akárhogy is. Ahogy nézem, meg hallak, eddig jobbára hakuda alapú technikákat tanultál. Mi a helyzet a Zanjutsuval, a Shunpoval, és a Kidoukkal? - kérdem a Lánytól, mert kíváncsi vagyok, hogy viszonyul ezekhez, közben pedig töltök magamnak az alkoholból, s egy csészényit le is gurítok a torkomon. - Tudod, ha különleges akarsz lenni, nem elég csak egy dologhoz értened, Rei. Mindenben jónak kell lenned. Én is ezért járok hakuda edzésekre. El kell ismernem, hogy abban nem vagyok olyan jó. - mondom kissé megnyugodva, bár még mindig azimént történek hatása alatt.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Márc. 04, 01:34:49 írta Watanabe Yuusuke »


Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 500 / 15 000

Hozzászólások: 145

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Múlt és jövő. Új nemzedék a láthatáron?
« Válasz #10 Dátum: 2019. Márc. 04, 11:12:17 »
Akkor csak jól emlékeztem! Igen zanpakutou. A drága jó zanpakutoum! Folyton folyvást engem szívat és még ki is oktat! A legszörnyűbb az egészben, hogy semmit nem tudok vele kezdeni, mert jóval erősebb nálam! Normális ez? Sajnos muszáj elviselnem a társaságát. Legalább egy kicsit kedvesebb lenne annak örülnék! Ez viszont soha nem fog megtörténni. Folyton undok és szívja a véremet ott, ahol tudja és kedve van. Viszont érdekes az, amit Suke-bá mond. Ezek szerint a zanpakutoum nem teljes értékű zanpakutou amíg én shikait nem tudok bontani? Ha ha! Akkor viszont a zanpakutoum rosszúl nevezte meg saját magát! Ki is fakad egy pillanatra. Hallom amint nagyot szippant a levegőbe aztán már véleményét ki is fejti. Persze csak én hallom, pedig megnézném mit szólna Suke-bá, ha a saját zanpakutoum csak úgy megjelenne előtte és kioktatná. Legalább lenne valaki, aki visszaszólna neki.
Nem teljes értékű zanpakutou? Kikérem magamnak! Ez az idióta nem képes megfelelni az elvárásaimnak!
Erre vérszemet kapok. Mi az, hogy az elvárásainak nem felelek meg? Én idióta? Na megállj!
- Mi az, hogy nem felelek meg az elvárásaidnak? Gürizek éjjel nappal azért, hogy a nyomorult elvárásodnak megfeleljek végre! Ha ennyire zavar, hogy nem vagy teljes értékű zanpakutou akkor mond el a shikai parancsot és letudtuk!
Chhh csak szeretnéd. Még nem vagy méltó hozzá!
Erről ennyit! Tessék íme a zanpakutoum! Mikor kérném a segítségét, fogja magát és hátat fordít nekem. Persze vannak olykor jó pillanatai mikor hasznos tanáccsal lát el, de szerintem ezt olyankor teszi mikor félteni kezdi a saját bőrét hiszen, ha én kinyiffanok akkor ő is jön velem együtt. Fogadok túl büszke ő ahhoz, hogy más végezzen velem. Hányszor beígérte nekem, hogy kinyír, ha nem teljesítek jól!
- Ha maga mondja Suke-bá! Tessék!
A könyvet átadva folytatom tovább a Ramenem kivégzését. Legalább a finom falatok elhessegetik a mérgemet. Jó lesz ezt majd leedzeni amint végeztem! Ki kell mozognom magamból a sok felesleget! Elvégre azért kell sokat enni, hogy legyen energiám, amiből dolgozhatok! Fontos, hogy nagyon megerősödjek, megmutassam Chiyo-csajszinak, hogy vagyok olyan menő, mint Ő és méltó tanítványaként tiszteleghessek az oldalán!
- Hát, ha valaki Kapitány biztos nem lehet sámli. Viszont az érdekes, hogy ez az egy könyv van, amin szerepel a neve. Próbáltam utánanézni, de egy könyv se tesz említést Kuroji Yoshinoriról. Mintha nem is létezett volna.
Emlékszem mikor a könyvtárba belopództam és keresgéltem a régiségek közt, hogy valami információt szerezzek Yoshinoriról, de sehol se találtam. Mintha a csaj nem is létezett volna! A könyvemben viszont megvan említve, sőt ő maga írta a könyvet! Tuti nem lehet hamis ez a könyv! Már a borítóját nézve, ráadásul tényleg hasznosak a technikák, amik benne vannak és én ezeket a harci technikákat semelyik könyvben nem láttam megemlítve. Két dolog lehetséges. Létezett a csajszi csak valamilyen oknál fogva megsemmisítettek minden információt róla vagy soha nem is létezett és csupán álnévként használta, nehogy felismerje valaki.
- A könyv említést tesz a Kurojikról. Fogalmam sincs kicsodák ezek, de eléggé kemény életük van. A zanpakutoujukat sötét lélekként bélyegzik meg. Legalább is a könyvben ekképpen hivatkozott rá az író. Állítólag nehezen tudják használni a reiatsujukat mivel nem kompatibilis a hagyományos harci stílusokkal. Fogalmam sincs, hogy ez mit takar, de szerintem valami olyasmi akar lenni, hogy ők tudják használni a hagyományos technikákat csak a teljes potenciáljuk a saját technikáikban rejlik. Fogalmam sincs nekem mi közöm van ehhez, de ha már nálam van ez a könyv, érdemes belőle tanulnom. Mivel erős vagyok! Maga mondta! Erős shinigamiknak írták! Én ugyan nem vagyok shinigami, de erős az igen!
Elejtek egy apró mosolyt Suke-bá felé. Igen! Én kemény csajszinak születtem! Úgyhogy jó lesz nekem majd ezeket a technikákat alaposan megtanulnom! Kérdés, hogy mikor fogok eljutni arra a szintre, mikor teljes mértékben elsajátítom a könyvben lévő technikák nagyját. Elég nehezek és olykor nehezen is érthetőek. Be kell látni, hogy amit a Yoshinori csajszi leírt, nehezen tudom érteni. Biztos idők eltetével megértem majd! Suke-bá felé nézek mikor megkérdezi honnan ismerem a feleségét. Mármint kicsodát? Megnézem a képet és eszembe jut, hogy én már találkoztam a vörös hajú csajszival még régen. A felesége lenne az a nő? Ne már! Nem is hasonlítanak! Mondjuk hasonlítaniuk kéne? Mindegy! Ha azt mondja ő a felesége, biztos így van. Max pórul jár, ha kiderül.
- Nem annyira ismerem, de egyszer összefutottam vele az Akadémiában. A tanárunk az érkezése miatt, egy gyakorló meccset szerveztek a tanárok. Persze az oktatomnak nem tetszett, hogy elgyepáltam az ellenfelemet. Pedig megérdemelte. Beszolt! Én meg ezt nem tűrőm, hogy valaki ok nélkül sértegessen! Aztán meg én kapok ki amiért visszaadtam a kölcsönt! Ki is küldtek. Aztán amint kiléptem az épületből ott volt a maga „felesége”.
A képre nézve megint az-az érzésem van, ami nem hagy nyugodni. A fekete hajú shinigami tekintetét látván, furcsa és kavargó érzések lesznek rajtam úrrá. Mintha ismerném a nőt, de nem tudom honnan.
Rei… ez lesz a te neved. Én kis sugaram!
Egy pillanatra elejtem a pálcikáimat a kezemből. Ez még is honnan jött? Egy pillanatra mintha megint lejátszódott volna a fejemben ugyan az a kép, amit egyszer álmodtam. Nem tudtam mozogni, se nem beszélni, de értettem mind azt, amit a női hang mondott. Nem látom az arcát, nem egészen tudom kivenni a ruháját, csak körvonalakat látok. Az egész kép homályos. Egy pillanatra érzem, hogy a két szememből könnyek kúsznak kifelé. Nem sírok ugyan, de… még is olyan érzésem van mintha valami szög találta volna el a szívemet. Le is törlöm magamról, nehogy Suke-bá észrevegye. Ha megkérdezi, valamit kitalálok. Az a nő… nem hagy nyugodni.
- A zanjutsuban vagyok a legjobb! A pusztakéz még csiszolásra vár. Jobban szeretek kardot rántani. Shunpozni is szoktam rengeteget. Éppen azon dolgozok, hogy a Suri Ashi mozdulatsort shunpoval vegyítsem. Olyan shunpo módszerrel tudjak kerülni, hogy ne métereket keljen az ellenfelemtől elmennem, hanem csak centikben térnék ki, hogy spórolni tudjam az energiámat nehogy kifulladjak hamar.
Suke-bát hallva, nem egészen értek egyet. Legalább is azzal a résszel, hogy különleges akarok lenni. Sohasem akartam kitűnni a többiektől, egyszerűen erős akarok lenni és kész. Nem vágyom hírnévre vagy holmi hatalomra. Sohasem érdekelt igazán a hatalom. Szeretném élni az életem, azt csinálni, amit szeretek és erősebbé válni ennyi az egész.
- Sohasem akartam különleges lenni Suke-bá. Egyszerűen erős akarok lenni és elég jó ahhoz, hogy erősebb ellenfelek ellen tudjak küzdeni. Sohasem érdekelt a hatalom vagy hogy híres legyek és mindenki engem bálványozzon. Csupán erős akarok lenni! Ez minden! Eleve miért fontos különlegesnek lenni? Nem leszünk szerintem azzal többek, ha kitűnünk. Nem akarok hólyag lenni, mint a legtöbb nemes, akik kitűnnek a többiektől a rangjuk miatt. Nekem az a célom, hogy erős shinigami legyek. Kemény csajszivá válljak és megküzdjek Chiyo-taichouval! Akár a legerősebb lénnyel is!
Már a gondolat is nagyon csábító! A legerősebb lénnyel megküzdeni! Mekkora álmom válna valóra! Kipróbálnám magamat ellene az biztos! Szeretném tudni milyen erős is lehet a világ legerősebb lénye! A harci kedvem egyre csak nő, mikor belegondolok, hogy ha a legerősebb lény ellen küzdhetnék meg, mit tennék először! Vajon mennyire lehet fájdalmas a tőle kapott támadások? Hogyan védekezik? Milyen stratégiát használ?! Aaaah! Remélem egy nap találkozhatok majd vele, ha netán létezik ilyen lény vagy személy! A képre pillantva újra, nem tudom megállni, hogy ne kérdezzek meg valamit, ami már régóta motoszkál a fejemben.
- Suke-bá. Ismer maga egy bizonyos Yume nevű nőt? Állítólag a képen a feketehajú shinigamit ekképpen nevezik. A keresztnevét tudom csak. Az árus mondta, hogy állítólag jó barátja a feleségének. Ráadásul ez a Yume vagy ki, képes volt a Bankaira. Bár ez csak szóbeszéd, de hihetetlenül erős volt. Ismerte?
Remélem, hogy valahol ismerősen cseng a neve vagy hallott róla. Miért is izgat engem ennyire ez a Yume nő, fogalmam nincs. Magam sem értem, miért kavarognak érzések bennem amint rápillantok. Miért érzem úgy, hogy ismerem?

Karakterlap

Watanabe Yuusuke

Kapitány

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 000 / 45 000

Hozzászólások: 64

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 32 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninomiya Mitsuko - felesége

Post szín:
#0073e6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Múlt és jövő. Új nemzedék a láthatáron?
« Válasz #11 Dátum: 2019. Márc. 11, 17:03:50 »
Egy éjszakai séta közben találkozok egy addig teljesen ismeretlen akadémistával, aki nyilván kilógott az iskola területéről, majd nála találok egy felettébb gyanúsnak mondható technikákat tartalmazó könyvet, illetve egy képet a Feleségemről, és egy ismeretlen másik Nőről. Az eset finoman szólva is gyanús, és különös, de minimum furcsa. Bár mostanra már meg nyugodtam, és kezdeti meglepettségemen felülkerekedett kíváncsiságom, magamban eldöntöttem, hogy ennek az esetnek és ezeknek a dolgoknak utána fogok majd járni, és kiderítem, hogy mi ez az egész. Kell, hogy legyen valami kapocs ezek között a személyek között, és a könyvben említett Kuroji család és Mitsuko között, és tudnom kell, főleg azért, mert a Párom is érintett a dolgokban. Bár most már ködös, és zavaros az egész, elegendő nyomozás után biztos vagyok benne, hogy kiderül az igazság, de legalább valamennyi rálátásom lesz az esetre.
Kortyolok egy kicsit az előttem lévő sakés csészéből, miközben a könyvet lapozom, és Reit hallgatom. Egyre inkább azt érzem, hogy érdekes, különleges személy, holott szinte semmit nem tudok róla. Van benne potenciál, s talán épp a sors akarta úgy, hogy összehozza velem ezen az estén. Persze ez nem jelent semmit. Az is lehet, hogy nem több egy túlontúl magabiztos suhancnál csupán, ám lehet, hogy épp az ellenkezője. Nos, rövidesen kiderül, nem igaz?
- Ha elég kitartó vagy, shinigami leszel, ne aggódj. - mondom nyugtatólag. - Ha egyszer bekerülsz az akadémiára, onnan már nem nehéz. Csak kitartás, és szorgalom kell, Benned mindkettő megvan. - teszem hozzá előbbi mondandómhoz, s visszamosolygok a Lányra, aki ugyanezt tette az előbb, majd érdeklődve hallgatom tovább beszámolóját. Egy biztos. Sok minden történt vele is, pedig gyanítom, hogy a dolgok felszínét is épp, hogy csak karcolgatja a vele kapcsolatos tudásom. A tény, hogy találkozott már Mitsuval, és az, hogy van Róla egy kép a könyvében, talán nem mondhat sokat, de úgy érzem, valahol legbelül, hogy a valóság több, mint aminek most látszik. Rei hirtelen kiejti a kezéből a pálcikákat, én pedig némán figyelem az arcát. azt egyből látom, hogy olyas valamit lát, amit senki más, talán egy emlék, akármi, mindenesetre az tisztán látszik, hogy valami történt. Kell, hogy legyen valami, ami összeköti hármukat. Ennek gondolatára aztán egy ötlettől vezérelve szólalok meg hirtelen.
- Figyelj csak... - kezdek bele, majd kiiszom a csészém alján lévő keserű alkoholt, ami végigkaparja torkomat, majd egyenruhám másik, jobb oldali belső zsebébe nyúlok kezemmel, s onnan előhalászok egy képet, bár egyelőre nem mutatom meg, magam felé tartom, hogy ne lássa Rei. - Nézd csak. Ő Mitsu, az vagyok Én, Ő pedig Nayoko, a lányunk. Persze itt még csecsemő volt. Azóta már felnőtt, gyönyörű Nő lett belőle, s végzett shinigami. A kidoushuuban szolgál, talán már hallottál az osztagról. - jegyzem meg neki, miközben egyenként rábökök a képen szereplőkre, és mutatom be őket. - Mi lenne, ha egy rövid időre képet cserélnénk? Odaadom Neked az enyémet, használhatod addig a sajátod helyett, mint könyvjelző. Csak néhány napig, hétig van rá szükségem, míg megmutatom a Feleségemnek, hátha tud valamit a képen látható Nőről, ha már egyszer vele fotózkodott. Utána vissza adom, becsszó. - teszem jobb kezem a szívemre mintegy ígéretként. - Ha nem, úgyis megtalálsz a Hachibantainál, és szétrúghatod a seggem miatta, jó? - teszem hozzá viccesen, ám eszem ágában sincs átvágni a Lányt, hisz mi okom lenne rá? Csak többet szeretnék tudni erről az egészről, ennyi. Ha odaadja a képet, úgy én is átnyújtom a sajátomat, az övét pedig gondosan, vigyázva ugyanabba a belső zsebembe rakom, amelyikből a saját családomat mutató képet vettem ki az előbb, gondosan ügyelve rá, nehogy meggyűrődjön, vagy baja legyen.
Visszatérve a technikákra és a fejlődésére, korai lenne kijelenteni, hogy foglalkozni fogok-e vele olyan szinten, mint Anno Verával, vagy a többi tiszttel, akiket személyesen tanítottam, előbb látnom kell, hogy mi van benne. Ha nem több, mint szájalás, akkor kár energiát pazarolnom erre. Ide több kell .Látnom kell. Látni akarom,. Az elhatározást, és a kitartást. Nálam csak így lehet, mert ha valaki nem elég kitartó, az nem elég jó ahhoz, hogy magam foglalkozzam vele. Persze hamar ki fog derülni, hogy meg van-e az illetőben a kellő kitartás, türelem, és akarat, hogy végigcsinálja a dolgokat. Válaszát hallva elégedetten bólintok, majd felpattanok az asztaltól, odalépek a pulthoz, rendezem a számlát, néhány szót beszélek a pultossal, majd visszasétálok az asztalunkhoz, felkapom a kancsó sakét, illetve a csészét, és Rei-re pillantok.
- Mire vársz még? Nem arról volt szó, hogy harcot akarsz? Ha harcolni akarsz, előbb mutasd meg, hogy elég kitartó, türelmes, és elkötelezett vagy-e. Akkor, és csak akkor vagyok hajlandó foglalkozni veled, ha megvan a kellő kurázsi Benned. Gyerünk. - mondom neki, bár ezúttal inkább utasítom, s hangnemem is egészen komoly hangnemet üt meg. Eddig beszélgettünk, csevegtünk, most azonban másról van szó. Ahhoz, hogy tiszteljem, és ismerősömként, barátomként, hovatovább, esetleg tanítványomként tekintsek Rá, mutatnia kell valamit. Eddig annyit tett le az asztalra, hogy megzabált két tálnyi rament. Ez ide kevés.
Intek neki, hogy kövessen, bár azt azért megvárom, míg össze szedi a cuccait, ám ezután komoly arccal hagyom el a kis kifőzdét, s indulok el a holdfényes éjszakában arra, amerről jöttünk. Tudom, hogy nem messze innen van egy tér, ami jó ötszáz * ötszáz méter széles és hosszú, felvonulásokhoz, ünnepségekhez szokták használni, bár manapság ebből alig van, így maga a tér is kihasználatlan jelenleg, és nem is őrzik...miért őriznék? Csak egy tér. Ott nyugodtan lehetünk. Lépteimet sietősre veszem, nem különösebben érdekel, hogy rei tud-e lépést tartani a cuccai súlya alatt, vagy sem. Ha már itt megbukik, egyébként sem méltó arra, hogy figyelmem rá fordítsam.
Odaérve semmi mást nem találni a téren, csak a hold fényét, ami szépen bevilágítja a teret. Odalépek a szélhez, s megvárom, míg rei is csatlakozik hozzám.
- Állításod szerint kitartó vagy. De valóban így van? Bizonyítsd be! - mondom neki utasítóan, de inkább úgy, mint egy tanár a diákjának. Nem bántóan. Nem megbántani akarom. Ki akarom hozni belőle a maximumot, hogy lássam, mire képes. - Nem sokkal múlt éjfél. Hajnalban visszajövök. Számold a köröket. - mondom neki, amiből egyértelmű lehet, hogy mit is akarok. Egész egyszerűen azt, hogy fussa körbe a teret annyiszor, amennyiszer csak tudja, amíg bírja, amíg ki nem köpi a tüdejét, és még ha el is jutna arra  pontra, hogy előbb kifullad, minthogy én néhány óra múlva visszajövök, látni akarom, hogy van e benne annyi spiritusz, hogy végigcsinálja, amit mondtam, vagy pedig feladja, abbahagyja, és orrát lógatva vert sereg módjára kullog haza annak tudatban, hogy nem felelt meg. Ez egyrészt kiváló alkalom arra, hogy legalább azt lássam, hogy mennyire kitartó, vagy mennyire bírja a terhelést, és egy kiindulási pontot ad, hogy képet alkothassak, hogy hol tart, és merre kell tovább haladnia. Hisz, ha egy ilyen egyszerű, ámbár egy átlagos akadémistának egyébként eléggé megterhelő feladatba belebukik, akkor nem méltó arra, hogy foglalkozzak Vele. Persze addig én sem leszek tétlen...van egy két dolog, amit el kell intéznem. Fogom a kancsó sakét, s magammal viszem, s szó nélkül ott hagyom Rei-t, aki vagy elkezd fuitni, és amíg vissza nem térek, be sem fejezi, vagy elbukik.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Márc. 11, 17:11:29 írta Watanabe Yuusuke »


Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 500 / 15 000

Hozzászólások: 145

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Múlt és jövő. Új nemzedék a láthatáron?
« Válasz #12 Dátum: 2019. Márc. 13, 17:59:53 »
Egyre jobban csípem a Tatát. A nyelvemen beszél! Ritka az ilyen mit ne mondjak! Általában hallgatnom kell órákig a hülyeségüket és akkor még letolnak mindenféle marhaságért, de legalább a Suke-tata nem löki ezt a felesleges sódert, amitől a dobhártyám is kiszakadna. Helyette meghív rámenezni. Menő mit ne mondjak! Ráadásul látszik rajta nem a levegőben beszél és tényleg küzdött már erős ellenfél ellen. Szeretném tudni valójában mit tud! Izgalmas harc elé nézhetek azt kell mondjam. Viszont nem ajánlom, hogy lebecsüljön és véletlenül sem hagyja magát, mert arra megfogok haragudni. Teljes erejéből támadjon! Úgy az izgi, ha vért kell izzadni a győzelemért, nem pedig simán megnyerni a meccset egy két ütéssel! Nem lenne benne semmi izgalom! A jó hosszú meccsek a legjobbak! Egymásnak feszülni, folytonosan felül kerekedni a másikon, egyszer kétszer bekapni pár ütést, vágást, hogy érezzük ez egy valódi vérre menő küzdelem! A fájdalom érzése jelenti, hogy élünk nem? Én kibírom a fájdalmat! Sokszor bunyóztam már Inuzuriban! Hozzászoktam a kemény élethez, ráadásul Chiyo-csajszinak köszönhetően vasbeton módjára bírom ki a kapott támadásokat! Nem érdekel hányszor vernének meg engem és küldenek padlóra én tuti felállok! Addig fogok felállni míg az ellenfél meg nem unja vagy megoldja, hogy ne tudjak lábra állni. Sok sikert hozzá annak, aki megpróbálja! Nem lesz könnyű dolga! Ez Suke-tatára is vonatkozik!
- Bah! Nem a shinigami élet vagy a titulus vonz. Erősebb akarok lenni és kész. Jót edzeni, küzdeni és ennyi. Ha másokon segíthetek ezzel az csak plusz pont. Amúgy is valakinek figyelni kell az Inuzuri lakókra. Ha a shinigamik tojnak ránk egyszerű lakosokra, én aztán nem fogok.
Megtanultam én már, hogy akik nem tehetősebbek nekik is kijár a második esély. Ráadásul sokan kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy elveszítik a számukra közelebb álló személyt, mert valamelyik dinka idióta beléjük kötött. Amikor kéri a Suke-tata, hogy figyeljek, felé fordítom a tekintetemet és várok arra mit akar mondani. Előhalászik egy képet, amin az a nő van rajta, amin az én képemen is. Az a Mitsu vagy ki. A fekete hajú nő Yume viszont nincs rajta. Helyette a Tata meg egy csecsemő, aki a lánya és már felnőtt. Egyszer én is voltam csecsemő. Az anyám is így tartott a markában? Soha nem fogom megtudni. A fenébe megint elkezdek könnyezni! Le is törlöm magamról. Az ajánlat csábító, de mindenképpen megéri nekem? Végül is ha nem adja vissza szétrúghatom a seggét.
- Áll az alku! De tényleg kérem vissza, különben megmutatom hogyan szokta Chiyo Taichou szétrúgni más fenekét! Fájdalmas lesz!
Ígérem neki, miközben azért egy mosolyt rá teszek, hogy ne kezdjen el itt nekem bekrepálni. Bár azért tényleg szétrúgom a fenekét, ha elhagyja a képemet. Nem fogok örülni neki az fix. Cserébe a képet, amit adott, megtarthatom. Legalább nem érzem tőle magam olyan furcsán. Kivéve, ha arra a csecsemőre nézek. Féltékeny lennék? Ezt nevezik féltékenységnek? Hah! Nem érdekel más családi állapota. Suke-tata ráadásul megígérte, kideríti ki ez a Yume. Legalább előrébb leszek valamit a kilétével kapcsolatban. Aztán lehet, hogy semmi extra csak egy nő, akit egyszer ismertem és annyi.
- Viccelsz Suke-bá? Megmutatom én neked, mennyire elkötelezett vagyok! Kezdjünk is bele!
Csapom össze az öklömet majd utána magamhoz veszem a cuccaimat és követem. Mikor fogunk már küzdeni? Erre várok már mióta! Meggebedek itt a végén! Elérünk valami nagy térhez. Itt fogok megküzdeni Suke-tatával? Nem rossz! Akkor csapjunk is bele! Mennék is egy tetszőleges helyre, hogy bemelegítsek, de Suke-tata megelőz engem. Azt mondja bizonyítsam be mennyire vagyok rá termet. Fussak köröket addig míg vissza nem ér? Komolyan? Ennél azért izzasztóbbakat szokott adni Chiyo-csajszi.
- Biztos benne? Valami nehezítés esetleg?
Hátha lesz valami nehezítés. Ha nem akkor megcsinálom egyefene. Mindenesetre belekezdek amire megkér. Legalább nem fogok unatkozni miközben rá várok, hogy visszaérjen. Elkezdem a feladatot szó nélkül és nyomom a köröket. Chiyo-csajszi annyiszor futtatott már engem, hogy szinte egy ilyen dolog meg sem kottyan nekem. Meg öregem! Megküzdhetek egy erős ellenféllel! Hihi! Jó mókának ígérkezik! Már alig várom! Vajon mikre lehet képes a Tata? Vannak szuper technikái, amikről még nem hallottam? Remélem megmutatja őket! Izgató számomra, ha egy erős ellenféllel küzdhetek meg! Miközben a köröket futom csak erre gondolok. Közben szerencsére számolom is. Körülbelül hetvenkilencediknél tarthatok mikor a Suke-tata végre méltóztatik visszajönni. A nyolcvanadikot befejezem majd Suke-tata elé termek.
- Nyolcvan kör! Adhatott volna keményebbet is! Legalább kicsit kimozgattam magamat! Szóval küzdhetünk végre?
Vigyorogva várom mikor kezdődhet meg a csata. Gyerünk már Tata! Nyomassuk!

Karakterlap

Watanabe Yuusuke

Kapitány

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 000 / 45 000

Hozzászólások: 64

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 32 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninomiya Mitsuko - felesége

Post szín:
#0073e6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Múlt és jövő. Új nemzedék a láthatáron?
« Válasz #13 Dátum: 2019. Márc. 18, 15:01:59 »
Nincs nehezítés. A feltételeim és kívánalmaim egyértelműek. Ha egy ilyen egyszerű utasítást sem tud végrehajtani, ugyan mit akar a jövőben? Így nem lehet erősebb, legalábbis magától biztosan nem. Segítségre van szüksége, azt pedig nem kaphatja meg bárkitől. Jobban mondva, bárkitől megkaphatja, de olyan, aki igazán képes az ilyesmire, kevés van. Én talán egy vagyok közülük, ám az is lehet, hogy nem. Az eredmények eddig engem igazolnak. Nem egy hadnagy, vagy épp  kapitány került ki kezeim alól, s ez jelent valamit. De ne szaladjunk ennyire előre, semmi sem biztos még ,semmi sincs eldöntve. Ez csak el lehetőség, épp csak egy frissen felfedezett ígéret, semmi több. Sakés kancsómmal ugyan nem jutok messze, elég távolságra távolodom el, hogy Rei ne lásson, és elég jó vagyok reiatsu manipulációból ahhoz, hogy teljesen elrejtsem lélekenergiám, előle legalábbis biztosan, hisz maga mondta, hogy nem túl jó kidouból, az pedig azt jelenti, hogy a reiatsu manipulációja sem kimagasló, hisz a jó kidouhoz alapvető követelmény az, hogy jól tudd használni a reiatsudat. Másként nem megy. Elégedetten telepedek le egy néhány blokkal távolabb lévő magas épület tetőjén, s helyezem magam kényelembe. Innen rálátok az edzőtérre is, illetve elmélkedni, pihenni is tudok. Nem hiszem, hogy sokat fogok aludni ma éjszaka, tekintve, hogy hajnalban tervezek visszamenni a köröket futó Reihez, szóval addig is pihenek, amennyit tudok. Majd alszok másnap. Hozzászoktam már az éjszakázásokhoz. Mivel csészét nem hoztam magammal, jobb híján a kancsóból kortyolgatom az erős alkoholos italt, ami kellemesen marja végig torkomat, lefelé tartó útján. Hanyagul Rei fele pillantok, aki töretlenül futja a köröket odalent, s gondolataim lustán kiléte felől kezdenek kavarogni. Nem véletlen, hogy egy kép volt Nála a Feleségemről, és arról a másik Nőről. Nem lehet, hogy ez véletlen legyen. Kell valami kapocsnak lennie a résztvevők között. Nem mondhatnám, hogy idegesít, zavar ez a dolog, de jobb szeretem tisztázni az ilyen dolgokat, szóval előbb utóbb úgyis kiderül, vagy ki derítem, ilyen-olyan módon. Abban biztos vagyok, hogy ez egész Rei-el kezdődik, vagy Vele végződik. Ő a központi alak ebben a dologban, szóval először vele kell jobban megismerkednem, a bizalmába férkőznöm. De erre ráérünk még. Most egyelőre a kitartását tesztelem, semmi több. Ha velem akar edzeni, oda több kell puszta kitartásnál. Ez csak a beugró, hogy egyeltalán megnézzem, hogy alkalmas-e egyeltalán arra, hogy jelölt lehessen. Az, hogy ha ezt esetleg sikerrel veszi, nem jelenti azt, hogy tanítani is fogom, vagy több időt fogok beleölni a taníttatásába. Majd kiderül.
Akárhogy is, kitartónak tűnik. De vajon az is? Ha esetleg edzésre kerül a sor, bírni fogja? Nem hazudok, nem bánok kesztyűs kézzel a tanítványaimmal. Az, hogy lány, nem jelenti azt, hogy nem ütöm meg erősen, ha úgy találom helyénvalónak az edzés alatt. Ugyanolyan nehéz, ha ugyan nem keményebb edzést tartanék neki, mint másnak.
Az órák szép lassan telnek múlnak, s Rei még mindig lent rója a köröket, én pedig már egészen máson gondolkodtam az idő alatt, de ideje visszatérnem a térre Reihez. Lassan tápászkodok fel, s ugrok le a tetőről, ám mielőtt az Akadémistához visszatérnék, vissza adom a kifőzdébe a kancsót. Elvégre szeretnék még majd a jövőben is rament enni ott, nem szeretném, ha kitiltanának onnan ,vagy valami. Egyébként is, övék a kancsó.
A térre visszatérve elégedetten konstatálom, hogy nem kevesebb mint nyolcvan kört futott Rei. Nem rossz, nem rossz, de lehet, hogy legközelebb már százat kérek, vagy kétszázat. Mindig többet és többet, attól lesz erősebb valaki. Ha folyamatosan egy szintet hozunk, azzal nem jutunk előbbre. Mindig több kel!
Akárhogy így, mára ennyi elég. Neki is vissza kell térnie az akadémiára, és nekem is haza kell térnem. Mindenesetre a teszten átment, szóval fontolóra vehetem, hogy foglalkozok-e vele érdemlegesen. De nem most. Kicsit később. Még van egy-két dolog, amit el kell intéznem, mielőtt ilyen dolgokba bele tudnék vágni. Persze ezt is felfoghatom egy tesztként, a türelem tesztje. Ha elég türelmes, megkaphatja amire vágyik...ha nem, akkor marad gyenge.
Némiképp szigorú arckifejezéssel nézek a Lányra, aki nem nagyon vette komolyan dolgot, látszólag ennél többre volt képes.
- Nem tűnsz nagyon fáradtnak, vagy olyannak, aki nagyon komolyan vette volna a dolgot! Azt hiszed, ez vicc? Korántsem. Bele is halhatsz akár, ha akár csak egy pillanat erejéig nem koncentrálsz. Több komolyságot várok Tőled, ha azt akarod, hogy foglalkozzak Veled. Egyelőre megfeleltél. DE! Ez édeskevés. - mondom neki tanári hangon. Megint csak nem megbántási célból, bántóan, inkább komolyan, hogy figyeljen oda.
- Nagyon sok mindent kell elsajátítanod még, szinte sehol sem tartasz még. Mind a kitartást, és a türelmet magadévá kell tenned, bár talán a kitartásról elmondhatom, hogy nem lesz probléma. A hetekben keresni foglak. Addig gyakorolj annak megfelelően, amit mondtam. - ez nem teljesen igaz, mert nem mondta, hanem javasoltam csak neki pár dolgot, de azt hiszem elvárható, hogy ha azt akarja, hogy foglalkozzak vele, akkor úgy kell csinálnia a dolgokat, ahogy én mondtam. Akárhogy is, mára ennyi elég. Neki is vissza kell térnie az Akadémiára, pirkadat előtt, különben bajba kerül. Ez egy nemhivatalos találkozó volt, mindkettőnk részéről. Jobb titokban tartani egyelőre. - És egyelőre ne szólj senkinek erről. Maradjon Kettőnk titka. - teszem hozzá még utoljára, majd minden további nélkül hátat fordítok, és ott hagyom. Talán nem olyannak ismert meg így pár óra alatt, aki csak úgy ott hagy másokat, de tény, hogy jelen pillanatban sem Ő, sem pedig Én nem állunk még készen erre. De hamarosan...

Köszönöm a játékot :3


Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 500 / 15 000

Hozzászólások: 145

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Múlt és jövő. Új nemzedék a láthatáron?
« Válasz #14 Dátum: 2019. Márc. 18, 15:33:54 »
Jól esik ez a sok kőr, amit lefutok! Amúgy is telehassal nehezebb harcolni egy erős ellenféllel szemben! Le kell dolgozni a tápanyagot, hogy eredményesebb legyek! Kíváncsian várom, hogy vajon a küzdelem miképpen fog zajlani? Biztos kőkemény technikái lehetnek! Kiakarom hívni! Harcolni akarok ellene! Látni akarom mire képes a Tata! Én aztán nem fogom könnyen hagyni magamat az fix! Megmutatom mennyire elköltelezett vagyok! Én aztán nem vagyok rinyagép mint a legtöbb társam bent az Akadémián! Ha bunyózni kell akkor bunyózok! Ez így van rendjén nem?  Amúgy is. Beígérte nekem azt a küzdelmet, szóval a szaván fogom fogni! Nem kerülheti ki! Tényleg fenékbe fogom billenteni a Tatát, ha nem tartja be az ígéretét, ráadásul a képem is nála van. Akárcsak a sajátja. Szal tutkó, hogy bunyó idő lesz kettőnk között! Jó mókának nézek elébe! Ha ezt Chiyo-csajszinak elmondom, tuti büszke lenne rám, hogy lett egy kihívom! Amint a Tata végre visszatér, rögtön az utolsó kört megtéve oda termek elé és nagy vigyorral jelzem neki, hogy kezdhetünk is bele. Akarom azt a bunyót még ma! Sajnos viszont a Tata másképp gondolja. Ráadásul még meg sem dicsér. Többet vár el tőlem? Meg komolyságot? Én komolyan gondolom, hogy szeretnék megküzdeni vele! Bele is halhatok? Normális esetben szerintem mások elfutnának, de én valamiért úgy érzem ez egyre izgalmasabbnak ígérkezik. Halálig tartó küzdelem? Ezek aztán feltételek! Bár én nem fogom megölni, és szerintem ő sem engem. Max nagyon fog fájni, de kit érdekel? Tűröm én a fájdalmat! Kaptam én már eleget az életben! Bírom szusszal! Ha folyton fel kell álljak, mert a Tata képes laposra verni, akkor felállok! Engem aztán nem érdekel, ha megsérülök, legalább lesz mire emlékezni. Meg amúgy is. Tök izgalmas harc elé nézhetek! Édeskevés, amit most nyújtottam? Komolyan lenéz engem? Mindjárt pofán rugóm a Tatát aztán meglátja ki itt a gyenge! Inkább elengedem a fülem mellett. Valamiért úgy érzem direkt csinálja és játszani akarja a tanárt. Mivel Tata, hagyom neki. Főképp, hogy volt olyan jó fej és meghívott ramenre. Majd visszaadom neki mikor küzdeni fogok ellene! Miután mondanék neki valamit, fogja magát és hátat fordít nekem. Hát ez mi? Csak úgy megfordul és elmegy? Semmi viszlát vagy valami? Hé! Utána kiálltok gyorsan.
- Megmutatom mennyire is komolyan veszem ezt Suke-bá! Befogom bizonyítani!
Ez így is lesz! Igen is méltó vagyok ahhoz, hogy rám figyeljen! Megkapja a magáét arra mérget vehet! Nem vagyok holmi gyenge kis Akadémista! Én Rei vagyok! Rukongai csavargója és Inuzuriból jöttem! Ráadásul Aikawa Chiyo tanítványa! Megmutatom én neki mit tanultam anno a mesteremtől! Csak figyelje meg! Várni fogom amint felkeres. Lesz itt bunyó rendesen! Kőkemény küzdelem! El is kezdek ugrándozni egyhelyben, miközben vigyorgó arckifejezés jelenik meg rajtam. Teljesen felvagyok spannolva! Jöjjön el az a nap mihamarabb! Harcolni akarok!


*Köszönöm a játékot! :) *