Szerző Téma: Hua Ming Yue  (Megtekintve 543 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Hua Ming Yue

Különleges karakter

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
21 000 / 30 000

Hozzászólások: 5

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Hua Ming Yue
« Dátum: 2019. Febr. 03, 18:17:07 »
(click to show/hide)



Név: Hua Ming Yue / 花 明月
Nem:
Kaszt: Különleges Karakter
Szül. ideje: Október 27.

Hosszú haja sötét árnyalatú, néha barnásnak, máskor éjfeketének tűnik. Alakja törékeny porcelánbabára emlékeztet, és erre hatalmas szemei csak még inkább rájátszanak. Íriszei cseresznyevirág árnyalatúak, halványak, legtöbbször élettelenül tekintenek a semmibe. Bőre sápadt, selyemtapintású, s mintha képtelen lenne bepiszkolódni, úgy ragyog.
Alacsony, nincs 160 centiméter, ez azonban egyáltalán nem zavarja, igyekszik előnyére kovácsolni. Kinézete ellenére kifejezetten erős, így nagyobb tárgyak mozgatása sem okoz gondot a számára. Általában olyan ruhákat hord, amit adnak neki, nem válogat, bármit felvesz.

Leginkább a teljes lelki nyugalom, és szenvtelenség jellemzi. Képtelenség kihozni a sodrából, sőt azt is nehéz elérni, hogy bármiféle reakciót mutasson a másik felé. Érzelemmentessége nem megjátszott, képtelen az empátiára, és egyáltalán arra, hogy feltérképezze az érzelmeket. Nincs bűntudata, nem szomorú, egyedül az éhséget és fizikai fáradtságot érzékeli hasonlóan másokhoz, még a fájdalom érzete is igen tompa.



Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle...

Hét alak állta körbe a nyolcadik, legidősebbnek tűnőt, aki furcsa mozdulatokkal egy fényalakkal foglalatoskodott. Az arcokon rémület, csodálat, izgalom volt látható, míg a dolgos kezek tulajdonosa összevont szemöldökkel koncentrált művére. Ember alaknak tűnt, de csak körvonalak voltak kivehetőek, se arcvonások, se színek, csupán fényesség.
- Biztos vagy benne, hogy a legmegfelelőbbet választottad? – Kérdezte az egyetlen nő.
- Cssst… hagyd koncentrálni! – Szólt rá egy másik, mire vállat vont.
Úgy tűnt csupán sejtik, mire is készül az ősz halhatatlan, de ráértek, az övék volt az örökkévalóság. A fénylő alak lassan ténylegesen ember-alakot öltött, először az ujjai lettek teljesen kivehetőek. Hosszúak voltak az apró kézhez képest, és úgy festett, mintha hosszú évekig faragták volna ilyen tökéletesre az alakjukat. Aztán következtek a karok, selymes, melegnek tetsző bőr fonta körül a nőiesen vékony testrészeket, és kirajzolódtak a lábujjak is, meg két aprócska lábfej. A férfi mintha hozzá se ért volna, de mégis keze nyomát követték volna a formálódó test vonalai.
Mire mély sóhajjal felegyenesedett, a maga mezítelen valójában egy fiatal lány lebegett a csoportosulás közepén. Bőre még mindig mintha ragyogott volna, ám nem vakító fénnyel, csupán csak porcelán tisztaságából adódóan. Mégis, mintha nem lenne még tökéletes, mintha valami hiányzott volna. Amint erre ráeszmélt, a férfi tölcsért formálva a kezéből a lány szájába fújt.
A test pedig engedelmeskedett, a tüdő megtelt levegővel, és egy hatalmas sóhajban végződött az első lélegzetvétel, amit egy újabb, és újabb követett. Úgy tűnt, mintha szép lassan megtelne élettel, haja fekete színt öltött, orcája kirózsásodott, és mindenhol színárnyalatok ezrei töltötték meg az addig üresnek tetsző vázat.
- A hősi Hua család tagja, nem választhattam volna tökéletesebbet. – Felelt a korábbi kérdésre, miközben a lassan életre kelő művét csodálta.
A lány pillái megremegtek, de nem nyíltak fel egyből, először felült a levegőben, és amint lába talajt ért, körbe hordozta tekintetét. Halvány tekintete nem emlékeztetett élő személyre, úgy tűnt, mintha folyamatosan a túlvilágba tekintene. Értetlenül nézett végig az alakokon, és szóra nyitotta száját, azonban egyetlen hang sem jött ki rajta, ami miatt kissé ijedten kapott torkához.
- Ne aggódj, Lan Caihe csodás hangot ad majd neked. – Intett nyugtatólag felé a férfi, ám a lány még mindig zavarta pislogott. – A Boldogok Szigetén vagy, de hamarosan ellátogatunk a felséges Jáde Császárhoz!
Mintha ez kissé nyugtatóan hatott volna rá, bár továbbra is érdeklődve figyelte a körülötte állókat, akik viszonozták vizslató tekintetét. Testének minden pontjára tekintetek tapadtak, bár úgy tűnt, hogy ez éppenséggel nem zavarja, és ha akart volna se igazán tudott tiltakozni.
- Valóban csodálatos lett, igazi mestermunka! – Bólintott az egyik alak elégedetten. – Öltöztessük fel illő módon, tiszteletlenség volna így magunkkal vinni...

☯ ☯ ☯ ☯ ☯

- Szerinted nem lesz ebből gond? – Suttogott, tekintetét le se véve a másik alakról.
- Azt mondták, hogy nincs szükség tovább a szolgálataira, szerintem így lesz neki a legjobb. – Nem fogta vissza a hangját, nem érezte, hogy így kellene tennie. – Egyébként is ideje kicsit emelni a téteken, és megkötni a fogadásokat. Aki úgy gondolja, hogy tíz éven belül meggondolja magát, és nem kíván tovább az Emberek Világában élni, az tartsa fel a kezét!
Hangosan kezdett mindenki találgatásokba, ahogy végignéztek az alvónak tűnő lányon, és azon tanakodtak, mi lesz a következő lépése. Nem volt beleszólása a körülötte zajló zsibajba, és egyébként sem tudott volna mit felelni a kérdésekre. Évszázadok teltek el, hogy nem élt már az emberek között, csak az Isteneket és Szenteket szolgálta. Csupán halványan élt elméjében egy kis emlék arról, amit hajdanán otthonnak, vagy családnak nevezhetett.
- És mi legyen az erejével? Hagyod így járni-kelni a világban? – Hangzott el a jogos felvetés.
- Igaz, ami igaz, hogy tiszta a szíve, azonban ez hajdan az emberekre is igaz volt… – Érkezett az újabb érv.
- Rendben, rendben! Tényleg hatalmas ajándékokat tudhat magáénak, de ezennel megkötöm a qi-jét, és a Földön kénytelen lesz alávetni magát annak, aki birtokolja ezt a medált. – Kezében azon nyomban megjelent egy lótuszt formáló függő, bőr szíjon. – Remélem így mindenkinek megfelelnek a feltételek! – Emelte magasba, és csak elégedett hangokat hallott maga körül.
Aztán jegyzeteket készítettek arról, ki miként is vélekedik a lány további sorsáról, visszatérése sikeres lesz-e az emberek közé, vagy sorsa a gyors bukás lenne? S miként a fogadásokat szokás, egy koccintással pecsételték meg azt. A békésen alvó alak pedig nem is sejtette, hogy mi vár még rá…

☯ ☯ ☯ ☯ ☯

Izzadva riadt fel a kényelmetlen padlón, a hajába túrt, majd sóhajtva vissza is dőlt. A rémálom képei még mindig szemei előtt táncoltak, de ezzel mit sem tudott tenni. Miért kellett ezeknek megtörténniük, jól tudta a választ, ez egyetlen pillanatig sem volt kérdéses. Sokszor töprengett azonban azon, hogy mindez telhetetlenségének köszönheti, vagy túl gőgös volt, és a sors így neveli alázatra? Egyik válaszon sem lepődött volna meg.
Mélyeket lélegzett, hogy vissza tudjon aludni, még volt néhány órája hajnalig, anélkül is tudta, hogy megnézte volna az órát. A levegő hűvöse elárulta számára mindig, hogy nagyjából mennyi lehet az idő, ez még abból a korszakból megmaradt ösztön volt, amikor nem éltek hasonlatos szerkezetekkel. Felemelte kezét, és a sötétben próbálta kivenni a körvonalait, majd leejtette maga mellé.
Egyáltalán nem látszott rajta, hogy számtalan ember és más teremtmény vére tapad hozzá. Nevetségesen könnyű megszabadulni annak nyomától, a lelket azonban örökre megfertőzi, feketén gomolyog benne, és folyamatosan mérgezi. A gonosz szellemekkel és démonokkal vívott csatáiban nem érzett annyi gonoszságot és féktelen gyűlöletet, mint amennyit az emberek között tapasztalt.
Sok mindent megtapasztalt, nem csak a rosszat, a szépből is jutott számára, még ha csak kevés is. Azokba az emlékekbe szívese kapaszkodott az ilyen estéken, most azonban képtelen volt felidézni a képeket. Mérhetetlen bánatot és ürességet érzett, mintha a sötétség beterítette volna a hajdani boldog pillanatokat, és béke helyett csak apátiát hagyott volna hátra. Azt gondolta, emberként élni szép, és csendes lesz, távol a csatáktól, a harcoktól, azonban a hétköznapokban legalább annyi háborút vívnak az emberek, amennyit az Istenek egy évezred alatt.
Lassan sikerült visszaaludnia, legalább néhány órát még nyugalma lehet. Maga sem tudta, mit várt az ébredéssel, számára az új nap nem tartogatott újdonságot, vagy reményt. Egyetlen dolgot kellett tennie, amit mindenkinél jobban tudott csinálni. Ölni…

☯ ☯ ☯ ☯ ☯

- Mit tettek az én remekművemmel? – Csóválta meg a fejét, ahogy végignézett a törékeny alakon.
- Emberként akart élni, a bánat és a fájdalom hozzá tartozik… – Válaszolt valaki a csoportból, de csak csendesen jegyezte meg.
- „Harminc küllő kerít egy kerékagyat, de köztük üresség rejlik: a kerék ezért használható. Agyagból formálják az edényt, de benne üresség rejlik: az edény ezért használható. A házon ajtót-ablakot nyitnak, mert belül üresség rejlik: a ház ezért használható. Így hasznos a létező és hasznot-adó a nem létező.” – Mormogta, miközben újra felizzott a lány teste, mintha csak visszafordult volna alkotásának pillanata. – Túl sok minden halmozódott fel benne, ezért nem használható.
- Mégis mire készülsz? – Csendült fel a kérdés, mert számukra egyáltalán nem volt egyértelmű.
Nem érkezett egyből válasz, csupán egyre-másra kerültek elő fénylő gömbök, amik lebegve vették őket körbe. Kinyúlt egy kéz, hogy megérintse, de szinte azonnal vissza is rántotta, mintha csak megégette volna. Emlékek voltak, és érzések, zsigeriek, mélyről jövőek, és úgy tűt, hogy az ügyködő szerint feleslegesek. Aztán elégedetten felegyenesedett, mint aki jól végezte dolgát, és megszemlélte a művét, amin sok változás nem volt látható.
- És ezekkel mégis mi a terved? – Mutatott rá az egyik lebegő gömbre.
- Ó, majdnem elfelejtettem! Ki akar fogadni? – Azzal csettintett egyet, és a gömbök igazgyöngyökké változva szétgurultak a helyiségben. – Ezeket szétszórjuk a Földön, aztán indulhat a gyűjtögetés… bár véleményem szerint most tökéletes, egy kis játék nem árthat! – Sóhajtott lemondóan, valóban remekműnek tartotta. – Mindenki vegyen magához párat, és rejtse el, az veszít, akitől először összegyűjti az összeset!
Ismét feljegyezték, kinek milyen gömbök jutottak, aztán megbeszélték a tiltott helyeket. Végül fogadást kötöttek, hogy szerintük menyi időt vesz majd igénybe, hogy meglelje az összeset, és szerintük kiét találja meg először. A lány mit sem sejtve aludt, békés arckifejezéssel, egyenletesen lélegezve.

☯ ☯ ☯ ☯ ☯

A szűk helyen visszafojtotta lélegzetét, a fa kényelmetlen nyomása ismerős volt számára, de képtelen volt felidézni, hogy miért. Számtalan dologgal így volt, tudta, hogy halhatatlan, hatalmas erővel áldották meg az Istenek, de a múltja, tulajdonképpen minden a homályba veszett. Ezzel kapcsolatba azonban semmi egyértelműt nem tudott volna megfogalmazni, egyszerűen tudomásul vette, hogy nem emlékszik. Ez nem gátolta abban, hogy megtegye azt, amit kérnek tőle.
Rándult egyet, ahogy valószínűleg úthibára futott az autó, bár igazából csak követte a doboz mozgását. Nem fájt a tompa ütés, alig érzett bármit, mint annyi mindent, ezt is csak tudomásul vette. Az út se kényelmes, se kényelmetlen nem volt számára, csupán egy szükséges lépés, hogy legyőzze a közte, és következő mestere közötti távolságot.
Semmit se mondtak neki, hogy mit kell majd tennie, kihez küldik. Ha így is tettek volna, minden valószínűséggel az sem számít, hiszen valószínűleg nem ismeri az illetőt. Egyébként pedig mindegyek a személyek, végtére is csak a parancs számít majd. Abból sose volt hiány, mindenki szeretett volna valamit, mindenki… őt kivéve. Lassan csendesülő gondolatai között érzékelte, hogy az autó megállt, és két ember igyekszik egyik helyről a másikra juttatni. Közben többször is neki mennek egy-egy dolognak, hiába volt a törékeny matrica, úgy tűnt ezúttal se vettek róla tudomást.
Még hosszú percekig volt mozdulatlan, lévén nem került le a fedő, így felesleges lett volna bármivel próbálkoznia. Amikor hallotta a feszítés ismerős zaját, felkészítette testét a mozdulatra, azonban a fény olyan erősen tört be, hogy néhány másodpercig még képtelen volt felnyitni a szemét. Aztán lassan megrebbentek szempillái, és felnyitva a férfi vörös íriszeibe bámult, miközben lassan felült. Nem viselt semmit, így a hűvös levegőtől kissé libabőrős lett, azonban nemigen zavarta egyébként, csak várta, hogy megmondják, mit tegyen.


Neve: Shoshin no kyouki (Minden Isten fegyvere)
Leírása: Halála után lelkét különleges módon teremtették újjá, és egy önálló fegyvert alkottak belőle. Bár korábban saját döntései szerint harcolt, jelen pillanatban Qi-je (lélekenergiája) egy különleges medálhoz van kötve, és annak kell engedelmeskednie, aki azt birtokolja. Ha szabadon engedik erejét, képes eltávolodni az eszköztől, de a „mesterétől” kapott parancsot nem szegheti meg, fizikailag képtelen az ellenállásra.
Felszabadított erejének hatására megjelennek „szellemi” jellemzői, a hosszú róka-fülek. Különleges színük csak rá jellemző, ezáltal könnyen felismerhető, ha valakivel már összeakadt korábban.

Támadások

Sejoubampan (Minden ezen a világon)
Képességének lényege, hogy képes bármit fegyverként használni, amihez csak hozzáér. Tulajdonképpen az egész lénye csupán akörül forog, hogy az aktuális mesterének mindig a kedve szerint cselekedjen, ehhez alakították ki adottságát is. Legyen az egy egyszerű fadarab, vagy éppen egy papír, amíg ő a harcban fegyverként használja, a tárgy is ekképpen „viselkedik”, fittyet hányva fizikai adottságaira.
Ha úgy tartja kedve, képes valóban elsütni pisztolyként egy banánt, vagy dobócsillagként használni egy egyszerű papírlapot. Amint azonban nincs szüksége a tárgyra, az visszanyeri eredeti fizikai tulajdonságait. (Tehát rajta kívül más már nem tudja ugyanúgy használni ezeket, mint ő.) Kinézetre egyetlen percig sem vesznek fel más alakot ezek a dolgok, tehát ha úgy dönt, hogy egy botot használ kardként, az ugyanolyan hosszú marad, és úgy tudja csupán használni.

Yokoku (Szövetséges)
Kapcsolata különleges a róka-szellemekkel, és amennyiben szükséges, képes magához szólítani őket, ehhez csupán egy hosszabb füttyszó szükséges. A szellemek nagyobbak élő társaiknál, de hozzájuk hasonlóan fogaikkal és karmaikkal harcolnak, erősségük Ming Yue lélekerejétől függ, mert tőle nyernek erőt. (Különleges képességgel csak az elnevezett egyedek bírnak, azokat azonban külön kell pályázni!) Egyszerre maximum 5-t tud megidézni, különben elveszíti felettük a kontrolt, és bárkire rátámadhatnak.

Helyváltoztató képesség

Zureru (Eltolódás)
Hasonló gyorsaságot képes kölcsönözni neki, mint más kasztok képviselőinek. Különlegessége, hogy a gyorsaságból adódóan mintha elmosódott „klónok” haladnának mögötte, ezek azonban csupán az ő árnyképei. Ha támadás éri helyváltoztató mozdulat közben, képes arra, hogy egy ilyen árnyképbe mozduljon vissza. (Vagyis, ha a támadó helyváltoztató pontjai alacsonyabbak, mint az övé, vagy nem azzal támad, képes ily’ módon kitérni a támadás elől.)

GānJiàng és MòYé (Páros kardok)
A szerelmesek által kovácsolt kardok nagyon élesek, és kifejezetten jól forgathatóak együtt. Különlegességük, hogy a pengék keresztezésükkor felizzanak, egy tűzgolyót létrehozva, amit egy határozott mozdulattal az ellenfélre tud lőni. Ha két külön személy forgatja a kardokat, erre akkor is képesek.

Qīnglóng yǎn yuè dāo (Zöld Sárkány Félholdpenge - guandao)
A hagyományos kínai fegyver közel két méter hosszú, forgatása gyakorlatlanok számára szinte lehetetlen. Kinézete ellenére a penge része sokkalta nehezebb, mint vékonyságából adódóan lehetne. Támadások alatt meg lehet tölteni lélekenergiával, amit zöldes fényű jégcsapokká alakít, egy félkörív leírásával ezek az ellenfélre lőhetőek. (A belevezetett lélekenergia függvénye, hogy mennyit, 1 kör alatt 3-t idéz meg, maximum 3 körig képes elvezetni a lélekenergiát.)


« Utoljára szerkesztve: 2019. Febr. 03, 18:26:34 írta Neliel Tu Oderschvank »

Karakterlap

Shihouin Yoruichi

Főadmin

Developer :x

Adminisztrátor

*

Hozzászólások: 170

Hírnév: 14

Infó

Tárcában: 4 497 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése
  • Bleach szerepjáték

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hua Ming Yue
« Válasz #1 Dátum: 2019. Febr. 16, 23:04:25 »
Halihó~

Gratula az előtörihez, személy szerint nekem nagyon tetszett, és hogy őszinte legyek, picit meg is sajnáltam a karit. :sad: De azért az mondjuk mókás, hogy csomagszállítóval lett kiszállítva a a következő tulajdonosához. :| Nade, lényeg a lényeg, hogy az előtörténeted elfogadom

Szinted: 1.
Lélekenergiád: 7000
Tőkéd: 4000 ryou

Kezdetnek minden képzettségedre kapsz 1-1 pontot, valamint szabadon eloszthatsz további 14 pontot közöttük, melyek a következők:

  • Fegyverforgatás
  • Pusztakezes harc
  • Helyváltoztató képesség
  • Reiryoku manipuláció
  • Különleges képesség
  • Ereklyehasználat

Mindemellett szinted után jár 1 pont Reishi kezelésre, amit az alábbi másodlagos diszciplínák között oszthatsz el:

  • Erő
  • Ügyesség
  • Gyorsaság

Elosztott pontjaidat a Pontozósdi topicban jelentheted le.

Kellemes játékot!