Szerző Téma: Fujiwara Kosuke  (Megtekintve 656 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Fujiwara Kosuke

Eltávozott karakterek

Shinigami

Kidoushuu

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 13

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Fujiwara Kosuke
« Dátum: 2019. Febr. 04, 20:26:49 »
(click to show/hide)

Kidoushuu hadnagyi rang pályázat

A napok apránként kezdenek összefolyni. Járőrözés fel s alá, reggeli készülődés, cihelődés, feladat kiosztás. Ez a nap sem tűnt másnak. Mindenki motorikusan, fej leszegve végezte a dolgát. Fel se tűnt szinte senkinek, hogy a hadnagyunk nagyjából harmadik napja nincs is jelen. Annyira bennünk volt a rutin, hogy lényegében szükség sem volt rá. Ma is csak megszokásból pillantottam a hadnagy helyére azonban legnagyobb meglepetésemre állt ott valaki. Nem is akárki. A kapitány egy csésze gőzölgő teával. Mi mással? Mihelyst megköszörülte a torkát a szorgos kis csapat felbolydult. Kisvártatva mindenki elfoglalta helyét és figyelmét a kapitánynak szentelte. A ránktelepedő csöndet a kapitány hangja törte meg. Rövid volt és velős. Seiun-t áthelyezték, az új hadnagyunk pedig Gawasuro. Elhivatottságáért, aktivitásáért meg… köpnöm kellett. De csak egy öblös fintorgás csúszott ki… vagyis hagyta el a számat.
-Blahh... remek…
Legyintettem és visszatértem a dolgomhoz. Nem volt kedvem egy ilyen semmirekellő nyalizógép dicséreteit hallgatni. Mire végeztem az előkészületekkel addigra a felkonferálás és a köszönő beszéd is véget ért. Épp indultam volna szokásos körutamra Nayokoval amikor Gawasuro utánam szólt. Fintorogva fordultam hátra. Néhány talpnyalója társaságában vigyorogva nézett rám. A kapitány  reiatsuját már érezni sem lehetett közelben.
-Na mivan?
Tudtam, hogy ez a hangnem az újdonsült, kissebbségi komplexussal kűzdő hadnagyunknál ki fogja verni a biztosítékot.
-Mától a Senkaimon környékét fogod tisztán tartani Washiba helyett, aki átveszi a helyed Nayoko mellett.
-Ezt te sem gondoltad komolyan. Washiba? Kántálás nélkül még Kidot sem tud használni… Mondjuk te sem, de látom ez nem hátrány.
-Ezt még megbánod.
Ezen a kijelentésen jóízűen felkacagtam.
-Még fenyegetőzik is… Szánalmas… Fuku Kidōchō.
Mondtam unottan, maró gúnnyal hangomban. Ezen sokan felnevettek…
Nagy számnak meglett a következménye. Az egész osztagon belül teljesen átszerveződtek a feladatok. A haverok kapták meg a kényelmes és érdekes feladatokat. Aki semleges tudott maradni nem érte semmi atrocitás, akik pedig za én véleményemet osztották vagy túl jó dolguk volt mind megkapták az alja melót. A kapitány és Seiun távozásával az osztag kezdett széthullani. Minden napra tartogattam valami ízes gúnyt, megjegyzést, éles és lehetőleg sértő kritikát Gawasuro számára. Érezze a törődést ami csak tovább hergelte és egyre agyamentebb ötletei támadtak. Végül az én türelmem is elfogyott.
-Najó elég lesz a túlkompenzálásból Gawasuro. Tisztán látszik, hogy a nyalizáson és a senkaimon nyitogatásán kívül semmihez sem értesz. A hatodik járőrt helyezted át aktákat tologatni magad mellé mert nem bírsz vele. Bár… hogy is bírnál. Egy kettős idézésre sem vagy képes. Szégyen vagy ebben a pozícióban.
-Igen? Úgy gondolod te jobb vagy nálam?
-Nem.
-Helyes.
-Hanem tudom.
-MI?!
-Hallottad. Tudom,  hogy az vagyok. Hiszen nem tetted magasra a lécet.
-Akkor játszuk le!
-Mint azok a barbárok a 11. osztagnál?
-Úgy! Tán berezeltél? Ha tényleg jobbnak hiszed magad mutasd meg! Folyton csak a szád jár! Ha legyőzöl tiéd a hadnagyi pozíció. Ha nyerek, felhagysz a shinigami léttel.
-Felőlem.
Vontam vállat. Mire a kardomhoz nyúltam már záporozott is rám a Shakkahou.
-Enkosen.
A piros lövedékek szétrobbannak a pajzson. A füst mögül kilépek, két ujjamat rá mutatva.
-Byakurai.
A fénycsóva megiramodik felé. Szintén egy pajzsba ütközik ami nagy robbanás és füst kíséretében kioltják egymást. Eközben én előhúzom a kardomat.
-Hirogare.
Suttogom mire a penge eltűnik és csak egy aranyszínű, oriási kulcs marad a kezemben. A füstből előkerül ellenfelem is aki szintén kardot rántott és felém ront. Fejem csóváltam ostobaságán. Nem vagyok egy nagy közelharcos. Ez tény, de a távolság tartás nagy erősségem. A köztünk lévő távolság pedig még bőven nekem kedvez.
-Don'yoku no kusari…
Suttogom mire aranyszínű láncok keresztezi az útját. Annyi refelexe van, hogy ezzel ne tudjam elkapni. Nem is terveztem, hogy sikerülni fog de ez a rögtönzött háló épp elegendő, hogy megtorpanjon. A shikaiom ezen képességét a legtöbben már ismerik. Napi szinten használom, hogy tárgyakat mozgassak a kincstárból vagy a kincstárba. A fegyvertárról azonban igen kevesen tudnak. Nem is csoda, csak igen szorult helyzetben vagyok hajlandó onnét fegyvert előhúzni.
Míg ki találja hogy jobbra vagy balra kerül én mormolok magamban. A megjelenő három fénypontot összekötöm kezeimmel. Ahogy kitér jobbra már be is céloztam és lőttem. Mielőtt azonban célba értek volna a dárdák egy pajzzsal ismét védi. A füstből pedig egy fény nyaláb csap felém és tekeredik rám. Ez egy nem várt fordulat volt. A füstből elő kerül ő is. Fegyvere shikaiban, sebessége megnőtt. A helyzet kezd kiéleződni. Én is kezdek nyugtalanná válni. A láncok túl lassúak, már nem tudják utolérni.
-Hirake, Kami no HOUKO!
Viszem fel a hangsúlyt fennkölten. Mögöttem, fölöttem számos kis aranyszínű kapu jelenik meg, melyekből Zanpakutouk százai merednek Gawasuro-ra. Rohamának hat darab elé, keresztül kasul becsapódó fegyver vet véget. Kardjával támaszkodik meg a fegyvereken, hogy ne nyársalódjon rájuk. A kapukból a zanpakutouk kicsit kijjebb csúsznak, már a keresztvas is látszik mindegyiken. A legváltozatosabb shikai formák gyűjteménye. Néhányan felismerhetik a sajátjukat. Még egy tucatot kilőve körbeveszem Gawasurot. Majd egy nagyobb kapu nyílik a feje fölött. Lassan előbukkan belőle a Soukyoku pengéje. A kivégző fegyver puszta látványa is lenyűgöző. Remélni tudom, hogy elegendő lesz csak a látványa ahhoz, hogy feladja a küzdelmet. Idő közben az engem fogva tartó kido megszűnik.
-Fel adod, vagy száz társával együtt beléd vájjam?
-F-f-f-f-fe-f-fe-feladom!…
Megkönnyebbülten sóhajtottam, hogy nem kellet bevetnem. Egyrészt a kicnstárban marad, másfelől így nem buktam le, hogy valójában az eredetihez vagy egy komolyabb kidohoz képest teljességgel ártalmatlan... Lehunyom szememet. A kapukba visszahúzódnak a fegyverek. A már kilőttek pedig aranyporrá lesznek és szublimálnak a szélben. Szívom miattuk a fogamat. De Nayoko-chan talán megengedi, hogy az övét vissza szerezzem. Azzal már eggyel kevesebbet kell vesződnöm.
Míg elmélkedem a veszteségeken Gawasuro lassan feltápászkodik. Önelégült kacajára leszek figyelmes amit nem igazán tudok hova tenni. Mögöttem a tömeg zúgolódni kezd. Egyik társunk érkezik hozzánk rohanva. Átverekedve magát a tömegen egy levelet ad a kezembe. A 46-októl érkezett. A viasz még meleg rajta… A hadnagyrap illantok aki csapzottan liheg de száján önelégült, sunyi vigyor ücsörög. Nagyon úgy tűnik, hogy a futárkodást is az egyik haverja kapta meg.
-Ha ő a postásunk, nem csoda, hogy úszunk a határidőkkel… Bezzeg ez időben ide tudott érni…
Pillantok megvetően a futárunkra. A becsomagolt levéllel a tenyerembe csapok és sarkon fordulok. Útnak indulok a tanács épülete felé. Útközben volt időm listát írni a pótlandó kardokról. Igyekeztem a lehető leg higgadtabbnak tűnni. Nagyjából sejtettem, hogy mi fog várni, de azt is tudtam már hogy mit fogok rá mondani. ha meg kivégeznek mert egy feljebbvalómra támadtam nos akkor már teljesen mindegy. Bujkált bennem az idegesség, végül sóhajtottam és belöktem az ajtót. A középen kivilágított pódiumra sétáltam, kezemben a bontatlan papirossal. A fal mellett megláttam a kapitányt. Arcát nem láttam, csak karbatett kezére esett némi fény. Biccentettem felé, mire ő viszonozta.
-Nem olvasta a levelet?
-Nem.
-Ezt mégis mire véljük?
-Nagyjából van sejtésem, hogy miről lesz szó.
-A viselkedése hagy némi kívánni valót maga után.
-Köszönöm.
Csúszott ki a számon reflexszerűen a válasz. A teremre telepedő döbbent csend hirtelen fojtogatni kezdett. Nyelnem kellett.
-Elnézést. Rossz szokás.
Hajoltam meg mélyen. A fojtogató érzés lassan elült.
-Olvassa el a levelet.
Felnyitottam a borítékot. Az első sorokat olvasva összeszaladt a szemöldököm. Arcomra értetlenség és döbbenet ült ki.
-Bocsássanak meg de ezt nem teljesen értem. Én, mint hadnagy? Azok után, hogy…
-Hogy mi?
-Azt hiszem ez valójában lényegtelen…
Abban a pillanatban az ajtó felnyikorog és Gawasuro trappol be a helységbe.
-Méllyen tisztelt tanács. Elnézésüket kérem de tiltakoznom kell az ellen, hogy ez a férfi az osztag hadnagya legyen. Ugyanis orvul rám támadt és megkísérelte erőszakkal eltulajdonítani a hadnagyi rangomat. A napokban engedetlenségnek adta tanúbizonyságát és igen tiszteletlenül szólalt fel feljebbvalója irányába, valamint...
-Csöndet!
Csendült fel a tanács. A folytogató csönd vissza ülepedet. Még én is éreztem pedig egyértelműen nem rám voltak most mérgesek. Azért csak így rárúgni a tanácsra az ajtót… Idióta.
-Maga vissza élt a pozíciójával, veszélybe sodorta a Kidoushou működését önkényes céljait hajszolva. Feladatait ellátni képtelen volt. Mindazonáltal hívatlanul érkezett és megzavart egy fontos ceremóniát. Azonnali hatállyal felfüggesztjük önt és kompániáját. Visszatérnek az akadémiára. Talán most sikerül megtanulniuk, hogy mit jelent a Gotei 13 tagjának lenni. Elvele!
Én viszonylag nehezen álltam meg, hogy ne vigyorogjam végig ahogy szapulják szegény nyomorultat. A káröröm a kedvenc örömöm. Nem volt sok időm kiélvezni. Pont annyi, mialatt elhurcolták. Éreztem ahogy a figyelem vissza terelődik rám.
-Ezek a vádak igazak?
-Részint. A támadást ő kezdeményezte. A rangja a karierem ellenében. Remek lehetőségnek láttam, hogy rendbe szedhessem az osztagot mire a kapitány vissza tér.
-Tisztában van vele, hogy ez nem így működik?
-Valahol sejtettem, de ha csak ideiglenesen is hallgat rám az osztag megszüntettem volna ezt a fejetlenséget. Amennyiben még aktuális a levél tartalma, örömmel elfogadom a kinevezést.
Hajoltam meg mélyen és úgy maradtam várva a tanács ítéletét. Hosszas csönd uralkodott a teremben. Már kezdett fáradni a lábam ebben a kényelmetlen pozícióban.
-A jövőben hasonló ne forduljon elő, és ezentúl sokkal jobban figyeljen a modorára Kosuke Fuku Kidōchō
« Utoljára szerkesztve: 2019. Febr. 04, 21:42:49 írta Fujiwara Kosuke »

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 204

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 721 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Fujiwara Kosuke
« Válasz #1 Dátum: 2019. Febr. 06, 12:15:34 »
Üdvölet! :3

Nahát, micsoda dolgok történnek a Kidoushuu háza táján, talán tényleg nem árthat kicsit rendbe szedni :roll:
A pályázatod elfogadom! Gratulálok a Kidoushuu hadnagyi címéhez, és ne felejtsd elosztani a rangért járó plusz 8 pontod!

További jó játékot! ^-^