Szerző Téma: Foszlányok - Hasadó lelkek  (Megtekintve 439 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 200

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 729 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Elérhető Elérhető

Foszlányok - Hasadó lelkek
« Dátum: 2019. Febr. 12, 22:10:06 »
”A felejtés a végső halál.”

(click to show/hide)

Korán reggel volt, amikor pokollepke érkezett mindenkihez, kit álmából felkeltve, kit reggeli edzés, vagy éppen étkezés közben megzavarva, Az üzenet tömör, egyszerű, és lényegre törő, azonnal jelenjenek meg Seireitei keleti kapuja előtt.
Itt mindenkit az első osztag egyik tisztje vár, aki tiszteletteljesen meghajolva köszönti őket, de egyelőre egyetlen szót sem szól. Amint azonban mind a tíz fő megjelenik, néhány képet vesz elő, amit körbe ad nekik.
- Az itt látható két shinigami helyzete jelenleg ismeretlen, azonban azt feltételezzük, eltűnésük nem szökés, hanem valamiféle lázadás lehet. – A képek egyikén egy barna hajú, kedves arcú nő, a másikon egy fekete hajú férfi látható. – A nő a hetvenes, a férfi a hetvenhetes körzetből tűnt el. Szeretnénk, ha a két kapitány vezetésével öt-öt fős csapatokban utánajárnának, mi áll mindennek a hátterében, és ha szükséges, intézkednének. – Azzal pedig kinyitatja számotokra a kaput. – Saját belátásuk szerint cselekedhetnek, azonban vegyék figyelembe, hogy szorít az idő, amennyiben valóban lázadásról van szó, arról a Soutaichou azonnal tudni szeretne.

(Az indulásig egy helyen tartózkodik a két csoport, így ha szeretnétek, interakcióba léphettek a másik csoport tagjaival is. Ebben az esetben kérlek másoljátok be a másik reakcióját is a reagotokba, hogy mindenki számára érthető legyen, ki mire is válaszol! Természetesen csak azokét, akik nem ugyanabban a küldetésben szerepelnek. A későbbi körökben lélektelefonon ugyanígy tudtok majd kommunikálni.
Jelenleg senki sem önmaga, megjelenésetek a zanpakutou szellemetek emberi/shinigami formája, de a képességeitek nem változtak. Jellemi változás ezzel együtt lehet, azonban így ismeritek egymást, ha már találkoztatok, nem meglepő a kinézetetek, vagy viselkedésetek. Kérnék mindenkit, hogy spoilerben csatoljon egy képet a karaktere jelenlegi kinézetéről.
Kérdés esetén keressetek nyugodtan! ^-^)


Határidő: 2019.02.20. 20:00


Karakterlap

Shihōin Souji

A Shihōin-ház XXIV. feje

Hadnagy

2. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
11 475 / 15 000

Hozzászólások: 35

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 7 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tűz elem alapú

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#816687


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Foszlányok - Hasadó lelkek
« Válasz #1 Dátum: 2019. Febr. 14, 16:13:06 »
A megszokottnál jóval hamarabb ébredt fel. Különösebb oka nem volt inkább ágya dobta ki. Olyan korán volt, hogy még a nap se tette tiszteletét az égbolton. Ágyából hamar kipattant és kezdte el napi teendőit. Kócos hófehér haját elviselhetővé varázsolta majd szolgálóinak jelezte, hogy reggelizni óhajt. Ezt követően pedig magára öltötte a megszokott halálisten egyenruháját, illetve pár aranyékszert is hiszen azok elmaradhatatlan kellékek voltak. (nyaklánc és kettő karkötő.)
Az étkezőbe érve a hatalmas asztalon számos finom étel volt a környék legjobb alapanyagjaiból. Elégedetten foglalt helyet és kezdte el a lakomázást azonban nem élvezhette olyan sokáig mint ahogyan azt Ő tervezte. Egy magányosan repkedő pokollepke zavarta meg az étkezésben. Elégedetlenül helyezte evőeszközeit a tányérjára és hallgatta végig a rövid, de annál lényegre törőbb üzenetet.
- Nincs mit tenni… - morogta majd mindent otthagyva felállt az asztaltól és lélekölőjéért ment. Miután azt magához vette és elhelyezte megszokott helyén elindult az üzenetben említett keleti kapu felé. Nem gondolt arra, hogy mi lehet az ok amiért odahívták hiszen parancs volt és hiába főnemes emellett halálisten is ráadásul csak egy tiszt így mindenképpen engedelmeskednie kellett a parancsnak. Azonban még mielőtt elhagyta volna a Shihouin-ház telkét két őr csapódott hozzá.
- Csak egyikük kísér el és csak a keleti kapuig. A másik pedig jelezze távollétem Gentarounak, illetve azt is, hogy küldetés okán vagyok távol. - adta ki a parancsot majd egy hanyag legyintéssel jelezte az egyik testőrnek, hogy leléphet.
Mikor megérkezett a kapuhoz jelezte a testőrnek, hogy leléphet, aki eleget is tett a parancsnak. Nem elsőként érkezett rajta kívül már hárman a helyszínen voltak. Egy kapitány és egy hadnagy, illetve egy tiszt. Szó nélkül, meghajlással köszöntötte Őket majd egy kicsit eltávolodva Tőlük magányosan helyezkedett el, csak ekkor vette észre a rájuk várakozó tisztet is. Felé is intézett egy meghajlást hiszen az illem így követelte meg majd várakozott, hogy megtudja mégis miért lett idehívatva.
Ahogy telt az idő egyre több személy jelent meg, köztük még kettő hadnagy, egy kapitány és négy tiszt. Egyből tudta, hogy komolyabb ügyről lehet szó hiszen elég sok magasabb beosztásban lévő egyén is jelen volt. Amikor a jelenlévők száma elérte a tíz főt az ott várakozó tiszt belekezdett mondókájába. Mint kiderült két halálistennek veszett nyoma Rukongaiban. A képekre csak egy pillantást vetett és adta is tovább. Egyik sem volt ismerős számára az viszont bosszantotta, hogy hazai terepen tűntek el. Az is kiderül, hogy valószínűleg lázadás történhetett, ami még inkább zavaróbb volt számára hiszen soha nem tudta volna elképzelni azt, hogy a pórnép ilyesmire is képes. ~ Szóval saját belátásunk szerint..~ csillantak fel szemei hiszen ez azt jeélentette, hogy ha úgy adódik nyugodt szívvel vethet véget annak az életének, aki nem engedelmeskedik vagy esetleg az Ő életére törne. Az eset részletezése is olyan rövid és tömör volt mint a pokollepke üzenete bár nem csodálkozott hiszen azt mondták, hogy sürget az idő.
- Shihouin Souji, Rokubantai. - mutatkozott be a tömegnek röviden hiszen nem látta értelmét annak, hogy bárkivel is beszélgetésbe elegyedjen. Ráadásul rangja sem volt amit meg kellett volna velük osztani. Szerencséjére a nő nemű kapitány választotta a csapatba akiről kiderült, hogy Mizushima… Így már nem tetszett neki annyira a dolog hiszen egy másik főnemes fog parancsokat adni neki, de nem tehet mást, politikai szinten hiába vannak egy rangban ha a halálisteni ranglétrán Ő legfelül foglalt helyet míg Souji legalul. Bár felajánlotta a kapitány, hogy akinek nem tetszik az mehet a másik csapattal, de azok még annyira sem voltak szimpatikusak számára mint Seiun. Bólintással jelezte, hogy tudomásul vette, hogy melyik csapatba is tartozik majd várta mi lesz a következő lépés.
A kapu nyitva volt már csak a parancsra várt, hogy elindulhasson. Az Ő csapatéba helyet foglalt még a Kidoushuu úgymond hadnagya bár őket sosem tartotta halálisteneknek és rajta kívül még kettő tiszt is. Mivel letudta a bemutatkozást korábban nem látta értelmét továbbra se, hogy bárkivel is szóba álljon.
- Figyeljenek és mindenhol nézzenek körbe. Ha tehetik akkor pedig kérdezősködjenek is. - adta ki a parancsot vezetőjük amit ismét csak egy bólintással vett tudomásul. Bár alapból hasonló tervei voltak és egyértelmű is volt, hogy ez lesz az alapfeladat hiszen máshogy mégis hogyan szerezhetne az ember információkat?
Kezdte bánni, hogy nem hozott magával testőrt hiszen így neki is szóba kell majd állnia a söpredékkel, ami soha nem volt az erőssége, de hát nem volt mit tenni, meggondolatlan volt és ez lett a következménye..

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2019. Febr. 14, 16:17:21 írta Shihōin Souji »

Karakterlap

Fujiwara Kosuke

Hadnagy

Shinigami

Kidoushuu

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 13

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Foszlányok - Hasadó lelkek
« Válasz #2 Dátum: 2019. Febr. 14, 20:14:35 »
Elterülve feküdtem a hatalmas francia ágy közepén ami gyakorlatilag a szoba egészét kitöltötte. Még hadnagyként sem jár egy kimondottan nagy lakosztály. Mások szerint inkább a francia ágy mérete a gond. A magasba nyúló díszes ágy végek, a köztük húzódó vörös bársony függönyök miatt még fölfelé is kitölti a helységet. A matrac teteje jó egy méterre a föld fölött van. Apró termetemmel ennek megmászása is kimondottan nehézkes feladat lenne. Szerencsére kiforrott technikám van ez és a helyprobléma kezelésére...
Mély álmomból az orromra szálló pokol lepke keltett. Bágyadtan nyíltak fel vörös szemeim. Mandula vágású íriszem középre kanyarodott hogy a lényre fókuszáljon. Az üzenetet hallva még percekig a plafont bámultam. Végül mellettem nyugvó kardomhoz nyúltam. Az ágy alatt felnyílt a kincstár egy kapuja melyben lassan elmerült a fekvő hely. Egy másik kapuból ami sokkalta kisebb volt pedig az egyenruhám került elő. A vállamat díszítő hadnagyi jelzés szalagját engedély nélkül ugyan de arannyal átszőtt selyemre cseréltem. Ez a szín megy leginkább szőke fürtjeimhez és ehhez a lehangoló fekete gúnyához.
Apró lépteimmel végül én is megérkeztem a kapuhoz. Nem is volt olyan rég, hogy itt róttam a köröket járőrként. Ha más nem is, a legrövidebb idevezető út hasznomra válik. Mire oda értem, néhányan már összegyűltek a helyszínen. Egyik kezemet kihúztam a zsebemből és lezseren intettem köszönés képen. Fintorogva néztem végig a díszes társaságon. Ha tekintetem össze akad Seiunnéval, akkor őt megtisztelem egy fejbiccentéssel és a magam elbűvölő modorával még köszönök is neki.
-Taicho.
Alapvetően nincs ínyemre, hogy két eltűnt emberért ekkora haderővel indulunk neki. De ami jobban zavar hogy szinte semmi információnk nincs. Valami azt súgja, hogy egy kisebb polgárháborút kell majd megvívnunk.
-Baaah...
Nyögtem fel kínomban miután elhangzott a feladatunk. A kapu felé indultam kollégának fejbiccentéssel jeleztem, hogy nyithatja a kaput. Miután feltárult hátra fordultam zsebre dugott kézzel és végig néztem a társaságon.
-Mégis mire vártok? Mozgás.
Biccentek a putri irányába.


(click to show/hide)

Karakterlap

Watanabe Yuusuke

Kapitány

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 000 / 45 000

Hozzászólások: 64

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 32 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninomiya Mitsuko - felesége

Post szín:
#0073e6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Foszlányok - Hasadó lelkek
« Válasz #3 Dátum: 2019. Febr. 17, 14:11:19 »
Csendesen, mozdulatlanul ülök a konyhában, előttem a konyhaasztalon egy bögre kávé gőzölög. Direkt bivalyerősre csináltam, hogy kicsit magamhoz térítsen, hisz megint nem aludtam. Hónapok óta ez megy, jobb esetben két-három óra alvást egy rémálom követ, majd utána csendben való várakozás, míg fel nem kel a nap, és úgy teszek, mintha kipihentem volna magam, meg kedvesen mosolygok Kedvesemre. Rosszabb esetben egyeltalán nem alszok, csak mozdulatlanul, csendben fekszem Mitsuko mellett, és bámulom a plafont. Nem akarom ilyen dolgokkal traktálni, szüksége van a pihenésre, főleg, mert tudom, hogy milyen hisztis tud lenni, ha nem alszik eleget. Erre a gondolatra a hálószoba irányába pillantok egy pillanat erejéig, majd tekintetem a bögrémre szegezem. Még most sem tudom eldönteni, hogy jó ötlet volt-e ez az egész. Lehet, hogy több kárt okoztam, mint hasznot azzal, hogy visszajöttem. Lehet már rég túltette magát Mitsuko az egészen és beletörődött, elfelejtett, erre megjelenek, és felforgatom az életét. Újra. A Lányomról már nem is beszélve. Nehéz ügy, de megoldom. Sosem menekültem el a problémáim elől, mindig kiálltam eléjük, és megoldottam, egyedül, vagy segítséggel, lényegtelen.
Egy nagy sóhajtást követően lehúzom a maradék kávémat, majd csendben felállok az asztaltól, és botomat, zanpakutomat  magamhoz véve indulok el otthonról. Néhány perccel ezelőtt érkezett a sürgős pokollepke, de megengedtem magamnak fél perc mélázást. Fontosabb dolgok is vannak a küldetéseknél, és az ember magánélete kétségtelenül ebbe  kategóriába esik. Persze ettől még szinte azonnal reagáltam a hívó szóra, nem kevés töprengés mellett, hisz mostanában nem vagyok épp azon shinigamik között, akiket boldogan hívnak küldetésre...nyilvánvaló okok miatt. A keleti kapu nincs túl messze, ezért nem tart sokáig, míg odaérek, és cseppet sem meglepve veszem tudomásul, hogy nem elsőnek érkeztem oda. Szép számú társaság gyűlt itt össze a keleti kapunál, ám nem mondhatnám, hogy olyan sokmindenkit ismernék. Tőlem kicsit távolabb megpillantom Kaiya-sant, akit legutolsó -annyira nem teljesen baráti- találkozásunk óta nem láttam, így biccentek neki. Észreveszem a karján a hadnagyi rangjelzést, amit az eszembe vések. Megvannak az adottságai a hadnagyi ranghoz, csak kissé karót nyelt. Nem fog sok barátot szerezni magának, ha folytatja ezt a viselkedését, bár el kell ismernem, hogy a hadnagynak nem is az a feladata, hogy mindenkivel lepacsizzon, bár nem árt, ha egészséges viszonyt ápol mindenkivel, hisz gyakorlatilag ő az ütköző a kapitány és az osztag között. Majd egy későbbi időpontban, ha lesz rá alkalmam, gratulálok neki.
Továbblépek a másik csoport fele, mert megpillantom Seiun-sant, akit Kaiyához hasonlóan személyesen ismerek, csak barátibb a viszonyunk.
- Seiun-ojou, Örvendek a szerencsének! - hajolok meg mélyen, hosszú azúrkék színű hajtincseim előre lógnak a meghajlás közepette, miközben egyik kezemmel a botomra támaszkodok, másikat pedig a mellkasomon keresztbe teszem, a szívemre, a meghajlás közben.
- Hasonlóképp örvendek a szerencsének, Shihouin-dono. - hajolok meg a másik főnemes felé is, sőt, a másik Mizushima főnemes felé is bemutatok egy meghajlást, viszont Őt nem ismerem. Ennyi nemest egy helyen! Normális esetben ugyanúgy viselkednék velük, mint egy sima nem-nemes egyénnel, ám most úgy érzem, meg kell adni a tiszteletet. A jelenlévő kidoushuu hadnagyot nem ismerem sajnos, ám biztos vagyok benne, hogy nem kevésbé rátermett a feladatra, mint társaink. Nincs alkalmam jobban megfigyelni a jelenlévőket, mert ekkor a kirendelt első osztagos tiszt belekezd ismertetőjébe a küldetéssel kapcsolatban. Gyanúm, miszerint nem egy sima küldetésről van szó, nem alaptalan ,hisz akkor nem küldtek volna ennyi magas-rangú, erős shinigamit. Bár a jelenlévők közül Seiun-Ojouról tudom egyedül, hogy  nagyjából olyan erős, mint Én. Volt alkalmunk erőink letesztelésére legutóbbi közös küldetésünkön. Az sem segített abban, hogy jobban aludhassak.
Figyelmesen hallgatom végig a beszámolót, majd nézem meg tüzetesen a célpontok képeit, de sajnos egyiküket sem ismerem. Ettől függetlenül a parancs az parancs. Jobban örülnék, ha más lenne az eltűnésük hátterében, mint lázadás...az a téma kicsit kínos számomra, bizonyos közelmúltbéli események miatt. Rosszallóan ráncolom össze szemöldököm, mikor a a Kidoushuus kissrác kicsit sem odaillő modorral szólal meg, majd némán besorolok Seiun-san mellé, majd elindulok a megnyitott kapu fele.
- Közeli szálak fűzik a másik csoportban lévő Mizushima-Úrfihoz, Seiun-dono? - kérdem csendesen a Nőtől, miközben átlépünk mindketten a kapun.


(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2019. Febr. 17, 14:17:43 írta Watanabe Yuusuke »


Karakterlap

Minami Junko

Hadnagy

11. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 40

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 8 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sárgászöld - Testhez közel sárga, testtől távolodva színátmenetesen zöldbe válik.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
„Létezem, mert a harc éltet, és élek, hogy másokért harcoljak.”

Post szín:
#C7ADDF (főszín), #EDC0BB (Zanpuszín)


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Foszlányok - Hasadó lelkek
« Válasz #4 Dátum: 2019. Febr. 20, 15:40:15 »
Kényelmes pihenésében az orrára reppenő Fekete Porcelán zavarta meg. Édes álmából felhördülve, nagyot tüsszentve lezakózott a fáról, amin aludt. Majd prüszkölve felállt, az idegesítő rovart kihorgászni hajkoronájából. Aztán észbe kapott, s uralkodva magán leült törökülésbe. Üzenet érkezett. Ahol az osztagkerten belül helyet foglalt jelenleg, senki se láthatta bősz bólogatását, karba tett kezeit, komoly vonását.
Ideje lesz most már munkába állnom, jegyezte meg magának, illően takart ásítás közepette. Elbattyogott szálláshelyére, hogy korábban viselt tréning ruháját tisztára cserélje, és véletlenül se titulálja senki igénytelennek. Nem szerette, nem is az. Kisugárzásában, életvitelében a külső mindig egy kicsinek tűnő súllyal bírt, mely annál nagyobb benyomást keltett a körülötte lévőkre. Talán ezt mondanák visszafogottnak? Elegánsnak? Nyugodtnak?
Ki tudja, sóhajtott fel. Fekete gúnya, szandál… Inkább mezítláb randalírozott volna! Úgy jó sétálni, szaladni, kapcsolatban érezni magadat a világgal!
Miután álmosságának utolsó, apró morzsája is eltűnt, lazán kinyitotta az élőhelyét az „univerzum”-tól elválasztó ajtót. Ruganyosra vette lépteit.
- Üdvözletem mindenkinek! - köszönt harsányan, mosolyogva. Alig észrevehető izzadtságcseppek gyöngyöztek homlokán.
Végem van, mint a botnak!
Balszerencsés introvertált lélekként több másik közé keveredni. Persze érezte a pozitív oldalát, rögtön kiemelte halványan: talán most megismerkedhetett valakivel. Ugyanakkor… félt! Nagyon félt. Másokkal beszélni magánban nem lesz az ő erőssége, soha nem volt. Ezért lehet ennyire befelé forduló? Zavarba esetten a fejét vakarta, tekintetét lesütötte.
Ez „vicces” történet lesz!
Mely alatt arra célzott: „érdekes. Hisz az instrukciók elhangoztak, már amit tudni engedtek. Elég kevés, ha valaki kifejezetten információra éhes. Neki mindegy volt hova/mibe keveredik, tényleg csak… ne kelljen kettesben csevegést folytatnia senkivel! Ugyan látja Aminét, ámbár a lelkében gyökeredző idegesség miatt meg se közelítette. Inkább csak intett látható távolságon belül, majd csapatát a nagyobb halak noszogatására követte.
Ha ismét a jobbik oldalát nézzük a történetnek, lesz mit felfedezni. Ama kérdés pediglen a jövőre marad, hogy a világ tudtára hozott dolgok jók/rosszak, vagy mindez a hozzáállásomon múlik -e.


//A küldetéshez hűen az innentől olvasható posztok részben, vagy teljes mértékben eltérhetnek a karakter eredeti jellemétől, s inkább annak Zanpakutou szellemét tükrözik.//

(click to show/hide)

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
34 800 / 35 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Foszlányok - Hasadó lelkek
« Válasz #5 Dátum: 2019. Febr. 20, 21:16:04 »
Szótlanul ültem a nappalimban egy csésze forró, ízesítés nélküli zöld tea társaságában és némán szemléltem a kezemben tartott italt, amiből időnként egy-egy kortyot ittam. Nem oldódott fel még teljesen gyomromban a feszült görcs, ami reggelente úrrá lett rajtam. Hetek teltek el kapitánnyá való kinevezésem óta és bár hadnagyént megtanultam, miféle felelősség fogja vállaimat nyomni, jelenlegi helyzetem meglehetősen különbözött az akkoritól. Shiranu-san tanácsaira bármikor számíthattam hadnagyaként, most azonban nem rohanhatok hozzá megingásaim pillanataiban… Meglehetősen furcsán nézne ki. Halkan sóhajtva helyeztem a csészét az asztallapra és felállva elindultam a köpönyegért, amibe gyors mozdulattal bújtam bele és néhány pillanatig tükörképemet szemléltem a hálószobában felállított tükörben. Nem gondoltam volna, hogy egyszer el fogok idáig jutni. Valószínűleg erre senki sem számított… legkevésbé tulajdon szüleim. Sosem fogom elfelejteni, hogyan nézett rám apám, miután elmondtam neki előléptetésemet. Büszkeségét vagy remekül leplezte, vagy meg sem kísértette ez az érzelem- nem tudtam tekintetéből kiolvasni semmi mást, csupán neheztelést. Ujjaimmal végigsimítottam a fehér anyagon, kékjeimmel követem a nyitott ablakon, kora tavaszi szellő kíséretében belibbenő pokollepke útvonalát. Magamhoz veszem zanpakutomat és sietős léptekkel indulok a keleti kapu felé, ahová az üzenet értelmében minél előbb oda kellett érnem. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem-, az utóbbi időben egyre gyakrabban küldtek terepmunkára, s ez kapitányként feltehetőleg még gyakoribbá fog válni, még mindig képes voltam szorongani. Végül is, sosem lehet tudni, mikor lép ki egy halálisten utoljára lakása ajtaján… Fejemet megrázva próbáltam száműzni aggályaimat és gyorsabban lépegettem a kapu felé.
Úgy látszik, hiába siettem magamhoz képest is, majdhogynem az utolsó között érkeztem. Fejbiccentéssel köszöntöm a többi tisztet. Meglepően sok ismerőst látok, két bátyámon kívül Kosukét és Yuusukét is felfedezem a kisebb csoport szélén.  - Jó reggelt. Mizushima Seiun vagyok, a Sanbantai kapitánya.- Mutatkoztam be félig hangosan, alighanem feleslegesen, mivel a legapróbb változás is hurrikánként söpör végig a város utcáin…
- Csodálatosan nézel ki, és nagyon jól áll neked a fehér szín. Maradjon is az, nehogy vörös kerüljön rá, mert akkor ki se engedlek többé a szobádból. Csak ügyesen.- Ajkaimon szelíd mosollyal bólintok Tenkai szavait és türelmesen hagyom, hogy lesepregesse a vállaimat.
- Már nem vagyok az a kislány, akit be tudtál zárni a szobájába, de azért megpróbálhatod. Kíváncsi vagyok, melyikünk nyer a végén.- Mosolyom még szélesebb lett. Ami azt illeti, még soha, egyetlen egy alkalommal sem volt szerencsém Tenkaial edzeni és ezt a hiányosságot minél előbb szerettem volna megszüntetni. Talán mind a ketten tanulhatnánk a másiktól és közelebb is hozna minket egymáshoz. - Mindenesetre, ajánlom, hogy egészben érj haza. Van egy üveg nagyon finom sakém.- Jegyeztem meg csöndesen és karjaimat keresztbe fonva indultam Hyousuke felé. Láttam vonásain, hogy túlvállalja magát. Meglehet, inkább éreztem. Én örültem, hogy visszatért hozzánk, de legtöbbször még mindig távolinak tűnik, mintha távolságot tartana mindenkitől.
- Gratulálok a kinevezésedhez és sok sikert.- Jól estek szelíd, elismerő szavai. A köpeny alól elővettem egy szelet édességet és Hyousuke felé nyújtottam, a lelkére kötöttem hogy vigyázzon magára és visszaérkezésünk után csatlakozzon hozzánk egy pár pohár saké erejéig. Természetesen a helyszín nem volt alkalmas egy ilyen családi összejövetel részleteinek egyeztetésére, de… eltekintettem emellett. Talán, ha mindannyian visszatérünk, nem marad bennünk erő ahhoz, hogy tovább kerülgessük egymást.
Karjaimat keresztbe fonva lépdelek az első osztagos tiszt mellé, aki ismerteti velünk a küldetés részleteit, körvonalakban. Szemöldökeimet kissé összevonva tanulmányozom a képeket, melyek végül eljutnak hozzám is- számomra ismeretlen arcok néznek vissza a képekről kifejező, nagy szemekkel. Saját belátásunk szerint…. tekintetem akaratlanul is Kosukére vetül és fenyegetően villan egyet. Az általam kiválasztott csoportban kétséget kizáróan remek shinigamik vannak, de az úrfi viselkedése bőségesen hagy kívánnivalót maga után. Remélem, tisztában van vele ő maga is, hogy nem nézem el sokáig az őrültségeit ezúttal sem…
- Azt javaslom, figyeljenek a legapróbb rezdülésekre is és kérdezősködjenek az eltűnt személyekről a járókelőktől. Önkéntes akciókba ne bocsátkozzanak, mert ezzel nem csupán a küldetés sikerét, hanem saját maguk és csapattársaik életét is veszélybe sodorhatják. Első körben ennyit, induljunk.- Húztam ki magamat és Yuusuke mellé érkezvén viszonoztam köszöntését, míg a kapu felé haladtunk. - Igen, mind a ketten a bátyáim. Hogy van mostanában, Yuusuke?- Azóta nem láttam a férfit, hogy visszatértünk csöppet sem szelídnek és zökkenőmentes lefolyásúnak nevezhető küldetésünkről. Kissé szégyelltem is magamat, amiért nem a legfényesebben alakultak a dolgok, de úgy hiszem, ennél többet képtelenség lett volna akkor megtenni…



(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2019. Febr. 20, 21:18:32 írta Mizushima Seiun »

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 200

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 729 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Elérhető Elérhető

Re:Foszlányok - Hasadó lelkek
« Válasz #6 Dátum: 2019. Febr. 20, 23:41:14 »
”Ahol fény van, ott szükségszerűen mindig lesz árnyék is.”

A csapatok viszonylag gyorsan érték el a körzeteket, a hetveneshez érve pedig ketté váltak. A hátra maradó csapatnak minden bizonnyal furcsa lehet, hogy a városon kívül senki sem tartózkodik. Ez már olyan körzetnek számít, ahol nem meglepő egy-egy lidérc támadás, még se jellemző, hogy egyetlen lélekkel se lehet találkozni a közelben. Ahogy a falu szegényes, összedőlés szélén álló házai között sétáltak, tovább fokozódott a nyomasztó érzés, hiszen továbbra se lehetett egyetlen teremtett lélekkel se találkozni az utcákon.
Aki jobb reiryoku kezelésben (+3), az érzékelheti azt is, hogy ez nem csupán látszat, valóban teljesen üresnek tetszik a falu. Mintha mindenkinek a napi teendője közben veszett volna nyoma, egyes ajtók nyitva álltak, portékák voltak kitéve, kosarak, gyerekjátékok hevertek az utcán. Nem úgy tűnt, mintha valóban itt lenne a korábban látott nő, épp ezért elég ijesztően hathat Junkora, mikor egy apró kezet érzett meg a sajátján.
- Onii~chan… – A hangra mindenki felfigyelt, azonban az apró alak, aki nagyjából négy éves forma kisfiúnak tűnik, veszélytelennek látszott, bár felőle se lehetett lélekenergiát érzékelni. – Segíts Onii~chan! Furcsán érzem magam… – Sírós hangon beszélt, és másik kezével a hasát fogta, mintha ott érezné a fájdalmat.

(Lélektelefonon továbbra is tudtok egymással, illetve bármelyik osztaggal beszélni. Ha előbbit választjátok, mind a két posztban tűntessétek fel az interakciót, ha utóbbit, keressetek PÜben, vagy a következő mesében kaptok választ.

Kérdés esetén keressetek nyugodtan! ^-^)


Határidő: 2019.03.01. 20:00


Karakterlap

Shihōin Souji

A Shihōin-ház XXIV. feje

Hadnagy

2. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
11 475 / 15 000

Hozzászólások: 35

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 7 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tűz elem alapú

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#816687


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Foszlányok - Hasadó lelkek
« Válasz #7 Dátum: 2019. Febr. 25, 20:06:47 »
Unottan, kifejezéstelen arccal követte figyelemmel a kis csoportosulást ahogyan beszélgetésbe kezdenek egymással. Ha jól látta nem csak egy hanem egyből három Mizushima is jelen volt a küldetésen, ami ezek szerint nagyobb volumenű volt mint azt eleinte gondolta. Az, hogy egyik eltűnt halálisten se volt számára ismerős akiket mutattak nekik nem volt meglepő. Alapjáraton nem olyan rég került be a halálistenek köreibe, de ezen kívül nem is igyekezett megjegyezni az arcokat hiszen kevesen voltak azok akik számítottak is neki valamit és azok is magasabb beosztásban helyezkedtek el vagy nemesi családhoz tartoztak. Igazából Amine-n kívül senkit nem ismert, de még Őt se méltatta arra, hogy köszönjön neki és ez fordítva is így volt amit nem is bánt.
Egy férfi hajolt meg felé és köszöntötte Őt, ami meglepte hiszen ténylegesen senkit nem üdvözölt, mindenkit letudott egyetlen biccentéssel majd a bemutatkozással. Ennél többet nem is tervezett szólni a társasághoz csak akkor ha nagyon szükséges volt. A leglényegesebb információt úgyis megkapta miszerint saját belátásuk szerint cselekedhetnek ha úgy kívánja a helyzet. Bár abban nem volt biztos, hogy az Ő módszerei egyeznének az egybegyűltekével, de ennek sem tulajdonított különösebben figyelmet. Az elindulás pillanatában történt egy olyan dolog, ami felett nem tudott elsiklani ez pedig a Kidoushuu hadnagy viselkedése volt.
- Azért mert a válladon maradt a tegnapi számháborúból a szalag örülnék ha tudnád, hogy hol a helyed, kölyök. Nem szórtunk egymás fejére homokot a homokozóban. - tudta le ennyivel a szőke mitugrász viselkedését és a továbbiakban nem is vette figyelembe megszólalásait. Biztos volt benne, hogy fogja még hallani a nap folyamán, de ha szükséges beleveri a kis fejecskéjébe az illemet.
Az elindulást megelőzve megkapták a parancsot amelyet kristály tisztán értett, de nem igazán szándékozott teljes mértékben betartani a dolgot. Ha a saját épsége kerül veszélybe biztos lehet abban bárki, hogy nem fog habozni és ha kell vért is fog ontani szó nélkül.
Az oda út zökkenő mentesen zajlott, hangtalanul követte a kis csoportosulást és követte figyelemmel mit csinálnak. Reményei szerint egyik se fog megpróbálkozni nála a párbeszéddel hiszen ahogyan korábban most sem állt szándékában többet beszélni a kelleténél. Arra összpontosított, hogy minél előbb végezzenek és minél nagyobb elismerést zsebelhessen be hiszen ez elmaradhatatlan kelléke annak, hogy feljebb kerüljön a ranglétrán. A hetvenes körzetnél történt meg a szétválás azonban egy dolog iszonyatosan zavarta vagyis kettő. Az egyik  az, hogy a lepratelep kellős közepére lett kivezényelve a másik pedig az volt, hogy egyetlen lélekkel sem találkoztak és a körzet is teljesen üresnek tűnt.
Ahogyan haladtak előre továbbra se találkoztak senkivel és az egész körzet olyan hatást keltett mintha a napi teendők közepette tűntek volna el hiszen ajtók voltak tárva nyitva, az utcán gyerekjátékok és egyebek hevertek magányosan. Arca eltorzult hiszen a helyzet kezdett egyre érdekesebbé válni ráadásul totál érthetetlen volt számára a dolog, hogy mégis hova tudott ennyi lélek eltűnni nyom nélkül.
Síri csönd volt, sehol egy lélek és csak meneteltek előre amikor egy gyermek hangja törte meg a csendet Tőle pár lépésnyire. Odakapta a fejét és ekkor látta, hogy egy nagyon apró gyermekszerű alak áll egyik társa mellett. Keze egyből kardjának markolatára csúszott majd arcára undor ült ki. Furcsa volt, hogy eddig senkivel sem találkoztak most pedig előkerült ez a kis vakarcs ráadásul úgy nézett ki mintha lenne valami baja hiszen hasát fogta egyik kezével míg a másikkal egyik társa kezét fogta meg. Szíve szerint odébb rugdosta volna hiszen veszélyforrásnak minősül legyen bármekkora és nézzen ki akárhogy, de túl sok szemtanú volt jelen és ez a cselekedet árthatott volna hírnevének ezért csak egy lépéssel eltávolodott.
- Mi lenne ha eltávolodnál a vakarcstól? - kérdezte a szőkés hajú férfit (Junko) majd a gyerekre bökött jobb kezével, hogy tudja mindenki, hogy mégis miről beszél. - Számomra furcsa, hogy eddig senki nem volt itt ez meg a semmiből került elő és mintha lenne valami kínja is.. lehet fertőző is.. - mondta még jobban undorodva a gyerektől miközben bal kezével jobban rámarkolt kardjának markolatára. Nem cselekedett, inkább a háttrébe húzódott és onnan figyelte a fejleményeket. Persze ha szükségesnek látja majd, hogy közbelépjen könyörtelenül meg is fogja azt tenni.
- A másik csoportnál mi a helyzet? - fordította fejét Seiun felé ezzel egyértelművé téve, hogy kinek célozta a kérdést.

Karakterlap

Fujiwara Kosuke

Hadnagy

Shinigami

Kidoushuu

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 13

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Foszlányok - Hasadó lelkek
« Válasz #8 Dátum: 2019. Febr. 25, 21:20:42 »
Seiun villódzó tekintetét látva csak szememet forgatva fordultam el tőle. Megint olyan karót nyelt. Eddig se volt egy könnyű eset, lehet ez a kapitányi rang csak rontott a helyzetén. Hogy felmerült e bennem, hogy esetleg az én viselkedésemmel lenne probléma? Ugyan kérlek...Souji szavai sem ébresztettek fel még csak hasonló érzéseket sem. Lesajnálóan végig nézek rajta.
~Tudjam hol a helyem mi?"
Hasamat fogva, őszintén felkacagtam, ami még Seiunnak is új lehetett.
-Mintha egy huszadrangú fattyúnak lenne beszólása az ilyesmibe.
Csóváltam a fejemet szánakozásom közepette, közben még rázott a kacagás. Az oroszlánt nem érdekli a békák bégetése de ha jó viccet mondanak afelett nem tud mogorván ücsörögni. Hitetlenkedve csóváltam a fejem, végül tincseim közé túrtam és velük vagy nélkülük de útnak indultam.
-Hjajj... legalább az udvari bolond megvan Selyem Rambo képében.
Motyogom magamnak elégedetten.
Az úton csak néha pillantottam hátra, hogy jönnek e a többiek is. Mondhatni siettem ,de ilyen rövid lábakkal nem igazán távolodtam el a többiektől. A körzetbe érve csak későn tűnt fel, hogy egy ideje milyen jó csönd van. Megszűnt az a statikus háttérzaj amit az itt lakók mindennapi tevékenysége okozott. A kihalt utcákon sétálva megtorpantam egy viskó előtt. Hosszasan bámultam be az ablakon. A képek a falon az asztal, az abrosz mind olyan ismerős volt. Elnéztem jobbra, majd balra. Az utca is stimmelt.
-Hah...
Realizáltam, hogy ebben a házban nőttem fel. Ami értékes volt ebben az épületben az már évekkel ezelőtt elment. Vagyis én.
Vállat vontam és tovább indultam immáron a sor végén battyogva. Végül egy fiatal lélekbe botlottunk. Nyöszörgött, minden baja volt szerencsétlennek. Alapvetően kapóra jött. Egy teremtett lélek, talán tudhat valamit. Ugyanakkor gyanús is volt, így a hátsó sorból hallgatóztam. A diplomáciát meghagytam a nálam empatikusabbaknak.
Souji szavait nyomán erős késztetés ébredt bennem. Készséggel engedtem az érzésnek. Talpamat megpróbáltam Souji hátsójára illeszteni, majd lökni rajta egyet, hogy a lány felé taszítsam, legalább egy-két lépésnyit. Nem nézem sokba de arra talán képes, hogy ne essen pofára vagy tarolja le a kislányt ennyitől. Így csak jelzés értékű noszogatás lesz a dolog.
-Pont jó leszel kideríteni, hogy fertőző e...
Kezem indulás óta zsebemben pihen. Ez most sem változott.

Karakterlap

Watanabe Yuusuke

Kapitány

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 000 / 45 000

Hozzászólások: 64

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 32 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninomiya Mitsuko - felesége

Post szín:
#0073e6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Foszlányok - Hasadó lelkek
« Válasz #9 Dátum: 2019. Febr. 27, 13:52:40 »
Szép lassan mindenki odaér az eligazítás helyszínére, akinek oda kell. Nem mondhatnám, hogy ismerem mindegyikőjüket, sőt, ami azt illeti, azok közül, akik az én csoportomban vannak, csak és kizárólag Siun-sant ismerem személyesen. Shihouin-donoról, és a többi nemesről ugyanezt sajnos nem tudom elmondani, csak a házukat ismertem meg, emiatt köszöntöttem őket méltóképpen. Gyanúsan sok a nemesi származású shinigami az utóbbi időben a Seireiteiben. Nem tudom eldönteni, hogy ez jó, vagy rossz dolog-e. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy mindenáron tunkolni kellene a nemesi családoknak az embereket a haderőbe...nem mindenki alkalmas erre a feladatra, főleg akkor, ha egy alapvetően főnemesi családból származó egyénből alacsonyabb rangú shinigami lesz. Számomra ez a kettő valahogy összeférhetetlen.
Akárhogy is, átlépek a kapun Seiun-ojou mellett, akitől rokonsága felől érdeklődök.
- Igen, mind a ketten a bátyáim. Hogy van mostanában, Yuusuke? - érkezik a válasz a nemesasszonytól. Meglepve konstatálom, hogy nem csak az egyikük a rokona, hanem mindkettejüket közeli rokonság fűzi a Nőhöz. Persze utólag belegondolva már csak a nevük miatt is gondolhattam volna, hogy rokonságban állnak, hiszen Mizushima mind, ám hazudnék ha azt mondanám, hogy nem lepődtem meg azon, hogy Seiun a legkisebb közölük. Érettebbnek tűnik. Sokkal inkább tűntek távolabbi rokonoknak, unoka-öccsnek, esetleg nagybátyónak.
- Népes egy család, mondhatom! :o - szólok meglepetten, amivel remélem nem sértem meg. Akárhogy is, egyelőre szótlanul haladok csoportunk vezetője mellett, botom alja halk koppanásokkal jelzi utamat. Félreértések elkerülése véget, nem azért van nálam bot, mert annyira öreg lennék, hanem mert mindig nálam van. Státuszszimbólum. Legalábbis annak tekintem. - Köszönöm kérdését, jól vagyok. Jobban mondva, egyre jobban. Remélem Önnel is minden rendben! ^-^ - válaszolok, de többet nem fűzök hozzá. Biztos vagyok benne, hogy tudja, hogy mire gondolok.
Közben a hátunk mögött haladók máris "közelebb" ismeretségbe kerültek egymással, hogy úgy mondjam. Mint két gyerek, de legalábbis az egyik biztosan, ha csak a megjelenését nézem. Mindenesetre egyelőre nem szólok bele a dolgaikba, egyrészt, mert felnőtt shinigamik mindketten, másrészt, meg mert nem az én dolgom, harmadrész pedig azért, mert a jelenlegi rangokat tekintve én vagyok a legalul azon a bizonyos létrán..tekintve, hogy szinte szinte kivétel nélkül hadnagy, illetve kapitány, ha meg egyik sem, akkor főnemes. Csodálatos. Ettől még az egyik legerősebb vagyok a jelenlévő tíz shinigami közül. Akárhogy is, fejem méltóságteljesen szegem fel, és nézek előre, ahogy haladunk a kapun keresztül, majd megérkezünk a másik oldalra, ahol a népes társaság két csoportra oszlik. Nem is baj. Ha nagyobb tömegben mozgunk, csak támadási felületet jelent, két csoportra osztva pedig hatékonyabban kutathatunk, nagyobb felületet lefedve ezáltal.
Javasolnám, hogy mindenki legyen résen, ám feleslegesnek tartom. Mindenki tisztában van az előttünk elterülő környék veszélyességéről. Nem kirándulni jöttünk, hanem egy fontos küldetésen vagyunk. Az viszont felettébb különös, hogy egyetlen lelket sem látni errefelé. Külterület vagy sem, szép számmal élnek itt lelkek, mondhatni nyüzsögni szoktak, viszont most mintha egy kísértetfaluban járnánk, sehol senki. Az, hogy a lakóházak legtöbbje kopott, félig-meddig, vagy akár teljesen összedőlt, nem lep meg. Rukongainak ezen peremvidékei már úgymond "háború sújtotta övezet"-nek számítanak, a lelkek hiánya azonban tagadhatatlanul aggaszt. Összehúzott szemekkel koncentrálok, tapogatom le a közvetlen környéket, illetve távolabb is, de semmi. Azért is egészen abnormális a dolog, mert mintha csak a mindennapi teendőik elvégzése közben tűntek volna el.
- Ez különös. Nem érzek lélekenergiát sem a közvetlen közelben, sem pedig messzebb... - fordulok Siun-san felé, s foglalom össze röviden az eredményeket, miközben elhaladok egy piaci árus portékái mellett, csak épp árus és vevő nélkül, egyeltalán sehol senki.
Ekkor egy hangra leszek figyelmes a hátam mögül, mire kezem zanpakutom markolatára helyezem, és gyorsan megfordulva mérem fel a helyzetet. Egy kisfiú jelent meg a semmiből, és Junko-san kezét fogta meg. Elképedve figyelem a jelenetet, és nem azért, mert egy kisfiú jött oda hozzánk, hanem azért, mert egy olyan kisfiú jött oda hozzánk, akiben egyeltalán nem érzek lélekenergiát. Mintha a semmiből jelent volna meg, és nem is létezne. Mintha csak egy puszta képet látnánk, pedig a kisfiú itt van, igencsak élethűen méghozzá.
- Ennek egyeltalán nem lett volna szabad megtörténnie... - foglalom össze röviden és tömören a véleményem, s nem kicsit vagyok meglepve, sőt, a meglepettséghez most már egy egészen más érzet is társul. A döbbenet. A gondolat, illetve tény, hogy egy látszólag ártalmatlan kisfiú anélkül jelenik egy olyan csoport közepén, amit kapitányok, ex-kapitányok, és hadnagyok alkotnak, ráadásul egyikük sem érzékelte előre, nos ez riasztó. Ismerős érzés kerít hatalmába, hirtelen megjelennek előttem az öt évvel előtt lejátszódó események. Akkor is minden simán indult, és most is....kelletlenül megrázom a fejem, hogy kitisztítsam belőle az ártó gondolatokat. Küldetésen vagy Suke, szedd össze magad. Szánalmas féreg módjára reszketsz! Így nem leszel erősebb...!
Nyugalmat erőltetek magamra, miközben megszólal Seiun-san lélektelefonja, és reményeim szerint valami információra bukkant a másik csapat. Most veszem csak észre, hogy a mögöttem lévő két Férfi, illetve a srác, meg a férfi továbbra is inkább egymást marják, semmint a küldetéssel foglalkoznának, de jelenleg kisebb problémám is nagyobb ennél.
- Junko-san. Legyen óvatos. Nem tudhatjuk, hogy mivel van dolgunk.  - szólalok meg halkan, bárt azért érthetően a hadnagy irányába. Mivel egy fiatal fiúról van szó, nem léphetünk fel ellenséges szándékkal...mivel egy lélekenergiával nem rendelkező furcsa fiúról van szó, már azért fontolóra lehet ezt venni. Mindenesetre, kiterjesztem érzékeimet, hogy és átpásztázom a közvetlen közelünkbe eső környezetet, hátha csak hibáztam az előbb, és valóban érezni lélekenergia-foszlányt a közelben, akármennyire is kicsi legyen, de ismét csalódnom kell. Akárhogy is, egyelőre nem lépek. A többiek le vannak foglalva a jelenettel, és senki sem néz a hátunk mögé. Jobb, ha résen van az ember, így ugyan ott maradok, ahol eddig voltam, bal kezemben lévő botomat kissé magam elé rakom, illetve továbbra is rajta tartom Aoki markolatán a kezem, s így pásztázom a környéket, úgymond őrt állva.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Febr. 27, 14:17:19 írta Watanabe Yuusuke »


Karakterlap

Minami Junko

Hadnagy

11. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 40

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 8 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sárgászöld - Testhez közel sárga, testtől távolodva színátmenetesen zöldbe válik.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
„Létezem, mert a harc éltet, és élek, hogy másokért harcoljak.”

Post szín:
#C7ADDF (főszín), #EDC0BB (Zanpuszín)


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Foszlányok - Hasadó lelkek
« Válasz #10 Dátum: 2019. Márc. 01, 19:36:33 »
Átható fénypontok övezték zöld tekintetének galaxisát. Arca komorságot tükrözött, hiszen kinek lenne eszében kimutatni bármit az idegességéből? Nem tudhatta biztosan, hogy már most repedések jelentek meg maszkján, mely ama kellemetlen érzéshullámot hivatott gátként visszaszorítani. Makacsul tartani akarta magát tervéhez, értve ezt a távolságtartás művészetére. Persze két csapatban kellett járják most a körzetet. Így talán ha összetartás aligha jellemezhette bármelyikőjüket, ám valamiféle segítséget muszáj volt produkálnia, támaszt nyújtania. A kötelességtudata nagyobb erényének számított makacsságánál, vagy egyéni problémáinál. Szóval a többieket számításba véve azon tanakodott, ő mivel válhatna hasznosabbá? Érzékelésben remekelt a legkevésbé, emiatt beljebb érve, körülnézve számára az üresség látszatnak tűnt. Megannyi szertehagyott, az utcán heverő tárgyak ellenére. Arról mondjuk halványlila gőzzel se rendelkezett, tényleg kijelentheti -e ezt így, vagy  a helyzet több, mint gondolná? Annyit biztosan tudott, körbevették nála nagyobb halak is. Tehát logikusan átgondolva akadhatott legalább egy személy, aki kompenzálhatta hiányosságát. Muszáj volt megbíznia bennük.
A hirtelenséggel kezére sikló, apró ujjaktól enyhén megugrott. Magasba szökő szemöldökökkel tekintett le az idegenre, miközben máris körülbelül két irányból kapta az utasítást. Kitől szelídebben, kitől oly gusztustalan, hogy az alak ennél „jobban” hangot se adhatott volna undorának!
Tekintete rögvest a rangban felette állóra siklott, homlokát ráncolva. Végül az kisimult, s a szemébe nézett, amit ezután Yuusuke-é követett.
- Megértem aggodalmukat, Shihōin-dono és Watanabe-san – szólt végül a tőle telhető legtiszteletteljesebben, bólintva. Jelezvén, tudomásul vette mondanivalójukat  – Szerény személyem is eképp tesz, habár semmit sem vehetünk biztosra. Se azt, hogy veszélytelen, se azt, veszélyes.
Szavait akképp formálta, csak a két illetékes hallja. Azt gondolta, jobb nem előre ítélkezni, ám de persze megmaradt józan esze. A gorombán fogalmazott kérdés nélkül is bőven odébb állt volna, s meg is tette. Egy lépés hátra, utána letérdelve egy szemmagasságba került a fiúval. Jobb kezét a biztonság kedvéért kardja markolatán nyugtatta. A ballal térdén könyökölt.
- A hasad fáj? - kérdezte nyájasan, belemenve a játékba. Magában felkészült a legrosszabbra, bármiféle sötét mágiára, hókusz-pókuszra, miután megdőltek tervei a „nem-szólok-senkihez” címszó alatt. Megtette két ismeretlennel, ha a harmadik, aprónak tűnő teremtményt nem vette számításba. Oly különösnek tűnt, oly érdekesnek. Mintha egy kapu lett volna a sejtelmes közeljövő fele, amiben biztos volt, tárt karokkal várja, csupa meglepetéssel, vagy legalábbis nem mindennapi dolgokkal.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Márc. 01, 20:34:29 írta Minami Junko »

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 200

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 729 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Elérhető Elérhető

Re:Foszlányok - Hasadó lelkek
« Válasz #11 Dátum: 2019. Ápr. 05, 21:42:55 »
"A cél nélküli erő veszélyes dolog..."

Úgy tűnik, hogy az apró falucska tényleg elég sok változáson ment át, és nem szűkölködik furcsaságokban. Mindenki gyanakodva méregeti az egyetlen személyt, aki úgy tűnik, hogy még ezen a helyen maradt. Ennek oka sokféle lehet, azonban előérzetük beigazolódni látszik…
Amint megszólították többen is az apró gyermeket, a testét átölelő kezek alatt mintha fényleni kezdene valami. Laikusok számára egyszerű kidounak tűnhet a dolog, azonban sokkal pusztítóbb hatást fejt ki néhány másodperc alatt. Az apró testet úgy szakítja le magáról, mintha csak valamiféle álruha lett volna, bőr és húscafatokat szórva maga körül, egy nagyobb robbanás kíséretében.
Akiknek jobbak a reflexei, és elég magas a helyváltoztató képessége (+3), az képes időben eltávolodni a gyerektől, más esetben vér fröccsen rá, ami mintha kissé savas lenne, és a robbanás melege is megperzseli. (Magasabb képesség ponttal rendelkezőek segíthetnek a többieknek, de egy valakinek csak egy másik személyre van ideje!)
Ahogy lassan elül a robbanás füstje, szemetek elé is tárul, hogy mi rejtőzött eddig az apró testben. A hatalmas, közel tíz méteres lidércnek tetsző lény bőre az általatok megszokottól eltérően teljesen fekete, és mintha folyamatosan hullámzana. Négy, hatalmas karommal ellátott lábon állt, feje egy nagymacskáéhoz volt hasonló, azonban teljes egészében csontos maszk borította, és az orrán több tüske meredezett az ég felé. Iszonytató üvöltés hagyta el a száját, és abban a pillanatban érzékelhetővé vált kisugárzása is, mintha csak egy villanyt kapcsoltak volna fel. Azonban egyelőre nem mozdul, mintha csak várna valamire.

(Lélektelefonon továbbra is tudtok egymással, illetve bármelyik osztaggal beszélni. Ha előbbit választjátok, mind a két posztban tűntessétek fel az interakciót, ha utóbbit, keressetek PÜben, vagy a következő mesében kaptok választ.

Kérdés esetén keressetek nyugodtan! ^-^)


Határidő: 2019.04.16. 20:00

(click to show/hide)


Karakterlap

Shihōin Souji

A Shihōin-ház XXIV. feje

Hadnagy

2. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
11 475 / 15 000

Hozzászólások: 35

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 7 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tűz elem alapú

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#816687


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Foszlányok - Hasadó lelkek
« Válasz #12 Dátum: 2019. Ápr. 08, 20:10:45 »
- Kár, hogy ez a huszadrangú senki itt helyszínen meg tudna venni kilóra. - mondta gúnyosan majd jelzés értékkel megigazította az egyik arany karkötőjét. - Ez például többet ér mint az egész életed valaha is fog a hadnagyi szalagocskáddal díszítve. - mondta gúnyos hangnemben majd a továbbiakban ügyet sem vetve az egészre haladt tovább. Furcsállta, hogy ennyire szabad szájú volt a férfi és ilyen magas lóról beszélt csak azért mert hadnagy volt. Ez ellen könnyedén tudna tenni ha belefolyna a politikai részébe a dolognak és megmozgatna egy-két szálat, de nem ért annyit maga a személy ezért csak igyekezett továbbra is figyelmen kívül hagyni majd.
Az útjuk nem sokáig volt eseménymentes ugyanis mindenféle előjel nélkül, a semmiből jelent meg egy gyermek, aki szemmel láthatóan szenvedett valamitől. Miután figyelmezteti társát, hogy jobb lenne elhátrálni, lökést érzett hátulról aminek következtében két lépést tett előre. Meglepődött arccal fordult hátra és akkor tudatosult benne, hogy az a félkegyelmű hadnagy volt az elkövető akivel korábban szóváltásba került.
- Nem is értem, hogy ennyire szánalmas entitások hogyan lesznek halálistenek hát még hadnagyok.. - forgatta szemeit majd leporolta hátsóját. Szíve szerint gondolkodás nélkül szilánkosra törte volna a férfi lábszárát, de meg volt róla győződve, hogy az nem lett volna célravezető egy kapitány jelenlétében főleg úgy, hogy az említett ráadásul a Mizushima-ház tagja is volt.
- Élvezd csak ki azt a szalagot amíg van rá lehetőséged. Aztán nehogy egy sötét, rácsos lyukba ébredj fel valamelyik reggel lábak nélkül. - pillantott még vissza fenyegetően arany íriszeivel a szőke gyerekre. Még lett volna mondanivalója, de sajnálta rá az energiát ráadásul váratlan események sokasága zavarta meg az eddig nyugalmas túrát.
A gyermek testét átölelő karok alól fény szivárgott ki. Nem értette, hogy minek következtében és, hogy miért, de egy világító has sose volt jó előjel. Ez így is volt ugyanis a gyermek váratlanul felrobbant. Még éppen, hogy az utolsó pillanatba sikerült helyváltoztató képességével elkerülni a robbanást és a mindenfelé repülő cafastokat, de még így is jutott a kezére pár csepp a vérből amely mintha enyhén savas lett volna. Undorodva törölte egyenruhájába majd a füstfelhő felé fordította fejét ahol korábban még Junko és a gyerek volt.
- Mondtam én, hogy van valami kínja. - jegyezte meg lenéző hangnembe miközben a robbanás füstje szépen lassan elült. A látvány, ami szemei elé tárult nem volt mindennapi és nem éppen erre számított. A szörny, ami egy lidércre emlékeztette nem volt olyan távol tőle ezért egy lépést hátrált, hogy biztos távolságot vegyen fel egészen addig míg nem kap valami értelmes parancsot.
- Szuper. Volt gyerek nincs gyerek, de helyette itt van ez az izé. - mondta fintorogva miközben a szörnyszülött enyhén savas vérét próbálta meg eltűntetni magáról mert enyhén szólva érezte magát meggyalázva.
- Na és akkor most mit is kéne csinálnunk ezzel a döggel? - kérdezte miközben szépen, lassan előhúzta lélekölő kardját. Nem volt a legprofibb kardforgatásból, de a shikai forma biztosan nagy segítség lesz az ellen, ami most vár rájuk.


Karakterlap

Minami Junko

Hadnagy

11. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
11 000 / 15 000

Hozzászólások: 40

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 8 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sárgászöld - Testhez közel sárga, testtől távolodva színátmenetesen zöldbe válik.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
„Létezem, mert a harc éltet, és élek, hogy másokért harcoljak.”

Post szín:
#C7ADDF (főszín), #EDC0BB (Zanpuszín)


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Foszlányok - Hasadó lelkek
« Válasz #13 Dátum: 2019. Ápr. 16, 19:55:38 »
A gyermek különös ragyogását elnézve ösztönösen felegyenesedett, de az-az átváltozás, amit konstalálás után se értett, komoly kérdésekkel árasztotta el. Utolsó pillanatait töltötte, emberszerű lényként, aztán sikerült robbanás szerűen kitörnie, neki pedig elugrania. Ám a savas vér elérte jobb kezét, beborítva az ujjakat. Kellemetlenül megrándult az arca, és szorosabban fogott fegyverére, mintha csak élete múlna rajta.
- Számomra az is kérdéses, egyáltalában az átalakulása befejeződött -e már? Vagy hogy most mire vár?
Más különben miként nevezhette volna a szó szerint egy helyben álló teretményt? Próbált a kisugárzása alapján képet kapni róla. Erőviszonyokat felmérni, majd jelen pozíciójából körbetekinteni, esetlegesen érezni -e más, hasonló lényeket is a közelben?
Ezer és egy kérdés járt a fejében. Bármit látott, kisgyermek képét öltötte magára. Ő lehajolt hozzá. Csodának tartotta, hogy ösztönei még a helyükön voltak, meg működtek legalább!
Felsóhajtott. Körbenézve, ha látta, a többiekre is ráfröccsent a vér, de komolyabb bajuk nem esett, annak rettentően örült. A belső hadakozások viszont hidegen hagyták, így a két hadnagy szócsatáját sem szakította félbe. Szerinte rájuk tartozott a dolog, neki a saját viselkedése a saját hatóköre is.