Szerző Téma: Foszlányok - Törött szárnyak  (Megtekintve 906 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Mizushima Hyousuke

Kapitány

Shinigami

12. Osztag

*

Lélektovábbképző Akadémia Kidou Elmélet oktató

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
31 900 / 45 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
Vermilion

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#8C001A


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Foszlányok - Törött szárnyak
« Válasz #15 Dátum: 2019. Ápr. 18, 22:20:31 »
Tenkai hiába intézett feléjük figyelmeztetést, a lelkek csupán zavartan bámulnak vissza, mint akik ugyan úgy semmit sem értenek az egész helyzetből, mint ahogy a shinigamik sem. Hyousuke arra tett próbálkozása, hogy a dolgok mögé lásson nem járt sikerrel, továbbra is azonos arcú lelkeknek látta őket, lélekenergia nélkül. Ez alapján két eshetőségre tudott következtetni. Olyan valaki teremtette őket, akinek tudása e téren meghaladja az övét, vagy pedig valóságosak ugyan, de létük egyben olyan jelenség is, mellyel még nem találkozott eddigi pályafutása során. A kettő nem feltétlenül zárta ki egymást. Gondolatait először Rin szakította meg, akinek tiszteletlen megszólítását Hyousuke csak egy metsző pillantással viszonozta, de válaszra nem méltatta. Csupán betudta az esetet egyszeri nyelvbotlásnak, amiről hajlandó megfeledkezni, amennyiben nem ismétlődik meg.
A helyzet rövidesen nem várt fordulatot vett. A körben álló lelkek eddig tanácstalan arckifejezését fájdalom vette át, majd hasukra tapasztott kezekkel egytől egyik elkezdtek felrobbanni, mind ahányan voltak. Az egész olyan volt, mintha valamiféle mágia hasította volna szét őket, azonban belülről. Hyousuke álcázott bombára gyanakodott, mely valószínűleg már eleve a testükben volt elrejtve, vagy pedig a lelkek csupán káprázatok voltak, melyek célja éppen annak álcázása volt, amit bennük rejtettek el. Akárhogy is, a kelepce bezárult. A robbanásból áradó forróság rövidesen elérte volna őket, menekülésre pedig nem volt esélyük, így egyetlen lehetőség a védekezés maradt. Azzal egy időben, ahogy fivére kiadta az utasítást, Hyousuke már össze is csapta maga előtt két tenyerét, hogy erőteret*1 húzzon a robbanás hulláma és a csapat közé.
Kissé kifújta magát, testtartásán azonban nem enyhített és a közvetlen veszély látszólagos elmúltával továbbra is koncentrált az akadály fenntartására.
- Állapot rendben, küldetést folytatni tudom. – Tette meg jelentését a kapitánynak, majd még hozzá tette megfigyelését. – A robbanás lélekenergia töredékeket szórt szét a környéken. Feltehetőleg a lelkekből, vagy az őket alkotta mágiából származik, többet egyelőre nem tudok megállapítani.
Nem sokáig volt nyugtuk, hiszen a mindenfelé heverő maradványok rövidesen egy entitássá álltak össze. A maszk, mely fején formálódott lidércre utalt, ám a teremtmény mintha továbbra is zavart lett volna. Egyelőre nem támadt, de ez talán csak idő kérdése volt. Az utasításoknak megfelelően eljárva, amennyiben a lény ellenségesnek bizonyulna és ártalmatlanítani kell a bestiát, mielőtt tombolásba kezdene a környéken, úgy átengedi a barikádon shinigami társait, hogy ellentámadást indíthassanak, illetve ő maga pedig felkészül a támogatásra. Mivel a lény ormányait tekintette elsődleges fegyvereinek, így felkészült, hogy azokra célozzon. Gyakorlata szerint egy Hourinnal kötné le első körben, azonban jelen helyzetben figyelembe véve a célpont méretét és fizikai erejét, nem lenne bölcs dolog magát egy lasszóval hozzákötnie, így a Shitotsu Sansen*2 használata mellett döntött, amivel az ormányokra célozva remélhetőleg oda tudja szögezni valamihez, akár a lény saját testéhez is őket, mielőtt célba vennék a többieket.

(click to show/hide)

Karakterlap

Shinozaki Amine

Hadnagy

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 600 / 30 000

Hozzászólások: 73

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 20 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Foszlányok - Törött szárnyak
« Válasz #16 Dátum: 2019. Ápr. 20, 02:18:57 »
Idegesítenek. Az egész szituáció frusztrál, főleg mert egyik kérdésünkre sem érkezik válasz, sőt, még a figyelmeztetést is úgy néz ki, hogy egyáltalán nem értik. Ez nem normális. Az egész helyzet nem az, ami csak annyit jelent, hogy nem mehetek vissza és fekhetek le aludni. Persze ha nem találnánk semmit, akkor is legalább 12 órát ugráltatnának, míg rá nem jönnek, hogy felesleges, akkor pedig már hova vissza…? Most már biztos, hogy ha végeztünk, beszélni fogok a taichou-val. Szabadnapról volt szó, ez pedig nem volt az, tehát a holnapi napot kérem! Nem mellékesen, ha nem kapom meg, akkor is horkolni fogok, ha kell az irodában, de nem érdekel. Úgyis ritkán jár be hozzám, nem mintha szívbajos lennék, és érdekelne kicsit is, hogy rajtakap-e. Megérdemlem a pihenést, és biztos, hogy beszerzek olyan hálót az ablakra, ami kizárja a pokollepkéket, és ha átjutnak rajta, lefújom valami rovarirtóval.
Már én is hajlok afelé, hogy ez az egész egy rohadt nagy csapda. Viszont, hogy kioktatást kapok a beszédemért… Érdektelenül megvonom a vállam, és ez még a jobbik válasz a részemről. Akkor is leszarom, és senki se higgye, hogy azért beszélek így, mert kint vagyunk a külső területeken. Otthon is így beszélnék, ha egy csapat egyforma klón beleállna a személyes terembe. Azt pedig inkább nem jegyzem meg hangosan is, hogy rohadtmód mindegy, milyen a stílusom, ha ezek testközelbe érnek, és már nem lesz elég távolság a fegyveres harcra. Pedig nagyon rezeg a léc, és komolyan a kapitány legnagyobb gondja a beszédstílusom?!
Homlokráncolva figyelem, ahogy kétrét görnyed mind, a robbanásra, viszont már simulnak a vonásaim.
- Ez most valami vicc ugye? – inkább fájdalmasan unott az arcom, mint zavart, ijedt, vagy hasonlók. Nem vagyok jó a kidou-ban esélytelen lenne tennem ez ellen bármit is, és még ha shikait is bontanék, körülvettek minket, egy pillanat alatt képtelen lennék akkora víztömeget generálni, hogy minden oldalról biztos védelmet adhasson. Szerencsére úgy tűnik legalább egyvalaki képes egy pajzstechnikát használni, már csak reménykedhetek benne, hogy hatásos is lesz és sikerrel jár.
A taichou szavainak hallatán egy pillanatra felsínylik a remény. Ha valahogy előadnám, hogy nincs minden rendben, talán visszamehetnék…
~ Álomvilágban élek, első dolguk lenne a 4. osztaghoz kísérni kivizsgálásra. – gondolatban felsóhajtok. Bár ott is tudnék pihenni talán, aludni biztosan nem hagynának. Nem érné meg, és sajnos van ott mélyen belül az a büszkeségnek nevezett idegesítő valami, ami nem is hagyná, hogy ilyen szánalmasan lépjek ki ebből a küldetésből.
- Még harcképes vagyok. Véleményem szerint, a mentális állapotunkat nem befolyásolják ezek a klónok, ha mégis, megvan rá az esély, hogy nem vennénk észre, amíg nem mutatkoznak szédülés, vagy hasonló tompaság, zavartság jelei. – akit bedrogoznak se mindig veszi észre. Van, aki szimplán végezne egy tevékenységet, és teljesen úgy érzékeli, hogy olyan tempóban teszi azt, mint általában, miközben a három perc helyett eltelt már egy óra is. Ha valami a mentális képességeket, esetleg az érzékeket is komolyabban befolyásolná, hallucinálhatta volna csak mindenki az iménti eseményeket, nem biztos, hogy felfedezné azonnal bárki, hogy csak egy üres utcán ugrálunk, mint az őrültek.
Csak mellékesen veszem észre, és jegyzem meg magamnak, hogy Kaiya-san nem kifejezetten vette a fáradtságot, hogy az állapotáról bármiféle információt adjon a taichounak, ám ez nem az én problémám, ha őt nem zavarja…
A maradványok összeállását ismét egy unott grimasszal kísérem figyelemmel. Túl egyszerű lett volna csak egy ránk robbanó csapdát kihordani lábon.
A parancsot hallva készülődni kezdek, miközben Kaiya-sant figyelem, aki viszont úgy tűnik, azonnal akcióba is lendül.
~ Nem úgy volt, hogy csak ha a lény támadna? – lehet én nem figyeltem oda teljesen a parancs minden részletére. Ennek elég nagy az esélye, vagy tényleg történhetett valamiféle mentális támadás, és Kaiya-sannak oda a hallása, hisz már az állapotáról se mondott semmi megerősítést.
- Shinotsuke, Yoru no ragūn! – még az utasítás szerint nem támadok, csak elmormogom a shikai parancsot, és már aktiválom is az Elemi táncot. Nagy mennyiségű víz zúdul ki a pengék körül tekergő indákból, amit azonnal elnyel a föld. Pontosabban én vezetem mindet a talpunk alá néhány méterre. Gyűjtöm, sőt, elszívom a talpam alatti föld vízkészletét is, hogy amint akcióba lendülünk, lesből tudjak azonnal támadni bármit a föld alól, jelenesetben a parancs szerint az egyik lábát, vagy ha persze előbb támadna ő, legyen elég mennyiségű víz, hogy minél stabilabb és vastagabb pajzzsal, vagy más alkalmas mozdulattal megállítsam az ormányával, vagy egyéb részével indított támadást. Még ha csak pár pillanatig is leszek képes feltartani, ha ez elég lesz kitérni a támadás hatósugarából, mindenképp megérte.