Elian Barquero

[Elian Barquero]

Név: Elian Barquero
Kor: 210 (14nek néz ki)
Kaszt: Arrancar / Espada
Rang: 5. Espada
Engedélyek:
átalakításra: Yorcsi
Espada: Yorcsi

Középhosszú fehér haja van mely szemeibe lóg. Jobb szeme acélkék azonban bal szeme az átalakulását követően is hollow szerű maradt. Maszktöredéke egy csont csík homlokán melyet haja mindig eltakar így kevesen láthatták eddig. A lyuk mely minden arrancar és hollow testén megtalálható a szíve helyén tátong. Körülbelül 160 centiméter magas és összesen 48 kgot nyom a súlya. Sorszáma amely minden Espadának van bal szeme alatt található.


Bár külseje egy gyermeké elméje több mint két évszázados. Sok mindent megélt már. Általában nem üti bele a dolgait más ügyeibe és nem szereti a felesleges felhajtást sem. Azonban ha valaki a gyermeki kinézetét hozza szóba hamar elpattannak az idegei. Mindemellett a vér látványa legyen az sajátja vagy akár másé azt az ösztönlényt hozza elő belőle amiből kifejlődött. Mindent és mindenkit el akar maga körül pusztítani olyankor, ami nem a saját fajtájához tartozik. Szeret olvasni és szeret lustálkodni is amikor csak teheti. Azonban ha parancsot kap egyből pattan. Aizenre apjaként tekintett és megrázta annak elvesztése, de az, hogy fenntartsa fajának büszkeségét valamennyire betölti az űrt lelkében. Könnyen bonyolódik beszélgetésekbe és előszeretettel közvetlen bárkivel azonban elég arrogáns és lekezelő tud lenni. Ha kedve úgy tartja a trágár szavakat is szívesen használ. Főbb célja, hogy megbosszulja a halálisteneken Aizen megölését és, hogy egyszer Ő lehessen egész Hueco Mundo ura.

Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle...

~ Hol vagyok? Mi történt??? ~ rémült gondolatok cikáztak fejemben hiszen sötétség vett körül és nem éreztem a testemet sem. Súlytalanul lebegtem a semmiben egyedül, teljesen egyedül…

Nem tudja mennyi idő telhetett el azóta, de végre sikerült kinyitnia szemeit. A fény fájón hatott világos szemeire és az első pár másodpercben nem látott semmit pont úgy ahogyan eddig. Ahogyan kezdett hozzászokni szeme a fényhez úgy rajzolódtak ki előtte az őt körülvevő tárgyak és személyek körvonalai egyaránt. Testének minden egyes porcikája fájt és fázott is. Miután látása teljesen visszatért vette csak észre, hogy számára teljesen ismeretlen helyen van és azt, hogy a fehér márványpadlón hevert mint egy eldobott játékszer.
- Végre magadhoz tértél. - hallott egy erőteljes férfihangot. Egyből odafordította fejét, hogy lássa ki szólította meg. A férfi magas volt, fehér ruhát viselt, oldalára kard volt tűzve. Haja pedig gesztenyebarna melyet hátrafésülve hordott bár egy tincs úgy látszott mindenáron az arcába akart lógni. Megijedt a fegyver láttán és a férfi láttán is hiszen annak kisugárzása erőt és pusztítást sugárzott felé. Megpróbált felállni és elfutni, de teste nem engedelmeskedett neki. Olyan érzés volt mintha egészen eddig soha nem állt volna a lábán.
- Ne félj gyermek. Biztonságba vagy. Mi a neved újdonsült testvérünk? - kérdezte őt. A gyermek szó hallatán meglepődött. Kezeit maga elé kapta és meglepődöttségére kettő vézna és apró kezet látott.
- A nevem? - kérdezett vissza értelmetlenül hiszen egyáltalán nem értette, hogy mi történik és, hogy miért kéne a neve. - Elian - mondta félve melynek következtében a férfi arcán pillanatnyi meglepődöttség suhan át, de csak egy pillanatnyi.
- Elian Barquero - mondta el végül teljes nevét.
- Üdv köztünk Elian! - köszöntötte Őt a férfi..

Így kerültem be a Númerosok hadseregébe és lettem Aizen hű szolgálója. Azonban ez sem tartott olyan sokáig... Minden megváltozott és én magam se maradhattam az a gyenge miutgráz, elérkezett a felemelkedés ideje...

- AIZEN-SAMAAAAA – ordított torkaszakadtából. Az egész csatatér belezengett ugyanis szeme láttára vetettek véget ura életének. Nem akarta elhinni azt gondolta, hogy illúzió amit oly sokszor használt már, de nem. Most valóban odaveszett, elbukott annak ellenére, hogy hatalmas erővel rendelkezett. Számos hollow és arrancar szinte egyből visszavonulót fújt és Ő sem tett másként annak ellenére, hogy el akarta pusztítani az összes halálistent.
Hueco Mundoba való visszatérését követően magába zuhant. Értelmét veszítette minden hiszen vezetőjük sem volt, aki parancsokkal láthatta volna el Őket. Kezdetét vette a felfordulás. Számos arrancar és hollow, illetve Espada ugrott egymásnak a hatalom érdekében. Sorra ölték sajátjaikat nem foglalkozva semmivel. Az se érdekelte Őket, hogy a hatalomtól való megrészegültségük akár fajuk pusztulását is jelentheti. Azonban Ő maga nem vett részt a hatalmi harcokban. Nem tervezett vezetővé válni hiszen tervei se igazán volt azt leszámítva, hogy meg akarja bosszulni Aizent. Külső szemlélőként követte figyelemmel az eseményeket ahogyan egyre nagyobb felfordulást lett úrrá a sivatagon. Mindent vér és holttestek tarkítottak és nem volt olyan napszak amikor nem folytak volna harcok.
Ekkor következett be az amire senki sem számított. Egy hollow kihasználta ezt a fejetlenséget és megragadta a lehetőséget. Harc nélkül lett a vezető és érdekes módon egyre többen hódoltak be neki. Tetszett neki, hogy a férfi a fajtájuk irtását megkerülve foglalta el a trónt ahogyan az is, hogy első dolga az volt, hogy véget vessen a belviszályoknak ezzel meggátolva kipusztulásukat. Szinte minden helyreállni látszott, de az Aizen hiánya hagyta űr jelen volt bármerre ment. A szigor sem volt akkora mint annak idején és parancsok is kevesebbek érkeztek. Úgy tűnt Sethnek csak az uralkodás számított semmi más.

Az elkövetkezendő időszak eseménytelenül telt. Seth teljes mértékben uralkodó maradt azonban ennél több dolog nem történt Hueco Mundo elcsöndesedett és kezdett elkényelmesedni is. Azonban ezt Ő nem gondolta megfelelőnek hiszen senki nem tett semmit, gyengülni kezdtek az arrancarok is hiszen a Hougyoku hiánya jelentősen visszavett a fejlődés gyorsaságából és az azzal készített arrancarok egyébként is erősebbek voltak valamennyivel a természetes úton kifejlődött példányoknál. Talán ezért is döntött úgy, hogy elhagyja Las Noches falait és a sivatagot fogja járni. Azonban a sivatag sokáig nem volt hű társa ugyanis a Menosok Erdejében kötött ki. Itt találta a legtöbb lidércet akiket gond nélkül fel tudott falni a nagyobb erő érdekében. Egy távolabb eső barlangba táborozott le és nevezte ki lakhelyéül majd nap nap után sorra falta fel az összes lidércet amely odatévedt.
Egy nap úgy döntött távolabb merészkedik és új vadászterület után néz ugyanis kezdték elkerülni a környékét. Hamar híre ment, hogy valaki sorra öli őket így igazából nem is tehetett mást. Ahogy haladt előre a magas fák között számos Menosra lett figyelmes ahogyan egy csoportba tömörülnek majd a semmibe lőnek elég sok cerot. Érdekesnek találta a dolgot így mindenképp meg akarta tudni, hogy mégis mi történik ott. Mikor közelebb ért egy három főből álló fejlettebb adjuchasra lett figyelmes. Valószínűleg Ők parancsoltak a menosoknak akik minden cerojukkal egy össze vissza ugráló, sérülésekkel tarkított öreg kinézetnek örvendő arrancart próbáltak eltalálni.
- Ti meg mégis mit műveltek? - vonta kérdőre a három adjuchast akik rémülten kapták fejüket a hang irányába. Azonban ahelyett, hogy ijedtségükbe elszaladtan volna hangos kacagásba törtek ki.
- Mégis mi akarsz itt egyedül? Talán Azt akarod, hogy Téged is felfaljunk? - kérdezte a középen álló, ember oroszlán hibridre emlékeztető lény tőle. Meglepő volt számára ez a magatartás hiszen az arrancarok parancsolhattak az alattuk lévő kifejletlen egyedeknek legalábbis eddig így élte az életét.
- Mégis mit képzelsz kivel beszélsz te söpredék? Arrancar vagyok te féleszű..- vonta kérdőre őket ismét amire szintúgy hangos nevetés volt a válasz.
- Azok az idők véget értek kölyök, Aizen meghalt vele együtt a törvények is. Ráadásul Te csak egy gyerek vagy. - mondta ugyan azon személy kuncogva. A gyermek szó hallatán hamar ideges lett. Kardot rántva rontott nekik azonban út közben az egyik Menos ceroja zavarta meg. A három adjuchas továbbra is hangosan kacagtak azonban Ő ezt nem akarta annyiba hagyni hiszen semmibe vették csak azért mert gyermek testtel van megáldva.
- El fogtok pusztulni itt és most görények. - mondta higgadtan majd a sonido segítségével a jobb oldali mellett száguldott el miközben kardját gond nélkül tolta át annak nyakán. A fej halk puffanással ért földet majd pár másodperc múlva apró lélekrészecskékre is bomlott ezzel jelezve társainak, hogy véget ért az élete. Azonban még mielőtt azok bármit is tehettek volna a Camuflar nevű képességének köszönhetően eltűnt előlük, beleolvadt környezetébe. Ellenfelei rémülten kapkodták fejeiket azonban sehol sem találták Őt.
- Nevetséges korcsok vagytok mind. - jegyezte meg majd egy vízszintes vágással az Ő fejüket is eltávolította testüktől. Ezt követően egy suhintással eltávolította a fegyverére került vért és a félholt arrancarhoz sietett miközben feloldotta álcázó képességét..
- Miért nem futottál el? - tette fel az egyetlen kérdést amely foglalkoztatta hiszen nem voltak erős ellenfelek ráadásul ahogy az a három életét vesztette a Menosok is odébbálltak.
- Mert meg akartam halni. Ezért jöttem ide. Megszégyenültem és nem láttam értelmét az életnek. - mondta a földön fekvő férfi saját vérében fürödve.
- Mégis mitől szégyenültél meg? - kérdezte értetlenül hiszen nem tudott olyan helyzetet elképzelni ahol egy arrancar jelenleg meg tud szégyenülni.
- Számos társunk köztük a legtöbb Espada is eltűnt vagy meghalt. Seth pedig gladiátor küzdelmekkel próbálja kideríteni kik lennének a legalkalmasabbak a megüresedett pozíciók betöltésére. - mondta egyre halkabban a férfi, látszott rajta, hogy nincs már sok hátra neki.
- Te pedig veszítettél mindenki előtt.. - értette meg a dolgot. Kardját a magasba emelte majd egy határozott mozdulattal szíven szúrta a haldoklót, aki széles mosollyal az arcán fogadta a halált.
~Vajon mégis mennyi ideje lehetek távol mindentől ha ismét a kipusztulás szélére került fajunk? ~ gondolkozott miközben elindult vissza Las Nochesbe.

Körülbelül két napba telt mire gyalog minden egyéb gyorsítás nélkül meg nem érkezett. Nem érezte szükségesnek a nagy sietséget hiszen számos arrancar élhetett még, voltak egy páran eddig is tehát biztos volt benne, hogy folyni fog még a szelektálásos harc mire odaér. Így is volt. Amikor megérkezett akkor is éppen heves harc folyt és mint megtudta az Quinto Espada címért. Nem éppen a legmagasabb pozíció, pont középen állt a ranglistán, de úgy gondolta, hogy ha sikerrel jár az is megfelelő lesz számára.
- A győztes az én ellenfelem lesz. - kiáltotta el magát gondolkodás nélkül amire számos jelenlévő odakapta a fejét még maga Seth is, aki a harctér mögött egy pódiumon foglalt helyett és érdeklődve követte figyelemmel a harcokat.
- Nocsak, Elian Te még élsz? - kérdezte Seth meglepődötten amiből az jött le számára, hogy eltűnését inkább halálesetnek vették tudomásul az elmúlt időszakok eseményeit követően.
- Ez csak természetes. - legyintett majd elfordult és az egyik közelebbi fal irányába indult el, hogy helyet foglalhasson ott amíg tart az aktuális harc azonban útját állták.
- Várd ki a sorod kölyök, hamarabb itt vol...- azonban befejezni már nem tudta ugyanis Elian keze csuklóig eltűnt annak mellkasában.
- Ki engedte meg, hogy megszólíts féreg? - kérdezte a halottat majd kihúzta belőle kezét. - Esetleg valaki követné? - tette fel a kérdést ördögi, széles mosollyal az arcán miközben aktiválta ismét a Camuflar képességét aminek következtében az Őt körülvevő összes arrancar szeme elől eltűnt majd a semmiből jelent meg miközben két arrancar fejét is levágta majd ismét eltűnt.
- Szuper, akkor, aki nem akar meghalni takarodjon. A szükségesnél több fajtám béli vérét nem szívesen ontanám hisz így is elég kevesen maradtunk. - mondta majd megszüntette a képességének hatását. Meg sem lepődött azon, hogy mindenki eliszkolt csak az éppen harcolók maradtak és a nézők.
- Vehetjük úgy, hogy visszaléptek? - fordította hátra fejét és egyenesen Sethre pillantott, aki csak egy bólintással jelezte beleegyezését a dologba.


A harc hamar véget ért. A győztes fél percek alatt elintézte ellenfelét ressureción kiengedése nélkül is. Teljes mértékben elsöpörte a gyengébb arrancart majd holtteste felett hangosan felkacagott és kardjával Elianra mutatott, hogy Ő lesz a következő. Ő ezt a jelenetet rezzenéstelen arccal nézte végig majd felállt és lassan odasétált.
- Remélem befejezted az előadást. - jegyezte meg neki majd leengedett kezekkel várta, hogy mégis mi fog történni.
- Te is így fogod végezni. - mondta nyugodtan ellenfele majd pislogásnyi időt sem hagyott támadásba lendült. Egyenesen a nyakát vette célba azonban túl kiszámítható és lassú támadás volt ahhoz, hogy ez eltalálja vagy megsebezze. A sonido segítségével játszi könnyedséggel kerülte ki a támadást majd továbbra is csak állt egy helybe. Nem az idegesítés volt a célja hanem az, hogy kiismerhesse a mozgását ellenfelének, aki szüntelenül rohamozott mintha soha nem fáradna el még úgy sem, hogy az imént már harcolt.
- Csak futni fogsz te féreg? - ordított rá az ellenfele majd azt követően a sonido segítségével mögé került és vágás helyett egy rúgással kényszerítette földre a gyermek testtel rendelkező fiút. Hangosan koppant a feje a márványpadlón amit a már korábban meghalt arrancarok vérének mocska borított. Bal szemöldöke fel is szakadt a vér játszi könnyedséggel borította be hófehér arcát. Azonban nem volt ideje szusszanni ugyanis a következő támadás még a földön érte őt, ellenfelének kemény sípcsontja ékelődött az oldalába és tört darabokra pár bordát mielőtt teste a szemközti falnak csapódott volna. Hangos csattanás és a fal megrepedése jelezte megérkezését majd egy halk nyögés. Meg se fordult a fejében, hogy ellenfele ekkora fizikai erővel rendelkezhet a gyorsasága mellé és ezzel sikerült is meglepnie Őt. Nehezen tudott csak feltápászkodni, A korábbi fejsérülése továbbra is vérzett és szédült is tőle. A falnak támaszkodva tudott csak megállni lábain. Oldala szúrt tudta, hogy ha nem csinál valami hamar életét veszi ellenfele, aki ismét támadásba lendült.
Ökle súrolta az arcát éppen hogy ki tudta kerülni. Az ököl hatalmas lukat ütött a falba melynek törmelékei nyakába hullottak viszont a támadás nem merült ki ennyibe. Ellenfelének bal térde ékelődött a gyomrába. Nyál és hányás egyvelege folyt szájából miközben ellenfele gondolkodás nélkül megragadta a fejénél fogva és elhajította őt. Ismét a márványpadlón volt. Teste nem akart engedelmeskedni neki csak feküdt mozdulatlanul, zihálva.
- Azt hittem, hogy ezért ennél többre vagy képes kölyök. - mondta gúnyosan a robusztus szörnyeteg, aki most már kardjával kezében közeledett hozzá, hogy bevigye a végső csapást. Egy pillanatra rémület lett úrrá rajta hiszen nem akart meghalni főleg nem itt és nem ennyi szem láttára. Camuflar képességét alkalmazta bár tudta, hogy ezzel csak pár másodpercet nyerhet magának. Így is volt ugyanis ellenfele csak pár másodpercig torpant meg majd hangosan felkacagott.
- Azt hiszed, hogy ez az ócska trükk ellenem működni fog úgy, hogy a földön fekszel és csak hálni jár beléd a lélek? - szinte ordított ahogyan közeledett viszont arra nem számított, hogy ez csak elterelés volt ahhoz, hogy fel tudja oldani valódi alakját.
- Venga, Kraken! - adta ki a parancsot fogai között kipréselve aminek következtében hatalmas mennyiségű lélekenergia tört elő testéből amely felkavarta a port és vért a padlón, ami körülvette őt ezzel enyhe felhőbe burkolva testét eltakarva az átváltozás folyamatát a kíváncsi szemek elől.
- Nocsak még képes voltál ilyesmire? - kérdezte széles mosollyal az arcán a fiút majd ismét támadásba lendült. Mikor odaért feje fölül indított egy egyenes, függőleges vágást lefelé egyenesen a fiú fejére abban reménykedve, hogy az kettévágja koponyáját. Azonban nem az történt amire számított. Kardja hangos koppanást követően állt meg, de nem a fején hanem tenyerében.
- Azt hiszem, hogy most én jövök. - sziszegte majd egyetlen laza mozdulattal kitépte kezéből a kardot és elhajította majd a derekából frissen kinőtt csápok egyikével gyomron csapta aminek következtében ugyan azon fal felé repült ellenfele amibe korábban Ő maga ékelődött bele. Azonban még mielőtt az becsapódhatott volna felette termett és egy jól irányzott gyomor rúgással a padlóval tette egyenlővé szerencsétlen ami hangos reccsenéssel jelezte, hogy megadta magát a közel száz kilós testnek. Viszont ennyivel nem elégedett meg. Arca előtt vörös fény gyúlt, egy cerot engedett útjára viszont az már nem ért célba ugyanis ellenfele a felkavart port kihasználva kardjáért ugrott, hogy Ő is szabadjára engedhesse igazi alakját és erejét.
Hangrobbanás és erős széllökés követte a feloldást. A férfi kinézete így egy bikára emlékeztetett, közel sem félelmetes megjelenéssel. Homlokából két egy méteres szarv állt ki, arcát beborította maszkja lábai pedig pataszerűvé váltak amelyeket szintúgy csontréteg borított.
- Remélem tisztába vagy vele, hogy hasztalan volt feloldanod? - kérdezte ellenfelét lekezelően, aki hangosan felkacagott majd eltűnt a fiú szeme elől. Amikor ismét előkerült a háta mögött jelent meg és egyik szarvát oldalába fúrta tövig. Hangosan felordított a fájdalomtól és nem értette, hogy mégis hogyan tudta egy egyszerű szarvval áttörni az ő ressureción által biztosított nyálkás páncéllal borított testét amely alatt elhelyezkedett az eredeti teste is amit viszont a hieroja védett. A sonido segítségével elmenekült a következő csapás elől, de oldala súlyos sérülést szenvedett aminek következtében szüntelenül vérzett. Hiába gyógyultak meg a korábbi sérülései máris sikerült beszereznie egy újat, ami veszélyesebb is volt az eddigieknél. Kicsit megrogyott, egész testében érezte a fájdalmat ismét nehézkesnek érezte testét, levegőhöz is nehezebben jutott.
- Akkor itt lenne az ideje befejezni nem gondolod? - kérdezte miközben ördögi mosoly terült el arcán. Még egyik képességét sem használta így az ellenfele nem tudhat róluk. Ami azt jelenti, hogy nyerhet ha elég ügyes.
- Úgy ahogy mondod itt az ideje, hogy megdögöljél végre. - mondta nyugodtan és lekezelően ellenfele majd ismét támadásba lendült.
- Difícil Entintar – suttogta el a képessége nevét majd egyenesen ellenfelére engedte ki a szájából távozó fekete tintafelhőt majd mögé került és most ressureciónjának másik képességét alkalmazta. - Plomada - mondta ki a képesség nevét majd a tintafelhőbe köpte a következő adag sűrű folyadékot. Miután a füst elült és láthatóvá vállt ellenfele az csak a földön feküdt levegő után kapkodva és mosolyogva hiszen nem kevés plusz súlyt kapott testére ráadásul a tintafelhő által kibocsátott bódító szer is hatni kezdett..
- Elbíztad magad. Azt hitted mindent megmutattam neked az erőmből, de eddig egyetlen képességemet se használtam mióta feloldottam a ressureciónomat. - mondta monoton hangon miközben a férfi mellé lépdelt majd letérdelt mellé. A férfi szeme rémületet tükrözött ami beteg mód tetszett neki hiszen egy hajszálon múlott az élete, ami éppen az Ő kezében volt.
- Az egyetlen, aki itt meg fog halni az Te vagy. - mondta komoran majd egy határozott csáp lendítéssel a padlóval tette egyenlővé annak koponyáját.
- A győztes és az új Quinto Espada, Enial Barquero! - állt fel Seth a helyéről majd adta tudtára mindenkinek, hogy mégis mi történt most. Elian felállt és a tapsoló tömeg felé fordult. Elzárta ressureiónját majd szó nélkül elájult.

Rémülten ült fel az ágyában. Csak ekkor tudatosult benne, hogy már nincs veszélyben hiszen nyert. Viszont súlyosan megsérült. Letépte magáról a takarót és csak ekkor látta, hogy sérülései egytől egyig el voltak látva. Számos fásli borította apró testét. Sóhajtott egy nagyot majd felállt. Magára öltötte a vadi új egyenruháját hiszen a korábbi szinte teljesen tönkrement a harc során.
Miután elhagyta a szobáját vette csak észre, hogy egy vadonatúj helyen van, egy toronyba, ami még új volt számára. Ekkor jutott eszébe az is, hogy a harc győztese lett az új Quinto Espada. Széles mosoly terült el arcán örömében azonban a rangját jelző tetoválást még nem kapta meg ezért gyorsan el is indult, hogy azt elintézze. Az ötös számjegy bal szeme alatt kapott helyet viszont kisebb méretben mint társai jelzése majd ezt követően visszatért szállására, hogy tovább pihenjen hiszen ez a harc fárasztóbb olt mint ahogyan Ő azt gondolta az elején.

~ Képesség(ek)
Camuflar (álcázás): Képes felvenni a környezete színeit, illetve képes bőrfelületét is az adott környezethez igazítani tehát tapintásra is olyan lesz. A szemek elől teljesen képes eltűnni, de lélekenergiáját nem képes elrejteni annál jobban mint amennyire alapból képes maga a karakter. Megfigyelésre vagy lesből támadásra is tökéletesen alkalmas képesség. Hátránya, hogy mozgás közben elmosódik a mintázata ugyanis idő kell míg felveszi a másik színt.

~ Zanpakuto
Neve: Kraken
Parancsa: Venga, Kraken! (Bújj elő, Kraken!)
Resurrección: Emberi teste megmarad azonban derekából négy polip csáp nő ki. Teste rugalmasabb lesz, könnyebben mozog és csápjait tudja támadásra vagy akár védekezésre is használni ugyanis hieroja védi a csápokat is. (aktuális hieró pontoknak a felével érvényes ez, illetve támadása a pusztakezes harcra tett pontokkal egyenlő.)
Maszkja visszakerül arcára amely egy semmire sem emlékeztető fedőként üzemel két lyukkal a szemeinek.  Testét nyálkás, rugalmas anyag borítja be nyaktól lefelé (polip testével megegyező anyag) amely gyengíti a fizikai támadások okozta sérülést. ( ressura tett minden 5. pont után 1 pontot.)


Támadások:

Difícil Entintar (Trükkös Tinta): A szájából sűrű, fekete tintafelhőt lő ki az ellenfélre amely tökéletes elterelésre vagy akár menekülésre is. Azonban nem csak erre alkalmas ugyanis a tinta erős nyugtató hatású szert tartalmaz, ami megemeli a GABA neurotranszmitter szintjét az agyban, ezáltal nyugodtságot, ellazultságot okoz. A GABA a szervezet természetes nyugtató anyaga. ( Ez a hatás maximum 1 körig érvényes és 3 körnek kell eltelnie ahhoz, hogy a szervezete újra reagáljon a hatásra.)

Plomada (Nehezék): Szintúgy tintát lő ki az ellenfélre, de sűrű folyadék formájában. Ha eltalálta az ellenfelet vagy bármi mást akkor a tinta súlykén nehezedik rá ezzel nehezítve a mozgását. (3 ressureción pontonként 1,5 kg.)

~Szeret - Nem szeret

+ Csendbe figyelni
+ Lustálkodni
+ Másokat idegesíteni
+ rangját
+ a vér szagát

- ha lenézik gyermek kinézete miatt
- parancsmegtagadást
- shinigamikat
- Aizen halálát
- Seth semmittevését

~Felszerelés
Mindig magánál tart egy zacskó gumicukrot amit csak akkor bont ki és fogyaszt el ha valamilyen érdekes eseménynek lehet szemtanúja.

[Neliel Tu Oderschvank]

Üdvölet! :3

Szépen összefoglaltad a karakter eddigi életét, érdekesen lett tagja az Espadanak. Úgy érzem ő se nagy Seth rajongó.
A képességeid is rendben vannak, az engedélyekbe se tudok belekötni, így természetesen a karaktert elfogadom!

Szint: 3. szint
Lélekenergia: 15000 LP
Kezdőtőke: 4000 ryou

A pontozás: Indulásként kapsz minden képességedre 1-1 pontot, ezen kívül pedig szabadon eloszthatsz 48 pontot (30 pont az LP-d után, 15 pont Espada rang miatt, és 3 pont Las Nocheshez tartozás végett) a képzettségeiden, amik a következők:

• Fegyverforgatás
• Pusztakezes harc
• Helyváltoztató képesség
• Hollow képességek
• Resurreccion
• Hierro

Ezen felül szinted után 3 pont jár Reiryoku kezelésre, amit a következő másodlagos diszciplínák között oszthatsz el:

• Erő
• Ügyesség
• Gyorsaság

Elosztott pontjaidat itt jelentsd le!
Kellemes játékot! ^-^

Tájékoztató újoncoknak ❀ Kasztok és Pontok ❀ Színválasztó ❀ Avatáralany foglaló ❀ Újdonságok ezen a fórumon