Sleeping Tower | Elian tornya

[Elian Barquero]

Miután elfoglalta a Quinto Espada helyét használatba is vette a korábbi Espada által használt tornyot. Számos átalakítást végzett vagy éppen végeztetett rajta mire elérte azt az állapotot és kinézetet amivel Ő maga is megelégedett. Számos kelléket csempészett át az Emberek Világából hiszen ott ahol Ő él nem gyártanak semmit a halottakon kívül. A helyiségek elhelyezkedésén nem változtatott csak a kinézeten és berendezéseken.

A hálószoba továbbra is a legfelső emeleten foglal helyet. Szinte mindent kidobott belőle és kevés dolgot helyezett el benne. A szoba közepén található az ágya míg annak baloldalán a falon egy kisebb polcrendszer lett kialakítva amin kardját is szokta tartani. Ruháinak az egyik sarokban egy állvány szolgál tárolóként.

A fürdőszobába vezető fekete faajtót lecserélte egy fekete üvegajtóra amin csak egy fogantyú található kilincs gyanánt. A fürdőszoba átalakítás is olyan nagy munkát igényelt mint a hálószobáé ugyanis teljesen már burkolást, illetve eszközöket helyezett el benne. Azonban ezen is látszik egyszerűsége ugyanis egy kézmosón, zuhanyzón wc-n és a tükrön kívül csak egy falra rögzített törülköző tartó található itt..

A nappali is maradt a helyén tehát megmaradt a 2. emeleten. A bársarok kivételével itt is minden átalakíttatott és így most középen található egy L alakú kanapé vele szemben pedig egy falra szerelt szekrénysor melynek közepén megtalálható a nagy képernyős tv is besüllyesztve a falba. Ezeken kívül még található 1-2 lámpa, illetve egy álló tükör is.

A 4. emeleten található 4 szobát is kipucolta amelyek az esetleges fracciónoknak vannak fenntartva. jelenleg egy matrac a földön, egy kisebb szekrény és egy szék található csak mindegyikben. Úgy van vele, hogy majd a következő tulajdonosa kitalálja mit helyez el benne.

Talán a konyha az a rész, ami a legnagyobb átalakítást kapta. Egy hatalmas ablak került be, illetve órási pult és a szekrények is hatalmasak amikben tárolja a tányérokat és a poharakat. A hűtő a szekrénysorba lett beépítva míg a főzőlap a pultba. Az étkező is itt található ugyanis a pult egyik felén végig bárszékek találhatóak, szám szerint 5.

[Adrián Ruiz]

Egyszer öt az mindig öt

Csak nem egy hét telt már el Sethnek azon viadala óta, amivel az új Quintót kívánta kiválasztani. Jómagam nem kívánok ilyen barbár játékokban részt venni, ami kitűnően szemlélteti fajtánk bestiális mivoltát. Csupán a lelátó szélén, a falnak támaszkodva szoktam figyelni. Nem a küzdelem végkimenetele érdekel, felőlem akárki lehet az Espada. Inkább információt gyűjtök Las Noches lakóinak harci képességeiről, ha esetleg valamelyikkel szervezett harcon kívül akadnék össze. Az, hogy közben azt szemlélhetem, amint a szörnyek inkább egymást mészárolják le az emberek helyett, csak a bónusz. Egy sóhaj hagyja el a számat.
- Hera-sama, és még ezeket akartad megmenteni…
Motyogok félhangosan az orrom alatt, miközben hanyatt fekszek az ágyamon, az eseményekre visszagondolva. Legelső Espadám volt a mintapéldája fajunk tragikus kettősségének. Bár jómagam sosem találkoztam ezzel a bizonyos Aizennel, aki állítólag az aranykort hozta el, mikor Las Noches a legerősebb volt, mindez csupán művi kreáció volt. Aizen – és így a Hougyoku – távoztával ezek a mesterséges arrancarok, hírtelen kapott erejükkel nem tudva mit kezdeni, hamar egymásnak fordultak és megindult az a dekadencia, aminek a mostani állapotokat is köszönhetjük. Egykori Espadám az olyan, természetes úton létrejött arrancarokban látta a megoldást, mint amilyen én is vagyok. Hogyan képviselhetném a jövőt azonban egy olyan elátkozott fajnak, akikben nem is hiszek? Újabbat sóhajtok, ezúttal azonban szinte be sem fejezem, érzem, amint valaki oldalról bökdösi a karomat.
- Onii-chan, valami baj van?
Oldalra fordítom a fejem, hogy Ninára nézzek, miközben válaszolok neki.
- Nem, minden a legnagyobb rendben van. A legnagyobb rendben…
Ismétlem el a mondat második felét, mintha sokkal inkább magamat kellene meggyőznöm erről. Hát persze, hiszen már én sem ugyan az a valaki vagyok, mint amikor még idekerültem. Csakúgy, mint ahogy akkor Hera-sama támaszt jelentett nekem ebben a barátságtalan világban, most már én is ugyan ezt a szerepet töltöm be másnak. Felkelek, majd megpaskolom két kézzel az arcomat, mintha fel akarnám ébreszteni magam.
- Egy kis dolgom akadt, ahová nem jöhetsz most velem. Légy jó addig és ne tegyél semmit tönkre a szobámban!
Majd ezzel a lendülettel már a folyosón lépdelek, új tervekkel fejemben. Az-az új Espada, úgy tűnt Seth ismeri őt. Meg akarok bizonyosodni valamiről, és ennek leggyorsabb módja, ha magam járok utána. Nem Sethhez igyekszek azonban, helyette ideje látogatót tennem a régi tornyomba. Kimegyek a folyosó végén lévő ajtón, ami a Segunda és Tres torony közötti hídra vezet. Nem áll szándékomban azonban végig is menni rajta. A megfelelő ponthoz érve átugrok a korláton, hogy a két torony között zuhanjak, majd talpam alá gyűjtve a lélekrészecskéket, így siklok tova a Quinto toronyhoz. Korábban számtalanszor végrehajtottam már ezt a manővert, mikor még Anida fracciónja voltam és Eliananál vendégeskedtem. Mikor megérkezek úti célomhoz, lelassítok, majd elkezdem közelebbről vizsgálni a falat. Meg is találom azt az alig észrevehetően kitüremkedő részt, amit kicsit megmozgatva feltárul a titkos bejárat. Még magam vájtam ezt a járatot Hera-sama idejében, amikor észrevétlenül az emberek világába akartam szökni, vagy épp onnan visszajönni. Még szerencse, hogy Las Nochesben ilyen vastagok a falak. Az alagút másik végén szintén áll egy hasonló rejtekajtó, ami már kicsit nehezebben nyílik, de végül csak megadja magát, így régi szobámban kötök ki. Egy matracra érkezek a minimalistán berendezett szobában. Nos, nem mintha sokkolna a látvány, hiszen annak idején jómagam pakoltam ki a holmimat és hagytam el a tornyot azzal a tudattal, hogy talán sosem térek vissza ide, mikor Anida haláláról kaptam hírt. Visszahelyezem a fedőlapot a nyílásra, majd felfedező útra indulok, hogy megkeressem a torony új urát, amennyiben itthon tartózkodik. Első utam a nappaliba, majd a konyhába vezet. A helyiségek elrendezése maradt a régi, azonban eltűnt a mindent átható lila színhatás, ami Anida stílusára oly jellemző volt. Minden letisztult, nincs túlcicomázva, többnyire a semleges színek dominálnak. Ezek már elárulnak némi dolgot az Espada jelleméről, akinek továbbra sem lelem nyomát, így már nem sok hely maradt, ahol kereshetem. Az emeleti hálószoba a múltban is olyan hely volt, ahová csak ritkán jártam, hiszen nem zavartam Espadáimat, hacsak nem volt szükséges. Óvatosan benyitva meg is pillantom a ház urát, aki a szoba közepén található ágyon alszik. Kétséget kizáróan ugyan az a fiú, aki nem sokkal ezelőtt legyőzte azt az izomagyú melákot, aki minden bizonnyal rémes Espada lett volna. Önmagában azonban ezért még nem mondok köszönetet, hiszen még nincs elég rálátásom, ő miféle alak is lenne. Vállaimmal és nyakammal körző mozdulatokat teszek, amint előkészülök. Nem csupán a szokásos színjátékomra, de arra is, ha esetleg gyorsan kellene elhúznom a csíkot. Sonídot használva saját magam többszörös képmásait hagyom szerte a szobában*, különféle drámai pózokban, a lehető leghitelesebb megtévesztéshez. Végül, ha erre eddig nem ébredt volna fel, torkomat hangosan megköszörülve nekikezdek.
- Ez itt az Exequias! Körbe van kerítve! Csak tegye, amit mondok, válaszoljon a kérdésekre és nem esik bántódása!
Kiáltozásom közepette ugyan azzal a színpadias hanglejtést és túlzott gesztikulálást alkalmazom, melyet régen is álarcként hordtam a maszkomon felül.

(click to show/hide)

Shunkan Lou
Magyar név: A pillanat után
Leírás: Sonidora alapuló technika, ahol a használó minden sonido használat után lélekenergiával feltöltött, mozdulatlan utóképeket hagy maga után. Így tökéletesen alkalmas, hogy átverje az ellenfelet, ha a használó is mozdulatlan marad és "elbújik" az utóképek között.

[Elian Barquero]

Egyszer öt az mindig öt

kivéve amikor nem

Körülbelül egy hét telhetett el mióta majdnem az élete árán kiharcolta magának a Quinto Espada rangot. Nem gondolta volna, hogy ennyire necces meccs lesz mert a szerencsén és a jó időzítésen múlott csak az, hogy Ő nyer. Ha első képessége célt tévesztett volna akkor most nem Ő uralná az ötös számot és tornyot. Sok munkába és fáradtságba került mire saját szájízére alakította az elhagyatott tornyot, ami még az előző Espada ízlése szerint volt berendezve. Számos alapanyagot az Emberek Világából kellett kilopni vagy éppen megvennie, ami tegyük hozzá eléggé megkopasztotta vagyonát, de hát a sivatagban nem is volt más amire költhetett így nem bánta a dolgot.
Mióta Espada lett élete nem változott sokat csak a folyamatos hollowk evését átvette az egész nap való alvás. Kényelmesebb volt az ágya mint nem olyan rég az a barlang amibe beköltözött a Menosok Erdejében. A csend is szokatlan volt még számára, de élvezte és amikor csak tehette aludt vagy a kanapén hevert és filmeket nézett a televízión amit még Ő maga sem tud hogyan sikerült észrevétlenül kicsempésznie a boltból.
A mai napi teendői is kimerültek a táplálkozásban és az egész napos hempergésben. Csak enni és fürdeni mászott ki az ágyából, de amint végzett ezekkel már feküdt is vissza. Nem tervezett eleinte aludni csak fetrengett és egy bútorüzlet újságát lapozgatta unottan hátha talál magának valami csinos kis bútort vagy akármit, ami megtetszik neki, de sajnos nem így történt. Nemtörődöm módon dobta le ágya mellé majd átfordult a másik oldalára és pár perc elteltével mély álomba szenderült.
A sonido jellegzetes hanghatására lett figyelmes, de nem ébredt fel, azt gondolta, hogy ezt is álmodja. Lomhán megfordult ágyában majd szörcsögve, enyhén horkolni kezdett amikor egy ismeretlen ordítás riasztotta fel álmából. Rémülten ült fel az ágyon és pislogott körbe, hogy még mi történhetett hiszen biztos volt benne, hogy senki se engedett be a toronyba mielőtt elaludt volna. Mivel még félálomba volt látása nem volt az igazi, homályosan látott mindent maga körül beleértve a sok alakot is, akik körbevették.
- Mi a sivatagi tevenyereggyártó kisiparos rothadó talpát kerestek itt Ti nyomorultak? - ordított vissza a vele is kiabáló ismeretlen alaknak. Nem igazán tulajdonított külön figyelmet annak, hogy az Exequiast emlegették hiszen nem tett semmit amiért azoknak itt meg kellett volna jelennie ha meg mégis akkor maximum vörösre festi át a szobát.
Pár perc elteltével kitisztult látása és sikeresen fel is ébredt, de úgy mint még soha. Ekkor tudatosul benne, hogy az Őt körülvevő alakok ugyan azon arrancar képmásai, aki pontosan vele szemben helyezkedett el. Mérgesen pattant fel az ágyra a maga 160 centiméteres magasságával majd nyúlt egyből a kardjáért.
- Hát Te meg ki az Isten átka vagy? - kérdezte ingerülten miközben karját folyamatosan húzta ki a tokjából. - De, ami a legjobban érdekel, hogy mégis hogy a vihar verte ló falloszába jutottál be ide? - húzta fel szemöldökeit miközben bal szeme, ami arrancarrá válása óta ugyan úgy hollow szerű volt megrándult. Ebben a szent másodpercben az ágyon futva indult meg a férfi felé, hogy egy jól irányzott ütéssel fejbúbon verje az illetőt kardjának tokjával. Ha a férfi menekülőre fogja fut utána…

[Adrián Ruiz]

Egyszer öt az mindig öt

Bár a klón szoborpark elhelyezése már eleve jár némi felhajtással a torony ura nem kifejezetten reagál rá, csupán másik oldalára fordul horkolás közepette. Vagy nagyon jó alvó, vagy pedig tisztában van ugyan a jelenlétemmel, de túl lusta, vagy túl magabiztos, hogy foglalkozzon vele. Nos, rövidesen kiderül, melyik. Hangos ébresztőm megteszi hatását, így most már biztosra vehetem, hogy megszereztem a figyelmét. Meg is ereszt egy igen cifra jelzőkkel megspékelt kérdést, azonban nem lesz ez így jó, ugyanis nem azért jöttem el idáig, hogy én legyek csak az, akitől kérdeznek. A dolgok nem egészen alakulnak a legjobban, de mégis, mire számítottam egy arrancartól? Még egy utolsó próbát adok a színjáték fenntartásának, bár nem fűzök hozzá nagy reményeket.
- Ugyan, uram, csupán egy kis rutin ellenőrzés. Nem kell vérontásba torkollania, ha nem muszáj. Lássuk csak, kezdjük azzal, pontosan hol is tartózkodott eddig, mielőtt Espada lett volna?
Egyszer csak hírtelen felugrik két lábra az ágya tetején és korábbi stílusában folytatva tovább kérdezősködik, miközben megindul felém kardját fogva.
- Hogy miként jutottam be ide, legyen egyelőre az én titkom, de talán elárulom, ha cserébe előbb sikerül csillapítanom a kíváncsiságom.
Nem vagyok éppen harchoz való hangulatban, de azért sonidoval lépek oldalra egyet a csapás elől. Mivel egyelőre csak a kard tokjával támad rám, feltételezem nem szánja halálosnak, de azért nem szeretném kipróbálni, milyen érzés lenne. Már csak azért sem, mert összelapítaná a hajamat. Igazán megnézhettem volna egyébként, hogy mégis milyen erős ez az Espada, amíg még aludt. Így már cseppet problémásabb, de hát hol maradna akkor az izgalom, nemde?
A kikerülés után nem támadok ellen, csupán kicsit távolabb perdülök. Talán megérne egy próbát, hogy hozzám mérten, többé-kevésbé értelmes választ is adjak pár kérdésére, hátha megelégedne vele és utána szívesebben beszélgetne csapdosás helyett.
- Nem valami szép fogadtatás, mit ne mondjak, hát így kell a vendéggel bánni? Bár, ha bizonyos szempontból nézzük, te vagy a vendég itt.
Mondandóm mellé sejtelmesen vigyorgok, némi hatásszünettel, mielőtt megmagyaráznám, mire is célzok pontosan.
- Hogy ki az „Isten átka” lennék én? Nem feltétlen jársz messze a megoldástól. Nos, azt hiszem, mivel én tisztában vagyok vele, hogy ki vagy, Elian Barquero, 5. Espada, így talán illendő lenne rendesen is bemutatkoznom. Én vagyok e torony csínytevő ördöge, az előző és még az azelőtti Quintonak is fracciónja, Adrián Ruiz, örvendek a szerencsének.
Bemutatkozásom közben színpadiasan, széles mozdulattal meghajlok, miközben oldalra seprem a köpenyem a dramatikus hatás érdekében.
- Láttam a küzdelmet az arénában és mondjuk úgy, furdalt kicsit a kíváncsiság, miféle személy lehet korábbi mesterem utódja, szóval tettem egy kis látogatást. Ugye nem zavarok?
Bár szememben valósággal csilloghat a csínytevés, amit mondok tulajdonképpen nem hazugság.