Szerző Téma: Hívatlan Látogatók  (Megtekintve 5207 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kurosaki Isshin

Mesélő

*

Hozzászólások: 5

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Hívatlan Látogatók
« Dátum: 2019. Febr. 27, 16:13:06 »
Hueco Mundoban ugyan olyan nap ez is, mint a többi. Mindenki a saját dolgával foglalkozik...edz, pihen, a saját dolgával törődik, vagy épp máséval, amihez kedve van. Semmi különös nem ígérkezik a mai napra ugyan úgy, mint az eddigiek során...

Azonban hirtelen  megérzitek, hogy négy, egészen különös lélekenergia-forrás tűnik fel Hueco Mundoban. Sosem éreztetek ehhez hasonlót (leginkább a különleges karakterek reiatsujához hasonlítanak, sőt, a negyedik pedig egyeltalán nem is emberi), de az biztos, hogy nem kedves délutáni cseverészés szándékával érkeztek, hiszen ki jönne erre a helyre barátkozni...?

A négy különös reiatsu tulajdonosa egy ideig egy helyben tartózkodik, majd hirtelen mozgásnak indul, épp Las Noches felé. Rajtatok áll, hogy hagyjátok-e őket elérni Hueco Mundo Kapitóliumát, vagy eléjük vágtok, és nem engeditek őket tovább haladni. Amennyiben bevárjátok őket, úgy város legkülső falánál, a nagy kapunál tegyétek. Aki úgy dönt, hogy a dolgok elébe vág, az haladhat néhány kilométert előre a sivatagban.

Kérdés esetén keressetek chaten, vagy PÜ-ben nyugodtan ^-^

Postolási határidő: 2019. 03.09. 20:00

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2019. Febr. 27, 20:40:29 írta Neliel Tu Oderschvank »

Karakterlap

Nina

Arrancar

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 27

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
piros

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00CCA3 #FF2222


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #1 Dátum: 2019. Febr. 27, 18:06:37 »
Onii-channal tölteni a napot a legizgalmasabb. Sose lehet tudni mit fog hozni a holnap, ráadásul mindig akad a tarsolyában olyasvalami, ami szórakoztató. Már a tény, hogy vele élhetek egy fedél alatt, eltölt nagyon nagy szeretettel. Szeretem Onii-chant! Hosszú álomból felkelek az ágyamból majd felfogom, hogy még mindig álomvilágban ébredek. Nagyon hosszan és mélyen aludhatok, ha még mindig egy ilyen fantáziadús helyen ébredezem. Kitudja mikor fogok felébredni igazán? Lehetséges, hogy csupán annyira lassan telik az idő, hogy sokat kell még várnom mire végre beköszönt a reggel. Addig is míg álomvilágban kell éldegélnem, legalább Onii-chan közelében nem vagyok egyedül. Gyomrom hatalmasat elkezd korogni. Kéne egy kis nassolni való. Nagyon éhes vagyok! Biztos Onii-channál van még étel, hiszen mindig szokott nála lenni valami finom. Kikászálódok az ágyikómból, felöltöm magamra a ruhácskámat és a kardomat magamhoz kötöm ahogyan Onii-chan tanította. Megnézem alaposan, hogy megfelelő irányban van a pengéje. Amint jónak találom a szöget és az irányát, Onii-chan keresésébe kezdek. Körbenézek otthon, hátha rá találok, de sehol nem találom. Néztem a fekvőhelyénél, minden zugon, ahol lehetne. Kinézek az ablakon ott sem találom. A gyomrom meg egyre jobban korog.
- Nagyon éhes vagyok…
Egy hangos korgás hallatszódik a hasamból. Olyan rossz, hogy nincs itt Onii-chan! Pedig jó lenne, ha most itt lenne. Lehetséges, hogy finomságért ment el egy közeli boltba? Lehetséges, de akkor már rég visszajött volna. Mitévő legyek? Onii-chan nem tiltotta meg, hogy ne keressem meg őt. Ha jól emlékszem, ha baj van akkor mindenképp szólnom kell neki. Én úgy gondolom jelen helyzetem vészhelyzetként lehetne megfogalmazni. Éhes vagyok, nincs élelem otthon és ha éhezem akkor megbetegszem. Ha megbetegszek akkor Onii-chan szomorú lesz és ha ő szomorkodik az nem jó! Eldöntöttem. Elmegyek megkeresni Onii-chant. Mást úgyse tudok tenni. Elvégre nagyon fontos, hogy ne korogjon a gyomrom mert szegényt megzavarom pihenés közben. Ráadásul nem betegedhetek le. Muszáj ennivalót keresnem és én biztos vagyok abban, hogy Onii-channál lesz étel. Magamhoz veszem a cipőmet majd kilépek a toronyból. Körülnézek egy picikét. Olyan furcsa. Miért ilyen csendes most a vidék? Mondjuk alapjáraton csöndes egy hely, de azért voltak zajok olykor. Most egy zaj sem töri meg a csendet a korgó gyomrom kivételével. Balra döntöm a fejemet és pislogok párat. Vajon merre lehet az én egyetlen Onii-chanom? Megkéne találnom valahogyan.
- Ha én Onii-chan lennék? Merre mennék?
Teszem fel magamnak a kérdést. Igaz illogikus a számomra miért kérdezem ezt magamtól, de most úgy jól esett nekem. Hiányzik Onii-chan! Nem szeretem, ha ilyen sokáig távol van. Tudom kell neki a magánélet és néha szeret egyedül lenni, de olyan érzésem van jelenleg, jó lenne, ha Onii-chan közelébe lennék. Nem tudom megfogalmazni miért, de így érzem. Bizonyára nagyon hiányzik. Igen! Hiányzik! Viszont hogyan fogom megtalálni? Nagy a hely és nehezen lehet tájékozódni. Gondolkodom egy icipicit még majd eldöntöm, hogy hallgatok a szívemre és a szívem elvezet majd Onii-chanhoz. Elvégre a testvérek között erős kötelék húzódik, így még a messziség sem lehet akadály, hogy egymásra találjanak. Az álmomban is Onii-chan itt van. Biztos vagyok abban, hogy megfogom találni. A szívemre hallgatva elindulok egy tetszőleges irányba. A testvéri köteléknek köszönhetően a szívem nagy valószínűséggel elvezet Onii-chanhoz.


(click to show/hide)

Karakterlap

Elian Barquero

Espada

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 000 / 30 000

Hozzászólások: 26

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Forever alone

Post szín:
#5F9EA0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #2 Dátum: 2019. Febr. 27, 18:40:47 »

gyertek csak, cicc-cicc :x

Még nem sikerült feldolgoznia azt, ami a napokban történt Vele a saját tornyában. Teljesen érthetetlen volt számára, hogy az Adrián nevezetű arrancar mégis hogyan és miért tört rá miközben aludt. Most is ezen agyalt miközben ágyában hevert. A plafont bámulta majd ezt követően bal oldalára fordult és felkapta az ágy mellett található könyvet.
Unott arccal nyitotta ki ott ahol a könyvjelző volt látható. A címét nem tudta ugyanis a borítója kopottas volt és egy-két lap hiányzott is az elejéből így abban sem volt biztos, hogy a legelejétől kezdte el olvasni, de nem foglalkozott ilyen apróságokkal. Lefoglalta Őt és ez volt a lényeg. Azonban még mielőtt elmélyülhetett volna a könyvbe négy teljesen ismeretlen lélekenergiát érzékelt a sivatagból. Nem tulajdonított volna különösebb figyelmet azonban hamar rá kellett jönnie, hogy se hollowra, se arrancarra, se semmire nem emlékeztettek a lenyomatok ráadásul az egyik teljesen idegen volt még az emberitől is teljesen különbözött.
Elhelyezte a könyvjelzőt ott ahol tartott majd egy nagy sóhajtás kíséretében kimászott az ágyból majd magához vette kardját az ágy mellett található polcról.
- Hihetetlen, hogy sosincs nyugtom mióta kineveztek.. - morogta majd kardját vállára helyezte és apró és lassú léptekkel indult meg arra amerre a lélekenergiákat vélte felfedezni. Espadaként kötelességének érezte kideríteni, hogy mégis kik vagy éppen mik ezek még akkor is ha semmi kedve nem volt az egészhez. Meg egyébként is csak felmérni ment a helyzetet.
Ráérősen sétálgatott Las Nochesben egyenesen a nagy kapu felé véve az irányt. Esze ágában sem volt elébük menni hiszen nem tudhatta, hogy miért jönnek, de abban biztos volt, hogy nem kávézni. Kardja továbbra is vállán pihent és bámészkodva haladt előre. Azonban még mielőtt elérhette volna a célt egy nagyon ismerős reiatsura lett figyelmes nem olyan messze magától. Annak irányába fordította fejét é megrökönyödve látta, hogy Adrián az, aki szintén nem siette el a dolgokat, ráérősen sétálgatott Ő is.
- Jéé a betörő fazon... ezek szerint nem csak én vettem észre a nyomorultakat. - szólítja meg a fiút majd szája széle enyhe mosolyra görbül akaratlanul. Reménykedett benne, hogy nem Ő lesz az egyetlen, aki felfigyel a történésekre, de nem gondolta volna, hogy pont vele fog összefutni még azelőtt, hogy a négy alakot láthatta volna.
- Gondoltam, meg kellene ismertetni velük a híres las nochesi vendégszeretetet, nemde? - válaszolt neki Adrán sátáni vigyorral az arcán. Tetszett neki ez a hozzáállás bár harcba nem igazán volt kedve bonyolódni sokkal inkább csak szemlélőként ment és csak akkor avatkozik majd bele az egészbe amikor szükségét látja hiszen ha Adrián útnak indult akkor valószínűleg mások is.
- Aztán ne fuss el ha nagy a szar. - kacsintott rá majd a sonido segítségével otthagyta a fiút. Nem akart tovább beszélgetni ez volt az egyetlen oka erre. Amint kellő távolságba került Adriántól ismét nyugodt sétába kezdett egészen addig míg el nem érte a nagy kaput. A fal tetején foglalt helyet, kardját oldalára biggyesztette karjait pedig mellkasa előtt fonta össze míg várta a további fejleményeket.

(click to show/hide)

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 360

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 27 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #3 Dátum: 2019. Febr. 28, 18:17:56 »
Nyugodtan ül a kannapén, már ha azt annak lehet nevezni, hogy éppen Niohzik, és legalább harmincadjára halt meg, újra és újra szedheti fel a holmiját, egyre erősebben fogja a kart, már-már recseg és ropog az ujjai közt, annyi fogja vissza attól, hogy darabokra tőrje, hogy Dion az ölében kéreti magát, mint valami macska, és az is, hogy ha darabokban végezné a kar, akkor mehetne egy másikért, és kedve sincs felállni ilyen kis apróság miatt.
- Grrrwaaaa- megint csak sikerült meghalnia, inkább lerakta a kart, vagyis inkább a kanapé másik végébe dobta, mert még egy, és biztos, hogy nem csak kettőt csinál belőle, hanem még a TV-be is bele fogja dobni.
- Hol van, hol van már?- nyúlkál a zsebeibe, mire végre megtalálja a cigit, gyorsan ment is egy szál oda, ahova való volt, gyújtó is elő, láng be, és már majdnem meggyújtotta, de egy centire állt meg a láng a bűzrúd végétől. Vex számára megdermedt az idő, a düh, ami a játék miatt feszítette a mellkasát, úgy tűnt el, ahogy jött. Helyébe egy kis meglepődés és kíváncsiság költözött. Négy ismeretlen reiatsut érzett, nem shinigamik voltak, és nem is quincyk, ilyenekkel még nem találkozott, pedig volt már dolga egy pár más fajjal is, hogy legyen tapasztalata, de ezek újak voltak, és az, hogy itt voltak a sivatagban, az nem sok jót jelentett. Van rá egy fogadása, hogy nem turisták voltak. Fel is pattant az ülésből, és ha DIon nem figyelt oda, vagy volt elég gyors, akkor lehet kiesett Vex öléből.
- Helyzet van Dion, kapd össze magad, és majd találkozunk a nagy kapunál a falon.- nem teheti meg azt, hogy megvárja Diont, sonidozva ment be a szobájukba, hogy magára kapja az egyenruháját, Orgot és Negit is magához vette, cigit is rakott el azért, és már kint is volt a szobából, kint a toronyból, egyenesen a kapu felé tartott.
~ Végre rájöttél, hogy engem is tudsz használni, nem csak mindig Orgot viszed magaddal. Talán még segíteni is fogok, ha olyan kedvem lesz.- gúnyosak és dallamosak voltak Negi szavai, Vex pedig csak a szemeit forgatta.
- Én meg talán visszaviszlek a toronyba, hogy ott maradj a nap hátralévő részében.
~ Az nem fog menni, ahhoz vissza kellene fordulnod, Nagyokos. S még a Muroban is ma rendeltél el karbantartást.[/b]- halkan elkuncogta magát Negi.
- Vagy csak nyitok egy férget, és már át is dobtalak.- nem igazán volt most Negis hangulatban, jobban lekötötte a gondolatait az a négy idegen, akik homokoznak.
~ Na jó, most az egyszer segítek neked.- és szerencsére duzzogva ugyan, de Negi elhallgatott. Végre Karasu nyugodtan haladhatott a célja felé, és bár lehet, hogy csak képzelte, de mintha valaki mellett elhaladt volna, de nem biztos benne.
Megérkezve már valakit ott talált, hallotta, hogy kineveztek egy új espadat, de mivel Seth tette, így azért még Vexnek voltak kétségei az újonccal kapcsolatban. De majd kiderül, hogy milyen hollowból faragták ezt az arrancart, és akár még ma is kiderülhet.
- Hali, Karasu Vex, én vagyok a 4-es.- most csak ennyire futotta a cseverészésből, beszéd helyett kiállt a fal szélére, rágyújtott egy cigire, és az elterülő homoksivatagot nézte. Várt, várta, hogy hátha jönnek még páran, de igazából Dionra várt, hogy ha ő ideért, és esetleg mások is, akkor végre beszélni kezd.
- Négyen vannak, és naná hogy jönnek erre, mintha nem lenne a világon több budi, csak itt nálunk, rajtuk meg a foscunami. Aki akar maradhat itt fent, aki meg nem…- nem fejezte be a mondatot, átlendült a korláton, a levegő süvített a füle mellett, és a homok egyre közelebb és közelebb volt, talán meg kellett volna fontolnia ezt az ugrást, de nincs ideje tökölni, inkább reiatsuval tompítja az érkezést, utána pedig már iramodik is a négy ismeretlen felé, odaérve pedig nem követi az illemet.
- Ne tovább parasztok! Inkább regéljétek el, hogy mégis mi vonzott benneteket erre? Tudom, a táj az turista csalogató, szépek az erdőink, rengeteg a hegység, és vannak csodás tengereink, arra ni, bizony arra.- mutatott el a messziség felé.- Nincs messze, hiszen már a partján vagytok, na shu-shu-shushushushu.- hessegetett a négy idegenek felé.

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 000 / 30 000

Hozzászólások: 117

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 1 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Midnight Blue

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #4 Dátum: 2019. Febr. 28, 21:17:47 »
Átlagos nap ez is, mint a többi. Miután letudtam a reggeli edzésem, a délutánt szokás szerint lustálkodással töltöm. Nina is ez idő tájt valószínűleg a toronyban pihen, szóval van egy kis nyugim. A mesterséges égbolt Napja által keltett sugarak alatt sütkérezek egy épület tetején Las Noches egy félreeső részében, ahol nincs semmi érdekesség, így ritkán járnak erre mások. Egyszer csak arcizmom megrándul. Pesquisám különös lélekenergia forrást érez, jobban rákoncentrálva négyet, szorosan egymás mellett. Egyértelműen nem arrancar, de még csak nem is shinigami. Quincy sem. Ülök fel értetlenségemben. Nem hasonlít egyik, eddig általam ismert csoport képviselőjéhez sem, még sosem éreztem ilyesmit korábban. Milyen érdekes…
- Yoshi!
Kiáltom, amint két lábra pattanok. Talán mégsem lesz ez annyira unalmas nap. El is indulok a város határához, oldalamon zanpakutoummal, ami mindig nálam van. Az oda felé való úton felfigyelek az új Quinto Espadára is, így intek is neki egyet, akire láthatóan sikerült jó első benyomást tennem, hiszen még nem felejtette el, ki is lennék.
- Jéé, a betörő fazon... ezek szerint nem csak én vettem észre a nyomorultakat.
Ezek szerint jól sejtettem, ő is a kapuhoz tart. Nos, egy Espadának gondolom, nagyobb kötelesség nyomja a vállát, hogy megvédje a várost, szóval érthető, ha emiatt az ágyából is kikelt. Ami engem illet, leginkább csak unatkozok és kíváncsi vagyok. Régóta nem volt már részem némi komoly akcióban és kezdek is nyűgös lenni. Futhatnék köröket ugyan a város körül is, de az egyáltalán nem mókás. Olyan helyzetre szomjazom, ahol használhatom az eszemet is. Ez a négy idegen remélhetőleg tökéletes lesz arra, hogy levezessem a fölös energiáimat.
- Gondoltam, meg kellene ismertetni velük a híres las nochesi vendégszeretetet, nemde?
Mondandóm közben nem tudom megállni, hogy ne kússzon egy sátáni vigyor az arcomra, kivillantva egy pillanatra személyiségemnek azt az oldalát, ami talán leginkább arrancarrá tesz.
- Aztán ne fuss el, ha nagy a szar.
Nem tart sokáig a szóváltás, Elian egy kacsintás után máris tova tűnik. Én továbbra is nyugodtra veszem a figurát, hiszen ha Espadák is érkeznek, akkor aligha rajtam fog múlni a siker, maximum kivehetem belőle a részem, hogy ne minden dicsőség az övéké legyen. Az, hogy ilyen könnyen lehet érezni a jelenlétüket, azt jelenti, hogy cseppet sem törődnek azzal, hogy visszafogják az erejüket. Más szóval, egyáltalán nem zavarja őket, ha tudunk az érkezésükről. Ez itt a hollowok dimenziója, itt csak a holtak élnek, mindenki más meghalni jön ide. Elég magabiztosak ahhoz, hogy frontális támadást indítsanak ellenünk, szóval bizonyára erősnek kell lenniük. Vagy ez csupán egy elterelés és az igazi fenyegetés még nem fedte fel magát. Ezekkel a gondolatokkal érkezek meg én is a falhoz, ahol már várakoznak páran. Ki is szúrtam a Cuatro Espadát, akihez volt már rövid szerencsém a múltban, amikor egyszer Seth hármunkat küldött Elianaval az emberek világába valami fura tornyokhoz. A körülmények miatt végül úgy alakult, hogy külön váltam tőlük és a küldetést egy csapat shinigami társaságában flangálva teljesítettem. Szerencsére a vezetőjük, Natsuki, garantálta a fegyverszünetet, miután megemlítettem nekik, hogy nem az ellenségükként vagyok ott, hanem a probléma megoldása miatt. Hogyan is beszélt? Ha jól emlékszem, valahogy így…
- Las Noches védelmére jelentkezek, hai! A csúnya idegeneknek megmutatjuk, hogy nem jó errefelé játszadozni, hai!
Azt hiszem, ennyi elég is lesz, mert még a végén rászokok, aztán még Eliant is bácsinak fogom hívni.
Miután mindenki megérkezik, Vex rövid beszédet mond, mielőtt elsüvít a sivatagba. Páran követik is példáját. Megértem, ha nem akarják, hogy a város járulékos károkat szenvedjen, és inkább távolabb bocsátkoznak harcba. Vagy csak egyszerűen nem bírnak már a vérükkel. Nekem nem igazán tetszik a dolog, hogy őszinte legyek. Ha mindenki csak így kirohan, aztán kiderül, hogy csapda, vagy esetleg egyikük elillan mellettük és közvetlen a várost veszi célba, akkor szükség van egy második védelmi vonalra. Talán Elian is hasonlóan gondolkodik, vagy csak szimplán lusta, minden esetre vele maradok a falon. Nem ülök le, helyette hasonlóan összefonom a karjaimat magam előtt, miközben többnyire abba az irányba kémlelek, amerre a többiek is mentek, de azért el-elpillantok jobbra és balra is a fal mentén, a sivatag közelebbi részeire is.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Febr. 28, 21:21:41 írta Adrián Ruiz »

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
28 000 / 30 000

Hozzászólások: 285

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 10 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #5 Dátum: 2019. Febr. 28, 22:41:07 »
Pillanatnyi hangulatfüggő, hogy épp mennyire unom magam halálra, mikor Vex belemerül a játékaiba. Hogy mennyit bajlódtam én a hülye kamerával és a mozgással a legelején…! Csak úgy ugrált a képernyő fel-le, jobbra-balra, de inkább nem a saját ügyetlenkedésemen gondolkozok, hanem inkább, ha már látszólag ideges Vex, teszek rá egy lapáttal, és szimplán bekéredzkedek az ölébe. Igaz eredeti terv az volt, hogy elvonjam a figyelmét minél jobban a játékról és ezzel idegesítsem, de amilyen ideges egyre jobban, és ahogy a műanyag mindjárt összeroppan a kezében… túl szórakoztató ahhoz, hogy tönkretegyem a halálsorozatát. Kíváncsian figyelem meddig feszülnek az idegszálai. Kimondottan szórakoztató, hogy egy olyan valaki ölében vagyok, akinek simán összeroppantana ez a mértékű dühe, ha nem fogná vissza magát. Fogalmam sincs, miért, de ettől csak még jobban élvezem a helyzetet.
Egy pillanatra nem értem, mit keres, de a zsebéből és az idegességéből gyorsan rájövök, egyből kapok is a keze után. Csak akkor ne, ha még egy méter távolságba se vagyok a kifújni kívánt füsttől. Tudja mennyire szar az egész hajamba és ruhámon dohányszagot szagolni estig?
- Neeee! Nem kell ez a szádba! – legalábbis most biztos nem kell oda, inkább gyorsan tapasztom rá az ajkaimat az övére, hogy ha fizikai erővel nem is tudom megakadályozni a cigaretta előkerülését, legalább ne tudja a szájába tenni. Fojtsa ebbe a frusztrációját, ha meg eltol, úgyis pattanok fel akkor, hogy messzebb kerüljek attól a vacaktól.
Meglepetten kapom fel a fejem az ismeretlen lélekenergiákra.
~ Hát ez meg… - nem tetszik, itt nagyon nem akarok hollow reiatsun kívül mást érezni.
Egy meglepett felkiáltással, már reflexből kapok is Vex nyakához, egy kézzel átfogva, hogy megkapaszkodjak, mielőtt fejre esnék mikor hirtelen felpattan, aztán már szökkenek is le a talpamra.
- Rájöttem magamtól is. – szólok utána én is besietve a szobába, bár egyáltalán nem ilyen gyorsan, mint ő, de villámsebességgel öltözködik és már el is viharzik mellettem. Megállva gondolok egyet, és átsietek a szobámba, ahol a még nem igen hordott ruhák vannak, fürge kutakodás után egy fehér szettet veszek elő. Valamikor elmentem készíttetni magamnak egy sajátot, csak ha már nagyon nem akarnék kitűnni.
Két perc csúszással követem Vexet a tőlem telhető legnagyobb sebességgel a kapuig, ahol ahogy látom Vexen kívül másik arrancar is már ideért.
- Na, egyenruhát viselek… ez különleges alkalom. – széles mosollyal jól szórakozva szólok oda Vexnek, feléjük sétálva. Ami azt illeti kicsit furán érzem magam ebben. Mintha csak valami katonásdit játszanék. Még mindig nem érzem magam közülük valónak?
Csak ezután fordítok minimális figyelmet is a másik kettő felé, megnézve, hogy kik ők.
- Á, Szentfazék! – picit megemelkedik a hangom, ő az egyetlen kettejük közül, akit felismerek, de hogy itt látom a falakon… - … Te még élsz? – egyrészről fogalmam sincs mi lett vele azután a káosz után, másrészt a városban nem nagyon futottunk egymásba, és hát Hueco Mundoban sose lehet tudni kit mikor nyírnak ki vagy zabálnak fel.
A másik fiú kicsit se ismerős, ám mikor meglátom az arcát meglepetten, majd zavarodott szemöldökráncolással tanulmányozom a szeme alatti számot. Ez most komoly? Vagy csak szeretne Espada lenni, és mikor talált ilyen lemosható tetoválást megnyalogatta és felcuppantotta az arcára? De végre még valaki, aki alacsonyabb nálam! Helyes, ezt szeretem. Ha már Vex akkora mint egy felhőkarcoló…
Grimaszolva hallgatom Karasut, erre ugrik…
- Attól még, hogy homok van a talpunk alatt, ez nem egy alom. Neked mindenki macska? – azonnal egy könnyed mozdulattal fordulok le a falról, közel maradva, hogy még ráfutással gyorsítsam is az esésen lefele, lehetőség szerint így megelőzve most Vex esésének sebességét, és előbb érjek le, majd induljak a reiatsu irányába. Úgyis pillanatokon belül megelőz, szóval nem igazán zavartatom magam.
Odaérve elővigyázatosan Vex mögött maradok némán tanulmányozva az ismeretlen alakokat. Érdekelne az erejük. Ha már idejöttek, esetleg valamelyiket jó lenne tudni, hogy fel tudom-e falni.
Egy fél mosollyal értékelem Vex hessegetését. Most macskának nézi tényleg ezeket, vagy galamboknak?

Karakterlap

Leyre la Azucena

Sexta Espada

Espada

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
21 000 / 30 000

Hozzászólások: 28

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Vörös és Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#2E700C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #6 Dátum: 2019. Márc. 03, 20:24:14 »
A szépséges démonnak ma nem igazán akadt teendője. Ennek megfelelően nem is csinált semmi fontosat. Csodás teste épp a kupola tetején süttette a sarló alakú égitest fényében. Dús ajkai közt egy szívószál mocorgott egy kis tégla formájú dobozzal, mely a fehér nedűt tárolta, már ami még maradt benne. Kecses bal karja párnaként nyúlt el feje alatt, míg hatalmas hajfürtjei szétterültek a talajon. Bal térde behajlítva az ég felé nézett miközben jobb lábát tartotta meg. A formás alsó végtag ujjai végén ringatta cipellőjét, miközben egy ismeretlen dalt dúdolgatott. Nem igazán tudta mit kezdjen magával. Keressen valakit, akivel megküzdhet? Vagy valakit, akit megerőszakolhat? Ez utóbbi után gondolatai kissé buja fordulatot vettek. Jobban belegondolva, az elmúlt egy évben ezen szükségletét teljesen mellőzte, ami végül arra sarkalta, hogy addigi szabad jobbjának mutatóujja végigsiklott csupasz hasbőrén. A csiklandozó érzés egyre lejjebb haladt miközben egyre több ujja csatlakozott selymes bőrének ingerlésébe. Kézfeje eztán bekúszott a szoknyája alá ahol vékony fehérneműjén kezek korcsolyázni ujjai, ezzel kényeztetve lágyékának érzékeny pontjait. Hosszú kimaradásának okán talán nem is csoda, hogy ajkai közül csak hamar kéjes nyögések szabadultak fel, miközben kiejtették a megcsócsált szívószálat, mely annak dobozával legurult a nyaka mellé. Jobb lábáról is az addig egyensúlyozott lábbeli a földre zuhant és ezt követően a kecses láb is a balhoz hasonlóan a kupolára helyezte felhúzott térddel. Arcán enyhe pír jelent meg és légzése is kezdett felgyorsulni ahogy ujjai egyre hevesebben izgatták...
Azonban az öröm nem tartott soká, sőt hirtelen abba is maradt még mielőtt kicsúcsosodhatott volna, mikor érzékei ismeretlen energiák közeledtét vették a távolból.
- Tch...- felszisszent majd sóhajtás közepette ülőhelyzetbe tornázta magát. A feltüzelt szépség kissé haragos volt miként pont a jó rész előtt tűntek fel a hívatlan látogatók. Kihúzta ruhája alól jobb kezét majd enyhén nedves ujjat ajkai elé tartva megnyalta, immár guggoló pózban.
- Maa, iidaro...* – a sápadt hold világította gyönyörű orcájára gonosz vigyor húzódott majd zanpakutou-ját megragadva vetette magát a főkapu irányába amilyen gyorsan csak tudott. Nem ő volt ugyan is az egyetlen, aki észlelte a betolakodókat, így nem akart lemaradni egy kis harcról ha már más szórakozásról lemondott miatta. Sietségében eleinte fel se tűnt számára, hogy egyik cipellőjét és ernyőjét is hátrahagyta, de mikor rá is jött csak lerúgta a másikat is a lábáról és futott tovább.
A kapu felett már álltak jó páran, az egyikük épp szövegelt valamiről, ám a gyönyörűséges démont ez hidegen hagyta. Még le sem lassított, edzett formás lábai elragaszkodtak a talajtól és előre vetette magát a levegőbe. Zuhanása végállomásán lélekenergiával és a temérdek homokkal tompította, a becsapódás ettől függetlenül nagy felhőt kavart, melyből aztán kirontva indult tovább célpontjai irányába.
- Tch... – harag torzította pár pillanatra a gyönyörű arcát, mikor észlelte, hogy szövegelő tag megelőzte. Közeledtével azonban dühe inkább gúnyos mosolyba csapott át miközben energiát gyűjtött jobbjába, majd felugrott és abban a pillanatban sütötte el a halálsugarat*, melynek csóvája a fajtársa feje mellett húzott el és remélhetőleg a célpontjai egyikébe csapódott bele.

*Így is jó...
*Cero

Karakterlap

Hrafn Zuniga

Arrancar

*

Exequias vezetője

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
40 000 / 45 000

Hozzászólások: 22

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 21 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Exequias

Reiatsu szín:
világos barna

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
peru


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #7 Dátum: 2019. Márc. 03, 21:40:51 »
Hetek, sőt hónapok óta gubbasztok a kis szobámban, és rohadtul nem történik semmi. Persze az tuti jó, ha a szaros kis gazom a sarokban megint elkezdte a nyomorult kis virágait hozni. Tisztára megmelengeti a kib*szott kis lelkemet, de akkor se ártana valami akció, mert kurvára elaszalódom ebben a szaros koporsóban, mint valami múmia. Seth is igazán összekaparhatná már a valagát, mert a végén a nagy tespedésben valaki le találja rúgni a kis trónjáról, hogy a helyébe üljön. Mondjuk engem cseppet sem zavar, mert rohadtul el lógatom itt a lábam, a gazaim között, de azért nem ártana néha egy kis akció, ha nem akarja, hogy mind megdögöljünk az unalomtól. Én már telibe b*szottul közel járok hozzá, szóval ajánlom, hogy minél hamarabb történjen valami, különben valamelyik új nyomoronc száját fogom elkenni. Hm… azt hiszem az új Espadak valamelyike tökéletes lenne gyakorlásnak, csak hogy ne jöjjek ki a gyakorlatból. Majd valamelyiknek kedvesen bekopogok az ajtaján. :)
- Mi a f@sz....?! - érzek meg hirtelen a semmiből fura energiákat.
Óvatosan szagolok bele a levegőbe, hátha mást is megérzek, de nem. Tuti nem én voltam, mert rég volt már utoljára, hogy mexikóit ettem volna, és egyébként is… Fogalmam sincs, hogy mikor ettem utoljára egy jót. Az viszont tuti biztos, hogy négy különböző lélekenergiát sikerült kiszagolnom, akik talán majd visznek egy kevés izgalmat a kurvára unalmas életembe. A gondolatra, hogy végre szórakozhatok egy jót, és nem kell ebben a kib@szott szobában tespednem, sátáni vigyorra húzódik a szám, majd a kezemben lévő spriccelő műanyag szart eldobva sonidozok a fegyveremért. Végre b@szki, buli van, és szétrúghatok néhány segget! :x :x
Kib@szott gyorsan indulok meg sonidoval a fal felé, út közben cikázok a gyopár fajtársak között, néhányat arrébb is lökök kedvesen és szelíden, óvatosan, hogy biztosan felkenődjön a falra, és megtanulja a kib@szott helyét ebben a szaros kis homokozóban. Meg egyébként is… tanulja meg,  hogy kurvára ne kóvályogjon előttem, mert felrúgom, aztán integethet a Holdról, hogy valaki szedje le onnan a ványadt valagát.
A falhoz érkezve már látom, hogy akad pár nézelődő, akik valszínűleg vagy úgy gondolják, hogy valami lájti kis focimeccset fognak nézegetni a kólájukat szürcsölgetve, vagy beszari nyulak, akik fosnak egy kis vérontástól. Személy szerint én az utóbbira tippelek. Szegény pici kezecskéjük nehogy már trutyis legyen… Mi lesz már velük, basszus… :(
- Yo, mazsolák. - állok meg a fal tetején köszöntve a gyopárokat, akik azt hiszik, azzal kintebb vannak a szarból, hogy csak itt ücsörögnek, pedig sajnos egy igen, igen szomorú dolgot kell közölnöm velük: - Az ellenség rohadtul nem fogja elfenekelni saját magát, szóval jó lenne, ha felemelnétek a kis seggeteket, és abba hagynátok a mozizást, különben az Exequias nevében kénytelen leszek titeket feldarabolni, mert szart se csináltok. Igen, ez az új Espada srácra is vonatkozik. Remélem figyelsz, Kerti Törpe.
Önelégült vigyorral vetem le magam a falról, majd indulok meg a többiek után. Kicsit lassabban, de végül én is megérkezem. Nem foglalkozom különösebben a papperral, és a csajával. Sokkal inkább érdekel az a négy fura bige, akik betolakodtak a területünkre. De nem kell aggódni, Hrafni néni hamar megtanítja nekik, hogy kurvára rossz helyen nézelődnek, mert ez a hely kib@szottul nem túristalátványosság, és csúnyán megüthetik magukat, amiért rossz helyen bóklásznak. Fegyvereimért nyúlva kihúzom őket a két oldalamon lévő tokból, majd kényelmes pozícióba helyezkedve, puskagolyóként lövök ki, és célba veszem első ellenfelem. :)


FIGYELEM!
A karakter agresszív és mocskos szájú!
Postjai csak saját felelősségre olvasandók. :D

Karakterlap

Kurosaki Isshin

Mesélő

*

Hozzászólások: 5

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #8 Dátum: 2019. Márc. 07, 18:38:40 »
Vex, Dion, Hrafn, Leyre:

Vex mondandóját a feje mellett elzúgó, nagy erejű cero szakítja félbe, ami pusztító erővel suhan az ellenfelek felé, ám nem ér célba, ugyanis a becsapódás előtt mintha neki csapódna valaminek, s mint egy labda, egyszerűen visszapattan onnan, ahonnan jött, egyenesen Leyre, Hrafn illetve hátra maradt társaitok irányába. Leyrének bár pár szál hajtincse ugyan megpörkölődik, nagyobb baja nem esik, mert sikerül az utolsó pillanatban kitérnie saját ceroja elől, illetve Hrafninak is sikerül megúsznia a visszapattant támadást, igaz nem sokon múlt. A támadás hatalmas porfelhőt kavart az eddig nyugodt sivatagban, s nem látni semmit, csupán érzékelni tudjátok a négy reiatsu-forrást. Kisvártatva hangos kacagás hallatszik a porfelhőből.
- Vicces Fiú...tetszik. - hallani a jűkedvű, vicces hangon beszélő fiatal női hangot, ám mást nem mondd. Ekkor egy suhintást hallani a porfelhőből, ami olyannak tűnik, mint mikor egy hatalmas fegyvert lengetnek meg a levegőben, s a keletkezett lökéshullám hatására most mind a négyeteket beterít a por, prüszkölésre, köhögésre késztetve bennetek, illetve a látótávolság szinte a nullára csökken egészen addig, míg pár pillanat múlva kitisztul a levegő, s eltűnik minden felkavart homok. Ekkor pillantjátok meg ellenfeleitek, akik közül három Nő, az utolsó pedig egy látszólag teljesen átlagos, fekete macska, aki három társa mögött ül, és igyekszik leporolni, lenyalogatni bundájáról a port, majd miután ezzel végez, egész egyszerűen elvégzi dolgát Hueco Mundo kellős közepén, majd ráérősen, macska módjára betakarja munkásságát.
Az egyből lerí a trióról, hogy a középen, magabiztosan, jéghideg tekintetét rajtatok tartó szépség a vezetője. Egyfajta megmagyarázhatatlan, tekintélyt parancsoló, félelmet keltő aura veszi körül, amely azt ígéri, hogy nem érdemes szórakozni Vele. Ránézésre nem nagyon hatotta meg, hogy szó nélkül megtámadtátok Őket. Két másik társa kicsivel előtte állnak, ránézésre parancsra várva. A magasabbik magabiztos vigyorral arcán, Diont fixírozza, míg az alacsonyabbik, kifejezéstelen arccal Leyret bámulja, de egyelőre nem mozdulnak. A páncélos alak kifejezéstelen arccal néz végig rajtatok egyesével. Leyre-t épp csak egy pillantásra méltatta, a Dionon is épp csak átfutott tekintete. Hrafnin viszont jó pár pillanatig elidőztek szemei, végül Vex következett, akit a többiekhez képest jóval hosszabb ideig méregetett, s alig láthatóan bólintott, de inkább csak úgy, mintha egy saját magának feltett kérdésre válaszolt volna. Ezután a mögöttetek, a távolban elterülő Las Noches fele néz, pontosabban arra, ahol társaitokat hagytátok, majd minden szó nélkül hátat fordít nektek, csettint egyet ujjaival, minek hatására egy átjáró nyílik meg, ám abból semmi nem bukkan fel egyelőre.

Leyre talán kissé átgondolatlan cerojának következményei miatt talán jobb, ha kicsit óvatosabban közelítitek meg az ellenfeleket. Szabadon beszélhettek a karakterekkel, reagálni, válaszolni fognak, ki-ki a jellemének megfelelően. A karakter leírásokat a spoiler részben megtaláljátok. A karakterek neveit értelemszerűen mindaddig nem tudjátok, míg ki nem derülnek ilyen-olyan módon.


Nina, Adrián, Elian:

Nina:
Továbbra is éhesen bandukolsz Las Noches külső peremterületein, Adriánt keresve. A nagy agonizálások, illetve éhezések közepette kilyukadsz egy hatalmas fal tövénél, s ekkor valahol a közelben mintha Adrián jelenlétét érzékelnéd, ám látni nem látod. Ekkor a fal másik oldaláról egy olyan hangra leszel figyelmes, mintha valami nagy robajjal, hangosan közeledne a fal felé, ám látni nem látsz semmit. Hatalmas robbanásra leszel figyelmes, Tőled kicsit jobbra, fent a magasban a fal felrobban, minden irányba port és törmelék darabokat szórva. Ezek nagy része elkerül Téged, ám a robbanás következtében a szerkezetileg sérült falból több hatalmas darab szakad le, az egyik épp a Te irányodba. Még ha meg is próbálnál elmenekülni, hiába, mert túl nagyok a törmelék darabok, és túl gyorsan haladnak feléd.

Elian, Adrián:
A falon tartózkodva érzékelhetitek, hogy Nina közeledik felétek - ha Elian nem ismeri Ninát, akkor csak egy arrancar reiatsut érzékel, illetve, ha odanéz, meg is láthatja a Kislányt-, társaitok pedig néhány száz méterrel előttetek tartózkodnak a homokdűnék között. Egyikük - ha elég jó a szemetek, azt is látjátok, hogy melyikük - menet közben egy cerot ereszt meg az ellenfelek felé, ami kisvártatva irányt vált, és egyenesen felétek halad, s hatalmas robajjal épp Elian alatt csapódik be a falba. Hogy direkt, vagy csak a véletlen műve az egész, nem tudjátok, de úgy tűnik, mintha a lövés célta tartott volna oda, ahol Ti ketten tartózkodtatok. A cero romboló erejének köszönhetően minden felé por, törmelék repül, illetve hatalmas, több mázsányi faldarabok is.


Adrián: A Cero közeledte miatt épp csak arra marad időd, hogy figyelmeztesd Ninát, majd neked is lépned kell, nehogy eltaláljon a lövedék. Téged több kisebb-nagyobb faldarab eltalál, ám a ruhád épségében való kisebb-nagyobb káron kívül nem okoz nagyobb gondot hála kőkemény hierrodnak. Ninának viszont annál inkább elkél a segítség, mert több, méternyi átmérőjű faldarab épp az alant tartózkodó arrancar-lány felé zuhan.

Elian: A robbanás nagyobb kárt nem okoz benned, azon kívül, hogy összekoszolja a ruhád az abból keletkezett por és törmelékfelhő, azt azonban Te is látod, hogy több, hatalmas faldarab zuhan egyenesen Nina felé. Rajtad múlik, hogy segítesz-e Te is, vagy csak végignézed, hátha agyon lapítja valamelyik darab a kis arrancart.

Kérdés esetén keressetek chaten, vagy PÜ-ben nyugodtan ^-^

Postolási határidő: 2019. 03.17. 20:00

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2019. Márc. 08, 16:57:11 írta Kurosaki Isshin »

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 360

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 27 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #9 Dátum: 2019. Márc. 08, 17:52:39 »
- Jé! És tényleg! És még jól is áll.- elismerően bólintott Dion új ruháját látva. Ügyesen sikerült titkolnia Karasu előtt, hogy csináltatott magának egyet. De ezt nem fogja felróni semmi rossz dolognak, ilyesmi meglepetéseket máskor is szívesen fogad, főleg majd azt, ha Dionon is lesz egy egyszámjegyű tetoválás.
- Szófordulat meg vicc és ilyenek.- vigyorogva forgatta a szemeit, Dionnak csak megint oda kellett böknie egyet, hát annyi baj legyen. Majd ha eltelik még egy év, akkor meg fogja szokni Karasu ilyen vicceit is.
Azért a sajátjait se kell féltenie, az egyikük még azt se várta meg, hogy legalább Vex befoghassa a bagólesőjét, már is útnak indult egy cero. Ha már kéznél volt a bunkóság, akkor Karasu kapott az alkalmon, és kihasználva a saját gyorsaságát, elővett egy szál cigit, bekapta, és enyhén oldalra fordította a fejét, csak annyira, hogy a cero hője még csak meggyújtja a bagót és nem pedig el hamvasza azt.
- Köszi…- a manapság olyan elterjedt felfelé mutató hüvelykujjal jelezte ki a köszönetét a kissé extrém gyújtó miatt. De tovább nem fokozhatja a háláját, mert Hrafni már támadt is, és úgy, mintha a seggébe chilit nyomtak volna. Csak ahogy a cero úgy bizony a mocskosszájú arrancar se járt túl sok sikerrel, az egyiknek vagy laposabb lett az orra, vagy segge homokos, a másiknak pedig kinéz egy ceroban gazdag arcpakolás, de hogy senki se maradjon ki a jóból, mindenki kapott egy igazán jó, és természetes ásványokban gazdag homokpakolást. Jó, talán Dion nem, mert volt esze, és Karasu mögött volt.
- Köszi, ha eleget fizetsz tartok stand upot, de nem tapizzuk az árut.- hessegette a port az arca elől, de érkezik a segítség, még több por és homok, moshatja majd a ruháját a gép, a haját pedig órákig. Hangosan fel is sóhajt Karasu, és már készülne, hogy a saját reiatsujával oszlassa el a port, de elült az magától is.
- Felvágós… én meg bármikor el fingok egy homokvárat.- mondta, miközben könnyed mozdulatokkal kezdte porolni a kabátját, és félszemmel figyelte az előttük állókat.
Hármas Járőr, és egy macska, mint egy rossz mese, úgy kezdődik. Csak a mesében álltalában nem szerepelnek csupakék hajasbabák (akiknek kész rémálom lehet a budizás utáni segg törlés), akiknek olyan a páncélja, mintha Arthastól kapta volna, az arckifejezésük meg pont olyan, mintha valami próbababák lennének, meg olyan lolik, akiknek olyan savanyú az arca, mintha tényleg citromos lócitromot ettek volna, és persze az elmaradhatatlan csöcsös, aki biztos, hogy egy szabályos fekvőtámaszt se tudna lenyomni, és még az is csoda, hogy nem görnyedt a háta a súlytól, amit cipelnie kell.
- HA! Mondtam én, hogy szarni jönnek.- vigyorogva utalt a nem is olyan rég elhangzottakra, és arra a tényre, hogy a macska tényleg azt csinálta. S milyen jól nevelt volt, még el is kaparta a dolga végeztével.
- Bár azért idáig elhozni, hogy kirakja a batyut.- mondta nyugodt hangon, és közben lepöckölte a hamut a cigi végéről. Nem nyűgözte le Karasut az előttük álló trió, vagy inkább kvartett, a macskáról még nem döntött. De Karasu már látott egy-két dolgot, annál több kell, hogy az egyiküknek olyan a tekintete, mint akinek túl mélyre nyomtak fel egy jégcsapott, sőt, olyan mélyre, hogy az a jégcsap már életre is kelt, és átvette az uralmat a gazdatest felett.
- Nah, Dion azt hiszem, hogy a bögyös kinézett magának. Majd tépd meg jól a haját.- zsebre dugta a kezeit, és lassan mozgatta a cigit az ajkai közt, jobbra-balra.
- Az unott pofa pedig úgy fest, hogy Leyret szemelte ki magának… hajaj, cicaharc lesz ma, vagy mi? Esetleg hozzak egy kertiszéket, némi sört, és nézzem, ahogy tépitek egymás haját? Éééééééés….- a vezér úgy fest, hogy keresi a megfelelő falatot, és talán, talán megtalálta a magának valót Hrafni személyében, de tovaszökkent a pillantása, át Karasura. Amitől a férfi halványan elvigyorodott.- Megvan a befutó?- kérdezte vidáman, és továbbra is vidám maradt, még akkor is, amikor megnyílt az a valami, átjáró, vagy feketelyuk, esetleg a női dolgok titkos szobája, akármi is, azért nem volt olyan jó előjel, főleg annak fényében, hogy merre is sasólt a hajasbaba.
- Nah, akkor mielőtt kezdenénk, vagy nem kezdünk, a kérdéseim még adottak voltak. Mi járatban kicsiny sivatagunkban, amit a macskátok alomnak nézett… lábjegyzet, ha ennek vége, akkor stoppolom a cicát, viszem haza.
~ Még egy jövevény? Túl sokan lesznek már körülöttem a gyengék, és az alantasok. Arról nem is beszélve, hogy tiszta homok lettem, inkább hagytál volna otthon.- panaszosan nyivákolt Negi.
- Nők, tudják mikor kell panaszkodni. De most shhh, mert apu dolgozik.- inkább még az elején folytja Negibe a szót, nehogy itt még egy nővel foglalkoznia kelljen, amikor most eléggé többségben voltak. Volt egy piszkosul mocskos szájjal megáldott, egy, aki előbb lő, mint kérdez, ott volt Dion is, és még az a három is.
- Na meg esetleg valami bemutatkozás is jó lenne. Kezdetnek mondjuk a Törpillával, félre értések elkerülése miatt, a kékre gondoltam, nem pedig a tipikus lolilra. De utána mondjuk jőhet ő is, és végül a jó humorérzékű is megdobhat a nevével.- tuti, hogy nem a kékségnek tetszett az, amit mondtam, olyan merev és feszült, hogy ha a seggébe nyomnák egy szén darabot, gyémánt esne ki belőle, a loli meg… hát loli volt, az arcán is látszott, hogy nem a humoráról híres, maradt a bögyös, akiből ki is nézi, hogy tetszik neki az a fajta humorvilág, amit Vex képviselt.
- És még egy így a végére, mi a franc az az átjáró?- nem árt, ha azt is tisztázzák, mert bár hagytak hátra pár arrancart, nem biztos, hogy képesek lesznek megvédeni a várost, és ha ez így van, akkor lehet nem lenne rossz ötlet, ha hazamennének, és rendet raknának, nem szívesen hagyná itt a csajokat, hogy tényleg cicaharc legyen, és nem csak azért, mert erősebbnek néz ki a trió, mint amit mutatnak magukból, hanem mert akkor tényleg lemaradna a csajbunyóról, és azért az nem minden napi látvány lenne, három a három ellen, tépik egymás haját, szakadnak a ruhák, lengő keblek, minden férfi álma, és a végén Dion nyerne természetesen, de azért ott lenne az izgalma annak, hogy Karasu olyat látna, amit senki, vagy csak nagyon kevesen, kiváltságos személyek egy szűk köre.



Karakterlap

Elian Barquero

Espada

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 000 / 30 000

Hozzászólások: 26

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Forever alone

Post szín:
#5F9EA0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #10 Dátum: 2019. Márc. 09, 22:37:18 »

gyertek csak, cicc-cicc :x

Csöndesen állt karba tett kezekkel és a tájat bámulta pont abba az irányba ahonnan érzékelte az ismeretlen lélekenergiával rendelkező látogatókat. Pár perc elteltével leengedte karjait majd jobb keze egyik zsebéhez tévedt amiben megvizsgálta, hogy megtalálható e a mindig ott tárolt zacskó gumicukor. Elégedett mosoly jelezte, hogy igen azonban még mielőtt elő vehette volna egy fehér hajú férfi jelent meg nem messze Tőle a falon. Mint kiderült Ő volt a 4. Espada.
-Yo!- bólintott egyet felé unottan. - Elian, Quinto - tudta le ennyivel a beszélgetést hiszen a férfi sem vitte túlzásba. Ezt követően ismét zsebéhez nyúlt, hogy na majd most előveszi a gumicukrot, de ismét megjelent valaki. Aki pedig nem más volt mint Adrián. Felé fordította fejét.
- Te sem sietted el a dolgokat. - mondta gúnyos vigyorral az arcát amit most semmivel se lehetett volna onnan letörölni. Keze harmadjára is a zsebében elhelyezkedő gumicukor felé araszolt azonban sorra érkeztek fajtársai így végül arra jutott, hogy majd ha mindenki lelépett akkor kísérli meg annak elfogyasztását legyen bármennyire is elszomorító ez számára, hogy isten  tudja mikor kezdhet hozzá.
Miután már szép számban jelen voltak a 4. Espada rövid előadást tartott mintha senki nem tudná, hogy mégis miért gyűltek itt össze ennyien. Fintorogni kezdett amit lehet láttak páran, de lehet az is, hogy nem. Viszont még mielőtt befejezte volna a mondókáját a férfi egy vörös lobonc suhant el mellettük és vetette le magát a falról ezt pedig az Espada is követte, illetve egy nő is, aki látszólag Vexhez tartozhatott.
- Micsoda egy zakkant bajkereső brigád.. -
motyogta az orra alatt amikor feltűnt neki, hogy rajta kívül Adrián is a falon maradt. Kicsit meglepte a dolog hiszen enyhén kotnyeles típusnak tűnt ráadásul az Ő tornyába is képes volt betörni így nem tudta elképzelni az okát annak, hogy mégis miért maradhatott ott.
-Hát Te meg nem futsz utánuk? - kérdezte miközben a távolodó alakokat figyelte a sivatagban akik kellőképpen nagy port hagytak maguk után. Most viszont már elő is vette a gumicukrot viszont még mielőtt kibonthatta volna azt egy ismeretlen női hangra lett figyelmes ahogyan az éppen megfenyegeti Őket majd valami megjegyzést tett felé és leugrott Ő is…
- Kerti Törpe? - kérdezi ingerülten már csak a nő hűlt helyétől.. - Flúgos szipirtyó - kiabált utána idegesen. Kezei egyből ökölbe szorultak, a gumicukor zacskója is majdhogynem kidurrant a nyomás alatt.
- Remélem jól pofán verik.. - sóhajtott egy nagyot majd a fal pereméhez lépett és onnan figyelte tovább az eseményeket.
- Szerinted kik jelentek meg? - tette fel a kérdést Adriánnak amikor a hátuk mögül egy ismeretlen arrancar lélekenergiára lett figyelmes. Azt hitte, hogy már minden bajkereső megjelent, de ezek szerint tévedett. Azonban amikor arra fordította fejét nem az a látvány fogadta mint amire számított.
- Sicc innen, nem kisgyerekeknek való helyre tévedtél. A játszótér Las Noches másik végében van. - próbálta meg elkergetni a kislányt majd azt követően ismét a flúgos futam résztvevői felé pillantott akik úgy tűnik nem akarnak szégyent hozni fajukra ugyanis az egyik egyből egy ceroval indított. Ekkor Elian gondolkodás nélkül nyitni kezdte a gumicukros zacskót azonban még mielőtt teljesen kinyithatta volna a korábban az ellenfélre lőtt cero pont a lábai alatt ért célba ezzel lerobbantva Őt a falról. Bár azon kívül, hogy összekoszolta a ruháját nagyobb kárt nem tett benne a dolog a zuhanás közben arra lett figyelmes, hogy a kinyitott zacskóból folyamatosan potyognak ki a kis gumicukrok.
- Ó hogy az a nevadai hídrobbantó rohadt mocskos anyját azt! Ezért megdöglik a felelős! - ordibált miközben törmelékről törmelékre ugrálva próbált a az elszabadult gumimacikat begyűjteni vagy a szájával vagy éppen a kezével.
Miután majdnem az összes gumimacit sikerült megmentenie pár másodperc leforgása alatt vette csak észre, hogy a kislány felé számos nagyobb törmelék zuhan és szeme sarkából azt is látta, hogy Adriánt mintha puskából lőtték volna ki úgy igyekezett a kislány felé.
- Micsoda hős.. - forgatta szemeit majd mikor hangos robbanással földet ért egy védettebb helyen kezét a törmelékek felé emelte majd mutató és hüvelykujjával pisztolyt formázott majd egy cerot indított útnak, hogy minél kevesebb törmelék zuhanhasson a nyakukba.
- pju-pju - motyogta majd miután a cero elhagyta kezét megfújta mutatóujjának hegyét ahogyan azt a western filmekbe szokták.
- Majd később megköszönitek, most az a kérdés, hogy miért minket lövöldöznek azok a vadbarmok és, hogy mi mit csináljunk? - kérdezte Adriántól hiszen Ő maga teljesen tanácstalan volt. Ment volna meg nem is...

« Utoljára szerkesztve: 2019. Márc. 09, 22:41:38 írta Elian Barquero »

Karakterlap

Nina

Arrancar

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 27

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
piros

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00CCA3 #FF2222


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #11 Dátum: 2019. Márc. 10, 11:02:44 »
Onii-chant keresve szemeimmel fürkészem az üres sivatagi tájat. Olyan érzés itt lenni, mintha hirtelen Egyiptom területén bandukolnék. Lehetséges, hogy Egyiptomban élünk? Megmagyarázná akkor a sivatagot szerintem. Onii-chan milyen érdekes helyet választott magának otthonául! Lehetséges, hogy rajong az Egyiptomi dolgokért? Szerintem megkérdezem tőle majd amint alkalmam nyílik hozzá. Előtte viszont fontosabb dolgot kell elintéznem. Ételre van szükségem és nem szeretném, hogy Onii-chan miattam aggódjon, hogy éhen veszek. Nem lenne jó megbetegednem. A sivatagot túlságosan csendesnek érzékelem. Nem fúj a szél, a nap nem égeti a bőrömet, nem izzadok a meleg levegőtől. Kicsit fura, hogy nem érzékelek semmit a tünetekből, pedig normális esetben kéne. Ez is bizonyítja az elméletemet, hogy mind az, amit most tapasztalok és látok, csupán álom nem pedig a valóság. Teljesen illogikus minden. Márpedig a világunk logikusan van felépítve. Amiben most vagyok az csupán a fantáziám szüleménye. Amint felébredek végre, mindenképpen leírom a jegyzet füzetembe a tapasztalataimat és írok egy fantasy könyvet belőle. Hirtelen megállok amint észreveszem, hogy egy fal keresztezi az utamat. Jobbra és ballra fordítom a fejemet, de sehol nem látok lehetőséget arra, hogy megkerüljem. Milyen érdekes! Viszont a fal miért van itt? Mire szolgál? Régi történelmi építmény lenne, amit még az Egyiptomi emberek hagytak hátra? Bal oldal felé fordítom a fejemet, mikor egy hangos robbanásra leszek figyelmes. Nem egészen értem még is mi folyik itt. Tűzijátékot tartanak? Pedig azt úgy tudom este szokás, nem pedig fényes nappal. Felfele pillantva látom, hogy beomlik az ég? Jééé! A fantáziám egyre jobban úgy érzem vadabbá kezd válni. Ebből nagyon jó könyv lesz még a végén! Persze, ha még emlékezni fogok az álmomra. Alig várom, hogy Onii-channak elújságoljam mit álmodtam! Biztos érdekelni fogja! Jobbra és ballra pillantva látom a fentről zúdult törmelékek nagyját majd amint újra felnézek látom, hogy egy hatalmas darab fal éppen felém érkezik. Balra döntöm a fejemet és figyelem ahogyan egyre közelít, de aztán hirtelen azt veszem észre, hogy Onii-chan elém terem és a fal megreped amint eléri. Onii-chan de menő az álmomban! El is kezdek tapsolni neki egy darabig majd próbálok közelíteni felé.
- Onii-chan. Mi történik éppen? Tűzijátékot tartanak a lakók? Megnézhetem esetleg?
Nem akarok lemaradni a tűzijátékról. Kinyújtom a két kezemet is jelezve felé, hogy vegyen magához, hadd üljek a vállára. A vörös fényeket látván, bebizonyosodik a mostani elméletem is. Tényleg tűzijátékot tartanak ma a lakok! Milyen szép! Lehetséges, hogy Onii-chan szervezte meg? Milyen rendes tőle! Nem hiába az én Onii-chanom! Viszont a Bácsi ott fent, Onii-chan barátja? Ha igen akkor az én barátom is. Hiszen Onii-chan barátai az én barátaim.
- Onii-chan. Kérhetnék szépen tőled enni valót? Nagyon éhes vagyok. Azért is jöttem ide, hogy szóljak neked, mert elfogyott az étel otthon. Nem szeretném, ha megbetegednék, mert akkor szomorú lennél és aggodnál.
Gondoltam jobb, ha elmondom gyorsan miért jöttem ide, ha esetleg megzavartam volna valamiben. Sosem akarok rosszat az én Onii-chanomnak. A fenti lévő Bácsira tekintve jobbra majd azután ballra döntöm a fejemet. Azután újra Onii-chan felé fordítom a tekintetemet.
- Onii-chan. Fönt a bácsi egy barátod lenne?
Kérdezek rá kíváncsi tekintettel. Érdekelne, hogy a bácsi tényleg a barátja-e az Onii-chanomnak. Amikor a bácsi megemlíti a lövöldözést kissé elbizonytalanodom az elméletemen. Lövöldözés? Ez nekem olyan furcsa. Úgy tudom tűzijáték van nem?
- A Bácsi miért tetszik csúnyán beszélni? Nem szép dolog tetszik tudni?
Onii-chan biztos rá szolt volna előbb, de megelőztem. Biztos vagyok benne, hogy most büszke rám amiért illedelmesen meg szólítottam a Bácsit és megkértem ne beszéljen csúnyán. Elvégre nagyon rossz dolog.
- Onii-chan. Tényleg lövöldöznek?
Jobbra döntöm a fejemet, miközben várok a válaszra. Nem egészen értem mi folyik itt, de ha segítségre van szüksége Onii-channak megpróbálok a lehető legtöbbet tenni, amit tudok. Nem egészen értem a helyzetet, de biztos vagyok abban, hogy Onii-chan elmagyarázza. Elvégre Onii-chan sose hazudna nekem!

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 000 / 30 000

Hozzászólások: 117

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 1 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Midnight Blue

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #12 Dátum: 2019. Márc. 14, 00:20:06 »
Mikor megérkezek, még csak alig néhányan várakoznak. Tudtam én, hogy felesleges sietni, azonban Elian így is megjegyzést tesz a tempómra, holott ő maga is nyugisan sétálgatott az elején. Csak azért sietett volna előre, hogy aztán megjegyzéseket tehessen az utána jövőknek?
- Így sem késtem el, és korán sem jöttem. Pontosan akkor érkeztem meg, amikor akartam.
Magabiztosan válaszolok a gúnyos kérdésre, miközben sejtelmesen vigyorgok. Ezután rögtönzött megszemélyesítésemet követően én is elfoglalom kicsivel odébb a helyemet, ahol a sivatagba meredek kémlelve, hogy látszik-e valami az idegenekből. A végtelen homoktengert elnézve, amiben egyetlen város áll csak: a miénk. Akaratlanul is olyan érzés, hogy egyedül vagyunk ebben az ellenséges világban. Nem számíthatunk senki másra, csak egymásra. Törékeny szövetség ez azonban még legjobb esetben is. Azok, akik ma együtt harcolnak a területünk megvédéséért, könnyen lehet, hogy másnap egymás étlapján végzik. Egy másik ismerős hang szakít ki melankóliámból, mielőtt elnyelnének a nehéz gondolatok.
- Á, Szentfazék! … Te még élsz?
Egyetlen lény van a világon, aki ezzel a névvel illet. Nem hibáztatom érte, elvégre egyszer sem mutatkoztam be neki, ahogyan azt illik.
- Úgy nézek ki talán, mint aki még életben van?
Fordulok meg felé, miközben egyik kézzel félrehúzom mellkasomról a ruhát, másikkal pedig a szívem helyén lévő fekete lyukra mutatok, amit úgy érzek, mintha napról napra egyre csak nagyobb lenne. Kérdésem talán költői, de hangomban nincs jele semmilyen gúnynak vagy rosszindulatnak, csupán viccelődésnek szánom. Másra is figyelmes leszek azonban. Most látom először Las Noches fehér színeiben.
- Szépen kiemeli a fehér a hajad színét. Ezúttal legalább te is úgy is nézel ki, mint aki közénk tartozik, nem pedig az emberek kémje vagy. Ez még hasznos is lehet, ha harcra kerül a sor, nehogy véletlenül ellenségnek nézzelek és téged találjalak el, mint legutóbb majdnem.
Nem tudom, miként veszi az utalást arra a tényre, hogy mi kettőnket bármi közös dolog is összekötne, valószínűleg sértésnek, még ha nem is szánom annak.
Mikor a Negyedik Espada úgy ítéli meg, hogy elegen vannak egy első védelmi vonalhoz, megindulnak az ismeretlenek felé. Én egyelőre még úgy ítélem meg, hogy bölcsebb maradnom és figyelnem, mielőtt kirohannék a várból. Mellettem Elian panaszkodik egy sort, majd egy kérdést is szegez felém, miközben mindketten a tájat nézzük.
- Hallhattad a Cuatrót, nem hangzott egyértelmű utasítás, hogy mindenkinek kötelező most azonnal megindulnia. Hacsak más parancs nem érkezik, a saját belátásom szerint cselekszek és most a megérzésem azt súgja, hogy még itt várjak.
Persze, ha Eliana itt lenne, őt szó nélkül követném a frontvonalra, kérnie sem kellene. Nyugodt szóváltásunkat egy újabb jövevény zavarja, aki még megáll egy pillanatra, hogy rontsa a levegőt, mielőtt a többiek után rohanna.
- Micsoda elbűvölő teremtés.
Jegyzem meg tömény iróniával, amíg Elian kidühöngi magát a méretére tett megjegyzés miatt. Exequias tag, avagy sem, ha arra van ideje, hogy itt ossza az észt, akkor egyértelműen nem végzi megfelelően a kötelességét, ellentétben például velem, aki továbbra is próbál megfigyeléssel megtudni pár a dolgot az ellenségről, mielőtt ész nélkül nekik rontana, így továbbra is árgus szemekkel kémlelek, miközben Eliannak kérdésre válaszolok.
- A lélekenergiájuk egyértelműen nem a mi fajtánkéra jellemező, de nem is shinigamik. Hogy őszinte legyek, sosem éreztem még ilyesmit korábban, az egyikük különösen furcsa…
Mondandómat nem fejezem be, mert ekkor egy vöröses villanásra leszek figyelmes, egy cero, ami először a jövevények felé halad, majd hírtelen irányt is vált és egyenesen felénk halad. Képesek visszaverni az energia-alapú támadásokat? Nincs arra időm, hogy ezen morfondírozzak, hiszen egyrészt nekem is jobb odébb állnom az útból, ha nem akarom, hogy eltaláljon, másrészt alig akarok hinni a szememnek, amikor Ninát pillantom meg azon a helyen, ahová a falról leomló törmelékek hullnak.
- Ilyen nincs…
Szemforgatás helyett inkább azonnal sonídora kapcsolok, hogy még idejében odaérjek mellé és elvigyem onnan vagy valami burokkal megvédjem, amikor egy arany színű cero is érkezik, ami apró darabokra robbantja a nagyobb tömböket, így nekem már csak pár kisebb felénk szálló darabot kell kézzel elütögessek, ami pár helyen ugyan felszakítja a ruhámat, de a bőröm sértetlen marad.
- Egyben vagy?
Kérdezem Ninától, aki járhatott volna sokkal rosszabbul is, mi ketten nem maradunk hátra. Áldom a megérzéseimet, bár nem gondoltam volna, hogy ily módon tudom hasznosítani.
- Kösz, jövök neked egyel.
Biccentek Elian felé, miközben egyelőre figyelmen kívül hagyom Nina folyamatos kérdés záporát, de kezdem úgy érezni, hogy ha még meghallok pár tucat „onii-chan”-nal kezdődő kérdést az elkövetkező öt percben, akkor itt fogok elvérezni, mert elpattan az ér a homlokomon hierro ide vagy oda. Így is nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne üvöltsem le a fejét, amiért az egész Las Noches közül pont azt a helyet sikerült kiszemelnie és pont akkor, amikor igen kényes és veszélyes a helyzet. Egyelőre azonban sikerül higgadtnak maradnom, miközben övem rejtekéből „elővarázsolok” egy doboz pockyt, amit Nina kezébe nyomok, hogy addig is azt rágcsálja és el legyen foglalva a szája. Eközben megosztom Eliannal, hogy mit láttam, amíg ő feltehetőleg a gumicukrával volt elfoglalva.
- A cero színe és lélekenergiája ismerős, volt már tapasztalatom korábban a gazdájával. Bár egyébként is kitelik tőle, hogy össze-vissza lövöldözzön, ezúttal azonban úgy hiszem, nem volt szándékos. Valahogyan visszaverték a támadást, így landolt nálunk. Többet nem igen láttam a felkavarodó por miatt.
Szerettem volna még ugyan biztonságos távolságból szemlélni és kicsit többet megtudni, azonban a körülmények sajnos ezt már nem teszik lehetővé. Az előbbi eset is bizonyítja, hogy biztonságos hely már nem igen akad itt a közelben, távolságtól függetlenül, így akár közelebbről is megnézhetném, mi a helyzet, talán tehetnék is valamit, amitől hamarabb megoldódna. Ninát legszívesebben visszavinném a toronyba, azonban nem zárhatom be csak úgy oda, azzal nem tanítanék neki semmit. Bármennyire is veszélyes most itt, de legalább szerezhet némi tapasztalatot, ha figyel. Én pedig megpróbálom jobban magamra terelni az ellenség figyelmét, hogy rá addig se figyeljenek.
- Ha továbbra sincs kedved a harchoz, akkor akár vigyázhatsz is Nina-chanra. Én minden esetre előre megyek, hátha ezzel meggátolhatom, hogy több dolog repüljön errefelé.
Ekkor Nina felé fordulok, majd leguggolok, hogy szemmagasságba kerüljek vele.
- Látod azt a három lányt meg a cicát? Feltehetőleg azért jöttek, mert el akarják foglalni a játszóterünket. De persze mi ezt nem fogjuk hagyni. Onii-chan most odamegy hozzájuk és megpróbálja lebeszélni őket erről a buta ötletről, de ha mégsem értenének a szép szóból, akkor azt szeretném, ha innen távolról figyelnéd őket. – Ekkor előveszek a zsebemből két fülbe helyezhető adó-vevőt, amiket még Elianától kaptam, majd az egyiket átadom neki, a másikat pedig én teszem fel. – Figyeld meg a mozgásukat, képességeiket, gyengepontjaikat, bármi, amit érdekesnek vagy említésre méltónak tartasz, és ezen keresztül értesíts. Ez most nem gyakorlás. - Végszóként megborzolom a haját. – A fal alól pedig gyere el, hacsak nem akarod, hogy újra rád dőljön. A palacsinta csak akkor finom, ha eszed, nem pedig akkor, ha azzá válsz.
Ezzel felkapok egy ökölnyi méretű követ a törmelék közül, majd elindulok arra, amerre a többiek néznek farkas szemet egymással.
Közeledés közben gyors terepfelmérést tartva végül úgy döntök a nagyszájú lilácska mellé érkezek meg, mert a többiekkel még kevésbé sem akarok együtt működni, az Espadának pedig kétlem, hogy szüksége lenne az én segítségemre. Előre küldök a lány mellé pár méterre egy baráti balát a homokba, arra a helyre, ahová érkezni fogok, majd én is ott termek sonídoval a megjelölt helyen.
- Ezt a múltkoriért.
Vigyorgok úgy, mint aki látszólag jól szórakozik a fordított helyzeten, azonban elsődleges célom az volt ezzel, hogy kisüssek egy lehetséges csapdát és megbizonyosodjak, hogy biztonságos a talaj az úti célom alatt. Ezt követően fogom a kezemben lévő követ és hanyagul a sötétbarna hajú lány felé hajítom.
- Oh, bocsi. Nem minden nap jár erre ilyen szépség, mint te. Csak le akartam tesztelni, hogy nem vagy-e délibáb. Tudod, itt a sivatagban elég gyakori jelenség. Vagy hívjam inkább éjfélibábnak?
Kacsintok fel szélesen vigyorogva a felettünk ragyogó örök Holdra. Valójában inkább a képességeiket akarom tesztelni. Egy cerot már képesek voltak visszatéríteni, na de mi a helyzet a fizikai dolgokkal, mint például egy kavics?

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
28 000 / 30 000

Hozzászólások: 285

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 10 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #13 Dátum: 2019. Márc. 14, 02:59:08 »
- Köszönöm! – széttárva a kezeim szórakozásból még meg is hajolok hozzá. Úgyis tart ez a viselet úgy az első komolyabb sérülésig, azután a vérem jóformán mindent szét fog marni. Nagyszerű élmény és látvány lesz, mit ne mondjak, legalábbis ha jó szórakozásnak nézünk elébe. Ha unalmas lesz, akkor egy koszfolt se.
A Szentfazék visszakérdezésére látványosan mérem végig tetőtől talpig, aztán kissé elhúzom a számat.
- Túlságosan is! – megjátszott, vagy komolyan gondolom a hangomból kicsengő enyhe rosszallást, ki tudja. – Egy halottnak nem kussban és nyugton kellene elrohadnia? – ártatlan mosolyt szegezek felé. Csak részben szánom sötét humornak a szavaimat, másrészről viszont nagyon nem szeretem, ha valaki halottként hivatkozik a fajunkra. Ha halottat akar játszani, feküdjön le és rohadjon el akkor, de amíg jár a szája, túlságosan is élő ő is pont úgy, mint mindannyian.
A kinézetemre tett első mondatára kissé meglepetten nyílnak nagyobbra a szemeim. Tőle aztán végképp nem vártam volna egy darab bókot sem, de aztán a folytatástól azonnal megint enyhe grimaszba borul az arcom.
- Ezt nem az ügyeletes szeretetszolgálatostól akarom hallani, aki minden kóbor kis kölyök róka segítségére rohan! Kettőnk közül inkább a te álmaszkos fejed az állatok mellett embersimogató is, én legfeljebb az adjuchasoké lehetnék. – a végére pimasz félmosolyra húzódik a szám, ahogy kikérőn még csípőre is vágom a kezeim. Sértő! Pont az embereké… még jó, hogy nem a feketeruhásoké! Pont engem vádol, mikor ő itt a kisállat mentő szolgálat? – Persze, persze! Szándékosan lőtted le majdnem a fejem a ceróddal.
A végére inkább már legyintek, egyértelműen nem kikérni akarom magamnak vagy vádaskodni, pusztán száraz tényeket közölve fordulok, mert úgy tűnik Vexnek már nagyon mehetnéke van a hülye budis hasonlatával.
- Szófordulat egy fenét, mindenből kihozod a macskákat. Hogyhogy még nincs egy otthon? – és ez tényleg így van, kellett már megint egy ürügy, hogy alomhoz hasonlítsa a sivatag fehér homokját.
Csak fél szemmel figyelem az előadást, ahogy meggyújtja a cigit, a ceró jobban leköt, és az azt követő arrancar ugrása, a végeredmény meg még annál is jobban. A szám elé teszem a kezem, mielőtt hangosan felnevetnék a látványra. Aztán már kereshetek is menedéket a felkavarodó por ellen.  Bár így se úszom meg, de Vex egész jó pajzsnak bizonyul.
Viszket a nyelvem, hogy megjegyezzem, Vex önmagában egy stand up műsor, de nem akarom állandóan csipkedni, inkább rá hagyom és csak a ruhám porolásával foglalkozom. Így semmit sem látunk, erre még egy adag homokáradat, ami elől nem győzöm megint a széles hátát használni porfogónak.
- Ha megpróbálod míg mögötted vagyok, seggbe foglak lőni egy ceróval! – úgy ugrok oldalra mögüle, mintha már meg is tette volna. Jobb félni, mint megijedni, pasiból van, képes lenne rá már csak a „poén” kedvéért is. Legalább ahhoz elül a por, hogy látni lehessen kik jöttek. Hát elég furcsa trió, plusz egy…
~ Ne máááár! – tényleg itt egy macska, és még a dolgát is végzi… Még jó, hogy láttam a védőpajzsukat, mert Vex seggbeceróját azonnal kiosztanám most annak a macskának, vagy legalább egy balával elpattintanám onnan.
- Ezt nem hiszem el! – a kezembe temettem egy pillanatra az arcom látványos grimasszal egybekötött vigyorral. Alig bírom magamban tartani a nevetést. Tényleg nem tudom, hogy rekeszizom fájdítóan szakadni akarok-e a röhögéstől, vagy inkább zokogni, hogy ebben tényleg Vexnek lett igaza.
Hamar ismét végigfuttatom rajtuk a szemem. A kislány nem kifejezetten érdekel, de a kék nő elég érdekes jelenség, mellette az én lila hajam teljesen normális és átlagos. A vigyorgós barna pedig nagyon méreget.
- Na, mi van? Tetszik valami? – szólok oda a barnahajúnak egy pimasz vigyor kíséretében. Csak egy pillanatra vándorol a tekintetem Vexre, mikor ő is megjegyzi ezt a tényt nekem.
- Mellbőségben lehet, hogy nyert. – fordulok ismét a lány felé, még mindig szélesen vigyorogva. Másban viszont nem fog ellenem, ezt is csak a „bögyös” jelző miatt jegyeztem meg és nem is vagyok benne biztos ilyen távolságból, hogy tényleg nagyobbak-e.
Hogy miért nem lepődök meg azon, hogy jól szórakozna a nők küzdelmét nézve...? Csak azért nem csipkelődök vele, hogy az arrancarok nem hajat tépnek, mert megint mondaná, hogy félreértem és nem szó szerint gondolja. Még talán tényleg hozna is valahonnan széket és sört, ha úgy látja nincs szükség arra, hogy közbeavatkozzon, és kényelmesen elücsörögne hol erre, hol arra nézelődve.
- Ha ennyire műsort akarsz, reménykedj, hogy több helyen megsebeznek, mert akkor oda lesz a ruhám. – lehalkítom a hangom, hogy csak Vex hallja, úgy mellékesen megjegyezve a számomra nyilvánvaló tényt. Ha ezek tényleg erősek, talán ez első alkalom lesz, hogy használnám az erőm, még Vex sem tudja, hogy savas a vérem, nem hogy a város többi lakója. Ha vissza is kérdez, nem is fogok most magyarázattal szolgálni, szerintem látni fogja majd később ő is, hogy most az előbb mire is céloztam.
Amint áttér a bemutatkozás részre, már a mosolyból át is váltok egy kelletlen szemforgatásba, ahogy a mellkasom előtt összefonom a kezem. Én vagyok itt az egyetlen, akit totál nem érdekel, és hidegen hagy mindenféle névcsere? Viszont lehet meg kellene említenem Vexnek, hogy ha neki kell a cica, nem én fogom az almát cserélni.
Döbbenten kapom a fejem a mellém becsapódó balára.
~ Mi a fene?! Már a hátunk mögül is céloznak? – az érkezőből ítélve jó volt a tippem, csak épp „baráti” tűz volt. ~… Inkább az ellenség.
- Azt megérdemelted seggdugó, mert leálltál egy kapitánnyal és a másik feketeruhással bájcsevegni, később meg a fejemre omlasztottad a több méter mély mennyezetet. És még én vagyok a kém… - duzzogok, mint egy rossz gyerek, igen ezzel tisztában vagyok, ahogy azzal is, hogy úgy neveztem így, hogy legalább öt centivel magasabb nálam. Azért még a biztonság kedvéért felnézek az égre, hogy most nincs-e mit rám omlasztania. …Hát, felfele nincs.
A duzzogásból csak a bögyös felé dobott kődarab zökkent ki, elég meglepve figyelem mit művel ez a bolond. Azt meg, hogy hogyan flörtöl, azt hiszem nem szerettem volna hallani, de az legalább már a barnahajú gondja, nem az enyém.

Karakterlap

Hrafn Zuniga

Arrancar

*

Exequias vezetője

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
40 000 / 45 000

Hozzászólások: 22

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 21 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Exequias

Reiatsu szín:
világos barna

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
peru


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #14 Dátum: 2019. Márc. 15, 22:55:16 »
Gumilabdaként pattanok vissza a… miről is? Mert hogy rohadtul nem látok semmi falat, az egyszer biztos. Mégis mi a franc lehet az, ami visszadob legalább olyan erővel, mint amilyennel én támadok. Ráadásul, ha jól láttam, akkor nem én voltam az egyetlen, aki megpróbált ajtóstól rontani a házba. :| Annak a Leyre tyúknak is visszab@szta a támadását ez a szar. Szórakoznak velem, vagy mi a tököm?! Így hogy fogom őket kinyírni?! :x
A visszavert támadások port kavarnak, ebben a szaros sivatagban. Tényleg rohadtul unom már, hogy minden csupa por, meg homok, meg minden. Mi a francért nem élhetünk normális helyen, most komolyan?! Bár az igaz, hogy a homokban nem lehet túl sok kárt tenni. Kivéve persze Las Noches falait, ami úgy tűnik nem úgy működik, mint az érkező látogatók fala, ami még engem is úgy pattintott le, mintha valami kurvaidegesítő szardarab lennék. Mi az, hogy megtámadják csak úgy az otthonunkat, már nem azért…?
- Hé, mondjátok meg légyszi a szőrgombócotoknak, hogy ez rohadtul nem egy budi. Itt lakunk, gyökerek! Szóval tök szuper lenne, ha minél hamarabb elvonszolnátok innen a kis seggeteket, mert különben mi fogjuk szétrugdosni! - kiáltok oda a három csajszibaracknak, akik úgy érzik, hogy ők a Julik amiért olyan hatásos belépővel megjelentek. Hát a nagy lósz@rt!
Megnézem magamnak jó alaposan mind a három csajt, hogy mégis melyiket lenne érdemes elpicsázni, mert úgy néz ki, hogy nagyon arra hajtanak, hogy péppé verjük őket. Az viszont rohadtul nem tetszik, hogy ennyire nagynak hiszik magukat, hogy még szóra se méltatnak minket, de ahogy látom, valószínűleg csak a főnökük példáját követik, aki úgy néz ki, mint aki fejjel beleesett a festékes bödönbe. Milyen elborult idióta festi magát kékre, de most komolyan? Ez most valami új sminkelési hülyeség a csajoknál, vagy csak szimplán ennyire fura a csaj? Nálunk is vannak zakkantak, de ez azért már tényleg gáz… :S
- Mit bámulsz, Jégcsapretek?! :x - kérdezem a kék bőrű bögyöstől, mikor feltűnik,  hogy feltűnően engem bámul. Rossz csajjal kezd ki, mert rohadtul nem bukok a csajokra, bár szívesen feltörölném vele a padlót, amiért idejött, és úgy viselkedik, mintha olyan hű de szuper akárki lenne. Az viszont már cseppet sem tetszik, hogy a tekintete csak úgy átvándorol a Papperra, mert hát azért mégis. Mivan, én nem vagyok neki elég erős? Úgy feltörlöm vele a padlót, hogy többet nem lesz gond a homokkal. :x
- Figyu már, Papper - sonidozok oda hozzá. Ha jól rémlik, valami Espada a fazon, szóval tuti erős, de ami azt illeti, pont nem érdekel. Az viszont inkább, hogy elverjem azt a fura csajt, aki az előbb semmibe nézett - Ha átengeded nekem azt a kék luvnyát, akkor megspórolok neked egy csini kabit, és cserébe nem küldöm rád az Exét, mert jó arc vagyok. Na, megegyeztünk? Bár igazából tök mindegy, mert akár tetszik, akár nem, én biztos kinyírom. Az meg a te dolgod, ha az utamba állsz, vagy sem.
- Hallod, Jégcsapretek? Még most fordulj vissza, mert később már nem lesz alkalmad! - kiáltom oda ismét nekik.
Kicsit azért reménykedem benne, hogy nem fossa magát egyből bokán a félelemtől, és szalad haza anyucihoz a többi barinőjével, mert azért talán egy icipicit rosszul esne. Elkezdek itt rápörögni erre a harc témára, aztán haza sunnyognának. Mennyire gáz lenne már…? :S Tele sírnám a kis párnámat is, eskü...
Sokáig ezen azonban nem gondolkodhatok, mert valami támadás csapódik a homokba. Mi a picsa, 4-en vannak? Erről rohadtul nem volt szó… Mindjárt szét verem annak is a száját. :x Hátra pillantva azonban megpillantom az egyik rokonlelket, aki Kerti Törpével sasolt a falról. Valószínűleg jött, hogy megbosszulja, hogy véget vetettek a pihenő idejüknek, vagy a teadélutánnak, vagy franc se tudja, hogy épp mit tartottak ott a falon várakozva. Már komolyan csak valami pattogatott kukorica hiányzott volna a kezükből. Az viszont, hogy itt lövöldözi ránk a Barákat már nagyon nem jön be.
- Mi van, Süni, átálltál a csajok oldalára, és megpróbálsz minket eltenni láb alól? Az ugye megvan, hogy bármikor kikiálthatunk árulónak, és abban a pillanatban máris jogom van téged levágni? Bár akkor is, ha elcseszel bármit is, és rosszul jössz ki egy harcból, de most nem ez a lényeg. - húzódik a szám gonosz, és talán kissé lenéző vigyorra. Bármikor szívesen ellátom bárki baját akkor is, ha nincs rá külön parancs. :D


FIGYELEM!
A karakter agresszív és mocskos szájú!
Postjai csak saját felelősségre olvasandók. :D