Lidércek Birodalma > Küldetések Hueco Mundoban

Hívatlan Látogatók

<< < (8/8)

Elian Barquero:
-Lehet, hogy a szépség belülről fakad, de Te ott is rohadsz.- tárja szét a karjait miközben reagál Kamill megjegyzésére. Percről percre kezdte egyre jobban idegesíteni Őt a nőszemély, de várt a megfelelő pillanatra, hogy a földbe taposhassa. Nem akart elhamarkodottan cselekedni, de ha a helyzet úgy alakul muszáj lesz váratlan ellentámadásba lendülnie.
Ez így is történt amikor Kamill váratlanul eltűnt majd Nina közelében jelent meg akire egy kígyószerű lényt tett majd Eliant vette célba egy tőrrel. Nem értette, hogy mégis mit képzelt amikor egy szimpla szúrófegyvert akart felülről hozzávágni, de azt játszi könnyedséggel küldte vissza a feladónak. Ahogyan az várható volt a tőrt könnyen eltüntette azonban Elian ellentámadására úgy tűnt nem készült fel ugyanis a tarkójára mért ütés a földre taszította és úgy látszott életét vesztette azonban nem hagyta nyugodni a dolog az Espadat, hogy ilyen könnyen sikerült leteríteni annak ellenére, hogy eddig boldogan ugrált ide-oda észrevétlenül és vette fel mások alakját.
- Ez így nem stimmel… túl egyszerű volt.. - morogta amikor a nő hangját vélte hallani közvetlenül a háta mögött. A gyanúja beigazolódott azzal kapcsolatban, hogy nem sikerült kiiktatni.
- Ahhoz, hogy felmérjem a reakcióidődet pont elég egy ilyen gyenge megtévesztés.. - morogta miközben végignézte ahogyan a földön heverő test számos kígyóra bomlik.
- Találó a kígyók alkalmazása, ugyan olyan alattomos, sikamlós féreg vagy mint azok.. - szólt oda gúnyosan azonban amikor oda akart fordulni már késő volt.
Hátulról kettő, vastag, fekete kígyó tekeredett torkára szorosan tartva azt. Szánalmasnak érezte, hogy ilyen könnyedén belesétált a csapdába annak ellenére, hogy igyekezett nem meggondolatlanul cselekedni. Viszont a kialakult helyzet pont azt mutatja, hogy a nő legalább egy lépéssel előttük járt mindig.
- K..ö...sz..ii- köszönte meg Adriánnak a figyelmeztetést, aki egy kicsit későn jelezte felé, hogy a háta mögött helyezkedik el a nő így már jómaga is észrevette, hogy elég nagy galibába került. Eközben arra lett figyelmes, hogy lélekenergiája egyre jobban fogyatkozik. A nő valamilyen képességgel vagy a kígyóknak köszönhetően képes volt ellopni reiatsuját, ami közel sem jelentett túl jót a kis társaságnak. Teste kezdett gyengülni ahogy folyamatosan csapolták le azonban annyira még képes volt, hogy körbepillantson. Látta, hogy Adrián szabadon maradt viszont azt is látta, hogy a csipszar is hasonló szarba került, ami rá nézve veszélyesebbnek tűnhet mint az Espadára.
- A r...e...iii...atsum…- préselte ki a fogai között hátha ebből Adrián meg tudja majd fejteni, hogy pontosan mi is történik velük jelenleg hiszen annyira külső szemlélőként nem lehet annyira egyértelmű.
Ez volt az utolsó amit jelenleg tenni tudott. Már csak Adriánban bízhatott, hogy neki sikerül valamilyen csodával hatályos módon kiszabadítani őket. Elmosódva látta ahogyan arrancar társa egy balat hajít feléjük majd végül eszméletét vesztette a lélekenergia elszívásnak köszönhetően.

//mesélés követően, a következő postban írnám le Adrián és Nina cselekményeit a kiszabadítással kapcsolatban ha az sikerrel járt. ^^//

Karasu Vex:
- Az lehet, de ez olyan, mintha skorpiók közzé dobnál egy egeret. A kicsik elől még lelép, de a nagyok már megcsípik, képletesen és szó szerint is.- szíve szakadna meg, ha hazavinne egy macskát, gondozná, nevelgetné, játszana vele, venne neki egy cicakosoarat, és vigyorogva nézné, ahogy a kis hálátlan inkább a dobozba feküdne bele, nem pedig abba, amit Karasutól kapott, és utána bumm, egy hollow felzabálja. Nem kér ebből a fajta bánatból, savanyú pofával enné egész nap a dobozos fagyit.
- Hjahj, ti nők, hogy mindent képesek vagytok komolyan venni, még jó hogy van. Bár nem a harci alsóm, amin kardok vannak, de azért ez a pokemonos is megteszi.- mondta vigyorogva, és lehet viccnek hiszik, de tényleg az volt rajta. Az akadt a kezébe, meg az volt a fiokban felül, és Vex gyakran úgy öltözik, hogy ami a legfelső, akkor az lesz felvéve, szerencsére uniformisban nincs ilyen gondja, mind egyforma, a normális ruhái pedig mind olyan, ami tetszik Karasunak, így az se zavarja, hogy mindig ugyanazt viseli, más nem azt hazudja, hogy ennyire anime mániás, azokban se gyakran váltanak ruhákat.
- Hm… vajon most toljam ki a mellkasom, és legyek büszke magamra? Vagy azzal csak adnám a lovat alátok?- hallva a vitát, elgondolkozva dörzsölte az állát. Más esetben örülne ennek, ha a nők miatta veszekednek, vagyis régebben megtette volna, de azóta már komoly kapcsolata van, és bár jól tud esni egy pasinak is az, ha a csajok miatta akarják kikaparni egymás szemét, de jelenleg pont nem „barátnők” teszik ezt, hanem két szembenálló fél tagjai, aminek pedig nem kéne örülnie. Bonyolult ez a férfilét.
Történtek dolgok, pár érdekes, és néhány kevésbé érdekes is, de ami igazán érdekes volt Karasunak, az az volt, hogy Kékség le tud szívni másokat, csak éppen nem a jó értelemben. Ha az az aura vagy micsodája aktív, akkor még a közvetlen, fizikai támadásokat is blokkolni tudja, ha pedig valakit letapizna, akkor azt mint a pióca, már szopja is kifelé, mint malac az anyja csöcsét. Bár az se jó, hogy Hrafni volt az, akinek köszönettel tartozik ezekért az infókért, de azért nem mondhatja, hogy cserébe nem kapott semmit, egy hátvakarásnak is beillő barat.
- Blablabla… hűséget fogadott valakinek, meg nem adja magát, kéreti, árulás nuku, és ilyen szokásos marhaságok.- ásított egy látványosat, és közben tátogást imitált a baljának ujjaival. Kifejezve, hogy mennyire is hatotta meg Kékség szövegelése. Mintha valami klisés mangából mászott volna elő.- Kezdetnek verek egy kis színt beléd, utána ha az se lesz elég ahhoz, hogy Sumohnka… hm, lehet más nevet kell neki kitalálni, majd megbeszélem vele… nah, akarom mondani. Ha veled végeztem, az szerintem kezdésnek megteszi a szelídítéshez. Jut eszembe, mielőtt elfelejteném. Passz, hogy ki a gazdája, meg nektek a boss, de azt azért jó ha tudod, tudjátok, hogy kicsit játszott a fejetekkel.- a halántékánál kezdett körözni a mutatóujjával.- Pár apróságot kiszedett onnan, vagyis inkább olyan, mintha tisztára nyalták volna az elméteket. Lehet majd odafigyelek, hogy ne öljenek meg benneteket, hátha nem is vagytok olyan beképzelt picsák, mint ahogy kinéztek.- most mondják azt, hogy nincs Vexben kedvesség. Ha nem tudná, vagy sejtené, hogy nincs valami rendben a fejben, akkor nem sok gondot jelentene az, hogy levágja Kékséget, meg a többi csajt, és utána vidáman menne vissza tornyába játszani, vagy Diont nyüstölni.
Nah, ezzel sikert ért el, a kis sarlócskák hasznosnak bizonyultak. Mint bilincs, úgy szorultak össze Hupikék lábai körül, megakadályozva azt, hogy tova illanjon, mint fing a szélben. Bár ha lenne esze és egy egészséges hülyeség a fejében, akkor megpróbálna elugrálni. De úgy fest, hogy inkább marad az aura, és bizony, elnyeli a reiatsu alapú támadásokat is. De az érdekesebb része csak ezek után jött. Hiszen bizony nem használta tovább az aurát arra, hogy védje magát, se a portált. Talán van egy időkorlátja, vagy egy mennyiség, amennyit képes elnyelni. Mert a barakat már nem azzal fogta fel, legalábbis úgy tűnik, hogy nem.
- A portál kilőve. Egy pont ide. HALLOD SUMOHN?! A PORTÁLOTOKNAK ANNYI, EZ JÓ KEZDET A KÉZHEZ SZOKTATÁSHOZ?!- vigyorogva odakiabált a macskának, aki megtalálta a megfelelő játszópajtit Hrafni személyében, legalábbis innen úgy látszott, hogy jól elvannak. Macska és az egér, csak Vex szerint egy darabig Hrafni lesz az egér. De legyen ügyes, legyen Jerry.
- De erről ennyiiiiiiiiiiiiiit… hehe…hehehe… GYHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁ!!!- kitört Vexből a hangos nevetés, de szerencsére a könnyezés nem.- Ki a fodrászod, hogy ilyen jól belőtte!? Remélem, hogy borravalót nem adtál. Cseréld le hamar.- enyhén még mindig kuncogott, majd egy hosszan tartó kifújással szabadult meg a feszítő érzéstől.- Shuuuj… na, vegyük komolyan… komolyságot kérek.- ha már letépkedte magáról a sarlókat, akkor ideje volt Vexnek is támadnia, csak hát az útjába állt egy bazinagy bárd. Lehet vele disznót vágni, annyi szent.
- Nocsak… úgy fest, hogy aggódsz a társaidért. Nem is rossz a söpredékektől, hogy ezt kihozzák belőletek. Mi a fene?- tudta hogy jóképű, vagyis inkább megvolt a sármja, de valahogy még most jobban nézett ki, mint álltalában. Büszke lehet magára az anyja, hogy egy ilyen csodát hozott a világra… de valahogy az egész megváltozott, mintha a szemei még a megszokottnál is vörösebbek lennének, és még az a vérfolyás se volt éppen a megszokott, sőt, eléggé idegen volt. Annyira idegen, hogy a lábai nem akartak megmozdulni, az ujjai szorosabban fogták Orgot, a vér is kiszaladt belőlük, a lábujjai görcsösen behajlítva, nem volt ez jó így, nagyon nem. Az egészből egy ismeretlen, de mégis ismerős lélekenergia szakította ki.
- Hogy mi!? A rohadt életbe. Mi ez a reiatsu? Ez a vérzőszem meg aljas trükk volt. De hallod a harang zaját? Itt a harc témája.- később kell foglalkoznia az új reiatsuval, ami nagyon is hasonlított egy arrancaréhoz, sőt, majdnem ugyan olyan is volt, de valahogy mégis más. De előbb Hupikéket kell elintéznie, hogy másra is tudjon figyelni, meg másokra. Persze ez alól a macsek se volt kivétel.
Kinyitotta a száját, és egy Otokifuku* hagyta el azt, ebből a távolságból csak lesz majd valami haszna is(vagy az aurával megint meg lesznek szívatva, vagy valahogy máshogy). Utána pedig jobbjával egy Oni Dekopint* engedne útjára, mellé vigyorogva kacsintott is egyet, és ha minden jól megy, akkor messzebbre repíti Kékséget, de csak azért, hogy Karasu Fukuzeit* használva eltűnhessen, és utolérhesse Kékséget, hogy nem sokkal előtte kipattanhasson Vex a homok alól, legyen elég ideje lendületet venni ahhoz, amit eltervezett. Mégpedig a következőt; kivárt a megfelelő alkalomra, és amikor az eljött, akkor hátra hajolt, hogy meglegyen az a lendület is majd hozzá, és amikor úgy gondolja, elég a távolság, akkor erőt beleadva előre fejelt, és ha pontosak voltak a számításai( és miért ne lennének? Matekból mindig megvolt a kettes), akkor a homlokával egyenesen telibe fogja találni Kékség homlokát. Lehet nem lesz halálos, de fájni, na az biztos, hogy fog. Már ha valami nem jön közbe, mert akkor megy az egész a levesbe. De ha mást nem is, akkor majd improvizálni fog valami okosat.
(click to show/hide)Otokifuku: A hollow kinyitja a száját és egy nagy erejű hanghullámot lő ki az előtte állókra, akik ennek hatására egy rövid időre megbénulnak.
Oni Dekopini: Egy egyszerűnek tűnő ujjpöckölés, mely annyi erőt termet, hogy az áldozat méterekre repül tőle. Nem feltétlenül kell érinteni hozzá a célpontot.

Dionisia Maribell Vega:
(click to show/hide)- Hm… gondolom az, hogy itt élünk a városban, azért némi kötelezettséget von maga után. – tehát azért annyira nem rohangálna össze-vissza és csinálná azt, amihez éppen kedve szottyan, bár ez is nézőpont kérdése. Eléggé úgy vettem észre, hogy itt kábé mindenki azt csinálja, mivel jó, ha szökő évente van egy a mostanihoz hasonló probléma, addig pedig nem sokaknak van dolga. – Miért, mi volt a te valóságod?
Ezt az első mondatát nem biztos, hogy jól értelmeztem, és hogy őszinte legyek, remélem, hogy nem, ezért is kérdeztem inkább vissza. Amúgy is, akiben nincs némi fegyelem magától is anélkül, hogy kényszerítse magára, az nagyon hamar hal ki innen. Már az adjuchasoknak is van annyi esze, hogy nem holdkórosként rohangálnak össze-vissza. Már amelyik, akik igen, azokból lesz a vacsi.
- Akkor nem elő kellett volna adni az igazságbajnokát, hanem annyit mondani, hogy „unatkozom, szórakozzunk egyet”. – nem igazán akaródzik egyetértenem vele, vagy elfogadnom ezt a magyarázatot se, már ha ez az igazság, és állítom, hogy inkább az, amit ott a hóban előadott, nem pedig ez, hogy csak unatkozott, és úgy, ha segítünk a rókán, legalább néhány küklopsznak nekieshet. Bárki bármit mond, illik rá a szentfazék név.
- Úgysem leszek ott. – csak megvonom a vállam, és inkább hozzá se teszem, hogy én inkább arra fogadnék, hogy megint a segítségére sietne. De mivel nem leszek újra ott, így nem érint, szóval csináljon, amit akar, sőt, ha kérhetném, erőszakolja rá a napi jócselekedetet másokra is, ha azok annyira fogják élvezni majd, mint én, már a tudattól elégedett leszek.
- És ha csak szobamacskának lenne nevelve? Nagy a torony, nem lenne annyira bezártság érzet. Úgysincsnek ablakok ahol kilóghatna. – nem tartom valószínűnek, hogy hollowok egy macskára támadnának. Az embervilágban se nagyon láttam, hogy az alacsonyabb szintűek érdeklődést mutatnának az állatok iránt, mert még nekik se kifejezetten táplálék. Egy gillian az ő magasságával észre se venné, de még az adjuchasoknak is egy olyan kis bogár lenne, hogy maximum eltaposni akarnák, azt se hiszem, hogy túl soknak fordulna meg a fejében. De minek kellene egyáltalán kiengednie a toronyból. Tudtommal vannak szobacicák, akik sose hagyják el a négy falat.
- Harci alsó… - kicsit elnevetem magam a gondolatra. Ez vicces, kardmintázatú alsó a csatákhoz. Vex nagyon nem veszi komolyan a látogatóink jelenlétét most, hogy már itt vagyunk velük szembe, de most ki kell vernem a fejemből azt a képet, hogy valami képességgel vagy pengével kiszaggatják a nadrágját, és… pokemonok.
Egyértelmű, hogy a bögyös csak engem akar provokálni, egyik percben előadja, hogy ő is foglalkozna Vexel, vagy hogy igazi nő kellene neki, a következőben pedig ócsárolja… aha, mintha miután lerí a szavakból, hogy az egész provokáció, azt hiszi a kezére játszom? Bár attól még nem hagyom, hogy kritizálja, még ha nem is lehet komolyan venni.
- Az előbb kritizált téged, nem figyelted? – grimaszolva pillantok Vex felé, a barnaságra mutatva, mikor hallom a kérdéseit. Amit az előbb mondott a bögyös, az mióta büszkeség egy férfinak? Luna engem akar provokálni, bár a hülyéjéből kinézem, hogy Karasuval is simán próbálkozna, de itt inkább én adhatom alá most a lovat.
Bár hiába hülye, meg kell hagyni, hogy elég nagyot üt. Pontosabban rúg, kár, hogy levegőt se kapok a fájdalomtól. Igaz ez most jól is jött, mert egy homokbuckába temetve jobb is, ha az arrancar nem próbál lélegezni.
Egyre jobban gondolkozom azon, hogy ez a csaj tényleg ennyire gyengeelméjű, vagy csak ilyen szinten nem vesz komolyan. Az egy dolog, hogy tökéletesen elárulja a provokációjával a helyzetét, de még jót röhög a cerón. Pedig pontosan ez volt vele a szándékom, semmi se sült be, és míg ő a felrobbant buckát nézi, sötét mosollyal én meg már mögötte amilyen sebességgel és erővel csak tudok, máris ütök. Csak tudnám, hogy vette észre még találat előtt, de még ha a karját is érem, gyilkos elégedettséggel tölt el az érzés, ami egyértelmű jele, hogy betalált az ütésem. Sajnos azt már nem tudom meg, sikerült-e volna az, amivel le akartam volna ezt a rövidke közjátékot zárni, és ez zavar a legjobban, hogy nem tudom vége lett volna, de hogyne, hogy pont egy fajtársam húzza keresztül a számításaimat. Ki más? Az ellenfél? Minek, ha vannak társaim is…? Legalább Vex jól szórakozik ahogy hallom a hangos kacagásából, kár, hogy nincs időm megnézni min nevet.
A kiáltásra, és érezve a másik lélekenergia gyors közeledtét, már ugrok is félre, mielőtt bekapnám Leyre támadását, sőt, a sarlók célba érését követően rá is segítenék szintén egy ceróval, hogy se előre-hátra, de még jobbra-balra se térhessenek ki ketten így összekötve. Markomban már kezd létrejönni a ceró, de meglátva az ismerős kék aurát körülöttük, leengedem a kezem. Nem lenne értelme a támadásnak, inkább látva Leyrét, megpróbálok messzebb kerülni a hatósugarából, de még így is szar. Túl meleg, de legalább meg tudom vetni a lábam. A ruhám viszont…
Túl nagy a zűrzavar, inkább feloszlatom az álcát, és grimaszolva meredek Leyrére.
- Remélem ezt nem szándékosan csináltad. – morgok elemelve a két kezem, hogy láthassa az igen rossz állapotban lévő egyenruhám, ami csoda, hogy még egyben van. Kinézem belőle, hogy szándékosan akar minél több nőneműt megfosztani a ruhájától maga körül, hallottam miket mond a kölyöknek, meg már nem egyszer keveredtem a társaságába. – Igazán várhattál volna ezzel még egy percet. Csak egy rohadt percet. – akkor talán a következő mozdulatomra is maradt volna idő, és úgy állnék most itt, hogy tudom, hogyan végződött volna az a támadásom.
A rosszalló grimaszom csak a bögyös „sértegetése” tünteti el az arcomról, helyét pedig egy jókedvű, szinte már fültől-fülig mosoly veszi át, ami csak még elégedettebb lesz, hogy látom mi lett a karjával.
- Na, mi van, ezt már nem élvezed? Pedig marha vicces. – kicsit elnevetem magam, ahogy tovább tanulmányozom a kezét. – Nem tetszik az arrancar vendégszeretet?
Én viszont élvezem. Egyelőre. Ahogy azt is, hogy ekkora rúgást kaptam. Tanulja meg élvezni, ha találatot kap. Egy bizonyos mennyiség vagy erősség után még szép, hogy én se élvezem, de egyelőre csak egy karja bánta, és ahogy látom akar valamit csinálni.
~ Azt hiszi megvárom? – kissé mérgesen emelem a kezem, hogy cerót indítsak felé. Bármit is akar, gyanús a parancs, de ha már a holdat bámulja… ki akarom lőni még azelőtt, hogy bármit is felold, és ha most esélyem van rá, meg is teszem.
- Nem is vagy arrancar… honnan ez a reiatsu? – figyelem gyanakodva, már ugrásra is készen, ha az előbbi megelőző támadásom nem járt sikerrel és gond nélkül kiengedte az erejét. Ezek szerint erősebb lesz az eddiginél, és talán gyorsabb is, jobb ha odafigyelek. Amire viszont leginkább kíváncsi vagyok, hogy hogyan néz ki, és hogy mi lett a karjával.

Hrafn Zuniga:
Kezdek belenyugodni, hogy a szaros Jégcsapcsaj helyett a cicussal kell megverekednem. Szívesebben csapnám szájba a kék ribancot, ahelyett, hogy drága tezsvíremet kéne helyre raknom. Mert hát macsek, és minden macsek tesó a maga módján. Bár tény, hogy ez a bolhazsák valamiért jobbnak érzi magát nálam, és azt hiszi, hogy egyben meg tud zabálni. De téved! Szívósabb vagyok én ennél! :x Majd jól a torkán akarok, és akkor majd szépen megfullad. Vagy valami hasonló… Persze célszerű lenne elkerülni, hogy bármi is a torkába kerüljön belőlem, elvégre még szükségem van a testrészeimre jó esetben.
Támadásommal - habár nem egyből, hanem többszöri próbálkozás után, de végül sikerül sérülést okoznom az oldalán. Ebből is látszik, hogy mennyire jó vagyok, ha harcra kerül a sor. Az egyik Gerrával létrehozott karmom hosszú, mély vágást okoz az állaton, ami remélhetőleg, elveszi a kedvét a további harctól, elismeri a vereségét és elhúz a bús picsába, de legalábbis lassul tőle valamennyire. Kezdek én is kicsit fáradni korábbi sérüléseim miatt, és egyébként semmi kedvem nincs használni a ressurrecciont, hacsak tényleg nem muszáj. Utálom. Nagyon.
A sebre pillantva igencsak meglepődöm, mert erre k*rvára nem számítottam. Nem vérzik ez az állat, hanem sokkal inkább olyan, mintha a lélekenergiája szivárogna kifelé. Végülis, ez nem biztos, hogy olyan szar, elvégre egyszer az is el kell, hogy fogyjon egyszer, és akkor lehet feldobja végre a mancsait. Az f@sza lenne. Nagyon is, így eldöntöm, hogy annyi sérülést próbálok rajta okozni, amennyit csak tudok. :x Széles vigyorral figyelem, ahogy izmai megfeszülnek, valószínűleg erőlködik, hogy még húzza kicsit tovább, de a vigyor gyorsan leolvad a képemről, ahogy meglátom: a seb szépen lassan összeforrni látszik.
- Mi a jó büdös f@sz…?! - hördülök fel hangosan, ahogy meglátom, hogy a seb pár pillanat múlva össze is forr.
Meglepettségemből  üvöltése térít magamhoz. És ugrására szinte reagálni sincs időm, max épp annyi, hogy testemmel követem, merre is vetődik. Furcsamód nem veti rám magát egyből, talán gondok akadhatnak a célzási képességeivel, vagy valami ilyesmi, mert nem messze tőlem ér földet. Már épp használnám ki bénázását, amikor valami fekete közeledik felém. Nem számoltam a farkával, így azzal való támadását már nincs időm kivédeni, csupán reflexszerűen próbálom tompítani bal kezemmel a támadást, lendületéből adódóan azonban még így is erősnek bizonyul, s én néhány métert csúszok a homokban. Pihenni azonban nincs idő, máris újból támad kihasználva pillanatnyi gyengeségem, de nem hagyom magam, jobb kezembe cerot gyorsan gyűjtve sütöm el azt, s reménykedem abban, hogy sikerül eltalálnom, és megpörkölnöm.

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[*] Előző oldal