Lidércek Birodalma > Küldetések Hueco Mundoban

Hívatlan Látogatók

<< < (2/8) > >>

Dionisia Maribell Vega:
Pillanatnyi hangulatfüggő, hogy épp mennyire unom magam halálra, mikor Vex belemerül a játékaiba. Hogy mennyit bajlódtam én a hülye kamerával és a mozgással a legelején…! Csak úgy ugrált a képernyő fel-le, jobbra-balra, de inkább nem a saját ügyetlenkedésemen gondolkozok, hanem inkább, ha már látszólag ideges Vex, teszek rá egy lapáttal, és szimplán bekéredzkedek az ölébe. Igaz eredeti terv az volt, hogy elvonjam a figyelmét minél jobban a játékról és ezzel idegesítsem, de amilyen ideges egyre jobban, és ahogy a műanyag mindjárt összeroppan a kezében… túl szórakoztató ahhoz, hogy tönkretegyem a halálsorozatát. Kíváncsian figyelem meddig feszülnek az idegszálai. Kimondottan szórakoztató, hogy egy olyan valaki ölében vagyok, akinek simán összeroppantana ez a mértékű dühe, ha nem fogná vissza magát. Fogalmam sincs, miért, de ettől csak még jobban élvezem a helyzetet.
Egy pillanatra nem értem, mit keres, de a zsebéből és az idegességéből gyorsan rájövök, egyből kapok is a keze után. Csak akkor ne, ha még egy méter távolságba se vagyok a kifújni kívánt füsttől. Tudja mennyire szar az egész hajamba és ruhámon dohányszagot szagolni estig?
- Neeee! Nem kell ez a szádba! – legalábbis most biztos nem kell oda, inkább gyorsan tapasztom rá az ajkaimat az övére, hogy ha fizikai erővel nem is tudom megakadályozni a cigaretta előkerülését, legalább ne tudja a szájába tenni. Fojtsa ebbe a frusztrációját, ha meg eltol, úgyis pattanok fel akkor, hogy messzebb kerüljek attól a vacaktól.
Meglepetten kapom fel a fejem az ismeretlen lélekenergiákra.
~ Hát ez meg… - nem tetszik, itt nagyon nem akarok hollow reiatsun kívül mást érezni.
Egy meglepett felkiáltással, már reflexből kapok is Vex nyakához, egy kézzel átfogva, hogy megkapaszkodjak, mielőtt fejre esnék mikor hirtelen felpattan, aztán már szökkenek is le a talpamra.
- Rájöttem magamtól is. – szólok utána én is besietve a szobába, bár egyáltalán nem ilyen gyorsan, mint ő, de villámsebességgel öltözködik és már el is viharzik mellettem. Megállva gondolok egyet, és átsietek a szobámba, ahol a még nem igen hordott ruhák vannak, fürge kutakodás után egy fehér szettet veszek elő. Valamikor elmentem készíttetni magamnak egy sajátot, csak ha már nagyon nem akarnék kitűnni.
Két perc csúszással követem Vexet a tőlem telhető legnagyobb sebességgel a kapuig, ahol ahogy látom Vexen kívül másik arrancar is már ideért.
- Na, egyenruhát viselek… ez különleges alkalom. – széles mosollyal jól szórakozva szólok oda Vexnek, feléjük sétálva. Ami azt illeti kicsit furán érzem magam ebben. Mintha csak valami katonásdit játszanék. Még mindig nem érzem magam közülük valónak?
Csak ezután fordítok minimális figyelmet is a másik kettő felé, megnézve, hogy kik ők.
- Á, Szentfazék! – picit megemelkedik a hangom, ő az egyetlen kettejük közül, akit felismerek, de hogy itt látom a falakon… - … Te még élsz? – egyrészről fogalmam sincs mi lett vele azután a káosz után, másrészt a városban nem nagyon futottunk egymásba, és hát Hueco Mundoban sose lehet tudni kit mikor nyírnak ki vagy zabálnak fel.
A másik fiú kicsit se ismerős, ám mikor meglátom az arcát meglepetten, majd zavarodott szemöldökráncolással tanulmányozom a szeme alatti számot. Ez most komoly? Vagy csak szeretne Espada lenni, és mikor talált ilyen lemosható tetoválást megnyalogatta és felcuppantotta az arcára? De végre még valaki, aki alacsonyabb nálam! Helyes, ezt szeretem. Ha már Vex akkora mint egy felhőkarcoló…
Grimaszolva hallgatom Karasut, erre ugrik…
- Attól még, hogy homok van a talpunk alatt, ez nem egy alom. Neked mindenki macska? – azonnal egy könnyed mozdulattal fordulok le a falról, közel maradva, hogy még ráfutással gyorsítsam is az esésen lefele, lehetőség szerint így megelőzve most Vex esésének sebességét, és előbb érjek le, majd induljak a reiatsu irányába. Úgyis pillanatokon belül megelőz, szóval nem igazán zavartatom magam.
Odaérve elővigyázatosan Vex mögött maradok némán tanulmányozva az ismeretlen alakokat. Érdekelne az erejük. Ha már idejöttek, esetleg valamelyiket jó lenne tudni, hogy fel tudom-e falni.
Egy fél mosollyal értékelem Vex hessegetését. Most macskának nézi tényleg ezeket, vagy galamboknak?

Leyre la Azucena:
A szépséges démonnak ma nem igazán akadt teendője. Ennek megfelelően nem is csinált semmi fontosat. Csodás teste épp a kupola tetején süttette a sarló alakú égitest fényében. Dús ajkai közt egy szívószál mocorgott egy kis tégla formájú dobozzal, mely a fehér nedűt tárolta, már ami még maradt benne. Kecses bal karja párnaként nyúlt el feje alatt, míg hatalmas hajfürtjei szétterültek a talajon. Bal térde behajlítva az ég felé nézett miközben jobb lábát tartotta meg. A formás alsó végtag ujjai végén ringatta cipellőjét, miközben egy ismeretlen dalt dúdolgatott. Nem igazán tudta mit kezdjen magával. Keressen valakit, akivel megküzdhet? Vagy valakit, akit megerőszakolhat? Ez utóbbi után gondolatai kissé buja fordulatot vettek. Jobban belegondolva, az elmúlt egy évben ezen szükségletét teljesen mellőzte, ami végül arra sarkalta, hogy addigi szabad jobbjának mutatóujja végigsiklott csupasz hasbőrén. A csiklandozó érzés egyre lejjebb haladt miközben egyre több ujja csatlakozott selymes bőrének ingerlésébe. Kézfeje eztán bekúszott a szoknyája alá ahol vékony fehérneműjén kezek korcsolyázni ujjai, ezzel kényeztetve lágyékának érzékeny pontjait. Hosszú kimaradásának okán talán nem is csoda, hogy ajkai közül csak hamar kéjes nyögések szabadultak fel, miközben kiejtették a megcsócsált szívószálat, mely annak dobozával legurult a nyaka mellé. Jobb lábáról is az addig egyensúlyozott lábbeli a földre zuhant és ezt követően a kecses láb is a balhoz hasonlóan a kupolára helyezte felhúzott térddel. Arcán enyhe pír jelent meg és légzése is kezdett felgyorsulni ahogy ujjai egyre hevesebben izgatták...
Azonban az öröm nem tartott soká, sőt hirtelen abba is maradt még mielőtt kicsúcsosodhatott volna, mikor érzékei ismeretlen energiák közeledtét vették a távolból.
- Tch...- felszisszent majd sóhajtás közepette ülőhelyzetbe tornázta magát. A feltüzelt szépség kissé haragos volt miként pont a jó rész előtt tűntek fel a hívatlan látogatók. Kihúzta ruhája alól jobb kezét majd enyhén nedves ujjat ajkai elé tartva megnyalta, immár guggoló pózban.
- Maa, iidaro...* – a sápadt hold világította gyönyörű orcájára gonosz vigyor húzódott majd zanpakutou-ját megragadva vetette magát a főkapu irányába amilyen gyorsan csak tudott. Nem ő volt ugyan is az egyetlen, aki észlelte a betolakodókat, így nem akart lemaradni egy kis harcról ha már más szórakozásról lemondott miatta. Sietségében eleinte fel se tűnt számára, hogy egyik cipellőjét és ernyőjét is hátrahagyta, de mikor rá is jött csak lerúgta a másikat is a lábáról és futott tovább.
A kapu felett már álltak jó páran, az egyikük épp szövegelt valamiről, ám a gyönyörűséges démont ez hidegen hagyta. Még le sem lassított, edzett formás lábai elragaszkodtak a talajtól és előre vetette magát a levegőbe. Zuhanása végállomásán lélekenergiával és a temérdek homokkal tompította, a becsapódás ettől függetlenül nagy felhőt kavart, melyből aztán kirontva indult tovább célpontjai irányába.
- Tch... – harag torzította pár pillanatra a gyönyörű arcát, mikor észlelte, hogy szövegelő tag megelőzte. Közeledtével azonban dühe inkább gúnyos mosolyba csapott át miközben energiát gyűjtött jobbjába, majd felugrott és abban a pillanatban sütötte el a halálsugarat*, melynek csóvája a fajtársa feje mellett húzott el és remélhetőleg a célpontjai egyikébe csapódott bele.

*Így is jó...
*Cero

Hrafn Zuniga:
Hetek, sőt hónapok óta gubbasztok a kis szobámban, és rohadtul nem történik semmi. Persze az tuti jó, ha a szaros kis gazom a sarokban megint elkezdte a nyomorult kis virágait hozni. Tisztára megmelengeti a kib*szott kis lelkemet, de akkor se ártana valami akció, mert kurvára elaszalódom ebben a szaros koporsóban, mint valami múmia. Seth is igazán összekaparhatná már a valagát, mert a végén a nagy tespedésben valaki le találja rúgni a kis trónjáról, hogy a helyébe üljön. Mondjuk engem cseppet sem zavar, mert rohadtul el lógatom itt a lábam, a gazaim között, de azért nem ártana néha egy kis akció, ha nem akarja, hogy mind megdögöljünk az unalomtól. Én már telibe b*szottul közel járok hozzá, szóval ajánlom, hogy minél hamarabb történjen valami, különben valamelyik új nyomoronc száját fogom elkenni. Hm… azt hiszem az új Espadak valamelyike tökéletes lenne gyakorlásnak, csak hogy ne jöjjek ki a gyakorlatból. Majd valamelyiknek kedvesen bekopogok az ajtaján. :)
- Mi a f@sz....?! - érzek meg hirtelen a semmiből fura energiákat.
Óvatosan szagolok bele a levegőbe, hátha mást is megérzek, de nem. Tuti nem én voltam, mert rég volt már utoljára, hogy mexikóit ettem volna, és egyébként is… Fogalmam sincs, hogy mikor ettem utoljára egy jót. Az viszont tuti biztos, hogy négy különböző lélekenergiát sikerült kiszagolnom, akik talán majd visznek egy kevés izgalmat a kurvára unalmas életembe. A gondolatra, hogy végre szórakozhatok egy jót, és nem kell ebben a kib@szott szobában tespednem, sátáni vigyorra húzódik a szám, majd a kezemben lévő spriccelő műanyag szart eldobva sonidozok a fegyveremért. Végre b@szki, buli van, és szétrúghatok néhány segget! :x :x
Kib@szott gyorsan indulok meg sonidoval a fal felé, út közben cikázok a gyopár fajtársak között, néhányat arrébb is lökök kedvesen és szelíden, óvatosan, hogy biztosan felkenődjön a falra, és megtanulja a kib@szott helyét ebben a szaros kis homokozóban. Meg egyébként is… tanulja meg,  hogy kurvára ne kóvályogjon előttem, mert felrúgom, aztán integethet a Holdról, hogy valaki szedje le onnan a ványadt valagát.
A falhoz érkezve már látom, hogy akad pár nézelődő, akik valszínűleg vagy úgy gondolják, hogy valami lájti kis focimeccset fognak nézegetni a kólájukat szürcsölgetve, vagy beszari nyulak, akik fosnak egy kis vérontástól. Személy szerint én az utóbbira tippelek. Szegény pici kezecskéjük nehogy már trutyis legyen… Mi lesz már velük, basszus… :(
- Yo, mazsolák. - állok meg a fal tetején köszöntve a gyopárokat, akik azt hiszik, azzal kintebb vannak a szarból, hogy csak itt ücsörögnek, pedig sajnos egy igen, igen szomorú dolgot kell közölnöm velük: - Az ellenség rohadtul nem fogja elfenekelni saját magát, szóval jó lenne, ha felemelnétek a kis seggeteket, és abba hagynátok a mozizást, különben az Exequias nevében kénytelen leszek titeket feldarabolni, mert szart se csináltok. Igen, ez az új Espada srácra is vonatkozik. Remélem figyelsz, Kerti Törpe.
Önelégült vigyorral vetem le magam a falról, majd indulok meg a többiek után. Kicsit lassabban, de végül én is megérkezem. Nem foglalkozom különösebben a papperral, és a csajával. Sokkal inkább érdekel az a négy fura bige, akik betolakodtak a területünkre. De nem kell aggódni, Hrafni néni hamar megtanítja nekik, hogy kurvára rossz helyen nézelődnek, mert ez a hely kib@szottul nem túristalátványosság, és csúnyán megüthetik magukat, amiért rossz helyen bóklásznak. Fegyvereimért nyúlva kihúzom őket a két oldalamon lévő tokból, majd kényelmes pozícióba helyezkedve, puskagolyóként lövök ki, és célba veszem első ellenfelem. :)

Kurosaki Isshin:
Vex, Dion, Hrafn, Leyre:

Vex mondandóját a feje mellett elzúgó, nagy erejű cero szakítja félbe, ami pusztító erővel suhan az ellenfelek felé, ám nem ér célba, ugyanis a becsapódás előtt mintha neki csapódna valaminek, s mint egy labda, egyszerűen visszapattan onnan, ahonnan jött, egyenesen Leyre, Hrafn illetve hátra maradt társaitok irányába. Leyrének bár pár szál hajtincse ugyan megpörkölődik, nagyobb baja nem esik, mert sikerül az utolsó pillanatban kitérnie saját ceroja elől, illetve Hrafninak is sikerül megúsznia a visszapattant támadást, igaz nem sokon múlt. A támadás hatalmas porfelhőt kavart az eddig nyugodt sivatagban, s nem látni semmit, csupán érzékelni tudjátok a négy reiatsu-forrást. Kisvártatva hangos kacagás hallatszik a porfelhőből.
- Vicces Fiú...tetszik. - hallani a jűkedvű, vicces hangon beszélő fiatal női hangot, ám mást nem mondd. Ekkor egy suhintást hallani a porfelhőből, ami olyannak tűnik, mint mikor egy hatalmas fegyvert lengetnek meg a levegőben, s a keletkezett lökéshullám hatására most mind a négyeteket beterít a por, prüszkölésre, köhögésre késztetve bennetek, illetve a látótávolság szinte a nullára csökken egészen addig, míg pár pillanat múlva kitisztul a levegő, s eltűnik minden felkavart homok. Ekkor pillantjátok meg ellenfeleitek, akik közül három Nő, az utolsó pedig egy látszólag teljesen átlagos, fekete macska, aki három társa mögött ül, és igyekszik leporolni, lenyalogatni bundájáról a port, majd miután ezzel végez, egész egyszerűen elvégzi dolgát Hueco Mundo kellős közepén, majd ráérősen, macska módjára betakarja munkásságát.
Az egyből lerí a trióról, hogy a középen, magabiztosan, jéghideg tekintetét rajtatok tartó szépség a vezetője. Egyfajta megmagyarázhatatlan, tekintélyt parancsoló, félelmet keltő aura veszi körül, amely azt ígéri, hogy nem érdemes szórakozni Vele. Ránézésre nem nagyon hatotta meg, hogy szó nélkül megtámadtátok Őket. Két másik társa kicsivel előtte állnak, ránézésre parancsra várva. A magasabbik magabiztos vigyorral arcán, Diont fixírozza, míg az alacsonyabbik, kifejezéstelen arccal Leyret bámulja, de egyelőre nem mozdulnak. A páncélos alak kifejezéstelen arccal néz végig rajtatok egyesével. Leyre-t épp csak egy pillantásra méltatta, a Dionon is épp csak átfutott tekintete. Hrafnin viszont jó pár pillanatig elidőztek szemei, végül Vex következett, akit a többiekhez képest jóval hosszabb ideig méregetett, s alig láthatóan bólintott, de inkább csak úgy, mintha egy saját magának feltett kérdésre válaszolt volna. Ezután a mögöttetek, a távolban elterülő Las Noches fele néz, pontosabban arra, ahol társaitokat hagytátok, majd minden szó nélkül hátat fordít nektek, csettint egyet ujjaival, minek hatására egy átjáró nyílik meg, ám abból semmi nem bukkan fel egyelőre.

Leyre talán kissé átgondolatlan cerojának következményei miatt talán jobb, ha kicsit óvatosabban közelítitek meg az ellenfeleket. Szabadon beszélhettek a karakterekkel, reagálni, válaszolni fognak, ki-ki a jellemének megfelelően. A karakter leírásokat a spoiler részben megtaláljátok. A karakterek neveit értelemszerűen mindaddig nem tudjátok, míg ki nem derülnek ilyen-olyan módon.


Nina, Adrián, Elian:

Nina:
Továbbra is éhesen bandukolsz Las Noches külső peremterületein, Adriánt keresve. A nagy agonizálások, illetve éhezések közepette kilyukadsz egy hatalmas fal tövénél, s ekkor valahol a közelben mintha Adrián jelenlétét érzékelnéd, ám látni nem látod. Ekkor a fal másik oldaláról egy olyan hangra leszel figyelmes, mintha valami nagy robajjal, hangosan közeledne a fal felé, ám látni nem látsz semmit. Hatalmas robbanásra leszel figyelmes, Tőled kicsit jobbra, fent a magasban a fal felrobban, minden irányba port és törmelék darabokat szórva. Ezek nagy része elkerül Téged, ám a robbanás következtében a szerkezetileg sérült falból több hatalmas darab szakad le, az egyik épp a Te irányodba. Még ha meg is próbálnál elmenekülni, hiába, mert túl nagyok a törmelék darabok, és túl gyorsan haladnak feléd.

Elian, Adrián:
A falon tartózkodva érzékelhetitek, hogy Nina közeledik felétek - ha Elian nem ismeri Ninát, akkor csak egy arrancar reiatsut érzékel, illetve, ha odanéz, meg is láthatja a Kislányt-, társaitok pedig néhány száz méterrel előttetek tartózkodnak a homokdűnék között. Egyikük - ha elég jó a szemetek, azt is látjátok, hogy melyikük - menet közben egy cerot ereszt meg az ellenfelek felé, ami kisvártatva irányt vált, és egyenesen felétek halad, s hatalmas robajjal épp Elian alatt csapódik be a falba. Hogy direkt, vagy csak a véletlen műve az egész, nem tudjátok, de úgy tűnik, mintha a lövés célta tartott volna oda, ahol Ti ketten tartózkodtatok. A cero romboló erejének köszönhetően minden felé por, törmelék repül, illetve hatalmas, több mázsányi faldarabok is.


Adrián: A Cero közeledte miatt épp csak arra marad időd, hogy figyelmeztesd Ninát, majd neked is lépned kell, nehogy eltaláljon a lövedék. Téged több kisebb-nagyobb faldarab eltalál, ám a ruhád épségében való kisebb-nagyobb káron kívül nem okoz nagyobb gondot hála kőkemény hierrodnak. Ninának viszont annál inkább elkél a segítség, mert több, méternyi átmérőjű faldarab épp az alant tartózkodó arrancar-lány felé zuhan.

Elian: A robbanás nagyobb kárt nem okoz benned, azon kívül, hogy összekoszolja a ruhád az abból keletkezett por és törmelékfelhő, azt azonban Te is látod, hogy több, hatalmas faldarab zuhan egyenesen Nina felé. Rajtad múlik, hogy segítesz-e Te is, vagy csak végignézed, hátha agyon lapítja valamelyik darab a kis arrancart.

Kérdés esetén keressetek chaten, vagy PÜ-ben nyugodtan ^-^

Postolási határidő: 2019. 03.17. 20:00
(click to show/hide) Név: Kallisto
Jellem: Rideg, számító, kegyetlen. Céljai elérésében semmi sem riasztja vissza.
Kinézet: Körülbelül 190 centi magas, nagyjából harminc évesnek néz ki, bőre tetőtől talpig acélkék színű, legalábbis amit látni belőle, az alapján, ugyanis teljes alakos testpáncélt visel. Csontváz, illetve halálfej motívumokkal díszítve. Haja színe szőke, és olyan hosszú, hogy nem sokkal a bokája felett ér véget. Tekintetében nyoma sincs könyörületnek, vagy gyengédségnek, mondhatni, érzelemmentesen csillognak világoskék íriszei, a szemfehérje pedig ugyancsak acélkék. A páncél ugyan takarja alakját, elmondható róla, hogy gyönyörű, ám nem kimondottan izmos alkattal rendelkezik.

Név: Punch
Jellem: Kissé mélabús, naiv, és gyermeteg, ritkán beszél, és akkor sem sokat.
Kinézet: Körülbelül 160 centis magasságához vékonyka testalkat párosul. Mondhatni, egy nagyon vékony fiatal,  kisfiús lány. Semmi különleges nem látszik rajta, csupán rövid, hófehér haja emeli ki az átlagosnak mondható emberek közül, ami a vállára omlik. Szeme ugyancsak világoskék, ám szemfehérje Kallistoval ellentétben normális, fehér színű. Testhez álló fehér felsőt, illetve ugyancsak testhez simuló piros színű edzőnadrágot visel, lábán pedig fehér-piros színű edzőcipőt. Teste kimondottan edzett, főleg a combjain, karjain látszik, hogy sokat járt gyúrni, ha az ember ránéz, elsőre azt feltételezheti, hogy egy rendkívül mozgékony, gyors, agilis ellenféllel áll szemben. Látszólag semmilyen fegyver nincs nála.

Név: Luna
Jellem: Nagyszájú, vicces állandóan vigyorgó szájhős, imád harcolni.
Kinézet: Átlagos, 170 centiméter magas, robusztus testalkat párosul. Első ránézésre elmondható, hogy annyira nem gyors, ám kifejezetten erős, masszív, szívós ellenféllel álltok szemben. Haja sötétbarna, lapockájáig ér, kibontva hordja, arcán pedig szüntelenül gyermeki, izgatott vigyor terül el. Szeme társaihoz hasonlóan neki is világoskék. Kis társával ellentétben őt kimondottan hatalmas keblekkel áldotta meg a gondviselés, s lerí róla, hogy Ő maga is tisztában van testének adottságaival. Lábán fekete bőrcsizmát, ahhoz tartozó fekete bőrnadrágot visel, kebleit pedig egy fekete sport-toppal fedi el. Nála sem látni fegyvert.

Sumohn:
Kinézet: Egy átlagos fekete macska, világoskék szemmel.

Karasu Vex:
- Jé! És tényleg! És még jól is áll.- elismerően bólintott Dion új ruháját látva. Ügyesen sikerült titkolnia Karasu előtt, hogy csináltatott magának egyet. De ezt nem fogja felróni semmi rossz dolognak, ilyesmi meglepetéseket máskor is szívesen fogad, főleg majd azt, ha Dionon is lesz egy egyszámjegyű tetoválás.
- Szófordulat meg vicc és ilyenek.- vigyorogva forgatta a szemeit, Dionnak csak megint oda kellett böknie egyet, hát annyi baj legyen. Majd ha eltelik még egy év, akkor meg fogja szokni Karasu ilyen vicceit is.
Azért a sajátjait se kell féltenie, az egyikük még azt se várta meg, hogy legalább Vex befoghassa a bagólesőjét, már is útnak indult egy cero. Ha már kéznél volt a bunkóság, akkor Karasu kapott az alkalmon, és kihasználva a saját gyorsaságát, elővett egy szál cigit, bekapta, és enyhén oldalra fordította a fejét, csak annyira, hogy a cero hője még csak meggyújtja a bagót és nem pedig el hamvasza azt.
- Köszi…- a manapság olyan elterjedt felfelé mutató hüvelykujjal jelezte ki a köszönetét a kissé extrém gyújtó miatt. De tovább nem fokozhatja a háláját, mert Hrafni már támadt is, és úgy, mintha a seggébe chilit nyomtak volna. Csak ahogy a cero úgy bizony a mocskosszájú arrancar se járt túl sok sikerrel, az egyiknek vagy laposabb lett az orra, vagy segge homokos, a másiknak pedig kinéz egy ceroban gazdag arcpakolás, de hogy senki se maradjon ki a jóból, mindenki kapott egy igazán jó, és természetes ásványokban gazdag homokpakolást. Jó, talán Dion nem, mert volt esze, és Karasu mögött volt.
- Köszi, ha eleget fizetsz tartok stand upot, de nem tapizzuk az árut.- hessegette a port az arca elől, de érkezik a segítség, még több por és homok, moshatja majd a ruháját a gép, a haját pedig órákig. Hangosan fel is sóhajt Karasu, és már készülne, hogy a saját reiatsujával oszlassa el a port, de elült az magától is.
- Felvágós… én meg bármikor el fingok egy homokvárat.- mondta, miközben könnyed mozdulatokkal kezdte porolni a kabátját, és félszemmel figyelte az előttük állókat.
Hármas Járőr, és egy macska, mint egy rossz mese, úgy kezdődik. Csak a mesében álltalában nem szerepelnek csupakék hajasbabák (akiknek kész rémálom lehet a budizás utáni segg törlés), akiknek olyan a páncélja, mintha Arthastól kapta volna, az arckifejezésük meg pont olyan, mintha valami próbababák lennének, meg olyan lolik, akiknek olyan savanyú az arca, mintha tényleg citromos lócitromot ettek volna, és persze az elmaradhatatlan csöcsös, aki biztos, hogy egy szabályos fekvőtámaszt se tudna lenyomni, és még az is csoda, hogy nem görnyedt a háta a súlytól, amit cipelnie kell.
- HA! Mondtam én, hogy szarni jönnek.- vigyorogva utalt a nem is olyan rég elhangzottakra, és arra a tényre, hogy a macska tényleg azt csinálta. S milyen jól nevelt volt, még el is kaparta a dolga végeztével.
- Bár azért idáig elhozni, hogy kirakja a batyut.- mondta nyugodt hangon, és közben lepöckölte a hamut a cigi végéről. Nem nyűgözte le Karasut az előttük álló trió, vagy inkább kvartett, a macskáról még nem döntött. De Karasu már látott egy-két dolgot, annál több kell, hogy az egyiküknek olyan a tekintete, mint akinek túl mélyre nyomtak fel egy jégcsapott, sőt, olyan mélyre, hogy az a jégcsap már életre is kelt, és átvette az uralmat a gazdatest felett.
- Nah, Dion azt hiszem, hogy a bögyös kinézett magának. Majd tépd meg jól a haját.- zsebre dugta a kezeit, és lassan mozgatta a cigit az ajkai közt, jobbra-balra.
- Az unott pofa pedig úgy fest, hogy Leyret szemelte ki magának… hajaj, cicaharc lesz ma, vagy mi? Esetleg hozzak egy kertiszéket, némi sört, és nézzem, ahogy tépitek egymás haját? Éééééééés….- a vezér úgy fest, hogy keresi a megfelelő falatot, és talán, talán megtalálta a magának valót Hrafni személyében, de tovaszökkent a pillantása, át Karasura. Amitől a férfi halványan elvigyorodott.- Megvan a befutó?- kérdezte vidáman, és továbbra is vidám maradt, még akkor is, amikor megnyílt az a valami, átjáró, vagy feketelyuk, esetleg a női dolgok titkos szobája, akármi is, azért nem volt olyan jó előjel, főleg annak fényében, hogy merre is sasólt a hajasbaba.
- Nah, akkor mielőtt kezdenénk, vagy nem kezdünk, a kérdéseim még adottak voltak. Mi járatban kicsiny sivatagunkban, amit a macskátok alomnak nézett… lábjegyzet, ha ennek vége, akkor stoppolom a cicát, viszem haza.
~ Még egy jövevény? Túl sokan lesznek már körülöttem a gyengék, és az alantasok. Arról nem is beszélve, hogy tiszta homok lettem, inkább hagytál volna otthon.- panaszosan nyivákolt Negi.
- Nők, tudják mikor kell panaszkodni. De most shhh, mert apu dolgozik.- inkább még az elején folytja Negibe a szót, nehogy itt még egy nővel foglalkoznia kelljen, amikor most eléggé többségben voltak. Volt egy piszkosul mocskos szájjal megáldott, egy, aki előbb lő, mint kérdez, ott volt Dion is, és még az a három is.
- Na meg esetleg valami bemutatkozás is jó lenne. Kezdetnek mondjuk a Törpillával, félre értések elkerülése miatt, a kékre gondoltam, nem pedig a tipikus lolilra. De utána mondjuk jőhet ő is, és végül a jó humorérzékű is megdobhat a nevével.- tuti, hogy nem a kékségnek tetszett az, amit mondtam, olyan merev és feszült, hogy ha a seggébe nyomnák egy szén darabot, gyémánt esne ki belőle, a loli meg… hát loli volt, az arcán is látszott, hogy nem a humoráról híres, maradt a bögyös, akiből ki is nézi, hogy tetszik neki az a fajta humorvilág, amit Vex képviselt.
- És még egy így a végére, mi a franc az az átjáró?- nem árt, ha azt is tisztázzák, mert bár hagytak hátra pár arrancart, nem biztos, hogy képesek lesznek megvédeni a várost, és ha ez így van, akkor lehet nem lenne rossz ötlet, ha hazamennének, és rendet raknának, nem szívesen hagyná itt a csajokat, hogy tényleg cicaharc legyen, és nem csak azért, mert erősebbnek néz ki a trió, mint amit mutatnak magukból, hanem mert akkor tényleg lemaradna a csajbunyóról, és azért az nem minden napi látvány lenne, három a három ellen, tépik egymás haját, szakadnak a ruhák, lengő keblek, minden férfi álma, és a végén Dion nyerne természetesen, de azért ott lenne az izgalma annak, hogy Karasu olyat látna, amit senki, vagy csak nagyon kevesen, kiváltságos személyek egy szűk köre.

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal

[*] Előző oldal