Szerző Téma: Hívatlan Látogatók  (Megtekintve 1279 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Leyre la Azucena

Sexta Espada

Espada

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
17 500 / 30 000

Hozzászólások: 28

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Vörös és Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#2E700C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #15 Dátum: 2019. Márc. 16, 23:38:55 »
Hatalmas robaj csapott fel ahogy a halált hozó sugár becsapódott. A szépséges Leyre teste már megindult a föld irányába, miközben gyönyörű arcán magabiztos vigyor húzódott a hatalmas homok fergeteg láttán. Azonban mikor vörös és ezüst színű lélektükre megpillantják, hogy az energiasugár hirtelen visszatérne hozzá, gazdájához „Tch-” felszisszent és még sikerült kissé elhajolnia.
Mezítelen talpa ismét a homokot értek, egyik kicsit előrébb a másik hátrébb. Térdei megrogytak. Vadállat módjára vicsorított egyet, majd pisze orrát bűzölgő szag csapta meg. Csodás vörös és ezüst együttesével színezett íriszei kikerekedtek, majd rögtön össze is szűkültek dühös arckifejezésének feltűnésekor.
- Kussottare ga...
Dühösen vicsorított mindaddig míg az általa kavart ezüstös homokfelhő be nem terítette a szépséges testét és fajtársait, ekkor ugyan is kissé köhécselni kezdett miután pont akkor vett levegőt, ezzel nyelve egy kis homokot. Az elülő homokfüggöny után három emberi alak rajzolódott ki gyönyörűsége szemei előtt. A három idegen mind nőstény volt, végigmérve őket mindegyikük kedvére való volt, melynek vöröslő ajkainak végignyalásával adott jelet. Tekintete ekkor találkozott az alacsony albínó(?) nővel.
- Hooo~
Mosoly derült a szépség arcára, nem a kedves fajta. Inkább mondható amolyan őrült, mégis vidám mosoly. Ez jelezte számára, hogy talált magának egy sokkal izgatóbb elfoglaltságot, mint saját maga izgatása. Nem is figyelt másra, nem érdekelte fajtársainak jelenléte kik nem igazán léptek semmit se, csak álltak és cseverésztek. Közben vékonynak tűnő ám kicsit sem tőréken, kecses ujjait egymást követően szorította ökölbe, melynek elérésekor ropogtató hangot adtak ki majd elernyedtek. Kisebb terpeszt alkotó, hosszú lábaira is nyomást helyezett. Virgoncul mozgatott ujjai közt homok tört fel elfedve azokat, majd...
- Sassato, ODORE!
Hevesen tört ki belőle a szó, ahogy szemet kápráztató teste is nagy erővel indult meg az idegen nőstények irányába. Ám ostoba sem volt teljesen, nem egyből nekik ment, hirtelen tért ki először bal oldalra, baljáról elrugaszkodva, majd meg se várva, hogy talajt érjen finom talpa, jobbján át energiát kivezetve egyenest az albínó csitrinek irányába lőtte ki magát, míg ugyan ekkor jobb kezét is ütésre készítve és úgy szintén erejével feltöltve*. Hevesen csapott oda nem tudva mi is éri majd, ám felkészült arra is mi lesz ha ugyan úgy visszaverik mint ezelőtti színes, fénylő köszöntését is. Így ezen esetre már jobb íriszében is ott izzott a támadó energia, melyet el is sütött, amint ütése célt tévesztett.**

Kussottare ga - Rohadék...
Sassato, ODORE! - Gyerünk, TÁNCOLJUNK!

*Palma Plancha
**Cero Córnea


Karakterlap

Kurosaki Isshin

Mesélő

*

Hozzászólások: 5

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #16 Dátum: 2019. Márc. 17, 16:14:47 »

Megkérlek Titeket, ne csak a saját részeteket olvassátok el, hanem mindenkiét, így teljes a kép, amiből láthatjátok, hogy pontosan mi történik.

Miután megnyitotta a kaput, Kallisto tesz néhány lépést oldalra, s most közvetlenül az átjáró mellett áll, ugyanazzal az elemző, jéghideg tekintettel, mint eddig. Adrián felbukkanása látszólag nem rendíti meg nagyon mélyen, sőt, arcán mintha elégedett arckifejezést látnátok, ha ugyan lehet ezt bármiféle reakciónak nevezni. A neki szánt sértegetésekről tudomást sem vesz, csak annyit érnek el vele az illetők, hogy világoskék íriszeit rátok szegezi, míg beszéltek, és a szokásosnál is lenézőbben néz rátok, mintha valami undorító dolgot nézne az ember, amire egy kis ideig muszáj figyelni. Sem Adrián attrakciója nem vált belőle ki semmilyen reakciót, sem pedig Leyre támadása. Látszólag egyeltalán nem félti Punchot, és meg van róla győződve, hogy tudja kezelni a helyzetet. A Hrafninak, illetve Lunának mondott szavai után továbbra is mozdulatlanul áll a portál mellett, mintha csak várna valamire. Ekkor minden előzmény nélkül a portál mintha egy pillanat erejéig megremegne, de semmi szokatlan nem éreztek, csak annyit, hogy a környéken kellemes fuvallat fut végig, pedig errefelé nyilván nem nagyon fúj a szél.

(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)

A beszélgetés még tovább tart ebben a körben, bár érezhetitek, hogy lassan harcra kerül a sor, egyelőre még nem következik be. Ha úgy tetszik, éppen a harc előtti utolsó "béketárgyalások" zajlanak épp a két fél között. Akik egy helyen vannak, értelemszerűen látják és hallják a társaiknak címzett dolgokat, illetve reagálhatnak is, karakter viselkedésüktől és intelligenciájától függően. A macskát egyelőre hagyjátok figyelmen kívül, de legalábbis ne lépjetek vele interakcióba. Ő csak ott van, és figyeli a történéseket.

(click to show/hide)

Kérdés esetén keressetek chaten, vagy PÜ-ben nyugodtan ^-^

Postolási határidő: 2019. 03.27. 20:00
« Utoljára szerkesztve: 2019. Márc. 17, 16:40:48 írta Kurosaki Isshin »

Karakterlap

Nina

Arrancar

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 27

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
piros

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00CCA3 #FF2222


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #17 Dátum: 2019. Márc. 17, 17:29:11 »
Onii-chan fantasztikus, mint mindig! A törmelékkel könnyen elbánt és megvédett engem ahogyan az egy Onii-chanról kitelik. Kérdéseket zúdítok rá, mert nem nagyon értem mi folyik éppen itt a városban és a hangok alapján nem igazán érzem annak, hogy jókat jelentene. Megmernék esküdni pedig, hogy szerintem tűzijátékról van szó, de Onii-chant látva szerintem itt valami másról van szó. Szerencsére a korgó gyomrommal nem kell foglalkozni tovább, hiszen Onii-chan újabb bűvésztrükkel kedveskedik nekem. Egy finom pocky csoki pálcikát vesz elő. A kedvencem! Szeretem a pockyt! Kicsit nyáladzani kezdek. Egy darabig nem is veszem észre amíg a kezemben nincs a doboz, amit azonnal felnyitok és az első pálcikát már elkezdem majszolni. Nem egészen értem még is mi folyik itt a városban, de a csoki pálcika viszont nagyon jól esik. Végül is, csak nincs akkora baj. Amint Onii-chan leguggol hozzám, a pálcikát rágcsálva balra döntöm a fejemet és figyelek árgus szemekkel mit közöl felém. Minden kérdésemre válaszol. Szóval a csúnya nénik, elakarják venni a játszóterünket? Nagyon rossz dolog! Feladatot is kapok, ami nagyon fontos. Meg kell figyelnem a néniket mit tudnak. Természetesen komolyan fogom venni a feladatomat és nem fogom Onii-chant cserben hagyni. Jól megnézem a fülhallgatókat. Milyen érdekesek! Ilyeneket még nem láttam! Nem is tudtam, hogy Onii-chan titkos ügynök! Mik nem derülnek már ki róla! Olyan, mint a Városi Vadász? Repülő autója is van? Biztos van! Az egyiket magamhoz veszem majd a fülemhez rakom és tisztelgek, miközben jobbra döntöm a fejemet.
- Bízd csak rám Onii-chan.
Jól esik az a fejsimogatás amit kapok tőle. Testvéri szeretet mindenek felett! Jóval motiváltabbnak érzem magam tőle! Amint Onii-chan elviharzik a Pockyt majszolva figyelem hova indul. Összpontosítok árgus szemekkel, miközben egyenesbe tartom a fejemet. Nem lankadhatok el egy percre sem, hiszen Onii-chan fontos feladattal bízott meg ami nem tűr halasztást és kapkodást sem. Precizitást igényel. Sajnos a homokvihar miatt, ami hirtelen a semmiből létrejön, nem látom őket
- Onii-chan. Sajnos nem látlak téged. Közelebb megyek.
Szólok neki majd a bácsira fordítom a tekintetemet, akit Onii-chan megkért, hogy megvédjen. Nyújtom felé a kezemet.
- A bácsi elkísérne?
Döntöm balra a fejemet és várok a válaszára. Ha nemet még megpróbálom meggyőzni, hogy ha nem vigyázik rám, Onii-chan nagyon mérges lesz rá. Ha Onii-chan haragra gerjed az nem jó. Nem szeretném idegesnek látni. Szerintem más se szeretné hiszen az idegesség csak árt az egészségének. Tekintetem hirtelen megakad az egyik kirajzolódó alak felé, aki kísértetiesen Onii-chanra hasonlít. Mikor tisztában látom az alakot, valóban Onii-chant vélem felfedezni. Viszont valami nekem nem stimmel. Alaposan megnézem Onii-chant, miközben balra majd jobbra döntöm a fejemet. Aztán végül rá mutatok.
- Te nem Onii-chan vagy.
Jelentem ki. Teljesen illogikus számomra, ami éppen folyik. Onii-chan ilyen gyorsan nem végezhetett, ráadásul három Néniről beszélt és biztos vagyok benne mind a három Nénivel akarna foglalkozni, nem eggyel. Ergo az, aki itt áll egy imposztor.
- Onii-chan. Itt egy imposztor.
Közben a Pockymat majszolom és várom mikor érkezik Onii-chan, hogy móresre tanítsa a csúnya bácsit. Esetleg a másik Bácsi, aki kedves, elláthatja a baját. Én nem szeretek verekedni mert csúnya dolog. Mondjuk valahol úgy érzem megérdemelné, hogy bokán rúgjam. Lehet meg kéne próbálnom? Ha azt látom, hogy az imposztor Bácsi bántani akarna, akkor bokán fogom rúgni.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Márc. 17, 18:11:11 írta Nina »

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 000 / 90 000

Hozzászólások: 328

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 24 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #18 Dátum: 2019. Márc. 20, 18:51:22 »
- Ha hiszed, ha nem, de nehéz macska hollowot találni.- az a titok, mi nyomasztja, nem tud találni egy hollowot, ami úgy néz ki mint egy macska, és úgy is viselkedik mint egy macska. Helyette ott van Dion, ki néha macskásodik az igaz, de azért az teljesen más volt.
- Hajaj, besülne az ágyúnak a csöve.- mondta vigyorogva, és bár viccnek tényleg jó lenne, de biztos, hogy a nők nem értékelnék, egyikük se, és mivel egyedül volt férfi a helyszínen, így nem kockáztathatja meg eme kis viccet.
- Elhiheted, igazam volt.- ezer wattos volt a vigyora, és bár annyira nem tetszett Karasunak, hogy a macska odaszart, de nincs mit tenni, ha menni kell, akkor menni kell, csak ne ásson túl mélyre, nehogy robbanás legyen a vége.
- Szerintem nem bukik a nőkre.- állapítja meg a tényt, legalábbis Vex szerint ez tény volt.- Legalább puhára fog esni, amikor szétrúgod a seggét.- bízott Dionban, az erejében, és abban, hogy nem fog neki gondot okozni a bögyös. Persze számít arra, hogy lesz némi vérzés, jajgatás, de hát ez ezzel jár. A rántottához tojást kell törni.
- Bármennyire is csábító az ajánlat, szerintem nem fogok ráérni a leskelődésre.- szavai közben végig a kéket figyelte, a bőrszínt leszámítva és a páncélját leszámítva volt más nyugtalanító is benne, tipikusan olyan feje volt, mint a mangákban a sunyi szemétnek, aki még erős is volt, hogy rohadna meg.
~ Vex… remélem észrevetted, mit csinál az a trampli.- Negi panaszosan szólalt meg Karasu elméjében.
- ~ Igen, eléggé téged stíröl. Biztonság kedvéért nyisd fel a szemed, és kezd el nézegetni őket. Nézzük ki bírja tovább a farkasszemet.- nem árt, ha összeszedik a rémálmokat, amik a Pandurokat kísértik, hogy ha muszáj lesz, akkor használni is tudják ellenük. S így is történt, Negin felnyílt a szem, hogy kikutassa az ellenfeleik legszörnyűbb rémálmait.
- Szerencsétlen? Én… hm… lehet az vagyok, lehet nem fog lejönni a kék festék a kezemről, és a pengéimről. De ami meg azt illeti, ja, a barátnőm, és szerintem igazi nő, mindene a helyén van, nem úgy, mint Neked, hogy a seggedet a mellkasodon hordod.- mondta széles vigyorral az arcán, és legalább azt is elérte, hogy tudja a nevét a kéknek és úgy fest, hogy a bögyösnek is.
 - A vagy te Nyannyer.- biztos benne, hogy nincs ilyen szó, de jobb nem is jutott az eszébe, amivel visszavághat Hrafninak.- Huh, légy a vendégem Hrafni, szolgáld ki magad, de azért lábjegyzetben megkérdezném, hogy van még Exe?- kissé meglepte, hogy még létezik a szervezet, vagy lehet csak Hrafniból áll, bár egy tag is több, mint a semmi.
Nagyon úgy festett, hogy Kallisto nem szerette, ha beszólogatnak neki, és Hrafni ebben elég jó lehetett, legalábbis ez jött le Karasunak a navi viselkedéséből. De a hangszíne az nem volt valami kedves, szinte csöpögött belőle, hogy nem sokra tartotta a hollowokat, ami miatt Karasuból egy elhaló sóhaj tört elő.
A legkisebb baja volt az, hogy egy bara becsapódott kettejük mellett, még az se annyira zavarta, hogy egy akna felrobbant, nem, ami igazán zavarta, hogy megint kaptak egy homokzuhanyt.
- Picsába…- megrázta a fejét, és a hajából mindenfelé hullt a homok, majd pedig a vállairól kezdte leseperni, de már nem vette komolyan az egészet, hiába takarítja le a kabátját, pár pillanat, és megint csupa mocsok lesz, hagyja az egészet a fenébe, majd ha hazamentek, és még marad is belőle valami, akkor ráér Adrián kitakarítani, addig meg elviseli azt a kis idegesítő érzést.
- Adrián, ha itt végeztünk, és még olyan állapotban lesz, akkor te fogod kimosni a kabátomat.- nem kérdezte, vagy fenyegette Adriánt, egyszerű tényként közölte, hogy Adrián mosónőt fog játszani.
- Héj Luna! Hesszöljél csak ide.- beintett a bögyösnek az égimeszelő megszólalás miatt.
De megint csak nem tudja kiélvezni a pillanatot, nem látta az említett Kamillt sehol se, ami azt jelenti, hogy a környéken van egy merénylő, fasza. S Leyre se tud megülni a seggén, muszáj volt támadnia, Karasu is kezdi belátni, hogy nem sok értelme van annak, hogy járassák a szájukat. Kiveszi az ajkai közül a cigit, beleszív egy utolsót, lassan forgatni kezdi az ujjai közt, ajkán egy halvány, elégedett félmosoly jelent meg, majd az égbe pöccintette a csikket, és még mielőtt leért volna, Orgo már Karasu jobb kezében volt, és a reiatsuja folyamatosan emelkedett, nem szarozik, a jelenlegi alakjában a maximumhoz közelített.
- Sok beszédnek sok az alja, annyit mondok, hogy; LEEEEEEROY JEEEEENKINS!!!- ez volt a vezérszó, a jelmondat, ami elhagyta a száját, és Karasu pedig elhagyta a helyét, sonidot használva eltűnt, de menet közben használta a Fukuzeit* is, s pár pillanat múlva Kalisto mögött, nagy sebességgel előtört a homokból, jobbjában Orgo, amit derék magasságban lendített meg Kalisto csípője felé, és várt Karasu, hogy mit is reagál a nő, merre mozdul, mert arra pedig a baljából egy barat indít útnak, a nő lapockája/mellkasa felé (attól függ, hogy megfordult, vagy se).

(click to show/hide)

(click to show/hide)

Karakterlap

Leyre la Azucena

Sexta Espada

Espada

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
17 500 / 30 000

Hozzászólások: 28

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Vörös és Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#2E700C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #19 Dátum: 2019. Márc. 26, 12:18:24 »
Szépséges teste egyenest előretört, vékony, kecses karja pedig nagy erővel csapódott bele ellenfele testébe. Arcának selymes bőrén gödröcskék jelentek meg amint vigyorogva fogadta ellenfele ellenválaszát támadására. Ökle belesimult a tenyerébe és egészen egyszerűen megállította.
- Hooo...
Az albínó spiné ujjai ekkor szorítani kezdték. Erőteljes fogását nem tudta nem semmibe venni. Arcán a mosoly kissé megváltozott, de csak pár másodpercig, hisz már készült arra, hogy még egy csapást bevigye, ami már remélhetőleg betalál, ha már az első nem. Szeme felizzott, de nem csak a harc hevétől, majd a sugár kicsapott, abban a pillanatban a finom bőrét érő szorítás meglazult és mikor a sugár becsapódott hátra rugaszkodott. Hisz egyáltalán nem lett volna szép ha saját magát is eltalálja. Miután lábujjai ismét elsüppedtek a homokban bal kezével a jobbját masszírozta.
A homokfelhő, melyet felkavart kezdett elülni és arcán ismét mosoly ült mikor megpillantotta ellenfelét. Arcán látszott, hogy nem volt ínyére a betalált támadás, teste pedig szintén jelét mutatta annak, hogy hirtelen kellett sok erőt felhasználnia, hogy kivédje az energiasugarat.
- Ii Kao...
Vigyorodott el látva a dühös arckifejezését. Mikor a másik nőstény megszólalt tekintete egy pár pillanatra ráterelődött. Meg kellett hagyni egy pár másodpercig végig futott rajta, hogy vele is szívesen eljátszadozott volna.
- Oh, jaj nekem... Akkor gyere. Az sincs ínyemre ha játszanak velem, már amúgy is kissé... nedves vagyok.
Nedves nyelvét finoman kitolta és jól láthatóan ajkait végig nyalta, szép lassan, míg karjaival saját testét végig simítva adta tudtára környezetének, hogy nem csak a harc heve dúlt már testében.
- Na mi lesz? Nem jössz? Megint én menjek?
Tekintetével kihívóan mérte végig tetőtől talpig.

Ii Kao... - Szép arc...

Karakterlap

Elian Barquero

Espada

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 000 / 30 000

Hozzászólások: 26

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Forever alone

Post szín:
#5F9EA0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #20 Dátum: 2019. Márc. 26, 20:47:46 »

gyertek csak, cicc-cicc :x

Szemeit forgatta miközben Adrián a kis kolonc megmentésére sietett. Szíve szerint nem segített volna nekik, de mégse nézhette tétlenül ahogyan az a sok szikla rájuk zuhan.
- Számítani is fogok Rád. - kacsintott rá majd a lányra tévedt tekintete. Nem volt ismerős számára, soha nem látta még. Ráadásul erősnek sem tűnt szóval egyáltalán nem értette, hogy mégis mit kereshet a jelenlegi helyzet okozta legveszélyesebb terület közelében.
- Együk meg és nem lesz útban. :roll: - mosolygott vészjóslóan a kislányra, de persze egyáltalán nem gondolta komolyan hiszen nem látott kihívást a dologban ráadásul úgy látta Adriánhoz közel állt a törpe és vele pedig nem akart rosszba lenni hiszen kevés olyan lény van akivel jóba van.
- Én se azt mondtam, hogy kifejezetten szándékos volt a minket ért támadás csak azért érdekelt, hogy mégis minek köszönhetően landolt az pont alattam… De akkor ezek szerint neked is ugyan annyi jött le mint nekem.. - vonta meg a vállait miután végighallgatta Adriánt. Tisztában volt vele, hogy nem Las Noches volt a célpontja annak az elvetemült nőszemélynek, de akkor is idegesítette, hogy Őt és Las Nochest érte a cero.
- Hogy mit csináljak? - nézett Adriánra meglepődve amikor az közölte vele, hogy ha nincs kedve még mindig harcolni akkor akár vigyázhatna is a kölyökre. - Nem igazán erősségem az utánfutók védelme, előbb enném meg.. :S - vakarta meg a tarkóját miközben válaszolt Adriánnak, aki akkor már rég a lánnyal beszélt majd tovább állt.
- Hát ez kurva jó… - mondta mérgelődve miközben a lányra pillantott. Azt se tudta mit kell csinálni egy gyerekkel pláne nem egy ilyennel…
Kétségbeesett arccal nézett abba az irányba amerre távozott arrancar társa és amerre a tö9bbiek is tartózkodhattak. A bámészkodásban a lány hangja zavarta meg ahogyan kérdést intézett felé.
- Még egy bácsi és letépem a fejed, csak szólok. - lökte félre a felé nyújtott kezet majd zsebre dugott kezekkel indult meg előre, hogy közelebb kerüljenek a Las Nochesi haderő magjához hiszen nem előnyös ha teljesen leszakadnak. Azonban ahogy haladtak mindenki eltűnt a látóköréből csak hangos robbanásokból tudta, hogy történik valami azonban azok is alábbhagytak végül teljes csend ült a tájra.
- Ha az utamba kerülsz mikor beindulnak a dolgok csak jelzem, hogy gondolkodás nélkül rúglak majd arrébb. Maradj mindig mögöttem. Felfogtad? - kérdezte a gyereket lekezelően amikor hirtelen Adrián jelent meg velük szemben. Váratlanul érte a dolog hiszen pár perce történt csak, hogy ott hagyta Őket… Ráadásul a harcnak sem volt még vége hiszen ha gond nélkül vissza tudtak verni egy cerot akkor biztos, hogy tovább fog tartani az egész hacacáré mint öt perc, ráadásul a többiek se voltak sehol. Viszont még mielőtt bármit is mondhatott volna Nina szólalt meg. Meglepte Eliant, hogy közölte Adriánnal, hogy imposztor, de igaza volt.
- Nem rossz. Ez tényleg nem az a félkegyelmű. - paskolta meg Nina fejét majd azzal a lendülettel lecsúszott keze a lány ruhájának gallérjára, felkapta és maga mögé helyezte. - Meg se mozdulsz. - adta nekli parancsba miközben a lány mintha rádión értesítette volna az igazi Adriánt a helyzetről
- IDE NE TOLD A KÉPED! ENNEK AZ ARCÁT ÉN FOGOM LETÉPNI! - ordított bele Nina üzenetébe majd megropogtatta nyakát és még közelebb lépett a kinyújtott kezű hasonmáshoz.
- Te mégis minek nézel minket? Ennyire még mi sem vagyunk hülyék. - jegyezte meg fintorogva amikor azért a biztonság kedvéért körbenézett lélekenergia téren is. Ahogyan gondolta. Mindenki lélekenergiája érzékelhető volt, a betolakodóké is csak abból nem érzett semmit sem, aki vele szemben helyezkedett el.
- Felveszed valaki alakját majd ide totyogsz. Viszont abba bele se gondoltál, hogy érzékeljük a lélekenergiát és Mindenkiét érzem. Történetesen azt is akinek az alakját felvetted. A betolakodók is itt vannak még szóval a veszély sem múlt el. - vonta meg a vállait. - Tehát te mégis ki a faszom vagy? Nem akarsz eltakarodni a büdös, bepállott menos picsájába? - vette elő kardját és csapott rá vele a kinyújtott kézre amit még Nina felé nyújtott ki az imposztor.
- Még eltakarodhatsz, megadom a lehetőséget. Ha nem akkor sajnos meg kell védenem ezt a kis görcsöt is és az otthonomat is bármennyire nincs kedvem az egészhez. - színlelt ásítást miközben kardját vállára helyezte. Viszont még mielőtt bármi mást tehetett vagy mondhatott volna a semmiből előkerült az igazi Adrián is.
- Ó hogy a jó isten aggasson a nyakadba hat mázsa Adjuchas ürüléket most mégis honnan tudom kit cincáljak szét mint Foxi a lábtörlőt? Egyébként is megmondtam, hogy nyughass és maradj a picsádon… - magyarázott össze vissza ingerülten majd váratlanul mindkét Adrián felé kilőtt 1-1 balat biztos, ami biztos alapon. 

« Utoljára szerkesztve: 2019. Márc. 26, 20:50:00 írta Elian Barquero »

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 000 / 30 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 1 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Midnight Blue

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #21 Dátum: 2019. Márc. 26, 21:43:35 »
- Az, hogy kívülről nem látszik, még nem jelenti azt, hogy a lelkem nem rohad napról napra ezen a helyen. Ami a kussban maradást illeti, mi lenne abban a móka?
Halott vagyok én, csupán belülről. Egy járkáló váz annak a sok égetni való és ártatlan léleknek is, akiknek kollektíven megpecsételtem a sorsát, amikor felül kerekedtem rajtuk, ahogy az enyém is megpecsételődött ezáltal.
- De ha egyszer olyan aranyos volt az a róka.
Próbálok valami alkalomhoz illő arckifejezést találni, de nincs kedvem túlzottan próbálkozni, hisz nem is igazán áll érdekemben, hogy indokokat találjak a cselekedeteimhez. A helyzethez mérten hoztam döntést és biztos vagyok benne, hogy ha találkoznék múltbéli énemmel, tiszteletben tudnám tartani a döntését.
- Ha embereket simogatok, azt legtöbbször nem élik túl, így inkább leszoktam róla.
Ez persze nem teljesen igaz, de nyugodtan higgyen csak, amit akar. Nem különösebben érdekel, ha emberbarátnak tartanak, hiszen egykoron mind azok voltak. Aki ezt letagadja, az saját magát fosztja meg a lehetőségtől, hogy teljes mértékben megértse lényének értelmét és talán megtalálja a belső békéjét.

Elian morbid viccelődésére először fanyarul vigyorgok.
- Ő még számodra is túl édes lenne. Inkább szerzek neked így új csomag gumicukrot, ha ennek vége, de őt hagyd.
Mond még valami mást is, de már nem figyelek rá túlzottan, mert Ninának igyekszek épp elmagyarázni az alaptervet, mielőtt megnézem, mi újság a frontvonalon.

A bala, amit előre küldök tesztelésnek a Ceroval ellentétben nem lökődik vissza, vagyis az ellenfél erőtere nem ér ki idáig, vagy nincs is szó semmi ilyesmiről, és csak a közvetlen őket célzó támadások ellen hatásos. Helyette nem sokkal mellette történik egy robbanás, ami enyhén meglep. Nem úgy tűnt, mintha bárki is előidézte volna valamilyen mozdulattal, sokkal inkább a talaj spontán robbant fel önmagától. Másod körben a város körül lévő védelmi akna rendszerre gyanakodtam, de azon úgy vannak beállítva, hogy arrancar vagy hollow reiatsu ne aktiválhassa őket, elvégre akkor folyamatosan cserélni kellene őket. Bár talán így sem ártana leellenőrizni, egyáltalán jól működnek-e még, hiszen az ellenség jelenlétére nem aktiválódott egyik sem a közelben lévők közül, pedig nekik aztán nem is hasonlít a lélekenergiájuk a miénkre. Vannak még furcsaságok ezen a világon, azonban ennyi még kevés, hogy elszórakoztasson.
- Felteszem, a te fejedben meg sem fordult, hogy mit keresett akkor ott két shinigami, akik közül ráadásul az egyik kapitány is volt. Csupán az indítékaikat akartam kideríteni, hogy tudjam, hányadán állunk. Az egyiküket egyébként ismertem. Többször is megpróbált már megölni, miután szívélyesen felajánlottam neki, hogy levágom a lábát, ami elfertőződött, de ez régi história egy más napra. A csatornajárat beomlasztásáért pedig már bocsánatot kértem egyszer, de legközelebb már nem fogok, ha nem jelent számodra semmit.
Hogy lesz-e legközelebb, csakis rajta áll.
Meglep, hogy a Négyes Espada emlékszik a nevemre. Igaz, bemutatkoztam egyszer neki, de nem olyan alaknak tűnt, akit túlzottan érdekeltek az ilyen formaságok, így nem csodálkoztam volna rajta, ha nem is emlékezne rám.
- Szóval csak akkor szorul mosásra, ha olyan állapotban lesz? Értem, mire gondolsz.
Szavai nem fenyegetésnek hangzottak, így feltételezem nem is komolyan gondolta. Elvégre, ő sem gondolhatta azt, hogy ha négy eddig ismeretlen lélekenergia feltartóztatására indul, akkor egy karcolás sem fog esni a ruháján.
A kavics, amit a jövevény csajnak dobok a markában köt ki, majd el is morzsolja.
- Így is van elég homok itt, egyelőre nem kérünk még többet legyártásra, de ha a helyzet bármikor változna, értesíteni foglak.
Látszólag nem tart túl eszesnek, ami eredhez faj vagy nem gyűlöletből is, nekem tökéletesen megfelel, ha az ellenfelem alábecsül. Egy valamit, azonban ki kell javítanom.
- Több időt töltöttem nők szolgálatában, mint azt gondolnád, kis csillag. Szívesen megmutatom rajtad a kínpadon, hogy miket tanultam az egyiküktől.
Luna felé intézett sátáni vigyoromat az a nagyszájú szakítja meg, aki már korábban is a dolgomba kotnyeleskedett.
- Süni? Ennél még ő is jobb becenevekkel illetett eddig. – Biccentek a mellettem álló felé. [Dion] – Érdekelne, hogy mégis miként jutottál arra a következtetésre ennyiből, hogy szándékomban állna átállni hozzájuk. Azt javaslom, inkább csináld azt, amihez feltehetően a legjobban értesz, és az ellenségre tartalékold az energiád, a beszédet meg hagyd másra.
Viszonzom lenéző pillantását, hiszen az én szememben meg ő nem több egy mogyoróagyú ösztönlénynél. Ha szavaiból és tekintetéből nem az jönne le, hogy valószínűleg mindannyiunkat lenéz bizonyos mértékben, még meg is tapsoltam volna ezt a Kallistot a beszéde és az elnémítós trükkje után, hiszen tökéletes mintapéldányt talált, aki önként bemutatja, milyen szánalmas népség is vagyunk.
A portál megnyílása után hirtelen egy érintést érzek a vállamon, alig hallható nevetés kíséretében. Megfordulok, de nincs ott senki, illetve lélekenergiát sem érzek. Nem sokkal ezután azonban Nina hangját hallom az adó-vevőmből.
- Ügyes vagy. Mindjárt ott vagyok.
Az érintés utáni rossz előérzetemet követően Nina hívásából gyorsan összerakom, hogy mi történhetett és azt kell mondjam, egyáltalán nem tetszik, hogy valaki a kinézetemet lopja. Én egyedi és utánozhatatlan vagyok! Másfelől szívesen megnézném az imposztor reakcióját, amikor felbukkanok, hiszen ezzel gondolom nem számolt. Nem hírtelen távozok, helyette szépen elkezdek elsétálni, azonban útközben még mielőtt a harcba vetné magát, megállok Vex mellett és halkan, anélkül, hogy az ellenség meghallaná, odasúgom neki.
- Van egy ötödik is. Egy alakmásoló, aki jelenleg az én formámat vette fel. Megyek, foglalkozok vele.
Hogy egyáltalán hisz-e nekem, vagy mit kezd ezután ezzel az információval, az már rajta múlik, minden esetre ő a társaságból az egyetlen magasabb rangú személy, akit még nem szerepeltette le magát nálam.
A mögöttem elkezdődő harc kavarta porfelhőből kisétálva már messziről integetek Ninának és Eliannak, miközben másik kezemmel mutató ujjamat a szám elé tartom, hogy addig ne fedjenek fel, amíg közelebb nem érek, ugyanis meg akartam lepni a nekem háttal álló hasonmásomat. Ezután lélekenergiámat visszafogva láthatatlanná váltam és az imposztor mögé lopakodtam. A vállára tettem a kezemet, pont ahogyan korábban feltehetőleg ő is, majd kardom a következő pillanatban már a nyakán pihent, miközben újra látható lettem és mellé játékosan nevettem, ahogyan korábban ő is tette.
- Nocsak, egy rajongó! Nem tudtam, hogy már olyan híres vagyok, hogy cosplayeznek is. Autogramot ne adjak? Szívesen belekanyarintom a kardommal a testedbe.
Amennyiben még nem tudott kitörni, szokásos ördögi vigyorommal az arcomon húzom magam elé pajzsként túszomat, hogy így őt találja el mindkét Elian által kilőtt bala, majd csak ezután válaszolok a dühöngésére.
- Bocs, de egy „a” betűvel több kellene a neved végére, hogy hallgassak a parancsaidra.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Márc. 27, 01:33:40 írta Adrián Ruiz »

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 000 / 30 000

Hozzászólások: 251

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #22 Dátum: 2019. Márc. 27, 02:04:25 »
- Miért, a halálban mi a móka? – vonom meg a vállam a Szentfazék kérdésére első körben. – Ha ezt úgy érted, hogy néha olyan unalmas a város, hogy meg lehet itt rohadni, akkor megértem, szó szerint viszont… Miért rohadna a lelked? – kissé ráncba szaladnak a szemöldökeim. Agyára ment volna a jótékonyság, és már sehogy se elég tiszták a cselekedetei, vagy mi lehet a gondja?
- Férfias hozzáállás. – kuncogom el magam. Cuki ezért segítünk rajta? Ha bemegyek egy női fodrászatba az emberek világában, ott hangzanának csak el pontosan ugyanilyen érvek. – Aha… nagyon cuki volt… és egy kis büdös hazug is! De érdekelt bárkit is, mikor mondtam én is és a másik arrancar lány, hogy miért kéne követnünk? Nem, és… hogy őszinte legyek, még mindig nem értem, hogy most akkor volt egyáltalán értelme az ottlétünknek? Mi volt akkor a végkifejlet? – visszagondolva, erre a mai napig nem tudom a választ, a Szentfazék talán értette, hogy mi is történt ott, mert én semmi értelmet nem találtam benne a végén.
- Pedig pont úgy a poén, minek akkor a leszokás? – szélesen elvigyorodok, ha halállal jár, úgy már elfogadható az embersimogatás. Máshogy nem nagyon.

- Sejtem… Tényleg, normális macska nem jó? Életben maradna itt egy olyan? – most hogy említi Vex, tényleg, normális állatok életben tudnak vajon itt maradni, vagy van valami a levegőben az élőknek, amit nem bírnak hosszútávon? Biztos, hogy van kistestű macskaszerű hollow, csak nagyon nehéz olyat találni, megszelídíteni meg gondolom még nehezebb lenne, de esetleg egy normális macska?
- És leégne a gatyád a seggednél. – ő nem perzselődne meg, de biztos nem lenne valami komoly látvány, ha úgy kellene harcolnia, hogy van egy hatalmas lyuk ott és kinn van teljesen a feneke.
- Én annak csak örülök. – inkább nem teszem hozzá, hogy a frász kerülgetne, ha még fogdosni is akarna és esetleg nem azonnali győzelem lenne a célja, bár még mindig fene se tudja mi is a céljuk. Egy fura szokású bőven elég ide, és az az az éhenkórász, akit a kis kölyök bűvöl.
- Talán jobb is… - legalább Vex sem fogja megosztani a figyelmét és rendben lesz, és nem az én lelkemen fog száradni ha nem tudott a harcra koncentrálni.
Nos, a kékbőrű olyan, mint akinek ledugtak volna egy hosszú cölöpöt a torkán, hogy nonstop így álljon, vagy reggel öltözködéskor benne felejtette a ruhájában a vállfát, és most azért ilyen savanyú a képe, mert kínos lenne közszemlére kihalásznia onnan, a kiskölyök, pedig mint egy rossz gót loli. A barna meg… a Vexhez intézett szavai miatt a szórakozott mosolyom átvált egy sötétebbe, szemeim pedig gyilkos vágytól villannak meg.
- Ó, akkor még megalázóbb lehet a számodra, hogy ez a Kislány megkaphatja azt, amit a Nő nem, és ráadásul mindenben felül is múl! És egy magasak vagyunk te tejtermelődési gondokkal küzdő Minotaurus nőstényfajzat! – a gyilkos mosolyom már a felénél átmegy inkább dühös morgásba. Pont bele a közepébe, muszáj volt ideget szúrnia? Van egyáltalán ennek a zsírmirigyes párosujjú patásnak fogalma arról, milyen aggodalom volt ez nekem az elején, hogy Vex az ő kaliberével simán megkaphatna egy tapasztalt bombázót? Kellett kis idő, míg nem aggódtam (annyira) emiatt, muszáj volt felemlegetnie? Ráadásul még csak nincs is kis mellem, nem vagyok gyerek! Most a viselkedéstől rohadtul tekintsünk el!
A szövegelés folytatásában csak Vex szavai tartanak vissza, de azért még mindig morgok. Legalábbis a segg a mellkas részéig, akkor viszont kicsit meglepve tekintek a mellemre, majd újra gyanakvóan Vexre. Van egy erős tippem, hogy csak miattam mondja, akarja ő, hogy egy számmal nekem is nagyobb, ahhoz hasonló melleim legyenek, előttem kár tagadnia. De azért jól esik, hogy megvéd.
A Papper szóra a szám elé teszem a kezem, mielőtt elröhögném magam. Fenyegetném Vexet, hogy csak nehogy így kezdjem ezek után becézni, a gond csak az, hogy eléggé öregítőn hangzik és nem kifejezetten tetszik. Kár érte, mert ha neki se tetszik, akkor újabb szórakozási lehetőségtől esek el.
Persze a Szentfazék megint alkot… oké, hogy a múltkoriért, csak egy gond van a szándékával… én nem robbantottam egy aknával a képébe egy komplett homokozót. Egy pillanatig mozdulatlanul állok beterítve homokkal.
~ Egy, kettő, három, négy… - míg Vex káromkodik, én megpróbálok magamban elszámolni újra meg újra tízig, hogy lehiggadjak… Nem működik…
- Most nyírlak ki, te hígagyú barom!! Üres felétek a temető? Mi a rohadalomért robbantgatod itt az aknákat???!! – hirtelen robbanok amint megunom a számolgatást, lépek felé néhány lépést, és talán a testtartásomon is tisztán látszik, hogy csak nagyon kicsi tart vissza, az önuralmam apró morzsája, hogy ne ugorjak ezért ténylegesen a nyakának. Mázlija, hogy itt van ez a négyes társaság, bár ha ekkora baromságokat csinál, ami késik, nem múlik.
- Ugyanazt keresték ott te idióta, mint mi, azt az átokverte nyulat! De mit ne mondjak, jó nagy lehet az önbizalmad, ha csak úgy kartávolságra odaszambázol egy kapitányhoz megnézni, hogy „hányadán is álltok”. Főleg ha a kettőből egy biztosan meg akar ölni. – nyugodtabban is kitérhettünk volna erre a témára, de jelenleg még mindig fortyogok azért, hogy lassan nincs egy pont se a testemen, ami még ne lenne homokos, és hála neki a fejemen akár homokvárat is építhettek volna. – Csak az elsőt nem éreztem nagyon őszintének. – megvonom a vállam, és talán azért, mert nem is volt az. Vigyorogva bocsánatot kérni valamiért, amit nem is bán… csodálkozik?
Legalább amíg a Szentfazék – bár Vex mintha most mondta volna a nevét – a bögyössel társalog, megrázom a fejem, és megpróbálom minél jobban leporolni magam meg legalább a felsőből kirázni valahogy a homokot. Tapasztalatból, ha elfetrengek a földön, akkor se jut ennyi helyre homok a ruhámba. Nem igazán van mit reagálnom arra, hogy szerinte jobb a Szentfazék mint a Süni, bár ez egyértelmű, de én nem azért neveztem el így, hogy humoros becenévvel illessem, hanem mert úgy éreztem ez illik hozzá a legjobban. És már egész hozzánőtt ez a név, legalábbis a számomra. Úgyse kifejezetten töri magát, hogy bemutatkozzon, hátha akkor a nevén szólítom majd. Nem mintha igényelném, ő még becenévvel se illetett. Vagy szólított bárhogy.
- Az elején be kellett volna már zárni valahogy azt a kaput. – amíg Vex a Lunának való beintésen fáradozik, én odalépek hozzá suttogva, mert kezd egyre jobban zavarni. Mivel nem tudjuk mi az, vagy hova nyílik, talán ölbe tett kézzel most várunk be egy sereget, az elején valahogy be kellett volna záratnunk, de úgy látszik senkit se érdekel nagyon…
Figyelve, ahogy a Szentfazék beszél valakihez aztán lelép, csak fél szemmel pillantok utána, a perifériámba tartva közben a Minotaurust is.
- Mi a fenéért jött ez ide? – motyogom az orrom alatt, de kétlem, hogy Luna hallaná, a Szentfazék meg már biztosan nem. Idejött, robbantott, beszólogatott majd távozott… Hát tényleg sok értelme volt.
- Remek… - ahogy megérzem a növekvő reiatsut, készségesen sétálok kicsit távolabb Vex közeléből. Nincs kedvem megint a padlóra kerülni, mint legutóbb mikor nem hagyott felállni.
Gyorsan összegzem. A Zabagép azonnal nekiugrott a Lolinak, Vex most lendült támadásba, a Szentfazék… ötletem sincs hova cammogott el.
Újra mosolyra húzódnak az ajakaim, ahogy végigtekintek Lunán. A beszólása után nagyon is kívánatos a gondolat, hogy darabokra szaggassam.
- Szóóóóval… miért is jöttetek? – pimasz vigyorral azért felteszem neki a kérdést, amit eddig se válaszoltak meg, és ha most se érkezik tőle nekem elfogadható magyarázat, már sonidózok is mögé kerülve, és ököllel közvetlen a képébe, vagy ha nem fordul meg időben a tarkójára intézek teljes erőből egy ütéssel egybekötött balát.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Márc. 27, 02:22:49 írta Dionisia Maribell Vega »

Karakterlap

Hrafn Zuniga

Arrancar

*

Exequias vezetője

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
40 000 / 45 000

Hozzászólások: 21

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 21 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Exequias

Reiatsu szín:
világos barna

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
peru


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #23 Dátum: 2019. Márc. 27, 21:30:43 »
Kezd rohadtul elegem lenni ebből a robbantgatásból, meg ilyesmiből, a homokról nem is beszélve, de végül is sivatagban vagyunk, vagy mi a szar, szóval azt hiszem, hogy ez várható volt. Morogva rázom  meg kicsit erőteljesebben a fejem, hogy legalább a homok nagy része kiperegjen belőle, mert az annyira nem lenne f@sza, ha harc közben bele menne. Még a végén amiatt vernének laposra, az meg igencsak felb@szna. Enyhén szólva. Az viszont nem elég, hogy itt lövöldözi ránk egy társunk a baráit, még egy aknát is beindít. Állítólag rohadt hasznosak ezek az akna cuccok, csak úgy tűnik, hogy kurvára nem teszik a dolgukat, mert ezek a spinék még mindig itt ácsingóznak, mintha várnának valamire. Igazából az a nyitott átjáró is pont azt sejteti, hogy valamire nagyon várnak. Talán az égi áldásra, vagy egy alapos verésre. Utóbbit mondjuk szívesen megadjuk nekik bármikor. Akár most is, mert már igencsak viszket a tenyerem, mert amúgy meg mégis mi a jóbüdös lótúrót képzelnek magukról, hogy csak így ide tolják a pofájukat, aztán arcoskodnak, mintha ők szarták volna a spanyolviaszt. Majd jól a homokba nyomom a fejüket, aztán majd arcoskodhatnak a kis ribancok, de most komolyan… :x
Vex kérdésére kicsit felvonom szemöldökömet Pf… mi az már, hogy van-e még egyáltalán Exe…? Itt vagyok nem, csessze meg?! :x Élünk és virulunk, bár tény, hogy számunk már igencsak megcsappant, de ki nem szarja le?! Még így is szét tudjuk rúgni bárki seggét, ha akarjuk. Akár az övét is, ha tovább feszíti a húrt.
- Még szép, hogy vagyunk, és simán elpicsázunk, ha úgy alakul, Mr. HűDeFaszaGyerekVagyok. Szóval csak ne legyen akkora a szád… - válaszolom a Pappernak. Egyébként is… mi az, hogy Nyannyer?! Hát mindjárt felrúgom a köcsög huligánt, amiért itt beszólogat nekem, aztán leshet mint Rozi a moziban. :x
Kezd kissé elegem lenni abból, hogy semmi akció nem történik, ennyi erővel hátat is fordíthatnánk, aztán haza ballaghatnánk, mint akik jól végezték dolgukat, de ahhoz francnak sincs kedve, meg egyébként is… Ezek jöttek keresni a bajt, hát megkapják. Tőlem biztosan. :x
- Úúúú… még szúrni is tud… tényleg totál olyan vagy, mint valami kib@szott Sün… :S - vágok vissza az új gyereknek - Bocs, nekem nagyon úgy tűnt, hogy felénk küldted azt a barát, kicsi Csillag, mert hát tudod itt robbant, meg minden. Gondolom a szaros akna is miatta robbanhatott, te meg itt játszod a jófej srácot. Legalább egy bocsika beleférhetne, vagy ilyesmi. - válaszolom a kis Sünikénknek, mert hát úgy látszik, kicsit beletiportam a törékeny lelkivilágába. Hát ki nem sz@rja telibe magasról. :x
Höhö… Jól meg mondtam annak a kék luvnyának is a tutit. 8) Tudja kivel szórakozzon… Mondanám is neki tovább, ha tudnám, viszont nem jön ki hang a torkomon. Tátogok itt, mint valami fogyatékos aranyhal az akváriumban. Mégis mi a farok ez az egész? Tuti, hogy az a kék csaj csinálja, de esküszöm, hogy most már tényleg leütöm, mint vak nyannyer a protkós poharat. Arról nem is beszélve, hogy úgy beszél rólunk, mintha valami kib@szott állatok lennénk. Kurvára nem jön be ez a lenézős duma, az meg pláne nem, hogy még azt is gondolja, hogy ő különb nálunk. Az egy dolog, hogy van néhány, akik tényleg úgy viselkednek mint az állatok, de rohadtul nem azok alapján a szerencsétlen gyökerek miatt kellene már megítélni mindannyiunkat. Én tök f@szán kijövök a növényekkel is, egész csípem őket, meg ők is engem. 8) Szóval kifejezetten jó arc vagyok és egész jól is veselkedem. Igazán használhatná magán is ezt az elkussoltatós skillt, ne rajtam akarjon bemutatót tartani.
- Pf… nagyon fenn hordja valaki az orrát, Drágaság… De kurvára a homokba fogjuk döngölni a csini kék pofikádat a többiekével együtt. Majd ott motyoghatod a sok szarságaidat, lószart se fog érdekelni. Egyébként is, ahelyett, hogy itt jártatod a szádat, inkább készülj fel, hogy szét fogjuk rúgni a formás kis popótokat. - szám széles mosolyra húzódik a gondolattól. - És még élvezni is fogjuk…
Szemem sarkából közben igyekszem szemmel tartani azt a  nyamvadt portált is, mert még mindig semmi se dugta ki rajta a pofáját, bár tuti valami nagy durranást várnak onnan. Én például nagyon meglepődnék egy szárnyas háromfejű csivaván, mert nyilván valami olyasmit várhatnak, viszont ekkor hirtelen nagyon picit, de megremeg az átjáró. Mi a szent szar?! Valaki belefingott? Ne már… ez nagyon gáz… Még a szelét is érzem… :S Oké, hogy büdös, meg egyeseknél gyilkos is tud lenni, de ez lenne a hatalmas nagy fegyver, amivel ki akarnak minket csinálni? Ne szórakozzunk, már ember… Ennyire még ők se gyopák, hogy ilyen kurva béna trükkel próbálkozzanak. Óvatosan szagolok bele a levegőbe, hátha tényleg valami hűűű de nagyon durva cucc jött át azon a valamin, de igazából azt hiszem, semmi érdekeset nem érzek. Van ilyen egyáltalán? :S
- Ez volt a nagy várakozás oka? Egy kis szellentés? Cöh… - húzom el a számat egy pillanatra. - Mindjárt megmutatom, hogy hogyan kell az ellenfelet laposra verni.
Az eddig kezemben tartott fegyvereimet visszahelyezem a combomra erősített tokjuk ba, majd kezeimet ökölbe szorítva rugaszkodok el a homokból, némi sonidóval felturbózva a támadást. Egyenesen azt a nyomorék Jégcsapretket veszem célba, s amikor már egész közel vagyok hozzá, egy Gemelos Sonído*-val többet gyártok magamból, csak hogy össze szavarjam a nyomorék kis fejét, és kis csapatommal körbeveszem a kék csajt, csak hogy érezze a törődést. Erre tuti nem számít. Majd egy váratlan pillanatban egy Palma Plancha*-val felerősített ütést mérek rá.


(click to show/hide)


FIGYELEM!
A karakter agresszív és mocskos szájú!
Postjai csak saját felelősségre olvasandók. :D

Karakterlap

Kurosaki Isshin

Mesélő

*

Hozzászólások: 5

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #24 Dátum: 2019. Márc. 29, 21:29:38 »

Megkérlek Titeket, ne csak a saját részeteket olvassátok el, hanem mindenkiét, így teljes a kép, amiből láthatjátok, hogy pontosan mi történik.


Az ellenfelek cselekedeteiből egy dolgot szűrhettek le. Harcolni jöttek, de nem azért, hogy megöljenek Bennetek. Valami kell Nekik. A portál továbbra is nyitva van, bár Kamill érkezése óta nem történt vele változás. Valószínűleg sérthetetlen, bár ez nem derült ki konkrétan. Legalábbis Kallisto, vagy a többiek biztos megakadályoznák, ha bántani próbáljátok. Társaitok reakcióit, cselekedeteit továbbra is láthatjátok, és reagálhattok is rá, amennyiben persze jelen vagytok az adott esetnél.
(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)

(click to show/hide)

Kérdés esetén keressetek chaten, vagy PÜ-ben nyugodtan ^-^

Postolási határidő: 2019. 04.09. 20:00

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 000 / 90 000

Hozzászólások: 328

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 24 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #25 Dátum: 2019. Ápr. 03, 18:00:26 »
- Nem hiszem, normális macskának normális helyen van a helye, eeeeez pedig nem annyira az.- homoktenger fedett be mindent, és egyetlen ékkőve volt a város, ahol lelketlen lélekzabálók éltek. Nem volt éppen a legotthonosabb hely egy átlag macska számára. Csontos is elkeveredett valahova, lehet azóta már arrancar lett belőle, csak éppen Vex nem találkozott még a kis hamissal.
- Akkor szerencse, hogy nincs rajtam alsó, kiszellőzne legalább.- nem árt egy kis friss sivatagi levegő a hátsóajtónak, csak homok ne kerüljön bele, utána olyan lenne, mintha smirglipapírral törölné ki.
~ Vex, a jó hírt, a rosszat vagy a még rosszabbat akarod elsőnek hallani? Mindegy, majd én döntök. A jó hír, hogy megvan mitől félnek, a rossz, hogy hazudtam, a még rosszabb, hogy csak egy undorító, rózsaszín felhő lebeg a fejükben. Vagy ennyire sötétek, hogy ennyivel van teli a fejük, vagy valaki manipulálta őket. Én a másodikra szavazok, ami annyit jelent, hogy valaki erősebb húzogatja a drótokat, hogy Te is megértsd, van egy főnökük. A többi már rajtad múlik.- megrágta a hallottakat, átgondolta, és arra a következtetésre jutott Karasu, hogy bassza meg, ez nem jó hír.
- Na azért majd csak ügyes legyél, Dion.- biztatóan rámosolygott, de elég a biztatásból, ügyes lesz Dion, megoldja, Vexnek most már másra kell figyelnie… a mocskosszájúra.
- Oké-oké-oké, elhiszem.- unott arckifejezéssel, de vigyorogva emelte fel védekezőleg a kezeit. Nem kell mindjárt leharapni a fejét, csak egy ártatlan kérdés volt, semmi több. S jogos kérdés is, hiszen se hírük se hamvuk nincs már, de legalább Eras is eltűnt velük együtt.
- Már most olyan állapotban van. De meg vagyok én áldva veletek arrancarokkal.- halk de megjátszott világfájdalommal teli volt a sóhaja, amit kiengedett a nagyvilágba. Az egyik úgy beszél, mintha szart reggelizett volna, még Adrian nem akarja a mosónőt játszani, Leyre pedig… Leyre az Leyre volt.
Ment egy kis szócsata, kavicsdobálás, semmi különleges, Hrafniból úgy áradt a költőket is iriggyé változtató szavak, hogy majdnem öröm volt hallgatni is azokat. Végül Adrian volt az, aki úgy döntött, hogy megoszt egy apróságot Karasuval.
- Rendben, de ha lehet, ne romboljatok le mindent.- nincs kedve újra felhúzni a falakat, főleg azért se, mert fogalma sincs arról, hogy elsőnek hogy sikerült. Honnan a fenéből szerezték az anyagot hozzá, meg hogy rakták fel így? Így egybe az egészet, sehol egy tégla, mintha az egészet valamiből kifaragták volna.
Hrafni nem bírt már tovább várni, mintha paprikát nyomtak volna a seggébe. De legalább egész jó taktikát választott a támadásra, klónok megzavarják az ellenfelét, még az igazi be tud vinni egy találatot. Jó… lenne, ha nem kapta volna el Törppilla, és úgy tartja maga előtt, mint egy anya a szaros pelenkát. Nem tudja, hogy mit kéne csinálnia vele, de legalább valami kék aura megjelent körülötte, csak hogy adjon még egy kis gondolkozni valót Karasunak.
- Érdekes.- kissé jobbra döntött fejjel nézte, ahogy Orgo pengéje megakadt abban az aurában, van egy tippje, hogy a bala is hasonlóan fog járni.
- Hehe… akarom mondani… bocsi.- igen, ezt akarta mondani, nem nevetni. Hiszen miért lenne nevetséges az, hogy Hrafnit élőpajzsnak használták, és úgy dobták el, mint egy darab rongyot. Kész szerencse, hogy azért valamennyire visszafogta magát Karasu, legalább túlélte. De legalább ez adott egy ötletet. A pengét kivédte az aura, de a bala ellen Hrafnit kellett használnia, vagy mert azt nem volt képes levédeni máshogy, vagy azért, mert szemét, és viccesebb volt Hrafnit használni.
- Oké, nekem nem sürgős.- hanyagul megvonta a vállát, megforgatta Orgot, pengékkel lefelé majd Karasu rátámaszkodott, és kíváncsian figyelte az eseményeket, mást nem is nagyon tudott tenni. Tekintetével követte Hupikéket, aki a macskához ment, és úgy beszélt vele, ahogy egy macskával illik. Tisztelettel, és úgy fest, hogy a macska hajlik arra, hogy segítsen, sőt, még szteroidot is nyomott magába. Házimacskából egy macskaHulk lett. Ettől bizony csillogni, ragyogni kezdtek Karasu vörös szemei.
- Eddig csak akartam, de most már biztos, hogy hazaviszem azt a macskát. HALLOD CICUS!? Az enyém leszel! Jó gazdád leszek, minden nap meg leszel fésülve, és kapsz plüssegeret, sőt, kaparófát is!- kiabált a macskának, aki Hrafnit nézte ki kajának, Karasu pedig nem nagyon foglalkozott Kékséggel, lóbálgathatja úgy a bárdját, ahogy akarja, beállhat menő pózokba, Vex figyelmét most jobban lekötötte a macska.
- Hoppá… hol is tartottunk? Ja, megvan. Ki kell húzni a seggedből azt a karót. Na akkor, gyüvök….- kiegyenesedett, megforgatta ORgot, majd széttárta a karjait, és enyhén meghajolt Áfonyának. S hajlás közben egyre több és több bala jelent meg. Nem árt egy kis Eső*, mellé pedig még egy kis Éxtasis*, hogy olyan, mintha LSD-t szedtek volna be, de bumeráng dobálás is jó időtöltésnek. Claro de luna*, mindjárt négy is Festékfej mögött, és mind egymásután veszi célba a lábait, hogy utána kapjon egy építőkockát, egy kis Tsuru Hankeit*, ne nagyon tudjon mozogni, csak is azért, hogy elkapja a Lluvia*, és hogy teljes legyen az öröm… miután ismét kiegyenesedett egy cerot indított Kékfej felé, ami elé pedig nyitott egy Féreglyukat mielőtt az betalált volna, a kijárat pedig a PindurPandurok átjárója felett nyílt ki. Kíváncsi volt Karasu, hogy ha a Ceroja betalál, mi is lesz azzal a portállal, na meg mi lesz a csajok reakciója rá. De azért nem szabad elfelejtkeznie arról se, hogy egy harcot kell megnyernie, és még kékebbé csapkodni a csajok vezetőjét, vagyis a alfamacska helyettesét. Persze utána csak bezárja azt a lyukat, ne árválkodjon ott.
- HERE’S JOHNNY!!- vagy betaláltak a támadásai, vagy nem, az nem változtat azon, hogy sonidozva indult meg Áfonyaszörp felé, és kihasználva a lendületet szeretné méretre vágni a csajt, kezdve a mellkasánál, egy kisebb darabot ki.

(click to show/hide)

(click to show/hide)

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 000 / 30 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 1 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Midnight Blue

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #26 Dátum: 2019. Ápr. 05, 00:23:04 »
(click to show/hide)

A próba balám okozta kisebb homokhullás igen érzékenyen érinti a mellettem állót. A temetős kérdést feltehetően csak költőinek szánta, hiszen miért is lenne az felém üres. Las Noches, nem, egész Hueco Mundo egy nagy temető, ahol mi vagyunk a hullák. Megindul ugyan felém, de egyéb iránt semmi. Csak szemem sarkából kísérem figyelemmel, anélkül, hogy ránéznék, mert közben az ellenséget tartom szemmel, hiszen őket tekintem a nagyobb fenyegetésnek. Ha az egyikük hírtelen úgy döntene, hogy támadásba lendül, amikor egymásnak esünk, akkor készen kell álljak az eshetőségre.
- Nem kifejezetten önbizalomnak hívnám. Inkább csak nem tartok tőlük, ez minden. Bár kapitánnyal korábban nem találkoztam. Mondhatjuk úgy is, egy részem abban reménykedett, hogy ha nem mutatok ellenséges szándékot, akkor képes leszek civilizáltan is szót érteni vele. A másik felem pedig azt remélte, hogy felbosszanthatom a másik shinigamit, hátha újra meg akar ölni. Csempészett volna némi mókát a napba.
Vele ellentétben az én ábrázatom kifejezéstelen marad, miközben visszaemlékszek a történtekre. Az egész már csak egy távoli emléknek tűnik, melynek nincs jelentősége a jelenlegi helyzetre nézve.
- Majd akkor a másodikba igyekszem jobban beletenni az érzéseimet.
Itt mosolyodok csak el, majd indulnék vissza Elianhoz és Ninához, ha nem hallanám meg fél füllel még Luna megjegyzését. Igaz, felajánlottam neki, hogy szívesen kezelésbe veszem, azonban idő közben más jött közbe, így várnia kell a sorára, már amennyiben lesz még olyan állapotban, mire visszatérek.
- A győztest kihívom. Sok szerencsét. - Kacsintok a vállam felett visszanézve.
Ha annyira érdeklem, van lehetősége, ha meg csak üres szavak voltak, tárgytalannak tekinthető. Ezzel egyúttal talán „kedvenc” vitapartneremnek is adok egy kis motivációt, hogy megnyerje a harcot, ha azután még mindig be akarna mosni nekem. A másik arrancar banya élcelődésére már ügyet sem vetek, nem hogy bocsánatkéréssel illessem. Hiba volt felengedni rajta a némítást.
A tervem úgy tűnik sikerül és a hasonmásom mögé tudok férkőzni. Még az Elian által dobott két balát is gyönyörűen az előnyömre fordítanám, ha nem történne egy olyan dolog, amire nem számítok. Kiszabadul a fogásomból. De nem ám átdobna vagy kigáncsolna erőfölénnyel, nem, egyszerűen füstté válik.
- Hogya...?
Csúszik ki a számon, miközben a fejem elé emelem a karomat, hogy ne közvetlen a képembe kapjam a robbanást. Ezek szerint nem csak más kinézetét tudja felvenni, de ezek után képes újra eltűnni, feltehetőleg abba a formába, ahogyan először is átjött a portálon. Igen problémás ellenfél, meg kell hagyni. Nem kifejezetten azért, mert erős lenne, hanem mert olyan dolgokra képes, amivel nem találkozik minden nap az ember. Mégis, karom takarásában nem tudom megállni, hogy egy halvány mosoly ne csússzon a számra. Ezek után már nincsenek kétségeim, hogy jól döntöttem, amikor visszajöttem. Őt ésszel kell legyőzni. Kielemezni és a megfelelő pillanatban tőrbe csalni. Ehhez mérten kezdem is rögtön azzal, hogy a bala kivédése után teszek pár lépést hátra, majd térdre rogyok, mintha a támadás igen legyengített volna. Valójában még a hierrómat sem ütötte át teljesen, csak a ruhámat égette át és a bőröm felszínét perzselte meg. Előnyösebb azonban, ha azt hiszi, hogy Elian erősebb nálam, mert így inkább tőle fog jobban tartani, mint tőlem. Ezt is teszem, amint azt színlelem, hogy a bala okozta sokkból eszmélek fel. Az, hogy korábban sikerült meglepnie bizonyára magabiztossá teszi, vagy egyébként is ilyen, de elkezdi felelőtlenül használni a képességét. Például felfedi, hogy nem is kell hozzáérnie ahhoz, akit le akar másolni, mint ahogy azt először következtettem. Én közben letekerem a fáslit a még ép karomon és a másik köré teszem, hogy azzal fedjem el a bala helyét, és hogy valójában kutya bajom. Mikor a feltehetőleg igazi formáját is felveszi, majd Nina és Elian ellen is egy-egy támadást intéz, ekkor egyenesedek csak fel. Lehetősége lett volna gyorsan elintézni, mégis csupán játszadozik velünk, mint akikről azt hiszi, nem tudnak ártani neki. Ez fogja a vesztét okozni. Ha alábecsülöd az ellenfeled, már azelőtt elvesztetted a harcot, hogy az elkezdődne. Mivel kettejük közül Eliannak van több esélye karcolás nélkül megúszni, így inkább Nina felé indulok. Mivel a balákat bal kézzel blokkoltam, így most a jobbommal húzom ki a kardomat az övemből.
- Ne mozdulj.
Szólok Ninának, miközben fegyveremmel pont olyan távolságban suhintok, hogy a kígyót még levágjam, de a karját már ne vágjam fel.
- Minden rendben?
Kérdem tőle megbizonyosodás kedvéért, majd lehajolva hozzá még a fülébe súgom.
- Tartsd szemmel és figyelmeztess minket, hogy hol bukkan fel, ha megint eltűnne.
Ezután kardommal továbbra is a kezemben megindulok a lány felé, aki a homokban guggolva szemléli az eseményeket.
- Kamill, ha nem tévedek? Milyen tökéletes név. Igazán megnehezítetted a dolgomat. Most, hogy tudom, milyen bájos az igazi alakod, mégis hogyan várható el, hogy harcoljak ellened? Már amennyiben valóban ez az igazi alakod.
Ha sokáig elhúzódik ez az egész, vagy még több jön, aki szintén mind csaj lenne, még a végén ki fogok fogyni a bókokból, de egyelőre ez a veszély talán nem fenyeget. Ami azt illeti, nincs túlzottan kedvem kezdeményezni, amivel bármit is felfednék ezen a ponton túl magamról, de mivel Elian nem tudom, mennyire érzi motiváltnak magát, főleg, hogy tetszése ellenére mégis visszajöttem, Nináról pedig el kell terelnem a figyelmét, így kénytelen vagyok lefoglalni.
- Mi lenne, ha harc helyett inkább csak labdáznánk és közben beszélgetnénk? Felteszem, nem homokfürdőzni érkeztetek szerény hajlékunkba. Kinek a szemét szúrjuk ezúttal a létezésünkkel? Vagy talán kerestek valamit, vagy valakit? Természetesen nem leszek hálátlan, ha beavatsz a tervetekbe, cserébe te is kérdezhetsz tőlem. Nos, mit mondasz, benne vagy?
Mondandómhoz a szebbik mosolyomat veszem elő, miközben öklömben egy balát formázok és lövök el felé, ami a labda szerepét hivatott betölteni, azonban még csak fel sem töltöm kellően a támadást. Az erősségét jóval Eliané alá lövöm be, így még ha be is találna, valószínűleg karcolás nélkül megúszná még mindenféle védelem nélkül is.

Karakterlap

Nina

Arrancar

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 27

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
piros

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00CCA3 #FF2222


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #27 Dátum: 2019. Ápr. 05, 11:01:14 »
Nem szeretem az Onii-chan imposztort. Nagyon butácska lehet, ha azt hiszi, hogy megtud engem téveszteni. Ismerem az Onii-chanomat és megtudom mondani mikor találkozok egy csalóval, aki az én Oni-chanomnak adja ki magát. Megérdemelné, hogy jól bokán rúgjam, de majd a valódi Onii-chan szépen helyre fogja rakni. Kifog kapni az biztos. Rám meg bizonyára büszke lesz amiért kitudtam szúrni ezt az imposztort. Cukorkát fogok kapni tőle? Jól esne most egy eper ízű cukor. Lehet a Bácsitól kérni fogok amint befejeztem a csoki pálcikámat. Elkezdem majszolgatni a következőt és végig nézem ahogyan Onii-chan szépen megbünteti a csúnya Onii-chan imposztort. Akár bokán is fogom rúgni, ha esetleg kellene. Amíg viszont erre nem kapok engedélyt, maradok egy helyben és a csoki pálcikámmal foglalkozom. Közben balra döntöm a fejecskémet és nézem a bajba jutott csúnya Onii-chan imposztort. Viszont sokáig nem tudom bámulgatni, mert egy robbanásra leszek figyelmes, amit az Elian Bácsi okozz. Ráadásul az én Onii-chanomat találja el! Csúnya bácsi! Rossz bácsi! Nem szép dolog az Onii-chanomat eltalálni! Őt is jól bokán fogom rúgni, ha ennek a csetepaténak vége lesz! Addig viszont úgy gondolom nem lenne logikus, ha most rúgnám bokán, mivel kelleni fog a segítség és Onii-chant ismerve biztos rám szólna, ha bokán rúgnám a csúnya Bácsit. Nézem ahogyan az imposztor alakot vált hirtelen. Magamat is meglátom, aminek következtében most jobbra döntöm a fejemet és majszolgatom a pálcikámat. Ez teljesen illogikus. Egy ember nem képes alakot váltani, ha csak az illető imposztor nem is egy élőlény, hanem valami anyagszerű valami, aminek fő tulajdonsága az alakváltás aminek eléggé kevés az esélye mivel ilyen anyag nincs a periódusos rendszerben. Lehet most tettünk meg egy nagy felfedezést? A végén tudós leszek! Másik elképzelésem, ami már logikusabb lenne, de annál több fantáziám is szerepelne, hogy van valami eszköze annak az imposztornak, aminek segítségével hologramot hozz létre és felveszi más alakját. Viszont hogyan tudott köddé válni mikor Onii-chan lefogta? Teljesen illogikus ez nekem! Hirtelen arra leszek figyelmes, hogy az imposztor a hátam mögé kerül, megfogja a vállamat és egy kígyó jelenik meg ami a karomat elkezdi szorítani. Nem is tudtam van háziállata, de eléggé otromba ahogyan rám tekeredik. Normális ez, ami most történik velem? Miért nem a nyakamat kezdte szorítani? Teljesen illogikus, ami ez a kígyó csinál. Természet ellenes! Onii-chanra nézek majd azt teszem amire megkér. Nem mozdulok. Megvárom amíg leválasztja tőlem a kígyót és csak utána döntöm balra a fejemet. Ha van lehetőségem még meg is ölelem Onii-chanomat mert szeretem. Bólintással jelzem, hogy még jól vagyok, ha csak nem szereztem sérülést. Akkor viszont rá mutatok a sérülésemre, amit szereztem.
- Értettem Onii-chan.
Megint szalutálok neki majd alaposan elkezdem figyelni a csúnya imposztort, hogy éppen mit csinál. Nem veszítem szem elől. Közben folytatom tovább a csokipálcikám majszolását. Ha esetleg Onii-chan és a csúnya imposztor Néni hátrébb húzódnának akkor követni fogom őket. Eddig úgy gondolom, hogy az imposztor, eszközt használhat. Logikusan erre próbálok következtetni. Így megpróbálok valahogy kiszúrni egy esetleg óra szerű kütyüt, amit esetleg hordhat vagy valami övet. Bármi árulkodó jelet, ami arra engedhet következtetni, hogy annak a segítségével vált alakot. Ha azt semlegesítenénk akkor nem tudna alakot váltani és talán füsté válni sem. Ha kiszúrom szólni fogom Onii-channak. Ha már füstté tud válni. Nem lenne célszerű bezárni egy burokba, ahol elvennénk az oxigént? Nehezebben tudna lélegezni és mozogni sem bírna. Cselekedni meg végképp. Ezen még gondolkodnom kell, hogy kivitelezhető-e. Most inkább először figyelek és igyekszem kiszúrni az eszközt amivel alakot vált.

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 000 / 30 000

Hozzászólások: 251

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #28 Dátum: 2019. Ápr. 06, 01:12:10 »
(click to show/hide)

- Mibe fogadunk, hogy jó pár kisszintű hollow elől el tudna futni egy átlagos macska is? – szélesen elvigyorodom, kinézem azokból a kis sunyi dögökből, hogy nem egy hollow eszén is túljárnának. Vagy egyszerűbb ki se engedni a toronyból. Nincsenek ablakok, még kiugrani se tudna.
- Most csak viccelsz, ugye? Komolyan nincs rajtad alsó? – akkora szemekkel kezdek pislogni, szinte azt is elfelejtem, hogy vendégeink vannak. Ez nőktől is elcsépelt duma, hogy nincs rajtuk bugyi, de egy férfi szájából ez még furábban hangzik. Nem mintha egy ceró az alsót érintetlenül hagyná, sütné ki azt is, és szellőzhetne szabadon a segge.
- Az lenne a célom. – viszonzom a bíztató mosolyát, és én is remélem, hogy jól fogok tudni szórakozni. Erősnek tűnnek, minden bizonnyal ez a Luna is tartogat meglepetéseket, kíváncsi leszek. Kár hogy egyelőre a szórakozás még várat magára, ennek a barnának akkora a pofája, mint amekkorák a tőgyei vagy a feneke. Túl nagy, és idegesítő baromságokat hord össze. Bár, hogy egyik percben dicséri, hogy ő is foglalkozna Vexel, és hogy igazi Nőt érdemelne, nem pedig engem, most meg kritizálja… Hát kissé nagyon erőltetett, mintha nem lenne egyértelmű, hogy csak provokáció az egész, de már lassan még annak is a legsilányabb, amit eddig láttam.
- Hm! Életedben nem lesz még csak olyannál se esélyed, aki kicsit is az Ő kisujja nyomába tudna érni. – ahogy jött, olyan gyorsan párolog is el a pillanatnyi dühöm, ahogy elég lenéző félmosollyal méregetem a csajt, és ez nem provokáció a részemről, csak a nyílt tényeket közöltem, ha jó a szeme, láthatja az arcomról, hogy valódi a lenézésem. Tanuljon meg rendesen provokálni úgy, hogy ne csak pillanatnyi dühöt ér el nálam, és utána majd beszélünk.
Nem tudom mi frusztrál jobban. A Szentfazék mindennemű gondolkodást nélkülöző akciói, vagy az, hogy tojik arra, mit mondok neki. Ha itt végzünk, kiderítem hol lakik, odanyitok egy féreglyukat a feje fölé, amikor alszik, a másikat pedig bele a Menosok Erdejének legtetejébe, hogy az a több tonna homok szépen a pofájába, és remélhetőleg a nyitott szájába landoljon.
- Egyik feled hülyébb, mint a másik. Akadhattál volna olyan kapitányba, aki pont leszarja, mennyire ellenséges a szándékod, csak a hollowot fogja látni benned, arról nem is beszélve, hogy valami nem stimmelt azzal a nyúllal és tuti a shinigamikat is pszichopatává tette, hogy elkaphassák. A másik feled pedig gondolt arra, hogy ha neked is esik az a másik feketeruhás, a kapitánya nem fogja zsebre dugott kézzel végignézni, ahogy ledugod a saját kardját a torkán?
Sajnos pont befejezem a mondandóm, mire egyáltalán leesik, hogy mi a fenét érdekelne egyáltalán engem, hogy a Szentfazék él-e vagy hal, ha meg akarja öletni magát, csak parancsoljon, nem szólok bele. Arra meg már, hogy a második bocsánatkérés őszintébb lesz majd, csak rálegyintek. Ez kábé ígéret a részéről, hogy megint okozni fog valamit, ami miatt majd bocsánatot kérhet. Köszönöm, inkább veszek egy mézfürdőt és kifekszem egy jó bogaras mocsárba.
- Nyeljél cerót, bunkó! – ennyi a véleményem a kihívási szándékáról, de ez viszont jó hangosan és dühösen. Nénikéjét hívja ki, azt hiszi érdekel ez engem? És majd persze, akkor állok le vele harcolni, mikor ő épp csettint… aha… lehet tényleg cerót kéne vele nyeletnem. Úgyse láttam még, hogy olyankor mi történhet egy erősebb testtel. Tesztelni kellene.
Figyelmemet csak akkor vonja magára a bögyös, mikor jókedvűen felkacag, és még tapsol is hozzá.
- Ide kellett jönnötök, hogy rájöjjetek arra a nyilvánvaló tényre, hogy a hollow faj ön és közveszélyes? Jó sötétek vagytok. Szobahőmérsékletű az IQ-tok? Ki kellene próbálnunk, lehet ha egyet lecsippentünk belőle már szobanövénnyé törzsfejlődtök. – szélesen elmosolyodom. Semmi újat nem mondott, amúgy se említette senki egy szóval sem, hogy normálisak lennénk. Ráadásul szeszélyes természet vagyok a közbeszéd szerint, ilyenkor ez tényleg jól jön, ki tudja mi akaszt ki, és min fogok jól szórakozni, ráadásul pillanatok alatt változik a hangulatom, és elég széles skálán ing ki. Ezt pedig most benézte Luna, mert inkább csak szórakozok rajta, mint bosszant.
Érdekelne, milyen áruról beszél, de úgy tűnik nem tudok most többet kihúzni belőle. Ahogy mozdul, máris mérges vagyok, pont támadni készültem, de megelőzött vele.
~ Túl gyors. – épp védekezésre emelném a kezem azonnal, megfeszítve az izmaimat, hogy hárítani tudjak bármiféle találatot, de homokra nem számítok.
- Mi a…? – pont annyira sikerül védekeznem, hogy ne landoljon az egész a szememben. Ilyen nincs! Már megint! Miért pont homok? De kisebb gondom is nagyobb ennél, azonnal erős rúgást kapok be. Csak annyit érzek, hogy rendesen eltaszajtott, a becsapódás is csak annyit jelent nekem, hogy ezek szerint megálltam. A fájdalom, ami a gyomromból sugárzik, minden levegőt kiszorított a tüdőmből. Talán nem is baj az, hálégnek ez a néhány pillanat, amíg összeszedem magam elég, hogy ráébredjek, homok lep el, szóval jobb, ha nem próbálok lélegezni, vagy kinyitni a szemem.
~ Miért. Pont. Homok?! – meg se hallom a szavait, érdekel is engem, arra viszont tökéletes, hogy biztosan tudjam, hol van éppen, nem mozdult-e el a helyéről. Remélem elég erős volt a rúgása, hogy vastag homokréteg borítson, és kitakarja a fényét a cerónak, amit azonnal felé irányítva létrehozok a markomban, sőt, ellövésig még a szabad kezemmel takarom is, hogy ha bármi kiszűrődhetne, nagyon minimális legyen. Remélem ezzel meg tudom lepni, és még inkább remélem, hogy telibe is kapom.
Ahogy ellövöm a cerót, elrejtem a jelenlétem magammal együtt*, és azonnal nyitok egy Féreglyukat** nagyjából a lány mögé, legalábbis ami az elrepülésem előtt még mögötte volt. A Féreglyuk másik végét közvetlen magam mögé bele a homokdűnébe hozom létre, és azonnal fordulok és ugrom is bele, ahogy pedig átérek, megszüntetve már sonidózok is Luna felé a tőlem telhető legnagyobb sebességgel, és öklömmel egy Balát létrehozva, ami még pont nem olyan erős, hogy a hierrómban kárt tegyen, megcélzom a nyakát az ütésemmel amekkora erővel és sebességgel a teljes erőmön kívüli formám még engedélyezi. Így nem elég, hogy ő is megkapja közvetlen az ütésem erejét, de még a Bala is rátész egy lapáttal a robbanása erejével. Le akarom robbantani a nyakáról a fejét, felhasítani a torkát, kitépni a nyelvét, és még sorolhatnám.
- NE HOMOKOZZATOK MÁÁÁR!!! Ha ennyire szeretitek a homokot, ebbe foglak belefojtani! Milyen áru is kellene nektek tőlünk? – a szavaim végére őrült vigyor terül szét az arcomon, még fel is nevetek sötéten, akár betalál az ütésem akár nem. Utálom, hogy már megint tele lettem homokkal, de erőseket üt a minotaurus kanca, és ez tetszik. Nem mellékesen érdekel az előbbi beszólása, hogy jöttek begyűjteni az árut.
Nem szüntetem meg a rejtőzködő technikát, még ha a hold fénye olykor meg is világítja a köralakom, épp elég nehezen fogja megtippelni Luna, honnan fog a következő támadásom érkezni és hogy. Már azonnal sonidózok is ismét mögé, félig leguggolva, hogy ha ütne, ne találjon el, a rúgását pedig a karommal kivédjem. Az árnyéka miatt, pedig nehezebben lát meg így talán. Utána azonnal ismét arrébb szökkenek, hogy kevésbé legyen kiszámítható valójában merről akarok támadni, aztán kinyújtott ujjakkal, amilyen erősen és gyorsan tényleg csak tudok, úgy pozícionálom a mozzanatot, hogy ha nem kőkemény a bőre, a kezem alulról pont középen a bordacsont mögé behatoljon és átszúrjam a puszta ujjaimmal a szívét. Legrosszabb esetben csak végigszántanak a körmeim a bőrén, de legalább letesztelhetem, hogy van-e nekik is a hierrónkhoz hasonló védelmük, vagy nincs.

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2019. Ápr. 08, 12:48:27 írta Dionisia Maribell Vega »

Karakterlap

Leyre la Azucena

Sexta Espada

Espada

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
17 500 / 30 000

Hozzászólások: 28

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Vörös és Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#2E700C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #29 Dátum: 2019. Ápr. 08, 12:32:48 »
A kicsike albínó cafka pironkodó arcát elnézve a szépséges démon gyönyörűséges arcán csak még inkább egy mosoly veti meg a lábát.
- Olyan cuki vagy így, hogy majd fel fallak... majd. – viszonozza mindeközben a tekintetének fürkészését, és már szinte ezüst és vörös színt tartalmazó íriszeivel is fel tudná falni a prédáját, különösen mikor szépségére próbált meg becsmérlő szavakat tenni.
Míg még szót vált a néma ellenfelével a démoni szépség körbe pillant, és ugyan csak egy mosollyal nyugtázza, hogy már másutt is megkezdődtek a harcok. Bár fajtársai szerencsétlenkedése kissé... nos nem volt miért együtt éreznie velük így mosolyának részét képezte az is miként látta mennyire szerencsétlenek is.
Csodásan kevert kétszínű tekintete végül visszavándorolt saját el... prédájára mikor az támadási szándékkal mozdult meg. Alig hogy elkapta tekintetével az abba a pillanatban el is tűnt a szeme elől. Ez nem sok jót jelentett a gyorsaságot nélkülöző nőstény szépségre, aki még egy „Tch” is épp hogy csak ki tudott nyögni csodás, vörös ajkai közül, mikor ellenfele már ott is állt előtte majd egyszerűen lefejelte. Az érzés mint várható egyáltalán nem volt kellemes, az meg még inkább nem, hogy nem is egy ütés érte, hanem olyan érzést keltett mintha egymás után kétszer is betalált volna. A homok lábai körül hömpölygött akár egy folyó, habár ez esetben nem a talaj, hanem Leyre saját maga csúszott hátra.
Homlokán kiserkent vörös testneve végig simította fakó bőrét miközben egyre lejjebb gördült. Felfutott az orrnyergére majd lezúgott jobb szemének irányába míg nem elérte felső ajkát. Érezvén ezt a lyukas szépség nyelvét kinyújtotta és lenyalta a fémes ízt kölcsönző nedűt.
Még reagálnia sincs ideje az albínó bige suta szavaira, mert az ismét támadást indított ellene. Felugrott a levegőbe és egy forgó rúgás reményében közeledett, ám most nem volt olyan gyors, hogy szem elől tévessze, így ezt már nem hagyta a démoni nő sem csak úgy megtörténni. Elméjét elbódította, miközben érzékeit kiélesítette és körülötte minden lelassulni látszott*. Tisztán láthatta így amint a fiatal áldozatának teste miképp pördül, csavarodik, ennek köszönhetően próbált meg egy tökéletes időzítést kipréselni magából és miközben felerősítette jobb lábát** el is emelte a talajtól. Teste előre dőlt miközben említett eddig talajt fogó végtagja ezzel ellentétesen hátrafelé indult meg. Testének hajlékonyságát kihasználva pedig lábát olyan magasra emelte, hogy kissé behajlítva az pont ellenfelének csípőjét találja el miután az már elvétette a rúgást. Amint sajátja betalál és sikeresen elrepíti ellenfelét az elméjét elborító érzés véget ér és minden visszatér eredeti sebességére. Kecses, fellegekben járó lábát hamar visszarántja a homok irányába miközben torkát egy kiáltás hagyja el.
- KAPD EL BÖGYÖS! – szólította meg a méretes keblekkel rendelkező barna szépséget, aki szintét az ellenség táborát erősítette. Saját prédáját ugyan is pont az irányába repítette. Majd nem tétovázott maga is feléjük rohamozott a tőle kitelő legnagyobb sebességgel, miközben ismét mágiához folyamodott. Míg jobbjában saját egyedi halálsugarát*** készítette elő, a két nőstény irányába vörösre festett ezüstös holdsarlókat lőtt ki**** melyekből kettő a bögyös lábait céloztál meg míg másik kettő az albínó és a bögyös egyik lábát próbálták meg összekötni egymással, hogy ezzel nehezítse meg a mozgásukat. Végezetül pedig, elérve őket markába szorította halálsugarának kiinduló gömbjét és felizzó öklével lecsapott a remélhetőleg összeragadt duóra. Bár arra már nem is figyelt, hogy a bögyös nősténnyel harcoló fajtársa is még a közelben lehetett e.


(click to show/hide)