Szerző Téma: Hívatlan Látogatók  (Megtekintve 1511 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Elian Barquero

Espada

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 000 / 30 000

Hozzászólások: 26

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Forever alone

Post szín:
#5F9EA0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #30 Dátum: 2019. Ápr. 08, 18:55:37 »

gyertek csak, cicc-cicc :x

Az Adriánnak álcázott személy közel sem volt olyan beszédes mint Ő, sőt egyetlen kérdésére sem válaszolt bár nem is azért tette fel csak meg akarta mutatni, hogy azért annyira nem hülyék mint gondolják.
Már a távolból látta Adriánt, aki mutogatott is valamit, de nem foglalkozott vele. Iszonyatosan hamar felidegesítette a tény, hogy feleslegesen kérte meg Őt arra, hogy maradjon ott ahol van hiszen idejött és már akcióba is lendült. Látszólag sikerült csapdába ejteni a betolakodót, de gyanúsan nyugodt volt az. Végül megdicsérte Adriánt azonban még mielőtt a balák amiket korábban útnak eresztett betalált volna az eltűnt és mindkettő az igazi Adrián karjába csapódott. Zavarta vakarta meg tarkóját ugyanis nem látta pontosan mi történt vagy éppen azt, hogy mégis hogyan sikerült az illetőnek elkerülnie egy ilyen támadást.
Mikor újra megjelent akkor már a csipszar kinézetét öltötte magára és motyogott valamit, de ezzel Elian nem foglalkozott csak az érdekelte, hogy mégis mi lehet képességének forrása ha még hozzá sem kell érnie ahhoz akinek az alakját felveszi. Ezt követően az Ő alakját vette fel és iszonyatosan silány módon próbálta meg utánozni, ami másodpercek alatt nevetésre bírta Eliant.
- Korábban kell felkelned és évszázadokat kell az elemzésemmel töltened ahhoz, hogy megfelelően tudj utánozni Te agyhalott. - mondta nevetés közben neki majd színészkedett is egy kicsit ezért megfogta bal kezével a hasát mintha az fájna a nevetéstől.
Mikor felvette eredeti alakját Elian úgy hagyta abba a nevetést mintha elment volna a hangja. Meglepődötten vizsgálta az előtte gubbasztó lényt.
- Te aztán jó randa vagy, vedd fel inkább Adrián külsejét ennél még az is jobb. :S - mondta gúnyosan. Nem igazán érdekelte, hogy a nagyszájúságának rossz következménye is lehet hiszen ígyis-úgyis látta maga előtt, hogy muszáj lesz harcba bonyolódnia. Bár addig amíg nem volt még egy kis sejtése sem arról, hogy hogyan változtat helyet a luvnya nem szívesen kezdeményezett volna semmiféle erőszakos cselekedetet sem vele szemben.
Ezt követően az események egy kicsit begyorsultak. Enyhe lila füstöt maga után hagyva eltűnik a nőszemély és közvetlenül a csipszar háta mögött jelenik meg. Még esélye sincs szólni vagy éppen megmozdulni máris valami kígyószerű dolgot szabadított rá, ami a kezére tekeredett. Viszont még mielőtt elindulhatott volna, hogy a koloncon segíthessen a nő pont az Ő feje felett jelent meg és egy tőrt hajított el felé majd ismét eltűnt. Értelmetlenül állsz a dologgal szemben hiszen egy szimpla tőrt játszi könnyedséggel képes kivédeni még akkor is ha az váratlanul éri hiszen végignézte a támadást. Fintorogva lép arrébb majd egy határozott és gyors mozdulattal a tőr után kap. Ha sikerült elkapnia egy hanyag legyintéssel a nő felé dobja azt majd a Camuflart* alkalmazva felveszi a környezetre kinézetét. Lassan, apró léptekkel indul meg míg Adrián kiszabadítja Nina karját a fogságból majd amint beszélgetést kezdeményez a nővel arrancar társa a sonido segítségével próbál a nő mögé kerülni majd amint kellő közelségbe ér az Ikkotsu** alkalmazásával próbál meg egy erőteljes ütést mérni a nő tarkójára.
- Ne haragudj meg ha félbeszakítottam a beszélgetést, válaszolj nyugodtan. - motyogta a nő háta mögött ha sikerült a támadás. Ha nem akkor is álcázva marad azonban egy távolabbi pontra ugrik és onnan követi figyelemmel a további eseményeket. 

(click to show/hide)


Karakterlap

Hrafn Zuniga

Arrancar

*

Exequias vezetője

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
40 000 / 45 000

Hozzászólások: 21

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 21 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Exequias

Reiatsu szín:
világos barna

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
peru


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #31 Dátum: 2019. Ápr. 22, 21:31:04 »
Na majd ez a kis kékség jól megkapja… :x Tutira szétverem a száját, amiért ennyire magas lóról beszél, meg itt játssza magát, mintha valami kis királynő lenne. Majd szépen megtanítom neki, hogy lószart se ér el nálunk ezzel a viselkedéssel. Illetve de… azt, hogy jó alaposan péppé verjük, és megkínáljuk pár barával, esetleg ceroval. Mást nem igen…
A támadásom viszont amilyen jól indult, olyan szarul sül el. Az a ribanc nem tudom, hogy miféle gonosz varázslatot művelt, de valahogy az utolsó pillanatban elkapta a nyakam. Pedig minden tökéletes volt, hogy rohadna meg. Simán bele döngölhettem volna a kib@szott fejét a homokban, hogy ő is ehessen belőle, ha már minket megkínált vele párszor.
- Roha… dék… - makogom, miközben próbálok levegőt venni, és nem megfulladni, miközben Jégcsapretek a nyakamat szorongatva próbálja elroppantani azt.
Egyébként is… honnan a f@szomból van ennek ekkora ereje? :x
Bevallom, kétségbeesetten próbálom levakarni magamról, próbálok ujjain fogást találni, hogy szétfeszíthessem azokat, de legalábbis hogy mély karmolásnyomokat hagyhassak rajtuk. És nagyjából ebben a pillanatban veszem észre, hogy a lélekenergiám mintha csökkenne. Eddig ez nem volt így alap esetben, szóval valahol nagyon sántít a sztori. Majd pár pillanat erőteljes vergődés és gondolkodás után leesik: EZ A SZEMÉTLÁDA LOPJA A KIB@SZOTT REIATSUMAT!!!!!!!!!4454RA4!!!!!444!!!!!! :x Mégis mi a szart képzel ez magáról, hogy csak úgy lopkod tőlem. Eltöröm a kezét, hogy rohadjon meg. :x Sőt, inkább ráküldök egy k*rva cero-t. Amíg a kibaszott nyakam szorongatásával foglalkozik, én meg látszólag a keze levakarásán dolgozom, addig növesztek egy harmadik kezet*, mert az kibaszott menő, ráadásul valószínűleg nem is gondol rá, hogy tudok ilyen dolgokat. 8) Ebbe a kézbe aztán gyűjtök némi lélekenergiát, amíg ez a szuka ki nem szívja belőlem az összeset, hogy aztán egy megkínálhassame egy kis ceroval a kedvességéért.
Szemem sarkából látom, ahogy a Papper is kedveskedik neki a kaszájával, de úgy tűnik, ez a romlott csajszibarack inkább nem kér belőle, mert az a kékesfényű kisugárzása mintha taszítaná. Talán pont most van a lehetőségem, hogy én is átadjam neki az ajándékomat, ha már volt olyan kedves, és feltartott egy darabig. :x
- Egy… Kis ajándék… Szarházi - nyekergem némi erőltetett vigyorral, majd elsütöm az extra kezembe gyűjtött cerot, s nagyjából ebben a pillanatban én is kapok valamit a hátamba. Mi a szar ez?! Mi vagyok én b@zd meg, élő pajzs?!  ...hogy rohadna ki az összes fogad, aztán helyettesítenék gumicukorral! :x
Fájdalmasan üvöltök fel a hirtelen ért baráti barától, de nagyon feldolgozni sincs időm a dolgokat, mivel már labdának is néz egy a nyomorék. Dobál itt összevissza…. Mégis mi a szar van már? :x Halk puffanással érek újra homokot, és nyöszörögve, szitkozódva próbálok újra talpra állni. Ennyi nekem meg se árt. Acélból vagyok! :x Persze azért veszettül fáj, és kellemetlen a mozgás, de akkor is! :x Egyébként is… Vagy én lettem kib@sztott erős, vagy a Papper lett gyengébb, mert ez azért nem volt olyan durva bara, mint amilyenre számítottam. De amúgy… szinte biztos vagyok benne, hogy én lettem erősebb, mert csak. :x
- Szervusz cicus… - köszönök oda szenvedve a közelemben tisztálkodó macseknak. Valahogy sose volt gondom velük, sőt ami azt illeti, egész kedvelem a szőrállatokat, elvégre ha azt vesszük, nekem is van hozzájuk közöm. Talán… be is fogadom magamhoz, hogy legyen más társaságom is a retkek mellett. *w*
Valahogy még azt is megértem, ahogy beszél a kék ribi a macsekkal, elvégre szép cica, meg minden, én is rohadtul kedves lennék a vakarccsal, elvégre megérdemli. Mondjuk talán ez a Kallisto csaj már lehet kicsit túlzásba is viszi a talpnyalást, szinte már gyomrom is felfordul tőle, a cicus nyivákolásától viszont szinte azonnal elolvadnék, ha képes lennék bármiféle hasonló megnyilvánulásra, annyira kib@szottul cuki! *o*
Örömködésem azonban csak alább hagy, amikor meglátom, hogy egyre csak növekszik, és növekszik, és növekszik, majd végül egy bazi nagy parduc lesz belőle. Mi a szent szar? Milyen táppal etetik ezt a macskát, hogy ilyen skilljei vannak?
- Figyu, cicus… Mi azért rokonok vagyunk, úgy szegről végről… Ne tépjé’ má’ szét, tesó… Én is macska vagyok, te is macska vagy… Szinte mintha a rokonodra küldtek volna rá… Jó, mondjuk rajtam most nem látszik, de itt haljak meg, ha nem mondok igazat! - magyarázom, miközben igyekszem távolabb kerülni tőle. Még mindig szép, meg minden, de most már legalább két csapással akkora sebeket ejt rajtam, hogy ott maradok. Persze csak ha hagyom, vagy mi… :roll:
Feszülten, sonidora készen figyelem, az állatot, és amikor épp ugrana, egy sonidoval kitérek. Egyik kedvenc technikámat aktiválva (Ardiente Garra) ismét sonidora váltok, majd egy ugrással rávetem magam. Most már nekem is vannak karmaim, én is tudok karmolászni. :x


(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2019. Ápr. 22, 21:34:31 írta Hrafn Zuniga »


FIGYELEM!
A karakter agresszív és mocskos szájú!
Postjai csak saját felelősségre olvasandók. :D

Karakterlap

Kurosaki Isshin

Mesélő

*

Hozzászólások: 5

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #32 Dátum: 2019. Ápr. 23, 15:34:15 »

Megkérlek Titeket, ne csak a saját részeteket olvassátok el, hanem mindenkiét, így teljes a kép, amiből láthatjátok, hogy pontosan mi történik.


(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)


Ellenfeleitek bár iszonyatosan erősek, ahogy látszik, Ők sem érinthetetlenek, és legyőzhetetlenek, ám ez még nem jelenti azt, hogy elbízhatjátok magatokat!

(click to show/hide)

Kérdés esetén keressetek chaten, vagy PÜ-ben nyugodtan ^-^

Postolási határidő: 2019. 05.04. 20:00
« Utoljára szerkesztve: 2019. Ápr. 23, 15:47:42 írta Kurosaki Isshin »

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 000 / 30 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 1 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Midnight Blue

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #33 Dátum: 2019. Máj. 02, 21:15:50 »
(click to show/hide)
Elianban nem csalódok, hogy nem akar az ellenfele jó oldalára kerülni és inkább magára igyekszik haragítani a sértegetésével. Nos, az ő dolga, nem szólok bele. Miután összeszedem magam, odamegyek Ninához, hogy foglalkozzak a problémájával. A kígyót egyetlen mozdulattal sikerül eltávolítanom, talán túl egyszerűen is. Vagy csupán szórakozik velünk és nem tett a technikájába kellő energiát, vagy pedig ennyivel még nincs vége és valami más szándéka volt. Nina ugyan bólint, hogy jól van, és bár nem az a típus, aki bármit is titkolna előlem, de azért még rajta tartom majd a szemem. A tény, hogy magától nem tudott volna kiszabadulni még egy ilyen gyenge szorításból is, egyértelműen jelzi az ellenfél számára az erőviszonyokat és ez célponttá teszi őt. A beszélgetés sajnos nem úgy alakul, mint szerettem volna. A balámat ugyan visszakapom, ráadásul ugyan abban a formájában, nem tett bele semmilyen plusz energiát, amivel megsebezhetne, azonban válaszolni már nincs lehetősége, mert Elian közbeavatkozik. Való igaz, egy ideje már nem láttam, szóval számíthattam volna rá, hogy valamiben mesterkedik, de reméltem, hogy csak elugrott új gumicukrokért. Egy ütéssel a földre küldi Kamillt, majd diadalittasan gúnyolódik a földön fekvő ellenfelével. Csalódás, ez az első érzés, ami megragad a látottak alapján. Az egész valahogy annyira anti-klimatikusnak hat. Többen reménykedtem és nehezemre esik elhinni, hogy a lány, aki pár perccel korábban még magabiztosan kimentette magát, most élettelenül heverjen egyetlen ütéstől. Minimum ki akartam volna szedni belőle, hogy kik ők és miért jöttek, mert kétlem, hogy a többiek ilyesmivel bajlódnának, mint ahogy Elian ezt bizonyította is. Ekkor azonban Kamill hangja szólal meg Elian irányából. Odakapom a tekintetem, de csak annyit látok, hogy az ál-hulla kígyókra bomlik szét – már megint kígyók, ez nem lehet véletlen – és Elian pedig már fogságul is esett egy hasonló technikának, mint amit Ninán is használt.
- Mögötted.
Jegyzem meg a nyilvánvalót Eliannak, aki mostanra valószínűleg maga is rájött, hogy nehezebb dolga lesz, mint azt korábban gondolta. Van azonban a helyzetben nyugtalanítóbb dolog is. „Kettő megvan”? Ninára és Elianra érti? De hiszen nem ölte meg őket. Valami nincs rendjén. Miért nem szabadította még ki magát Elian? Ninát megértem, hiszen nincs nagy fizikai ereje, sem egyéb technikája, ami effektív lenne ilyen helyzetben, de egy Espadát ilyen könnyűszerrel lefogni nem normális dolog, valamit csinálhatott vele, amitől nem képes visszavágni. A szituáció nem éppen kedvező. Valahogyan vissza kellene szerezzem Eliant tőle. Frontális támadás nem lehetséges, mert bármikor felhasználhatná Eliant élő pajzsnak, mint ahogyan azt én is próbáltam vele tenni pár perccel korábban, így valahogyan álcáznom kell a szándékomat. Bár Eliant akkor nem különösebben zavarta a dolog, hogy engem is eltalálhat, így most akár vissza is adhatnám a kölcsönt, de mivel korábban segített, mikor Ninát maga alá akarta temetni a fal, így még jövök neki eggyel.
- Haah, milyen bosszantó…
Sóhajtok egyet, ahogy belegondolok, hogy tulajdonképpen saját magának köszönheti csupán ezt és a dolgok talán teljesen más fordulatot is vehettek volna, ha hagy nyugodtan tárgyalni. Nos, nem mintha hibáztatni tudnám, hiszen fordított helyzetben lehet, hogy én is kihasználtam volna az ellenfél látszólagos figyelmetlenségét és most akár én is lehetnék az ő helyében. El kell terelnem a figyelmét, legalább arra a pár pillanatra, amíg Eliant kiszedem a kígyók közül és már tudom is, hogy mit fogok tenni. Figyelmen kívül hagyom Kamill kezdeményezését, miszerint újra kérdezhetnék. Még a korábbi kérdéseimre sem válaszolt, így csak ugyan azokat tudnám újra feltenni, de annak sem lenne sok értelme, mert pár pillanat múlva úgy sem emlékezne már rá amiatt, amit tenni készülök, de a látszat kedvéért azért megpróbálom fenntartani a beszélgetést.
- Jól értem, hogy én lennék a harmadik? Korábban is lehetőséged lett volna megszabadulna tőlem két alkalommal is, ha akartál volna. Miért hagytál mégis utoljára?
Lassan megindulva elkezdek sétálni feléjük, miközben visszadobom megint a balát, mintha még mindig beleegyeznék a játékba, ám ezúttal függetlenül attól, hogy eddigre válaszolt-e vagy sem, amikor megpróbálja megint visszapöckölni a balát, mielőtt még hozzáérne, kimondom a technika nevét*1, amit ilyen bosszantó helyzetekre szoktam tartogatni. Bár Elian és Nina is a hatása alá fog kerülni ugyan, de ez egy vállalható mellékhatás a biztonságuk érdekében. Arra számítok, hogy mivel el fogja felejteni azt a tényt is, hogy egyáltalán labdáztunk éppen, így a már közvetlen előtte lévő bala meg fogja lepni, de még ha lenne is elég lélekjelenléte, hogy maga elé húzza Eliant pajzsnak, akkor sem fog nagy kárt tenni benne a bala, Kamill pedig így is úgy is elfelejti, hogy velem is számolnia kell. Erre a pillanatnyi zavartságra van csak csupán szükségem, amikor sonídora kapcsolva Elian mellett termek, hogy egy gyors mozdulattal átvágva az őt Kamillhoz kapcsoló kígyókat, kiszabadítsam őt. Amint ez megvan, azonnal sonídozok is vissza őt megragadva biztonságos távolságra. Az egész csupán pár pillanat lenne, így remélhetőleg még azelőtt sikerül kiviteleznem, hogy Kamill ellentámadással reagálhatna az egészre. Ha sikeres volt az akció, akkor megpróbálom a valószínűleg összezavarodott Eliant kicsit jobb bőrbe rázni. Nem tudom még pontosan mit is tett vele a lány, de a kígyók után valamiféle méregre gyanakodok, így kezembe lélekenergiát gyűjtve*2 hozzáérintem azt a nyakához, ahová korábban a kígyók tekeredtek. Eközben érzem, amint kicsivel odébb, ahol a többiek harcolnak, valami megváltozott. A nagyszájú csaj reiatsuját érzem, akivel korábban vívtam szópárbajt. Lélekenergiája immár ismerős mintázatot vett fel, ami a miénkéhez hasonlít, azonban nem csupán egyszerűen hollowszerű, hanem egyértelműen arrancar.
- Hmm. Milyen érdekes. Mégis mik vagytok ti?
Mondandóm második felét Kamillnak címezem, aki valószínűleg még mindig nem emlékszik rám, hogy ki vagyok vagy hogyan kerültem ide hírtelen, így nem vagyok benne biztos, miképpen fog reagálni a kérdésekre. Jelenleg abból az információból kell dolgozzak, amit eddig sikerült gyűjtenem. A lélekenergiájuk először ismeretlen típusú volt. Látszólag mindegyikük hasonló tetoválást hord magán és a kék színtéma is gyakori. Ezután az egyikük resurrecciónt hajt végre. Lehetséges lenne, hogy módosított arrancarok lennének? Ha ez így lenne, akkor többet tudnának rólunk, márpedig az eddigiek alapján azt láttam, hogy nincsenek teljesen tisztában még a gyakori arrancar képességekkel sem a cero meg pár más alap technika kivételével. Vagy sosem nevelkedtek hollowok között és senki nem tanította meg nekik, vagy egy ponton törölték a memóriájukat. A másik lehetőség, hogy alapjáraton nem arrancarokról van szó, csupán olyan egyénekről, akik bizonyos módon arrancarokéhoz hasonló erőkre tettek szert. Ehhez viszont jobban kellene ismerniük a fajunkat, mint amiről eddig tettek tanúbizonyságot. Valaki más olthatta be őket ezzel az erővel, feltehetően az, akinek a parancsára most itt vannak.
- A mesteretek közülünk való volt?
Teszem fel a kérdést eszmefuttatásom végén, bár fogalmam sincs, kapok-e rá választ. Egyelőre egy vad találgatásnak tűnhet, de nincs jobb irányvonalam jelenleg.

(click to show/hide)

Karakterlap

Nina

Arrancar

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 27

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
piros

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#00CCA3 #FF2222


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #34 Dátum: 2019. Máj. 03, 00:54:16 »
Én vagyok a világon a legszerencsésebb ember a földön. Tudjátok miért? Mert nekem van a legerősebb, legcsodálatosabb és persze legmenőbb Onii-chanom. Ha bajban vagyok, mindig a segítségemre siet. Nem eshet bántódásom mert Ő itt van. Én pedig nem győzködők hálálkodni. Szerencsére viszont tudok segíteni neki amire nagyon büszke vagyok. Végre segítségére lehetek az én Onii-chanomnak! Számít rám! Motivációval tölt el engem. Emiatt is nagyon komolyan veszem a feladatomat. Nem fogom a szememet levenni az ellenfeléről és megnézem, hogy a Néni hogyan is játszik. Ha esetleg látom, hogy csal, szólok Onii-channak. Állítólag ezek a Nénik nagyon csúnya dolgot akarnak tenni az otthonunkkal. A játszóterünket akarják elvenni! Mi viszont ezt nem hagyhatjuk! Fontos a játszótér a számunkra! Az öröm forrása! Játszani mindig is fontos volt tudni az életben. Ha nem vagyunk erre képesek az nagyon rossz. Ezek a nénik pedig elakarják venni a játékainkat! Na de mi megmutatjuk nekik, hogy nem packázhatnak velünk csak úgy! Onii-chan majd jól helybe hagyja őket, én pedig kifigyelem, hogy miképpen is lehetne hatásosabban ellátni a bajukat. Az erőszakot ugyan nem szeretem, mert szerintem csúnya dolog, de ha nevelésre szorulnak, mindenképpen muszáj lesz legalább egy „atyai” pofonnal jeleznünk feléjük, hogy szándékaik nagyon gonoszak. Amúgy is nekünk van fehér ruhánk, tehát mi vagyunk a jók! Nekünk kell győzni! Ez így lenne logikus! A gonosz veszít a jó ellen, mint minden történetben! Onii-chant hősként fogják ünnepelni! Sajnos egy idő után kicsit fáradtabbnak kezdem érezni magamat. A látásom is egyre homályosabb. Megdörzsölgetem párszor a szemeimet, de nem javul. Szerintem beteg lettem. Szólnom kell Onii-channak. A lelkemre kötötte amúgy is, ha bajom van, szóljak.
- Onii-chan. Kicsit rosszul érzem magamat. Lehet megbetegedtem egy picikét. Nehezen tudom követni a csúnya Nénit, mert homályosabban kezdtem látni.
Mondom a tüneteket Onii-channak. Biztos van ötlete mi lenne a legjobb megoldás a problémámra. Amíg viszont várnom kell addig igyekszem összeszedni magamat. Az eseményeket nehezen tudom összerakni, amik történnek. Elian bácsi sikeresen kifekteti a csúnya Nénit, de aztán hirtelen, ha jól látom elkapja egy kígyó, ami nekem is volt. Lehetséges lenne, hogy a kígyónak van valami bénító mérgecskéje, ami miatt megbetegedhetünk? Akkor viszont ellenmérget kéne készítenünk. Lehet, hogy jól jönne a kígyócskának a mérge, ha tudnánk szerezni, hogy abból készíthessünk valami ellenmérget, esetleg olyan vakcinát, aminek segítségével immunisak lehetnénk a mérgüktől. A Néni mondata egyénként számomra teljesen illogikus. Teljesen eltűnni? Szemek és érzékszervek elől? Ahhoz átlátszónak kéne lennünk! Viszont minket eukarióta sejtek alkotnak. Nem vagyunk képesek elemekre bontani a testünket hirtelen, hogy láthatatlanok lehessünk. A bőrünk sem olyan, hogy képesek lehessünk átlátszóvá válni vagy színt változtatni, esetleg egy olyan sejt, ami képessé tehetne minket arra, hogy láthatatlanok lehessünk. Ez teljesen illogikus! A Néni nem tanult biológiát? Sajnos ahhoz eléggé fáradtnak érzem magamat, hogy megjegyezzem, hogy amit most mondott a Néni az teljes mértékben nem felel meg a logikának. A következő mondata viszont megragadt bennem egy picikét. Kettő megvan, már csak egy kell? Ki lenne az-az egy? Kettő megvan. Mi történt, amire erre lehetne hivatkozni? Engem elkapott egy kígyócska. Elian bácsit szintén elkapta egy kígyó. Akkor ez azt jelenti, hogy a kettő alatt engem és Elian bácsit értett. Akkor viszont Onii-chant akarja megmérgezni a kígyócskával! Azt nem hagyhatom! Milyen csúnya dolgot akar már tenni az Onii-chanommal! Összeszedem magamat és odasétálok, hogy szóljak a Néninek, hogy ez egy kicsit túl lő a célon és legyen szíves befejezni mert csúnya dolog, amit művelni akar. Amint a Néni közelébe érnék hirtelen megállok egy percre majd jobbra döntöm a fejemet és dörzsölni kezdem a szemeimet.
- Merre van Onii-chan? Egyáltalán miért is vagyok itt?
Mindig is itt voltam? Nem igazán értem mit keresek itt. Lehet alvajáró lennék? Megmagyarázná a fáradságomat. Nem is tudtam, hogy alvajáró vagyok! Szólnom kéne Onii-channak erről, de ahhoz megkéne találnom. Merre van Onii-chan? Körbe tekintek hátha rá lelek, de olyan homályosan látok mindent, hogy nehezen veszem ki a körvonalakat. Szerencsére egy idő után meglelem Onii-chant. Éppen egy bácsival foglalkozik. Odasétálok felé álmos tekintettel. Amint Onii-chanhoz érek kicsit meghúzom a kabátját, hogy felhívjam a figyelmét.
- Onii-chan. Azt hiszem alvajáró vagyok. Fogalmam sincs mit keresek itt egyáltalán. A bácsival mi történt? Megsebesült?
Nézek a bácsira álmos tekintettel miközben dörzsölgetem a szemeimet. Milyen fura! Egyáltalán mit keresek itt? Mit álmodhattam, ami miatt idejöttem? Fogalmam nincs. Lehet, hogy nem emlékszem az álomra. Valami dereng, hogy volt kígyócska, de, hogy jött le rólam? Biztos én szedtem le magamról. Onii-channak ezt el kell újságolnom!
- Onii-chan képzeld. Valami nagyon furcsát álmodtam. Képes voltam egy mérges kígyócskát leszedni magamról. Nem szuper? Nem is tudtam, hogy ilyen erős vagyok. Ugye büszke vagy rám? Egyébként tudok valamiben segíteni?
Döntöm balra a fejemet miközben dörzsölöm a szemecskéimet. Fáradtnak érzem ugyan magamat, de ha Onii-chan a segítségemet kéri, igyekszem a lehető legtöbbet tenni. Hátra nézek egy pillanatra majd meglátok egy Nénit. Azután újfent Onii-chanhoz fordulok.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Máj. 03, 00:59:09 írta Nina »

Karakterlap

Elian Barquero

Espada

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 000 / 30 000

Hozzászólások: 26

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Forever alone

Post szín:
#5F9EA0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #35 Dátum: 2019. Máj. 03, 10:54:17 »
-Lehet, hogy a szépség belülről fakad, de Te ott is rohadsz.- tárja szét a karjait miközben reagál Kamill megjegyzésére. Percről percre kezdte egyre jobban idegesíteni Őt a nőszemély, de várt a megfelelő pillanatra, hogy a földbe taposhassa. Nem akart elhamarkodottan cselekedni, de ha a helyzet úgy alakul muszáj lesz váratlan ellentámadásba lendülnie.
Ez így is történt amikor Kamill váratlanul eltűnt majd Nina közelében jelent meg akire egy kígyószerű lényt tett majd Eliant vette célba egy tőrrel. Nem értette, hogy mégis mit képzelt amikor egy szimpla szúrófegyvert akart felülről hozzávágni, de azt játszi könnyedséggel küldte vissza a feladónak. Ahogyan az várható volt a tőrt könnyen eltüntette azonban Elian ellentámadására úgy tűnt nem készült fel ugyanis a tarkójára mért ütés a földre taszította és úgy látszott életét vesztette azonban nem hagyta nyugodni a dolog az Espadat, hogy ilyen könnyen sikerült leteríteni annak ellenére, hogy eddig boldogan ugrált ide-oda észrevétlenül és vette fel mások alakját.
- Ez így nem stimmel… túl egyszerű volt.. - morogta amikor a nő hangját vélte hallani közvetlenül a háta mögött. A gyanúja beigazolódott azzal kapcsolatban, hogy nem sikerült kiiktatni.
- Ahhoz, hogy felmérjem a reakcióidődet pont elég egy ilyen gyenge megtévesztés.. - morogta miközben végignézte ahogyan a földön heverő test számos kígyóra bomlik.
- Találó a kígyók alkalmazása, ugyan olyan alattomos, sikamlós féreg vagy mint azok.. - szólt oda gúnyosan azonban amikor oda akart fordulni már késő volt.
Hátulról kettő, vastag, fekete kígyó tekeredett torkára szorosan tartva azt. Szánalmasnak érezte, hogy ilyen könnyedén belesétált a csapdába annak ellenére, hogy igyekezett nem meggondolatlanul cselekedni. Viszont a kialakult helyzet pont azt mutatja, hogy a nő legalább egy lépéssel előttük járt mindig.
- K..ö...sz..ii- köszönte meg Adriánnak a figyelmeztetést, aki egy kicsit későn jelezte felé, hogy a háta mögött helyezkedik el a nő így már jómaga is észrevette, hogy elég nagy galibába került. Eközben arra lett figyelmes, hogy lélekenergiája egyre jobban fogyatkozik. A nő valamilyen képességgel vagy a kígyóknak köszönhetően képes volt ellopni reiatsuját, ami közel sem jelentett túl jót a kis társaságnak. Teste kezdett gyengülni ahogy folyamatosan csapolták le azonban annyira még képes volt, hogy körbepillantson. Látta, hogy Adrián szabadon maradt viszont azt is látta, hogy a csipszar is hasonló szarba került, ami rá nézve veszélyesebbnek tűnhet mint az Espadára.
- A r...e...iii...atsum…- préselte ki a fogai között hátha ebből Adrián meg tudja majd fejteni, hogy pontosan mi is történik velük jelenleg hiszen annyira külső szemlélőként nem lehet annyira egyértelmű.
Ez volt az utolsó amit jelenleg tenni tudott. Már csak Adriánban bízhatott, hogy neki sikerül valamilyen csodával hatályos módon kiszabadítani őket. Elmosódva látta ahogyan arrancar társa egy balat hajít feléjük majd végül eszméletét vesztette a lélekenergia elszívásnak köszönhetően.

//mesélés követően, a következő postban írnám le Adrián és Nina cselekményeit a kiszabadítással kapcsolatban ha az sikerrel járt. ^^//

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 000 / 90 000

Hozzászólások: 328

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 24 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #36 Dátum: 2019. Máj. 03, 19:51:35 »
- Az lehet, de ez olyan, mintha skorpiók közzé dobnál egy egeret. A kicsik elől még lelép, de a nagyok már megcsípik, képletesen és szó szerint is.- szíve szakadna meg, ha hazavinne egy macskát, gondozná, nevelgetné, játszana vele, venne neki egy cicakosoarat, és vigyorogva nézné, ahogy a kis hálátlan inkább a dobozba feküdne bele, nem pedig abba, amit Karasutól kapott, és utána bumm, egy hollow felzabálja. Nem kér ebből a fajta bánatból, savanyú pofával enné egész nap a dobozos fagyit.
- Hjahj, ti nők, hogy mindent képesek vagytok komolyan venni, még jó hogy van. Bár nem a harci alsóm, amin kardok vannak, de azért ez a pokemonos is megteszi.- mondta vigyorogva, és lehet viccnek hiszik, de tényleg az volt rajta. Az akadt a kezébe, meg az volt a fiokban felül, és Vex gyakran úgy öltözik, hogy ami a legfelső, akkor az lesz felvéve, szerencsére uniformisban nincs ilyen gondja, mind egyforma, a normális ruhái pedig mind olyan, ami tetszik Karasunak, így az se zavarja, hogy mindig ugyanazt viseli, más nem azt hazudja, hogy ennyire anime mániás, azokban se gyakran váltanak ruhákat.
- Hm… vajon most toljam ki a mellkasom, és legyek büszke magamra? Vagy azzal csak adnám a lovat alátok?- hallva a vitát, elgondolkozva dörzsölte az állát. Más esetben örülne ennek, ha a nők miatta veszekednek, vagyis régebben megtette volna, de azóta már komoly kapcsolata van, és bár jól tud esni egy pasinak is az, ha a csajok miatta akarják kikaparni egymás szemét, de jelenleg pont nem „barátnők” teszik ezt, hanem két szembenálló fél tagjai, aminek pedig nem kéne örülnie. Bonyolult ez a férfilét.
Történtek dolgok, pár érdekes, és néhány kevésbé érdekes is, de ami igazán érdekes volt Karasunak, az az volt, hogy Kékség le tud szívni másokat, csak éppen nem a jó értelemben. Ha az az aura vagy micsodája aktív, akkor még a közvetlen, fizikai támadásokat is blokkolni tudja, ha pedig valakit letapizna, akkor azt mint a pióca, már szopja is kifelé, mint malac az anyja csöcsét. Bár az se jó, hogy Hrafni volt az, akinek köszönettel tartozik ezekért az infókért, de azért nem mondhatja, hogy cserébe nem kapott semmit, egy hátvakarásnak is beillő barat.
- Blablabla… hűséget fogadott valakinek, meg nem adja magát, kéreti, árulás nuku, és ilyen szokásos marhaságok.- ásított egy látványosat, és közben tátogást imitált a baljának ujjaival. Kifejezve, hogy mennyire is hatotta meg Kékség szövegelése. Mintha valami klisés mangából mászott volna elő.- Kezdetnek verek egy kis színt beléd, utána ha az se lesz elég ahhoz, hogy Sumohnka… hm, lehet más nevet kell neki kitalálni, majd megbeszélem vele… nah, akarom mondani. Ha veled végeztem, az szerintem kezdésnek megteszi a szelídítéshez. Jut eszembe, mielőtt elfelejteném. Passz, hogy ki a gazdája, meg nektek a boss, de azt azért jó ha tudod, tudjátok, hogy kicsit játszott a fejetekkel.- a halántékánál kezdett körözni a mutatóujjával.- Pár apróságot kiszedett onnan, vagyis inkább olyan, mintha tisztára nyalták volna az elméteket. Lehet majd odafigyelek, hogy ne öljenek meg benneteket, hátha nem is vagytok olyan beképzelt picsák, mint ahogy kinéztek.- most mondják azt, hogy nincs Vexben kedvesség. Ha nem tudná, vagy sejtené, hogy nincs valami rendben a fejben, akkor nem sok gondot jelentene az, hogy levágja Kékséget, meg a többi csajt, és utána vidáman menne vissza tornyába játszani, vagy Diont nyüstölni.
Nah, ezzel sikert ért el, a kis sarlócskák hasznosnak bizonyultak. Mint bilincs, úgy szorultak össze Hupikék lábai körül, megakadályozva azt, hogy tova illanjon, mint fing a szélben. Bár ha lenne esze és egy egészséges hülyeség a fejében, akkor megpróbálna elugrálni. De úgy fest, hogy inkább marad az aura, és bizony, elnyeli a reiatsu alapú támadásokat is. De az érdekesebb része csak ezek után jött. Hiszen bizony nem használta tovább az aurát arra, hogy védje magát, se a portált. Talán van egy időkorlátja, vagy egy mennyiség, amennyit képes elnyelni. Mert a barakat már nem azzal fogta fel, legalábbis úgy tűnik, hogy nem.
- A portál kilőve. Egy pont ide. HALLOD SUMOHN?! A PORTÁLOTOKNAK ANNYI, EZ JÓ KEZDET A KÉZHEZ SZOKTATÁSHOZ?!- vigyorogva odakiabált a macskának, aki megtalálta a megfelelő játszópajtit Hrafni személyében, legalábbis innen úgy látszott, hogy jól elvannak. Macska és az egér, csak Vex szerint egy darabig Hrafni lesz az egér. De legyen ügyes, legyen Jerry.
- De erről ennyiiiiiiiiiiiiiit… hehe…hehehe… GYHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁ!!!- kitört Vexből a hangos nevetés, de szerencsére a könnyezés nem.- Ki a fodrászod, hogy ilyen jól belőtte!? Remélem, hogy borravalót nem adtál. Cseréld le hamar.- enyhén még mindig kuncogott, majd egy hosszan tartó kifújással szabadult meg a feszítő érzéstől.- Shuuuj… na, vegyük komolyan… komolyságot kérek.- ha már letépkedte magáról a sarlókat, akkor ideje volt Vexnek is támadnia, csak hát az útjába állt egy bazinagy bárd. Lehet vele disznót vágni, annyi szent.
- Nocsak… úgy fest, hogy aggódsz a társaidért. Nem is rossz a söpredékektől, hogy ezt kihozzák belőletek. Mi a fene?- tudta hogy jóképű, vagyis inkább megvolt a sármja, de valahogy még most jobban nézett ki, mint álltalában. Büszke lehet magára az anyja, hogy egy ilyen csodát hozott a világra… de valahogy az egész megváltozott, mintha a szemei még a megszokottnál is vörösebbek lennének, és még az a vérfolyás se volt éppen a megszokott, sőt, eléggé idegen volt. Annyira idegen, hogy a lábai nem akartak megmozdulni, az ujjai szorosabban fogták Orgot, a vér is kiszaladt belőlük, a lábujjai görcsösen behajlítva, nem volt ez jó így, nagyon nem. Az egészből egy ismeretlen, de mégis ismerős lélekenergia szakította ki.
- Hogy mi!? A rohadt életbe. Mi ez a reiatsu? Ez a vérzőszem meg aljas trükk volt. De hallod a harang zaját? Itt a harc témája.- később kell foglalkoznia az új reiatsuval, ami nagyon is hasonlított egy arrancaréhoz, sőt, majdnem ugyan olyan is volt, de valahogy mégis más. De előbb Hupikéket kell elintéznie, hogy másra is tudjon figyelni, meg másokra. Persze ez alól a macsek se volt kivétel.
Kinyitotta a száját, és egy Otokifuku* hagyta el azt, ebből a távolságból csak lesz majd valami haszna is(vagy az aurával megint meg lesznek szívatva, vagy valahogy máshogy). Utána pedig jobbjával egy Oni Dekopint* engedne útjára, mellé vigyorogva kacsintott is egyet, és ha minden jól megy, akkor messzebbre repíti Kékséget, de csak azért, hogy Karasu Fukuzeit* használva eltűnhessen, és utolérhesse Kékséget, hogy nem sokkal előtte kipattanhasson Vex a homok alól, legyen elég ideje lendületet venni ahhoz, amit eltervezett. Mégpedig a következőt; kivárt a megfelelő alkalomra, és amikor az eljött, akkor hátra hajolt, hogy meglegyen az a lendület is majd hozzá, és amikor úgy gondolja, elég a távolság, akkor erőt beleadva előre fejelt, és ha pontosak voltak a számításai( és miért ne lennének? Matekból mindig megvolt a kettes), akkor a homlokával egyenesen telibe fogja találni Kékség homlokát. Lehet nem lesz halálos, de fájni, na az biztos, hogy fog. Már ha valami nem jön közbe, mert akkor megy az egész a levesbe. De ha mást nem is, akkor majd improvizálni fog valami okosat.

(click to show/hide)

(click to show/hide)

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 500 / 30 000

Hozzászólások: 251

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 24 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hívatlan Látogatók
« Válasz #37 Dátum: 2019. Máj. 03, 22:09:39 »
(click to show/hide)

- És ha csak szobamacskának lenne nevelve? Nagy a torony, nem lenne annyira bezártság érzet. Úgysincsnek ablakok ahol kilóghatna. – nem tartom valószínűnek, hogy hollowok egy macskára támadnának. Az embervilágban se nagyon láttam, hogy az alacsonyabb szintűek érdeklődést mutatnának az állatok iránt, mert még nekik se kifejezetten táplálék. Egy gillian az ő magasságával észre se venné, de még az adjuchasoknak is egy olyan kis bogár lenne, hogy maximum eltaposni akarnák, azt se hiszem, hogy túl soknak fordulna meg a fejében. De minek kellene egyáltalán kiengednie a toronyból. Tudtommal vannak szobacicák, akik sose hagyják el a négy falat.
- Harci alsó… - kicsit elnevetem magam a gondolatra. Ez vicces, kardmintázatú alsó a csatákhoz. Vex nagyon nem veszi komolyan a látogatóink jelenlétét most, hogy már itt vagyunk velük szembe, de most ki kell vernem a fejemből azt a képet, hogy valami képességgel vagy pengével kiszaggatják a nadrágját, és… pokemonok.
Egyértelmű, hogy a bögyös csak engem akar provokálni, egyik percben előadja, hogy ő is foglalkozna Vexel, vagy hogy igazi nő kellene neki, a következőben pedig ócsárolja… aha, mintha miután lerí a szavakból, hogy az egész provokáció, azt hiszi a kezére játszom? Bár attól még nem hagyom, hogy kritizálja, még ha nem is lehet komolyan venni.
- Az előbb kritizált téged, nem figyelted? – grimaszolva pillantok Vex felé, a barnaságra mutatva, mikor hallom a kérdéseit. Amit az előbb mondott a bögyös, az mióta büszkeség egy férfinak? Luna engem akar provokálni, bár a hülyéjéből kinézem, hogy Karasuval is simán próbálkozna, de itt inkább én adhatom alá most a lovat.
Bár hiába hülye, meg kell hagyni, hogy elég nagyot üt. Pontosabban rúg, kár, hogy levegőt se kapok a fájdalomtól. Igaz ez most jól is jött, mert egy homokbuckába temetve jobb is, ha az arrancar nem próbál lélegezni.
Egyre jobban gondolkozom azon, hogy ez a csaj tényleg ennyire gyengeelméjű, vagy csak ilyen szinten nem vesz komolyan. Az egy dolog, hogy tökéletesen elárulja a provokációjával a helyzetét, de még jót röhög a cerón. Pedig pontosan ez volt vele a szándékom, semmi se sült be, és míg ő a felrobbant buckát nézi, sötét mosollyal én meg már mögötte amilyen sebességgel és erővel csak tudok, máris ütök. Csak tudnám, hogy vette észre még találat előtt, de még ha a karját is érem, gyilkos elégedettséggel tölt el az érzés, ami egyértelmű jele, hogy betalált az ütésem. Sajnos azt már nem tudom meg, sikerült-e volna az, amivel le akartam volna ezt a rövidke közjátékot zárni, és ez zavar a legjobban, hogy nem tudom vége lett volna, de hogyne, hogy pont egy fajtársam húzza keresztül a számításaimat. Ki más? Az ellenfél? Minek, ha vannak társaim is…? Legalább Vex jól szórakozik ahogy hallom a hangos kacagásából, kár, hogy nincs időm megnézni min nevet.
A kiáltásra, és érezve a másik lélekenergia gyors közeledtét, már ugrok is félre, mielőtt bekapnám Leyre támadását, sőt, a sarlók célba érését követően rá is segítenék szintén egy ceróval, hogy se előre-hátra, de még jobbra-balra se térhessenek ki ketten így összekötve. Markomban már kezd létrejönni a ceró, de meglátva az ismerős kék aurát körülöttük, leengedem a kezem. Nem lenne értelme a támadásnak, inkább látva Leyrét, megpróbálok messzebb kerülni a hatósugarából, de még így is szar. Túl meleg, de legalább meg tudom vetni a lábam. A ruhám viszont…
Túl nagy a zűrzavar, inkább feloszlatom az álcát, és grimaszolva meredek Leyrére.
- Remélem ezt nem szándékosan csináltad. – morgok elemelve a két kezem, hogy láthassa az igen rossz állapotban lévő egyenruhám, ami csoda, hogy még egyben van. Kinézem belőle, hogy szándékosan akar minél több nőneműt megfosztani a ruhájától maga körül, hallottam miket mond a kölyöknek, meg már nem egyszer keveredtem a társaságába. – Igazán várhattál volna ezzel még egy percet. Csak egy rohadt percet. – akkor talán a következő mozdulatomra is maradt volna idő, és úgy állnék most itt, hogy tudom, hogyan végződött volna az a támadásom.
A rosszalló grimaszom csak a bögyös „sértegetése” tünteti el az arcomról, helyét pedig egy jókedvű, szinte már fültől-fülig mosoly veszi át, ami csak még elégedettebb lesz, hogy látom mi lett a karjával.
- Na, mi van, ezt már nem élvezed? Pedig marha vicces. – kicsit elnevetem magam, ahogy tovább tanulmányozom a kezét. – Nem tetszik az arrancar vendégszeretet?
Én viszont élvezem. Egyelőre. Ahogy azt is, hogy ekkora rúgást kaptam. Tanulja meg élvezni, ha találatot kap. Egy bizonyos mennyiség vagy erősség után még szép, hogy én se élvezem, de egyelőre csak egy karja bánta, és ahogy látom akar valamit csinálni.
~ Azt hiszi megvárom? – kissé mérgesen emelem a kezem, hogy cerót indítsak felé. Bármit is akar, gyanús a parancs, de ha már a holdat bámulja… ki akarom lőni még azelőtt, hogy bármit is felold, és ha most esélyem van rá, meg is teszem.
- Nem is vagy arrancar… honnan ez a reiatsu? – figyelem gyanakodva, már ugrásra is készen, ha az előbbi megelőző támadásom nem járt sikerrel és gond nélkül kiengedte az erejét. Ezek szerint erősebb lesz az eddiginél, és talán gyorsabb is, jobb ha odafigyelek. Amire viszont leginkább kíváncsi vagyok, hogy hogyan néz ki, és hogy mi lett a karjával.