- Nem mindig volt ez a valóságom. Lehet, hogy nem tükrözik jól a valódi lényem, de még mindig jobb, ha kontroll alatt tartom, mintha csak szabályozás nélkül rohangálnák össze-vissza és tenném azt, amihez épp kedvem szottyan.
Nos, bizonyos mértékben most is ezt teszem, de legalább tudatában vagyok a környezetemnek és vannak bizonyos dolgok, amikről tudom, hogy nem tehetem meg.
- Talán kezdetektől fogva csak unatkoztam és kerestem valamit, amivel lefoglalhatom magam, ki tudja.
A „hány küklopszot nyírtunk ki” résznél felnevetek. Van némi igazság benne, még ha tudom, hogy csupán azért mondja, hogy kiforgassa a szavaimat.
- Talán ha legközelebb meglátom azt a rókát, pontosan ezt is fogom tenni, ha megnyugtat.
Látom rajta, hogy hiába is beszélek neki, úgy sem fogja megérteni, így inkább ráhagyom a dolgot.
Elianban nem csalódok, hogy nem akar az ellenfele jó oldalára kerülni és inkább magára igyekszik haragítani a sértegetésével. Nos, az ő dolga, nem szólok bele. Miután összeszedem magam, odamegyek Ninához, hogy foglalkozzak a problémájával. A kígyót egyetlen mozdulattal sikerül eltávolítanom, talán túl egyszerűen is. Vagy csupán szórakozik velünk és nem tett a technikájába kellő energiát, vagy pedig ennyivel még nincs vége és valami más szándéka volt. Nina ugyan bólint, hogy jól van, és bár nem az a típus, aki bármit is titkolna előlem, de azért még rajta tartom majd a szemem. A tény, hogy magától nem tudott volna kiszabadulni még egy ilyen gyenge szorításból is, egyértelműen jelzi az ellenfél számára az erőviszonyokat és ez célponttá teszi őt. A beszélgetés sajnos nem úgy alakul, mint szerettem volna. A balámat ugyan visszakapom, ráadásul ugyan abban a formájában, nem tett bele semmilyen plusz energiát, amivel megsebezhetne, azonban válaszolni már nincs lehetősége, mert Elian közbeavatkozik. Való igaz, egy ideje már nem láttam, szóval számíthattam volna rá, hogy valamiben mesterkedik, de reméltem, hogy csak elugrott új gumicukrokért. Egy ütéssel a földre küldi Kamillt, majd diadalittasan gúnyolódik a földön fekvő ellenfelével. Csalódás, ez az első érzés, ami megragad a látottak alapján. Az egész valahogy annyira anti-klimatikusnak hat. Többen reménykedtem és nehezemre esik elhinni, hogy a lány, aki pár perccel korábban még magabiztosan kimentette magát, most élettelenül heverjen egyetlen ütéstől. Minimum ki akartam volna szedni belőle, hogy kik ők és miért jöttek, mert kétlem, hogy a többiek ilyesmivel bajlódnának, mint ahogy Elian ezt bizonyította is. Ekkor azonban Kamill hangja szólal meg Elian irányából. Odakapom a tekintetem, de csak annyit látok, hogy az ál-hulla kígyókra bomlik szét – már megint kígyók, ez nem lehet véletlen – és Elian pedig már fogságul is esett egy hasonló technikának, mint amit Ninán is használt.
-
Mögötted.Jegyzem meg a nyilvánvalót Eliannak, aki mostanra valószínűleg maga is rájött, hogy nehezebb dolga lesz, mint azt korábban gondolta. Van azonban a helyzetben nyugtalanítóbb dolog is. „Kettő megvan”? Ninára és Elianra érti? De hiszen nem ölte meg őket. Valami nincs rendjén. Miért nem szabadította még ki magát Elian? Ninát megértem, hiszen nincs nagy fizikai ereje, sem egyéb technikája, ami effektív lenne ilyen helyzetben, de egy Espadát ilyen könnyűszerrel lefogni nem normális dolog, valamit csinálhatott vele, amitől nem képes visszavágni. A szituáció nem éppen kedvező. Valahogyan vissza kellene szerezzem Eliant tőle. Frontális támadás nem lehetséges, mert bármikor felhasználhatná Eliant élő pajzsnak, mint ahogyan azt én is próbáltam vele tenni pár perccel korábban, így valahogyan álcáznom kell a szándékomat. Bár Eliant akkor nem különösebben zavarta a dolog, hogy engem is eltalálhat, így most akár vissza is adhatnám a kölcsönt, de mivel korábban segített, mikor Ninát maga alá akarta temetni a fal, így még jövök neki eggyel.
-
Haah, milyen bosszantó…Sóhajtok egyet, ahogy belegondolok, hogy tulajdonképpen saját magának köszönheti csupán ezt és a dolgok talán teljesen más fordulatot is vehettek volna, ha hagy nyugodtan tárgyalni. Nos, nem mintha hibáztatni tudnám, hiszen fordított helyzetben lehet, hogy én is kihasználtam volna az ellenfél látszólagos figyelmetlenségét és most akár én is lehetnék az ő helyében. El kell terelnem a figyelmét, legalább arra a pár pillanatra, amíg Eliant kiszedem a kígyók közül és már tudom is, hogy mit fogok tenni. Figyelmen kívül hagyom Kamill kezdeményezését, miszerint újra kérdezhetnék. Még a korábbi kérdéseimre sem válaszolt, így csak ugyan azokat tudnám újra feltenni, de annak sem lenne sok értelme, mert pár pillanat múlva úgy sem emlékezne már rá amiatt, amit tenni készülök, de a látszat kedvéért azért megpróbálom fenntartani a beszélgetést.
-
Jól értem, hogy én lennék a harmadik? Korábban is lehetőséged lett volna megszabadulna tőlem két alkalommal is, ha akartál volna. Miért hagytál mégis utoljára?Lassan megindulva elkezdek sétálni feléjük, miközben visszadobom megint a balát, mintha még mindig beleegyeznék a játékba, ám ezúttal függetlenül attól, hogy eddigre válaszolt-e vagy sem, amikor megpróbálja megint visszapöckölni a balát, mielőtt még hozzáérne, kimondom a technika nevét
*1, amit ilyen bosszantó helyzetekre szoktam tartogatni. Bár Elian és Nina is a hatása alá fog kerülni ugyan, de ez egy vállalható mellékhatás a biztonságuk érdekében. Arra számítok, hogy mivel el fogja felejteni azt a tényt is, hogy egyáltalán labdáztunk éppen, így a már közvetlen előtte lévő bala meg fogja lepni, de még ha lenne is elég lélekjelenléte, hogy maga elé húzza Eliant pajzsnak, akkor sem fog nagy kárt tenni benne a bala, Kamill pedig így is úgy is elfelejti, hogy velem is számolnia kell. Erre a pillanatnyi zavartságra van csak csupán szükségem, amikor sonídora kapcsolva Elian mellett termek, hogy egy gyors mozdulattal átvágva az őt Kamillhoz kapcsoló kígyókat, kiszabadítsam őt. Amint ez megvan, azonnal sonídozok is vissza őt megragadva biztonságos távolságra. Az egész csupán pár pillanat lenne, így remélhetőleg még azelőtt sikerül kiviteleznem, hogy Kamill ellentámadással reagálhatna az egészre. Ha sikeres volt az akció, akkor megpróbálom a valószínűleg összezavarodott Eliant kicsit jobb bőrbe rázni. Nem tudom még pontosan mit is tett vele a lány, de a kígyók után valamiféle méregre gyanakodok, így kezembe lélekenergiát gyűjtve
*2 hozzáérintem azt a nyakához, ahová korábban a kígyók tekeredtek. Eközben érzem, amint kicsivel odébb, ahol a többiek harcolnak, valami megváltozott. A nagyszájú csaj reiatsuját érzem, akivel korábban vívtam szópárbajt. Lélekenergiája immár ismerős mintázatot vett fel, ami a miénkéhez hasonlít, azonban nem csupán egyszerűen hollowszerű, hanem egyértelműen arrancar.
-
Hmm. Milyen érdekes. Mégis mik vagytok ti?Mondandóm második felét Kamillnak címezem, aki valószínűleg még mindig nem emlékszik rám, hogy ki vagyok vagy hogyan kerültem ide hírtelen, így nem vagyok benne biztos, miképpen fog reagálni a kérdésekre. Jelenleg abból az információból kell dolgozzak, amit eddig sikerült gyűjtenem. A lélekenergiájuk először ismeretlen típusú volt. Látszólag mindegyikük hasonló tetoválást hord magán és a kék színtéma is gyakori. Ezután az egyikük resurrecciónt hajt végre. Lehetséges lenne, hogy módosított arrancarok lennének? Ha ez így lenne, akkor többet tudnának rólunk, márpedig az eddigiek alapján azt láttam, hogy nincsenek teljesen tisztában még a gyakori arrancar képességekkel sem a cero meg pár más alap technika kivételével. Vagy sosem nevelkedtek hollowok között és senki nem tanította meg nekik, vagy egy ponton törölték a memóriájukat. A másik lehetőség, hogy alapjáraton nem arrancarokról van szó, csupán olyan egyénekről, akik bizonyos módon arrancarokéhoz hasonló erőkre tettek szert. Ehhez viszont jobban kellene ismerniük a fajunkat, mint amiről eddig tettek tanúbizonyságot. Valaki más olthatta be őket ezzel az erővel, feltehetően az, akinek a parancsára most itt vannak.
-
A mesteretek közülünk való volt?Teszem fel a kérdést eszmefuttatásom végén, bár fogalmam sincs, kapok-e rá választ. Egyelőre egy vad találgatásnak tűnhet, de nincs jobb irányvonalam jelenleg.
