Szerző Téma: Elian & Carmen  (Megtekintve 136 alkalommal)

Description: valahol Hueco Mundoban

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Elian Barquero

Espada

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 000 / 30 000

Hozzászólások: 25

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Forever alone

Post szín:
#5F9EA0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Elian & Carmen
« Dátum: 2019. Márc. 05, 20:11:03 »

just friends :hello:

Hátán fekve nézte a szürkésfehér plafont miközben egy összegyűrt papírgalacsint dobálgatott folyamatosan. Egy újság lapja volt mely nagyon nem tetszett neki ráadásul meg is unta az olvasást azonban az alváshoz nem volt elég fáradt.
Elég sok minden történt vele mostanában és ezen szokott gondolkodni. Megismerte Adrián, aki betört hozzá egy szép napon amikor egyik legjobb és legszebb álmát aludta majd ezt követően négy ismeretlen jelent meg a környéken. Számos arrancart és még két Espadat is megismert. Bár egyik sem volt túlmondottan szimpatikus számára elfogadta, hogy Velük kell együtt élni. Sajnos ezt nem tudta megválogatni tegyen akármit.
Ekkor eszébe jutott az a zakkant spiné, aki letörpézte amikor a falon állva várakozott. Soha nem találkozott még vele így nem is értette, hogy miért kellett egyből beszólással kezdeni az ismerkedést. Ő volt számára a legunszimpatikusabb. A papírgalacsin a homlokán koppant ugyanis annyira elbambult, hogy elkapni már nem tudta. Mérgében felkapta és a szoba túlsó felébe röpítette.
Azonban még mielőtt visszafeküdhetett volna a korábban felvett kényelmes pozíciójába, hasa hangosan jelzést adott neki, hogy itt lenne az ideje ha enne pár falatot. Unottan szenvedte ki magát az ágyából és lassan, csoszogva indult meg konyhája felé. Ahogy haladt előre minden sarokba és helyiségbe bepillantott nehogy megint meglepje valami őrült, aki beszökött hozzá.
A konyhába érkezvén nyugodtan vette tudomásul, hogy egyedül van saját tornyában. Nagy sóhajtás kíséretében nyitotta ki a hűtőt viszont a látvány nem éppen a legkellemesebb volt. Teljesen üres volt még egy falat maradék sem volt benne. Morcos arccal csapta be az ajtaját a hűtőnek és morogva indult el a torony kijárata felé.
- Hihetetlen, hogy nincs semmi ehető itthon… Be kell mocskolnom így a kezeimet… - magyarázott miközben elhagyta otthonát és egyenesen a sivatag felé vette az irányt, hogy kerítsen magának pár finom falatot. Bár az egyszerű hollowk nem éppen voltak ízletesek, de arrancarra nem volt kedve vadászni hiszen azok sokkal több eszközzel tudnak menekülni előle. Ráadásul kardja sem volt nála mivel azt megszokott helyén, a szobájában felejtette.
Maga előtt rugdosta a homokot ahogy haladt előre a végtelen sivatagban. Kezdte az is zavarni, hogy a környéken egy lidérc sem ólálkodott így egyre messzebb kell csoszognia otthonától. Soha nem szeretett messzire menni ha éppen vadászni ment, de ez nem volt kívánságműsor ha nem volt semmi ehető se a közelben. Körülbelül tizenöt-húsz percnyi csoszogást követően megpillantott a távolban kettő éppen élet-halál harcot vívó hollowt. Szemei felcsillantak majd a sonido segítségével egy másodperc tört része alatt ott termett. Viszont nem mozdult csak figyelemmel követte a párharcot. Ennek az volt az oka, hogy ha véget ér a harc az egyik meghal és a győztes magába olvasztja azt. Ezáltal neki csak egyetlen lidércet kell elkapnia megúszva ezzel pár percnyi szenvedést és üldözést.
- Na nem érek rá egész nap gyökerek...-  szólt oda a harcolóknak amikor egy szép nagy adag vér fröccsent az arcába. Minden beborított még fehér haját is vörösesre színezte. Izmai megfeszültek, térdeit enyhén behajlította majd jobb kezével letörölte a szemeire került vért.
- Ez a beszéd korcsok.. - hörögte miközben elmebeteg vigyor jelent meg arcán. Még indulása előtt lenyalta a szájára került vért majd hirtelen kilőtt állóhelyzetből. Mint a puskagolyó süvített egyenesen neki a félholt hollowhoz akinek fejért tépte le egy egyszerű mozdulattal. Arca felé emelte a letépett fejet és az abból csorgó vért egyenesen a szájába folyatta miközben másik kezével az éppen menekülni próbáló lidércre mutatott.
- Fuss, messzire úgyse jutsz drága ebédem..- mondta gúnyosan majd egy kacagást követően utána ugrott és hátán keresztül nyúlt át áldozatán. - Kár, hogy csak ennyire vagytok képesek amikor így feltüzeltek… - morogta miközben a Gonzui nevű technikájával elnyelte a korcsokat. A fél fogára sem volt elég ez a kettő azonban még mielőtt tovább indulhatott volna egy ismeretlen, de arrancar lélekenergiára lett figyelmes nem olyan messze magától. Minden sejtje forrt a gyilkolási vágytól, de tudta, hogy arrancart ölni nem szabad most, hogy kihalás szélén állnak ráadásul lehet, hogy erősebb is nála az illető hiszen nem tudja ki az. A lélekenergia forrás felé fordította vérrel áztatott arcát. Nem sokkal később egy alakkörvonalai kezdtek kirajzolódni és ahogyan egyre közelebb ért hozzá vette észre, hogy egy nővel lesz dolga.
- Yo! - intett oda neki miközben megint egy kis vért nyalt le szája széléről és a már lélekrészecskékre bomló lidércfejet elhajította, ami egyből eggyé vált a sivatag homokjával. Arcát továbbra sem törölte le így még a rangját jelölő szám se látszódott a sok vértől, ami azt borította.
- Te meg ki fészkes fene vagy? Még soha nem láttalak..


Karakterlap

Carmen Santera

Privaron Espada

*

108-as Privaron Espada

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
26 725 / 30 000

Hozzászólások: 21

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Narancs

Egyéb hovatartozás:
Tres Cifras

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Akarat teszi az embert.

Post szín:
#FF3333


  • Profil megtekintése

Elérhető Elérhető

Re:Elian & Carmen
« Válasz #1 Dátum: 2019. Márc. 06, 01:01:21 »
Just friends


Halvány emlék már csak a Segunda Espada számomra, akinek most letekintek sírkövére, ami alá valószínűleg valamilyen személyes tárgyát temethették el azóta szintén halott fracciónjai. A sörösdoboz, amit egyikük a sír mellett hagyott, most is ott van, és ha senki nem jár erre, ott fog maradni, míg létezik bármi a világon. Ez Hueco Mundo törvénye: a világon nem változik semmi itt, lakói viszont szenvednek, felemelkednek, tündökölnek és elhervadnak. Tíz hely van az Espadában, de talán százat is láttam már uralkodni és meghalni, mióta csatlakoztam Aizen Sosuke seregéhez.
 Megijeszt ez a sír, mert emlékszem rá, hogy Slarin mennyire hatalmas volt, eszébe sem jutott volna egy másik arrancarnak sem megkérdőjelezni az erejét. Fénykorában mindenki azt hitte, hogy örökké fog élni, talán ő vezeti majd ezt a fajt Aizen bukása után, mégis, ő sem menekült a bukástól. Előbb a szomszédaim egyike lett a külső gyűrűn, a Privaron Espada lakhelyén, azután eltűnt, mint olyan sokan mások. Most, hogy nincs célom, vajon az én akaratom is alább hagy majd, hogy egy napon azt vegyem észre, hogy a kardom kifordul az ujjaim közül? Gyűlölöm, hogy bármennyire gondolkozok, nem tudok felhozni semmit, nem jut eszembe semmi, amit igazán akarni tudnék, hiába tudom, hogy bármi is az, megkapom. Felemelem a kezem, de végül érintetlenül hagyom a sírkövet, csak tovább sétálok a sivatagban.
 Megérzem egy arrancar lélekenergiáját a távolban néhány gyenge hollow közelében, és bármennyire nincs kedvem hozzá, a lábaim vonzanak abba az irányba. Muszáj elmosolyodnom, ahogy realizálom, talán azért nem vágyok semmire, mert nincs igazán kivel megosztanom, valakivel szemben kárörvendeni, vagy legalább valakitől reakciót kapni. Régen mindig láthattam a csoporttársaim arcán az irigységet, Sojun arcán a haragot és a rosszallást, Maquius pedig érdeklődött még az olyan apróságok iránt is, hogy milyen egyenruhát varrattam magamnak ezúttal. Most bármit teszek, nem kapok senkitől reakciót, talán ezért is vonzódom újabban néhány fajtársamhoz, még ha régebben mindig irritált is sokuk viselkedése.
 Érdeklődve állok meg és nézek a fiúra. Amikor láttam harcolni, egy fokkal öregebbnek tűnt, most alig tűnik többnek egy serdülő kamasznál, aki még csak tettetni próbálja, hogy felnőtt. Az Espada persze nem fogad be gyermekeket a sorai közé, még akkor sem, ha Seth legutóbbi jelöltjei különösen szánalmasnak tűntek. A fickó, akit megölt a rangért, különösen silány tag lett volna, és ránézésre nem gondolok túl sokat arról a nőről sem, aki rangban eggyel alatta van. Ahogy így elnézem a fiút, véresen, mocskosan, ő sem tűnik túl érettnek persze.
 - Most látsz.- széttárom a kezem, kissé elmosolyodok, bár nem fenyegetően vagy kihívóan, nem is kifejezetten gúnyosan. Nem értem, hogy miért lepi meg, hogy találkozik egy arrancarral, akit  meglátott, hiába nem vagyunk már sokan, bőven elegen maradtunk hozzá, hogy lehetetlen legyen mindannyiunkat ismerni. Leengedem a kezem. - Szólíthatsz Carmennek, Elian. És szerintem jobb lenne, ha változtatnál az étkezési szokásaidon, nem kelt túl jó véleményt egy Espadáról, ha így eszik.
 Teszek még néhány lépést az arrancar felé, de nem teszek semmi fenyegetőt: nem nyúlok a kardomért, nem teszek hirtelen mozdulatot, nem engedem el az energiámat. Tényleg nem akarom bántani, nem akarok konfliktust, de most, hogy találkoztam vele, rájöttem, talán ő a legalkalmasabb személy rá, hogy válaszokat adjon a kérdéseimre.
 - Hogy vannak a sérüléseid? Némelyik meglehetősen fájdalmasnak tűnt.- odalépek hozzá, és ha hagyja, a kérdéssel párhuzamosan megérintem az oldalát, ott, ahol ellenfele szarva felnyársalata.

 
 

Karakterlap

Elian Barquero

Espada

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 000 / 30 000

Hozzászólások: 25

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Forever alone

Post szín:
#5F9EA0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Elian & Carmen
« Válasz #2 Dátum: 2019. Márc. 06, 16:16:54 »

just friends :hello:

Miután feltette kérdését bambán mérte fel a nőt. Magasabb volt nála, de kinézetre nem tűn sokkal idősebbnek, de ez a halál után már nem számított szinte sehol hiszen Ő maga is átlépte már a két évszázadot mégis úgy néz ki mint egy tizenöt éves tinédzser. Ami azonban egyből észrevett és megragadta tekintetét az a sárga szempár volt. Még ilyen színűeket nem látott vagy ha mégis akkor nem emlékszik már rá.
A legmeglepőbb számára nem is a kinézet volt hanem a viselkedése. Legtöbb fajtársa egyből szóvá teszi magasságát vagy éppen a fiatal korát. Azonban ez a nőszemély még hasonlatot se mondott amivel egyből a kellemesebb vizekre evezett az ismerkedés terén.
- Hát az feltűnt, hogy látlak… - enyhe mosolyra húzódott a szája miközben végignézte a kézmozdulatait. Nagy ritkán beszélt nőkkel azonban akiket legutóbb megismert inkább voltak elfajzott vadállatok mint nők így őket nem is tartja annak. A legnagyobb meglepetés viszont csak ezután következett. Miután a nő bemutatkozott a nevén szólította a fiút. Szemei nagyobbra nyíltak és le sem tagadhatta, hogy meglepődött. Teljes testével a nővel szembe fordult.
- Nocsak.. Tudod a nevem viszont még soha nem beszéltünk.. - mondta meglepődötten majd megvakarta a tarkóját ezzel jelezve, hogy nem igazán érti a dolgot. - Ez sokkalta inkább élvezetből történt. - mutatott végig vérrel borított arcán és testén. - Tény, hogy éhes is voltam, illetve vagyok is, de az ilyesfajta véres megmozdulás csak szórakozásból történik. - tárta szét karjait miközben vállait kicsit feljebb húzta és arcára ismét széles vigyor terült el. Ekkor Carmen pár lépést tett felé és érdeklődni kezdett az Espada rangért folytatott harcban szerzett sérüléseiről. Meglepődött a hirtelen közelségtől viszont nem mozdult. Szemeivel végigkövette a nő kezét amint oldalához ért ahol annak a nyomorultnak a túlméretezett szarva döfte át. A nő egy kis bemélyedésre lehetett figyelmes az érintés során ugyanis a seb teljesen nem húzódott össze amikor begyógyult.
Testén libabőr jelent meg aminek megjelenése még Őt magát is meglepte. Értetlenkedve állt a nővel szemben miközben felemelte vérrel áztatott karjait és közelebbről is megvizsgálta azt.
- A sérüléseim teljesen rendben vannak, az átdöfés volt a legrosszabb, de történt már pár dolog azóta. - mondta tőle szokatlanul kedvesen miközben a még mindig libabőrös kezeit nézte. - Ez viszont teljesen szokatlan számomra. - mozgatta meg kezeit, hogy Carmen tudja mégis miről beszél.
- Az elmúlt két évszázad alatt szerintem egy kezemen meg tudom számolni hány nő ért a testemhez úgy, hogy nem megölni akart. - nevetett fel hangosan majd megrázta kezeit és megpróbálta arcáról letörölni a vért, hogy azért valamivel barátságosabbnak tűnhessen.
- Ezek szerint Te is ott voltál aznap amikor ezért harcoltam… - bökött az arcán már valamennyire látszódó számjegyre ugyanis így már tudta, hogy mégis honnan ismerhette Őt újdonsült beszélgető partnere.
- S most, hogy már tudod miért így „eszek” - mutatott két kezével idézőjelet – Jöhet az a rész, hogy Neked mi dolgod van errefelé? - érdeklődte meg hiszen tény, hogy vannak jó páran mégis oly kevés fajtárssal fut össze azon ritka alkalmak egyikén amikor elhagyja tornyát.  A kérdést követően pedig ismét Carmen testét vette szemügyre most viszont jobban mint korábban. Feltűnt neki, hogy izomzata edzettebb mint egy átlag nőnek és így már az is feltűnt neki, hogy a hasát, illetve a hátát nem takarja egyenruhája viszont a nyakában egy fekete sál volt látható, ami azért volt furcsa számára mert ruhája pedig elég nyitott volt.
- Miért viselsz sálat ha az egyenruhád meg ennyire nyitott? - teszi fel a kérdést hiszen tényleg foglalkoztatta majd jobb kezének mutatóujjával éppen, hogy, de hozzáért Carmen szabadon lévő hasához. Késztetést érzett rá mióta Carmen is megérintette Őt, illetve így próbálta jelezni, hogy mire gondolt a nyitott egyenruha alatt.


Karakterlap

Carmen Santera

Privaron Espada

*

108-as Privaron Espada

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
26 725 / 30 000

Hozzászólások: 21

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Narancs

Egyéb hovatartozás:
Tres Cifras

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Akarat teszi az embert.

Post szín:
#FF3333


  • Profil megtekintése

Elérhető Elérhető

Re:Elian & Carmen
« Válasz #3 Dátum: 2019. Márc. 08, 12:41:07 »
Just friends


Csak bólintok, ahogy megerősitem, valóban tudom a nevét. Igazság szerint meglepő, hogy vannak manapság, akik megengedik maguknak azt a luxust, hogy nem ismerik az aktuális Espada listáját. Régen ez halálos hibának számított volna.
 - Ettől függetlenül jól tennéd, ha máshogy ennél. Sokan lenézik azt, akik így esznek, különösen ha már valakik a társadalmunkban- kitapintom a heget, ami meglepően súlyos ahhoz képest, hogy egy Espada hierroja állt a támadás útjában. Talán mégsem volt annyira gyenge az az arrancar, ha ilyen sérülést tudott okozni. Sethnek kár volt elpocsékolni.
 Elpalástolom az érzelmeim, pedig végtelenül szórakoztat, hogy Elian mennyire zavarba jött az érintésemtől. Nem is engedem el, és enyhén el is mosolyodok. Nem nehéz levonni a következtetést azt illetően, hogy mennyi tapasztalata van, ezt pedig viszonylag könnyen ki lehet használni, ha egyszer szükséges.
 - Furcsa, hogy mennyire nem marad időnk ilyen egyszerű dolgokra, mint megérinteni másokat. Mindig harcolunk.- majdnem egy év telt el azóta, hogy utoljára harcoltam, jóval több, mint az utolsó futó kapcsolatom óta, és összesen kétszer használtam a Ressurecciónomat eddig, ezért rám nem igaz ez a fajtánkra egyébként jellemző általánosság.
 Visszagondolok a harcra, amit a két Espada jelölt vívott egymással, és amiben úgy tűnt, hogy nem a képzettség, hanem az új Espada felsőbbrendű intelligenciája és akaratereje döntött. Annak ellenére, hogy végül elájult, kicsit irigy voltam. Úgy tűnik, hogy tényleg nagyon akarta azt a számot, talán jobban, mint én szinte bármit mostanában.
 - Gyakran kijövök gondolkozni ide mostanában, itt csend van.- megfogom a csuklóját, ahogy megérint az ujjával, és közelebb húzom a kezét, hogy a teljes tenyere a hasamra simuljon. Furcsa belegondolni, hogy milyen rég volt, amikor ez zavarba hozott volna. - Így tetszik a legjobban, ezt akartam felvenni. Nem szabad hagyni, hogy bármi megállítson, ha akarsz valamit. Te mire vágysz? Mi vett rá, hogy Espada legyél?- elengedem a kezét, hagyom, hogy elengedjen, ha akar. A szemét viszont nem engedem el.

Karakterlap

Elian Barquero

Espada

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 000 / 30 000

Hozzászólások: 25

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Forever alone

Post szín:
#5F9EA0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Elian & Carmen
« Válasz #4 Dátum: 2019. Márc. 08, 21:32:21 »

just friends :hello:

- Nem igazán számítottam a sivatag közepén társaságra. - mondja komor arccal hiszen kicsit sem hatotta meg, hogy lenézhetik azért mert élvezi a gyilkolást. Ráadásul külsője miatt megedződött már ilyen téren hiszen hiába lépte túl a két évszázados életkort kinézete megrekedt a tinédzser szinten amiért szinte mindenki tett bántó megjegyzéseket. Igaz ezek többsége holtan végezte, de ez már más történet volt.
Miközben a váratlan testi reakció okozta meglepődöttségével próbál megbirkózni feltűnt neki, hogy Carmen enyhén, de mosolyog mintha tetszene Neki az, ami történik… Nem szereti a szokatlan dolgokat főleg nem az olyan dolgokat amikkel kellemetlen helyzetekbe kerülhet mint például számára a mostani is annak számított.
- Nekem a harc jobban tetszik. Ez ebben a formában csak rövid ideig boldogít, már el is múlt  hatása. Jelentéktelennek minősül abban a világban amiben élünk. Ölsz vagy megölnek. - váltott vissza megszokott stílusára, ami nem éppen a kedvességgel teliségéről volt híres. Bár nem kifejezetten tartotta magát ahhoz amiket mondott hiszen a legtöbb esetben kerül mindenféle feszültséget és kimozdulni se nagyon szokott. Sokkal jobban szeret az ágyában fetrengeni vagy tévét nézni vagy aludni esetleg olvasni ha éppen nem az alvás nyer.
- Gondolkodni? - néz rá értetlenül hiszen számára ez teljesen idegen dolog volt legalábbis az a része, hogy ezért kilépjen tornyából és csak új kóvályogjon egy soha véget nem érő sivatagban hátha véletlenül össze is fut valakivel mint például most. - Én azt letudom otthon. - vonta meg a vállait majd alapból hófehér bőre még sápadtabb árnyalatot vett fel ugyanis beszélgető partnere megragadta a csuklóját miközben a hasához érintette volna ujjának hegyét és így végül egész tenyere elterült a  puha bőrrel borított felületen.
- Érdekes. - néz kezére ahogyan a nőszemély hasához ér, meg is mozgatja rajta egy kicsit. - Semmit nem érzek. Nem is esik jól és nem is vált ki belőlem semmilyen érzést főleg nem olyat mint a te érintésed. - vonta meg vállait majd elhúzta kezét annak ellenére, hogy a csuklóját még nem engedték el. - Mikor utoljára értem hozzá valakihez akkor éppen a tüdejét lyukasztottam ki míg a másiknak a fejét téptem le… ehhez vagyok szokva.. - mondta gonosz vigyorral az arcán majd másik kezével a háta mögé bökött jelezve, hogy a korábban látott véres megmozdulására célzott.
- Szóval azért mert ezt akartad.. értem. - szólal meg ismét kifejezéstelen arccal miközben végighallgatta a nőt.
- Mire vágyok? - pillantott fel közben az égre ahol továbbra is csak azt a Hold utánzatot láthatta mint eddig. - Talán még több erőre.. vagy hatalomra… esetleg társaságra, bármire vagy éppen mindenre… nincs konkrét dolog. - vonta meg a vállait miközben ismét Carmenre szegezte tekintetét.
- Leginkább élvezetből jelentem meg azon a harcon. Előtte hosszú évekig, miután Aizen-sama elbukott és Seth átvette a helyét én a Menosok Erdejében éltem és minden nap csak öltem és ettem. Aztán végül találkoztam pár Arrancarral akik egy másik arrancart akartak megölni. Nos, én végeztem mindegyikkel és akkor szereztem tudomást erről a gladiátor harcról. Odamentem és a többit már tudod. - tudta le ennyivel hiszen semmi egyéb indok nem jutott eszébe hirtelen, hogy mégis miért akart Espada lenni azonban még mielőtt bármi másra terelődött volna figyelme és a gondolatai egyetlen szó jutott eszébe még amit hozzá kéne tennie, hogy miért.
- Tisztelet. - sóhajtott egy nagyot. - A kinézetem miatt soha nem tiszteltek ezért kiharcoltam magamnak egy kis tiszteletet. - tárta szét maga előtt karjait majd ezt követően zsebre is dugta Őket nehogy megint valami tapizás lehessen a vége a dolgoknak.
Oldalra döntötte kicsit fejét, hogy ismét szemügyre vehesse a nála magasabb nőszemélyt amikor megakadt a szeme egy folton, ami a csípőjén helyezkedett el. Ismerős volt számára mintha valahol már látott volna ilyet, de nem jutott eszébe, hogy mégis hol.
- Az meg mi? - bökött fejével a heg irányába hiszen érdekelte, hogy mégis mi lehet az és, hogy miért lehet számára ismerős.


Karakterlap

Carmen Santera

Privaron Espada

*

108-as Privaron Espada

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
26 725 / 30 000

Hozzászólások: 21

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Narancs

Egyéb hovatartozás:
Tres Cifras

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Akarat teszi az embert.

Post szín:
#FF3333


  • Profil megtekintése

Elérhető Elérhető

Re:Elian & Carmen
« Válasz #5 Dátum: 2019. Márc. 09, 07:46:27 »
Just friends


Lenézek az Espadára, és elgondolkozok rajta, hogy komolyan gondolja-e, amit mond. Abban szinte biztos vagyok, hogy ő igaznak gondolja, de ahogy elengedem és végiggondolom, hogy milyen reakciót váltott ki egy egyszerű érintés, nem tartom valószínűnek, hogy igaz lenne. Hiába egy a Tíz közül, nem különbözik ebből a szempontból a legtöbb életformától.
 - Ez csak egy érintés volt. Nem hiszem, hogy tudod, hogy tetszik-e.- mosolygok, bár nem próbálom ezúttal zavarba hozni, ahogy a szemébe nézek. Nem hiszem, hogy gondot okozna elcsábítani, még akkor sem, ha talán tényleg a harcot tartja a legérdekesebb dolognak, de persze nem akarok most ilyet tenni. Nincs semmilyen olyan célom, nem akarok tőle semmi olyat, amihez a rajongására lenne szükségem, legalábbis egyelőre.
 Régen nem kényszerültem rá, hogy bárkit megöljek, de egy pillanatra abbahagyom a mosolygást, ahogy elgondolkodok Elian szavainak értelmén. Ismerem én is azt az érzést, amikor nincs már választásod, muszáj megtenned bármit, amit tudsz, hogy túlélj. Sokakkal ellentétben nem gyűlölöm az emléket a fájdalomról, a karmokról, a kétségbeesésről és a sötétségről, szükségesek voltak mind hozzá, hogy megtapasztaljam az életet, és Kuchiki Misorából az a személy formálódjon, aki most ebben a sivatagban áll. Talán egy újabb ilyen utazás lenne az, amire szükségem van most.
 - Értem.- elengedem a fiú kezét, de nem hagyom abba a mosolygást. Akármennyire magabiztosan állítja, nem hiszem el neki, hogy a legkevésbé sem érintette meg semmilyen szinten a közelségem. Mind megőrzünk valamennyit a múltunkból, és abban a korban, amikor meghalhatott, pont azt a korszakot élte, amikor az embereket elkezdi nagyon érdekelni a test. Több száz év szenvedés a sivatagban sem töröl el mindent- például, engem még mindig ugyanúgy vonzanak a drága ruhák, mint régen.
 Őszinte érdeklődéssel hallgatom a fiút, még a mosolyom is eltűnik, ahogy némi együttérzést kezdek érezni felé. Emlékszem, egész életemben harcolnom kellett Soul Societyben, hogy tiszteljenek, az legyen, amit akarok, ha nem akartam egy lenni a gyenge nemesek közül, akik egész életükben csinos kimonókban teáznak egy birtokon apjuk által választott férjük oldalán. Talán shinigami sem lettem volna soha, ha nem vagyok annyira erőszakos, és utána is rengeteget kellett tennem, hogy nőként elismerjenek. Legalább ilyen nehéz lehet gyermeknek kinézni.
 - Köszönöm!- egy pillanatra elgondolkozok a legegyszerűbb, legelemibb vágyaimon. Nehéz megmondani, hogy mire vágyok a leginkább hosszú távon, a rövidebb távú vágyaimat nem nehéz kielégíteni. Akármennyire utálom beismerni, valószínű társakra- nem azokért az ostobaságokért, amit néhány alárendeltem mondogatott a Hatodik Osztagban, egyszerűen csak azért, hogy reagáljanak arra, amit teszek.
 Lepillantok a hegre, néhány másodpercig gondolkodok rajta, hogy előadjak-e egy történetet egy régebbi harcról, ahol elkapott egy cero vagy valamilyen tűz technika, miközben felidézem az égő érzést, amit a saját cerom ejtett az oldalamon. Végül úgy döntök, hogy nincs különösebb okom hazudni, a nevem után gyorsan megtalálja rólam az információkat valamilyen nyilvántartásban, és jobban megbízik bennem, ha én is őszinte vagyok vele.
 - Régen ott viseltem a számomat. Én voltam az Octava az eredeti Espadában még nagyon régen, Aizen uralkodásának első hónapjaiban. A fracciónom halála után néhány héttel lemondtam a rangomról, nem igazán láttam már okát annak, hogy az Espada tagja legyek. Ahogyan most sem igazán látom okát, hogy megpróbáljak visszakerülni, pedig a jelenlegi üresedésekkel nem lenne probléma.

Karakterlap

Elian Barquero

Espada

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 000 / 30 000

Hozzászólások: 25

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Forever alone

Post szín:
#5F9EA0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Elian & Carmen
« Válasz #6 Dátum: 2019. Márc. 16, 18:46:24 »

just friends :hello:

- Az érintés számomra csak akkor okoz örömet ha vért onthatok vele. - legyint unottan hiszen feleslegesnek tartotta ennél részletesebben elmagyarázni érzéseit a dologgal kapcsolatban. Évszázadok teltek el és csak az életben maradás és a nagyobb erő éltette és ezért ölnie kellett nem babusgatni. Tény, hogy nem a legmotiváltabb arrancarok közé tartozik és szereti mindig a dolgok könnyebb felét megfogni, de nem szabad elfelejteni, hogy honnan jött és miken ment keresztül.
- Kegyetlen világban születtem újra. Nem kértem mégis megkaptam. Vadállatias ösztönökkel megáldott barbárok vettek körül akiket csak a gyilkolás éltetett. Így nekem is ilyenné kellett válnom. - vonta meg vállait jelezve nemtörődömségét és ezzel lezártnak is tekintette az érintésekkel kapcsolatos dolgokat. Ha a továbbiakban ezzel kapcsolatban kerülne bármi is szóba azt biztosan figyelmen kívül hagyná.
Miután keze végre teljesen szabad lesz egyből zsebéhez vándorol ahonnan egy kisebb csomag gumicukrot húz elő. Megrázza egy kicsit, hogy minden darab eltávolodjon attól a ponttól ahol ki fogja nyitni majd egy határozott mozdulattal ki is nyitja.
- Te kérsz? - kérdezi abban reménykedve, hogy nemleges választ kap, de azért a nőszemély felé tolja a frissen kibontott csomagot.
- Igazán nincs mit bár nem csináltam semmit. ??? - vakarja meg tarkóját szabad kezével amivel talán sikerült még jobban jeleznie, hogy nem érti mit kell megköszönni hiszen semmit nem tett azt leszámítva, hogy elmondta mit miért tett.
Teletömte a szájt gumimacikkal miután rákérdezett a hegre. Ezt követően pedig zsebre dugta a zacskót majd bal kezére pillantott amit még mindig vér piszkított. Gondolkodás nélkül emelte szájához ujjait majd lenyalta róluk a vért melynek íze keveredett a gumicukoréval.
- Szóval önszántadból lettél Privaron… S mégis miért gondoltad azt, hogy egy szolga elvesztése akkora problémát okozna, hogy azért el kell dobnod azt amiért megdolgoztál és jogos jussod? - vonja kérdőre hiszen nem igazán értette az összefüggést a szolga halála és a rang leadása között.
- S miért nem akarsz újra úgymond a csúcson lenni? Szerintem jó buli. - mondja vigyorogva. - Tényleg.. ha az Espada tagjainak vannak tornyaik.. akkor a Privaron Espadáknak is van ? - kérdezi érdeklődve. Tényleg érdekelte a dolog hiszen attól, hogy Privaron még megmartadhatott egy kis tekintélye… bár lehet, hogy az Aizen bukásával együtt odaveszett mint szinte minden, ami összetartotta ezt a barbár fajt.


Karakterlap

Carmen Santera

Privaron Espada

*

108-as Privaron Espada

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
26 725 / 30 000

Hozzászólások: 21

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Narancs

Egyéb hovatartozás:
Tres Cifras

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Akarat teszi az embert.

Post szín:
#FF3333


  • Profil megtekintése

Elérhető Elérhető

Re:Elian & Carmen
« Válasz #7 Dátum: 2019. Márc. 17, 13:45:12 »
Just friends


Egy vállvonással válaszolok csak Eliannak a fejtegetésére azt illetően, hogy nem érdeklik az érintések. Láttam már embertelen arrancarokat, akiket valóban nem érdekelt semmi, sokukat már a harc sem, de ránézésre ő nem tartozik közéjük, csak elég régen nem lehetett már ember hozzá, hogy ne is emlékezzen rá. Nem akarom ezt ennél tovább fejtegetni, én biztos vagyok benne, hogy látom az igazságot. Már csak abból az undorító ételből is, amit elővesz a zsebéből, és amire csak megcsóválom a fejem- adtam egy esélyt az ilyen típusú ételeknek még régebben, de visszaéltek vele.
 Rövid ideig elgondolkozok a válaszon, amit a fiúnak adok, bár inkább csak azon, hogy hogyan fogalmazzam meg. Az okkal nagyon is tisztában vagyok: egyedül éreztem magama fracciónom halála után, nem volt igazán senki, akinek megmutathattam volna, hogy mire vagyok képes. Ha ez nem lett volna elég, Neliel és a kereső csapat tagjai akkor tértek vissza néhány elképesztően erős adjuchassal, akikből hihetetlen erejű arrancar lett, bőven elég erős hozzá, hogy kihívja az akkori Espadát. Akkor kezdődött a gyors csere időszaka, a régi legerősebbek vagy kicsúsztak, vagy hátrébb kerültek a ranglétrán, és nem volt kérdés, hogy nyolcasként engem is kihív majd valaki. A céljaimhoz akkor már nem adott semmi olyat hozzá az a szám, hogy napi szinten élet-halál harcokat vívjak érte.
 - Először ülni az Espada soraiban valóban felemelő érzés- azt jelenti, hogy elismerik, hogy te vagy a fajod tíz legerősebbjének egyike. De biztos vagy benne, hogy le tudnál győzni bárkit az Espadán kívülről a fajtánkból, mert Seth kinevezett? Például engem? Vagy az Exequis vezetőjét? Kard nélkül.- vetek egy pillantást Elian oldalára, amiről már régen feltűnt, hogy üres. Talán kitalált valamit a fegyver tárolására, például egy Garganta alapú képességet, de valószínűbbnek tartom, hogy egyáltalán nincs nála a zanpakutoja, ráadásul én már láttam őt harcolni. Valószínűtlennek tartom, hogy egyáltalán a Ressurecciónom kellene így ellene, még ha nem is vagyok erősebb nála, a harcstílusa látszólag inkább épült vívásra, mint a kezei vagy a ceroi használatára.
 Elfordulok Eliantól és visszanézel Las Noches fehér tornyai felé. Régen jöttem már ebbe a városba, ami akkor ragyogónak tűnt a sivatagban, különösen az onnan áradó reiatsu miatt. Most már egyre inkább érzem azt, hogy egy süllyedő hajó maradék legénységének tagja vagyok, akik várják, mikor nyeli el őket a tenger- ha a shinigamik egyszer találnának módot rá, hogy biztonsággal átdobják a csapataikat, kétlem, hogy a jelenlegi öt-hat Espadánk megállítaná a kapitányokat egyszerre. Apám reiatsuja elég összetett és masszív volt hozzá, hogy akár Bankai nélkül is legyőzze a legtöbbünket- persze, ő meghalt már.
 - Nem lettem gyengébb a számom nélkül, és azt, hogy rendelkezel eggyel, messze nem nevezném a csúcsnak. Egy személy van a csúcson jelenleg, és ő nem tagja az Espadának. Tőle van a rangod is.- tudom, talán megsértem a fiú önérzetét, miközben a szemébe nézve lekicsinylem az érdemeit, de úgy érzem, tartozom neki ennyivel az őszinteségéért. A valódi érdeme, hogy eddig túlélt, hogy ennyire erős lett, nem az, hogy lenyűgözött valakit annyira, hogy ezt ezzel jutalmazza.
 - Nincs tornyom. Egy négy szobás lakosztályom van közvetlenül a külső falon, a Harmadik Torony oldalán található kapu közelében. A Privaron Espada feladata először fogadni, és ha lehet, likvidálni azokat, akik átjutnak a város falán. Szóval gyakorlatilag nincsen semmilyen feladatom, Vex emberei úgyis megölnének bármilyen behatolót még a sivatagban. Elég messze van a Centrumtól, de más problémája nincs.

Karakterlap

Elian Barquero

Espada

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 000 / 30 000

Hozzászólások: 25

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Forever alone

Post szín:
#5F9EA0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Elian & Carmen
« Válasz #8 Dátum: 2019. Ápr. 09, 21:45:34 »

just friends :hello:

Lábujjhegyről a sarkára helyezgette folyamatosan testsúlyát így olyan volt mintha hintázgatott volna egy helyben míg Carment figyelte. Még mindig szokatlan volt számára, hogy egy nővel beszélget hiszen nem sokkal futott össze vagy ha mégis akkor azok egytől egyig meg akarták ölni vagy figyelmen kívül hagyták kinézete miatt.
- Abban biztos vagyok, hogy az első Espadák között lenni felemelő érzés lehetett. - mondta elismerően mert ezzel szó nélkül egyetértett. Szívesen lett volna akkor is Espada bár jelenleg csak azért vállalta be, hogy nézzék is valamibe ne csak egy gyereknek. - Fajunk lételeme a folyamatos harc és a gyilkolás ez által fejlődünk. Azonban személy szerint nem vagyok a legmotiváltabb. Csak akkor harcolok ha nyomós okom van rá. Az pedig, hogy Espada vagyok nem azt jelenti, hogy meg kell küzdenem fajunk összes tagjával. Szimplán vezetői pozícióba helyeztek valamilyen okból kifolyólag ezáltal adhatok parancsokat azoknak akik rangban alattam helyezkednek el mint egy katonai szervezetben. - vakarta meg a tarkóját hiszen nem igazán értette ezt a kérdést. Az Espada rang tényleg veszélyes hiszen bármikor párbajra hívhatják az adott számért, de akkor sem kell mindenkivel megküzdenie.
- A kezem veszélyesebb fegyver számomra mint a kardom. Sokkal hatékonyabban harcolok puszta kézzel mint karddal még ha ez nem így látszott aznap amikor ezt megszereztem. - mutatott az arcán található számjegyre. Tény bizonyos helyzetekben szívesebben használ kardot mert gyorsabb vagy éppen tisztább, de ha komolyan kell vennie a harcot akkor kezeire és lábaira hagyatkozik, illetve gyorsaságára.
- Nem neveznéd csúcsnak? - pillantott meglepődötten a nőre. - Kezded egy ész nélküli ösztönlényként… ölsz, táplálkozol és fejlődsz. Eléred az arrancar állapotot ahol azonban csak egy szimpla Numeros vagy ahol a szám nem az erődet jelöli hanem azt, hogy hányadikként születtél vagy váltál arrancarrá. Ezt követően leszel - már ha leszel - Espada, fajod tíz legerősebbjei vagy éppen legtalálékonyabbjai közül az egyik. ugyanis ez a szám sokak szerint csak az erőt jelöli, de ennyi nem elég ahhoz, hogy fajod csúcsán helyezkedhess el. - mondta végig teljesen komor arccal nem törődve semmivel. - S lehet, hogy van egy vezetőnk, de előtte ott voltak Aizenék is. Azonban nem Las Noches csúcsáról beszéltem hanem a fajunkéról ahol pedig az Espadák állnak mint parancsolók hiszen az összes többi arrancar, hollow és egyéb lények engedelmeskednek nekik. - vonta meg a vállait. A továbbiakban nem volt teljesen biztos abban, hogy ezt a részét az eszmecserének folytatnia kéne majd hiszen vita születhet és ahhoz pedig semmi kedve nem volt. - Az pedig, hogy Seth hatalmon van csak ideiglenes. - kacsintott rá a nőre. Ahogy hallotta elég sokan vannak azok akik nincsenek megelégedve a jelenlegi vezetővel így várható lesz annak elhalálozása vagy elűzése.
- Ahh tényleg el is felejtettem, hogy a Privaronok az elsők akik fogadják a váratlan behatolókat. - vág meglepődött arcot hiszen tényleg elfelejtette pedig elég sokszor hallott már róluk főleg, hogy néha elég jól végzik a dolgukat.
- Ezek szerint jobban szeretsz a Centrum közelében lenni ahol zajlik is az élet… - jegyezte meg és valamilyen oknál fogva eszébe jutott, hogy van egy pár üres szoba a tornyában amit kapott rangja mellé.
- S egyébként van bármi célod vagy csak elvagy míg világ a világ? - érdeklődte meg bár biztos volt benne, hogy a komolyabb terveket úgyse fogja megosztani vele Carmen bár ahogy elhallgatta a nő Espada már nem akart lenni így saját rangját Tőle nem kell majd féltenie.