Szerző Téma: Találka az Akadémia folyosóján - Vigyázz, hová lépsz!  (Megtekintve 154 alkalommal)

Description: Mizushima Hanabi&Kitagawa Azumi

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kitagawa Azumi

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 52

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 4 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
LightSeaGreen

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
-

Mottó:
Ha nem emlékszel, honnan jöttél, honnét tudod, hogy merre tartasz?

Post szín:
#F08080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Találka az Akadémia folyosóján - Vigyázz, hová lépsz!
« Dátum: 2019. Márc. 06, 21:15:10 »
Azt hiszem, ettől nagyobb a boldogságom nem is lehetne. Egészen kivirultam, amióta sikerült a családom javát egyesíteni. Kazuma még mindig nem került elő, de Michie igen, és ennél fontosabb nem is volt. A fiam, Satoshi remekül összebarátkozott a lányommal, és éltük a világunkat. Most például éppen előadásra hívtak, kissé siettem, hogy még időben visszaérjek az osztagomhoz. Azért feladataim ott is akadtak. Dupla öröm, hogy annyira nem is rossz a kapitányom, mint vártam. Egész jólelkű, és nem olyan rabhajcsár, és… mindegy, jobb ezt abbahagynom, ki tudja, nem gondolatolvasó-e, ne adj ég, jobb nem kihívni magam ellen a sorsot. Ne kötődj! – korholtam magam gondolatban. Egyszer már megittam a levét, nem kéne még egyszer. A munka az munka. Hálát adtam az isteneknek, hogy Nara-san még házas is, meg én is. Még csak az kéne, hogy több bonyodalom legyen ebből.
Vicceltem, egyáltalán nem hiányzik. Nem, még barátságba se merek keveredni. Az ilyesféle kötődések magukban hordozzák a keserűség, a csalódás, és egy rakat másik roppant gyászos érzés lehetőségét. egyiket se szándékoztam újra átélni.
Az előadásom épp arról szólt, hogy a lélekölő kardok mennyire sokféleképpen ölthetnek formát, és adott esetben tükrözhetik a személyiségünk egy rézét. Nem biztos azonban, hogy mi tudunk erről az oldalunkról, hisz számunkra vannak vakfoltok a személyiségünkben, amik rejtve maradnak, és itt az oktatóval együtt felhívtuk a diákság figyelmét az önismeret fontosságára. Valóban érdemes ezzel foglalkozni, és bevallom, nekem is többet kéne. Vagy talán kevesebbet, és csak simán élnem kéne az életem? Ez is elgondolkodtató kérdés.
~Nagyon el vagy bambulva, hé! ~ lélekölőm, a drága Shinju elég későn figyelmeztetett, sikeresen neki is csattantam valakinek.
- Ó, bocsánat, asszonyom! – kértem is rögtön elnézést, tiszteleti nyelven, sose tudhatja az ember lánya, mikor fut nemesi egyedbe. Seireitei elég nagy hozzá, hogy ennek legyen legalább egy százaléknyi eshetősége.
Gyűlölöm a valószínűség-számítást, sose állt még az én oldalamra.

Karakterlap

Mizushima Hanabi

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 000 / 90 000

Hozzászólások: 135

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 34 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#BB8EAD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Találka az Akadémia folyosóján - Vigyázz, hová lépsz!
« Válasz #1 Dátum: 2019. Márc. 07, 02:52:36 »
Sóhajtva lapozgattam a papírokat, amiket Shuu az imént adott át nekem. Nem igazán értem, hogy miért és mit kell ezekkel csinálnom, de állította, hogy csak és kizárólag én tudom ezt megcsinálni. Mintha ő képtelen lenne elvégezni ezt kis papírmunkát. Megjegyzem: tudom, hogy nem volt az.
Ettől függetlenül, valamiért mégis jó érzéssel töltött el, hogy az Akadémia folyosóján sétálhattam. Annyira más volt, mint a birtok, vagy a szobám. Tele volt élettel, ami szöges ellentété volt az ürességnek, amit otthon éreztem. Túl sokan tűntek el vagy haltak meg. Nem tudtam volna hibást megnevezni, mégis, ha valaki rákérdezett volna, azt hiszem, előbb nevezem meg a Goteit, mint a quincyket. Még jó, hogy senki sem kérdezett. De talán jelen állapotomban nem is adtak volna a szavamra. Ma reggel, mikor a tükörbe néztem, még én is meglepődtem. A tekintetem üres volt, tompa a szemeim alatt pedig olyan sötétek voltak a karikák, hogy a legjobb alapozónk sem tüntette volna el, nem mintha próbálkoztam volna ilyesmivel. Hát igen, így jár, aki a rémálmok miatt hetek óta nem alszik pár óránál többet éjszakánként.
Ahogy körülpillantottam, a diákok nevettek, beszélgettek, készültek a megmérettetésekre és minden ilyesmi, ami az Akadémiát mindig is jellemezte. Az épület egy része megsérült ugyan a háborúban - semmi sem úszhatta meg teljesen sértetlenül, se lélek, se épület -, de valahogy az egész hely annyira normálisnak hatott. Mintha semmi sem történt volna. Talán ez volt a város egyetlen helye, amiről ezt el lehetett mondani.
Már éppen azon voltam, hogy az egyik velem lévő testőrnek nyújtsam a papírokat, mikor valaki teljesen váratlanul nekem jött. Nem kellett volna ennyire meglepettnek lennem, mégis az voltam. Nem volt nagy ütközés,de hátra azért hátra kellett lépem, a lapok ki hullottak a kezemből és a padlón landoltak. Az egyik testőröm egyből mögöttem termett, megfogta a két vállam, hogy biztos ne essek el. Nem mintha ez a veszély fenyegetett volna. Egy háborún vagyunk túl, az ég szerelmére!
- Jól vagyok, nem történt semmi - ráztam le magamról a nő karjait, majd szemügyre vettem azt a személyt, aki nekem ütközött. Vélhetően a testőröm is, akik látott - meg akiket nem, azok is - ugyan ezt csinálta, csak talán kicsit fenyegetően. Várakozásaimmal ellentétben nem egy diákkal, hanem egy halálistennel találtam magam szembe. Gyorsan végigfuttattam rajta a tekintetem, nem ismertem.
- Semmi baj - sóhajtottam, miközben megigazítottam a ruhám és kicsit összébb húztam a kabátom, normális esetben talán kicsit erélyesebben viselkedtem volna de most semmi kedvem nem volt ilyesmihez -, de legközelebb figyeljen hová lép és… nem vagyok asszony, nincs férjem - tettem még hozzá, mielőtt leguggoltam volna, hogy összeszedjem a szétszóródott papírokat. Tulajdonképpen megkérhettem volna a testőrömet is, de…  egyszerűen csak jó volt ez így. Legalább csináltam valamit.
- Egyéb iránt, mit csinál egy shinigami ilyenkor az Akadémián? - kérdeztem, miközben egy kupacba húztam a dokumentumokat, hogy könnyebb legyen felnyalábolni. A sorrend mindegy volt, azt majd otthon elintézem.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Márc. 07, 03:02:25 írta Mizushima Hanabi »

Karakterlap

Kitagawa Azumi

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 52

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 4 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
LightSeaGreen

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
-

Mottó:
Ha nem emlékszel, honnan jöttél, honnét tudod, hogy merre tartasz?

Post szín:
#F08080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Találka az Akadémia folyosóján - Vigyázz, hová lépsz!
« Válasz #2 Dátum: 2019. Márc. 25, 19:39:56 »
- Ah, yokatta desu – megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkam, örültem, hogy jól van az elgázolt személy. – Bocsánat, nem tudhattam, hogy is szólíthatnám.
Miután meggyőződtem róla, hogy körülöttem mindenki egyben van, megigazítottam magamon az egyenruhámat, ne legyen gyűrött, mintha kiskutya szájából rángatták volna elő.
- Áh, előadást tartottam, meghívásra, kimondottan érdekes témában. És ön, ha publikus?– néztem fel mosolyogva, valamivel bátrabban most már. – Hogy szólíthatom önt?
Nos, azért jó volna tudni, kinek ütköztem neki olyan felelőtlenül. Legközelebb inkább az orrom elé nézek, mielőtt elgázolok valakit.
Nem szándékozom sportot űzni ebből.
- Esetleg segítségére lehetek valamiben? – ajánlottam fel szolgálatom, ha már így alakult a helyzet. Jól esett, hogy nem szedte le úgy a fejem, egy ilyen bagatell véletlen miatt, és ahogy elnéztem, még örülhetek is, a szóhasználata, a mozdulatai alapján nemesnek tippelném, de tanulva korábbi esetből, jobb, ha nem ítélkezem elsőre, elvégre a származással együtt nem feltétlenül jár kéz a kézben a műveltség.
Ha igazán energiát és időt fektetünk bele, akkor akár alacsonyabb származási sorból is felül lehet ezen kerekedni, kitörhetünk a korlátainkból, csak kitartónak kell lenni hozzá.

Karakterlap

Mizushima Hanabi

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 000 / 90 000

Hozzászólások: 135

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 34 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#BB8EAD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Találka az Akadémia folyosóján - Vigyázz, hová lépsz!
« Válasz #3 Dátum: 2019. Ápr. 16, 22:08:27 »
A megkönnyebbült sóhajra nem mondtam semmit, pedig tudtam volna, akartam is. De nem tettem. Tényleg a legkevésbé sem kívántam konfrontálódni senkivel, főleg nem egy ismeretlen shinigamival az egész Akadémia szeme láttára.
- Tudom, ezért figyelmeztettem, hogy nem vagyok asszony - szorítottam magamhoz a földről felvett lapokat. Össze-vissza voltak és néhol kicsit koszosak is, mégis jól esett fogni őket. Kicsit olyan érzés volt, mintha egyfajta kapaszkodóként szolgáltak volna, ami a jelenhez kötött. Azt pedig, hogy miért gondoltam így, nem igazán tudtam volna megmagyarázni és egyelőre nem is akartam. Nem álltam rá készen.
- Előadást? - kérdezem meglepve. Nem tűnt sem túl tapasztatnak, azt pedig bizonyosan éreztem a lélekenergiája alapján, hogy különösebben erősnek sem volt mondható. Véleményem - és a lélekenergia érzékelésem - szerintem az átlagosan erős shinigamik közé soroltam volna. Nem a leggyengébb, de nem is annyira erős, hogy tiszti rangon kapjon. Bár ki tudja, manapság mennyire volt emberszűkében a Gotei. - Mi az a kimondottan érdekes téma? - tettem fel egy újabb kérdést, a hangomban azonban semmi gúny nem volt. Valóban érdekelt a válasza. Ha tippelnem kellett volna, akkor azt mondom, valami elméleti óra lehetett. De hogy miről, azt el sem tudtam volna képzelni.
- A bátyámat látogattam meg, megszeretett volna beszélni velem pár dolgot - feleltem szűkszavúan. Nem hittem, hogy ennél bővebb magyarázattal tartoznék neki, lévén nem is ismertem. A második felém intézett kérdésére nem válaszoltam egyből, kellett pár másodperc. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit mondjak. Igazából nem akartam titkolni a kilétem, büszke voltam a családomra és a származásomra, mégse szerettem fűnek-fának elmondani. Még nem igazán tudtam volna megmondani, hogy milyen időket is életünk most pontosan.
- Hanabi - sóhajtottam végül, mire hallottam, hogy a mellettem álló női testőr felmordul. Talán a velem szemben álló is hallotta. De nem érdekelt. Nem kívántam a közeljövőben újra a Gotei tagja lenni és ugrálni nekik, így gyakorlatilag nulla volt az esélye annak, hogy újra összefutunk.  - Nyugodtan szólítson Hanabinak. És önnek mi a neve? - érdeklődtem, hogy ha már én is bemutatkoztam részben, akkor ő is megteheti.
Ez a nő sokat kérdez. Indokolatlanul sokat. A következőre mindenesetre felvontam a szemöldököm. Nem értettem a kérdést, legalábbis azt, hogy honnan jöhetett neki. Van velem egy testőr, akit láthat - és még pár, akit nem. Minden rosszindulat nélkül, ha valami problémám lenne, akkor őket kérdezném, avagy kérném meg, nem pedig egy nőt, akivel most találkoztam először.
- Köszönöm nem - eresztettem meg felé egy halovány mosolyt -, de ha segítségre lenne szükségem... - intettem a mellettem álló alak felé, mint egy jelzésképpen, mire a nő határozottan bólintott egyet. Úgy hiszem, hogy meg is sértettem volna, ha ezt nem említem meg :S.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Ápr. 16, 23:05:39 írta Mizushima Hanabi »

Karakterlap

Kitagawa Azumi

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 500 / 15 000

Hozzászólások: 52

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 4 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
LightSeaGreen

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
-

Mottó:
Ha nem emlékszel, honnan jöttél, honnét tudod, hogy merre tartasz?

Post szín:
#F08080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Találka az Akadémia folyosóján - Vigyázz, hová lépsz!
« Válasz #4 Dátum: 2019. Ápr. 25, 19:04:37 »
Nem éppen egy barátkozós típus ez a hölgy. Oké, annyira para a személyisége, a stílusa, hogy nem merem még gondolatban sem asszonynak nevezni.
Szerencsére terelődött a téma a családi állapotról, és én is nyugodtabb lettem így.
- A lélekölők és a velük való kapcsolatunk ápolásának fontossága – feleltem érdeklődő kérdésére. Az előadás tényleg érdekes, azt azonban nem mertem említeni, hogy nem a hatalmas erőm vagy a tapasztaltságom miatt hívtak be. Nehem. Inkább azért, mert orvosi esetnek minősülten tudtam beszámolót adni, milyen az, ha elveszítjük a kapcsolatot lélekölőnkkel, ha nincs meg a belső lelki egyensúly. Shinjuval azóta természetesen javult lényegesen a kapcsolatom, és sokkalta jobban odafigyelünk egymásra. Mindketten megijedtünk, amikor nem tudtunk kapcsolatba lépni a másikkal, s most az összes létező szabadidőmet arra használom, hogy minél többet legyek vele.
- Ó. Hát, kellemes időtöltést ehhez – feleltem. Nem faggatom tovább, ez az ő magánélete. Én se igen avattam be másokat a családon belüli eseményekről, csak annyiról teszek említést általában, amennyi a papírjaimon is szerepel.
- Örvendek a találkozásnak, Hanabi-san. Az én nevem Kitagawa Azumi. – Udvariasságból meghajoltam, japán etikett szerint, ezzel is kifejezve tiszteletem a nő felé.
- Ó, ez megnyugtató, hogy nincs egyedül – feleltem megkönnyebbülten, s mintegy köszöntésképpen, biccentettem a testőrféleségnek is, nehogy megsértsem, elvégre illik köszönni azoknak, akikkel találkozik az ember, és valamilyen úton-módon interakcióba kerül velük. – Nos, akkor én útjára is engedem, legyen kellemes napja.
Nem fogok további beszélgetést erőltetni, nem úgy tűnt, mint aki épp ilyesmire vágyna, s én meg nem leszek faragatlan tuskó, aki nem képes felfogni, hogy nem látják éppen szívesen.
Lehet, épp rossz napja van, és akkor se illő megzavarnom a nyugalmát. Pláne, hogy testőrsége van, tehát elég vagyonos, vagy rangos személy lehet, és mint efféle, nem igen hiszem, hogy csak az a nő van vele. Néha hasznosabb félni, mint megijedni, és helyenként igen is támogatom a szégyen a „futás”, de hasznos elvet. Most pont ezt alkalmaztam.
Valahogy rémisztő ennek a Hanabi-sannak a kisugárzása, és nagyon nem szeretnék az ellenségei közé tartozni. Valószínűleg életem legjobb döntéseinek egyikét hoztam meg jelen pillanatban.