Szerző Téma: Kuroji Rei pályázatai  (Megtekintve 145 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 15 000

Hozzászólások: 145

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Kuroji Rei pályázatai
« Dátum: 2019. Márc. 19, 21:39:53 »



Fegyver/Doboz pályázat

(click to show/hide)

Nem tudom elhinni. Elfogadni a tényt, hogy Chiyo csajszi nincs többé? Egész nap forgolódok az ágyamban és egy szemhunyásnyit nem vagyok képes elaludni. Miért? Előbb Nee-chan és az anyám, most meg Chiyo is? Még is mikor akarta valaha is bárki közölni felém ezt a tényt? Mindenkitől kérdeztem, hogy vajon mi a fene van vele, senki nem adott egyértelmű válasz. Egyetlen egy személy mondta el nekem. Nem igazán őrültem neki. Megfagyott bennem a vér a hír hallatán. Egyszerűen nem vagyok képes elhinni, amit hallottam. Eltűnt, nem jön vissza többé. Rég itt kéne lennie, de nincs itt! A fene essen ebben az egészbe! Hol van itt az igazság? Elegem van! Amúgy sincs kedvem aludni! Inkább kimegyek a szabadba. Lehet nem kéne, mert szabály ellenes, de fújok is rá! Vannak ennél nagyobb gondjaim is, mint ezen aggódnom! Szabályok ide vagy oda. Nekem nincs kedvem aludni és kész! Még szerencse, hogy kitudok slisszolni az Akadémia területéről anélkül, hogy bárki észrevenne. Nem ez az első eset. Magamra öltöm szépen a ruhámat. Minden mozdulatom nagyon halk, hogy véletlenül se ébresszem fel a szobatársaimat. Amint megvolnék, szépen lassan és óvatos léptekkel kimegyek a szobából. A felügyelő tanárokat messzi ívből kerülöm, nehogy aztán rajtakapjanak. Amint leérek a földszintre, az egyik ablakot kinyitom majd kimászok és szépen lassan becsukom magam mögött, nehogy sejtsék a turpisságot. Kiérve az Akadémia területéről mély levegőt veszek. Most nagyon szükségem van egy kis egyedüllétre. Sajnos viszont Zanpakutoum megtöri a csendet. Ahogyan azt szokása.

Lám lám! Ki hitte volna, hogy megint megszöksz! Csak nem zavar, hogy Chiyo Taichou nincs többé? Jól gondolom erről fúj a szél. És mond csak drágám… ezzel mit akarsz elérni? Sebeidet akarod nyalogatni? Úgy tudom a Nee-chanod nem erre tanított!

- Fogd be egy percre jó? Nincs túl jó kedvem!

Halkan ugyan, de hangomon nagyon érezhető, hogy nem éppen vagyok rózsás kedvemben. Vannak helyzetek amikor szeretném, ha csönd lenne és egy magam lehetnék. Nem igaz, hogy ezt a Zanpakutoum hogy a fenébe nem képes megérteni! Úgy tudom, hogy pont ők értik meg legjobban a gazdájukat, de az enyém rám sem hederít! Tipikus! Vajon merre is menjek? Annyira csak Chiyo csajszin forog az agyam, hogy azt se tudom eldönteni merre mehetnék! A fenébe is! Na jó. A megérzéseimre hagyatkozom. Behunyom a szemem majd rá mutatok arra az irányra amerre menni szeretnék. Amint sikerül kiválasztanom a tetszőleges irányt és a szemeimet is kinyitom, határozottan elindulok. Közben olykor hátra nézek, hogy biztos legyek abban nem követ senki. Tudom ilyenkor szabálysértést követek el és némelyik shinigami nem szereti, ha kint ólálkodom, de nem érdekel. Egyedül akarok lenni és kész. Vannak ennél nagyobb gondjaim is. Nem értenék amúgy sem. Mindig csak a szokásos dogma meg a hülyeségük. Mintha ők annyira ismernének engem! Pedig nem! Miközben haladok előre, összekulcsolom a kezeimet és gondolkodok. Még is mit tehetnék? Kitől tanulhatnék tovább? Egyáltalán van értelme shinigamivá válnom? Lehet annak a pupák nemesnek van igaza? Egy söpredék vagyok? Hisz én voltam az oka annak amiért Nee-chan nincs többé velem. Az én hibám. Nem lett volna szabad idejönnöm. Lehet csupán másoknak ártanék, ha tovább maradnék az Akadémián. Az is lehet nem lenne helyes, ha shinigami lennék, mert kitudja mikor fog megismétlődni az, amit Nee-channal tettem? És ha elveszítem a fejemet? A fenébe is! Most mit csináljak? Kezeimet az arcomhoz teszem. Nem tudom egyszerűen eldönteni mit kezdjek magammal. Bolyongok itt a sötét utcán és teljesen tehetetlennek érzem magam. Nem tudtam részt venni azon a küzdelmen, ahol azok a fura nyilasok voltak és utána még ez is! Kezeimet leemelem az arcomról majd oldalra tekintek hátha már egy elágazáshoz értem-e. Meglepetésemre egy feliratot veszek észre a falnál. Tizenegyedik osztag. Az emlékek már is támadnak engem. Remek! Mi a fenének jöttem én ide? Sarkon is fordulok és teszek pár lépést csak aztán végül megállok. Nem tudom megmagyarázni miért, de úgy érzem most meg kell állnom. Visszanézek majd a felirathoz sétálok és egy darabig figyelem. Vajon most mit tegyek?

Jól tudod mit akarsz most tenni Rei. Én lebeszélnélek róla, de tekintve, hogy úgy sem hallgatsz rám, úgy döntök most az egyszer segítek neked. Nagy szerencséd van, hogy veled vagyok. A fal túloldalán nincs senki. Ebben az időtájban alig vannak őrök. Szabad a pálya magyarán.

Végül is… Egyszer élek csupán. Maximum kirúgnak az Akadémiából. Körbe tekintek hátha találok egy árva lelket itt valahol. Shunpot felhasználva elrugaszkodok a földről majd a fal tetejére huppanva, rögtön lekászálódok a földre. Igyekszek tompán esni és rögtön a bokorba elbújni majd onnan kikukucskálni. Egy árva lélek nincsen itt. Ráadásul ez nem is a tizenegyedik osztag területének a bejárati része, sokkal inkább a hátsó. Mondjuk azt hiszem Chiyo taichou említette nekem külön, hogy hátul nincsen annyi őr. Várok pár percig a bokorban hátha erre jönne valaki majd amint tisztának érzem a levegőt, kikászálódom a bokorból. Leporolom magamról a koszt majd körbe tekintek. Ismerős az egész terep. Régen itt voltam Chiyo csajszival. Emlékszem erre! Itt tanított sokszor! Még arra is emlékszem, hogy milyen nehéz feladatokat adott nekem. Nem is lehet elfelejteni. Sokat foglalkozott velem. Az emlékeim élénkekké kezdenek válni. Látom magam előtt, mikor a vizes feladatot oldom meg éppen. Hallom ahogyan Chiyo csajszi adja ki az utasításokat, merre öntsem ki a vizet és merről merítsem. A hangja parancsoló volt, de egyben nem is tudom, szeretett teljes? A másik emlékkép, ami megjelenik előttem, hogy hány gyakorló meccset is játszottunk le. A küzdelmek alatt megtanította hogyan védekezzek, használjam ki a lehetőséget, miképpen védjem ki a támadásokat és hogyan használjam ki a javamra. A gyomrom egyre jobban görcsbe szorul. Ez sok… túl sok! Egy újabb kép jelenik meg előttem, ezúttal még élénkebb! Még együtt is sziesztáztunk mikor volt időnk! Látom ahogyan megtanítja nekem a Wing Chunt, az alap mozdulatokat és… miképpen uraljam a dühöm. Nem ez… ez sok! Elég! Nem bírom! Összekuporodom majd a fejemet fogom egy pillanatra. A fenébe!

Rei!

Zanpakutoum erőteljes hangjának köszönhetően az emlékeim nem kezdenek bántani. Helyette kellemesebbnek érzem. Viszont… nagyon fáj. Nem tudom elhinni! Nincs többé! Eltűnt örökre! Ezt… nem tudom elviselni! Könnyezni kezdek. Maradjon abba! Próbálom letörölni az arcomról a könnyeimet, de újak jönnek a helyükre. Egyre csak jönnek! Elég! Nem akarok sírni! Nem akarok! Nagy nehezen visszafolytom a sírást. Kicsi hiányzott, hogy elkezdjek bőgni, mint egy poronty baba! Viszont hova menjek? Hátra nézek és látom azt a helyet, amit Chiyo nagyon fontosnak tartott.

- A szentély…

Olyan nosztalgikusnak hat a kinézete. Letörlöm még magamról az utolsó könnycseppeket majd a szentély felé közeledem. Érzem és egyre erősebben tapasztalom a mesterem légkörét. Sokat járt itt. Még egyszer nekem is megmutatta. Fontos neki ez a hely. A róka szobrok is még a helyükön vannak. De ki tudja meddig? Jön egy új kapitány és ezt lefogja rombolni? Azt nem szabadna hagynom. A szobor közelébe lépek majd megfordulok és lekuporgok mögé. Ez kész rémálom. Még is mit fogok tenni ezek után?

Itt akarsz várni addig míg egy őr ide nem ér?
- Amúgy is megérdemelném, hogy kicsapjanak nem? Egy söpredék vagyok csak. Az a nemes jól mondta. Ezért is zavar. Megöltem Nee-chant. Feltudod ezt fogni? Meg se gyászoltam normálisan. Előbb kezdek sírni Chiyo Taichou miatt, mint miatta. Egy szörnyeteg vagyok. Hálátlan. Lehet, hogy van tehetségem, de szívem az nincs. Meg sem érdemlem, hogy valaha shinigami legyek. Az időmet pazarlom és mások idejét. Egy csavargóból amúgy sem lehet shinigami nem igaz? Egy olyan, mint én, csak… selejt.

Jobban összekuporgok és a térdeimet magamhoz szorítom. Így van. Ez az igazság. Csak nehezítem mások dolgát, ha tovább maradok. Nem tudom betartani a szabályokat, mert eleve hülyeségnek tartom, a nemeseket sem bírom és amúgy is. Megöltem Nee-chant! Cserben hagytam Chiyo Taichout! Nekem is ott kellet volna meghalnom vagy vele eltünnöm! Ez nem igazság. Miért én? Nem érdemlem meg!

Ez nem igaz Rei…

Felemelem a fejemet mikor Zanpakutoum olyat mondott amire nem számítottam. Nem értem. Most nem ért velem egyet? Pedig mindig hülyének tart. Rajta! Szólj csak be! Bánts vagy mit tudómén!

Nem fogom…

Miért nem? Eddig mindig is beszóltál nekem! Most akkor miért nem kapom tőled azt, amit eddig is? Miért nem kezdesz kioktatni?!

Értsd meg végre kölyök! Nem vagy szörnyeteg! Ami Nee-channal történt valóban a te hibád ezt nem tagadom, de Chiyo elvesztése, nem a te sarad. Nem hagytad cserben épp ellenkezőleg. Mivel te élsz, Chiyonak tettél jót ezzel. Szörnyeteg lennél? Akkor miért sírsz? Egy szörny nem tud sírni. Akkor te miért tudsz? Igen… nem dolgoztad fel Nee-chan elvesztését és nem eregettél könnyeket, de tudod, hogy miért? Én elmondom. Tudatt alatt menekültél. A dühödet a tanárjaid és az osztálytársaid felé irányítottad, pedig akire igazán mérges vagy…  az önmagad. Magadra vagy dühös. Dühös vagy amiért nem voltál képes leállni mielőtt Nee-channak baja eshetett volna. Dühös vagy magad miatt, mert úgy érzed nem tettél eleget, hogy Chiyo taichou most is veled legyen. Magadat ostorozod. Azért akarsz erősebb lenni, hogy ne történhessen meg ugyan az, ami Nee-channal is igazam van? Shinigami akarsz lenni, hogy féken tartsanak. Félsz önmagától. Egy szörny valóban menekülne, aki még gyáva is, de te… most bizonyítottad be az ellenkezőjét. Se nem vagy szörnyeteg, se nem pedig gyáva. Ép most nézel szembe a tetteiddel. Ehhez bátorság kell és erő. Benned ez megvan Rei... megvan. Amúgy meg ahelyett, hogy itatnád az egeret. Jobban is körülnézhetnél, hogy pontosítsak néz a feneked alá. Valami nem stimmel már régóta nekem ott. Azt is mondhatnám egy jel. Kérdés mi?

Mi van? Felállok gyorsan és a fenekem alá nézek. Valóban van itt valami! Közelebbről is megnézem mert a fény viszonyok eléggé megnehezítik, hogy távolról is lássam mi van a kőbe vésve. Ez valami családi szimbólum akar lenni? Még is, miért van itt ez a címer? Végig simítom a címer körül az ujjaimat, ami után egy kis rést kezdek kitapintani. Van itt valami! Az éleket követve úgy gondolom, hogy ezt lelehet venni? Körülbelül tégla nagyságú és abból is egy hosszabbik. A két kezemet használva, picit megemelem a követ és látom, hogy ellehet távolítani könnyedén. Direkt van itt ez kivágva vagy mi? Magam mellé rakom, majd belesek. Egy doboz vár rám. Egy hosszú, doboz. Kiemelem a dobozt, amin papírok csücsülnek összefogva, ráadásul ami összeköti ezeket a papírokat egy címer látható a kapcsán. Mi ez? Ez nekem szólna? Nem látom a nevemet rajta. Megkéne lesnem, hátha valakié. Legalább valami jót is tehetek. Leveszem a zsinórt a papírokról majd elkezdem olvasni mi áll rajtuk. Az első papíron egy kard tulajdonságai vannak felsorolva. Körülbelül milyen hosszú penge meg hasonlók. Nem annyira érdekes. A második papíron úgy tűnik arról van szó ki a tulajdonosa. Biztos valamelyik shinigamié csak viccből eldugták előle. Hirtelen a szemeim kitágulnak mikor elolvasom a tulajdonos nevét.

- De hisz… ez az… én nevem!

Valami tévedés lehet. Még is, ez az én nevem! Ilyen kanjival írják! Nincs családnév feltüntetve csak keresztnév! Várjunk csak… akkor ez a kard az enyém? Még is… ki az, aki ezt nekem adja? Nem értem! A harmadik papírt veszem elő és azt kezdem el olvasgatni. Szinte szíven szúr az a rész, amin megvan jelenítve a készítőjének a neve. Aikawa Chiyo… kovácsolta. A mesterem. Nekem? Felnyitom a dobozt kapkodva, hogy magam is láthassam. A fedelét levéve, megpillantom az említett kardot egy fekete doboz társaságában. Magamhoz veszem a tokjával együtt a fegyvert. Teljesen rám van szabva. Az én méretemre. A tok vörös és fekete színű. A markolatnál meg arany bevonat is van. Még is? Mennyibe került az elkészítése?

Úgy tűnik a mestered gondolt rád. Nagyon szerethetett téged. Vajon még is, hogy lehetséges az, hogy egy kardot tudjon kovácsolni valaki? Talán a szimbólum rá a válasz? Hmh… Hakusaya klán. Legalább is az egyik papíron ezt a nevet említik, mint a címer tulajdonosát.

Érzem a kezemben a mesterem gondos kezeit, amit a kardba öltött. Nekem készítette el. Éjjel nappal. Akár több napot is eltölthetett vele mire kialakította, megkovácsolta és a díszítést is rá rakta. Miért kaptam?

Mert bízik benned. Ez annak a jele, hogy tudja jól, hogy sikerülni fog. Egy nap shinigami leszel és senki nem fog ebben téged megállítani bármennyire is próbálkozzon akárki!

Igaza van. Chiyo bízik bennem. Ebben a kardban van minden bízadalma amit felém irányít! Magamhoz szórítom egy percig. Könnyek szöknek ki újra a szemeimből. Nekem csinálta. Meg se tudom köszönni. Bízik bennem! Még ha nem is látja előre a jövőmet, de úgy hiszi megtudom csinálni! Nem adhatom fel. Nem vagyok söpredék! Befogom bizonyítani, hogy érek valamit! Már tudom mit kell tennem. Eleget voltam itt! A bánatomból végül mély harag és motiváltság veszi át a helyét. Jól tudom hova kell most mennem! A papírokat elhelyezem a dobozba majd a fedelét is rá rakom és a honom alá csapom. Másik kezemben a kardot szorongatom. A fal közelébe sietek majd felugrok újfent shunpo technikát használva. A tetejére huppanok és gyorsan, lehetőleg tompán a földre érkezem. Jobbra és balra pillantok. Egy árva lélek nincs. Szerencsém van. Viszont nem az Akadémia felé fogom venni most az irányt. Van egy elrendezetlen számlám. Mondhatni bizonyítanom kell. Nem tudom pontosan hol lakik Suke-bá, de talán a Ramen kifőzdében adnak választ! Ilyenkor úgy is nyitva vannak. Megtalálom Suke-bát és kifogom hívni! Nem érdekel, hogy este van már! Tudom jól mit kell tennem! Erőteljesen elindulok a cél felé. Köszönöm Taichou! Ígérem nem fogsz csalódni bennem! Nee-chan. Remélem egy nap megbocsátasz nekem ott fent. Esküszöm igyekezni fogok!





           Rei kardja



A kardot Aikawa Chiyo kovácsoltatta Reinek. A Hakusaya klán áldását adta erre. Markolata a vörös és fekete színeket jeleníti meg amik szimbolizálják Rei és Chiyo szoros kapcsolatát. Az arany bevonat egyfajta magasztosságot takar. A tok vörös és fekete színek összemosódását amazt szimbolizálja, hogy Rei mennyit tanult Aikawa Chiyotól és hogy Chiyo mennyit tanult Reitől is. Konkrétan egymástól tanultak meg sok dolgot. A kard Reihez van igazítva és harci stílusához. Akár a hátán is tudja hordani minden nehézséget mellőzve. A fegyver nem tulajdonít semmilyen előnyt a használónak, szimplán egy kard, mint a többi csak díszesebb és személyre szabottabb. A Hivatalos papírok igazolják, hogy a kard tulajdonát Rei képezi és hogy nem más adta meg emezt az engedélyt, mint maga a tizenegyedik osztag volt kapitánya: Aikawa Chiyo.




      A fekete doboz



A furcsa fekete doboz úgy tűnik, mint egy kirakós. Van benne valami, de ahhoz, hogy tartalmát megszerezze valaki, a rejtvényt meg kell fejtse. Sajnálatos módon Reinek egyelőre nem sikerül megoldania a rejtély, hiszen képességei és képzettségei még nincsenek azon a szinten, hogy egy ilyen bonyolult feladványt megfejtsen. Vajon mit rejthet a doboz? Lehet, hogy csupán egy kellék ahhoz, hogy Rei tudja edzeni szellemi képességét?


Aikawa Chiyo júzerével egyeztetve vannak az információk.

A Hakusaya család oldala, mint forrás: http://bleachszerpjatek.hungarianforum.com/t2377-hakusaya-birtok
« Utoljára szerkesztve: 2019. Márc. 19, 23:29:10 írta Kuroji Rei »

Karakterlap

Kurosaki Isshin

Mesélő

*

Hozzászólások: 5

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kuroji Rei pályázatai
« Válasz #1 Dátum: 2019. Márc. 22, 15:12:18 »
Haló! :o

Szépen felépített iromány, nem találtam benne kivetnivalót néhány helyesírási hibán kívül, és a kiválasztott zenék is jól passzolnak a pályázat hangulatához.

A pályázatot elfogadom!

Gratulálok a megpályázott fegyveredhez, és tárgyadhoz!

Jó játékot!