Szerző Téma: Dion&Carmen  (Megtekintve 124 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Carmen Santera

Privaron Espada

*

108-as Privaron Espada

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
26 725 / 30 000

Hozzászólások: 21

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Narancs

Egyéb hovatartozás:
Tres Cifras

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Akarat teszi az embert.

Post szín:
#FF3333


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Dion&Carmen
« Dátum: 2019. Márc. 21, 08:09:16 »
Egy könnyed rúgással küldöm a konténert a sikátor falának, aminek nyomán repedések futnak végig a falon. Csak egy hangos nyögés tudatja velem, hogy a shinigami, akit pár másodperce rúgtam a falnak, nem örült ennek a találkozásnak, bár őszintén kétlem, hogy meghalt. Meglepő, hogy akár egy egyszerű lélek is mennyi mindent túlél.
 Felugrok a háztetőre, és miközben várom a következő érkezőt, belepillantok a jégtükörbe, ami lassan dematerilalizálódik most, hogy a férfinek nem maradt elég ereje feloldva hordani a kardját. Csak homályosan látszok a napfényben fürdő jégtömbön, a lefolyó vízcseppek között sminktelen arcom néz vissza rám. Smink nélkül sokkal gyerekesebbnek tűnök, ráadásul a ruhám is lecseréltem egy sokkal hétköznapibb fehér nadrágra és hosszúujjú felsőrészre, ahogy cipőből és sálból is azt vettem fel, amiből a legkevésbé bánom, hogy esetleg koszos lesz.
 Miközben figyelem, ahogy kicsit távolabb megnyílik egy senkaimon, megpróbálok keresni magamban valamit. Nem érzem magamban azt a tüzet, szenvedélyes izgalmat, félelmet és vérszomjat, amit egészen az Akadémiától éreztem élet-halál harcokban. Talán az újabb ellenfelek visszaadnak valamit ebből, mert az érkező három már inkább van harmadik vagy negyedik tiszt szintjén, de kétlem, hogy ez elég lenne, hogy ismét megtaláljam a szenvedélyt. De meg fogom. Mert akarom.
 Nem voltam soha igazán oda a harcokért, talán éppen ezért döntöttem úgy, hogy ezúttal így próbálom megtalálni, hogy ki vagy mi vagyok. Az elmúlt napokban megszereztem mindent, amit kicsit is akartam, kezdve a külgyűrű két folyosójától egy már húsz éve kivont parfümkollekción át egészen addig a szomorú fiúig, de mindez kevés volt hozzá, hogy kilökjön a mindennapokból. Most érzek valami újat talán, ahogy figyelem a kardjaik feloldását, még ha tudom is, hogy az apró félelem ösztön, és valószínűleg képtelenek ártani nekem.
 Miközben elkapom az elsőnek érkező férfi kanboját egy kicsit több erőt felszabadítva, a másik kezemmel pedig néhány karmot növesztek a hasába, figyelmes leszek egy fajtársam jelenlétére érzékelésem perifériáján. Nem tudom, hogy ki az, bár tény, hogy csak keveset ismerek a jelenleg még élőkből, és ők a néhány megmaradt szomszédságomban elő privaront leszámítva jóval gyengébbek. Felugrok a levegőbe, hogy karmaim két gyors vágásával elintézzem a másik kettőt, mert érzem, hogy közeledik. Nagyjából akkor dobom le az utolsóként elintézett férfit a fehér csontkarmok végéről, amikor a nő megérkezik. Miközben lassan visszahúzom a karmaimat, végigmérem az arrancart. Egyáltalán nem ismerős, de a reiatsuja határozottan szilárdabb egy átlagos numerosénál. Viszont nem tudom, hogy mennyivel, és nem tudom megállapítani a szándékát sem.
 - Ha segíteni jöttél, szerintem legalább tíz percet várni kell a következő adag érkezéséig.- letérdelek, és amennyire lejön, letörlöm a vért az egyik tetőn nyöszörgő shinigami egyenruháját használva. Neki látszólag nem okoztam még halálos sérüléseket, de nem ölöm meg egyelőre. - Mi a neved?

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
23 500 / 30 000

Hozzászólások: 250

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Dion&Carmen
« Válasz #1 Dátum: 2019. Márc. 21, 23:40:30 »
Pozitívuma és negatívuma is van bőven, ha Vexet leköti huzamosabb időre valamilyen játék. Ha épp halálra unom magam, nem örülök neki, bár olyankor könnyen szabotálhatom a játékát, viszont az ilyen alkalmak a legjobbak, hogy meglátogassam a Melákot, vagy aggodalom nélkül átjöhetek ide az emberek világába, tudván, hogy legalább 4-6, vagy akár 8 órán keresztül biztosan még csak az se fog feltűnni neki, hogy eljöttem, nem hogy hirtelen megnézze hol is vagyok, mit csinálok éppen. Szóval nyugodtszívvel megtámadhatom a kedvenc nyalánkságomat is a Cuerpómban.
A harmadik adag, harmadik íznél járok még csak, mikor zavaró jelenlétekre leszek figyelmes. Grimaszolva kapom a fejem a probléma irányába.
~ Elrontják az étvágyamat! – vagy talán épp meghozzák? Talán nem is rossz ötlet, viszont egy másik jelenlétet is érzek, ami tűnik inkább arrancarnak. Talán harc folyik éppen? Érdekesnek tűnik, jobb lesz ha megnézem.
Néhány kanyar után marhára kezd idegesíteni, hogy utcákon szlalomozok, embereket kerülgetek, ja és persze semmit se látok. Még ha nem is érzek az ottani bulisokon kívül több jelenlétet egyelőre, attól még szeretem felmérni a környezetem, így nem kell sok, hogy inkább a tetőkön folytassam az utam.
Meg sem lepődök, hogy későn érkezek meg, már nincs semmi látványosság. Tudtam, hogy nem kellett volna cikk-cakkban haladni a legelején. Hülye ember utak!
Kíváncsian ülök le a tető szélén. Nem igazán ismerem ezt a nőstényt, az biztos, hogy rajta is ott az elmaradhatatlan fehér gönc. Rajtam ellenben egy vérvörös rövidujjas pulcsi, farmer és fekete sportcipő. Mellettem legyen mondva, az embervilágba jöttem át, ráadás a vattacukrom miatt Cuerpóban vagyok, nem pedig Las Nochesben flangálok. Jó, ott is így mászkálok, de most nem ez a lényeg.
~ Segíteni? – pislogok kettőt az idegen szavaira. Az „El a kajámtól!” valahogy hitelesebben csengett volna, tudok olyan zabagépről, aki biztos valami hasonlót vakkantott volna ide nekem.
- És addig itt fogsz ácsorogni a sérült társuk mellett, mint egy hülye, nyílt célpontot játszva? – érdeklő tekintettel majszolok bele a még megmaradt vattacukromba, közben a haldokló feketeruhásra pillantva. Nem nagyon értem, hogy pontosan mit csinál ez a lány, ahogy éreztem, nem gyenge, sőt, akkor miért vár és játszik shinigami mágnest? Tippemre nem táplálkozik. És tessék, már megint a nevek… Már látom, hogy tényleg csak nekem nem ez a leginkább központi problémám. A Szentfazéknak a mai napig lövésem sincs a nevéről, és nem azért, mert elfelejtettem, hanem mert ahányszor összefutottunk, sose mutatkoztunk be egymásnak… Nem érzem hiányát… De ha próbára akarja tenni a memóriáját mindhárom nevemmel… rajtam ne múljon. – Dionisia Maribell Vega. És még mielőtt megkérdeznéd, úgy szólítasz, ahogyan neked tetszik. – legalábbis egy bizonyos kereten belül, például ha még egyszer meghallom azt a szót, hogy néni, az illetőnek tuti becélzom a száját egy ceróval. – És te ki vagy?

Karakterlap

Carmen Santera

Privaron Espada

*

108-as Privaron Espada

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
26 725 / 30 000

Hozzászólások: 21

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Narancs

Egyéb hovatartozás:
Tres Cifras

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Akarat teszi az embert.

Post szín:
#FF3333


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Dion&Carmen
« Válasz #2 Dátum: 2019. Márc. 26, 11:03:38 »
  Kissé elmosolyodok, közben rálépek a sérült shinigami hátára. Nem vagyok biztos benne, hogy túléli ezeket a sérüléseket, de a lélekenergiája még tisztán érezhető, úgyhogy több, mint valószínű, hogy érzékelik még Soul Societyből. Ha lehet hinni Aizen jelentéseinek, a radartechnológia rengeteget fejlődött azóta, hogy elhagytam azt a világot, és ha legalább fele olyan érzékelőik vannak, mint nekünk, biztosan tudják, hogy egy túlélőjük még itt van egy arrancar társaságában. Talán a másodikat is érzékelik- még ha szabad szemmel nem is tudnám megállapítani, hogy ő arrancar, kizárt, még lenyomott állapotban is érzékelhető a lélekenergiája.
 - Hülye? Mégis hogyan kellene vadásznom? Ha nincs csali, ami sürgeti őket, itt fogok állni fél órát, azután átjön egy több tucat főből álló specialista csapat vagy több magasabb rangú tiszt. Így nem érnek rá annyira, és a modern kor shinigamijai elég ostobák hozzá, hogy kockára tegyenek még egy csapatot egy túlélőért.- emlékszem, kerültem hasonló helyzetbe még harmadik tisztként, amikor egy hollow csapat bekerítette az ötödik tisztünk és az osztag féltucat tagját. Nem voltam olyan ostoba akkor sem, hogy hallgassak bármiféle könyörgésre, csak akkor indultunk utánuk, amikor elegendőnek éreztem a csapatot. A hollowokat megöltük, és senki nem halt meg a második csapatból- igaz, nem volt túlélőnk az elsőből, de racionálisan nézve ez sokkal jobb ár volt.
 Rövid ideig gondolkozok azon, hogy ismerős-e a név, de nem tart sokáig, amíg eldöntöm, hogy nem tűnik annak. Láttam már a lányt, talán a Centrumban valahol, esetleg a reiatsu lenyomatát ismertem fel tudat alatt, de biztos, hogy legalább futólag ismerős. Persze, ez nem annyira meglepő, tekintve, hogy milyen kevesen maradtunk életben. Szinte heti szinten veszítünk el újabb arrancart, néha jóval többet egynél, és még ha időnként ki is emelkedik egy újabb a homokból, messze nem elég, hogy pótolja a veszteséget. Igaz, ez azzal is jár, hogy végül csak a legerősebbek maradnak életben.
 - Carmen Santera, 108-as Privaron. Valószínű még soha nem beszéltünk.- felnézek az égre, ahol nagyjából egy kilométerrel arrébb egy újabb shinigami csapat lép ki egy Senkaimon kapun. Ilyen távolról nem tudom megmondani, hogy milyen erősek, de legalább nyolcat számolok, és nincs közöttük kapitány. Jó eséllyel ez a csapat sem lesz sokkal nagyobb kihívás, mint az előző, de azért nem hitetem el magammal, hogy könnyű lesz. Még ha köztük nincs is erős, már a harc közben küldhetnek erősítést. Előbb-utóbb jön valaki, aki elől vissza kell vonulnom, de egyelőre nem jött el az az idő. Nem, amíg nem mutatnak valamilyen új élményt.
 - Probléma esetén egy gillian visszahív minket, készültem Negaciónnal. Ha akarod, ezeken megosztozok veled, Dionisia.

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
23 500 / 30 000

Hozzászólások: 250

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Dion&Carmen
« Válasz #3 Dátum: 2019. Márc. 29, 20:50:41 »
Érdeklődve hallgatom a lány magyarázatát. Nem semmi, nagyon informált a shinigamikról és a módszereikről. Nálam mindenképpen informáltabb. Lehet, hogy tanulmányozta őket, vagy más, kevésbé előnyös okból ismeri így a módszereiket, de nem akarom firtatni. Épp elég a Szentfazékkal való összezördülésem, és semmi közöm sincs, honnan vannak az információi. Bár kissé túl biztos magában.
- Ez tény, de küldhetnek kapitányt is. – ráadásul mintha úgy hallottam volna, hogy a helyetteseik között is lehetnek elég erősek. Ha valaki, hát én értem mi az, amikor az illető jól érzi magát a jelenlegi helyzetében és nincs szüksége plusz felelősségre, macerára és egyébre idegesítő tényezőre, hiába erős bármennyire is. Rossz dolog lehet, hogy az erő a fő szempont, lehet valaki eszméletlen hataloméhes és ambiciózus, mégsem tud sehogy se feljebb lépni, mert gyenge mint a fene, akármit csinál mert esetleg haszontalanok a képességei, más meg veleszületett tehetséggel és ráérzésre tanulja a harcot, és rövid időn belül sokkal erősebb lesz az átlagnál, a lélekenergiáról nem is beszélve, de ő meg esetleg nem akar semmiféle rangot. Idegesítő lehet, nekem viszont inkább szórakoztató, pont mert nem érint.
Jogos, hogy a megszólítások miatt jó tudni a másik nevét, bár ezt – talán a másik félnek nem mindig tetsző módon – én meg szoktam oldani a magam módján, amióta viszont Vex megkergetett a nevemért, inkább nem kockáztatok és makacskodok.
Hallva az ő nevét is, remélem azt nem bánja, hogy én nem mondtam számot. Nem is tudnék, emiatt volt aki érdekes arccal nézett, hogy olyan nincs, hogy nincs számom, de engem is átváltoztattak. Hát, lehet kaptam, csak nem vártam meg, amíg azt velem is közlik, mindenesetre nincs. Arról legalább már leszoktam, hogy vendégként hivatkozzak magamra a városban.
- Nem, én sem hiszem. – ha csak egy-egy szófoszlány valamiért, arra nem is emlékeznék, de nem rémlik.
A gondolataimból, hogy vajon mikor és hol láthattam már az arcát, elmentük-e egymás mellett, újabb idegesítő jelenlétek ugrasztanak vissza a valóságba. Vannak egy páran, de képesek elnyomni ők is a lélekenergiájukat, így meg nem mondanám milyen erősek, és ilyen távolságból még abban sem vagyok biztos, hogy nincs-e köztük egy átokverte fehér haoris.
- Ez egyáltalán nem volt tíz perc. – kissé grimaszolva megmasszírozom az orrnyergem. Ez lehet nem lesz jó, ha az arrancar önmagát használja csalinak, az a létező legrosszabb megoldás. Na jó, ha nem is a legrosszabb, de legrizikósabb. Mondom én, aki simán könnyelműen és aggodalom nélkül játszaná el röhögve a csali szerepét, de hát most épp nem állt át az agyam a hülyeségekre. Na, majd mindjárt! – Kicsit sokan vannak egyetlen személynek, igaz? – mosolygok felé pimaszul. Bár nem úgy hangzott, ha az lenne a célja is így fejtené ki a segítségkérést. Persze felesleges, ha van biztos menekülési módja, így én is tudom, hogy ezt tényleg ajánlatnak is gondolja. Még sose használtam Negaciónt, de az alap működését ismerem, a legeslegjobb és legbiztosabb távozási mód. – Hát, köszönöm a lehetőséget, legalább megebédelek. – végül túl kínálkozó az ajánlat ahhoz, hogy visszautasítsam. Egy mozdulattal lehúzom a maradék vattacukrot a pálcáról, és ahogy már ugrok is le a tetőről, gyorsan meg is eszem.
Egy gyors mozdítás a gyűrűmön, és már vissza is tértem lélektestbe. – Úgyse hagynám, hogy a szemem láttára próbáljanak meggyilkolni egy másik arrancart. Azt hiszik az embervilág is az övék… - csak legyintek, hogy tudja, így is-úgyis segítettem volna neki, ha gond adódott volna.
Kissé megcsóválom a fejem, feltekintve az égre. Most nem tűz a nap. Hál’égnek, amúgy is csak ezért voltam hajlandó átjönni napközben. Gyűlölöm az erős napfényt, de este nincs friss vattacukor legtöbbször. – Hátulról támadok, ha jönnek. – a falnak dőlve máris elrejtem magam és a lélekenergiám egy rejtőzködő technikával*. Nem kenyerem a szemtől szemben kezdeményezett harc, sosem volt az, csak mostanában a kelleténél többször voltam rászorulva. Így sokkal kényelmesebb, és higgyék csak azt, hogy könnyű dolguk lesz. Legjobb mikor lefagy a mosoly a képükről.


(click to show/hide)

Karakterlap

Carmen Santera

Privaron Espada

*

108-as Privaron Espada

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
26 725 / 30 000

Hozzászólások: 21

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Narancs

Egyéb hovatartozás:
Tres Cifras

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Akarat teszi az embert.

Post szín:
#FF3333


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Dion&Carmen
« Válasz #4 Dátum: 2019. Ápr. 02, 16:28:36 »
- Nem küldenek kapitányt. Csak tizenhárom van a főkapitányon kívül, csak akkor mozgósítják őket, ha komoly veszteséget okozunk vagy kiemelt fenyegetést jelentünk. Valószínű már készülnek küldeni egyet, de nem olyan egyszerű engedélyeztetni. Ráadásul az erejük nagyját lepecsételik, amikor átkelnek, azt is külön kell engedélyeztetni, hogy levegyék a Senkaimonról, egy ereje ötödével bíró kapitány semmit nem ér ellenünk.- ettől függetlenül nem biztos, hogy itt maradnék, ha jönne egy, de kétlem, hogy csak úgy kockára tennének egyet néhány ilyen senkiért. Még ha a felszínen puhábbak is lettek a shinigamik, ők ettől még a Seireitei hadsereg. Nem pocsékolod el a legjobbakat néhány középszerű járőrért.
 Rámosolygok a lányra, ahogy megjelenik az újabb adag. Furcsa módon szimpátiát érzek iránta, talán mert intelligensebb az átlagnál. Az, hogy tart a shinigamiktól, annak a jele, hogy van annyi esze, hogy emlékezzen rá, miért nem járunk nyíltan az Emberek Világában. Meglepően kevesen vannak manapság önkritikával és józan ésszel megáldva.
 - Ez azt jelenti, hogy kapkodnak. Valószínű nem is adtak nekik eligazítást. Azért lehet, hogy van közöttük kompetens.- elrúgom magam a tetőről, és az éppen rendeződő shinigamik felé indulok. Csapatban még a meglehetősen gyengék is jól dolgoznak, úgyhogy nem akarom hagyni nekik, hogy rendeződjenek.
  Egy pillanatra Dionisia felé pillantok, akinek meglep a reiatsuja, meglepettségem pedig csak fokozódik, amikor rájövök, hogy még nem oldotta fel a kardját. Tudtam, hogy valószínű nem átlagos arrancar, de ez az erő talán képessé teszi rá, hogy kihívjon egyet a tízből. Hirtelen abban sem vagyok biztos, hogy melyikünk az erősebb.
 Csak néhány méteren belül fordulok a shinigamik felé, hogy kikerüljek néhány alacsonyszintű kidout, néhány shurrikent és valamilyen zanpakuto alapú fehér fénysugarat. Nem térek ki viszont az élen álló férfi tűzgolyója elől, csak felemelem az egyik kezem, hogy eltakarjam a szemem. A ruhámat kissé megpörköli, de a forróság egy pillanat alatt elmúlik, még a hajam sem pörköli meg, ahogy átrobbanok a technikán. Megnövesztem a karmaimat az egyik kezemen, az ujjaim szélesre tárva átszúrom a férfi felsőtestét. Csak magam elé emelem a holttestet, és miután elmaradnak a rajta keresztül érkező támadások, a másik kezem ujjait is a férfinak nyomom, és mind a tíz karmom megnövelve a shinigamit keresztülszúrva célbaveszem a társait. A kilátásokból és az ellenállásból érzem, hogy a jobb kezem néhány karma átszúrt legalább még egy halálistent, a többi pedig legalább néhányat súrolt.
 Lassan elmezdem visszahúzni a karmaimat, közben letekintve a véres kezeimre. Nem hiszem, hogy képesek megsebezni, még így a kezeim nélkül is ki tudnám védeni néhány ilyen szintű shinigami támadásait, és valószínű megvédene a hierrom is. A fő ok, amiért nem kapkodok, hogy látni akarom, hogy harcol a lány.

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
23 500 / 30 000

Hozzászólások: 250

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 21 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Dion&Carmen
« Válasz #5 Dátum: 2019. Ápr. 13, 23:09:47 »
Csak hallgatom és hallgatom a lányt, az elején könnyen rá lehetett fogni, hogy csak megfigyelte őket, vagy hasonlók, de ez már túl részletes magyarázat, ennyire jól akkor se tudná megmondani kiket és hogyan fognak küldeni, ha olvasná az áldozatai gondolatait.
- Na jó, most már muszáj megkérdeznem… Honnan tudsz ennyit ezekről? – úgy érzem jogos a kérdésem, és még jogosabb a kérdő grimaszom. Egyrészt stratégiai szempontból nekem sem árt, ha többet megtudok ezekről az elmehuszárokról, másrészt viszont még a gondolatától is hányingerem van, de mivel nagy eséllyel jön több is, talán most az előbbi lehetőséggel többet nyerek. – Már amiatt, hogy két arrancar itt van, lehet már akkor függőben lesz az engedély, mikor átlép a kapun, erre nem számítasz? – találkoztam már fehér haorissal, talán szerencse, hogy a békésebb fajtából, de állítólag ők a legerősebb shinigamik így még nem biztos, hogy össze akarnám mérni velük az erőmet. Úgy talán nem gond, ha le van pecsételve az erejük, de úgy érzem az a minimum, hogy már függővé teszi az ereje feloldását, hogy ha elfojtott erővel nem menne neki, minél előbb a teljes erejével harcolhasson. Legalábbis számomra ez lenne a legkevésbé rizikós megoldás, de biztos van erre is valami bombabiztosnak érzett elmélete vagy információja ennek a nősténynek, amit úgyis pillanatokon belül meg fog velem osztani.
Valahogy nem nyugtat meg a felém küldött mosoly, de ahhoz elég, hogy abbahagyjam az orrnyergem masszírozását. Inkább kicsit összezavar. Ha egy fajtársam rám mosolyog, az valami sötét humor vagy ármány miatt van. A lényeg, hogy eddig egy őszinte mosollyal találkoztam csak. Bár amennyire elemberiesedtek az arrancarok, biztos van több ilyen Las Nochesben.
Nem habozik, már ugrik is. A nyelvem hegyén lenne, hogy ez akkor is jó gyors csapatösszeszedés, de valószínűleg már akkor össze kezdtek rántani egyet, mikor elkezdődött itt a harcuk.
~ Hát jó… - én annyira nem kapkodok, megállva komótosan összetöröm a pálcikát, amin a vattacukor volt, egészen addig, míg nagyjából a tenyerem szélességével megegyező pár darab nem lesz belőle, közben persze élénken figyelem a lány ügyködését. Érdekes képessége van.
Csak azután mozdulok, és sonidózok feléjük. Látszólag erős a hierrója, és igaza volt, gyengék a támadások, azt pedig már észre sem veszik, hogy én is már itt vagyok. Látni nem igazán látnak, a jelenlétem is el van rejtve, így csak fogom magam, az egyik – a lánytól messzebbi – shinigamihoz sonidózok, és egy erős, jól irányzott mozdulattal átdöföm a markomban tartott pálcikadarabokkal a légcsövét, utána még lefele rántva, amíg csontba nem ütközik, feltépem a sebet. A hozzá közelebbi férfi veszi észre először, és mintha a körvonalaimat is látná, mert valami kidout indít felém. Mázlimra jó lassú, gyorsan mögé sonidózok, és ha már felszabadultak a másik kezem is, egy erő és határozott mozdulattal kitöröm a nyakát egy rántással. A másik is a halálán van, gyorsan kellene dolgoznom a felemésztésükkel, mielőtt még eltűnnének. Talán követnem kellene Carmen módszerét, és a még haldoklót használnom pajzsként, mögötte pedig a már kitört nyakúval kezdenem.