Szerző Téma: 34-es körzet  (Megtekintve 1567 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Hirako Shinji

A Yuuniverzum ura

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 79

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 3 459 950 ryou

Technikatár
Ajándék küldése



  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

34-es körzet
« Dátum: 2014. Júl. 04, 12:57:41 »
Viszonylag nyugodt, titokzatos város, a helyiek szerint a nagykutyák itt vertek sátrak, sokszor van gengszter összejövetel.

« Utoljára szerkesztve: 2014. Júl. 04, 12:59:41 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Ishimaru Akira

Shinigami

9. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 200 / 30 000

Hozzászólások: 98

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét Türkíz

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Tedd mindig azt, amit a szíved diktál!"

Post szín:
#1AAD96


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:34-es körzet
« Válasz #1 Dátum: 2016. Aug. 07, 13:50:19 »
Járőrözés Rukongai 34-es körzetében és találkozás egy rejtélyes új idegennel.



Egy szép csillagos éjjel, az ágyamban feküdve, elgondolkoztam arról az időről, mikor még nem voltam shinigami és, hogy mennyire gyűlöltem azokat a banditákat akik, majdnem az életem vették, mikor még ifjú lélek voltam. Teljesen jónak mondható életem volt Rukongaiban, szépen dolgoztam, hogy életben maradjak, de ezek az idióta banditák mindent tönkre tettek volna, ha nem jön az a shinigami a megmentésemre, abban a szent pillanatban. Kicsit nyomozgattam egy nap az osztag könyvtárában, és felfigyeltem Rukongai harmincnégyes körzetére, ahol sok gengszterről számoltak be az ottani lakosok. Én ugyan nem jártam még abban a körzetben, de azt tudom, hogy holnap megkérem, Nara taichout, hogy engedjen oda el járőrözni. Mikor véget ért a gondolatmenetem észre se vettem, de már el is aludtam, majd másnap reggel el is indultam a kapitányom irodájába.
Elmondtam neki a feladatot, amit szeretnék megcsinálni, végig hallgatta szépen a mondandóm, majd engedélyt adott rá, hogy járőrözési feladatot lássak el abban a körzetében Rukongainak.
Nagyon hálás voltam neki, mert így most talán tehetek némi rendet abban a körzetben. Ha pedig mégsem legalább lenyomozhatom a gengszter tevékenységeket ott. Visszamentem a szobámba és összepakoltam, majd magamhoz vettem a zanpakutoumat, és útnak is indultam.
Ahogy elértem az úti célom, elkezdtem a helyieket kérdezgetni az itteni gengszter találkákról vagy esetleges veszélyekről, de nem tudtak sok információval szolgálni, szinte semmivel.
Kezdtem kételkedni, hogy bármilyen sikerrel is járok ezzel a járőrözéssel, de nem akartam kudarcot vallani, ám ekkor beültem egy helyi kocsmába, hátha itt találok információt. Viszont legnagyobb meglepetésemre egy másik shinigamit pillantottam meg, akit eddig még nem láttam, és épp a pultnál ült. Majdnem olyan magas volt, mint én, és eléggé sápadt bőrű, de ezt tökéletesen kiegészítette a szép, hosszú, szőke haja.
Vajon mit kereshet egy lány shinigami egy ilyen helyen? – gondoltam magamban.
Leültem mellé, majd megszólítottam.
- Szia! Én a 9. osztagból jöttem, téged még nem láttalak. Új vagy esetleg? Melyik osztagba tartozol? - teszem fel kérdéseim mosolyogva, hogy érezze, nem vagyok barátságtalan. Mielőtt válaszolhatna, gyorsan mondok neki még valamit.
- Oh, egyébként a nevem, majd akkor árulom el, ha nincs ennyi fül itt körülöttünk. Szerintem jobban teszed, ha más előtt te se adod ki, veszélyes ez a környék, és titokzatos. – figyelmeztetem, nehogy kiadja a nevét, még a végén baja eshetne ez miatt a későbbiekben.
- Egyébként, mit keres egy ilyen szép lány egy ilyen helyen? Talán neked is itt van dolgod? Én éppen kutakodni próbálok, gengszterek után, miközben járőrözök. - még több kérdést teszek fel neki, majd elárultam neki az én dolgom is itt.
Kíváncsian vártam a lány válaszait, mert halvány lila gőzöm se volt, rajtam kívül mit keres itt más shinigami is.


Karakterlap

Kawayoshi Natsumi

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 400 / 15 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 11 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétnarancs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Gonosz nélkül, a jó sem létezhet!"

Post szín:
#FF4500 ; #FF7F50


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:34-es körzet
« Válasz #2 Dátum: 2016. Aug. 07, 21:55:00 »
Járőrözés Rukongai 34-es körzetében és találkozás egy rejtélyes új idegennel.


Már javában járta égi útját a hold, mikor az osztagunk területére berohant az egyik járőrünk. Én szokásomhoz híven éppen az esti nyugodt sétámat intézem, amit azért alakítottam ki, hogy kicsit kitisztítsam a fejem lefekvés előtt. Megszoktam, hogy ilyenkor már nincs senki kinn, vagy, ha van, akkor is éppen rohan valahová. Esetleg kisebb csoportok mennek inni valamelyik fogadóba.
Így hát meglepetésként ér a járőr, aki idegesen keresgél, mintha nem tudná hol is van. Fújok egyet, majd odamegyek hozzá, hogy megkérdezzem mi a baja. Azonban nincs esélyem, megkérdezni mit keres, mert azonnal letámad, hogy megkérdezze, hol van a kapitány. Halványan elmosolyodom a kérdésére, majd egyszerűen felemelem a kezem és az udvar ellenkező oldalára mutatok.
A férfi azonnal köszönetet mond, majd el is viharzik. Megrázom a fejem és elnevetem magam. Sose értettem mire jó, ha valaki így rohan, de biztosan meg van rá az oka, úgyhogy nem is zavarom. Miután meggyőződök róla, hogy az udvar megint nyugodt, elindulok a szállásom felé, hogy eltegyem magam holnapra.
A reggel nyugodtan kezdődik legalábbis addig, amíg felöltözöm, meg megreggelizem. Ugyanis reggeli közben elkap az egyik tisztünk, hogy a kapitány hívat. Tágra nyílt szemekkel bámulok a tisztre. Nem tudom elhinni, hogy engem hívat, de gyorsan összeszedem magam és szinte rohanok, nehogy megvárakoztassam a feljebbvalóm.
Mikor megérkezek és illedelmesen köszönök, közli velem, hogy tegnap este hírt kaptak, hogy Rukongai 34-es körzetében különös dolgok történnek, valamilyen banditák ütötték fel a fejüket arra. Ő pedig engem jelöl ki arra a feladatra, hogy ennek utána nézzek. Elmondása szerint csak azért, mert a járőr engem látott este, így nekem könnyebb lesz felismerni őt, mint a többieknek.
Lelkesen fogadom el a megbízatást, és ahogy elköszönök a kapitánytól, már rohanok is, hogy összeszedjem a dolgaim. Nem tart sokáig, már régóta várom, hogy kapjak valami ilyen feladatot, eddig azonban csak álmodtam az ilyenről. Viszont minden nap összeszedtem gondolatban, hogy mire lenne szükségem és most végre össze is szedhettem a valóságba. Utoljára oldalamra kötöm a zanpakutomat, majd vigyorogva hagyom el a Hetedik Osztag területét.
Rukongai 34-es körzetének szélén találkozom a járőrrel, aki eligazít, hogy ő eddig mit tudott meg, ami meg kell hagyni igen csak kevés. Sőt szinte semmi, ennek ellenére én elküldöm, hogy nyugodtan menjen vissza Seireiteibe, én innen átveszem az ügyet. Nem kell kétszer mondanom, azonnal el is rohan, engem pedig otthagy, hogy kezdjek, amihez akarok.
Egy ideig gondolkodom, hogy vajon hol is kellene kezdenem a kutakodást, mikor hirtelen eszembe jut egy pazar ötlet. Az évek alatt észrevettem, hogy az emberek hajlamosabbak információk kiadására, ha ittas állapotban vannak. Ezen ötlettől vezérelve elindulok, hogy keressek egy kocsmát. Kicsit sem lepődök meg, hogy nem kell sokat keresni. Fejemet rázva lépek be az épületbe és ülök le a pulthoz, hogy megkezdjem a megfigyelésemet. Hátha információhoz jutok.
Fogalmam sincs, mennyi ideje ülök itt és hallgatom a semmitmondó beszélgetéseket, mikor valaki hirtelen megszólít. Kezem azonnal a zanpakutom markolatára szorul, ahogy a hang irányába nézek. Viszont mikor meglátom a kedvesen mosolygó arcot és felfogom, hogy az illető is shinigami, megnyugszom. Én is elmosolyodom.
- Szia! Én pedig a 7. osztagból jöttem. Nem, nem vagyok új, de én sem láttalak még téged. Azt pedig nem kell mondanod, hogy veszélyes. Mellesleg én se terveztem elmondani a nevem egy ilyen helyen, ahol ennyi a kéretlen fül. – Mondom én is kedvesen mosolyogva rá. Eszem ágában sincs udvariatlannak lenni. Bár szerintem még látszik az arcomon a meglepetés, nem vártam, hogy találkozom itt egy másik shinigamival. Mielőtt azonban elkezdenék azon gondolkodni, hogy miért van itt, megválaszolja a fel nem tett kérdésem.
- Ugyan, nem vagyok én olyan szép. – Kuncogok halkan. - Mit keresek itt? Nem fogod elhinni, de kísérteties az egybeesés az okaink közt. Én is pont ugyanezért vagyok itt. Tegnap este kaptunk egy fülest, hogy ezen a vidéken banditák ütötték fel a fejüket, és engem küldtek ki, hogy ellenőrizzem, mi a helyzet. – Válaszolok neki mosolyogva.
- Te jutottál már valamire? – Kérdezem puszta kíváncsiságból. Hátha rájött valamire, amire én még nem. Akkor kölcsönösen egymás hasznára lennénk, ami nem ártana. Bár, ha nem, az se baj, legfeljebb majd ketten kutatunk tovább. Több szem többet lát, több fül többet hall.

Karakterlap

Ishimaru Akira

Shinigami

9. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 200 / 30 000

Hozzászólások: 98

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét Türkíz

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Tedd mindig azt, amit a szíved diktál!"

Post szín:
#1AAD96


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:34-es körzet
« Válasz #3 Dátum: 2016. Aug. 10, 20:47:22 »
Járőrözés Rukongai 34-es körzetében és találkozás egy rejtélyes új idegennel
Az aggodalmat keltő események kezdete



Megpillantottam, ahogy a zanpakutoujára teszi a kezét azonnal, ahogy megszólítottam. Elvégre én mindent megfigyelek általában elég jól mindig.
De utána láttam rajta, hogy barátságosan viselkedik velem, és egy kedves mosolyt is tett felém, így nem kellett legalább aggódnom, hogy esetleg rám támad.
- Áh, értem. Akkor csak szimplán nem láttuk még egymást. Örülök, hogy egy húron pendülünk. - mondom neki mosolyogva.
Azt viszont jó szemmel néztem, hogy ilyen képzett, egyből rájöttem arra, hogy tényleg nem újonc már, ha ennyire képben van az ilyen fontos feladatok végrehajtásával, és a titoktartással.
Majd hirtelen mosolygós arccal nézem, ahogy kuncog aranyosan a bókomon. Kérdéseimre szépen válaszolgatott, ám ekkor legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy közös cél miatt vagyunk itt mind a ketten.
Hogy lehet, hogy őt is pontosan ilyen feladatra rendelték ki? Azt hittem, ez az én személyes ügyem csak, erre kiderül, mennyire fontos dolgom van itt. - gondoltam magamba.
Ekkor kérdezte, hogy jutottam-e valamire, miközben gondolkoztam, én pedig egy kisebb elbambulás után, válaszoltam is neki.
- Nem nagyon jutottam semmire se. Ezek szerint az itteni lakosok vagy titkolóznak, hogy nehogy bajuk essen ebből, ha információt adnak ki, vagy pedig ők maguk is kémkednek a gengsztereknek, akit te banditáknak hívsz. Ezek már többek a sima banditáknál, ezek szerintem amolyan vezető félék. Biztosan ezért kaptál az osztagodtól fülest ebben az ügyben. - mondom neki igen komolyan a mondandóm. Sajnos a legrosszabbra kell innentől számítanunk valószínűleg, bármi megtörténhet ezekkel a banditákkal, amíg nem teszünk velük valamit.
- Te esetleg jutottál valamire?
Miután feltettem a kérdésem, és megvittatuk, hogy egyikünk se nagyon jutott semmire, hirtelen megéreztem a gyilkos szándékot egyik emberen, gyors körül is néztem a kocsmában. Ekkor meg is láttam, hogy valaki végig figyelhette a beszélgetésünket, és mikor hirtelen egy nagy kést rántott, amivel életem akarta venni, rá is küldtem egy gyors lekötő mágiát.
- Bakudou no yon: Hainawa!! – gyorsan köré is tekeredett a támadó emberre, és legnagyobb szerencsétlenségére nem tudott kitörni belőle. Majd határozott, de mérges hanggal elkezdtem faggatni az elkapott bandita barátunkat.
- Miért akartál megölni engem?! A gengszter barátaidnak dolgozol igaz?! Ezért hallgat itt minden lakos rólatok, mert félnek tőletek, igazam van, nem de?
A gengszter nem szólt semmit, csak vigyorgó fejjel ült rám nézve, lekötve a bakudommal, ami pedig rettentően irritált engem. Ám, ekkor körbenéztem, és arra lettem figyelmes, hogy kissé elvetettem a sulykot talán, mert a többi rendes civil akik nem kémek voltak, elkezdtek félni az itt történtek miatt. Ekkor ránéztem a másik shinigamira, és kérdeztem tőle.
- Szerinted mit tegyünk vele? Mikor éppen már el akartam menni a kocsmából, meglett az emberünk, akiből talán kiszedhetnénk valamit. Csak éppenséggel nem akar nekem beszélni a mocsadék!
Nem tudhatja, hogy min megyek keresztül, elvégre nagyon gyűlölöm a banditákat azért, amit velem tettek a múltban. Ezért furcsállhatja is, mi ütött belém, ekkor kicsit próbáltam csillapodni a haragomból, majd ismét megszólítottam.
- Ne haragudj, ha kissé úgy tűnik, más lettem. Nagyon utálom ezeket a mocsadékokat. Megvan rá az okom is. - magyarázom neki.
Remélem megérti, és nem fog elítélni ez miatt, később talán beavatom, ha ennek a dolognak a végére jártunk, miért is gyűlölöm ennyire a banditákat, és a rossz embereket is.
- Gyere velem. - szóltam a shinigaminak, majd fogtam magam és kimentem a kocsmából, megvártam míg közel jön hozzám, majd a falnak dőlve beszéltem vele halkan.
- Egyébként most, hogy talán nem hallja senki, Ishimaru Akira vagyok, és sajnálom, hogy ilyen körülmények között kellett megismerkednünk. Most már te is elárulhatod a neved, ha szeretnéd.
Közben látszódhatott az aggodalom a fejemen, mert aggódtam nehogy megszökjön az elfogott bandita valami titkos átjárón esetleg.
Ekkor még rosszabb történt, a messzi távból hallatszani kezdett egy civil sikoly, és ez miatt nagyon aggódni kezdtem.
- Ez nem jelenthet jót. Gyorsan tennünk kellene valamit, csak az a baj a bandita barátunkat sem hagyhatjuk szem előtt! - mondom neki aggódva és idegesen.



Karakterlap

Kawayoshi Natsumi

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 400 / 15 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 11 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétnarancs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Gonosz nélkül, a jó sem létezhet!"

Post szín:
#FF4500 ; #FF7F50


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:34-es körzet
« Válasz #4 Dátum: 2016. Aug. 13, 23:15:42 »
Járőrözés Rukongai 34-es körzetében és találkozás egy rejtélyes új idegennel


Mikor meghallom az ismeretlen hangot kezem azonnal a zanpakutom markolatára csúszik. Az avatatlan szem nem venné észre a mozdulatot, de amint tekintetem az idegenre emelem, tudom, hogy ő biztosan felfigyelt a hirtelen gesztusra. Mikor felfogom, hogy nem ellenséggel találtam magam szemben, máris a kedves énemre váltok. Mosolygok és kedvesen válaszolok.
- Ezt én is örömmel hallom. - Helyeslek, hiszen jó tudni, hogy nem egyedül kell egy problémával foglalkoznom. Persze megoldanám, de több szem többet lát, ahogy mondani szokás. Meglep, hogy figyelmeztet rá, hogy hogyan kell viselkedni egy küldetés során. Azonban, ha jobban belegondolok teljesen jogosan tette. Az újoncok általában nem foglalkoznak az ilyenekkel és nem tudhatta, hogy én nem az vagyok.
Halkan kuncogok, mikor bókol nekem. Ritkán kapok ilyen megjegyzéseket és már el is felejtettem milyen ez. Felpillantok, és megnyugszok, mikor meglátom, hogy mosolyog a reakciómon. A beszélgetésünk nyugodtan folytatódik. Ő kérdez, én válaszolok. Majd kiderül, hogy közös a cél, amiért itt vagyunk. Először meglep a dolog, de ezt jól elrejtem, és inkább elgondolkodok a dolgon. Lehet, hogy nem is olyan jelentéktelen dologba nyúltunk bele?
Ekkor felteszem a nagy kérdést. Jutott-e valamire? Viszont legnagyobb sajnálatomra, ugyanannyi tudás van a birtokában, mint nekem. Más szavakkal semmi! Mikor arról beszél, hogy szerinte titkolóznak erre az emberek, felhúzom az egyik szemöldököm. Nem értem miért ilyen bizalmatlan. Mi van, ha tényleg nem tudnak semmi? Miért gondol rögtön a legrosszabbra? Különben is miért feltételezi bárkiről is, hogy hazudik, amíg nem győződik meg róla, hogy így van.
- Nem. Sajnos nem jutottam semmire, de azért nekem van egy apró nyomom. Bár, erről inkább olyankor beszélnék, mikor nem vesz minket körül ennyi kíváncsi fül. – Mondom körbepillantva a kocsma vendégein. Az én birtokomban csak egy morzsányi információ van, amit a járőrünk osztott meg velem, de ezen legalább el lehetne indulni és nem állnánk egyhelyben, mint valami szobrok.
Ekkor az események olyan gyorsan következnek egymás után, hogy nem is tudok reagálni semmire. Az egyik pillanatban még nyugodtan beszélgetek egy másik shinigamival, pislantok egyet és erre egy bandita késsel támad a mellettem lévő férfire, aki azonnal ráküld egy bakudout és elkezdi faggatni, mit sem törődve azzal, hogy nem feltétlenül ez most a legjobb alkalom az ilyenre.
Persze nem ítélem el ez miatt, csak furcsa. Mindenkinek megvannak a maga gyenge pontjai. Lehetséges, hogy az ő számára a banditák a gyenge pontok. Megértem, hogy mennyi indulat lehet most benne, de tekintettel kellene lennie a környezetére is. Nem gondol bele, hogy milyen lehet a civileknek két halálistent is látni? Ráadásul az egyiket úgy, hogy démonmágiát használ.
Legnagyobb megkönnyebbülésemre hamar észrevette a férfi, hogy egy kicsit talán túl reagálta a dolgot. Az igazat megvallva, el tudom képzelni milyen idegesítő lehet, ha a foglyod az arcodba röhög, csak az a helyzet, hogy én nem a fogollyal szoktam először foglalkozni, hanem a többiekkel. Nem egyszer láttam már bevetéseim során, hogy mekkora félelmet tud kiváltani a mi ténykedésünk. Én elsődlegesnek tartom az emberek megnyugtatását.
- Ki kellene kérdezni, de nem itt és nem most. Mellesleg nem haragszom. – Pillantok rá komolyan, ahogy éppen megfordulok a kocsma vendégei felé. - Bocsássanak meg, ha megijesztettük magunkat. Kérem, ne is foglalkozzanak velünk, itt sem vagyunk és igyekszünk minél hamarabb tovább állni, hogy véletlenül se legyünk a terhükre. Még egyszer kérem, bocsássanak meg.
Hirtelen meghallom a hátam mögül a shinigami kedvesen csengő hangját, ami arra kér, hogy kövessem. Egy utolsó kedves mosolyt küldök a bent lévő vendégeknek, majd követem a jelenlegi társam a kocsma elé. A falnak dől és suttogva beszél. Közelebb kell hajolnom hozzá, hogy értsem, mit mond. Viszont, nem nagyon foglalkozok ezzel a kellemetlen ténnyel. Bevetésen vagyok, nem magánbeszélgetést folytatok.
- Mivel te már bemutatkoztál, udvariatlanság lenne a részemről, ha én nem tenném. Kawayoshi Natsumi vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek. – Nézek rá kedvesen mosolyogva. Látom az arcán, hogy aggódik, gondolom a bandita miatt. Nem hinném, hogy boldog lenne, ha meglépne. Bár, ha jobban belegondolok, nem lenne, nehéz felismerni eléggé karakteres arca van a gengszterének. Mellesleg meg nem valószínű, hogy egy lekötő mágiával a nyakában, gyorsan megszökik. Nem egy perc alatt múlik el a varázslat hatása.
Éppen elgondolkodom ezen, mikor az ötleteim folyását egy sikoly szakítja félbe. Azonnal arra fordítom a fejem. Ez nem jelent jót, valaki bajban van. Viszont ott van benn a banditánk és nem hinném, hogy Akira szívesen megválna egy foglyától. Pedig muszáj lesz választanunk. Nem lenne jó egy gengsztert magunkkal cipelni, mikor éppen a többi ellen megyünk.
- Kihozzuk, elráncigáljuk egy darabig, aztán az egyik sikátorban kiütjük. Megnézzük mi a helyzet? Aztán pedig visszamegyünk érte, ha elszökik, akkor pedig kereshetünk új nyomot. Azonban nagyon gyorsnak kell lennünk. – Mondom aggódó hangon, ahogy az egyre erősödő sikolyok irányába nézek. Én legszívesebben már most rohannék a bajbajutotthoz, de tisztában vagyok vele, hogy biztosabban és hatékonyabban tudok majd harcolni, ha a shinigami is velem van. Ehhez azonban várnom kell, pedig jelenleg pont arra nincs időnk.

Karakterlap

Ishimaru Akira

Shinigami

9. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 200 / 30 000

Hozzászólások: 98

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét Türkíz

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Tedd mindig azt, amit a szíved diktál!"

Post szín:
#1AAD96


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:34-es körzet
« Válasz #5 Dátum: 2016. Szept. 30, 20:27:37 »
Járőrözés Rukongai 34-es körzetében és találkozás egy rejtélyes új idegennel
Az aggodalmat keltő események kezdete



Igazán örültem neki, hogy ilyen barátságos kollégába botlottam, aki még segíteni is tud a feladatomban. Mivel nem nagyon jutottam semmire sajnos.
Úgy láttam, ő se nagyon jutott többre mint én, de arra felfigyeltem, hogy apró nyoma viszont van. Már ennek is megörültem, mert hátha sikerül valahova eljutni vele.
- Tényleg? Ez felettébb felkeltette az érdeklődésem, még ha csak aprócska nyom is, de lehet elvisz minket oda amit igazán keresünk. Persze megértelek, ne is hallja csak úgy bárki. - helyeslek neki, és jól megfigyeltem, hogy nagyon óvatos, amit igen jó képességnek tartottam. Most már látszott rajta, hogy nem újonc, mint én. Talán tanulhatok tőle egy s mást, a járőrözésről.
Mikor kicsit megnyugodtam a banditás ügy után, és a shinigami társam is jó érveket hozott fel, kicsit elgondolkoztam, majd válaszoltam neki.
- Igen, bocsásd meg, hogy elvesztettem a fejem egy kis időre, de majd elmagyarázom miért később, ahogy már mondtam korábban, és örülök, hogy nem haragszol.
A shinigami elkezdte nyugtatni a civileket, és bocsánatot kért tőlük a nevemben is. El is felejtettem milyen faragatlan voltam, és mennyire meggondolatlan a bandita miatt, ki elvette az eszem. Oda is súgtam neki.
- Ez rendes volt tőled, hogy megnyugtattad őket. Nekem is kellett volna, csak elborult az agyam.
Majd kijött utánam a lány, ahogy kértem tőle, hogy kövessen. Mikor bemutatkoztam neki, utána ő is megtette.
- Szépen cseng a neved, ez tetszik nekem. - mosolygok rá. Majd hirtelen a komolyság ült vissza az arcomra megint, mert eszembe jutott, hogy nem ez a legjobb idő, most bókolgatni. Nagyon aggódni kezdtem a sikoly hangjától, és vártam Natsumi ötleteit, mikor hirtelen mondott jókat.
- Ez nem rossz ötlet, én támogatom! A bandita barátunk meg kicsit sem érdekel, mi tetszik neki és mi nem. Szóval velünk jössz apukám! - a bandita mérgesen nézett rám, de engem nem hatott meg a nézése, majd folytattam a válaszom. - Akkor sietünk, és jól gondoskodunk róla, hogy ne tudjon megszökni! Látom rajtad, hogy te is aggódsz, csak úgy mint én, de megoldjuk ketten biztosan! - biztató hangom mondom neki.
- Gyerünk siessünk! - majd elkezdem a banditát magammal hurcolni. Elérkeztünk egy bizonyos ponthoz, két épület között észre vettem egy jó sikátort, majd a banditához szóltam.
- Na te most szunyókálsz egyet! - majd a zanpakutoum markolatával akkorát a fejére vertem, hogy azonnal kifeküdt.
- Most pedig siessünk tovább Natsumi! - szaporára vettem a lépteim, majd egyre közelebb kerültünk a sikolyozó hanghoz, amiből hallatszódott tisztán, most már, hogy ez egy női sikoly. Egy romos épülethez értünk, ami elég nagy volt és visszataszító kívülről, majd Natsumi felé fordultam és kérdeztem.
- Szerintem nem lehet ez a hely a fő bázisa a banditáknak, de ki kell derítenünk mi folyik itt! Készen állsz, hogy betörjünk és megmentsük a hölgyet, Natsumi? - teszem fel komoly tekintettel kérdésem.

Karakterlap

Kawayoshi Natsumi

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 400 / 15 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 11 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétnarancs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Mottó:
"Gonosz nélkül, a jó sem létezhet!"

Post szín:
#FF4500 ; #FF7F50


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:34-es körzet
« Válasz #6 Dátum: 2016. Okt. 01, 11:39:09 »
Járőrözés Rukongai 34-es körzetében és találkozás egy rejtélyes új idegennel
Az aggodalmat keltő események kezdete


Nagyon örülök neki, hogy találkoztam egy kollegával, ráadásul egy olyannal, aki ugyanazzal a céllal van itt, mint én. Ennél nem is kell több a sikeres feladatmegoldáshoz. Remélem, sikerül valamire jutnunk közös erővel, ha már egyenként nem mentünk semmire. Igaz nekem van a tarsolyomban egy kis nyom, amin el tudunk indulni és szerencsére a kicsi nyom is több, mint a semmi nyom.
- Tényleg. Ahogy mondod, nem kell mindenkinek tudnia, mi járatban vagyunk itt. A legtöbbeknek már az is furcsa, hogy shinigamik vannak Rukongai területén. Már a jelenlétünk is nagy feltűnést kelt. - Mondom végig sandítva a kocsma társaságán, akik közül a legtöbben igyekeznek úgy tenni, mintha nem is lennénk itt, de tudom, hogy mind minket hallgatnak. Mindannyian kíváncsiak hátha mondunk valamit a Tiszta Lelkek Városáról, vagy az ottani életünkről. Hiszen mind oda vágynak, akkor is, ha sosem juthatnak el oda.
A bandita ügy megakasztja a beszélgetésünket és majdnem tömeg káoszt okoz. Mikor társamnak sikerül kicsit megnyugodnia rávilágítok, hogy nem mindenki szeme láttára kellene kikérdezni az emberünk. Csak rá mosolygok, mikor bocsánatot kér, de már nem is foglalkozok vele. A civilek felé fordulok és elnézést kérek tőlük a felfordulásért.
- Még emlékszem milyen volt ott ülni a helyükön, csak azt tettem, amit akkor velem. – Válaszolok nemes egyszerűséggel, mintha nem is létezne természetesebb dolog ennél, majd követem őt ki a kocsmából, ahogy megkért.
- Köszönöm. – Mondom halványan mosolyogva egy pillanat erejéig. Nem az a fajta shinigami vagyok, akinek könnyen el lehet terelni a figyelmét az elvégzendő munkájáról. Hirtelen sikolyt hallunk, ideges leszek. Tudom, hogy ez nagy bajt jelent. Társam kérdésére a lehető leggyorsabban és a számomra leglogikusabb választ adom. Mikor a bandita megtudja, hogy velünk kell tartania, elég morcos arcot vág, és még morog is, de egyikünket se nagyon érdekli ez a dolog.
- Efelől kétségem se volt. – Mondom teljesen nyugodtan. Most átálltam munka módra, ilyenkor kicsit sem tud érdekelni, hogy mi van velem, csak az, hogy véghez vigyem a feladatot és a lehető legkevesebb áldozattal kelljen számolnom. Mikor elérünk egy megfelelő helyhez Akira kiüti a banditát. Természetesen egy humoros beszólás társaságában. A bandita azonnal eszméletét veszti, ahogy a fiú kardjának a markolata nekicsapódik a homlokának.
Biccentek egyet a nekem szánt szavaira, majd felveszem a tempót és követem őt, a hang irányába. Ahogy egyre közelebb érünk, világossá válik, hogy egy nő sikoltozik. Egy romos házat látunk magunk előtt. Hatalmas épület, egy pillanatig el is gondolkodok, hogy talál erről beszélt a járőrünk, de nem találom valószínűnek, hogy ez lenne az, még a legrosszabb banditáknak is van annyi eszük, hogy ne ilyen feltűnő helyen tanyázzanak.
- Egyet értek. Nem valószínű, hogy ez az. Mindig készen állok, hiszen erre tanítanak minket, nem igaz? Azonban mit szólnál egy szervezett rajtaütéshez. Egyszerre két felől. Bekeríteni őket. Ott oldalt is van egy ajtó, ha mind a ketten itt megyünk be, biztosan mind erre próbálnak menekülni, de ha egyikünk ott áll, akkor elzárhatjuk a menekülés útját és meg tudjuk menteni a hölgyet. Ha benne vagy megyek én oldalról. – Nézek rá csillogó szemmel. Már látom az esélyt rá, hogy megmentsük a hölgyet.
Igaz nem tudom, hogy Akira mit gondol a tervemről, vagy, hogy neki van-e jobb ötlete. Mert, ha van, én szívesen meghallgatom, bár nem lenne ildomos túl sokáig húzni az időt. Két okból sem. Az egyik az, hogy nem lesz örökké kiütve az a nyavalyás bandita. A másik pedig, hogy ki tudja, meddig van még lehetőségünk megmenteni a hölgyet. Gyorsan és biztosra kell mennünk. Egyetlen esélyünk van, és azt jól kell kihasználnunk.
Talán kicsit túl komolyan veszem ezt az ember mentést, de számomra minden élet egyformán fontos. Tehát az is ugyanolyan fontos, hogy megmentsem a hölgyet és az is, hogy teljesítsem a feladatom, hogy leszámoljak a banditákkal. Nincsenek fontos és kevésbé fontos küldetések, csak küldetések és most ennek a hölgynek a megmentése is egy küldetés. Legalábbis nekem az.

Karakterlap

Shiranui Naomi

Kapitány

Shinigami

Kidoushuu

*

A Shiranui-ház 4. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 000 / 45 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:34-es körzet
« Válasz #7 Dátum: 2017. Máj. 04, 00:32:50 »

Csibefutam

Végighordoztam tekintetem az előttem megjelenteken, majd mélyet sóhajtottam. Sokkal szívesebben lettem volna Ainával együtt otthon jelen pillanatban, de végeznem kellett a feladatom. Miért is? Emlékeim kissé a homályba vesztek, ahogy ezen gondolkoztam, azonban ez nem is volt most olyan fontos. Mély levegőt vettem, és elmosolyodtam, bár ezt kevesen szokták kedves mosolynak nevezni, kezem Aina puha tincsein pihent, nehogy elkeveredjen a színes társaság között.
- Üdvözlöm önöket, Shiranui Naomi vagyok, és én leszek a játékmesterük néhány feladat erejéig, kis segítőmmel együtt. ^.^
A város mellett voltunk, így nem nagyon járkált rajtunk kívül erre senki, szerencsére. Plusz épületek se igazán voltak, éppen ezért a rögtönzött pályát is fel tudtam állítani, néhány kidou segítségével. Egyetlen kézmozdulattal jeleztem, hogy kövessenek, és elindultam arra, ahol a feladat várt rájuk. Számomra érthetetlen volt a tojások miértje, de nem is tartozott a feladataim közé, hogy értelmet találjak benne, csak, hogy felügyeljek, és értékeljek. Korábban lányomra bíztam, hogy a csapatokkal ismertesse a szabályokat, biztos voltam benne, hogy remekül adja majd elő, mit is kell tenniük.
- Szehettek játszani? Én imádok! Nagyon izgalmas lesz, higgyétek el. Én fogom elmondani nektek a játékszabályokat! De a megszólításom szigohúan Aina ghófnő! – Elmosolyodtam, ahogy illedelmesen pukedlizett, hiába, igazán jól nevelt kislány volt. ^-^Tehát, látjátok azokat a kockákat? – Mutatott egyenesen a kidouból rajzolt négyzethálóra, mely a kockáknak tűnő dobozokból állt. Nem volt könnyű így alakítani őket, de úgy hiszem, igazán megérte. – Azok olyan ehősek, hogy könnyedén megtahtják az embeht! A kockák alatt színes tojások vannak, amiket össze kell gyűjtenetek. De! Egyedül úgy tudtok hozzájutni a tojásokhoz, ha lélekenehgiát vezettek a dobozok falába, mezítláb. Igen! Nem szabad hámenni a kockákha cipővel. Csak figyeljetek oda ahra, hogy hány tojás van alatta. Jobb, ha megszámoljátok előtte, meht a kockákba annyiféle különböző lélekenehgiát kell belevezetni, ahány tojás van alatta! – Olyan látványosan gondolkodott azon, hogy mit szeretne még mondani a csapatnak, szinte hallottam, ahogy a kis fogaskerekek forognak a fejecskéjében. - Oh, majdnem elfelejtettem! A kikötések, a legfontosabbak! Na szóval… mindannyian öt dobozha állhatok csak há, kivéve egy valaki! Ő héthe is háállhat. Phóbáljátok megszehezni mindegyiket!
Mosolyogva simogattam meg feje tetejét, igazán ügyesen mondta el a feladatot, és nem is felejtett ki semmit! Azt hiszem tovább fogja vinni a Shiranui család női tagjainak eszét és határozottságát, már most látszik, nagy shinigami lesz még belőle.
- Köszönöm, Kicsim! ^-^ – A többiek felé fordultam. – Hallották a feladatot! A kosarat addig nyugodtan bízzák Aina~chanra, majd ő meglátja, megérdemlik-e a jutalmat a teljesítményükért. ^.^

(click to show/hide)

Határidő: 2017.05.06. 23:59
Különleges képességek, reiatsu képességek, kaszt képességek ezen a helyszínen működnek!

Karakterlap

Hoshi Kazumi

Eltávozott karakterek

Retired Idol

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
47 500 / 60 000

Hozzászólások: 257

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 54 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Raion

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
lilás szürkéskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninurta-Ra'im-Zerim

Mottó:
Jöhet rosszabb is, de te csak mosolyogj a Világra!

Post szín:
#6080a0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:34-es körzet
« Válasz #8 Dátum: 2017. Máj. 05, 22:49:59 »
Kisebb tüsszentéssel indította bemutatkozását az új helyszínen. Ha ez nem lett volna elég, megszédült a hirtelen visszatérő érzékelésétől. Saját lélekenergiáján túl a többiekét, sőt a környezet meglehetősen lélekenergiában dús „levegője” is sikeresen nyakába pottyant. Pár pillanatra megingott a kellemetlen váltástól. Kénytelen volt enyhén megkapaszkodni nagyra nőtt fiacskája karjában.
- Minygyeny éjszékelészem visszatéjt. Lyegyély óvatyos, kiszim! – Az előttük álló fekete egyenruhás nőre tekintett, ami jelentősen leszűkítette a lehetőségeket. - Seireitei? – Tátotta el száját. Más magyarázatot nem talált a lélekenergia mennyiségére, milyenségére és a fogadó bizottságukra. Ez, azonban újabb problémát vetett fel. A gyerekek nem valószínű hallottak bármi ilyesmiről, egyáltalán arról, amiről a hölgy beszélt. Sürgősen ki kellett valamit találnia, mielőtt megijednek. A feladat elhangzását követően figyelemfelkeltően csapta össze kezeit. Legalább tízszer fújta ki orrát, érhető legyen, mit akar mondani.
- Shiranui san és Aina grófnő – Biccentett tiszteletteljesen, ám széles mosollyal a tündéri kislány felé - arra célzott: itt mindenkinek szuper képessége lett, amit rögtön be kell vetnünk! – Dörzsölte össze tenyereit, majd koncentrált arra egy kicsike lilás-szürke gömb* jelenjen meg benne. - Azt a hihetetlen szuper erőt kaptuk, hogy a testünkből, ilyen édes energiát tudunk formálni! Ehhez, mindenki csukja be a szemét! Képzeljétek el, minden sötét körülöttetek, aztán hirtelen, sok-sok aprócska energia manócska kezd repkedni körülöttetek és bennetek. Próbáljátok a tenyeretekbe hívni őket, míg ehhez hasonló gombóccá nem állnak össze! Vigyázzatok, mert a manócskák rakoncátlanok és nem akarnak majd szót fogadni! Koncentráljatok erősen és próbáljátok odavonzani és megtartani a tenyeretekbe, akár a mágnes!  –
Mosolyodott el kedvesen, mert fogalma sem volt róla, mennyire érthetik a gyerekek. Ha kérdeztek tőle, igyekezett válaszolni –orrfújás kíséretében, legalább érteni lehessen szavait -. Utána jöhetett a keményebb dió! Észlelte, hogy Yui chan kevésbé lepődött meg, illetve azt is, hogy az átlagosnál magasabb a lélekenergiája.
- Jól sejtem neked nem kell ezt magyarázni, Yui chan?- Mosolyodott el kedvesen. A hitetlenkedő felháborodáson oldalra billentette fejét. - Biztos nem, Yui chan? Nagy szükség lenne a segítségedre! Becs szó nem árulok el semmit! A gyerekek úgy is azt gondolják ez a hely hatása! – Tartotta fel esküje gyanánt kezét a kérésre. - Ketten leszünk! Ők külön fognak gyakorolni! Együtt hét darab kockát fel tudunk törni! Ötöt ketten és még kettőt, te egyedül. – Végig suttogva beszélt, kizárólag ő hallhassa. - Töröttek miatt, ne aggódj! – Tartotta szája elé mutatóujját, bizony neki is akad titka.
A megbeszéltek szerint levette cipőjét és óvatosan felállt a kocka tetejére. Szükséges, segített Yui chan-nak mellé állni. Megvárta, míg a lány elkezd koncentrálni. Csukott szemekkel összpontosított az energiája áramlására. Fülének furcsa mormolást hallott felőle, de mindenkinek meg van a maga sajátossága. Úgy tett, mint, aki nem is hallja. Hüledezés helyett, hozzá igazította saját lélekenergiáját. Sem többet, sem kevesebbet nem használt. Abban a pillanatban pedig, hogy észlelte megszűnik alóluk a talaj, óvatosan megragadta a lányt és matobi*-val enyhén arrébb lépett. Ha szükséges nem törte volna össze a tojásokat azzal, hogy rápottyannak.
Mind az öt kockánál ugyanezt tette, majd a megbeszéltek szerint engedte a maradék kettőt egyedül törje meg. Addig csendesen felvette cipőjét. Odapillantott az ükikéjihez, majd mély levegőt vett és lehelyezte tenyerét a földre. Erősen koncentrált és feloldotta képességét. A helység idejét vette górcső alá. Megpróbálta visszanézni az eseményeket és kitörölni közülük azt a mozdulatsort, amikor a kidou kockák lekerültek. Amennyiben sikerrel járt, kizárólag az ép tojások maradtak a földön.
Szólni akart a gyerekeknek, de hirtelen megszédült. Nem csak a saját, hanem fiacskája ereje is orron vágta. Kétségbe esetten kapta fel fejét. Túl nagy volt az erő különbség a fiataloknak. Próbált neki kiabálni, de addigra már az összes prücsök a földön kötött ki. Sietősen rohant oda hozzájuk, hogy meglesse, minden rendben velük.
- Édesem…- Sóhajtott fel megkönnyebbülten. - Nekik sok! Jóval gyengébbek, mint te! – Simogatta meg a karját, miközben óvatosan átvizsgálta, biztos nem esett baja a nagy próbálkozásban. A kérdésére szeretet teljes mosollyal megrázta a fejét. - Elájultak, de kutya bajuk. – Ölelgette meg nagy fiacskáját. - Óvatosabban, rendben? – Borzolta össze finoman a haját.

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2017. Máj. 05, 22:59:43 írta Hoshi Kazumi »
lOVE yOU mORE ~♫

(click to show/hide)

Karakterlap

Hoshi Ryohei

Testnevelés tanár

Eltávozott karakterek

ügyeletes konzolzsoké

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 500 / 45 000

Hozzászólások: 337

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 53 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Világos sárga (fekete csíkokkal xD)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Demothy Neyen

Post szín:
#FFFB00#F5F5DC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:34-es körzet
« Válasz #9 Dátum: 2017. Máj. 05, 23:22:10 »
Hangtalanul soroltam be Anci és a lányok mellé. Kicsit talán kellemetlen szájízzel vártam, hogy vajon ki lesz a következő házigazdánk. Ahogy átjutottunk, nem értem rá rögtön vele foglalkozni. Ancihoz hajoltam oda, meg tartottam a karom, hogy megbírjon egészen biztosan kapaszkodni bennem. A mondandója után pillantottam csak fel.  Egy ismeretlen nő fogadott minket egy gyerekkel. Csak picit rándult be a szemöldököm, hogy már ilyen apró gyerekeket is belekevertek ebbe a történetbe. Arra már nem is reagáltam, hogy a házigazdánk szemmel láthatóan annyira nem volt lelkes. Nem volt goromba, csak épp megerősítette Junni állítását. Márpedig, ha eddig ketten nem voltak túl lelkesek, akkor a többiek sem valószínű, hogy önszántukból parádéztak. Ezt tudva, hogy Hida lánykája, meg Ryuu is itt dekkoltak, cseppet felbosszantott a helyzet. Meg elgondolkodtatott. Miért írta Hidari azt, hogy minden oké? Holott, ha a családjáról volt szó, legalább akkora paranoid, mint jómagam!  Nem volt rejtett kód az üzenetben, sem semmi hasonló.  Arra kezdtem még jobban figyelni, hogy a pici lány neki kezdett a feladat elmagyarázásának. A vele lévő csuhás alak totál átdobta a stafétát a kis csicseriborsónak. A pöttömke vakerja alatt igyekeztem alfába tuszkolni a vérnyomásom. Az kéne még csak, hogy a sírásó szökevény ránk csűrje a kégli falát, amiért itt pattogok neki! Nem voltak olyan fényes emlékeim a fajtájáról. A feladatra szolidan csuklottam majdnem fel. Sensei említette annak idején, hogy van ilyen, de nem kapkodtuk el a tanulását. Igazából az én időmben már szükség sem volt ilyen féle hókuszpókuszokra.
Nem látszódott a képemen, amikor Anci beközölte a néppel, hogy itt mindenkinek szuperképessége lett. Nem tudhattuk, hogy a lányok mennyit konyítanak ezekhez a dolgokhoz. Inkább figyeltem, hogy mit is magyarázott el nekünk. Umi nagyon tündérien magyarázott. Ennek ellenére, kissé hátrébb álltam, amikor neki is láttak a gyakorlati megvalósításnak. Yui volt az önként jelentkező, aki megpróbálkozott először a feladattal. 
   - Kis gyakorlati bemutató! -tettem Ruka és Nono vállára a kezeim, és jegyeztem meg halkan.  -Egyelőre mi inkább a tojásokat szedegessük össze! -ajánlottam. Yui~chan is egész ügyesen dolgozott össze Umi~val. Haladt a feladat, ám elérkeztünk ahhoz a részhez, amikor többet már nem tudtak ketten felbontani.
   -Most megpróbálkozok valamivel én is, jó? - néztem a lányokra, hogy picit menjenek ők is hátrébb. Genie~nek nem kellett külön szólnom, tette a dolgát, hogy elfedje a fizimiskám, míg anyagtalanítottam a kezem. Ám mielőtt belenyúltam volna a dobozba, rémülten érzékeltem, hogy mind a három lány elvágódott. Pedig hozzájuk sem értem! Kétségbe esve rongyoltam a felénk siető Ancihoz.
   - Eltörtem a társaságot! -mondtam ijedten -Tényleg nem akartam bántani őket!- Annyira nem lettem nyugodt, amikor Anci elmondta, hogy mi is történt. - Bajuk esett?- kérdeztem.  Megkönnyebbülve sóhajtottam fel, amikor kiderült, hogy nem visszafordíthatatlan a baj.
   -Nem nagyon tudom, hogy lehet óvatosabban. -pillantottam a kezeimre -Nem tudtam, hogy ilyen hatással lehet másokra, főleg ha épp nem akarok ártani vele. A csapatból régen senki sem panaszkodott rá, kellemetlen lenne nekik. -Szusszantam egy nagyot, meg csüccsentem le melléjük. Ha Ancinak sikerült a tojás vadászat, akkor mindenképp velük együtt akartam összeszedni őket. -Szerinted nagyon megijedtek miattam?-kérdeztem Ancitól aggódva. -Majd megtanítod az "óvatosabbant" otthon?-kérdeztem.


(click to show/hide)

Karakterlap

Uruwashi Yui

Boszorkány tanonc

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 800 / 15 000

Hozzászólások: 65

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 15 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#7A0099


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:34-es körzet
« Válasz #10 Dátum: 2017. Máj. 05, 23:57:04 »
A következő helyszínre érkezvén, varázslatos környezet tár elém. Az ég tisztán beragyogja, az elhagyatott kisvárost. Mintha az élet visszatért volna egy pillanatra. Érzékeim, mintha önmaguktól meggyógyultak volna, már képes voltam behatárolni, mindenkit a környezetemben. A magnixok akikkel együtt vagyok, jól érzékelem hogy magas lélekenergiával rendelkeznek. Ezek szerint mind végig ők is, ahogyan én is különleges adottságokkal rendelkezhetnek. A kérdés hogy vajon eme adottságukat mire használhatják. Noteszembe felírom, észrevételemet, és majd amint végzek sürgősen értesíteni fogom a boszorkánymestert a fejleményekről. Ha netán a magnixok helytelenül használnák a képességeiket, akkor jobb, ha mi boszorkányok tudjunk róla. Természetesen megtesszük a szükséges lépéseket a veszély elhárítására, ha netán bekövetkezne. Hirtelen aztán a magnixokon kívül, más valakit is érzékelek. A hölgy ruházatából ítélve, rögtön leesik kivel is van dolgom. Hyousuke-samahoz hasonlóan, ő is egy kaszás, és valószínűleg a pöttöm aranyos kislány is szintén. Az új feladathoz új pályával is kiegészül, aminél csak elcsodálkoztam. A boszorkánymesterem szerint nincsen szebb varázslat, mint amit a kaszások használnak, és én most személyesen is láthatom. Nagyon gyönyörű, el kell ismernem!
- Igazán gyönyörű, a helyszín tisztelt Kaszás!
Hajoltam meg mélyen, érzékeltetve feléje mély tiszteletemet, a produkciója iránt. A feladat ismertetése után, amit az aranyos pöttöm kislány magyarázott el nekünk, Kazumi-sama elmondta a tényállást, a többieknek. Számomra nem meglepő hogy képesek lehetünk különleges dolgokra hisz elvégre, én már évek óta sajátítom el eme mesterséget. Hirtelen aztán Kazumi-sama oda jött hozzám és a segítségemet kéri. Meglepődve nézek rá. Ezek szerint ő érzékel engem? Esetleg tudja, mi vagyok? A boszorkány esküm védelmének érdekében jobb, ha elutasítom.
- Hogy én? Sajnálom Kazumi-sama de nem értek ehhez…
Sajnos akárhogy próbáltam kimagyarázni magam Kazumi-sama biztos volt benne nem vagyok kezdő. Végül beadom a derekamat. Nem szívesen teszem, de ha tud titkot tartani, akkor, talán nem lesz baj és tehetek kivételt. De csak most az egyszer.
- Rendben… de csak akkor, ha mi ketten megyünk!
Jelentettem ki Kazumi-samának a kérésemet. Mind ketten levettük a cipőnket, és rá álltunk a kocka tetejére. Mielőtt viszont elkezdem, ténylegesen meg kell erősítenem az esküjét…
- Esküdj meg nekem, hogy amit látsz vagy hallasz, senki fiának nem mondod el! Rendben? Ha még is másképp cselekedsz, súlyos következményei lesznek.
Ezután következhetett a neheze. Körülnézek, a biztonság esetére hátha nem néz engem senki, majd széttárom a karjaimat, és koncentrálni kezdek, majd elkezdem kántálni a varázsigét, hogy felszabadítsam a reiatsumat.
- Laich, emenus, hauis, laufnach, haraich, lechnus dumionis, saicher, rachaist Merlin laufen, wichuinus anamis!
Tenyereimből, lila fénycsóvák jelennek meg, majd koncentrálódnak a mutató és középső ujjaimon. Ezután ellentétes irányba mind két kezemmel félkört alkotok. Amint a kör létrejött a semleges mágia jele megjelenik hirtelen és elmosódva mind két lábamhoz szívódik fel. Amint megtörtént a reiatsu energiáim most már a lábaimba koncentrálódnak. Ezután megkezdődik a tojás vadászat. Nem indul zökkenő mentesen, mert már az elején, majdnem bele esünk a tojásokba, de szerencsére Kazumi-sama kiment a szorult helyzetből. Meg is köszönöm neki, majd folytatva a feladatot, minden tojást, amit csak lehet, összeszedek. Amint végig mentünk mind az öt kockán, még kettőt magamra vállalva feltörök és megszerzem a kellő mennyiségű tojást. Amint végeztem, és visszaértem, hirtelen egy erős energiát érzek, meg aminek hatására, elájulok egy percre. Felkelve, látom, hogy ki is lehetett az illető, aki miatt kifeküdhettem. A drága sensei ezek szerint nem tudja hogyan is eressze ki erejét? Leírom észrevételemet újfent a noteszembe, majd a rövid időt kihasználva kicsit körülnézek, hátha találok rendellenességet, esetleg gyengepontot. Sajnos, mint a többi helyszínen itt se találok semmit…


(click to show/hide)

Karakterlap

Hoshi Sen Nozomi

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 700 / 15 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 14 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bazsarózsa-vörös

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#C91C73 / / #D75175


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:34-es körzet
« Válasz #11 Dátum: 2017. Máj. 06, 17:08:34 »
  Sajnáltam, hogy az új helyszínre nem hozhattuk magunkkal a limuzint. Pedig kényelmes volt, minden akadt benne, ami kellet. Ráadásul sokkal biztonságosabb is lenne.
  Kétkedve figyeltem az újabb játékmestereket. Mivel már nem állt rendelkezésünkre az óvóhelyet nyújtó autó, ezért Umi-jii mögött pislogtam ki az idegenekre.
  A kislány beszédét alig sikerült megértenem, nem csak azért, mert időnként furán ejtette ki a szavakat, hanem maga a feladat sem volt teljesen tiszta számomra. Kérdőjelek hada sorjázott kobakom mögött.
  – Hogy mi? Most mit kell csinálni? Lélekenergia vezetés? Azt hogyan kell csinálni? Umi-jii… – siránkozva szajkózom teljes tanácstalanságomat a dologgal kapcsolatban. Vezetni éppenséggel tudok, de csak áramot! De azzal nem játszadoznék, hiszen eléggé veszélyes. Nem hiába készítette el nekem Hopi a cicás karkötőt!
  Hatalmas szemekkel pislogtam Umi-jiire, figyelmesen hallgattam a magyarázatát és igyekeztem úgy tenni, ahogyan azt mondja. Becsuktam a szemeimet. Nagyon próbáltam azokra a manókra összpontosítani, csak éppenséggel sötét maradt minden és manócskáim nem akadtak, de egyetlen egy sem. Mancsomat tenyérrel felfelé emeltem és próbáltam elképzelni fölé azt a gömböcöt, amit Umi-jii is csinált. Félve nyitottam résnyire a szemeimet.
  Tudtam! Se a színes gömb, se egy manó. Ahogy azok a nagy sötétségben sem bukkantak fel. Nem értettem, hogy mégis mit csinálok rosszul.
  – Nem megy! – jelentettem ki szomorúan, lehajtott fejjel. Sajnáltam, mert Umi-jii mindent nagyon érthetően mondott el. Úgy érzem, hogy meg tudnám csinálni, csak éppenséggel azok a manócskák nem akarnak felbukkanni. – Azt hiszem, hogy az én manóim világgá futottak.
  Meglepetten vizslattam Umi-jiire, amikor Uruwashi-sannal ment diskurálni.
  – De én is segíteni akarok – motyogtam csüggedten. Rosszul éreztem magamat, amiért nem tudtam különösen segíteni Umi-jiinek ebben a feladatban.
  Kérdőn pislogtam fel Ryo-niire, mikor a vállamra helyezte a kezét. Felcsillantak a szemeim, ahogy tudatosult bennem, hogy van mód arra, hogy segíthessek Umi-jiinek. Ha a manócskákkal nem is jutottam dűlőre, nagyon szorgosan fogom gyűjteni a tojásokat! Ahogyan azt Ryo-nii is tanácsolta.
  – Ruka-chan, szerinted is nagyon nehéz itt levegőt venni? – kérdeztem tőle az egyik tojás felszedése közben. Furcsálltam a tűntet, de időnként úgy éreztem, hogy nehéz súly telepszik a vállaimra és alig-alig kapok tőle levegőt. Pedig kint voltunk a szabad ég alatt!
  – Mit szeretnél kipróbálni, Ryo-nii? – értetlenül pislogtam rá, de azért engedelmesen hátráltam pár lépést.
  Kíváncsian lestem, hogy mire készül. Talán megpróbálkozik azzal a gombóccal, amit Umi-jii mutatott? Nagyon koncentráltam, hogy lássam, ő hogyan csinálja. Hátha azzal, hogy alaposan megfigyelem a dolgot, nekem is menni fog.
  A súlyt, melyet eddig hébe-hóba éreztem hirtelen elsöprő erősségű lett. Lábaim megadták magukat a láthatatlan nehezék alatt és hasra estem tőle. Gondolataim összekuszálódtak, számsorozatok hada peregtek le szemeim előtt. Majd egy idegen szoba képe rémlett fel előttem. A félhomályban kábeleket láttam, halkan zúgó gépek hangja és furcsa, motoszkáló zaj jött el felém. Esküdni mertem volna, hogy Tabbyt látom furcsa csonttal az arcán, mégfuribb fegyverrel a kezében. Nem láttam rá rendesen ebből a szögből, így nem voltam biztos ebben. Sűrű pislogásaimmal azonban a kép nem kezdett tisztulni, hanem a valóságba pottyantam vissza tőle.
  – Mi volt ez? – rebegtem el a kérdést még mindig kicsit kómásan. – Éhes vagyok – fűztem hozzá, ha hangoskodó gyomrom jelzése nem lett volna elég egyértelmű.

Karakterlap

Aoyama Ruka

Eltávozott karakterek

Szint: 1

Lélekenergia:

60% Complete
6 000 / 15 000

Hozzászólások: 29

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 10 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#DE3163


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:34-es körzet
« Válasz #12 Dátum: 2017. Máj. 06, 23:59:45 »
– Áh, világos – csapok a tenyerembe Sensei magyarázatára. Washi-chan toldására próbálom nem nagyon látványosan jelezni a véleményemet, de ez olyan szintű crazy stuff, hogy már komolyan ijesztő. Tényleg jobban szeretnék minél távolabb lenni tőle, és lehetőség szerint nem ilyen kis területen belülre zárva lenni, mert az ilyen emberek pszichiátriára valók, nem a normálisak közé.
Az új helyszínen azonnal besorolok Sensei mögé, és onnan kilesve figyelem a környezetet. Valamiért annyira nehéz itt a levegő... a pára tenné? Mondjuk nem tűnik annyira párásnak, de ettől még előfordulhat, hogy amiatt. A megjelenő nő és kislány sem épp bizalomgerjesztő. Ha egy ilyen teljesen illegális elemeket tartalmazó showműsorba bevonja a gyerekét is, egész biztosan nem teljesen normális. Így aztán a feladat magyarázata már majdnem nem is olyan meglepő, de ettől még teljesen értelmetlen.
Elképedve hallgatom Umi-san magyarázatát és nagyokat pislogok a látványra. Ez most... komoly? :O.O: Tutira valami fénytrükk, mert ilyen nincs. Különleges képesség nincs! De azért kíváncsi vagyok, úgyhogy kezeimet magam elé tartva próbálom követni a magyarázatot és elképzelni, amint gyűjtöm azokat a „manócskákat” a környezetemből a kezembe irányítva. Nagyon rákoncentrálok a dologra akkor is, ha teljesen abszurd hülyeségnek tűnik. Amikor kinyitom a szemem, mintha egy pillanatig látni vélnék valami fényt a kezeimben, úgyhogy azonnal vissza is rántom őket magamhoz.
– M-m-mi? – pislogok magam elé rémülten, mert e-e-ez nem történhetne meg. Ilyen nincs. – Ez nagyon ijesztő, jobb is, ha nem megy, Nono-chan T__T – bújok oda mögé, mert nem szeretném ezt a para dolgot csinálni, tényleg olyan, mintha akaratom ellenére valami tiltott szert adtak volna nekem és ez nagyon nem tetszik. Vagy csak alszom, de akkor remélem, Ryuu hamar felébreszt valami hülyeséggel. T____T
Meglepetten nézek Umi-san és az ellenszenves lány után és egyetértőn bólogatok Nono-chan szavaira. Tényleg jó lenne segíteni, de én félek ettől az effekttől, mert nem tudom, hogyan csinálják. Sensei javaslatára megkönnyebbülten sóhajtok, bár azt hiszem, itt még annyira se fogom bírni a rohangálást, mint a tesiórákon, mert nagyon fullasztó a levegő.
– Igen, szerintem is. Biztos nagyon párás a levegő – válaszolok Nono-channak tojásgyűjtögetés közben. De igazam volt, tényleg nagyon fárasztó! Ettől még folytatom, ameddig Sensei nem szól, hogy ő is megpróbálna valamit. Értetlenül pislogok rá, de azért odébb megyek egy kicsit. A következő pillanatban olyan, mintha letaglózna valami, borzasztó nehéz lett levegőt venni hirtelen. @.@
Nem tudom, mikor kerültem a földre, de iszonyúan fáj a fejem, mikor felülök. Kicsit meg is szédülök, biztosan nagyon gyorsan ültem fel, de nem tudtam, hogy fekszem. Vagyis, nem mértem fel, vagy valami olyasmi.
– Van valakinél egy üveg víz? – kérdezem reménykedve, hátha csak az a bajom, hogy szomjas vagyok, és emiatt dőltem ki. Ebben az időben még mindig nagyon nehéz lélegezni, de picit jobb, mint az előbb, csak valószínűleg nem szabadna így túlerőltetnem magam. Elájulni nem buli!

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 198

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 732 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:34-es körzet
« Válasz #13 Dátum: 2017. Máj. 07, 00:13:24 »
Körötök végetért! A hetedik kör >>ITT<< található. Ganbatte! :3

Karakterlap

Fuchida Ayuta

Fuchida család következő feje

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 550 / 30 000

Hozzászólások: 57

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 19 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#d0cec5 || #7295b1


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:34-es körzet
« Válasz #14 Dátum: 2017. Máj. 08, 15:22:41 »
Kaori-t nagyon nem értettem, mert nem kiabáltam, mindössze fentebb emeltem a hangomat és megjegyeztem a véleményemet a kuruzslóról és arról, amit csinál. Kaori még nem tudja, hogy milyen az, amikor kiabálok. De furcsa, hogy visszafelé a nő simán leüvöltheti a fejünket is, de mi nem emelhetjük fel a hangunkat, mert nem férfias. Kíváncsi lennék, hogy Kaori mint írná le a férfias jellemzőt.
Kuse megint csak ugat, de bárki láthatja, hogy neki jár feleslegesen. Ugyan nem értem mire fel. Majd ha kijutunk innen, akkor megmutatom neki hol a helye. Szavait nincs is értelme kommentálni. Épp elég kommentálást, vagy szörnyülködést okoz Makiro fejtörője. Kicsit félreértette a feladatot. Még szerencse, hogy nem olyan durván tette, hogy felrepedjen a fején a bőr, mert akkor még el is kellene látni. Magyarázatából egy kukkot sem értettem, így Kaori írásából próbáltam lelesni, hogy ugyan milyen megoldások születtek az "isteni szikrából". Mintha lenne olyan megoldás is, ami az enyémmel megegyezik, legalábbis csak a lényegét leírva. De más nem igen tett hozzá, szóval azokat adjuk be. Mondjuk Én is ott hagyom az asztalomon a cetlimet, de nagyon meg van a véleményem a dologról. Makiro, aki ebből látszódóan nem százas, és illuminált állapotban van annak a hadoválását lejegyzetelve adjuk be, mint helyes megoldást. Ahogy Kaori leírta úgy jónak tűnik, bár inkább hiszem, hogy ez az ő megoldása volt, de ez alapján elgondolkodok a csapat józan ítélőképességén. Mert csak én éreztem fontosnak megnézni a beadott papírt. Más helyzetben nem biztos, hogy Makiro-ra bármilyen megoldást rábíznék. Legalábbis, amikor nem éppen józan, bár úgy még nem találkoztam vele.
Következő állomásunknál a feladat kiosztó kiléte annyira meglepett, hogy valójában leesett az állam és a többiekre nézve mutattam Naomi Kapitány felé. Nem tudtam hova tenni a dolgot. Mint kiderült valójában a lánya a feladat kiosztó, de mégsem tudom megemészteni ezt a helyzetet. De megrázom a fejem és igyekszem a feladatra koncentrálni.
Egy huszonöt Reiatsu kockából álló sakktábla szerű mezőnk van és öt feloldási lehetőségünk, kivéve egy kiváltságos embert, akinek hét van. Egyedül csak az egy tojásost tudom feloldani, szóval minden más esetben szükségem van a többiek segítségére. 
- Egyenlőre még senki ne oldjon fel egy dobozt se! Nézzünk körbe, hogy milyen feloldani kívánt dobozaink vannak!
Remélhetőleg önkényesen és felelőtlenül nem cselekszik senki, mert azt jól kupán vágom a Zanpakuto-mal úgy, hogy csak csillagokat nézegessen innentől.
- Szerintem próbáljuk meg a legtöbbet érőket feloldani elsőnek, utána meg amit tudunk… Inkább sakkozzuk ki, hogy melyik a legjobb feloldás és tojás érték arány. Vagyis melyik az a legjobb eshetőség, ahol a legtöbb tojást tudjuk megszerezni együtt.
Mivel nincs lap, így maradnak az ujjaim, embertől függetlenül elkezdem akkor összepárosítani őket és közben számolni, hogy mennyi tojást tudunk úgy szerezni. Ahogy számolgatom, úgy rakom össze, hogy nem volt olyan rossz az első gondolatom, de a harmadik verziónál derül ki, hogy van egy jobb megoldás is attól, és nem is kell túlbonyolítani. Nem is számolok tovább. Elmagyarázom a többieknek is, hogy szerintem melyik a gondolataim alapján legjobb eshetőség. Azért nem árt, ha utánam számolnak. Döntést is, hogy kinek, melyik szerep jut.