Szerző Téma: A béke földje  (Megtekintve 312 alkalommal)

Description: Mesélői pályázat

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Carmen Santera

Privaron Espada

*

108-as Privaron Espada

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 225 / 30 000

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Narancs

Egyéb hovatartozás:
Tres Cifras

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Akarat teszi az embert.

Post szín:
#FF3333


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

A béke földje
« Dátum: 2019. Ápr. 07, 12:30:25 »
Résztvevők:
Kuchiki Tomoe
Uzumi Kaori
Shihōin Souji
Kasumiouji Mujika


 Hajnalok hajnalán keltek egy-egy pokollepke hívására, és miután megerősítitek, hogy hallgatjátok a hívást, egy határozott, bár kissé monoton női hang felolvassa nektek a parancsotokat:

 - Jó reggelt kívánok, elnézést kérek, amiért ilyen korán keltettem! A főkapitány elrendelte a részvételét egy kiemelt prioritású bevetésen.
 Soul Society nyugati tizenhatodik körzetében, közel az Agawari kastélyhoz lévő falvakban ismeretlen okból hirtelen drasztikusan megnőtt a lelkek halálozási aránya, több száz lélek halt meg. Tekintettel arra, hogy a korábbi felderítő egységek nyom nélkül eltűntek, a Negyvenhatok Tanácsa elrendelte, hogy egy tapasztaltabb shinigamikból álló egység vizsgálja meg az ügyet.
 Elsődleges feladatuk a lelkek halálozásának ellenőrzése, és ha lehetséges, a kiváltó ok elhárítása, mivel komoly kellemetlenségeket okoz az egyensúlyban. Emellett másodlagos feladatként ki kellene deríteniük azt is, hogy mi történt az eltűnt három járőrosztaggal, és ha lehetséges, gondoskodjanak visszatérésükről és szolgálatba állásukról! Az eltűntek listája a következő:
- az ezt követő felsorolásban szereplő tizenkét shinigami közül mind felismerhettek legalább egyet a saját alárendeltjeitek közül, akik szinte mind a legutóbbi akadémiai osztályban végeztek, az emlék a velük folytatott eligazításról ezért még bizonyára friss. Miután befejezte a felolvasást, a Pokollepke a Fehér Kapuhoz irányít titeket.
 Néhány perccel azután, hogy mindannyian megérkeztek és jó reggelt kívántok egymásnak a hűvössé váló tavaszi reggelen, Jidanbo kinyitja nektek a kaput, rövid időre magára hagyva a nagyjából medence méretű rizses-húsos tálat, ami a kapu mellé van támasztva. Ő, akárcsak Rukongai közelben sürgölődő lakosai, békésnek tűnnek. Azonban ahogy elindultok az úton, és közeledni kezdtek a kijelölt terület felé, a vidék csendesebbé válik.
 Nagyjából egy óra gyaloglás után pillanthatjátok meg a probléma első jeleit: egy dombtetőre felérve tisztán láthatóvá válnak a körzetben végzett pusztítás nyomai, füst száll fel több ponton is a tájon. Az Agawari kastély, ami egy magaslatra, feudális japán stílusban épült erődítmény, sértetlennek tűnik. Az út egyértelműen abba az irányba vezet.
 Azok, akik jobbak a reiatsu érzékelésben (minimum 10 pont), a völgybe leszállva megérezhetnek néhány, shinigamihoz tartozó reiatsut a kastély közelében elterülő piacvároshoz közeledve, a többiek csak akkor érezhetik ezt meg, amikor beérnek a városkapun, ami tárva-nyitva áll.
 Látszólag nincs senki a városka szélén, de a beszélgetés ricsaja egyértelműen a főttéről jön, és ahogy közeledtek, láthatjátok is, hogy több száz, talán több ezer rukongaii lakos áll izgatottan körbe egy emelvényt, látszólag észre sem vesz senki titeket, annyira figyelnek. Az emelvényen hat tépett, fekete egyenruhába öltöztetett alak térdel hátra kötött kézzel, Tomoe a lélekenergia alapján egyértelműen felismeri köztük osztaga tizedik tisztjét. Az emelvény körül elhelyezkedik néhány további, shinigami reiatsut árasztó alak, de az a kettő, akit az emelvény két sarkán láttok, nem hagyományos fekete egyenruhát visel, hanem vörös szamuráj páncélt sisakkal, de nehéz megmondani, hogy pontosan hányan vannak még, a tömeg takarja az emelvény közvetlen környezetét.
 Egy két méternél is magasabb, szintén shinigami reiatsut árasztó alak áll az emelvényen a hat fogoly mögött. Egy, a mellkasa köré font kötést leszámítva félmeztelen, vállán egy kétkezes csatabárdot pihentet, ami valószínűleg zanpakuto lehet. A fejét kámzsa takarja, látszólag teljesen mozdulatlanul áll ott. Egy mély férfi hang beszél valahonnan a tömeghez, de ő nem áll az emelvényen.
 - ... miután bűnükre fény derült, gyalázatos módon Agawari-dono és családja életére törtek, hogy meggyilkolásukkal az új életet csírájában kioltsák, és támogatóink halála után ellopják tőlünk ezt a földet. Gyalázatos kísérletük három testőr halálával végződött, egyikük pedig megnyomorította Agawari-dono lányát. Talán azt gondolták, hogy ezúttal is azt tesznek, amit csak akarnak, a fehér város megvédi őket- ma megmutatjuk nekik, hogy tévednek. Hogy nem vagyunk másodrendűek, és aki az elpusztításunkra tör, a legkeményebb következményekkel kell számoljon.- végszóra a magas, félmeztelen alak odalép a jobb szélső shinigami mögé, akiben Tomoe felismerte osztaga tagját. A napfény egy pillanatra megcsillant a bárd súlyos, éles pengéjén, ahogy felemelte azt, a tömeg némává vált, csak a sorban vergődő, kipeckelt szájú halálistenek nyögése-hiábavaló vergődése csapott zajt.


Határidő: április 20.

Karakterlap

Kuchiki Tomoe

Kapitány

Shinigami

5. Osztag

*

Kuchiki ház XXX. feje

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
21 000 / 30 000

Hozzászólások: 22

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Akvamarin

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"No one saves us but ourselves. No one can and no one may. We ourselves must walk the path..."

Post szín:
DarkTurquoise


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A béke földje
« Válasz #1 Dátum: 2019. Ápr. 10, 21:43:15 »

Hűvös volt, sötét, és nehéz volt eldöntenem, hogy kikeljek-e az ágyból. A kievezésem óta gyorsan teltek a napok, azonban ez is képtelennek tűnt feledtetni a történteket. Bármennyire foglaltam is el magam, fejem felett lebegett minden egyes veszteség, mintha a túlélésből minden öröm elveszett volna. Felültem, de nem mozdultam tovább, tekintetem a haorit kereste, ami élére vasalva lógott, várva, hogy ismét felöltsem. Aztán szemem sarkából észrevettem az apró, fekete lényt…
Miközben a nő mondandóját hallgattam, lassú mozdulatokkal nekiláttam felöltözni, úgy vettem észre, hogy az ügy nemigen tűr halasztást. Meglepett, hogy egy Seireiteihez egészen közel eső körzetben shinigamik tűntek el, ez nem igazán volt jellemző. Az, hogy sok lélek tűnt el, csupán annyiban érdekelt, hogy ezt kell majd jobban felderítenünk, egyébként általánosságnak számítana, ha nem veszélyeztetné az egyensúlyt. Sokkal érdekesebb volt ennél az a tény, hogy bizonyosan tudtam a felsorolt shinigamik közül háromról, hogy frissen végzett az Akadémián.
Végül csupán egyikük került a Gobantaiba, de mindegyikükben volt potenciál. Vajon a maradék kilenccel mi lehet a helyzet? Kicsit zavart, hogy annak ellenére, hogy már három járőr osztag eltűnt, nincs több információ az incidensről, és csak most vélik úgy, hogy tapasztaltabb személyekre van szükség a feladathoz. A Negyvenhatok tanácsa nem mindig kezelte jól a kényes helyzeteket, talán ehhez is ennek volna köze? Nem igazán számított, a magam részéről azt fogom úgyis tenni, amit a legjobbnak gondolok, legyen az bármilyen hatással a terveikre.
Mire a gondolatmenet végére értem, máris indulásra kész voltam, így csak magamhoz vettem zanpakutoumat, és testőri kíséretemmel a kapu felé vettem az irányt. Nyugodtan várakoztam, míg a többi tiszt megérkezett, bár kissé keveseltem a felsorakoztatott shinigamikat, azonban nem szerettem volna már az első pillanatban kritikával élni, elvégre ez nem személyüknek szólt. Üdvözlés képpen meghajoltam mindegyikük felé, de nem szóltam, még mindig azon tanakodtam, hogy vajon ez így megfelelő lesz-e, és ezt jól átgondolták-e a feladatok kiosztásánál.
- Jó reggelt! Remélem mindenki számára világos a feladat, nem szeretnék nagy felhajtást kelteni… - Sóhajtottam, majd a lassan nyíló kapu felé vettem az irányt. - Bármit is mondjon a Tanács, engem sokkal jobban érdekel a tizenkét eltűnt shinigami ügye, tehát azt nem másodlagos problémának tekintem, remélem ez egyiküket sem zavarja.
Nem szándékoztam bemutatkozni, mindenki ismert legalább a rangom alapján, és én is tudtam, ki kicsoda. A Shihouin ház ifjú feje, a Mizushima özvegy, és a Kasumiouji ház feje… szépen összeválogatott csapat, de hogy mit gondoltak, mikor úgy döntöttek, hogy ez lesz a megfelelő összetétel, nem is tudom.
- Mizushima~san, megengedi, hogy feltegyek néhány kérdést a pozíciójához kapcsolódó témakörben? - Léptem a nő mellé, igyekezve sem túl hangos, sem pedig túl halk lenni, nem titkolózni kívántam, csupán érdekelt néhány dolog. - Az eltűntek közül háromról feltűnt, hogy frissen fejezte be az Akadémiát, tudna a másik kilenc tisztről esetleg nyilatkozni? Bizonyára számtalan dolga van most az osztagnál, és nem emlékezhet minden egyes diákra, de reménykedem benne mégis, hogy egy-egy megmaradt az emlékezetében.
A séta alatt egyébként is jobb megbeszélni a dolgokat, mintsem majd valamivel szembesülve az utolsó pillanatban kezdeni el gondolkozni. Szerettem felkészült lenni, és minden csepp információt magamévá tenni, a legjobb, ha minél jobban kiismerjük a környezetünket, az ellenfelünket, és ebből a szempontból mi most nagyon is hátrányban voltunk.
Minden csendes volt, és békés, amit nemigen furcsálltam, lévén a Seireiteihez közel eső körzetekre ez az általában jellemző. Ahogy haladtunk azonban szép lassan megváltozott a táj, mintha valamiféle csata folyt volna, és már csak a küzdelem végére értünk volna ide. Nem tetszett, amit láttam, mert ilyesmiről egyáltalán nem szólt a felkérés, márpedig a Negyvenhatoknak illene tudniuk róla, mi történik Rukongaiban, legalább nagy vonalakban. Mély levegőt vettem, amikor megéreztem a shinigami lélekenergiákat, akkor már sejtettem, hogy semmi sem lesz olyan egyszerű, mint ahogy azt még reggel sejteni véltem.
- Mindenki nagyon figyeljen maga körül, shinigamik jelenlétét érzékelem, talán a korábbi őrjárat tagjai, de az sem elvetendő, hogy talán renegátok. - Jeleztem a vállam fölött visszanézve a többiekre, nem tudtam, ki milyen szinten érzékeli őket, így jobbnak láttam, ha tájékoztatok mindenkit. - Nagyon nem tetszik ez a szituáció… - Motyogtam magam elé, ahogy beléptem a város nyitott kapuján.
Feszültséggel telt meg a levegő, üres épületeket kerülgettünk, ahogy a zaj központja felé haladtunk, és amit ott látni lehetett, kissé meglepett. Sose feltételeztem volna, hogy még vannak olyan bátrak, akik igyekeznek Seireitei, a Gotei Juusantai, vagy akár a Negyvenhatok Tanácsának ellenszegülni. Főként nem úgy, hogy a nagy részük egyszerű lélek, akik valószínűleg attól semmivé válnálak, ha csak komolyabban véve a helyzetet, a teljes erőnket bevetnénk.
Mosolyognom kellett, de nem azért, mert boldog voltam, ez inkább olyasféle mosoly volt, ami jelezte előre a fölényt, épp ezért igyekeztem elrejteni. Felismertem a saját tisztem, azonban ha idegen is lett volna, akkor sem akartam hagyni ezt a színpadias bemutatót. Milyen barbár, mennyire mellőz mindenféle kifinomultságot, és a felgyülemlett csőcseléknek mégis mennyire tetszik… ez tényleg nevetséges. Keresztülsétáltam a tömegen, hagyva, hogy a testőrök törjenek némi utat.
- Bakudou 61: Rikujoukourou - Emeltem kezem a hatalmas alakra, aki a bárdot igyekezett lendíteni, bizonyos voltam benne, hogy a velem jöttek közül lesz olyan, aki szívesebben bocsátkozik harcba, nekem egyelőre ez is megfelelt. - Sajnálom, hogy ki kell ábrándítsak mindenkit, de a „fehér város” nagyon is megvédi őket. - Emeltem fel a hangom, és intettem a mellettem tartózkodóknak, hogy azokat tartsák szemmel, akik felöl shinigami lélekenergiát érzékeltem. - Úgy érzem nem kaptam meghívót erre a kis összejövetelre, de azért bemutatkozom: Kuchiki Tomoe vagyok, a Gobantai kapitánya, a főnemes Kuchiki ház feje, és Seireitei, valamit a Negyvenhatok Tanácsa érdekeit képviselem. Aki rám, vagy a tisztekre emelne kezet, annak ezzel kell számolnia! - Húztam ki magam, és egyenesen az emelvényhez sétáltam, nekem itt nem volt mitől tartanom.
Legalábbis nagyon reméltem, hogy a lelkek, és az éppen kivégzéshez készülők is felfogták, jobb, ha nem húznak velem ujjat. Nem szívesen tettem volna kárt ennyi mindenkiben, de minden valószínűséggel képesek lettünk volna rá, lévén a legtöbben tényleg csak egyszerű közemberek voltak.
- Nos, ki volt olyan ékesszóló az imént? - Lépdeltem felfelé. - Igazán meghatott a beszéde, már majdhogynem igaznak is tűnt, nem de bár? - Mosolyodtam el, negédes hangom nem sok jót sejtetett azoknak, akik ismertek. - Kíváncsi lennék, hogy azzal akarja megmutatni az erejét, hogy fegyvertelen shinigamikat öl? Érdekelne, miért feltételezi, hogy Seireitei el akarja pusztítani… ígérem, hogy legalább olyan kedves, és figyelmes leszek, amilyen ő volt a tisztemmel. - Megálltam az emelvényen, figyelve, hogy köztem és a tömeg között egy testőr legyen, azért nem kívántam idő előtt ismét szembe nézni a halállal. - Az önbíráskodás egy nemesnél egy dolog, de aki a Gotei Juusantai tisztjeire kezet emel, az árulást követ el a Lélekkirállyal szemben, ami halálos bűn. Ne kelljen azonnali hatállyal kiszabnom rátok a büntetést. - Villant meg tekintetem a fent állók felé.
Talán csak az egyik szememmel láttam, ez azonban nem jelentette azt, hogy abban a pillanatban, ahogy megmozdulnának, ne lennék képes reagálni. Bár erre perpillanat nem volt szükségem, nagyon reméltem, hogy felfogták, amiket mondtam. Vagy talán nem volt elég egyszerű a nyelvezete? Lehet legközelebb jobban lebutítom, ha belegondolok, hogy kik közé keveredtem. Szánalmas, már az elhatározásuk is, hogy nem lesznek másodrendűek.


Karakterlap

Shihōin Souji

A Shihōin-ház XXIV. feje

Hadnagy

2. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 975 / 15 000

Hozzászólások: 35

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 10 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
tűz elem alapú

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#816687


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A béke földje
« Válasz #2 Dátum: 2019. Ápr. 11, 20:38:07 »
Az elmúlt időszakban megszaporodtak az adminisztrációs tevékenységei otthon is és a 2. osztag háza táján is ezért nem sokat aludt. Szerette mindig befejezni a munkáját amibe belekezdett nem pedig halogatni. Talán ez volt az oka annak is, hogy bár égtek már a szemei mégis a hadnagyi irodában tartózkodott és könyvelt.
Kancsós mennyiségben helyezkedett el az asztal szélén a kávé amit bőszen szürcsölt minden egyes papírlap után. Még véletlenül sem szeretett volna elaludni munka közben. Testőrei az iroda ajtaján kívül helyezkedtek el bár már biztos volt váltás így Gentarou is hazamehetett már bár ezzel sem igazán foglalkozott jelenleg. A heves munkában egy pokollepke zavarta meg amivel sikerült is meglepni. Szó nélkül nyújtotta ki az ujját, hogy azon foglaljon helyett majd végighallgatta a monoton női hangot, ami a feladatot mondta el.
- Ilyen lelkesen végezném a munkámat már az első nap lecseréltek volna.. - szólalt meg morcosan jelezve ezzel, hogy értette az üzenet lényegét. Órák óta ült a székében így megváltásként érte a talpra állás és nyújtózkodás, de nem repesett az örömtől, hogy a papírmunka félbemaradt. magához vette zanpakutoját és testőrei kíséretében a pillangót követve indult el. (Mindig az éjféli bőrruhát viseli)
Amikor megérkezett egy fehér haoris, hosszú hajú férfi volt ott majd pár perc elteltével még két személy érkezett. Az egyiket ismerte is ugyanis a hatodik osztag hadnagya volt. Komor arccal biccentett mindenkinek köszönésképpen.
- Világos mint a nap. - mondta utonnak a kapitánynak, aki nem mellesleg iszonyatosan ismerős volt számára mintha találkozott volna már vele, de nem jutott eszébe, hogy mégis ki lehetett az, de nem is foglalkozott vele. A küldetést fontosabbnak tartotta így amikor kinyílt a kapu szó nélkül követte a fehér haorit, aki nem sokkal később a fehér hajú nővel elegyedett beszélgetésbe.
Az oda vezető út unalmas volt hiszen körülötte csak a testőrei helyezkedtek el és a társaságban nem is volt olyan jelenleg akivel érdemes lett volna beszélgetésbe elegyedni. A környék amerre haladtak előre semmi érdekeset nem láttak majd egyszer csak mintha egy háborús területre értek volna. Érdeklődve pillantott végig a romokon. Furcsállta, hogy ez nem volt benne a jelentésbe, de ennél többet jelenleg nem is tudott volna tenni. Szem forgatva vette tudomásul az érzékelt shinigami lélekenergiákat ugyanis valószínű volt, hogy ezek nem éppen az erősítésre vártak. Biccentéssel vette tudomásul a kapitány megjegyzését az érzékelt lélekenergiákkal kapcsolatban. Keze kardjának markolatára csúszott, hogy ha lesből támadnának rájuk időben tudjon majd védekezni.
Kezdte nyugtalanítani a helyzet ahogyan haladtak előre a romok között. Senki nem tudott az itt kialakult helyzetről hiszen a felderítőknek nyoma veszett itt. Ekkor viszont még meglepőbb látvány fogadta őket.
Szánalmasnak tartotta a jelenetet. Semmit nem érő, haszontalan lelkek gyűltek össze, hogy végignézzenek egy kivégzést. Nevetni akart a látottak miatt, de a helyzet nem engedte meg így csak enyhén mosolyra görbült szájának széle. Intett testőreinek, hogy kövessék a kapitány és annak testőreit majd Ő is ment utána a tömegbe.
Amint elhagyta a kidou neve a kapitány száját Ő kicsit berogyasztotta térdeit majd elrugaszkodott és a shunpo segítségével szinte a semmiből jelent meg a démonmágia által lefogott hóhér felett. Elvetemült vigyor terült el az arcán, arany színű íriszei fenyegetően villogtak majd még a levegőben feje fölé emelte jobb lábát és az akkusu kikku* technikát alkalmazva lecsapott a védtelen fejére. Remélhetőleg sikerrel járt így nagy volt az esélye annak, hogy a férfi fejét könnyedén törte be mint egy dinnyét.
- Még szép, hogy megvédjük Őket. - állt a tömeggel szembe miközben mellkasán fonta össze karjait. - Azt a beszédes alakot meg el kell szomorítanom. Tényleg nem vagytok másodrendűek… de még harmadrendűek sem. Csak egy rakás jelentéktelen pondrót látok akik azt hiszik, hogy mindezt megúszhatják büntetés nélkül. - mondta lekezelően. Nem érdekelte kinek mi lesz a véleménye.
- Oh és még valami. Jó magam pedig a Shihouin ház feje és a Nibantai hadnagya lennék, Shihouin Souji. - hajolt meg egy kicsit a tömeg előtt majd azt követően szótlanul követte figyelemmel Tomoe beszédét.



(click to show/hide)

Karakterlap

Uzumi Kaori

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 000 / 15 000

Hozzászólások: 49

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
"Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább..."

Post szín:
#4D84C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A béke földje
« Válasz #3 Dátum: 2019. Ápr. 19, 21:32:23 »
Lassan tettem az egyik dossziét a másikra. Kerestem valakit, bár azt magam sem tudtam volna megmondani, hogy kit. Mindössze csak a neve és az osztaga szerepelt előttem egy papíron. Vagy legalábbis a volt osztaga. Most kaptam meg, elvileg eltűnt a támadás alatt. Minden héten megjelent egy-két ilyen cetli az asztalomon. Kicsit olyan volt, mintha még a háború most is szedné áldozatait, mintha még mindig tartott volna. Pedig vége volt, csak az emléke kísértett minket.
Fáradtan sóhajtottam egyet. Korán kezdtem a napomat, ahogy mostanában mindegyiket. Egyszerűbb volt ez így, mint otthon tartózkodni a csendes házban. Meglepett, mikor egy pokollepke szállt le az előttem lévő lámpára. Fel is vontam a szemöldököm. Sürgős esetről lehetett szó, ha kora hajnalban üzennek. Az üzenet hallatán, ha lehetett, még magasabbra szaladt a szemöldököm. A főkapitány? Kiküld engem? Nem mintha büdös lenne a munka, meg a küldetés, de… mit gondol, ha valami bajom esik, ki fogja igazgatni ezt az osztagot, amíg ő a kedvenc elfoglaltságának hódol? A frissen végzett, akadémisták? Te jó Lélekkirálya!
Mindenesetre a parancs az parancs. A küldetés, amit a nő az üzenetben említett amúgy sem volt ismeretlen számomra, ahogy az eltűnt tisztek egy része sem. Volt közte első osztagos és olyanok is, akiket én osztottam be a jelenlegi helyükre. A lepke utasításait követve, a kapuhoz siettem, bár tény, nem erőltettem meg magam. A tempóm kényelmes volt, a kezemben pedig, a korai órára és a hűvösre való tekintettel egy egyszerű barna köpenyt fogtam a kezeim között.
- Jó reggelt - üdvözöltem egy-egy biccentéssel a már megjelent személyeket. Valahol ésszerűnek találtam, hogy az ötödik és a második osztag is képviselteti magát, hiszen, ha nem csalt az emlékezetem, az ő osztagukból is voltak a felsoroltak között. Azt viszont sehol és semmilyen körülmények között nem láttam jó ötletnek, hogy két főnemesi ház fejét együtt küldik ki, több okból sem. Nem egészen voltam abban biztos, hogy ezt a negyvenhatok teljesen átgondolták. Azonban nem tartozott a feladataim közé, hogy kritizáljam a munkájukat, csak el kellett fogadnom azt. Ahogy befutott a csapat negyedik embere, a hatodik osztag hadnagya, a Kasumiouji-ház feje, Kuchiki-taichou tartott egy rövid eligazítást, majd el is indultunk. Magam részéről nem kívántam elvegyülni, vagy szóba elegyedni másokkal. Nem igazán tudtam, hogy milyen közös témánk lehetne. Pont ezért lepett meg, mikor az ötödik osztag kapitánya mellém került. A kérdésre csak bólintottam. Mind a ketten tudtuk, hogy úgy is felfogja tenni azokat a kérdéseket, amiket fel akar.
- Azt kell mondjam, hogy nem emlékszem semmire velük kapcsolatban. Vagyis… - álltam meg egy pillanatra, hogy egy picit alaposabban végig gondoljam az információkat - a pontosabb kifejezés az lenne, hogy semmi kiemelkedőre nem emlékszem. Sem nemesi származás, sem komolyabb sérülés, sem kiemelkedően jelentős képzettség, semmi - ráztam meg a fejem. - Ha mondhatok ilyet, mindannyian egyszerű lelkek, egyszerű háttérrel. A saját tisztemről is csak ennyit tudok mondani. Szorgalmas, de semmi olyan, ami kiemelné őt a shinigami tömegből - összegeztem a lehető legalaposabban azt, amit tudok. Vagyis a semmit :S. Sajnálom, hogy hirtelen csak ennyit tudok mondani. - Öm… kapitány, ha megengedi. Nem életszükséglet, de a Gotei köreiben a leánykori nevemet szoktam használni - tettem még hozzá, mint egy mellékes megjegyzésként. Igazából az is meglepett, hogy tudja ki vagyok, Taichi akkor már nem volt közöttünk, mikor megszületett és ha nem csalnak az emlékeim, akkor még nem volt szerencsénk egymáshoz. Bár ki tudja, lehet egyszerűen csak öregszem
Ahogy egyre közelebb értünk a kijelölt körzethez  a tárj is változásnak indult. Vérengzés és csata nyomait lehetett felfedezni. Ez pedig aggasztó. Mi történhetett erre? A hideg is kirázott, főleg mikor a kapitány felhívta mindenki figyelmét a halálistenekhez tartozó lélekenergiákra. Ez utóbbit szerettem volna a továbbra is elég korai órának betudni, így inkább felvettem a köpenyem. A városba beérve sem változott semmi. Az utcák üresek voltak, azonban tőlünk nem messze hangokat lehetett hallani.  Közelebb érve pedig meghökkentő látvány tárult a szemünk elé. A hallottak is azok voltak, ám… köpni-nyelni nem tudtam a második osztag hadnagyának reakcióján, főleg az után, hogy Kuchiki-dono milyen elegánsan intézte el a helyzetet. Shihoin Yuuken, ha valóban elhalálozott, most egészen biztosan forog a sírjában, hogy egy ilyen forrófejű zöldfülű vezeti a házat, aki láthatóan a felesleges erőszak híve, ami mellőz mindenféle nemesi eleganciát. És megjegyzem, szerintem két lábbal tiporta porba a kapitány szavait, pontosan ugyanazt csinálta a lélekkel, amire alig fél másodperccel korábban felhívta a sokaság figyelmét, hogy mennyire becstelen. Csak reménykedni lehetett, hogy a lelkek kellően egyszerűek ahhoz, hogy ez ne tűnjön fel nekik.
Inkább csak sóhajtottam egyet, majd megmasszíroztam a homlokom. Semmi kedvem nem volt felmenni az emelvényre és tovább hergelni a népet. Fél szemmel ugyan figyeltem a feletteseimet, de inkább hátul maradtam és egy ártalmatlannak tűnő, női lélekhez lépet. A köpeny alatt a jobb kezem a lélekölőmön nyugodott, a biztonság kedvéért, ám ezt ő nem láthatta.
- Elnézést - szólítottam meg, igyekeztem a lehető legnyugodtabban és kedvesebben beszélni, nehogy megijedjen. - Mi történik itt? Kik ezek a lelkek, akik ki akarták végezni a halálisteneket? - tettem fel két egyszerűbb kérdést.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Ápr. 19, 21:34:51 írta Uzumi Kaori »

Karakterlap

Carmen Santera

Privaron Espada

*

108-as Privaron Espada

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 225 / 30 000

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Narancs

Egyéb hovatartozás:
Tres Cifras

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Akarat teszi az embert.

Post szín:
#FF3333


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A béke földje
« Válasz #4 Dátum: 2019. Ápr. 28, 07:32:17 »
Tomoe, Souji:

A bárdot tartó férfi megmerevedik, ahogy a hat fényrúd körbeöleli a testét, és ugyan látszik, hogy szinte azonnal megpróbál kitörni belőle, úgy tűnik, vagy képtelen rá, vagy sokkal több időre lenne szüksége hozzá. Teljesen tehetetlenül áll, ahogy Souji a feje fölé ugrik, és egy határozott rúgást mér a fejére. A rúgás ereje megrepeszti a kidout, a találkozás pedig hátborzongató reccsenéssel jár, ahogy a hatalmas férfi feje természetellenes szögben a vállára borul. Az bárd néhány másodperc múlva kettéválik a kezében, azután átalakul: egy katana és tsuba csúszik az ujjai közül a földre. A férfi teljesen előre bukik, és ugyan halványan még érezhető a lélekenergiája, már csak a kidou tartja állva.
 A shinigamik megjelenésére morajlás, dühödt kiáltások és sikolyok futnak végig a tömegen, ami csak akkor marad abba, amikor beszélni kezdenek. Több tucat ember a tömeg szélén inkább a menekülést választja, eltűnnek a kis utcákban, azonban úgy tűnik, hogy sokkal többen döntöttek a maradás mellett. Néma csend uralkodik a tömegen mindkét férfi szavai közben, bár Souji szabályosan érezheti is, ahogy a tömeg széttépi őt a szemeivel, az oldalán álló vörös páncélos felől pedig tisztán manifesztálódott gyilkolási szándék árad. Komoly fenyegetést mindkét férfi csak a két, még emelvényen álló vörös páncélos felől érezhet, illetve az emelvény körül gyülekező vörös páncélosok felől, akik lassan körbevesznek titeket. Legalább tízet tudtok összeszámolni, a szónokkal együtt.
 A férfi az emelvény előttről néz rátok, nem szól semmit és nem tesz semmit, ahogy feljuttok. A hagyományos, borotvált szamuráj frizurát viselő férfi fehér hajában is szakállában nincs már egy olyan hajszál sem, amit nem deresített be a kor, és az arcán is látszik, hogy nagyon öreg lehet, mégis teljesen egyenes háttal áll. Néhány másodperccel azután, hogy Souji befejezi a beszédet, egy könnyed mozdulattal felugrik, egyenesen Tomoe mellé. Nem nyúl fegyverért, és a közeledésében megállítja egy Kuchiki testőr, aki ura és az öregember közé lépve a férfi torkának szegezi a kardját- őt ez azonban látszólag a legkevésbé sem zavarja. A főnemesre néz, de látszólag a tömeghez intézi a szavait, miközben az oldaláról leveszi és a földre ejti tsubával együtt az oldalán lógó kardot.
 - Nekünk ezek a rangok, ezek a nevek nem mondanak semmit, és amúgy sem szükséges bemutatkozniuk nekünk- a tetteik bemutatják őket. Pontosan olyanok, mint az összes többi: arrogánsak, sebezhetetlennek hiszik magukat, és minden problémájukat erőszakkal oldják meg. Azt hiszik, hogy mindent elérnek, mindent elvehetnek így. De mi nem félünk.- a férfi tesz egy lépést Tomoe felé, mire a testőre még erősebben nyomja a kardot a torkának. Vér serken a kard érintése nyomán, de az öregember tesz még egy lépést Tomoe felé, végig a férfira mosolyogva, közben hátratolva a kardot a testével. A Kuchiki testőr az urára néz, a tekintete egyértelművé teszi, hogy az öregember megölésére kér engedélyt a kapitánytól.


Kaori:


A nő szemmel láthatóan megretten, ahogy megérinted, és gyanakodva, de nem ellenségesen mér végig téged. Szemmel láthatóan az egyenruhád nem túl bizalomgerjesztő számára, de ahogy az arcodra néz, mintha kissé felengedne az óvatosságából. Vet egy pillantást a kardod irányába is, mielőtt megszólal.
 - Ők Agawari-dono testőrei, szinte mind nyugdíjazott shinigamik, ők tartják fenn a rendet ezen a környéken. Tegnap elfogták ezt a hat shinigamit, akik legyilkoltak több száz lelket a környéken, és megpróbálták megölni Agawari-donot. Most szolgáltatnak igazságot.- nehéz megmondani a nő hangsúlyából, hogy mennyire ért egyet azzal, ami történik, de mély tisztelet árad a hangjából, amikor kiejti az Agawari nevet. A tömeg felől már jóval egyértelműbb szitkokat lehet hallani, különösen akkor válik mindenki dühösebbé, amikor Souji kezd beszélni, azután a tömeg elnémul, ahogy mindenki visszafojtott lélegzettel nézi a fent kibontakozó jelenetet.


Határidő: május 13.

Karakterlap

Carmen Santera

Privaron Espada

*

108-as Privaron Espada

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 225 / 30 000

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Narancs

Egyéb hovatartozás:
Tres Cifras

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Akarat teszi az embert.

Post szín:
#FF3333


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A béke földje
« Válasz #5 Dátum: 2019. Máj. 22, 07:13:36 »
A küldetést érdeklődés hiányában lezárom.