Nyilvántartás > Előtörténetek

Takahashi Natsumi

(1/1)

Takahashi Natsumi:
Jelszó: "Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle."

~ Adatlap

Név: Takahashi Natsumi
Nem: nő
Kaszt: shinigami
Szül. ideje: 1862
Kor: 157 év

Emberként: 18 év
Lélekként: 139 év

~ Előtörténet

Takahashi Natsumi nem egy könnyű világba született. Az 1860-as években Japánban számos változás zajlott, többek között az elszigetelődés megszűnése. Nyolc éves korában, azaz 1868-ban a főváros, Edo neve Tokyo-ra cserélődött, ekkor költözött át a császári udvar is oda.
Ám a kis Natsumi ebből, egyedüli lányként a családban szinte semmit sem fogott fel. Akkor vált minden rémálom valósággá, amikor évvel később a szülei eladták őt egy teaháznak, ahol felszolgáló cseléd lett, Kiotóban, a gésa-negyedben. Gésának nem akarták küldeni őt, ahhoz túl büszkék voltak a szülei, és nagyon szerették egyetlen lányukat.
Egyre inkább jelentek meg idegen fehér bőrűek, s ezek következményét az akkor még fiatal Natsumi nehezen értette. Csak sodródott az eseményekkel, s mire valamiről is véleményt alkothatott volna, már más világrend lett.

Egyetlen biztos pont volt az életében, egy gésahölgy, művésznevén Hisako, aki szinte lányaként szerette. Ő azért lett gésa, mert meddő volt, és nem lehetett gyermeke, a családja pedig ezt látta az egyetlen megoldásnak, így ő sose tapasztalta meg a házaséletet. Az anyaság élményét is Natsumin élte ki, annyira fel akarta karolni, hogy miután befutott gésa lett, pártfogásba vette őt is.
Tíz éves korában fogadta őt húgává, tanítványává Hisako, és adta a kislánynak a Natsuhana nevet, azért, hogy teljesen sose feledkezzen meg arról, honnan jött, és merre tart.

- Onee-san! Mondd, milyen egy gésa?
- A gésa művész. A művészetével örömet és boldogságot hoz azoknak, akiket szórakoztat – felelte Hisako, gyöngéden megsimogatva a kíváncsi kislány hollóhaját.
Natsuhana mindenhová követte őt, tőle tanulta meg az öltözködés minden csínját-bínját, az arcfestés titkait. Az életét adta volna Hisakóért, és fordítva.
Az élete nappal tanulásból állt főleg: tánc, ének, zene, illem, stb, nappal pedig a teaházakban tanulmányozta, figyelte Hisako módszereit.
Leírhatatlanul boldog volt, amikor először debütált maikóként, 17 éves korában. Sajnos a sikert nem élvezhette sokáig, ugyanis betegségben elhalálozott, tüdőgyulladásban, ami akkoriban még gyógyíthatatlannak számított.

- Natsu, Natsu, ne hagy itt! – sírt a betegágya fölött Hisako.
- Onee-san, ne sírj! Elkenődik a szép festésed! – vigasztalta Natsuhana. – Én olyan boldog vagyok, még úgyis, hogy vége.
- Hogy mondhatsz ilyet? És az én boldogságommal mi lesz? Nem lesz még egy ilyen jó húgocskám, mint te – ingatta fejét Hisako. Nem akarta elhinni, hogy a sok jónak ilyen hirtelen legyen vége.
Ó, mért őt veri a sors állandóan? Előbb a szülei, aztán az édes kis fogadott húgocskája.
- Én mindig veled leszek, a szívedben. Akit nem felejtenek el, az örökké élhet. – Ezek voltak Natsuhana utolsó szavai, mielőtt a lelke elhagyta volna a testét. Betegágya mellett állt egy fekete ruhába öltözött, kardot viselő egyén.

- Ki maga?
- Én küldelek át a túloldalra. Katsuko vagyok.
- Te lennél a halál?
- Pontosabban halálisten. És nem vagyunk egyedül. Ne félj, jó helyre fogsz kerülni, de muszáj, hogy elküldjelek.
- És mi lesz a nővéremmel? Hogy hagyhatnám itt, amikor úgy sír? – mutatott a holtteste fölött zokogó Hisakóra.
- Megnyugszik majd idővel. Vigyázni fogunk rá – ígérte meg a körülbelül ötvenes évjáratú hölgy.
A lélektemetést egész jól viselte.

Soul Society

A Lelkek Világában újra családba került. A huszonhatodik körzetbe került, eleinte kisé ódzkodtak tőle gésa múltja miatt, ám az, hogy tudott énekelni, és táncolni, és hangszeren játszani, megváltoztatta sorsát. Egy jó nevű étterem tulajdonosa figyelt fel rá, és fogadta magához.
A munkájáért cserébe fizetést kapott, és megtarthatta eredeti nevét is: Takahashi Natsumi. A művésznevét: Natsuhana, soha többé senkinek sem említette, így próbált túllendülni azon, hogy elveztette Hisakót, aki ott maradt az emberi világban.
Natsumit egy maga rangú tiszt fedezte fel, hogy tehetséges shinigami-jelölt válna belőle, é az étterem vezetőjének jelezte, hogy örülne, ha megpróbálná a felvételit.
Natsumi megpróbálta, immár húz évesen, és be is jutott, a magasabb osztályba. Hamar ráérzett ott aztán a démonmágiára és a kardforgatás rejtelmeire. Mottója e téren az volt, hogy a kardforgatás olyan, mint egy tánc, csak itt harcok járják kifinomult hölgyek helyett. Megvan a maga tempója, ritmikája, s ő különösen jó volt a látványos mozdulatok rögtönzésében. Egy ízben úgy tért ki támadás elől, hogy felugrott a pengére, majd onnan szaltóval az ellenfele háta mögé lendült. Persze, ez leginkább erőseb ellenfelekkel szemben vált be, akik karddal elbírhatták az ő laza 54 kilóját.
Volt négy jó barátnője: Misaki, Kiyoko, Norie és Tomomi, velük lézengett többnyire, ők egész jól összeszoktak, és kis privát művészcsoportot hoztak létre. Misaki jól játszott dobon, Kiyoko furulyán, Tomomi jól énekelt, Norie és Natsumi pedig táncoltak.

Natsumi a zanpakutoja szellemével először egy gyakorlóküldetés során találkozott: Tomomi élete volt a tét, és ezt nem hagyhatta. Azért akart shinigami lenni, hogy megvédhesse azokat, akik számára fontosak, s a pillanat, amikor belső világában, egy tükörteremben megpillantotta Kagamit, először elképedt.
- Szép estét! A nevemet akarod?
- Még szép, nem a semmiért dolgoztam ki a lelkem is idáig! – horkant fel Natsumi, s kissé el is szégyellte magát e gésákhoz egyáltalán nem méltó magatartáson. – Bocsánat.
A férfi elnevette magát, és ugyanazt a mozdulatot tette, amit ilyenkor Hisako szokott: megsimogatta a fejét.
Natsumi ekkor sírta el magát először azóta mások előtt, hogy meghalt.
- Jaj, ne sírj! Nem vagy már gyerek, felnőtt nő vagy! – fedte meg finoman a férfi. Hosszú, hófehér haja volt, épp ellentétes az ő hollóhajával, s az arca fehér helyett feketére volt maszkírozva.
- Ki vagy te?
- Már megint ez a kérdés. Hiszen tudod belülről, erre készülsz már négy éve. A nevem…
- Sora no Kagami!

Az Akadémiát sikeresen elvégezte a hat éves képzési idő alatt, kezdésként be is került az ötödik osztagba, ott szolgált egy laza tíz évet, mint 12. tiszt, aztán előléptetéssel áthelyezték a tízedikbe, egészen Aizen lázadásáig szolgált ott Hitsugaya Toushiro kapitánysága alatt, mint 8. tiszt. Aizen után került csak át a hatodik osztagba, ugyanezzel a ranggal, egészen napjainkig itt is van, most épp arra vár, ezúttal hova fogják küldeni. Eddig még minden hellyel elégedett volt, a legjobban a tízedik osztagban szeretett lenni.


~Kinézet

Körülbelül 160 cm magas, hosszú, fekete hajú, ibolyaszín szempárral, ami eredetileg barna volt, ám a Zanpakutoja megjelenése óta ilyen ibolyaszínű, ennyire erősen közel állnak egymáshoz. A súlya 50 és 60 kg között váltakozni, attól függ, mikor hogy jut ételhez, és mennyit mozog. Többnyire a Gotei általános egyenruháját hordja, szolgálaton kívül pedig újabban emberi ruhákban mászkál, annyira megtetszett neki a mostani emberi világbeli divat.
Persze, a tradicionális kimonókat szereti a legjobban, gésa múltjából ezt nem tudta elhagyni.



~Jellem

Általában véve egy csendes, de vidám személyiség, nem egy nagy hangadó típus, de azért ott van a „buliban”, ha teheti. Szereti a szép és aranyos dolgokat, és a rejtélyekért is oda van. Szabadidejében épp ezért szívesen olvas krimiket, de nagyon szereti az életrajzi ihletésű történeteket is.
Kora ellenére viszonylag naiv, talán ez épp annak köszönhető, hogy elkerült az ötödik osztagból, és így az Aizen-mizéria kevésbé rázta meg. A barátaiért tűzbe tenné a kezét, nagyon fontosak számára az emberi kapcsolatai. Fontos motivációs tényező számára a szóbeli megerősítés, szereti, ha dicsérik a munkáját, ez ad neki erőt ahhoz, hogy tovább folytassa.
Nagyon korán kelős típus, már hajnali négy órakor fent lebzsel, és árad belőle a tettvágy. Amivel le lehet kenyerezni, az a zöldalma ízű cukorka, bármennyit képes lenne befalni belőle. Kardja szellemével nagyon erős a kapcsolata, Égtükör az, aki megtestesíti a Hisako iránt érzett testvéri szeretetét, amit magába fojtott önnön halála után.
Égtükör többnyire úgy kezeli őt, mint egy kishúgot, akit terelgetni, vezetni kell, mert bár okos és leleményes, azért néha nem árt emlékeztetni rá, hogy felnőtt. Jellemző rá néha a gyermeteg beszédmodor, ezt főleg személyes társalgákor lehet tapasztalni nála, hivatalos helyzetben a keigo-stílust részesíti előnyben. Kiváló társalgó, ok témáról lehet vele beszélni, tájékozott, a korához képest. Nyitott és érdeklődő, ám néha szüksége van egy kis magányra, egyedül elmélkedésre. A citromhabos sütivel is lehet nála jó pontot szerezni.

~ Zanpakuto/képesség

~ Zanpakuto
Neve: Sora no Kagami /Égtükör
Fajtája: jég
Shikai parancsa: Miete kudasai, Sora no Kagami! /Nézz, Égtükör!
Shikai kinézete: Ebben a formában a katana pengéje szó szerint jéggé válik, a felülete tükröződővé.
Támadások:
Koori no Mon (Jégkapu)

A jégkapuval bizonyos távolságon belül tud tükrözni, majd így utazni. Fontos, hogy a jégkapu reiastu-igényes, ezért egy harc során maximum négyszer használhatja. Az utazás maga egy egyszerű dimenzióugrás, a jégtükrök segítségével.
A tükör egyik oldalán belép, másikon ki. Hátránya, hogy ha rájönnek a trükkjére, akkor akár a másik is követheti.

Tükörbörtön / Keirou
Átlátszó jég, amit ha az illető megérint, megfagyasztja, és nem fog tudni mozdulni. Hátránya a képességnek szintén a reiatsu-igényesség, és a hatótávolság, ugyanis ez a képesség a szervezet víztartalmát használja. Akár egy izzadt kéz érintése is elég.



~ Szeret-nem szeret

+ szép kimonók, krimi regények, tea-délutánok, kutyák, a lélekölője, a gésa-nővére, Hisako, a barátai (Misaki, Kiyoko, Norie, Tomomi), táncolni, shamisenen zenélni, színes legyezők, citromhabos süti, zöldalma ízű cukorka, yakitori, gyoza.
Nem szeret: tengeri herkentyűk, a nagyon meleg, száraz időt, a mazsolát és a szőlőt, a kiabálós, veszekedős embereket, a folyton panaszkodást,  és érdekes, hogy míg a pókokkal elvan, a hangyáktól jobban fél. A hangyákkal ki lehet kergetni a világból, ennek egy hangya-hollowos régi küldetése az oka. 


~ Felszerelés(ek)

A lélekölője, egy sima átlagos katana, egy színes, barackvirágos legyező, egy halványkék vizes kulacs, meg nyuszis bentós doboz, egy plüss nyuszi – igen, még mindig oda van a plüssökért, amióta felfedezte az emberi világ e „találmányát”.

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

Teljes verzió megtekintése