Szerző Téma: Tiszteletbeli vendég  (Megtekintve 180 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Aleda Felisberta

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 10

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
Slateblue, dialógus: DarkGoldenrod


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Tiszteletbeli vendég
« Dátum: 2019. Máj. 21, 22:41:48 »
Elújságoltam a szüleimnek, hogy „A Wywern” névre hallgató szőkeség, kitől oly sokan tartottak, felvett maga mellé. Természetesen édesanyámnak nem volt nagy hír, hisz kevés összebeszéléssel bebiztosította számomra a helyet. Apám azonban meglepetéssel fogadta. Az arca ezt mutatta, majd a homlokát ráncolta, mintha ideges lenne… Mindezek ellenére elmosolyodott. Így ülök most fésülködő asztalom előtt, a szobámban, míg odalenn hangos muzsika szól. Duruzsolások, magas sarkúak ütemes kopogása. Hatalmas zajmasszát alkot ez, rengeteg ember jelenlétében, mivel ma bál tartatott. Eképpen ünnepeljük sikeremet, emellett utolsó napomat a kúriában.
Hamarosan ugyanis a Shinzou-birtokra költözöm. Onnan könnyebben elérhetem az egyetemet, ahova még bőven az interjú előtt jelentkeztem. Ha minden jól alakul, történész lesz belőlem. Már pedig mi rossz érhetne? Hiszen technikailag létezik ez a kettő, én viszont csak hivatkozásoknak tartom őket beszéd közben. Egyébként meg szerintem nem létezik egyik sem: nincs olyan, hogy „jó”, vagy „rossz”.
Édesanyám a kettőnket elválasztó ajtó mögül már kérdezi, végeztem -e. Megigazítom aranyszőke, lágyan göndörített fürtjeimet, és kilépek fehér, testhez álló estélyimmel. Minden szem rám szegeződik, miképp lassan, kecses mozdulatokkal lesétálok a lépcsőn. Fehér szandálom koppanását erősen tompítja a fokokon végigfuttatott vörös szőnyeg. Magabiztosan mosolygok, közben integetek. Figyelmem félig a zongora előtt ülő teremtésre terelődik, elvégre ha minden igaz, nemrég kezdődött el az ő produkciója. Aztán ki tudja! Lehet több zongoristát bérelt ma fel a családom játékra? Nemrég még egy konkrét klasszikus zenekar adott kiskoncertet. Most lágy zongoradarab szól. Nagyon elegáns. Akárcsak az, aki viszi az egészet. Szép csuklómozdulatokat tesz közben, így biztosra veszem, profi abban, amit csinál!
Előresétálva a tömeg ketté válik, én pedig méltó helyet foglalok az emelvényen álló vörös fotelben, melyben a legszebb aranycérnával elkészített minták díszelegnek. Innen jól láthatom az embereket. Újfent sok az ismerős arc, néhány barátnőm megtisztelt a jelenlétével.
- Köszönöm – felelem a nekem szentelt figyelem után –, folytathatják a táncot!
Azzal a résztvevők meghajolnak. Közben a zongoraszó megy tovább. Mint észrevettem, akkor se állt meg, mikor lejöttem. Ezt szerettem. Szórakoztat a klasszikus zene, és örömmel tölt el, mikor nincs csend – legalábbis van, mikor így vagyok. Van mikor úgy, de ha csöndre vágyom, akkor is hasznosan igyekszek tölteni időmet, s olvasok. Kutatok. „Mert vágyom a tudásra, hatalmamban ebben rejlik”.
Talán olyan vagyok ezzel az egész felhajtással, mintha kiskirálynő lennék. Szórakoztató azon tanakodnom, mennyire annak vélhet egy külső szemlélő. Pedig szimplán nemesként élek, bőkezűen költöm vagyonunk jelentős részét könyvekre, ruhákra. Sűrűn adományozunk is otthontalanoknak, beteg gyermekeknek, időseknek egyaránt. Nem panaszkodhatnék. De mégis panaszkodom.
Pontosan azóta, hogy Kane eltűnt, aképp belőlem a kedv a táncra. Figyelmemmel jutalmazom azokat, akik ennek ellenére eljönnek, rám mosolyognak, gratulálnak apró sikereinkhez, sikereimhez. Apró csevejekkel. Többel nem tudom. Hova tűnhettél?, elmélkedem újra. Majd elkapom tekintetem, a földet bámultam. Most a kellemes, lassú tempóra ingázó embereket figyelem. A zongoraszó elhalkul. Én pedig egy órával később, pezsgős pohárral a kezemben odasétálok a zongoristához, hogy szót váltsak vele.


Karakterlap

Uruwashi Yui

Boszorkány tanonc

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 800 / 15 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 15 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#7A0099


  • Profil megtekintése

Elérhető Elérhető

Re:Tiszteletbeli vendég
« Válasz #1 Dátum: 2019. Máj. 22, 22:06:35 »
Minő pompa! Eredeti, meghamisíthatatlan barokk stílusú bál! Egy ilyen helyen bármi megtörténhet. Szerelmek szövődhetnek! Szívek duruzsolhatnak a falakon belül! Tán itt találom meg egy nap amazt a fehér lovagot ki minden nő kívánkozik? Nem tagadom, hogy olykor eljátszottam a gondolattal, de jól tudom viszont, hogy nem akárki lehet a kedvesem. Meg kell felelnie bizonyos feltételeknek, amik nem mindenkinek adathatik meg. Viszont ez a bál nem rólam szól! Más a főszereplő. Én csupán a bál fénypontját nyújtom. Jelenlétem oly elengedhetetlen, mint fénynek a sötétség! Nélkülem valószínűleg a bál nem éppen formázhat oly benyomást, amit eme család kíván. Zenészként feladatom elvarázsolni vendégeimet, megismertetni őket egy olyan világgal, amit csak kevesen ismerhetnek! Én nyújtom nekik a kulcsot a titkok kamrájának bejáratához. Ki lesz oly bátor, aki megragadja az említett tárgyat és belép? Kopogó magassarkúm toppanásaival, a vendégek nagy része nyomban elhalkul. A fénypont most érkezik! Általam képviselem amazt az ajándékot, amivel egy lány szívét kellene megdobogtatnom! Sikerül majd átadnom az üzenetem? A hangok eldöntik majd. Eme estélyre nem holmi lim lomot vettem fel, hanem családom színes jelképével megöntözött estélyivel kápráztatom el közönségemet. Szép hosszú, lila színű egyruhás ünneplővel. Vállaimon nem csüng semmi, csupaszon áll, hogy férfiak legeltethessék szemeiket. Sokan úgy hinnék, melleim tarthatják a ruha többi részét, de a látszat néha csal. Hadd higgyék a fiúk eme botorságot. Amúgy sem az eseteim! Midőn zongorához érek, helyet foglalok. Kezeim megfelelő tartásban helyezkednek el. Mivel német bálhoz érkeztem, illő az ő nyelvükön kommunikálnom. Az első darab, amivel üdvözlöm vendégeimet Chopintól a Mariage D’Amourral kezdem. Lágy hangzású dallam, ami forró szerelemmel van tüzedelve. Kifejezheti számukra a kötődést. Igen! A kötődés! Mai napon ugyan is pont van valaki, aki a kötelek egyik szálát most elvágja ollójával így egyre közelebb kerül a szabadságához. Ezután Joseph Sebastian Bachal folytatom még pedig Air ont the G String című művével! Zárásképpen, ami a búcsúzó és egyben hangulatos szerelmes dalként is fellehet fogni nem más, mint az elkerülhetetlen, megtévesztethetetlen és számomra oly kedves, Ludving van Beethoventől a Für Elise című zongoradarab. Billentyűm nyomogatásával, hangok ezreit szabadítom ki a hangszer börtönéből! Igen! Érezzétek a szabadságot! A vele járó fájdalmat! Egy új esély érzését! A vég keserűségét! A közönség vastapssal ajándékozz meg. Meghajlással viszonzom a kedvességüket. Némelyik nemes úr, kezet fog velem, megdicséri munkámat. Vannak, akik hálásak, hogy szívüket megmasszíroztam aminek következtében görcseik nyomban elmúltak. Vajon a főszereplő megértette mit is üzentem? Nem ismerem ugyan, de egy zenésznek nem is kell ismernie vendégeit. Mi csupán szóvivők vagyunk! Üzeneteket hordozunk és adunk át. Viszont csak a legrátermettebbek képesek megfejteni. Következő utam nem máshova vezet, mint a desszertekhez Színes édességek! Habos furfangosságok! Gyermekded színek! Imádom! Eme szilva lekváros ízesítésű süteménynek nem tudok ellenállni! Engedek szenvedélyemnek! Kényeztetem bendőmet! A sütemény végeztével, megfordulok egy pillanatra és lám kit látnak szemeim, ha nem a főszereplőt személyesen!
- Remélem szívét megdobbantotta a mű mivel kedveskedtem!
Mosollyal az arcomon pukedlizek miközben szemeim olykor némelyik vendégre terelődik. Milyen kár, hogy a fehér lovag nincs ma itt. Úgy néz ki tényleg ma a mellékszerepet kaphattam. Egy nap viszont én is főszereplő lehetek! Kérdés mikor jön el az én időm is egyszer?
- Bizonyára Alida Felisbertához lenne szerencsém? Úgy tudom atyámtól, hogy Ön lenne a főszereplője eme bálnak.
Gyanúm, hogy kivel állhatok szemben mi sem lehetne pontos, minthogy amazt rebesgette családom, hogy a lány egyik legnagyobb jellegzetessége a lila szeme, ami kicsit hasonlít családunk jellegzetességéhez. Ha lila parókát adnék rá talán elhinnék, hogy rokonom lehetne. Az is lehet talán? ennek viszont vajmi kevés esélyét látom. Mivel ahhoz, hogy rokonomként tisztelhessem, boszorkány származása elengedhetetlen feltétel. Belőle inkább a keresztes lovagot vélem felfedezni.
- Miben állhatok segítségére Miss Felisberta?
Kérdésemet feltéve, újabb süteményt rabolok el az asztalról. Ez az én zsákmányom! Mester tolvajhoz méltó gyorsasággal és precizitással tettem bele tányéromban a kívánt szeletet magamhoz.

Karakterlap

Aleda Felisberta

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 10

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
Slateblue, dialógus: DarkGoldenrod


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tiszteletbeli vendég
« Válasz #2 Dátum: 2019. Máj. 31, 14:24:38 »
Kényelmesen végigcsúsztatom ujjaimat a gyönyörű, lakkozott korláton, ahogy egyre lejjebb lépdelek. Aztán kényelmesen hátradőlök fotelemben, és figyelek, mintha a valódi előadás csak most venné kezdetét.
Rögtön felismerem az első számot, Chopintól való. Egy kellemes szerelem hajnalát idézi fel bennem. Eszembe jut Kane. Lehunyom szemeimet, hogy jobban láthassam az arcát. Oh igen, sokszor képzeltem már el A jelenetet! Álmomban – ábrándomban – benn marad pont abban a bálteremben, ahol perpillanat is ülök. Felkér táncolni, én pedig zavaromban csak hebegni tudok. De elfogadom a felém nyújtott kezet. Bevonulunk a tánctérre, ő a derekamra csúsztatja egyik karját, azzal tart. A másikkal vezet, forgat. Úgy siklunk, mintha csak jégen volnánk. Mindenki tapsol, és elégedett mosoly ül ki az arcomra. Ettől a képtől a valóságban úgyszint.
A kisasszony második választása Bach. A fejemet csóválom. Elmémben egy borult eges tisztásra kerülünk, a ruháink leharcoltabbak. Komoly tekintettel néz reám, hasonlóan akkor, mikor… elbúcsúzott. Hullámzó kedélyem támad ettől a zenétől. Nem szeretem annyira, a szemeim is kipattannak. De kontrollt tartok. A harmadig dalig.
Utána legördül szolidan egy könnycsepp. Kettő. Ha tehetném, írnék Kane-nek egy dalt, ám sajnos abban jártas nem vagyok! Hegedűzéshez értek inkább, amennyiben magánjátékról van szó. Gyorsan megtörlöm az arcom, mielőtt befejezné, és amikor a zongoraművész végez, tapsolok én is. Később a tömegbe vegyülve süteményt eszek, pezsgőt iszogatok, azon elmélkedve, miképp közelíthetném meg az ismeretlent. Azon kapom magam, hogy kezdek sokat hezitálni, így kitörve eme ördögi körből, egyszerűen odasétálok hozzá.
- Mindenképpen! - válaszolok mosolyogva, viszonozva illő meghajlását – Igen, Aleda Felisberta vagyok, és noha engem mondanak ünnepeltnek, úgy gondolom, vannak itt jelen nálam nagyobb csillagok is.
A hölgyhöz hasonlóan elrabolok egy csokis-málnás tortaszeletet az asztalról, mivel az édesség kínálat igencsak jóra sikeredett. A legjobb pékeket és cukrászokat kértük fel arra, hogy készítsék el a mai nap ínyencségeit. Természetesen ha valaki arra vágyott, a bálterem másik végében lévő ajtó a konyhába vezetett, ahol jelentős helyet foglal el mindmáig az összetett pultrendszer, az ötcsillagos szállodákat megirigylő svédasztalos fogásaink.
- Nos, először az lenne a kérdésem, kit tisztelhetek az ön személyében? - érdeklődöm.
Mi a bálterem egy szépen berendezett sarkában tartózkodunk épp. Rozoga műanyagasztalok helyett is szépen lakkozott, fából készült példányok ácsingóznak egymás mellett, szépen megterítve. Érdekes mintát alkotnak rajtuk az óriási tányérok, a rájuk halmozott, különféle sós-, és édes péksüteményekkel. Az üdítők sem műanyagüvegekben, vagy dobozokban vannak, hanem előre kihelyezett, automatizált tartályokban, aminek neki kell nyomni az üvegpoharat, és kiadagolják a nyomás hatására az italt. Maximum a szeszesitalok díszelegnek eredeti palackjaikban, katonás sorba rendezve, meg kis dobozban gyermekeknek szánt gyümölcslék, tejek, kakaóválasztékok. Mintha csak szupermarketben járna az ember.

Karakterlap

Uruwashi Yui

Boszorkány tanonc

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 800 / 15 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 15 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#7A0099


  • Profil megtekintése

Elérhető Elérhető

Re:Tiszteletbeli vendég
« Válasz #3 Dátum: 2019. Máj. 31, 15:24:22 »
Végül a történet fő szereplője reflektorfénybe kerül. Megmutatja arcát előttem! Lehetséges, hogy az üzenetem ezek szerint eljutott hozzá? Valószínűleg, hogy igen. Vörös fonalaimat rá engedve végül hozzám vezették és most szemtől szemben fogunk egymással csevejt folytatni. Kérdés már csupán az mi lesz a tárgy? Rajongás? Esetleg talán mélyebb gondolatok? Meddig fog engem vajon lekötni az előttem lévő leány? Hamarosan kiderül. Mindenesetre fenntartom a lehetőséget, hogy ha nagyon fog engem untatni és úgy veszem ki szavaiból, hogy nem éppen egy húron pendülünk akkor sajnos mélyen nagy sajnálattal kell közölnöm, de szívünk nem egy felé dobog! Persze nem vagyok szerelmes. Többféle módon lehet jellemezni egy szívet. A szív jelentheti a forró érzelmeket, magát az erotikát is! Jelentheti viszont a szimpátiát. Nem akarom viszont tovább magyarázni, hiszen aki eme sorokat olvassa csak meg fogja érteni mire gondolok. Feltéve, ha felkészült rá az elméje, hogy aztán beleássa magát még mélyebbre egy olyan világ felé, amit valószínűleg nem fog elsőre megérteni. Velem akarsz tartani egy kalandra? Akkor tarts velem! Fogd meg kezemet és enged, hogy végig vezesselek az erdő legsötétebb és érdekesebb helyszínére! A lány szava nyomban érthetővé válik számomra. Csillagként tekintene rám? Fénylő csillagra, akikre felnézhetnek? Szerénység. Ez azért szimpatikus. Bár lehetne egy kicsit, hogy is mondjam, szeszélyesebb!
- Nem kell szerénykednie Ms Felisberta, hiszen maga az ünnepelt. Én csupán egy díszkíséret vagyok, mondhatni díszítő elem eme bálnak. Az a dolgom, hogy hangokat közvetítsek a ma… emberek felé.
Majdnem elszóltam magam. Nem kéne ennyire elengednem fantáziámat! A végén oly titkokat locsoghatnék ki, ami nem igazán érthetne. Ráadásul nem adhatom oda neki a kulcsot a titkok kamrájához, hogy bekukkantson! Ez a titok velem fog eltemetődni a sírba. Lélekenergiája nyomban megcsapja érzékeimet. Hát nem egy Keresztes Lovaghoz van szerencsém? Mintha édesapám említette volna már. Vajon mitől olyan különlegesek? Egyáltalán ő is észreveszi a turpisságot rám nézve? Úgy tudom jól érzékelik a körülöttük lévő világot. Biztos furcsállná amazt a paradoxont, amit én képviselek személyemmel. Népem egyik legnagyobb jellegzetessége, amit más magnixok Ying Yangnak hívnak, nálunk szó szerint értetendő. Sötétség és fény keveredése, amiből megszületik a semlegesség. Egy csipetnyi ebből és egy csípettnyi abból. Kérdését meghallva, igyekszem az ínycsiklandozó falatot lenyelni, hogy aztán válaszra méltathassam.
- Uruwashi Yuinak hívnak szolgálatára! Amint azt láthatta, leginkább zenészként vagyok ismertebb. Természetesen a komoly zenék körében. Mily szomorú sokszor, hogy a mostani világ annyira szürkeségbe omlott, hogy szinte el is felejtették, hogyan kell egy ecsetet használni, hogy aztán egy palettából színt kinyerve a szürke vászonra megszínesítsék. Ó, bocsánat Ms Felisberta. Kicsikét elkalandoztam!
Talán a sütemény teszi? Lehetséges. Ha édességet eszem előfordulhat, hogy kissé beszédesebbé válok. Más kérdés, hogy a kódolt üzenetem eljut-e hozzá vagy csupán füstfelhő formájában hamar elszáll a bál területéről, fel az egekbe, hogy aztán soha ne lelhessék meg a titkot, amit a felhő fog őrizni oly sokáig!
- Szóval, ha nem vagyok indiszkrét feltenném kérdéseimet. Eme bál arról szól, hogy Ön kiröppen a házból. Viszont lehet tudni az okát? Talán megtalálta a fehér lovagját, amiről oly sok lány álmodozik? Esetleg másról van szó? Nem muszáj válaszolnia. Hiszen mindenkinek joga van nemmel és igennel felelnie. Joga van egy kérdésre választ adnia vagy megtagadnia. Elvégre a szabad akarat nagyon fontos. Ki viszont korlátozza, akkor jól tudjuk, hogy amaz a diktátor, akinek vesznie kell!
Befejezve mondandómat, magamat kényeztetem tovább sütemény formájában. Minden nő álma valahol az édesség! A gyöngédség, a forró melegség! Milyen lehet egy ilyen élet? Mi lehet az, ami egy nőt mindenáron kielégít? Örök kérdés amire nem nagyon lelhetünk válaszra. Csak akkor, ha mi magunk fedezzük fel gyönyöreit. Viszont a tiltott gyümölcsből enni kockázatos, de ki nem akar kockázatot vállalni? Elvégre az életben kell egy kis izgalom!

Karakterlap

Aleda Felisberta

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 10

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
Slateblue, dialógus: DarkGoldenrod


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tiszteletbeli vendég
« Válasz #4 Dátum: 2019. Jún. 21, 19:45:48 »
A szerénység nem csak egy jellemvonás: követelmény. Több, mint a vak remény, a gyermeteg naivitás, vagy az ösztön. Számomra alap megadónak lenni, éretten tiszteletet adni, hogy tiszteletet kaphassak. Nulla elvárással. Sose várom vissza azt, amit adok. Szeretek adakozni. Szeretek mulatni, és mosolyogni. Eképp teszek most is, szerénységemet illető megjegyzésére. Majd feltűnésmentesen igyekszek kicsit belemerülni a mellettem álló energiáiba. Különösnek érződik, leveszem a lapot, hogy több hétköznapi embertől. Tudomásul veszem a köztünk felbukkanó különbséget, s nyugodt szívvel engedem tovább.
Tetszik a kisugárzása.
- Oh igen, a ma emberei! Eltélyedettek! - a fejemet csóválom. A kisasszony nagyon filozofikus alkatnak tűnik, így hagyom magam sodródni ezen a hullámon:
- Annyira… odáig vannak a csodaműszereikért. Ne értsen félre, nem vetem meg a modern technológiát; de több telefont fog az ember, mint ecsetet, hangszert, netán egy jó könyvet – sóhajtok fel. Aztán zavarba jövök, és elpirulok.
Meg kellett volna várnom a válaszát. De udvariatlanul viselkedem!
Bocsánatkérőn meghajolok felé, amit nem biztos, hogy ért.
- Elnézését kérem Uruwashi kisasszony! Kissé nekem is elterelődött a figyelmem. Szóval ön komolyzenében jártas, ugyanakkor a művészet más ágában is benne van, jól vélem? A filozófiát mennyire részesíti előnyben? - kérdezem érdeklődve – Hmm. Ha az élet a vászon, az a többségnél sajnos sok esetben szürke marad.
Felveszem a fonalat, miközben megfogok egy kókuszgolyót, és eltüntetem.
- A maguk életében nekik kell lennie a festőknek. Mi pedig lehetünk a csillagok azzal a tehetséggel, mely megadatott számunkra! Önnél tehát a zongorával kialakított kapcsolat. Nekem talán – gondolkodom el egy pillanatra –, hogy nagyon sok könyvet olvastam, ennél fogva sok legendát ismerek. Érdekes történetekkel, teorizálással igyekszem színesíteni a maiak gondolkodásmódját.
Észreveszem ám, hogy a hangszerével mély lelki kontaktusa van. Minden billentyű beszélt, minden hang súlyt kapott, legalább annyira, mint a kimondatlan szavak.
Kimondatlan szavak...
Nem túlzás, újra eszembe jut Kane. Már bánom, hogy nem mondtam el neki hamarabb mindazt, amit gondoltam. Még jó, a kisasszony is beszédes alkat, így kérdéseimért, gondolataimért cserébe felteszi a sajátjait. Elmosolyodom.
- A szabad akarat a lélek legerősebb dolga. Elhallgattathatnak valakit, de sohase vehetik el az akaraterejét, vagy a tudását – fejtem ki ezzel kapcsolatos gondolataimat, majd töltök magamnak kis bögre teát  - Az ok, amiért elmegyek, igazából nem titok. Őszintén örülnék annak, ha a fehér lovag jött volna el fehér lovon!
Felkuncogok, pajkosan kacsintva a hölgyeményre.
- Sajnos a helyzet más. Szereztem munkát, ami miatt vélhetőleg sokat fogok utazniÉs remélhetőleg ezzel megtalálom Kane-t.
- Egyébként ismerős a vezetékneve. Megkérdezhetem esetleg, hogy nem -e az ön szülei azok a híres orvosok, akik erre a rezidenciára jöttek ki néhány héttel ezelőtt?
Most jut eszembe, hogy az egyik felmenőmnek előjött a szívbetegsége korábban, de jöttek hozzá a kisasszonyhoz hasonlóan lila hajú, illetve szemű egyének segíteni. Aztán könnyen keverhetem őket, vagy lehet rossz a feltételezésem. De mindenképp megéri megkérdezni számomra ezt.

Karakterlap

Uruwashi Yui

Boszorkány tanonc

Ember

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
6 800 / 15 000

Hozzászólások: 68

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 15 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#7A0099


  • Profil megtekintése

Elérhető Elérhető

Re:Tiszteletbeli vendég
« Válasz #5 Dátum: 2019. Jún. 27, 17:01:22 »
Csak nem egy lelki társra leltem? Magányom talán most fog megszűnni végleg? Mily nosztalgikus és frissítő számomra egy olyan beszélgetés, ahol nem a pénz, se nem pedig holmi politika van előtérben, hanem a színtiszta elme! Most eme elmének bugyraiban tévelyedve keressük az utat a megfelelő irány felé! Megannyi lehetőség rejlik a zsákutcához, de vajon hol található a megfelelő út a kijárat felé? Nevezhetjük labirintusnak is a helyzetet. Két eltévelyedett személy, kik leginkább sodorni tudnak az árral, hála a társadalom hibájának által, ketten összefogva kell kilubickolnunk, megtalálva a kivezető utat ama labirintusból, amit nekünk állítottak. Viszont csak is bizalommal és közös munkával érhetjük el emezt a célt. Tán az előttem lévő személy megfelel a paramétereknek? Lekéne tesztelni egy kicsikét. Nem fogom olyan könnyen a szívemet csak oda adni, holmi idegennek! Nem! Azért meg kell küzdeni! A zárat fel kell tudni törni! A megfelelő eszköz nélkül csupán dörömbölni lehet az ajtómon, de hogy be nem fogom engedni hajlékomba, az is biztos!
- Sajnos igen. Az „emberek” túlságosan rabjai lettek kreálmányaiknak! Börtönben élnek! Nem találják meg a kulcsot a zárhoz pedig pont, hogy egy szobában osztozkodnak! Még sem lelik meg amazt a csillogó tárgyat, ami a szabadulásuknak a kulcsa lehet. Szomorú tény!
Nem is lehetne jobban kifejteni a mostani helyzetet amilyennek a magnixok formálták világukat. Saját találmányuk tartja fogva őket. Kik az evolúció csúcsában helyezték el magukat, élettelen tárgyak parancsolnak elméjüknek. Mily morbid és bizarr jelenség. Meddig mehetnének még el majd? Mikor válik egy társadalom véglegesen rabszolgává? Hol kezdődik a szabadság? Talán már rég elvesztették szabadságukat amint az első gépet megépítették? Kalapácsuk ütéseinek hangjai volt szabadságuk utolsó koppanásai? Gondolatom félbeszakad miután beszélgető partnerem hozzám intézi kérdéseit. Személyem mélyebb rétegeit akarja kikutatni rendíthetetlen bátorsággal! Felveszi a tempót mit neki kezdtem diktálni. A karmester instrukciói tehát eljutottak végleg hozzá és követi! Itt az ideje akkor hát megkezdeni a mostani kompozíció első felvonását!
- Festővé válni nem lenne nehéz. Meg kell ragadni a palettát és az ecsetet! Külsőleg már is festőkké váltunk azonnal. Viszont a valódi nehézség akkor jön, mikor el kell döntenünk, mit akarunk felvésni a vászonra? Mit akarunk átalakítani? Esetleg a hibáinkat hogyan tudnánk elrejteni? Legtöbben meg sem próbálják inkább. Kik még is megteszik, hibáikat eltüntetik! A legszebb kép viszont véleményem szerint amaz, amiben látható hibák fedezhetőek fel! A legőszintébb képek ekkor születnek!
Ezután a kis tányért az asztalhoz rakom, majd karba teszem kezeimet és mosollyal az arcomon kihúzom magamat. Egy kicsit azért hajamat megigazítom a hatás kedvéért. Elvégre meg kell adni a hangulatot, hogy még érdekesebbé és izgalmasabbá váljék a mai beszélgetés! A következő tempó emelésemet, követni fogja-e bátor jelentkezőm?
- Személyiségem része lehet talán, hogy olykor úgy beszélek, amit mások nem igazán értenének meg. Egyesek szerint túlságosan sznobnak tűnők, mások szemében beképzeltnek, esetleg még flúgosnak is. A válaszom a következő: Egyiket sem. Személyiségem részét és védjegyét képezik.
Nem említhetem viszont meg amazt, hogy más területben is jártas vagyok. Elvégre népem titkait senki nem hallhatja, se nem láthatják meg. Ha még is megtörténne, sajnos elveszítenék talán egy lelki társat. Hiszen a tudatlanság olykor áldás lehet a számukra. Merlin gyermekeinek meg kell őrizniük életüket. Valahol mi is egy börtönben élünk, ha most így belegondolok. Minket viszont nem a gépek tartanak fogva, hanem mi magunk vagyunk egyben lakói és őrzői saját börtönünknek. Tragikus! Véleményét beszélgető partneremnek, bólintással jelzem. Nincs is miről tovább beszélnünk! Teljes mértékben kifejtette álláspontomat a témával kapcsolatban. Itt az ideje jóval izgalmasabb témához érnünk!
- Milyen tragikus! Pedig, ha a fehér lovagja eljöhetett volna! Viszont, ha jól értem a kiszemeltje már megvan, kérdés viszont, hogy mikor érkezik? Tudna róla esetleg mesélni? Persze ha túl indiszkrét a kérdés, terelhetjük máshova a beszélgetést! Hiszen egy nő életében nem mindennap adatik meg a lehetőség, hogy a fehér lovagját megpillanthatja és áhítozhasson rajta!
Gondoltam, hogy majd vezetéknevem ismerős lesz a számára. Családom igencsak hírhedt! Nem, mint nemesi család, bár rangunk sem utolsó dolognak számít, sokkal inkább presztízsünk miértje, ami igazán hírhedté tette közösségünket. Orvosok kik a legegyszerűbb és legbonyolultabb betegségekre találtak választ! Olyan hősök kik nem kardot ragadnak meg az ellenség elpusztítására, hanem eszüket és tudásukat vetik be, hogy aztán a legapróbb és legveszélyesebb fenevadak ellen felvegyék a kesztyűt, miközben körkörös utat járnak be a halál világából egészen az élők világába! Egy soha véget nem érő harc a túlélésért. Eme munkát édesanyám és édesapám végzi odaadó szakértelemmel!
- Pontosan. Uruwashi Anje és Uruwashi Moriyoshi harmadik szülött leányuk lennék. Bizonyára az apja szív panaszai miatt jöhettek ki önökhöz?
Mintha nekem rémlene, hogy egy keresztes lovag családban a férfitagnak szívpanaszai lennének. Legalább is, amit a családi asztalnál kitudtam fülelni. Lehetséges, hogy félre halhattam volna, de ha még is így lenne, legalább most már rájöhettem eme rejtélyre is, ami eddig véget nem érő rébuszként tevékenykedett agytekervényeimen.
- Szabad tudni pontosan milyen munkát is sikerült szereznie?
Kíváncsi vagyok vajon egy keresztes lovag ki nemesi családból származik, miféle munkát is vállal mindennapjaiban? El se tudom képzelni! Jó magam ugyan nem dolgozom, de titokban leckéket veszek boszorkány mesterünktől, Uruwashi Makotótol, hogy méltó boszorkányként tudjam közösségünket segíteni. Miféle titkok őrzője lehet viszont beszélgető partnerem?

Karakterlap

Aleda Felisberta

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 10

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
Slateblue, dialógus: DarkGoldenrod


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Tiszteletbeli vendég
« Válasz #6 Dátum: 2019. Júl. 17, 20:47:45 »
Elkomorulva bólintok.
- „S te rabja vagyon annak, hogy vagy: az exiztencia abszolút igazsága által, hogy sose szűnsz meg létezni, mindig tapasztalni fogsz sok mindent; szomorúságot és haragot, boldogságot és könnyedséget. Efelől semmi, senki nem oldozhat fel. Az sem, ha valamibe menekülsz, futó gazellaként kiutat keresvén a magas fűrengetegben. Az oroszlán beléd fogja mélyíteni fogait. Nyomot hagyni, megváltoztatni, s talán úgy érzed, lelkileg megölt. Több síkon létező, lineárisan a valóságunkba torkolló csoda ez. Te pedig egy birka, ha azt hiszed, minden „vadállat” csak ölésre képes. S hátrahagyni téged üresen”, írja kedvenc filozófusom abban a könyvében, mely a filozófiát hivatott kibontakoztatni, s könnyed formába önteni a hétköznapi elmék számára – mondom a lánynak, mielőtt félreértés rabjául esne, hogy én miképp tudok ennyire bonyolult fogalmazásmóddal élni. Az elismerés mást illet.
- Azt hinném, mi parancsolunk eszközeinknek, nem fordítva. Vagy talán a szokások azok, melyeknek igazán rabjai vagyunk? - kérdezem, miközben mentateára vadászok.
Csak most látom! Milyen rég ittam!
- Nem is értem, valaki miért akar olyan foltot elfedni, ami odakerült arra a gyönyörű szép vászonra… Én nem hiszek a véletlenekben.
A fejemet csóválom. Túl sok m inden történik ahhoz az univerzumban, hogy csakúgy erre ráhúzzuk ezt az üres sablont. Különben is osztom a kisasszony véleményét ebben, mindenki a hibáival együtt teljes. A hibáinkkal együtt vagyunk emberek, még ha a megkülönböztetés érdekében rengeteg különálló „faj” jött létre.
- „Sznob”, „flúgos”. Vajmi alacsony szavak ennek a tudatállapotnak és életfelfogásnak a kifejezésére! - húzom el a szám – Sokkal inkább kifinomultság. Egy fajta mélyebb bölcsesség.
Mindössze ennyi a véleményem a közös személyiségjegyről. Természetesen örülök annak, hogy van ilyen: ezért vettem fel a fonalat, követtem, majd raktam hozzá a magam szálából. Had sodorjuk ketten az életet még színesebbé ezen a találkozó-csomóponton keresztül!
- Ő egy valódi harcos. Mondhatni szó szerinti fehér lovag! - ujjaimat összekulcsolom magam előtt, ahogy csodálni kezdem személyét. Újra – Bámulatos manővereket ismer, sose rettenne meg az ismeretlentől! Rendkívül illedelmes. De… Pár éve elbúcsúzott tőlem. Semmi jel sem érkezett felőle. Csak remélni tudom, hogy nem esett baja!
Talán már nem is él. Ám ez a legutolsó, amire gondolni akarok.
Hiányzik! Annyira hiányzik! Viszont fene tudja, hol lehet, mit csinálhat.
Talán örökre meglépett.
Talán mással van együtt? Gyereket is vállalhatott!
Talán csak keres, és nem tudja, hogy találjon vissza hozzám…
Talán elfelejtette, hogy létezem.
Vagy tudomására jutott, kihez álltam dolgozni?

Elkomorodom, elrévedek, majd egy perc után ábrándulok ki ismételten… mélyre rejtett érzéseimből.
- Szívpanasz? Oh igen, az apámnak veleszületett problémája. Valószínűleg tőle örököltem. De nem szeretnék ebben magamról beszélni, hanem inkább megköszönni, mit a családja érte, értünk tett!
Illedelmes meghajlással hálálom meg felmenőinek értünk véghez vitt cselekedeit, a rengeteg, gyors kiérkezéssel, gyógyszerrel, melyek nekem is segítenek a mindennapokban talpon maradni. Sok energiát használ el a testem, imádok pörögni, viszont a kapszulák nélkül nehezen bírnám. Még úgy is, tudom a határaimat. Tudom, hol kell megállnom.
- Hmmm… Titkárnő, és kisegítő asszisztens. Ha a főnököm szomjas, én csinálok neki kávét vagy teát, ha jól értettem, én készítem elő az ülőhelyét az irodában. Szóval ebben a kisegítésben úgy gondolom a takarítás is benne van – magyaráztam el saját elgondolásomat. Végül is, padkát hurcolni Nemkövetsz Kinyiffanszki után… önmagában kisegítő munka. Takarítás alatt pedig sok mindent érthetünk. Elisát ismerve vért, többek között. Ezzel azonban nyilván nem fogom újdonsült beszélgetőpartnerem traktálni! Jobb, ha van, ami a Titkok kamrájában marad.