Szerző Téma: Ghanz Baradhuun  (Megtekintve 60 alkalommal)

Description: Zel has returned!

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Ghanz Baradhuun

Privaron Espada

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
19 000 / 30 000

Hozzászólások: 8

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Ghanz Baradhuun
« Dátum: 2020. Márc. 09, 23:59:38 »
"Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle."
Név: Ghanz Baradhuun
Emlékei elvesztése után kapott név: Zel Syneza Ka'abel
Nem: Férfi
Életkor: nem tudni, kinézetre korai 30-as éveiben
Reiatsu szín: Arany
Faj: Arrancar
Eredeti Rang: Espada (Prime)
Aizen által kapott Rang: 3. Espada
Jelenlegi Rang: Privaron Espada
Régi Szervezetek:
- Des Mos Airon uralkodója - egy másik létsík, amiről a 10 fő elementál vagy másnéven az
Ascendente származik.
- Hueco Mundo uralkodója - Espada
- Aizenhez tartozó Arrancarok - Tres Espada
- Soul Society - Privaron Espada, egyben a 12. osztag tisztje.
Jelenlegi Hovatartozás: Senkihez.


Megjelenés
Magasság: 255 cm
Maszk: Állkapcsa mentén szimmetrikusan helyezkedik el 2-2 hosszúkás méretes agyarszerű szemfog.
Testi leírás: Bőrszíne enyhén barnás, kávés színű. Testét több helyen is fekete tetoválás fedi: mindkét alkarja, lábszára, arcélei alatt, egészen a kulcscsontig, hátán pedig a foltok egy mérleg stilizált formáját alkotják. Hollow lyuk a gyomra helyén található. Irreális magassága mellett különösen szálkás izomzattal rendelkezik. Ezüstkék haját lazán összetűzött kontyba, jobb oldalt leengedve hordja. Írisze aranysárgán izzik, pupillája pedig hasított alakú, mint a mérges kígyóknak. Szemfehérjéje teljesen fekete. Szempillái megegyező színűek hajáéval, dúsak és nőiesen hosszúak.  Kezén és lábán a körmei feketék, sokkal inkább karom szerűek, amelyek egybeolvadnak tetoválásaival. Hosszú, villás nyelvét gyakran öltögeti.
Öltözet
Haja egy sötét szalaggal van megkötve, kontyába vastag, fekete díszes tűt szúrt, melyről vékonyszálú láncon függ egy kékes drágakő. Fülében egy fültágító szerű vastag és nagy átmérőjű aranykarika lóg. Kimono szerű, fehér felsője hátrészén, valamint a szegélyein a varrások fekete vastag madzaggal vannak varrva. Gallérját csontszínű, hosszú szőrmével díszítették. A ruha ujja frontálisan nézve a hajlatnál véget ér, ám a könyökrészénél annyira túllóg, hogy csaknem a lábszáráig lelóg. Derekán vastag, aranyszínű kötelet csavart, elöl megkötve. Bő haorija végig fehér és mezitláb jár. Zanpakutot nem hord.

Jellem
Eredetileg egy széthasadt elme, akiben több száz személyiség testesült meg és a Soul Society, illetve az új Hueco Mundo területén csak ezeket a variáns megtestesüléseivel találkoztak mások a perverz, nagyszájú és forrófejű férfiként. Hosszú utat tett meg míg végül tudata és ezzel együtt erejének egy része visszatért testébe. A legjellemzőbb, amivel leírható, hogy ravasz és kifürkészhetetlen, igyekszik úgy szőni a szálakat, hogy érdekeit képviseljék. Általában gőgös természetét mutatja bárki irányába, de hirtelen vált stílust, nem hagyja, hogy szándékaira rájöjjenek. Párbeszédet folytatni vele olyan érzés, mintha egy éhes ragadozó méricskélné, feszítené prédája határait. Kígyószerű nyelvét gyakran kiölti, hogy ezzel is kóstolgassa környezetét. A lyuk hasán szimbolizálja, hogy éhsége határtalan. Míg Zel minden lelket, amivel megküzdött felfalt, eredeti alakjában már csak az igazán erőseket falja fel, a számára méltatlannak vélt egyedeket, leginkább gúnyból, teljesen megsemmisíti. Lenéző pillantásait, őszinte szavak kísérik gyakran, magát méltóbbra tartja sok esetben másoknál.
Soha ne próbálkozzon meg senki belépni az elméjébe telepatikus úton - Fejében a személyiségei viaskodnak egymással egyidejűleg. Ha valaki megpróbálkozna vele sokkot kapna az illető a túltengődő érzelmek és információktól. Ebben a közegben Ghanz a leghangosabb, aki minden más személyiségénél nagyobbra tartja magát.

Szereti:
  • Hatalmat
  • Mások megvezetését
  • A népét
  • Chizuki Mayát
  • Bosszút
Nem szereti:
  • Shinigamik
  • Quincyk
  • Ha mások állnak felette a ranglétrán
  • Seireitei
  • Mások fölösleges szájalása


Zanpakuto és Képességek
- La Muestra (Tasting / Ízlelés) - Ghanz fegyvere egy háromméteres Nodachi, melyet képes megidézni teste bármely részéből, egy folyékony, aranyló derengés kíséretében. A kardnak nincs hüvelye külön. Markolati része egy méter a kardból, fekete és arany fonatokkal díszített. Keresztvas és a markolatgomb is arany. A penge színe matt fekete, karbon hatású. Ez a fajta előidézés a képességéből is fakad, amit elnyel azt képes elő is hozni magából a végtelen űrből gyomra helyéről. Ez a terület elérhetetlen mások számára, amit elnyel ott is marad, hacsak nem veti ki testéből önszántából. A maximális teherbírása a képességnek: 20 kg.
1 - 39 pontig - Minden 5. ponton +10 kg a maximális súlyhoz.
40 poton - Ghanz képessé válik megidézni a féktelen űrt testéből. Tenyeréből egy nagyobb labda méretű fekete lyuk jellegű, erőteljes szívóerővel rendelkező energiát idéz meg, mely mindent igyekszik felfalni környezetében. Fenntartási ideje 10 másodpercig lehetséges és megközelítőleg 100 méter a hatótávolsága. Rövid időn belül nem használhatja fel újra ezt a képességét - regeneráció szükséges hozzá. Az így elnyelt dolgok nem lesznek előhívhatóak számára, ezeket felfalja és lebontja energiává.
- Apretón (Grip / Szorítás) - Ez a képesség élettelen anyag mozgatását teszi lehetővé, pontosabban saját reishijével veszi körbe azt, amit kíván. Az így megragadott testek kedve szerint mozgathatóak. Fegyverének forgatása is hasonlóképpen zajlik. A mozgatás sebessége tetszőlegesen növelhető, de a kiszemelt tárgy mozgatása is nagyban függ annak méretétől és súlyától. Minden 5 pont után 20 méterrel nő a képesség hatótávolsága.
1 - 5 pontig - Zanpakutoja irányítását és kisebb tárgyak felemelése, mozgatását teszik lehetővé. Ezen a szinten csak a tárgyak lassú mozgatása, lebegtetése elérhető. Egyszerre mozgatható tárgyak száma 2.
5 - 9 pontig - Gyorsabb, finomabb manőverezést biztosít a kontrollált tárgyak felett. Mozdulatok még szükségesek az irányításhoz. Egyszerre mozgatható tárgyak száma .
10 - 15 pontig - Ezen a szinten már Ghanz testének mozgását felveszi a képesség. Jelentősen megnő a megmozdítható objektumok mérete.
16 - 20 pontig - Boostolni képes a tárgyak sebességét. Szinte kilövi őket, ha úgy akarja, fizikailag az adott tárgy ellenáll a sebességnek, de a becsapódás ereje többszörösére növekszik.
21 - 39 pontig - Kézmozdulatokra itt már nincs szükség, az akarata útján mozognak a tárgyak és a további pontok további ellenállást, gyorsaságot biztosítanak a tárgyaknak.
40 ponton - A szorítás eléri a maximális erejét, azaz a lidérc környezete válik a teljes játszótérré. Egyfajta láthatatlan mezőként, bármi ami Ghanz környezetében fellelhető tetszőlegesen mozdítható és ráerőszakolt lélekenergia mennyiségének nyomása alatt akár összezúzható, alakítható és formázható.


Ressurrección parancsszó: Inclinarse, Arrogancia! (Bow Down, Arrogance! / Hajolj meg, Arrogancia!)
Feloldás: Ghanz az égbe dobja fegyverét, melynek hegye felnyitja a teret. Majd oldalra tárt karokkal hátra biccenti a fejét az egekbe. A hasadékból aranyszínű aruával rendelkező feketefelhő szerű miazma kúszik alá rendkívül sebesen, mely elnyeli a lidércet. A masszából négy fehér kígyó gigantikus feje alakul ki. Szemük más és más színű, az Arrancar belső énjei manifesztálódnak meg bennük. Ahogy a köd kirajzolja új testét láthatóvá válik a hidra is, melyben a férfi félig elnyelt testéből mellkasa, vállai és feje válik csak külön a hierroból álló formából. Két fej úgy helyezkedik el a testen, akárcsak a karjai lennének, míg a másik két-két pár a váll rész fölött és alatt indul meg. Kígyós alsótestével hosszában eléri a húsz métert, így majdnem tíz ebből minden fölé tornyosul, így mindenki más fölött állhat képletesen.
Ressurección képesség: Ebben a formában minden fej külön képes használni saját, illetve hollow technikáit. A kígyók minden technikára -5 értéket kapnak a hollow képességekre.
A fejek mindegyike Ghanz és külön is képesek gondolkodni, így információt dolgoznak fel, vagy akár képesek több irányba egyszerre is támadni, amennyiben fizikailag is szükség van rá.

 
 
Háttértörténet

Több év telt el azután, hogy Zel megmérettetett Karasu Vexxel, az espada tagjával, kiben olyan erők lakoztak, amik cselekvésre késztették az elementál urak leglustábbikát, Narcielt. Nem tűnődött rajta már a kezdetekben sem, vajon a férfi valóban méltó lesz-e elemet forgatni, megbízott társa döntésében. A bukott lidérc nagyúr, most magányosan járta a világokat, hogy további potenciális szövetségesekre leljen tervei megvalósításához. Csakhogy Önnön árnyéka folytatta ezt a küldetést.
A két év alatt nem fogyasztott el egyetlen lelket sem. Kudarcainak súlya ránehezedett vállára, csak saját negatív gondolatai kísérték útja során. Teste megfogyatkozott, arca beesett és enyhén görnyedve folytatta kutatását az emberek világában. Ittléte titokban tudott maradni ez idáig minden frakció előtt, ám érezte, hogy lassan itt az idő, hogy tovább álljon, hacsak nem szeretne valami közönséges újonc Shinigami áldozatául esni.
A közelmúltban a Halálistenek parancsot kaptak, hogy egyfajta karantén rendszert tartsanak a város peremén. Zel jól tudta álcázni erejét, már ami megmaradt belőle. Legalábbis addig a pontig, ameddig teljesen ki nem merült egy nagyobb táv megtételét követően. Tudta, hogy tartalékai felmorzsolódtak és csak a konoksága miatt juthatott el eddig. Most azonban ellenséges területen kellett megpihennie és tudomására is jutott, ahogy pár kósza őrjáratot megpillantott az égen lépkedve. Ideális búvóhely nem létezett ilyen esetekre, de nem tehetett mást, mint egy lezárt, leégett iskola romjai között húzza meg magát. Zihálva lépett a kormos épületbe. Hunyorogva körbetekintett, mély levegőt szippantott és igyekezett még összpontosítani a környezetében fellelhető lélekenergiákra, azonban érzékei eltompultak. A lenyugvó nap fénye beszűrődött még az ablaktalan romokba és a por volt az egyetlen dolog, mely tüdejébe került. Ahogy araszos léptekkel haladt beljebb úgy verte fel még jobban maga körül. Egy terem kitört ajtaján lépett át, majd benézett a helyiségbe, mely első ránézésre elárulta magáról, jobban sérült, mint az épület többi része. Zel habozott egy pillanatra belépni, csak a szemébe sütő alkonyba tekintett, üres tekintettel.  A lidércek egykori királya haldoklott és ezt ő is érezte.
A korhadt gerendapadló kínkeserves nyikorgással kísérte a roppant magas férfi lépteit, majd a helyiség egyik sarkában neki támasztotta kaszáját a falnak és helyet foglalt. Vagyis sokkal inkább zuhant. Hosszú fekete haja arcába zuhant, de már kezét sem emelte fel. Álomba taszította a kimerülés. Álmait sem hagyták békében szenderegni a kétségei. Küldetése kezdett vakvágányra futni, hiszen szüntelen keresése nem kecsegtetett semmilyen előre lépéssel, s úgy érezte, ha így folytatódik, hamarosan nem marad semmije, amiért küzdhetne. Többszörösen vesztett már, de a tudat, hogy nincs miért felkelni és tovább vívni a harcokat, tökéletesen a padlóra küldte. Egy évtizeddel ezelőtt talán még azt sem tudta biztosan hány értéket halmozott fel, melyet megvédhet és érdemesnek tartotta folytatni. Mára ez már puszta kellemes emléknek maradt fent. Mikor Aizen elárulta, mindent elvesztett, beleértve emlékeit is, de nem adta fel, még tudat alatt is érezte, mi kell, hogy lebegjen szeme előtt. A shinigamikkal kötött különös barátsága sokakat megrázott. Egy lidérc, ki természetes ellenségei mellé állt önszántából. Jól lehet, végül saját naívsága vezette el ide, hogy üldözötté váljon. Hiszen ahány szövetségesre sikerült szert tennie különös pártolásával, kétszer annyi ellensége született meg ezzel párhuzamosan, mind a két oldalon. Végül saját bajtársainak hitt személyek fordultak ellene a legnagyobb krízishelyzetében, s bár a helyes cél érdekében végeznie kellett ellenlábasai érdekében, minden indok csak nézőpont kérdése. Ez esetben az áruló személye Zel lett, hisz beszámíthatatlan állapotban tombolt és végzett több tucat Shinigamival egyetlen éjszaka alatt, majd elmenekült. Utólag már csak arra a következtetésre juthattak a vezetőség rétegei, hogy Zel is csak egy lidérc és nem ismerhetik ki őket sosem eléggé. Azt azonban, hogy valójában mi történt aznap éjjel senkivel nem osztotta meg soha az arrancar. Persze kár is lenne próbálkoznia a tisztázásával, felfogta, hogy nem nézi mindenki jó szemmel, hogy köreikben egy bűnös lelket kell tudniuk, de Zel maga is úgy vélte, kár lenne magyarázkodnia, szava hitelessége már a támadással egyidőben semmissé vált szemükben. A történtek után mindkét oldal közellensége vált belőle, de az információk hamar kiszivárogtak és a quincyk is versenybe szálltak, hogy fejét vegyék. Sosem kerülte a harcot, azonban a három faj erejével nem vehette fel egyszerre a kesztyűt ilyen könnyen. Egyfajta vándorló kutató lett belőle és igyekezett egy tervvel előállni, hogy visszabillentse a létezése egyensúlyába. Válaszokat azonban nem könnyű találni egyedül. Jóllehet, a Karasuval való találkozás potenciális szövetséget is jelenthet, azonban ez minden, amit sikerült elérnie hosszú idő alatt. A kudarcokhoz való hozzáállása nem volt még az igazi. Ami azonban igazán nyomasztotta, hogy érezte, jelenlegi teste már nem bírja tovább a kihívásokat. Emlékei egy részét sikerült visszaszereznie, de régi alakját és maradék Önmagát hajszolta. Azt ugyan nem tudta milyen is volt egykoron, bár nem törődött vele mondhatni. Csak azt érezte nem teljes és ennek tudata megőrjítette. Rejtély azonban, hogy ressurección alakját miért nem tudta előhívni sehogyan. Zel gőgös volt és sosem küzdött meg senkivel, úgy, hogy bevetette volna ezt a kártyát. Meggyőződése volt, hogy gyengeség jele és megszégyenülne, ha ezt bárki ellen ki kellene játszania. Azonban az idő tovább haladt, s már a Soul Societyben töltött évei alatt érezte környezetében lévők erejének növekedését, míg sajátjának limitje nem akart gyarapodni. A krízis és az észlelés, hogy képtelen átalakulni, akkor érkezett el, mikor egy éve néhány quincy végre sikeresen tőrbe csalta. Képzett vadászok voltak, túlerőben és nem hagyta volna ott a fogát, így végül elérkezettnek látta az idejét, hogy túllépjen konokságán, ám fegyvere nem reagált a hívásra. Menekülnie kellett hát, de meddig futhat egy sebesült préda?
Jelen esetben úgy tűnt, hogy egy év a válasz.
A telihold fénye keltette az űzött lidércet. Nyögött egyet, majd pórias köpenyét jobbjával félrehúzta derekánál. Kézfején enyhén alvadt vér tapadt meg. Fájdalmasak voltak bizonyosan az elszenvedett lélekenergia nyilak, testének regenerációja pedig egyszerűen tartalékokon futott és inkább csak szinten tartotta a sebeit, mintsem begyógyította. Kis támasztást keresve véres kézlenyomatot festett a falra, hogy felüljön. Leple alól egy lepedő szerű göngyöleget húzott elő, melyet a földre terített és kardok csörömpölése törte meg az egyoldalú hangos levegővételét. Sorbarakta mindet, majd úgy tűnt tanácskozik fejben, ahogy végig nézte őket. A megmaradt nyolc kard legcsekélyebb jelét sem mutatta, hogy bármilyen irányban éreznék jelöltjüket. A tűz eleműt Chizuki Mayára, volt szerelmére bízta, hogy egyúttal őrködjön felette, azonban egy napon emberi alakjában visszatért hozzá az elemi lény. Nem szólt semmit és nem is kellett. Jól tudta Zel mit jelentett találkozásuk. Nem engedhette meg korábban, hogy a gyász feleméssze, vagy ő is sorsára jutott volna.
- Sémun! - szólalt fel Zel, s a hívásra lángnyelvek fergetege alkotta meg a férfit, melyek a földön heverő kardok egyikéből törtek elő. Miután a tűz teljesen felépítette a testét, a fények alábbhagytak, de nem tűntek el teljesen. A férfi sötétbordó színű vértezetet viselt, ám sisakja nem volt, így jól látható volt, hogy bőréből érkezik a fény. Pontosabban a repedésekből, melyek arcán végigfutottak. Az elementálok nem képesek tökéletes emberi formát felölteni, mindig marad rajtuk egy egyedi jelzés, mely elárulja, hogy mások. A férfi arca, mint kérges magma, feketés és alatta forró, izzó láva. Szarv szerű nyúlványok simultak hosszú fekete hajához, melyeket teljesen befedett a kéreglemez. Viselete inkább egy lovagi díszpáncélra emlékeztetett, melyek lemezei végén tüskés formák hajladoztak. Bal kezét végig az oldalára kötött üres kardhüvelyen tartotta, majd ahogy az átváltozási folyamata lezajlott jobb kezét ökölbe szorította és erőteljesen mellvértjéhez dobbantotta, s azzal meghajolt. Zel legyintett, hogy egyenesedjen gyorsan ki, most nem volt itt az ideje a formalitásoknak. Merev arca várta mestere utasítását.
- Tudom most sem fogsz megszólalni, de kérlek mutasd meg nekem mi történt ezen a helyen.
A férfi egy pillanatra körbenézett, mielőtt végrehajtaná a parancsot, majd visszaemelte tekintetét Zelre és mélyen bólintott. Jobb karját kinyújtotta, szemét lehunyta egy pillanatra, majd tekintete felizzott és a levegőbe egy perdüléssel együtt suhintott. A csapásra minta a levegőt vágta volna ketté és tűz kezdett el kimászni a hasadékból. A tűz egy pillanat alatt elterjedt az épületen, ám Zel nem mozdult, csak figyelt. A lángok nem égettek, valójában nem is égett semmi. Egy emléket mutatott. Azt a pillanatot, amikor a tűz martalékává lett az épület. Mindent megelevenített, az óvodát, a tárgyakat és az embereket is. Az arrancar feltápászkodott a törmelékekről, hogy jobban átláthassa az eseményeket, eközben a lángok már teljesen felépítették az épületet kívülről, belülről. Gyerekek és felnőttek egyaránt menekültek. Valaki már a földön hevert a füstmérgezéstől, de voltak, akik próbálták egymást felsegíteni, a rájuk zúduló törmelék alól. Az ablakok megközelíthetetlenek voltak, a terem kijáratát eltorlaszolta a mennyezetből leváló főgerenda. A szobából, melyben a két férfi tartózkodott, nem jutott ki senki élve. Az emeleten enyhén áttetsző volt a megjelenített tűz illúzió, így Zel felemelte tekintetét és az ott történteket is megnézte. Egy fiatal nő roskadt össze a beomlott, egyetlen kijárat előtt és zokogva, pánikolva kapkodta fejét, hogy a megégést válassza, vagy hogy megpróbáljon kiugrani a falon, mivel az valamilyen külső behatás miatt már leomlott. Az emlékkép csak annyit mutatott, hogy a nő elindul ugyan az ablak irányába, de két lépést követően elmarja egy lángcsóva. Zel lassan kilépett a folyosóra, s átszaladtak testén a fantomok. Teljes fejetlenség és pánik lett úrrá mindenkin. Küzdöttek az életükért, de hiába. A lángok körbevették őket. Nem volt kedve végig nézni a haláltusájukat. Visszalépett az osztályba, ahonnét kijött és felkapta tekintetét. Korábban elkerülte a figyelmét, de az egyik padban egy kislány állt, aki az ablakon nézett ki az egekbe. Nem kiáltozott, nem, futott el, csak állt megdermedt, ijedt arccal. Zel lehajolt a tűzből készült gyermekhez, az arcát nézte, ahogy némán lecsordul rajta egy könnycsepp, de továbbra is az a sokkos tekintet ült arcán. A lidérc megpróbált kinézni az ablakon, de a mágia nem tette lehetővé, hogy megmutassa mi történt az épületen kívül. A következő pillanatban a lángok, mint egy robbanás törtek ki és mindent elragadtak. Azzal a fények eltűntek és újra csak a két férfi állt ott az égett épületben.
- Ez nem átlagos tűz volt. - lépett az ablakhoz, hogy felnézzen abba az irányba, ahová a látomásban szereplő gyermek is tette. Sémun ekkor felizzott tekintettel kapta fejét egy ismeretlen jövevényre.
- K-kicsodák a bácsik? - egy kislány volt az. Illetve csak annak lelke. Zel egyből fel is ismerte, ő volt az, aki a látomásban szerepelt. Noha gyötörte az éhség, kontrollálta ösztöneit továbbra is.
- Nem kell félned, kölyök. Csak egy kis nyugalomra vágytunk, pár kíváncsi szem elől. Hamarosan tovább állunk. - A lány nem igazán tűnt ijedtnek. Inkább csak meglepődhetett, hogy idegeneket lát.
- Az a fény az előbbről... Az a tűz...
- Azt a napot láttad, amikor az a lidérc felgyújtotta. - biztos volt benne, hogy nem tudja, hogy ő maga is az és abban is teljesen biztos volt, hogy éltében volt már akkor is lélekenergiája. A látomásból Zel azt szűrte le, hogy csak ő látta mi is hozta el vesztüket.
- Lidérc? - lassan arra a pontra lépdelt, ahonnét halála pillanatában elnyelték a lángok és ugyanúgy felnézett a csillagos égre. - Az a maszkos szörny volt? - kapta fel a fejét, a még guggolásban is jóval magasabb Zelre, aki nagyot sóhajtva lassan kiegyenesedett.
- Sajnálom. - valahol helyesnek érezte, ha elnézést kér. - Biztosan könnyű célpontnak vélte az iskolát és a sok lélek lehetősége felbátorította, hogy ilyen nyíltan támadjon.
A lány nem szólt semmit. Úgy tűnt, belemerült az emlékeibe. A két férfi nem akarta tovább rontani a levegőt, így Zel már éppen a kardok iránt nyúlt, miközben búcsúját intézte. [color=A53AFF]- Hamarosan biztos érkezik egy Shinigami is érkezni fog, hogy átküldjön a lelkek világába.[/color]
- Shinigami? Mint azok a fekete-ruhás emberek, akik a lidérccel harcoltak?
Zel mozdulat közben dermedt meg. Szemét a lány felé forgatta, majd lassan arcával is odafordult hozzá.
 
A leány története maradásra bírta a vendégeket. Elmesélte, hogy éppen az óra közepén látta, ahogy aznap égicsatát vívott egymással egy halálisten és egy lidérc. Persze ezt akkor nem tudta, de a magyarázat köszönete jeléül, igyekezett kevesebb szörnyeteget és kardos bácsit használni. Nem támadás történt aznap, hanem küzdelem, melynek az iskola és diákjai váltak áldozatul. Egy összesen nyolc főből álló osztag igyekezett egy méretes alsóbbrendű hollowwal végezni, azonban felülkerekedett rajtuk a feladat. Sémun mestere arcát vizslatta, ahogy enyhén eltorzult ábrázatán igyekszik uralkodni. Kezét szájához emelte és tördelte az állkapcsát, és bár még mondandója közepén tartott a kis lélek, muszáj volt megállítania.
- Nyolc! Nyolc tetves halálisten küzdött meg azon a rohadt napon, de egyik sem küldött még valami szerencsétlen újoncot se, hogy elvégezze, amit nekik kellett volna! - csapott a padlóra, mértékkel. Morogva, fogát csikorgatva igyekezett befogni száját, mert tudta, hogy továbbra is üldözik és a környéken járőrözhetnek is nagy eséllyel. Még ha segíteni is akart volna, nem szólhatott róla, hisz aláírná halálos ítéletét. Ekkor keresztül szaladt gondolataiban, hogy mennyi idő is telhetett el az incidens óta.
- Jól van a bácsi?
- Mondd csak, mióta...? - meghőkölt abban a másodpercben, amint megpillantotta, mely eddig elkerülte figyelmét. A végzet láncai már majdnem teljesen eltűntek. Nem egészen a szokásos módon korrodálódott, de ilyen csonka, rövid béklyót még sosem látott. Talán csak két-három lelógó szem maradhatott meg, de abból is már darabkák hiányoztak. Szinte csoda, hogy még nem egy lidérc állt előtte. - Ilyenkor bezzeg sehol sincs egy mihaszna 'lepkés barom'! - szívta fogát.
- Ne tessék aggódni! Már felkészültem, hogy nem soká itt hagyom a sulit. - mosolygott, ám szeméből egyszerre könny csordult ki. - Csak az bánt, hogy nem tudtam aznap megszólalni. A többieknek, ha elmondom, talán időben megmenekülhettünk volna - szipogni kezdett és szemét törölgette. Nem zavarták meg azzal, hogy közlik vele, hogy mivel csak ő látta az eseményeket, senki nem hallgatott volna rá. Zel már éppen önmagát meghazudtolva, indult volna segítségért, hátha ide tud csalni egy kisebb csapatot, akikből talán egy elvégzi a lélektemetést, de ekkor egy rengés moraja zúgott fel, amit mély, tompa sikoly követett. Egy lidérc fedte fel magát, amint éhségével küzdött. A méretei jóval meghaladták az átlagosét, akár egy felhőkarcoló. Két mellső karja aránytalanul nagyobb volt, teste bármelyik tagjánál, mint valami torz gorilla, úgy közelített a város központja felé.
- Ha jól veszem ki, ez az általad leírt lidérc, csak kissé meghízott. - nem állt szándékában beleavatkozni a halálistenek dolgába, hogy levágja a bestiát és sejtette, hogy egy ekkora lényre pár pillanaton belül érkeznie kellene legalább egy osztagnak. Sietve a kardjaiért indult, ám ekkor megérezte a hirtelen érkező magas lélekenergiákat. Ösztönösen lépett félre a feje irányába repülő kékes energia nyílvessző elől.
- *Tch* A kopók is felbukkantak. - fordult meg az őt több irányból körülvevő alakokhoz. Semmi kétség, hogy quincyk voltak, egészen pontosan hat. Már hetek óta üldözték Zelt és az egy helyben tartózkodását kihasználva végre be is tudták keríteni.
- Végre elkaptunk szörnyeteg! - feszítette fel újra íját a férfi, aki korábban a nyílvesszőt elvétette. Zel felnevetett és megrázta fejét. Esélyeinek százalékát már felmérte és nem volt túl kedvező számára a szituáció, de mint általában most sem volt terve része, hogy meghaljon. Sémun úgy tűnt nem fog ellenkezni, csak a falnál állt lehunyt szemmel. A kislány szelleme hátrébb ugrott és egy másik szobába szaladt volna, amikor egy másik vadász kiáltott fel.
- Végezzetek a kóbor lélekkel is! - három nyíl repült Zel irányába, három pedig a menekülő lány irányába. Az arrancar azonban állapota ellenére még mindig képes volt olyan gyorsan helyet változtatni, hogy kinyújtott jobb karjával felfogja az lövedékeket. Kettő karjába fúródott, hierroja már csak foszlányokban nyújtott biztonságot.
- Ezért undorodom a fajtátoktól! - vetette le magáról köpenyét, megvilágítva csupasz torzóját, mely teljesen el volt torzulva. Foltok és mély hegek sokasága csúfította el.
- A vad ne becsmérelje a vadászt! - céloztak, ezúttal már mind a hatan a férfira, aki sebesen ki lőtte magát egy közeli épület tetejére, hogy megnyerje magának a magasabb pozíciót. Több sebe is felszakadt az ugrása közben, melyek egyből bugyogni kezdtek a vértől.
- A ti vadatok éppen ott készül tombolni a városban! - mutatott rá a lidércre, ami komótosan lépkedett tovább a belvárosi negyedbe. A quincyk ügyet sem vetettek prédájuk szavára. Könnyed cikázó mozdulattal igyekeztek megjósolhatatlan irányból támadni minden irányból. Kaszája továbbra is bent volt az épületben a kardokkal együtt, muszáj volt pusztakézzel harcolnia, hisz alig győzné forgatni őket, inkább csak hátráltatnák. Eközben Sémun kilépett a fényre, hogy lássa a küzdelmet. Arcizma nem rendült továbbra sem.
Zel újabb és újabb találatokat kapott be, s bár igyekezett valahogy visszatámadni, a kimenetel ilyen feltételek mellett elkerülhetetlen volt. A dolgok pedig csak rosszabbra fordultak számára. Egy váratlan pillanatban Zelt elrepítette valami, egy nagy puffanás kíséretében. Tompította a mellkasát célzó csapást bal kezével. Vért köpött fel.
- Szerencséd volt féreg! A következőt nem fogod hárítani! - kiáltott öblös hangon egy új hang, mire a vadászok is felkapták a fejüket.
- Shinigamik - szegezte a fegyverét az egyik quincy az új jövevényekre. Nyolc halálisten érkezett meg a helyszínre. Látszólag nem egy tapasztaltabb brigád, hisz még ilyen rossz állapotban is hárítani tudta az egyikőjük shikai formában történő támadását, még ha nem is maradéktalanul sérülésmentesen.
- Pucoljatok innen quincy söpredék, ez itt az én foglyom! - nyújtotta előre kalapács szerű fegyverét. A két fél egyazon célponttal rendelkezett, de már az első pillanatban érezni lehetett, hogy ütközetük elkerülhetetlen. Az elsődleges céljuk, hogy megbénítsák valahogy az űzött arrancart, hogy az véletlenül se tudjon menekülni. Sorra oldották fel a shinigamik fegyvereik shikai alakját. Mindkét csoport elfelezte létszámát, így három quincy és négy shinigami eredt Zel nyomába, aki eközben igyekezett visszakerülni az épületbe, hogy kaszájához jusson, de hasztalan. Gerincét érte az első ütés, majd a zuhanás erejével egy másik halálisten egy szablyával kívánta nyársra húzni. Egy quincy nyílvessző bordájába fúródva elrepítette, mielőtt kardélre hányták volna. A lövedéktől az iskola elé esett le, ahová a shinigamik vezetője érkezett meg elsőnek, a többiek addig elszeparálták a quincyket.
- Rohadékok! - bugyogott ki a sérült Zel szájából egy nagyadag vér.
- A helyedben csak visszafeküdnék a földre és csak várnám a halálom! Általános parancsa van az egész Seireiteinek, hogy élve vagy holtan vigyünk vissza! De hogy pont ekkora szerencsék legyen, hogy megtaláljunk, mikor azt a lidércet üldöztük! - nevetett fel elégedetten, miközben Zel már térdre tudott állni. A leégett épületből sikoly hallatszott. A kislány szelleme, az emeleti szintről remegve tekintett le a shinigamira.
- Ő...ő volt az! Aki a lángokat szórta!
- Mi a...
- Ez nem lehet! Egy plus aznapról! - kiáltott fel pánikolva, eltorzult arccal a halálisten, majd kardját az égbe emelte. - BANKAI! - perzselő lángok csaptak elő a fegyverből, melyek spirálos örvényt képeztek a fegyver körül, melyből szállingóztak a rovarként mozgó szikrák. - Hotaru no yake! - ejtette ki kardja nevét a pánikoló férfi. Arca eltorzult, mániákus zihálásba kezdett és testtartása mereven előre tartott. Araszolva kezdett megindulni az épület irányába, kardját, de hirtelen nevetés hangja állította meg.
- Szóval ez hát a ti igazságotok. - Zel az éghez szegezte ezt a kérdést. Úgy tűnt nem foglalkozik környezetével. - Saját hibáitokért lakoljanak mások! - tovább nevetett, amit meg is próbált volna beszüntetni ellenfele, azonban árnyékot vetett kis jelenetükre valami hatalmas. A város felé tartó lidérc érkezett vissza megéhezve. Ahol quincy és shinigami összecsap ott energiák szabadulnak fel, melyeknek nem tudott ellenállni a behemót. A helyszínen minden fél a gigászi bestiára meredt, ami öklével suhintani készült az egyik elkeveredett hármas csoportra, akik sebesen elkerülték a végtagot. Egész fákat tört szét a becsapódás, mintha csak fogpiszkálók lennének. A két üldöző brigád újra rendezte sorait, mert már túl sok fronton kellett küzdeniük. A shinigamik vezetője is csatlakozott volna csapatához, de még elintézni valója akadt.
- Mindkettőtökkel végzek gyorsan, aztán ezt a túlméretezett 'hibát' is kiradírozzuk - azzal rárontott a sebzett arrancarra, aki csak tovább kacagott. Nem készült elugrani, vagy cselekedni, már csak nevetve üdvözölte volna a halált és nem is hallotta a felszólítást, mikor azt kiáltották neki: "Fuss!". A lángba borult kard nem az ő húsába hatolt. Egyikőjük sem fogta fel egy pillanatra mi is történt, míg elsőként Zel tekintett a földre zuhant testre. A kis lélek, mely eddig a romokhoz volt kötődve, most ott feküdt holtan. Arcán már kialakulóban volt a fehér massza, mely maszkot öntött volna arcára. A lánc elszakadt. Zel visszanézett az öntörvényű shinigamira, aki elégedett volt, hogy elvarrta a szálakat. Valamit látszólag hangosan üvöltözött irányába, de szavaiból csak dünnyögések jutottak el füléig. Valami szólította. Teste minden porcikájának tiltakoznia kellett volna, hogy megmozduljon, de már nem érezte a fájdalmat korábbról. Pulzáló nyomás, ami egyre erősebben hívogatta, egyenest a romok irányába. Sonido segítségével lépett el egy felé irányuló lángcsapás elől. A shinigami csak fürkészte szemmel, hová tűnt.
Saját fegyvere előtt borult térdre az arrancar. Kaszájának fejét ékesítő vöröses drágakő beragyogta a szobát. Sémún csak ekkor lépett oda mesteréhez. A kőből egy ismerős hang szólalt meg.
- Elég ebből a komédiából! Nézz magadra, szentimentális barom! - a hang ércesen sípolt a lidérc fülében. - Végre a határaidon vagy. Pihenj! - Az ékkőből egy fekete kéz nyúlt ki, mely lassan ráhelyezte tenyerét az előtte térdelő arrancarra.
- Ghanz mester... - a férfi most először szólalt meg, mióta lidérc társaságában van.


- Lerombolni! - zengett a parancs, mire különböző csapások által generált robbanások sújtották az épületet. Zárójelenetként a shinigamik vezetője egy lángoszlopot hozott létre, mely teljesen bekebelezte az épületet. Úgy tűnt a két brigád félretette nézeteltéréseit, amíg a közös célpontokat meg nem semmisítik. Az óriásra megnőtt mezei lidércet már sikeresen likvidálták, majd vártak míg a tűz alábbhagy, de fegyvereiket már csak maguk mellett leengedve tartották, nem tartották valószínűnek, hogy az amúgy is többszörösen súlyos sérüléseket elszenvedett arrancar túlélhette a kombinált támadásokat. A quincyk vezetője törte meg először a lángok morajának egyoldalúságát.
- Ítéletet mondtunk ezzel mindkét fenevadra. - simította ki finom mozdulattal nyakkendőjét a quincy csapat irányítója.
- A 46-ok tanácsának kellett volna döntenie a sorsáról. - fintorgott egyből a shinigamik vezetője. - Bár úgy hiszem most már csak a hamvairól tárgyalhatnak - nevetett teli pofával, ahogy munkájára tekintett.
- Talán úgy hiszed, csak a te érdemed lenne? - vetett rá szúrós tekintettet.
- Az oroszlánrésze rám hárult! Ti, quincyk csak útban voltatok!
- Ugyan. Még csak nem is miatta voltatok itt. Saját ballépésedet akartad csak szőnyeg alá seperni. - szólalt fel egy másik a vadászok közül, aki úgy tűnt fültanúja volt a történteknek. A shinigamik harci alakzatot vettek fel ismét.
- Talán titeket is be kéne seperni - a quincyk sem gondolták, hogy a másik fél távozik élve a helyszínről. Íjaikat felhúzták és csak a parancsra vártak. Ám mielőtt összeütközésük megkezdődött volna, valami történt a tűzoszloppal, mely az épületet körülvette. A feleknek is feltűnt, hogy belülről valami megzavarta az egységes áradását.
- Ez meg... - kezdett volna bele a tűz gazdája, de ekkor egyszerre az egész torony szertefoszlott ismeretlen eredetű feketés, villám szerű energiától. Füst lepte el a környéket, majd ahogy az kezdett foszlányokban tünedezni, kezdett kirajzolódni a romok maradványa. Semmit nem sérült a lángoktól.
- Ti mondanátok felettem ítéletet? - ördögi kacaj hallatszódott minden irányból. - "Quincyk"! ... "Halálistenek"!
- Ez nem lehet! - kiáltottak fel többen is egyidejűleg, ahogy látták, hogy az épületből előlép egy óriási emberi alak. Messziről is jól kivehetően látható volt, hogy egy közel háromméteres monstrum, melynek teste gőzölög. Végtagjai és nyaka fekete tetoválás szerű foltban csillogtak a holdfényben. Acélkékes árnyalatú haja elfedte arcát, ám lassan felnézett a társulatra, mely gyűrűt alkotott felette. Aranysárga szempár fürkészte áldozatait az égen.
- Alantas példányok! Ma éjjel én hozom el nektek az ítéletet! - a fenyegetést követően egyöntetűen kezdték megrohamozni az idegen lényt, de az eltűnt szemük elől, majd az égen jelent meg ismét hátuk mögött. Jobb karját az égnek emelte, melyből egy fekete, hegyes tárgy kezdett el ki emelkedni, fényjáték kíséretében. A quincyk nyilai nagy sebességgel repültek felé, ám egy méterre a célponttól mintha csak elpárologtak volna. Megvető pillantást vetett a próbálkozásra, majd gúnyosan mosolygott.
- Inclinarse... Arrogancia!
 
Néhány perccel később már csak a tetovált férfi állt mezítelenül a leégett iskola tetején, a Holdat bámulva. Sémún lépett elő nyolc másik személlyel az oldalán. Térdre ereszkedtek és fejet hajtottak.
- Üdvözöljük újra köztünk, Ghanz mester! - a nőkből és férfiakból vegyesen álló társulat egyidejűleg szólalt fel, mire a hórihorgas alak félfejjel irányukba fordult. A hold így megvilágította hátát is, melyet szintén egy nagyobb méretű tetoválás fedett el, mely egy mérlegszerű ábra lehetett. Az egyik nő felegyenesedett, majd kecses mozdulattal az égbe lépkedett. Kezeivel kört formált, melyből áttetsző karmazsin felső tűnt elő, felhő fátyolt képzett a férfi testén. Pár pillanat múlva megszilárdult és fehér ruhává materializálódott. Az immár felöltöztetett férfi fekete kezével hajába túrt, hogy hátra dobja nagy részét. A maradék, kevéske felhőből egy hajékszer és egy kontytű képződött.
- Köszönöm, Sychelle! - a lány mosollyal az arcán maga is vöröses köddé változott, majd visszaérkezett a földre. A férfi jobb kezében szorított kardja szertefoszlott, ahogy jobb kezét a magasba emelte. A mozdulattal egyidejűleg garganta nyílt a térben.
- Hozzátok el az Espadat! - amint kimondta a parancsot különböző energiafoszlányokká változott mindegyik alak, és az átjáróban eltűntek. A Ghanz nevű férfi visszanézett utoljára a romokra és az egyik sarokban, ahol korábban még Zelként térdelt kaszája előtt, már csak egy levedlett maradványa és a fegyverből származó törött ékkő szilánkjai maradtak hátra. Csettintésre a lenyúzott bőr fekete homok formájában szállt tova a szélben. Ezzel lezártnak tekintette múltját, s maga is belépett az átjáróba.
« Utoljára szerkesztve: 2020. Márc. 10, 09:27:09 írta Ghanz Baradhuun »

Karakterlap

Shihouin Yoruichi

Főadmin

Developer :x

Adminisztrátor

*

Hozzászólások: 160

Hírnév: 14

Infó

Tárcában: 4 542 250 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése
  • Bleach szerepjáték

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Ghanz Baradhuun
« Válasz #1 Dátum: 2020. Márc. 15, 22:01:39 »
Heyho

Lévén mivel már megbeszéltük a dolgokat, ráadásul már létező karakter visszatéréséről van szó, így az előtörténeted elfogadom.

Lélekenergiád, szinted és pénzed marad a régi.

Kezdésnek minden képzettségedre kapsz 1-1 pontot, valamit további 38 pontot oszthatsz el az alábbi képzettségeid között:

  • Fegyverforgatás
  • Pusztakezes harc
  • Helyváltoztató képesség
  • Hollow képesség
  • Resurreccion
  • Hierro

Mindezen kívül kapsz 1 pontot reishi kezelésre is, melyet a következő másodlagos képzettségekre oszthatsz el:

  • Erő
  • Ügyesség
  • Gyorsaság

Kérlek, hogy pontjaidat itt jelentsd le, illetve foglald le postszíned és avialanyod is.

Kellemes játékot!~ :3