Szerző Téma: Orosz rulett  (Megtekintve 270 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Shirei Tenro

Futár (Fox)

Quincy

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
21 800 / 30 000

Hozzászólások: 165

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 17 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Orosz rulett
« Dátum: 2020. Máj. 08, 22:22:11 »
Egyszer volt, hol nem volt, egy unalmas kezdése a történetnek. Tenro most már elmondhatta, hogy az élete jelentősen megváltozott örökre. Kane, akit régen ő gyógyított meg, viszonozta a szívességet. Pedig a quincy nem igazán várt semmit cserébe a segítségéért. Ehhez képest új otthona van, új barátai. Keményen trainingezett, és járta meg a ranglétrát. Most se nevezte volna magát elit katonának, mert tudta jól, hogy nem az. Csupán egy mikonak tekintett, fanatikus tyúk, aki… tulajdonképpen egy nagyon boldog fanatikus tyúkként tekintett magára.
A lelkére kötötték, hogy hordja azt a szerencsétlen futár ruhát, ám Tenro hajthatatlanul viselkedett. Max. annyit tett, a nyakába vette a medált, amin a futár neve szerepelt Elrejtette szokásos papnő viselete alá, majd kilépett, ugyancsak boldogon, pénzt költeni. A célja a Szivárvány pláza volt, mert a komoly atlétikai készségeket igénylő feladatok mellett sokat gyarapodott csípőben és combokban.  Kellett már neki néhány új gatya. Szóval szerzett néhányat. Nézett felsőket is, de egy lyukas Guns »N Roses pulóver után, amely valószínűleg egy rémes divatirányzat áldozata lett, inkább hamar feladta, és elmenekült az üzletből. A kávézó lett a következő állomás. Terv szerint iszik egy kávét, aztán nézelődik tovább.
Szerencsés napnak nézne elébe? Nyugodtan szürcsölgethette a „Tokyoi málnás” névre hallgató kávékülönlegességet, mivel rajta kívül csak öten ücsörögtek az amúgy viszonylag nagy belterű helyiségben. Barátságos fénye, színes tapétája kellemes hangulattal bírt. Ilyen volt az összkép is a lány számára. Fizetés után megkörnyékezte A boltot, ahogy tervezte, de különös bizsergés futott át gerincén, és megborzongott tőle. Hosszú, szabadjára eresztett haja enyhén meglobbant közben. Egy pillanatra megállt, elrévedt, ezért megindult az eladó, aki épp a közelben tartózkodott, hogy talán a hogyan létéről kérdezgesse a fiatalt. De Tenro gyorsan kapcsolt, elvett egy kosarat, majd szimplán úgy tett, mint aki először jár fehérneműboltban, ezzel elkerülve a fölös magyarázkodást. Az eladó is csak annyira maradt közel, hogy figyelje minden lépését, segítségre készen, amennyiben neki lett volna hozzá bármilyen kérdése. Nem volt.
Megérzései továbbra se hagytak alább. Visszatette az üres kosarat, majd elindult egy játékbolt felé. A különös energia ismét átfutott a gerincén, most erősebben. Látott valakit a helyiség előtt, aki ismerősnek tűnt számára, viszont hunyorítania kellett, és így se ismerte fel igazán. Mivel a quincy nem félt, bátran odasétált ehhez az ismeretlen ismerőshöz, be a játékboltba, hogy megnézze magának közelebbről.
- Szia, elvesztél? Tudok segíteni? - intett kezével, a viszonylag, számára komolynak tűnő hölgyemény előtt.
Vajon miért jár át ez a különös, s egyben hátborzongató érzés?
- Oh... - aztán elpirult, kicsit mégis zavarba jött - A nevem Tenro. Nem dolgozom itt, de elég sokat járok erre, szóval jól ismerem a helyet. Van esetleg olyan dolog, amit meg szeretnél nézni itt, viszont nem tudod, merre keresd? Szívesen megmutatom, ha az segít...
Valószínűleg az első olyan embert fogta ki, akinek valaha elárulta, hogy néha szeret benézni játékokat nézni. Többnyire bugyután festett vagy megformált állatfigurákat.
« Utoljára szerkesztve: 2020. Máj. 09, 14:48:52 írta Shirei Tenro »

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
28 000 / 30 000

Hozzászólások: 264

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 8 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Orosz rulett
« Válasz #1 Dátum: 2020. Máj. 09, 22:04:03 »
Hogy mennyire nem szeretem én a cuerpot! Bár most nem sok választásom van. Igaz, hogy ritkán jövök át ebbe a világba, és ilyenkor is csak okkal, de csak az ezekhez hasonló esetek kényszerítenek arra, hogy fizikai testben legyek. Nos, máshogy nehezemre esne bármit felpróbálni. Bár nincs konkrét elképzelésem, mit is vennék, jobb ha számolok ezzel a lehetőséggel. Fehérnemű mindig jól jön, a kedvenc pólók, nadrágok is gyorsan rongyosodnak, Vex szokásai miatt pedig ágyneműt se árt néha nézni, aztán ott vannak még a könyvek…
Amiket eddig vettem, áthajítom Féreglyukon át a toronyba. Nem súly a számomra, de fene se fogja cipelni! A továbbiakban pedig leginkább céltalanul bóklászom, hátha megakad valamin a szemem.
Desszertet, legalábbis olyat, amit ennék is, itt aztán hiába keresnék. Az emberi táplálékok semmiféle energiát nem biztosítanak a számunkra, de íz érzékünk azért még van. Fogjuk rá.
Hirtelen torpanok meg, gondolataimból az a bolt ragad ki, ami mellé érek. Egy pillanatig csak bámulom a bejáratot, azután hirtelen ötlettől vezérelve már be is vágtatok, az igen méretes játéknagykerbe.
Hát… azt hiszem az embereknek és nekem kicsit más a kép fejben, hogy mire gondolunk „játék” alatt. Videojáték nincs, fegyverek egy se, vagyis… egy-kettő kardféleségbe botlok, de azok olyan gyenge műanyagból készültek, hogy össze tudom roppantani. A pisztolyok meg villognak és zenélnek. Na jó, az mondjuk jópofa.
Igazából a tárgyak feléről meg se tudom állapítani, hogy micsoda. Sok figura, minden méretben, és minden anyagban. Felüdülés látni egy-egy görkorit, vagy hasonlót, amiről meg tudom, állapítani, hogy micsoda.
~ Vajon mit tudnak ezekkel játszani az embergyerekek?
Az első, ami felkelti a figyelmem, az több polcnyi doboz. Társasjátékok. A legtöbb egyszerű unalmas vacaknak tűnik, de van köztük egy-kettő érdekesebb is. Csak társaság is kellene hozzájuk. Na, nem mintha nagyon ki akarnám próbálni őket... Legalábbis, amíg lefelül meg nem látom azokat, amiknek a sarkában ott virít a 18-as szám a piros karikákban.
Ilyen játékok is vannak?
Egy zavaróan ismerősen ható lélekenergia szakít ki a szemmeresztgetésből. Ismerős. Szagoltam már ilyet, és nem tetszik. Piszkálja az orrom, és idegesítő szájízt hagy maga után. A legrosszabb pedig, hogy egyre közelebbről érzem. Átokverte túlbuzgó népség! Mintha az íjaikat a seggükbe feldugva hordanák folyamatosan. De nem foglalkozok inkább vele, remélhetőleg vagy nem érzi meg így, hogy mi vagyok, vagy nem akar bajt, ezért inkább továbbra is az előttem álló problémán merengek.
Muszáj lenne megnéznem! Csak a bökkenő, hogy több mint két méter magasan van.
~ Miért…? – belül felzokogok kínomban. Miért tették az összes jó játékot ilyen magasra? Cuerpoban esélyem sincs elérni. Talán ha felmásznék… Vagy megfognám és ledönteném a teljes falnyi polcarzenált…
~ Éééeeeés bajt akar…
Kissé értetlenül vonom fel az egyik szemöldököm, ahogy a kérdést meghallva a már mellettem ácsorgó lányra pillantok. Tényleg úgy nézek ki, mint aki el van tévedve? Nos, néha magam is úgy érzem magam, de… Erre hirtelen elpirul? Nem tudom mi zavar meg jobban, ennek a ténye, vagy hogy hirtelen bemutatkozik, és még segíteni is akar. Talán tényleg elég jól működik ez a test, hogy minden kósza reiatsut bent tartson. Nincs nehéz dolga, nem kell akkora adagot elzárnia.
Ismét végignézek a lányon. Alacsonyabb, mint én, azonban az arca, és teste Sokkal nőiesebb. Valahol már találkoztam vele. Quincy, nem sok összetűzésem volt eddig a fajukkal, csak rájövök majd mindjárt, honnan is ismerős az arca.
- Ezaz! – vág fejbe hirtelen a tökéletes megoldás, és felcsillanó szemmel, minden előzetes figyelmeztetőjel nélkül ragadom meg a lány vállait. – Tarts bakot! – ez az, ez működni fog, így egyikünk se éri el, de ha ötvözzük kettőnk magasságát, már menni fog. – Azt a dobozt szeretném levenni, ami a plafonnál van.
Csak hogy a frászt ne hozzam rá, felmutatok a legfelső dobozokra, hogy értse, miért csimpaszkodtam rá hirtelen.

Karakterlap

Shirei Tenro

Futár (Fox)

Quincy

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
21 800 / 30 000

Hozzászólások: 165

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 17 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Orosz rulett
« Válasz #2 Dátum: 2020. Jún. 28, 18:47:36 »
Igazándiból jó kérdés, miért állított oda egy idegenhez. Ha nagyon segítségre vágyott volna az illető, simán odasétál a kasszához megkérdezni egy eladót, ők pedig jobban navigálnak Tenronál. Kezdte türelmét veszteni, és meggondolni magát, ekkor megragadták vállait, amitől szemei tágra nyíltak. Értelmetlenül a leányzóra pislogott, aztán felnézett. Hunyorítania kellett, hogy minél jobban lássa, mire mutat rá. Túl magasan volt, a betűk összemosódtak picit, ám ez nem akadályozta meg, ki tudta venni a színes feliratot: „Hancúr parti”.
- … He? - vonta fel szemöldökét értetlenül. Nem volt benne biztos, mit akart ő egy 18+-os társasjátékkal?! Fiatalnak tűnt szemre, Tenro 7 évvel mondta annak legalább, magához képest.
- Uuuuhm, mit szólnál ahhoz? - mutatott a mellette lévő Monopoly packra. Bármelyik jobb választás szerinte. Még a Trónok harcás is, pedig minden sorozat közül azt utálta a leginkább. Ha a kis csaj hajthatatlannak bizonyult, sötét hajú quincynk elgondolkodott azon, hogy most kitépi a haját, esetleg az ismeretlent a plüssökbe fojtja. Végül, ha ennyire hajthatatlan volt, mit lehetne tenni?
– Illetve ha megkérjük őt ott, simán hoz egy létrát.
Elsápadt attól, hogy egy boltban majd bakot tart, azzal pedig bohócot csinál mindkettejükből, főleg magából. Fakóbb kézzel mutatott a tőlük méterekre lévő kasszásra. Fiatal hölgy, éppen árcédulát nyomott pár kis dobozra, majd tollal rájuk firkantotta az árukat. Tenro a fejét rázta, valószínűleg ciki lesz neki felvezetni, hogy kettejük közül szeretné valaki megvenni a „Hancúr partit”, aki pont a fiatalabbik delikvens. Még csak nem is biztos, hogy fizetni engedni fogják. Az viszont még odébb volt.
- Inkább megkérem--… - fordult el az ismeretlentől, majd egyik kezét keresztbe tette mellkasán, hogy a másik kéz könyökét kitámaszthassa. Elgondolkodva állához érintette ujjait, és miközben felpörgette agya fogaskerekeit, annak ritmusa szerint kopácsolt az állán. Két lépés távolságra is került a leányzótól, viszont túl csábítóan, viccesen hangzott a dolog, hogy csakúgy, egyszerűen megoldja ennyivel, a lányt pedig lerázza.
~ Nem gondolhatod ezt komolyan! Tényleg itt hagynád azt a játékot? Hisz tudod, van neked egy--!
~ Jó, oké, értem a lényeget!
Rövid, belső énjével való vitatkozása után hamar lemeccselte a dolgot. Tudta, mit fog tenni.
- Rendben. Van egy ajánlatom! - fordult sarkon Tenro, közelebb sétálva az ismeretlenhez – Megteszem amit kérsz, és tartok bakot, viszont kettő kell abból a játékból: egy neked, egy nekem. Deal?
A lány nemcsak fiatalnak, hanem gyerekmentalitásúnak is tűnt. Nem merte biztosra kijelenteni az utóbbit, nehogy korán ítélkezzen olyasvalamiről, amely folytán később a földön koppanhatott. Minden esetre fair üzlet szerinte, és ha a lánynak megfelelt, közelebb sétált vele a méteres magasságú polchoz. Ígéretéhez hűen cselekedett, miközben nagyon remélte, nem vernek le semmit, illetve megkapja maga részét a dologból.
- Jó így, vagy mozduljak el valamelyik irányba? - pillantott fel, majd hátra - Gyorsan mondd meg!
Csak mert a kasszásnak egyelőre halvány fingja se volt arról, hogy ez a kettő akciózni kezd a munkahelyén, és fél szemmel méregetni, figyelni kezdte őket.

Karakterlap

Dionisia Maribell Vega

Espada

*

3. Espada

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
28 000 / 30 000

Hozzászólások: 264

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 8 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Karasu Vex

Post szín:
#9900CC // #00CCFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Orosz rulett
« Válasz #3 Dátum: 2020. Szept. 30, 17:13:21 »
Nos, nem igazán lepődöm meg azon, hogy sikerrel lefagyasztottam az előttem álló lányt. Elég nyugodt vérmérséklet kell ahhoz, hogy valaki ne lepődjön meg azon, ha egy vadidegen derült égből, köszönés nélkül megragadja, és ilyen nem mindennapi kéréseket, vagy talán inkább utasításokkal kezdi bombázni. Mentségemre szóljon, ez eddig a legbiztosabb tervem. Nekem nem fognak létrát hozni az itt dolgozók, ha megtudják, melyik játék kell, a polcok beszakadhatnak a súlyom alatt, vagy rám dőlhet az egész, ami igazából nem túlzottan izgatna, mint eshetőség, de ha rumlit csinálok, fogalmam sincs mennyire engednék, hogy kifizessem. Még így se biztos, bár ez engem nem fog visszatartani attól, hogy elhozzam. Próbálok az emberek szabályai szerint játszani néha, úgy viselkedni, mint bárki más, függetlenül attól, hogy a nálam lévő pénz is egy random, gazdagabbnak tűnő áldozaté volt, viszont ha akadályoznak ebben, akkor csak ők járnak rosszul. Én nekik adom az árát, de ha nem akarják, akkor szimplán csak ingyen elhozom.
A hirtelen kérdésre értetlenül kapom a fejem arra, amerre mutat, de látva, mire gondolt, unott grimaszba szűkülnek a szemeim. Hát… most elképzeltem ezt a lehetőséget is, és a tervezett és vágyott estém Vexel, most roppan szilánkjaira… Na ne szórakozzunk! Így se biztos, hogy olyan lesz ez a társas, mint remélem, lehet unalmas és csalódás lesz, de muszáj kipróbálnom, megnéznem milyen. Remélhetőleg ha már 18+-os, abból csak alakul valami érdekes. Talán ha nem ácsorogna velem szemben ez a lány, még a gondolatra az ajkaimat is megnyalnám a finomnak ígérkező programnak hála, de most inkább az előtte álóra kell koncentrálnom.
- Szerinted, azért választottam a Hancúr partit, mert unalmas társasjátékos estét tervezek? – kikérő grimasszal figyelem a lány reakcióit. Remélem ennél jobban nem kell majd a szájába rágnom, hogy nem csak viccből szerettem volna azt a társast, céljaim vannak vele, olyanok, amiket értelemszerűen egy Monopolyval nem tudok elérni.
Unottan követem ismét, kire is mutat. Hát már most előre mondom, hogy nagyon rossz ötlet. Így is terveztem, hogy vele fizettetem inkább ki, mert látszatra elmúlt 18, és ha kérnek iratokat, neki legalább biztos vannak olyanjai. Pedig ebben a nyavalyás plázában én mindenkinél idősebb vagyok.
Úgy tűnik hamar rájött ő is, hogy rossz ötlet, erre, hogy megint meg akar valakit kérni…? ~ Oké, ez így használhatatlan. – amíg ő elvan a gondolataival, én pókerarccal fordulok, és már kezdek is keresgélni valami tárgy/játék/plüss/doboz, bármi után, ami kézhez áll. Végül egy tenyér nagyságú játékautó van a legközelebb, ami csak kicsit nagyobb a tenyeremnél és a nagyon vékony műanyag borításból ítélve, ha nem viszek bele túl nagy erőt, kárt se tehet a dobozban.
Ahogy lendítem a kezem dobáshoz, pont akkor fordul felém hirtelen ismét a lány. A játékautó betalál, azonban egy arasszal a doboz közepe fölött koppan, és talán kissé nagyobb erővel a kelleténél, így ahelyett, hogy leverném vele, a dobásnak hála az a két-három játék bedől belülre a polcra.
~ Na most kapok agyvérzést! – most már biztos ledöntöm az egész szart. Szerencsére a lány hajlandó mégiscsak bakot tartani, ha mázlim van, úgy elérem és be tudok nyúlni hátra.
- Nekem aztán édes mindegy, hány darabot veszek le belőle. – csak megvonom a vállam, nem igazán értem, miért kell ehhez ekkora körítés, annyi is elég, hogy segít, de neki is kell egy, értettem volna én a „deal” nélkül is.
A legkevésbé sem érdekel, ki lehet a dolgozók közül, aki figyel, és ki nem. Jó az egyensúlyom, így könnyedén egyenesedek ki, és nyújtózkodom, a bizonytalanság legkisebb jele nélkül, mikor végre megemel. A kérdésre érdeklődve pillantok le a lányra, hogy vajon azért siettet, mert neki nehéz vagyok, vagy mert aggódik.
- Jó így, ki tudok nyúlni érte. – talán érezheti is, hogy nincs gond az egyensúllyal, anélkül mozgolódom, hogy érezhetően segítenie kellene, legalábbis amíg bírja erővel. Ha csak ő nem veszíti el az egyensúlyát és dől velem el, vagy ejt el véletlen, akkor kicsit nyújtózkodom, viszont csak nem tudom kihalászni, ami kell most hogy belülre döntöttem. Mérgesen egy jól irányzott ütéssel ketté töröm a polcot, majd erőlködés nélkül tépem meg, hogy a rajta lévő társasok lejjebb csússzanak. Így már ki tudom halászni. Odalent mondjuk lehet másoknak se kerülte el a hangját a reccsenés, azonban ezzel egyáltalán nem szeretnék foglalkozni. Még ha érzem is, hogy legalább egy buzgómócsingot ide fog csalni a reccsenés hangja. Inkább már ugrok is ki a lány kezének fogásából könnyed mozdulattal.
– Tessék. Habár… - hirtelen mindkettő dobozt a kezébe nyomom, és utána azonnal a zsebemben kezdek keresgélni a pénzem után. – Neked talán inkább eladják. Itt az ára.
Az másik kérdés lesz, hogy mennyire lesz gyanús, vagy egyértelmű az eladónak, hogy mivel kettő van, az egyik az enyém lesz, de egy próbát megér.