Emberek Világa > Lezárt küldetések

A Harmadik Lecke

(1/22) > >>

Kane Shinzou:



(click to show/hide)Engedélyt megadta: Shihouin Yoruichi adminisztrátor

„Mikor a legnagyobb a sötétség, annál ragyogóbb lesz a kigyúlt fény”


Sötét idők járnak. A helyzet csupán fokozódik mindkét oldalon. A pusztítás szerzetesei kik a vérre szomjaznak, mostanra felfedték magukat. Nevükhöz híven, temérdek pusztulás és halál kíséri őket lépteik során. A gyűlölet, harag, bosszú, amit dédelgettek oly sokáig, gyümölcsözővé vált. Céljuk: eltöröljék a földszínéről a shinigamikat, és mindazokat kik okozójuk népük majdnem ténylegesen pusztulásának. A Wandenreich a félelem definíciójává vált. Őfelsége kegyetlen offenzívájának következtében, a halál sikolyok mind Hueco Mundo falain belül és kívül, visszhangzanak miközben kardok csapkodásai hallatszanak. Falak rombolódnak széjjel, házak dőlnek össze. Veszteségek száma egyre csak nő. Vér borítja a földeket, falakat.

A világ… elsötétült.

(click to show/hide)A védelmező

Shirei Tenro(Fox), Kane Shinzou(Speedy)
A kellemes reggeli után, lehetőségetek nyílik, hogy egyből a pihenő szobában olvasgassatok, esetleg henyélhessetek. Nem kell aggódnotok Wolf kőkemény edzései miatt, ami bizony okozhatott nektek kellemes és kellemetlen emlékeket. Keménysége viszont mindkettőtöknek előnyére válik. Lelkileg már erősebbekké váltatok, ügyesebbé, harciasabbá. Tenro egész szépen kikupálódott futárnak. Az alap mozdulatok, amik szükségesek már mind a parkour, mind önvédelem témájában, már tudástárát bővíti. Viszont a henyélésetek hamar félbeszakad, amint Wolf színre lép. Csípőre teszi kezeit, miközben felétek pillant.
- Noah mindannyiunkat hívat. Gyerünk.
Fel kell hát pattannotok, ha eddig esetleg kényelmesen elhelyezkedtetek valahol, majd Wolf után indultok. Hiába igyekeznétek kérdezni még is miről van szó, annyi választ kaptok tőle csupán, hogy fogalma nincsen hiszen őt is csak most avatják be ahogyan titeket is. A lift segítségével megérkeztek az ismerős szobába, ahonnan Noah Futár trióját, immáron quartettjét szokta figyelni és utasításokkal látja el. A kör alakú szoba közepén látható temérdek monitor most éppen kikapcsolt állapotban van, kivéve egy, ami középen található az asztalon. Noah elmerülve olvasgat. Viszont nem csak ő van egyedül a szobában. Mouse a lifttől balra eső fotelen üldögélve éppen laptopján szöszmötöl. Láthatjátok, hogy laptopjának USB csatlakozójánál bal oldalt rá van kötve egy golyószerű szerkezet. Valószínűleg fontos dolgot tesz éppen. Természetesen Icarus is megtalálható, aki Mouse mellett éppen henyél és hangosakat horkol. Miután Mouse felnéz, rögtön könyökével kicsit odavág az alvó Icarus melléhez, aki rögtön felkelve ijedségében jobbra és balra néz.
- Szedd össze magad már gyökér. Nem látod, hogy mindjárt eligazítás lesz?
- Lehetnél azért kedvesebb … hé skacok!
Amint Icarus észrevesz titeket, felétek is int. Noah eközben székének segítségével megfordul. Mosolyt igyekszik erőltetni magán, de láthatjátok rajta, hogy nem őszinte a jó kedve. Sokkal inkább bánatosabb. Wolf int felétek, hogy üljetek le. Persze „mentorotok” nem így tesz és karba tett kézzel a falat kezdi támasztani majd megszólal.
- Meghoztam őket. Bökd ki mi van! Látom rajtad olyan vagy mint a mosott sz… akarom mondani ürülék.
Noah kuncogni kezd, ahogyan Wolf igyekezte cenzúrázni előbbi szavát. Nyilván való miért tette, hiszen a futárok vezetője erősen hisz Istenben, a biblia számára egy fontos könyv. Bár eléggé érdekes kombináció, hogy valaki hívő még is egy olyan szervezett tagja, akik olykor illegális tevékenységeket folytatnak.
- Köszönöm Wolf. Nem fogok kertelni nektek. Sietnünk kell. Ugyan is, a vártnál jobban felgyorsultak az események. Az informátorunk szerint, Hueco Mundot a lidércek világának városát, megtámadták a quincyk. Őfelsége mozgósította a csapatait. Hatalmas pusztítást okoztak.
Mély sóhajt engedd meg magának Noah, mielőtt folytatja a mondandóját.
- Viszont, ez egy lehetőséget ad nekünk. Azért hívtalak titeket, mert egy fontos megbízatást adnék nektek. Előkerült a harmadik pendrive. Tudjuk hol van, és meg kell szereznünk. Félek viszont, ha nem lépünk most azonnal, attól tartok kedves sternritter barátaink is lépni fognak. Tudom. Megint a quincyk. Bizonyára nagyon sok kérdésetek van miért velük foglalkozunk, miközben csak futárok vagyunk. Mindent a maga idejében. Annyit kérek tőletek, hogy bízzatok bennem rendben?
Noah tekintetéből érződhet, hogy teljes bizalmat élveztek. Még ha nem is árulja el mi ez az egész, nem úgy tűnik, mint aki veletek akarna kitolni és elhallgattatni olyan információkat, amik létfontosságúak lehetnek számotokra. Megköszörüli a torkát egy kicsit majd az asztalán heverő tégla kinézetű, ezüst dobozt elveszi majd odasétál vele Kanehez.
- Ami benne van létfontosságú. E nélkül, a küldetést nem tudjuk végrehajtani. Narukiba fogtok elmenni. Pontosabban a várostól nem messze lévő erdőhőz. A gps koordináták segítségével megtaláljátok célotokat. Szerezzétek meg a pendrive-ot, lehetőleg észrevétlenül ahogy szoktuk és gyertek haza rendben? Nagyon vigyázzatok magatokra. Nem akarok hazudni de, lehet, hogy kellemetlen figurákba fogtok belebotlani…
- Azért ennyire ne törd le a lelkesedésüket! Nem tanultad meg hogyan buzdítsd fel az embereid vagy mi?
Az idegen leány hang gazdája hamarosan előkerül, miután előttetek kinyílik az ajtó. Egy macska fülekkel lévő hosszú hajú leányzó tér be hozzátok. Noah enyhe sóhajt enged meg magának majd összeszedi magát.
- Elfelejtettem mondani, hogy természetesen csatlakozni fog hozzátok Cat is. Cat, ők itt a csapat. Wolfot már ismered. A vörös hajú a laptopnál ott Mouse, mellette Icarus, a fekete hajú lány lenne az üdvöskénk, Fox és…
- Ő lenne bizonyára Speedy háh? Milyen volt a randi?
A hirtelen jött kérdésre válaszolhatsz, de akár ignorálhatod is. Miféle randiról beszélhet egyáltalán? Tudsz erről valamit Kane? Mindenesetre láthatóan Cat átveszi a staféta botot majd mindenkivel lepacsizik a szobában. Amint ezt a körutat megtette elétek áll, csípőre tett kézzel.
- Nah. Hallhattátok a szitut. Úgyhogy nyeregbe! Húzzunk el Narukiba és hozzuk el a csecsebecsét oké? Jó móka lesz! Apropó… megmondaná nekem valaki, hogy ez a lánc kié?
Egy futár emblémás nyaklánc hever a kezében. A tulajdonosa hamar érezheti hiányzik valami a nyakából, aki nem más, mint Tenro. Noah rögtön bal tenyerét az arcához temeti majd karba tett kezekkel Cathez néz.
- Ne légy már ilyen! Még újonc!
- Nyugi már! Csak ugratom! Hé, Foxy! Első tanács, ha lopni akarsz! Elterelés oksi? Nesze!
Mosollyal az arcán visszadobja neked a nyakláncod. Ezután lesz egy kis időtök felkészülni, magatokhoz venni a szükséges holmikat amire szükségetek lesz. Amint felszerelkeztetek, Wolf elkísér titeket az épület földszintjére, ahol egy ismerős furgon vár rátok egy ismerős sofőrrel, aki nem más, mint Plastic. Amint mindenki beszáll a járműbe, hamarosan el is indultok Naruki felé, hogy megszerezzétek a harmadik pendrivet ami ha minden igaz és előző tapasztalatotokból már tudhatjátok, a „lovagról” van szó. Persze Kanenak halvány gőze sincs még is kiről van szó, de Tenro leleményes fülelésének köszönhetően anno megtudhatta, hogy egy bizonyos Utolsó Lovagot keresnek, aki Wolf szerint nem létezik vagy már halott. E küldetés résztvevői: Speedy, Fox, Cat, Mouse, Icarus, Wolf és Plastic. Vajon hőseinknek sikerülni fog az akció? Nem lesz egyszerű. Hiszen nem ők lesznek az egyedüliek, akik a helyszínre sietnek…
(click to show/hide)Rossz hír
A munka

Sakamoto „Mother F#k@!ng” Naraku
Az élet zenéje szól a lakásodban, miközben sört öntesz magadba, csillapítva szomjadat. A napod nagyon is jól indul. Sikeres üzleteket hajtottál végre, nem buktál le a rendőrök elől, nem cseszegetett mostanában a Wandenreich sem, még Elisát sem láttad azóta, mióta letesztelt téged. Ennyire rémisztő vagy? Meglehet, bár inkább szerencsésnek mondhatnálak amiért nem minden másodpercben érnek téged a problémák. Ebben már azért van tapasztalatod. A svindlik, amiket elkövettél kellő tapasztalattal áldottak meg téged, hogy már kiszagolod, ha balhé közeledik. Ma sincs ez másképpen. A fejed egy picit sajogni kezd mikor kopogtatnak az ajtódon. Addig nem hagyja abba amíg ki nem nyitod. Miután a dörömbölést megunod és ajtót nyitsz, láthatód, hogy az egyik „kollégád” az, aki nagyon szeretne tőled valamit. Amint hagyod szóhoz jutni, rögtön hebegve habogva kezd beszélni szinte értetlenül. Lehet pofon kéne vágnod, hogy észhez térjen pöppet nem? Rád bízom miféle varázslatot fogsz itt összehozni, de amint észhez téríted drága haverod, akit egyébként TK-nak becéznek érthetően kezd beszélni.
- Elnézését főnök, kezdem elölről. Szóval. Baj van tesa, kibebaszott baj van! Emlékszel arra, hogy az üzletet Narukira is kiakarjuk terjeszteni? Sikerült embert találni ott és jól is ment! Dőlt a lé! Aztán egy nap jöttek a zsernyákok az egyik palihoz banyek! Razziáztak nála meg minden érted! A cuccot megtalálták nála. Mondanom sem kell baszhatjuk. Kiderült az egyik faszfej köpött! Vágod? De én léptem tesa azonnal! Mondtam a csávóknak, figyú! Van itt ez a barlang Narukitól nem messze! Elhagyatott meg minden! Frankó! Medve nincsen! Ideiglenesen átszállíthatnánk az árut még ma oda! Ehhez viszont kellesz boss. Segítesz?
Ez egy visszautasíthatatlan munka. Ha nem teszel valamit a végén a zsaruk rád fognak szállni. Ugye nem szeretnél a rácsok mögött tölteni a napod nem? Több sem kell hát neked motivációnak valószínűleg és már mehetsz is. Szerencsére TK hozott magával verdát, ami látott jobb napokat is, de szerencsére működik. Bár a kipufogó hagy magának kívánni valót. Szegény Dodge Charger! Miután beszálltok a járműbe, egyenesen Naruki felé veszitek az irányt. Az út alatt van lehetőséged alaposan kikérdezni TK-t a helyzetről és persze, hogy még is, hogy a retekbe volt képes az egyik fazon, aki fontos beszállítótok ily siralmas módon lebukni és persze ki volt az, aki köpött a zsaruknak? Esetleg henyélhetsz is, ha arra van kedved. TK bekapcsolja a rádiót egy idő után mikor unni kezdi a csendet. Bár ne tette volna meg! Ugyan is az Aqua-tól a Barbi Girl című szám kezd szólni. A legrosszabb viszont akkor kezdődik mikor hallod és látod, hogy a társad énekelni is kezd hozzá. Most vagy nagyon ideges és a feszültségét vezeti le, vagy nem józan. Mit kezdesz ezzel a szituációval saját döntésed. Szerencsére hamarosan letértek az autópályáról és Naruki városát amint meglelitek, egy földes utat megcélozva, behajtotok egyenesen az erdőbe. A fák lombkoronái között a nap fényei beszivárognak, így adva nektek fényt. Kis idő után elértek a barlang bejáratához, ahol már egy csapat vár rátok. Látszik rajtuk, hogy a te embereid azok. Miután kiszállsz, rögtön mindannyian üdvözölnek téged hangosan amire TK rögtön reagál.
- Hülyék vagytok baszki? Ne itt ordibáljatok! Ez egy titkos hely! Jó, hogy nem már a zsaruknak szólunk ember! Bocsi Boss, mindenki ideges egy kicsit.
Láthatod, hogy még jó pár jármű is van a Dodge Chargeren kívül. Konkrétan négy szürke vagon amiben, az említett cuccok vannak bepakolva. A feladatod, hogy a négy vagonnyi árut, elrejtsd a barlangba. Hogyan kezdesz hozzá? Mielőtt viszont belekezdenél a munkálatokba, megérzed, hogy a környéken valaki ólálkodik…
(click to show/hide)Naraku a főnök

Takahashi Ryuunosuke az Artista
A cirkusz Narukiba költözött, hogy egy új produkcióval felhívják magukra a figyelmet. Te is központi szerepet fogsz kapni a darabban. A porondmester mindenkinek elmondta feladatát mi is lesz pontosan. Rivalda fénybe kerülhetsz végre valahára kőkemény munkádnak hála. Mondjuk némi szerencse is párosul hiszen aki előtted lett volna főcím szerepben, nem érezte túl jól magát. Konkrétan amint szobájából kijött kidobta a rókát, így hát neked kell menned. Mekkora lehetőség nem? Megragadod hát az alkalmat és oda fogod tenni magad az biztos! Idő van bőven felkészülnöd. Az idegesség fokozódik nálad, miközben készülsz a nagy megmérettetésre. Így úgy gondolod jobb lenne egy kicsit sétálni az erdőben. Hamar visszafogsz találni, hiszen ki ismered már magad ebben a városban és környékén. Erőt véve magadon, megfelelő felszerelésben, útnak indulsz, hogy idegeidet lenyugtathasd. Gondolj bele! Főszerep artistaként! Hát nem nagyszerű? A fejed tele lehet gondolatokkal emiatt a megtisztelő feladatnak hála és akár magaddal vitatkozhatsz is párszor még is mi a fenét fogsz kezdeni mikor eljön az idő. A madarak csicsergése, a természet illata, a nap fénye hamar elkergeti eme bús gondolataidat a bukással kapcsolatban és pozitív energiákat gyűjtve felvidulhatsz. Hirtelen egyszer csak egy barlangot lelsz meg az erdő közepén. Sehol senki nincs a környéken, csak te. Alaposan megnézheted magadnak eme csodás természeti képződményt. Viszont fura érzésed támad valahol amint rá nézel erre barlangra. Ráadásul mikor az egyik fát megtapogatod, ami a barlang bejáratával szembe van, eltudod mozdítani a kérgét, ami körülbelül három centiméter lehet felfele, oldalról pedig kettő centiméter. Amint leveszed ezt a kérget, egy fémszerű valamit lelsz meg belül, amin egy kör alakú mélyedés található. Valamit ide lehet helyezni. A kérdés, hogy mit? Milyen céllal? Elgondolkozhatsz a dolgon. Viszont ekkor autók zaját hallhatod és neked roppant gyorsan elkel döntened mit teszel? Elbújsz vagy inkább egy helyben vársz és várod a csodát? A furgonokat látván észreveszed, hogy nem éppen barátságos emberek érkezhetnek feléd, így reflex szerűén egy búvóhelyet találsz magadnak és ott várakozol. Láthatod, hogy négy szürke vagon áll meg a barlang bejáratával szembe. Sokan ki is szálnak. Szemügyre veszed, hogy némelyiknél lőfegyver található. Lehet éppen rosszkor vagy rossz helyen? Ha ez még nem lenne elég neked, egy idő után egy dodge charger érkezik, ami már látott már jobb napokat is. Amint kiszállnak, az egyiküknél, akinek hosszú fekete tüskés haja van, piercingekkel az arcán, erős a lélekenergiája. Olyannyira, hogy nehezen kapsz levegőt. Szerencsére viszont még nem vett észre. Mit fogsz tenni tehát artista? Megpróbálkozol elhúzni a helyszínről vagy kivárod mi történik?
(click to show/hide)A barlang

Határidő: 2020.06.14

Sakamoto Fucking Naraku:
Végre minden sínen van, végre minden megy a maga útján. A lóvé már majdnem magától jön. Mit jön!? Szinte szalad befelé az ablakon. Senki se baszogatja, se a sajátjai, se a zsernyákok, senki, tényleg kezdi úgy érezni, hogy az élete jól halad a nyugis nyugdíjas évek felé. Amikor majd hátra fog dőlni a székében, bal kezében egy üveg jó fajta sör még a jobb kezében egy cigi a farkán meg valami csinibaba fog bólogatni. Kurva fényesnek látszik a jövője, és ilyenkor szokott az előfordulni, hogy rászarnak az ablakra.
- Ohogyajókurvaanyád…- hadarta és közben lerakja a majdnem üres dobozt az asztalra. Vár egy kicsit, hátha lelécel az a marha, aki zavarja. A postás biztos nem, tegnap volt, zsaruk se, őket hallaná. Nincs mese, ki kell nyitnia.
Rosszabb, az a barom TK volt az, és megint rajta volt az a szaros kendő. Rejtély hogy a picsába lát, és az is, hogy mi a fenéről beszél. Találkozott már részeggel, aki egyszerre sejpített és dadogott, na őt is jobban megértette, mint most TK-t. Dörzsölte is Naraku a tarkóját, muszáj észt verni a fejébe, egy pöccintés az orrára, és ez elég is lesz.
Nem fest valami rózsásan a helyzet, rá is kellett gyújtania Narakinak, és utána az orrnyergét dörzsölte. Ennyit a szép jövőről és a nyugis napokról. Tuti az a kurva szakszervezet kavart be. Kissé nyugtalan is lett a hangja, nem szereti, ha valami ilyen váratlan és szemétség történik.
- Baszki TK. Tehát szar van a palacsintában. Mit mondok mindig? Ha valakivel dolgozni akarsz, előbb ellenőrizd le őket, hátha patkány van köztük. Mindegy, legközelebb én keresek embereket a munkára, hátha akkor nem fognak szembe pisálni minket. Jó hogy megyek és segítek. Mindjárt itt a karácsony, és bizony a prémiumotok is múlik azon, hogy ne menjen minden a levesbe. Elrakok egy doboz cigit, oszt mehetünk.- egy fél dobozzal biztos, hogy nem lesz elég, az idegeinek is kell majd, hogy lenyugodjon.
- Aha… remélem azért gurulni még gurul, és nem a hátadon viszel.- beült TK mellé, kissé lehúzta az ablakot és rágyújtott egy újabb cigire. Valamivel el kell ütni az időt, mondjuk pár kérdéssel.
- Akkor kezdjük az elején. Hogy jött ez össze? Hogy a picsába tudott lebukni? Minden rendben volt vele, amikor dumáltatok? Semmi gyanús? A szokásos? Na meg a legfontosabb, ki a franc volt az a pöcs, akinek járt a szája? Kinek kell bevernem a képét, és kirángatni a szemüregén keresztül a gerincét? Mert az tuti, hogy ez nem marad megtorlás nélkül. Üzenet lesz ez mindenkinek, aki baszakodni akar velünk.- lehet, hogy nem a nagyok közt játszottak, még nem, de nem azt jelenti, hogy tanácsos lenézni őket, sőt, kibaszni velük. Mert mit érdekli Narakut, hogy esetleg a zsaruknál van a patkány? Nem ember volt, be tud jutni és ki is, ha akar.
Megrándult a szemöldöke, amikor a rádió felcsendült. Valahogy jobb zenét is eltudott volna képzelni a jelenlegi helyzetben. Alig dobta ki a cigit az ablakon, még talán az útra le se esett, de már ott füstölt a másik Naraku szájában, erre muszáj szívni. Nem elég a gebasz, de még ez a zene is. Valaki dupla egyest dobott, és most Naraku köre van a szopásnál. S ha még nem lenne elég, még énekelni is kezdett? Csodás, egyszerűen csodás, pár másodpercig bírta Naraku, majd… elősnek halkan, alig hallhatóan, de…
- I’m a blond bimbo girl in a fantasy world… Dress me up, make it tight, I’m your dolly… You’re my doll, rock’n’roll, feel the glamour in pink.- majd normális hangerővel beszállt az éneklésbe. Sajnos ez egy olyan szám volt, amit ha meghall valaki, muszáj, egyszerűen muszáj énekelnie. Túlságosan mocsok és szemét volt, és sajnos Naraku se volt kivétel.
De végre csak megérkeztek a barlanghoz, és a múltban hagyhatják ezt a kellemetlen esetet.
- TK, ha valakinek elmondod, hogy énekeltem, akkor kitépem a nyelved és herén nyalom vele magamat.- nem volt király, mégis királyi fogadtatást kapott, legalábbis örültek a jelenlétének, ami még jól is esne neki, de pont nem olyan helyzetben voltak, hogy örült. De legalább TK rendezi őket.
- Oké, mindenkiben ott van a drukk egy kicsit, de nem kell aggódni…- nem voltak egyedül, ez biztos, legalábbis Naraku érzett valamit, de van fontossági sorrend is, utána ráér majd foglalkozni a kis leskelődővel.- Oké, pár gyors kérdés. Járt már valaki ebben a barlangban, vagy csak úgy, most találtátok? Tudjátok hova fogtok pakolni? Úgy általában barlangászott már valaki? Na, de ennyit a kérdésekből. Kezdhetitek befelé pakolni a cuccot, de senki se egyedül. Minimum öten mentek, egy világít a lámpával, nehogy egy rossz lépés, és kimegy valakinek a bokája, kettő stukkerekkel fedezi őket, a másik kettő meg viszi a cuccot. Senki se hősködik, senki se megy el odabent magának kalandozni, felfedezni. Fasznak se hiányzik, hogy egy temetést is fizetni kelljen. Érthető voltam? Igen? Na akkor hajrá, induljatok elfelé, pakolás. Addig én megyek csorgatok egyet.- bár nem kell pisálnia, de ideje akkor a körmére nézni a kis kukulónak. Nem hiányzik neki, hogy valami helyi hülye jelentse őket, és akkor megint itt a baj a nyakukon. Inkább megy afelé, amerről érezte a lélekenergiát, hátha egy kis pénz görcsöt köt a nyelvére, és nem él a lehetőséggel, hogy bekerüljön a helyi újságba.

Kane Shinzou:
Gondoltam, hogy Wolf edzései kemények lesznek, de öregem! Ahhoz képest amikor először képzett engem, nem volt ennyire kemény, mint most! Szinte visszasírom már azokat a napokat, mikor még csak kezdő futár voltam! Tripla keményebben dolgoztat meg, ráadásul még gyakorló meccset is le kellet nyomnom vele úgy, hogy használnom kellet quincy adottságaimat. Mondanom sem kell, a padlóra kerültem folyton. Wolfot megsebesíteni önmagában egy nehéz feladat. Egyáltalán a bőrét fellehet valamivel sérteni? A térdrúgás, amit a gyomromba küldött a mai napig érzem. Amint ebbe belegondolok már a hideg kezd kirázni. Inkább koncentrálok a fogam megmosására. Az majd egy pöppet lenyugtat. Meg nézzük a jó oldalát! Legalább ma pihenhetek végre! Összeszedem magamat, a szokásos futár ruhámat magamra öltöm és felszerelésemet, mert sose lehet tudni mikor fog valami váratlan dolog történni, aztán a pihenő szoba felé veszem az irányt, miközben elgondolkodom azon, hogy Mouse és Icarus még is hova tűntek. Általában egyszerre szoktunk felkelni, de most nem voltak bent a szobában. Ritka alkalmak egyike bizonyára. Lehet az a kettő dinka végre rájött szeretik egymást és kora reggel elakarják intézni végre ezt a témát? Túl gondolom szerintem. Tuti nem erről van szó! Egy isteni csoda kéne, hogy ezek ketten összejöjjenek! Na és Fox? Ő miért nem volt bent a szobában? Emlegetett rókába útközben belebotlok. Mosollyal az arcomon intek neki.
- Jó reggelt Fox! Hogy halad a kiképzésed?
Érdeklődöm vajon Wolf miképpen bánik vele, hiszen nem egy időben képez minket, ami valószínűleg annak tudható be, hogy még kezdő futárral másképpen bánik. Gondolom neki sem egyszerű az élet, hiszen Wolfról beszélünk. Roppant kemény kiképző, vért izzad az ember nála sok esetben. Viszont megvannak ennek az előnyei. Magamon tapasztalom, hogy ahogyan Wolf most edzettet, erősebbé kezdek válni. Viszont ennyi még nem elég. Még erősebbé kell válnom! El is feledkezem magamról egy időre és az ökölbe szorult kezeimet nézem csak. Emlékeztetem magamat arra a napra mikor Wolf-al és Fox-al elmenekültünk a Kruger Industries épületéből. Renzouval való találkozásom rá ébresztett arra, hogy ha nem kezdem edzeni magamat, a barátaim veszélybe kerülhetnek. Hiába igyekszek elmenekülni, de a múltam elől nincs menekvés. Megfog találni bárhol, akármikor. Ha nem teszek semmit, a barátaim fogják megsínyleni. Ahogyan Layla-is Köhlernél, Cheetah és Lion Eisnernél. Több áldozatot nem engedhetek meg! Beérve a pihenő szobába picit ledőlök a fotelbe és igyekszek szusszanni, amit Wolf mentorom végül megzavar.  Noah hívat minket. Nyomban felpattanok a fotelből és Wolf után megyek. A lift segítségével felérünk a futárok tornyába, ahonnan Noah szokott minket vezényelni és figyelni a lépéseinket. A képernyő többsége kikapcsolt állapotban van, kivéve egy, amit elég nagy koncentrációval figyel Noah. A lift bal oldalán lévő fotelnál meglátom Mouset aki elmélyülten szöszmötöl a laptopján. Gondolom valami programozói cucc lehet, amit nem igazán értek. Icarus szokásához hívén alszik amit Mouse meg is jutalmaz. Szegény Icarus! Mouse ott szívatja ahol csak tudja! Le is ülök melléjük majd figyelek Noahra. A szobában komor hangulat uralkodik. Kiderül nem véletlenül lettünk behivatva, ahogyan Mouse és Icarus miért vannak itt. Egy újabb munka vár ránk. A harmadik pendrive került elő. Gondolom ugyanarról van szó, amit a Kruger Industriesnél találtunk. Az a bizonyos Knight Project. Vajon pontosan miről lehet szó? Kérdő tekintettel nézek felé. Harmadik pendrive? Az első adat nem is volt pendrive-on, ha jól emlékszek. Még is harmadikról beszél. Mi a fene? Megvannak ezek számozva vagy mi? Összezavarodtam. Az viszont érthető, hogy ezt a harmadik pendrive-ot nekünk meg kell szerezni még mielőtt a quincyk lépnének. Noah szerint most, hogy a quincyk megtámadták Hueco Mundot, esélyt ad nekünk arra, hogy léphessünk. Vajon ez az informátor ki lehet, aki ennyire segít nekünk? Bizonyára egy Wandenreich tag, elég magas beosztással. Különben efféle információkat nem tudna közölni. Valószínűleg. Talán túl komplikálom. Áááá a fenébe! Tele van kérdésekkel a fejem! Miközben a fejemet vakarom, észreveszem, hogy Noah egy ezüst téglalap alakú dobozt ad át. Átveszem tőle és megnézem alaposan még is mi ez. Állítólag, ami benne van, létfontosságú a küldetés sikeréhez. Remélem nem fogunk kellemetlen alakokba belefutni, mert az hiányozna még nekem! Hirtelen egy női hangra leszek figyelmes, akit még életembe nem hallottam. A gazdája felé pillantva egy macskafüles fülhallgatóval felszerelt leányzót veszek észre. Meglepően hasonlít Noahra. Konkrétan mintha a női verzióját látnám! Kiderül, hogy a futár neve Cat és segíteni fog minket. Ahhoz képest milyen helyzet alakult ki, meglepően boldognak látszik. Nagyokat nézek mikor megemlít engem és megkérdezi milyen volt a randim. He? Randi? Miről beszél? Fél percig némacsend a fejemben aztán felállok majd rá mutatok meglepettségembe mikor összerakom a képet.
- Te mondtad meg Aledának, hogy hol talál meg?! Van fogalmad róla, hogy életveszélybe került miattad?!
Hát ezt nem hiszem el! Ez a nő volt, aki elmondta Aledának, hogy hol talál meg?! Majdnem megölte őt egy hollow! Basszus! Szerencse volt, hogy egyáltalán ott voltam a könyves bolt közelébe! A fenébe! Visszaülök miután egy kicsit lenyugszom. Cat ezután igyekszik a csapatot jó kedvre deríteni, miután mindenkivel leakar pacsizni. Én is adok neki egy ötöst még ha nincs ínyemre. Aztán meglepődőm mikor egy futár nyaklánc van a kezében. Szerencsére az enyém megvan, viszont Tenro-nál már nem mondhatom ugyanezt. Még is hogyan volt képes ellopni egy nyakláncot észrevétlenül? Nem véletlenül hívják ezek szerint őt Catnak. Olyan észrevétlenül tud lopkodni, mint egy igazi macska. Visszaindulunk ezután a szobába, és magunkhoz vesszük a szükséges felszereléseket. Nincs nagyon kedvem beszélgetni. Túlságosan sok bennem a kérdés. Noah is olyan furcsa volt. Még is mit akart azzal mondani, hogy bízzunk benne? Meg hogy mindent megtudunk időben? Miért titkol elölünk valamit? Mi köze lehet a quincykhez? Ááááh! Inkább a munkámmal törődőm. Belesajog a fejem ebbe az egészbe. Essünk túl rajta és kész! A furgonhoz érve Plasticot fedezem fel a volánnál. Intek neki egyet majd a jármű hátuljára szálok be, és leülök egy tetszőleges helyhez. Lehunyt szemekkel igyekszem az utat átvészelni.

Takahashi Ryuunosuke:
Természetesen mindenki akkor tűnik el, amikor szükségem lenne rájuk. Jellemző. A gyakornokok rögtön köddé válnak, amikor adódik egy kis pakolászni való, ugyanis hiába van már majdnem egy hete annak hogy a cirkusz átköltözött Narukiba, még mindig káosz uralkodik. Ugyan az új engedélyek már megvannak hogy előadásokat tarthassunk, a biztonsági és egyéb előírásoknak pedig megfelel a színpad és környezete, mégis idegesnek látom az előadókat – nem véletlenül. Amikor a porondmester összehív minket, közöli velünk hogy kell egy csere színész, mert az új darab központi szereplője rosszul lett. Alapvetően amikor új előadásokat állítunk össze, hosszas megbeszélések szerint alakítjuk ki azokat, így nagyjából ismerjük egymás szerepeit habár a főszereplő nélkül még így is borult volna az egész hacsak a porondmester nem választ ki engem a helyettesítésre, amelyet azzal magyarázott hogy csináltam már hasonló akrobata elemeket szerinte ezzel meg tudok birkózni. Gyakorlatilag meg a közönség előtt töröm ki a nyakam, hát szép is lenne – kavargott a fejemben az első gondolat. Persze maga ez a szerep egy nagyon jó lehetőség arra, hogy némi hírnevet is kivívjak magamnak, illetve a cirkusznak is ha minden jól megy, de azért mégis csak két cseréről van szó, valakinek az én eddigi helyemre is be kell így állnia. Visszatérek a színpadhoz ahol most senki sincsen, hogy ott viszonylag nyugodtan átnézhessem az útmutatót egyrészt azért hogy felidézzem az előadás menetét, aztán pedig a mutatványok sorát amiket gyakorolni is kezdek. Egy óra múltán már kellően kifulladtam, ezért visszatérek a sátramba, de nem tudom megállni hogy gondolataim ne cikázzanak akörül, hogy vajon hogyan sikerül majd ez az egész szereplés, megúszom-e sérülés és közönség előtti leégés nélkül, avagy sem. Az idegeskedés közepette nem bírok sokáig megmaradni a seggemen, inkább fogom magam összeszedem a cuccaimat, magamra kapom a kapucnis pulcsimat és erdei túrára indulok inkább, az talán jobban leköti majd a figyelmemet.
Úgy negyed órával később zsebre dugott kezekkel bandukolok céltalanul a fák között egy enyhén kitaposott ösvényen keresztül, miközben próbálok nem borúlátóan tekinteni a dolgokra. Legalább nem pont egy páros egyik tagjának a helyére kell beállnom, abból katasztrófa lenne – jegyzem meg magamnak, és meghúzom vízzel teli üvegemet, aztán tovább gyalogolok. Belefeledkezve a gondolataimba valami szokatlanra hívják fel szemeim a figyelmemet, amivel eddig még nem találkoztam pedig gyakorta járok az erdőbe pusztán azért, hogy kiszakadjak a cirkusz ritkán egyforma mindennapjaiból. Előttem egy barlang tátongó szájának sötétje éktelenkedett. Vajon mit rejteget a belseje? Főleg ilyen mélyen az erdőben, ezek ritkán elhagyatottak habár vadállatnak jeleit nem látom. Megteszek néhány lépést annak érdekében, hogy körülnézzek de nem veszek észre olyan furcsaságot ami utalást tehetne arra hogy mi is lehet ebben a rejtelmes képződményben. Azaz, egy dolgot kivéve ami először teljesen beleolvadt a környezetébe, ám jobban megközelítve az egyik fa törzsének oldalán kitüremkedik a kérgének egy része. Megvizsgálva nem úgy néz ki mint ami természetesen vagy csak véletlenül jött volna létre. Nem is kellett megerőltetnem a kezem hogy leessen a helyéről. Egy fém akármicsoda lapul alatta amiből mintha hiányozna valami, talán még a barlanghoz is köze lehet. Újra a sziklaüreg felé lesek és fontolóra veszem hogy bekukkantok. Azonban ezt rögtön elvetem amikor beazonosíthatóan járművek zaját hallom meg. Kocsik? Erre? Hirtelen úrrá lesz rajtam a pánik és kapkodva bár, de mindenesetre a kérget visszaillesztem a helyére – ne vegyék észre hogy itt járhatott valaki. Ezután villámgyorsan odafutok egy dúsabb lombozatú fához lendületből felugrok, megkapaszkodok az egyik erősebb ágon és felmászok magasságba, ahol belátom a terepet viszont takarva vagyok a tekintetek elől. Jól sejtettem hogy ez az üreg sem lehet üres legalábbis azt még nem tudom hogy az ideérkezett embereknek mi közük lehet hozzá, vagy egyáltalán ahhoz a fém zizéhez. Ha szimpla emberek – bár ezt rögvest kétségbe is vontam amint megéreztem az egyikük erőteljes energiáját. Ekkor jobban nekitámasztom magam a fa törzsének a lábaimmal, és pulcsim ujját a kezemmel együtt az arcomra helyezem megakadályozva ezzel hogy légzésem ne legyen hallható.
- Lőfegyverük van – szólal meg figyelmeztetően a hang a fejemben - Semmit nem érsz ellenük, hacsak nem akarsz céltáblaként új pályaelfutásba kezdeni.
- Eh? Ezzel nem segítesz! – ripakodok rá feszültségtől izzadtan, teljesen megfeledkezve arról hogy ezutóbbit hangosan mondtam ki. Nyomban rá is csapok a számra.
Látva a nem túl barátságos külsővel rendelkező egyént gyanúsan közelíteni, átkozom magam hogy nem tűntem el amikor még esélyem volt rá. Hirtelen megszédülök az egyre elviselhetetlenebb lélekenergiától, megcsúszik a lábam, elveszítem egyensúlyomat zuhanni kezdek, és egyenesen a földre csapódok akárcsak a zsíroskenyér – pofával lefelé. Néhány általam letört kisebb ág még leesik rám, ezt követően pedig fájdalmas arcokat vágva és kapkodva a levegőt megpróbálom összeszedni magam. Ekkor még fogalmam sem volt arról mekkora csávába sikerült belekevernem magam.

Shirei Tenro:

Erősebb lettem? Talán. Butább? Meg kell még gondolnom. Az életem gyökerestül megváltozott Azon a napon… Van -e konkrét nap egyáltalán? Nem hinném. Több nap is közrejátszott abban, hogy végre az legyek, aki mindig is szerettem volna lenni.
Törpe eléggé megedzette megszívatott ebben az életben. Nem egyszer berágtam rá ezen időszak alatt, hogy Törpéből átminősítettem mentoromat Kerti Gnómmá, mert szerintem sokkal találóbb. Kerti Gnóm imádott velem úgy beszélni, mint a kapca rongyával, párszor rásózni a fejemre  öklével, vagy a lábam elé köpni, ha nagyon elege volt belőlem. Sokat tanultam a szüleimtől régen, ámde ezeket gyakorolni kellett volna! Hehe. Akkor jöttem rá, mennyit felejtettem, amikor úgy istenigazán elkezdődött a kiképzésem. Bezsebeltem művészien színes kék-zöld foltokat, tört már el az orrom, és estem már rá teljes súlyból mindkét kezemre. Nem bizonyultam szerintem a legjobb futárjelöltnek, Wolf – Kerti Gnóm – viszont nem adta fel velem a küzdelmet. Továbblökdösött ezen a göröngyös úton. Kifizetődött. Hosszú időbe telt, de megtanultam tisztes harcba bonyolódni az íjam, ginto kapszuláim nélkül is. Hálás lehetek neki. Pontosan az önfegyelem hiánya vezetett--, odáig vezetett, hogy nehezen találtam racionálisan, kézzel fogható bizonyítékot miért érdemes tovább szenvednem. Magamnak ástam a gödröt, sokat gyötörtem, habár magam is tudom jól: a holtak ott maradnak, ahol hagytuk őket. A túlvilágon. A szüleim előbb-utóbb meghaltak volna. Fájdalmasan, de gyorsan érte őket, én pedig elég időt vesztegettem gyászra. Megkomolyodtam, és sok mindent hátrahagytam. Köztük a kedvességet.

Kevesebbet filozofáltam, mint annak idején. A depressziót sikerült leküzdenem? Ki tudja. Vidámabb vagyok, annyi igaz. Ha nem is mutatom, mosolygok annyit. Igen, tudom, hogy van időm ezen gondolkodni! Őszintén nem sok ez a tíz perc kaja szünet. Mégis legalább fél órának érződik a gondolatok által, amik mikor máskor, mint ilyenkor törnek felszínre! Evés közben. Reggel. Kiegyensúlyozottabban étkeztem, és most is müzlit fogyasztottam reggelire.
Aah, teli hassal milyen jól esik ledobni magam egy fotelba!
Keresztbe tettem lábaimat. Csajos magazint olvastam a legújabb karakurai divatról. Meséltem, hogy félredobtam a miko ruhát? Már csak alkalomadtán viseltem. Ha nagyon hiányzott. Bizonyos idő után annyira belemélyedtem a lapokba, hogy számomra szinte már nem is létezett idő. Másfél órát töltöttem emígy, míg arra vitt a lélek, hogy újra mozgásba lendüljek. Folyamatos edzésemnek hála szervezetem megkövetelte a rendszeres sétát. Úgyhogy félredobtam az újságot, és felemeltem a hátsóm. Balszerencsémre nyugodalmamat megzavarta Kane, pontosabban egymásnak ütköztünk, hogy a homlokomat már csak emiatt is fogtam. Teljesen megbékéltem vele, elfogadtam barátnak, viszont örültem volna még néhány óra szünetnek, mielőtt beszélgetésbe elegyedek bárkivel ma! Számomra ez most egy ilyen nap. Nem akarok sokat beszélgetni, inkább kikapcsolódni.
- Helló – Én őt direkt nem neveztem nevén. Furcsa megszokni a becézgetést. Egyszer-kétszer még ment a „Szia Speedy/Jó éjt Speedy!”, de legalább annyira hullámoztak a gondolataim, mint a hangulatom.
- Tegnap volt a legutóbbi edzésem. Gn--, illetve Wolf szerint remekül haladok vele! - pillantottam félre zavaromban. Majdnem elszóltam magam! Az csakis rám tartozik, hogy tegezem viszont Wolfot a háta mögött.
Amiről nem tud, nem fáj neki, és nem zavar senkit sem.
- Mi a helyzet vele–d… - csípőre tett kezekkel álltam előtte.
Hát így kell köszönteni nap elején a társad?
- Van egy folt a ruhádon – mutattam a fiú felsőjére, ami persze tiszta volt. Ha arra feleszmélt és odapillantott, az ujjammal felpiszkáltam az orrát, hátha kilép tőle a medréből – Ne most bambulj el!
Ráparancsoltam.
- Inkább mesélj, hogy veled mi újság?
Ha nem mesélt, az ő dolga. Vállon veregettem, ott hagytam, vagy több szót váltottam vele, ő tőle függött. Én nem fogok az örökkévalóságig várni arra, hogy kitörjön az ábrándozásaiból! Ami folytán gondolom, ökölbe szorulhatott a keze. Arra csak egy hümmögésre telik tőlem.
Amennyiben Kane nyelvét még nem vitte el a cica, esetleg elmoccauntunk leülni valamerre. Bárhová jó lesz. Akár a földön is. Eltelt sok-sok idő, azóta beláttam, hűséges barátra tettem benne szert. Szívesebben beszélgettem vele mindenről. Teltek a percek rendesen, csak ne szakított meg volna közbe minket valaki az óbégatásával, amiről tulajdonképpen kiderült, hogy csúnyán benéztem. Csak a Gnóm volt az. Kane-nek akkor tapogattam legtovább a vállát, a könnyekben úszó delikvenst aki egy shinigami, úgy se tudta volna helyretenni se ő, se én. Senki.
- Hallottad – súgtam a fülébe, ráerősítve Kerti Gnóm utasítására. A liftben csendben maradtam, egyedül akkor köszöntem, mikor beléptünk a találkozó helyiségbe. Arcom kissé ráncosabb lett.
- Szóval újabb áldozatok, és újabb lopás vár ránk? - Nem, nem fűlt a fogam a hozzá. De tudtam jól, hogy nekem itt nincs jogom kiszállni. Eddig egész tűrhető hangulatnak örvendtem. Mostanra meghalt, komorrá vált. Bólintottam, ám kezemmel a vállamat markolásztam. Elfordítottam a fejemet, lelkiekben próbáltam egy falat emelni közém, a szituáció közé, és az ajkamba haraptam. Mégis hogy lennék képes újra pendrive-ot lopni? „Ahogy szoktuk” – nekik rutin, nekem szívás. Már el is felejtettem szinte azt az esetet az őrrel az irodában, a színjátékot, hogy úgy kellett elhordani a Szamarat is, mert azt hiszem nem tudott lábra állni rendesen!
- Hát ez nagyszerű – szóltam pesszimistán. Ez az énem utat tört magának. Felemelt szemöldökkel „Catre” pillantottam. Kezemmel meglapogattam a mellkasom – Azt hiszem elvesztettem valamit.
Úgy tettem legalább, mintha nem lett volna nyilvánvaló, kit ért újonc-szívatás. Rájöttem, hogy „megloptak”, de csak amikor már késő volt. Őszintén, fél percre tényleg azt hittem, búcsút mondhatok annak az egy valaminek, mellyel egy közösség tagjának bélyegezhettem lényemet.
- Hmm, köszönöm – válaszoltam ennyit, visszavéve a medaliont. Nem igazán vágytam kioktatásra ravaszságból, főleg tőle, ilyen helyzetben. Kane kivételesen nagyon jó példának bizonyult! Most az egyszer teljesen azonosulni tudtam vele. Ki lehetett borulva velem együtt. Csendes pánik köthetett össze minket, miközben vadul pakoltuk a cuccokat. Pár percbe tellett, a furgont már ismertem. Plasticbabát is.
- Hoztam extra vizet és ginto kapszulákat. Rutin – szóltam oda Kane-hez, mielőtt mindketten a „csendterápiánál” döntöttünk. Aztán könyökkel az ablakhoz támaszkodtam, üresen bámultam mindent ami mellett elhaladtunk. Ki akartam kapcsolódni.

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal

Teljes verzió megtekintése