Emberek Világa > Lezárt küldetések

A Harmadik Lecke

<< < (2/22) > >>

Kane Shinzou:




Shirei Tenro(Fox), Kane Shinzou(Speedy)
Kane alaposan megnézi az ezüst téglalap alakú dobozt. Rögtön egy szöveggel találkozol a tetején, ami így szól:

„Mikor a legnagyobb a sötétség, annál ragyogóbb lesz a kigyúlt fény”
Eme bölcselet vajon miért van rá vésve a dobozba fogalmad sincs. Viszont lehetséges, hogy nem árt, ha észben tartod. Ki tudja! Lehet még hasznát fogod venni! Amikor kinyitod a doboz fedelét, korongokat veszel észre. Szám szerint ötöt. Kinézetre hasonló anyagból készülhetett, mint a quincy láncod. Minden korongnál van egy bevésés. Római számok 1-5 ig. Ráadásul egy igen érdekes szimbólumot is észreveszel. Egy pajzs, aminek a közepében a quincyk jelképe található. A jelkép alatt egy kéz, ami balra figyel, mellette egy japán katana ami jobbra figyel. Wolf Tenrora néz mikor pesszimista módjára még jobban rombolja a hangulatot, ami már így is körű lengi a sötétség és a komorság. Ezért, hogy jelzen is a futárnak, egy kokival jutalmazza produkcióját. Megvárja míg rá figyelsz és utána szól hozzád csak
- Ne rombold még jobban a morált. Így is mindenki sík hideg.
Wolf talán nem véletlenül jelezte így feléd mondandóját. Ha körülnézel, láthatod Kane arcán, hogy valami nem stimmel. Előző tapasztalatod alapján, vélhetőleg a családjával kapcsolatos lehet a dolog. Esetleg a húgával. Majd aztán egy újabb név kerül elő, aki nem más, mint Aleda. Ő vajon még is ki? Mindenesetre Cat kuncog egy kicsit majd csípőre tett kézzel, reagál Kane hirtelen jövő megnyilvánulására.
- Legalább játszhattad neki a szőke herceget! Ez is valami nem?
Cat reakciója arra engedhet következtetni titeket, hogy valóban ő adta meg az információt ennek a bizonyos Aledának, ráadásul nem kalkulálta bele a veszélyt, ami a Yuya könyves boltban történt. Viszont most fontosabb feladat vár rátok, mint erről beszélgetni. Meg kell találnotok egy fontos csecsebecsét, ami a Naruki kisváros közelében lévő erdőben található meg. Így bepattanva a furgonba elindultok célotok felé.

*
Az utatok az erdőhöz hosszú ideig tart. Mouse még mindig nem tud leszakadni a laptopjáról, Icarus pedig tovább húzza a lóbőrt. Lehetséges, hogy erőt akar éppen gyűjteni a mostani akcióhoz. Cat eközben folyton Kanet figyeli vigyorral az arcán, amit Wolf észre is vesz és könyökével odasózz a hátára, amire Cat tekintette most már Wolfra szegeződik.
- Ne stíröld már az Imuchachomat cseszd meg! Kibaszott idegesítő!
- Ó, bocsánat! El is felejtettem, hogy valaki nagyon vigyázz a kis porontyára!
- Befogod baszod!
- Jól van jól van!
Ezután Cat Tenrora és Kanera pillant, miközben a haját oldalra igazítja egy picit.
- Ne vágjatok már ilyen savanyú képet! Jó persze, kaptunk fasirt hírt, de emberek! Hol van a jó kedv? Bekéne rakni valami jó kis notát! Tudtok énekelni? Tudjátok mit? Énekelek én.
- Kezdi bazmeg…
- Most miért Wolf?
- Nem azért, de a te hangod körülbelül olyannyira erotikus, hogy bassza a fülemet!
Egy rövid csend után, Wolf arca mosolyra nyílik és nevetni kezd. Ezt átragasztja Catre, akit követ Plastic, majd Mouse is. Ráadásul ti sem ússzátok meg. Bármennyire is igyekeznétek visszafogni a nevetést, önkénytelenül hasizmotok mozgásba indul és harsány nevetésbe kezdtek. Úgy tűnik Wolf és Cat biztosította a jó hangulatot az úthoz. Plastic annyira röhögőgörcsöt kapott, hogy az útra nem koncentrál egy pillanatra, ami miatt, hirtelen felordít és fékez egy akkorát, hogy mindannyian a furgon hátsó ajtaját ismeritek meg. Szerencsére egyikőtök sem sérül meg és Mouse laptopja is egybe van. Más kérdés, hogy Mousenak sikerült úgy elterülnie, hogy Icarus közelebbről is megismerheti Mouse kebleit, aminek következményeképpen egy hatalmas pofonnal jutalmazza.
- Hé, ezt most miért kellett?!
- Maradj csöndbe te perverz!
- Én perverz? Te terültél el rajtam!
Miközben Mouse kebleit takarja el Icarustól és veszekszik, Wolf Plastichoz megy, hogy szót váltson vele.
- Hol tanultál meg vezetni?! Nem tudod mi az a fék basszameg?
- Megjöttünk nem?
- Megjöttünk?
- Igen és nyugi! Ura vagyok a helyzetnek!
Amint Wolf hátat fordít Plasticnak, rögtön elhallatszik egy Úristen tőle, ami arra enged következtetni titeket, hogy marhára nem volt ura a helyzetnek. Amint kiszálltok, rögtön észre is vehetitek mennyire is hazudott. A fa és a furgon eleje közti távolság egy milliméter körülbelül. A szerencsének köszönhető, hogy nem mentetek neki. Amint mindenki kiszáll, kivéve Plasticot, Wolf ismerteti veletek a tervet.
- Figyelem! Én, Cat, Fox, Icarus és Speedy mi megyünk előre a GPS koordináta felé. Mouse technikai segítséget fog adni a laptopja segítségével a furgonban. Plastic fog minket elvinni, ha nem fog neki menni egy fának baszki!
- Mondom ura vagyok a helyzetnek!
- Azt látom!
Wolf mutat a furgon elejére, hogy erősítse aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy jó-e rábízni Plasticra a vezetést.
- Amit fontos tudni. A gps koordináta Noah szerint nem pontos. Megmutatja hol lehet, amit keresünk, de bejutni pontosan ahhoz a helyhez, trükkös. Ezért kell a Speedy kezében lévő doboz tartalma. Fogalmam sincs mire lesz jó, de… rájövünk! Kérdés? Nincs. Akkor indulás! Mouse!
Ahogy Mousehoz oda szol Wolf, rögtön a kezébe dobja a golyóalakú fekete szerkezetet.
- Amikor szükségetek van rá, csak nyomd meg a gombot felül!
- Vágom! Maradjatok készenlétben!
Végül Mouset és Plasticot elhagyjátok és a gps koordináta felé indultok befelé az erdőbe. Szerencsére még nappal van így nem kell nektek világítanotok. Ráadásul nagyon is kellemes érzés kelt bennetek. Nyugodt és békés, a madarak csicsergése növelheti bennetek a megnyugvás, harmonikus légkört biztosít számotokra. Cat a csuklóján lévő elektronikus térképet figyeli, miközben haladtok előre. Ő vezet titeket. Wolf Kanera és Tenrora figyel. Icarus van leghátul.
- Állj!
Cat emeli is a kezét, hogy álljatok meg majd még alaposan szemügyre veszi a gps jelet.
- Oké! Ez az a hely. Alattunk van konkrétan, amit keresünk. A kérdés hogyan jutunk be?
Most kell használni a dobozban lévő korong egyikét. A kérdés, hogy miképpen lehetne aktiválni? Hosszasan gondolkodhattok. Bármit is tesztek viszont a korongokkal, nem lép működésbe sehogy sem. Megidézni sem lehet ahogyan a quincy láncokat szoktátok, egyszerűen nem reagál sehogy. Lehet a szöveg a megoldás ebben a feladatban?
- Hé, Találtam valamit!
Mindannyian Icarus felé mentek. Láthatjátok ahogyan a fa kérgének egy részét eltávolítja és egy fémszerű valami van a belsejébe, amiben egy kör alakú mélyedés található. Pont akkora, ami a korongnak kell. Lehet ide kéne behelyezni a szerkezetet? Melyiket kéne belehelyezni? Szerencsére a választ a korongok egyike adja amelyik vibrálni kezd. Konkrétan az első számú. Amikor belehelyezitek, a szerkezetet, forogni kezd és reishi energia szabadul fel a fából majd nem messze tőletek pár centivel egy alakot formáz. Egy női alakot, csuklyában. Láthatjátok mit tesz és mit csinál. Minden mozzanatát. látjátok, halljátok a hangját és mit tesz. Vajon mi lehet ez pontosan? A múlt egyik darabkája? A női alak Elindul végül egy úton, amit jobb, ha követtek. Itt ott a bokrokat használva elbújik és vár egy picit majd folytatja tovább az útját. Egészen egy barlangig vezet titeket, ahol eltűnik a női alak. Vajon ki lehetett ez? Sok kérdés merülhet fel bennetek, viszont nincs időtök gondolkodni mikor fegyvereknek a kibiztosított hangjait halljátok a hátatok mögött.
- Ó, baszki…
Amikor körülnéztek, láthatjátok, sok-sok alak vett titeket körbe és mindenki fegyvert szegezz rátok. A ruhájukból ítélve, nem legális üzletben utazók. Wolf egyből felemeli a kezét és Cat is majd halkan oda szól hozzátok.
- Ne használjátok a képességeiteket. Csak céltáblákká válnának a futárok emiatt.
Na igen. Noah említette nektek már valamikor, hogy az ok amiért nem használhatjátok a képességeiteket munka közben, az-az mert akkor nagyobb botrányt kavarhatnátok és a futárok sínylenék meg a dolgot. Jobb lesz felemelni a kezeteket, mivel erős lélekenergiát is éreztek a közelben. Ismerős ugyan. Mintha már találkoztatok volna vele. A kérdés… mikor és ki a gazdája?
(click to show/hide)(Megjegyzés: Csak a cselekedeteit látjátok, a gondolatait nem halljátok.)

Nincs vissza út. Muszáj megtennem. Ha nem teszem meg, a quincyk jövője megpecsételődik ahogyan az egész világé. Lovagként, feladatom megvédeni az egyensúlyt bármi áron. Akkor nem is tudtam, mivel fogok majd szembenézni mikor belevágtam eme öngyilkos küldetésre. Mivel fogok találkozni… a jövőm megpecsételődött, mint lépteim elvezettek hozzá.

Őfelsége nagy csapást mért ránk. Nővéreim és fivéreim vesztek oda a haragja által. A lovagok kora lejárt. A quincyk védelmezői mind elvesztek. Maroknyian maradtunk. Sokak száműzetésbe vonultak, hogy túléljék, mások a harcot választották. Voltak olyanok is, akik átálltak. Viszont a remény nem veszett el. Én biztosítom be ezt a reményt! Éltetni fogom! A terv részleteit kidolgoztam. Minden részletre odaügyeltem. Elvetettem a magvakat amikről Őfelségének fogalma sincsen. Ennek így is kell maradnia. Már csak egy dolog maradt hátra.

Utazásom Naruki kisvárosában lévő közeli erdőhöz vezetett. Elrejtettem itt egy fontos dolgot, ami a jövő generációjának szól. Sajnos viszont valaki felbolygatta ezt a titkos helyet. Én, mit védelmezője ennek a helynek, felesküdtem a védelmére. Eleget teszek eskümnek a quincyk sorsának jövőjéért. Kardom még mindig éles, szívem felkészült az elkerülhetetlenre. Midőn két lépést teszek, az erdő felé katonák sora állja el az utamat. A harcot nem kerülhetem el. Kardomat kivonva az ellenségre rontok és mindegyiküket egytől egyik megfosztom életüktől. A csatát mikor megnyerem, kardomat hüvelyéhez visszatéve, elmondok egy imát a holtaknak kik, eme csatában vesztették el életüket pengém által. Még ha az ellenségeim is kik okozták fivéreim és nővéreim halálát, megérdemlik a végtisztességet. Az Abszolút Igazságnak eleget kell tennem. Hamar hangokat is vélek felfedezni a távolból. Nem ők voltak az egyedüliek. Viszont, ha harcot kezdeményezek most, lebukhatok és küldetésemet nem fogom tudni elvégezni. Nincs más hátra, lopakodnom kell.

Északnak veszem először az irányt. Majd végül Kelet felé indulok. Megtorpanok egy pillanatra és rögtön a fa törzsét használva elbújok. Megvárom míg amaz a két quincy elmegy máshova. Zakatolni kezd a szívem, de igyekszem megnyugtatni magam. A küldetés fontosságára emlékeztetem elmémet. Ha ez nem sikerül, mindannyian elbukunk. Nem csak én, mindenki. Szerencsére nem vesznek észre, így tovább haladhatok Kelet felé. Ezután újra Északnak megyek. Megannyi katona áll köztem és célom között. Lehetetlennek a tűnik a feladat, de számomra nem az. A környezet, az én szövetségesem.

A fa lombkoronáit használom rejtekhelynek. Felmászva az elsőhöz, játszid könnyedséggel cikázok át egyik fáról a másikra. Apró neszeket hagyok magam után, de a katonák nem törődnek vele. Olyan sokan vannak, hogy az én lélekenergiámat nem is veszik észre. Eltompul. Fogalmuk sincsen, hogy amilyen sokan vannak, úgy menedékként szolgálnak nekem. Őfelsége a jelenlétemről sem tudhat, míg ők itt vannak. Végül megérkezem a barlanghoz. Körülnézek, nincs-e senki a közelembe majd végül egy korongot kiveszek zsebemből. Magam elé teszem és meditálni kezdek. Eme út emlékét zárom el ebbe a korongba, hogy majd a jövő generációja megtalálhassa. Kövessétek az utat, amit kijelöltem nektek. Ezután elásom a barlangtól nem messze. Folytatom tovább az utamat.
(click to show/hide)Egy lovag története
(click to show/hide)Egy árny követése

Sakamoto „Mother F#k@!ng” Naraku és Takahashi Ryuunosuke
- Fogalmam sincs Boss. Egyszerűen senki nem volt gyanús. Mindenki csinálta a dolgát, meg…. Ooo basszameg. A kurva anyját! Egy gyanús volt. Az a faszfej Tako! Tuti ő volt! Folyton legyeskedett az ottani főnöknél! Én mondom! A kezemet rá, hogy az a faszfej nyomott fel minket!
TK eközben a kormányra üt egy párat mérgében. Tako neve ismerősen cseng a számodra, hiszen volt már dolgod vele. Sokáig nem is adta jelét, hogy valamiféle spicli lenne, de ezek szerint köpött a zsaruknak TK elmondása szerint. Vagy esetleg társad tudja rosszul? Bonyolult lehet az ügy, de te majd úgy is rá jössz az igazságra. Az út további részét a Barby Girl dala folytatja, amit hangosan énekeltek, egészen a célig. Ott elmondod TK-nak, hogy tartsa a száját, amire hatalmasat nyel. Értette a célzást. Embereidet rendbe szeded majd munkára állítod őket és kereső útra indulsz. Hamar meg is leled a lélekenergia gazdáját. Elkapod pont azt a pillanatot amikor sikeresen orrba nyomja magát a földel, hogy azt öröm nézni. Az ágak hangjának köszönhetően három embered siet oda hozzád, fegyverrel a kezükben kibiztosítva. Szegény artistánk beleeset a lecsóba! Konkrétan a közepébe. Hamar nekivetődik az egyik és megkötözi a kezét majd talpra is állítják, hogy aztán farkasszemet nézhessen Takahashi az éppen ittlévő gengszter Narakuval. Alaposan kikérdezheted itt létét még is mi a fenét keres itt, egyáltalán zsaru-e, tudod a szokásos. A kérdezgetésed közepette, belevágnak egyszer a szavadba mikor kettő kollégád hozzád igyekszik.
- Ellenőriztük a barlangot Boss. Nincs bent senki, sem vadállat, de akadtunk érdekes dologra. Tisztára olyan belül a barlang hátulja, mint a kibaszott Gyűrűk Urában az a Moria mi a faszom. Látnia kell!
Sajnos nincs időd kiadni a parancsot mit csináljanak Takahashival így magaddal cipeled a barlang belsejébe a biztonság kedvéért. Embereid elvezetnek téged ama lelethez, amit találtak. Meg is világítják neked. Ami először szembetűnik neked az egy szöveg, de nem tudod elolvasni mert az egész latinul van. Egy valami viszont megakasztja a tekinteted. Egy apró szimbólum a szöveg alatt. Egy pajzs, közepén a quincyk jelképével, bal oldalon egy kéz, míg a jobb oldalon egy japán katana jelképe található. Vajon miféle barlangot fedeztetek fel? Sajnos egy újabb probléma merül fel. Hallod ahogyan még pár kollégád szólít téged. Újabb zsákmányt szereztek!


Mindenki
Mikor kiérsz a barlangból a zsákmányokat már is észreveheted. Konkrétan öt embert, akikből kettő ismerős neked. Eisner birtokában találkozhattál velük! Letérdeltetik mindegyikőjüket majd embereid fegyvereiket rájuk szegezik. Egy ideig csönd uralkodik. Senki nem mozdul, senki nem csinál semmit. Ezt Cat megunja majd végül megköszörüli a torkát, ami miatt az egyik fegyveres hirtelen megtorpan, de szerencsére nem kezd el eszeveszettül lövöldözni. Újfent megköszörüli torkát Cat és azután szólal meg.
- Oké… hogy csináljuk? Kezditek ti? Vagy mi?
- Szerintem fogd be, ha csak nem akarod, hogy ezek az idióták összeszarják magukat.
Reagál Wolf Cat első mondatára. Nahát Naraku! Micsoda helyzetbe kerültél! Ismerős arcok, ismeretlen arcok, egy barlang, amiben egy latin szöveg és egy címer látható, nem mellesleg hamar felismered a mexikói tüskés hajú lány tetoválásán amazt az ismerős jelképet, amivel már találkozhattál, sikátorok falain is. A Karakurai Futárok. Ha emlékezeted nem csal, ezek a futárok olykor jó szolgálatot tettek neked, noha nem direkt. Ugyanis nagyon sok riválisodat úgy megszívatták, hogy a végén a dutyiba kerültek, a pénzük meg eltűnt. A kérdés már csak az. Megbízhatsz bennük? Bár két ismerősöd bizonyította rátermettségüket, még is azonban három ismeretlen futár már más tészta. Ha ez nem lenne elég neked, még szuvenírt is kapsz. Az egyik kollégád, kik elfogták a futárokat egy ezüst dobozt ad át neked, aminek a tetején egy szöveg olvasható.

„Mikor a legnagyobb a sötétség, annál ragyogóbb lesz a kigyúlt fény”
Amikor kinyitod, korongokat veszel észre. Mindegyikük Római számmal van megszámozva 2-5.ig, ráadásul ugyanaz a szimbólum látható rajta, amit a barlangban fedeztél fel nemrég.
- Ez nála volt Boss. Korongok vannak benne vagy mi! Római számokkal vannak megszámozva. Az egyes hiányzik! Meg az egyik csajnál volt ez a fekete gömbös micsoda.
Mutat közben kollégád Kanera majd a fekete gömb szerű szerkezetre rátérve a tüskés hajú lányra mutat. Ezután meghökkenve néz a társára a másik kollégád.
- Te felismered a Római számokat?
- Jártam iskolába bazdmeg!
- Tényleg? Hű baszki…
Az egyik kollégád úgy tűnik tanult. Mik nem derülnek ki! Viszont itt az idő a tárgyalásra. Mit fogtok tenni együtt? Hogy döntesz Naraku? Elengeded őket vagy sem? Mit teszel Tenro? Mit Teszel Kane? És Takahashi? Megpróbáljátok rábeszélni Narakut hogy engedjen szabadon titeket? Megbízhattok benne? Tiétek a döntés.
(click to show/hide)Tárgyaljunk!

Határidő: 2020.06.21

Kane Shinzou:
Fox válasza az edzéséről, meglepő módon pozitív, bár azért sikerül elkapnom egy furcsa reakciót tőle, mikor Wolfot említette. Mintha más névvel akart volna rá hivatkozni. Kérdés, hogy ez merő véletlen, nyelvbotlás, esetleg tényleg másképpen hívná? Mindegy. Nem az én reszortom minek is hívja. Magánügye. Amint a foltról esik szó, nyomban megnézem a ruhámat és ekkor meg is kapom a magamét. Remek! Fogadok egy százasba Mousetól vette át ezt a kellemetlen viccet, amit olykor ő is elszokott sütni.
- Kösz…
Reagálom le fancsali arccal, de nem haragszom érte. Efféle tréfa még simán belefér a futárok között. Majd visszavágok valahogy, csak a kérdés mivel? Ezt majd alaposan ki kell tervelnem. Lehetőleg úgy, hogy ne tudjon róla. Miközben haladunk a pihenő szoba felé válaszolok a kérdésére.
- Roppant kemény velem Wolf. Konkrétan minden egyes edzésen szétrúgja a seggem! Hiába igyekeztem legyűrni az edző meccseken, de rajta semmi nem használ, nem érez fájdalmat. Olyan kemény, mint a beton vagy rosszabb! Szal eléggé fájdalmas edzésen megyek keresztül, de haladok! Mondhatni…
Igaz haladtam valamennyit, hogy erősebbé válljak, de nem érzem úgy, hogy sokat haladnék. Ennyire kiestem volna a gyakorlatból? Lehet újfent elkéne kezdenem az alapokat átvenni. Hosszú út áll még előttem és még az sem biztos, hogy erősebb is leszek. A végén talán megrekedek ezen a szinten. Csupán remélni tudom, hogy nem hiába törőm magam ennyire. Sajna a pihenőnek lőttek mikor Wolf betéved a szobába és el kell mennünk Noahoz felfele a futárok tornyába. Egy újabb munka vár ránk, ahol többen is részt veszünk. Kapok egy érdekes dobozt is erre a melóra, amit alaposan át is vizsgálok miközben Wolf rendbe rakja Foxot. A dobozon lévő írást látván összehúzom a szemöldökömet. Még is mit takar? Nem véletlenül lett belevésve ez a szöveg szerintem. Esetleg csak én képzelek benne túl sokat és ez valami szokásos bölcselet, ami díszes dobozokon olykor szokott lenni? Ki tudja. Mindenesetre a korongokat látván eléggé meghökkenek egy pillanatra. A szimbólum, amit belevéstek nagyon hasonlít a quincyk, de főképp a Wandenreich szimbólumára. Annyi különbséggel, hogy itt szerepel egy pajzs, kar és kard is. Vajon mit akar ez jelenteni? Sok kérdés merül fel bennem újfent, de a válaszok gondolom idővel meglesznek, csupán türelmesnek kell lennem. Meghát Noah adta át nekem ezt szóval bízhatok benne annyira, hogy nem kell attól tartanom átverne, esetleg eladna Őfelségének. Miféle hülyeségekre gondolok most egyáltalán? Gyorsan ki kell törölnöm ezt a fejemből! Cat reakciójára nem tudok mit mondani, mert valahol jogos, hogy játszhattam a szőke herceget Aledának, de bakker! Az élete került veszélybe! Viszont Cat honnan tudhatta volna? Mindegy. Inkább hagyom ennyibe az egészet. A küldetésre kell amúgy is koncentrálni. Az extra vizet és ginto kapszulákat elveszem hátha még kelleni fog. Remélhetőleg nem lesz rá szükségünk, ahogyan a quincy láncomra se, meg a Seele Schneiderre.

*
Az út alatt sokat gondolok Aledára, Katera és az apámra. Mi lehet velük ezekben a percekben? Részt vesznek az ostromban? Ha igen, megússzák élve? Az arrancarok félelmetes ellenfelek. Igaz a quincyket sem kell félteni, de a háborúk mindig áldozatokkal járnak, és félek, hogy Aledának és Kate-nek baja esik. Az, hogy az apámmal mi lesz nem nagyon érdekel. Persze nem szeretném, ha baja esne, de nem tudok pozitívan gondolni rá miközben üldöztet. Egyszer csak megakad a tekintetem Cat-re, aminek következtében elszelelnek eddigi gondolataim. Eléggé furán kezdem érezni magam ahogyan bámul. Még is mi ez a vigyor? Mire készül? Már lehet el is lopott tőlem valamit? Gyorsan átvizsgálom a cuccaimat, majd ezután Wolf rászól hagyja abba, hogy engem stíről. A jelenetet látván elnevetem magam, amit ketten megejtenek. Ez most nagyon kell. Egy őszinte nevetés! A legjobb választás volt, hogy futárnak álltam be! Itt őszinte barátokra lel az ember! Ráadásul még Fox is megtalálta a helyét úgy tűnik! Ez azért jó jel nem? El is felejtem a negatív gondolatokat, amik zavarni kezdtek az út alatt. Hirtelen aztán a furgon megáll és megismeri az arcom Fox vállát. Ahogy hallom Wolf éppen Plasticot hibáztatja az előbbi mutatványért, Mousék meg megint elkezdik a szokásos veszekedést. Mikor jönnek ezek már össze komolyan?
- Jól vagy Fox?
Kérdezek rá miközben rá tekintek nem esett-e baja esetleg. A fékezés nem véletlenül történt ugyanis megérkeztünk úticélunkhoz. Kiszálunk mindannyian a furgonból majd Wolf eligazít minket. Tekintetem olykor a furgonra összpontosul. Magamban áldom az eget, hogy tényleg nem mentünk neki a fának. Milliméter különbség van a furgon eleje és a fa törzse között! Ha ennek telibe mentünk volna, hát búcsút inthettünk volna a kényelmes haza útnak. Mi fog még történni tovább? Bele se merek gondolni. Az viszont, hogy hogyan jövünk rá a korongok használatára nagyon jó kérdést vett fel. Mit kell ezekkel majd csinálni? Miközben haladunk előre célunk felé, nem tudom megállni, hogy ne nézzem meg a korongokat picit jobban. Megvannak számozva egy-től öt-ig. A fura viszont az, hogy Római számok szerepelnek rajtuk. Miért? Van ennek egyáltalán jelentősége?
- Tudjátok eléggé fura, hogy ezekkel a korongokkal kezdeni kell valamit. Szerintetek mi az ördögök lehetnek ezek? Kulcsok?
Nem értem. Remélem hamar rájövünk mire lesz ez jó! Nem szeretném, ha valami csúnya meglepetést tartogatnának ezek a szerkezetek, mert a kellemetlen meglepetésekből nekem köszönöm elég volt belőlük, de nagyon! Hirtelen megállok amint Cat ránk parancsol. Kiderül ez lesz az a hely, ahol kezdenünk kell valamit a dobozban lévő tárgyakkal. Kár, hogy nem tudunk szimplán ásni, mivel valami bejáratot kell keresnünk, de a kérdés hol van? Lehet a korongokkal lehet kinyitni? Akkor viszont a kérdés, hol van a kulcslyuk? Sehol nem találom. Megpróbálkozom esetleg megidézni, mivel a korong olyan anyagból van, mint a quincy láncom, de semmi. Nem reagál semmire sem! Miféle tárgy ez? Már kezdem feladni a reményt, mikor Icarus hirtelen szól felénk, hogy talált valamit. Meglesem és meglepődve tapasztalom, hogy a fa kérgén van egy fémszerű valami, ami szintén olyan anyagból van, mint a korong, ráadásul van egy mélyedés is, ami egyértelművé teszi mire lesz jó. Az egyik korong vibrálni is kezd a közelében. Konkrétan az egyes korong.
- Álljatok hátrébb! Nehogy aztán sérülés legyen a vége!
Ezután nagyot nyelek majd lassan belehelyezem a korongot a helyére. Hirtelen forogni kezd majd reishi energiák szabadulnak fel a fából. Ekkora mennyiségű energiát még életembe nem tapasztaltam! Whaooo! Még is mire lesz ez jó? Az energiák egy pontra kezdenek összpontosulni és alakot formáz. Konkrétan egy női alakot csuklyában. Hiába próbálnék belenézni a szemébe, nagyon jól takarja az arcát emiatt nem tudom ki van rajta. Viszont az a kard nála elég jól néz ki!  A quincyknek van ilyen fegyverük is? Az még hagyján, de amit leművel előttünk az a kemény! Katonák támadnak rá, vannak körülbelül hatan és ő egy szempillantás alatt végez velük. Szinte minden támadásukat elkerüli és pontosan megvágja őket, amitől egyből belehalnak. Ráadásul még megadja nekik a végtisztességet! 
- Ez mégis mi? Mert az biztos ezek a katonák nem látnak minket. A nő sem. Ez valamiféle emlék vagy mi?
A ruhájából arra következtetek, hogy quincy. Nagyon fura. Furcsa érzések is keringenek bennem mikor a nőt figyelem. Ki lehet ez? Az biztos nem egy kezdő. A mestereket is túlszárnyalja annyi szent! Aztán lehet tévedek. A női alak hirtelen elindul, én meg utána rohanok.
- Gyertek!
Szolok a többieknek, hogy jöjjenek. Közben a doboz fedelét elzárom nehogy kiessenek belőle a korongok. A női alak nagyon ügyesen cikázik az ellenségek elől. Senkit nem láttam még így mozogni! Jobb, mint egy futár! A fákat úgy használja, mint mi a háztetőket! Vérprofi! Lehetséges, hogy a női alak a mi irány mutatónk? Hirtelen megáll majd körülnéz. Azután leérkezik a földre és elővesz egy ugyanolyan korongot, amit a fába elhelyeztem. Meditálni kezd majd eltűnik.
- Hát ez eléggé fura.
Hirtelen fegyverek kibiztosító hangjait hallom magam körül. Wolf reakciójából ítélve nem csak én hallom, így felemelem a kezeimet, miközben fogom a dobozt. Jobb lesz nem emberkedni, mert kitudja mi lesz ennek a vége! Megkötöznek minket szerencsére. Ekkor hirtelen ismerős lélekenergiára leszek figyelmes, de nem tudom beazonosítani még is ki lenne az, de biztos, hogy már éreztem őt valahol, valamikor. Hamar megtudjuk, hiszen amint elvezetnek minket, megakad a szemem az ismerős alakon.
- Baszki! A srác Eisnernél! Emlékszel rá? Ott volt velünk!
Mondom Foxnak, miközben letérdeltetnek. Amint közelebb jön, rögtön megszólítom.
- Hé, Haver! Emlékszel ránk? Szerintem valamiféle félreértés történt! Megbeszélhetnénk ezt úgy, hogy nem szegeznek a srácok ránk fegyvert? És… lehet, hogy azt a dobozt visszakapnánk? Eléggé fontos lenne…
Van egy olyan érzésem ez nem lesz egyszerű, de ha jól emlékszem kemény a stílusa, de megbízható alak. Asszem. A kérdés, hogy vajon mi a fene folyik itt amiért fegyverekkel a kezükben lófrálnak itt a többiek? És ki az a fazon ott mellette? Quincy ő is az tuti. Érezhető rajta.
- Mégegy quincy?
Mondom halkan a többieknek észrevételemet.

Sakamoto Fucking Naraku:
- Remek. Az ember nem akar mást, csak egy kis bűnből megélni, erre jön pár faszkalap, akik okosnak hiszik magukat és felnyomják, utána meg beüt a szar. Ha mindent elpakoltunk, akkor rátérünk Takora meg mindenkire, aki számításba jöhet, és egyenként tépjük ki a faszukról a szőrt. És nem, nem szó szerint TK ez csak hasonlat.- valamiért úgy érzi, hogy muszáj ezt is elmagyaráznia, mert sajnos nem feltétlen az eszükért választotta a munkatársait. De legalább azt megcsinálják, amit kérnek tőlük, még ha nem is minden tökéletes, eddig gond nem volt, de erre beüt a szar és az erdőben kell lyukakat keresniük, ahová dugdoshatják az árut. Kurva fasza.
- Uhh… szép esés, biztos fájt.- felhúzta az orrát a látványtól, rég látott már bárkit is így pofára esni. De az emberei is megérkeznek, bár senki se hívta őket, és úgy cselekednek, mintha Naraku adta volna ki a feladatot. Nem is érti, hogy ez most mire fel? A kötözés és lábra állítás után ki is oszt egy-egy taslit nekik.
- Előbb kérdezettek vagy várjatok még szólok.- felsóhajtott majd a kötözöttsonkára nézett.- Most mond meg, és ilyenekkel kell nekem dolgozni. Nah, de mindegy, ki fasz vagy és mi faszt csinálsz erre?- alig teszi fel a kérdéseket, és máris két marharépa megint megjelent.
- Hányszor mondjam el? Tegezés van nem magázás. De ehhez van eszetek, Gyűrűk Ura maratont tartani, gondolom a rendezőit néztétek meg? Persze hogy azt, lusta banda. Na de mindegy, akkor nézzük meg.- megfordította a kölyköt, hogy háttal legyen Narakunak, majd leoldotta róla a kötelet.- Ha már beestél, akkor gyere velünk, futni nem tanácsos, mert elkaplak, és azt nem akarod.- reméli, hogy nem kell ennél többet mondania és ez is elég lesz ahhoz, hogy ne pattogjon a kölyök, mert keze-lába lesz eltörve, ahogy mellé az összes ujja is.
- Heh… naná, hogy valami ilyesmi barlangot tudtatok találni ti is. Miért is ne? Látod ezt kölyök? Ketten is itt vagyunk a fajtánkból, és erre egy ilyen jel is megjelent. Véletlen? Faszt.- pedig már azt hitte, hogy megszabadult a sok szarságtól, de erre a múlt visszarántja.
- Mi a faszom van itt!? Ma mindenki ide jár piknikezni, vagy valami táblát nem vettünk észre!? Gyáh…- muszáj rágyújtania kifelé menet közben.
Egyre jobb és jobb, hallott már ezekről a suhancokról, de hogy itt találkozik velük? Jobb már alig lehet ez a nap.
- Hét ti ott, ti ketten. Shushushu, hagyjátok a felnőtteket beszélni. Nem kell itt magánakcióba kezdeni.- szavait pedig Wolfnak és Catnek célozta, és közben végignézett a többeken is. Egy-két csaj legalább el volt látva „anyaggal” sőt, ezek közül néhánnyal már találkozott is.
Átveszi a dobozt, nézegeti, forgatja, majd kinyitja, és ahogy gondolta, nem cukorka volt benne.
- Baszki, ha nem mondod, hogy korongok és hogy milyen írással van ráírva, komolyan mondom, hülyén halok meg. Tudjátok, nem végig itt éltem Japánban. Az meg, hogy jártál iskolába nem jelent semmit, én is jártam már egyetemre, hugyozni, mert ott volt közelben budi. Idiótákkal vagyok körülvéve.- mondta és közben becsukta a dobozt majd a dalos pacsirtára nézett.
- Persze, te nem bírtál magaddal annál a… huh… mi volt a neve… annál a osköcsög vadásznál, mindegy. Muszáj lesz megbeszélnünk, ha már így alakultak a dolgok. TK lábhoz!- s ha megérkezett az illető.- Le a csúzlikkal. Szedjétek össze az összes ládát, cuccot, és vigyétek el hozzám, ott várjatok meg, még visszaérek. Az itteni helyzetet pedig rendezem én, a korai madárral és velük is. Na, sicc és dologra, hophophop!- tapsolni ugyan nem tudott, de a doboz oldalát ütögetni igen.- És akkor most ti jöttök Csipetcsapat. A láda még nálam marad, még nem regélitek el, hogy mégis mik ezek a korongok, az a fekete jósnőgömb, meg úgy általában, hogy mi a francot kerestek itt. Bár gondolom a barlangban lévő falra firkált faszság miatt.- hátrabökött a barlang szájára.

Takahashi Ryuunosuke:
-   Drága fajankóm, az In medias res típusú kezdést nem pont így értették annó. Most pedig szedd össze magad, mert itt áll előtted a fickó és hozzád pofázik – hangzott el fejemben az éberségre való unszolás.
Apropó éberség, meggyőződésem volt hogy egy ikerpárba akadtam egészen addig amíg az emberei fel nem rántottak a földről és megszállott kötözésbe nem kezdtek. Amint abbamarad a szédülés és végre pontosan tudok fókuszálni a körülöttem elterülő világra, megnyugtató látnom hogy szerencsére csak egy van az illetőből. Fura is lett volna, fent a fáról nézve is csak egyet láttam. Ugyanakkor akinek ismerős lehet ez a jelenet jó esetben akciófilmekből, az tudja hogy ezután nem sok jó következik. Ámbátor, teljesen meglepő módon a taslikat nem nekem osztották ki, ezt a kört úgy tűnik megúsztam. Kezeimmel feszegetni kezdem a köteleket, de végül hasztalan ez a próbálkozás. Ha a parancsszóra való ugrás nem is megy nekik, legalább a csomózás igen. Amikor visszafordul a bandavezér és kérdezgetni kezd, a válaszaimat rövidre fogom.

-   Takahashi Ryuunosuke vagyok – ekkor megfordult a fejemben hogy talán egy másik nevet kellett volna mondanom, de késő bánat már kimondtam - Gyakran járok errefelé az erdőben csak úgy, hobbiból... De nem kémkedni vagyok itt vagy ilyesmi – teszem hozzá gyorsan, mikor kiszúrom a két fazont visszajönni.
Mi mást mondhattam volna? „Békés szándékkal jöttem”? Egyébként meg így vagy úgy, de ha nagyon akarnának lehet megtalálnának anélkül is hogy célravezetőbb információt árulnék el magamról. De úgy látom a barlang jobban lefoglalja őket, és ami azt illeti elég sietős dolguk lehet ha engem is magukkal visznek. Végre lekerülnek rólam a kötelek, de a fenyegetést hallva menekülésre koránt sincs alkalmam.

-   Értettem... – sóhajtva válaszolok. Innen aztán egy jó ideig nem szabadulok.
Elfutni amúgy is értelmetlen lenne, meg jobb mintha helyben kinyírt volna. Bár az embereket elnézve nem gödröt ásni vannak itt. Pincsi kutya módra a csapat után eredek, egyenesen be a barlangba. Első látásra egészen hatalmas teret foglal közre a barlang, el is gondolkodok hol lehetnek mellék folyosók vagy itt-ott egy nagyobb nyílások, alagutak. Az az érzésem támad, hogy ez nem minden amit itt bent látunk. Megérkezve az említett érdekességhez betűnként olvasom el a latin feliratot és szemrevételezve a jelet fel sem tűnt volna hogy ezek milyen eredetűek lehetnek, ha ez a piercinges alak nem mondja hogy „ketten a fajtánkból”. Ezek szerint Ő is egy quincy, és ismeri ezt a szimbólumot... Mondjuk a pajzson levő forma ismerős, mintha már mesélt volna róla valaki. Akármi is legyen, közük van a quincykhez. Némán bólogatok, megerősítve azt hogy ez valóban egy furcsa helyzet. Vagy szándékos?
Amikor visszaérünk a napfényre újabb meglepetés ér. Mégegy csapat érkezett ide és ahogy karba tett kezekkel szemlélem az eseményeket, arra a következtetésre jutok, hogy nagy eséllyel ők mind quincyk. A hallottak alapján abban a dobozban korongok vannak, gondolom ezek illenek oda olyan helyekre mint ami annak a fának a törzsén is van. Akárcsak egy puzzle, hmm? – zsebre dugom a kezeim. Kíváncsi vagyok, hogy ennek a szitunak mi lesz a vége. Eddig alig találkoztam quincykkel most meg egy egész csapat van előttem? Miféle összeesküvés ez? Egyelőre kussban figyelek továbbra is, hátha érkezik egy harmadik nem várt társaság.


Shirei Tenro:
- Eh – nyögtem a kokira. Meg se kérdeztem inkább, miért kaptam. Tudtam jól, hogy a kisugárzásom valószínűleg nem a legvidámabb, de kit érdekelt? Azt hitte mindenki, majd röpdösni fogok az örömtől? Ráadásul mintha szándékosan lehoztam volna mindenkit az életről. Ugyan!
Ha ez lenne a célom, nem azután teszek megjegyzést, hogy ez a bizonyos Cat cukkolni próbált. Szóval sikertelenül keresni próbáltam a logikát ebben. Végül feladtam, s magamba fordultam, addig is megfigyelhettem, ki miképp reagált erre a különös helyzetre. Úgy értem, a helyzet nem sokkal különb az „eddigieknél”, ami Noahnak, drága vezetőnknek szokásossá vált. Ellopni egy pendrive-ot, túlélni a ránk törő embereket, majd kiheverni alvással azt, ami ma még a jelen, holnap pedig a múlt.
Hehehehe. Hehe. Ez egy marha rossz vicc. A lelkiismeret csakúgy elszakad a bűntudattól, mi? Meg leáll a kísértéssel, és hirtelen nem hallod soha többé azt a furdaló belső hangocskát, ami a képedbe vágja, mit tehettél volna jobban. Ugye?
Csípőre tett kézzel továbbhallgatóztam. Ki is ez az Aleda pontosan? Kane igencsak zavarba jött az említése folytán. Komoly köze lehet hozzá. A barátnője lehet?
Ah, nem, nem. Bírom Kane-t, ahhoz viszont szerintem túl esetlen és együgyű még, hogy tényleg nőre találjék. Harcban nagyon durabilis, viszont a tapintatosság, finomság terén…! Mindegy, egyébként se az én dolgom. Huh. Ideje lenne listát készíteni arról, mit viszek a táskámban.

A furgonban felbontottam egy üveg ásványvizet. Menteset. Néha megpróbáltam Kane orra alá dugni, hátha kér, de mindvégig magával volt elfoglalva. Reménytelen, inkább ő az, aki leginkább ontotta a „rossz energiát”. El is feküdt később, én meg hátradőltem, amennyire adott volt a hely, és kis kortyokban elfogyasztottam a műanyag flakon tartalmának felét. A táskámat, egy kis bőr hátizsákot lábtámasznak használtam. Nagyon szívesen kirekesztettem volna mindenkit a fejemből, elbambulva üresen. Meg tudtam volna csinálni, viszont. Hát… Ennek a barna hajú leányzónak sikerült felbosszantania Kerti Gnómot, amely szócsatát eredményezett. Nem akartam velük foglalkozni, vagy belekeveredni! Tényleg nem hiányzott a fölös hülyéskedés. Az csak energiapocsékolás. Mégis, a szemem sarkából odapillantottam rájuk, s valamiért könnyebbnek érzem magam a társaságukban, mintha a múltam felett görnyednék még mindig. Talán – nehezen ismerem be –, ám a hülyeségükre lehetett szükségem, hogy ne veszítsem szem elöl oly' hamar az optimizmust, amiért idáig dolgoztam. „A nevetés ragadós”, tartja a mondás.  Ha ez így van, utolért, próbáltam visszafogni, ennek eredményeképp kicsit röfögtem is. Jobb lett a hangulatom, valamivel. Minimálisan. Ettől függetlenül én lettem talán a legkevésbé harsány a kis csipet-csapatban. Azért Kerti Gnóm humora számomra nem olyan lehengerlő ám! Néha eléggé sokallom, amikor káromkodik.
Azt mondom, ez a helyzet körülbelül A normális, és számomra megfelelő. 
Lett volna legalábbis. Majd' kiugrott a szívem, ráadásul úgy sikoltott Plastic Baba, hogy utána én se fogtam vissza a hangomat. Később elharaptam a nyelvem, olyan érzéssel testem többi pontján, mintha présgépbe kerültem volna. Életem legjobb pillanatát a járműből történő kikászálódás jelentette. Remegő térdekkel felegyenesedtem, szúrósan Szamárra meredve.
- Ja, szofa hobban (soha jobban)!  - A szám elé tartottam a kezem, és próbáltam másfelé terelni a gondolataimat – Mit néftek ennire (néztek ennyire)?
Most már én is odasétáltam a furgon elejéhez.
Nos… Ha lehet, többet Rá se bíznám az életem, gondoltam Plastic Babára. Amilyen szép külseje volt, legalább annyira kevés figyelmessége. Egy marék szerencsén múlott, hogy nem végeztük holtakként, potenciális hollow étekként a többiekkel!
- Nem tudom – rántottam vállat aztán – Tudnunk kéne olyan zárszerkezetről, amibe esetleg az összes beleillik? Mint egy hatalmas ajtó, amibe mindet egyszerre kell behelyezni. Más ötletem nincs.
Közbenéztem, de kb. hasonló reakcióra számítottam, mint a sajátom. Valaki vicces kedvében lehetett, mikor ezeket kitalálta. Francnak volt kedve puzzle-özgetni, összerakni ezeket a korongokat, keresni a rejtély megoldását, a kiutat Csodaországból. Tudom, hogy semmi se egyszerű, viszont őszinte lehetek, mennyire nem szívlelem a meglepetéseket. Gyűlölöm őket, pláne, ha gyanús, kifogásolható forrású holmiink vannak, ami szintén gyanús kapukat nyithatott ki. Mi lehet mögötte egyáltalán? MI van, ha az egész egy csapdára alapszik? Akkor se Noah, se a Jóisten nem húz ki minket a szarból. Ezt jobb most leszögezni. Az utasítás viszont utasítás, Kerti Gnóm már megtartotta prédikációját, késő volt visszafordulni. Egyikünk hasznossá tette magát mindvégig, és még talált is valamit. Odarohantam hozzá, elsők között, valamivel Kane után.
- Huh, egy panel? Mégis ki rejt el ilyet az erdőben? Katonák? Tudtam én, hogy csapdába akarnak keríteni minket! Jól kifundált terv volt! - összeszorított fogakkal felvettem a kiinduló pozitúrát. Készen álltam a bevetésre, megvédeni magamat a támadókkal szemben. Ők viszont éppenséggel keresztülsétáltak rajtam. Nagyokat pislogtam.
Rossz filmbe csöppentünk.
Oldalra biccentettem a fejem.
- Moziestről nem volt szó – vakarództam kínomban. Miután kisóhajtoztam magam, követtem Kane-t. Vak lóként futott előre. Ennyire tetszett neki a nő? Nőt is láttunk, meglehetősen ruganyos tücsökmozgással. Ninjának tanult biztos, mert én ezt futárnak nem nevezném. Azoknak nem nekünk kéne lennünk? Mindegy. Azt hittem vattát köpök, mire megálltunk, de a helyzet most se lett jobb. Bólogattam, az ismerős energia épp olyan hátborzongatóvá vált, mint vihar előtt a szél.
- Túl hangos vagy, maradj csendben! - hirtelenjében nem is érdekelt a nő. Furcsa jelenség volt, nem tudtam hova tenni. Viszont szerintem hiba ilyen hangosan, ekkora felelőtlenséggel lenni. Egy erdő sose jelent teljes egyedüllétet. Én ezt már megtanultam néhány alkalom után, a hely másik szegmensét járva. Itt ugyanis még nem voltam.
- Vagy már mindegy – sóhajtottam fel. Mivel halványan kapiskáltam, Kane kire célzott, bíztam abban, hogy a minket körülvevők nem fognak kárt tenni bennünk. Mindaddig legalábbis, míg nyugton tudtunk ülni a fenekünkön. A doboznak viszont annyi, a tüskés hajú férfihoz került, akit mikor megláttam, elkomorodtam. Sok minden beugrott, persze. Elhúzott a csapdák elől, meg minden ilyen segítőkészsége, viszont ott szembesült a Szamár olyan halottakkal, kik egykori társai lehettek. Ha jól emlékszem még.
- Én kezdem, ugye? - néztem szét a társaságon, majd lehunytam szemeimet – Fura az egész szituáció. Megnézted alaposan a doboz tartalmát? Egy korong hiányzik. Találtunk egy panelt valamelyik fánál, behelyeztük oda az elsőt. Olyan volt, mint egy kivetítőszerkezet. Ismeretlen eredetű nőszemélyt ábrázolt leginkább, aki idevezetett. Nekünk is új ilyesféle vívmányt látni a fák között. Ti láttátok esetleg? A fekete labdacsról… Fogalmam sincs, a helyedben viszont megtartanám. Lehet még hasznát vesszük. Ha mást nem, a mellettem lévő fekete hajú száját jó lesz betömni vele! - lüktető eres fejemet Kane felé fordítottam. Enyhén jeleztem haragomat, még annak kapcsán, mert kiáltoznia kellett egy erdő kellős közepén! Ha csendesebbre fogja, hiszem, hogy az elfogásunk nélkül is megoldható lett volna a probléma. Viszont ha már idejutottunk, a passzív-agresszivitáson kívül többet nem csináltam. Nem kiáltottam rá, meg semmi ilyesmi. Hamar vissza is irányítottam tekintetem a tüskés hajúra, végül a barlang szájára maradtam.
- Szóval, mit fogsz tenni velünk? Itt tartasz, míg bemész eme „köszöntő” után, vagy többet is tudunk tenni, ha már idekeveredtünk?
Méregettem kicsit színes hajú társát is.
Ő meg kicsoda? Mindvégig csendben figyelhetett minket? Hmm.
- Remélem nem te fogsz véget vetni az életemnek! - szólítottam meg viccelődve. Rávigyorogtam. Nem tűnt úgy, mint akitől tartanunk kellene.

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal

[*] Előző oldal

Teljes verzió megtekintése