~ AdatlapNév: Shimoda Nozomi
Nem: nő
Kaszt: Shinigami
Szül. ideje: ismeretlen, körülbelül az 1800-as évek közepe fele született
Kor: kb. kétszáz év, nagyjából húsznak néz ki
- Emberként: Nagyjából tizenhat körül, pontosan nem emlékszik már
- Lélekként: kb. százhetven
~ ElőtörténetJapán északi részén egy kis faluban találtak rá a holttestére úgy húszévnyi bolyongás után. Egy tájfun következtében ráomlott épület vetett véget a fiatal hölgy életének, aki, bár csak sejthető, hogy miért, nem emlékezett utána a nevére. Így, amikor egy arra tévedő shinigami átküldte, csak egy keresztnév állt a rendelkezésére, hogy bemutatkozzon. Egy nagyjából normális körzetben sikerült letelepednie, befogadta egy család, amelynek egyetlen örököse volt, Eikichi, s mivel több gyerekkel nem lettek megáldva, befogadták Nozomit, amikor hallottak róla. Mivel Shimodából származott, ezért a vezetékneve is így ragadt rá, s ki tudja, talán soha nem is volt családi neve. Japánban ugyanis csak az ezernyolcszáznegyvenes évek környékétől vehettek fel ilyesmit, a sógunátus engedélyével.
A családban már volt egy halálistennek készülő egyén, mégpedig maga Eikichi, aki felfigyelt arra, hogy Nozomi étvágya nemhogy megszűnt volna a halálakor, de talán mintha kicsit nagyobb is lenne. Az inari sushi az egyik kedvencévé vált. Eikichi külön gyakorolt vele, valahányszor hazalátogatott, noszogatta a húgát, hogy menjen ő is az iskolába. Próbálja meg.
Első nekifutásra azonban elutasították, nem szerzett elég pontmennyiséget, hogy átcsusszanjon. Eikichi végül felkarolta véglegesen, és együtt készültek a következőre. Harmadik alkalommal került be végül egy alsóbb osztályba.
- Ezaz, tudtam, hogy ügyes leszel! – vágta szerényen hátba őt a bátyja, mire visszaszolgáltatta a nemes gesztust.
- Au, hé! Én kisebbet adtam…
- Nem is igaz.
- Na, jó, a lényeg, hogy itt vagy! – részesítette egy hatalmas testvéri ölelésben a fiú. Kobayashi Eikichinek köszönhetően sose volt magányos, mint ahogyan azt korábban várta. Sőt, a baráti köre is neki köszönhetően gyarapodott, az idősebb akadémisták kíváncsiak voltak, ki is az a Nozomi-chan, akit Eikichi ennyire az egekig magasztalt. Örült neki, hogy nem ő az egyetlen a családban, szeretett volna testvért mindig is, és Nozomi személyében ez az álma is valóra vált.
A családi idill azonban nem tarthatott sokáig. Már végzős volt Eikichi, amikor őt, és Nozomi osztályát közös gyakorlatra vitték. Sajnálatos módon azonban történt egy kis malőr, ugyanis a terepen igazi lidércek is felbukkantak. Az idősebb tanoncok a fiatalabbakat próbálták védeni köztük Eikichi is Nozomit. Eikichit a szeme láttára szabdalta szét egy lidérc, ami nem kicsit viselte meg. Felelősnek érezte magát a történtekért, ám ekkor történt valami, amit ő sem várt.
A külvilág egy pillanatra eltűnt, s egy havas táj jelent meg szeme előtt. A hóviharban egy gyönyörű yukatát viselő, hollóhajú ifú hölgy jelent meg. A kardja szelleme.
- Végre észre méltóztatsz venni. Üdvözöllek.
- Ki vagy te?
- Pont ezt próbálnám elmondani, ha hagynád. Meg akarod menteni a társaidat? Az a szörnyeteg kivégez mindenkit, ha nem cselekedünk.
- És hogyan tehetném én mégis? Jól bánok a kidoukkal, de…
- Semmi de. Ezért vagyok én itt. Engedelmeddel talán be is mutatkoznék.
- Fubuki! – hallotta meg életében először az oly édesen csengő nevet.
- Pontosan, csakhogy meghallottál. Három éve üvöltözök hozzád, már kezdtem azt hinni, hogy tévedtem veled kapcsolatban.
- Egy fenét. Menjünk már!
- Lassan a testtel. Ahhoz előbb meg is kell találnod, hogy melyik vagyok én – tárta szét karját, majd nagy havazás közepette kardok kezdtek hullani az égből. Mind-mind más és más formájú volt, ám ő egy halványkék markolatút talált meg, ami valójában egy pengéjű, csak középen volt a markolata.
- Ügyes. Nos, készen állsz?
- Igen – mire a felmentőcsapat megérkezett, addigra az egész tanonctársaságból csak öten maradtak életben, köztük Nozomi, aki nagyban tizedelte íjával a lidérceket. A munkát végül a szakavatott shinigamik fejezték be, és kísérték vissza őket az orvosi osztaghoz. Nozomi fejében egy gondolat járt: megtalálta a lélekölőjét, de vajon milyen áron? A bátyja elvesztése okozta fájdalom miatt képtelen volt hazatolni a képét. Úgy érezte, nem lenne fair a családdal, ha ő venné át Eikichi helyét, mert úgy gondolta, miatta halt meg a fiú.
Ez az érzés azonban az idők során átalakult benne egyfajta motivációvá. Hisz a testvére csak a kötelességét tette: a testvérét védte. Azt tette, amit ilyen helyzetben egy végzőstől várni lehetett.
Nozomi pedig nem akart kisebb lenni tőle. Három év múlva végzett az akadémián, viszonylag jó eredménnyel, hollowismeretből, kidouból és kardforgatásból kiemelkedően teljesített. Első nekifutásra bepakolták a harmadik osztagba, ott szolgált tizenötödik tisztként, majd szépen lépkedett fel a ranglétrán, egészen a tízedik tiszti helyre. Aztán beütött a krach, a kapitánya lelépett, jó, ezt még túltette valahogy, de nem esett a legjobban neki. Ichimaru Gin került a helyére, nála maradt ugyannál a rangnál, viszont az ő árulásánál már betelt a pohár, átkérette magát egy másik osztagba, mondván, mindegy melyik, csak ne legyen köze az árulókhoz, azért itt már eléggé kiakadt, hogy ilyen másodszor is előfordulhatott.
Jó ideig elvolt a tizenharmadik osztagban végül, hogy aztán így, a jelenben mi a sorsa, az meg majd elválik.
Egynek biztosan örül: annyira nem kötődött senkihez, senki nem állt úgy közel hozzá, a bátyja elvesztését követően, bár ez még változhat a jövőben, ha valaki elég kitartóan igyekszik a jégpáncélját megrepeszteni.
~ KinézetSzázhatvanöt centi magas, hosszú, barna hajú, barna szemű karcsú, vékony alkat, fehér bőrrel. Shikai formában a haja hófehérré változik, és a szeme pedig egészen világoskékké, de kizárólag shikai kiengedéskor érinti, utána visszamegy minden az eredeti állapotába. Többnyire shihakushót hord, ami fekete kosodéből és hakamából áll, tabit és azt a hagyományos szandált hordja. Ritkán látni, de szabadidejében kimonókban jár. Közelebb áll hozzá a tradicionális viselet. Az emberek világába való látogatáskor nyilván követi az aktuális szokásokat, trendeket. Szereti a világos, visszafogott árnyalatokat, kerüli a hivalkodó megjelenést.
~ JellemRideg, kemény tartású, ritkán engedi, hogy meglássák mögötte a valódi személyiségét, múltjából kifolyólag. Ha nem emelt volna maga köré lelkileg falat, lehet, könnyebben barátkozna, de inkább a csendes típusba tartozna még akkor is.
Akkor lehet igazán bepillantani az ő kis világába, ha a shamisen húrjai pendülnek a keze alatt, vagy, amikor táncol. Jártas a tradicionális művészeti ágakban, mint a tánc, a zene, és az ikebana. Leginkább ezekben mutatkozik meg valódi állapota.
A szeretteiért bármikor képes harcba szállni, s ha kiáll valakiért, legyen szó akár szóbeli, akár tettlegességig fajult helyzetről, onnan már tudhatja az illető, hogy valójában mennyit is ér Shimoda szemében.
A bátyja elvesztése nagyon nagy nyomot hagyott a lelkében, azóta is furdalja valahol a lelkiismeret, hisz azóta nem merte vsiszatolni a képét a túlvilági családjához, hibásnak érzi magát a történteki miatt, mégha tudat alatt tudja is, hogy semmit se tehetett volna. Ugyanakkor Eikichi a példaképe is, ő is ugyanúgy képes kiállni azokért, akik gyengébbek és még védelemre szorulnak, nincs a harc ellenére, de az igazságtalan kötekedőket ki nem állhatja, ha valaki abban leli az örömét, hogy a gyengébbek fölött arasson biztos győzelmet. Hol abban a kihívás? - gondolja ő.
~ Szeret-nem szeretHidegkedvelő kimondottan. Szereti a hideget, mindig alig várja, hogy a tél megérkezzen, amikor fagy van, és mindent hó, meg jég borít. Szereti a tradicionális művészeteket, a modernbe nem annyira kóstolt még bele, de mutat hajlandóságot a tanulmányozására, szíve azonban mindig is a hagyományoshoz fog húzni. Az az, amit ő tanult.
Nozomi ezenkívül szeret olvasni, és tud is, jártas a kalligráfia terén, tudja értékelni a szép kézírást.
A kedvenc színe a fehér és a jég egy kékes árnyalata.
~ Felszerelés(ek) shamisen
~Próbajáték-
~ Zanpakuto/képesség~ ZanpakutoNeve: Hóvihar /Fubuki (吹雪)
Fajtája: Jég
Shikai parancsa: Táncolj, Hóvihar! /Odorinasai, Fubuki! (踊りなさい, 吹雪!)
Shikai kinézete: shikai alakban az egyszerű asauchi megnyúlik, s középen lesz a markolata, ám az egyik vége sokkal rövidebb a másiknál, pont, mint a japán íjak esetében. Ha a shikai ki van engedve, Nozomi haja kékes-fehérré változik, s a szeme is hasonló jégkék árnyalatot vesz fel.
Támadások: - Dalolj! [Utainasai] - Ennél a támadásnál a kard asszimetrikus japán íjjá alakul, s jégcsapokat tud vele lőni.
- Süvölts! [Haisou shinasai!] - fel tud lőni egyet az égbe a jégcsapokból, és szétrobbanva havazást tud előidézni. A havazás hatósugara 30 m, lehűti a levegőt maga körül, de Nozomi maga immunins erre a hőváltozásra.
