Emberek Világa > Küldetések az Emberek Világában

A Negyedik Lecke

(1/15) > >>

Elisa Aschenbrenner:
(click to show/hide)Engedélyt megadta: Shihouin Yoruichi adminisztrátor
„A legfényesebb páncél egy idő után mocskossá válhat, de ugyanakkor kitisztulhat. A döntés rajtad áll mit kezdesz a saját páncéloddal. Ez határozz meg téged.”
Prológus
Csend honol egy bizonyos szobában. Bár eme csendet olykor lapok hangjai törik meg, miközben egy hosszú fekete hajjal rendelkező fiatal leány, kezében egy könnyvel, szorgalmasan olvasgat. Szürke szemei pásztázzák végig a lapokat. Fejében temérdek érzelmek kavarognak. Düh, félelem, szeretet, megbánás és egy szüntelen vágy. Sajnos jelenlegi helyzetében eme éhsége csillapíthatatlan. Drake Shinzou, saját édesapja nem bízik leányának sikerében. Féltve őt a haláltól és veszélyektől, végül bezáratta szobájába és katonái folyamatosan őrködnek ajtaja mögött. Kate árulásnak érezte apja cselekedetét, ugyanakkor viszont igyekszik megérteni a mögöttes célt. Viszont a lány makacs. Hiába a tiltás, Kate még nem adta fel célját. Ágyából végül feláll, miközben szemei még mindig a lapokat pásztázzák. Személyes naplójában mindent lejegyzetelt mit a Fehér Sárkány legendájából és a lovagok történeteiből megtudott. Eme jegyzetek évek óta készülődtek legnagyobb titokban. Apja megtudta, hogy leánya mire is készülne és a könyveket miket szorgosan olvasott mind elkobozta, kivéve a legfontosabbat: Egy személyes naplót. A lapok mozgatásának hangja mellett, lassacskán lágy szél is társul. A lány megáll, de tovább folytatja az olvasást. Lassú léptek közelednek a quincy felé, de hirtelen abbahagynak mikor a fiatal quincy hangját egyszer csak meghallja.
- Nem szép dolog csak úgy berontani más birtokába. Főleg, ha ama birtok a Shinzouk tulajdonát képviseli.
Kate a naplóját egy kezével összecsukja, de nem fordul meg az ismeretlen felé.
- Lenyűgöző… igyekeztem minél jobban jelenlétemet elrejteni, de maga még így is megérezte közeledtemet.
- A szellő elárulta magát. Amatőr hiba. Viszont mivel más elfoglaltságom is van, ajánlatot teszek önnek, amit nem utasíthat vissza. Tűnjön innen.
- És ha nemet mondanék még is?
A quincy, seele schneiderét lecsatolja övéről majd hirtelen megfordul és pengéjének végét a fehér köpenyben lévő férfira irányítja. Arcát nem tudja kivenni, csak is kizárólag száját látja. Viszont Kate-et nem ijeszti meg eme fura külső.
- Tűnjön innen. Nem mondom harmadszorra.
A férfi elmosolyodik majd lassú léptekkel közeledik a quincyhez.
- Ön igen csak bámulatos Miss Shinzou… a származása, ereje, kitartása a legtöbb quincy fölött áll.
Kate furcsa dolgot tapasztalhat a férfival kapcsolatban. Seele schneiderének pengéjét megérinti és direkt az alsó élét szorítva hüvelykujjához, halad tovább.
- Szemeiben látom nagyságát, potenciálját. Egy olyan quincy, ki több lehet miután kilépne árnyékából. Még ha az apja nem is látja ezt meg önben én tudom, kicsoda maga valójában!
A férfi közvetlen közel kerül Kate-hez majd megáll és vár a lány válaszára. Egy ideig mozdulatlanul néznek egymással farkasszemet. Végül aztán Kate elrakja fegyverét és az övéhez csatolja a schneider markolatát.
- Mire akar kilyukadni?
A kérdésre a férfi feje megemelkedik. Ekkor látja először a szemeit mik vörös színben pompáznak.
- Ossza meg velem tudását, hadd tartsak magával. Segítek az útján. Én elvihetem oda ahhoz a helyhez amire a legjobban vágyik. Ahol naggyá válhat. A kérdésem önhöz, mennyit lenne hajlandó kockáztatni céljának eléréséhez?
A férfi bal kezét nyújtja a quincynek. Kate pupillája kitágul, mikor meglátja mit is akar a férfi átadni. Egy sárkány emblémájú quincy láncot.
- Nos?
A kérdésére Kate az ismeretlen tekintete felé néz majd újra a sárkánylánchoz. Végül magához veszi.
- Mutasd az utat.

Hamarosan a pokol kapuja, újra kinyílik.
(click to show/hide)A Sárkány Fegyvere

Elisa Aschenbrenner
Drake Shinzou egyértelmű parancsot adott végrehajtójának és egyben testőrének. Vledlana Kruger ki oly hosszú éveken át segítette a Shinzou családot és támogatta a Wandenreich működését, végül árulónak lett megbélyegezve. A véreskezű Wyvern már pontosan tudta mi következik most, mi a feladat célja. A paksamétában lévő információk is ezt támasztják alá: Vledlana Kruger státusza áruló, büntetése: halál. Főnököd Mr.Shinzou, temérdek katonát biztosít neked a küldetés sikerére. Előzetes információk szerint, Vledlana számított arra, hogy egy idő után lefog bukni és birtokának védelmét megerősítette katonáival. Kisebb háborúra kell számítani, de szerencsére ki eme hadműveletet vezetni fogja, az nem más, mint te, a véreskezű Wyvern: Elisa Aschenbrenner ki egy kis német faluból érkezett. Előzőleg még csak egy bajba jutott kislány voltál, most meg már te lettél a Shinzou család testőre, végrehajtója és egy sereg tábornoka. Első dolgod a mai napon a parancsnokaiddal egyeztetni a hadművelettel kapcsolatban. Mióta megkaptad ezt a megbízást, összekellet verbuválnod egy ütőképes sereget, megszervezni a támadást, a katonák elszállásolását és természetesen ellátmányát is. Szerencsére nem kellet annyi golyót kiosztanod amennyit szoktál. Maximum egynek kellet, aki dézsmálni mert egy picit a katonai ellátmányból. Tanulva ebből a leckéből, senkinek nem jutott az eszébe, hogy újra megpróbálják. Irodádban a parancsnokok várják kérdéseidet, hogy válaszolhassanak. Jó fontold meg miket kérdezel és mit egyeztetsz velük, mert ez az utolsó lehetőséged mielőtt a hadművelet élesedik. Miután a parancsnokokkal sikerült egyeztetned, ideje lesz elindulnod a legelső célállomás felé, ami nem más, mint a Vledlana birtoktól nem messze található sűrű erdő, ahol a sereged tábort vert. Aleda Felisberta asszisztensedet most nélkülöznöd kell, mivel a papírmunkákkal valakinek foglalkoznia kell és ki lenne erre legalkalmasabb, mint Miss Felisberta aki precizitásával kiérdemelte a posztját. A fehér autó csak rád vár. A hosszú folyosón haladva, szemeid találkozhatnak két őrön, akik egy szobát őriznek, ami Kate Shinzou-é. Lesz esélyed ellenőrizni minden rendben van-e esetleg mielőtt elmennél. Amint kiérsz a birtokról, rögtön kinyitja az egyik parancsnok a jármű ajtaját. Amint mindenki elfoglalja a helyét, elindultok célotok felé. Miközben embereiddel haladsz előre, a paksamétában lévő információkat átnézheted, ha esetleg úgy éreznéd egy két fontosabb információt szeretnél tüzetesebben átfésülni. Kiértek az autópályához majd egy kilométer múlva megérkezel a cél állomás felé amint a kikövezett út felé érkeztek. A jármű megáll az elágazás előtt. Innen gyalogolnotok kell tovább. Szerencsére rögtön négy katona fogad már téged és parancsnokaidat, így nem lesz nehéz megtalálni a tábort. Hosszú gyaloglás után már felállított sátorok fogadnak téged, kiépített védelemmel. Alaposan szemügyre veheted a hadműveleted központját és teljes mértékben elégedett lehetsz a látottakkal. Kiépített lőállások, megfelelő hely a raktárnak, a sátorokban embereid bőven elférnek, a fegyverek, mint a gintou kapszulák, quincy láncok és esetleges lőfegyverek miket a Felisberta család kovácsai megmunkáltak, készen állnak arra, hogy az ellenséget megtizedelje. Tőled függ mikor szeretnél elindulni a parancsnoki álláshoz, ahol szemügyre veheted majd hadműveleted. Egy magas domb felé vezet az utad, ami szerencsére van olyan magas, hogy amint lenézel, láthatod a Kruger birtokot, valamint embereid elhelyezkedését. A kiépített sátorhoz érve az egyik katona már rögtön tiszteleg feléd majd megfordul és a sátorba belépve nagy hangon felkiált.
- Előjáró! Tisztelegj!
Beérve a parancsoki sátorba a katonák vigyázban állva tisztelegnek neked, egészen addig míg arra nem utasítod őket, hogy engedjék le a kezüket. Vajon milyen utasításokat fogsz adni embereidnek? Eme háború mi a Shinzouk és a Krugerék között fog folyni, kinek a győzelmével fog zárulni?
(click to show/hide)A véreskezű Wyvern: Elisa Aschenbrenner
A hadművelet neve

Shirei Tenro(Fox), Ryuunosuke Takahashi
Ryuunosuke csatlakozik a futárokhoz és bánatára megkapta edzőnek Wolfot, aki történetesen Tenroval és Kane-val is foglalkozik. Egy hét telt el. Adottságának köszönhetően a parkour legalapját sikeresen magáévá tudta tenni bár még azért ráfér a kiképzés sok helyen. Az önvédelem még nem erőssége és hát amennyi seggbe rúgást kap Wolf-tól, alaposan megtanulhatta, hogy vagy szót fogad a törpe futárnak vagy megízlelheti a padlót jó párszor. Aki alaposan megnézi Wolf-ot miközben edzetetti és az eszét is használja, hamar rájöhet, hogy a keménysége nem azért van mert direkt akarja az adott futárt szivatni hanem inkább azért, mert veszélyes feladatok sorozatával kell szembenéznie az illetőnek. Mondhatni Wolf mindent megtesz azért, hogy akiből futárt farag az egyben túlélővé is avanzsálódon. Tenro élete egy csapással megváltozott amint felemelte a hangját Noahnak. Kiérve a toronyból, pofonnal lett jutalmazva Wolf által és csupán annyit közölt a leánynak, hogy: „Gondolkozz el azon kinek köszönheted, hogy itt vagy”. Wolf ugyan szintén Noahnak megakarta volna mondani a tutit, de amint megismerte történetét, megváltozott véleménye ahogyan a többieknek is. Mondhatni megértették miért is tette azt, amit tett és miért fontos a pendrive-ok keresése. Egy hét telt el az incidens óta. Wolf kemény szavai vajon mennyire hatottak Tenrora, csak a jövő mondhatja meg. Mindazonáltal egy új megbízás vár reá. Mindenkinek gyülekezni kell a futár toronyba. Mouse, Icarus, Ryuunosuke, Tenro már elindul. Kane is indulna veletek, de hirtelen Wolf megállítja, amit ti is láthattok.
- Most nem Imuchaco.
- De…
- Rá kell jönnöd, hogy tudod használni a karod. Itt kell maradnod világos? Ne izgulj, elintézzük. A rókácskánkra vigyázok helyetted is.
Megpaskolja Kane arcát majd felétek tekint.
- Salida!
Jelzi kezeivel, hogy haladjatok tovább. A lift felfelé visz titeket a futár toronyhoz. Amint beléptek a szobába, Noah és Cat már vár titeket. Amint mindannyian elfoglaljátok a helyeteket, Noah megköszörüli a torkát és belekezd mondandójába.
- Előkerült a negyedik pendrive. Az informátorunknál van. Hajlandó lenne átadni, viszont el kell mennünk a csomagért. Egyszerűnek hallatszik, de most kapaszkodjatok meg. Sajnos az informátorunk lebukott és már katonák állomásoznak a közelében. Az információ szerint a Shinzou család azok, akik támadást fognak indítani az informátorunk ellen. A cél adott. Meg kell előznünk a sereget és előbb kell megkaparintanunk a pendrive-ot mielőtt lerohannák. A pontos címet megkaptuk. Be kell surrannotok észrevétlenül egészen a birtokig. Ott találkozni fogtok az informátorral. Átadja nektek a pendrive-ot és igyekeztek hazajönni. Készüljetek arra, hogy valószínűleg harcolnotok kell…
Noah ideges. Nem szívesen küldene titeket egy ilyen veszélyes küldetésre, ez az arcán is látszik. Viszont a csendet Cat töri meg.
- Nézzétek. Tudom, hogy az előbbi akció nem sikerült túl rózsásan, de meg kell értenetek ez nagyon fontos. Ha Őfelsége megszerzi a pendrive valamelyikét, elvesztünk. Gondoljatok a többi quincyre, akik szintén bujdosnak, rettegve élik le az életüket! Nekünk megvan a lehetőség, hogy tegyünk valamit. Ha mi nem cselekszünk, ki fog? Ezt tartsátok észben. A koordinátákat betápláltuk az elektronikus térképetekre. Erdős területre számítsatok, akképpen készüljetek fel! Számítunk rátok!
Ezután lesz időtök felkészülni, magatokhoz venni a szükséges felszerelést. Egy újabb küldetés, megint egy pendrive és a lehetőség, hogy az utolsó lovagot megtalálhassátok. Sokan vannak úgy, végig viszik, amit elkezdtek és hisznek Noahban. Viszont vannak olyanok kik kételkednek abban, hogy a lovagot megfogjátok találni. Tenro alaposan megtanulta milyen Őfelsége sternritterei. Milyen veszélyekkel nézhet szembe és ami még fontosabb, hány barátjának az élete lehet veszélyben. Vajon Cat-nek tényleg igaza van, hogy csak nektek van meg a lehetőség, hogy tegyetek is valamit Őfelségével szemben, vagy csak puszta szerencsétek volt Lucrezia-val szemben? Fox elmélkedéséből hirtelen Wolf zavarja meg.
- Idefigyelj kis csillag. Bármennyire is unod a pendrive-okat, de igen is jössz. Nincs vita, nincs ellenkezés! És meg ne halljam, hogy nyavalyogsz világos? Mutasd a kezeidet.
Wolf vár egy picit, hogy megmutasd kezeid állapotát. Elég fura helyzetbe kerültél meg kell mondani. Előbbi megmozdulásoddal, sok futárnál ellenszenvet tudtál kiváltani. Még ha jogos is volt valahol eme kifakadásod, úgy tűnik valahol még is hibáztál. Talán emiatt tűnhet furcsának neked, hogy Wolf annak ellenére, hogy pofon vágott téged és megdorgált, még is szeretné tudni milyen állapotban vagy. Viszont már jól tudod milyen a kis farkas. Kemény és külsőleg kicsi, de szíve viszont hatalmas. Bármennyire is igyekeznéd eme küldetést elhappolni, Wolf tesz róla, hogy ez ne történhessen meg. A furgonhoz érve, Plastic már vár titeket. A hátsó ajtó tárva nyitva van így gond nélkül betudtok szállni. Amint mindenki megérkezik, a jármű rögtön elindul célja felé.
- Plastic. Megkérhetlek téged, hogy most lehetőleg ne akarj minket kinyírni?
- Kac-kac Wolf! Még mond párszor ezt nekem!
- Annyiszor fogom említeni amíg élek!
Cat elmosolyodik a két futár civakodásán. Mosolya viszont hamar elhervad amint Fox felé tekint. Nem nagyon tetszhetett neki, amit Noahnak mondtál. A feszültség nagyban erősödik a furgonban.
- Most jut eszembe. Ryuunosuke-nak nincs kódneve még. Valakinek ötlet?
Wolf feldobja a témát, nehogy unatkozzatok az út alatt. Szerencsétekre nem fog oly hosszasan tartani. Kiértek a városból majd egy kilométert mentek az autópályán, majd balra fordul az elágazásnál és egy sűrű erdőhöz értek. A járműt megállítja Plastic majd hátratekint felétek.
- Megérkeztünk kicsikéim!
- Jól van. Mouse, használd a laptopodat és a kocka eszedet és segíts minket a rádión keresztül rendben? Icarus te itt maradsz Plasticcal és Mouse-val, ha esetleg gebasz lenne. Én, Cat, Fox és Ryuunosuke besurranunk. Kérdés? Nincs! Akkor pattanjunk kölykök! Nem érek rá egész nap!
Nem is volt időtök kérdést feltenni. Kiszálltok hát a furgonból, Mouse ezután becsukja az ajtót majd a jármű el is indul mellőletek egy biztonságos helyet keresve. Cat a térképet tekinti meg azonnal majd kezével jelezz merre kell menni.
(click to show/hide)A negyedik Pendrive és az informátor
Fox a makacs

Sakamoto F@cking Naraku
Narakut valószínűleg Fortuna szereti szívatni, hiszen ahol éppen dolga van, az pont az-az erdő, ahol majd vélhetőleg hamarosan ismerősökkel fog találkozni. Viszont a gengszterfőnök mit sem sejt a veszélyre mi rá hárul, hiszen fontosabb feladattal foglalkozik, ami minden figyelmét lefogja kötni. Egy hétbe telt mire az áruló Takot sikeresen előtudta keríteni. Bár igaz sok embert vesztett a legutóbbi kalandja során, azért maradt elég kontaktja, hogy Narukiban élő csitrit előkerítse. Pechjére viszont egy olyan helyet mondott embereinek amire sejtése nem volt, hogy később ez lesz egy újabb kalandjának kezdete. Kocsiba pattansz amint kapod is a jó hírt, hogy a megadott helyre vitték ki a besúgó kis rohadékot. Mivel ez egy elég csúnya munka lesz és nem szeretnéd, hogy a zsaruk csak úgy odavonszolnák a valagukat, meg természetesen valószínűleg közrejátszhatott az is, hogy szeretnél egy kicsit csendes helyet is találni magadnak, így a sűrű erdőt választottad meg annak is a nyugati részét közel Karakurához. A pontos koordinátákat egyeztetted embereiddel, neked már csak annyi a dolgod, hogy a célhoz érkezel. Amint sikeresen kiérsz a városból és az autópályán egy kilométert megteszel, rögtön balra fordulsz a gps szerint, aki szexi női hangon magyarázza neked, merre is menj. A célhoz érkezve már hallod a nyögéseket és ordításokat messziről. Embereidet nem az eszükért fizeted, de meg kell hagyni, ha valamit el kell végezni, elvégzik. Amint úgy döntesz a hang forrása felé indulsz, De ja vu érzés keringhet benned és akár felevenítheti a futárokkal való kalandodat. Szerencsére nem kell az erdőben hosszas sétát tenned, mert nyomban meglátod ahogy embereid egy zöld furgon mellet, püfölik Takot aki egy szál trikóban és rövid nadrágban a földön ülve kapja a pofonokat. Amint meglát dudorodott bal szemével, rögtön egy akkorát fingik, hogy annak hangja aztán megér egy misét. Pláne, hogy a bűz is érezhető.
- Ez komoly baszod?
- Hé, öreg. Ha a Boss fogja kezelésbe venni, a helyében én is kitolnám a barna macit.
Tako igyekezne inkább messzebbre menni tőled, de sajnos pechjére te gyorsabb vagy és hiába igyekezne a földön kuszva elmenni, elkapod a grabancát azonnal.
- Boss! Esküszöm nem volt más választásom! Ha nem köpök azok a zsernyákok kicsináltak volna! Tudod, hogy van ez öreg! A pénz mozgat minket! Ha elveszítek mindent, rábaszok! Nem volt más választásom!
Embereid már a fejüket fogják. A harmadik tag már a pisztolyát biztosítja ki és adja oda Narakunak.
- Kérem Boss. Lője agyon vagy mit bánom én, csak hallgasson el. Megfogok bolondulni tőle. Állandóan ezt hajtogatja, „nem tehetek róla meg minden.”
- Pedig így van!
- KUSSOLSZ!
Mordul fel embered, akinek látszik az idegei hajszál vékonyak lassan. Fejénél már az erek dudorodnak, ami okot ad arra neked, hogy kezdj valamit a pisztollyal. Szerencsére elég idő van neked ahhoz, hogy alaposan kifaggasd Takot, esetleg eljátszadozz vele. Sajnos mielőtt távozhatnál munkád elvégeztével, egy embered sietve, falfehér arccal fut feléd majd lihegve igyekezne mondani neked valamit, de nem tud. Összeszedi magát majd közli veled a rossz hírt.
- Főnök. Kurva nagy gáz van. Itt az army!
- Mi a faszról ugatsz?
Teszi fel helyetted a kérdést a gyengén táncoló ideggel lévő embered.
- Egy csapat fehér ruhás ember van itt. Kurva sokan vannak! Egy egész hadsereg! Mindenük van baszki! Fegyverek, kiépített bázis, lövész árok meg minden! Valami furcsa jel van a ruhájuknál. Egy kereszt, szárnyakkal.
Na ezt már jól ismered. Utoljára Renzounál láttál hasonló emblémát, ami egyet jelent. Megint itt vannak a quincyk. Olyan jól elrejtették a jelenlétüket, hogy te magad se tudtad volna meghatározni. Hamarosan egy furgon hangjára leszel figyelmes. A furgon ott áll meg ahol nagyjából ti is vagytok, fél kilométerrel távolabb. Ha jobban szemügyre veszed a vezetőjét, messziről látod az ismerős arcot. Plastic a futároktól! Már megint egy kalandba keveredtél? Mit teszel hát?
(click to show/hide)Naraku bosszúja
Határidő: 2021.01.03

Elisa Aschenbrenner:
A sereg megszervezése sok ideig tartott, de szerencsére időben sikerült verbuválni egy ütőképes Bataillont amivel könnyedén leverhetjük Miss Kruger szánalmas védelmét. Igaz az oroszokat nem szabad alábecsülni. A második világháborúban is bebizonyították, hogy ezek a vörös Schweines meglepetéseket képesek okozni. Még ha fegyvereik, katonáik minőségben alul maradtak a dicső németekkel szemben, még is mennyiségben képesek voltak egy szempillantás alatt elsöpörni minket. Ezért alaposan felkészülök erre a „csatára” és lehetőleg villámgyorsan fogok véget is vetni ennek. Vledlana Kruger árulása nem lep meg. Nagyon is éreztem, hogy nem stimmel vele valami és most, hogy végül kibujt a szög a zsákból, itt lesz az ideje, hogy befejezzem azt, amit elkezdtem. Ha még egyszer találkozni fogok azzal a vörös Hure-val, garantálni fogok neki egy golyót a kobakjába! Amúgy is egyet elkellet használnom, mert valamelyik idióta jó viccnek tartotta, hogy dézsmáljon a katonai ellátmányból, amit elakartam szállítani a célhelyre. Szerencsére többet nem próbálkoztak, miután ízelítőt adtam abból, mi is várhat arra az enyveskezű idiótára, aki próbálkozni mer. Parancsnokaimmal jelenleg az irodámban egyeztetek. Ha minden igaz a hadművelet első fázisa sikerült. A katonák már a helyükön vannak, csupán apró plusz információkra lesz szükségem.
- Uraim! Még mielőtt elhagynánk az irodát, szeretném újra átvenni a jelenlegi helyzetet. Tehát akkor, Miss Kruger jelenlegi katonai állományát körülbelül mennyire lehet saccolni? Továbbá az ellátmány elengedő lesz a katonáinknak, a jelenlegi Bataillonból, hány osztagunk van? Nem utolsósorban, előfordult valami változás?
Nagyjából kérdéseimmel lefedtem minden fontos dolgot, amiről tudni szeretnék. Amint válaszolnak a kérdéseimre, felkészülök az indulásra. A parancsnokaim felállnak székükből. Miss Felisberta rögtön ajtót nyit nekünk majd mögöttünk be is csukja amint elhagyjuk a szobát. Asszisztensemre fontos feladatot bíztam. Valakinek a papírmunkával is meg kell birkóznia és mivel figyelmem jelenleg egy csatatérre kell majd fókuszálnia, őt érte a megtiszteltetés, hogy foglalkozzon a bürokrata formalitásokkal. Mielőtt viszont elhagynám a birtokot, előtte Miss Shinzou szobáját ellenőrzöm, hogy minden rendben van-e. Bekopogok az ajtaján majd várok a válaszára. Ha esetleg nem hallok felőle semmit, rögtön pisztolyt rántok és belépek. Ha netán választ kapnék akkor a két őrhöz fordulok.
- Maguk ketten folytassák az őrködést. Ha esetleg Miss Shinzou nem lesz a helyén mire visszaérek, akkor uraim számítsanak arra, hogy büntetésüket garantálni fogom.
Egy kutya legfőképpen akkor ért a szóra, ha motiválják. Nincs ez másképp az emberekkel sem. Csak míg eledellel szoktuk a kutyákat motiválásra bírni általában, az embereknél a halál gondolatával ajándékozom meg, hogy mindenképpen teljesítsék a feladatukat. A Shinzou házban nincs helye olyan őröknek kik a feladatukat nem képesek ellátni! Elég idiótával kellet foglalkoznom, inkompetens barmokat likvidálnom csak azért, mert nem voltak képesek egy egyszerű feladatra. Onnanstól kezdve mivel nincs hasznuk, jobb lesz, ha nem is léteznek. Kiérve a birtokról, a fehér autó vár rám. Az egyik parancsnok már nyitja is ki nekem az ajtaját. Elfoglalom a helyemet majd amint mindenki beült, utasítom a vezetőt, hogy induljon. Amíg az utunk tart, alaposan átfésülöm a kapott paksamétát, hátha elkerülte valami a figyelmemet. Szerencsére az út nem tart sokáig és hamar megérkezünk a cél területre. Ott már négy katona fogadja érkezésünket. Nem kell bajlódni azzal, hogyan találjuk meg a tábort. A paksamétát honom alá rakom majd a katonák vezetésével a tábor felé indulunk. Beérve a hadművelet központjába mosolyra nyílik a szám. Elégedett vagyok a látottakkal eddig. Megfelelő környezet, alapos kiépített védelem, elegendő ember létszám, fegyverekből nincs hiány.
- Wunderbar! Igazán elégedett vagyok a támaszpont kinézetével! Vezessenek a parancsnoki táborhoz! Schnell!
Sietnünk kell, ha azt akarjuk, hogy hamarabb végezzünk. Nem szeretnék több időt fecsérelni ezen a helyen, de számítani kell a meglepetésre, ha netán elnyúlna ez a harc. Fejemben már összeáll a terv, miképpen fogjuk kivitelezni. Az utasítások és parancsok maradtak hátra, amiket át kell adnom. A domb tökéletes. Átlehet látni a csatateret, ahol majd embereink fognak megütközni az ellenséggel. A Kruger birtokot belehet látni alaposan. Biztos vagyok abban, hogy az ellenség tud az érkezésünkről. Arra számítok, hogy a létszámunkat nem tudják. Ezt kell kihasználnunk és ki is fogjuk! Beérve a parancsnoki sátorba mindenki haptákba vágta magát és rám várnak. Megköszörülöm a torkomat majd kinyitom a számat, miközben kiegyenesített háttal állok embereim elé.
- Pihenj!
A térkép felé sétálok majd megvárom, míg az egyik parancsnok észbe kap és egy széket elém nem rak, amire feltudok állni. Amint sikerült keríteni egyet, arra rá állok és emberimre tekintek, miközben az asztalra kihelyezett pálcát magamhoz veszem.
- Uraim! Mint azt tudják, Vledlana Kruger a Shinzou család szövetségese, árulást követett el Őfelségével szemben. Ha ez nem lenne elég, a király minket is azzal gyanúsít, hogy nem vagyunk hűek hozzá. Bizonyítsuk be, hogy királyunk téved! A Shinzou család mindig is hű volt a Wandenreich ügyéhez! Ennek szellemiségében, kutya kötelességünk, hogy a rákfertőt kiirtsuk innen!
Mutatok pálcámmal a térképen található Kruger birtokra.
- Eltakarítjuk ezt a szemétdombot innen! Mindenki jegyzeteljen és adja át a parancsokat az osztagoknak. Hadműveletünk neve: Valkyrie lesz! Utalva a Náci birodalom tervéhez miszerint, ha belső lázadás alakulna ki a birodalom belül, azonnali hatállyal megelőzzék és kiiktassák, ezzel bebiztosítva a nemzet védelmét! Hasonlóképpen fogunk mi is tenni. Ez esetben, a király bizalmát fogjuk visszaszerezni!
Megköszörülöm a torkomat majd a birtok északi részére helyezem a pálcámat és kört alkotok.
- Seregünk két oldalról fog támadni! Fontos az időzítés és a meglepetés. Emiatt a második bataillonnak nehezebb dolga lesz! Az első bataillon csapást indít az ellenségre Észak felől! Mondanom sem kell, lesznek veszteségeink, de bátorságukkal fogunk lehetőséget kapni arra, hogy az ellenséget eltiporjuk! Az első seregnek nem fontos betörnie a birtokra, ha csak nem kivitelezhető legalább kilencven százalékban. Elég, ha tartják az állásaikat és elvonják az ellenséges katonák figyelmét, miközben…
Pálcámat a birtok bal oldalán található sűrű erdőhöz helyezem és ott végig húzom, egészen a birtok déli részére, ahol megint kört alkotok.
- A második Bataillon a Déli oldalról indít támadást amikor azt parancsba fogom adni. A hadművelet kezdésekor, nekik annyi a dolguk, hogy a déli részhez érjenek és várakozzanak. Mikor a jelet megadom, akkor indítanak támadást! Nekik mindenképpen be kell törniük és hátulról kivégezni az ellenséget! Ezután…
Pálcámmal a birtokra helyezem és kört alkotok körülötte.
- Bekerítjük az egész birtokot! A be és kijáratokat nem hagyjuk őrizetlenül! Megvárják míg megérkezem! A további utasításokat a helyzetnek megfelelően fogom kiadni! Uraim! A Valkyrie hadművelet kezdetét veheti!
Hamarosan egy véres csata fog elkezdődni. Milyen nagyszerű! Egy árulóval lesz majd kevesebb! Milyen kár viszont nem én vezetem a shinigamik elleni támadást, de legalább cselekedetemmel Mr.Shinzou életét menthetem meg azzal, hogy valakinek az életével fogom behelyettesíteni. Vledlana-nak vesznie kell! Nem fogom hagyni, hogy Mentorom életét elvegye a király! Bebizonyítom, hogy hűségünk töretlen!

Sakamoto Fucking Naraku:
Fingja sincs arról, hogy mennyi idő telt már el azóta, hogy amatőr barlangásznak állt, de azóta, hogy otthagyta a Csipetcsapatott, és elintézte az emberei temetését, azóta keresi azt a szarházit, aki miatt az egész galiba kialakult. S végre megjött az a termés, amire várt, a hívás, a pók megfogta a legyet. Ideje kissé kicsipkézni a seggét.
- Oké, itt nincs barlang, semmi oltár, templom vagy más elbaszott, titkos tököm tudja mi. Jó lesz az ott, még Jancsit és Julist se fogjuk zavarni.- mantrázta magának, miközben ráfordult az erdőbe vezető útra. S visszasírja azokat a régi szép napokat, amikor könnyedén intézhette az ügyeit és a jard se akkora paraszt, hogy minden utcát és sikátort figyelnek. Már-már kiszorultak a városból, kénytelenek a külterületeken üzletelni, és meg is van ennek a haszna, olyan helyzetbe kerülnek, amiből alig tudnak élve kimászni.
Megállt a kocsijával és ujjait ropogtatva kezdett sétálni az emberei felé, akikhez lesz majd pár szava, mert olyan szépen kezelésbe vették a rohadt árulót, hogy még egy süket zombi is meghallaná. De a szag is megérdemel egy említést, más körülmények közt még röhögne is egyet rajta Naraku, de most nem volt túl nevetős kedvében.
- Fekszik.- rálépett Tako hátára majd a sarkával kissé megvakarta a lapockáját, csak hogy érezze a foglalkozást. S unott arccal hallgatta a szavait, a szokásos kifogásokat, hasonló képpel vette el a pisztolyt is és a nadrágjába dugta, leguggolt Tako mellé és megfogta a hüvelykujját, majd egy könnyed mozdulattal eltörte azt.
- Ezt TK-ért.- hüvelyk után jött a mutatója, minden egyes törésnél csak egy nevet mondott, a nevét annak az emberének, akinek a halála Tako lelkén szárad.
- Vigyétek ahhoz a farönkhöz, hassal terítsétek rá, tartsátok rajta jó szorosan, és hozzatok egy kurva éles kést, egy baltát és kalapácsot.- felállt és leporolta a térdét még az emberei teszik a dolgokat, és amikor minden előkerült végre, akkor belekezd egy apróságba. Amit úgy hívtak régen a; Vérsas.
Nem számolta, hogy mennyi ideje is csinálták, de kétszer kellett visszapofozni az ájulásból Takot, de harmadjára már nem sikerült, a fájdalom megtette a dolgát, pedig jó lett volna ha a sas szárnyai még lüktetnek egy kicsit, de nem számít, megkapta azt, amit megérdemelt.
- Tako maradéka itt marad, minden mást szedjetek össze és irány haza.- adta ki az utasításokat, még a bőven véres kezét az egyik emberének a pólójába kezdte törölni. De persze szép is lenne, ha minden ilyen egyszerűen menne.
Idegesen kezdett el rángatózni bal szemének sarka, ujjai ökölbe szorultak és dühösen fújta ki a levegőt.
- Most szopatsz?- kérdezte az éjszakától. De választ nem várt, nem is kapott, helyette egy kocsi hangját hallotta.- Éjjellátott.- nem kellett kétszer mondania, hamar meg is kapta, azzal vette szemügyre, hogy kik is jöttek, és nem mondja ki, de nem boldog a látottaktól.- Oké, most azonnal szálljatok be és húzzatok innen, akármit láttok vagy hallotok, nem álltok meg, nem néztek vissza, stoppost nem vesztek fel. A többit én intézem.- annyit még megvárt, hogy gázt adjanak és eltűnjenek, majd hirenkyakut használva indult meg a futárok felé. Ha pedig megérkezett…
- Csá. Család hogy van, puszi meg ilyenek. Ezeket letudtuk. Ha ti itt vagytok, az annyit tesz, hogy Ők is, de abból, amit nem is olyan rég hallottam, gondolom tudjátok ti is. Sokan vannak, csúzlikkal teli, bázis és ilyesmik. Gondoltam szólok azért, nehogy véletlen meglepetésként érjen benneteket.- elhadarta a dolgot, majd rá is gyújtott egy cigire.

Takahashi Ryuunosuke:
Rosszabb is lehetne – jelentem ki immáron kék-zöld és lila foltokkal tarkított tomporral kibicegve az edzőteremből – Vagy inkább mondjuk úgy, hogy jobb annál minthogyha máshova célzott volna. Jó tanár, jó tanár, de azért a jegyzeteim elejére odaférne azon Wolf-féle örök törvények egyike, amely ekképpen szól: „#1. Törpéket semmiféle körülmények között nem dühítünk fel”. Amilyen kicsi, annyi benne a méreg, arról nem is beszélve hogy a szemeivel képes lenne élve felnyársalni. Persze eddig sem voltam az a vissza pofázós típus, inkább csak teszem amit mond legalább addig sem jut eszébe a dió törés.
A futár toronyban a többiekkel együtt én is elfoglalom a helyemet, és végig hallgatom a küldetést amely egy újabb pendrive-al kapcsolatos. Néhány pillanatra elgondolkodok hogy hány pendrive is lehet amelyet össze kellene gyűjteni. Talán már mondták is, csak elfelejtettem? Ki tudja. Azonban a bambulást félbeszakítja a tény, hogy újfent katonákkal fogunk találkozni. Hasonlóakkal mint legutóbb? Velük is lesz egy sternritter? Shinzou család? A gond az, hogy nekem ez a név semmit sem mond, nem tudom kikről lehet szó de sejtem hogy ez sem lesz fenékig tejfel főleg hogy egy egész seregről van szó. Hát nem hiába a kemény edzés, Wolf nyilván nagyon is tisztában van azzal mi vár ránk. A legjobb valóban az lenne ha csak egyszerűen besurrannánk, megszereznénk a pendrive-ot, és már ott sem volnánk... De miért van az, hogy valami azt súgja hogy ez nem így fog történni? Vagy csak én vészmadárkodok itt magamban. Egyáltalán miért olyan fagyos itt a levegő? – körbenézek, és egyelőre megállok Tenro arckifejezésén, eléggé magába van mélyedve. Most kellene talán valami hülyeséget beszólnom, oldani a feszültséget, de pillanatnyilag semmi sem jut eszembe. Az, hogy Tenro viselkedése jogos volt-e akkor fogalmam sincs, abból a képből nekem jócskán hiányoznak darabok. Éppen ezért sem fogok másképpen viselkedni vele, mint azelőtt. Úgy értem, véletlen lesmacizás nélkül.
A megbeszélés után össze is szedem magamat – már amennyire azt lehet – és a többieket követve meg is találom a már ismerős furgont. Valahogy egy hét még nem volt elég ahhoz, hogy kiismerjem magam ezen a helyen, illetve szokatlan ez az egész futár helyzet. Hogy honvágyam lenne? Majd lesz ha kitör a balhé a küldetés közben.  Nem telik bele 5 percbe sem, már megint megjelenik az a bizonyos tapinthatóan fagyos légkör. Szinte látom ahogy kifújom a saját lélegzetemet. A furgon hátsó ajtajának ablakain szépen lassan jégvirágok jelennek meg. Mire következtetek ebből? Dementor van közöttünk. Hát persze. Szerencsére Wolf-nak ötlete támadt arra hogyan lehetne elkergetni.
-   Oh, kódnevek? Lehetek a 007-es ügynök? Már csak a napszemüvegem hiányzik – viccelődve felhúzogatom a szemöldökömet.
Valójában fogalmam sincs hogy milyen kódnév illene rám. Hmm, vagy egész egyszerűen megoldjuk a dolgot egy „Kódneve: No Name”-el, aztán le van róla a gond.
Nem sokkal később már ott is vagyunk a célpont közelében, hát meg kell mondjam az a fránya rossz előérzet csak nem lett jobb. Valahogy az újabb seggberúgás nem hiányzik, ha lehet ezt kihagyhatnánk a napirendből. Ugyanakkor úgy tűnik nem csak a mi menetjegyünk szólt errefelé, hanem egy ismerős arcé is.

Shirei Tenro:
- Az biztos, hogy nem neked, úgyhogy általában, amennyire jogosnak mondható a módszered, most nem volt az – válaszoltam Wolfnak a pofonra reagálva, és kudarcba fulladt próbálkozásom után csendben, duzzogva leléptem. Egyedül egy valakinek köszönhettem az életemet, a testemet, illetve két embernek, kik messze járnak már. Talán örök nyári szél fújja lelküket új világok felé, és lehet, míg ebben a rohadalomban tengődöm, ők idegen emberek gyerekeiként reinkarnálódtak. Esetleg vadlóvá lettek mind, egy izlandi, zöld mezőn futkosva, míg róluk ábrándoztam.
Alapjáraton kerültem a kapcsolatot mindenkivel, azóta, hogy megmondtam Noahnak a magamét. Túlestem a tervezett beavatkozáson, és trenírozhattam a kezeimet. Mindig a legtávolibb asztalhoz ültem enni, miután hét közepén nagyjából meg tudtam fogni az evőeszközt remegés, vagy – főleg – rosszullét nélkül. PTSD-m lett attól a nőtől.
Kész örökkévalóság volt megölni!
Néha hallottam kis susmust, magamon éreztem mások pillantását, nem is értettem. De letojtam. Kisebb gondom is nagyobb annál, minthogy a többi futár reakcióját lesegessem. Szerencsésen megúszták a fő mozgatóidegek a sérülést, végül ez lett a diagnózis, azonban szükség volt új szövet beültetésére, tehát végül nem lett annyira súlyos az okozott kár, ám épp elég veszteség az ebből fakadó finom mozgás korrigálása. Mire ismét gyülekezni kellett, nagyjából sikerült felfejleszteni magam a harc előtti szintre. Faarcot vágtam az elmúlt napokban, mely Kane esetében megenyhült.
No igen…
- Ch, engem aztán nem kell félteni – vetettem oda hűvösen, Wolfot ignorálva. Szamárra fókuszáltam, összevont szemöldökömmel azt hihette, valami rossz fordulatot vesz a dolog. Aztán elmosolyodtam.
Liftünkben ácsingózva csendben vártam, hogy felérjünk.
Már megint mivel fog nógatni minket? Elegem vaaaan!
- Remek, tehát semmi új – véleményeztem hangosan Noah szavait.
„Nesze semmi, fogd meg jól!”, mintha a falhoz beszéltem volna! Totál így érzek! Semmit nem fogott fel abból, amit--.
Jó, az arca igazából azelőtt választ adott fel nem tett kérdésemre, hogy kigondolásáig eljutnék. Elkínzott, talán megbántott vagy megingott a múltkori miatt. Nem tudom.
Kattanással becsukódott az ajtó, hát valóban ennyit értem. Összeszedtem a gintoukat, a hosszú íjat, és bevettem az újabb adag fájdalomcsillapítóm. Wolftól viszont most már tényleg nyiladozott ama bizonyos bicska a zsebemben. Felmutattam mindkét kezem… középső ujját, bár eléggé remegtek. Utána fejem elfordítva forgatgattam előtte csuklóból a kézfejeimet, s később nem engedtem több betekintést a sérülésemre.
- Én ezzel az íjjal megfojtok valakit, de nem megyek, engem nem szedtek rá még egyszer! – feleltem utána magabiztosan, és elsétáltam. Ekkor jött szembe egy egykori futártárs, akivel nemrég még jó munkatársi viszonyt ápoltunk, aztán megváltozott a véleménye. Rólam alkotott képe negatív lett, ráköpött a cípőmre, aztán...
Jól hallom, kurvának hívott?

A furgonban igyekeztem hátra bevackolni, szokásosan ablak mellé. Unott képpel vizslattam a tájat, miközben Ő a másik hülyével, Cattel diskurált. Ugyanazt éreztem nála, mint annál, aki leköpött. A fejemet csóváltam.
Nagyon nem bírják, ha szókimondó az ember.
- Hmmpf, akkor már majom! – szóltam vidáman Ryuuhoz. Tőle nem láttam indokoltnak az elzárkózást, és nem is bánt velem másképpen. Értékeltem. Szükségem volt eme apró löketre, mert a kis vidámság után ismét görcsbe rándult a gyomrom. Szinte „összefonódtunk”. Igazi barátokká váltunk ezzel a kellemetlenséggel, melyet a szokásos „rutinnak” keresztelt gebasz előtti megbeszélés keltett bennem. Haaa lehetett így fogalmazni. Elég egyoldalúnak tűnt. Kiszálltunk a furgonból, ám sokáig legyökerezetten álltam mellette, míg a többiek már pár méterrel előrébb jártak.
Nem, nem fűlik hozzá még egyszer a fogam!
Reméltem, legalább más is lesz ott a ketyósokon kívül, ha már komolyan szívnom kell! Megint.

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal

Teljes verzió megtekintése