Szerző Téma: A Negyedik Lecke  (Megtekintve 750 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Elisa Aschenbrenner

Wyvern

Quincy

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 900 / 30 000

Hozzászólások: 91

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Kék zöld árnyalattal

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#007A99


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Negyedik Lecke
« Válasz #15 Dátum: 2021. Jan. 18, 13:45:38 »


Elisa Aschenbrenner

- Igen is Miss Aschenbrenner!
Vágja haptákba magát a parancsnok és rögtön célba veszi a sátrat, hogy kiadja a parancsaidat a katonáknak. Kis idő múltán te is betérsz, mikor a mérnökök egyike jelezz feléd, hogy vannak hasznos információi. Sajnálatos módon viszont nem vagy elégedett az eredménnyel és ennek hangot is adsz amire a mérnök arcánál verejtékcseppek kezdenek megjelenni. Pontosan értette és tisztában van azzal, hogy miért is neveznek téged a véreskezű Wyvern-nek és nem szívesen szeretné megtudni, hogy miféle módszereket is szoktál alkalmazni arra, hogy motiváld az embereket. Mély elnézéseket igyekszik kérni majd megígéri neked, hogy a felvételeket két órán belül megfogod kapni majd idegességében rá parancsol az embereire, hogy iparkodjanak. Eközben a csendet végül puskák eldörrenése, csata kiáltások törik meg. Az első bataillon megkezdte a támadást. Érdemes lenne kimenned és végig követned az eseményeket. A telefon hamarosan megcsörren a sátorban, amit az egyik parancsnokod azonnal felvesz és hosszakat hümmögve hallgatja a kagylót majd leteszi. Ezután feléd fordul, haptákba vágja magát és jelentést tesz.
- A második bataillon elindult kelet felé. Valamint jelentés érkezett a behatolókról. Egy érdekes szimbólumot vettek észre kettőnél. Vörös madár jelképet pontosabban. A leírásuk szerint az egyikük macskás fülhallgatóval rendelkezik míg a másik kis termetű, bronzos bőr szerkezettel rendelkezik és színes tüskés haja van.
Ezzel a jelképpel már találkoztál egyszer. Ráadásul eszedbe jut az-az esemény amikor a Kruger birtokon szaglásztál körbe és egy behatolót találtál, akinek sikerült téged megbénítania. Egy vörös madár jelkép. Véletlen egybeesés lenne, hogy pont ugyanazzal a csoporttal lesz dolgod, akinek az egyik tagja sikeresen meglépett előled? Fontos információk. Döntened kell, hogy mit fogsz erre lépni. Újra megcsörren a telefon, amit a parancsnok azonnal felkap és újfent hümmögve hallgatja végig a kagylót majd újra leteszi.
- A második halálosztag megtalálta a behatolót, aki eléggé szemtelen módon nem hajlandó elbújni. Mi a parancsa?
Döntened kell. Tovább tartod fenn ama esélyt, hogy megöletni akarod a behatolókat vagy esetleg élve fogatod el őket, hogy információkat nyerj ki belőlük és csak azután vetsz véget az életüknek? Ráadásul a csatával is foglalkoznod kéne. Vledlana Kruger elfogatása prioritásnak számít, de tény, hogy a betolakodók képesek lennének téged szabotálni. Esetleg Miss Kruger árulásának köze lehet a csoporthoz, akik itt vannak? Hogyan dönt hát a véreskezű Wyvern egy ilyen helyzetben?
(click to show/hide)


Shirei Tenro(Fox), Ryuunosuke Takahashi

Cat és Wolf igyekeznek időt nyerni nektek, hogy fedezéket keressetek. Arra már rájöttetek, hogy ezt a csatát nem fogjátok tudni megnyerni, főképp nem ilyen quincyk-el szemben. Míg Lucreziánál mezei katonákkal álltatok szembe, ők egy teljesen más szintet képviselnek. Taktikusak, halálosak és gyorsak is. Miközben futásnak eredtek, nagyon sokszor érzékelitek, hogy szinte milliméterek választanak el titeket attól, hogy a nyilaik eltaláljanak titeket. Roppant pontosan céloznak és csupán a reflexeiteknek köszönhető, hogy a nyilak nem érnek célt. Monkey egy fát céloz meg amire majdnem fel is mászik, de szerencsétlenségére egy odaröppenő nyíl letöri a faágat és szerencsétlen futárunk hamar a földre huppan, pontosabban egy kis gödörbe, ahol egy másik futár társa, nevezetesen Fox, igyekszik bujdokolni. Hát szerencse vagy sem, de olyan helyen vagytok, ahol nem láthatnak titeket. Sajnálatos módon két futár társatokról ez nem mondható el. Cat-et és Wolfot sikeresen elkapják. Láthatjátok a bokrok közül, hogy Cat-et a földre taszítják, Wolfot pedig leütik, hogy ne tudjon virgonckodni. A katonák kinézetét ekkor láthatjátok tisztábban. Teljesen elkülönülnek a megszokottól. Fehér köpenyt viselnek, csuklyát hordanak és arcukat maszk takarja el. Mindkettő oldalukon seele schneider markolat csüng az övükön. Felvannak fegyverezve. Elisa úgy tűnik szép kis társaságot hozott nektek. Az egyik katona éppen felétek tekint hirtelen majd lassan odasétál. Lehet megtalált titeket? Már majdnem a közeletekbe ér mikor az egyik társa megszólal.
- Ott ne keresd! Lelőttem azt az idiótát a fáról.
- Na és a lány?
- Biztos vagyok benne, hogy a nyilak valamelyike eltalálta.
- Kár, hogy a nyilak eltüntetik a holtesteket… mindegy. Akkor végezzük ki a maradékot!
Azzal megfordul és már Cat felé indul. Az egyik seele schneiderjét lekapcsolja az övéről és bekapcsolja. Cat előtt állva már suhintásra készen áll és le is csapná, de ekkor a társa felemeli a tenyerét, jelezve a kivégzőnek, hogy ne tegye majd hosszas hümmögéseket add ki magából, miközben a mobilját a füléhez tapasztja.
- Új parancs Miss Aschenbrennertől. Élve kell nekik. Úgyhogy a törpe és a macskás fülű lány, velünk jönnek!
- Chhh… az a pszichopata… mit akar tőlük?
- Nem akarom tudni és nem is kérdezősködnék a helyedben. Tudod jól, hogy a Wyvern mennyire kiszámíthatatlan! Ha engem kérdezel, inkább teljesítem azonnal a parancsát, minthogy golyót kapjak!
A többiek bólintanak majd a legnagyobb leüti Cat-et és felkapja a vállára, Wolfot pedig a hóna alá kapja és elindulnak. Úgy tűnik nagy problémába keveredtetek. Ha ez még nem lenne elég, a messzi távolból csatakiáltás, puskák eldörrenése, kardok csattogásai és persze nyilak záporainak hangját fedezitek fel a távolból, pontosan arra a helyre, ahova az elektronikus térképetek koordinátája megvan jelölve. Mit fogtok tenni? Kihasználjátok a lehetőséget és azonnal a birtok felé indultok vagy inkább kockáztattok és megpróbáljatok megmenteni a társaitok életét? Ez egy nagyon fontos és kritikus döntés. Ajánlatos alaposan megfontolni.



Sakamoto F@cking Naraku

- Márpedig jobb, ha tőlem tudod nagyon is veszélyes! Egy tömeggyilkos! Állítólag terjeng róla egy szó beszéd, miszerint a Wyvern ereje majdnem felér egy sternritterével. Persze ez csak pletyka, de minden pletykának van alapja, szóval légy óvatos vele, ha még egyszer összefutnátok!
Fejti ki Plastic, miközben olykor kitekint az ablakából, hátha valami ismeretlen veszélyforrás közeledne. Kérdésedre Mouse és Icarus elpirulnak egy pillanatra és egymásra tekintenek. Lehetséges, félreértették a kérdésedet vagy pontosan érthették-e mindenesetre pöppet zavarba jönnek majd Mouse csak annyit mond neked, hogy nem tudja miről kérdezed és már hesseget téged a munkád felé. Bizonyára mélyen rátapintottál egy lényegre, amit a lányok többségét zavarba szokta hozni. Tanácsodat hallgatva, Plastic ennyit tesz hozzá:
- Jól van, de tartsuk a kapcsolatot!
Azzal Plastic már hátrébb is gurul a furgonjával, miközben te ellenkező irányba indulsz és a birtok felé kezdesz haladni. A lövés hangja nem igazán ijeszt meg téged, ami nem csoda, hiszen te vagy Karakura egyik legkeményebb gengsztere kinek a pisztoly már nem idegen, meg talán már egy rakétavető csöve se hatja meg, ha csak nem a golyóit veszik célba. Mindenesetre tovább haladsz és hat élőlény jelenlétét érzékeled, akik feléd jönnek. Úgy döntöttél elébe mész a dolgoknak és még egy kis éneklős műsort is megengedsz magadnak. Egyre tovább és tovább haladsz előre a lélekjelenlét felé. Már majdnem ott vagy, de ekkor hirtelen mintha kámforrá váltak volna, nem érzékeled többé őket és nem is találkozol velük. Legalább is ezt hinnéd. Hirtelen ugyan is a lábaidra tekerődik egy kötél, ami ellenkező irányba húz téged és ennek hatására nyomban a földre is kerülsz. Nyilak megidézéseinek hangját hallod a fejed fölött. Hat quincyt veszel észre, különleges ruházattal. Arcukat maszk takarja, öveiken temérdek eszköz található: gintou kapszulák, seele schneiderek és egyéb felszerelések. Lehetséges, hogy a kötél is egy quincy eszköz, aminek gazdája feltűnik miközben a kezeivel tartja a kötelet. Az egyik quincy már lőni készülne, de hirtelen meg csörren a társa telefonja, amit nyomban fel is vesz és megálljt jelez a többieknek. Hümmög egy percet majd lerakja és közli a tényeket.
- A Wyvern élve akarja.
- Hát akkor…
Már csak annyit látsz, hogy sikeresen kiütnek téged és rövid időre elsötétül minden.

*

Mire visszanyered az emlékezetedet, megkötözve találod magadat egy sátorban egy katona társaságában, aki éppen őriz téged. Ugyanolyan maszkot hord, mint akik téged kaptak el. A fülesedet figyeli alaposabban majd, amikor észreveszi, hogy ébren vagy, a zsebébe helyezi el a fülhallgatódat és bal kezét az egyik seele schneider markolatán pihenteti.
- Látom a patkány végre felkelt. Nagyszerű! A Wyvern hamarosan fogadni fog. Ha elfogadsz egy jó tanácsot, a helyedben igazat mondanék neki. Még a legkeményebb fickók is összetörnek a kezei alatt!
Hangsúlyából érződik, hogy nem hazudik vagy túlozz. A kérdés már csak az, mi fog rád várni? Esetleg kiötlesz valami tervet a szökésre vagy hagyod, hogy az események megteremtsék a helyzetet? Messze hallod, hogy háború zajlik. Kardok csattogása, puskák eldörrenése, kiáltások visszhangoznak ide. A birtok, ahova éppen tartottál, ott véres küzdelem folyik. Mennyi ideje lettél kiütve?
(click to show/hide)
Határidő: 2021.01.24
« Utoljára szerkesztve: 2021. Jan. 26, 09:24:32 írta Elisa Aschenbrenner »

Karakterlap

Elisa Aschenbrenner

Wyvern

Quincy

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 900 / 30 000

Hozzászólások: 91

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Kék zöld árnyalattal

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#007A99


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Negyedik Lecke
« Válasz #16 Dátum: 2021. Jan. 18, 13:48:08 »
Wunderbar! Minden a terv szerint halad. A két halálosztagom már elindult a céljaik felé. Biztos vagyok benne, hogy a betolakodók élete megpecsételődött. Sajnos a támadás kezdetét nem tudom figyelemmel kísérni, mert mérnököm már talált valamit, amit szeretne megosztani velem. Mérges leszek mikor arra jövök rá, hogy csupán az időmet pazaroltam egy inkompetens idiótára, aki a nyilvánvalót ossza meg velem! Hihetetlen! Szerencsére érti a fenyegetésemet és igyekszem motiválni arra, hogy két órán belül nekem hasznos információval szolgáljon, ami nem más, mint videó felvételek! Ha ezeket nem kapom meg akkor bizony kivégzést fogok itt helyben rendezni! A sűrű bocsánat kérések feleslegesek itt. Eredményeket akarok, nem pedig kifogásokat! Jelzem a mérnöknek a pisztolyom kibiztosításával, hogy a munkájával kezdjen foglalkozni. Ezután fegyveremet visszahelyezem zárt módra és visszahelyezem a fegyvertartóba. Még ilyet! Szerencsére jó híreket kapok legalább egy parancsnoktól. A behatolóknál érdekes szimbólumot fedeztek fel, ami nyomban visszaemlékeztet egy előző esetre, mikor a Kruger birtokon szaglásztam körül. Éles mosoly jelenik meg az arcomon. Csakugyan? Ez izgalmas! Örömömet tovább fokozza, hogy a második halálosztag megtalálta már a quincyt akinek munkát akartam volna ajánlani. Helyes! Ostoba, hogy így elengedi magát. Azt hiszi, hogy elkövetem ugyanazt a hibát, mint először? Alábecsült engem! Emberem felé fordulok majd közlöm a döntésemet.
- Új parancs! Nem megölni a betolakodókat, hanem elfogni! Én magam fogom őket alaposan kikérdezni!
Ha páran azóta meghaltak, nem érdekes. A lényeg, hogy pár túlélőre lenne csupán szükségem, hogy alaposan kikérdezhessem őket. Vajon miféle kínzási módszereket kellene bevetni? Temérdek választás jelenik meg a gondolataimban! Az se tudjam kivel is kezdjek majd! Rám mosolygott a szerencse! Ha esetleg azzal a kis mitugrásszal is összehoz a sors, akinek köszönhetően a padlón végeztem a Kruger birtokon, alapos leckével fogom megjutalmazni amiért megalázott engem!
- Maguk foglalkozzanak a drónnal uraim! Ne feledjék! Két órájuk van, hogy hasznos információkat nyerjenek ki. Nem szeretném a töltényeket magukra pazarolni! Kint leszek, ha keresnének!
Azzal nyomban a sátorból kijövök, miközben magamhoz veszek egy távcsőt az asztalról. A csatateret alaposan szeretném kifigyelni. Ha még Krugernek nincs is olyan sok tartaléka, mint nekünk, ráadásul serege se mondható nagyobbnak az enyémnél, nem árt az óvatosság. Egy háborúban bármi előfordulhat, egy kis előny is romba döntheti a tervemet. Az oroszok többször bizonyították már életükben, hogy képesek meglepetéseket okozni. Számítok is erre, de ha minden terv szerint halad, Miss Krugert elkapom és kivégzem! Mr.Shinzou pedig megszabadul Őfelsége karmai alól, az Inquisitor többé nem fog minket ellenőrizni és ezzel megmentem a családot! Remélhetőleg odaát Miss Shinzou tényleg nem fog problémát okozni. Rossz előérzetem van azzal a nővel!

Karakterlap

Sakamoto Fucking Naraku

Badass

Quincy

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 500 / 30 000

Hozzászólások: 88

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 11 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Negyedik Lecke
« Válasz #17 Dátum: 2021. Jan. 20, 17:57:07 »
- Majd adok neki egy nyalókát és lenyugszik, a pisisek úgy is szeretik őket. De oké-oké, majd odafigyelek rá.- rájuk hagyja ezt az egészet. Legutóbbi találkozásuk alkalmával nem túlságosan nyűgözte le a törpe, hogy nagyon tartson tőle és bár a látszat néha tényleg csal, de eddig tényleg olyan a számára, mintha energiaitallal főzné le a kávéját és azt vedelné egésznap.
Elvigyorodott a reakciójuk miatt, hát akkor erről a két kis pacsirátáról van szó.
- Jahogyjah, bocsi, de a múltkor elég sok ütést kaptam a fejemre, kieshetett pár dolog. De akkor volt már randitok vagy nem? Szóljatok, ha valami menő kocsival akartok menni, tudok szerezni meg sofőrt is, hogy meg legyen adva a módja. De nah, akkor megyek, dolog van.- elindult az erdőbe, lövések zaja kísérte útját, de nem ért rá meglesni, hogy mi történik kissé odébb, más dolga volt, pár kölyköt kell kihúzni a szarból.
Útközben megérzett néhány fajtársát, és úgy döntött, hogy elébe megy a dolgoknak, egyébként se volt a stílusa a bujkálás az erdőben, inkább a Kommandót szerette Swarcitól, ott meg ment az esztelen durrogtatás. Csak hogy úgy fest, hogy ezek bizony szeretnek lesből szemétkedni, mert ahogy jött a jelenlétük úgy is tűnt el. Bár az is igaz, hogy amilyen jól megy Narakunak ez az egész érzékelés macera, nem nehéz elrejteni a lélekerőt.
- Oh… tehát én vagyok a tehén…- reagált a lábára tekeredő kötél miatt, és hamar mellkassal a földön találta magát és úgy húzták, mintha tényleg valami rodeón lennének, csak éppen Naraku volt az, akit el kellett fogni. Még szerencse, hogy nem túl messzire rángatták, éppen csak egy kicsit, hogy le legyen verve a lábairól. S átfordul a hátára, már látja is, hogy kik kapták el. Tenni pedig nem tehet róla, röhögés tört elő az ajkairól.
- Jézusom, hogy néztek ki?- nem fogta vissza a nevetést, ha már meg kell halnia, hát akkor így fog, vigyorral az arcán. De úgy fest, hogy szerencséje van, legalábbis egy darabig, mert pár pillanat múlva mindent elnyelt a sötétség.

Hunyorogva nyitotta ki a szemeit és pislogott néhányat, hogy a szemei megszokják a fényt. Szar az ha valakit kiütnek és ébredésnél szinte meg akar vakulni. Körbe nézett a sátorban, hogy hol mi van, lenézett a lábára, megkötve és úgy érzi, hogy a karjai is, csuklónál, nem a legjobb de nem is a legrosszabb helyzet.
- Hé. A fülest nehogy szétbaszd nekem, az lesz a fizetségem.- naná, hogy ez is kezdi a dumát. Kíváncsi, hogy mégis kinél tanulnak ezek? Elég egyforma szokott lenni a szöveg mindegyiknél.
Unottan ingatta a fejét jobbra-balra és a lábfejeit is mozgatta, miközben a csuklójával ellenőrizte, hogy mennyire is szoros az a kötél, és hát nem lehet oka panaszra. Elég szerencsétlenül kötötték meg, az egyik legegyszerűbb ebből kiszabadulni. Elég csak egymáshoz dörzsölni a csuklóját, hogy a kötél is mozogjon körülötte egy kicsit, ahhoz pont eleget lazul majd, hogy utána pedig csak a csuklóit kell forgatni, egyszer ebbe az irányba, egyszer az ellentétesbe, kelleni fog hozzá egy kis idő, de megoldható lesz, addig csak szóval kell tartani ezt a nevetséges parasztot. Ideje elkezdeni, hátha szerencséje lesz.
- Huh öregem. Minden reggel így kelsz fel mi? Beállsz a tükör elé és addig ismételgeted az ilyen dumát, még el nem hiszed magadról, hogy kemény is vagy. De akkor mázlim van, nem török valami könnyen.- árulkodott a hangja arról, hogy nem nyűgözte le ez a pali.- Azért milyen szívás már ez neked. Itt kell rám figyelned, miközben úgy hallom, hogy kint megy a buli. Valami rossz fát rakhattál a tűzre. Nah, nekem elmondhatod, csak nem belepisáltál valaki müzlijébe? Talán pont a szárnyas varangynak? Azt vágod, hogy van, aki szerint nem is sárkányok. Vagy inkább a szegényember sárkányai, de az igazság, hogy szerintem se azok, kisebbek, gyengébbek és még csak annyi eszük sincs, mint egy sárkánynak, pontosan mint a ti törpe lolitoknak. Gondolom azért engedelmeskedsz neki, mert egy pedofil köcsög vagy, és kedved támadt egy kis lolipnuncihoz.- reméli, hogy ahhoz ellégé sokat beszélt, hogy jól felbassza a faszi agyát, és adni akarjon egy taslit legalább, mert ha a kezei kiszabadultak, akkor biztos, hogy megpróbálja elkapni majd a karját, lerántani magához és kihasználva a meglepetés erejét, egyből átkarolni a nyakánál, hogy gyorsan ki is ropogtassa belőle a merevséget, de úgy, hogy tőrjőn is ki a nyaka, ne keljen fel többé. Ha pedig ez sikerült, akkor gyorsan megszabadul a lábát fogva tartó kötelektől is és hamar lekapja a fasziról a köpenyt meg a csuklyát, felveszi magára, az övet is elveszi, persze a fülest is, be kell olvadni a bandába. Utána pedig kiles a sátorból, hátha valahol akad valami erősebb gépfegyver, mondjuk egy nagypapi, egy láda tölténnyel, azzal már tudna mit kezdeni, csak egy megfelelő pont kell, ahova felmászhat vele, és mehetne a darálás onnan. De ha nincs, hát akkor marad a másik terv, irány a birtok, hátha útközben beleszalad a többiekbe. S hogy talál oda? Elég csak a hangokat követnie.
Persze megtörténhet az is, hogy a kezei nem szabadultak ki, hát akkor gazdagabb lesz egy pofonnal, de azért fel csak nem adja.

« Utoljára szerkesztve: 2021. Jan. 20, 17:59:33 írta Sakamoto Fucking Naraku »

Karakterlap

Takahashi Ryuunosuke

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 000 / 15 000

Hozzászólások: 38

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 11 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6495ED || #00008B


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Negyedik Lecke
« Válasz #18 Dátum: 2021. Jan. 24, 22:12:40 »
-   Mi a franc, mi a franc, mi a fraaaaanc...! Ezek ntirot szívtak?! – pánikolok, miközben úgy szedem a lábaimat akárcsak egy kiwi amire épp vadásznak.
Ezt kivéve egészen fa – sza ötletnek tűnt elbújni a lombok között, és mikor már teljesen abban voltam hogy sikerül is ez a trükk, ki hitte volna hogy pont ekkor bukik el a tervem. Igazság szerint gondolhattam volna, már csak abból ítélve hogy egy párszor majdnem csipkés hálóinget csináltak a bőrömből, másrészt meg gyorsak mint az a macska amit most rúgtak seggbe mert a szomszéd kukából akart volna maradékot dézsmálni. De sajna ahogy az a kuka sem rejtegetett kaja maradékot, úgy ez a fa is összetörte minden elképzelésemet ugyanis ahogy megkapaszkodtam egy vastagabb ágon, az úgy tört is ketté az egyik maszkabálba készülő quincy nyila által.
Ahogy az lenni szokott: szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik – és a seggem már húzott is lefelé, hogy a fene vinné el azt a rohadt gravitációt. Piszokul nem hiányzott volna picsára esni, elég volt Wolf seggberúgása ám no, úgy tűnik ezúttal puhára estem. Kedvem lett volna a balfék után üvölteni hogy mellé lőtt, legközelebb pontosabban célozzon már de félbeszakította a gondolataimat az alattam mocorgó puha valami. Nocsak, egy Tenro. 

-   Ugh, bocs! Észre se vettelek, de köszi a tompítást – suttogom neki, aztán lemászok róla – Azért megvagy még? – kérdezem tőle, eltakarva a számat mert őszintén szólva, röhögnöm kell a szitun.
Aztán hallom csak meg a közeledő lépteket, úgyhogy megemberelem magam, és veszteg maradok egy időre. Remélem ezek a farsangi díszpintyek még diskurálni is nekiállnak itt mellettünk, hát akkor a karjaimat párna hiányában a fejem alá teszem, jobb lábamat keresztül rakom a bal lábamon és akkor indulhat a relaxálás. Bár ez a nyugalmi állapot addig tartott amíg meg nem hallottam az első mondatát az egyiknek. Na már elnézést, de az az idióta még mindig él! Valamit itt nagyon benéztél, öregem! Tán szemüvegre volna szüksége, hogy oda is célozzon ahova kéne?! Még egy ilyen trehány társaságot hogy a munkájukat nem képesek normálisan elvégezni. Esküszöm ha találkozok azzal az... Elisabeth-el vagy hogy a fenébe hívják, erről beszámolok neki. Az viszont már mélységes csalódásként ért hogy a lányt akit szintén üldöztek, elmondásuk szerint sikerült megölniük és még csak nem is szólt nekem, pedig itt fekszik mellettem. 

-   Te... Te meghaltál?! – nem bírtam tovább csendben maradni, és az üldözésből lett bujkálásból eredő feszültségemet muszáj volt egy totál kiábrándult tekintettel és csalódott hangnemmel kiadnom magamból Tenro felé, persze szigorúan sutyorogva –  Várjunk csak... Én is meghaltam – tenyeremet a mellkasomra tapasztom, és teljesen kitérve a hitemből fekszek tovább.
Amikor végre eltávolodnak a közelünkből, hasra fordulok és a szememmel követem mit csinálnak – már amennyire látom őket a bokorból. Kezeim ökölbe szorulnak, féltem attól hogy valóban megölik Cat-et és Wolf-ot is, mi a frászt kezd a csapat nélkülük. Akárhogy is, nem mozdulok innen, ez a haláli szerep most pont kapóra jön. De úgy néz ki meggondolták magukat, helyette csak elhurcolják őket, nagyon jó, nagyon szép.
Remek, végre elmentek igaz, hogy a csapatból is elvittek kettőt ráadásul a leghatékonyabb részét vitték el. Igaz, abból a részből egy még itt van velem. Talpra állok és ha úgy van, kezet nyújtok Tenro-nak és felsegítem. 

-   Nincs túl sok időnk – utalok a távolban zajló háborús övezetre – Ha most elmennénk mindketten kimenteni Cat-et és Wolf-ot félő, hogy a pendrive-ot megszerzik még mielőtt csapatostul odaérnénk. Nem tudom hogy vagy vele, neked mik a terveid, de ha kell én elmegyek a pendrive-ért egyedül is. Most amúgy is halottak vagyunk, márpedig a holtak nem mászkálnak – magyarázom komoly arccal, aztán egy halvány mosollyal kacsintok rá egyet. 



Karakterlap

Shirei Tenro

Futár (Fox)

Quincy

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
25 800 / 30 000

Hozzászólások: 174

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 21 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Negyedik Lecke
« Válasz #19 Dátum: 2021. Jan. 25, 03:06:20 »
A madarak sűrűn csiripeltek felettünk. Közeledett valami, amitől én is menekülni akartam, mint nyúl az odújába, ha róka közeleg. Míg a lompos farkú állatokat könnyen elűzni, egészen mások közeledtek felénk, hatalmas és fenyegető aurával, melyet már a távolból érezni lehetett.
- Esküszöm, nem vagyok normális! – morogtam fog összeszorítva.
A kotorékot nekem találták ki: Közepesen nagy, kellően elrejtett a szem elől, némi megnyugvást biztosítva a helyzet komolyságában. Egy esőben ázó kóbor kutyaként örültem, hogy volt hova bújnom.
Nehéz lehet elképzelni, de ennyin múlik a józan eszem, gondoltam, dramatikusan túlozva. Igenis tudtam, többet bírok ennél, sok hülyeséget megéltem már. Miért pont ma adnám fel? Nem tartottam magamat soha egy hős alkatnak, akit bevetésre rángatnak majd attól függően, hova kellek. Ha ennyire hiányt szenvedünk pendrive-okból, website-ot is szívesen mondok, ahol Noah fulladásig rendelhetett volna. Mostanra lenne neki annyi, hogy ötvenet röhögve postázhatna a szegényeknek, vagy akinek szeretne. A pillanat hevében gyorsan, és fegyelmezetten tenyerembe vigyorogtam. Okoztam már így is elég bajt, nem szabadna még a katonákat vagy miket magamra haragítani.
Talán már elkéstem vele!
Szerintem valakinek most törték csontját, ehhez képest fejbe vágott egy ág, hirtelen rám nehezedett vagy ötven kiló, és a srác bal keze belelógott a számba. Annyira megijedtem, hogy ráharaptam valamelyik ujjára, aztán nem győztem elfogadható állapotban legurítani magamról. Balszerencsémre sikerült úgy rám esnie, hogy tovább mélyíthetett kicsit a gödrön, ezért fél úton megakadt, ha erősebben meglököm, vagy a gödör szélének nyomkodom, vagy túlzásba esek, és kigurítom, egyenest az ellenség lába elé.
Akkor inkább eltűrőm!!
- Tudom, hogy „Róka” vagyok, de alakot váltani még nem tudok! – viccelődtem – Én is kérdezhetnélek a kezedről. Nem sértettem fel valamelyik ujjad a fogaimmal?
Kérdeztem a lehető legcsöndesebben, és hallgatózottam. Még egy ilyen bamba társaságot nem láttam! Ezek vagy vakok, vagy bénák. Viccből, kínomban elkezdtem Ryuu hátát „nyomogatni”, majd visszasúgtam neki:
- Hát látod, szép hullák vagyunk! Egy gáz van, rólad letört a kikapcsológomb! Elhagyhattad az eszeddel együtt – vigyorogtam, majd elhallgattam.
Egyik se túl megnyugtató, de míg nem minket találnak el, talán pont ez a legkisebb gond. Mármint a vakság és bénaság témáját pedzegetve még. Picit elterelte erről a gondolatom a leheletnyi játékosság is, azt viszont nehezen hagyhattam figyelmen kívül, hogy Wolffal és Cattel meglógtak! Hál’ Istennek--! Illetve nem! Csak inkább maradjanak életben, mintsem meghaljanak.
Vagy talán jobb lett volna? Úristen, ha tényleg Elisahoz viszik--… Ah, elmentek?
Próbáltam Ryuuval együtt kémkedni, leskelődni a bokrok közül. Ha sikerült észrevétlennek maradni, elfogadtam a felém nyúló, segítő kezet, majd leporoltam magam. Sajgott kicsit a bal mellem, hiszem, hogy könyökkel megvágott a fickó, mikor rám esett. Mindegy.
- Jó, legyen úgy – bólintottam rá - Próbálj a pendrive nyomára bukkanni, és vigyázz magadra! Jelents, ha tudsz, mi van. Picit a fák ágát is megtörheted nyomként, hogy lehessen tudni, merre vagy. Elisa talán szar nyomolvasó. De lehet a katonái nem. Oké, asszem’ túlgondolom! Inkább megyek Wolfékért! – vigyorogtam, majd kevésbé lelkesen, picit riadt arccal sarkon fordultam, megtettem pár lépést, majd hátraszóltam még valamit:
- Ha már szellem vagy, Caspernek kellett volna hívni téged!
Igazából meg akartam törni egy mintát, és a magamba fojtás helyett kimondani azt, ami a fejemben van. Kicsit lightossá akartam tenni mindenki számára a szitut, ha már idelyukadtunk. Elbizonytalanító volt az egész szitu. Elképzeltem, hogy Wolf letol, amiért Ryuunosukét magára hagytam, és segíteni akartam nekik. A gyomorgörcs se csillapodott, épp hogy rosszabbodott minden eltelt perccel, mert el kellett hagyni a vacok biztonságát, a védelmet jelentő bokrokat, Elisa felé vettem az irányt, akivel nem óhajtottam még egyszer szembeszállni, csak épp nem volt kérdés, ha az állítólagos barátaim élete forgott kockán.

Karakterlap

Elisa Aschenbrenner

Wyvern

Quincy

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 900 / 30 000

Hozzászólások: 91

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Kék zöld árnyalattal

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#007A99


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Negyedik Lecke
« Válasz #20 Dátum: 2021. Jan. 25, 15:54:39 »

Elisa Aschenbrenner

Szemügyre veszed a csatateret, ami kibontakozik a Kruger birtoknál. Jól láthatod, hogy az első bataillon, frontvonalat alakított ki és szüntelenül tüzelnek az ellenség felé nyilakkal és puskákkal. Vannak, akik közelharcot alkalmaznak és seele schneiderjükkel indulnak hadakozni. A védők egy jó nagy része a fő kapunál gyülekeznek és igyekeznek, hogy visszaszorítsák a seregedet. A terved valószínűleg beválik, kérdés, hogy Miss Kruger vajon elrejtett-e számodra valamiféle csapdát, ami akár fordíthatna az esélyein. Ez csupán akkor fog kiderülni miután a második bataillon megérkezik a birtok déli oldalára és el nem indítod majd a támadást. Jó darabig még a harcmezőt felügyeled, de hamarosan más elfoglaltságban lesz részed. A parancsnokod kijön sátrából, haptákba vágja magát és jelent neked. Jó hírekkel szolgál. A két halálosztagod összesen három betolakodót voltak képesek elfogni, a többieket kivégezték. Talán sajnálatos lehet, hogy Tenro-t többé nem látod, de így is van három hasznos információ forrásod, amivel tudsz majd gazdagodni. Természetesen a parancsnoki sátorhoz visznek két delikvenst. Nem is kell sokat várnod arra, hogy megkezdhesd a kivallatást. Amint kis idő múltán betérsz a parancsnoki sátorba, láthatod, hogy kettő betolakodót leültettek megkötözve egymás mellé két fekete színű székekre. A törpe és a macska fülekkel rendelkező hölggyel fogsz kezdeni legelőször. Lábaik megkötözve, két kezük pedig a szék két karfájánál kötötték meg. Eszközeidet katonáid már előkészítették az asztalon. Mindenféle kínzó eszköz a rendelkezésedre áll amire csak szükséged van, hogy információt tudjál kicsalni. A mérnökök elviszik a drónt a helyiségről és másik sátorba igyekeznek, hogy nyugodt körülmények között dolgozhassanak. A parancsnokok kimennek levegőzni, csupán az őrök maradnak bent, akiknek van gyomra végig nézni az eseményt, amit hamarosan megkezdesz. A törpe lány feléd tekint. Szemeiből a gyűlöletet véled felfedezni.
- Hadd találjam ki. Te lennél az a Wyvern akiről annyit beszéltek. Hogy őszinte legyek, idősebbre számítottam és egy picit magasabbra! Nem pedig egy kislányra, aki katonai egyenruhában henceleg!
Köp egyet a földre, éreztetvén veled, hogy nem vesz komolyan téged. Valószínűleg meg kell törnöd egy kicsikét.
- Komolyan? Most kell sértegetned, mikor ilyen gebasz helyzetben vagyunk? Legalább csak most az egyszer foghatnád vissza magad!
Szól rá a társa, fájdalmakkal küszködve. Láthatóak a sebek, amiket szereztek, de szerencsére nem olyan súlyosak, hogy ne tudnának beszélni. Pár horzsolás csupán, amivel büszkélkedhetnek, de valószínűleg ennél súlyosabb sebekkel fognak majd gazdagodni miután megkezded a kihallgatásukat. Lássuk hát, hogyan fogsz nekikezdeni a dolognak? Kit fogsz legelőször kinézni magadnak, hogy információt nyerhess ki?
(click to show/hide)


Shirei Tenro(Fox)

Úgy döntöttél, megakarod menteni Wolf-ot és Cat-et is. Hatalmas veszélynek teszed ki magadat ezzel, amivel talán tisztában is vagy, de bátorságod nem ismer határokat. Hogy vajon mit fog szólni Wolf és Cat a döntésed miatt, csak akkor fog kiderülni miután megérkezel a célodhoz, ami egy hosszú séta lesz. Magadra maradtál a sűrű erdőben. Nem érzel lélekenergiát a közeledben, csak is a távolban érezheted a lélekjelenléteket, akik egymással hadakoznak a birtokon. Az elrablók már rég messze járnak. Sajnos sokáig időztetek Monkey-val, így nagyon nehezen fogod őket beérni, de talán lehet ez a legbiztonságosabb lehetőség arra, hogy kiszabadítsd társaidat. Az osztag, akikkel találkoztatok, nagyon is értették a dolgukat. A szerencséden múlt, hogy túléltétek és azt hitték odavesztetek. Elég lett volna egy apró hiba és akkor végetek lett volna. Remélhetőleg a szerencse kitart addig amíg meg nem találod a barátaidat és biztonságosan el nem hagyod a terepet. Seele schneider csattogásai, puskák ropogásai és nyilak záporai szakítják meg folytonosan a csendet. Csatakiáltások, fájdalmas jajgatásoknak köszönhetően egy frontvonalban érezheted magadat. Hamarosan egy lélekjelenlét megállásra kényszerít, ami hirtelen bukkan fel. Ha a forrás felé tekintesz, nem leled a gazdáját, de biztos lehetsz abban, valaki figyel téged. Ez az érzés tovább erősödik amint újfent a cél felé indulsz. Egy ág reccsenése késztet megint megállásra. Ha a hang felé tekintesz, madarakat vélhetsz felfedezni, akik felszállnak az ég felé. A lélekjelenlétet a hátad mögött érzed. Amint megfordulsz, a messzeségben egy női alakot vélhetsz felfedezni. Fehér ruházattal és palásttal. Csuklyájának köszönhetően szemeit nem láthatod, csupán a szája és orra látszódik. Sajnos a távolság miatt, nem tudod megmondani vajon mennyi idős lehet. Messze van tőled, de a jelenlétét még így is érzed, mintha a közvetlen közeledben lenne. Amint pislogsz egyet, már nem látod. Talán csak képzelődsz? Kezded elveszteni a józan eszedet? Sok kérdés merülhet fel benned, de szerencsére nem tévedsz le az útról. Egy félóra sétának köszönhetően megleled a tábort, ahol Elisa-ék vannak. Egy fa törzséhez eltudsz futni, hogy fedezékbe vonulhass, hogy aztán onnan megfigyeld alaposabban a helyiséget. Az őröknél puskát vélhetsz felfedezni, akik oda vissza mendegélnek. Egy őr fixen a géppuskánál nézelődik. Biztos lehetsz abban, hogy ezen az oldalon aligha fogsz bejutni. Valamit ki kéne találnod, hogy biztonságosan betudj jutni, hogy aztán megleld a barátaidat. Újfent megérzed a lélekjelenlétet, akit az előbb az erdőben felfedeztél. Megint a hátad mögött van. A messze távolból kiszúrod. Szerencsédre amint pislogsz, nem megy el. Ott marad mozdulatlanul és figyel téged. Mintha csak rád várna. Lehetséges, hogy bölcsebb lenne őt követni? A táborba aligha tudnál bejutni az fix. Amint kidugod a fejedet az útra, lelőnének. Az őrök olyan sokan vannak, hogy amint a táborba beteszed a lábadat, rögtön kiszúrnak. Lehetséges, hogy a női alak egy csapda, de az is lehet, hogy nem. Vajon mit akarhat? Miért jelenik meg? Miért nem támad rád és ezúttal miért nem tűnik el? Temérdek kérdés merülhet fel benned, viszont most döntened kell. Vagy megpróbálkozol bejutni a táborba észrevétlenül vagy esetleg a női alak felé veszed az irányt, hátha megtudhatsz valamit.
(click to show/hide)


Ryuunosuke Takahashi(Monkey)

Míg Fox Wolf-ék segítségére siet, te úgy döntöttél a pendrive felé veszed az irányt. A puskák ropogásai, seele schneider-ek csattogásai és nyilak záporainak hangjai közelednek feléd. Félelmetes lehet, hogy egy frontvonal felé igyekszel, ahol emberek hadakoznak. Temérdek veszélyt rejt egy ilyen hely, amivel már talán cikkeknek köszönhetően tisztában vagy. Elég egy odatévedő nyílvessző, lövedék, netán egy kardnak az éle és már elvesztetted az életedet mielőtt kettőt pisloghatnál. Hamarosan megleled a csatateret. Szerencsére a fáknak köszönhetően fedezékbe tudsz vonulni, hogy onnan leskelődhess mégis mi történik. Leírhatatlan kép tárul eléd. Hullák tömkelege, lövedékek záporai jobbról és balról. Sok helyen közelharc folyik. Vannak szerencsétlenek kik elvesztették egyik végtagjukat és sírva könyörögnek kegyelemért. A birtokot is megleled tőled nyugat felé. Fekete kerítés veszi körbe. A kapu, ahonnan belehet menni, éppen csata folyik. Kész öngyilkosság lenne csak úgy kifutnod. A látvány annyira nagy hatással lesz rád, hogy hiába igyekezed levenni a szemedet róla, teljesen a hipnózisa alá kerülsz. Ennek köszönhetően egy idő után lépéseket hallhatsz a hátad mögött, de mire reagálhatnál, minden elsötétül és a földre kerülsz. Lehet a Wyvern elkapott téged?


*

Hamarosan visszanyered az emlékezeted. Hamar észreveheted, hogy kezeid megvannak kötve és a szék hátuljánál vannak rögzítve. Lábaidat szintén megkötözve leled összekulcsolva. Ha alaposan körülnézel, hamar rájöhetsz, hogy egy épület pince szintjén vagy. Patkányok cincogásai törik meg a csendet és a csata hangjai, amik nincsenek annyira távol. Egy két lövedék pattogásait hallhatod a fal túlsó oldaláról, de szerencsére nem ütik át, hogy bajod eshessen. Egy logó villanykörte ad némi fényt, ami a szoba közepét világítja meg csupán. A fény rádiuszán kívül egy alakot veszel észre, aki veled szemben ülve éppen szivart szív. Olykor arcát is láthatod egy rövid időre. Abban biztos lehetsz, hogy elfogtak. A kérdés már csak az, hogyan fogsz ebből kijönni? Egyáltalán van erre esélyed? Az alak feláll majd két lépést előre megtesz. A fénynek hála, most már teljes mértékben láthatod az arcát. Fehér katonai egyenruha, fekete és szürkés színű haj és bajusz. Látszik rajta már az ötvenes éveit tapossa. Kifújja a füstöt a szivarjából majd kopogások hangja hallatszódik amire a férfi azonnal reagál és kinyitja az ajtót. Egy nő érkezik be a szobába. Az arcát sajnos nem láthatod, mivel a fény nem világítja meg.
- Egyedül jöttél fiú?
Teszi fel a kérdést a nő, akinek érződik egy fajta sajátos akcentusa. Pontosan olyan, mint egy orosznak. Láthatod, hogy a férfi megkínálja a női alakot egy szivarral amire azonnal rá is gyújt. Ekkor egy pillanatra látod az arcát. Az egyik fele teljes mértékben megvan égve míg a másik ép és egészséges. A nő újfent megszólít.
- Figyelmeztetlek téged, ha hazudni mersz azt kiszúrom. Szakmai ártalom, de remélem megérted. Csak hogy tisztában légy a helyzettel. Ha megtudom, hogy nem mondasz igazat, akkor biztos lehetsz abban, hogy hamarosan megfogod ízlelni azt amire régen a KGB volt képes. Nem ajánlom. Szóval kezdj el beszélni. Ki vagy te? Kinek dolgozol? Miért vagy itt? Addig innen nem mész sehova.
Kifújja a füstöt szivarjából miután befejezte a mondatát majd rögtön hozzá teszi:
- A helyedben nem próbálkoznék a szökéssel. Jó barátom ugyan is egy makarov pisztolyt hord magánál. Elég pontos ahhoz, ilyen távolságban is a szemei közé lőjön. Világosan fejeztem ki magamat?
Úgy tűnik jobb, ha igazat mondasz. Bárhova is kerültél, abban biztos lehetsz ezek nem viccelnek és nagyon is komolyan veszik. Olyannyira, hogy már hallod egy pisztoly kibiztosításának hangját.
(click to show/hide)


Sakamoto F@cking Naraku

Az információk hallatán, amit a Wyvernről megtudtál nem igen ijesztenek meg. Vajon csak humbuk, túloznak vagy tényleg igazak ezek az információk? Kiderül, ha újfent találkozol vele. Kegyetlenségével már volt alkalmad szembesülni ahogyan egy emberének már kiosztott egy golyót gondolkodás nélkül miután beakart szervezni, több kevesebb sikerrel. Miután eléggé zavarba hozod az „ifjú párt” nyomban útnak indulsz a célod felé. Sajnos viszont elkapnak félúton, akiknek a kinézete számodra nagyon is vicces. Olyannyira, hogy a röhögő görcsöd nem áll meg egészen addig amíg el nem sötétül a kép és egy sátorban nem leled magadat megkötözve. Az őr nem reagál semmit a füleseddel kapcsolatban, csak némán figyel téged. Fejedben egy ötlet születik. Megpróbálod lefoglalni a katonát amíg kezeidet igyekezed kiszabadítani. A szövegelésedre a katona valóban feláll és közeledik feléd. Viszont egy váratlan fordulattal leszel gazdagabb. Ahelyett, hogy olyan közel legyen hozzád, hogy meg is ragad, helyette egy pisztolyt húz elő a zsebéből és kibiztosítva a fejedre céloz.
- A helyedben nem tenném.
Rögtön levágod, hogy a kezeidre értette. Lehetséges, hogy sokaknál ez a trükk bejön, de ezt az őrt alaposan kiképezték. Nem lenne bölcs tovább mocorognod, ha csak nem szeretnél egy lyukkal gazdagabb lenni. Már úgy tűnik a terved nem jár sikerrel és lemondhatsz a szökésedről. Viszont egy ág reccsenésének köszönhetően a katona hátra tekint és butaságának köszönhetően, reflexszerűen tesz két lépést feléd, ami már eléggé közel van ahhoz, hogy amint kiszabadítod a kezeidet, rögtön leüthesd. Az érdekesség az egészben, hogy az ág reccsenése előtt egy nagyon erős lélekjelenlétet érzékeltél, ami szinte olyan erős volt mintha a közvetlen közeledben lett volna. Lehetséges a katona is érezte ezt. Mindenesetre a jelenlét hamar eltűnik és már lehetőséged van arra, hogy szert tegyél egy egyenruhára. Leleményességednek és tehetségednek köszönhetően, kitudod szabadítani kezeidet a kötélből és likvidálni tudod az ellenfelet. Amint sikerül a művelet, már csak magadra kell öltened a ruházatot, hogy aztán elvegyülj. A neheze már innen kezdődik. Amint a sátorból kiérsz, láthatod mennyi katona is van jelen a táborban. Fegyveresek mindenhol. Ezek a quincyk valóban felvannak fegyverezve és vélhetően a puskák kinézete alapján, reishi lövedékeket képesek kilőni így nem lenne ildomos harcba bocsátkozni. Taktikusan kell eljárnod, ha túl akarod élni. A lélekjelenlétet megint érzékeled, pontosan a hátad mögött. Ha megfordulsz, a távolban jó messzire egy női alakot veszel észre a táboron kívül. Fehér színű ruházat, amin egy palást is van. A csuklyájának köszönhetően nem látod a szemét, csak is az orrát és száját. Hiába van ugyan jóval távolabb tőled, az energiáját így is megtudod állapítani. A térdeid önkéntelenül remegni kezdenek. Amint pislogsz egyet a női alakot már nem leled. Lehet, hogy köze van az ág reccsenésének ehhez az alakhoz? Egy őrangyal vigyázz rád éppen? Vajon ki lehetett? Bárki is az, mindenesetre most a feladatodra kell koncentrálnod. Mi lesz az első dolgod, amit megteszel? Gyorsan kijutsz a táborból és a birtok felé veszed az irányt vagy körül akarsz nézni egy kicsit? Esetleg a Wyvern után kezdesz szaglászni? 
(click to show/hide)

Határidő: 2021.01.31
« Utoljára szerkesztve: 2021. Jan. 26, 09:53:26 írta Elisa Aschenbrenner »

Karakterlap

Elisa Aschenbrenner

Wyvern

Quincy

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 900 / 30 000

Hozzászólások: 91

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Kék zöld árnyalattal

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#007A99


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Negyedik Lecke
« Válasz #21 Dátum: 2021. Jan. 26, 10:27:10 »
Ahogyan azt sejteni lehetett, Miss Kruger nem adja könnyen meg magát. Nem is vártam mást egy volt KGB-stől. Seregeim már rohamozzák az északi kaput és elvonják a védők többségének figyelmét. Számitok arra, hogy az orosz sok meglepetést tartogat a számomra, de ezzel én se vagyok egyedül. Kivárom a megfelelő alkalmat és akképpen fogok majd tovább cselekedni. Amíg viszont a második bataillon nem foglalja el a helyét a déli oldalon, információkat igyekszek kicsikarni a betolakodóktól, akiket a halálosztagom elkapott. Összesen hármat. Wunderbar! Nagyon szeretem mikor minden a terv szerint halad. Meg is parancsolom az embereimnek, hogy a parancsnoki sátort fogom használni vallató helyiségnek. A mérnökök addig máshol fogják végezni a munkájukat amíg én fogadom a díszes társaságot. Kettő kezdésnek tökéletes lesz. Ha ez a kettő nem fog beszélni még ott lesz a harmadik vendégünk. Neki különleges meglepetést tartogatok! Beérve a sátorba mosolyra nyílik az arcom. A látvány csodálatos! Mindketten megkötözve, kiszolgáltatva ahogyan a rühes korcsokkal bánni kell! Megvárom míg a parancsnokok elhagyják a helyszínt és csupán én, két őr és drága vendégeim maradunk. A törpe rögtön felém néz. Gyűlöletet látok a szemeiben, amitől egy kicsit izgalomba jövök! Ez az! Légy dühös rám! Nem fogok ma unatkozni úgy érzem! Az egész meghitt pillanatot csupán az töri meg, hogy még beszél is. A szokásos szöveg, amit sokszor el kell viseljek jaaaaj! Mikor tanulnak már meg ezek a kutyák kreatívabbak lenni? Legalább mondanának olyat amire emlékeznék is! Odasétálok az asztalhoz majd dúdolgatni kezdek, miközben kezeimre kesztyűt húzok és kiválasztok egy nekem tetsző kínzó eszközt. Lássuk csak! Van itt minden mi szem szájnak ingere! Harapófogó, kés, tű, akkumulátor és még temérdek lehetőség. Már tudom is mivel fogok kezdeni! A harapófogót veszem el először majd a törpéhez sétálok. Azután rögtön a bal kezének mutatóujját szemelem ki magamnak és egy mozdulattal az ujjához csíptetem és egy mozdulattal, felfelé ívelve, reccsen is egyet a csont. Ha netán elájulna itt nekem, kicsit felpofozom majd mutatom a szabad kezemmel, hogy rám figyeljen.
- Most, hogy megismerkedtünk, itt az idő munkához látni rendben? Akkor beszél amikor kérdezek és arról beszél, amit hallani akarok. Ellenkező esetben, olyan fájdalmakat fog átélni, hogy utána könyörögni fog apucinak és anyucinak azért, hogy véget vessek a szenvedésének. Viszont rossz hírrel kell szolgáljak! Túlságosan is élvezem, ha mások kínok között visítanak, mint egy malac!
Azzal felállok és a harapófogót a kezembe tartva kiegyenesítem magamat és kettejükhöz szólva a következőket mondom.
- Játszunk egy játékot rendben? A játék neve: Amit Elisa szeretne hallani. Nagyon egyszerűek a szabályok! Ha igazat mondotok, egyikőtök sem sérül meg. Viszont! Ha valamelyikőtök nem válaszol, hazudik, esetleg a válasz számomra nem kielégítő, akkor nem az illetőt fogom kínozni, hanem a mellette ülő társát! Szóval értsétek úgy, ha hazudtok, a barátotoknak okoztok fájdalmat. Én fogom kiválasztani a személyt, aki válaszolni fog egyes kérdésekre. Ha valaki csal, válaszol helyette, akkor fájdalom lesz a jutalom! Júúúj de izgalmas játék nem?!
Csapom össze a két kezemet és mosolyt engedek meg magamnak. Kíváncsi vagyok, vajon az emberi természet mit fog kihozni kettejükből! Alig várom azt a kétségbeesett tekintetüket!
- Az első kérdésem! Kinek dolgoztok?! Törpe? Tudod a választ?
Kezemmel az állát fogom meg és egy kicsit megrázom.

Karakterlap

Sakamoto Fucking Naraku

Badass

Quincy

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 500 / 30 000

Hozzászólások: 88

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 11 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Negyedik Lecke
« Válasz #22 Dátum: 2021. Jan. 28, 17:58:28 »
- Nida, egy csúzli. A fene azt a csaló fajtádat.- kancsitva nézett a fegyver csővére. Sajnos őket is elérte a fejlődés és már nem csak kardokat és nyilakat meg íjakat használnak, ebből a távolságból pedig… lehet, hogy el tudna kerülni egy lövést, de a másodikat már biztos nem, és még az első is eléggé kérdéses. Sajnos túl közel van, és nincs kedve még egy piercinghez, olyanhoz legalábbis biztos nem, ami kilőné a fejéből azt a fene nagy tudományt.
- De nyugi, csak átmentem jellicle macskába, tudod, ami a Macskákban van. Azért mozgattam úgy a vállaimat is, ez a csábítótáncuk vagy ilyesmi, nekem ez jött le belőle. Belőled meg kinézem, hogy vagy akkora köcsög, hogy nézted. Gondoltam egy próbát megér, tudod, megengedem, hogy levezesd a felgyülemlett gőzt úgy, hogy lecummantasz itt gyorsba. De semmi buzulás, nem nézünk egymás szemébe, se puszi előtte meg utána és ilyesmik, csak egy gyors cumi, hogy mindenki elégedett legyen.- még cuppogó és cumizó hangokat is adott ki a szájával és dobott egy kacsintást is mellé. Azt pedig csak remélni tudja, hogy nem veszi komolyan és nem mennek át kicsit homokosabb partokra. Mert akárhogyan is nézi, itt bizony ketten vannak egy sátorban és mintha lett volna egyszer egy ilyen film, két cowboyal a főszereppben.
Nincs ideje arra, hogy a hanggal foglalkozzon, előbb ki kell használnia a lehetőséget és hátulról elaltatni a fickót és amint sikerült, még ráadásnak a nyakára is rátaposott, nehogy véletlen itt felébredjen és rosszalkodjon egy kicsit később.
- Huh, oké, ez fura volt. Akármilyen mókus alatt tört le az ág, köszi, jár a mogyi.- jöhet a tervének a másik része, a lecsupaszítás és beolvadás. Azt meg remélheti, hogy nem egy olyat kapott el, aki szereti telifingani a ruháját.
Mielőtt kilépett volna a sátorból csak kilesett, terepfelmérés, és meglátva pár járművet, egy széles vigyor terült szét az ajkán. Meg is formálódott egy terv a fejében. Faszt a lopakodásba és meglapulásba, inkább akció mint kémfilm.
- Nem kell neked a zokni se.- mondta a hullának és lekapta a lábfejéről őket majd a saját zsebébe tömte bele és kilépett a sátorból.
~ A kurva mindenit, fel vannak már ezek szerelve... mi a…?!- megfordult, mert megint csak megérezte az ágas mókus lélekenergiáját, és amennyire kitudja venni, megtermett egy mókus volt, sőt, elég emberei alakja volt, legalábbis abból, amit kitudott venni, erre tud következtetni. De ki tudhatja, hogy mit rejt a csuklya? Lehet alatta félig tényleg mókus feje van, nagy fülek és szőrős arc. De hálából csak kap majd valamit, de az ujját nem nyújtja Naraku, harapta már meg mókus.
~ Nyugszik fiúk, nem wc-re kell várni.- rácsapott mindkét térdére, hogy térjen vissza beléjük az élet, nincs idő itt a remegésre, ráér még arra később is, nem hinné, hogy csak egyszeri lenne a találkozás.
~ Nah, akkor legyen egy kis tűzijáték.- a járművek már megvannak, és bár elég sokan vannak, úgy fest, hogy jópáran egy irányba menetelnek, ott lesz a kijárat, de az majd később jön. Most egy kis szórakozás, kicsit hangos lesz remélhetőleg, de nem baj az, a szomszédok biztos nem fogják kihívni a jardokat egy kis buli miatt.
Nem hívva fel magára a figyelmet indult el pár kocsi felé. S mikor odaért hozzájuk kereset egyet-egyet, majd az üzemanyagsapkákat lecsavarta, ha kellett akkor erővel, majd beledugta a zsákmányolt zoknit, éppen annyira, hogy azért ki is lógjon belőle. Gyorsan dolgozott, és sietve gyújtotta meg a zoknik végét majd tovább is lépdelt az árnyak közt, és nem is arra figyelt, hogy mikor fog robbanni, azt hallani fogja, hanem tekintetével a töpszli gyíkot kereste, akitől félnie kéne, pontosabban a sátrat, amiből kijön, az lesz a parancsnoki, tuti lesz ott valami hasznos, vagy ha mást nem is tud csinálni, hát rászarik egy gyorsat az asztalára és vigyorgó fejet fog belőle kirakni. Érezze már a törődést, és tudja, hogy Naraku gondolt rá.


Karakterlap

Takahashi Ryuunosuke

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 000 / 15 000

Hozzászólások: 38

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 11 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6495ED || #00008B


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Negyedik Lecke
« Válasz #23 Dátum: 2021. Jan. 31, 22:13:56 »
- Az a lány láthatóan tart attól, hogy arra menjen, nem érzed magad kicsit... Hogy is mondjam... Pofátlannak? – férkőzött fejembe a hang miközben Tenro még beszélt hozzám.
Mire visszafordultam és levegőt vettem volna ahhoz, hogy szóra nyithassam a számat addigra már el is indult. Néhány pillanatra csak ácsorogtam és nem tudtam dűlőre jutni a dologgal, emiatt aztán válasz nélkül hagytam hogy elmenjen. Ez tűnt a logikus döntésnek, Ő a tapasztaltabb, mind harcban, mind pedig ezekben a küldetésekben. Azonban fura... Mi lehet ez az érzés? Rosszul döntöttem volna? Ha akkor én is leálltam volna harcolni Cat-ékkel együtt talán nem így történtek volna a dolgok? Nem hagy nyugodni egy gondolat. Megrázom a fejemet – most nem gondolhatok erre, a küldetés nem intézi el magát – megfordultam és el is indultam előre. A korábbi jó hangulatom szerte foszlani tűnik, azonban az egyik ujjam hirtelen fájdogálni kezd és fel is emelem megnézni, hogy mi az isten történhetett vele. Úgy tűnik Tenro tényleg megharapott – elmosolyodok a néhány alig pirosló fognyom láttán, végül a furgonban töltött idő is eszembe jut. A nevetés, a viccelődés és az, hogy nem voltam egyedül. Mikor már azt hinném, hogy teljesen megszoktam az egyedüllétet persze, hogy ilyenkor kell jönnie egy ilyen csapatnak – tenyeremet a homlokomra csapom, majd végig húzom az arcomon – Mendokusai...
Ahogy szedem a lábaim az itt-ott felharsogó ordítások, a lövések hangjai egyre gyorsabb mozgásra késztetnek és már-már paranoiás idegességgel kezdem vizsgálni a környezetemet. Ezek a hangok már aligha lesznek halkabbak, épp ellenkezőleg. Kiver a víz attól, hogy egy csatatéren kell végigszambáznom de igyekeznem kell, nem akarok sok időt pazarolni arra hogy átvegyem azt a nyomorult pendrive-ot még vissza akarok menni a többiekért. A nagy sietségemben észre se veszem, és véget ér az erdő fás rengetege, ami pedig felváltja a terepet...
Holtak, és vérben fuldoklók tengere amíg a szem ellát. Az égett szag megcsapja az orromat, és a füst amely beteríti a helyet még inkább azt a látszatot kelti mintha egy végtelen háborúba keveredtem volna. Bár a birtokon meglátom azt a nagy épületet, annyira messzinek tűnik hogy ha most elindulnék olyan érzés mintha sosem érnék oda. Hogyan juthat... – hirtelen elkapja valami a lábamat és húzni kezdi. Megrémülten hátra lépek, és a szorítása folytán elesek. Egy haldokló ember. Lábai levágva, szájából pedig kibuggyan a vér egy valószínűleges gyomor vagy mellkas tájéki sérülés miatt. A még el nem folyt vérében tomboló adrenalin okozta utolsó erőlködésekkel próbál lerángatni oda ahol a többi is van, ahova nem sokára Ő is tartozni fog. Fuldokló hangjával még utoljára segítségkérést présel ki. Ezután az eddig könnyes barna szemeiből eltűnik a fény és csak bamba, meredt lelketlen tekintet bámul rám mintha csak azt kérdezné „Miért nem segítettél?”. Óvatosan egyenként leválasztom az ujjait a lábamról és felállok, de valahogy nem tudom nem az arcát fürkészni. Azok a szemek emlékeztetnek valamire. Kezeim, lábaim és testem remegni kezd és hiába a hang ami ilyenkor már arra figyelmeztetne hogy legyek résen, egyszerűen nem tudom kivenni hogy mit is mond. Miféle léptek?
A legutolsó dolog amire emlékszek egy hátulról érkező erős, a fejemre irányuló ütés. A szemeim előtt fekete pontok jelentek meg, amelyek aztán gyorsan elszaporodtak egészen addig amíg egy egész fekete maszlagot nem alkottak ami aztán elnyelte a testem összes energiáját is. Megtalált az ellenség? Elestem? Meghaltam? Fogalmam sincs, egyszerűen csak úgy érzem mintha lebegnék és az ég világon minden gondom elszállt volna, semmi sem számít már. Se kép, se hang, talán még tetszik is ez a helyzet. Végre csend van kívül is, és a fejemben is. De persze ennek is hamar vége kellett, hogy szakadjon, szépen lassan érzem ahogy magamhoz térek, majd az erő is egyenként visszatalál a karjaimba, tenyereimbe, ujjaimba aztán végighalad a hátamon és végül a lábaimba is. Tudatosul bennem hogy egy széken ülök, a fejem lefelé lóg és meg vagyok kötözve. Még nehézkesen, de oldalra billentem a fejemet hogy a félig nyitott szemeimmel megvizsgálhassam hol is vagyok - Sötét van, de mintha tégla falak lennének... Elég koszosak, miféle hely ez? Egy takarítás ráférne. Kicsi ez a hely... Utálom, menjünk innen... – ahogy egyre jobban kiélesednek az érzékeim, végtagjaimat rángatni kezdem, nem tűröm el ezt a lekorlátozást, sem pedig ezt a zárt, sötét helyet. Azonnal menekülni akarok. Nem mellesleg rühellem, hogyha felébresztenek ami talán még rosszabb is mint ez a bezárt állapot úgyhogy aki épp előttem van elég morcos hangulatomban fog találni, aminek egy halk morgást is megengedek. Sikerül összeszednem magam annyira, hogy felemeljen a fejemet és az illetőre tudjak nézni. Nem vagyok elragadtatva ettől fogadtatástól, ütöttek volna ki örökre a francba túl jó volt az ájult állapot ahhoz, hogy most egy ilyen barommal foglalkozzak. Ahh... Mendokusai! Ahogy a férfi végre csinál is valamit, a testbeszéde talán azt sugallná hogy tartanom kéne tőle de a kába fejemnek hála az ég világon rohadtul semmi kedvem nincs ehhez - Gyerünk már, bökd ki mit akarsz hamarabb túl vagyunk rajta. De ha ki is nyírsz neked kell engem eltakarítanod – mérgelődök magamban, mire még egy ember érkezik hál’ istennek csak hogy az idegeimet borzolja. 

-   Egy ekkora harctéren elég nehéz egyedül lenni – válaszolom a ruszkinak.
Látom szivart is kap, engem meg kihagynak még ezt a kicseszést. Meg se kérdeznek hogy egyébként cigizek-e. Ami azt illeti nem is, de most kedvem volna kifüstölni őket még a tartalék szivarjaikból is. Ruszki ide vagy oda, fáj a fejem, attól az ütéstől pedig még mindig érdekesen érzem magam szóval a ráijesztés most nem fog működni. Ó, hogy a nőnek az arca fele meg van égve, aha értem én. Ez azért van, mert így fogadja a vendégeit. Már kapom is a fejemhez szegezett pisztolyt pedig még ki sem mondtam amit gondolok, mostmár aztán pipa vagyok. 

-   Csak nyugodtan – fejemet jobbra billentem a pisztoly csövétől ha az esetleg a homlokomat célozná – De talán egyszerűbb ha megegyezünk egy dologban: barát vagy ellenség? Márpedig én azt látom hogy egy nem túl tiszta pincében vagyok egy olyan helyen amit ha jól sejtem Kruger birtoknak hívnak, az egyetlen hely ahol én bármiféle épületet láttam. Ezek a falak pedig elég épületszerűnek tűnnek, talán pont annak a háznak a része is. Az alapján hogy felteszem ez a sejtésem helyes, azt mondom hogy ide tartottam, de nem rossz szándékkal. A maguk ellenségei az én ellenségem is.
Nem árultam el rögtön hogy miért is akartam ide jönni, nehogy mellé lőjek és az ellenségnek kotyogjam ki hogy van itt egy pendrive. Ha a nevemet elárulom nekik az úgysem fog nekik túl sokat mondani, felesleges. Remélem azért ennyiből leesik nekik a tantusz. 


Karakterlap

Shirei Tenro

Futár (Fox)

Quincy

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
25 800 / 30 000

Hozzászólások: 174

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 21 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Negyedik Lecke
« Válasz #24 Dátum: 2021. Febr. 07, 06:06:52 »
Miért kezdődik így minden küldetés? Nem ádáz dolog kicsit? A furgonban vagyunk, nevetgélünk, elszórakozzuk az összes időt, hogy munka előtt lelket öntsünk egymásba. Vajon a csapat tagjai mindig arra készülnek, elveszíthetik barátaikat, ezért jobb mosolygó pofát vágni mindenhez? Igen. Talán tévhitben éltem, amikor azt gondoltam, a mosolygás felesleges, mert nem hozza vissza a halottakat. Nem is arra lett kitalálva. Sokkal inkább erőt ad. Olyan, mint idős embernek a mankó, amikor fáj a csípője, mert megviselte az idő, és kell egy támaszték, amivel elviselhetőbb számára az egész. Buborékban éltem – vagy legalábbis eléggé a fejembe gubózva -, ha már elfelejtettem a mosolygás valódi célját. Furcsa erre gondolni úgy, hogy a legőrültebb raplis kölyök oduja fele vettem az irányt. Karjaimat körbefontam testemen, szorosan átöleltem magam, ahogy az erdő sűrűjében tengődtem. Tejfehér köd volt, a fák szürkének tűntek a távolban. A föld fekete erdőtalaj, nem annyira kemény, mint ahol kiszálltunk. Szerintem tegnapelőtt eshetett, és nem itta be magát teljesen. Olyan hideg levegő járt át a fák lombja közt, mintha ősz lenne, vagy itt lenne az átmenet közte, meg a tél között. A suhancok is megléptek. Alig lehetett érezni őket. Dideregve megdörzsölgettem karjaimat.
Túl sokat vártam volna? Késő lenne? Hülyeség. Most indultam csak el.
Fegyverdurrogások kísérték utamat. Némely’ olyan közelről, ijedten „vártam”, mikor veti magát elém az egyik, és lő agyon egy diadalmas, aljas vigyorral a képén. A scheinederek susogása, emberek ordítása tovább növelte aggodalmamat. A jelenlét szerencsére exponenciálisan erősödött a megtett távolsággal, viszont ez azt jelentette, hogy csakugyan egyre mélyebbre vetültem a fák között. Próbáltam egyenesen haladni, és makacsul ellenállni a fák becsapó helyzetének. Csalódottan konstalláltam, amikor egy ígéretes pontra érkeztem, hogy sehol senki. Felálltam a mellettem lévő fatönkre, ami egykoron valami’ gyönyörű sakura fa lehetett, majd felváltva jobb, majd bal kezem a homlokomhoz nyomtam. Hunyorítva próbáltam felderíteni, ki rejtőzhetett itt, illetve leugorva körbejárkáltam a fatönk pár méteres körzetén belül. Egy lábnyom nem akadt, amiből kiindulhattam volna, viszont én egyre inkább letapostam az ösvényt.
Nagyszerű, ha eddig nem tudták, hogy élek, ebből rá fognak jönni! Mi tévő legyek--, azta rohadt, mi volt ez??
Hirtelen megborzongtam. Valaki bámult. Mint gyanakvó bölény az oroszlánok között, most úgy néztem körbe. Egyedül ácsorogtam a hűvös erdőben. Ötven métert battyoghattam a következő fáig, mire összerándultam, és az agyam egyszeriben megálljt parancsolt a lábaimnak. Azt hittem, hogy Elisa miatt esetleg hányni fogok. Ösztönösen leguggoltam, két kézzel megkapaszkodva a terebélyes növényzet törzsén. Szememmel a föld felett még elnyúló gyökerét bámultam. Nem jött róka. 5 perc időpocsékolás után felegyenesedtem, sarkon fordultam, mikor reccsent valami, s ott állt ez a fehér csuklyás alak, akiről fogalmam sincs, hogy jól kinéző pasi, még csak korra se tudnám belőni. Alig néztem felé, ám jó hallucinációm gyorsan odébbállt.
De akkor miért repkednek így a madarak? No mindegy, ideje továbbállni!
Körülbelül fél óra-negyven perc alatt elértem a táborhoz. Ha nem lenne elég, hogy már mindennek az elején elvesztettük a társainkat, stresszelek, és haluzok, elakadtam.
Nem készültem ennyi katonára. Rohadt törpe! Jól segge alá tették a pénzt, ha ennyi felnőttet ugráltat. A büdös életbe, miként jussak be? Le nem lövethetem magam! 
1.)   Dobj kavicsot a katonák felé, hátha.
Észre fognak venni, valószínűleg lelőne valamelyik, vagy élve a nő elé rángatna.
2.)   Másik ötlet: Rohanj feléjük cikk-cakkban, ahogy filmekben láttad, hátha akkor nem tudnak bemérni!
Ez eddig a legszarabb.
3.)   Hagyjuk hátra őket, amúgy is feláldozhatóak--.
Nem.
Istenem! Semmi használhatót nem tudtam kiötleni! Pedig esküszöm, hogy maxon pörögnek a fogaskerekeim!

Mintha ezt meghallotta volna Csuklyás, régi jó ismerősként előbukkant, én pedig mereven bámultam őt. Félénken felé tettem egy lépést, kinyújtottam felé a kezem, ide-odamozgatva, hátha áthatol rajta.
- Nem tudom hologram vagy –e, vagy szellem. Felőlem a reggeli keksz utóhatása is lehetsz, ha ezúttal mutatsz is valamit – tátogtam. Nem mertem hangosan beszélni nyilván, egy katonai terepen. Megfigyeltem, eltűnik –e az idegen, és érzek –e pár fok lehűlést. Hűvösebbnek tűnt a közelében, ám fogalmam sincs, mit láttam. Egyre kevésbé is izgatott, ha megkerülhettük az őröket…
« Utoljára szerkesztve: 2021. Febr. 07, 11:03:16 írta Shirei Tenro »

Karakterlap

Elisa Aschenbrenner

Wyvern

Quincy

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 900 / 30 000

Hozzászólások: 91

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Kék zöld árnyalattal

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#007A99


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Negyedik Lecke
« Válasz #25 Dátum: 2021. Febr. 07, 13:15:26 »


Elisa Aschenbrenner

Sereged egyelőre remekül boldogul. Igaz a birtok felé még nem igazán tudtak közelebb jutni, de egészen jól tartják állásaikat és kitartóan végzik feladatukat. Ha nem is sikerül betörniük, a második bataillonnak talán sikerülni fog eredményt elérni és leverni a védők seregét, hogy aztán szépen betudj masírozni csapataiddal, előkerítve az árulót kivel végezned kell. Amíg viszont az időd nem jön el, lesz elfoglaltságod. A betolakodók közül kettőt már előállítottak kihallgatásra a parancsnoki sátorban. Két leányzót kell alaposan megdolgoznod, hogy információkat csikarhass ki belőlük. A törpe rögtön dühös tekintetét feléd irányítja. Meglepően jól informált és sikerült ráhibáznia személyeddel kapcsolatban, de egyáltalán nem fél tőled, ami megnehezíti a munkádat. Szerencsére téged a véreskezű Wyvernt nem kell félteni. Egy alattomos eszközzel, ami fogak kihúzására alkalmatos, most egy ujj eltörésére használva, érezteted a két delikvens előtt hova is kerültek. A hangulat nyomban megváltozik a sátorban. Rettegés és kétségbeesés lesz úrrá a helyiségen. A törpe hatalmasat felordít, amint mutatóujja reccsen a szerkezet álltal.
- Wolf!
- Hallgass!
Szól rá társára Wolf, nehogy még valamit kikotyogjon. Már rögtön egy névvel lettél gazdagabb. Akinek éppen eltörted az ujját, Wolf-nak becézik. Nyilvánvalónak tűnik számodra, hogy ez csupán egy kódnév és nem az igazi neve, de legalább tudsz kire hivatkozni. Remélhetőleg lesz olyan szerencséd, hogy a másik leányzó nevét is megtudhatod, ha nem is az igazit, de legalább a kódnevét, hogy tudj kire hivatkozni. A játékszabályokat elmagyarázod nekik, mit várhatnak az elkövetkezendő percekben.
- Te beteg vagy! 
Jegyzi meg a macskafüles fülhallgatóval rendelkező lány, miközben barnás szemeivel feléd tekint, tele gyűlölettel. Feltett kérdésedre Wolf megemeli a fejét kicsit. Amint az állára helyezed kezedet, a gyűlölete feléd csak fokozódik. Néma csend lesz úrrá a helyiségen egy darabig. A végén még talán a türelmed is elfogy, de ekkor Wolf végül kinyitja a száját.
- Hogy kinek dolgozunk? Rendben. Elmondom!
- Ne csináld Wolf!
- Hallgass a jó istenit! Megmentem az életünket, szóval légy hálás és kuss!
Szól rá társára emelt hangon, amitől aztán a lány végleg csukva tartja a száját. Megint drámai csend honol a sátorban, de szerencsére nem tart sokáig és végül válaszol a kérdésedre.
- Akinek dolgozunk: Az a baszódj meg te hülye ringyó, és dugd fel magadnak a seggedbe multinacionálé cégnek! Kielégítő válasz?
Azzal a mozdulattal még le is köp téged. Hát, nem igazán kaptál olyan választ, amit szeretnél így kénytelen leszel alaposabban megdolgoznod, ha információt akarsz tőle kicsikarni. Sajnálatos módon viszont kevés időd áll rendelkezésre, mert az események hamar felgyorsulnak. Munkád közepette ugyanis, robbanások hangja hallatszódik a távolból. Rá egy percre körülbelül már egy katona siet be a sátorba, haptákba vágva magát és jelentést tesz neked.
- Miss Aschenbrenner! Valaki úgy tűnik szabotázs akciót hajt végre! A szállító járművek felrobbantak! Mi a parancsa?
Ez sajnos rossz hír. Hamar döntened kell az ügyben. Mit fogsz kezdeni? Folytatni fogod a kínzást, hogy információt kinyerhess vagy inkább elkapod a szabotőrt kinek kedve támadt, a te bázisodnál éppen port kavarni? 

(click to show/hide)


Shirei Tenro(Fox)

Úgy döntesz, hogy az ismeretlen után mész. Ez lehet talán a legbölcsebb döntésed, amit most megtehetsz. Kiképzésednek köszönhetően, alaposan feltudtad mérni a terepet és a lehetőségeidet így elkerülted a végzetes halált vagy a találkozást a félelmetes Wyvern-el. Legalábbis egyelőre. Az ismeretlen felé indulsz és amint teszel két lépést felé, a csuklyában lévő alak megfordul majd előre indul, de nem annyira sietősen, hogy ne vesszed el szem elől. Lehetséges, hogy azt akarja, hogy kövesd. Bátran mész előre az irányába. Szerencsédre a katonák nem vesznek téged észre, mivel a sűrűn elhelyezett fák törzsei, megfelelő fedezéket biztosítanak a számodra, hogy ne legyél szem elől. Egy jó darabig még követed az ismeretlent. Ennek következtében látod, hogy a csuklyás alak elvezet téged egy érdekes területre. Amint betérsz erre a területre, szem elől téveszted. Ha alaposan körülnézel, láthatod, hogy egy kör alakú kis mezőre tévedtél, aminek a falait a fák alkotják. Ahhoz képest, hogy a közelben egy csatatér van, ráadásul még egy bázis is leledzik, rettentő nagy nyugalmat áraszt magából a hely. Amint teszel két lépést még előre, a lábad megakad valamiben. Amint lenézel, egy ismerőssel akadsz össze. Egy ájultan heverő katona kik a ti elfogásotokra küldtek, itt fekszik a földön. Ha ellenőrződ a pulzusát, tudni fogod, hogy még életben van, de mély álmát alussza. Mellette egy kis barna dobozka hever, ami csak arra vár, hogy elvedd. Ha elveszed és kinyitod egy érdekes tárgyat találhatsz benne. Egy quincy láncot. Viszont ez a lánc nem hasonlít a támadóitokéra, nincs rajta szárny motívum. Egy kis papírt találsz még a dobozban, amiben egy üzenet áll:

„Amikor úgy érzed készen állsz, idézd meg.”

Aláírás nincs, nem tudod kitől jött. Egyáltalán kinek szól ez az üzenet? Neked? Esetleg valaki másnak? Ha most megpróbálnád megidézni, sajnálatos módon egyelőre nem sikerül. Nem vagy képes még aktiválni a szerkezetet. Elmélkedésedet, robbanások hangja töri meg amik egyenesen a táborból érkeznek. Lehetséges, hogy valaki éppen szeret bombákkal játszani? Kérdés, hogy ki lehet az-az őrült, aki a táborban éppen kedve támad robbantani párat? Szerencsédre most már betudsz menni a táborba anélkül, hogy észre vennének. Az egyenruha, amit az ájult katona visel, pont a te méreted, ráadásul a maszk, amit az arcán hord megfelelő számodra, hogy elrejtsen téged és észrevétlenül bejuthass. Ha ezt megteszed és magadra öltöd az egyenruhát, minimálisra redukálod a lebukásod esélyét. Amint visszatérsz a tábor közelébe, láthatod, hogy temérdek katona siet a robbanás helyszínére és próbálják eloltatni a tüzet. Ha alaposan megfigyeled, láthatod, hogy a robbanást járművek okozták, konkrétan csapatszállítók. Miként fogsz neki indulni az utadnak? Megmented a bajba jutott társaidat a Wyvern karmai alól?
(click to show/hide)


Ryuunosuke Takahashi(Monkey)

Félelmed alábbhagyva, bátor választ adsz a két jelenlévőnek, aminek hatására a szobában mély csend honol egy darabig. Csupán a szivar elszívásának hangja és a csatatér zajai törik meg a csendet. Lehetséges, hogy nem ilyenfajta válaszara számítottak. Valahol lehetséges, hogy magad is bánod, hogy ilyen bátor reakciót tudtál kicsikarni magadból, de már sajnos nem tudod visszaszívni, esetleg visszafordítani az idő kerekét, hogy semmissé tedd előbbi megnyilvánulásodat. A nő még egy utolsót szív szivarjába majd a füstöt kifújva, kopogó magas sarkújának hangjai közelítenek. Hamarosan arcát is láthatod teljes pompájában amint a fény sugarai elérik az arcát. Jól láthatod, hogy teljesen megégett a fél arca, de szerencsére a szeme megmaradt. Ahhoz képest, hogy ilyen sérült arccal rendelkezik, egészen jól tartja magát, egyáltalán nem nevezhető csúnyának, de nem is a legszebb nőként lehetne hivatkozni rá. Szemei szinte éles késekként döfnek át téged. Tekintetéből rájöhetsz, hogy kár volt bátor választ adnod nekik.
- Szóval bátraké a szerencse? A hollywoodi filmekben ez valóban működni szokott, de hadd világosítsalak fel téged kicsike.
Azzal feléd hajol, olyannyira, hogy az arca csaknem a te arcodat érinti meg. Körülbelül pár milliméter választ el téged tőle. Szemei szinte arra késztetnek, hogy csak rá figyelj és semmi másra.
- Ez itt a valóság. Nem egy film, nem egy videójáték, ahol egy gombnyomásra kiszabadulsz. Ha hősködsz, meghalsz. Ha szabadulni próbálsz, meghalsz. Ha hazudsz, szenvedni fogsz. Eljutott az agyadig?
Az egészben az a félelmetes, hogy ahelyett, hogy emelt hangon kezdene veled beszélni, meglepően nyugodt, de egyben fenyegetően hangzanak a szavai amire még az orosz akcentusa is rá segít. Felegyenesedik majd a szivart a szájába véve jelez a katonának, hogy adja oda a pisztolyát. Kérdés nélkül át is adja a makarovnak elkeresztelt lőfegyvert majd a fejed fölé céloz. Jól láthatod, hogy a ravaszt már elkezdi tolni. A pisztoly durranása, visszhangozni kezd a szobában. Szerencsédre viszont a golyó nem talált el téged, hanem egy icipicit súrolta meg a hajadat. Jól érezhetted, hogy mennyi kellet volna ahhoz, hogy a lövedék a koponyádba landoljon.
- A következő nem fog mellé menni. Utolsó esélyt ajánlok! Igazat mondasz és elmondod ki vagy, honnan jöttél, kinek dolgozol, vagy az agyad a padlón fog landolni és megetetlek az itteni patkányokkal. Élet vagy halál? Ajánlom bölcsen dönts. Mert én nem leszek rest lelőni egy potenciális veszély forrást. Még ha az a veszély egy tinédzser. Nos? Hogy döntesz?
Ennek a fele se tréfa. A nő szándékosan hibázta el a lövést, hogy érzékeltesse veled a helyzet súlyosságát. Ki tudja mire lesz képes arra, hogy információkat szerezzen meg rólad. Lehetséges, hogy jobb lesz igazat mondanod? A helyzetedet figyelembe véve, lehet ez lesz az egyetlen megoldásod.
(click to show/hide)



Sakamoto F@cking Naraku

Bárki is legyen az ismeretlen, ki valószínűleg segédkezhetett valamilyen módon a szökésedben, nem állt szándékában végezni veled. Amint megláttad már el is tűnt. Barát vagy ellenség? Nehéz lenne megmondani. Mindenesetre most más dolgok kötik le a figyelmedet. Tűzijátékot szeretnél éppen előkészíteni, hogy aztán bulit csaphass. A teherjárművek mik csapatok szállítására alkalmas, kapóra jönnek neked. Észrevétlenül a tanksapkájukat letekered majd a zoknikat beledugod, hogy aztán segítségükkel a kívánt hőt, belevezesd a járművek tankerjaiba. A hatás nem marad el. Amint meggyújtod mindegyiket már nyúlcipőre is kell fognod magad, mert bizony ezek a zokni gyorsak lángra kapnak. Megteszel két lépést az utolsó járműtől és már hallod, hogy az egyik felrobban és ezt következőleg a többi csapatszállító is hasonló sorsra jut. Az utolsó jármű robbanása, olyan hullámot gerjeszt, hogy azt még te magad is megérzed és pofával előre, megismered a sarat. Szerencsére egyben vagy és nem vettek még észre, de a lecsutakolás lassan prioritássá fog válni. Ha hátra tekintesz munkád gyümölcsére, elégedett látványban lesz részed. Pár katona, kik a jármű közelében tartózkodtak, égési sérülésekkel fekszenek a földön. Van, aki a lángokkal hadakozik, egyesek segítségért futnak. Már csupán a parancsnoki sátrat kéne megtalálnod, hogy a töpszlivel eltudj beszélgetni. Ekkor viszont akadályba fogsz ütközni. Két hasonló egyenruhában lévő katona, maszkkal az arcukon, észrevesznek téged és ketten feléd indulnak.
- Hé, maga! Mi a fenét csinál ott nyakig sárba? Eredjen segíteni a többieknek!
Ezek szerint nem ismertek fel. Lehetséges, hogy nem ők voltak azok, akik elkaptak téged, ami számodra előnyös, hiszen, ha nem ismerik fel az arcod, akkor bizony szerencséd van. Lehetséges, hogy a sár is segít abban, hogy elrejtsen téged. Eközben az egyik katona mobiljához nyúl amint csörrenni kezdd. Hosszas hümmögések és helyeslő válaszok után, lerakja a mobilt majd feléd tekint.
- Gyere velünk! Megnézzük a harmadik foglyot nem szabadult-e ki véletlenül! Lehetséges ő a szabotőrünk!
Ez viszont hatalmas baj. Téged is magukkal akarnak ráncigálni, hogy ellenőrizzék a sátort ahol téged fogva tartottak. Valamit ki kéne találnod, hogy ezt megakadályozd. Hiába igyekeznél azonnal a parancsnoki sátorhoz elindulni, kénytelen leszel ezekkel a katonákkal foglalkozni. A kérdés, hogy megmérkőzöl velük, vagy tanulva a hibádból, nem becsülöd alá őket és furfangosan igyekezed őket átverni?
(click to show/hide)
Határidő: 2021.02.14
« Utoljára szerkesztve: 2021. Febr. 07, 13:17:39 írta Elisa Aschenbrenner »

Karakterlap

Sakamoto Fucking Naraku

Badass

Quincy

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 500 / 30 000

Hozzászólások: 88

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 11 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Negyedik Lecke
« Válasz #26 Dátum: 2021. Febr. 10, 17:06:36 »
A tervének minden pontját kiszámította, minden kockázattal számolt, de sajnos mindig is rossz volt matekból. Hamar arccal a sárban találta magát, valahogy már meg se lepi a dolgok ilyesfajta alakulása. Egyébként is jobban leköti az, hogy a filmekkel ellentétben a robbanás okozta lábról ledöntés fájdalmas tud lenni.
- Nem, tényleg nem az én napom…- motyogta még mindig a földön fekve, majd pedig lassan kinyomta magát és térdre helyezkedett, nyelvét végig fútatta a szájában, összeszedve egy részét a sárnak, ami belekerült majd kiköpte azt. De nincs idő itt sárfürdőt venni, azt csak úgy a jó, ha csajokkal kell birokra benne.
Felállta majd csípőjére tette a kezeit és kicsit megmozgatta a derekát, ropogott a gerinc, de rá is fért egy ilyen pofára esés után. De ideje folytatni a küldetését, vagyis a mellékküldetést, ami beszaladt valahogy.
- O a kurva anyátok.- motyogta az orra és sár alatt. Ilyen a szerencséje, már is megtalálták, de a jelek szerint hála annak, hogy úgy néz ki, mint aki egy disznóval fetrengett, nem ismerték fel. Ki is húzta magát és beleegyezően bólintott, megy hát, hogy a picsába ne menne, menne a francba innen legszívesebben, csontkovácshoz, az a minimum. De csak nem engedik, sőt, vissza akarják vinni a startmezőre. Még csak az kéne, könnyen bukta lehetne az egészből, és nem biztos, hogy megint mázlija lenne. Bár valami megütött a fülét; harmadik foglyot. Ezek szerint lehet a kis rohanó banda közül kettőt elkapta. Fasza, csak nem léphet le innen úgy, hogy itt hagyja a maradékot. Szar ügy, hogy lelkiismeretet nővesztett.
- Szerintem nem kell megnézni, hogy ott van-e még, vagy se. Biztos, hogy ez belsős munka volt. Más nem lehetett a merénylő, csak a fogoly, vagyis immár szökevény. Ha megengednek egy javaslatot, jelentést kell tennünk Miss Aschenbrennernek, még mielőtt túl késő lenne. Pontosabban én ezt fogom tenni, nem akarom magamra haragítani Őt.- játszotta a rémültet.- Javaslom, hogy maguk ketten ellenőrizék, hogy ténylegesen megszökött-e a fogoly, addig én jelentést teszek, és talán akkor mind a hárman meg úszunk egy büntetést mulasztás miatt, vagy éppen egy kivégzést.- arra tud alapozni, hogy ez a két diszfasz is fosik a Törpétől, és ennyi elég nekik ahhoz, hogy hagyják lógva Narakut, van fontosabb dolga is, a parancsnoki sátor keresése mondjuk, bár tippjére vagy a legnagyobb lesz, vagy az, amelyik kb középen helyezkedik el, vagy mindkettő egyszerre.


Karakterlap

Elisa Aschenbrenner

Wyvern

Quincy

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 900 / 30 000

Hozzászólások: 91

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 14 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Kék zöld árnyalattal

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#007A99


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Negyedik Lecke
« Válasz #27 Dátum: 2021. Febr. 13, 11:45:08 »
Hamar megtudom az egyikük nevét. Igaz csupán egy kódnévvel leszek gazdagabb, de így legalább tudok kire hivatkozni. Csodálkozik a társa, hogy eltörtem harapófogóval a törpe ujját, pedig eléggé egyértelmű miért is büntettem meg már az első percekben. Amikor hadifogolyként végzi valaki, örülhet, ha épségben távozhat, aminek sok esetben kevés az esélye. Legalább is nálam így van! Most, hogy rám figyel mindenki, el is magyarázom nekik a helyzetüket és természetesen egy nagyszerű játékot fogunk játszani, amit kimondottan imádok! Mindig is érdekes számomra, hogy vajon egy ilyen helyzetben ki törik meg előbb? Esetleg melyikük árulja el a másikat vagy ki félti legjobban az életét annyira, hogy a társát képes lenne a cápák közé dobni! Az örömömet viszont hamar félbeszakítja a törpe társa amire megvető pillantással jutalmazom, miközben felé lépek.
- Én vagyok a beteg?
Teszem fel a kérdést, miközben a kezemmel az állát érintem meg és rá kényszerítem, hogy felém nézzen.
- Nem. A világ beteg. A világunk, ahol élünk súlyos betegségben szenved. Az emberek többsége kifosztja, törvényt szegnek, mások felett uralkodnak és azt hiszik magukról, hogy Istenek. Nem én vagyok beteg. Hanem a világ, amit korcsok alkottak, de sebaj! Mi quincyk azért vagyunk itt, hogy korrigáljuk. Én vagyok a gyógyszer a betegségre. Te pedig úgy tűnik kisasszony, quincy léted ellenére fertőzött vagy. Ne aggódj. Meggyógyítalak!
Azzal meg is paskolom az arcát majd elkezdem a játékot. A törpe felé teszem fel a kérdésemet amire néma csönd a válasz. Hogy milyen pimaszok tudnak lenni! Hát akkor! Ha nem válaszol akkor bizony súlyos következmények lesznek! Már rögtön lépek is a társa felé a harapófogóval és a bal kezének mutatóujjára biggyesztem, miközben a törpe felé tekintek hátha gyorsabban forognak az agytekervényei. Hatalmas szerencséje van, hogy még időben szól. Majdnem kihajlítottam az ujját a társának.
- Pofa be! Válaszokat akarok! Vagy van válasz vagy a társad egyik ujja ripityára törik! Nos?
Kezdem elveszteni a türelmemet. Szórakoznak velem? Végül csak választ kapok. Viszont nem kielégítő. Ráadásul képes leköpni ez a korcs! Rendben van. A társa felé tekintek majd az ujjára.
- Örülj, hogy ennyivel megúszod.
Azzal az ujját kihajlítom a harapófogóval. Ezután a Wolf-nak elkeresztelt korcshoz sétálok.
- Gratulálok te korcs. Szereztél a kis barátnődnek több percnyi időt, hogy lélegezhessen! Sajnálatosan viszont… ez rád nem vonatkozik! Vajon meddig fogod húzni? Ajánlom az érdekedben sokáig, mert amint végzek veled a barátnőd is megy veled!
Ha eddig azt hitte ismeri a poklot, akkor bizony még nem találkozott velem. Megmutatom én ennek a korcsnak mi a pokol igazából! A harapófogóval lassan és fájdalmasan tőröm el mindegyik ujját, majd az orrát is eltörőm, ezután megszabadulok az eszköztől és az éles kis késemet húzom elő, hogy egy pár mintával megszépítsem a bőrét! Hiába akarna ellenkezni, nem fog tudni. Tudja jól, ha megpróbálná semmi esélye nem lenne! Remélem a társa végig nézi és megfogja érteni mi vár azokra kik ellenszegülnek nekem! Az arcán, vállán mindenhol csinálok neki egy kis mintát a testénél, ügyelve arra, hogy ne öljem meg. Azt akarom, hogy szenvedjen! Miután ezzel is végzek, jöhet a vizes kínzás! Egy lepedőt rakok az arcára majd a vödröt megtöltöm vízzel és szépen rá csorgatom a tartalmát.
- Próbálj levegőt venni, ha tudsz! Meddig fogod bírni?! Ha ezen túl vagyunk akkor esetleg egy személyes kedvencemmel fogjuk folytatni! Az akkumulátor töltőkben temérdek elektromosság van! Meddig fogja a tested bírni, ha már nedvessé vált a víztől há?!
A vizes kínzás után leveszem a fejéről a vizes lepedőt és előkészítem az akkumulátor töltőt. Rá biggyesztem mindkét drótot a megfelelő helyre majd a fekete és vörös csipeszt a kezemben tartva megyek felé szépen lassan.
- Rázzuk fel kicsit a hangulatot rendben?
Mire viszont rátérnék a lényegre, robbanás hangja töri meg a csendet amire felkapom a fejemet majd rá pár percre egy katona is megjelenik a sátorban, jelenteni. Kikapcsolom az akkumulátor töltőt és leveszem a drótokat miközben végig hallgatom. Nagyon nem örülök az információnak.
- És maga meddig áll ott, mint a faszent? Riadoztasson maga féleszű! Ha nem hallom meg a riadót pár percen belül, magán fogom az akkumulátor töltő feszültségét tesztelni, világos?!
Ezután a lányokra helyezem a tekintetemet. Főképp a törpe társára, aki még csupán egy ujját törtem el.
- Élvezze ki a csendet amíg tartani fog. Ugyan is, ha a társa meghal vagy már meghalt, maga lesz a következő! Javaslom gondolja át, mit fog felém közölni! Lehet nagyvonalú leszek és szolgaként életben hagyom! Magától függ!
Határozottan a két őr felé tekintek, akik a sátorban vannak.
- Maguk ketten őrizzék a foglyokat! Ha egyikük is kiszabadul, lelövetem magukat! Az életük függ tőlük!
Nem szeretném, ha egy idiótának köszönhetően megszöknének a galambok a ketrecükből. Amint kiérek a sátorból, tekintetemmel keresem a parancsnokot.
- Kimegyek a terepre. Ellenőrzöm a munkálatokat. Maguk maradjanak itt! Továbbá a halálosztagból két tag legyen velem testőrként.
Megvárom míg odaszólnak és elém nem jön két önként jelentkező. Nagyon remélem, hogy megtalálom azt a szabótört ki szeretne belepiszkítani a munkámba!

Karakterlap

Takahashi Ryuunosuke

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 000 / 15 000

Hozzászólások: 38

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 11 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6495ED || #00008B


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Negyedik Lecke
« Válasz #28 Dátum: 2021. Febr. 14, 22:13:13 »
Eszem megáll, hogy manapság az embereknek nehezére esik a szavak mögöttes tartalmát is megfejteni. Látom hiába minden jelzés, ezeknek így nem fog leesni a tantusz. Vagy még így is gyanúsítanak? 
- Ha belegondolsz, teljesen jogos. Odakint háború zajlik, aztán hírtelen megjelenik egy totál ismeretlen hülyegyerek aki töketlenkedik a hullák között, naná hogy kiszúrnak. Bár a helyükben inkább valami elcseszett szimat szatyornak tekintenélek, sem mint hogy kémnek higgyelek. 
-   Oké, valószínűleg nem véletlenül buktak le és a közelmúltban valaki kémként lehetett jelen az Ő körükben, ezért a hatalmas odafigyelés. Mikor fogy már el a szivar, rettenetesen idegesít.
- Akárhogy is nézem a dolgot, ostoba vagy. Mi a szarért nem válaszolsz a kérdéseikre, ha egyszer tudod kik ők? Nagyjából. 
-   Há’ rohadt jó vagy. Mért, Te megbízol olyanokban akik először fejbe vernek aztán meg fegyvert tartanak a fejedhez?! Nem tudom melyikünkkel lehet a nagyobb probléma!
- És ők mégis miért bízzanak meg benned? Örülhetnél, legalább tisztázták a szándékaikat feléd! 
-   Igen, ki akarnak nyírni. De jó nekem?
- Mi bajod van, az előbb még bele is mentél volna. 
Végül a nő meg is szólalt, reménykedtem is benne hogy nem csak álldogálni fog ott bár kezdtek kétségeim támadni. Egyenesen felém veszi az irányt, és szinte az arcomba hajol. 
- Na most hősködjél, Hollywood. De ha lehet azt a csókos mutatványt amit Tenro-n is véghez vittél ne most vesd be, bár meg kell mondjam nem hibáztatnálak érte. Megégett arc ide vagy oda, tetszik ez a kemény határozottsága, és ez az akcentus... 
-   Ne is mondd tovább inkább.
- Csak azt akartam mondani, hogy egy ilyen nő keze által boldogan halok meg... 
-   Biztos vagy Te abban? – célzok arra hogy a nő épp most vette elő a pisztolyt.
Durrant is akkorát a fegyver, hogy reflex szerűen összerezzentem és elkaptam a fejemet a hang irányából de mi haszna ennek, már sípolnak is a füleim. Fájdalmasan grimaszolok, és a számat mozgatva próbálok dugulás elhárítást végezni a hallójárataimon mire rájövök hogy nincsenek is bedugulva csak szimplán tompán hallok. Ezután csak nézek mint tehén a vágóhídon – alig értem hogy mit mond a nő, beletelik egy kis időbe mire kitisztulnak a hangok.

-   Ez nem vót tú’ jó ötlet – kezdem kissé artikulálatlanul, aztán megrázom a fejemet –  Oké, oké, Noah-nak dolgozok! Ő küldött ide a pendrive-ért – igazságnak igazság, már csak a következőkben vagyok bizonytalan hogy mit is kellene mondanom.
Sosem gondoltam még bele hogy majd egyszer egy ilyen helyzetben kell majd ezt bevallanom. De komolyan. Itt egy éles fegyver, két kemény arc, megy a vallatás és amikor a kérdés ahhoz érkezik hogy ki vagyok én, hát mondhatnám azt is hogy „meg vagyok lőve”. Nem azért mert éppen identitás krízisben lennék, csak egyszerűen... Egy ilyen helyzethez teljesen bénán hangzik. Nem mintha lett volna bármi más választásom, de azért meg kell hagyni ez az új meló már sokkal menőbben hangzik ahhoz képest. De pillanatnyilag kínszenvedés ezt megélni, hogy ki kell böknöm honnan is jöttem... 

-   Takahashi Ryuunosuke vagyok... És egy... Cirkuszból jöttem – az arcomon meglátszik hogy nem hazudok, de ha mégis azt hinnék ez esetben ezt bóknak venném.
De fogadjunk hogy nem lesz ekkora szerencsém, sőt már hallom is a nőt ahogy kiröhög azzal az akcentussal. Érkezhet is a szemrehányás hogy egy ilyen idióta mi a frászt keres egy ilyen helyen, nem való ez nekem, és a többi. Tisztázzuk a dolgot! Öként jöttem ide, és sietve. Egyébként is ki tudja mi lehet a többiekkel... - ez a gondolat eléggé lehangolt ahhoz, hogy egy időre lehajtott fejjel üljek tovább. 


Karakterlap

Shirei Tenro

Futár (Fox)

Quincy

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
25 800 / 30 000

Hozzászólások: 174

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 21 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Negyedik Lecke
« Válasz #29 Dátum: 2021. Febr. 15, 02:41:16 »
A kísérteties idegen hölgy ellépett azelőtt, hogy megérintettem volna. Ez elég nagy csalódás, mert nehezen hittem a szememnek, és annak, mennyire is van dolgom egy élő személlyel. Mostanság szerettek a hologramok, vagy rémálmok tagjai kapcsolatba lépni velem, én pedig nem kicsit tartottam, mikor fordul át a szitu olyanba, ahol a nő külseje, vagy jelleme 180 fokos fordulatot vesz? Mi lesz, ha ellenem fordul? A hátát fixíroztam. Nagy léptekben haladt előre, egy bizonyos tempót tartva. Bár az enyémek kicsik voltak az övéhez képest, mindig hamar felzárkóztam, és kb. az ismeretlen „árnyékaként” suhogtam mögötte. Egyedül a fák oltalma miatt éreztem magamban bátorságot, mikor erre a kis kör alakú mezőre tévedtem. A saját nevében békés helyszínnek tűnt. Körbe volt véve fával, bokorral, és minden egyéb olyan rejtőzködésre alkalmas növénnyel, ahova szerintem simán bevetülhetne akárki, ha késztetést érezne rá. Nekem a Ryuuval való rókalyukas élmény után végigfutott gerincemen a hideg. Elegem lett a rejtőzködésből, legalábbis egyelőre. Észrevetten egy ájultan heverő katonát.
- Elnézést, jól van? – suttogtam ösztönösen, és közelebb lépve észrevételeztem, hogy egy olyan emberhez dumáltam, akivel mintha már találkoztunk volna… A kellemetlen találkozó emlékét félresöpörve letérdeltem, ellenőriztem pulzusát. Furcsamód úgy tűnt, életben van, noha legalább, mintha kómában feküdne! Na jó, túlzok.
Viszont olyan lassú…
Észrevettem a barna színű dobozt, és kinyitottam. Orromhoz közelemeltem a benne lévő láncot, értetlenül méregetve. Vissza is pakoltam, ekkor pillantottam a combomra. Odahullott valamilyen pici, fehér cetli.
- Ezt most Te csináltad nekem extra fejtörő gyanánt? Mit ne mondjak, van a szellemeknek humorérzéke! – suttogtak fogcsikorgatva. Próbáltam megidézni, hogy lássam, mit sóztak megint a nyakamba, egyelőre viszont nem csinált semmit, ezért cetlistül dobozba vágtam a tárgyat, zsebbe csúsztattam, majd felegyenesedtem a robbanás hangjára. Gyanakodva rögvest szétnéztem.
Gyanús. Több, mint gyanús!
Biztosra mentem, hogy ne lássanak öltözés közbe. Két vaskosabb fa mögé húzódtam, ott pedig ledobtam a ruháimat, és lassan felöltöttem a katonáét. Kivettem a zsebéből a barna dobozt, átpakoltam magamhoz, saját gönceimet pedig elástam, végül pedig felhúztam a maszkot, hajamat pedig gyorsan kontyba fogtam, átszúrva egy hajtűvel. Rögtön másként festettem! Legalábbis mertem remélni. Folyamatos terepszemle mellett közelebb, s közelebb osontam a táborhoz. Meglepetésemre – egyelőre – problémamentes volt az akcióm. Nem voltam még a táborban, de már igencsak a szájában tapostam a földet. Leguggoltam egy fa mögött, és kikukucskáltam. Égő csapatszállítókat láttam. Bólogattam. Akárki csinált ekkora felfordulást, vagy balfék, vagy ugyanazért jöhetett, mint én. Vajon ki kereshette Wolfékat rajtam kívül? Mennyire lehetek biztos, hogy nem ezzel fognak –e tőrbe csalni? Ismét liftezett a gyomrom, de nem volt választásom. Próbáltam a fák oltalmában felegyenesedve továbbmenni, ha szerencsém akadt, legalább egy a dolgát szorgosan végző, járőröző katonának néztem ki. Az előbbi katona összes fegyvere is nálam volt, amennyiben a szükség úgy hozná --, nos, ámbár ne hozza. Így se tudtam, hol, mi lehetett a két áldozatul esett bajtársnak. Élnek… élnek még egyáltalán?