Szerző Téma: A Húsvéti Balhé  (Megtekintve 6266 alkalommal)

Description: Villámküldetés

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kuse Takamasa

Akadémista

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 600 / 15 000

Hozzászólások: 155

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 8 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Azok, akik azt mondják, nem nyugtat meg, amikor törni-zúzni kezdesz dühödben, még sosem törtek-zúztak dühösen.


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Húsvéti Balhé
« Válasz #135 Dátum: 2021. Aug. 25, 19:17:54 »
A csendes megközelítés még gondtalanul is történik viszont a csendes ártalmatlanná tétel már nem annyira. Kuse megpróbálja lecsapni, azt a kacsát, de az elhajol előle. A fiú látja a lassan felé szegeződő fegyvert, tudja jól mi fog történni és szinte ösztönszerűen reagál. A fegyverdörrenéstől ő is összerezzen. Rukongai kerületei közt vándorolva fordult már vele elő, hogy önvédelemből ölnie kelljen, de sose tudta ezt megszokni. Méghozzá ez a módszer most különösen meg is viseli. Csak komoran követi a többieket le a lépcsőn. Mikor a quincy nő az ő tettével fenyegeti meg a velük lévő kacsát mintha a kést forgatná meg benne, de nem reagál semmit. Ez nem idő a gyengeségre, a szőkének meg igaza van. Velük kell tartani még a tollast. Lent nem túl kedves meglepetés fogadta őket. Szépen besétáltak egy csapdába. Nem is buta csapdába. A helyzetük nem túl jó, nem lesz egyszerű meggyőzni a másikat, hogy ne lője le őket. Az akadémista mindenesetre nem teszi le a fegyverét. Hogy pedig nagyobb legyen az öröm újabb alakok is felbukkannak. Szóval a nyulak követték őket. Nesze neked bizalom! Viszont a társukat legalább visszakapták még ha nem is a legjobb állapotban. Fegyverek szegeződnek rájuk ketten győzködik őket, hogy melléjük álljanak, a kacsák át akarnak menni a lelkek világába és a legrosszabb, hogy nekik pedig semmi nincs a kezükben. Még az aranytojásra se látnak rá. Mivel Kuse is tanácstalan így egyelőre csak megfigyeli, hogy miképp alakul a javasolt tárgyalás ötlete bár ő szokásához híven pesszimista a fogadtatással kapcsolatban.

Karakterlap

Kuchiki Rukia

Mesélő

*

Hozzászólások: 24

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#EEF8FF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Húsvéti Balhé
« Válasz #136 Dátum: 2021. Aug. 26, 10:49:55 »
Két tűz között csöppenve, hallgatjátok ahogyan mindkét fél egymást kezdi el szidni, miközben fegyvereiknek a csöveit egymásra szegezik. Kacsa barátotok, akit nem engedtetek el, mindkét oldal felé tekint reszkető lábakkal. Szegénynek ez az egész kezd sok lenni. Idegrendszere már a végét járja és kitudja hova fogja végezni, ha netán sikerül túlélnie ezt a káoszt valahogy. Egy szerencsére lenne a csapatnak szüksége. Egy fránya szerencse, ami megmentheti őket eme szorult helyzetből. Aleda javaslatot tesz a kacsáknak és a nyulaknak. Tárgyalást kellene megszervezni és ehhez alkalmatos hely van is. Ninomiya kapitány annyival egészíti ki a javaslatot, hogy esetleg pártatlanként, vigyáznak a tojásra amíg a felek egyezkednek. A kacsák és a nyulak egymásra tekintenek majd a csapatra. Ezután vezetőik válaszolnak.
- Hogy én egyezkedjek ezzel a kacsával? Még mit nem.
- A számból vetted ki a szót.
Ekkor a két vezető egymásra tekint és egy ideig néma csönd lesz. Annyira, hogy még a tücsök hangja is felzeng egy pillanatra. Látszik a vezetők arcán, ez az egyetértés nagyon nem tetszik nekik, persze attól még szívesen kinyírnák egymást. Eközben kacsa szárnyas barátotok elkezd szédülni. Kisétál közületek majd szárnyát felemeli és „mutató ujját” az ég felé hegyezi.
- Ha nem bánják, én azt hiszem kidőlök egy időre…
Alig bír szegény beszélni és végül hasra esik, ezzel elindítva egy olyan láncreakciót, ami az abszurditás metaforája lehetne. Amint eléri a földet a kacsa, a zsebében lévő pisztoly újfent kiesik és mit ad isten, eldördül. A golyó egyenesen az aranytojás felé indul, ahonnan lepattan majd eltalálja a kacsák vezetőjét, aki rögtön bibliát kap ki a semmiből, belelapoz és elterül. Viszont ez nem minden. Ugyanis a golyó nem áll meg a kacsán, egyenesen a kővel megművelt földhöz ér, ahonnan szintén lepattan és ferdén egyenesen a plafonhoz indul, ahonnan szintén lepattan megint és eltalálja a keresztnyulat. A nyúl mielőtt kiheverni a lelkét csak ennyit közöl.
- Ilyen…. nincs….
Előkap ő is egy bibliát majd belelapoz és végül elterül. Mindkét oldalon lévő kacsák és nyulak egymásra tekintenek majd az ájult kacsára. Ezután úgy döntenek inkább leteszik a földre a fegyverüket és jajveszékelve kirohannak, miközben csak annyit ordítanak: „Kétbalszárnyas ördög! Meneküljünk!”

Ámbár vérrontás nélkül a problémátok nem oldódott meg, de szerencsére nem mindenki halt meg ebben a „harcban.” Igazából csak azok vesztették életüket, akik valószínűleg kegyetlenek voltak. Bár lehet katonáik is ép olyan nagy bűnt követhettek el. Mindenesetre az aranytojás most már a tietek. Amint megérintitek, a tojás kinyílik majd beszippant titeket, ahol megint minden elsötétül. Miután kinyitjátok újra a szemeiteket, az ismerős parkon találjátok magatokat, ahonnan az egész kalamajka elkezdődött. Visszakaptátok emberi formátokat, erőtök újra a régi. Aleda visszanyerte emlékezetét, de lehet jobb lett volna számára, ha inkább örök sötétség homályában maradt volna. Döntenetek kell viszont kié legyen az aranytojás vagy mit csináltok vele. Eme tárgy sorsa, hogy alakul? Rajtatok áll a döntés. Na és a csapat? Kinyírják egymást vagy végül békében távoznak? Bárhogyan is ér véget a történet, ne feledjétek a tanulságot. Ha egy ismeretlen tárgyat leltek, bárhol is és érződik rajta, hogy ez bizony különleges: NE TAPIZZÁTOK!

*Itt a vége, fuss el véle. Köszönöm szépen a részvételt! Remélem kellemesen éreztétek magatokat!*


Határidő: 2021.08.31



Karakterlap

Murasaki Yumiko

Akadémista

*

Szint: 0.

Lélekenergia:

60% Complete
3 500 / 15 000

Hozzászólások: 36

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 7 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Indigo

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A fájdalomtól lesznek valóságosak az emlékek.

Post szín:
#DDDDF9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Húsvéti Balhé
« Válasz #137 Dátum: 2021. Aug. 26, 19:09:29 »
Aleda kérdésére csak némán megráztam a fejem. Az értelmezést rábíztam, hogy a nemleges válasz a mondat melyik felére vonatkozott.
Lent az alagsorban, ahol a kacsák és nyulak egyaránt körülvettek minket, Ninomiya kapitány és Aleda békés tárgyalást javasoltak, amiből mindhárom fél jól jöhet ki. Szégyellem, hogy ez a megoldás nekem fel sem merült. A félelem annyira beszűkítette a gondolkodásomat, hogy csupán a küszöbön álló összetűzésre koncentráltam. Látszik, hogy még sokat kell tanulnom.
Tárgyalásokra azonban végül nem kerül sor és nem csak azért, mert a szemben álló felek még a gondolatát is elutasítják, hanem egy olyan dolog történik, amire azt hiszem, egyikünk sem tudott volna felkészülni. Kacsa segítőnk ideigei feladják a szolgálatot, fegyvere pedig megint véletlenül elsül. Ezzel egyidőben két lélek jelenlétét is érzem elhalványulni, ahogy testük a földre dől. A többiek talán értetlenül állnak a történtek előtt, de én máris megértettem a dolgot: utolérte őket a rossz karma. Ahogy édesanyám is mindig tanította, ha rossz szándékkal cselekszünk mások felé, akkor az előbb-utóbb visszatalál hozzánk. A kacsák főnökét nem nagyon ismerhettük meg, így róla nem igazán tudok nyilatkozni, de a Don azt hiszem, elnyerte méltó büntetését a sorstól. Nem tudom, hogy ez a világ is hasonlóan működik-e a mienkéhez ebből a szempontból, de talán a következő életében már jobb útra tér. Ami a többi tollas és szőrös társaságot illeti, vezető nélkül hamar eluralkodik rajtuk a káosz és szétszélednek, egyedül hagyva minket az aranytojással.
Meglepő módon a használata nem okoz problémát. Vajon azért, mert tényleg csak két világ között működik vele az átjárás, vagy emlékezett arra, hogy mi eredetileg melyikből jöttünk? Most akkor egy tojás van, amit magunkkal is hoztunk, vagy a másik világban is maradt egy tojás, ami összeköttetésben van ezzel? Számíthatunk-e a jövőben hívatlan látogatókra az állatoktól? Mindenképpen a legjobb lenne elzárni és őrizet alatt tartani.
Aleda azonnal lemond a tojásról, de Takahashi-kunt nem tudom eldönteni, hogy csak viccel, vagy tényleg komolyan is gondolta is először, de szerencsére végül letesz az ötletéről. Ellenkező esetben lehet ellenségként kell kezelnem, ha a kapitány azt parancsolja. Nem szívesen küzdenék meg vele azok után, amiken keresztülmentünk, de nyílt árulást meg nem követhetek el.
Aledának csak kissé elmosolyodva bólintok egyet. Kíváncsi lennék, hogy vajon akkor is úgy búcsúzna-e el, mint aki egy gyereket küld iskolába, ha tudná, hogy halandó években mérve akár a dédunokám is lehetne. Talán, ha találkozunk még legközelebb, akkor elhintem neki. Vicces lenne a reakcióját hallani.
« Utoljára szerkesztve: 2021. Szept. 01, 03:05:56 írta Murasaki Yumiko »

Karakterlap

Aleda Felisberta

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 500 / 15 000

Hozzászólások: 60

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Kane Shinzou

Post szín:
Slateblue, dialógus: DarkGoldenrod


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Húsvéti Balhé
« Válasz #138 Dátum: 2021. Aug. 30, 19:54:06 »
Menthetetlen csürhe banda!, ráncolom homlokom, Nem azt mondtam, hogy fogjanak végtagot, hanem beszéljék meg.
Ragyogó felvetésem sutbadobásától legyőzöttem felsóhajtok, és gyanúsan méregetem a kacsatársat. Hirtelen megindul előre. Mondandójából eredően éreztem, hogy ez kellemetlen helyzet lesz, de mindez kevés szó arra, ami valójában történik. Legszélesebb szárnytollával az égre mutat, aztán elájul. Nemsokára eldördül nála a pisztoly. Felsikítok a zajtól, azt hiszem, eltalál valamelyikünket a golyó, ami szerencsénkre lepattan az aranytojásról.
Egyáltalán ki az, aki kibiztosított pisztolyt „zsebre” rak??, korholom dühömben az eszméletlen felet. Mintha egy varázslat söpörne végig, a golyó ironikusan a két bandavezérrel végez. Mindkettő bibliához nyúl utolsó óráiban, és feloszlik a tömeg. Mi maradunk csak. Yumiko után megérintem az aranytojást. Elfog a szédülés, meg még valami nosztalgikus érzés.  Két világ közt utazva a gondolatok folyékonnyá válnak. Lehunyom szememet. Mindent lassúnak érzek az idő végtelenségében.
Eszembe jut, hogy ezelőtt egy szigeten éltem, rabnak érezve magam saját bőrömben. Szokás szerint Kane hosszú útra kelt, nekem pedig a könyvek társasága jutott. Jobb nem túlságosan függeni senkitől, különben íme a példa rá; csak magam bántom meg vele. Sikerült elkéreckednem, vissza Karakurába, ahova lélekben tartoztam. Nyakamba kaptam egy lovagot, mint testőrt. Szerencsére nem okozott gondot az átvágása, amit csakis azért csináltam, hogy több terem lehessen, még ha csak fél pillanatra is. Könnyen rászedhető volt. Bemeséltem neki, a közeli kocsmát most rabolják ki, és az előtte lefizetett pultos remekül játszotta szerepét. Sírt, szipogott, férfi létére beleadta drámaiságát. A parkba jutottam, ahol már ott tartózkodott Ryuunosuke-kun, illetve a shinigamik is. Feszültek voltak. Mi késztethette a fiút arra, hogy megfogja azt az aranytojást? Utána történt a képszakadás, és ébredtem nyúlként.
Fáradtan kifújtam a levegőt, megrázva szőke loboncomat. A biztonságkedvéért megtapogatom fejtetőmet, nyugtázva, minden visszatért a régi kerékvágásba. Végignézek a társaságon, az emlék folytán deja vuvel telve.
- Örülök, hogy vége van – töröm meg a csendet – Kezdhettek a tojással meg a "többivel" bármit, amit szeretnétek. Nálam nem férne el.
Nevetek halkan.
- Köszönöm az együttműködést, és remélem, találkozunk még. Ha bármi van, számíthattok a segítségemre. Jó volt megismerni! – mondom a három shinigaminak, legvégül Yumikora nézve – Yumiko-chan, aztán csak ügyesen! Ryuunosuke-kun, téged pedig elvihet a limuzin egy darabon. Persze, csak ha jó neked.
Nekem jól fog jönni a fáradalmak után, hogy nem kell „haza” gyalogolnom. Van egy olyan érzésem, hogy lassan a lovag is nyomomra akad. Vagy amennyiben nem, ideje lenne szólnom neki. Aztán remélhetőleg nem lesz ilyen eszement kalandban részünk. Vagy mégis?

Karakterlap

Takahashi Ryuunosuke

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 000 / 15 000

Hozzászólások: 69

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 14 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6495ED || #00008B


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Húsvéti Balhé
« Válasz #139 Dátum: 2021. Aug. 31, 17:46:32 »
Miért is gondoltam hogy ezek ketten meg fogják tárgyalni a dolgot? Naná hogy nem, úgy tűnik mindenképpen harcra kell készülni... Kacsa barátunknak meg ekkor támad kedve bemondani az unalmast, minket meg simán cserben hagy. Vagy mégsem? A pisztolyos tudását megint igyekszik megcsillogtatni azzal hogy szépen leejti, és az még el is sül. Raadásul a gólyó lepattan a tojasról – még jó hogy egyikünket se találta el – és a kacsák vezetője felé veszi az irányt. Ki gondolta volna hogy ezután az a golyó mégegyszer irányt változtat és a kőről, majd a plafonról lepattanva a Don-t veszi célba. A két fél vezetőjének annyi, ez a kacsa meg vagy valami rejtett géniusz vagy egy irdatlan nagy marha. Akárhogy is – két áldozat ide vagy oda - de megoldotta a problémánkat szabad a pálya, végre lelécelhetünk. Már úgyis kezdtem megőrülni ettől a bundától.
Odaát még ki sem nyitottam a szemeimet, de már az arcomat tapogatom gyanús bajusz vagy állatszerű orr, esetleg hosszú kapafogak után kutatva. De nem, visszakaptam a bőrömet, a füleim pedig emberszerűek. Felkelek a földről, körbenézek és látom mindenki megvan még. A shinigamik is itt vannak még. Fenébe, mondhatok le a tojásról...

-   Nálam éppenséggel elférne... – teszem hozzá ahogy kinyitottam a hátizsákomat, kicsit rossz néven vettem hogy Aleda csak így simán lepasszolja a szerzeményemet – Na jó, legyen az övék... – gondolom meg magam karba tett kezekkel.
Vigyék csak, hátha a többi shinigami is hasonló kalamajkába keveredik, hehe.

-   Limuzin? – nézek Aleda-ra kissé elképedve, majd elnevetem magam – Még hogy nincs nálad hely. De ha már ilyen szépen kértél... – sóhajtok egy nagyot – Menjünk haza.
Fájó búcsút veszek a három shinigamitól, integetek is, majd a két kezemet összekulcsolva a tarkómon és mosollyal az arcomon távozok a köreikből, lehetőleg egy módos limoba szállva amivel csakis a dús gazdagok járnak - ha már itt tartunk, Aleda megdobhatna egy köteg pénzzel. Azért remélem legközelebb nem egy összetűzés miatt kell velük újra találkoznunk.



Karakterlap

Kuse Takamasa

Akadémista

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 600 / 15 000

Hozzászólások: 155

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 8 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Azok, akik azt mondják, nem nyugtat meg, amikor törni-zúzni kezdesz dühödben, még sosem törtek-zúztak dühösen.


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A Húsvéti Balhé
« Válasz #140 Dátum: 2021. Szept. 01, 08:30:43 »
Naivitás is lett volna, azt gondolni, hogy ilyen könnyen megússzák a dolgot. Ezek vért akarnak és nem zavarja őket, ha közben a sajátjaiké vagy egyenesen a sajátjuk is folyik. A helyzet nem változott semmit, nem lankadt a figyelme egyik oldalnak se, Kuse-nak pedig fogalma sincs, hogy mit csináljon. A megpróbál időben földre vetődni, magával vinni pár tollast vagy bundást vagy hagyja magát ötleteken kívül más nem jut eszébe. Majd végül szinte magától érkezik egy abszurd és nagyon beteg megoldás a velük lévő kacsától. Hogy az rosszul lett szintén nem róható fel neki. Talán valamikor régen mikor még jobban számított a fiúnak a saját élete és nem szokta jobban a veszélyt maga is így reagált volna. Viszont a pisztolydördülés meglepi. Földre is veti magát és úgy nézi a golyó útját ami körbetáncolja a szobát és kivégzi a két vezetőt. Majd jön a kínos csend, az egymásra nézés és a két tábor nekiáll elmenekülni. Jó ennél bizarabb még nem történt Kuse-val pedig látott már egyszer elrabolta egy magát kacsának nevező csirke. Mindenesetre úgy néz ki megmenekültek. Nehéz elhinni. Mikor ismét ismerősebb helyen lesz fülek és bunda nélkül akkor is nehéz elhinnie. Ez a kaland, főleg a vége igencsak megviselte az akadémista lelkét. Sok felest le kell húznia, hogy ismét rendbe jöjjön. A quincy nő okosan dönt a tojással kapcsolatban. A kölyök viszont most is feszegetné a határokat. Kuse a kapitányra néz, hogy engedélyt ad-e az erőszak alkalmazására. Mindenesetre csak az övék lesz a tojás is. És azok távozóra fogják. Eddigi viselkedése alapján meglepné a fiút ha a vörös nem hagyná nekik. Így hacsak nem kap parancsot a feltartóztatásukra biccent nekik és megpróbálná a bedrogozott shinigamit a hátára kapni. Az agyas osztag sok kutatni valót kapott tőlük ma. Egy aranytojást amivel világok közt lehet utazni és ha még megvan akkor valami magfegyvert is mert Kuse magával vitte volna.
~Ezért akár valami fizetést is kaphatnék, hogy itt voltam. Megérdemelném.~