Az elfeledett harcos

[Shimoda Nozomi]

Az Elfeledett Harcos

A szívem egyre hevesebben vert, ahogy az események felgyorsultak, és ismét olyan döntéshelyzetekben találtam magam, ahol másodpercek alatt kellett váltanom, hogy mit fogok éppen tenni. Nem volt időm felmérni a terepet, hogy mindenki javára is szolgáljak. A terepmunka ilyen, egyszerre nagyon maximum három célra voltam képes koncentrálni, és most Hinode teljesen lefoglalt.
Miután Fukui-san állapota kétségessé vált, felpaprikázódtam, és ez nagyon nem jó. Hagytam, hogy az érzelmeim eluralkodjanak magamon, és talán ezért sem sikerülhetett úgy a támadásom, ahogyan én azt szerettem volna. Egyet viszont elértem: megtudtam, hogy Hinode és a hollow külön mozogtak, talán vajmi kevés kapcsolat, ha fennált közöttük, ez pedig megkönnyítette a csapatmunkát a harc során.
Tán mégsem volt olyan hasznavehetetlen próbálkozás megtorolni, hogy a kedvenc kollégámat kiütötte a ringből ez a taknyos, mert ezzel is sokat elárult magáról. A harci stílusa mindenkinek egyedi, még úgy is, ha mutat hasonlóságot, hiszen alkati eltérés, képességbeli különbözőség, tapasztalatmennyiség mind hozzáadott ahhoz, hogy egy stílus olyanképpen működjön, ahogy.
Pontosan ezért sétálhatott bele véletlen/szándékosan/sikeresen Mizushima-dono remekül felépített, ugyanakkor rögtönzött csapdájába.
Bebizonyosodni látszott ,hogy az elméleti tudásnak igenis kifizetődő a gyümölcse gyakorlatban, ha kiismerjük az ellenfelet, több az esélyünk a túlélésre.
A levegő lehűtése olyan szempontból jól jött, hogy strapabíróbbak és ellenállóbbak a jégcsap-nyilaim, még nincs minden veszve.
Fukui-san reklamációjára bosszúsan morrantam fel, ahogy villámtánc során a közelébe értem.
− Ostoba! Örülj neki, hogy még élsz. El ne merj nekem patkolni, különben kinek szívjam a vérét? – féltem. Féltem, hogy megint két szerettemmel kevesebbel jövök ki ebből a harcból, hiába, hogy volt esélyem megúszni a halált. Ugyanaz járt a fejemben, mint amikor az akadémián a bátyám meghalt értem. Bár kötelességét tette, a bűntudat éveken át velem maradt, és mostanra kezdtem megérteni, hogy ő hogyan érezhetett. Ugyanúgy, ahogy én most: nem tudnám megbocsátani magamnak, ha én túlélem, és a szemem láttára halnának meg ők.
A képességem használatához szükség volt a hidegre, és Hinode hiába bírta szemlátomást hasonlóan jól, mint én, az esélyt a figyelemterelődéssel akkor is megadta nekem. Hátulról támadtam, öt jégcsapot lőttem ki. A célom az volt, hogy jégcsapdába szorítsam, hogy még csak moccanni se bírjon. Egyet a szíve tájékára is helyeztem, hátha bélé fagyaszthatom a bosszút.
Bár hallottam a Rei eltűnését firtató hangokat, Uchiyama és Kichirou-kun részéről, most mégsem tudtam érdemben foglalkozni velük, a célom Hinode lassítása és összezavarása volt.

[Mizushima Hyousuke]

Hyousuke nem rendült meg a felé iramodó ellenfél látványától. Pontosan tudta, hogy a menedékként szolgáló pont, ahol állt, másnak egyben kelepce is. Más esetben szemtől szemben köszöntötte is volna az akadémistát, azonban figyelmét jelenleg egy másik bestia kötötte le, így a kapitány kockázatos lépésre szánta el magát, ami, ha sikerül, akár egyszerre is ártalmatlaníthatja mindkét ellenfelüket. Amint Kido Hinode átlépte a terület határát, Hyousuke villámlépést használva kihátrált korábbi pozíciójáról, ezzel elkerülve a felé intézett támadást, majd a hollow mögött jelent meg. Azonnal aktiválta is Hinode körül a védelmet, majd immár két kézzel fogva emelte is fegyverét, hogy lesújtson a hollow halántékára közvetlen a maszkja mögött, ahogy azt az Akadémián is oktatják a diákoknak nemzedékek óta. Amire sajnos viszont még ő sem számíthatott, hogy a teremtmény testméretét változtatva összezsugorodott, ezáltal éppen csak egy hajszálnyira, de sikerült elkerülnie a támadást.
Nem lehetett azt mondani azonban, hogy a terv teljes kudarc lett volna, ugyanis ezalatt Hinode, akinek ugyan nem okozott gondot, hogy lépést tartson az ő belé marni akaró kígyók áradatával^[1], viszont ez egyben le is kötötte minden erejét és figyelmét, észre sem véve, hogy valójában szélmalomharcot vívott. Bár egy ilyen rúnakígyó önmagában nem képvisel komoly fenyegetést, inkább csak némi kellemetlenséget a marása okozta fájdalommal, azonban materializálásuk kevés lélekenergiába kerül és automatikusan képesek átvenni az előző helyét, puszta létszámukkal túlterhelve az ellenfelet, ezáltal sebezhetővé téve őt más támadásoknak. Remélte, hogy ezzel elég esélyt adott Shimodának, hogy megszerezze a fölényt vele szemben. Hyousuke sem fújhatta ki azonban magát. A hollownak valószínűleg nem igen tetszhetett a kapitány korábbi kettéhasítási kísérlete, mert a kerülés után nyomban nyitotta is rusnya száját egy cerora. Hyousukenak ezúttal nem állt rendelkezésére sem a zanpakutouja területének védelme, sem a lehetőség, közvetlen közelségből bárhogyan is blokkolja vagy kitérjen a támadás elől. A korábbi Kidoushuu tisztet azonban nem kellett félteni, mert erre a helyzetre is volt alkalmas varázs a repertoárjában. Amint a bestia szája felfénylett, ő már bele is kezdett az idézésbe, átalakítva a felé tóduló vörös energiát ugyan olyan színű kardokká, amik aztán minden irányból a szörnyetegbe fúródtak^[2], a saját támadását fordítva ezzel ellene.

(click to show/hide)

3. shikai képesség (Jagamin)
Részletes leírásért lásd karakter profil megfelelő részét.

(click to show/hide)

Hadou 77: Tenjin no kenbu, Zenhansa

Magyar név: Mennyei Isten Kardtánca, Teljes Tükröződés
Leírás: Az ellenfél támadása közben kántálva visszatükrözi a támadást az ellenfélre lélekenergia kardok formájában, amik az ellenfél testébe hatolnak. A sebzés az eredeti támadás felével egyenlő. Legfeljebb 18 pont* erősségű technikákat lehet visszatükrözni.
Kidou képzettség: 18 pont

*(Viszonyításképp a Cero egy 3 pontos technika.)

[Kuroji Rei]

Annyira jó lenne csatlakozni a küzdelemhez, de sajnos akármennyire is szeretnék nem tehetem meg. Pedig már a kardomat húztam volna ki és mentem volna egyenesen a fehér hajú hapekhoz harcolni egy jót! Viszont a zanpakutoum amint rám szól, megdermedek. Mai napig kiráz a hideg akárhányszor meghallom. Még fenyeget is, hogy fasi vagy mittudomént csinál belőlem, ha megteszek még egy lépést előre az ellenfelem felé! Ez nem igazság! Mindenki harcolhat csak én nem? Mikor jön el az én időm? Mikor mutathatom meg mire vagyok képes? Egyáltalán mikor lesz lehetőségem arra, hogy kipróbálhassam magamat? Szeretném tudni milyen erős vagyok jelenleg! Olyan nagy kérés lenne?
Igen te marha! Nagyon nagy kérés lenne! Most pedig pofa súlyba és mentsd meg végre a módosított lelket!
Valóban a macska segítségre szorul, mert amióta a házba landolt nem jött ki onnan. Ráadásul úgy tűnik a többiek jobban elvannak foglalva a küzdelemmel, mint a macskával. Akkor megyek én! Legalább végre hasznossá tudom tenni magamat, mert ez az egész terelgetés kezd nagyon unalmas lenni! Megindulok shunpo segítségével a ház felé. Szemem sarkából veszem észre, hogy az a lény, akivel éppen Mizushima-donoval küzd, hirtelen felém iramodik és majdnem el is ér. Szerencsére nem kell nagyon tartanom attól, hogy megsérülök, mert Mizuhsima-dono sikeresen elkapja. Miután beérek a házba, körbe kezdek tekinteni és keresem a macskát még is hol van. Vakargatom is picit a fejemet majd tölcsért csinálok a kezeimből és a szám felé tartva kezdem szólítgatni.
- Karin! Hol vagy Karin?!
Korinnak hívják te idióta! Hát ezt se vagy képes megjegyezni?!
- Nem Korinnak hívják hanem Karinnak!
Korinnak!
- Nem Karinnak!
KORINNAK!
- KARINNAK!
POFA BE IDIÓTA ÉS NÉZZ MAGAD ELÉ!
Megrettenek egy pillanatra mikor a zanpakutoum szinte ordít rám majd azt teszem, amit mond. Meg is látom Karint és úgy tűnik egy fa esett rá és emiatt beszorult. Segítenem kell rajta! Lehet ez a fa nagyon súlyos, de engem aztán nem kell félteni! Kicsi vagyok ugyan, de nagyon erős! Be is melegítek szépen majd megfogom a két kezemmel a fát és elkezdem emelni. Ha ez nem sikerül, akkor karddal igyekszem megoldani. Ezután megnézem ébren van-e, de sajnos ez nem így van. Mélyen alszik talán? Nem most kell aludnia! Tudom, hogy a macskák szeretnek aludni, de ez nem a megfelelő alkalom! Valamivel fel kell ébreszteni, de mivel? Elkezdem pofozgatni, hátha felébred. Ha ez nem sikerül akkor a bajuszát próbálom huzigálni. Ha ez se sikerül, akkor csak egy megoldás maradt. Halat kell keressek! Ahogyan a macska csinálta azzal a nagy medvével, szerintem hatással lenne rá is. Főképp, hogy szereti a halat! A macskák szeretik a halakat! Remélem a házban van valahol hal! El is kezdek keresni halat hátha találok, ha esetleg az előző két megoldás nem válna be.

[Kuchiki Rukia]

Hinode sikeresen belelép a kapitány által elhelyezett csapdába, aminek következtében a bukott akadémistának kígyók hadával kell foglalkoznia, ha nem szeretné, hogy alaposan megmarják. Csak is kizárólag gyorsaságának köszönheti, hogy a kígyók eddig nem érték el a testének valamelyik pontját. Ezzel a húzással Hyousuke-nak elég ideje marad arra, hogy foglalkozzon az előtte lévő feladatával, miszerint semlegesítse a hollowot. Ekőzben Shimoda-nak lehetősége van arra, hogy hátba támadhassa ellenfelét. Előtte viszont még megejt egy apró megjegyzést Fukui-nak aki szerencsétlen vacogva és sérülten megjegyezte kollégájának, nem viszi-e a túlzásba a környezet lehűtését. Fukui pislog Nozomi-ra miután a fehér hajú shinigami alaposan rá mordul.
- Jól van! Csak könyörgőm siess! Megfogok fagyni!
Jegyzi meg Fukui majd hagyja, hogy Nozomi intézze a dolgát. Jégcsapokkal megküldi ellenfelét, aki eközben a kígyókkal foglalkozik. El is találja végül a hátát, de sajnos nem szúrják át a testét, így csupán maximum fájdalmat tud okozni neki. Nozomi ezzel eléri, hogy felkeltse a bukott akadémista figyelmét, aki végül alaposan feldühödik és szabad kezével egy hatalmasat rá csap a földre, ezzel elpusztítva Hyousuke csapdáját. A csapás helyén nagy lyuk keletkezik. Ezután Hinode egyenesen Nozomira tekint majd teljes sebességgel megindul felé. Fukui igyekszik reagálni, de szerencsétlen a fájdalmának köszönhetően összerogy. Hinode gyorsaságával Nozomi nem tud mit kezdeni. Elkapja a shinigami nyakát és egy közeli fához passzírozza majd azzal a lendülettel kardjának markolatának a végével megküldi a bordáját és végül rúgással fejezi be a műveletet, ami egyenesen Nozomi bal arcát éri. Kardjával már suhintana is Nozomira. Eközben Hyousuke minden erejével azon van, hogy egyszer és mindenkorra megszabaduljon a hollowtól. Még időben eléri a szörnyeteget, nehogy a kis nebulót elérhesse, aki közben a macska megmentésén kezd fáradozni. Sajnos a dög ugyan kiszökik fogságából, viszont új célpontja Hyousuke lett, ezzel elérte a kapitány, hogy az akadémistára ne figyeljen az ellenfél. A hollow saját csapdájába esik végül. Cerojával megküldi ugyan a kapitányt, de arra viszont nem számít, hogy Mizushima Hyousuke egy kidou mester és mint minden kidou mesternek, vannak trükkjei. Technikájának köszönhetően a kardok minden irányból megszúrják a hollowot és végül eléri azt is, hogy a hollow ebbe bele is pusztuljon. Az energia, ami visszaköszönt hozzá, oly nagyok számára, hogy végül a teste szépen megszűnik létezni. A lélekjelenléte megszűnt és most már Hinode-ra hegyezheti figyelmét, aki eközben már Nozomi felé suhintana. Viszont mielőtt a kapitány mozdulhatna, egy tisztje szépen beelőzi és megmenti Nozomit a haláltól. Mielőtt Hinode elérhetné, hogy Nozomit megvágja, kard csattanása hallatszik fel a semmiből. Hinode meglepve tapasztalja, hogy aki képes volt megállítania a támadást az Satou és minden erejével azon van, hogy az ellenfelét visszatartsa. Az akadémista végül úgy dönt meghátrál és kicsit messzebb megy a többiektől. Hinode morog egy keveset majd szabad kezével kidout használna, de ekkor hirtelen rosszul lesz. Először a hasát kezdi fogni majd a fejét kezdi vakarni és hatalmasat felüvölt. Háta mögött halványan kezd kiszivárogni fekete felhő, ami aztán testet ölt és végül az ismerős vörös szemek is megjelennek. A nem várt ismerős végül visszatér. A hollow kit legyőzött Hyousuke végül visszaköszön és újfent Hinode mellet foglal helyet. Ezek szerint a hollow megölése csupán időpocsékolás. A célpont igazából Hinode. Kérdés, hogy tényleg elkerülhetetlen, hogy a fiút elpusztítsák?
- Na ne már!
Jegyzi meg Satou aki már szabad kezével kidou varázslatot készítene elő. Gondolkodik, hogy vajon miféle technikával küldje meg ellenfelét. Uchiyama beáll a többiekhez és kivonja ő is a kardját. Eközben Rei a házban éppen Korinnal foglalatoskodik. Egy ideig veszekszik zanpakutoujával majd végül megleli az ájult macskát, akire a gerenda rá esett. Szerencsére Rei-re érvényes az a mondás, hogy kicsi a bors, de erős. Hála szorgalmának, Nee-chanjának és természetesen sensei-ének Chiyo Taichounak, képes a gerendát végül megemelnie és levenni a macskáról. Sajnos viszont hiába pofozza fel, húzza meg a bajuszát a jószágnak, Korin nem kell fel. Szerencsére Rei-nek akad egy másik terve, amit még Korin-tól lesett el. Időbe telik ugyan, de a házban a konyha részlegen, talál egy vödörnyi halat, amik bizony olyan büdösek, hogy azt még az akadémista orra is alig bírja. Ezzel képes lesz Korint felébresztenie. Amint tervét élesíti, Korin abban a pillanatban felpattan majd orrához kap.
- Megvagy húzatva kölyök? Van fogalmad róla mennyire büdös?! Ugye nem akarod velem megetetni?!
Mordul fel Korin majd figyelme az ablak felé terelődik, ahonnan már látja is az eseményeket.
- A fenébe… ezek szerint Mizushima-dono-nak nem sikerült a terve!
Korin a bajszát kezdi el simogatni, miközben hosszasan gondolkodni kezd végül Rei felé tekint. Még egy ideig időzni kezd majd végül sóhajt egyet.
- Legyen… Rei!
Szólítja fel a kis nebulót, miközben felé sétál.
- Szeretném, ha visszavinnél a toronyba. Ha elég gyorsak vagyunk, megmenthetjük Mizushima-donoékat és akár Hinodet is. Viszont meg kell bíznod bennem világos? Azt teszed, amit mondok világos?!
Ezután Nozominak, Hyousukenak és a csapat többi tagjának Rei-en kívül, telepatikus úton üzeni a következőket:
„Magammal viszem Reit vissza a toronyba. Arra kérem önöket, tartsanak ki amíg tudnak. Ne öljék meg Hinodet! Van egy lehetőség, amivel megmenthetnénk. Nem akartam élni ezzel a lehetőséggel emiatt nem is gondoltam erre, mert úgy gondoltam túl kockázatos lenne kivitelezni. Viszont a helyzetünkre való tekintettel végül rá szánom magamat. Viszont a bizalmukra lenne szükségem! Ne aggódjanak. Rei-re vigyázok az életem árán is!”
Ezután Korin felpattan Rei hátára és botjával már mutatja is merre kéne elindulni. Kérdés, hogy Hyousuke engedni fogja-e, hogy Rei és Korin magán akciót kezdeményezzen és új lehetőséget tudjanak nyitni, amivel talán Hinodet megmenthetik.

(click to show/hide)

A hollow visszatér, Hinode a valódi ellenség?

Határidő: 2021.05.14

[Shimoda Nozomi]

Az elfeledett harcos

Egyre inkább az járt a fejemben, hogy ha innen kikeveredünk, én valakit biz isten a túlvilágra küldök, aki megpróbálta Hinode ügyét eltussolni. Ez komoly kihívás elé állított bennünket, minimum egy tájékoztatást adhattak volna, hogy mi lett az elveszett akadémistával. Ez a koporsó-ügy valószínűleg azok közé fog tartozni az eseteim listáján, amit sosem fogok elfelejteni.
Az emberi mulasztás, a felelőtlenség olyan mértékének bizonyítéka tárult a szemem elé, hogy fortyogott a düh bennem valósággal, ahhoz képest, hogy kívül egyébként közel fagypont alá süllyesztettem a hőmérsékletet. Épphogy nem korcsolyáztunk a hótengeren, amit harminc méteres körtávolságra kialakítottam magunk körül.
A még épen maradt fák lombjain szikrázott dér, ahogy a napfény rájuk sütött, és vissza is verődött azzal a lendülettel, gyengítve a látási viszonyokat. Most már kezdtem igazat adni Fukui-sannak, hogy talán mégsem volt olyan szuper ötlet ekkora fagyasztóládát eszkábálnom, viszont a fagyott állapotú H2O-ra nagy mértékben szükségem volt a támadásaimhoz. Ezekből nyertem ki a szükséges lélekenergiát, hogy újabb jégcsapokat teremtsek a szitáló hóból.
 – Ne nekem mondd ezt, hanem ennek a felfuvalkodott, hisztis taknyosnak – rendeztem le ennyivel Fukuit, noha más körülmények között közel sem lennék ennyire udvariatlan, ám most egyrészt az aggodalom beszélt belőlem, másrészt a készülő elmebaj, dühkitörés formájában.
Mizushima-dono remek harcostárs, ahogy észleltem, kiválóan működött közöttünk az összhang, a csapatmunka. A csapdájával a hollowot elpusztította, és még arra is volt sanszom, hogy indítsak egy elterelő támadást Hinode ellen. Megkíséreltem, hogy megbénítsam a jégcsapokkal, azonban végül annyit értem el csupán, hogy fájdalmat okoztam, arra nem volt elég, hogy elpusztítsam. Második kapitális hibaként vonult be az emlékeimbe az eset kapcsán, mert magam ellen fordítottam ezzel, és kevés híján papírnyomóként használt engem, annyira belepaszírozott abba a szerencsétlen fába – bár, hogy melyikünk a nagyobb lúzer, azon még elmélkedhettem volna egy sort, csakhogy időm nem nagyon akadt rá a nagy fuldoklásosom közepette. A nyakamnál fogva kiteregetett állapot ugyanis nem túl kedvező a légzőszerveimnek, említettem már?
 – Ehh... izéke... lehet utolsó kívánságom? – krahácsoltam, a másodperc törtrésze alatt. HA már meg kell döglenem, legalább ne bevégezetlen feladattal távozzak. Satou-kunnek tartoztam egy vallomással.
Az arcon rúgás és a gyomorszájam eltalálása nem valami felemelő élmény. A fájdalom hirtelen ért, összegörnyedtem, és már épp felkészültem arra, hogy valószínűleg ezek lesznek utolsó perceim, amikor ez elmaradt. Ismerős a suhintás, a hangjából felismertem, hogy ez kinek a stílusa.
– Satou-kun! – kaptam szám elé a kezem. Ne... ne, nehogy nekem most ő legyen a célpont!
  – Kichirou, menj onnan! – álltam talpra, bár talán inkább az adrenalin miatt, és a kardomra támaszkodtam. HA baja lesz, és túléljük, én felpofozom... hogy előtte, vagy utána mondok igent, az még kérdéses. Aztán bevillant egy ötlet. Kockázat... ha Korin vállalja, nekem is kell. Igen. Az érzések kockázattal járnak. A fájdalom ott van a pakliban. Mégis meg kellett tennem, ameddig még ki tudtunk tartani. Tudnia kell. – Szeretlek, te idióta!
Azzal a bizonyos értelemmel. Hogy ezt hiba lett volna Hinode orra előtt jószerivel kiordítani magamból? Meglehet, ám akkor az érdeket, hogy ne késsek el.
Mondjuk... meglehetősen sajátosra sikerült ez a vallomás, ha jobban meggondolom.

[Mizushima Hyousuke]

Ha tudna gondolkodni a bestia, erre valószínűleg akkor sem számítana, hogy a kapitány a saját ceroját fogja ellene fordítani. Legutóbb nem sokon múlt, hogy saját bőrén megtapasztalja, mégis milyen erős ez a támadása a hollownak, ám arra mindenképpen elég volt, hogy tudtára adja, nem veheti fél vállról. Ezzel a lépéssel nem csak magát menti meg, hanem egyben ideje letesztelni a szörnyeteg védelmét is. Korábban igen kényesen ügyelt arra a hollow is, hogy elkerülje Hyousuke csapását, ahelyett, hogy blokkolta volna, és most már az oka is kiderült. Bár gyorsasága és ereje figyelemre méltó egy hollowhoz képest, azonban védelme közel sem ér fel ezekkel az érdemekkel. Bár a kapitány által használt technika révén visszavert támadás veszít erejéből az eredetihez képest, azonban így is bőven elég arra, hogy átszúrja a bestia testét, aminek sötét energiája azután szerte is foszlik, mint egy membránját elvesztett sejt.
Most, hogy végre végzett ellenfelével és felpillant, hogy megnézze, mi újság a csatatér másik oldalán, meglepő eseménynek lesz szemtanúja. Nem nézett volna ki Satouból egy ilyen manővert, pedig a tények magukért beszélnek. Nem csak, hogy megmentette ezzel Shimoda életét, de még visszatartani is képes a csapás lendületét. Az eset Hinodét is láthatóan meglepi, mert további támadások helyett inkább visszavonul újraértékelni a helyzetet.
Hyousuke is ott terem egy villámlépéssel a fánál, amihez pár pillanattal ezelőtt még Shimodát tartotta a torkánál a bukott akadémista.
- Tud még harcolni? – Kérdezi tőle, miközben már reflexszerűen helyezi is le a rúnát maguk alá védelemként.
- Maga jól van, Satou-san? Igencsak ki van vörösödve az arca. - Bizonyára csak megterhelő volt számára visszatartani az akadémista csapását, de azért jobbnak látta megbizonyosodni arról, hogy ő is jól van-e.
Hinode eközben mintha nem lenne teljesen ura a helyzetnek. Először a hasához kap, mint aki rosszul van, majd a fejét vakarja, mint egy őrült. A hollow, amivel Hyousuke korábban már elbánt újra megjelenik. A kapitány nemtetsző homlokráncolással nyilvánítja csak ki csalódottságát, hogy olybá tűnik, valójában ő volt az, aki ezidáig szélmalomharcot vívott.
Ekkor érkezik Korin üzenete, amit Hyousuke semleges arckifejezéssel hallgat. Végigpillant a téli tájon, ami a falu ezen szegletéből maradt és magukon kívül egy lelket sem lát már messze, s távol. A falusiak kimenekítése sikeresen megtörtént, most már csak ők maradtak a veszélyzónában.
„Legyen. Várok magukra, de ha nem érnek vissza időben és választanom kell Hinode vagy az embereim élete között, akkor utóbbit fogom választani.”
Hyousuke a lehetőségeit mérlegelte. Shimoda az előbb nem sokkal kerülte el, hogy kiessen a küzdelemből. A jég elemű támadásai nem úgy tűntek, hogy különösen hatásosak lennének Hinode ellen. Fukui csoda, hogy még lábon van egy olyan vágás után, nem, hogy még ideje is legyen a hidegre panaszkodni. Satounak bár volt egy eredményes megmozdulása, hogy vajon folyamatos küzdelemben is képes lenne-e megállni a helyét Hinodéval szemben, még várat magára. Uchiyama bátorsága bár dicséretre méltó, de nem hinné, hogy képességeihez illő e csata szintje. Ha sikeresen akarnak időt húzni, akkor más elrendezésre lesz szükségük, mint eddig. A hollowwal foglalkozni egyszerre időpocsékolás, de szükséges is. A megölésével nem nyernek semmit, viszont megkönnyítené a dolgukat, ha el tudnák választani Hinodétól. Ha ezt sikerül is kivitelezniük, marad a kérdés, hogy mit kezdjenek az akadémistával. Az ő gyorsasága is problémás, ráadásul ugyan az a csapda már nem működne még egyszer, mert már tudja, hogyan kell elpusztítani a rúnát. Hyousuke ezen elmélkedve tekintett le a lábukhoz, hogy ellenőrizze a rúnát, amit korábban lerakott, ám ekkor érdekes felismerést tett. Mivel Shimoda képességének hála a csatateret hó borította, így a talajra rakott rúnák mintázata nem látszódik a hótakaró alatt. Csakis Hyousuke tudja, hogy hová helyezi le őket. Ez még a hasznára válhat.
- Cserélünk. – Jelenti ki, miután mérlegelte a helyzetet. – Maguk foglalják le a hollowot, de ne öljék meg. Én foglalkozok Hinodéval.
Eddigi tapasztalatai alapján a hollow különválasztva gyengébb Hinodénál, így talán ellene több esélyük lenne, de mivel neki is kissé meggyűlt a baja vele, így jobbnak lát mindenkit ráállítani, amíg meg nem tud bizonyosodni róla, hányan lennének elegendőek pontosan a feladatra. Abban reménykedett, hogy bár Shimoda jéglövedékei nem tettek nagy kárt Hinodében, azonban a hollow ellen lehet, hogy elegendőnek bizonyulnak, miközben Satou és Fukui támogatást nyújtanak neki.
Hyousuke eközben már a parancs kiadás közben Hinode ellen mesterkedett, aminek eredményeképp az akadémista lábánál ártatlannak tűnő, lila virág^[1] bújt elő a hó alól, mintha csak az évszakok hirtelen váltakozása közepette máris a tavaszt hozná. Hinode számára azonban lehet, hogy mást hoz.

(click to show/hide)

Shimoku
Magyar név: Lila Fa
Leírás: A használónak egy célpontra kell koncentrálnia, akinek lábánál egy lila virágszerű növény bújik ki a földből, ami egy fajta gyengébb mérget áraszt magából. Miután megmérgezte célpontját a bőrén keresztül, elhervad és szépen lassan gyengíti a megmérgezett célpontot.
Kidou képzettség: 5 pont

[Kuroji Rei]

Sajnos nem tudok becsatlakozni a küzdelemhez, pedig nagyon, de nagyon szeretnék! Viszont a zanpakutoumnak igaza van abban, hogy Karinnak segíteni kell. Meg is indulok a ház felé, ahol a macska van. Utam során majdnem elkap a lény, aki Mizushima-donoval harcol, de szerencsére a kapitány előbb elkapja. A házhoz érve a zanpakutoummal kezdek egy kicsit veszekedni. Pedig én úgy tudom Karinnak hívják, viszont a zanpakutoum szerint meg Korinnak. Nem értem a különbséget. Nem ugyanaz a kettő? Karin, Korin… nem igazán értem! A veszekedésünket végül a zanpakutoum vet véget és szól, hogy nézzek magam elé. Meg is látom ekkor Karint a fák alatt. Legalább is az a hosszú valami, ami rajta van az fából van azt hiszem. Minden erőmet bevetem, hogy megemeljem a nehéz fát és sikerül kiszabadítanom a macskát. Ezután próbálom felébreszteni, de nem ébred fel semmire hiába húzom meg a bajuszát meg pofozgatom kicsit. Egy ideig gondolkodni kezdek, miközben a fejemet vakargatom, végül egy ötlet jut az eszembe. A büdös hal talán rajta is működne, meg amúgy is a macskák szeretik a halat! Sokáig keresgélek a házban. Mindenhova benézek, ahova csak lehet, de nem igazán találom meg azt, amit szeretnék.
- Ne már! Biztos, hogy van valahol hal! Kell lennie halnak itt valahol!
Egy idő után egy ismerős szagot kezdek érezni. Elkezdem szimatolni egy ideig majd a finom illat után megyek. Beérek egy olyan helyhez, ahol kajákat szoktak általában csinálni. Megteszek pár lépést még előre majd amint balra tekintek megtalálom azt, amit keresek.
- Itt vannak a halacskák!
Mondom örömömben majd fel is emelem a vödröt. Széles mosollyal futok is kifele miközben a következőket mondogatom hangosan.
- Meg vannak a halacskák! Kapsz finom halacskákat Karin! Meglátod finom lesz!
Visszaérek Karinhoz majd ki is veszek a vödörből egy halat és az orrához tartom. Azonnal fel is kell majd fogni kezdi az orrát amire én kérdően tekintek. Nem értem, most mi a baja?
Büdös neki a hal te idióta! Lehet már romlott!
- Romlott?
Döntöm el a fejemet jobbra, közben hallgatom Karin kérdését.
- Én azt hittem szeretni fogja. A macskák szeretik a halat nem?
Megszagolgatom egy kicsit a kezemben lévő halat. Ennek nincsen semmi baja szerintem. Nem tudom mi a probléma. Kaja az kaja nem? Erről jut eszembe! Azt hiszem éhes vagyok megint. Hát, ha már van hal akkor meg kóstolom, ha már Karinnak nem ízlene!
Meg ne edd te barom!
Éppen haraptam volna belőle, de a zanpakutoum megállított. Na ne már ez komoly? Már nem is ehetek? Sóhajtok egyet majd visszarakom a vödörbe. Gondolom úgy se hagyná, hogy megegyem a halat, mert „szerinte” romlott. Felfigyelek Karinra mikor a nevemen szolit.
- Oké!
Válaszolok Karinnak vidáman majd fel pattanok örömömben és a két karomat elkezdem mozgatni utána a lábaimat is megmozgatom! Végre kaptam feladatot! Ez az! Amint a lábaimat megmozgattam, párszor még egy helyben kezdek ugrani majd ezután hagyom, hogy a macska felmásszon a hátamra.
- Akkor kapaszkodj! Mert bizony nagyon gyors vagyok ám!
Mondom büszkén majd shunpot használva elrugaszkodom a földről. Figyelem merre mutat nekem a macska, hogy pontosan merre is menjek. Kíváncsi vagyok, vajon hova fogunk menni? Biztos valami izgalmas dolog lesz! Alig várom!

[Kuchiki Rukia]

Mizushima Hyousuke és Shimoda Nozomi

Sajnos Nozomi-nak nincs olyan szerencséje, hogy úgy rendezhesse le gyorsan Hinode-val a nézeteltéréseit ahogyan azt szeretné, ugyanis ellenfele jócskán helybenhagyja. Fukui sajnos a sérülésének köszönhetően nehezen tud a fehér hajú shinigami segítségére sietni, így sajnos Nozominak kénytelen egyedül szembenéznie a bukott akadémistával. Hinode semmit nem reagál a fehér hajúnak az utolsó kívánságával kapcsolatban, inkább azonnal végezne is vele. Viszont a szerelem nagy úr és ezt mi sem bizonyítja, mint az a tett, amit Satou visz véghez miszerint, amint Hinode kardja elérné Nozomi nyakát, egy másik kard pengéje állítja ezt meg akinek a gazdája nem más, mint Satou. Eközben Hyousuke végül legyőzi a hollowot kivel sokáig viaskodott, hogy utána csatlakozhasson a többiekhez a harcban. Hinode eközben hátrálni kezd, hogy alaposabban felmérhesse a terepet, ezzel időt kap a kapitány, hogy megnézhesse a sérülteket. Nozomi vallomásának köszönhetően Satou arca teljesen vörösben van. Hebegni és habogni kezd, egyáltalán nem tudja jól kezelni a helyzetet, amibe éppen belecsöppent.
- ŐŐő izéé… ööhm…. Igen! Csak… hideg van! Igen igen! Hideg van és valószínűleg emiatt vörösödött ki az arcom! Nehezen bírom a hideget Mizushima-dono tudja!
Kínos nevetésben tör ki Satou, miközben fogja a fejét. Talán lehet nem ez volt a legjobb alkalomra arra, hogy Nozomi bevallja az érzéseit kiválasztottjának viszont lehet nem is lett volna más esélye. Hirtelen Korin hangját halljátok, aki telepatikus úton üzen nektek, hogy magával viszi Reit vissza a toronyba mert van egy lehetőség, amivel megmenthetik a bukott akadémistát, viszont addig kikéne tartani. A kapitány engedélyt ad Korinnak, hogy cselekedjen belátása szerint, viszont ultimátumot ad, ha nem siet, Hinode életébe fog az kerülni. Kis idő multán a csapat láthatja is ahogyan Rei kirobbanó módon, shunpo segítségével csak úgy elszelel. Szerencsére ekkor ellenfeletek már jajveszékelésbe kezd, mint aki szenvedne a fájdalomtól, emiatt nem láthatta, hogy a kis nebuló éppen elviharzott Korinnal a hátán. Hamarosan Hinode háta mögött egy hollow jelenik meg. Ugyanaz kivel Hyousuke hadakozott. Úgy tűnik a hollow elpusztítása nem vezet sehova, csupán időpocsékolás. Viszont ez egy értékes információ hiszen eddig úgy tűnik a fenevad forrása, aminek köszönheti eddig „sérthetetlenségét” az Hinode. Kérdés, hogy az a metódus, amit Korin emlegetett mennyire lesz hatékony, hogy a fenevadat eltávolítsák, de Hinode életét megmenthessék. Erre a válaszra a kitartás és az idő fogja megadni. A kapitány úgy dönt cserélni fog a többiekkel. Ő maga fog szembeszálni Hinode-val, a többieknek az lesz a feladata, hogy lefoglalják a fenevadat. A kapitány rögtön kidou technikához folyamodik, ami a Shimoku nevet viseli. A fenevad felordít egy hatalmasat harcra készen várva. Viszont most ahelyett, hogy megint ketté váljanak úgy tűnik a fenevad és Hinode egyszerre mennek neki.
- Ez gáz!
- Nem mondod Okostojás!
Kontráz rá Fukui, Satoura aki eközben rögtön ellenválaszként Bakudou 23 Tsuchinan technikát alkalmaz, aminek az lesz az eredménye, hogy a támadót lefogja egy darabig. Hinode igyekszik kiszabadulni, miközben a hollow neki vetődne a kapitányra. Viszont Satou egy hourin technikát is bevett miután az ellenfél mögé shunpozik és igyekszik visszatartani, de nagyon nehezen.
- Valaki segítene a szentségit?!
Rögtön Uchiyama siet a fiatalhoz és megfogja az indát, hogy maga felé húzhassa, de még így is kevésnek bizonyul a hollowhoz. Többen kellenek ehhez. Talán Nozomi-val már visszatudják fogni a fenevadat, hogy aztán magukhoz legyen képesek húzni, ezzel elválasztva Hinode-tól. A kérdés, sikerülni fog? Képesek lesznek Mizushimáék kitartani, míg Korinék meg nem érkeznek?

Kuroji Rei

Sikeresen eltudtok iszkolni a harc elől. Korin szerencsére már tapasztalta Mizushima kapitány gyorsaságát, így számára nem okozz nagy gondot, hogy a hátadon maradjon. Miközben haladtok az erdőn keresztül, Korin mutogat botjával merre is kell indulnod, merre kell lefordulnod és esetleg melyik irányba kell kanyarodj. Miközben haladtok, Korin a bajszát meghúzza egy kicsit majd kérdést tesz fel a nebulónak.
- Mond csak kölyök. Mi a teljes neved?
Teszi fel a kérdését kíváncsian. Igen csak fura kérdés ez Korintól, miközben ő képes mások gondolatában olvasni és valószínű, hogy Rei számára egy nyitott könyv. Akkor meg miért kérdezi meg a nevét, ha már eleve tudja? Mire lehet ennyire kíváncsi Korin? Szerencsére az út eltart egy darabig így van ideje a nebulónak kicsit jobban megismernie a macskát. Egy jó ideig még biztos elfog tartani az út, amit azért a nebuló is megérezhet. Bár hozzá van szokva a hosszú úthoz hála az edzéseknek, amit Chiyo-nak köszönhet, még is azért egy picit megterhelőnek érződhet számára. Viszont szerencsére Korin botjával egy pontra kezd mutatni hirtelen.
- Ott van a torony! Megérkeztünk!
A toronyhoz érve, Korin lemászik Reiről majd be is invitálja az akadémistát, aki valószínűleg nagyon rá fog csodálkozni az építmény belsejére. Korin nyomban botjával suhint és már is készít egy teát az akadémistának, hogy az út előtt megihassa, hogy ezáltal visszatölthesse elvesztett erejét.
- Lássuk… lássuk hol is van…
Gondolkodik egy kicsit a módosított lélek és a polcokon kezd kutakodni szélsebesen. Egy ideig kutatgat majd végül megtalál egy tekercset, amin a kidoushuu pecsétje van rajta. Ezt a pecsétet Korin egy kézmozdulattal hatástalanítja majd kinyitja tartalmát és elolvassa. Bólogatásával fejezi ki, hogy megtalálta azt, amit keresett. Oda is sétál Reihez majd elmagyarázza a tervet.
- Ez fog segíteni nekünk. Egy igen érdekes mágia, aminek segítségével kaput nyithatunk más belső világába. Sajnos viszont ehhez a művelethez szükség van Hinode zanpakutoujára. El kell venni valahogy tőle. Utána megalkotni a szimbólumot a földön ahogyan a papíron is van majd hat egyénnel kinyittatni a kaput. Lássuk csak. Az a hat egyén… Mizushima-donora mindenképp szükség van, én, Nozomi, Satou és Fukui ez eddig őt és… az a shinigami Uchiyama. Elég lesz… viszont. Ki fogja visszatartani Hinodet és a hollowot?
Ekkor a macska Rei-hez fordul. Tovább gondolkodik hiszen eddig úgy tűnik Rei-re hárulna a feladat, hogy feltartoztasson két ellenfelet, aminek esélye egyenlő a nullával. Kész életveszély lenne egy akadémistát bedobni ekkora veszélynek. Korin azzal is tisztában van, hogy sajnos a kis nebuló nem képes a többiekkel végrehajtania a technikát, hiszen a kezdő szintet sem éri el. Viszont aki már konyít a démonmágiához minimálisan, képes rá, hogy egy ilyen műveletet végrehajthasson.
- Mizushima-dono biztos nem fogja engedni, hogy egy magad megküzdj velük… és abban biztos vagyok, hogy ezzel megpecsételődne Hinode sorsa… ha csak… hmm
Megint Rei felé tekint majd végül bólint egyet és újra a polcokon kezd babrálni. Egy kis dobozt talál, amit felnyit és kivesz három zöld követ, ami tenyérnyi nagyságúak. Ezeket Rei felé mutatja.
- Ha csak meg nem kérjük a barátaitokat, hogy segítsenek. A zanpakutoutokat. Amit a kezeimben tartok úgy hívják, Chakra kő. Ezek a kővek segítenek abban, hogy a zanpakutouitokat manifesztálni tudják a való világba. Sajnos ez az utolsó három, ami elkészült és nem tudjuk reprodukálni. Ősi mágiával készültek, aminek tudása már elveszett. Régebben ezeket használtuk arra, hogy Hinode és a zanpakutouja között erősebb kapocs alakuljon ki azáltal, hogy együtt edzettek. Viszont sajnos az a veszélye megvan, hogy a zanpakutou ha netán veszélyes, megölheti a használóját a folyamat során. Emiatt is az ilyen csecsebecsék tiltottak, de muszáj meglépnünk. Annyit kell csak tennetek, hogy a kardjaitok hegyeivel összetöritek a köveket. Ezután a szilánkok körbe fogják majd venni a kardjaitokat, aminek segítségével manifesztálják a zanpakutouitokat erre a világra. A kérdés az hajlandó lenne nekünk segíteni a többiek, de legfőképpen a te zanpakutoud?
Kérdés, hogy Rei zanpakutouja hogyan is fog erre reagálni. Vajon a terv működő képes lesz amit Korin kitalált?

(click to show/hide)

A második menet
Korin kérése

Határidő: 2021.05.28

[Shimoda Nozomi]

Az elfeledett harcos

Eszeveszett tempóban sűrűsödtek az események a csatatéren. Hinode célba vett, és torkomnál fogva préselt a fához. Az életem lepergett előttem, és azon tanakodtam, hogyha én most nem lépek ,talán sosem lesz lehetőségem megnyitni a szívem Kichirou-kun felé, pedig lehet, rám várt, hogy én mondjam ki. Talán én bizonytalanítottam el ezidáig, és ezért nem mert lépni. Megértem. Az elutasítás fáj. A veszteség-érzet pokoli. Én már csak tudom, végig éltem a bátyámmal.
Hinodét nem nagyon hatotta meg, hogy mit terveztem. Alaposan elgyepált, jó öt percig csak krákogtam, hogy levegőhö jussak a gyomros és a zsibbadó arcom után. Utóbbi zavart a legkevésbé. Már azt hittem, végem, és kettészelnek, amikor Chiro-kun kardja csattant Hinode pengéjének. Ajjaj.
– Idióta taknyos... – bosszankodtam az akadémistát illetően. Kichirou is épphogy megúszta! Ám mégis lenyűgözött egyben e merész tette (vagy inkább botor?), mert képes volt megállítani néhány másodpercre Hinodét. Hűha! Tudtam, hogy ügyes a terepen, de hogy ennyire, azt álmomban sem gondoltam volna. Az én lovagom! Képzelem, ha ezt túléljük, utána mi szívatást fogunk kapni Fukuitól... csak legyen sanszunk kikeveredni innét.
He-he-he. Hiába dadogott a jómadár, azért az tetszett, hogy vette a lapot. Olyan vörös volt, hogy a paradicsom elbújhat mellette szégyenében. Aranyos.
Mizushima-dono remekül állta a sarat a hollow-val szemben, amiről kiderült, hogy valójában tökéletes időpocsékolás, és energiaveszteség is nekünk, de főleg neki, mert visszatért közénk, bár senki sem hívta... szóval Hinodéből táplálkozott az a rohadt dög, hogy nyelne csalánt...
 A gáz, ahogyan Kichirou-kun nevezte, hogy Hinode és a hollow a Shimoku után egyszerre rontott Mizushima-donónak. Segítenünk kellett, ez nem vitás. Rögtön követtem is a szerelmemet, hogy segítsek neki. – Ne szentségelj annyit! A végén rossz karmát hozol a fejünkre.
 – Megengeded, hogy magánakciózzak? – A tervem az volt, hogy lefagyasztom a dögöt. De legalábbis hótorlasszal akadályozom a mozgását, csak nehogy cerózzon, mert akkor sártócsákban fogunk úszni. Vagy egyenesen annyi lesz nekünk. Volt még egy ötletem ezen kívül, ami taán segíthet, egy jó öreg kidou technika. Illetve kettő is. Vagy egy Fushibivel megbénítom a dögöt, vagy Meimei Kamennel egy időre kámforosdit játszom, és úgy zavarok be a képbe. Nem akartam Kichirou nélkül dönteni, tekintve, hogy amikre készültem, kettő ezekből nagyon rizikós ötlet volt. Láthatatlanul harcolni mindenképpen, mert ha a harcostársaim nem látnak, könnyen engem is szó szerint hidegre tehetnek, akaratuk ellenére. Végül úgy határoztam, hogy egy Fushibi technikával bénítom meg a hollowot, hogy lefoglaljam egy időre.

[Mizushima Hyousuke]

Shimoda hallgatását igenlő válasznak veszi, Satou pedig bár ki van kicsit zökkenve, de látszólag semmi baja.
Rei és Korin távozását ellenfeleik szerencsére nem neszelték meg, így bármilyen lehetőséget is tartogat a módosított lélek, a helyzeti előny náluk lesz, feltéve, ha addig képesek állni a sarat. Rei biztonsága miatt már legalább nem kell aggódnia egy ideig, a többiek pedig reménye szerint képesek lefoglalni a hollowot, így Hyousukéra marad Hinode. Az alattomos virág, mely az akadémista lába mellett bújt ki a hóból észrevétlenül elvégezte dolgát. Hatására egy darabig még várni kell ugyan, de így az idő legalább nekik dolgozik. Amikor teste gyengülését érzi, már túl késő. Megölni nem fogja, de megerőltetőbb lesz számára talpon maradni.
Talán meghallották a kapitány utasítását, talán csak maguktól is rájöttek a céljaikra, de ellenfeleik ezúttal nem válnak szét, egyszerre rohamozzák meg a shinigamikat. Satou gyorsan reagál és figyelemre méltó kidou képzettséget tanúsítva, először bokán ragadja Hinodét, majd mögéjük kerülve a hollowot is pórázra köti, mielőtt az elérné őket. Hyousuke még egyszer megerősítésként bólint a többieknek, hogy akkor a megbeszéltek szerint tartsák vissza a bestiát, ő pedig Hinode felé indul.
Villámlépést használva a levegőbe szökken, majd ott megállva rajzolja fel maga elé a sárga háromszöget az akadémista felett, akire rövidesen három fényagyar zúdul le^[1] azzal a célzattal, hogy még jobban a talajhoz szegezzék őt.

(click to show/hide)

Bakudou 30: Shitotsu Sansen

Magyar név: Szúró csőr, hármas fénysugár
Leírás: Három fénysugár szúródik a célpont testébe, melyek tökéletes háromszöget alkotnak, így bénítva meg a mozgás lehetőségét. Valószínűleg ezzel együtt nagy fájdalommal is jár mindez.
Kidou képzettség: 7 pont

[Kuroji Rei]

Amint Karin a hátamra felmászik, azonnal megindulok kifelé a házból és igyekszek arra felé menni amerre a macska mutat. Közben még mindig a vödör halak jutnak az eszembe. Olyan kár, hogy nem ehettem belőlük! Nagyon finomaknak tűntek! Viszont a zanpakutoum szerint nem szabad beleennem. Nem értem az okát! Étel az étel nem? Arra való, hogy jól lakjak, ne legyek éhes és később le is dolgozhassam edzéssel! Vajon milyen ízűek lehettek volna? Kár, hogy sose tudhatom meg! Korog is miattuk a gyomrom! Karin kérdésére figyelek fel, miközben majdnem nekimegyek az egyik fának, de szerencsére gyorsan felfigyelek és a lábammal odébb megyek, mielőtt nekimehettem volna. Ki is fújom a levegőt egy pillanatra. Ez azért közel volt!
- Rei! Rei-nek hívnak! Nincs család nevem! Vagy is… ez bonyolult. Volt egy Nee-chanom aki vigyázott rám, talán az ő családnevét kéne viselnem, de inkább nem használom. Nem érdemlem meg, hogy használjam.
Amúgy is, nem tudom igazából mi a családnevem így nem lenne értelme másét használnom. Szerencsére megérkezünk oda, ahova Karin szeretett volna menni. Szemeimmel megnézem ezt a hatalmas épületet. Milyen nagy! Vajon feltudok menni a tetejére? A macska után megyek, aki eközben bemegy. Mikor én is beérek, sok tárgyat, dolgokat veszek észre, amik nagyon érdekelni kezdenek. Ahhoz képest, hogy a kinti épület, hogy néz ki a belseje teljesen más! Itt él Karin? Így élnek vajon a nemesek? Mizushima-dono is hasonló házban élhet? Mik ezek a tekercs micsodák? Na és ez a nagy kő micsoda, aminek van egy hatalmas járata? Bele kukkantok, hogy lássam mi van belülről. Melegnek érződik. Itt valamit sütni szoktak? Megint eszembe jut a vödör hal, amit ott hagytam és korogni kezd a gyomrom.
- Karin! Nincs véletlenül valami kaja itthon? Nagyon éhesnek érzem magam a sok mozgástól!
Chhh pókhasú éhenkórász…
Ezt hallottam ám!
Helyes! Ezek szerint nem vagy süket! Kezdtem félni, hogy a sok felesleges gondolatodnak köszönhetően, bedugult a füled!
Erre most úgy mondanék valamit! Viszont Karin-ra figyelek és közben a meleg teácskát is magamhoz veszem mikor odaadja nekem, hogy megihassam. Amint belekortyolok egy kicsit, furán kezdem érezni magam. Mintha el se fáradtam volna!
- Mi ez a tea?
Kezd nagyon érdekelni, hogy vajon miféle teát iszom? Karin elmagyarázza mi is fog segíteni nekünk a problémánkban, de nem igazán értem, amit mond. Annyit értek csupán ebből, hogy valamiféle kidou micsodát akar használni. Hát én ebben nem igazán tudok segíteni! A kidou nem az erősségem, nem szeretem. Olyan bonyolult és érthetetlen. Azt viszont értem, hogy valakinek harcolnia kéne Hinode kicsodával és a hollowwal ami gondolom a lényre utal akivel Mizushima-dono küzd. Ezek szerint eljött az én időm?
- Én vállalom! Már rég óta szeretnék harcolni! Kérem Karin, hadd küzdjek végre! Nagyon szeretném megismerni Hinodet, hogy mennyire erős!
Teszem össze a kezeimet és szinte könyörögve kérem, hadd küzdjek már meg vele. Ha valakinek fel kell tartoztatnia, azt nekem kell! Nem harcoltam szinte semmit! A medvék bénák voltak! Karin szerint Mizuhsima-dono nem engedné, hogy harcolhassak, ami olyan igazságtalan! Tudom, hogy Mizuhsima-dono csak jót akar, de nem kell ennyire féltenie! Képes vagyok harcolni, sokat edzettem Chiyo taichouval! Sokat fejlődtem azóta! Karinnak végül lesz egy ötlete amire felfigyelek. Állítólag ezekkel a zöld kövekkel, amit minek is nevez? Chaki Chika Cheka micsodával idehozhatom a zanpakutoumat a mi világunkra mi?! Ez nekem sok… ezt nem értem…
Idióta… a te nyelveden ezt azt jelenti, hogy én ott leszek előtted és szénné verhetlek amikor akarom! Érik az a verés már nagyon úgy érzem…
Lehetett ezt kedvesebben is elmagyarázni!
Azt úgy se értenéd…
Mikor elmagyarázza Karin hogyan is működnek ezek az izék, kérdést tesz fel felém, hogy esetleg a zanpakutoum hajlandó lenne-e segíteni. Miért pont az én zanpakutoum? Nem lenne jobb másé? Nem értem miért lenne jó, ha a zanpakutoum segítene, hiszen eddig nem úgy ismertem, mint aki nagyon is hajlandó lenne segíteni.
- Nem hiszem, hogy se…
Rendben van.
- Há?
Nézek kérdő tekintettel. Jól hallottam én? Komolyan vállalja?
- Azt mondja vállalja.
Mondom el Karinnak.
De lenne egy kikötésem. Kizárólag akkor vagyok hajlandó segíteni.
- Azt mondja van viszont egy kikötése és csak akkor hajlandó segíteni.
A kikötésem az, hogy bízzon bennem és tegye azt, amit mondok.
- Az a kikötése, hogy bízzon benne és tegye azt, amit mond. Nem értem, miféle kikötésről beszélsz?
Úgyse értenéd idióta…
Hmpf! Karba teszem a kezeimet és elfordítom a fejemet jobbra. Még hogy úgy se érteném! Inkább megiszom a teámat, annak legalább jó íze van és jobban is érzem magam utána!

[Kuchiki Rukia]

Mizushima Hyousuke és Shimoda Nozomi

Mindenki tudja a feladatát, amit Mizushima-dono közölt csapatával. A kérdés már csak a kivitelezés. Sajnos úgy tűnik a hollow és Hinode, nem igen akarnak szétválni és most egyszerre esnek neki a kapitánynak. Szerencsére Satou figyelme éles volt és rögtön Tsuchinan Bakudou technikával igyekszik ezt megakadályozni majd Hourinnal próbálja visszatartani a hollowot, hogy a kapitány felé iramodjon. A többiek segítségét kérve, Uchiyama az első, aki rögtön veszi a lapot és már a fiatal shinigami háta mögé terem és erősen szorítva a fonalat, próbálja maga felé húzni a bestiát. Szerencsére Nozomi is csatlakozik, hogy segítsen Satounak. Hárman már több esélyük van a hollowot visszatartani.
- Most a legkevésbé érdekel a karma szi… akarom mondani Nozomi-san! Egyellőre próbáljuk a hollowot visszatartani! Húzzátok!
Uchiyama rögtön még nagyobb erővel igyekszik húzni, ahogyan Satou is. Eközben a kapitány, rögtön Hinode felé indít egy Shitotsu Sansen Bakudou technikát, amivel sikeresen a földre szögeli, ezzel sikeresen szét választva a hollowot a gazdájától. A technika szinte odaláncolja Hinodet a földhöz, aki nem érti miért nem képes, minden erejével deaktiválni a kidout. Úgy tűnik az előző technika, amit Hyousuke használ beválik. Gyengíti az ellenfelet! Ezt a hollow érzékeli és hatalmasat felüvölt.
- Most Nozomi! Csinálj valamit, mielőtt ez a fenevad elszabadul!
Szinte utasítja Satou Nozomit, hogy tegye, amit tennie kell. A Fushibi technika szerencsére megteszi hatását és odaragasztja az ellenfelet a földre. Satou gyorsan egy Tsuchinan Bakodu-val igyekszik még megerősíteni a fogást, hogy a hollow a helyén maradjon.
- Oké… ez egy ideig visszafogja tartani. Kérdés meddig. Szerintem most fagyaszd le amíg lehet. Reméljük a bakudouk elég időt nyernek.
Eközben Hinode még mindig nehezen szabadul ki, akármennyire is próbálkozik. Nyüglődik, fájdalmasan ordítozik. Olyan érzés mintha az akadémista ténylegesen szenvedne. Ennek hatására Hyousuke azt veheti észre, hogy Hinode egyik szeme, ami piros színű, hirtelen visszavált az eredeti sárgás szemszínére. A fiú szemének azon az oldalán könnyek kezdenek patagzani majd a kapitány felé igyekszik az egyik kezét kinyújtani.
- Segítsen! Kérem segítsen!
A fiú szenved. Nagy fájdalmakat él át. Sajnos csupán ennyi idő jutott Hinode-nak, mert ezek után a szeme átalakul, de ezúttal már a másik szeme is vörösen kezd izzani. Ott is a fekete színű erek jelennek meg az arcán majd mindkét kezének tenyerét befordítja és ceroval kilövi magát a fogságból.
- Neked véged kapitány!
Hinode mint valami vadállat, hatalmasat felordít szintén. A hollowhoz hasonló hang, nem sok jót jelent. Viszont az a kis remény, amit az imént láthatott Mizushima-dono, talán reményt adhat neki és bizalmat abban, hogy érdemes lesz életben tartani amíg lehet. Szerencsére a csapat elég időt nyert azért, hogy Rei-ék visszaérjenek addigra.

Kuroji Rei

- Nagyon ostorozod magad Rei-san. Sok esetben akarsz másokhoz hasonlítani, nem pedig önmagadhoz. Ha elfogadsz egy tanácsot, ettől az öreg macskától, azt tanácsolom, hogy találd meg saját magadat. Légy önmagad és ne félj a saját valós önmagadtól!
Rei ez talán nehezen fogja először megérteni, kérdés, hogy a későbbiekben tudja majd ezt a tanácsot valahogyan kamatoztatni, esetleg megfogadni. Amint végre megérkeznek a toronyban, a nebuló gyomra megint korogni kezd. Korin a kérdésre rögtön lendít egyet a botjával és megkínálja finomságos zsemlével Reit, hogy még tele tudja tömni a hasát. Amíg Rei megeszi az ételt, Korin addigra megszerzi a tekercset amire szüksége van. Mielőtt belekezdhetne monológjába, előbb Reinek válaszol a kérdésére.
- Ez egy varázslatos tea. Vissza adja az elvesztegetett energiádat. Képzeld úgy mintha úgy jutottunk volna el a falutól, idáig, hogy nem mozogtál szinte semmit.
Az akadémista lelkesedésére Korin megsimogatja a bajuszát. Egy ideig csak a nebulót nézi, aki szinte könyörög a módosított léleknek, hogy harcolhasson. A torony ura ahelyett, hogy elszörnyedne azon, hogy Rei mennyire fittyent hány a veszélyre, elmosolyodik. Olvasva a gondolataiban, rájött valamire, amit talán sokan nehezen értenének meg. Kivéve két egyént. Nee-chant és Chiyot.
- Ritkán tapasztalom, hogy valakit ennyire a harc szeretete vezérel. Először azt hinném, hogy csupán dicsőséget hajkurászod, de téged elsősorban a küzdelem érdekel. Ez az erény igen fontos a tizenegyedik osztagban. Kíváncsi vagyok vajon… meddig fogsz eljutni?
Jegyzi meg Korin majd ezután a chakra köveket mutatja meg a nebulónak és elmagyarázza a tervet. Rei tolmácsolja zanpakutoujának feltételét amire Korin egy ideig gondolkodik és hümmög majd végül bólint egyet.
- Rendben… megegyeztünk! Azt hiszem ideje indulnunk! A többiek várnak ránk és minél több időt töltünk itt, Hinode élete nagyobb veszélyben lesz, nem beszélve Mizushimáék életéről!
Amint Rei-ék készen állnak, rögtön útnak is indulhatnak visszafelé a többiekhez, ahol szerencsére elég időt tudnak nyerni.

Mindenki

Mizushimáék szerencsére sikeresen tudtak időt nyerni azzal, hogy Hinodet és a hollowot csapdába ejtették. Sajnos viszont a neheze csupán ezután jön, amit a kapitány tapasztal meg elsősorban. Hinode, ki eközben úgy tűnik teljesen elvesztette maga fölött az kontrollt és még veszedelmesebben támadja a kapitányt, aki kénytelen kerülnie, ha nem akarja, hogy miszlikbe legyen szaggatva ellenfelének pengéje által. Szerencsére gyorsasága még sokkal lassabb, hála az előző technikájának köszönhetően, kérdés, hogy a hatás mikor fog elmúlni teljesen? Ennek köszönhetően a kapitánynak van esélye kerülni, esetleg bakudouval vagy kidouval kicseleznie, hogy még több időt nyerhessen. Nozomiéknál eközben a Hollow lassacskán új erőre kap, így, ha csak Nozomi nem próbálja meg lefagyasztani valahogy a fenevadat, nem sok esélye lesz annak, hogy visszatudják tartani. A kapitánynak így is elég, ha Hinodera koncentrál, aki eközben folyamatosan erősödik minden eltelt perccel. Szerencsére Rei és Korin időközben visszaérnek. Korin botjával a nebulónak mutatja Hinodet, hogy pontosan hol van.
- Készülj fel! Amint megadom a jelet, shunpoval megiramodsz Hinode felé és megszerzed a zanpakutouját világos? Utána bevetjük a chakra köveket!
Korin természetesen telepata képességével a többieknek is üzenni kezd, de elsősorban Mizushima-nak intézi szavait.
„Mizushima-dono! Arra kérem, Hinode látását bénítsa meg egy időre, hogy Rei közelebb férkőzhessen és megszerezze a zanpakutouját! Utána jöjjenek hozzám a terv következő fázisához! Nozomi, Satou, Fukui és Uchiyama, jöjjenek hozzám és alakítsanak ki barikádot körém! Fel kell építenünk a védelmünket!”
A terv kivitelezéséhez, elsősorban Mizushima-donon múlik, mikor lesz képes Hinode látását egy pillanatra meggyengíteni vagy netán lefognia, hogy Rei-nek sikerüljön megszereznie a zanpakutouját. Vajon Nozominak sikerül addigra a hollowot visszatartania a fagy erejével, miközben Mizushima-dono azon van, hogy esetleg Korin terve működésbe lépjen?

(click to show/hide)

Hinode segélykérése[Sousei No Onmyouji Ost 14- Fear]
Korin hadművelete

Határidő: 2022.06.25

[Shimoda Nozomi]

Az elfeledett harcos

Egyre bonyolultabbá vált a harc, javulás helyett, pedig most már igazán untam Hinode játszadozását. Azért az sem semmi, hogy pont egy ilyen kétes kimenetelű szituáció kellett nekem ahhoz, hogy végre színt merjek vallani annak, akit a legjobban szerettem. Fukui-san szerintem életünk végéig ezzel fog bennünket cikizni, ha rajta múlik, és akkor egy nyikk szavunk sem lehet.
 – Mit is akartál mondani? – cukkoltam Kichirou-kunt, mert hallani akartam, hogy mi lett volna az eredeti kifejezés, amivel illetni szándékozott. Jól esne, ha újra kimondaná.
Mizushima-dono új tervet eszelt ki, ezúttal ő ment Hinode ellen, és ránk bízta a hollow lefékezését. Valamelyest jó volt a feltételezésünk, hogy egyfajta fél-vaizard állapotban leledző ellenfélbe botlottunk, amikor Kichirou-val elemeztük a reiatsut, amely a koporsóhoz vezetett bennünket. És utána ebbe a faramuci kelepcébe. Rei és Korin lelécelése nagy követ zúdított le rólam, így legalább rájuk nem kellett figyelni, koncentrálhattam erre az undok hollow-dögre teljes mértékig.
A hideg egészen átjárt, ropp-ropp, a hó nagy, vastag rétegben gyűlt össze alattunk. Nem tudom, meddig bírjuk feltartani ezt a dögöt, de  muszáj erősnek lennem. Amikor Satou jelzett, azonnal cselekedtem, és a Fushibi technika segítségével időt nyertem magunknak, hogy megfagyaszthassam.
– Oké, akkor turbó-hűtőládát csinálok ide, drágám – kacsintottam, és már intézkedtem is egy újabb adag hóviharról. Viszont ez az egész kezdett nagyon kimeríteni engem. A közelben lévő vízrészecskékből dolgoztam, és a lélekenergiám segítségével alakítottam használható támadássá ezeket, de ez rettenetes mennyiségű energiát igényelt tőlem.
Hinode hangjára egy csöppet felé fordultam, és nem hittem a szememnek. A fülemnek sem nagyon. Szóval még mindig ott lenne valahol az akadémista? Szegény. Meg kéne menteni, ameddig még lehet, ha egyáltalán erre még van lehetőség. Nem szívesen ölném meg, ha nem muszáj.
Ezután hallottam meg Korin hangját elmémben, valahogy vissza kell jutnunk hozzá, amint Mizushima-dono megbénította a látását. Sajnáltam Hinodét. Dühöm egyre forrt belül, amiért ennyire hanyagul kezelte ügyét a Negyvenhatok Tanácsa, és ezzel veszélybe sodorták Seireiteit, magát a fiút, meg úgy az érintetteket. Most már minket is. Ez felelőtlenség azok részéről, akik így zárták el szegénykét. Fene az érzelgősségembe!
~Higgad le, Nozomi, most van rád szükség igazán!~ Fubuki fejmosása épp időben ért el, hogy újra tudatomnál legyek. Most nem dőlhettem még ki. Ráérek utána három napig aludni, ha ezt túléltük.

[Mizushima Hyousuke]

A hármas fénykarmok könyörtelenül fúródnak Hinodéba, majd azzal a lendülettel hátra döntve őt vízszintesen mondhatni keresztre feszítik az akadémistát. Hyousuke eközben leereszkedik a levegőből, megállva Hinode előtt, onnan nézve le rá. A fiú üvöltözik, vergődik, de mind hasztalan. A Satou által korábban használt bakudouval együtt nem kevesebb, mint öt ponton van a talajhoz szögezve: mind a négy végtagja, plusz a törzse.
Miután a kapitány megbizonyosodik róla, hogy ellenfele nem kel fel egykönnyen, elővesz ruhájából egy gyűjtőedényt, majd Hinodéhoz közel tartva mintát vesz a reiatsujából, hogy később elemezni tudják a laborban, így bárhogyan is végződne a mai eset, talán ebből az információból meg tudják akadályozni, hogy megismétlődjön az eset. Eközben érdekes dologra lesz figyelmes. Az akadémista egyik kezét felé próbálja nyújtani, de nem ellenségesen, inkább, mint aki kapaszkodót keresne.
- Segítsen! Kérem, segítsen!
Hyousuke a fiúra néz, aki könnyezik. Egyik szeméből eltűnt a hollowokéra jellemző feketeség és előtört az igazi Hinode, még ha egy pillanatra is. Amint ezt kimondta, már vissza is tért a megszállt személyisége. A főnemes arcáról nem lehet leolvasni sem meglepődöttséget, sem sajnálatot. Sok ideje azonban nincs is reagálni, mert ellenfele mintegy új erőre kapva mégis talál egy módot, ahogy kiszabadíthatja mozgásképtelenné tett testét.
- Neked véged, kapitány!
Tenyereit hátra fordítva, majd mindkettőben egy-egy cerot idézve, szó szerint kirobbantja magát a földből, méretes porfelhőt kavarva. Elvesztvén ellenfele helyzetét, Hyousuke pár lépést hátrálva készül fel a harcra. Hollowéra emlékeztető üvöltés hallatszik, majd rövidesen a gazdája is kiront. Viselkedése teljesen állatias, mozdulataiban nincs semmi technika, csak össze-vissza vagdalkozik a kardjával a kapitány felé rohanva.
A korábbi méreg még mindig érezteti hatását, így csapásai korántsem olyan erősek, mint kezdetben voltak, így Hyousuke könnyedén képes őket hárítani saját zanpakutoujával. Attól tartva, hogy az akadémista előbb-utóbb nagyobb kárt is tenne magában, ha ennél is erősebb bakudouba zárná, a kapitány taktikát vált és lekötés helyett inkább ellenfele kifárasztásába kezd. Fuuryoumaru bizonyára büszke lehet rá, amint kidou nélkül, csakis fegyverforgatására támaszkodva, rendíthetetlenül blokkolja a felé intézett támadásokat.
A csata kezdete óta eddig egyszer sem szólította meg ellenfelét, csupán a saját embereihez szólt, következő mondandóját azonban Hinodéhoz intézi.
- Ha hall engem, Kido-kun, akkor ne adja fel a reményt. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy véget vessünk a szenvedésének. – Így, vagy úgy.
Némi idő elteltével a fejében ismerős hang szólal meg. Korinék visszaérkeznek és arra kéri a kapitányt, hogy zavarja meg Hinodét. A megfelelő pillanatban, mikor Rei a zanpakutouért ugrik, akkor Hyousuke fegyvere hegyét végig súrolva a földön, a felszedett havat egyenesen Hinode szemébe szórja. Nem éppen becsületes mutatvány, de ellenben annál célravezetőbb és most nincsenek abban a helyzetben, hogy nagyon válogatni lehessen az eszközökből. Ha sikerül a fegyverlopás, azonnal, ha kell, Reit is felkapva, Korinhoz shunpozik, ahol amint a csapat többi tagja is összegyűlik, Hyousuke gyors kézjelekkel egy erőteret¹ idéz köréjük.
- Majd én gondoskodok a védelemről, Korin. Annyi időt nyerek, amennyi csak szükséges a terv előkészítéséhez.
Ez volt az egyik leggyorsabb, amit meg tudott idézni, illetve úgy vélte, elegendőnek kell bizonyulnia, de ha úgy látja mégsem, akkor volt még erősebb is a tarsolyában.

(click to show/hide)

Niji Shougai



Magyar név: Szivárvány Akadály
Leírás: Egy láthatatlan erőtér, aminek szivárvány színét csak akkor látjuk, ha megérintjük. Ehhez a kidouhoz kézjelek is szükségesek, így gyorsabban létre lehet hozni, ha egy területet meg akarunk védeni a behatolóktól. Bár valamennyivel tovább tart, de ezzel a technikával az erőtéren belül lévő személyeket vagy objektumokat is el lehet rejteni a kíváncsi szemektől.
Kidou képzettség: 14 pont

[Kuroji Rei]

Út közben Karin kíváncsi rám. Tudni akarta mi a teljes nevem amire sajnos nem igazán tudok választ adni mivel nem tudom a családnevemet. Nee-chan családnevét meg amúgy sem használhatnám a történtek miatt. Nem lenne helyes úgy érzem. Karin szerint ostorozom magam vagy mi meg másokhoz akarnék leginkább hasonlítani. A tanácsát nem igazán értem. Még is mi az, hogy találjam meg önmagamat? Ne féljek a valós önmagamtól? Ezen eltöprengek egy ideig. Még is mit értett ezalatt a macska? Hamarosan megérkezünk az otthonához és bent megkínál engem teával, amitől rögtön sokkal jobban érzem magamat. Mintha új erőre kapnék egy kiadós jó kaja után! Karin el is magyarázza nekem mit is ittam. A szemeim szinte kipattannak. Vannak ilyen dolgok a mi világunkban? Vajon a shinigamiknál miért nincs ilyen tea? A macska elmondja mit akar tenni. Kell számára valaki aki foglalkozna Hi… Hino…Hinu..Hinumaka vagy kivel. Felcsillannak a szemeim az alkalmon és könyörgők a macskának hadd küzdhessek meg vele, nagyon szeretnék harcolni már ellene! Karin szerint nagyon a harc iránti szeretetem vezérel vagy micsoda és azt hitte dicsőség miatt akarnék ennyire a küzdelemben részt venni. Szerinte jó tizenegyedik osztagos lennék amire elmosolyodom. Ha most Chiyo taichou ezt hallotta volna… vajon ö mit gondolna? A macska ezután valami Chaki…chika…chakira vagy mi köveket mutat nekem, ami állítólag arra jók, hogy a zanpakutouk a mi világunkba jöhessenek és részt vehessenek a küzdelembe. Nincs ínyemre, de ha ez segít nekünk én vállalom. Bár jobban szeretnék egyedül megküzdeni Hinumakával! Nem igazán értem miféle feltétel alapján vállalja el a zanpakutoum hogy segít nekünk, egyáltalán mi a célja, de kicsit beleborzongtam még is mi járhat a fejében. Rosszat sejtek. Ezután újra útnak indulunk, egyenesen visszafelé Mizushima-donóhoz. Olyan gyorsan igyekszek visszamenni amennyire csak lehet. Szerencsére időbe visszaérünk, mivel Hinumaka és a többiek még jól vannak. A macska szerint készüljek fel és figyeljek a jelére, mikor kell elvennem Hinamukától a fegyverét. Addig lerakom oda, ahova szeretné, mert valami barikád mifenét akar megoldani vagy mi. Amint leteszem a földre és Karin megadja a jelet, megindulok Hinumaka felé shunpoval. Igyekszek a háta mögé megérkezni majd úgy elvenni tőle a kardját. Ha sikerül, jelzek Mizushima-dononak megvan és vele megyek. Bár nem szívesen akarnám itt hagyni Hinamukát mert nagyon akarok végre ellene megküzdeni, viszont nem szeretném Mizushima-dono és a többiek dolgát se megnehezíteni. Lesz alkalmam harcolni, mivel valakinek fel kell tartoztatnia Hinamukát! Még ha a zanpakutoum oldalán is kell, harcolni, fogok az egyszer biztos! Szeretném már kipróbálni magamat ellene! Vajon mennyit fejlődtem azóta? Már nagyon izgulok milyen lesz a küzdelem! Miután visszaérünk, Mizushima-dono úgy dönt csinál valami barikád micsodát. Csinál valami kézmozdulatot, de semmit nem látok. Pedig kéne itt lennie valaminek lennie nem?
- Biztos, hogy jól csinálta Mizushima-dono? Én nem látok semmiféle barikádot.
Kérdezem Mizushima-donótol. Biztos, hogy jól csinálta? Igaz ő taichou és érti a dolgát, de olykor azért hibázhatnak még a taichouk is.