Emberek Világa > Küldetések az Emberek Világában

Az Ötödik Lecke

(1/8) > >>

Kuchiki Rukia:
(click to show/hide)Kane Shinzou, Shirei Tenro, Takahashi Ryuunosuke, Sakamoto F@cking Naraku, Adrián Ruiz, Keseichu és egy meglepetés karakter

„Hallottad már a mesét igaz? A legendás Fehér Sárkányról szóló történetet? Kiskoromban édesanyám sokszor mesélte el nekem. Réges-régen, még a Japán Birodalom megalakulása előtt, a szigeten megjelent egy bátor harcos. Rettenthetetlen ereje a sziget uralkodójának figyelmét felkeltette, viszont félelme annyira elvakíttatta, hogy végül bebörtönözte a harcost, ezzel nagy veszélynek kitéve birodalmát. Nem tudván az ismeretlen veszélyről, egy nap egy hatalmas lyuk keletkezett, ahonnan egy félelmes fa nőtte ki magát. Eme fa, veszélyes tulajdonsággal bírt. Elakarta szívni az életet eme gyönyörű világból és örök sötétségbe akarta taszítani. Az emberek sorban haltak meg a lentről érkező ádáz bestiáktól és magától a Démonok királyától. Az uralkodó kétségbeesett. Legbátrabb harcosai sem tudták legyőzni az ellenséget. Végül egy megoldása maradt… a bátor Sárkány segítségét kellet kérnie.  A harcos bátran szembeszállt az ádáz Démonnal. A sötétségből, a harcos fényt kovácsolt, kardjával reményt adott az embereknek. A szörnyeteget visszaküldte a pokolba, ahonnan való volt. Az uralkodó megjutalmazta a harcost, földet adott neki és lakhatást biztosított birodalmában. Neki köszönheti oly sok ember, hogy a mai napig is világunk még mindig áll. Sokan nem hittek ennek a történetnek a valóságában, sokszor olykor kinevettek hiszékenységem miatt. Viszont… végül nekem lett igazam. A sárkány létezett. Honnan tudom ezt? Onnan, hogy találkoztam a leszármazottjaival. Egy testvérpárral. Ámbár mindkettőjükben ugyanaz a vér csörgedezett, úgy küzdöttek egymás ellen mintha ősi ellenségek lennének! Olykor olyan érzésem volt, hogy valahol élvezik a kettejük között lévő rivalizálást. Mintha ekkor tudnának igazán önmaguk lenni. Ekkor tudnak igazán kommunikálni a másikkal. Viszont… mint minden ilyenfajta küzdelemben, egy valaki maradt csak talpon. Egy testvér… élte csupán túl.”

Részlet Aleda Felisberta naplójából

Sakamoto F@cking Naraku, Takahashi Ryuunosuke(Monkey) és Shirei Tenro(Fox)
Hatalmas mennydörgés rázza meg a várost. Az eső cseppek végig folynak a falakon. A borús ég oly érzéseket kelt másokban, mintha a halál közeledne. Hőseinkre egy nehéz csata vár. Alighogy túlélték a küzdelmet egy veszélyes démonnal, aki kislány képében mutatkozott meg, rögtön egy új ellenfél tűnik fel a színen. Naraku nagyon is jól állapította meg a helyzetet, ahogyan Ryuunosuke és Tenro is. Az előttetek lévő quincy, teljesen más szinten áll, mint akikkel előtte volt dolgotok. Lehet, hogy ez a veszély akár a végeteket is fogja jelenteni. A szerencse az egyetlen esélyetek, hogy a mai napot túléljétek. Jajveszékelések sorozata adja most a város zaját az autók motorjai helyett. Láthatjátok a tetőről, hogy ismeretlen eredetű szörnyek bukkantak fel és sorra szedik áldozataikat. Van, akit egy autó csap agyon. Egy valakit ketté harapnak. Láthatjátok, hogy az emberek ilyen helyzetben hogyan is viselkednek. Sok esetben előfordul, hogy két jó barát egyszer csak elárulja egymást és belöki az egyiket a veszély felé, hogy a másik elmenekülhessen. Az emberi természet kegyetlen oldala megmutatkozik a vészhelyzetben. Mi a legrosszabb, ami még ezen felül is tapasztaltok? Egy shinigami sem jön a segítségetekre. Magatokra maradtatok csupán. A futárok rejtekhelyének tetején, ahol a torony található, éppen szembenéztek az ádáz ellenféllel, aki még egyelőre nem emeli fel kezét ellenetek. Követelőzik. Hangjából a jéghideg halál érzetét juttathatja eszetekbe. Lehet egyesek már fázni is kezdenek. Lehet, hogy az időjárástól?
- Csupán egyszer kérdezem meg… hol van Onii-chan?
A hosszú fekete hajú lány kire Kate Shinzou-ként hivatkoznak, fenyegető hangnemben teszi fel a kérdését nektek. Cat a félelemmel szembenézve, íját idézi meg és célra tartja. Testvére Noah ugyanígy tesz és ő is megidézi a saját íját amire ellenfelük csupán sóhajt. Nem tetszik neki a válasz, amit kap és hogy nem tágítotok az útjából még inkább nincs ínyére. Viszont a meglepő az egészben, egyáltalán nem látszik rajta, hogy dühös, esetleg öntelt lenne. Tekintete nem azt sugallja, hogy alábecsülne titeket, mint a korábbi ellenfeleitek tették volna. Kate tekintete arról árulkodik, hogy fenyegetésként kezel titeket. Naraku viccelődésére semmit nem reagál, egyáltalán nem is foglalkozik vele. Hosszú csend uralkodik, amit végül Kate fog megzavarni. Újra megigazítja a haját bal kezével majd nyakát kicsit megmozgatja, ami miatt kis roppanás hallatszik. Végül aztán sóhajt egy kicsit és végül csak ennyit közöl:
- Hát legyen. Már úgy is kezdtem unni.
Hihetetlen gyorsaságról tesz tanúbizonyságot előttetek. Hirenkyaku technikájával egy szempillantás alatt Noah elé kerül majd legközelebbi lévő kezét azonnal kicsavarja a helyéről, aminek hatására az íj megszűnik.
- BÁTYÁM!
Cat rögtön Kate-ra célozz, de a lány azonnal reagál és Noah-t konkrétan egy gáncsoló technikával, hozzá löki Cat-hez aminek köszönhetően mindketten a földre esnek. Cat kezéből kiesik a lánc, viszont ez nem tántorítja el a harctól. Nyomban reishi karmokat idéz meg és neki esik a quincynek aki játszid könnyedséggel elkerüli a felé jövő támadásokat. A harmadik támadás közben, Kate-nak sikerül elkapnia Cat bal karját és szempillantás alatt kicsavarja jobb kezével majd bal karjának könyökével el is töri. Cat hatalmasat felordít. A karmok eltűnnek és térdre ereszkedik. Kate el is engedi a futárt és figyelme újfent Noah-ra összpontosul, aki újra íjat idéz.
- Chh. Gondolhattam volna…
Kate-nek az arcán az undor látszik meg. Nem tetszik neki a makacsság, amit tapasztal a két futártól. Láthatjátok, hogy Kate bal kezének inge ujján egy hegyes ezüst tárgy jelenik meg hirtelen, amit gyorsan ki is lő Noah felé és át is szúrja a vállát mielőtt lőhetne az íjával. A fegyver, amit Kate használ, felismeritek. Egy ezüst színű kunai, ami hozzá van kötve lánccal Kate-hez. A quincy ránt egyet a láncnál és magához húzza Noah majd egy könyökössel küldi meg az halántékát, aminek következtében, elájul. A kunait visszahúzza nyomban, ezzel nyílt sebet ejt Noah bal vállába. Még szerencse, hogy már ájult, különben olyan fájdalmakat élne át, amit ember fia nem kívánna a másiknak. Ezután felétek tekint. Ez a gyorsaság és pontosság, amit leművelt előttetek, komoly aggodalommal tölthet el titeket. Szinte el sem fáradt. Nem liheg, mintha nem is mozgott volna semennyit. A küzdőstílusa sajnos nagyon is halálos és ahogyan azt láthattátok, nem tölti az időt felesleges beszéddel. A tettek mezejére lép. Szerencsétekre egyelőre nem akar titeket is megtámadni. Nem mond felétek semmit, csak titeket néz. Arra vár mit léptek. Mouse és Ikarus, teljesen ledermedt az egész jelenettől. Mondhatni, lesokkoltak. Ezek után mit fogtok tenni? Mit tudtok egyáltalán csinálni? Hogyan kezdtek bele?


Kane Shinzou
Rengés zavarja meg a nyugalmat, amit a kórteremben töltesz. Az ereje olyan erős, hogy kénytelen vagy megkapaszkodni valamibe, nehogy a földre kerüljél. Szerencsére viszont hamar úrrá leszel a helyzeten és elkerülöd, hogy pofára ess. Aggodalomra szerencsére nem lesz okod, mert Wolf ugyan még mindig ájultan fekszik az ágyán, de jól van és stabil még az állapota. Viszont vajon, mi okozta ezt a furcsa rengést, amit az előbb tapasztaltál? Kis idő után a pánik hangja hallatszódik a termen kívül. A riasztó is megszólal, ami arra engedhet téged következtetni, valami veszély ütötte fel a fejét. Robbanás hangja hallatszódik a távolból. Ismeretlen eredetű lélekjelenlétek jelennek meg a helyszínen, de nem tudod beazonosítani honnan valóak. Nem találkoztál még ehhez hasonló jelenléttel, ami aggaszthat téged. Viszont egy ismerős lélekjelenlét hamar megragadja a figyelmed. Régen érezted már őt a közeledben. Normális esetben akár örülnél is neki, de mostani esetedben sajnos pánikkal tölthet el. Kate Shinzou a húgod itt van valahol a közelben. Támadást indított volna a futárok bázisa ellen? Hogy tudott téged megtalálni? Sok-sok kérdés merülhet fel benned, de erre most nincs időd. Tenned kellene valamit! Sajnos viszont amint kimennél a kórteremből, azt tapasztalhatod, hogy az ajtó nem nyílik. Hiába rángatod a magad felé, nem nyílik. Mágnesesen zárták be. Szerencsére viszont akad segítség, akire talán nem számítasz. Halk lépteket hallasz a hátad mögött. Amikor hátra tekintesz, látod, hogy Wolf lép feléd egy szál pizsamában, mezit lábbal dülöngélve.
- Adj helyet Imuchacho.
Nagy nehezen egy kicsit félre toll majd megidézi a karmát, hogy átlyukassza a zárat. Szerencsére sikerül kinyitna, de ez a kis erőlködés hamar kifárasztja és rögtön rád támaszkodik. Az arcánál látszik, nem tetszik neki ez a helyzet, de most igyekszik a helyzetnek megfelelően kibírni.
- Segíts nekem, meg kell találnunk Spidey-t!
Amint segítesz neki, igyekszik megmutatni neked az utat. Elég nehéz terepen találod magad, mert a futárok nagyja, össze vissza rohan oda amerre látnak. Fedezéket keresnek, segítenek a társaiknak, tüzet oltanak, ahol kell. Egy kész káosz fogad téged, amit úgy hittél soha nem fogsz itt megélni. Sajnos eljött az a nap mikor romhalmazként láthatod a bázist, amit otthonnak nevezel. A romos folyóson haladsz végig, egyenesen egy lift felé, ami felvinne a futár toronyhoz, de most fel helyett, lefelé mentek, egyenesen a szerver teremhez. A lifthez való utad körülményesnek ígérkezik. Olykor neki ütközöl egy két futártársadnak, akik sietősen elnézést kérnek és futnak tovább a céljaikhoz. Emiatt néhányszor a földre kerülsz, Wolf-al együtt, aki nyögéseivel fejezi ki fájdalmát. Sajnos nem épült fel túlságosan, hogy harcra képes legyen. Nagy nehezen eljuttok a liftig. Amint megnyomod a földszinti gombot, sietősen levisz a szerver teremhez. A lift kinyílik, rögtön egy L alakú folyosón találod magad. Bal oldalra fordulva lelsz egy ajtót, kilincs nélkül. Szerencsére amint a közelébe mész, nyomban oldalra tolódik. Rögtön Spidey és Nomad-ot leled amint a gépekkel foglalatoskodnak. Egy két műszer megsérült, kiégett, de a kameraképek még tökéletesen működnek. Jelenlétetektől a két futár nyomban hátra tekint, de amint látják, hogy csak ti vagytok, elül bennük a támadó ösztön.
- A frászt hoztad ránk, Speedy! Azt hittem, hogy valami rohadék sétál be ide!
A kameraképeknél jól láthatod, hogy a bázis legtöbb helyisége sérült, romos. Egy másik kamerakép segítségével, láthatod, hogy Karakura városa káoszba fulladt. Menekülő emberek, halottak össze vissza heverve. Ami viszont még inkább meglephet, hogy a tetőre néző kameraképnél láthatod barátaidat, akik éppen Kate-el néznek farkas szemet. Magad is láthatod amazt a gyorsaságot és precizitást, amit testvéred leművel Noah-val és Cat-el. Spidey és Nomad is egy pillanatra leállnak a munkálatokkal miután maguk is látják az egész jelenetet.
- Ő a húgod? Le sem tagadhatja…
- Azt a büdös kurva élet… Noah-ékat egy szempillantás alatt elintézte!
Nomad keze remegni kezd a látványtól és csak a képernyőre mered. Valamit tenni kell az ügy érdekében mert úgy tűnik barátaid roppant nehéz helyzetben vannak. Lehet, hogy be kell segítened, kérdés, hogy képes lennél arra, hogy megküzdj a húgoddal?


Keseichu és Adrián Ruiz
A sors olykor hihetetlenül vicces tud ám lenni nem gondoljátok?

Egy magányos tetőn, egy Arrancar lesz figyelmes a Karakurában történő káoszra. Egy rengés rázza meg az egész várost majd a látótávolságban lévő hegy csak úgy kirobban majd felemelkedik egy építmény, ami kinézete túlvilágiasan hathat számodra. Ősi építmény, ha szabad így kifejeznem magam. Egy magas Pagoda csak úgy megjelent. Ha ez még nem igazán hívta fel a figyelmedet, majd a városban történő káosz tuti, hogy felkeltheti. Ismeretlen lények tűnnek fel. Nem láttál még hasonlót a saját világodban. Vajon mi a fene történik? Lehet, hogy köze van a Pagodának a lényekhez? A látvány, amit a káosz okozz, talán elborzaszthat egy kicsit. Az emberek menekülnek az ismeretlentől, van, aki társát csak úgy belöki a veszélybe, hogy elmenekülhessen. Akadnak azért olyanok, akik igyekszenek segíteni másokon, de sajnos többször láthatod azt, hogy az emberek egy vészhelyzet esetében miféle sötét és piszkos módszereket képesek alkalmazni a túlélés érdekében. Ha alaposan pásztázod a területet, láthatod, hogy a Karakurai középiskola udvar területénél egy Hollow lelhető, aki éppen szintén pásztázza a terepet. Messziről felismered, hogy nem a lényekkel lehet kapcsolatban, ami a lyuk is elárulja rajta. Ingyen falat az Arrancarnak eeeh? Lehet meg kéne ismerkedned vele. Ahogyan az Arrancar Adrián Ruiz is megtapasztalta a rengést és a Pagoda felemelkedését, ugyanez mondható a Hollow-ról is, aki Keseichuként hivatkozik magára. A káosz az Iskola területén is jelen van. Olyan hollow szerű lények jelennek meg az épületben, amikkel nem igazán találkoztál. A tanulók menekülnek, a tanárok igyekeznek minden eszközt bevetni, hogy védhessék a tanulókat. Persze akadnak gyávák és könyörtelenek is, akik bedobnák a szerencsétlen előtte lévő tanulót a veszélybe, hogy a bőrét mentse. Az emberek könyörtelenek képesek lenni, ha az életükről van szó. Viszont ami talán titeket már elgondolkoztathat az egy eléggé fontos kérdés: Hol vannak a shinigamik ilyenkor? Nem kéne tenniük valamit? Miért nincsenek itt? A város káoszban van. Robbanások, tüzeket gyújtanak az épületekben. Az emberek sorra hullanak, autók törmeléke csapja őket agyon, gyerekek vesztik el az életüket. A rendőrök igyekeznek a káoszon uralkodni, de ti jól tudjátok, hogy semmi esélyük. Pár esper próbálkozik a képességeiket bevetni, hogy segítsenek, de ők se tudnak igazán labdába rúgni. Lehet, hogy a Pagoda felé kéne elindulni, megnézni, hogy mi lehet az építmény. Akár válaszokra is lelhettek, viszont Ruiz figyelmét megragadhatja egy ismerős lélekjelenlét. Egy quincy-é akinek lélekenergiája jóval nagyobbá vált mikor utoljára találkozott vele. Szíve nyomban dobogni is kezdhet, hiszen ez a lélekenergia nem más, mint kiválasztottjáé, Shirei Tenro. Aggodalomra viszont adhat okot, hogy mellette még pár quincy lélekjelenlét is van a közelében, ebből kettő csökkenő módba került. Van közülük egy roppantul kiemelkedő, akinek jelenlétére, ha rá koncentrálsz nyomban egy sárkány képe ugrik be akinek üvöltését meghallod és megsüketít egy pillanatra. Miféle lélekjelenlét lehet, ami ilyet kivált? Ki lehet ez? Tenro lehet veszélybe került? Lehet, hogy a Hollow-ot akit az iskola udvarában látsz, be kéne szervezned egy kalandra. Többre mennétek ketten, mint egyedül nem? Na és te Keseichu? Mert hogy egy alakot észreveszel ám az egyik ház tetején, de a csuklyának köszönhetően, nehezen tudod azonosítani. Megéri vele barátkozni? Na meg hova indulsz eme nagy káosz közepette? Irány a Pagoda vagy talán körbenézel inkább?
(click to show/hide)Részlet egy naplóból - (Devil May Cry 3 OST - Prologue (Prologue))
Egy testvérpár, két sárkány - (Devil May Cry 5 Unreleased OST - To Uptake the Throne (Vergil Prologue))
Kate Shinzou és a káosz – (Wake your fury and wait in hell (Vergil Mission Start) )
Határidő:2021.11.13

Sakamoto Fucking Naraku:
Fura, hogy milyen gyorsan változott meg az időjárás, nem is olyan régen még sütött a Nap, jó volt minden, erre beütött valahogy az Ősz. Egyik pillanatról a másikra, eső is esik, amivel akkora baja nincsen, szereti az esőt, régen is szerette, gyerekként mindig azt képzelte, hogy az eső az, ami megtisztít mindent, ameddig kapták az égi áldást, addig nem volt bűn, rossz és szenvedés se, csak az eső és béke. De idővel rá kellett jönnie, hogy ez egy hatalmas faszság volt, gyermeki ábránd, és rohadtul más oka volt az esőnek. De a tudományos magyarázat ellenére, még mindig szereti. Bár már leginkább akkor, ha nem tud aludni, akkor ha esik, az aztán a fasza érzés, kopog az ablakon, a tetőn, nyugi van, igazi altató.
Nem kerüli el a figyelmét az utcáról jövő hangok armadája se. Nem voltak valami túlságosan bizalomgerjesztők, sőt, mintha valami B vagy inkább Zs horrorból törtek volna elő, csak ez most nem egy olcsó film volt, hanem a kurva nagy valóság, és lent tényleg emberek haltak meg, taposták egymást agyon, vagy éppen lökték oda a másikat, csak hogy pár percnél tovább életben maradjanak. Ilyenkor jön elő az igazi természet, és derül ki, hogy ki az, aki tényleg bekapna egy lövést a másik helyett, vagy inkább egy felesért áldozza be magát. De hogy hol a picsában vannak a gyászhuszárok? Általában ilyenkor szoktak megjelenni és csinálni valami hasznosat, vagy ilyesmit.
- Mondtam, leszek én az Onii-chanod, vagy lehetsz te a Nee~saaaan.- de megint csak feleslegesen járatja a száját, ignorálva van, ezt a szemétséget, és a munkamániás kurvamindenit neki. Nem rajong azért, ha valaki ennyire csőlátással gondolkozik, csak előre és előre néz, mint a véreb, ami szagot fogott. Csak ennek a csajnak az arcáról azt lehet leolvasni, hogy legalább komolyan veszi a kis csapatot, és itt hatalmas picsázások vannak kilátásban, csak még az nem dőlt el, hogy ki fog kit. De ha tippelhet, hát az elején durván vörös lesz itt a legtöbbek segge, csak éppen nem fogja élvezni senki se.
~ Heh… gyors a picsa, azt meg kell hagyni.- lesznek még itt gondok, de mennyire, hogy még lesznek.
Néhány apró ránc jelent meg az orrnyergén, hála annak a hangnak, amit csak egy törés válthat ki. Valamiért ezek a picsák szeretnek tördelni, az olasz kurva is és ez is örömét leli abban, ha ropit játszhat mások végtagjaival. Még jegyszedőst is játszik, olyan szépen kilyukasztotta Noaht. De ezzel is okosabbak lettek. Már tudják, hogy gyors, verekedni is tud, de ha kell, akkor messziről is veszélyes, mindent összevetve, hát valami baszott fényesen állnak a dolgok.
Benyúlt a zsebébe és cigit vet elő, amit természetesen meg is gyújtott. Hiába, a régi szokásokat nehéz levezetni, és ha a helyzet kissé kritikus, akkor muszáj egy cigi, hogy a tüdőt megetesse, közben pedig az elme tisztulhasson és nyugodjon.
- Egérke és Buszocska, szerintem játszatok egy kicsit felcsert és nézzétek meg a két sérültet.- mondta nyugodt hangon, még ha a helyzet úgy is fest, hogy szarban vannak, valakinek csak játszania kell a nyugodt, csendes típust, még ha a csendes része egyáltalán nem volt igaz.
- Felőlem állhatunk az esőben, de akkor nyisd már széjjel a kabátod, egy kis vizes pólót villanthatsz is.- legalább ennyi haszna legyen, ha a tetőn állnak.- Miért is keresed ezt az Onii-chant, meg ki is az? Véletlen kihagyta az egyik ovis előadásodat, vagy ilyesmi? Me’ ha igen, azé ez szerintem egy kicsit durva reakció rá, az én fasz testvéreim se reagáltak így, amikor hashajtóra cseréltem a cukraimat,- cigi szünet.-  amiket folyton elcsórtak… oké, miközben mindent csupa fos lett, sok idejük nem is volt rá.- lazán megvonta a vállait, régi sztori, jó sztori, és még pofázik, reméli, hogy a többiek gyorsan előállnak valamivel, vagy alakul a helyzet, mert akárhogyan is nézi, ezt a csajt még addig se tudja feltartani, mint a bögyös, szopós olaszkurvát.

Adrián Ruiz:
(click to show/hide)A karakter kinézet leírásában megtalálható és profilképén látható ruháján felül jelenleg egy csuklyával ellátott utazóköpenyt is hord, melyet amíg összehúzva tart, elrejti arrancarokra jellemző ismertetőjegyeit, mint pl. maszktöredékét és hollow lyukát, illetve kellő távolságból lélekenergiáját is.
Vajon mit is értünk pontosan emberség alatt? Ami az emberekre jellemző viselkedés, értékrend? Kegyelem, mások felé való jószándék, becsület? Ahogy az alattam elterülő utcákat figyelem, magam sem vagyok biztos. Alig pár perce még csak egy átlagos, esős, borús őszi nap volt, de minden megváltozott, amikor egy keleti stílusú pagoda emelkedett ki nagy robajjal a hegyből és furcsa lények árasztották el a várost. Az emberek fel-alá menekülnek, a rendőrség sikertelenül próbál úrrá lenni a helyzeten. Egyáltalán látják, mivel állnak szemben? Egykedvűen szemlélem, ahogy a pánikoló tömegben az emberek egymást taposva lökik a másikat a veszélybe annak reményében, hogy ők megmeneküljenek csakis azért, hogy utána ők is ugyan úgy egy ledőlő ház fala alatt végezzék. Ez lenne az-az emberség, amihez azóta próbálom tartani magamat, hogy letörtem a maszkomat? A közeli iskola tetejéről egy hollow is figyeli az eseményeket. Nem tudom, hogy észrevett-e engem, vagy túlságosan leköti, a bőség zavara és a sok kínálkozó áldozat lehetősége a zűrzavarban, de minden esetre még nem cselekedett semmit. Gondoskodjak vajon arról, hogy ez így is maradjon? Számítana egyáltalán bármit is, hogy megakadályozzam a mai vacsoráját, ha közben körülöttünk ennyi élet hullik minden percben?
Visszatérve a furcsa lényekre, leginkább hollowokra hasonlítanak, de sehol sem látok rajtuk lyukat, illetve formájukra is elég egységesek és a lélekenergiájuk sincs rendjén. Valahogyan pedig csak hívnom kellene őket. Ahogy ezen elmélkedek, megpillantok a tömegben egy srácot, aki nem csak látja ezeket, de az egyikkel még le is áll viaskodni, látszólag, hogy elterelje a figyelmét, amíg mások elmenekülnek. Mégis csak akad nemes lélek vajon, vagy csupán túl botor ahhoz, hogy felmérje az erőviszonyokat? A támadásai még csak meg sem karcolják a bestiát, de legalább a gyorsasága megvan hozzá, hogy kitérjen előle. Egészen addig, míg meg nem botlik a törmelékben, a lény hatalmas keze pedig már emelkedik is, hogy kilapítsa. Hé, miért nem mozdulsz már? Nem mondod, hogy a fejedre estél? Vagy tán most jutott csak el az agyadig, mekkora veszélyben vagy és ledermedtél a félelemtől? A végzete egyre inkább csak közeledett felé és nem úgy látszott, mint aki el tudná kerülni. Bosszúsan csettenek fel, miközben a sonido keltette hangrobbanás keretében egy pillantás alatt megteszem a köztünk lévő távot, felkapom a szerencsétlent, majd a következő ugrással odébb viszem egy háztömbbel, mielőtt leraknám. Megbizonyosodok róla, hogy a sokkon kívül nincs komolyabb baja, majd hagyom, hogy menjen, amerre akar, míg én visszaugrok egy háztetőre.
Nem úgy néz ki, mintha a probléma megoldaná magát. A shinigamiknak se híre, se hamva. Vagy nem is tudnak a problémáról, vagy mással vannak lefoglalva. Talán nem csak az emberi világot érinti ez a dolog. Így is van most elég bajom a rám vadászó quincykkel, ezért nem akartam belekeveredni újabb galibába, de az iménti eset segített emlékeznem arra, hogy minden emberi gyarlóság ellenére vannak olyanok, akiket érdemes megmenteni. Haah, milyen bosszantó…
Ha mást nem is, azt talán érdemes lenne megnéznem, hogy tehetek-e valamit. Pagodák nem jelennek meg csak úgy a semmiből, valaki feltehetően megidézte és ez a valaki még mindig a közelben lehet. Pesquisával teszek egy felmérést a környéken gyanús lélekenergia után kutatva, de helyette inkább egy ismerőset találok. Tenro-chan a közelben van, viszont nem egyedül, több más quincyt is érzek a közelében. Pár hete még nem következtettem volna semmi rosszra ennyiből, de a Las Nochest érő támadás óta már nem tudom, mit gondoljak. A biztonság kedvéért rá kellene nézzek, ha esetleg rossz társaságba keveredett. Az egyiknek a lélekenergiája különösen nem tetszik.

Shirei Tenro:
Honnan tudod, hogy elfáradtál lelkileg? Amikor nem sok időd volt magadra az alapvető igények kielégítésén túl: evés, ivás, alvás, elegendő mozgás és pihenés.  Egy életre kimozogtam magam a folyamatos harcokban, ezért jól esett a közös társasozás. Talán határesetnek mondható, hisz így se merengtem sokat a történteken, cserébe együtt lehettem azokkal, akiket fontosnak találtam. Az eső kopogása az ablakon kicsit azt a feelinget nyújtotta, mintha egy söröző teraszán ülnénk, és szinte megérintené arcunkat a hűvös levegő, és látnánk a pocsolyába hulló, színes leveleket is. Közben legurulna egy ital, kettő. Annyi minden történt velünk, hogy lassan egy zavaros masszává olvadt össze. Legalább hetekre lenne szükségem a feldolgozáshoz, míg szortírozom kicsit a képeket. Van, amiből csak a szag maradt meg. Ugh.
Szerettem volna szabadulni tőle. De nem tudtam, és ez mélyen belül frusztrált. El tudtam volna viselni pár italt. Erőset. Bódítót. Boldogot.
Mafla az, ki boldogságba menekül, vagy hajkurássza azt. Úgy sem állandó. Ott vagyok, ahonnan elindultam. A depresszióm előjött megint. Az elmém próbált kifogásokat gyártani ellene. Mondott nekem szépet, s jót. De valahogy nem tudtam magamra nézni. Nem voltam büszke arra, amit csináltam. Fogalmam sincs, helyes döntés volt –e egy ámokfutót életben hagyni? Megérte nekem a stressz, amit felhalmoztam? Megéri görcsösen kapaszkodni a túlságosan távolra kitűzött terveimbe? Messze van még, hogy vezető legyek.
Lassan nem is érdekel. Én csak a nyugodt életemet szeretném visszakapni! Mert Ő! Ő a felbujtója a pillanatnyi örömömnek.
Kate jelenléte nem volt hívogató. A villámlás és a viharossá fajuló időjárás vajon a lány műve lehetett? Olyan furcsa helyzet állt fenn! Utoljára a szőke törpénél éreztem ilyet, amikor először álltunk szemtől-szemben egymással. Noah-t helybenhagyta pillanatok alatt. A helyiség melegét felváltotta a hideg, zimankós őszi idő. Javarészt romokban állt. Alig jelent meg a Boszorka, már felbujtója volt mindennek, a megtestesítője mindennek, amit gyűlölni lehet egy emberben. Gyűlöltem Kate-et. Nem jutott idő magamra gondolni. Nem lehettem önző. Most nem.
Én álltam a legtávolabb, és még voltak előttem (Naraku, illetve Ryuunosuke). Egyébként sose voltam az az ember, aki szeret a középpontban ácsorogni. Mindig meghúzódtam a háttérben. Csak azokkal beszélgettem mindig is, akiket szimpatikusnak találtam. Kevés olyan ember létezett. Az idő során leszűkült a kör néhány quincyre, és még valakire, aki inkább ember-szerű, mint arrancar. Habár már belenyugodtam abba, hogy sosem látom viszont, legalábbis nem mostanában. Hosszú-hosszú ideje átment a fellángolás egy békés várakozásba. Egyébként sem egészséges másoktól függően élni az életet. Nem most kellene elkezdenem. Szóval épp ezért támadt egy nem túl jó ötletem. Merész, ezt mondhatnánk rá. Mivel én két társam mögött álltam nagyjából, talán takarásban lehettem még egy percre. Megidéztem az íjam, majd amint megjelent, már fordultam is oldalra, el a Boszorkától, és használatba vettem az egyetlen szabad területet, amit rendelkezésünkre bocsájtott a jó Isten. Idegesen megnyaltam a szám szélét, aztán további habozás nélkül kilőttem egy kék nyilat. Azt állítják, a fény összeköti a földet, s eget. Nem hittem még ennyire senkiben, elég sajátos utat követek. Most az egyszer reménykedtem, hogy jelzőfényemmel hívhatok segítséget. A nyíl gyönyörűen, egyenesen felrepült, és ha szerencsém volt, még gyorsan is mozgott. Röviden azt akartam, hulljon darabjaira. Essen szét.
Remélem elegen maradtak életbe ahhoz, hogy lássa valaki közülünk. Attól tartok, nem sokáig leszünk még ennyire sem testileg épek.

Kane Shinzou:
Felkapom a fejemet mikor egy hatalmas rengést kezdek tapasztalni. Gyorsan felpattanok és az ágy szélét fogom meg ahol kapaszkodni tudok. Még szerencse, hogy ezek az ágyak rögzítve vannak a padlóhoz, hogy a beteg ilyen esetekben ne tudjon megsérülni, de még így is igyekszem Wolf-ot az ágyán tartani szabad „kezemmel”, ami hát már inkább egy protézis. Mai napig nem értem ennek a szerkezetnek a működését. Akárhányszor próbáltam újra előhívni azt az erőt, amit még Lucrezia ellen vetettem be, sehogyan sem tudtam előidézni. Valami hiányzik. Valamit nem igazán értek meg. A Sárkány Szíve még is hogyan működik? Miért tudtam akkor használni és most nem? Sokat kell még tanulnom erről a szerkezetről, ha jól akarom tudni használni. Egyellőre viszont csak egy olyan protézis, amit hála a jó égnek tudok mozgatni. Más kérdés, nem érzek semmit vele így nagyon oda kell figyelnem rá. Olyan mintha vak lennék az egyik szememre, csak ebben az esetben a testem egy részénél vesztettem el a tapintás érzékelését. Amint vége szakad a rengésnek, ellenőrzőm Wolf-ot, hogy jól van e. Szerencsére kutyabaja és nem nyomtam le annyira az ágyra, hogy eltörhessem a csontjait. Hiába nincs ereje ennek a karnak még, de attól okozhatok sérüléseket vele. Ezután rögtön az ajtóhoz indulok, de nem tudom kinyitni. Mágnesesen lett lezárva. A riasztó is megszólal, robbanás hangja hallatszódik a távolból, kész káosz az, ami van. Ismerős lélekenergiát vélek felfedezni, amitől nyomban a mellkasomhoz kapok.
- Imoutou?
Valóban őt éreztem az előbb? Ha ő itt van akkor… a barátaim! Veszélyben vannak! Basszus! A protézis karommal igyekszem ütögetni az ajtót, de meg se moccan. A francba! Ilyenkor lenne jó, ha végre a képességemet betudnám vetni! Ütögetem jó párszor teljes erőből, de semmi haszna. Csak egy sima protézis semmi több!
- A francba! Nyílj már ki a szentségit! Hogy a fenébe tudjam ezt a szart használni egyáltalán?
Mondom magamnak dühösen amiért sikertelenek az eddigi elért eredményeim az ajtóval kapcsolatban. Húzom magamhoz, de semmi, ütögetem egy ponton, de semmi. Hangokat vélek felfedezni a hátam mögött. Nyomban megfordulok támadásra készen, de szerencsére csak Wolf az, aki nagy nehezen hozzám sétál dülöngélve.
- Wolf! Még nem vagy jól! Menj vissza…
Helyet akar miközben félre toll. Előkapja a karmait, amivel hála istennek sose vakarta meg a hátamat és remélem ez így is marad, és átszúrja a zárat aminek következtében kinyitja az ajtót. Sajnos ez a kis erőlködés hamar kifárasztja és rám támaszkodik. Amilyen makacs természete van tuti nem tudnám meggyőzni, hogy az ágyán maradjon. Meg amúgy is, hülye lennék vele vitatkozni. A futárok közül talán én ismerem őt a legjobban. Szeretné, ha eljutnánk Spidey-hez és mutatja is az utat merre kéne menni. Igyekszem magammal hurcolva elindulni. A kis rengéseknek köszönhetően ez olykor nehéznek bizonyul. Olykor-olykor az egyensúlyomat nehezen tartom meg, a futárok többsége összevissza rohan és nagy nehezen kerülöm el, nehogy nekem rohanjanak. Az otthonom kész romhalmaz. Mi a jó fene történt itt egyáltalán? A rengés okozta ezt? Ekkora pusztítást hagyott maga után? Aligha tudom elhinni. Soha nem hittem volna, hogy megélem a napot mikor az otthonom kerül ekkora veszélybe. Hát már sehol nem lehetek boldog? A francba! Sajnos előfordul az utam során, hogy egy két futár társammal összeütközőm, de gyorsan tovább is állunk amennyire lehet. Igaz a földön találjuk magunkat ekkor és Wolf-nak ez annyira nem esik jól, de sajnos nincs mit tenni. Igyekszem mindenesetre elkerülni ezeket a helyzeteket amennyire lehet. A lifthez érve megnyomom a földszinti gombot amire Wolf mutat. Szerencsére nem zuhanunk le hála a jó égnek. Ezek a liftek nagyon masszívak és arra lettek tervezve, hogy az ilyen esetekben is működjenek. Amint az ajtó kinyílik egy L alakú folyosón találom magamat. Végig megyünk rajta és az ajtóhoz érve látom is Spidey-t és testvérét Nomad-ot akik a gépekkel vannak elfoglalva. Spidey amint észrevesz minket szerencsére nem akar minket megtámadni. Bár a bökő azért előkerült.
- Kösz, hogy nem akarsz minket felnyársalni! Legközelebb kopogok!
Reagálok Spidey-ra majd egy széket keresek, ahova leültethetem Wolf-ot. A kameraképekre pillantok és olyat látok, amit bárcsak ne láttam volna. Ott van a húgom, élet nagyságban és úgy tűnik még veszedelmesebb mikor utoljára találkoztam vele. Noah-ékat egy szempillantás alatt elintézte.
- Ez nem lehet igaz. Imoutou mi a francot csinálsz?!
A barátaim bajban vannak. Tennem kell valamit! Nincs idő gondolkodni. Rögtön megfordulok az ellenkező irányba és elkezdek kirohanni. Tenro-ék nagy bajban vannak! A húgommal szemben szinte semmi esélyük nincs!

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal

Teljes verzió megtekintése