Szerző Téma: Hilton  (Megtekintve 3610 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 362

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 27 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hilton
« Válasz #15 Dátum: 2015. Júl. 23, 15:24:37 »
Lehet kicsit túlzásba esett az épület lerombolásával, tisztára olyan kezd lenni ez az egész, mint a Superman volt… hogy az mennyire egy szar film, nagyon nem tetszett Karasunak, de nagyon nem. Ahhoz képest, hogy annak a fasznak mi a mottója, lazán leszarta, hogy mennyien meghaltak, nah, de mindegy, itt nem ez megy. Az elkövetkezőkben kicsit visszább fogja majd magát, még valami hülye shinigami azt gondolja, hogy segítség kell Sierashi testének, akkor meg főhet a feje, kénytelen lenne megölni a segítőt, hogy az alkujuk titokban maradjon. De feltehetőleg azt meg a Test nem engedné, tehát ott lenne, ahol a part szakad. Néha igazán át kéne gondolnia a következményeket mielőtt cselekszik.
- Vissza a feladónak.- fél mosollyal az ajkán figyelte, ahogyan a barak változtattak az útirányon, és egyenesen Vex felé tartottak. Ha kivédi őket, akkor néhány másodpercre szabad célpont lesz. Nincs kétsége afelől, hogy egy Sierashi testtel rendelkező személy ezen az alkalmon kapna, ha meg visszaüti őket, akkor elég unalmas lenne ez a tenisz. Marad a legegyszerűbb, lentebb ereszkedik, és hagyja, hogy a feje felett szálljanak el a francba a kis energialabdák.
- Ohhohoho…- lentről támadni, némileg problémás egy kaszával kivédeni az ilyen csapásokat, de nem lehetetlen. Csak megforgatta a kezében Orgot, hogy a penge része lefelé nézzen, és azzal akassza meg a vágást.
- Éééés a második.- valahogy sejtette, hogy ennyinél nem fog megakadni az egész, hát nincs mese, Orgo most elég elfoglalt, marad védekezésre a karja, csak nem lesz rövidebb egy kézzel. S rövidebb nem is lett, de beszerzett rá egy vágást, szerencsére annyira nem mély, hogy ne tudja használni a karját, de abban is biztos, ha a test mindent beleadott volna, akkor a hierroja se védte volna meg attól, hogy komolyabban megsérüljön.
- Aucs, ez fájt.- lecsapta a vért a karjáról, még szerencse, hogy a kabátujját feltűrve hordja. Most akkor azért is aggódhatna. - Csak átélem a szerepet.- mondta laza hangnemben.- Egyébként is, ti kezdtétek ezt, nekem nem volt létfontosságú, hogy harcoljunk. Egyébként meg, hiába küldenek tiszteket, nem hiszem, hogy komoly fenyegetést jelentenének, meg tippemre azt is hagytad volna, hogy megöljem őket, fontosabb, hogy Fredonnt elkapjátok, mint az, hogy pár shinigami életben maradjon, akik veszélyeztethetik a helyzetedet a Goteiel. Jól tippeltem?- kérdezte egy sokat sejtető vigyor társaságában. Közben pedig rántott egyet Orgon, és immár a vállán pihent a bot része, a hegye pedig a talaj felé nézett.
- Hajaj…- sóhajtott egy hatalmasat, nem tetszik Vexnek az, ahova tartanak. Gyorsan tekintett az égre, és Sierashira, ezt ha benyeli, akkor annak kurva durva következményei lesznek. Orgot tartó kezét emelte védekezésre, majd kimondta a saját fejlesztésű technikájának a nevét.
- Escudo.- egy kék színű pajzs jelent meg az alkarján, 180cm magas volt, és 1 méter széles, leginkább a légiósok használtak ilyet, amikor a teknős alakba rendezték magukat. De ez nem lesz elég, Negit is elővette és a pajzs alá támasztott vele. Érezte Karasu, hogyan is küzd a pajzsa, hogyan kezd el repedezni, de arra legalább elég időt nyert, hogy a támadás ereje gyengüljön, Vex pedig elég lélekenergiát gyűjtött a talpa alá, hogy el tudja rúgni magát, el a csapás elől.
- Huh… azt a kurva. Ez már nem volt semmi.- megtörölte a homlokát, és Negit pedig visszarakta a helyére. Felettébb csendes lett a hölgy, na majd otthon megvigasztalja valahogy.
- De ebből ennyi elég.- megszüntette a resuját. Ennyi harc csak elég volt a meggyőzésre. - Nah, akkor. Fredonn bázisa nincs is olyan messze. Akad a város mellett egy hasadék, bár inkább szakadék az. Na! Ott egy kis vacak épület, amolyan bakterkunyhó, az lenne a bejárat. Csak az a gond, hogy ha nem kaptál VIP meghívást, akkor baszhatod, nem nagyon tudsz bejutni. Az épületben volt három szék, az egyikre leültél, kifejtetted a lélekerődet, és ha minden okés, bemehetsz. Azt ne kérdezd, hogy mi van akkor, ha nem kaptál meghívást, azt nem tudom. Maga az, ahol van Fredonn… háááát, egy a föld alatt egy kurvanagy város, és egy piszkosul nagy templom, vagy valami olyasmi. Fel lehet ismerni, annyi lépcső van előtte, hogy beszarás. Oda kellett bemennünk, és ott volt Fredonn. Jah, és még valami, ami talán fontos lehet. Ott nem volt erőnk, mintha emberek lettünk volna, nem tudom, hogy ez mindenkire vonatkozik ott, vagy csak nekünk volt ez ilyen megtiszteltető alkalom, de elég volt megmászni azokat a lépcsőket. Persze Fredonnnak tuti nincsenek ott ilyen gondjai.- elrakta Orgot, majd elővett egy újabb cigit, és rágyújtott. - Remélem tudtok valamit kezdeni ezzel, és elég ahhoz, hogy ha szar lesz a palacsintába, akkor jöttök segíteni. Oh, és ha majd odaértek, megmondhatjátok Fredynek, hogy köszi a korsót, hasznos.- mondta egy egyre csak szélesedő vigyor társaságában.

Karakterlap

Aenom'en

Ős - Shinenju

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Hachibantai ex-taichō, Saizensen sōsui

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 29 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Acélkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Yasuji Chiyoko

Mottó:
„You either die a hero or live long enough to see yourself become the villain…”

Post szín:
Azure|Beszéd: Glowing #31337e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hilton
« Válasz #16 Dátum: 2015. Júl. 23, 16:45:36 »
Találkozás a tetőn
Az Espada minden kétséget kizáróan vakon megbízik saját képességeiben, máskülönben kifejezetten nagy bolondságra utalna egy kardot puszta kézzel megállítani. Ugyan lényegében eléri a célját, sikerül kivédenie a csapást, ráadásul a penge sem hatol túlzottan mélyre, habár a hierron áthatol és felsérti az arrancar bőrét. Nem zavartatja magát különösebben sérülése miatt, ahogy jómagam sem hullatok könnyeket panaszkodását hallgatva. Való igaz, a kezdeményezés tőlem származott, ámbátor kizárólag egymás leamortizálásáról szólt a fáma, nem pedig a környék domborzati térképének újrarajzolásáról.
- Tévedsz, nem engedjük elveszni azok fényét, akik arra nem szolgáltak rá! - ingatom meg a fejem válaszom közben, ezzel is jelezve egyet nem értésemet. - Befejeznénk a színjátékot, azonban a végét reálissá téve, feltehetőleg vinni kellene azt, ami belőled marad utána! Így azonban távozásod gyors és zökkenőmentes lehet, a Negaciónt még a mi erőnk sem képes megtörni, hihető lenne.
Nem tudom mennyire tud odafigyelni szavaimra, hiszen botor módon meg sem próbál kitérni a Nadegiri útjából, inkább valamiféle pajzsot idéz, ami éppen csak megállítja a lélekenergiával átitatott suhintás által keltett légörvényt. Arcjátékom továbbra is kifejezéstelen nem látszódik rajta se csalódottság, sem pedig megrökönyödés a történtek miatt. Természetesen támadásaimat úgy választottam ki, hogy akkor se legyenek halálos végkimenetelűek, hogyha Karasu Vex kudarcot vall bármelyik kivédése közben. Úgy tűnik megunta a játszadozást és visszaváltozik alapformájába, így hát kénytelen-kelletlen magam is eltüntetem Dotonryuu másolatát. Az elmondottak alapján Fredonn közelebb húzta meg magát, mint ahogy azt feltételeztük, de ezen információ birtokában kizárólag egy lépéssel jutottunk előrébb. Összeráncolt homlokkal hallgatom az építmény leírását, miközben ezeréves emlékek árjában úszva igyekszem kifogni azokat a foszlányokat, amik segíthetnek beazonosítani a helyszínt. Rövidesen sikerrel járok, lelki szemeim előtt egy monumentális város képes rajzolódik ki, ahol egykor nyüzsögtek az ősök. Díszes, könnyű ruhákba öltözött férfiak és nők sétáltak a széles utcákon, beszélgettek és nevettek, oly' gondtalanok, annyira szívbemarkolóan felkészületlenek. Újabb kép villan be, ezúttal egy hatalmas csarnok körvonalazódik a homályból, amelynek közepén egy férfi áll, körülötte tömeg és szónokol. Szépen csengő, mégis méreggel átitatott ígéreteket csepegtet, azt kéri bízzák rá ezen menedék felügyeletének jogát. Robusztus alkat, arcának vonásai mégis lágyak, világítóan fehér haja kiemeli két szemének különböző ragyogását. Az egyik arany, a másik indigó. A révület véget ér, Én pedig akaratlanul is a fejemhez kapok, reflexszerűen reagálva a megerőltetéstől keletkező fájdalomra.
- Hinan-Sho... - nyögöm ki zihálva, inkább magamnak címezve a szavakat, semmint a lidércnek. Nagy levegőt veszek és kifújom, így igyekezve visszanyerni korábbi sebezhetetlennek tűnő mivoltomat. - Egykoron a központunk volt, nem az egyetlen, ámbár kétségtelenül a legnagyobb mind közül! Biztonságot nyújtott fajunk tagjainak, a hely mágiája megakadályozza bárminemű erőszak alkalmazását, éppen ezért a problémás kérdéseket is békés úton tudtuk rendezni, indulataink sosem fordíthatták fegyvereinket egymás ellen. Szinte lehetetlen hívatlanul betörni oda... - ettől függetlenül megtaláljuk a módját, nem mindig volt teljes a bizalom a mieink között, páran hagyhattak titkos kiskapukat, ebben nem kételkedek. - Kamatoztatni fogjuk információidat, ne aggódj! Most pedig menj, s ne keress minket egészen addig, amíg ígéretünk betartatására szükséged nem lesz!
Némán figyelem, ahogy meghasad az ég és a Garganta sötétjéből egyetlen, fényesen izzó szem mered ránk, majd hamarosan leereszkedik egy sárga fénypászma, ami körülöleli újdonsült szövetségesemet és egy felvonóhoz hasonlóan a biztonságot nyújtó árnyak közé emeli őt. Nem időzök tovább ezen a helyen, sok tennivaló vár még ránk a mai napon, szerencsére nem kell olyan dolgokra időt pazarolnunk, mint amilyen az alvás is, ennek köszönhetően szakadatlanul dolgozhatunk küldetésünk céljának megvalósításán.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Júl. 23, 16:53:00 írta Anām'an »