Szerző Téma: Sétálóutca  (Megtekintve 10742 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Hirako Shinji

A Yuuniverzum ura

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 80

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 3 459 950 ryou

Technikatár
Ajándék küldése



  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Sétálóutca
« Dátum: 2014. Júl. 04, 13:14:29 »
Kedvenc városkánk is rendelkezik ezzel a turistacsalogató hellyel, amit csak a "Sétálóutca" névvel illetnek. Az épületek renoválása után határozott úgy az önkormányzat, hogy Karakura vásárlási és szórakozási centrumává varázsolják ezt a helyet. A házak egészen európai stílusúak, a macskaköves útra boltívek vetik az árnyékot, a kényelmes padokra pedig bármikor leülhet az elfáradt gyalogos, ám népszerű a szobrokkal, vagy az élő szobrokkal való fényképezkedés is.
Persze nem csak a boltokban, kávézókban, cukrászdákban, éttermekben és egyéb üzletekben lehet pénzt költeni, az utcán különböző művészek árulják szolgáltatásaikat. Többek között zenészek, élő szobrok, táncosok, ördögbotosok, de akár karikatúrát is rajzoltathat magáról az, aki szeretne. Persze a komolyabb műsorok az utcából nyíló téren kerülnek megrendezésre. Koncertek és nemzeti ünnepek sokaságát rendezik le itt, a szabadtéri bódékban, sörsátrakban és kajáldákban pedig kedvére vásárolhat az ember, ha nem költötte volna el már így is minden pénzét.


Karakterlap

Filius Nocturn

Mágus

Eltávozott karakterek

Nocturn Vegyesbolt tulajdonosa

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
33 625 / 45 000

Hozzászólások: 13

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 2 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Fekete

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Kapcsolat cimke:
Forever alone

Mottó:
Mintha az egész világ egy nagy mozi lenne, és mi mindannyian egy beteg elme szülte cselekmény szereplői lennénk.


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sétálóutca
« Válasz #1 Dátum: 2014. Aug. 09, 13:41:59 »
Chizuki Maya új élete



*Hűvös, tavaszi szél keríti hatalmába a sétáló utca minden egyes szegletét. Az éjjeli fátyol alattomosan kerítette hatalmába a környéket, melynek hatására az emberek aggódva önmagukért elhagyják ezt a környéket. Alig fedezhető fel ezen a környéken olyan ember, aki az is lenne. Akik pedig itt sétálnak, azok nem is lehetnek többet mezei patkányoknál. A bajt kereső megátkozottak, akik még nem fedezték fel a fény hazugságait, és nem dőltek be neki. E kaotikus, ámbár végtelen mód kellemes képben bukkan fel egy idegen mágus is. Ébenfából készült sétapálcája halkan koppintja a macskaköves utat minden egyes léptére. Hosszú, holló fekete haját a szél csupán hátra fele képes fellibbenteni, minek hatására arca meg-meg mutatkozik egy- egy lámba oszlop alá lépve. Hűvösre festett mimikái nem mutatnak semmiféle érdeklődést, ámbár jelenleg még azúrkéken villanó tekintete a környéket pásztázza. Megvan győződve arról, hogy jelenlegi információi helyesek, és a keresett személy pontosan erre veszi az irányt. Nem olyan régen ugyanis levelet kapott a Gotei Juusantaitól, hogy egy hajdani kapitányukat - aki nem mellesleg vaizard - szabadon engedték. Eleinte ő sem értette, hogy ez miért érdekelné őt; de aztán, amint az első korty bor lecsúszott a torkán, máris beindultak agytekervényei. Rögvest tudta, hogy mit kezdjen a nővel, akiről MÉG nincsen túl sok információja. Így hát kapva az alkalmon, Mayához érkezésének pillanatában egy hajadon nő lép, aki csupán egy cetlit ad át neki, majd eltűnik. A cetlin a nő nem olvashat egyebet, mint:
- Hölgyem! Tudomásomra jutott a hír, hogy az emberek világába érkezik. Amennyiben új életet szeretne kezdeni, kérem jelenjen meg a Külvárosi sétáló utca sétányán. Üdv.: Nocturn *Noha, a nő vajmi kevés információt kapott az egész találkozóról, de a mágusnak pontosan ilyenek az eszközei. A burkolt információ közlése nem vezethet egyébhez, mint a személy megjelenéséhez. Érdeklődésének felkeltése volt a cél, s Nocturn bízva magában, jelenleg lassú léptekkel közelíti meg a célt. Apró mosoly jelenik meg arcán, amikor megpillantja a keresett személyt, így a háta mögé lépve üdvözli.*
- Szép jó estét! 8) *Élénkülő hangján szólal fel a mágus, aki a nő mögé lépve magasodott a törékeny pára fölé. Udvariasságból Nocturn meg is hajol előtte, habár ez a fajta viselkedésmód gyakran nem képezi szokásainak szerves részét. Céllal érkezett, s hogy elérje célját, ahhoz előbb le kell nyűgöznie a nőt. Szemérmes tekintetével néz végig a vaizardon, majd megemeli sétapálcáját.* - Azt csicseregték a madarak, hogy kegyed most vált kolibrivé; mondja van-e önnek célja? *Fontos kérdés ez, amit mindig elsőre szokott megkérdezni, hiszen gyakran csupán a snassz válaszokkal találja szembe magát. Kíváncsi arra, hogy ezúttal képesek lesznek- e meglepni őt. Szó nélkül elindul tovább a mágus, számítva arra, hogy a hölgy majd követi őt. Mondhatni nem tűnhet túl szimpatikusnak, hogy nem kérte el a hölgy csomagjait; azonban számára olyan aranyosnak mutatott egy kofferrel a kezében. Csak egy padig kopogtatja a botját, majd leül megpihenés gyanánt. Először persze figyel arra, hogy ne üljön bele semmibe, de aztán erősítésképpen egy fehér kendővel takarja le a helyét. Hátra dőlve pillant a nőre, míg jobb kezével a sétapálcán támaszkodik, bal kezében egy boros pohár jelenik meg - félig vörös borral- .*
- Szomorúnak tűnik, mi nyomja a lelkét kedves? Nekem bármit elmondhat, s ha megegyezünk, még az is lehet, hogy segítek önnek. Tudja, jelenleg az Urahara -azaz Nocturn - vegyesbolt tulajdonosa vagyok. Én vagyok a soros menedzser; érdekeink talán megegyezőek, talán nem. Mindenesetre nem hagynék egyedül egy ilyen bájos, de szomorú hölgyet egyedül. Hová tűnne a szépsége és az ereje, ha nem érne el sikereket; nem de bár? *Könnyedén mosolyog rá Mayára, aki felé barátságos kisugárzást ereszt. Nincs neki semmi indítéka arra, hogy megfűzze a nőt, csupán egy üzletpartnert lát benne. Egyébként is, Nocturn nem tud a szép nőkkel csúnyán bánni; a rondáktól pedig egyenesen menekül. A mágus kedveli a szépséget, de sosem tud ez kellően elterelő lenni a számára. Valami különleges dolgon jár jelenleg is a feje a vaizardot illetően, habár ezek afféle alternatív tervezgetések. Kíváncsian várja a hölgy válaszait.*
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 22, 10:43:56 írta Ayasegawa Yumichika »

Karakterlap

Chizuki Mae

Eltávozott karakterek

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 171

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 4 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A szépség csak a bőr felszínéig tart, a mocsok viszont csontig hatol.

Post szín:
#5C3B87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sétálóutca
« Válasz #2 Dátum: 2014. Aug. 09, 13:44:55 »
Chizuki Maya új élete



A kapun való átlápésem az elmúlt évek után olyan extázis-élményt váltott ki belőlem, hogy egy pillanatra azt sem tudtam, hol vagyok- se kép, se hang. Tekintetem lassan végigfuttattam a városon, mely egyszerre hatott varázslatosan újnak hatalmas tornyaival melyek álmosan nyújtóztatták magukat az égig, s megnyugtatóan ódonnak. A gyengéden fújó szél szelíden simogatja arcomat, s én hálásan hunyom be szemeimet a természet kényeztetésének hatására. Túlságosan hiányoztak ezek az egyszerű,hétköznapi dolgok. Már ettől is majdnem elsírtam magamat, hogy lábaim végre szabad földet érinthetnek. Mélyen beszívtam a hűs levegőt, s kihúztam derékig érő, hollófekete loboncomat az arcomból. Azonban egy óvatos érintés zökkentett ki a pillanat élvezetéből: egy fiatal, kedvesnek látszó nő egy cetlit nyomott kezembe, majd eltűnt. Értetlenül pislogtam az összehajtogatott papírlapra, majd remegő ujjakkal kibontottam. Legelső, lehetetlen gondolatom valóban az volt, hogy küldetésre küldenek, de amint felbukkant elmémben ez a gondolat, rögtön el is tűnt: hiszen engem többé valószínűleg már nem küld Seiretei magánküldetésre. Ajkaim elrévedő mosolyra húzódnak, s elolvasom a papír tartalmát: "Hölgyem! Tudomásomra jutott a hír, hogy az emberek világába érkezik. Amennyiben új életet szeretne kezdeni, kérem jelenjen meg a Külvárosi sétáló utca sétányán. Üdv.: Nocturn". Nem tudtam hirtelen, hogy a meglepettségtől hápogjak-e, vagy talán induljak a "megbeszélt" hely felé, melyre sokkal inkább volna a kijelölt szó. Tekintetem ide-oda ingázik a magasba nyúló, sötét épületek között, jobbom kardomon pihen- nem is a helyzet nem létező veszélyességéből kiindulva, sokkal inkább saját magam megnyugtatása miatt. Túl rég nem kapaszkodhattam Fenikkusu megnyugtató jelenlétébe, s bár mióta újra egyesült szerény csapatunk, nem szólt még hozzám, biztos voltam benne: hamarosan hallat magáról, s sértődöttségében elkárhozásra ítél. Lábaim könnyű léptekkel haladtak előre, s szinte hangtalan lépteim megakadtak, mikor egy ismeretlen alak hátulról, észrevétlenül súgta fülembe üdvözletét. A szívroham mellett, melyet majdnem átéltem, kicsúszott számon valami olyan, ami nem volt túlságosan jellemző rám eddigi életem során:
- A fészkes fene, a frászt hoztad rám. Amilyen labilis vagyok mostanában, boldog vagyok, hogy nem szúrtam á a torkodat... Légy máskor óvatosabb!- mondtam ijedten, majd megfordulva szemügyre vettem a vonzó -feltehetőleg- fiatalembert, aki velem szemben állt. - Egyébként... Jó estét! Ne haragudj kérlek, de megijedtem.- Mondtam kissé zavarba jőve, majd kezemet nyújtottam neki nyugati szokás szerint. Szép lassan hátrébb léptem párat, hogy kicsit távolabb kerüljek az idegen zavaró közelségétől. Mondandója hallatán önkéntelenül is felvontam szemöldökömet: Célom? Persze hogy van célom! Először is meg akarom találni a lányomat, meg akarom ölelni, és rendezni akarom vele a dolgokat. Csak remélhetem, hogy nem azt hiszi, elhagytam valamiért. Az ő létezésének tényébe kapaszkodtam, mikor visszataláltam az őrültek ösvényéről régi önmagamhoz- muszáj megköszönnöm neki.
- Van célom, nem akarok haszontalanul heverni a porban. Ideje, hogy újra legyek valaki, aki nem csak a háttérben figyel, akiről nem megfeledkeznek. Az akarok lenni, akinek van hatalma beleszólni a dolgok alakulásába. Szerepet akarok ebben a mocskos kis színjátékban. - Nem pont ezt akartam mondani, de így bukott ki belőlem. Megindultam az ismeretlen Nocturn után, akiről még annyi mindent nem tudok. Tekintetem a vörösborra szegeződik: vágyakozva sóhajtok egyet, majd válaszolok:
- A sikerek elérése ösztönzi az embert, hogy tovább menjen. Azt hiszem, nem ártana átélni párat.- mosolyodtam el, s leültem a férfi mellé.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 12, 09:22:12 írta Shihouin Yoruichi »

Karakterlap

Filius Nocturn

Mágus

Eltávozott karakterek

Nocturn Vegyesbolt tulajdonosa

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
33 625 / 45 000

Hozzászólások: 13

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 2 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Fekete

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Kapcsolat cimke:
Forever alone

Mottó:
Mintha az egész világ egy nagy mozi lenne, és mi mindannyian egy beteg elme szülte cselekmény szereplői lennénk.


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sétálóutca
« Válasz #3 Dátum: 2014. Aug. 09, 13:48:02 »
Chizuki Maya új élete



*Az élénken pöfékelő szél néha-néha a mágus szemébe is idéz néhány rakoncátlanul eltévedő hajszálat, amit könnyű kézzel söpör arrébb. Ezekre a gyerekes szükségletekre - melyet maga Nocturn gyerekesnek tart - csak annyit tud hozzá tenni, hogy számára fontosak. Még a végén nem láthatná mind a két szemével, hogy milyen arcokat is vág a nő, akivel beszél. A maga értelmében pedig csinos kisasszonynak tartja ám a hölgyet, de egy ilyen helyen soha nem kezdene ki vele. Az még igen- igen messze áll a komfortzónájától, hogy egy koszos utcán bájologjon, pláne úgy, hogy a nő még csak estélyit sem hord. Nocturn mindig ad az eleganciára és fényűzésre, ezért pedig sokak szívét csábította már el; nem beszélve a fiatalos és vonzó külsejéről, ami minden nő álma lehet. E mellé pedig olyan modora van, aminek nehéz ellenállni; legalább is szerinte. Mayának a kéztartására csupán annyit reagál, hogy kihúz még egy fehér kendőt zakójának felső zsebéből és átnyújtja neki.*
- A világért se vegye sértésnek, de a keze piszkos lett a táskától. Ha megtörli, azonnal illendőn fogok köszönteni egy ilyen bájos hölgyet. *Mosoly a nőre, s mint az elfogadja - legalább is reméli -, azonnal megérinti a kezét a fekete selyemkesztyűjén keresztül. Közelebb húzza magához, majd apró csókot köhint a lágy felületre. Érzéki játékát hamar megszakítja, szinte már pofátlanul. Felnevet a hölgy iménti reakcióira és beleiszik a borába.* - Az erőszak nem áll jól kegyednek, bármennyire is lennének páran, akik megkóstolnák kardod élét. Egyszer volt egy drow barátom, aki egyenesen megszállottja volt az efféle ügyleteknek. Amint visszatért, szívesen bemutatlak neki, persze csak ha társaságomban maradsz. *Rögvest eszébe jut Nocturnnek, hogy egyszer valamikor létezett egy olyan barátja is, hogy Viclyn Do'ana. Azaz átkozott drow amennyire megkeserítette, megbonyolította az életét, annyira szolgált rá a barátságára is. Szinte már olyanok voltak egymásnak, mint egy megkevert itt- ott megcsavart testvér. Sosem tudtak egymás észjárásán túl tenni, s Nocturn sokszor az őrületbe is kergette a drowot. Természetesen Viclyn egyszer meg is ölte már Nocturnt, de hát a mágus még a halálból is képes volt visszatérni. Különös dolgok veszik és vették mindig is körül Nocturnt, ennek köszönhetően pedig sokan nem is a hatalmáért, hanem az elméje miatt félik. Nem olyan rég fejeződött ugyanis be egy remek műje, végzett egy démon herceggel; ezt pedig még csak nem is ő végezte be. Az már bizonyos, hogy a mágus rászolgált a presztízsére, a mostani partnerében pedig igencsak lát lehetőségeket. Kíváncsian kémleli a nőt, míg az szinte saját érzelmeivel vívódik. Hátra dobja poharát, amikor halja a mágus azt, amit akar; a pohár pedig már a levegőben eltűnik.*
- Nagyszerű! Mit szólnál egy alkuhoz? *Pillant messzi távlatokra, mintha valami nagyon lényeges dolgokon járna éppen a feje. Egy madarat vélt felfedezni az utca másik felén, még néhány gyanúsan erre sétáló alakot is felfedezni vél. Egy négy tagú, férfiakból álló társaság halad el padjuk mellet, Nocturn pedig köszönésképpen biccent nekik egyet kimérten. Ki tudja, hogy honnan ismerheti ezeket az alakokat? Az éjszakában járó, gyanúsan közlekedőkről sosem lehet tudni, hogy éppen kicsodák. Ahogyan sokan Nocturnről sem tudják - vagy csak feltételezhetik -, hogy az alvilágban úgy mászkál, mint egy kis királyfi.*
- Ha sikereket szeretnél elérni, akkor szükséged van szövetségesekre. Szívesen látnálak házamban, amennyiben mindent elmondasz nekem a múltadról. Hazudni nem ér! 8) *Pöccinti meg a mágus finoman Maya vállát, amivel igazából csak egy mosolyt szeretne a nő arcára csalni. Nem kedveli, hogy a nőnek ilyen bágyadt - vagy inkább szomorú - arckifejezése van. A mágus szereti a jó hangulatot, ezért amúgy is folyton piszkálja a környezetében levőket, hogy csak mosolyogjanak.*
- Ne aggódj, helyedet megtalálod majd; hiszen élsz vagy nem? Akik élnek, előbb utóbb rátérnek a saját utukra. *Sóhajt egyet, majd fel áll a padról és kezét nyújtja Mayának. Amennyiben a nő elfogadja azt, akkor belekarolhat és úgy vezeti lassú léptekkel őt az utcán egy másik helyszínre. Sok üzlet előtt haladhatnak el, aztán megáll hirtelen Nocturn és eltűnik a sétapálcája. Maya felé fordul és két tenyerével fogja közre a vaizardét, mire elengedi azt a hölgy kezében egy egyszerű ezüst érme jelenik meg.*
- Légy a társam ezekben a játékokban. Lakhatsz nálam, szolgáltatok neked némi pénzt és egzisztenciát; cserébe nem kérek mást, csak annyit, hogy mindig jusson eszedbe, hogy tartozol nekem és, hogy nem árulhatsz el. *Ha Maya elfogadja ezt, akkor az érme felfénylik kezében egy pillanatra, ezzel jelezve, hogy a mágikus szerződés érvénybe lépett.* - A világért sem ártanék egy ilyen törékeny nőnek, tőlem nem kell tartanod. *Kedvesen elmosolyodik a mágus, majd elengedi a nő kezét.* - Bizonyára szeretnéd tudni, hogy miben utazom. Nagyjából mindenben, de leginkább a Nocturn Vegyesboltban. Hasonló ügylet, mint amit Urahara Kisuke vezetett. Csak én nem kedvelem a túl sok passzivitást. Ha kell mi magunk csatlakozunk egy-egy esethez; illetve élvezzük, hogy a shinigamiknak szükségük van ránk. ;) *Nem nagyon válogatta meg a szavait, hiszen sejtése szerint Chizuki Mayának kedvére való lesz ez az alku.*
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 22, 10:44:45 írta Ayasegawa Yumichika »

Karakterlap

Chizuki Mae

Eltávozott karakterek

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 171

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 4 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A szépség csak a bőr felszínéig tart, a mocsok viszont csontig hatol.

Post szín:
#5C3B87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sétálóutca
« Válasz #4 Dátum: 2014. Aug. 09, 13:53:55 »
Chizuki Maya új élete


Legalább már azt tudom, hogy a még ismeretlen alak rendelkezik legalább egy rigolyával. Halovány mosolyra húzódott szám, majd szó nélkül elvettem a fehér kendőt és megtöröltem a kezemet. Szívem kissé belesajdult a vágyakozásba: pillanatnyilag úgy éreztem, fél életemet adnám egy gyors, forró zuhanyért és egy illóolajos, habos fürdőért, ami után csak egy picit nőbbnek érezhetném magamat. Az elmúlt években hiányt szenvedtem mindenféle pipere kelléknek s pacsulinak: hiúságomon ezzel pedig gigantikus csorba esett. Mindig is olyan nő voltam, aki bár nem volt elájulva saját külsejétől, a lehető legtöbbet tett azért, hogy jól nézzen ki. Csapzottnak, toprongyosnak éreztem magamat, s a sötét utcán elhaladók arra késztettek, szorosabban fonjam magam köré karjaimat.
- Sosem szerettem öldökölni, csak akkor tettem meg, ha nem láttam más megoldást egy-egy helyzetre. Talán csak a pillanatnyi káosz mondotta velem. - sóhajtottam, majd összekulcsoltam ujjaimat. - Felkeltetted az érdeklődésemet, kedves Nocturn. Szívesen megismerkednék a drow barátoddal. – elgondolkozva néztem kisé keskenynek tűnő arcélét, s hirtelen bevillant Slarin képe. Rossz érzésem támadt vele kapcsolatban: oly sok év eltelt mióta utoljára találkoztunk, s aggódtam. Még egy személy, akiről nem tudok semmit és fel kell kutatnom, mielőbb. A barátsága egy olyan szilárd pont volt az életemben, ami nélkül nem lennék az, aki. Őt nem érdekelte, hogy milyen fajtájú lény voltam, barátjává fogadott- mondhatni olyan volt nekem, mint egy sosem volt nővér. S tessék, már megint az a fránya labilis állapot: szemeim megteltek könnyel, s csak alig voltam képes lenyelni a sírást.
Hátradőltem a kissé piszkos padon, s szemeimet egyetlen apró pillanatra lehunyva élveztem a frissítő szelet. Kicsit sem zavart, hogy arcomba hull egy-két tincs: lassú, ráérős mozdulatokkal simítottam el a rakoncátlan tincseket. Bár odafigyeltem a titokzatos férfi mondanivalójára, mégis valami teljesen más forgott közben bennem: szinte emésztett a kétség. Az előbbi kis majdnem-jelenetem után bosszúság töltött el: nem voltam önmagam. Borzalmas volt mind a belbecs, mind a külcsín. Töprengésemből egy vállpöccintés rántott ki: a gesztus kedvessége pedig megmosolyogtatott.
- Nincs semmi titkolnivalóm, kedves. Bár jelenleg kissé zaklatott vagyok, s jobban örülnék, ha egy csésze forró, gőzölgő tea mellett ejthetnénk meg ezt a beszélgetést.- néztem egyenesen a mágus szemébe kissé vidámabban, mint eddig. Biztosan visszatalálok a régi önmagamhoz, de ehhez idő kell… amit emberek között kell eltöltenem.  Három, vagy talán négy év teljes magány nincs, akit ne törne meg. A magas férfi, akiről egyébként elkezdtem sejteni, hogy egy varázsló féle alak lehet, pedig mintha a vesémbe látott volna: szavaival ugyanazt fejezte ki, ahová hosszas töprengés után én is eljutottam.
Szinte andalogva sétáltunk a sötét utcákon, s ahogy haladtunk számomra még ismeretlen célunk felé, úgy nyugodtam meg én is egyre inkább. Egészen addig, míg a mellettem ballagó férfi hirtelen meg nem állt, én pedig reflexszerűen mentem volna tovább: a közjáték eredménye pedig egy majdnem-orra esés lett. Nocturn megfogta a kezeimet, melyek között egy apró érme jelent meg. Nem tudtam napirendre térni a dolog fölött hang nélkül, így egy apróbb köhintés kíséretében vetettem egy pillantást a vegyesboltra.

- Nocturn kedves, kérlek vésd jól az eszedbe: Sosem árultam el senkit sem és nem is fogok. Képtelen lennék rá, s emellett nem tudok elképzelni olyan okot, amely rávehetne bármi ilyesmire. Emellett, kissé félek az alkudtól. Nem szeretek tartozni senkinek sem, s ezt kérlek, ne úgy értsd, hogy elvárom azt, hogy ingyen, mindenféle fizetség nélkül vegyem igénybe szívélyességedet. Kifejtenéd nekem ezt, kérlek? - Az érme egy pillanatra felfénylett, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget: a mai nap után ugyan min lepődhetnék meg? Beletúrtam a széltől kissé kócos tincseimbe, majd egy pillanatra megállt kezem a mozdulatban:
- Mi történt Uraharával? Ott, ahol voltam, nem hallottam semmit sem a külvilág eseményeiből, s igencsak lemaradtam… Bár ha te vezeted a boltját, melyben ezen túl segíteni fogok, gyanítom semmi jó nem érhette szegényt. Mellesleg, én sem kedvelem a passzivitást. - tekintetemmel továbbra is új otthonomat vizslattam, egyelőre csak kívülről. Már csak az a kérdés foglalkoztat átmenetileg, mikor kerülhetek végre újra egy kádnyi forró víz közelébe.

« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 12, 09:23:45 írta Shihouin Yoruichi »

Karakterlap

Filius Nocturn

Mágus

Eltávozott karakterek

Nocturn Vegyesbolt tulajdonosa

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
33 625 / 45 000

Hozzászólások: 13

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 2 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Fekete

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Kapcsolat cimke:
Forever alone

Mottó:
Mintha az egész világ egy nagy mozi lenne, és mi mindannyian egy beteg elme szülte cselekmény szereplői lennénk.


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sétálóutca
« Válasz #5 Dátum: 2014. Aug. 09, 13:59:49 »
Chizuki Maya Új élete


*Az éjszaka stagnáns horgonya alatt sétálva Nocturn minden egyes pillanatban egyre jobban érzi magát újdonsült ismerősével. Lehet, hogy ez azért van, mert felfedezett benne valamit; de lehet, hogy csupán csak azért, mert hasznosnak véli a kerekedő szövetséget. Akárhogyan is, a mágus igyekszik a lehető legmagasabb figyelmét szentelni rá eme pillanatokban, hogy Maya is megbizonyosodhasson arról, hogy nem kell tőle tartania. Noha, itt nem az erejéről van szó, hanem egyszerűen magáról a lényéről. Természetesen esze ágában sincs kiszúrni a vaizarddal, ahhoz túlságosan megtört lelkű nőt lát benne. S hogy kompenzálja pillanatnyi zavarodottságait, úgy vezeti maga mellett, mintha csak egy királynő lenne, akit gondos szolgálók öltöztettek volna fel. Persze ettől még sajnos a valóság teljesen más, és Maya a saját cuccaivl a kezében, kissé ápolatlanul jár az éjszakában. Ettől függetlenül, míg Nocturn karjába karolva sétál, ismét nőnek  érezheti magát. Nem is akármilyennek, elvégre Nocturn, európai vágása mellett meglehetősen jóképű úriembernek tűnik, akivel bizonyára nem akármilyen nők sétálhatnak hasonlóképpen. Persze a mágusnak nem szenvedélye az egy éjszakánál tovább tartó kapcsolatok létesítése, valahogyan túlságosan messze áll tőle az, hogy csak úgy leragadjon, amikor annyi szépség létezik még a világban, amit szeretne megkóstolni. Mayára viszont jelenleg abszolút nem tekint úgy, mint nőre, csupán megadja neki azt, amit minden szép nő kiérdemel.*
- Ennek igazán örülök, hidd el kedvelni fogod te is. Bár egyáltalán nincs modora és teljesen idegen, de a maga nemében szórakoztató a Drow viselkedése. *Mindig is tudta a drowról, hogy egyébként egy hatalmas paraszt, de legalább a jobbik fajta. Most is számtalan emléket idéz fel kedves drow barátjáról, illetve egészen pontosan egyetlen egyet komolyabban. Magában megmosolyogja az esetet, amikor megviccelve Viclynt, egy különös pálcát ajándékozott Illiamenek. Az éjszakájuk jól sikerült, amivel a mágus be is törte a drowot; egyetlen egy hibával, Viclín nem bírt magával és eltörte Illiame csípőjét. Ez egy igazán kellemetlen eset, de nem neki. Körbe tekint éles tekintetével az utca néhány szegletén, de jelenleg semmi kedve nem akadt arra, hogy valóban kimutassa valódi oldalát, hogy ő egy mágus. Most inkább kicsivel egyszerűbb valójában van jelen, amikor nem egyéb, mint egy férfi, aki segítségét nyújtja egy viszonylag kétségek közt vesződő nőnek. Ebben igazán senki nem találhatna kivetni valót, feltéve, ha abszolút előítélettel áll Nocturnhöz. A nő viszont olyat mond neki, amitől halkan fel is nevet; igazán aranyosnak találja, hogy mennyire zavarba hozhatja őt a mágus tisztasága.*
- Ugyan kedvesem, amíg nem egyeztünk meg, addig nem adhatok neked semmit. Viszont, ha megállapodunk, akkor hidd el mindent megkapsz, amire szükséged lehet. Ha kell, magam intézkedem arról, hogy ismét nyugodt légy. *Kacsint oldalra Mayára, akinek bizonyára kétértelműek is lehetnek ezek a szavak. Jobban bele gondolva nem lenne Nocturn ellenére a dolog, viszont azt sosem engedné meg magának, hogy nyíltan kikezdjen egy nővel. Nincs az a világ, és nem is lesz..amikor Nocturn megy a nőkhöz és nem ők mennek hozzá. Ezt mutatja az is, hogy Mayához sem ő ment el, még akkor is, ha gyakorlatilag félig igen. Van egy fajta büszkesége a mágusnak, de kedvességével remekül kompenzálja ezt a nem feltétlen pozitív tulajdonságot. Oldalra billenti fejét, aztán kedvesen megsimítja a nő arcát, mikor az kifogásokkal áll elé. Közelebb is hajol hozzá, hogy fülébe súghasson valamit. Nocturn kellemes, leginkább vonzó parfüme csaphatja meg a vaizard orrát.*
- Az életed mellettem gyökeresen meg fog változni. Most még talán így gondolod, de van elég ellenségem ahhoz, hogy megpróbáljanak meggyőzni arról, hogy árulj el. Csak a magam bebiztosítása miatt ez az alkum része. *Aztán elhajol a nőtől és felfordítja mindkét tenyerét, a sétapálcája pedig eltűnik.* - Persze dönthetsz úgy, hogy nem vállalod és az utcán töltöd az éjszakádat. De nem hinném, hogy egy lehetetlennek induló élettel szeretnél a lányod elé állni. *Szavai cseppet sem voltak fenyegetőek, annál inkább rémisztőek, hogy Maya eddig semmit sem mondott Reiről, a mágus mégis tud róla. Ekkor Nocturn ott hagyja a nőt, aki bizonyára megrökönyödve állhat a dolgok előtt. Kikerüli, s majd elindul tovább, meglehetősen lassú tempóban. Az érme viszont még mindig Maya kezében pihen, aminek a fénylése csak akkor fog abba maradni, amint Maya kimondja a beleegyezését*
- Uraharát megölték. *Sóhajt egyet, s még fél oldalasan visszatekintve rá válaszol. Aztán tovább sétál, s a mágusnak a távolodása egy fajta katarzisként is hat. Legalább olyan képet fest, mint egy titokzatos idegen, aki sok mindent kínál egy aprócska dolog ellenében; aztán elindul..mintha az esély, ami sok mindenből kisegítene egyre csak távolodik, távolodik és távolodik, míg nem elúszik, ha nem ragadják meg.*
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 22, 10:45:56 írta Ayasegawa Yumichika »

Karakterlap

Chizuki Mae

Eltávozott karakterek

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 171

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 4 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A szépség csak a bőr felszínéig tart, a mocsok viszont csontig hatol.

Post szín:
#5C3B87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sétálóutca
« Válasz #6 Dátum: 2014. Aug. 09, 14:02:04 »
Chizuki Maya új élete



A sötét, hűvös utcák óvó takarásának kivételesen örültem is, hiszen nem akartam megtépázottan láttatni magamat újdonsült ismerősömmel. Roppant különös alaknak tartottam az engem kart karba öltve vezető férfit: jelleme csaknem túl megnyugtató volt. Nem csupán azért mondom, mert szomjaztam némi kivételesen érett társaságra. Hosszúnak nem igazán nevezhető életem alatt talán egyszer találkoztam ilyen ajánlatokat tevő személlyel, de ha nem csal a megérzésem, ő már halott. A jótékonykodás nem kifizetődő- s elképzelni sem tudtam, mit akarhat tőlem Nocturn. Miben válhatnék én neki hasznára? A mosáson, főzésen s egyéb házimunka tökéletes elvégzésén kívül sokkal nem szolgálhatok a rendkívüli alaknak. Mégis, felcsigázta szerénységem érdeklődését annyira intenzíven, hogy teljesen megfeledkeztem a küllememen való megbotránkozáson. Elég bravúrosan kellett ehhez szövögetnie a szálakat a férfinak, ugyanis világéletében hiú nő voltam, aki bár nem volt elájulva magától s a férfiakat sem falta; minimum elvárta a rávetett, lopott, rajongó pillantásokat. Egy nő akkor igazi nő, ha csodálják s lesik kegyeit. Mostani állapotomban azonban legfeljebb egy hajléktalan érdeklődését lettem volna képes felkelteni, s azt is csak azért, mert egy gyanúsan méretes csomagot cipelek magammal elszántan. Csekély ingóságom, mely lányom egyik tündéri fotójából; egy pár darab valószínűleg poros ruhából; s néhány könyvből állt csak. Bár a tapintásából ítélve négy évvel ezelőtti vagyonom is a kupacban heverhetett valahol.
- Kétlem, hogy bármiféle problémát okozna a modortalansága. Volt dolgom már ehhez hasonló személyiségekkel és igazán szórakoztatóak voltak. Kiváltképp az egykori párom őrültségei mulattattak. - Igen, Zel valójában az esetek többségében egy zaklatási kényszerben szenvedő bunkó majom. Emlékszem nagyon is, mennyire zaklatta hadnagyságom alatt szegény SS-i lányokat. Az egyik hadnagynak még a melltartóját is ellopta, a kukkolásairól nem is beszélve. Botrányos volt a viselkedése, amíg meg nem ismert engem… Az eltelt négy év azonban lehetett olyan hatással a drágára, melynek következtében ugyanolyan barom lett, mint volt. Isten tudja, hol hajtja most a nőket s űzi vadabbnál vadabb elképzeléseinek megvalósítását. El sem akarom képzelni, mit engedhet meg magának, míg az ő drágája érte epekedik… Akinek a létezéséről sem biztos, hogy tud. Meg kellene próbálnom megtalálni, így olyan félbehagyottnak és gyalázatosnak tűnik a viszonyunk. Legalább tudnám, mihez tartsam magamat.
- Azt hittem, már megállapodtunk. Nem várok el semmiféle kényeztetést sem, azzal is megelégszem, ha beülünk egy kávézóba. Van még a legutolsó fizetésemből jócskán, tekintve hogy utána ka… - Nos, időben nyeltem le a mondat végét. Butaság lenne azonnal megbízni ebben az alakban s kikotyogni neki merre is voltam. Pláne, mivel nem tudom, mennyit tud rólam és a bolyról, elvégre is most is a múltamról kérdezősködik. - Szóval, bármelyik kérdésedre boldogan és szívélyesen válaszolok, kérdezz bátran. - Pillantottam rá sötétkék íriszeimmel, majd elmosolyodtam. Kissé melengetően hatott rám a kétértelmű mondata, amit nem tudtam rezzenéstelen arccal nyugtázni. Tudtam milyen gyalázatosan festek és még így is képes volt megereszteni felém egy viccet. Jó úton haladt afelé, hogy belopja magát a szívembe. Természetesen nem olyan értelemben, csupán barátként. Vagy egy nagyon-nagyon kedves hordozható óriásként. Az arcomat ért érintéstől összerezzentem, majd felvillant bennem, hogy talán fel kellene rúgnom szegény alakot, de végül sikerült nyugalmat erőltetnem magamra. Szerencsére nem sok mindent lehetett kivenni a kis vívódásomból. Elszoktam én az érintéstől, kifejezetten koncentrálnom kellett, hogy ne rezzenjek össze minden apró gesztustól. Szánalmas, komolyan. Ha valóban emellett a férfi mellett kötök ki valamilyen szerepben, nagyon gyorsan meg kell változnom.
- Alig várom, hogy megmutasd, miben fog megváltozni az életem. Nem igazán riadok meg pár ellenségtől. Itt látszik csak igazán, mennyire nem ismerjük még egymást, kedves. - mosolyodtam el, s talán kissé hűvösebb is volt ez a mosoly, mint kellett volna lennie. Ez azonban a lányom említése miatt volt: Mégis honnan tudhatja ő, hogy van egy lányom? Az én picike kis tündérkém… a kis gyönyörű virágszálam. - Ne aggódj, nem fogok neked csalódást okozni. Ezt akár beleegyezésnek is vehetnéd a kis alkudba. - Ujjaimmal az érmével játszottam, majd némán pillantottam Nocturnre. Sajnáltam Uraharát, bár nem volt túl sok közös pillanatunk. Minden shinigami elvesztése a társadalmunkat sújtja. Kissé fátyolos tekintettel indultam meg előre, igazából magam sem tudom hová. Akartam egy fürdőt, egy csésze forró teát vagy kávét… és néhány óra nyugodt, kötetlen beszélgetést az alkut kötő hímmel.
- Az elmúlt négy évben… sok minden megváltozott. Hiányozni fog. - dőltem neki egy épület falának. Ki tudja, mennyi mindenki halt még meg, míg én szinte sértetlenül üldögéltem a cellámban? Talán nem is ők hagytak cserben, hanem én őket.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 12, 09:26:41 írta Shihouin Yoruichi »

Karakterlap

Cleto Seffira

Las Noches históriása

Eltávozott karakterek

Septima Espada

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
48 450 / 65 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
-

Mottó:
Mindenki hazudik, becsap másokat és önmagát. Így működik a világ. Helyesebben talán: ettől működik a világ.

Post szín:
#663399


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sétálóutca
« Válasz #7 Dátum: 2014. Dec. 09, 18:18:07 »
Anida

Felpillantok a Holdra, ami ma majdnem olyan, mint akkor, amikor kimásztam az árnyékból, és először megláttam. Régen, még emberként sokat ültem az ablakban, a tábortűznél, a várfalon, és néztem a Holdat. Otthon a nővérem zongorajátéka, az utazásaim alkalmával a különböző katonadalok és nevetés, a várban pedig a farkasok dala volt hozzá a zene. De ma már teljesen más lett a világ, nincs itt semmi, ami emlékeztetne rá. Ez a világ már haldoklik, teljesen tönkretették, bár nincs más, csak kövek, zaj és mérgező levegő.
 A kardom vége bántó sikollyal felpörög, ahogy megérzem az újabb shinigamit, aki hátulról próbál lesújtani rám. Ő lesz ma már a negyedik, de az ereje alapján nem erősebb az előzőeknél. Amikor Seireitei meghódítására indultunk, még némelyik akadémista is sokkal erősebb volt. Talán még mindig azoknak a tanároknak a hiányát nyögik, akiket aznap megöltem, talán csak úgy döntötték, félredobják a minőséget, és mennyiséggel pótolják. Sonidoval kerülök a nő mögé, abban a pillanatban, amikor szúrna, és egy könnyed mozdulattal átvágom a gerincét. Követem a szememmel a felhasított holttestet, ami a sétálóutcára zuhan, alig húsz méterre az előzőtől.
 Egy pillanatra lehunyom a szemem, de azután tovább indulok, mert megint nem érzek semmit. Azt mondják, hogy a halálosan megsebzett Tousen Kaname parancsnok valahol itt halt meg, miután a veresége után elmenekült a csatatérről, és a shinigamik nem vitték magukkal a testét, egy arrancar állítólag még tavaly is látta a maradványait valamelyik építkezés helyszínén. Bár jól emlékszem a több értelemben is vak, önmagát becsapó shinigamira, akit kicsit talán sajnáltam is a naivitása miatt, amiért fogalma sincs a háborúról, az igazságról, nem kegyeleti okokból keresem a testét. A zanpakutoja talán hasznos lenne, talán kimutatható rajta valami. Aizen módosította a társát, így hollow-szerű lett.
 Az ötödik shinigami, aki megjelenik, és aki a hajviselete alapján tizenegyedik osztagos lehet, sikeresen hárítja az első vágásomat, amivel már többet elért, mint a másik négy, de a másodikkal eltörtem a kardját, és az álkapcsa alsó részét is leválasztottam. Talán csak ürügyként keresem Tousen testét, és valójában azért jöttem, hogy harcolhassak, de ha így van, csalódást keltően kevés az eredmény. Talán túlzottan lefojtom a lélekenergiám ahhoz, hogy ennél többet várjak. Egy rúgással leküldöm a saját vérében fuldokló shinigamit az épület szélén, azután én is átugrok a következőre.
 Egy sóhajtással lerázom a kardom, aminek lassan megáll a forgópengéje, és visszateszem a hátamra. Teljesen feleslegesen jöttem megint ide, évekkel korábban kellett volna kutatni, amikor még voltak nyomok, és olyan shinigamik, akiknek említésre méltó erejük van. Persze, azért még egyszer megpróbálom érzékelni azt a régen halott shinigamit. Ezúttal sem sikerül, viszont megérzek egy arrancart a közelben, ahogyan néhány újabb shinigamit is. Kíváncsi vagyok, ki lehet, és mit csinál itt, úgyhogy felé veszem az irányt.


Karakterlap

Anida Vegex

Purple storm

Eltávozott karakterek

Quinto Espada

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 500 / 15 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Padlizsánlila - #74567A

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Semmi sem tart sokáig. Sem ami nagyon, nagyon jó, sem ami nagyon, nagyon rossz.

Post szín:
#4A3C5E


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sétálóutca
« Válasz #8 Dátum: 2014. Dec. 14, 19:36:53 »
Cleto- Találkozás egy Espadával

Légy kíméletes velem! *.*



Laza mozdulatokkal húzta haján végig a fésűt, újra és újra- addig, amíg elfogadhatónak nem ítélte küllemét. Tekintete szobája ablakán keresztül a sétálóutcára esett, majd letette a fésűt.
Nem érzett különösebb késztetést arra, hogy átlépje a dimenziókat elválasztó határvonalat, de legkevésbé sem vágyott arra, hogy újabb unalmas estét töltsön el Hueco Mundoban. Vérre szomjazott, s nem kívánt fajtársai ellen fordulni ezúttal. Lila íriszei izgatottságot tükrözve csillogtak vissza rá a tükörből, majd az asztalkán heverő vörös rúzst megemelte, majd bekente vele ajkait. Lassú mozdulattal nyúlt zanpakutojáért, majd miután kezébe vette, gyengéden megcirógatta a markolatot.
A gargantából kilépve tekintetét a Hold fényes gömbjére függesztette. Talán nem ide kellett volna jönnie ezen az estén, de képtelen volt szabadulni az őt városhoz láncoló emlékektől. Az elmúlt évek eseményei nyomán bár más lett, mint akkor volt, de… A szülei háza előtt elsétálva képtelen volt nem figyelni az ablakon át kiáradó fényt. Mély levegőt véve koncentrálni kezdett, majd kizárta az őt körülvevő hangokat. Először csak halkan, lágyan duruzsolva hallotta a beszédet, mint valami suttogást, majd ez felerősödött. Megfogadta, nem látogatja meg őket többször, hiszen értelme nem volt tőrt mártania saját szívébe: mindez egy másik élethez tartozott, s mégis… ragaszkodása révén ott állt a hűvös, téli éjszakában, a vasból készült, díszes kerítéssel körülvett kúria előtt. Mozdulatlanul nézte emberi léte színhelyét egészen addig, míg meg nem érezte a felé közeledő shinigamikat. Hollowként találkozott már velük, s igazán ízletesnek bizonyultak.
Nem volt számára kérdés, miért közelednek felé, így előhúzta a kardot tokjából, s várta a lényeket. Egyszerű… Meg sem kell mozdulnia ahhoz, hogy csillapítsa vérszomját, a préda önmagát ajánlva járul színe elé. Baljával visszahelyezte a fülhallgatót az ipodba, majd bekapcsolta a zenét, mely hangosan üvöltött a fülébe. Testét kellemes érzés öntötte el a dalt hallgatva, majd hallására hagyatkozva szűrte ki a háttérből a léptek zaját.
- Halagar, Lince!- Ostoba dolog lett volna lebecsülnie ellenfeleit- talán idétlenül nézett ki hiúzéhoz hasonlatos fülébe dugott fülesével, de inkább ez, mintsem a veszteség. - Örülök, hogy játszani akartok velem. Én leszek a fogó, futás! ^-^ - Mozgása leginkább egy macskáéhoz volt hasonlatos: gyors, kecses, önbizalmat sugárzó. Meglepő, milyen könnyen cselezte ki az első shinigami legyezőre hasonlító kardjának támadását, s a csak egyenesen előre haladó pengék helyette a kerítésbe, vagy azon áthaladva a ház falába fúródtak. Pillantása dühössé vált, íriszei elsötétedve meredtek a férfi arcára. Közel lépve hozzá idézte meg az első pengét, mely után fegyvere egy kaszához hasonlított leginkább. Úgy szelte át a penge ellenfele húsát, csontját, mintha csak vajba hatolt volna. A lehulló fej láttán elmosolyodott, majd kitért a következő halálisten támadása elől. Fűzője oldalát felhasította pengéje, bőrét megkarcolta-, de nem sebezte meg súlyosan.
A második pengét pontosan akkor idézte meg, mikor arcát csupán néhány centiméter választotta el a nőétől: a penge áthatolt bordáin, tüdején, majd holtan rogyott le a földre, miután lábával lerúgta a testet fegyveréről.
- Kiismertél, igaz? De nem baj, van más meglepetésem is. ^-^ - Nyalta meg a pengét, majd felkuncogott. A harmadik shinigami eddig háttérbe húzódva tanulmányozta mozdulatait, nyilván, gyenge pontot keresve. Vagy sikerül, vagy nem… ellenfele shikaiát látva ajkai szétnyíltak kicsit a csodálkozástól, s elbűvölve figyelte a körülötte lehulló hópelyheket, melyek bőréhez érve fájdalmas, égő nyomot hagytak maguk után. Felszisszenve indult a gyereknek tűnő alak ellen, majd egy kisebb seb begyűjtése után egy széllöketet létrehozva nekilökte a kerítésnek, melynek lándzsa-alakú díszítése a testébe hatolt. Sonídora váltva lépett elé, s a két pengét egymás mellé idézte meg, majd testét kettévágva szabadította meg a szenvedéstől.
- Élvezte a műsort?- Fordult a férfi felé, akinek jelenlétét egy ideje már érezte, s így azt is tudta, fajtársáról van szó. - Anida Vegex, szolgálatára.- Hajolt meg, majd felkuncogott: mulattatta a férfi arcára kiült kifejezés. Megszüntette resurecciónját, majd a kardra tapadt vért egyik ellenfele ruhájába törölte.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Dec. 19, 00:15:17 írta Anida Vegex »

Karakterlap

Cleto Seffira

Las Noches históriása

Eltávozott karakterek

Septima Espada

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
48 450 / 65 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
-

Mottó:
Mindenki hazudik, becsap másokat és önmagát. Így működik a világ. Helyesebben talán: ettől működik a világ.

Post szín:
#663399


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sétálóutca
« Válasz #9 Dátum: 2014. Dec. 20, 23:41:53 »
Anida

 Viszonylag gyorsan megtalálom a reiatsuk forrását, de úgy döntök, hogy nem avatkozok közbe, még úgy sem, hogy a lélekenergiák alapján nem vagyok benne teljesen biztos, hogy a lány képes kezelni a szituációt. Három képzett shinigami, még ha ők nem is harcokra, hanem gyengék mészárlására készülnek egész életükben, azért már le kéne, hogy győzzön egy átlagos arrancart.
 Bár viszonylag távolról figyelem az eseményeket, érdekesnek tűnik az arrancar. Túlerővel szemben nem sokan élvezik ennyire a harcot, és én ezt a magam részéről felelőtlenségnek is tartom, mert ilyenkor kellene, hogy legyen B terv, de mégis, valahogy elragadó. Emlékszem, akkor, amikor a bekerített várba kerültünk, amikor egyértelművé vált, hogy nincs esély, békét éreztem, szórakoztatott a tudat, hogy bármit tehetek, nincs tétje, mert már úgyis meghalok. Talán a lelkem nem is lett volna bolyongó lélek, ha a sors nem olyan kegyetlen, hogy megtagadja tőlem a tiszta halált, és nem egy halált váró nyomorékként fejezem be az életem. Persze, mindenki szívesen adja az életét különböző ügyekért, de senki nem gondol bele abba, hogy összetörve, tehetetlenül túlélni mennyivel szörnyűbb vég.
 Figyelem a lány mozdulatait. Tényleg nem tűnik kiemelkedően erősnek, de valami mégis sokkal erősebbé teszi ezeknél a shinigamiknál, valami föléjük emeli. Bizonyára próbálják elhitetni magukkal az ellenkezőjét, de félnek, ez a félelem, amit csak ilyenkor ismernek be maguknak, pedig gyengévé teszi őket, képtelenné, hogy felvegyék a küzdelmet egy igazi harcossal szemben. Mert az igazi hatalom nem a lélekenergiánk nagyságában rejlik, vagy a képességekben, méretben, fizikai erőben, hanem abban, mennyire képes valaki beismerni magának, hogy mitől fél egy harcban, mik a gyengéi, ez segíthet neki jobbá válni.
 Lassan, de biztosan elhullnak mindhárman. Megsérült, és sokat kivehetett a lányból, de győzött három képzett shinigami ellen, ez pedig dicséretre méltó, és akármennyire is gyengének tekintem az ellenfeleit, a teljesítménye egy átlagos Las Noches-i katona teljesítménye felett volt. Reiatsut gyűjtök a talpam alá, és elindulok felé, ahogy megszólított. Azt hiszem, megérdemel néhány szót, ha már szórakoztatott.
 - Kifejezetten ügyes teljesítmény- egy mosolyt is megengedek magamnak a lány felé, bár nem olyan széles, ahogyan azt az emberek szórják. Értéktelenné teszi a gesztust, és egyszer azt veszed észre, hogy nem jó másra, csak hazugságokat rejtesz mögé, és többé már nem vagy képes valódi mosolyra. - De ha adhatok egy tanácsot, a jövőben próbálj kevesebbet beszélni harc közben, mert nem szolgál jól. Kivéve persze, ha sikerülhet vele az ellenségeid megzavarni, feldühíteni, megfélemlíteni, és ezzel segíted a győzelmed- egy pillantást vetek a shinigamira, akinek sikerült megsebeznie a lányt- legalábbis, arra, ami megmaradt belőle. Nem tudom, hogyan küldhetnek ilyen fiatal gyerekeket harctérre, még ha ennyire erős is, hogy képes megsebezni halála előtt egy arrancart. Igaz persze, hogy egy háborúban az ellenség nem nézi, hogy gyerek-e az, aki az útjába kerül, én is sokat megöltem aznap, amikor Aizen háborúba vitt minket. Ha eljön a nap, amikor meg kell halnod, jobb, ha nem vagy védtelen, nem vagy tehetetlen. Visszavezetem a szemem a lányra.
 - Mi a neved?- külsőre kifejezetten szép, ahogyan egyébként az arrancarok nagy része. Ennek talán biológiai oka lehet, mert a szép emberek általában egészségesek, egészséges lélekhez egészséges test kell, és ez az egészséges lélek kell hozzá, hogy kiállja azokat a próbákat, amiket egy csúcs felé mászó hollownak végig kell szenvednie. Arra viszont kíváncsi vagyok, milyenné formálták ezek a próbák. Vannak, akik nem bírják elviselni a gondolatot, hogy megint meghalhatnak, megint elsodorja őket az ismeretlen, megint elviszi őket az ár, és talán megint szenvedniük kell. Vannak, akik beleőrülnek az egészbe, és csak egy esztelen gyilkoló gép marad. Vannak, akik hideggé válnak. Vannak, akik arroganciával rejtik el maguk elől és a világ elől, mennyire rettegnek még mindig attól a visszahullástól, ami az adjuchasokat fenyegeti. Mindenkin ott maradnak a nyomok, kíváncsi vagyok, rajta mi maradhatott. - Ha nem bánod, vetek a sérülésedre egy pillantást- nem vagyok orvos, de abban a számtalan háborúban sokat láttam. Ha veszélyesnek tűnik a sérülés, jobb lesz haza küldeni.

« Utoljára szerkesztve: 2014. Dec. 20, 23:57:23 írta Cleto Seffira »

Karakterlap

Anida Vegex

Purple storm

Eltávozott karakterek

Quinto Espada

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 500 / 15 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Padlizsánlila - #74567A

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Semmi sem tart sokáig. Sem ami nagyon, nagyon jó, sem ami nagyon, nagyon rossz.

Post szín:
#4A3C5E


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sétálóutca
« Válasz #10 Dátum: 2014. Dec. 27, 13:42:01 »
Cleto- Találkozás egy Espadával



Mondaná, kellemesen meglepő látványban volt része: ünnepek előtti lézengése során őt eltöltő mételyét némileg szétoszlatta a derűs látkép, melynek főszereplői egykori családjának tagjai. Ki tudjam eddig maradt volna ott nézelődni, ha nem keveredik kalamajkába, s immár iszonyodva pillogott a letépett/levágott fejekre, széttrancsírozott testekre, kilógó belekre. Természetéhez tartozott ugyan a gyilkolás, s szórakoztatónak is érezte, míg tartott: de amint véget ért, csömört, undort érzett, ami átjárta testét s viszolyogva törölte le a ráragadni kívánó húscafatokat pengéjéről.
- Nem nevezném ügyes teljesítménynek… Csupán az életemért küzdöttem.- Más kérdés, hogy meg sem próbált felszívódni, megvárta, míg ideérkeznek támadói. Nem kereste a bajt, de nem is futamodott meg előle… Nem őt jellemző tulajdonság a gyávaság. S ha már úgy tűnik, erőfölényben vannak vele szemben, miért fogná vissza magát? Imádott megvadulva tombolni, s csupán az töltötte el undorral, megszentségtelenítette emberi létére emlékeztető homályos emlékképeinek színhelyét.
- Jelen esetben ezt a célt szolgálta, s az idő is kiadta úgy, hogy megtehessem. Köszönöm a tanácsot. - Dörgölte össze két tenyerét, majd felszisszent. Hierro ide, vagy oda… a hópelyhek égetését képtelen volt kivédeni, s nem csupán tenyerein, nyakán, orcáján, de még dekoltázsán is fájó lenyomatok díszítették hófehér bőrét. Földre fektette fegyverét, majd a testét fedő, szakadt, véres inget lefejtette magáról, s az az alatti fűzőjét kezdte tanulmányozni. Fűzője jobb  oldalánál az egyik kard nyomán szétszakadt. A sebből szivárgó vér kevésbé zavarta, mint ruhadarabja elvesztése, s lemondó pillantást vetett a vele szemben álló férfira.
- Volt már ennél rosszabb is, de nyugodtan. - Lépett az arrancar elé, majd hagyta, kedvére tanulmányozza. Nem zavarta, hogy fűzőben látják… Épp elég képet, bikinis nőt látott már ahhoz, hogy tudja, manapság ez még koránt sem számít alulöltözöttségnek. - Macskaaaaaaaaaaaaaaa!- Tekintete megakadt a fehér kölyökmacskán, ami a házból lépett kifelé. Jól emlékezett arra a nőstény macskára, ami az övé volt pár évvel ezelőtt: ez az apróság annak szakasztott mása volt. Gyomrából fölfelé induló izgatott remegés, előtörni készülő gyerekes öröm sugárzott szemeiből, majd sonídoval az állat előtt termett, azt felkapva ott termett eddigi beszélgetőpartnere orra előtt.
- Viselkedésemet magyarázandó, ez a ház volt az otthonom. A szüleim élnek odabent… Ez, pedig a macskám kölyke.- dugta a férfi orra alá az állatot, majd megölelte a jószágot. Tudomása szerint egykori állata még élt, s ez a kicsi tökéletesen helyettesíti majd azon emlékeit, melyek miatt túl sűrűn járult Karakurába, beteges módon figyelve előz létének legkedveltebb épületét.
- Miért kísérte figyelemmel küzdelmemet?- Emelte óriási, ibolyaszín íriszeit a férfira, majd átható pillantással végigmérte. - Mi a neve?- Tegezni nem is akarta az alakot, kisugárzása sokkal erőteljesebb, élesebb volt annál, semmint hogy megpróbálja. Alsó ajkát megharapva tűnődött, mennyire oktondi cselekedet fegyvertelenül állni fajtársa előtt, újonc kedvencét ölelgetve, nem egy sebből vérezve.
Gyermeki énjét még őrizve, bakfisságát már kis híján kinőve, túllépve tündökölt fiatalságának teljes szépségében, de ez aligha mentesíthette volna előtte álló, erejének teljében lévő arrancar esetleges gyilkolhatni vágyásától. Magát nem féltette, miért féltette volna? Volt már lehetősége élni, másodszor is megkapta eme felemelő esélyt, élt is vele. Több jutott neki, mint a legtöbb mocsokban fetrengő, romlott lelkű embernek, miért tartana a haláltól? Amiért aggódott, az a karjában tartott macska, amit szorosabban ölelt magához. Oldala kezdett szúrni a vágás nyomán, de legkevésbé sem foglalkozott vele. Amíg nem fertőződik el sérülése, addig aggodalomra nincs ok.
- Van még valami, amivel szolgálhatok, vagy esetleg kíváncsi valamire?- Kényelmetlenül érintette a közéjük telepedett csend, nem élt rajongással a zavaró, kínos helyzetek iránt, így vagy beszélgetést kezdeményezett volna szíve szerint, vagy elpárolgott volna, mint a kámfor.

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2014. Dec. 27, 13:52:52 írta Anida Vegex »

Karakterlap

Cleto Seffira

Las Noches históriása

Eltávozott karakterek

Septima Espada

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
48 450 / 65 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
-

Mottó:
Mindenki hazudik, becsap másokat és önmagát. Így működik a világ. Helyesebben talán: ettől működik a világ.

Post szín:
#663399


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sétálóutca
« Válasz #11 Dátum: 2015. Jan. 01, 03:09:05 »
Anida


 Csendben hallgatom végig a lány magyarázatát. Láttam már olyanokat, akik az életükért küzdenek, és bár minden harc küzdelem az életben maradásért, az mégsem teljesen úgy néz ki, ahogy ez a harc kinézett. Ez inkább volt unaloműzés, adrenalinvadászat, ahogy az én harcaim közül sok is az szokott lenni. Felelőtlen dolog talán virtuskodásból kockáztatni az életünket, miután ennyit szenvedtünk érte, de ha valaki minden percét azzal tölti, hogy retteg a haláltól, retteg a fájdalomtól, ami rá vár, soha nem fog élni igazán. Egyszer bizonyára újra át kell élnem mindent, addig élvezem azt az időt, ami megadatott.
 Ahogy megvizsgálom az alul öltözött lányt, elmosolyodok magamban, mert eszembe jut, mennyire zavarban voltam, amikor először láttam meztelen lányt. Azóta persze rengeteg idő eltelt, ha nem is sokat, láttam már ennél többet is, és már rájöttem, a különleges dolgokat nem lehet látni csak azzal, hogy valakit megszabadítok a ruháitól. Az csak egy váz, ami burokba foglalja az igazán fontos részeket, megtéveszti a kíváncsiskodókat.
 - Úgy látom, hogy semmi igazán komoly, egyszerű elsőfokú égési sérüléseknek tűnnek- nem alázom meg azzal, hogy megkérdezzem, mennyire fáj neki. Tudom, mennyi kellemetlen percet tud okozni a testünk, és senki nem szereti, ha erre a gyengeségre rávilágítanak. Annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele, mennyire szörnyű dolgok történtek velem emberi életemben, és mennyire fiatal voltam, még mindig elkap néha a rosszérzés, ha belegondolok, mennyire rosszul rejtettem el, ha valami fájt.
 Csendben figyelem a lányt, ahogy felkapja a macskát, ezt már nem bírom ki mosoly nélkül. Egy pillanatra eszembe jut a lovam, Cicero, aki azon kevés állat közé tartozott, akiket a gazdája nem ölt meg a belső vár elestekor. A többi katonának az volt a fontos, hogy az ellenség ne jusson zsákmányhoz, nekem viszont fontosabb volt, hogy éljen, kapjon egy esélyt. Megértem, milyen szeretni egy állatot, még ha nem is tartom szerencsésnek, hogy a lány ragaszkodjon régi életéhez. Nagyon jól tudom, mennyire meg tudjuk kínozni magunkat azza, ha elhitetjük magunkkal, minden olyan lehet, mint azelőtt volt, hogy elmúlt. Egy kicsit sajnálom a lányt azért a folyamatért, ami rá vár, de nem menthetem meg tőle. Vannak olyan ösvények, amiket egyedül kényszerülünk végig járni, elviselve az erdő karmait, a hideget, a sötétséget.
 - Megértem, ha hiányzik a régi életed. Egyébként nem szükséges ez a magázó forma, nem lehetek olyan sokkal öregebb nálad- bizonyára sokkal öregebb vagyok nála, ha még áll a ház, ahol élt, de ettől még nem érzem magam többnek tizenhat évesnél, a halálomkor betöltött koromnál. Talán bizonyos szemszögből jóval több vagyok, másból nézve viszont éppen annyi. - Nem vagyok benne egészen biztos, miért. Talán csak szórakoztatott a látvány, talán segíteni akartam, ha rászorulsz, de mégsem akartalak megzavarni. Úgy tűnt, hogy jól szórakozol- én sem örülnék, ha mások beavatkoznának egy harcba, leszámítva persze az olyan helyzeteket, amikor sok múlik a győzelmen, azt mégsem hagynám szívesen, hogy megöljenek egy arrancart, ha segíthetek rajta. Most ők az én népem, és mint egynek a vezetőik közül, kötelességem megoltalmazni őket. - Cleto Seffira- nem tudom, tudja-e, ki vagyok, de nem társítok rangot a bemutatkozáshoz. Amennyiben tudja, megtudhatom, hogy tájékozott, követi az olyan, pár hete kinevezett, majd valószínű gyorsan elbukó Espadák névsorát is, mint amilyen én is vagyok, amennyiben nem, kaphatok tőle még egy kis őszinteséget. Nem hiszem, hogy egy Espada jelenlétében úgy viselkedne, ahogyan most, én pedig gyűlölöm a rangomban azokat a megváltozott pillantásokat, hogy soha többé, senki nem fog már úgy a szemembe nézni, ahogyan a kinevezésem előtt tették. Egyelőre még a lány szemébe tudok nézni, még van pár lopott őszinte pillantás, ami megmaradt. De már leköti a figyelmem egy részét a legújabb, közeledő shinigami páros. Ők sem tűnnek erősnek, de meglehet, hogy ők is visszafogják a reiatsujukat.
 - Nincs szükség rá, hogy ideges légy, nem vagy veszélyben, és elmehetsz, amikor szeretnél- elbeszélhetnék a probléma mellett, de vakon is látnám, fél tőlem. Nem is teljesen indokolatlanul, páran a társaim közül annyira nem bírnak betelni saját hatalmuk csodálatával, hogy gyakran végeznek a náluk gyengébb arrancarokkal. Ironikus, hogy ez pont az Espada leggyengébb tagjaira szokott jellemző lenni. Ők azok, akik rászorulnak annak bizonygatására, nem cserélhetők. - Talán ez lenne az okos döntés, ha nem is komolyak, jobb lenne gyorsan ellátni a sebeid- lassan elfordulok a lánytól, ahogy megérzem, a két shinigami méterekre mögöttem jelent meg.
 Csak két gyors pillantás az ijedt arcokra, a remegő pengékre, a szánalmas alacsony reiatsura, hogy tudjam, ezek sem arra lettek kiképezve, hogy harcoljanak, csak szánalmas férgek. Ahogy sonidoval megindulok, lassított felvételnek tűnik minden mozdulatuk. Könnyedén kitekerem a bal oldalon álló shinigami kardját a kezéből, és mielőtt egyáltalán felfoghatná, mi történt, markolatig a hátába szúrom a fegyvert. A másik férfi torkából is csak egy kiáltás, egy rémült hang szakad fel, talán artikulátlan, értelmetlen, talán egy név. Nem tudom. Nem képes kitérni, ahogy felé taszítom haldokló társát, a mellkasából kiálló kard pengéje eléri az ő szívét is. Az alig öt másodperces harc végén megcsavarom a zanpakutot, hogy azután elengedjem, és elinduljak, vissza a lány felé, kikerülve az egyre terjedő vértócsa érintését.
 - Rövid időn belül jönni fog néhány erősebb is- igazság szerint ez a célom, és az Espada tagjaként nem kellene tartanom senkitől, aki Seireiteiből jöhet, hiszen még csak megkarcolni sem tudott senki, mióta arrancar lettem. Aki miatt aggódnom kell inkább, az a lány. Nem tudom, miért teszem, de valamiért különlegesnek érzem. Talán csak azért, mert felismertem benne a saját tükörképem. A házra pillantok. Több száz éve volt, de még mindig tisztán élnek egyes, teljesen jelentéktelen fejezetek a gyerekkoromból bennem. Vajon én hogy reagálnék, ha újra látnám a házat, újra láthatnám a fényeket, amik mellett a családtagjaim az idejüket töltik?
 - Mikor történt?- a szemem lassan a lányra siklik át a családi házról. Bizonyára érti a kérdésemet, és nagyon remélem, hogy választ is fog rá adni. Nem érzem magam túl jól a tudattól, hogy talán fájdalmat okozok neki, még úgy sem, hogy valószínű könnyebb neki, hogy beszélhet róla valakivel, de akkor is tudni szeretném, hogy milyen lehettem volna, ha úgy halok meg, hogy magukhoz láncolnak emberek, akiket szeretek, és nem hazugságok, hanem igaziak. Talán még jobban fájt volna, ha látom őket, de ők nem látnak engem, talán könnyebb lett volna. Ideje lenne megnéznem a helyet, ami maradt a családom házából, a helyből, ahol a gyerekkorom töltöttem.

Karakterlap

Anida Vegex

Purple storm

Eltávozott karakterek

Quinto Espada

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 500 / 15 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Padlizsánlila - #74567A

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Semmi sem tart sokáig. Sem ami nagyon, nagyon jó, sem ami nagyon, nagyon rossz.

Post szín:
#4A3C5E


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sétálóutca
« Válasz #12 Dátum: 2015. Jan. 11, 23:00:54 »
Cleto- Találkozás egy Espadával



Minő pocséklás, azt hitte végre szórakozhat egy jót, s mégis… valami hiányzott az előbbi küzdelemből. Hiába forgott kockán az élete, s táncolt pengeélen- nem érezte annyira felszabadultnak magát, mint szerette volna. Ibolyaszín íriszeit hulláról hullára járatta, s felsóhajtva leült a hideg földre, míg szakadt ingjébe beletekerte a hűvöstől remegő kismacskát. Miután végzett, magához ölelte a jószágot s elfelejtette, hogy testét fájó égési sérülések borítják.
- Volt már rosszabb is.- Az határozottan rosszabb, hogy egy olyan szörnyeteggé vált, amivel a gyerekeket ijesztgetik a szülők. Mély levegőt véve simogatta a jószágot, majd fejét felemelve nézett a férfi-vagy fiú arcába. Nehéz volt eldönteni, hogy hová sorolja: fajuk sajátossága volt a lassú öregedés, már ha egyáltalán vonatkozott rájuk ez a fogalom. - A tetoválásod elég jól néz ki.- Nem mosolygott, valamiért az utóbbi években nem érzett rá még csak késztetést sem, kivéve, ha valamilyen állat derítette fel.
Nem érzékelte annyira a hideget- bár ez nem jelentette azt, hogy az ne hatott volna rá. Úgy kóborolt, mint egy elveszett lélek s annak is érezte magát: nem volt kiért harcolnia, a többi arrancar társasága pedig idegesítette. Jobbnak érezte, hogyha távolságot tart tőlük: így azonban újra és újra kitette magát a shinigamik támadásainak. Ahogyan történt ez ma is- élettelen tekintettel tanulmányozta a halottak felszabdalt testeinek maradékait. Talán magába kellene olvasztania őket, ez által erősítve lényét? Pillantása a gyerekre esett, s miután felállt, kihúzta alóla az alatta heverő köpenyt: nyilván shikaiának feloldása előtt is rajta volt, s miután letakarta, a házat figyelte. Vajon mit szólna az anyja ahhoz, hogy az édes kicsi lánya a háztól alig néhány méterre megölt néhány valójában ártatlan lelket? Beleroppanna… Ezzel ostoroznia magát azonban ostobaság: jelleme s ösztönei is gyökeres változáson mentek át.
- Nem mondanám, hogy hiányzik… Inkább csak kísért.- Vetettem búcsúpillantást a házra, majd elfordultam tőle. Furcsa, jól eső hóbort volt az épület látogatása, melyet talán hanyagolni fog ezután- a megszerzett kisállat társasága pontosan és tökéletesen ki fogja elégíteni az ilyen irányú vágyait.- Segíteni?- A döbbenettől tágra nyíltak pupilláim, s felkuncogtam. - Fura alak vagy… Nem találkoztam még olyan arrancarral, aki inkább segített volna, s nem megölt volna.- Érintettem meg mutatóujjammal a cica hideg, nedves orrát. Az állatok iránti szeretetemet még úgy sem tudtam levetkőzni, hogy lidérccé váltam. Minden más változott, ez maradt.
- Anida Vegex, 73. arrancar.- Csupán reflexből említettem meg a rangomat, ami nyilvánvalóan semmi jelentőséggel nem bírt- egyedül nekem volt fontos. Nem érdekelt különösebben a férfi rangja: attól, ha például Espada volna, nem lenne nálam különb, csak szerencsésebb.- A sebeimbe nem fogok belehalni, inkább idegesít a tompa fájdalom.- Tartottam tőle valami megmagyarázhatatlan okból, de mindez tetszett. A kisugárzásában volt valami, ami egyszerre rémített meg s vonzott,, mint molylepkét a fény.
- Érdekes vagy, mesélsz magadról?- Álltam fel és sétáltam közel hozzá, majd szavaira összerezzentem. Sokkal jobban érzékelte a jelenlétet ezek szerint, mint én. Ajkaimat csücsörítve adtam kezébe a jószágot, majd rápillantottam, mielőtt lehajoltam kardomért. - Vigyáznál Marshmallowra amíg végzek? Nem akarom, hogy megijessze őt az a pár halálisten.- S el is vonultam intézkedni, mert jaj annak, aki a cicám lelkivilágát veszélyezteti! :x
Ez a győzelem már nem jött olyan könnyen, mint az előző, de végre elértem azt, amit az előbb képtelen voltam: élvezettel harcoltam, s az elszenvedett sérülések ellenére vidáman gyalogoltam vissza Cleto mellé.
- Nyolc évvel ezelőtt haltam meg… nevetséges módon autóbalesetben. Na és te?- Vettem ki kezéből az állatot, majd jobbnak láttam leülni: az előbbi mellé beszereztem egy másik vágást is, s így már nem ment olyan könnyen a talpon maradás. - Túl hosszú ideje próbálom őrizni azt, ami voltam. Néha ijesztő szembenézni a változással.- Bámultam az épületet, s igyekeztem leküzdeni magamban újra a késztetést, hogy bemenjek s megöleljem őket. Képtelenség, hiszen nem is érzékelnék a jelenlétemet.

Karakterlap

Cleto Seffira

Las Noches históriása

Eltávozott karakterek

Septima Espada

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
48 450 / 65 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
-

Mottó:
Mindenki hazudik, becsap másokat és önmagát. Így működik a világ. Helyesebben talán: ettől működik a világ.

Post szín:
#663399


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sétálóutca
« Válasz #13 Dátum: 2015. Jan. 13, 00:20:48 »
Anida


 - Köszönöm- egy pillanatnyi késztetést érzek rá, hogy közöljem, ez valójában nem tetoválás, hanem inkább sebhely, stigma, de végül úgy döntök, nem teszem. Túl sokat beszélek magamról, túl sokat törődök magammal, mióta ismét vannak, akik legalább átmeneti figyelmet tanúsítanak felém. Nehéz beismerni, de ez egy komoly hiba, ami sok bajt okozhat nekem, ha nem figyelek.
 Valahogy van benne valami szomorú, ahogy a lány leplet terít a holttestre. Mintha eddig még életben lett volna, és most, hogy eltakartuk, és soha többet nem látjuk az arcát, mintha csak most halt volna meg igazán. Persze, ez egy ellenségünk volt, akinek meg kellett halnia, de mégis eszembe juttatja azt a pillanatot, amikor először fogtam fel a halált. Hiába voltam már kamasz, hiába estem át annyi mindenen, nem akartam, hogy letakarják a holttestet, nem akartam, hogy lemondjanak a megmentéséről, még ha egyértelmű is volt, hogy már halott, halott már hetek óta, látszatra sem emlékeztetett már emberre. Mégsem a szörnyű látvány volt az, ami megmaradt, hanem az, ahogy a nyomokban még mindig ismerős arc eltűnik a rongydarab alatt. Nem is emlékszem rá, hogy sírtam volna más alkalommal az új életemben, ez az egy az, amire emlékszem. Talán akkor viselkedtem utoljára gyerekként, akkor hagytam hátra az utolsó darabokat a gyerekből, aki voltam.
 - A kifejezetten konkrét esetektől eltekintve nem tudom ellenségként kezelni az arrancarokat. Talán engem is kísért valami, ami megmaradt a régi életemből- persze, sokan talán csak hónapokat töltöttek magányosan, és nem nyomott rájuk olyan sokáig billogot a magány, és ők csak riválisokat látnak, nem potenciális barátokat, akikkel végre képesek lehetnek normálisan együtt élni.
 - Szép neved van, Anida- rámosolygok a lányra, hogy azután egy kicsit összezavarodjak, ahogy megemlíti, hogy zavarja a fájdalom. Emlékszem férfiakra, akiknek letépte egy golyó a fülét, vagy valami összeroncsolta különböző tagjaikat, és egy cifra káromkodás volt minden, amivel jelezték, hogy fáj nekik. A férfi, aki a fülét vesztette el, szinte azonnal viccet csinált belőle, sőt, még lányokra, nőkre is emlékszem, akik igyekeztek eltitkolni a fájdalmukat. Az egy teljesen más, keményebb világ volt, ahol a fájdalom az élet mindennapos velejárója volt. Azért mégis emlékszem pár dologra, amit főleg gyerekeknek mondtak, amikor valami nagyon fájt nekik, és nem bírták elviselni. Többek között nekem is, amikor sérülten az orvoshoz kerültem. - Próbálj úgy gondolni rá, mintha valaki csak megfogna azon a helyen, ami fáj, és hogy az valójában nem is fáj. Nekem segített- a másik módszer, amit annak idején használtam arra, hogy kijussak az erdőből, talán még hatékonyabb volt. Minél jobban fájt, tudtam, hogy annál közelebb vagyok a célhoz, és így valamiért nem csak negatív érzésekkel töltött el, ahogy az ágak belém vágtak, de egyfajta boldogságot is éreztem, ahogy, mint hittem, a fájdalommal megtisztulok a bűneimtől a Purgatóriumban.
 - Mire vagy kíváncsi?- meglep, hogy valaki rákérdez, ki is vagyok, honnan jöttem, ez a lány az első, legalábbis, az új életemben. Nem is vagyok benne egészen biztos, hogy mit szeretne hallani, mit kellene mesélnem neki. Bár a leghosszabb szakaszom, a gillianként töltött időm nagyon hosszú volt, de eseménytelen, ellenben rengeteg dolog történt velem a rövid emberi életem alatt, és azóta, mióta hat éve Las Nochesbe kerültem. Ami viszont zavaró, hogy nem tudom eldönteni, a lány mit hallana szívesebben, a lovakról, szerelemről, végtelen tájakról, országokról szóló tündérmesét, vagy azt a világot, ahol valóban éltem, ahol a brutalitás, a halál éppen olyan természetes volt, mint meginni egy pohár bort. Még nem látom tisztán, melyik a borító, és melyik a mag: a fehér kismacska, vagy a letakart, megcsonkított shinigami holtteste. Bár a legtöbben mindkét oldalból őrzünk darabokat lényünk belsejében.
 Egy pillanatra behunyom a szemem, ahogy a lány az újonnan közeledő halálisten felé indul. Gyorsan megállapítom, hogy nem olyan gyenge, de nem is jelenthet problémát, a kettő hátulról érkezővel együtt viszont már valószínű, hogy legyőznék a lányt. Magamhoz ölelem a kismacskát, miközben felemelem a szabad kezem, és egy cerot hozok létre, hogy porrá változtassam a két shinigamit, aki felettem halad el. Nem érezték a reiatsumat, úgyhogy csak elhaló sikolyok tudatják, sikeres volt a találatom. Nem is tudom, hogy kik voltak, hogy néztek ki, csak fekete hamvak hullanak alá esőként. Mint amikor elsütsz egy ágyút... fogalmad sincs, kit talál el, ki volt, akit megöltél, volt-e családja, milyen ember volt. Valószínű megőrültem volna tüzérként, tudva, hogy olyan embereket ölök meg, akiket soha nem láttam, soha nem is ártottak nekem.
 - Én négyszázötven éve haltam meg, egy vár ostrom végén felrobbant a lőporraktár. Igazából úgyis vesztettünk, szóval már mindegy volt- arról most nem beszélek, mennyire hálás vagyok ezért, hogy tehetetlenül, megnyomorítva, valószínűleg kínzás és kivégzés előtt állva mennyire boldoggá tett az, amikor megmondhattam a rohadéknak, hogy magammal fogom vinni a sírba. Néha gondolkoztam rajta, ők hová kerültek, és ha arra gondolok, hogy talán Soul Societyba, ahol most békés életet élhetnek, mindig haragossá válok.
 Helyet foglalok a lány mellett, és nekidőlök a falnak. Furcsa módon egyáltalán nem érzek szorongást a közelében, nem érzem, hogy kezd kényelmetlenné válni ez az egész társalgás, és jobb lenne valamilyen kifogással távozni, ahogyan a legtöbb beszélgetés véget szokott érni. Pedig a mi fajtánknak könnyű dolga lenne, vannak közös témáink, mégis, mindannyian máshonnan jöttünk, más életet éltünk azelőtt, hogy ez történt.
 - Nem rossz, ha megőrzöl valamit magadból, abból, ami voltál, mert az része annak is, ami most vagy. Persze, az sem jó, ha nem vagy képes elfogadni, ha megváltoztál- felpillantok az égre. Már az én időmben is a lányok folytattak ilyen beszélgetéseket az érzéseikről, és most is furcsa lehet egy fiútól, de úgy érzem, én már eleget elértem ahhoz, hogy ne kelljen követni a társadalmi normákat. - Gyerekként lovag szerettem volna lenni, aki a legjobb vívók egyikévé válik majd a világon, akit kitüntet a császár is az ügyességéért, bátorságáért, becsületességéért. Csak tizenkét éves voltam, amikor megsérült a kezem, elfertőződött, és le kellett vágni, ezzel pedig vége lett az összes álmomnak. Néhány hónapig nem is nagyon csináltam mást, csak ültem a szobámban, de azután összeszedtem magam, és újra lóra ültem, és hagytam, hogy menjen tovább az élet, mert nem akartam, hogy úgy emlékezzenek rám, mint egy nyomorék koldusra. Talán neked is csak egy kis idő kell még, nyolc év nagyon rövid idő, hogy feldolgozd ezt az egészet- úgy döntök, nem is mondom meg neki, hogy nekem ez meddig tartott, mert félek, hogy megölném azzal, ha azt mondanám, évszázadokig tartana ezt feldolgoznia. Én is inkább meghalnék egy shinigami kardjától, mint hogy visszakerüljek oda, le a sötétbe. Ez az utcai lámpa, ami alatt ülünk, most olyan megnyugtató.
 - Egyébként, nézd a jó oldalát a változásnak, mindig van! Nekem például többet nem kellett kezet fognom senkivel. Arrancarnak lenni azért lényegesen jobb. A hollowá válásnál rosszabb élményünk valószínűleg már nem nagyon lesz, szóval annyira nem félünk már a  fájdalomtól. Nem öregszünk, és ha nem rontunk el valamit, nem halunk meg soha. Olyan ruhát veszel fel, amit akarsz, mert úgysem tudsz annyira kilógni a többi arrancar közül vele, hogy leszóljanak érte. Egy szóval, szabad vagy, nem parancsol már senki, azt tehetsz, amit csak szeretnél, elég erőd van hozzá, hogy megváltoztasd a világot, azt tegyél, amit csak akarsz. Most talán még úgy tűnhet, hogy egyedül vagy, de ez sem igaz, csak új vagy még, nem vagy túl régóta hollow, és nehezen szokod meg az új társaid. Először én is úgy láttam, hogy egy nagy rakás őrült közé kerültem, de lassan hozzájuk lehet szokni, és lehet közöttük találni néhány barátot. Az, hogy itt vagy, azt jelenti, hogy elég erős vagy ehhez a világhoz, már csak a helyed kell megtalálnod benne. Csak találj valami új célt! Esetleg keress egy régit, amit nem tudtál megvalósítani emberként, arrancarként jóval könnyebb lesz.

Karakterlap

Anida Vegex

Purple storm

Eltávozott karakterek

Quinto Espada

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 500 / 15 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Padlizsánlila - #74567A

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Semmi sem tart sokáig. Sem ami nagyon, nagyon jó, sem ami nagyon, nagyon rossz.

Post szín:
#4A3C5E


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sétálóutca
« Válasz #14 Dátum: 2015. Jan. 21, 21:43:56 »
Cleto- Találkozás egy Espadával



Voltaképp még gyerekként nézett szembe az őt ért változásokkal: nem érzett megrendülést, fájdalmat. Nem vágyott vissza emberi létébe: ugyan mi haszna lett volna létének, ha megöregszik, s családot alapít? Talán arrancarként többet lesz képes elérni ennél. Nem vágyott sosem szerelemre, szeretőre, gyermekre, remegő kezekre. Egyetlen dolog foglalkoztatta múlandó napjai során: a minél jobb eredmények elérése. Bár talán ez volt a helyénvaló, hiszen tizenéves lányok közül nem sokan álmodoznak családról.
Talán ennek szikrája ékelődött be személyiségébe, s veszi félvállról lehetőségét, második életét, hajszolva a sikert? Vállait megvonva elemezte, mennyire kiesett a gyakorlatból az utóbbi évek során. sokkal lassabb, mint lennie kellene, s nem egyszer rémül meg a küzdelem hevében. Ennek az ostoba gyengeségnek köszönheti, amennyiben egyszer majd fejét veszti.
- Igazán nincs mit. Emberi korodban is megvolt már?- Szándékosan nem nézett a lepellel letakart holttest felé: jól emlékezett rá, milyen volt szembenézni a halál tényleges valójával, megtapasztalni a saját bőrén. Mikor hiába vársz telefonhívást, hiába várod, hogy felbukkanjon az ajtódban… örökre eltűnt. Nem hagyott maga után semmi mást, csak kétségbeesést és el nem múló, fájdalmas űrt. Jól emlékezett erre az emlékre, meg sem kellett erőltetnie magát. Képtelen volt szembenézni a koporsóban fekvő, elhűlt, bomló testtel, aki néhány napja még ölelte őt, s vele nevetett, vagy ajkai lágyan érintették arca bőrét.
Ez volt az egyetlen esemény, melyen képtelen volt túltenni magát. Megtehette volna, hogy végső búcsút vesz, de felfogni a felfoghatatlant… Tudva, mit fecskendeztek abba a szeretnivaló arcba ahhoz, hogy olyan béke, s élet sugározzon róla, azt higgye a szemlélődő, csupán alszik a szeretett személy; tudva hogy a szép fejbőrt már lehúzták a csontról… Ha azt látja, ott törik össze véglegesen.
- Csupán eltúlzott különbségeket érzékelek… ember embernek farkasa, s mi is ezek vagyunk, egymás gyilkosai. Ami engem illet, sosem pusztítottam kedvtelésből saját fajtársaimat.- Simított végig vérző sebén, majd lenyalta az ujján maradt vért. Mámorító íze volt, vonzotta, szinte hívogatta: feledkezzen meg magáról s kezdjen vad tombolásba. Csitította bensőjét, ez nem az a pillanat volt, amikor megengedhette magának, hogy levetkőzve intelligenciája maradékát is belefeledkezzen lénye állatias ösztöneibe. Ezúttal olyan társasága volt, ami érdemesnek tűnt figyelmére.
Úgy tűnt, zavarja panaszkodása, mely őt magát is zavarta: mint valami kisgyerek, úgy viselkedett. Nem volt eddig kinek szólnia, talán csak ezért nyílt szólásra szája. Emberinek is rövid élete alatt magába fojtotta érzelmeit, lidérccé válása után azonban szinte meg sem szólalt. Saját bőrén tapasztalta meg, mennyire felesleges azzal pazarolni idejét, megpróbál kiépíteni emberi kapcsolatokat. Ebben a világban ez a kötelék nem létezett. Legalábbis, hollowok, arrancarok számára biztosan nem.
- Arra, hogy milyen volt az életed és a világ akkoriban. - Mosolyodott el, s lépdelt tovább ülőalkalmatosságot keresve. Sebei gyógyulni kezdtek, bár ugyan lassan, de érezte, ahogyan teste elkezd megkönnyebbülni. Hálásan pillantott a férfi-fiú arcára, miután megdicsérte a nevét. - Emberi életemből hoztam magammal… egy részét legalábbis.- Tekintete ezúttal a házra siklott, melyben már sehol sem égett fény. Nyilván már nyugovóra tértek: így értelmét nem láttam szellemjárásomnak sem. Ideje volt elengedni a múltat, csupán tébolyba kergetne.
- Melyik vár ostromában? - Csillantak fel szemei. A történelmet mindig is szerette, ezúttal azonban egy olyan személytől hallhatja, aki megélte azt. Csöndben hallgatta végig mondandóját, s kuporodott a hűvös földre. Háziállata ölében pihent, s tétován simogatta szőrös fejét.
- Nem találkoztam még olyannal, aki képes volt viccelni a saját sorsával. Erős jellemed lehet. - Mosolyodott el, majd eltűnődött. Valóban igaza lehet az arrancarnak. - Meglepő módon, vagyok elég hiú ahhoz, hogy élvezetet találjak abban, ami most vagyok. Szeretem azt az erőt, ami birtokomba jutott, bár még túl gyenge vagyok. S az is tetszetős, hogy ilyen fiatal maradok addig, míg le nem áldozik a csillagom. Talán találnom kellene valakit, akivel egyeznek céljaink, vagy legalábbis kedvelem, s mellé szegődnöm. - Érintette meg nyakát, s kezdte el masszírozni. Talán sikerült meghúznia? Vagy csupán túl sokáig nézett fel a férfira, s nyaka megmerevedett? Az eredmény ugyanaz, s apróbb mozdulatokkal igyekezte enyhíteni zavaró fájdalmát.
- Mellesleg köszönöm, hogy megmentettél. Az adósod leszek, amíg nem tudom ezt viszonozni. - Érzékenyen érintette, hogy volt, aki segített rajta. Arrancarrá válása óta… nem, már hollowként sem tapasztalt ilyet sosem. Látszólagosan, hazugsággal telve ígértek már neki segítséget s fordultak ellene a kritikus pillanatban: csupán szerencséjének köszönheti, hogy életben maradt. Ez a férfi azonban más: nem volt érdeke, sőt, haszna sem származott belőle, mégis közbelépett. S nem mellékesen, megvédte Marshmallowot is, amiért kedve támadt megölelni Cletot.
- Nem tűnsz olyannak, mint azok, akikkel eddig találkoztam. Mióta elvesztettem emberi mivoltomat, folyamatosan próbálkoztam megismerni, s elfogadni fajtársaimat olyannak, amilyenek s így szeretni őket. Te vagy az első, akiben felfedeztem ennek a cselekmény-láncolatnak akár csak a szikráját is. Hálás vagyok érte, hogy megmutattad, van kivétel.- Állt fel mosolyogva, s paskolta meg a férfi kezét. Nem tekintette eddig értéknek létét, s most értette meg, mennyire élni is akar. - Sosem voltam képes rokonszenvezni azokkal, akik elvakultan imádták Aizent azért, mert megszabadította őket maszkjuktól. Ennyiért isteníteni valakit az én véleményem szerint szégyen. Nekem volt erőm és szerencsém ahhoz, hogy saját magam tépjem le a maszkomat… talán ezért rendelkezem ezzel a nézettel s voltam képtelen kapcsolatot kialakítani valaki olyannal, aki minden büszkeségét félretéve talpat nyalt. - Nem volt miatta bűntudata, inkább volt egyedül s lesz továbbra is. Gyenge vezetőknek csakis gyenge szolgáik lehetnek…