Szerző Téma: Yuya könyvesbolt és antikvárium  (Megtekintve 3737 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Hoshi Ryohei

Testnevelés tanár

Eltávozott karakterek

ügyeletes konzolzsoké

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 500 / 45 000

Hozzászólások: 337

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 53 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Világos sárga (fekete csíkokkal xD)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Demothy Neyen

Post szín:
#FFFB00#F5F5DC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yuya könyvesbolt és antikvárium
« Válasz #30 Dátum: 2017. Okt. 16, 22:07:07 »
Találkozás Apával…

A szemem láttára borzadt szépen lassan össze. Egy pár pillanatig azon gondolkodtam, hogy vajon az igen ragaszkodó pióca némberek, avagy személyem varázsának hatására történt mindez.  Végül úgy döntöttem, hogy együttes hatás lehettünk így. A korom benyögésénél akadt ki végérvényesen, úgy tűnt. Persze, hogy nem annyi voltam, és azt is tudtam, hogy kábé annyinak kellene lennem, ha hihetőnek akarom a mesémet beállítani. Arra meg csak továbbra is rezzenéstelen pofával hallgattam, míg igen nyakatekert módon próbált meg rákérdezni, hogy vajon érzékelem~e a természet felettinek nevezettet. Szusszantam magamban egyet, hisz nem ez volt a legfurcsább, amivel eleddig szembe találkoztam. Ráadásul feltűnt, hogy a lidérceket, és az arrancarokat kihagyta, holott a legjobb tudásom szerint, és az információk alapján is, ebben a korban még igen csak éltek, és aktívak voltak. És ők jelentették a nyíltabb veszélyforrást. Elgondolkodtam, hogy vajon miért? Nem volt logikus, legalábbis a számomra.
   -Ha a shinigamikra és a lidércekre vagy kíváncsi, akkor igen, látom őket! - bólintottam azért a kérdésére. Nem túlzottan lelkesedett a hallottakért. Ugyan nem értettem ehhez a korhoz, legalábbis sok mindent nem értettem benne, viszont már a saját koromban is láttam nem egyszer ilyen, vagy ehhez hasonló ábrázatot, mint amilyet most felmenőm produkált. Ráadásul már alakváltó vér is csörgedezett az ereimbe.  Erősen éreztem, már nem is most, hogy a levegő a kétségbe esésének az aromájával telt meg. A visszakérdezésére bólintottam egyet.
   -Muszáj volt. Harminc évet valahogy túl kellett élnem, nem? Márpedig azok a lények  pont a magamféle, magasabb lélekenergiával bíró alakokat szeretik kipécézni maguknak, nemde bár? - nem tudtam a lidércekre semmilyen jelzőt aggatni, még a dögök megszólítás sem esett jól. Mivel közvetett módon közük volt Pöttöm Sárkány erejéhez. Ráadásul az én fejemben koránt sem úgy volt felfűzve a történet, hogy a csuhások a jó fiúk, mindenki más meg gonosz…  -Szóval ki kellett sakkozni, deríteni a dolgokat! - vontam vállat, mintha semmiség lett volna, amit most ellőttem.
Persze, hogy én is kíváncsi voltam. Bár nem tűnt úgy, hogy örült volna a kérdéseknek.  Azért türelmesen megvártam a válaszát. Sosem a jószívűségemről, vagy a kellemes modoromról voltam híres. Az előzékenységemről meg végképp nem!  Figyeltem a testbeszédét, illatát, non verbális kommunikációját. Ideges volt. Elgondolkodtam, hogy vajon mitől félhet? Tőlem? Vagy csak attól a ténytől, hogy lehet egy gyermeke? Nem rejtettem véka alá, hogy kíváncsi voltam rá.  Eszem ágában sem volt a szavába vágni. Azért picit bólintottam, mielőtt válaszoltam volna.
   -Tény, így első ránézésre, hamarabb mondtalak volna filmesnek, mint könyvmolynak - húztam fel a szemöldököm. Picit hunyorítva mértem újra végig. -Kifejezetten nem vagy az a könyvmoly alkat! - ismételtem meg, mintegy nyomatékosítva a látottakat. Kíváncsi lettem volna, hogy vajon harcos alkat ebben a korban? Vagy elő lehet egyáltalán belőle már csalogatni a katonát? Ismertem a biográfiáját. Ámbár, azt egyre inkább éreztem édeskevésnek. Az előttem ülő hús vér embert akartam megismerni! …  vagyis shinigamit. Arra már be se forgattam a gülüimet, hogy még egy shinigamit üdvözölhettem a családban. Masaki okozta sokk után már kezdtem elfogadni a dolgokat, ha megbarátkozni még nem is sikerült a ténnyel teljesen. Ha ő shinigami, akkor valószínűleg a család azon ágának a többi tagja is.  Így viszont volt bőven kapacitásom, hogy inkább rá figyeljek. Főleg, mert néhány forrókása kerülőgető kör után végül csak kibökte, mivel is keresi a kenyerét. Felvontam csak a szemöldököm a hallottakra. Annyira azért nem voltam álszent vadparaszt, hogy ezért bármiféle pálcát, vagy borsot törjek bármerre is a környékén.  Főleg, mert volt idő, amikor magam se voltam jobb. És én még keresni se kerestem vele… Pedig néhány rongyos peták elkélt volna. Mondjuk egy bájos mosolyért, egy teljes körű olajcsere. Vagy valami hasonló.  Hálát adtam az égnek, hogy már nem volt aktuális a történet, viszonylag hosszú ideje. És én voltam rá az élő bizonyíték, hogy Teruo sem fogja mindig ezt a hivatást gyakorolni. Ettől függetlenül felvontam a szemöldököm az ajánlatára. Nem igazán értettem ezt a hollywood~i mizériának beállított agymenést.
   -Ha csak nem ragaszkodsz hozzá, eltekintek a tettlegeskedéstől. Kezdve azzal, hogy nem volt idealizált apakémem sosem. - gondolatban azért bocsánatot kértem Masakitól. - Ezek után ingerem sincs, hogy pofozkodjak. Miért tenném? - kérdőn figyeltem az arcát. Persze, ha ez valami ebben a korban elterjedt szokás, akkor beoldottam, megtegyem, de alapvetően nem volt ilyen késztetésem.  -Van gyereked? - kérdeztem inkább. -Úgy értem, hogy másik. - nem tudtam róla, de ez a kor kezdett megtanítani, hogy csak azért, mert nincs róla információm, még könnyen lehetséges. Értek már meglepetések, szóval inkább igyekeztem felkészülni. 
Arra végképp sóhajtottam, nem hagyta annyiba a dolgot, és Anyámat is még szemmel láthatóan fel akarta emlegetni. Holott korán sem volt egyszerű a téma. Most az ő jövendőbelijéről, vagy a saját anyámról, netalán Anci~ról válaszoljak neki? Egyik se tűnt túl fényes ötletnek. A lehető lebölcsebbnek egyelőre az tűnt, ha a lehető legkevesebb infót adom ki. A jövőt nem akartam megpitiszkálni, még játékból sem. Nem véletlen nem a dédunokájaként mutatkoztam be. Arról nem is ejtve szót, hogy azt még nehezebb lett volna elhinnie, noha a hasonlóságunk, szemmel láthatóan magáért beszél.
   -Rendben, mire vagy kíváncsi? Anyámról nem hiszem, hogy sokat fogok beszélni! - szögeztem le előre - A már korábban említett okból kifolyólag. Ezen túl? - így éreztem a legveszélytelenebbnek a történetet.



(click to show/hide)

Karakterlap

Kane Shinzou

Futár (Speedy)

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 000 / 10 000

Hozzászólások: 148

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 30 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
ciánkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6666FF  #99EAFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yuya könyvesbolt és antikvárium
« Válasz #31 Dátum: 2019. Aug. 18, 12:36:49 »
Hiú ábrándok! Vagy mégsem?


Mióta Wolf újra belépett az életembe, fárasztó napoknak nézek elébe. A mai napig megtartotta szadista módszereit, aminek következtében sokszor fájdalmakkal küszködök. Remélem viszont kifizetődik egy nap. Azóta többször hordom magamnál a láncomat és quincy fegyvereimet. Mivel a karperecem már nincs többé, kénytelen vagyok a fegyvereimet magamnál tartani az esetleges önvédelem esetén, ami bármikor bekövetkezhet. A mai nap szerencsére jó fordulatot vett. Szabadnapom van. Sajnos ez Tenroról nem mondható el. Legalább is, ha jól vettem Wolf szavait asszem azzal érvelt, hogy mivel még kezdő, több edzésre van szüksége. Hát nem könnyű a futár élet annyi szent! Mouse-val és Icarus-al kiválasztottunk egy megfelelő háztetőt, ahol kicsit ellehetünk. Így lassan az éjszakához érve, rám fér már egy kis pihi. Végre tudunk kicsit nosztalgiázni. Rég láttuk már a várost fentről. Legtöbbször időnk nincsen nézelődni mert repkedő golyók vagy nyilak elől kell meneküljünk. Az utóbbi egyre gyakoribbá vált már. Miután kis csapatunk végre teljes létszámban összegyűlik és az italok is a helyükön vannak, megkezdődik a diskurzus hármunk közt. Sokat nevetünk, felidézzük a régi emlékeket, főképp a kínos részeket vesézzük ki a legjobban. Minden olyan tökéletes! Viszont ahogyan az lenni szokott, Fortuna sokszor nem olyan kegyes. A kellemes városi csendet egy közeli robbanás zaja töri meg. A hang irányába nézve látom, hogy temérdek ember menekül el a helyszínről. Félelmetes hangot is vélek felfedezni a távolból. Barátaim szintén rájönnek mi okozhatta a balesetet. Egy hollow. Valószínűleg egy erősebbik fajta ahogyan a lélekenergiáját vizslatom. Egymásra nézünk majd bólintással fejezzük ki, hogy induljunk a helyszínre és nézzünk körül. Háztetőkön keresztül végül elérjük a célunkat. A tűz méretét szavakba nem lehet önteni. Nem elég, hogy nagyon sűrű, de óriási méreteket is ölt.
- Láttok valahol egy shinigamit a közelben?
Kérdezem Mouséktól, akik nemmel válaszolnak. A fenébe! Ilyenkor miért nincs egy shinigami mikor kell? Szinte jelzőfényként szolgál a lélekenergiája!
- Azt hiszem ezt nekünk kell megoldani!
- Hülye vagy Mouse?! Én le nem megyek oda!
- Hagyjuk itt azokat, akiknek segítségre van szüksége?! Nézz már körül ember! Sokan megrekedtek a törmelékek között!
- Mousenak igaza van. Jobb, ha segítünk nekik. Próbáljuk elkerülni a hollowot és fókuszáljunk túlélőkre.
Azzal rögtön hirenkyaku segítségével elrugaszkodom és a túlélők után indulok. Amint egyhez oda érek, seele schneider fegyverem segítségével utat nyitok a számukra, könnyebbé téve a szabadulásukat. Szerencsére Mouse és Icarus is teszik a dolgukat. Mivel képesek vagyunk kommunikálni a fülesen keresztül, megkönnyíti a munkánkat.
- A kislányom! Ott van!
Az egyik anyuka felém szól majd, ahova ő mutat, észreveszem a kislányt. Gyorsan felé futok, miközben a hatalmas hollow el van foglalva a quincyvel. Kicsit furcsa, de mintha ismerős lélekenergiát fedeznék fel. Nem éreztem már azóta mióta… mindegy. Most a kislány élete a fontosabb! A hollow egyik csápja hirtelen felém indul. Szerencsére van időm becsúszást alkalmazni és közben magamhoz ragadni a kislányt. Gyorsan hirenkyakut alkalmazva elrugaszkodok a földről, mielőtt a hatalmas törmelék rá zúdulna és visszaadom az anyjának, aki nem győzködik hálálkodni. Tiszta szuperhősnek érzem magamat! Pedig nem vagyok az. Egy csöppet sem. Eközben egy ismerős női hangot vélek felfedezni. Felnézek és látom, hogy a hollow megragadta egyik karjával a lányt. Amint megpillantom a hang tulajdonosát egy időre lefagyok.
- Ez… nem lehet igaz…
Hirtelen süketté is válok. Minden hang szinte elenyészik. Kizárólag csak rá figyelek. Komolyan ő az? Itt van? Még is… miért? Mit keress itt egyáltalán? Hirtelen egy lökést érzek a hátam mögött, ami által visszatérek önmagamhoz. A szívem ugyan zakatol még mindig, de legalább most már tudatomnál vagyok. Hátranézek és Mouset látom.
- Jobb, ha intézed. Én és Icarus a túlélőket biztonságos helyre visszük. Csináld a quincy dolgod oké?
Határozottan bólintok. Megvárom míg Mouse messzebbre nem fut majd seele schneideremet előkapom és teljes erőmből elrugaszkodom a földről. Egyenesen a hollow karját célzom meg és felé dobom a kezemben lévő fegyvert. Amint látom, hogy a lányt elereszti a lény felső testét felhasználom arra, hogy onnan elrugaszkodjak és elkapjam, miközben zuhan. Amint elérem, rögtön felkapom, mint egy hercegnőt és igyekszek földet érni. Utána lassan elengedem, hogy biztosan megálljon a talpán majd egyből a lény felé nézek. Közben fogaim összeszorulnak és ökleimet is összeszorítom. Ez a mocsok… itt megfog halni!
- Maradjon itt Miss Felisberta. Innen intézem.
Eközben belső zsebemből előveszem quincy láncomat majd lassan a lény felé sétálok. Az életemben vannak dolgok, amik felszoktak idegesíteni. Szerencsére ezek ritkák. Ma viszont sikerült elérnie egy hollownak ezt. Egy nyavalyás nagy dögnek, aki az ösztöneinek él. Ha bántják a barátaimat, az felhúz. Ha bántani merészelik a családomat szintén, még ha ez nagyon is furcsán hangozhat az én számból. Amivel viszont a legjobban képesek felhúzni!
- Hogy merészelted bántani Aleda Felisberát te mocsok!
Körülöttem a lángok hirtelen eltűnnek, miközben lélekenergiámat kieresztem mérgemben. Ennyi kell csak ahhoz, hogy utána tisztán kezdjek látni. Felidéződik bennem régi tudásom. Rögtön tudom mit is kell tegyek. Ezúttal nem futok el. Nem leszek gyáva! A pokolba azzal, hogy elrejtsem magamat a világ elől! Láncomat magam elé veszem és felveszem amazt a tartást ahogyan egy íjat kell fogni.
- Bontsd ki szárnyaid! Alea Angeli!
Íjam megidéződik és szárnyait kibontja. Hirenkyakuval rögtön a lény felé indulok és teljes sebességgel a fejéig futok, miközben igyekszem a felém jövő támadásait kikerülni. Amint a fejéhez érek, bal kezemmel előveszem zsebemből az egyik seele schneidert és rögtön az egyik szemét megvágom, hogy megvakuljon tőle és a fájdalmával foglalkozzon. Kihasználom a lehetőséget és felrugaszkodom teljes erőbe dobással majd a koponyája felé hajítom a kezemben lévő fegyveremet és rögtön nyilamat töltöm fel. Amint látom, hogy a schneiderem bele áll a lény koponyájába, kilövöm a nyilamat pontosan abba az irányba, ahol fegyverem tartózkodik. Ennek segítségével a fegyver végig fúródik a lény testébe egészen addig míg földet nem ér. A hollow hosszú jajgatás után szertefoszlik. Földre huppanva íjamat kikapcsolom majd a földön heverő schneideremet is magamhoz veszem és elrakom a zsebembe.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Szept. 06, 13:42:50 írta Kane Shinzou »

Karakterlap

Aleda Felisberta

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 25

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Kane Shinzou

Post szín:
Slateblue, dialógus: DarkGoldenrod


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yuya könyvesbolt és antikvárium
« Válasz #32 Dátum: 2019. Aug. 27, 22:19:50 »
Hiú ábrándok! Vagy mégsem?

A napsugarak lustán ejtőznek a betonon. Alakjuk hosszú, elnyúló ebben a délutánban. Majdhogynem extrovertált embernek tűnnek, ahogy a boltok kirakatából fénylőn integetve megvilágítanak. Valódi hercegnőnek érzem magam visszafogott, gyöngyökkel díszített ruhámban, melyet egy újabb üzleti ügy okán vettem fel csupán. Nos, privát party alatt fontos megbeszéléseket intéztem egy könyvkiadó tulajdonossal, meglepően a kora reggeli órákban. Maga a rendezvény pedig délutánig húzódott, mert a férfi igencsak elfoglalt a maga életével. Éjt-nappallá téve szórja a pénzt, és kis szünetekkel mindig rendez valamit. Végül is megteheti, nemrég futott be a könyvekkel, amiket apukám írt másodállásban. A két világháborúról szól, az elesettek szemszögéből, fiktív karaktereket mozgatva. Igazán büszke vagyok rá! Elvégre egy borzalmas helyzetet mutat be, melyet az emberi felelőtlenség okozott...
Apukám ma kapott díjat munkásságáért ezen a rendezvényen, én pedig elkísértem őt, és ingyen kaptam három választott könyvet. Ebből kettő a tanulmányaimhoz lesz, egy pedig bővített kiadású lexikon, legendákról. Ki gondolta volna? No igen, élni fogok a szenvedélyemnek. Mellékesen szólva arról, egyetemi szinten fogom tanulni a filozófiát. Azon gondolkodtam, talán tanárnak is elmehetnék később.
Esetleg lehetnék történelem-filozófia szakos, vagy hasznát vehetném annak még, hogy emelt szinten tettem le a fizikát?
Még ki sem pihenem magam, ám drága felmenőmmel most elágazunk kicsit. Ő hazamegy, viszi az ajándékaimat is. Én pedig ahogy vagyok, szépen kiöltözve bemegyek a közeli könyvesboltba, ami már más tulajdona. De nagyon hívogatónak tűnt, külseje ellenére is. Nem csalódom. Nagyon otthonos, barátságos kisugárzása magába zár, majd „fogva tart” három órán keresztül. Elveszek a különféle témakörök között, kedvemre böngészgetek, felfedezem az olvasósarkocskát. Leülök olvasni kicsit, majd leteszem amit kiszedtem, és megyek a következőért.
Miután kellemesen feltöltődöm - mert számomra őszintén, az olvasás ilyen tevékenység -, mosolyogva integetek az idős embernek. Várom a limuzinomat haza. Nem akartam nagy feltűnést kelteni, se a sofőrt megváratni, se azt, hogy értékes helyet foglaljon el mások elől egy nagyobb járművel. Szeretek szerény maradni, noha fehér, csaknem kisesélyiben ácsorogva igencsak feltűnő vagyok egyébként is. Nagyot sóhajtok.
- Jézusom, mi... történt?! - ugrok meg hirtelen.
Mit nemrég nyugalom övez, hatalmas robbanás szakítja meg, illetve az utána maradt füst. Ijesztő visítás, és emberi sikongatások törik meg a csendet. Ezen az úton szerintem nem járnak sokan. Legalábbis sokszor haladtam el itt korábban. Most viszont tömeges menekülés van, majdnem mindenki egy vonalban rohan, vagy az autójával száguld át, gondolom, hogy minél gyorsabban hazaérjen. Értetlenül bámulom az eseményeket, szinte sokkban állva.
Mi történik pontosan? Honnan ennyi ember? Miért menekülnek fejvesztve? Miért taposnak lassan egymáson?
Ha kívülről szemlélnénk az eseményeket, olyannak tűnik minden, mintha egy elvetemült televíziós programot néznék. Felgyorsítva. Nem hinném, ám az engem körülvevők hamar beömlenek a kis utcába, még sürgősebb tempóban. Lassan nekipréselődök a könyvtár falának, és azt is csak a táskám rezgéséből tudom, hogy valószínűleg vagy a sofőr, vagy édesanyám keres. A következő kérdéssel, mi szerint „Hol vagyok?”. Fogalmam sincs ezen a ponton túl.
Ledöbbenek ott, hogy egy nálam sokkalta hatalmasabb… Szörnyeteg kiszemel magának, majd karomnál ragad, felemel magához. Ecsetelni se kell, borzasztóan fáj tőle a balomban minden ízület. A táskám minden benne lévő tartozékommal a földre esik, a különös teremtmény pedig vélhetőleg rátapos, ugyanis pozíciót akar változtatni. Továbbra is hallok rettentő sikolyokat, a közelemben, a lény közelében kiváltképp éleset. Azt se tudom most, mihez kezdjek magammal!
Az íjamat megidézni fél kézzel nem tudom. Eddig csak felkapott, de most úgy szorít, mintha holmi baba lennék! Egykori játékaimmal se bántam úgy, miképp ez a csúfság teszi ezt velem!
Nem gondolkodtam túl sokat a halálon, jelenleg azonban rákanyarodom erre a témára. Nyilván a derekamat beadni nem fogom. Nagyon sok depresszióra hajazó dolog futhatna át az agyamon. Én viszont Kane-t látom még most is – fogalmam sincs, mert reménytelen romantikus lennék, vagy mert ennyire sokat számít?
Fogalmam sincs.
Fogalmam sincs, merre vagy, mit csinálhatsz. Kicsit nehezebben kapok most levegőt. Elgondolkodtál -e azon, valaha bocsánatot kérj -e tőlem? Vagy nekem kellene valamiért? Miért? Eltűntél. Azt mondtad, visszatérsz még, de túl sokáig vártam, sokáig hittem. Sok dolgon túl tudom tenni magam – veled más a helyzet. Ugye megérted a zavarom? Ugye megérted, hogy nem várnék rád többet?
Fogalmam sincs.
Hogy találtál -e nálam jobbat. Van -e már gyereked, és azért nem szólsz hozzám egy szót se. Azért nem adsz jelet? Hol vagy ilyenkor – akkor is, mikor szükségem lenne rád, hogy megments? Magamat nem tudom kiszabadítani ilyen mértékű szorításból. Reálisan átgondolva sem. Van itt egyáltalán bármi ami realitásra mutat? Eddig nem értettem mi történt.
Most kicsit a bordámnál is fáj.
Ez lesz a végső „goodbye”?

Túlgondolom. Mert a jelenből kifolyólag én tényleg elhiszem, meghalhatok. Meghalhatnék bármelyik pillanatban, hiszen nincs garancia az ellenkezőjére. Az elmémet leterhelő információ áradaton, és annál nagyobb kuszaságon túl, valaki mégiscsak „értem kap”. Erősen a karjaiba zár, a földön elenged. Igazából a helyzet megkívánná a beszédet, én viszont hallgatás mellett döntök. Most nem jó, nem jön ki szó a torkomon. Bólintok, mintha teljesen természetes lenne a szörny jelenléte, vagy az engem megmentő egyén látványa. Meglepően könnyedén állok meg a lábaimon, pedig az a szorítás nem olyasmi volt, mint édesapám határozott ölelése szokott lenni. A bordám sajog, ám komoly fájdalomtól mentesnek tudhatom magam testem ezen részén. A probléma a karommal merül fel, aminél megragadott. Kicsit nehezebben mozgatom, ebből még lehet vita a felettesemmel később. Talán ebben az egyben nem jó még, hogy egy pszichopatát választottam főnökül.
Felkapom a fejem a Felisberta név emlegetésére. Nos, eggyel több valaki, aki ismeri a családomat. Helyes, ennek tényében biccentek az ifjú felé, miután arcát is látom. Ismerős vonásai deja vu-t keltenek bennem, de ki akar ilyesmivel foglalkozni? A nálam méterekkel nagyobb „lilaságra” pillantok. Szörnyű, az ők létezése úgy tűnik, több a legendától. Fogalmam sincs, meg kéne -e ezen lepődni, esetleg másképp reagálni. Figyelmemet ismét a fura illető vonzza magára. Az arcom komor, semleges marad, szemöldökeim épp csak megrándulnak, hogy ennyire felkapja valaki a vizet az elfogásomon. Sűrű energiatömeg van kibontakozóban, és megjelenik a szeráf szárnyas íj. Erre már nem tudok mit kitalálni.
- Ismerős az valahonnan! - jegyzem meg hangosan, had hallja ő is, mire célzok. A fegyvere felé biccentek, mire elugrik. Felsóhajtok. Reménytelen esetnek látom a csevegésre.
Viszont a harci készsége jóval szembetűnőbb, határozottabb az enyémtől. Utálom magam másokkal összehasonlítani, de ő tényleg tehetséges. Legalábbis távoli szemlélőként nézve. Amíg egyáltalán képes vagyok szemlélni az eseményeket. A fiú bravúrja rengeteg vért eredményez, mely a különös bestiából folyik szerte-szét. Rosszul vagyok tőle, de elsősorban nem látok, és ezen akarok változtatni! Szóval várom visszatérését.
- Hol vagy, fiú? - kérdezem, majd bizonytalanul elbicegek arra, amerre sejtem őt. Valakit minden bizonnyal sikerül megfognom! Ha nem őt, akkor egy társát. Mindegy! Szégyenletes módon szó nélkül megragadom a pólóját.
- Elnézést, de szükségem van még a látásomra. Később kárpótlom ezért! - magyarázom, miközben a pólójával megtörlöm az arcomat – Nem hittem volna, hogy ez ennyire csíp! Ah, de legalább már jobb kicsivel.

Karakterlap

Kane Shinzou

Futár (Speedy)

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 000 / 10 000

Hozzászólások: 148

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 30 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
ciánkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6666FF  #99EAFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yuya könyvesbolt és antikvárium
« Válasz #33 Dátum: 2019. Szept. 06, 15:08:19 »
Hiú ábrándok! Vagy mégsem?

Valahogy kezdek ehhez hozzászokni, hogy folytonosan használnom kelljen a velem született adottságaimat még ha nem is annyira szeretném. A mostani esetben sem lehetett választásom. Igazából volt, csak ha az ellenkezőjét tettem volna, valószínűleg hulla hegyekkel lenne tele a hely és akkor már tényleg jöttek volna a shinigamik rendet rakni. Bár most már tuti jönni fognak, mivel ezt a hollowot egy quincy nyíl ölte meg ami nem igazán jó dolog a számukra. Mondhatni a képességünk egyben valahol az átkunk is. Megtudjuk védeni magunkat, de ezzel valószínűleg a világunkat visszük a halálba. Legalább is a shinigamik ezt mondják. Ha egy quincy megöl egy hollowot a világok közötti egyensúlyt töri meg. Ez volt az egyik fő oka annak is, hogy kirobbant egy háború köztünk és a shinigamik között, ami végül megpecsételte a fajunk sorsát. Viszont vannak dolgok amikor ezt nem vehetem figyelembe. Vagy vállalom a kockázatot és megmentek életeket vagy fülemet és farkamat behúzom és tovább állok. Akkor viszont lehet, hogy egy kisgyermek, egy anyuka vagy apuka életét pecsételem meg. Ezt nem engedhettem meg. Főképp, hogy Wolf arra biztat merjem használni a képességeimet és ne féljek tőle. A hollowot sikeresen elintéztem. Talán kissé túlzásba is estem ahogyan legyőztem, de legalább bevált és nem fog sok vizet zavarni. A véréből kaptam jócskán ahogyan ki spriccelt belőle. Jó lesz majd lefürödnöm majd az egyszer biztos. Amint a seele schneideremet felveszem a földről és elrakom, hátra pillantok majd egy kissé lefagyok. Értem, hogy Aleda szemébe csöpögött jó pár csepp vér és meg kell törölnie, de… azt hiszem rossz embernek a kabátját használja törülközőnek. Icarus is csak néz, hogy éppen mi történik, miközben két kezét magasba emeli, hogy véletlenül se nyúljon Aledához. Eközben Mouse puffogó arccal közelít a két delikvenshez.
- Hé, hölgyem! Izé! Minden rendben?
- Icarus!
- Jaj, baszki!
- Azt hiszem el kéne beszélgetnünk!
- Hé, Mouse! Nyugi nyugi! Nem ismerem a csajt! Azt se tudom, hogy hívják!
- A neve Aleda Felisberta. Született 1999 március 19-én.
Magyarázom el nyugodt hangon, miközben a társaim felém pillantanak olyan tekintettel, mint akik szellemet láttak volna vagy hasonló. Ennyire sokkoló volt, amit mondtam vagy mi? Ó! Azt hiszem lehet nem így kellet volna bemutatnom. Ezzel elárultam talán, hogy túl jól ismerem. Nos igen. Aleda Felisberta. A nő, aki… nos nem tudok hova tenni. Fontos volt és most is az az életemben, de… nem akartam, hogy ekképpen találkozhassak vele. Konkrétan inkább nem is akartam volna vele találkozni, mert még is mit mondhatnék neki? Szia! Én vagyok az Kane! Emlékszel rám? Szerintem elég nagy sokkot kapna.
- Na várjunk… ismered a csajt?
- Szerinted? Honnan tudná mikor született te észlény!
- Na! Ez azért durva volt Mouse!
- Elég legyen már! Szóljatok inkább Noahnak az esetről. A többit intézem.
- Biztos vagy…
Eközben Mouse hirtelen megragadja Icarust és arrébb vonszolja. Úgy tűnik ő vette a lapot. Hála az égnek, hogy a csapatunkban van, aki képes gondolkodni. Mindenesetre ezt most nekem kell megoldanom. Még is hogyan? Félre kéne hívnom Aledát, mert itt a nyilvánosság előtt eléggé nehézkes lesz beszélgetni. Hirtelen meg is akad a szemem egy pillanatra a szirénázó rendőrökön. A fene! Már csak ők hiányoztak! Nincs mit tenni! Most férfiként kell viselkednem! Minden aggályomat egy pillanatra szerte foszlatom majd megragadom Aleda kezét és magammal vonszolom egy biztosabb hely felé. Mondjuk a szembe lévő épülete teteje tökéletes lesz!
- Elnézést Miss Felisberta!
Megint felkapom úgy, mint egy hercegnőt és rögtön hirenkyaku segítségével felpattanok a földről, egészen addig amíg az épület tetejéhez nem landolunk. Ezután újfent elengedem majd az utca szintre lesek egy pillanatra. Szerencsére a rendőröknek fogalmuk sincs hol lehetek. Ide nem is merészkednek. Hála a jó égnek! Gyors voltam! Bár azért a karjaim sajognak. Hízott azóta Aleda vagy mi? Én gyengülhettem el esetleg? Mindegy is. Hogyan is kezdjem? Egyáltalán lehet ezt jól kezdeni? Vakarni kezdem a fejemet miközben gondolkodom miképpen beszélgessek vele. Rég látott, tehát tuti lesznek kérdései. Ráadásul még az is megeshet, hogy úgy pofán fog vágni, hogy aztán egy életre megemlegethetem. Bár nem úgy emlékszem, hogy bárkit is orrba nyomna, de azóta jó pár év eltelt. Felé fordulok majd a következő dolog hagyja el a számat.
- Hello… ööhm… vagy is… szia! Minden rendben?
Komolyan ezt mondtam volna? EZT MOST KOMOLY? Tényleg nem tudok még mindig a nőkkel a bánni! Bakker ez sose volt az erősségem! Még régebben sem! De jó! Szerintem már egy idiótának fogok tűnni a szemében! Ezt jól megcsináltad Kane! Bravó! Itt a nő, aki annyira… közeli kapcsolatot ápoltál és így üdvözlőd? Na jó! Mély levegő és próbáld újra! Férfi vagy az isten szerelmére! Mély meghajlást engedek meg magamnak ahogyan régebben is tettem még felé. Nem tudom miért teszem ezt, de… hogy mondjam. Talán megszokásból? Vagy túl fontos a számomra? Fura érzések keringenek bennem. Nem rosszak csak… régen éreztem ilyesmit.
- Biztos, hogy nem esett baja Miss Felisberta? Ha esetleg megsérült volna én…. elviszem egy kórházhoz, hogy ápolhassák… izé….
Na jó. Azt hiszem lefagytam. Basszus!

Karakterlap

Aleda Felisberta

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 25

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Kane Shinzou

Post szín:
Slateblue, dialógus: DarkGoldenrod


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yuya könyvesbolt és antikvárium
« Válasz #34 Dátum: 2019. Nov. 19, 15:11:43 »
Hiú ábrándok! Vagy mégsem?

Végigpörög ez a kisfilm a fejemben, miközben látom, hogy a szörny kitátja száját, és lassan nyelvéhez emel. Én pedig csak haladok az árral, az emlékek fogságába zárva. Arra várok gyerekes módon, hátha valaki megment. Meglepődöm, kívánságom milyen hamar valósággá válik! Fogalmam sincs mit érzek most, vagy mi történik. Olyan, mintha megnyomtak volna bennem egy kikapcsoló gombot: kicsit szédülök, kicsit émelygek. Szóval nem vagyok épp a helyzet magaslatán. Megtörlöm szemeimet a hozzám legközelebb állónak a felsőjébe most, hogy talán fél percre nyugtom marad! … Hisztérikus kitöréseket hallok erre egy nő részéről akit nem ismerek. Aztán a továbbiakban beszélni kezd hozzám valamily’ ismerős, mély hangú alak. Majd felkap, mint hercegnőt a lovagja, és pillanatokon belül egy háznak a tetején állunk. Legalábbis ő, én inkább leülök. Most jövök csak rá: a táskámat lent hagytam! Hát ez a szerencsém... Annyi baj legyen! A fiúra nézek. Nagyon fiatalnak néz ki, de nem látom jól, kicsit homályos a képe. Valószínűleg nem sikerült a vért jól kitörölnöm a szememből. Most belegondolva, mintha kicsit csípné is a pislogás.
Mily’ modortalan eképp ráköszönni arra, ki számunkra ismeretlen! Mármint, a fiú hallhatta a nevem, elvégre családunk a közelmúltban tört fel igazán. Láthatott netán koncerteken online közvetítés által, vagy a tv-ben. Szokásom eljárni, támogató félként megjelenni, képviselni famíliámat. Na de ilyet!
A „helló, szia” kicsit sértő számomra de nem igazán érzem azt hogy jogom van reklamálni annak aki megmentett. Így nem szólok semmit. Azon gondolkodok csupán, mihez kezdjek magammal most? Nagyon fura ez így, visszatérve az ismeretlenre. Halványan emlékeztet valakire. Annyira megnézném az arcát! De nem látom jól. Hisz csípi szemeimet a vér, s azon tanakodom: ha elkezdem önhatalmúlag kitisztogatni, az főleg nem segít. Nagyot sóhajtok. Elfekszek a földön, és bámulok az égre - amennyire tudok –, majd lehunyom pilláimat. Próbálom kikapcsolni az elmémet.
Én csak egy könyvestet akartam. Kikapcsolódásra vágytam! Ehhez képest nagyon furcsa dologba csöppentem, s Eliza még sehol! Félek... hogy talán már tudomására jutott, mi történt. Talán ő idézte elő, hogy próbára tegyen? Nem is tudom, aggódom, olyan furcsa ez az egész! Mintha álmodnék. Miért támadt rám ez a szörny? Hogy került ide? Miért gondoltam azt hogy valaki megment? Meg is halhattam volna! Akkor ki képviseli a családom? Különös, ironikus történés a mai.
Most már muszáj felülnöm.
- Ne haragudjon, hogy megkérdezem: nincs a keze ügyében egy törlőkendő? Borzasztó, hogy semmit sem látok! Szerintem belement annak a lidércnek a vére a szemeimbe. Nagyon csíp, illetve most már kissé éget is.
Bármit elfogadnék! Akár egy szódavizes pólóról legyen szó, akár babapopsi törlőről. Száraz holminak viszont semmiképp se örülök, utólag belátom, én se cselekedtem okosan. Akihez odamentem előzőleg, neki száraz volt a ruhája.
Lehet azzal még jobban beledörzsöltem a szemsarkokba a piszkot. Ami megmagyarázná, miért kezdtem el könnyezni!
- Most vett elő egy zsebkendőt? - kérdezem a furcsa hajlongásra, majd kinyújtom felé a kezem – Ideadná kérem?
Nem értem a mozdulatait. Előrehajolt, de számomra inkább úgy tűnt, mintha a zsebeit kutatta volna.
- Egyébként, a szemfájást tekintve minden rendben. Úgy értem, nem érzem úgy, hogy bármiféle sebet okozott volna ama fenevad! A szívemmel sincs gond, arra leginkább szíverősítőt szoktam szedni. Ha megbocsájt, inkább azt felelném, a modorával van problémám. Lehetne kicsit… összeszedettebb. Olyan különösen viselkedik. Esetleg ön megsebesült?
A kezemet visszahúzom. Olyan fiatal, és félős… Ki lehet ő?
« Utoljára szerkesztve: 2019. Dec. 22, 18:14:15 írta Aleda Felisberta »

Karakterlap

Kane Shinzou

Futár (Speedy)

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 000 / 10 000

Hozzászólások: 148

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 30 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
ciánkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6666FF  #99EAFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yuya könyvesbolt és antikvárium
« Válasz #35 Dátum: 2019. Nov. 21, 11:04:03 »
Hiú ábrándok! Vagy mégsem?

Ha tudhattam volna mibe fogok belekeveredni, bizonyára a bázison maradtam volna a barátaimmal és kényelmes bútorok között, na meg a technológia segítségével egy kellemes relaxációs zene mellett, pihentem volna. Viszont Mouse-ék másképpen képzelték el, amivel nem is lenne semmi probléma, mert tényleg nagyon hangulatos a város mikor az esti fényekkel vannak díszítve és mi meg egy tetszőleges tetőn iszunk, eszünk, mint akik éppen kempingeznének, olykor zsáklabdával szórakozva, gondtalanul élvezzük az életünket. Sajnos viszont újból és újból rá kell döbbenjek, hogy tőlem a sors valamit nagyon is akar, de nem hajlandó elárulni, hogy mit. Állandóan az erőmre kell hagyatkoznom, mások életét kell megmentenem és olykor még Őfelsége fanatikusaival vitatkoznom, ha netán találkozom velük. Sosincs mostanában nyugtom. Hol a mesterem talál rám, hol egy lidérc, aki történetesen amazt a személyt szemeli ki zsákmányáúl akit történetesen ismerek és eléggé közeli kapcsolatban is álltam. Akarom mondani állok, mivel elég mély érzelmek keringenek bennem amint meglátom. A fenébe is! Mikor volt az már? Azóta biztos megutált és legszívesebben elhordana mindennek. Fura viszont, hogy eddig nem igazán ismert fel. A hajam lenne az oka? Régebben hosszú volt és be volt fonva. Sokakat megtudok ezzel téveszteni az tény. Csakhogy Miss Felisberta egy quincy. Simán megtudná érezni a jelenlétemet szerintem és hamar felismerne. Lehet talán a sokk teszi, amin most éppen keresztül ment volna? Ha erről van szó egy idő után az érzékei újra működésbe fognak lépni. Legalább is azt hiszem. Igazából fogalmam sincs, hogy milyen Miss Felisberta quincyként. Erről az oldaláról nem igazán ismerem. Na de az emberibb oldalát nagyon. Most, hogy így nézem ejha! Jól megnőtt azóta! Szép formás… oké komolyan ilyen gondolatok árasztanak el engem? Szedd össze magad te szerencsétlen szamár! Nincs idő ilyesmiken gondolkodni! Igyekszem a lehető leg illedelmesebben megoldani előző hibámat. Ahogyan látom eléggé a szemeivel küszködik. Szól is, hogy zsebkendőre lenne szüksége. Még a meghajlásomat is félreértette. A fejemhez csapok egy pillanatra. Tényleg! Én barom! Előbb a szemeit kellene megtörölni! Gyorsan elő kapok egyet majd odasétálok hozzá és én magam törlöm meg neki, ha hagyja.
- Hagyja csak, majd én. Jobb, ha más törli meg. Egy vért kitisztítani a szemből nem igazán könnyű, mint a filmekben. Azért eléggé vicces, hogy pont Icarus ruháját sikerült törölközőnek választania!
Nevetek is egy kicsit. Rég volt már ez az érzés. Akkoriban gondtalan életem volt. Részben. Sötét fellegek keringettek a családunk felett. Nem is tudtuk, hogy számunkra mi fog ránk várni. Ha tudná Miss Felisberta miket is tettem apám parancsára! Tuti fejvesztve menekülne elölem. Megkapom a magamét mikor a lány közli felém, hogy a modorommal van egyedül baja, de amúgy egészséges és nem esett baja. A szívgyógyszer nem igazán okoz nekem meglepetést, hiszen erről már tudok. Azt hiszem említette. Ez csak tetézi a törékeny lány mivoltját. Miért is nem maradtam inkább a fenekemen? Persze mindannyian tudtuk a választ miért. Nem voltam hajlandó egy ostoba ideált követni és bepiszkítani a kezemet tovább. Egyszerűen túl sok volt nekem! Nem ezért lettem kiképezve! Beleestem abba a csapdába, hogy apámba bíztam. Hatalmasat csalódtam benne. Valószínűleg Ő is bennem. Nem volt más választásom. Tennem kellet valamit! Döntöttem és a futást választottam! Inkább futok minthogy több vér tapadjon a kezembe!
- Elnézést Miss Felisberta a viselkedésemért csak tudja régen találkoztam már nemessel. Elszoktam már a hasonló környezettől, hozzá teszem egyszer kikéne próbálnia a nemes nélküli életet. Nincs az a sok szabály, teljesen szabad, ráadásul még cselédek sincsenek a nyakán, ami szerintem mindenképpen marha jó! Hogy utáltam mikor állandóan azt vettem észre, hogy engemet meg a hugomat állandóan követett legalább egy cseléd, hogy vigyázzon ránk. Ráadásul az a nagy kastély! Bár mit is várhat az ember. Nemesnek lenni nem olyan könnyű, főképp, ha az illető egy Shinzou…. Oooo basszus.
Azt hiszem elszóltam magam. A francba! Jó nagy francba! Bassszus! Oké, nyugalom! Túlságosan beleéltem magamat a mondandómba és hirtelen el is felejtettem, hogy nekem egyébként titkolnom kéne a személyazonosságomat! Amint észreveszem, hogy már valószínűleg lát engem teljes valómba, elkezdek egy pöppet remegni. Oké… azt hiszem magyarázattal tartozom!
- Őőő oké… még mielőtt kiakadna Miss Felisberta csak tisztáznám magamat, történtek nehézségek mióta utoljára találkoztunk tudja? Enyhén szólva megkavarodtak a dolgok! Viszont, ha pofon akar vágni vagy hasonló… rendben! Kibírom! Vágjon pofon! Megérdemlem hiszen szólnom kellet volna!
Lehunyom a szemem és várom amint megkapom a maflást amit szerintem megérdemelnék. Általában a lányok ezt szokták csinálni nem?

Karakterlap

Aleda Felisberta

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 25

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Kane Shinzou

Post szín:
Slateblue, dialógus: DarkGoldenrod


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yuya könyvesbolt és antikvárium
« Válasz #36 Dátum: 2019. Nov. 21, 13:19:52 »
Hú ábrándok! Vagy mégsem?

Arra vágytam, hogy megmentsenek. Talán túl idealisztikus lennék? Túlságosan hinnék a mesékben? Félreértés ne essék, nem vagyok én oly’ naiv! Csak szeretek biztosra menni abban, miképp nem itt fogom hátrahagyni a létnek e fokát. Birizgálni kezdem szőke tincseimet. Valahogy meglep, a fiú milyen hirtelen változik, röviddel azután, hogy megjegyzést teszek modorára. Abszolút figyelmességből mondom, mert érezni lehetett rajta az idegességet. Én pedig indoktalannak vélem, elvégre nem domina vagyok, aki hevesen bírálná őt.
Kezdem magam kínosan érezni a fizikai discomforttól, mit a lény vére okoz. Jól tartom kordában, szerencsére. Annyi, tán még törékenyebbnek látszom így. Korántse jellemem miatt – az szilárd. A földön ülve, szemeimet törölgetve a kiszolgáltatott látszatát kelthetem. Persze, van benne igazság. Ha tételezzük fel, megjelenne az előző lidérc bajtársa, a fiú pedig már nem lenne itt, könnyen elkaphatna, elpusztíthatna. Eképp kijelenthetnénk, semmisé válhatna a félelmem Elisa felé! A kezdetektől fogva tartogatok valamennyit, hiszen elég komoly, sötét, vértől piszkos történet áll a háta mögött. Ha nem éreznék egy kis feszültséget legalább, miért hívnám magam egyáltalán embernek?
- Oh, rendben van – megyek bele zavartan – Szóval Icarusnak hívják az úrfit! A barátnőjét hallottam esetleg? Elég hevesen reagált valaki, mikor ideális törlőalkalmatosságot kerestem.
Ismét megbirizgálom a hajam, a szégyentől kipiruló orcákkal.
- Nagyon sajnálom, majd bocsánatot kérek tőlük is! - ígérem meg, és arcomat lapogatom, hátha kevésbé ég.
Úgy veszem, a nevetés eme helyzetre reagálva tör fel az ismeretlenből. Ezért még inkább olyan, mintha kipirosodnék. Mellesleg, tény: a jó hangulat ragadós! Pillanatok múltán már együtt hahotázom vele. Bekönnyezek.
Remekül időzít! Végre, egy jel, hogy tisztulnak a szemeim!
- Ne, ezeket ne törölje le, kérem! - tolom el kezét, mikor elégnek vélem – Most sem látok perpillanat tökéletesen, de úgy vélem, pillanatokon belül jobb lesz.
Hevesen pislogok, folyni hagyva könnyeim. Meglapogatom az arcom, szemkörnyéken. Addig hallgatom az ismeretlent beszélni. Ötletére homlokomat ráncolom, ámbár más indok is felvetül, mely miatt még percekig változatlan marad. Csendben állok fel.
- Szóval azt gondolja, a nemes lét teher lenne? - folytatom aztán, mintha semmi nem történt volna – Hmm, igaza lehet. Nézzük csak meg közelebbről! Az őrök túlzóan protektív személyiségként viselkedhetnek, mely a személyes szabadság korlátozásaként élhető meg. A cselédek is hasonlóak, elvégre olyat, mint a saját ágyam bevetése, ők csinálnak meg. Pedig magam se vélem tehernek felemelni a paplanom, szépen kirázni, majd az ágyra teríteni.
A „segítőket” másik nevükön másfajta megközelítéssel vezetem fel, de értem mire akar kilyukadni. Nagy, egyetértő bólogatással toldom meg mondanivalómat.
- Ugyanakkor, személy szerint élvezem. Sajátos magányával, sötétségével együtt. Egyetlen egy dolog „valami” kapcsán ápolok elfogult véleményt.
Szemöldököm feljebb kúszik: Remélem megérti...
Ezzel kezdem a „látszólagos érdektelenség” falát lerombolni, s színt vallani. Megmutatni egyenesen, hogy felismerem őt. A szemeibe vésem enyéimet.
- ÉVEKIG vártam a felbukkanására! - ráordítok, eleresztve a gyeplőt – Azt hittem, meghalt! Máskor azt, valaki mással fonta össze a sors, felesége, gyermekei vannak!
Arcomat tenyerembe temetve sírásba vezetem a dolgokat. Természetesen ez már kicsit se tudatos viselkedés, inkább az érzelmeim tartanak most engem a kontrolljuk alatt. Sokáig sírok így, elutasítva a fiút, ha közeledni próbál.
- Leszerződtem vélhetőleg a legnagyobb ellenségével, hogy önt megtaláljam, Kane… - vetem oda szárazon, és a fejemet csóválom. Amit újabb sírás követ.
- Én abszolút nem haragszom önre… Azt leszámítva, hiányolom a haja hosszát! - Közelebb sétálok hozzá, majd csípőre tett kézzel, összevont szemöldökökkel megállok. Alig választ el pár milliméter kettőnket.
-Azt viszont nagyon! - bólogatok, kifújom magam – Elisát segítem jelenleg. T-Talán nem tudja, hogy itt vagyunk most. Jól látom, egy tetőre hozott fel? Hmm. Egyelőre biztonságban lehetünk.
Kezemet az államra teszem, és ismétlődőn végigsimítom.
- Viszont őszintén fogalmam sincs, mit felelhetnék erre. Ugye érti, mekkora veszélybe került? Vélhetőleg én is. Persze, a legnagyobb gond abból fejlődhet ki, amennyiben ama nőszemély rájön, hogy rejtegetnivalóm van előle. Szeretném, ha a pánikját kordában tartaná.
Nem nézek rá, mert nem bírok. Ez gondolom, hogy mindkettőnknek sok!
Komolyan ő az? Nem csak álmodom? Nem fog eltűnni két pillanat múlva? Nagyon utál most, mert a „Wyvernt” választottam társamul, az ő keresésének céljából? Sokat változtak a nézetei rólam ezekben a pillanatokban?
Ismét elsírom magam. Ha ezúttal Kane közeledni próbál felém, nem tiltakozom ellene. Jól esne egy biztos ölelés.
Inkább odamegyek, megölelem én! Úgy teszek, ahogy a gondolataim diktálják.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Dec. 22, 18:12:32 írta Aleda Felisberta »

Karakterlap

Kane Shinzou

Futár (Speedy)

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 000 / 10 000

Hozzászólások: 148

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 30 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
ciánkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6666FF  #99EAFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yuya könyvesbolt és antikvárium
« Válasz #37 Dátum: 2019. Nov. 21, 15:16:49 »
Hú ábrándok! Vagy mégsem?

Nos, hogy Mouset valóban nevezhetném-e Icarus barátnőjének, arról páran szeretném vitatkoznának, de tény és való nagyon jó megközelítette kettőjük viszonyát. Más kérdés, hogy sose fogják ezt bevallani önmaguknak és egymásnak. Nagyon büszkék és ráadásul arra várnak, hogy valamelyikük végre beadja a derekát és elhívja a másikat randira. Eléggé nonszensz egy helyzet, ha engem kérdeztek. Fogalmatok sincs mennyiszer volt lehetőségük arra, hogy végre bevallják egymásnak érzéseiket! Olyan makacsok, hogy aztán arról Guinness rekordot lehetne vezetni! Évekig megy ez a küzdelem és még egyikük sem volt hajlandó végre veszíteni. Kissé ideges szoktam lenni mikor annyira nyilvánvaló, hogy szeretik egymást és mégsem vallják be, tennének lépéseket legalább! Mindenesetre most a jelennel kell foglalkozzak. Aleda úgy gondolja bocsánatot kell kérjen majd Icaruséktól miképp törlőkendőként használta ruházatát. Hát nem hinném, hogy szükséges, de ha ettől jobban érzi magát én nem állítom meg.  Szerencsére Aleda engedi, hogy törölgessem az arcát. Milyen puha bőre van! Még soha nem érintettem meg így egy lányt. Szerencsésnek mondhatom magam? Igen. Roppantúl kínos ez a helyzet? Mint a huzat! Amikor kéri ne töröljek tovább egy pillanatra megállok majd hagyom, hogy elvegye a kendőt a kezemből. Ezután jön az eléggé kínos rész. Én idióta elszólom magamat, oda az inkognitóm és ráadásul pont azelőtt a nő előtt bukom le, aki egyébként hazavárt volna! Nincs szerencsém. Peches vagyok, de nagyon! Mi jöhet még ezek után? Egy jó nagy maflás az! Lelkiekben készen állok arra, hogy itt és most fog engem Aleda péppé verni. Helyette viszont nyugodt hangnemben reagál előző mondataimra a nemességgel kapcsolatban. Magamban elengedek egy sóhajt. Megúsztam! Aha… a nagy fenét! Úgy elereszti a hangját, hogy menten én kapok szívrohamot helyette és a gyógyszereit is mindjárt be kéne szednem! Ha tele lett volna a hólyagom, menten magam alá csinálnék. A látszat néha csal. Azt hiszik sokan, hogy egy törékeny lány nem olyan félelmetes mikor ideges. Persze! Itt az élő példa, hogy nagyon is nem! Viszont ami igazán szívfájdító, hogy látom sírni. Komolyan ennyire fájt neki, hogy nem jöttem vissza? Még is mekkora fájdalmat okoztam neki? A francba. Marhára nem ezt akartam. Fogalmam sem volt, hogy mit okozok másnak a cselekedetemmel! Wolfnak igaza van. Csak magamra gondoltam, de másra nem nagyon! A saját túlélésemmel foglalkoztam és elfelejtettem másokat ezzel! Az ökleimet összeszorítóm. Ez nekem is kezd sok lenni. Megszólalni igazából nem is tudok. Jobb, ha nem szakítom félbe. Aggodalmam is megerősödik még jobban. Nem elég, hogy megbántottam szegényt, de még a véreskezű Wyvernnek is dolgozik! A fenébe! Az a pszichopata nagyon veszélyes! Képes lenne megölni Aledát miattam! Viszont, ha letartoztatna akkor meg megint elfog veszíteni, mert az apám tutira kivégeztet! Túlságosan nagy hibát követtem el amire csak halálbüntetés a válasz! Az árulást nem tolerálják sehol! Jól van. Nyugi. Szedd össze magad egy kicsit. Nézzük a tényeket. Aleda bizonyára nem akar engem elfogni, mert rég megtehette volna. Ráadásul szövetkezett és kockáztatta az életét azért, hogy megtaláljon! Kicsit asszem könnyezem is. Nem örömömben. Hanem bánatomban. Még jobban ökölbe szorulnak az ökleim. Odasétálok végül Aledához. Bátorságot veszek magamon majd mindkét kezemet a vállához helyezem és a szemébe nézek könnyes tekintettel.
- Nagyon sajnálom. Ha tudtam volna ekkora fájdalmat okoznék, nem mentem volna el. Viszont nem volt más választásom. Én tehetek mindenről. Bepiszkítottam a kezemet, egy idióta ideálba hittem. Képes voltam parancsra elvenni mások életét a quincyk jövőjéért, amiben apám nagyon hisz, de ez hazugság. Ez nem lehet a jövő.
Picit megszorítóm Aleda vállait, de nem vészesen. Maximum, csak érzi, hogy az ujjaimmal erősebben fogom.
- Szégyellem, amit tettem. Csalódást okoztam az apámnak, magamnak, anyámnak, a húgomnak. Fájdalmat okoztam neked is. Hát miféle ember vagyok én? Sokszor kérdezem magamtól. Helyesen tettem? Ahelyett, hogy apámat szembesítettem volna előbb, jól tettem, hogy menekültem?!
Most már asszem én is sírni kezdek. Baszki! Pont ezt akartam elkerülni! A francba! Sírok a szentségit! Egy lány előtt!
- Egyáltalán jól tettem, hogy megvédtem a shinigamit csak azért, mert nem akartam, hogy meghalljon? Emiatt halálra ítéltem az anyámat! Egy nyomorult gyilkos vagyok semmi több! Nem vagyok hős! Nem vagyok lovag! Pláne nem quincy! Emiatt talán féltem is, hogy veled találkozzak! A szemedben talán egy fehér lovagnak tűnők, akire felnézhetnél, de nem vagyok az a lovag, nem vagyok nemes! Sajnálom Aleda. Úgy sajnálom. Aaaajh a francba!
Elengedem és megfordulok majd megtörlöm gyorsan a könnyeimet. Nem láthat meg így. Miféle férfi vagyok, hogy előtte elkezdek sírni? Fene essen ebbe!

Karakterlap

Aleda Felisberta

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 25

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Kane Shinzou

Post szín:
Slateblue, dialógus: DarkGoldenrod


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yuya könyvesbolt és antikvárium
« Válasz #38 Dátum: 2019. Dec. 08, 01:00:49 »
Hú ábrándok! Vagy mégsem?

Minden szava apró tűként váj szívembe. Miért fáj ennyire, ha oly’ sokáig fogalmam se volt, él, vagy épp hal -e?
Jól kivehető szenvedése. Őrlődik a múlton, pedig mindaz, miről mesél, nem most történhettek. Régi históriák - ridegebb, csontig hatoló nyomokkal, mintha egyszerű gyermeki elme szüleményei lennének.  A fejemet csóválom. Majdan újra ott vala, mindkettőnk a bálon. Fehér ruhám néhol apró hókristályok csillanását idézi fel, annyira ragyogó! A hangulat is ragyogó. Visszamennék oda, de meg kell ráznom magam, hogy ne kóboroljak el mélyen a múlt sodrásában. Valamelyikünknek stabilnak kell maradnia, ha már a másik mélyre süllyedt.
Legalább nekem muszáj lesz összeszedettséget tanúsítanom, ha Kane-nek ez ennyire nehezen sikerül. Ezért következőleg én szorítom meg a vállát, s fordítom felém.
- Hagyd abba! - parancsolok rá fogamat összeszorítva. Gyengének érzem még mindig hangomat. A modoromat is hátrahagyom. Vagy csak mondhatni… Direkt megfeledkezek arról, hogy magázódjak, ha ő tegezőviszonyba kezdett velem. Lehet ez jól jön ki valahol? Kissé bűnös dolog így viselkedni. Megvitatom majd a lelkiismeretemmel később.
- Kane… - leveszem róla kezeimet, arra gondolván, nem vagyok jelenleg túl hatásos. Mielőtt többször analizálnám a szituációt, előbb cselekszem, mint az agyam járna! Erősebbik, bal kezem lendül egyet az előttem álló fiú arcán. Csípős, csattanós. Biztosan nyomot hagy! Állok egy darabig, mintegy feldühödött képpel, majd oly’ hirtelenséggel kerekedik el szám, hogy egy csésze egyben beférne rajta keresztül!
- … Úgy sajnálom! Sajnálom, minden rendben lesz! - takarom arcomat kezemmel. Hirtelen felszínre tört haragomat az aggodalom, és zavar elegye váltja fel. Hangulatingadozás. A lehető legjobbkor! Részben a szívgyógyszerem mellékhatása. Részben pedig…
- Túl sokat vagy a múltban. Ne érts félre, abszolút nem vagyok rád büszke a gyilkolást tekintve, hisz valószínűleg ártatlan teremtések életét is kioltottad! - fonom össze mellkasom előtt karjaimat – Ugyanakkor talán ez volt az egyetlen látásmód, amivel valaha rendelkeztél Akkor. Nem ismerlek téged annyira, a múltad őszintén szólva homály fedi számomra. Egy ködös erdőben jobban kiigazodnék.
A fejemet ingatom, széttárt kezekkel.
- De mit tehetnék? Hisz most itt vagyunk, ez a lényeg. Nem? Eltűntél, fájdalmat okoztál – kezdek el járkálni ezután. Körkörösen, a csillagossá vált eget fürkészve.
- Tényleg minden megfordult a fejemben. Minden lehetséges mód, amit csak el tudott volna velem hitetni az agyam, ha hagyom… Mármint mód, ami szerint meghalhattál, ami reális indokul szolgálhatott volna az eltűnésedre. Sokáig kerestem erre a miértre a választ. Természetesen hiábavalóan – ajkamba harapok, és megállva ránézek fél pillanatra – Az is megfordult a fejemben, hogy… esetleg boldogan élsz valaki mással. Gyereked lett, netán unokáid, és nem gondolsz már reám.
Szégyellősen lesütöm tekintetem. Úgy érzem magam, mint egy szerelmes tinédzser. De látva, mennyire összeomlott a személy, akinek őszintén odaadtam volna magam...
- Most is megfontolóban vagyok aziránt, egyáltalán viszonzásra talált -e nálad mindaz, amit éreztem? Habár – barátságosabb ábrázatot öltök, mint idáig arcomon viseltem – akkor hagytad volna, hogy ama szörnyeteg élve felfaljon, ugye? Vagy illetve… nem sietsz annyira utánam.
Kuncogok, és kedvesen átölelem őt.
- Nem utállak, vagy okollak semmiért sem, Kane! Én akkor is szeretni foglak, ha te nem viszonoznád! Biztonságba helyeznélek. Miképp biztonságban van a tény, hogy láthatlak most – elhajolok tőle. Szemeimmel övéi után tapogatózom.
- De őszintén érdekelne: Mit fogsz most csinálni? Mihez kezdesz magaddal, hogy fognak telni a napjaid?
Azt már félve kérdezném tőle, miként teltek idáig. Túl szomorú lenne ismét a múltat szóba hozni, úgy hiszem. Amellett továbbra is résen vagyok! Szemeimmel Elisa katonái után kutatok, remélve, egyet se találok még. Fogalmam sincs, mennyi időm van szabadon járni az utcákat. Mennyire lennék a szőke szörnyeteghez láncolva. Nekem a jelen sokat számít. Perpillanat főleg.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Dec. 22, 18:13:27 írta Aleda Felisberta »

Karakterlap

Kane Shinzou

Futár (Speedy)

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 000 / 10 000

Hozzászólások: 148

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 30 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
ciánkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6666FF  #99EAFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yuya könyvesbolt és antikvárium
« Válasz #39 Dátum: 2019. Dec. 11, 11:02:44 »
Hú ábrándok! Vagy mégsem?

Fogalmam sincs most mi tévő legyek. Teljesen elborítottak az érzelmek. Hirtelen találkozom azzal a lánnyal, aki oly fontos nekem és még is mindent megtettem azért, hogy meg ne lásson! Ilyennek, ami vagyok! Erre tessék! Az élet úgy hozza, hogy mindenképpen találkoznom kell vele! Édesanyám elvesztése óta szinte úgy érzem nem vagyok önmagam viszont hiába próbálom összeszedni magamat, szinte mindig a földre kerülök. Futárként büszke vagyok ugyan arra, amit teszek a szegényekért, sajnos viszont vannak, akik túlságosan elítélnék az efféle cselekedeteket, amiket mi is teszünk. Elítélhetnek engem bűnözőnek. Klasszikus értelemben az is vagyok, de valahol még is erős jelzőnek érzem. Pedig Robin Hood is bűnözőként van számontartva. A lánynak zokogom el szinte mind azt, amit érzek jelenleg és átéltem. Ő arra kér hagyjam abba. Nem megy. Túlságosan elragadnak az érzelmek. Egyszerűen nem tudok gondolkodni. Hirtelen viszont egy lökés kisegít a jelenlegi állapotból. Máskérdés, hogy eme löket után az arcom kissé csíp. Na várjunk. Tényleg pofon vágott az előbb? Ráadásul ilyen erős keze van?! Még is mit csinált az elmúlt időben miközben én a nyakamat törtem párszor futár melók közben? Kézi súlyzózik vagy mi? A végén kiderül Aleda egy bodybuilder vagy mi? Na az hiányozna még! Gyorsan bocsánatot is kér. Elmosolyodom. A kis ártatlan. Talán ezt szeretem benne a leginkább. Sose akar Ő ártani senkinek, de van olyan határozott, hogy drasztikus lépéseket tegyen, hogy másoknak segítsen.
- Semmi baj. Ezt megérdemeltem. Köszi!
Mosolygok rá, miközben vakarom a fejemet. Tényleg megérdemeltem! Tovább beszél hozzám. Elmeséli mit gondol és mit érzett vagy érez jelenleg. Sok mindenen ment keresztül. Nem csak én szenvedtem, hanem Ő is. Ez vajon jelenthet valamit? Ennyire összelennénk kapcsolva valahol? Igazából sose gondoltam ebbe bele. Persze mikor régen még apámnál laktam és Aleda átjött, örültem neki! Édesanyám is megjegyezte sokat lógok vele. Arról nem is beszélve, hogy már a házasságon járt az agya. Pedig alig ismerem! Még is valahol úgy érzem, hasonlítunk egymásra. Ráadásul ezek az erős érzések! Akármikor ránézek mindig úgy érzem mintha a szívem majd ketté szakadna, de minden gondom elszáll eközben. Ráadásul, képes vagyok mosolyogni. Pedig mostanában ez ritka nálam. Kihozza belőlem a valódi énemet is talán? Legalább egy kis szeletét? Hagyom, hogy végig mondja azt, amit szeretne és gondol. Nem akarom félbeszakítani, mert nagyon belelendült és amúgy is. Bunkóság lenne félbeszakítanom. Hadd mondja ki, ami a szívét nyomja. Megnyugtató, hogy azt mondja „szeret”. Na már most ez a szeretlek dolgot hogyan is értsem? Várjunk csak. Azt mondta szeret?! Mi?! Nyíltan bevallja az érzéseit irántam?! MI?! Mit csináljak ilyenkor?! A lélegzetem megakad egy pillanatra. He?! Mi?! Vagyis… tessék?!
- Időt, Időt, Időt!
Mutatom a kezeimmel, hogy kell egy kis idő. Teljesen megkavarodtam egy pillanatra. Azt mondja szeret? Mármint szerelemből?! Izé! Én! Hol is kezdjem? Biztos, hogy én vagyok a megfelelő jelölt? Régen biztos, hogy érteném, de most nem nagyon. Nem vagyok nemes már, ráadásul még is mióta szerelmes belém és mióta tart ez?! ÉN MEG MIÉRT NEM TUDTAM RÓLA BASZKI?!
- Szóval. Khm! Azt akarod mondani. Hogy… nos… izé… szerelmes vagy belém? Ez... nagyszerű! Tényleg! Magam is érzek hasonlót szóval, jól ráéreztél miért is mentettelek meg attól nagy benga állatól, de… biztos vagy benne? Mármint néz rám. Nem vagyok nemes. Nincs rangom, egy egyszerű futár vagyok, aki nap mint nap kockára teszi az életét a szegényeknek, ráadásul sokszor előfordult, hogy üvegszilánk vagy golyó került a fenekembe! Nem viccelek! Komoly ügy! Bár mondjuk Icarusnál vicces volt, hogy egy üvegrész a fenekébe került. Azóta szoktuk őt azzal szívatni, hogy üvegsegg! Bocsánat. Ez nálunk egy fajta vicc csak humor! Na igen… nagyon különbözik a nemes élettől, amit most élek.
Hát az biztos. Nincsenek szabályok, nyugodtan káromkodhatunk, ha csak nincs Noah a közelünkben és a felesleges magázodást is hagyhatjuk.
- Amúgy nyugodtan tegezz csak. Sokkal személyesebb és könnyebbé teszi a beszélgetést. Ha tudnád mennyire irritáló volt számomra, hogy folyton magázodnom kell veled, pedig… nos… sokkal személyesebben akartam volna veled beszélni. Mert így sokkal elérhetőbb vagy. Mellesleg cuki ahogy próbálkozol tegezni!
Eeeeh… ezt lehet nem így kellet volna mondanom, bár nem bántottam meg, de ez tőlem szokatlan. Júj! Azt mondtam cuki?!
- Nyugodtan engedd el magad. Tudod mit? Ordíts csak! Mond ki azokat a szavakat, amik az eszedbe jutnak és nem mondhattad ki. Tudod milyen szabad érzés? Próbáld ki! Ez egy nagyon jó alkalom ám! Nyugodtan mondhatod azt, hogy… segg esetleg baszki vagy hasonló. Igen vulgáris és nagyon csúnya szavak ezek, viszont. Ha nem használod folyton és csak levezeted vele a felesleges feszültséget, ami benned van, arra nagyon jó. Én sem káromkodom állandóan ám. Persze ettől még egy nemesnek nem illik, de szerintem az se jó, ha békjóban él az ember.
Szerintem ebben Aleda is egyetért. Mármint a békjós részt. Tényleg roppant idegesítő mikor folyton megmondják az embernek, hogyan viselkedhet, milyen ruhába járkálhat, merre mehet és hova nem teheti be a lábát.
- A kérdésedre a válasz: nos ahogy látod, Karakurai futár vagyok. Az életem csupa futás, ugrás, repülés. Lopok a gazdagoktól és a szegényeknek adom a lopott a pénzt. Olykor a bűnözőktől, de előfordul, hogy kapzsi és korrupt cégeket szívatunk meg akik megérdemlik. Szóval attól, hogy valaki gazdag még nem biztos, hogy meglopjuk. Igazából csak azokat, akik visszaélnek a hatalmukkal és másoknak okoznak kárt legtöbb esetben.
Gyakorlatilag jót teszünk, de a társadalom szemében egyszerű tolvajoknak, bűnözői csoportnak vagyunk beállítva és ez így is fog maradni az idők végezetéig.
- Na és te? Hogy tengeted a napjaidat mostanság? Minden rendben otthon? Hogy van az apám? Na meg Kate?
Gondolom Kate még mindig kiakar hívni engem egy véres párbajra. Biztos nem bocsátotta meg nekem, hogy a kihívás ellenére, nem mentem el a helyszínre. Nem voltam rá képes. A saját húgomról van szó! Nem fogok kardot emelni rá! Remélem Aleda fog tudni valami információt adni, hogy most jelenleg a családom, hogy van. Biztos keresnek. Azért, hogy megöljenek.