Szerző Téma: Yuya könyvesbolt és antikvárium  (Megtekintve 3040 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Hirako Shinji

A Yuuniverzum ura

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 80

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 3 459 950 ryou

Technikatár
Ajándék küldése



  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Yuya könyvesbolt és antikvárium
« Dátum: 2014. Júl. 04, 13:17:51 »
Kívülről ódon háznak tűnő épületnek üvegezett ajtaja egy csodálatos világot rejt azok számára, akik készek átlépni küszöbét. A pult mögött álló idős Yamada-san mosolyogva üdvözöl mindenkit, aki boltjába érkezik.
A falakat belülről szinte csak könyvek fedik, de nem csupán új kiadások, hanem régebbi kötetek is, hiszen a bolt antikváriumként is működik. A fenti részen, ahova egy falépcsőn lehet feljutni, egy kellemes olvasó sarok van kialakítva, kényelmes ülőhelyekkel, és hangulatos világítással. Itt rendeznek felolvasó esteket, dedikálásokat, és hetente kétszer könyvklubot is a lelkes olvasók. Az árak kedvezőek, a családias hangulat miatt pedig sokan járnak vissza, hogy ismét érezzék azt a varázslatos légkört, ami körbelengi az egész boltot.


Karakterlap

Tsukiyomi Ameya

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 7 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yuya könyvesbolt és antikvárium
« Válasz #1 Dátum: 2014. Dec. 30, 20:10:34 »
TestőrRege

A Hős és a Szertelen


A műtét óta, már ha lehet ezt az egész tortúrát így nevezni a napjaim általánosságban véve nyugodtan teltek, kezdtem megszokni a dolgokat, és szépen lassan minden újdonságot kiismertem. Már nem jelentett újdonságot az, hogy teljeseb másként érzékeltem a dolgokat, hogy minden egyes dolgot újra végig tapogatva kicsit más érzés kerített hatalmába. Csodálatos volt már a tudat is, hogy immár egyáltalán nem vagyok olyan kiszolgáltatott, mint korábban, és senki sem fog tudni akaratom ellenére kilökni a testemből, mert ez a sajátom, teljesen az enyém, hozzám tartozik, egyek vagyunk. Bár kicsit furcsák voltak még a hirtelen hangulatváltozások, vagy a néha-néha bevillanó emlékképek, amik nem mindig voltak kellemesek, és sokszor nem is tudtam egyből kivenni, miről is lehet szó. Még ezekkel együtt is úgy éreztem, hogy jó döntést hoztam ezzel a változással, és kicsit megint előrébb haladtam egy úton, ami talán nem tudom, hogy hová vezet, de bizonyosan előre felé haladt. ^w^
Végül úgy döntöttem, hogy ezt a napot is meglehetne koronázni valamivel, mondjuk egy teljesen új szerzeménnyel! *w* A lelkesedésem nem volt véletlen, ugyanis egyik rövidke kint létem alatt egy csodálatos könyvesboltra bukkantam, ahol nem csak ezek az új, puhaborítású, hanem szépen kidolgozott, régi, keménykötésű könyveket is árultak! *>* Azt hiszem több sem kellett számomra, minthogy kipróbáljam, milyen is ismét emberek között, ezúttal nem félve attól, hogy esetlegesen egy eltévelyedett shinigami belém botlana. >.> Feltúrtam hát a szekrényt, hogy méltó öltözetet találjak a kiruccanáshoz, elvégre a legfontosabb kellék a harci viselet, de még sem mehettem a páncélba, bár ha jobban belegondolok… Megráztam a fejem, nem szabad így felfognom a dolgokat, hosszú évek óta először tényleg nincs mitől tartanom, vagyis van, mert ettől függetlenül bármi megtörténhet, hiszen a katasztrófára mindig van esély, csupán most nem a shinigamik okozzák. :o Bár ebben sem lehetek teljesen bizonyos, hiszen ha engem nem is bánthatnak, ez nem jelenti azt, hogy közvetve ne jelentenének veszélyforrást, valahogy nem bízom jobban bennük. >_<
De a páncél túlzás, abban nem tudok elvegyülni, és csak magamra vonnám a figyelmet, pedig a legegyügyűbb állatok is tudják, hogy csordában kicsi az esély arra, hogy te legyél a préda. Márpedig én nem szerettem volna préda lenni! T^T Már egészen belejöttem a tenshiségbe, szóval kegyetlenség lett volna visszaminősíteni, és bizonyosan nem engednék ám a többiek sem! ˘^˘ Szóval akkor mi is legyen az a darab, amivel egy antikváriumban bóklászó csordában elvegyülhetnék? >w< Természetesen nem arra gondoltam, hogy valóban beöltözöm valamiféle halott állat bőrébe bújva, amúgyis elég kényelmetlenek voltak az efféle holmik, legalábbis annak tűntek, és egyszer hallottam, ahogy egy nőn még nyikorgott is! Ez egyáltalán nem praktikus ám, hiszen kerülni kell minden zajforrást! :/ Végül sikerült kiválasztani egy hosszú, sötétzöld szoknyát, és egy bézs blúzt, amivel úgy éreztem, bizonyosan nem lógok majd ki, és tökéletesen tudtam benne mozogni, ráadásul teljesen csöndes volt. 8)
Természetesen lapos talpú cipőt húztam, mert ebben könnyebb volt futni, persze, ha úgy adódna, hogy menekülőre kell fognom. ^_^” Ezután magamhoz vettem egy táskát némi pénzzel, sosem vittem magammal túl sokat, elvégre nem hívom ki magam ellen a sorsot, a rablógyilkosok is vannak ám olyan veszélyesek, ha nem is ijesztőek annyira, mint a shinigamik. :o Nem siettem sehová, kényelmes tempóban haladtam a tömeggel, lévén délutánra járt az idő, és sokan munkából mentek haza, vagy éppen az iskolából, ifjú korukra való tekintettel legalábbis nagyon reméltem, hogy oda tartanak, elvégre veszélyes, ha az ember csak úgy elcsámborog! >_< Igyekeztem azért távolságot tartani a vonaton más emberektől, sosem éreztem magam jól, ha a közvetlen közelemben voltak, még akkor sem, ha ártalmatlannak tűntek, mert valljuk be, én sem tűnök ám veszélyesnek, pedig meg tudom védeni magam! :o Szóval jobb félni, mint halva lenni, azért még mindig így gondolom. ^w^
Belépve kicsit összerezzentem a megszólaló csengőtől, de persze tökéletesen megértettem miért is kell, sőt én a biztonság érdekében több ilyesféle zajcsapdát is elhelyeznék, biztos, ami bizonyos alapon. :o Mélyen magamba szívtam az ismerős illatot, amit a könyvek árasztottak magukból, azt a kellemesen mese illatot, amiben a jóknak sosem esik bajuk, és mindig legyőzik a rosszakat! Bólintva az idősebb úr felé a sorok közé vetettem magam, kicsit talán túlontúl fellelkesülve az új olvasnivaló lehetőségére, és kissé figyelmetlenül, pedig első az éberség, ugye? Alsó ajkamba harapva pásztázta szemem a vastagabbnál vastagabb köteteket, értő szemeimet nem kerülhette el egyetlen tündérmese sem, mert azok ám a legizgalmasabbak. :3 A nagy keresgélésben azonban egy ismerős üstököt véltem felfedezni a másik sarokban, ahogy maga is elmerülten tanulmányoz néhány példányt, bár elég tanácstalannak tűnt. Félre billentett fejjel figyeltem Nuri~sant, milyen figyelmes tőle, hogy még mindig testőrködik felettem, pedig immár igazán nem tartozna a feladatai közé, mert bizonyosan ismét csak rám vigyázva kerülhetett ide, de kedves, hogy olvasónak álcázza magát. ^w^ Mondjuk nekem pedig kicsit jobban kellene figyelnem, mert észre sem vettem idáig, hogy követ, bár bizonyosan nem most csatlakozott, hanem kísérte egész eddigi utam, elvégre ez egy testőr dolga, nem de bár?  Nekem pedig fel sem tűnt, mindenképpen megdicsérem majd érte, és meg kell kérnem, hogy tanítson meg rá. *w* Meg persze Tamachi~sannak is szólnom kell, hogy értékelem az aggódását, de bizonyára Nuri~sannak is van jobb dolga, minthogy engem boltba kísérjen. ^_^”
- Nuri~san! :3 – Emeltem fel lelkesen a kezem, hogy intsek neki, de a hangom visszafojtottam, elvégre mégsem szeretném felhívni magamra a figyelmet, bármi leselkedhet rám, ha a testőröm is jelen van. :o
Mondjuk még nem is tudhattam, hogy nekem már megint igazam van, csak ugye nem a jó dolgokban, hanem a balsors kiszaglásában, ugyanis a felettem magasodó szekrény rendíthetetlen imbolygásba kezdett, valószínűleg a másik oldalon futkározó gyermekek valamelyike miatt. Igazából nem is volt időm ezen gondolkozni, mert bár a hatalmas szekrény nem dőlt egyenesen rám, amit nem éltem volna túl, annyi szent, de a fentebb lévő hatalmas kötetek úgy tűntek, hogy ezúttal bizony a mélybe vetik magukat. Már csak arra maradt időm, hogy védekezőn magam elé kapjam a kezem, és imádkozzam azért, hogy a felém közeledő könyvek ne az ezeroldalas enciklopédiák egyikei legyenek. Persze, ha előre látó lettem volna, akkor biztosan nem tartanék itt, és már régen Nuri~san vigyázna rám, ahogy eddig, csak nem titokban. :o

Karakterlap

Nuri Wong

Eltávozott karakterek

Karakura hőse

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 800 / 12 000

Hozzászólások: 34

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Karakuraizer

Reiatsu szín:
Vérnarancs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A hős mindig nyer!

Post szín:
#ff3300


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yuya könyvesbolt és antikvárium
« Válasz #2 Dátum: 2014. Dec. 30, 20:11:47 »
TestőrRege – Találkozás Miya~uh kisasszonnyal*-*

Magasztos célt tűztem ki harcoktól edzett leleményességem elé! Testvéri és hősi kötelességeim fontam össze egyetlen küldetésembe. Szeretett kishúgom támogatásomra szorult, melyet felelősségteljes rokonaként örömmel teljesítettem, méghozzá kérés nélkül. Tökéletes megfigyelő képességeim és éles látásom segítségével, könnyedén bukkantam rá legutóbbi látogatásom alkalmával, mire lehet szüksége nagyvilágba éppen csak kipottyant testvéremnek. Hasznos könyvekre, mikre ügyeljen hétköznapjai során, s, hogyan hárítsa el az elé gördülő akadályokat, minél hatékonyabban! Annyi érdekes, pontosabban szokatlan dologról írtak már könyveket, biztosra vettem győzelmem. Sok tanulságos és lehetőleg képekkel illusztrált olvasni valót kívántam találni. Természetesen mindegyik jelöltem alaposan szándékoztam tanulmányozni, nehogy bármilyen félre vezető sor legyen bennük, vagy a cím teljesen más tartalmat rejtsen. Nem engedhettem meg azt a balszerencsés fordulatot, valamilyen obszcén szavaktól hemzsegő szennylapot, vagy házastársi életet szemérmetlenül kiteregető regényt vásároljak patyolatnál is tisztább húgocskámnak. Felesküdtem rá megóvom minden korához mérten mocskosnak számító borzalomtól. Szörnyű baklövést követnék el, ha a győzelmemtől megrészegülten elfeledkeznék az alapos feltérképezésről. Kitűztem a szent célt, vagyis minden egyes példányt átlapozom és ettől semmi sem téríthetett el.
Testvéri kötelességem tüzében égve szeltem keresztül Karakura utcáit. Biztonsági óvintézkedések érdekében, természetesen a villanyoszlop magasságában, hiszen ebből a magasságból könnyebben észlelhettem a segítségemre szoruló ártatlan hölgyek kiáltásait. Továbbá ősi ellenségeim sem törhettek életemre, bosszantó csaholásukkal akadályozzanak fontos feladatom teljesítésében. Végső soron, pedig az épületek fölé emelkedéssel kifejezhettem hősi nagyságom, s hamarabb rálelhettem a könyvesboltok színes tábláira. Mélységes sajnálatomra nem emlékeztem rá, honnan szereztem be hugocskám eddigi mesés könyveit, így kénytelen voltam kiváló érzékeimre támaszkodni az üzlet lehetséges koordinátáinak kipuhatolásában. Füleim radarozásával kerestem a közelben lapozott papírra emlékeztető neszeket, vagy könyvekről folytatott beszélgetések részleteit. Ennek hála nem szorultam rá hírnevemet csorbító kérdezősködésre és az épületet minden külső beavatkozás nélkül fedezhettem fel, önerőből. Ennél tökéletesebben nem hajthattam végre a kutatást, bár a teljesítésre szánt időt némileg túlléptem, ám ez sem zavarhatott meg annyira, ne sétáljak be magabiztosan a csilingelő ajtón.
Hiperérzékeny hallásomat borzoló éles hang különös reakciót váltott ki belőlem. Égnek állt minden szőrszálam és pusztán a bent tartózkodók biztonsága érdekében ugrottam a pultra onnan fújtassak a gyanús szélharangra. Természetesen meggyőződve a jelenség állapotáról, melyet a félreértések elkerülése végett saját ujjammal pöcköltem meg, veszélytelennek nyilvánítottam. Nyugodtan ugorhattam vissza a talajra szembesülhessek a temérdek kategóriával, melybe képesek egy-egy könyvet besorolni. Ezernyi lehetőség tárult elém, amik egyáltalán nem könnyítették meg hősi teendőimben való kiigazodásom. Farkincám egyik oldalról a másikra billentésével haladtam a sorok között, hátha a fedőlapok közelebbi szemügyre vétele adhat tanácsot, melyik kategóriákat zárjam ki első nekifutásra. Kizárólag a komoly összpontosítást igénylő megmérettetés után láttam hozzá áttanulmányozni a versenyben maradt pultok felhozatalát. Tagadhatatlan értetlenséggel meredtem egy-két könyv ismertetőjére, azonban néhány példányt izgalmasnak ítéltem. Elsősorban saját és nem testvérem ízléséhez mérten, így azokat szintén a kizárás sorsára juttattam. Ezzel a remek taktikával egész könnyedén haladtam, míg fel nem figyeltem egy ismerős hangfoszlányra. Fülem hegyezésével mértem be a személy tartózkodási pontját, majd fordultam irányába széles mosollyal.
-Miya~uh kisasszony! Mi járatban?-Színes könyvvel kezemben integettem vissza neki, mielőtt letettem az összhatást rontó tartozékot. Mellé kívántam sétálni kellő tisztelettel üdvözölhessem szívemnek legkedvesebb társamat, azonban veszélyt észlelő szemeimnek azzal kellett szembesülnie a szomszédos polc, épp abban a minutumban készül ráborulni. Pániknak egyetlen jelét sem mutatva hajítottam el a könyvet. Gyorsaságomban maximálisan megbízva vetődtem előre, elhúzhassam a súlyos berendezési tárgy elől. Előre nyúltam karjáért és nagy erőkkel vetődtem el a polc útjából melyet a feladat teljesítése közben a gonosz erők közreműködésének hála sikeresen megrúgtam, így a billegő fa másik oldalára dőlt. Magam sem értem hogyan, de az események ettől a perctől fogva megfékezhetetlen és sebes tempóban pörögtek körülöttem. Az áruló polc hatalmas nyikorgással dőlt a következő, majd azaz újabb és újabb mögötte roskadozó könyv tartónak, míg az egész sor dominóként borult körbe. Művelettől ezernyi könyv landolt a földön, de legnagyobb megkönnyebbülésére a fülsiketítő hangokon kívül senkinek sem esett bántódása.
-Szentséges makréla! Bele sem merek gondolni, mi történhetett volna, ha ez kegyedre borul!-Sápadt el a látképtől, majd tekintetével szépséges virágos mezőjére tekintett.-Nyugtasson meg az ijedtségen kívül nem esett bántódása!- Szorítottam meg a kecses női kézfejet, természetesen ügyelve rá, ne okozzak fájdalmat. Aggódásom nem csaphatott át brutális erőmmel történő visszaélésbe. Nem felejtkezhettem el, törékeny lélekkel finoman illik bánni, melyet minden hátsó szándék nélkül meg is érdemelt a szóban forgó kisasszony. Repesett szívem, újfent alkalmam nyílt vele találkozni. Ezen örömöm nem voltam rest tudtára adni, ha már ölembe hullott a lehetőség.
-Körülmények ellenére, örvend szívem a találkozásnak! Ha nem haragszik másik könyvesbolt felkeresését szorgalmaznám, miután a jelenlegi igencsak szétszórt állapotba került. Szomszédos utcában láttam egy kávézóval összekötött üzletet! Nincs ellene kifogása, megihatnánk egy csésze teát! Közben mesélhetne nekem, mi történt önnel találkozásunk óta! Én bevallom, épp szeretett rokonomnak keresek olvasni valót. Kérhetném ebben segítségét? Valami olyan könyvre lenne szükségem, ami hasznos tanácsokat adna neki, miként élje ügyesen életét!-
Bólintottam rá méltóságteljesen, majd nyújtottam kezem elbűvölő dallamnak. Még sem maradhattam szégyenben nem adok segítő jobbot egy közbenjárásommal földre került hölgynek. Természetes, felsegítettem, ahogy az is, türelmesen kivártam, milyen válasszal illett feltett kérdéseimre.

Karakterlap

Tsukiyomi Ameya

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 7 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yuya könyvesbolt és antikvárium
« Válasz #3 Dátum: 2014. Dec. 30, 20:13:15 »
TestőrRege

A Hős és a Szertelen


Olyan kedves volt tőle, hogy még azután is képes volt mosolyogni, hogy én csak későn vettem észre, a helyében biztosan egy kicsit mérges lettem volna. :o Főleg, ha olyasvalaki nem vett volna tudomást rólam, akinek egyébként tőlem függ a biztonsága, bár én nem is direkt csináltam, csupán nagy hóbortosságomban nem láttam! Kész szerencse, hogy nem az életemre törni kívánt, hanem éppen ellenkezőleg, meg szeretné óvni azt.
Persze aztán érkeztek a könyvek, én pedig már felkészültem arra, hogy a kemény borítások tompa puffanással fognak kezemre érkezni, ha sikerül ilyetén felfognom őket. De szerencsémre, vagyis nem puszta szerencse volt, hiszen Nuri~san nem véletlenül érkezett utánam, valószínűleg pont az ilyen helyzetekre felkészülten volt a nyomomban, hogy megóvjon saját ügyetlenségemtől. ^_^” Éreztem erős szorítását, ami nem is fájt igazából, csak jelezte számomra, is hogy igazán határozott, és egy pillanatig sincs okom félni, mert vigyáz majd rám. Az ilyen momentumoknál önkéntelenül is kényelmetlen érzésem volt mindig, de most semmi ilyesmit nem éreztem, csak azt, hogy nem szükséges tartanom semmitől, mert nem magamnak kell vigyáznom az épségemre.
Furcsa érzés volt, hogy nem azon kellett aggódnom, vajon ki az, aki figyel, milyen tempóban kellene mennem, vagy éppen hányan vannak körülöttem, ahogy az is, hogy Nuri~san közelsége sem jelentett gondot. Talán azért, mert olyan volt, mint én, vagyis immár nem teljesen, de mégis csak azonos helyről származunk. Vajon ez azt jelenti, hogy testvérek vagyunk? :o Elvégre, akik egy helyről származnak, azokat sokszor rokoni szálak kötik össze, vajon a módosított lelkek között van ilyesfajta kapcsolat? Nem is lenne rossz, ha hasonlóan működne, mint az ikreknél, és megéreznénk egymás baját, vagy szinte telepatikusan tudnánk üzenni egymásnak!
Nuri~san aggodalmas hangjára azonban észbe kaptam, hogy nem most kellene ilyesmiken gondolkoznom, elvégre éppen néhány pillanattal ezelőtt mentett meg a biztos haláltól. Vagyis elég valószínű, ahogy elnéztem a romhalmazt, hogy nem úsztam volna meg ép bőrrel, ha ez mind rám szakadt volna. Hálásan tekintettem vissza rá, és még mosolyognom is sikerült, mert egyáltalán nem éreztem még ijedtnek sem magam.
- Nuri~sannak köszönhetően semmi bajom nem esett! ^w^ - Majd ismét a romok felé fordítottam fejemet.
Láttam, ahogy a néhány vendég hangos morajlással méri fel, ki merre is van, a rémült anyukák sírva szidták meg csemetéiket, de inkább aggódtak, mint mérgesek voltak. A kötetek fölött szinte temetőszerűen magasodtak a nehéz szekrények, és úgy borították be őket, hogy csak alig-alig tűntek elő alóluk. Sajnáltam a szép elrendezést, igazán szerettem ezt a boltot, sok régi kötetett tartottak, olyat is, amiket már réges-régóta nem is nyomtattak, ráadásul émelyítően finom, régi könyv illat lengte be a helyet, akár csak egy középkori vár könyvtárában a hatalmas bőrkötetes könyvek között.
- Én is örülök, hogy ismét itt volt, és a megmentésemre sietett, maga nélkül biztosan ott lapulnék az egyik polc alatt! :o – Fordítottam ismét felé a tekintetemet, majd Yamada-sanra néztem, aki most nem mosolygott, hanem szomorúan figyelte az eseményeket, és azt, szeretett boltja miként esik darabjaira. – Nuri~san, mit szólna, ha mint hős előbb segítenénk Yamada-sannak? ^w^ - Mosolyogtam a fiúra, hiszen ő maga mondta legutóbb, hogy hivatásos hős, és ezt már többször is bizonyította előttem, így semmi okom nem volt abban, hogy kételkedjek a szavában. – Nuri~san nagyon erős, így nagy segítség lenne az idős Yamada-sannak, én pedig közben rendszerezném újra a könyveket, szinte úgyis tudom fejből, hogy melyik kötet hol is volt! ^_^ Aztán pedig természetesen szívesen segítek a keresgélésben, a könyvekhez értek.
Elfogadtam felém nyújtott kezét, és ruganyos mozdulatokkal tornáztam magam ismét talpra, hogy leporoljam ruhámat, ami kicsit meggyűrődött, de ez még mindig jobb, mintha valóban a szekrények alá szorultam volna. Aztán segítőkész mosollyal mentem oda az idős úrhoz, és néhány szóban megnyugtattam, nem kell egyedül helyretennie a dolgokat, elvégre Nuri~san egy igazi hős, és mi mást tenne egy ilyen helyzetben, minthogy segít a bajba jutottakon? Rövid időn belül rajtunk kívül is jelentkezett két középkorú férfi, amitől úgy tűnt megkönnyebbült Yamada-san, és bezárva a nézelődők elől a boltot, munkához is láttunk. Amíg a fiúk a polcokkal bíbelődtek, és mérnökökhöz hasonló kooperációs megbeszélésekkel tanakodtak azon, miként is állítsák fel a nehéz szekrényeket, én összeszedtem egy rendezett kupacba a könyveket.
Néha-néha persze Nuri~sanra néztem, és mosolyogva integettem is neki, hogy mindent bele, rám számíthat, ha szüksége lenne egy kis lelkesítésre a műveletekhez. Ráadásul úgy tűnt, hogy jól haladnak, egyre több és több könyvet szabadítottak ki, és szép lassan a sorok is ismét függőlegesen magasodtak, ahogy kellett. Elégedetten szemléltem művüket, miközben én magam pedig több helyre csoportosítottam a könyveket, hogy azért elférjenek tőlük.
- Nagyon gyorsak voltak, Nuri~san! Ráadásul milyen szép lett! Olyan, mint a leborulás előtt, mintha mi sem történt volna! ^w^ - Ezt persze a tulaj is megjegyezte, ahogy nem győzött hálálkodni, bár nem engem illetett ez a dicséret, hanem a fiúkat, hiszen ők végezték a munka oroszlán részét. Ráadásul azt már meg sem engedte, hogy segítsek neki a polcra pakolni a könyveket, mondván, hogy már érkezik a segítsége, pedig én olyan szívesen tettem volna! :oNos, felőlem mehetünk, Nuri~san! – Szedtem végül össze a holmimat, amit a pakolásig letettem, és az ajtó felé indultam, persze olyan lassan, hogy egyből utolérhessen, elvégre ő tudta csak az utat. – És milyen könyvre gondolt a rokonának? Mit szeretne belőle megtanulni, vagy mi érdekli? Nagyon sokféle könyv van ám, így mondjon el mindent, hogy megfelelően választhassunk, nem jó olyan dolgot kapni, amit nem tud használni az ember!
Nem szerettem volna, ha azok után, hogy ismét megmentett a veszélytől, ne tudnám ezt meghálálni neki. Talán Tamachi~san fizeti a számlát, de én akkor is adósnak érzem magam, és ez nem jó érzés. Persze nem miatta, hanem úgy általában nem komfortos, ha az embert tartozik valakinek, meg ő kérte a segítségemet, és jó lett volna, ha tényleg jó segítség lehetnék számára! ^w^

Karakterlap

Nuri Wong

Eltávozott karakterek

Karakura hőse

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 800 / 12 000

Hozzászólások: 34

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Karakuraizer

Reiatsu szín:
Vérnarancs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A hős mindig nyer!

Post szín:
#ff3300


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yuya könyvesbolt és antikvárium
« Válasz #4 Dátum: 2014. Dec. 30, 20:14:21 »
TeStŐrReGe – TaLáLkOzÁs MiYa~Uh KiSaSsZoNnYaL*-*

Az álomszép, szívet melengető mosolytól enyhe hőhullám futott át testemen és merő véletlenségből főként arcomra koncentrálódott. Hirtelen ingadozástól enyhe pír ült ki bőröm felszínére. Az alattomos vádakat visszautasítom, mely szerint a varázslatos orchidea szirom jóvoltából következett be az elváltozás. Biztosra veszem a helyzet okozta stressz, valamint edzett izmaim gyors ütemre ösztökélése felelős a kellemetlenségért. Fejem is kizárólag azért fordítottam el, hogy elkerülhessem az esetleges félreértéseket, tovább csodálatos liliomom se sértsem meg illetlen viselkedésemmel. Tekintettel kívántam rá lenni, ahogy az úriemberekhez méltó, hiszen nem kockáztattam volna meg a lehetőséget, azt feltételezze kedves szavaival egészséges önbecsülésem simogatja. Való igaz, gyengéden cirógatta lelkem a köszönet, ám a férfiak kötelességét teljesítettem, melyért nem érdemeltem kitüntetést. Tettem, mely íratlan törvényként vezérelte életem!
-Kérem, Miya~uh kisasszony! Ne méltassa tettem! Bármely jelenlévő, kedves úriember megtette volna helyemben, hiszen ez a kötelességünk!-
Húztam ki magam délceg fiatalemberként jól láthatóvá válhasson, büszkén viselem, sőt hirdetem sorsom. Hősi feladataim között is kiemelkedő szerepet tölt be a törékeny női nem óvása. Eszem ágában sincs becsmérelő szavakkal illetni az álomszép idomokkal megáldott teremtmények erejét, vagy talpra esettségét, hisz számtalan alkalommal bizonyították történelmünk során férfiakat megszégyenítő fizikai és mentális képességeik. Védelem szívből érkezik! Mióta férfi a férfi gyengéd oltalmazóként veszi körbe a női nemet. Nem megalázásból, társadalmi elvárásból, hanem, mert szíve védeni akarja azokat a gyönyörű lényeket, akik boldogsággal örvendeztetik meg, csodálatos otthont biztosítanak számukra és mindemellett saját erejükből egyre magasabb falakat döntenek le a tudás, valamint fizika területén. Bámulatos természeti csodák, akikért nem lehetünk elég hálásak! Az ölünkbe pottyanó ajándékot, pedig illik viszonozni, esetünkben azzal, fáradhatatlan erőket mozgósítunk védelmükre. Mindezek fényében még kevésbé kívántam azt éreztetni illatozó gyöngyfüzéremmel, hogy segítségem nélkül esetlen őzsutaként hullik el. Puszta feltételezéstől elzárkóztam!
-Ösztöneim ellenére ki merem jelenteni, egymaga is bizonyosan elhárította volna a veszélyt, ám végtelen örömmel tölt el szolgálatára lehettem!-
Biccentek fejemmel tiszteletteljesen, kifejezhessen az engem ért kiváltságot, kimenthettem szorult helyzetéből. Természetesen az ezután érkező, felém intézett kérdésére helyeső bólintással válaszoltam. A város őreként nem engedhettem, hogy olyan főben járó bűn szemtanúja, továbbá elkövetője legyek elsétálok egy segítségre szoruló idős ember problémája mellett! A kedves könyvtulajdonos évtizedek óta veszi magához és adja tovább a leírt szavak magával ragadó, tanulságos, műveltető erejét! Mindezen túl, ki nem tiszteli az időseket, akiknek köszönhetjük életünk, munkájuknak életszínvonalunk, valamint féltő gondoskodásuk nem fizetjük vissza, meg sem érdemeljük, embernek nevezhessük magunkat! Gyermeki, emberi, érző lény kötelességünk, hogy gondoskodjunk rólunk, ahogy ők tették esetlen korunkban!
-Drága Miya~uh kisasszony, ha a várost rémisztő szörnyetegek ostromolnák, sem hagynám cserben, Yamada san-t!-
Elszántság tüzében égve szorítottam ökölbe kezem. Egyet értettem virágzó körtefám szavaival, hogy hősi tapasztalataim latba vetve segédkezzek a polcok helyre állításában. Addig ugyan nem cselekedtem, míg az idős tulajdonos áldását nem adta javaslatunkra, ám annyit megtehettem szavak nélkül biztosítom megbízhatóságunkról. Határozott léptekkel megközelítettem az idős férfit és gyengéden vállára helyeztem tenyerem. Magabiztos fejbiccentéssel kértem, bízza ránk a kemény fizikai munkát. Teljes felelősséget vállaltam tettünkért, ugyanis segítőim, elsősorban Miya~uh kisasszony lelkiismeretes munkavégzésében nem kételkedtem.
Az idős férfi, végül utat engedett önkéntes csapatunknak. Azon nyomban hozzáláttunk a munkálatokhoz, minél biztonságosabban, sértetlenül, illetve a lehető leggyorsabban helyezzük baleset előtti helyükre a bútorokat. Stratégiai megfontoltságból és semmi esetre sem magasságomból kifolyólag hárult rám a navigátor szerepe. Harcok során szerzett tapasztalataim, továbbá kiváló kondícióm alkalmassá tett a legnehezebb pozíció betöltésére, hogy kiváló megfigyelő képességemmel irányítsam tökéletes helyre a bútorokat cipelő fegyverhordozóim. Az pusztán némi tervmódosításbeli szünetnek minősült, amikor mélázásom következtében lábamra ejtették az egyik polcok. Sajnálatos esethez semmi köze, épp Miya~uh kisasszony felé tekintettem, aki sziporkázó mosolyával lepett meg. Ezek mindössze a véletlen művei…
Remek képességeimnek és kitartó segédeimnek köszönhetően, hamar végeztünk a könnyed fizikai megerőltetéssel. Néhány röpke órán belül tenyereim összedörzsölésével szemlélhettem az eredményt, mely megszólalásig hasonlított a beérkezésemet megelőző állapotokra. Könyvek jelentős része ugyan még hiányzott a polcokról, ám serény harmatcseppem kezei fürgén rendezték a kívánt kategóriákba, hogy már csak a kijelölt sorokra helyezhessék őket. Úgy véltem elégedetten szemlélhetem munkánk gyümölcsét, ugyanis a dicséret mindenkinek kivétel nélkül járt!
-Teringettét! Maga sem tétlenkedett, Miya~uh kisasszony! Lenyűgöző ilyen rövid idő alatt rendszerezte a könyveket! Kérem, várjon meg, rögvest visszatérek!-
Siettem ki a finoman megnyikorduló ajtón, hogy a szemközti élelmiszer boltba mehessek. Emlékeimre hagyatkozva felvásároltam pár üveg ásványvizet, majd szerzeményemmel visszatértem a könyvesboltba. Letettem lábam elé rakományom és büszkeségtől dagadó mellel fordultam a jelenlévő önkéntesekhez. Összeszorított kézfejem szívemre helyeztem, mert könnyekig meghatott kedvességük.
-Büszkeséggel tölt el, ilyen nagyszerű, önzetlen emberek laknak városunkban! Yamada san nevében is köszönettel tartozom segítségükért! Kérem, fogadják el fáradozásukért ezt a csekélységet!-
Mutattam az előttem heverő palackokra és nyújtottam egyet a legközelebb álló személyhez, bátran vegye el. Nem kívántam tőlük egyebet, hisz már bizonyították hősi erényük. Többet nem vártam tőlük, ahogy az idős tulajdonostól sem. Akciómat követően széles mosollyal intettem neki és nyitottam ajtót az álomszép rozmaringnak, kiléphessen az üzletből. Csendesen követtem az utcára, ahol hátam mögött összekulcsolt kezekkel hallgattam javaslatait testvérem leendő könyvét illetően. Halk hümmentésekkel gondoltam végig kérdéseit megfelelő támpontot nyújthassak a találatok szűkítéséhez.
-Bevallom őszintén, olyan könyvet szeretnék neki átnyújtani, ami hasznos tanácsokat ad az élethez. Szégyenletes, de nem nyílt lehetőségem rá iskolába járathassam. Szeretném, ha ez nem lenne számára akadály! Nem érezné magát kellemetlenül társaságban. Jelenlegi munkahelyén sem lenne hátrány, több ismerettel rendelkezne az emberi kapcsolatokat illetően. Félek, könnyedén kihasználják naivságát.-
Sóhajtottam fel aggodalmasan, hisz az eset puszta lehetősége is mázsás súlyként nyomta vállamat. Minden rendelkezésemre álló eszközzel meg kívántam akadályozni szörnyűség érje egyetlen rokonomat. Felelősséggel tartoztam érte, ahogy azért dolgoztam, minél boldogabbak legyenek napjai, ha már nem lehettem mindig mellette.
-Pontosabban kéne meghatároznom, akkor olyan könyvek, melyek arról szólnak: miként védje magát; mit tegyen, ha bajba kerül; hogyan építsen ki kapcsolatot az emberekkel. Esetlegesen tudományos könyvek, hogy bővíthesse a lexikális ismereteit!-
Járt hátam mögött inga tűjeként heves táncot farkincám. Felizgatott a téma, hiszen szégyenszemre még sem maradhattam csendben, mint, aki meg sem tudja fogalmazni saját felvetését. Másrészt felvetődött bennem egy kérdés, ám illetlen pernahajderként sem kívántam beszélgetőpartnerem nyakába zúdítani.
-Ha nem veszi tolakodásnak, megkérdezhetem, Önnek van testvére, rokona, netán párja, Miya~uh kisasszony? Illetve mesélne néhány szót magáról? Érdekelne honnan érkezett, mivel foglalkozik és a könyvesboltok látogatásán túl miben leli még örömét szabadidejében!-
Álltam meg kissé hirtelen, ahogy elhaladtunk egy utcai virágárus néni mellett. Nem akartam tolakodó lenni, pusztán kellemes séta partneremről mindig leírhatatlanul szép, illatozó virág jutott eszembe, amiért szinte könyörögsz, sose hervadjon el. Az utcán áruló idősek kertjének szülöttjeinél, pedig nincs szebb virágok, hiszen ezeket szeretettel és nem tápoldattal nevelik tök hektáros földeken. Érzed rajtuk a törődést, szeretetet a szorgos kezeket, amik hozzáértése ilyen gyönyörűvé tette őket.
-Megengedi?-Mutattam a kicsike vödrökben sorakozó színhalmazok felé, bátran válasszon magának, ha kíván, akár többet is.-Elfogadná hálám jeléül, hogy megtisztelt elbűvölő társaságával?-

Karakterlap

Tsukiyomi Ameya

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 7 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yuya könyvesbolt és antikvárium
« Válasz #5 Dátum: 2014. Dec. 30, 20:15:10 »
TestőrRege

A Hős és a Szertelen

Nem szerettem volna vitatkozni Nuri~sannal, hiszen milyen dolog lenne azok után, hogy megmentette az életemet? Ráadásul ismételten vigyázott rám, így duplán nem volt merszem ellenkezni, valamint olyan kedves feltételezés volt részéről, hogy én magam is megakadályoztam volna a gondokat. Talán valóban, de valószínűbb, hogy a pánik miatt mozdulatlan maradtam volna, mindig is rosszul kezeltem a váratlan helyzeteket, és úgy tűnt, ez az évek múlásával sem javul.
- Ezt megnyugodva hallom, Nuri~san! ^w^ - Mosolyogtam válaszára.
Valóban nem kellett benne csalódnom, tényleg olyan lelkes, és segítőkész volt, amilyennek megismertem, és azóta is tartottam. Nem volt szüksége nagyobb indokra ahhoz, hogy segédkezzen másoknak, minthogy az rászorult arra a segítő jobbra. El kellett volna még pár hasonló hős a világnak, hiszen bár Sierashi~sanék is efféléknek voltak mondhatóak, ők inkább olyan bajokkal foglalkoztak, amik sokkalta nagyobbak voltak. Pedig a kicsiket sem szabad lebecsülni, ezekből is lehetne hatalmas katasztrófa! Például ha nem segítenénk, akkor csak napok múlva nyitna meg ismét a bolt, és akkor sokan nagyon szomorúak lennének, többek között én is, így ez a maga nemében egy katasztrófa elhárítása.
Nem szerettem volna a nagy munkában megzavarni, úgy tűnt, hogy élvezi új feladatát, és biztos kézzel irányítja a bolt ismételt rendbehozatalát, így akkor sem rohantam segíteni, mikor az egyik polc a lábára esett. Aggodalmasan pislogtam, hogy vajon minden rendben van-e, de jobbnak láttam, ha nem vagyok láb alatt, lévén kicsit bűnösnek éreztem magam, hogy ilyen állapotba kerül a hőn szeretett boltom.
Olyannyira belemerültem a munkálatokba, hogy már csak a kész műre figyeltem fel, ami pontosan olyan rendezett, de talán kicsit stabilabb volt, mint megérkezésünkkor. Már csak a könyvek hiányoztak a csupaszon emelkedő polcok rengetegéről, de tudtam, hogy hamarosan azok is felkerülnek majd, az előkészületeket megtettem, remélhetőleg jól emlékeztem az elkülönítésükre, és egyetlen kötet sem sérült meg menthetetlenül.
- Köszönöm a bókot, de ez semmiség a polcokhoz képest… - Igazítottam vörösödő fülem mögé egy tincset, zavart voltam, hiszen ritkán dicsértek meg. Azért felemeltem a padlóról a tekintetem, ám már csak arra lettem figyelmes, hogy testőröm hűlt helye maradt, és egy röpke szellő lendületétől.
Mosolyra késztetett ez a fajta fáradhatatlan lelkesedés, hogy ennyi munka után is kicsattan az energiától, és mindenfajta félelem, vagy tartás nélkül képes volt ennyi emberben megbízni, és irányítani őket. Azt hiszem, számomra ez lehetetlen lenne, túl nagy felelősség mások munkájának koordinálása, és én még magamért sem vagyok képes a felelősség vállalásra, hát még idegenekért? Gondolataim közül a megkonduló ajtó ránt vissza, ahogy megérkezett Nuri~san, kezében a nagy csomag frissítővel.
Lelkesítő szavait le sem tagadhatta volna, legelső találkozásunkkor minket is biztatott hasonló képpen, bár akkor szorultabb helyzetben voltunk, és a veszély is nagyobb volt. Persze jelenlétének köszönhetően semmi bajom nem esett akkor sem, így megnyugtat a tudat, most is mellettem van, vigyáz rám, nekem nem szükséges feszültnek lennem, hiszen amit én nem veszek észre, ő bizonyosan azokat a veszélyforrásokat is megleli.
Meghajolva intettem búcsút a többieknek, és Yamada~sannak, mielőtt kiléptem volna Nuri~san mellé a járdára. Talán még vakítóbb volt a napsütés, mint mikor elindultam, de valamiért ebben a pillanatban ez egyáltalán nem zavart, mert bár ilyenkor nehezebb elbújni, a fiú mellett nincs okom ilyesmire, csak ha ő kér közvetlenül. Nehéz lett volna megmagyaráznom, miért is voltam felé akkora bizalommal, mint még soha senki máshoz, de azt hiszem talán az, hogy hivatásos testőr volt, valamint hozzám hasonló, bővel elégnek bizonyult a feszültségem tovaillanásához.
- Értem. :o – Gondolkoztam el szavaira, s fejemben több kötet címe is kirajzolódott, hiszen egy frissen a világba került személy számára rengeteg olvasni való van annak veszélyeiről. – Azt hiszem, igaza van, óvni kell a szeretteinket, nehogy bármi baj érhesse őket, elvégre számtalan dolog leselkedik ránk, amit megelőzhetünk egy kis előrelátással! – Bólogattam szavaira, tényleg nem jó, ha az ember felkészületlenül találkozik egy problémával. – Sose búsuljon, a könyvekből minden fontosan meg lehet tanulni, ráadásul az iskolát elkezdeni sem késő soha! ^w^ - Próbáltam kissé megnyugtatni, biztosan nem az ő hibája, hogy nem járt a rokona iskolába.
Valószínűleg azt is olyan lelkiismeretesen csinálta, hogy foglalkozott eme rokonnal, ahogy rám vigyáz, vagy segédkezett a könyves boltban. Ha valami még így sem sikerült, az egyszerűen a sors konok hozzáállása, amin élő ember gyermeke nem képes változtatni, de még egy modsoul sem. :/ Sokszor pedig szívesen megtettem volna, de hát a világ sajnos nem eképpen működik… Milyen kár.
- Mivel foglalkozik a rokona? :o – Pillantottam rá. – Ez is könnyítheti a választást, hiszen más való egy halásznak, és más egy ácsnak! :3
A könyvek világában olyan könnyedén igazodtam ki, hogy képes lettem volna órákat is eltölteni csupán azzal, hogy a megfelelő könyvről társalgok, anélkül, hogy a tartalma szóba kerülne. Enyhe pír ült ki arcomra a lelkesedéstől, végre valami hasznát látta más is rajongásom tárgyainak, nem csupán én meríthettem megfelelő tippeket a kötetek forgatása közben.
- Oh, ezekből is nagyon sokféle van, és biztosíthatom, nem kis sikernek örvendenek! A legtöbb saját tapasztalaton alapszik, így a módszereik nem csak, hogy biztonságosak, de hatékonyak is! *w* - Mutattam kezemmel, miközben beszéltem, sokkal élénkebb voltam, hogy otthonos témában kérték ki tanácsomat, nem is emlékeztem, történt-e már hasonló életemben? – Van olyan tudomány, ami különösebben érdekli? Érdemes azzal kezdeni a tanulást, mert akkor nem feladatnak, hanem szórakozásnak fogja fel, és több mindent megjegyez. ^w^
Kérdésére a lelkesedés miatti vörösségem bíborba hajlott, valahogy olyan hirtelennek éreztem a témaváltást, hogy a hang is bent akadt torkomban. Idegesen igazítottam ismét hajamon, azon gondolkozva, mit is kellene felelnem, illetve, hogy vajon mért kérdezhet effélét Nuri~san. Biztosan megvolt az oka, valószínűleg azért, hogy más személyekre is vigyáznia kell-e, miközben velem van. Igen, ez lehet! :o
- Igazából nem sok mindenre emlékszem az az előtti időkből, hogy az Emberek Világába kerültem, így ha van is rokonom, én nem tudok róla. – Merültem bele a feltételezésbe, hiszen ebből adódóan valóban lehetséges, hogy van olyan rokonom, akiről nem is tudok! – Párom? O////O Ne… nem igazán vagyok társasági lény, legtöbbször egyedül olvasgatok a szálláson. – Érintettem zavartan össze mutató ujjaimat, mert lehet ezzel olyannyira kiábrándítottam Nuri~sant, hogy talán már vigyázni sem lesz hajlandó rám. T_T – Nem vagyok egy izgalmas személy, mindig is Karakurában éltem, és mivel nincs iskolai végzettségem, általában kisegítő munkás voltam, legtöbbször családi étkezdékben, ott mindig elkél egy szorgos kéz. Egyszer még könyvesboltban is dolgoztam, azt nagyon élveztem, bár ott csak új kiadású könyvek voltak, viszont mind szépen elrendezve, és az egészek körbelengte az a mesés papír illat. A színes kavalkádban szinte elveszett az ember, és nem is tudta hová nyúljon, melyik történetbe merüljön bele leginkább. ^///^ Jaj! – Kaptam kezemet szám elé, észre sem véve, hogy már csak fecsegek, ahelyett, hogy figyelnék mondandójára. – Elnézést, mint láthatja a könyvek a gyengéim. ^///^” Nuri~sannak van más időtöltése a hősködésen kívül? :o – Próbáltam visszakérdezni, hogy ne csak én beszéljek, de a párra nem mertem, még a fülem is belepirult, hogy ilyesmit ilyen nyíltan tegyek fel.
Megálltam mellette, nem tudtam, hogy baj van-e, és nem szerettem volna elhagyni, elvégre nem lett volna illő, meg mihez is kezdtem volna nélküle? Félrebillentett fejjel vártam, hogy mit is kell majd csinálnom, mert lehet, hogy futni kell, vagy elrejtőzni, és nem akartam keresztülhúzni számításait, és ezzel bajba sodorni. De egyikre sem kerül sor, csupán a virágok felé mutat, amikre csak most figyeltem fel nagy szétszórtságomban.
- Nekem kell hálásnak lennem, amiért vigyáz rám, Nuri~san! >///< - Emeltem fel kezeimet, hogy az én társaságomért nem kell különösebben hálát éreznie, elvégre lehet, hogy akadna jobb dolga is, mint hogy engem kísérgessen.
A virágot azonban nem utasíthattam vissza, nem volna illő tőlem. Leguggoltam hát a vödrök elé, hogy hosszas nézelődésbe kezdjek, jól megfontolva választásom, mert nem szerettem volna telhetetlen lenni, egyetlen szállal be értem. Végül szemem megakadt egy sötét pink krizantémon, aminek színe olyan volt, mint testőröm hajának. Kihúztam a többi közül, és felegyenesedve mutattam az eladó, és a fiú felé is, hogy sikerült választani.
- Ezt szeretném, mert Nuri~sanra emlékeztet! ^w^ - Osztottam meg vele is észrevételem, biztosan ő is észrevette a hasonlóságot.
Immár a virággal a kezemben folytattam mellette a sétát, vigyázva, nehogy szegényt erősebben fogjam, s közben megsimogattam szirmait, amik olyan pihe-puhák voltak! Orromhoz emelve szippantottam egy mélyet, és a kellemes illat átjárt, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve testőröm elé szökkentem, hogy felemelve ő is megízlelhesse a mennyei illatot. Azzal azonban nem számoltam, hogy az én lábaim sokkalta rövidebbek, így nem olyan ütemben lépdelek, mint testőröm, ezért úgy tűnt végtagjaim a gabalyodást választották az egyenletes lépdelés helyett. Kénytelen voltam megkapaszkodni Nuri~san ruhájában, el ne essek, de csupán fél kezem tudtam használni, mert a másikban tartott virágot nem engedtem volna el, ha az életem múlt volna rajta, akkor sem. Elvégre most kaptam! TwT
- Bocsánat! >/////< - Szabadkoztam vöröslő arccal, és nem mertem felpillantani rá, mert most biztosan nagyon mérges a botladozásom miatt… pedig én csak jót akartam!

Karakterlap

Nuri Wong

Eltávozott karakterek

Karakura hőse

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 800 / 12 000

Hozzászólások: 34

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Karakuraizer

Reiatsu szín:
Vérnarancs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A hős mindig nyer!

Post szín:
#ff3300


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yuya könyvesbolt és antikvárium
« Válasz #6 Dátum: 2014. Dec. 30, 20:16:49 »
TeStŐrReGe – TaLáLkOzÁs MiYa~Uh KiSaSsZoNnYaL*-*

Eltökélten sétáltam a váratlan események következtében, hirtelen elfelejtett célirányom felé. Átmenetileg mélységes hallgatásba burkolóztam. Minden hitem kiváló memóriámba vetettem, mely eddig nem hagyott cserben. Kissé furcsálltam ezen napot választotta megtréfálásomra. Valamilyen alattomos agyi hullámokat zavaró jelre gyanakodtam. Pusztán a véletlen művének könyveltem el, virágzó barackfám közelében erősödött fel az elmémet összekuszáló jelenség. Feltételezhetően nem függött össze a két eset, mindössze rosszakaróim nyughatatlanságát bizonyították, hogy valóban nincs egyetlen zavartalan percem sem. Mindig éberen kell őrködnöm, nehogy nekem, vagy az éppen velem tartózkodó személyeknek bántódása essen könnyelműségem okán.
Fülem hegyezésével pásztáztam közvetlen környezetem, létező összes nesz eljuthasson agyamba. Önkéntes járőrözésem közepette, pedig tovább kutattam ezerfelé kalandozó gondolataim között, merre kívántam eljutni. Arra tisztán emlékeztem a könyvesbolt elhagyásakor határozott céllal választottam ezen útvonalat, de a beszélgetés menete tökéletesen elterelte róla figyelmem. Megállapodtam magammal, még néhány percig nem zavarom meg kellemes diskurzusunk. Kizárólag akkor szegezem kínos kérdésem bimbózó tulipánomnak, ha addigra sem találok megoldást. Addig szemet hunyok átmeneti emlékezet kiesésem felett és önző módon kiélvezem könnyed beszélgetésünk.
-Magam is hasonlóképp vélekedem. Ezernyi láthatatlan szörnyeteg leselkedik ránk. Lehetnek hétköznapiak, netán világot pusztító óriások, vagy akár saját lelkünk szülöttei is! Számtalan akadállyal kerülünk szembe napjaink során és abban bíztam a könyvek, ha megoldást nem is nyújthatnak testvéremnek, legalább útmutatást adhatnak, miként nézzen velük szembe.-
Tartottam lélegzetvételnyi szünetet. Bevallom, fellelkesedtem a témával kapcsolatban. Régebben sokat olvastam, elsősorban testvéremnek. Számtalan mese tanulságát osztottam meg vele. A képzeletbeli világok történetei, fikció voltuk ellenére, rengeteg igazságot tartalmaztak, ahogy az embereknek is megannyi példával szolgáltak, milyen viselkedés lenne elvárható, sőt illendő egy-egy helyzetben.
-Szégyen vagy sem, mind a mai napig szívesen veszek kezembe klasszikus történeteket feldolgozó mesekönyveket. Testvéremnek is rendszeresen tartottam belőle felolvasó esteket. Ezért sem értem az embereket! Miért becsülik le értékük? Miért nem veszik észre a sorok között megbújó igazságot? Hisz, mindannyian a hétköznapok hősei vagyunk! A mesék szereplőihez hasonló utat járunk be…-
Haraptam el mondatom végét, ahogy ráébredtem kissé elragadott a hév. Elszégyellve magam köhintettem egyet, visszanyerhessem önuralmam. Helytelen lépés lett volna kizökkenteni a beszélgetésünk, eddigi, meghitt hangulatából. Figyelmetlenségemért azon nyomban elnézését kértem. Nem kívántam újabb kifakadással terhelni napsütéses délutáni sétánk.
-Kérem, bocsásson meg! Elragadtak az indulatok!-
Sietősen próbáltam elterelni figyelmünket a kínos esetről. Rosszul esett volna, ha indulataim teszik tönkre találkozásunk és emiatt feszült csend keletkezik. Onnan kívántam folytatni a beszélgetést, ahol önkényesen félbe szakítottam. Visszatértem az eredeti felvetéshez: testvéremhez és a neki szánt könyvhöz.
-Emberekkel!-Vágtam rá hirtelen felindulásból, de szinte azonnal el is szégyelltem magam hevességemért.-Pontosabban a testvérem sok időt tölt emberek között. Minden óvó szavam ellenére, bárban vállalt munkát felszolgálóként. Munka körülményei több, mint kielégítőek, emiatt nem nyugtalankodom. Az esti műszakok keltenek bennem rossz érzéseket! Sötétedés után indul munkába és pirkadat előtt érkezik haza. Világ akármely pontján tartózkodjon is, ebben az intervallumban mindig veszélyes egyedül közlekedni! Továbbá, rengeteg emberrel vált szót és attól tartok, valamely szemfüles vendége kihasználja tapasztalatlanságát, bizalmába férkőzik és elveszi megtakarított pénzét, vagy kipakolja saját házából.-
Tettem hozzá sokkal szelídebb hangerővel. Nem állt szándékomban ráijeszteni csillogó fagyöngyömre, ahogy az sem fordulhatott meg gondolataim között, titkolnom kéne testvérem munkahelyét. Tisztességes, kétkezi munkával kereste kenyerét, valamint a bár sem egy városszéli, elhagyatott kuplerájnak minősült. Nem volt miért szégyellnem, netán lenéznem munkahelyét. Önellátóan eltartotta magát, saját lakásban töltötte napjait, nem érkezett rá panasz a szomszédoktól, nincsenek züllött barátai. Példa értékűen élte életét, melyet akármelyik helybeli megirigyelhetett volna.
-Elgondolkodtató kérdés. Töredelmesen bevallom, ilyen témák ritkán kerülnek szóba közöttünk. Annyi bizonyos, felettébb kedveli a fényképészetet és természettudományokat sem veti meg.-
Méláztam el a további lehetőségeken, hátha újabb ötletek villannak be és segíthetek ragyogó rozmaringomnak szakszerű ajánlásában. Addig is időt hagytam neki, hogy megválaszolhassa kérdéseim. Heves reakciója arra engedett következtetni, túlzottan tolakodó lehettem. Felettébb zavarba hoztam ártatlan érdeklődésnek szánt szavaival, melyekért azon nyomban bocsánatért esedeztem volna, ha nem előz meg válaszával. Lekötelezett a komfort érzetét legyaluló viselkedésem ellenére is megtisztelt kedves mondataival.
-Talán idővel egymásra lelnek. Hisz a szeretetnek nem feltétele a vér szerinti kötődés! Rui sem édes testvérem, mégsem érzem úgy, ha semmiből bukkannának fel családtagjaim, őket jobban szeretném nála.-
Meggyőződésem volt, nem tennék különbséget közöttük, ha elvárnák sem. Az emberek lelke nem vérükben csörgedezik. Sok tulajdonságot örökölnek felmenőiktől, amik kötelékként kapcsolhatják össze, vagy épp választhatják szét őket. Ennek ellenére az ember igazi ereje a szívéből fakad, melyet befolyásolhat környezete, de nem téphet ki onnan. Ha valakinek csodás a belső világa, akkor nem látom akadályát, hogy a családomnak tekintsem, mert megérdemli, hogy szeressék és vigyázzanak rá.
-Szálláson?-Zökkentett ki mély elmélkedésemből harmatos fűszálam válasza. Tagadhatatlan, hatalmas szikla gördült le vállamról magányosan él és nem osztja meg lakását udvarlójával. Halovány derű járt táncot mellkasomban, ám az aggódás elnyomta boldogságom. Nem értettem, miért használ ilyen furcsa jelzőt a lakására.-Megkérdezhetem pontosan hol él, Miya~uh kisasszony?-
Rossz előérzetem támadt a megfogalmazással kapcsolatban. Feldúlt lelki állapotomról ingaóraként fel-alájáró farkincám is árulkodott. Elkerültem volna az eshetőséget kelleténél jobban beleavatkozzak életébe, de ha kizsákmányolják, elnyomják, vagy helytelen körülmények között tartják, akkor nem fogok habozni, hogy kiszabadítsam onnan. Arra egyelőre még nem gondoltam, hova szállásolnám el, ám a legfontosabb az lenne, hogy a veszélyes környéktől elszakítsam.
-Miért nem kéri meg Yamada san-t adjon Önnek állást, esetleg ajánljon néhány antikváriumot, ahol szerencsét próbálhat? Önnek az arcára van írva Miya~uh kisasszony, mennyire tiszteli és szereti a könyvek világát! Önben minden képesség meg van, hogy remek könyvtáros, régiség bolt eladó, akár tulajdonos legyen! Merjen álmodni! Sőt, bátran tegyen érte! Holnap kérjen segítséget Yamada san-tól! Ígérje meg, tesz egy próbát!-
Nyújtottam felé kissé tán gyerekesen, de kizárólag jó szándéktól vezérelten kisujjamat hogy megpecsételhessük fogadalmunkat. A kérdés nem került semmibe, ha pedig sikerrel jár, munkája válik hobbijává! Ennél csodálatosabb kombináció nem létezhet, amiért érdemes némi kockázatot vállalni.
-Nem, nem!-Legyintettem keserédes mosollyal a felém intézett kérdésre.-Munkám az életem! Nem jut másra időm, de nem bánom! Ha erőfeszítéseimmel, kicsivel könnyebbé, szebbé, elviselhetőbbé teszem az emberek életét, már megérte a fáradtságot.-
Kocogtattam meg mellkasom harcra kész katonaként. Nem tágítottam elhatározásom mellől, még, ha bolondnak is tartottak. Tiszta szívből szerettem, amit csináltam. Az őszinte mosolyok, hálás köszönetek, örömükben síró családtagok kamatostól visszafizették a szenvedélyébe fektetett időt, lelkesedést és elkötelezettséget. Elég volt magam elé tekinteni, miként válogatott a virágok között mézédes nektarinom. Rögtön felderült szívem, mert valami apróságot adhattam számára, ami örömmel töltötte el, annak ellenére magam is kellemetlen pillanat elé nézhettem.
-Valóban így véli? Honnan jutott erre a következtetésre? Félre ne értsen! Nem bántásból érdeklődöm, pusztán a kíváncsiság hajt, mivel az én társítási képességeim meglehetősen szegényesek.-
Pillantottam a választott virágra heveny bizonytalansággal. Oldalra biccentett fejjel meredtem a növényre, minél több hasonlóságot vehessek rajta észre. A megoldást azonban meghagytam virágzó kaspóm kiváló asszociációs képességeinek. Tekintetem eleve távolibb tárgyon időzött el. Kiváló ötletet adott egy újabb elővigyázatossági megoldás végrehajtásához. Ennek hangot adván csettintettem boldogan a levegőbe és siettem a kicsiny zöld műanyag gömbökkel teletömött játékhoz. Nem olyan rég áradozott róla lakótársam, hogy ezekben a horgászós ördögi szerkezetekben sok játék található. Természetesen nem haszontalan kabalát szándékoztam választani! Arra is kitért a beszámolójában, rengeteg apró ékszer és mobilcsüngő van benne, amiket arra találtak ki, hogy vész esetén adatot szolgáltassak valakiről. Ennél fogva szétszerelhetőek. Mindegyikben aprócska papír van elrejtve. A kicsike címkére fel lehet írni egy személy fontosabb adatait, akit felhívhatnak, ha az ékszer tulajdonosával baj történik.
Kiváló ötletnek véltem ilyen csecsebecse beszerzését, ezért lelkes vásárlóként hajoltam a kicsiny szerkezet elé. Állam dörzsölésével vettem közelebbről szemügyre működési mechanizmusát, valamint a benne észlelhető tartalmat. Komoly stratégiai munkának látszódott azokat a gömböket lepottyantani, melyekben medálok bújnak meg. A kihívástól még sem jöttem zavarba! Magabiztosan nyúltam zsebembe kereshessek némi fémpénzt a gép beindításához. Kutakodás közben, pedig hirtelen viselkedésem esetleges következménye is eszembe jutott. Őszinte bűnbánattal fordultam hátra hagyott virágos mezőm irányába, némi magyarázattal szolgálhassak viselkedésemre.
-Ne haragudjon, minden szó nélkül faképnél hagytam, de engedje meg, óvintézkedés céljából adhassak Önnek egy kicsike apróságot! Ezekben a medálokban papírok vannak elrejtve, amire elérhetőségek írhatóak fel. Megengedné, hogy sajátom ráírjam? Megnyugodnék a tudattól, elérhető vagyok az Ön számára, ha bajba kerülne.-
Várakoztam türelmesen engedélyére, bevethessem magam a forgatós doboz használatába. Bíztam szerencsémben, hogy első alkalommal is sikerülhet a megfelelő ajándékot nyernem. Az az eshetőség fel sem merült bennem, több játékot fogok venni, mint terveztem. Elszánt tekintettel méregettem jelenlegi ellenségem és akkor sem estem kétségbe, amikor a negyedik gömböt forgattam ki. Arcomra kiülő mérgem, remekül lepleztem erőltetett, ám őszinte mosolyommal, miután mindegyik kinder tojást átadtam hisz varázslatos tubarózsámnak. Szemem elé kerülő műanyag hercegnős gyűrűn, mosómedvés hajpánton, továbbá epres csatokon lelkileg megsemmisülten sóhajtottam fel. Egyik sem a keresett ékszernek bizonyult, azonban nem adtam alább, folytattam a forgatást. Addig próbálkoztam, míg sikerült kiforgatnom a várva várt medált.
A kis fekete macskás ékszer látványától lekonyultak füleim. Nem épp ebben a meglepetésben bizakodtam, ám nem lehettem telhetetlen. Zavartan köhintettem egyet az eredményen. Ha már így alakult, elfogadom. Nem táncolhattam vissza a célegyenesben.
-Szörnyen restellem a kellemetlenségekért.-Mutattam a körülötte heverő számtalan műanyag gömbre.-Megengedi?-Tartottam felé tenyerem, elkérhessem a kicsike medált. Már csak abban nem voltam biztos, találok magamnál íróeszközt…

Karakterlap

Tsukiyomi Ameya

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 7 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yuya könyvesbolt és antikvárium
« Válasz #7 Dátum: 2014. Dec. 31, 15:03:01 »
TestőrRege

A Hős és a Szertelen

Jól esett a napsugarak óvó cirógatása, emlékezetem kezdete óta nem tudtam felidézni, mikor éreztem ilyen átható nyugalmat, mint most. Mosolyogva néztem fel a mellettem koncentráló fiúra, jól látható volt, ahogy a környezetét pásztázza, biztos voltam benne, semmi sem kerülheti el a figyelmét. ^-^ Talán éppen ez volt a legjobb a napban, hogy ezúttal nem nekem kellett mindenre odafigyelnem, hanem bízhattam abban, hogy Nuri~san képes hárítani a leselkedő veszélyt, amint felfedezi.
Ráadásul kiváló beszélgető partnernek bizonyult, legalább olyan lelkes volt, mint én magam! :o Korábban nem beszélgettem másokkal túl sokat, nem tekinthettem magamra kifejezetten társasági lényként, s még ha el is mentem egy-egy baráti találkozóra, inkább csöndesen figyeltem a többiek jókedvét. Nehéz megnyílni egy olyan világban, ahol bárki barátból ellenséggé válhat, és mivel ezt első kézből tapasztaltam, így nem is igazán próbálkoztam. Egészen mostanáig elképzelhetetlen volt számomra, mennyi minden maradt ki ezzel az életemből, de most már látom, hogy van, aki megéri, hogy nyisson felé az ember. ^w^
- Valóban! Sokan bele sem gondolnak, hogy már azzal, hogy kikeltek az ágyból, megkezdődött a küzdelem a túlélésért, sőt… ha ágyban maradnak, az sem jelent biztonságot ebben a rohanó világban! >w< - Gesztikuláltam megszállottan mellette, miközben magyaráztam, elvégre végre valaki megérti félelmeimet! – A könyvek sokat segítenek, mert rámutatnak arra, amit csak keserű tapasztalattal élhetne át másképpen az olvasó! Márpedig senki sem szeret megsérülni azért, hogy később azt elkerülje.
Legalábbis én nagyon nem szerettem volna megsérülni, bajba kerülni, netán meghalni, hogy aztán tapasztalatból ne kövessek el hibát. Jobb az egésznek elébe menni, és más megtapasztalása után levonni a következtetéseket, mint valóban saját magunk átélni. Bár a jobb könyvek engedik, hogy a fantáziánk segítségével valósnak éljük meg a dolgokat, ami egy bajosabb kötetnél nagyon szomorú, vagy rémisztő tud lenni, de ez elkerülhetetlen az élményhez. A félelem nem tartozott a kedves érzéseim közé, ettől függetlenül a túlélés alapja volt, minden faj gyakorolta, nem csak az emberek, de az állatok, sőt, bizonyos kutatások szerint még a növények is! Mondjuk ők szegények nem tudnak elmenekülni akkor sem, ha féltek. :/
- Nem szégyen, olvasson bármit is az ember! – Fektettem egy pillanatra karomat testőrömére. – A mesehősök világa csodálatos, ahol mindig az igazság és a jó győzedelmeskedhet, éppen ezért nem képesek benne a mai kor emberei hinni, mert a sok fájdalom és keserűség fásulttá tette őket. Nehéz bízni a szebb holnapban, ha a mát is alig éljük túl, némiképpen megértem őket. – Mosolyogtam szomorkásan, valóban nem könnyű optimistának maradni mostanában. – Nuri~san lelkesedését látva irigylem is kicsit, hogy képes minden pillanatban ilyen maradni! ^-^
Tettem kezeimet hátam mögé, és felpillantva a felhőtlen kék égre haladtam tovább mellette. Vajon meddig kell igyekezni, hogy látszódhasson a változás, és elég-e annyi, hogy igyekszünk? Annyi kérdésem lenne az emberekhez, a shinigamikhoz, vagy egyáltalán bárkihez, aki képtelen arra, hogy belássa, vagy együtt, vagy sehogy leszünk képesek megmaradni a világban. Azt hihetnénk, hogy egy valaki kevés ahhoz, hogy gyökeres változásokat hozzon, de még sose próbáltuk igazán, csak ezzel vigasztaljuk, és nyugtatjuk magunkat. Majd egyszer… egyszer lesz miért nekiindulni.
- Semmi gond, szeretem, ahogy Nuri~san beszél az ilyesféle dolgairól. – Emeltem fel tiltakozóan kezem, ismét felé nézve, hogy ezért igazán nem kell bocsánatot kérnie.
Nem értettem, hogy a testvére foglalkozása mért tölti el feszültséggel, így félrebillentett fejjel hallgattam csak szavait, magamban gondosan mérlegelve, így milyen tudásra is lenne még szüksége becsben tartott rokonának. Érthető volt aggodalma, elvégre éjszaka, és hajnalban történik a legtöbb bűneset, nem csoda, ha nem szívének kedves, hogy ilyenkor kószál testvére
- Ha csak egy kicsit is hasonlít Nuri~sanra, ilyesmi miatt nem kell aggódnia, bár valóban jó, ha fel szeretné készíteni mindenre! – Próbáltam bátorítani, elvégre gondoljon bárki bármit, az aggódás kimerítő dolog! – A könyvek kiválóan alkalmasak arra, hogy felvázolják az esetleges rossz dolgokat, anélkül, hogy azok valóban megtörténnének. Így óvva meg az embereket olyan hibáktól, amikért túl nagy árat kellene fizetniük.
Biztos voltam benne, ha valóban testőröm nevelte öccsét, akkor legalább olyan talpraesett lehet, mint bátyja. Ez persze nem jelenti azt, hogy idősebb testvére ne aggódna érte, elvégre a rokoni kötelék mindig óvást feltételez, legalábbis a szorosabb, jobb kapcsolatoknál. Ettől függetlenül azt gondoltam, hogy bizonyosan kiváló munkát végzett a fiú, nem kellene magát hibáztatnia azért, hogy mikor és merre munkálkodik rokona. :o
- Akkor talán a csillagászatról is nézhetnénk neki könyvet. Mivel általában este dolgozik, nem igazán jut ideje a csillagokat nézni, de ha a könyvből megtetszene neki, akkor talán nappal keresne munkát, hogy este inkább azokkal foglalatoskodhasson! – Mondtam lelkesen, hátha ezzel segítek kicsit a választásban.
Elgondolkodva néztem magam elé, ahogy azon gondolkoztam, valóban felbukkanhat-e egy családtagom ennyi idő után? Mégis kicsoda, és honnan? Nehéz volt elképzelnem, hogyan is nézne ki ez a valóságban, de már a Daitenshiről is azt mondta Sierashi~san, hogy egy nagycsalád, így talán pont erre gondolt Nuri~san is. Bár én magam még nem éreztem azt, hogy valóban azok lehetnénk, mindenki távolinak, és megmagyarázhatatlanul megközelíthetetlennek tűnt.
- Nahát, nem gondoltam volna, hogy mostoha testvérek, olyan lelkesen mesélt róla!
Bár igaza volt abban, hogy nem a vérségi kötelék a legfontosabb, az nem jelent egyértelmű kötődést, gondoskodást, szeretetet, csak hovatartozást. Még azt sem minden esetben. Abban sem voltam egészen biztos, hogy saját családja lehet-e egy modsoulnak, elvégre emberi, vagy ahhoz hasonló testet használtunk, a biológiánk viszont valamennyire bizonyosan különbözött. Lehet, érdemes lenne utána kérdeznem, már nem mintha gyermeket terveznék! O//////O Még a gondolat is meleg pírral itatta át vonásaimat, amit aligha tudtam elrejteni, de gondolataimat szerencsére nem láthatta, vagy hallhatta beszélgető társam. Legalábbis reményeim szerin.
- Igen, szálláson! - Válaszoltam, még mindig kicsit zavartan, talán némileg magasabb hangfekvésben, mint amilyenben egyébként beszéltem. – A Daitenshi főhadiszálláson. ^////^ Azt hittem ezt tudja ön is. :o 
El volt rejtve a kíváncsi szemek elől, de valahonnan mégiscsak követnie kellett engem, hogy vigyázhasson rám, így sejthette, honnan is jöttem. Legalábbis eddig így véltem, de mostmár nem voltam semmiben sem teljesen biztos, valószínűleg Tamachi~san jobban aggódott a főhadiszállás rejtettsége, és titkossága miatt, mint azért, hogy én mennyi ideig vagyok védelem nélkül. Ezért nem hibáztathatom, egyedül is képesnek kéne lennem arra, hogy megóvjam magam, elvégre harcos lennék… vagy valami ilyesmi. ^^”
- Nem szeretem az embereket a problémáimmal, és kéréseimmel terhelni. – Feleltem zavartan, kicsit kezeim közé temetve vöröslő arcomat, olyannyira megleptek a bókok. Szerettem a könyveket, de hogy értenék is hozzájuk, ez már más kérdés, ráadásul nem lennék képes tulajdonosként vezetni egy boltot, annyi felelősséggel jár mindez. – Nekem nincs erről szóló végzettségem, Nuri~san, így csak olyan munkát vállalhatok, ami ezt nem követeli meg. Egy antikváriumban rengeteg tudásra lenne szükség, a lelkesedés nem elég hozzá, és pont a szeretet miatt nem bírnék rossz munkát végezni, úgy érezném, hogy ártok vele valakinek… >///< - Igazgattam újabb tincseket fülem mögé, majd egy mély sóhajjal kifújtam a levegőt, és halovány mosolyt erőltettem magamra. – De azért megkérdezem, tud-e valamit. Köszönöm, hogy ilyen kedvesen támogat, Nuri~san! ^-^ - Lepillantottam kezére, majd kis kacajt megengedve magamnak nyújtottam előre magam is kisujjamat, és összefűzve vele, megráztam azt. – Megígérem! ^///^
Egy kicsit mintha megkönnyebbültem volna attól, hogy nem mondta, várná valaki otthon, bár erre nem is kérdeztem rá konkrétan, lehet ezért nem osztotta meg velem. Fel sem merült bennem, hogy ilyesmit megkérdezhetnék, vagy illő lenne, hogy belemenjek efféle dologba. Biztos voltam benne, hogy ő magam a munkája miatt érdeklődött azután, engem vár-e valaki, semmi más miatt.
- Valóban, nekem is sokkal könnyebbé teszi a mai napot!
Látszott rajta, hogy nem csak kötelességtudat, de őszinte munkaszeretet is ott lapul benne, és ezzel ő maga is képes másoknak örömöt adni. Ha fele ennyire élvezné csak, amit csinál, talán inkább érezném magam tehernek számára, mint kellemes időtöltésnek, és az nem lenne túl kellemes érzés. :S
- Igen! – Nevettem lelkesen. – Pontosan olyan színű, mint Nuri~san haja, ráadásul látja, ahogy a napsugarak felé ágaskodnak a szirmai? Nuri~san haja is valahogy így fest, és a végén megcsillan a napfény, és ettől még élénkebbnek tűnik, és ahogy ránézek, kicsit nyugodtabb, és boldogabb leszek, mint Nuri~sannal! – Soroltam neki, hogy mért is hasonlít a virágra, majd pirultan tovább is indultam, talán túlontúl lelkesen ecseteltem a dolgokat, nem lett volna szabad.
Figyeltem is, ahogy némiképpen elsiet, persze nem olyan gyorsan, hogy ne tudjam követni, de csak lassan vett rá a lélek, hiszen olyan butaságokat mondtam, talán már nem is igazán akart rám figyelni ezek után. Zavartan ácsorogtam mögötte, értetlenül figyelve, vajon min is mesterkedhet az apró dobozkánál, amiben még apróbb gömbök voltak. Aztán a felém fordulásra csak nagy szemekkel pislogtam fel, nagyon közel volt, nem számítottam rá, hogy ilyen hirtelen fordul meg. O////O
- Se…semmi gond! ^///^ - Fordítottam kissé oldalra tekintetem, majd megint vissza. – Természetesen, ha ebben örömét leli, nem látom akadályát! ^-^ - Mosolyogtam fel rá, nem szerettem volna letörni, hogy ha bajban vagyok, van másféle jelzőszerkezetem is a Daitenshi tagok felé.
Aztán csak figyeltem, milyen lelkesen halássza ki egymás után a gömböket, amiket gondosan megőriztem neki, elvégre olyan ügyesen csinálta. Kedves kis játékok voltak benne, az emberek szívesen viseltek ilyesmit, persze általában még gyermekként, bár szerintem nem kellett volna megválniuk tőlük, csak azért, mert elértek bizonyos kort. Végtére is nem kor függvénye, hogy valaki szerethesse az epreket! :o
- Nincs semmi kellemetlenség, nagyon ügyesen halászott, Nuri~san! – Dicsértem meg, majd bólintva hátat fordítottam neki, és arrébb húztam hosszú hajamat, hogy be tudja kapcsolni a láncot. – Nagy becsben tartom majd! ^-^ - Fordultam vissza megmutatva neki, milyen is rajta a lánc, mert én nem láttam, de biztos megmondja, ha valami nem jó. – Egy pillanat, és veszek elő tollat, mindig tartok magamnál, ha bármire is szükségem lenne!
Túrtam bele azzal a lendülettel a táskámba, és egy aprócska, virágmintás tollat nyújtottam át a fiúnak, bár azt nem tudtam, hogy felapplikálás után hogyan is lehet beleírni a dolgokat, de ő biztos jobban ért ehhez. Szemben álltam mozdulatlanul, amíg elvégezte a műveletet, hogy kényelmesen írhasson, nem szerettem volna megzavarni, majd szemeim megakadtak a többi mütyürön. Vétek lett volna így itt hagyni őket, így sorban kinyitogattam, és a hajpántot a fejemre kötöttem, majd intettem Nuri~sannak.
- Hajoljon kicsit közelebb! :3 – Mondtam neki, majd a két eprecskés csattal oldalra tűztem néhány a szemébe lógó tincset. – Illik a hajszínéhez! ^w^ - Mosolyogtam fel rá. – Ezt pedig biztosan oda tudja majd adni egy bajbajutottnak, talán éppen erre lesz szüksége, sosem lehet tudni! – Adtam a markába a királylányos gyűrűt. – Ez igazán mókás volt, de nem szabad elfeledkeznünk a könyvekről. – Mondtam, viszont én nem tudtam, merre is szeretne menni ahhoz a kávézóhoz, így az újonnan kapott medált forgatva nyakamban, várakozóan néztem fel rá, merre is az arra.

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yuya könyvesbolt és antikvárium
« Válasz #8 Dátum: 2016. Ápr. 26, 22:00:02 »
Ne ítélj a borító alapján!


Most olyat fogok tenni, ami nem igazán jellemző rám alapvetően. Az emberek világába megyek egy könyv miatt. A kedvenc írómnak megjelent a boltokba az új könyve, és egészen ígéretesnek tűnik, ezért megyek és beszerzek magamnak egyet. Mégpedig nem úgy, hogy fogom és lopok magamnak egyet, hanem emberi alakba megyek és megveszem. Éppen ezért, mikor átérek az Emberek Világába, azonnal aktiváltam a gyűrűmet és felöltözök. Természetesen nem az utcaközepén. Elég fura lett volna, ha a semmiből megjelenek. Azért ezzel óvatosan kell bánni. Szóval mikor biztonságosan megérkeztem, és már más által is láthatóvá váltam, elkezdtem nyakamba venni a várost. Azért nem olyan régen haltam meg, szóval óvatosnak kell lennem, hogy nehogy valakire a szívbajt hozzam, de alapvetően kerülöm azokat a helyeket, ahol megfordultam már. De tényleg furcsa a kirakat üvegében visszatükröződő énemet nézni. Már lassan az a furcsa, hogy nincs az arcomon a maszkmaradványom. Régi alakom csupán egy hamis ámítás, amit a tudatlan emberek látnak. De ha magam elhiszem, akkor magamnak hazudnék. Nem tetszeleghetek ebbe az alakomba, még ha jó is lenne újra élni.
De nem csak a maszk, hanem a normál ruha is furcsa. Már teljesen megszoktam az Arrancar egyenruhámat. Szürke szoknya, alatta fekete harisnya, kék edzőcipő és kék kapucnis pulcsi. Vállamon pedig egy fehér táska, amibe benne van pár cuccom. Így sétáltam az utcán és tértem be egyik könyvesbolt után a másikba. Azonban balszerencsémre igen csak kelendő az új könyv, éppen ezért már csak az "összes eladva" táblával találtam magam szembe. Boltról boltra egyre frusztráltabban érzem magam, hogy az összes könyvet elkapkodták.  Már a külvárosba is elkeveredtem, mikor megláttam egy könyvesboltot. Yuya könyvesbolt és antikvárium volt cégtáblára írva. Elég kis hangulatos kis boltocskának néz ki kívülről. Már a sok rohangálástól úgy érzem, ez az utolsó mentsváram. Hátha még van abból a könyvből. Szinte már kihagyhatatlan a benyitásomkor hallatszódó ajtócsengő hangja. A pult mögött ülő idős eladó mosolyogva és hangosan üdvözöl engem. Hirtelen meg is lepődök rajta, és csak egy fejbiccentéssel sikerült visszaköszönöm, de mégis az illedelmesebb formájában. Kérdés nélkül a "majd úgy is megtalálom, ami nekem kell" felkiáltással, céltudatosan léptem be. Valószínűleg nem pakolhatták el olyan nagyon messzire azt, amire nekem szükségem lenne, azonban elől még sincsen. Meglátok egy irányjelzőt, hogy bizony hátrébb vannak az új könyvek, ezért bentebb kell térnem. Mondjuk nem rossz politika, hisz útközben más érdekes könyvekbe is belefuthat a kedves vásárló. Azonban két magas könyvesszekrény közötti útvonalamat egy lány állja, aki éppen a polcról levett könyvet olvasgatja elmélyülten. Oly annyira, hogy szinte észre sem veszi, hogy mellé érek.
- Nem csak te vagy a boltba! Éppen az utamba állsz!
Szólítom meg igencsak lemondóan, hogy vegye észre magát, hogy már kéttized másodpercet vártam, hogy észrevegyen, és arrébb álljon. Bár nem mintha nagy tömeg lenne a boltba. Persze nem kell a kötözködős kedvért a szomszédba mennem, de általában nem azzal kezdem. Kivéve, ha az illető alapvetően irritál, de ennek a lánynak ideje sem volt ilyesmit kiváltania belőlem. Valószínűleg azért, mert minél előbb meg akarom szerezni a könyvet, amiért ebbe az alakba áltatom magamat. Erre holmi halandó lélek az utamat állja.

.

Karakterlap

Mizushima Hanabi

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 000 / 90 000

Hozzászólások: 135

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 34 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#BB8EAD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yuya könyvesbolt és antikvárium
« Válasz #9 Dátum: 2016. Ápr. 30, 02:11:01 »
Ne ítélj a borító alapján!

Nem járok át az emberek világába, csak ha nagyon muszáj. Legalábbis így voltam ezzel olyan egy, másfél hónappal ez előttig. Igazából már azt sem tudom, hogy hogyan is történt, de betértem egy városszéli könyvesboltba, vagyis inkább egy antikvár kereskedésbe, ahol árulnak pár új könyvet is. Nos, itt találtam egy-két érdekes, növényhatározót, melyek még a világháború - vagy mi - előttről valók. Nem mondom, hogy olyan pontosak és részletesek, mint ami nekem kellene, azonban még így is olvashatóak benne érdekes dolgok, melyek megérnek egy-egy próbát.
Szóval, mikor van egy kis szabadidőm és igazán nem tudok mit csinálni, akkor eljövök ide és információt gyűjtök. Szerencsére a boltos nem várja el tőlem, hogy vásároljak, mert úgy tudja, hogy egyetemista vagyok. Ez pedig valamiért itt egyet jelent azzal, hogy az embernek nincs pénze.
Mindenesetre úgy érzem, hogy ma nem kellett volna idejönnöm. Túl nagy a forgalom :|. Ami persze a tulajdonosnak jó, nekem kevésbé, ugyanis mindenki úgy viselkedik, mint valami vadmarha. Megértem én, hogy meg szeretnének szerezni valami újonnan megjelent, borzalmas ponyvaregényt, azonban nem kéne átgázolni miatta másokon. Ha tehetném, akkor felmennék az emeletre, de ott vannak kirakva a kérdéses művek, így nem jutnék egyről a kettőre. Sőt! Megmerem kockáztatni, hogy talán rosszabb lenne ott , mint itt.
Mikor egy nem túl kedves, kissé talán követező hang szól hozzám már meg sem lepődöm, hiszen ez ma már sokadjára fordul elő. Már csak kifújom a levegőt, majd a lehető leglassabban nézek rá és mérem végig. Süt róla, hogy ő sem az antikvár könyvekért látogatott ide.
- Látom, maga sem sok illemet tanult :|. Ha nem vette volna észre, előbb voltam itt, nem is kevéssel, mint maga. Egyébként meg, honnan tudjam, hogy itt van, mikor annyit sem képes mondani, hogy legyek szíves arrébb menni? - kérdezem tőle teljesen tárgyilagos, már-már monotonnak mondható hangon. Nem idegesítem magam a bunkó embereken. Elengedtem. Ha nem tenném, akkor az idegem már cafatokban lógnának. - Egyébként feltétezem: maga is azért a könyvért jött, mint a többi. Ha így van, azt az emeleten találja, a lépcső pedig a bejárattal szemben van - osztom meg vele a kellő információt. Nagyon remélem, hogy ennyiben hagyja a dolgot, megszerzi a könyvét és elmegy, mint a többi.
- Valamint… ha egy kicsit is figyelne, akkor láthatta volna, hogy ki van írva a kirakatba, hogy az új könyv az első szinten található - mondom még neki, miközben visszafordítom a fejem a gyógynövényeim felé. Komolyan nem értem az embereket. Keresnek valamit, de csak fejjel mennek a falnak, majd nekiugranak az első személynek, aki az útjukat keresztezi. Sokkal egyszerűbb lenne, ha figyelnének, vagy az eladótól kérdeznének. Nemcsak, hogy előbb jutnának a célhoz, de nekem is megspórolnák a felesleges beszédet. Sokkal jobb lenne! Bár azt kell mondjam, hogy ez nem csak az emberekre jellemző tulajdonság. Sajnos a lelkek között is van olyan, aki hasonló viselkedésformát mutat. 

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yuya könyvesbolt és antikvárium
« Válasz #10 Dátum: 2016. Ápr. 30, 10:47:31 »
Ne ítélj a borító alapján!


A csiga hozzá képest egy gyorsvonat, ahogyan felém fordította a fejét és végig mért. Gondolom lesújtó véleményt alkotott rólam az arckifejezéséből és a sóhajtásaiból ítélve. Bár a könyvmolyoknak minden normális ember olyan, mint egy buta plázacica. Mondjuk első pillantásra ő sem az a tipikus könyvmoly típus. De sejthettem volna, mert kezébe valami növényhatározós könyv van.
- Látom, maga sem sok illemet tanult - elpattant egy ér a homlokomon - Ha nem vette volna észre, előbb voltam itt, nem is kevéssel, mint maga. Egyébként meg, honnan tudjam, hogy itt van, mikor annyit sem képes mondani, hogy legyek szíves arrébb menni? Egyébként feltétezem: maga is azért a könyvért jött, mint a többi. Ha így van, azt az emeleten találja, a lépcső pedig a bejárattal szemben van. Valamint… ha egy kicsit is figyelne, akkor láthatta volna, hogy ki van írva a kirakatba, hogy az új könyv az első szinten található.
Teljesen tárgyilagosan mondja, mintha felelne a tegnapi leckéből. Na, az ilyen okostojásoktól áll fel a szőr a hátamon. Mintha mindegyiknek ott lenne a zsebébe a Nobel-díj, a többi ember pedig a barlangból erre tévedt ősember lenne. Az ilyenektől szívesen megszabadítanám a világot. De az a baj, hogy mindegyik üdülni menne a Lelkek Világába. Meg ne feltételezze itt nekem, hogy mégis mit akarok. Ebből is látszik, hogy ő annyira okosnak tartja magát, hogy ránézésre is meg tudja állapítani, hogy ki mit akar. Jobban, mint ő maga. Útbaigazítást is ad, az ő elképzelése szerint úgy, hogy a hozzám hasonló hülyék is megértsék, mert egyébként GPS koordinátákkal írta volna le. A "ki van írva" is arra utal, hogy olyan sügérnek néz, aki még olvasni sem tud, és ötlete sincs, hogy mégis mit keres egy könyvesboltba.
A könyves-szekrényre, vagyis a könyvekre helyezve a kezemet kitámasztok és közelebb hajolok hozzá. Jobb lenne neki, ha most messzire elszaladna.
- ÁH! Szóval, ha előbb voltál a boltba, akkor az feljogosít arra, hogy az útközepén szétterpeszkedj? Ezt az illemkönyv melyik brosúrájába olvastad? Hisz Te biztosan jobban tudod, ahogy azt is, hogy én mit akarok. … De megsúgok valamit: - bal kezemet a számhoz emeltem, mintha tényleg súgni szeretnék, de nem vettem lentebb a hangerőt - Pontosan tudom. Viszont erősen kételkedem a megítélőképességed helyességedben, mivel ez süt rólam… - leeresztettem a kezemet - Már csak azért is, mert közöltem veled, hogy az utamba állsz.
Mondjuk nem tudtam, hogy nem is a bolt végében vannak az új könyvek, hanem még fel is kell menni érte az emeletre. … Én csak követtem a nyilat, valószínűleg a lépcső is arrafelé lehet, amin fel kell menni. Persze másik soron haladva is eljuthatnék arra, viszont ott többen is vannak, itt viszont csak őt kellene kikerülnöm. Ha végre utat engedne nekem.

.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Ápr. 30, 12:35:20 írta Eliana del Barros »

Karakterlap

Mizushima Hanabi

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 000 / 90 000

Hozzászólások: 135

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 34 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#BB8EAD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yuya könyvesbolt és antikvárium
« Válasz #11 Dátum: 2016. Ápr. 30, 14:24:08 »
Ne ítélj a borító alapján!

Láthatóan nem tetszenek neki a szavaim. Ezen nem lepődöm meg. Az emberek, meg úgy körülbelül senki sem szereti, ha az ember megmondja az adott helyzetről, vagy éppen viselkedésről az őszinte véleményét Ennek hangot is ad. Mondandóját pedig többféleképpen próbálja nyomatékosítani, ennek egyike meglehetősen nevetséges, sokkal inkább valami ostoba, filmbe illő jelenet. Most tényleg ezzel akar megfélemlíteni :|? Nagyon úgy tűnik. Talán azt várja, hogy fogom magam és elszaladok, miközben úgy remeg a lábam, mint a kocsonya? Álmodik a nyomor! Inkább a szemébe nézek és állom a tekintetét. Akkor is ezt tenném, ha egy nálam sokkal erősebb ellenféllel néznék szembe. Nem félek a haláltól, már elfogadtam a tényét és inkább halok meg becsülettel, mint hogy elfussak gyáván. De ilyenről itt most szó sincs.
Az amúgy is rettentően komikus helyzetet pedig még komikusabbá teszi, hogy alacsonyabb nálam. Ha magasabb, vagy egy magas lenne még oké, de így már-már nevethetnékem támadt. Az arcomon ez természetesen nem látszik, ugyanúgy nézek rá, mint eddig. Szerencsére van gyakorlatom az érzelmek elrejtésében.
- Ha azt hiszi, hogy ezzel megfélemlít, akkor téved. Az se zavarna, ha egy hatalmas, izomkolosszus lenne, szóval akár ki is léphet a személyes szférámból :| - mondom neki, hogy ne színészkedjen itt feleslegesen. Lehet, hogy vékony ne bánts virágnak nézek ki, de attól még nem kell mindenkinek azt hinni, hogy a frászt tudja rám hozni. - Amúgy, nem terpeszkedtem szét, csak egy helyben állok! - világítok rá egy tényre, miközben komolyan azon gondolkozom, hogy adok neki egy értelmező szótárat. Ha szétterpeszkednék itt, akkor a földön ülnék, a cuccaim pedig szanaszét lennének körülöttem. Na, akkor jogosan belém köthetne, most azonban csak szőrszálat hasogat. Vagy csak keres valakit, akin letöltheti ama eredetű frusztrációját, hogy eddig nem találta meg a könyvet, amit keresett. Abba bele sem gondol, hogy amíg engem idegesít, addig elfogyhatnak a példányok a hőn áhított ponyvájából. - Én bízom az ítélőképességemben, főleg azért, mert maga is pontosan úgy viselkedik, mint az összes többi, aki azt a könyvet kereste. Ideges és teljesen feleslegesen beleköt olyan személyekbe, akiknek pont nincs köze a dologhoz, valamint elméletileg sietni akar, de azért mindenképpen le kell állnia velem vitatkozni - felelem rezzenéstelen arccal. Utalva arra, hogy a saját „értékes” idejét vesztegeti, ugyanis amíg ő itt osztja nekem a hülyeségeit, addig mások eljutnak a könyvig. Azt pedig hozzá sem teszem, hogy figyelni mindegyiknek luxus, valamint azt elolvasni, hogy a nyilak a könyvek előző helyére mutatnak, ugyanis az öreg tegnap felpakoltatta őket az emeletre. Pontosan ezért, hogy ezek a siető, ideges emberek ne zavarják a többi vásárlót, esetleg olvasót. Bár, a nyilakat igazán levehette volna :|. Lehet, majd felvetem a tulajnak, hogy ha nem is levenni, de átrendezni mindenképpen átrendezhetné őket, mert ez így még rosszabb, mint tegnap.
- Tessék, menjen, ha úgy gondolja, hogy olyan jól ismer egy helyet, ahol feltehetően most jár először - állok kicsit félre, hogy elengedjem. Azt pedig inkább nem teszem szóvá, hogy nem vagyok olyan nagydarab, szóval, ha nem is teljesen kényelmesen, de elférni mindenképpen elfért volna mögöttem, ha megerőlteti magát.
Én pedig feladom. Majd megtanulják ezek, akik azt hiszik, az ő dolguk az első a világon, hogy hallgassanak a segítő szóra. Komolyan kíváncsi lennék, milyen arcot fog vágni, mikor rájön, hogy hátulról nem jut fel a galériára, hanem vissza kell jönnie előre. Szívem szerint utána mennék és megnézném a jelenetet, de nem teszem, felesleges lenne és a végén még olyan téves képzet alakulna ki benne, hogy követem, vagy valami hasonló :|.

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yuya könyvesbolt és antikvárium
« Válasz #12 Dátum: 2016. Ápr. 30, 18:39:49 »
Ne ítélj a borító alapján!


Attól, hogy pár centivel magasabb az nem jelent számomra semmit sem. Ezt a kis magasságkülönbséget egy magassarkúval könnyel le lehet küzdeni. Szemmel láthatólag nem hatottam meg semmilyen szinten. Mintha csak egy arckifejezése lenne. A semmilyen Póker arc. Szavára viszont egy sunyi vigyor kúszott az arcomra egy pillanatra. Pedig ha tudná, hogy jobb, ha fél tőlem. De ostoba halandó. Fogalma sincs a dolgokról, csak bújja ezeket a könyveket.
Meg nem terpeszkedik? Teljes széltében elállja a folyosót úgy, hogy el sem lehet tőle férni. Jó, mondjuk, az úgy rosszabb lenne, ha a táskáját, és a korábban elolvasott könyveket szanaszét dobálná. De inkább az a tipikus helyére teszem, mindennek rend a lelke típus. Meg értékes szent könyvekkel egyébként sem tenne ilyesmit.
Az viszont igen csak felhúz, hogy a többi idiótához hasonlítgat engem. Most komolyan? Nem vagyok ideges, és nem azért kötöttem belé, mert az élőfába is belekötnék. Egyszerűen frusztrál, hogy egymaga elfoglal egy egész sort, és amikor közlik vele, hogy jobb, ha összekapja magát, kenődjön fel a könyves-szekrényre magától, mielőtt én segítenék neki, akkor meg tudálékosan vissza szólogat. Pedig tényleg kedves voltam vele, mert szóltam. Ha ideges lennék, akkor semmi előjel nélkül az arcábanyomtam volna az olvasmányát, a másik kezemmel, pedig felkenem a polcon sorakozó könyvekre. Aztán otthagytam volna, hogy rendezze újra ABC-be a leverteket. Tényleg nem vagyok ideges, de ha nem áll el tényleg az utamból, akkor tényleg megteszem, amit elgondoltam. Pláne, mikor mondja, hogy tényleg van időm leállni vele vitatkozni? Nos, igaza van, míg én itt szóba és nem fizikailag rakom rendbe, addig elkapkodják a könyveket, ezt pedig nem engedhetem.
- Tessék, menjen, ha úgy gondolja, hogy olyan jól ismer egy helyet, ahol feltehetően most jár először.
Ebben igaza van, de igen csak felhúz vele. Egy korábbi mondatából is egyértelművé vált számomra, hogy gyakran ruccan ki ide, így sokkal jobban ismeri a dolgokat. A másik, hogy azért állt el, mert tudja, hogy nem jó helyre érkezem, ha abba az irányba megyek, amerre indultam. Semmi kedvesség vagy szívélyesség nincs ebbe a lányba. Tényleg száraz, mint egy könyv lapja, vagy egy kiszáradt növény, amiről olvasgat.
Ha már elállt, akkor nem fogok sarkon fordulni és visszamenni, hogy egy másik útvonalat keressek. De ha mégsem tudok felmenni, amit önelégült szavaiból biztosraveszek, akkor sem erre jövök majd vissza. Nincs kedvem a semmilyen arcát látni.
- Végre! Nem önszántamból álltam le, csak olyan nagy a farod, hogy nem lehet tőle elmenni. Ha meg arrébb tessékelek, akkor itt toporzékolnál. Azt meg végképp nincs kedvem hallgatni. … Olvasgasd csak tovább a szárazkórós könyvedet.
Intette egyet, majd otthagytam. Remélem, többet nem találkozok vele. Mikor elértem a bolt végét tényleg nem volt felfelé vezető lépcső. Viszont szépen ki volt alakítva, hogy felfelé lehetett nézni a fentebbi szintekre, onnan pedig egy korláttal biztosítva lefelé. Az első emeletre pedig még könnyen fel is lehet jutni. Éppen egy kis létra volt a szekrényhez tolva. Azt használom ugródeszkának, hogy felugorjak a szekrény tetejére, majd onnan a korláton átlendülhessek és elérhessek a felső szintre. Persze mindezt elég gyorsan és elég halkan tettem ahhoz, hogy ne keltsek feltűnést. Azonban mikor végre megtaláltam a helyet, ahol valószínűleg ki voltak rakva a könyvek már nem volt egy darab sem. Bár nem hiszem, hogy pár perce vitték el az utolsó darabot. Abban reménykedtem, hogy esetleg még itt van belőle pár darab, de tévedtem. Kicsit lemondóan fújtam egyet. Nem hiszem, hogy elkavarodott volna egy példány. Meg egy nagyobb könyvesboltba egy eldugott könyvet lehetetlen megtalálni, ha nem tudjuk, hogy hol kereshetnénk. Így valószínűleg nem fogok beszerezni belőle egy példányt sem…
 

Karakterlap

Mizushima Hanabi

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 000 / 90 000

Hozzászólások: 135

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 34 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#BB8EAD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yuya könyvesbolt és antikvárium
« Válasz #13 Dátum: 2016. Ápr. 30, 20:40:29 »
Ne ítélj a borító alapján!

Ez a nő egyre furcsább. Ő kötött belém és még neki áll feljebb! De mondjuk mire is számítottam? Pontosan erre. Az arcán nagyjából látszik, hogy mit is gondol rólam, de nem zavartatom magam. Ha utálni fog, hát csinálja, felveszem az amúgy is elég népes listára. Szóval nem fog meghatni, abban teljesen biztos lehet.
- Ha az én „farom” - használom direkt az általa használt szót - méretes, akkor az öné akkora, mint az egész Tokyo - vonom meg a vállam a sértés hallatán. Komolyan, ha átlagos testlakatú lennék, akkor talán tényleg annak venném, vagy ne adj isten, elgondolkoznék a dolgokon. Azonban tudom magamról, hogy az elmúlt években nem szedtem fel egy kilót sem, sőt. Fogytam, nem is keveset. Mielőtt elkezdődött ez az egész hercehurca majdnem hetven kiló voltam izommal és mindennel együtt. Hát igen, inkább nem kéne az akkori és a mostani képeimet összehasonlítanom, csak fájna. Az egészben pedig az a legszebb, hogy a már amúgy sem túl magas kilóm fenntartása érdekében többet eszek, mint eddig bármikor. - Nem toporzékolnék itt, alapból nem lett volna a probléma, ha tisztességesen kér meg, nem azzal a parancsoló hangsúllyal, amivel inkább a kutyáját illeti az ember. Egyébként a maga által kórónak nevezett növények legalább életet mentenek, nem úgy, mint a ponyvaregények - teszem még hozzá. Részemről ennyi volt a társalgás. Ő elmegy mellettem rossz irányba, majd valószínűleg egy másik polcsoron kimegy és fel az emeletre. Várok, míg eltelik egy-másfél perc, majd aprókat oldalazva közelebb megyek a polcsor végéhez, hogy lássam legalább megtalálta-e, amit szeretett volna. Szerencsére pont háttal áll nekem, így nem láthatja, hogy nézem. A mozdulatlan testtartásából és a fújtatásból, mely fentről jön arra következtetek, hogy elfogytak a hőn áhított könyvek… fent.
A bestsellereket keresők második típus hibája. Mikor nem találják meg a könyvet pár percig csalódottan állnak, majd biztos, ami biztos mindent átkutatnak az üres helyen, aztán szomorúan elvonulnak. Egyiknek sem jut eszébe, hogy a kirakatban van még két darab kirakva. Ennyit az emberekről és a logkáról :|.
Nem lenne reszortom még csak szólni sem neki erről a lehetőségről, hadd főjön a saját levében. De mégis úgy érzem, hogy valamilyen szinten bunkóság lenne eltitkolni a dolgot, így míg ő minden bizonnyal végigtúrja még a helységet párszor, pont úgy, ahogy azt előtte is tették, addig én összecsukom a kezemben lévő könyvet, majd elindulok a kassza felé.
A tulajdonos furcsán néz rám, mikor kikérem a kirakatból az egyik példányt, mire csak egy félmosoly kíséretében megvonom a vállam. Valamilyen szinten hiszek a karmában és a hasonló dolgokban, de nem hiszem, hogy nekem kellene játszanom azt. Így mikor kézhez kapom a dokumentumot, megköszönöm, majd felfelé veszem az irányt. Halkan megyek, nincs kedvem a kommunikációhoz, csak fogja a könyvét és menjen Isten hírével. Amikor felérek, háttal áll nekem. Fogalmam sincs arról, hogy mit csinálhat, de a kezében nincs ott a könyv. Ahogy azt várni lehet, egy 110%-osan kifosztott helységtől.
- Tessék - teszem le az asztalra, majd még mielőtt megfordulhatna és mondhatna bármit is, már megyek is le a lépcsőn. Szerencsére csak pár lépés az egész. Ő megkapta a könyvet, nekem meg meglesz a nyugalmam. Ha megvárom, hogy megforduljon, akkor sem valószínű, hogy meg köszöni, talán még hozzám is vág valamit, amihez semmi kedvem. Lehet, hogy neki meglepő, de vele ellentétben én tanulni próbálok, hogy életeket menthessek, többek között a sajátomat is.
Ha pedig a könyv honnan léte érdekli a boltos úgyis elmondja majd neki. Kifejezetten szeret beszélgetni a vásárlóival :|.

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Yuya könyvesbolt és antikvárium
« Válasz #14 Dátum: 2016. Máj. 02, 18:30:06 »
Ne ítélj a borító alapján!


Azt hiszem a farával igen csak betaláltam nála. Vissza is szól, hogy az enyém meg nemhogy a többszöröse, hanem Tokyo nagyságú. A vicc az benne, hogy tudom, hogy egyáltalán nem nagy. Egyfajta sikernek élem meg, hogy sikerült felhúznom. Persze a vállvonásából ezt leplezni akarja, de tudom, hogy sikerrel jártam.
- Nem toporzékolnék itt, alapból nem lett volna a probléma, ha tisztességesen kér meg, nem azzal a parancsoló hangsúllyal, amivel inkább a kutyáját illeti az ember. Egyébként a maga által kórónak nevezett növények legalább életet mentenek, nem úgy, mint a ponyvaregények.
Most mondta el. Akkor nem toporzékolt volna, ha szépen kérem. Én meg pont azt mondom, hogy ha a falnak kenem. De túl naiv az irányomba. Biztos nem hiszi, hogy megtenném. Kutyám meg nincsen. Sosem volt. De elég érdekesen nézne ki, hogy farkasnak kutyája lenne. Mondjuk, ott biztos nem lenne kérdés, hogy ki a falka vezére. De nem tudom, mit jön azzal, hogy a ponyvaregény nem menti meg senki életét ellenben a kóróival. Egy regénynek nem is, azaz elsődleges célja, hogy emberek életét mentse meg. Mintha én nagyon életeket mentenék. Nem is tudja, hogy ez mennyire nevetséges rám nézve. Tudtommal nem voltam rossz bioszból, de nem mindegyik növény életmentő, sőt van, ami kifejezetten élet kioltására alkalmas. Persze aki jól ismeri őket, az tud gyógyszert és mérget is előállítani. Kinézetre aranyos kis gyógyító nővérkének mondanád, de mikor megszólal, egyből rájössz, hogy ő a méregkeverő. Kicsit, mintha megkeseredett lenne. De nincs közöm hozzá.
- Ez sem feltétlen igaz. Akkor még nem olvastál jót. Azt hiszem te egyébként is inkább csak a szakirodalmakra buksz, így a regények mellett mindig elmész, igaz?
Mi menthet életet ez attól is függ, hogy ki miként olvas el egy könyvet. Ha emlékszünk, hogy volt benne vagy hogyan is cselekedtek akkor, igenis lehet, hogy tényleg megmenthetsz egy életet. Hasznos és tanulságos dolgok is lehetnek ezekben a könyvekben, és talán sokkal élvezetesebben olvasod, mint egy száraz lexikont.
Nem kicsit el voltam kenődve a dolog miatt, hogy itt sem leltem egy darabot sem. Az egyik asztalhoz sétáltam, és az ott heverő könyveket is megnéztem, hátha nem keveredett el közéjük. Azonban egyáltalán nem. Végig túrni a könyvtárat egy esetleges eldugott példányért, ami lehet nincs is, értelmetlenség lenne és nincs is kedvem hozzá. Így marad az, hogy megpróbálok keresni egy másik könyves boltot vagy majd hónapok múlva, mikor megérkezik a következő szállítmány, akkor visszatérek, és inkább ide jövök először. Azonban, míg az asztal mellett álldogáltam egy könyv landolt, az asztalon támaszkodó kezemhez közel.
- Tessék!
A könyv pont az volt, amit én kerestem, de mégis hogyan és ki? Fordulok meg és ragadom meg a lánynak a kezét. Szemmel láthatólag nagyon is el akarta húzni a csíkot, és mikor a reflexszerű cselekedetem után tudatosul, hogy ki is a felelős, akkor már értem, hogy miért ment volna el olyan gyorsan. Az viszont egyáltalán nem világos, hogy miért? Egyáltalán nem bántunk kicsit sem kedvesen egymással, erre most jön és elővarázsol nekem egy példányt? Most az független, hogy honnan szerzet egyet, az sokkal jobban érdekel, hogy miért tette. Nem csodálkoznék, ha nagyon meglepődne, hogy milyen gyorsan és határozottan ragadom meg a kezét.
- Miért? … Mi a szándékod ezzel? …
Biztos, hogy van valami hátsó szándéka, csak nem tudom mi az. Azután a beszélgetés alapján hülye lenne valaki segíteni a másikon. Nem hiszem, hogy nagy emberbaráti szeretet lakozna benne. Vagy lenne olyan belső hangja, ami ezt súgta neki. Nem értem. Nem tudom felfogni, hogy miért tett ilyet. Azt hittem azt akarja, hogy csalódjak egy jó nagyot. Már csak a lépcsővel is, nemhogy nincs egy darab példány sem, amit gyanítok ő már tudott, majd amilyen gyorsan csak lehet, hagyjam el a könyvesboltot. Persze a második fele így is, úgyis meglenne, csak nem mindegy, hogy rossz szájízzel vagy boldogan.   
Miközben a kérdések szaladnak végig a fejemen, közben elég szúrós szeműen nézek rá, és méregetem, hogy mégis mi haszna van abból, hogy most segít nekem. Közben persze a példányt erősen szorongatom, hogy el ne vigye már valaki, ha már ez a lány idevarázsolta nekem. Meg persze el nem engedem őt sem. Elég erősen tartom, hogy ne tudjon csak úgy meglépni, de nem is tartom olyan szorosan, hogy az fájdalmat okozzon neki. Tényleg nem tudom hova tenni ezt a gesztust. Nem úgy viselkedtem vele, ráadásul irányomba nem is szoktak ilyen gesztust tenni. Itt valami árulás van. Itt valami nagyon nem stimmel, amit meg akarok tudni. De ha nem mondja el, akkor kétségek között fog hagyni, amit nem engedhetek.

.