Szerző Téma: Andok  (Megtekintve 1862 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 202

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 721 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Andok
« Dátum: 2014. Júl. 04, 17:57:49 »
Az Andok a Föld leghosszabb hegysége Dél-Amerika nyugati partja mentén. Hossza 7000 km, szélessége nagyjából 200–300 km, néhány helyen (a 18° és a 20° szélességek között) meghaladja az 500 km-t (Bolíviában 640 km), átlagos magassága 4000 m. A központi vonulatok oldalairól kisebb hegységek válnak le. Inka eredetű templomok ezreit lehet megtalálni, és barlangjainak több, mint a felét még sosem érintette ember. Pedig ezekben a barlangrendszerekben általában nagy titkok lapulnak, és egy-egy ilyen barlang otthont ad olyan titkoknak, melyekre ember nem teheti kezét. Egyszer még réges-régen shinigamik jöttek el ide, hogy egy megromlott halálistennek méltó büntetést adjanak. Utara Kezomaru aludta itt álmát. Aludta. Most már ébren van, és Tamachi Yukezo minden parancsát várja, meggyalázva ugyan dicső múltját, de megtartva tisztességét. Ugyanis nagy fogadalom köti őt ehhez a névhez, hiszen új "életet" adott neki ez a fiú. Az Andok egyik tágas barlangrendszerében lakik tehát a nagy Sereg irányítója, és Tamachi Yukezo szolgája.

Bár nem csak ez a titok rejtőzködik már hosszú évszázadok óta, a régi inka emlékek legtöbbje is furcsa történeteket mesél el, nagy ember az, ki ezen barlangrendszerek megismerésére adja életét. Eldugott kincsek, legendák, mesék, ősi hagyományok helye ez. A mesés Andok!


Karakterlap

Cleto Seffira

Las Noches históriása

Eltávozott karakterek

Septima Espada

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
48 450 / 65 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
-

Mottó:
Mindenki hazudik, becsap másokat és önmagát. Így működik a világ. Helyesebben talán: ettől működik a világ.

Post szín:
#663399


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Andok
« Válasz #1 Dátum: 2015. Febr. 02, 17:15:12 »
Yuu


 A lábammal meglököm a szakadék szélén egyensúlyozó, saját kardjával szíven szúrt shinigamit, aki ezután alázuhan. Nem nézem, ahogy összezúzódik a teste a sziklákon, bőven elég bizonyságot kapok a reiatsuja eltűnéséből, nem kell látnom a halálát. Ezen a területen szerencsére ritkábbak, ma valószínű nem kell már többet megölnöm ennél az egynél.
 Belépek a sziklasírba, ahonnan a kutatók ugyan kivitték már a holttesteket, a mellékleteket, mégis elég érdekes hozzá, hogy készítsek néhány fényképet. Ez a sír talán a születésem idején készülhetett, lehet még utána. Furcsa belegondolni, mi lett volna, ha nyugatra indulok kelet felett, ha erre visz az életem. Akkor talán ismertem volna azt, akit ide temettek? Nehéz megszoknom még mindig, hogy évszázadok óta halott embere voltak a kortársaim, rozsdás ócskavas még használati eszköz volt, amikor éltem, a sárga, rohadt könyveket pedig talán meg sem írták még.
 Nem tudom, miért pont itt töltöm a szabadidőmet, miért ezt a helyet választottam a kikapcsolódásra. Sokkal szebb területek is vannak, érdekesebbek, ha a hobbimnak akarok élni, mégis ide jöttem valamiért. Talán pont azért, mert üres, magányos, alig van itt valami, ami a mostani világomhoz tartozna. Itt egyedül lehetek egy rövid ideig, gondolkozhatok anélkül, hogy bármi zavarna.
 Ahogy megérzem a furcsa reiatsut a közelben, azonnal elrejtem a lélekenergiám. Nem félek tőle, bármihez is tartozik, de jobb az óvatosság. Ez valami olyasmi, amit még soha nem éreztem. Még hasonlót sem. Rövid ideig tűnődök csak rajta, hogy talán jobb lenne, ha tovább állnék, de végül elvetem ezt a gondolatot. Lehet, hogy hasznát vesszük, lehet, hogy veszélyes, mindkét esetben jobb, ha gondoskodok róla, hogy ne ártson Las Nochesnek. Nem tudom, mennyire érzékel, de megpróbálom úgy megközelíteni, hogy ne lásson. Emberként könnyedén  ment volna, de ebből a szempontból gyengébb lettem. Már régen nem szorulok rá arra, hogy elrejtőzzek bárki elől.
 Egy nagyobb szikla mögé rejtőzök, amikor megérzem, hogy közelebb van. Egy kicsit meglepődök, amikor külsőre teljesen emberi alakot pillantok meg, hosszú, fekete hajjal, kék haoriban. Emlékszem erre az egyenruhára, bár személyesen soha nem találkoztam senkivel, aki viselné, hallottam történeteket róla, hogy a másik fronton ők győzték le Aizent, amíg én Soul Societyben harcoltam. Ez azt jelenti, hogy az ellenségünk volt, de nem feltétlenül jelenti azt, hogy ma is így van. Ma már sokan egyetértünk abban, hogy Aizen nem szolgálta a társadalmunk érdekeit, csak feláldozható katonák voltunk egy nagyobb célhoz vezető úton. Nem biztos, hogy ez az ember Las Noches ellensége még mindig. De úgy döntök, hogy nem kockáztatok, nem fogok elmenni anélkül, hogy megtudnám, kik ők. Miközben kilépek a kő mögül, és sonidoval megközelítem a férfit, feloldom az eddig elrejtett reiatsumat. Nem fenyegető mértékben, csak hogy tudjon róla, itt vagyok, mielőtt a szemeivel is meglát. Alig néhány méterre állok meg tőle.
 - Üdvözlet- a kezem zsebre teszem, hogy kevésbé tűnjek fenyegetőnek. Bizonyára nem tekint rám úgy, hogy veszélytelen vagyok számára, amit meg is értek. A régi ellenségeskedés nem tűnik el könnyen, és a hollowokra amúgy sem fog soha senki barátként nézni, mert azok lelkeit esszük meg, akiket szerettek, és akiket elveszítenek. Sokan nem értik meg, hogy ez a világ rendje.
 - Sosem éreztem hasonló lélekenergiát... mi vagy te pontosan?- soha nem szerettem az udvariaskodást, a hazug kedvességet, úgyhogy nem teszek úgy, mintha barátkozni akarnék. Egyszerűen érdekel néhány dolog a férfival kapcsolatban, nem is fogom tagadni, hogy ez vezérelt ide. - Soul Societyhez tartozol?- egy sokatmondó pillantást vetek az egyenruhájára. Talán rájön, hogy tudom, Aizen ellen harcolt. Amennyiben a shinigamik egy számomra ismeretlen alakulatának tagja, nincs értelme, hogy tovább folytassam a beszélgetést ez ügyben.

Karakterlap

Aenom'en

Ős - Shinenju

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Hachibantai ex-taichō, Saizensen sōsui

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 29 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Acélkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Yasuji Chiyoko

Mottó:
„You either die a hero or live long enough to see yourself become the villain…”

Post szín:
Azure|Beszéd: Glowing #31337e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Andok
« Válasz #2 Dátum: 2015. Febr. 03, 00:13:33 »
Cleto
Különös. Tudatában vagyok, hogy nem először járok ezen a helyen, s ezen gondolatomat nem csupán előző életem emlékeinek éles képei bizonyítják, hanem régi korok ködös foszlányai is, melyek feledésbe merültek az évezredek sodrában. Mégis, úgy érzem, most látom először, igazán, teljes valójában az engem körülvevő környezetet. Sokáig mintha fátyolon keresztül szemléltem volna a világot, ám most minden apró részleten elidőzik pillantásom, ismerősnek hat az egész, a részletek mégis újak, ismeretlenek. Magaslaton állok, mezítelen talpaim alatt érzem a szikla hidegségét, azonban nem zavar, nincs jelentősége, teljesen átadom magam az elém terülő völgy látványának. A hegy lábainál erdő terül el, amin nem is olyan rég átsétáltam, élettel teli, a fák itt erősek, az energia fénylő fonalai átszőnek mindent. Érzem az ág végén bimbódzó rügyet, a fa odvában megbújó állatok szívének dobbanását, a lombkoronák lágy hajladozását az enyhe szélben. Sohasem fordítottam elég időt a körülöttem elterülő valóság vizsgálatára, menekülésem az elkerülhetetlen elő l szinte vakká tett. Mennyire ostoba voltam, mennyit veszítettem! A halandóság rohanó folyójában nincs idő megkapaszkodni az értelmetlennek tűnő momentumokban, holott az egész megértéséhez elengedhetetlen az alkotóelemek beható ismerete. Nyugodtság érzete önt el, miközben lélegzetem meleg párája felhőbe borítja arcomat. Persze a nyugalom maga csupán illúzió, minden soha véget nem érő mozgásban van. Némileg oldalra döntöm fejem, valami változás áll be a harmóniában, egy élet hirtelen véget ér, s ismét a körforgás részesévé válik. Nincs ebben semmi meglepő, az elmúlás a létezés velejárója, de valahogy ez túlzottan hirtelen, túlságosan erőszakos, mint amikor egy ragadozó elejti áldozatát… Nem, az a túlélést szolgálja, ami itt történt, az értelmetlen.
Nem esik nehezemre érzékelni a vadász jelenlétét, kiélesedett érzékeimnek ez nem jelenthet kihívást, másrészről feltehetőleg az idegen sem akar elrejtőzni előlem. Hamarosan lépéseket hallok a hátam mögül, azonban támadás nem ér, egyelőre feltehetőleg igyekszik felmérni az esélyeket. Különösebb sietség nélkül fordulok meg, nehezemre esik elszakítani tekintetem a természetről és annak lakóiról. Kissé nehézkes ismét felvenni a társas kapcsolatok fonalát, miután többé sosem leszek egyedül, nem érzem szükségét újabb ismeretségek kiépítésének. Hiszen miért keres társat minden értelmes lény? Biztonságban akarja érezni magát, a többségben nagyobb erő rejlik, mint az egyénben. A hangok szótagokat formálnak, azok szavakká válnak és üdvözlést jelentenek. A kérdés durva, követelőző, gazdája feltehetőleg nincs hozzászokva ahhoz, hogy nem kap választ.
- Üdvözlünk! – hozzá kell még szoknom új hangomhoz, egyszerre mély és magas, mintha egy kórus zengené a köszöntést. – Az, amit látsz, se több, se kevesebb. Nem tartozunk senkihez, hiszen hozzánk se tartozik senki. Ó, hogy ez? – tárom szét karjaimat ezáltal némileg megmozdítva világoskék haorimat, ami magára vonta a fiú figyelmét. – Nehéz észben tartani fizikai valónkat, s az általa közölt információkat. A szellemvilágban daitenshinek szólítanak minket, valószínűleg ez vagyunk, arkangyal.
Vajon mire gondolhat és miért ilyen bizalmatlan? Vérvörös íriszeim lassacskán ráfókuszálnak, s elmém csápjai előre nyúlnak, végigtapogatva, vizsgálgatva az alakot. A reiatsu sajátos formába rendeződik, nincs két ugyanolyan, mindazonáltal a mintázatban fellelhetőek egységes mozzanatok. Találkoztam már ilyen léleklenyomattal, lelki szemeim előtt több száz összecsapás játszódik le egyidejűleg, megfejtve a talányt: arrancar. Harcoltam a fajtájával, viszont az ok távolinak tűnik, nem is vagyok képes felidézni a miérteket. Talán azért, mert veszélyesnek érződik? A tartása közel sem fenyegető, ettől eltekintve körbelengi a halál lehelete. Összeáll a kép, ő volt a rendellenesség okozója. Értetlenül ráncolom homlokomat, mialatt közelebb lépdelek.
- Miért tetted? – teszem fel a kérdést, habár beletelik néhány másodpercbe mire rájövök, ez így nem elég konkrét, lévén nem tudhatja mi jár a fejemben. – Éreztük a rezonanciát, amit egy élőlény pusztulása keltett és ez rajtad is nyomot hagyott. Miért?
Vele ellentétben Én nem vagyok követelőző, tényleges kíváncsiság táplálja érdeklődésemet, vajon mivel támasztja alá tettének jogosságát?
« Utoljára szerkesztve: 2015. Febr. 03, 01:02:17 írta Hirako Shinji »


Karakterlap

Cleto Seffira

Las Noches históriása

Eltávozott karakterek

Septima Espada

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
48 450 / 65 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
-

Mottó:
Mindenki hazudik, becsap másokat és önmagát. Így működik a világ. Helyesebben talán: ettől működik a világ.

Post szín:
#663399


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Andok
« Válasz #3 Dátum: 2015. Febr. 12, 15:33:48 »
Yuu


 Egy kicsit meglep a férfi válasza, mert nem egészen olyan, mint amilyenre számítottam. Igaz ugyan, hogy nem tűnik agresszívnak, a beszéde gondolkodóba ejt. Nem értem, miért használ többes számot, mert nem érzem senki más jelenlétét a közelben, de azért így is eléri, hogy feszültté váljak, várjam, hogy mások is előkerüljenek. Ahogy lassan hallgatom, azért az a sejtésem támad, hogy valójában egyedül van. Nem értem, miért beszél úgy magáról, ahogy.
 - Ez a szervezetetek neve? Tehát a shinigamikhoz tartozol?- bár nem értem pontosan a mondandóját, ezt a következtetést sikerül levonnom abból, amit mond. Angyalok nem léteznek, ahogyan talán Isten sem, legalábbis egyikük sem abban a formában, amiben hittük. Mégsem hiszem, hogy teljes ostobaság lenne a létezése, mert igaz ugyan, hogy nem segített, segített, hogy végül megtaláljam a fényt. Ő viszont bizonyára nem angyal, mert számtalanszor kértem a segítségüket, és egyszer sem voltak ott.
 Annak ellenére, hogy talán shinigamikat szolgálja, akik az ellenségeim, nem vagyok benne biztos, hogy végeznem kellene vele. Annak ellenére, hogy szinte semmit nem tudok még róla, valahogy mégis olyan, mintha magasabb szinten állna, mintha egy egészen más világhoz tartozna. És abból, hogy még nem tett semmi fenyegetőt, lehetségesnek tartom, hogy mégsem ellenség.
 - Hogy miért?- néhány másodpercre szükségem van, mire rájövök, miről van szó, és meglepődök rajta, hogy tudja. Az a shinigami nagyon messze halt meg, kilométerekre, még én sem biztos, hogy éreztem volna, ha nem koncentrálok, és mivel nem fogyasztottam el a lélekenergiáját, nem értem azt sem, hogy milyen nyomot hagyhatott rajtam. - Ellenségek vagyunk a shinigamikkal, és örökké azok is leszünk. Végzel velük, vagy ők végeznek veled, nincs más oka- igaz ugyan, hogy ez a példány nem volt túl erős, és könnyedén leszerelhettem volna a megölése nélkül is, de már emberként megtanultam, hogy az ellenségnek nem szabad kegyelmet adni puszta jóindulatból. Egyszer elengedtem egyet, és ő néhány hónap múlva megölte egy barátomat. Azoknak a shinigamiknak, akik szó nélkül rám támadnak, amikor alacsonyan tartom a reiatsumat, nem fogok soha kegyelmet adni, mert hezitálás nélkül végeznének a barátaimmal.
 - Ti is éppen úgy végeztek az arrancarokkal. Vagy legalábbis a barátaid, nem igaz? Néhány éve, a háborúban harcoltatok ellenünk, nem?- Bár elképzelhetőnek tartom, hogy ő személy szerint nem volt ott, bizonyára tisztában van vele, hogy kikkel dolgozik, és nem hiszem, hogy sokáig be tudnák csapni arról, hogy ők is ugyanolyan gyilkosok, mint minden harcos. Talán mi annyiban vagyunk jobbak náluk, hogy nem próbáljuk elhitetni az ellenkezőjét.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Márc. 29, 01:13:41 írta Abarai Renji »

Karakterlap

Aenom'en

Ős - Shinenju

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Hachibantai ex-taichō, Saizensen sōsui

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 29 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Acélkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Yasuji Chiyoko

Mottó:
„You either die a hero or live long enough to see yourself become the villain…”

Post szín:
Azure|Beszéd: Glowing #31337e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Andok
« Válasz #4 Dátum: 2015. Febr. 17, 15:28:02 »
Cleto
- Kapcsolatban állunk a shinigamikkal, de nem tartozunk közéjük. – jelentem ki egyszerűen, s kifejezetten igaznak érzem a szavakat, hiszen egyfajta kiközösítésben részesülünk egészen onnantól kezdve, hogy ismét betettük a lábunkat a Seireiteibe. – Céljaink csupán érintőlegesen fedik egymást, úgy véljük, kölcsönösen kihasználjuk a halálistenekkel kötött kényszerű szövetséget. Számunkra például a magadfajták semmilyen fenyegetést nem jelentenek, küldetésünk jelentősége túlmutat a körforgás értelmetlen csatározásain!
Az Új Fények megtalálásánál jelenleg semmi sem fontosabb, azonban sajnálatos módon hatalmas hátránnyal indulunk, lévén az Alkotó immáron több, mint egy évszázada tisztában van az utódok létezésével, s kíméletlenül levadászik mindenkit, aki akár minimálisan is veszélyezteti fennmaradását. Minden kétséget kizáró hasonlóságot mutat ezen hozzáállás az arrancar világszemléletével, kifacsarodott értékítéletükben valamiért az életeknek közel sem ugyanakkora súlya van, holott valójában az összes ugyanannyira értékes. Kérdését hallva, elmélázva tekintek le ismét a völgybe, miközben emlékképek egész sora rohamoz meg: egy várost látok, ami felett csata dúl, szinte kilátástalannak tűnő küzdelmet egy szörnyeteggel, aki önös céljai által vezérelve a hatalom iránti hajsza közepette elvesztette minden kapcsolatát az őt körülvevő entitásokkal, s a végén teljesen egyedül maradt. Töprengve emelem magam elé jobbomat, amin semmilyen sérülés nem látszik, tökéletes állapotban van, mintha egészen idáig semmire nem lett volna használva. Igen, feltételezhetőleg ez az oka annak, miszerint a lidércnek fogalma sincs róla, hogy ki vagyok. Csupán nyomokban emlékeztetek régi önmagamra, ráadásul a Dangaiban történtek után magam sem tudom biztosan, mennyi maradt meg belőlem, hol kezdődik az Én és hol az ősök felemelkedett közös tudata.
- Igen, emlékszünk a Téli Háborúra… - válaszolok a pillanatnyi szünetet követően, mialatt karom visszatér testem mellé, tekintetem pedig a hollow arcára. – Akkoriban Sierashi Yuusukeként ismertek, a kapitány, az áruló, a tékozló fiú! Sok névvel illettek minket, s nem mindegyik volt kifejezetten kedves. Aizen Sōske ellen küzdöttünk, tisztában voltunk vele, miszerint Las Noches seregei elterelésként szolgálnak, hogy megosszák erőinket, így könnyebben diadalt arathasson. Öltünk-e már korábban? – teszem fel a költői kérdést, amit természetesen rögtön megválaszolok, nem hagyva kétségek között beszélgetőpartneremet. – Történetünk évezredeken ível át, sokszor voltunk harcosok, akik saját ideológiájuk bizonyításáért ontottak vért. Helyesen cselekedtünk? Nem hinném! Önhittségünk vakká tett, de most már tisztán látunk.
Mindig is kifejezetten foglalkoztatott a téma, mely szerint jogunkban áll-e döntést hozni mások felett, hogyha megvannak az ehhez szükséges képességeink: tudás, hatalom, erő. A sokaság érdeke az egyén felett áll-e? S ha igen, mégis ki lenne az, aki képes számot vetni a lelkek között? Hol a határ, ami elválasztja a zsarnokságot a nagyobb jótól? Rengeteg nagy filozófus foglalkozott ezzel a talánnyal és ahányan voltak, annyiféle véleményt fogalmaztak meg ez ügyben. A Lélekkirály kétségtelenül képes erre, meglehet, a válasz a racionalizmusban keresendő, az érzéseket félretéve egyedül az észérveket veszi alapul. A természet rendjének fenntartása, a folytonosság biztosítása sokkalta fontosabb, semmint az egyes személyek. Természetesen ennek megértésére mindaddig képtelenek leszünk, amíg le nem mondunk végleg emberségünkről.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Febr. 17, 15:54:56 írta Hirako Shinji »


Karakterlap

Cleto Seffira

Las Noches históriása

Eltávozott karakterek

Septima Espada

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
48 450 / 65 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
-

Mottó:
Mindenki hazudik, becsap másokat és önmagát. Így működik a világ. Helyesebben talán: ettől működik a világ.

Post szín:
#663399


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Andok
« Válasz #5 Dátum: 2015. Márc. 04, 02:18:43 »
Yuu

 
 - A küldetésetek? Mi lenne az?- nem érzem úgy, hogy túlzásba viszem a kérdezősködést. Las Noches biztonságát érinti ennek a férfinak a létezése, és talán valami olyasmit tervez, ami elpusztítaná a világot, amiben élek, vagy felborítaná azt. És amennyiben nem így van, felajánlhatom neki a mi segítségünket. Akár a sajátomat is. Sokkal jövedelmezőbb lenne segíteni valami távoli, a mi életünkben soha célt nem érő nagyobb jót, akár energia elvonásával is, mint hagyni, hogy a shinigamik tegyék ugyanezt. Nyilvánvalóan nem hagynák tétlenül, hogy leromboljuk Seireiteit. Nekem nincsenek is ilyen vágyaim, de sokkal jobb lenne, ha ezt a védelmet Las Nochesnek biztosítanák.
 Érdeklődve hallgatom a történetet, és mintha a név is ismerősnek hatna valamelyik elrejtettebb lábjegyzetből, amit talán a kapitányokról, talán a csatáról írtak. Hazudhatott volna, de nem tette, nem is próbálja rejteni, hogy egyszer ellenségek voltunk. Talán most is azok vagyunk. Lehetséges, hogy bízik az erejében, lehet, hogy csak nem látja okát hazudni. Talán el akarja hagyni a múltját, ami, ha nem hazudik, tekintélyes időre ível vissza, még nálam is többször öregebb lehet. Néhány év neki is semmiségnek tűnhet már, és hasonlíthatunk abban is, hogy ő is most ébredt egy hosszú, sötét álomból.
 - Akkor ellentétes oldalon harcoltunk a háborúban. Én sem látom már értelmét annak, hogy szép szólamokért ölj, az életért kell ölni. A sajátodért, másokéért. Régen én sem értettem, hogy ha bármi másért ölsz, csak játékszer vagy valaki kezében, aki megírta azt az ideológiát- talán fizetség ez az apró darab abból, ami vagyok? Fizetség az őszinteségéért, fizetség azért, hogy együtt működik, vagy fizetség egy szövetségért, amit még meg sem kötöttünk? Nem tudom. Talán nincs is ára, és ingyen adtam. - Kevesen láttak annyit, hogy ezt megértsék. Ha tényleg olyan öreg vagy, ahogy mondod, a korod a többszöröse lehet az enyémnek is- nem tudom elképzelni azt, milyen lehet többször annyi ideig átélni azt a sötétséget, mert az a sötétség végtelen volt, időtlen. A végtelen szenvedésnél nehéz elképzelni hosszabbat. Persze, rosszabbat el tudok képzelni.
 - Sajnálom, ha udvariatlannak találtad a modoromat, de felelősségem van: meg kell védenem egy egész civilizációt, ki kell szűrnöm minden potenciális fenyegetést, ami árthat neki. Egyelőre nem tűnsz olyannak, aki fenyegetést jelentene, Sierashi Yuusuke. Ezen a néven szólítsalak?- karba teszem a kezem, és bár így sem tartana sokkal kevesebb ideig támadni, ezzel jelzem, egyelőre nem kell tartania tőle, hogy bántom. Egyelőre éppen annyira lehet hasznunk is belőle, mint amennyire veszélyes. Ha pedig egyik kategóriába sem tartozik, felesleges megölnöm, csak hagyom, hogy az útjaink újra szétváljanak. - Jut eszembe: az én nevem Cleto Seffira, jelenleg én vagyok a Septima Espada.


/Szigorúan véve holnap hajnal van, de szerintem vegyük szigorútlanul, és fogjuk rá, hogy ez még ma este volt!/

Karakterlap

Aenom'en

Ős - Shinenju

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Hachibantai ex-taichō, Saizensen sōsui

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 29 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Acélkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Yasuji Chiyoko

Mottó:
„You either die a hero or live long enough to see yourself become the villain…”

Post szín:
Azure|Beszéd: Glowing #31337e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Andok
« Válasz #6 Dátum: 2015. Márc. 05, 17:28:18 »
Cleto
- Feladatunk igazán egyszerű: megakadályozzuk, hogy a túlzottan nagy hatalomra szert tevő személyek elpusztítsanak mindent maguk körül, legyen szó bármelyik dimenzióról is.– válaszolok a kérdésére továbbra is türelmesen, akár egy jó tanár a kielégíthetetlen kíváncsisággal rendelkező diáknak. - Minden összekapcsolódik, egy adott dologban bekövetkező változás hatással lehet valami másra is. Soul Society pusztulásával egyidejűleg az Emberek Világa is összeomlana, s a keletkező sötétség végül bekebelezné Hueco Mundot is, akár egy hatalmas fekete lyuk és a végén nem maradna más, csak a Semmi, az energiák céltalanul örvénylő kavargása.
Elképzelhetetlen mennyiségű emlék birtokosa vagyok, azonban akárhogy is próbálom erőltetni agytekervényeimet, egyszerűen nem tudom hova beilleszteni a Hamis Karakura felett vívott csatába arcát. Némi töprengést követően rájövök, miszerint feltehetőleg a Seireitei ostrománál harcolt, azok közé tartozott, akik jelenléte veszélyeztette Sierashi Yuusuke gyermekeinek és feleségének életét. Szemhéjaim alig észrevehetően rebbennek meg a gondolatmenet hatására, valójában eléggé ambivalens érzelmek kezdenek kavarogni belsőmben, miután levonom eme következtetést. Haragot érzek, ám valahogy nem teljesen tűnik a sajátomnak, mintha egy ismerőssel történt kedvezőtlen eseményre adott válaszreakció lenne a részemről. Külső szemlélője, s nem megélője vagyok az érzésnek, ami némileg csökkenti az információ felkavaró mivoltát.  Sokakhoz hasonlóan Cleto Seffira is a saját ideológiai rendszerével igazolja gyilkosságai jogosságát, máskülönben valószínűleg beleroppanna az elvett életek okán reá nehezedő súly hordozásába. Könnyebb úgy gondolni egy élőlény fényének kioltására, hogy az egy nagyobb érdeket szolgált, mindazonáltal ettől a tett nem válik jobbá vagy éppen kevésbé súlyossá. Természetesen nem áll jogomban semmilyen bírálatot megfogalmazni irányába emiatt, rengeteg vér tapad a saját kezemhez is, habár nem minden harc végkimenetelére emlékszem teljesen tisztán, csupán a közelmúlt száz évének tapasztalataira. Valahogy könnyebb meghozni a döntést, ha nem egy fajtársunkról van szó vagy éppen olyasvalamiről, ami megszólalásig hasonlít alakban önmagunkhoz.
- Mitől kell megvédened a civilizációdat, Espada? - kérdezek vissza csodálkozva, ezúttal rajtam van a sor a kérdésfelvetés terén. - Máshogy hívnak minket, azonban azt feltehetőleg kiejteni sem tudnád, így az egyszerűség kedvéért szólíthatsz bennünket ezen a néven, hiszen ebben az idősíkban a legtöbben ekképpen ismerik e test tulajdonosát. Helyzetünk különleges, egyszerre vagyunk mérhetetlenül vének, miközben ez a porhüvely olyan, mint egy újszülött. Mi csupán a segítségét kértük, úgymond kölcsönvettük, amíg meg nem tesszük, amit kell.
Sajnálatos módon nem tudni, ez mennyi ideig fog tartani. Az Ősök Népét a kihalás fenyegeti, s amennyiben nem marad más élő Nirmātṛon kívül, úgy semmi sem állhat majd az útjába, miszerint végérvényesen magához ragadja az irányítást minden létező felett.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Márc. 06, 20:04:17 írta Hirako Shinji »


Karakterlap

Cleto Seffira

Las Noches históriása

Eltávozott karakterek

Septima Espada

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
48 450 / 65 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
-

Mottó:
Mindenki hazudik, becsap másokat és önmagát. Így működik a világ. Helyesebben talán: ettől működik a világ.

Post szín:
#663399


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Andok
« Válasz #7 Dátum: 2015. Jún. 30, 02:39:31 »
Yuu


- Akkor hasonló célunk van. Megvédem Hueco Mundot a pusztulástól, ami a világ többi részének pusztulását is okozná.- soha nem gondoltam arra, hogy megvédjem a világ egészét. Régen, amikor még ember voltam, ilyen céljaim voltak: megvédeni a civilizált, keresztény Európát a pogány hordáktól, amik elnyeltek volna mindent. Azt hittük, az egyben a világ végét is jelentené, megszűnne létezni minden, de azt hiszem, máshogy definiáltam akkor a mindent. A minden ma már az, amit ismerek, amit szeretek. Az otthonom, a társaim, a dolgok, amiken dolgozok. Túl nagy cél még nekem is az, hogy megóvjam az egész világot. Főleg, ha a világ nem akarja, hogy megóvják.
 - Rengeteg dolog van, amitől meg kell védeni a civilizációnkat, Sierashi Yuusuke.- bár még mindig ugrásra készen, a reiatsuját tapogatva várok, hátat fordítok a férfinak, a magas hegyekre szegezem a tekintetem. Annak ellenére, hogy nem érzem úgy, hogy ez a személy fenyegetést jelent, azért nem akarok felkészületlenül állni, ha ez az egész csak egy ügyes csapdának bizonyulna. Sok csapdát állítottam én magam is, hogy soha ne lehessek nyugodt. - A shinigamik mindig úgy vadásztak ránk, mint az állatokra. Nem olyan hihetetlen a gondolat, hogy egyszer eljönnek oda, ahol élünk, hogy végleges munkát végezzenek. De rajtuk kívül is rengeteg olyan erő munkálkodik, amiknek a célja a leigázásunk vagy az igába hajtásunk. És persze, belülről is darabokra téphetik Las Nochest.- úgy érzem, mintha egy gyereknek magyaráznék, pedig sokan nem értik meg, hogy néha mi is csak védekezni szeretnénk, megelőző céllal indítunk háborút. Egyáltalán nem hihetetlen, hogy sokan egyszerűen csak azt látják, hogy céltalanul támadunk, pusztítunk.
 Csendben zongorázok végig a felkaromon az ujjaimmal, miközben karba fonom a kezem. Még mindig nem tudom, hogy mi lenne a legbölcsebb lépés vele kapcsolatban. Rengeteg lelket megettem, láttam a legmélyebb titkaikat, és mind emberként, mind arrancarként részletes képet kaphattam a pszichéről. Úgy érzem, nem veszélyes, de az ő elméje nem olyan egyszerű, mint a legtöbb élőlényé. Bolond dolog lenne azt hinni, hogy megérthetem őt, hogy biztosan tudom, hogy nem veszélyes, hiába érzem úgy, hogy igazat mond. Talán az lenne a legjobb döntés, ha most azonnal levágnám, de a kezem visszatartja a lehetőség. Az ujjaim a felkaromra ragadó izmokra szorítom. Súlyos következményei lennének, ha elengedném, és később veszélyes ellenséggé válna. Az viszont beláthatatlan konzekvenciát vonna maga után, ha megölném, és igazat mondana. Talán valami olyat indítanék el azzal, ami elnyel mindent, amit ismerek. Megfordulok.
 - Talán segíthetnénk egymásnak, Sierashi Yuusuke. Bizonyára hasznos lenne számodra a segítségem.- egyelőre nem akarom többet mondani arról, előbb tudni akarom, érdekli-e az ajánlatom. Ami engem illet, rengeteg dolgot kérhetnék cserébe. Hogy akadályozza meg a készülő shinigami támadásokat, lásson el engem információkkal, akár még mint harcos is hasznára lehetne Las Nochesnek olyan ellenfelek ellen, akiket ő sem tekint barátnak. Ami engem illet, nem adok semmi olyat, ami ellenemre lenne. Bármennyire nem tetszik a shinigamiknak, Hueco Mundo a világ része. A világ nélkül nem létezik Hueco Mundo sem, természetes, hogy részt veszek a megvédésében.

Karakterlap

Aenom'en

Ős - Shinenju

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Hachibantai ex-taichō, Saizensen sōsui

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 29 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Acélkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Yasuji Chiyoko

Mottó:
„You either die a hero or live long enough to see yourself become the villain…”

Post szín:
Azure|Beszéd: Glowing #31337e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Andok
« Válasz #8 Dátum: 2015. Júl. 01, 12:51:23 »
Cleto
Egyetértően bólintok kijelentésére, miszerint céljaink hasonlóak lehetnek, mindazonáltal részemről egy dimenzió megvédése nem abban merül ki, hogy kárt teszek egy másikban. Való igaz, a halálistenek legfőképpen állatokként tekintenek a lidércekre, ami valamilyen szinten érthető is, hisz' a legtöbb korlátait elveszített ösztönlény szintjére alacsonyodik le a fájdalom és az éhínség kettősének eredményeképp. Napjainkra már sokkalta többet tudunk a hollowkról, illetve azok továbbfejlődéséről, ennek köszönhetően immáron tisztában vagyunk vele, rendelkezhetnek öntudattal is, azonban ehhez egymás bekebelezésén keresztül vezet az út. Az évezredekkel ezelőtt ért shinigamik nem ismerték a folyamat pontos mivoltát, valószínűleg nem is érdekelte őket túlzottan a dolog, kizárólag az egyensúly fenntartására törekedtek, s ehhez elkerülhetetlen volt az úgymond vadállomány ritkítása. Nincsenek információm arról, egy arrancar esetében mennyire van jelen az őrületbe kergető hiány érzete, azonban az Espadára tekintve nem az a benyomásom, hogy bármelyik pillanatban tombolni kezdhet, mivel nem vette magához a napi adagját. A halálisten megölése, majd el nem fogyasztási is ezt az elméletet erősíti meg, nem a táplálékszerzés céljából ölte meg azt a tisztet, hanem mert így döntött. Ebből újabb következtetéseket vonhatunk le: felülemelkedett a bestiák szintjén, olyasvalamivé, ami kedvtelésből öl... Éppen ezért veszélyesebbé is vált, legalábbis azok számára, akikre még vonatkoznak ezen világ szabályai. Feszültsége továbbra is jól érzékelhető, habár továbbra sem tettem semmi olyat, amit fenyegetésként lehetne értelmezni.
- A belső széthúzás minden fejlett társadalom sajátja. - címzem szavaimat a tarkójának, mivel időközben hátat fordít és a hegycsúcsokat kezdi tanulmányozni. - Amíg egyetlen személy is többet akar, mint ami megadatott neki, addig sohasem lesz egyensúly. Önön nagyszerűségünktől eltelve úgy vélhetjük, jogunkban áll uralkodni a gyengébbek, a legyőzöttek felett. Nincs is akkora különbség a Te civilizációd és Soul Society-é között!
Kimondjuk vagy sem, ez így van. Hueco Mundo és a Lelkek Társadalma nem egy érme két oldala, fekete és fehér, a határok elmosódhatnak, végeredményként kijelenthetjük, a valóságban nincsenek végletek. Kíváncsian figyelem testbeszédét, a doboló ujjak és a megfeszülő izmok egyértelműen vívódásról vallanak, vajon micsodán gondolkozhat? Talán azt mérlegeli, mennyi esélye lenne megölni? Érdekes gondolat, nem is igen tudom hogyan álljak hozzá, lévén emlékeim rengetegében számtalan olyan jelenet található, ahol az ősök megszabadultak földi porhüvelyük béklyójától és tiszta energiává változva léteztek onnantól kezdve. Nem lenne félelmetes az esemény, annál inkább ismerős. Természetesen nem engedném, hogy kárt tegyen Sierashi Yuusuke testében, amíg a feladatot el nem végeztük, addig életben marad, s kitudja, talán azután is. Ajánlata némileg váratlanul ér, de szerencsére arcom ugyanúgy érdeklődést sugall, mint korábban. Elmémben ide-oda cikáznak az emlékek, egy robusztus férfi alakja bontakozik ki a ködből, aki az Ichibantai haoriját viseli, a főkapitány. A megegyezés értelmében a Daitenshi nem léphet szövetségre egyetlen olyan entitással se, amelyet a Gotei Juusantai ellenségesként könyvelt el. Ezzel a kikötéssel az Arkangyal vezetője nem értett teljesen egyet, a szervezetéről szőtt elképzeléseiben egy olyan jövő képe lebegett, ahol a testvériség tagjai minden faj között hidat képeznek, ami a békéhez vezet. Jó idea, ellenben megvalósíthatatlan, amíg a rendszer képtelen a változásra.
- Ugyan mit ajánlhatnál, ami nincs a birtokunkban? - teszem fel a kérdést komolyan, mialatt tekintetemet ismét az övébe fúrom. - Viszont a valódi kérdés nem is ez, igaz? Nem, nem... Az igazi talány, hogy mit vársz el cserébe!
Felesleges megvezetéssel és üres ígéretekkel próbálkoznia, egyedül a tett az, amiben feltétel nélkül meg lehet bízni. Kétélű lenne egy ilyen megállapodás, sokat profitálhatnánk, illetve veszíthetnénk is vele, lévén ha kitudódna egy ilyesfajta egyezség, azt a Tizenhárom Őrosztag kétségtelenül újabb árulásként fogná fel és nem venné olyannyira félvállról, mint az Aizen által okozott krízis közepén. Embererőt és technikai segítséget veszíthetnénk, ami elengedhetetlen a Új Fények megtalálásához. Elmélkedésem közepette egy régi szokás jut az eszembe, ami talán nem is annyira badarság, főleg kiélesedett érzékeimet figyelembe véve. Jobbomat magam elé emelem, ezt követően megidézek egyet az üres lelkek közül, amit rövidesen katanává alakítok, amely leginkább az egykori vaizard zanpakutoujára, Dotonryuu-ra hasonlít.
- Úgy tartják, küzdelemben ismerhetsz meg legjobban valakit. - kezdek bele a magyarázatba, mialatt igyekszem ismét hozzászokni a fegyver súlypontjához. - A kard nem hazudik, az összecsapás alkalmával a küzdőfelek lelkei mezítelenül állnak egymás előtt, nincsenek titkok, nincs félrevezetés. Elég bátor vagy ehhez, Cleto Seffira?
Lélekenergiámat jól érzékelhető szintre emelem, aminek eredményeképp fájdalmas sóhaj szakad fel a hegyoldalból, ahol éppen állunk, a reiatsu nyomása alatt szinte megremeg a föld. Íriszeim vörös izzása tovább erősödik, miközben a kékes aura körülöleli egész valómat, fényes oszlopként emelkedve az ég felé. Egy pörgetés, egy suhintás és a jelenség eltűnik, pont olyan gyorsan, mint ahogy megjelent. Készen állok, remélhetőleg ő is!
« Utoljára szerkesztve: 2015. Júl. 01, 13:09:25 írta Anām'an »


Karakterlap

Cleto Seffira

Las Noches históriása

Eltávozott karakterek

Septima Espada

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
48 450 / 65 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
-

Mottó:
Mindenki hazudik, becsap másokat és önmagát. Így működik a világ. Helyesebben talán: ettől működik a világ.

Post szín:
#663399


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Andok
« Válasz #9 Dátum: 2015. Júl. 13, 22:30:53 »
Yuu


Bár nem látja az arcomat, az egy árnyalatnyival szomorúbbá válik, ahogy a társadalmak, az ellenségek kerülnek szóba. Főleg a fiatal katonák sajátja, hogy még elhiszik, ellenségük maga a gonosz, minden katona, akit megölnek, szörnyeteg volt csupán. Én is csak évszázadokkal az emberi testem megsemmisülése után jöttem rá, hogy ugyanolyan emberek ellen harcoltam, mint én magam voltam, és a nagyobb részük semmivel nem akarta jobban ezt, mint én. Talán azért nem leltem nyugalomra, mert nem tudtam elfogadni, hogy akiket megöltem, nem a Pokolból érkeztek, éppen úgy volt családjuk, barátaik, álmaik. A Lelkek világában vívott harc alatt eleget láttam a shinigamikból ahhoz, hogy tudjam, nem különbözünk annyira. Ha nem utasítanák el azt mindkét oldalon, talán létrejöhetne a tartós béke.
 - Nem hiszem, hogy a különbség lehet a háborúnk oka. Ahogy mondtad, mindig van valaki, aki háborút akar. Egy lényeges különbség azért van: a mi vezéreink nem egy zárt szobából adják ki a parancsokat. A legjobban azok szeretnek háborúzni, akik hátulról nézhetik.- nem is próbálom titkolni, mi a véleményem a Soul Society nyakán ülő vízfejről. Egy nagy halom gyenge lélek, akik mindent irányítanak. Igaz, az erős és az okos nem mindig ugyanaz az ember, mégsem hiszem, hogy helyes hagyni a gyengéknek, hogy irányítsák az erőseket. Mégsem hasonlít a társadalmunk annyira, Aizent senki nem követte volna, ha nem lett volna olyan hatalmas ereje.
 Azt hiszem azonban, hogy Hueco Mundot tényleg meg kell védeni saját magától, az olyanoktól, akik fel akarják használni. Például a jelenlegi vezértől. Nem tudunk semmit Sethről, ez pedig aggasztó, különösen annak fényében, mi történt korábban, Aizen esetében. Sokkal jobb lenne, ha valaki közülünk való vezetne minket. Nem feltételezem egy Espada társamról sem, hogy ő Las Noches ellensége. Megfordulok, ahogy elkezdődnek a tánclépések a kialakuló szövetségünk körül.
 - Ha jól értem, nincs szövetségesed Las Nochesben, de még Hueco Mundoban sem. Ezt tudom ajánlani, a segítségemet, és ha a mi érdekünk is szolgálja, az egész fajom szövetségét. Cserébe nem kérek mást, csak a segítségedet, hogy segíts elhárítani minden fenyegetést, ami a civilizációnk ellen irányul. Nem azt kérem, hogy harcolj velünk a shinigamik ellen, csak azt, hogy segíts közvetíteni, ha szükséges.- a szavaim őszinték, de nem akarom ennél bővebben kifejteni az ajánlatomat. Nem fogom belerángatni az arrancarokat még egy harmadik fél ellen vívott háborúba, nekünk nagyobb szükségünk van az embereinkre, mint a shinigamiknak, nem engedhetjük meg magunknak a halálukat. Már egy magányos Espada elvesztése is nagy csapás ezekben a napokban, ezért nem biztos, hogy a saját személyemnél nagyobbat kockáztatni fogok.
 Néhány másodpercig, némán, egy árnyalatnyival tágabbra nyitott szemmel nézem a kitörő lélekenergiát, mérlegelem csendben a kihívást. Nem tartottam soha bölcs dolognak az éles karddal vívott párbajokat, amennyiben nem az volt a felek célja, hogy végezzenek egymással. Elég egy rossz mozdulat, és mindennek vége, még ha a reiatsuja alapján nem is kell attól tartanom, hogy az első támadásom megöli. Mégsem túl bölcs dolog, akár meghalok, akár én ölöm meg őt, veszítek. De nem hiszem, hogy van más választásom, muszáj elnyernem a tiszteletét. Leveszem a zanpakutom a hátamról, aminek azonnal felpörög a pengéje, az oszlopszerű lila reiatsu és a forgás keltette szél egyaránt meglebbenti a hajamat. Ahogy minden harc előtt, kiürítem a fejem, nem hagyok mást benne, csak a hideg céltudatosságot és az ösztöneimet. Nincs szükségem semmi másra, a gondolatok csak lelassítanak harc közben.
 Az oszlop megszűnik, ahogy véget vetek az erődemonstrációnak, ami felszaggatta a földet a lábam körül, és az övével együtt félrelökte, széttépte a felettünk átkúszó felhőt. Nem marad más zaj, csak a még mindig pörgő kard visítása, a magas frekvenciájú, alig hallható hang, amit a gyors pörgés ad ki. Érzi a fém, nemsokára újra szétszaggathatja valaminek a testét. Nem árultam el neki, nem ez a célja, mert ha úgy alakul, tényleg meg fogja ízlelni a férfi vérét. Elrugaszkodom.
 Erősen markolom a kard markolatát, aminek forgó végét egyenesen ellenfelem felé tartom. Nem kell vágnom, találat esetén mindent elvégez a forgópenge, az én egyetlen dolgom, hogy ne hagyjam megszökni a zanpakutomat. Az első szúrás után hátrébb lépek, hogy egy gyors, száznyolcvan fokos fordulattal a lábát próbáljam elkaszálni, azután egyszerűbb támadásokat indítok a felsőteste felé. Bizonyára bonyolultnak fogja találni a védekezést, hogy a kardom forgópengéje még azután is lefelé próbálja taszítani az övét, hogy hárított. Nálam fizikailag gyengébb ellenfeleknek ezért nem is szokott sok esélye lenni, persze, az ő kardjuk általában megadja magát Veleta pusztító erejének, mielőtt a gazdájuk tenne így.

Karakterlap

Aenom'en

Ős - Shinenju

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Hachibantai ex-taichō, Saizensen sōsui

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 29 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Acélkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Yasuji Chiyoko

Mottó:
„You either die a hero or live long enough to see yourself become the villain…”

Post szín:
Azure|Beszéd: Glowing #31337e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Andok
« Válasz #10 Dátum: 2015. Júl. 15, 15:21:03 »
Cleto
- Kikre gondolsz vezetők alatt? – kérdésem talán ostobaságnak tűnhet, azonban következő szavaimmal rögtön meg is fogalmazom, hogy mire is gondoltam pontosan. –  Harcoltunk Aizen Sōskeval a Téli Háború során, s Ő is inkább a beosztottaival végeztette el a piszkos munkát és csupán akkor bocsátkozott küzdelembe személyesen, amikor már nem volt más választása! – mutatok rá az egyértelmű tényekre, habár erről valószínűleg nem tudhatott, mivel a Seireitei ostromában vett részt ebben az időszakban. Míg felajánlását hallgatom, katanámat féloldalasan magam mellé vezetem, így az Espada felé a penge éles része van. –  Való igaz, egyetlen szövetségesünk Hueco Mundoból már rég eltávozott közülünk, azóta pedig a Negyvenhatok Tanácsával kötött megállapodás értelmében nem lehet kapcsolatunk egyetlen olyan faj képviselőjével sem, aki fenyegetésnek lett nyilvánítva. Sierashi Yuusuke a Daitenshi megálmodásakor egy olyan sokrétű csoportot akart létrehozni, amely hídként funkcionál ezen dimenzió értelmes lényei között. A béke kizárólag összefogással érhető el, ezt világosan látta… - félelem, bizalmatlanság és korrupció fémjelzi Soul Society-t, ingoványos talajra lép az, aki változtatni szeretne a fennálló rendszeren. Kérését követően néhány másodpercnyi csend áll be a beszélgetésbe, amíg mérlegelem a lehetőséget. –  Nos, ennyit úgy véljük, igazán megtehetünk, eljátsszuk a közvetítő szerepét, ezzel is egy lépéssel közelebb juttatva mindenkit a harmonikus együttéléshez!
Feltételezem, miszerint mondanom se kell, beszélni erről sokkalta könnyebb, mint megvalósítani. A szokások, a berögzült viselkedési formulák nehezen vetkőzhetőek le. Vajon hány évnek, évtizednek vagy évszázadnak kell eltelnie ahhoz, hogy ne rántson egymás láttán rögtön kardot egy arrancar és egy shinigami? Olyan kérdés ez, amire egyelőre nem létezik válasz, ráadásul remélhetőleg mire kiderül, addigra elvégezzük a reánk rótt feladatot, aminek következtében továbbállhatunk. Egy pillanatra elakad a lélegzetem, ahogy szabadjára engedi reiatsuját, szinte megrészegít az energia ilyetén koncentrációja. Kiélesedett érzékeim számára igencsak zavaró ez a jelenség, lelki szemeim előtt Cleto teste nem más, mint egy vakítóan ragyogó fénygóc, amire ránézni majdhogynem fizikai fájdalommal jár. Meg kell tanulnom ismét használni képességeimet, újjászületésem óta ez az első alkalom, amikor éles harcban tehetem próbára lényemet. Egészen különös fegyvere van, olyan, mintha egy rotort szereltek volna a kardra, aminek forgása nehezebbé teszi a védekezést. Újdonsült ellenfelem elrugaszkodik, fegyverével Felém döf, amire válaszként szemmel szinte alig követhető mozdulattal rántom fel sajátomat rézsútosan, ezzel felfelé vezetve a szúrást. Ahogy arra számítottam is, nem a megszokott módon történnek a dolgok, az összeütközés pillanatában a forgóalkatrész újra és újra lecsap, lefelé nyomva a karomat. Keményen megvetem a lábaimat, a talpam szinte belesüllyed a hegyoldal kövébe. Hirtelen hátrébb lép és egy kaszáló mozdulatot tesz alsó végtagjaim felé, amire válaszul magam is hátrébb szökkenek egy hosszúra nyújtott, elegáns szaltó keretében. Földet érésemet követően jobbomban megforgatom lélekölőmet, azonban az ellentámadást halasztanom kell, mivel Seffira máris a közelemben van. Vérvörös íriszeim sebesen cikáznak ide-oda, igyekeznek lekövetni a támadások mintázatát.
~ Koncentrálj! ~ - zúg fejemben a kórus felszólítása, nem lenne szerencsés, hogyha a porhüvely sérülést szenvedne. Villámtánc segítségével lépek el a csapások elől, miközben sebesen forgó agytekervényekkel próbálok felidézni valami stratégiafelét az ezernyi emlék rengetegében. Az ősök között volt tudós, harcos, író és mindegyiküknek más elképzelése volt a harcról, éppen ezért nehezemre esik átlátni a felesleges gondolatfoszlányok által szőtt függönyön. Tennem kell valamit, a passzívság hátrányt jelent! Észrevehetően a felsőtestemre összpontosít egyelőre, éppen ezért következő próbálkozásánál magam előtt suhintok egyet mellmagasságban, célom eltalálni harceszközét oldalról, amely ennek következtében jobb felé mozdulna, Én pedig pontosan ekkor lépnék be mellé, balra pördülve el karja mellett, majd hogyha ennek eredményeképp a hátába kerülök, úgy megkísérelnék egy nem túl mély barázdát rajzolni vállától srégen egészen a csípőjéig.  Lassú vagyok, ez kétségtelen, mármint nem fizikai értelemben véve, hanem a döntések tekintetében. Százak ösztönei ordítanak az elmémben, Nekem pedig ki kell választanom azt, ami a legmegfelelőbbnek látszik az adott szituációban.

Karakterlap

Cleto Seffira

Las Noches históriása

Eltávozott karakterek

Septima Espada

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
48 450 / 65 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
-

Mottó:
Mindenki hazudik, becsap másokat és önmagát. Így működik a világ. Helyesebben talán: ettől működik a világ.

Post szín:
#663399


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Andok
« Válasz #11 Dátum: 2015. Aug. 10, 02:11:40 »
Yuu


 - Nem Aizenre gondoltam, hanem magunkra, az Espadákra. A mi társadalmunkban a legerősebbek vezetnek, senki nem kap semmit születési jogon. A 46-okkal ellentétben, én tudom, mibe kerül egy háború, mit teszel tönkre, mit áldozol fel vele.- emlékszem, én is magasan a társadalom többsége fölé születtem, amiért talán lelkiismeretfurdalásom is lehetne, ha nem vesztettem volna el az egészet tizenkét évesen a kezemmel és az utolsó ismerőseimmel együtt. Las Nochesbe is erősen érkeztem, de évszázadokat szenvedtem azért az erőért, és Espada sem úgy lettem, hogy lenyaltam a talpát a jelenlegi vezérnek, megöltem érte egy másikat. Éppen ezért vagyok rosszul tőle, hogy egyes shinigamik születésük jogán parancsolhatnak náluk sokkal többet érő férfiaknak és nőknek. Hueco Mundoban az ilyenből vicc lenne, vagy egy csúf barna folt valamelyik plafonon, falon.
 - Nem kell tudniuk, hogy ki vagy mi vagyok. Tudok nektek segíteni anélkül is.- még annak ellenére is rosszul vagyok a shinigamikkal való összefogás gondolatától, hogy tudom, mennyire kicsi a valódi különbség, hogy valójában csak két különböző irányba sodort el minket az ár. Mégis, ha ez kell a népem, a barátaim, a városom fennmaradásához, hajlandó vagyok együtt dolgozni velük. - Azt hiszem, hogy nagyon eredményes lesz az együttműködésünk.
 Annak ellenére, hogy éreztem a reiatsuját, ami talán meghaladja az enyémet is, nem látom kifejezetten rendkívülinek a közelharci képességeit. Persze, a képességei rendkívüliek, hiszen még a legtöbb Espada társam sem bírná néhány másodpercnél tovább sértetlenül a támadásaimat, de mégis arra számítottam, hogy én leszek az, aki védekezik, és láthatok valamit, amire azt mondják, tökéletes. Talán nem a közelharcra koncentrálta az erejét, én sem így tettem. A nyers energia az esetek többségében sokkal hatékonyabb, ahhoz nem szükséges sértetlen emberi test.
 Jól emlékszem, milyen érzés volt életem utolsó napjaiban teljesen védtelennek lenni. A kibírhatatlan hőség, a legyek, a fojtogató levegő, a láz, a fájdalom, a bűz, a véres kötés ott, ahonnan egyszer az alkarom volt, mind azt ordították, szakadjak ki abból, ami megmaradt a testemből. De nem ezek a dolgok voltak a legrosszabbak, hanem a tehetetlenség, a védtelenség. Elvették a megmaradt karomat is, elvették a pengét, amit a hiányzó kezem helyett hordtam, nehogy megsebezzem magam vagy a borbélyokat. Azt hiszem mégis, hogy a testem túlélte volna, ha adnak rá esélyt, de az az élet talán még szörnyűbb, ijesztőbb lett volna a halálnál. Nem hiszem, hogy van rosszabb a tehetetlenségnél. Szép dolog összemérni mással a tudásod, a tested erejét, de soha többé nem fogok olyasmire támaszkodni, amit elvehetnek tőlem anélkül, hogy végeznének velem. Persze, talán hazudok magamnak, ha azt hiszem, nem vehetnek el tőlem mindent úgy, hogy közben meghagynak egy kis, pislákoló őrlángot belőlem.
 Az arcomon nem változik érzelem, ahogy a sokadik támadásom nem gyors hárítással és kitéréssel viszonozza, hanem egy olyan ellentámadással, aminek hatására nem csak oldalra löki a kardom, de kicsit ki is billent. A szemem egy kicsit kerekebbé válik, ahogy nézem, elpördül mellettem. Ha tapasztalatlanabb lennék, megpróbálnék megfordulni. Ha mindenáron meg akarnám ölni, hagynám, hogy betaláljon, és kihasználnám a helyzetét, hogy őt valószínű nem védi más enyhének nevezhető reiatsurétegen kívül. Nem vagyok tapasztalatlan, és nem akarom megölni sem. Sonidoval lendülök előre, csak rövidtávon használva a technikát, hogy néhány méter felugorva, a tengelyem körül néhányszor megfordulva lassítsak le, a talpamra érkezve Sierashi Yuusuke közelében.
 Néhány másodperc után kezet cserélek, miközben elindulok előre, a kardom könnyedén átdobom a bal kezembe, de kicsit ügyetlenkedve, éppen csak utánakapva kapom el azt. Négy évig csak bal kezem volt, úgyhogy nekem nem okoz problémát másik kézzel vívni, ellentétben a legtöbb emberrel. Ha nincs más választásod, le tudod győzni az agyadat, a korlátaidat.
 A karddal felszántom a földet, hogy odaérve lentről felfelé próbáljak meg vágni. Még a vágás közben felugrok a levegőbe, hogy megpróbáljam páros lábbal eltalálni a mellkasát. Nem szeretek annyira fegyver nélkül használni, de egy igazi Espadanak nem szabad alulmaradnia semmilyen szituációban, semmilyen körülmények között, ezért ebben sem maradok el az átlagtól. A további támadásaim már nem ilyen látványosak: vágások, hátrálás, egy-egy alacsonyabb rúgás, egy-egy kísérlet a bordákra a szabad öklömmel, a kardom pedig néhány vágásonként cserélgetni kezdem. Nem akarom igazán áttörni a védelmét, de tudni akarom, mennyire lehet könnyen megzavarni. Mindenki meglephető, inkább arra vagyok kíváncsi, hogy a meglepetés állapotából milyen gyorsan lép ki.

Karakterlap

Aenom'en

Ős - Shinenju

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Hachibantai ex-taichō, Saizensen sōsui

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 29 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Acélkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Yasuji Chiyoko

Mottó:
„You either die a hero or live long enough to see yourself become the villain…”

Post szín:
Azure|Beszéd: Glowing #31337e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Andok
« Válasz #12 Dátum: 2015. Aug. 25, 23:54:10 »
Cleto
Be kell látnom, amíg számomra nehézséget okoz egyelőre a gyors reagálás az elmémben zúgó ezernyi gondolatfoszlány miatt, addig ellenfelem könnyedén, kizárólag személyes tapasztalataira és beidegződéseire hallgatva teszi meg ugyanezt. Normál esetben egy képességei tudatában lévő személy feltehetőleg csalódottságot, hovatovább dühöt érezni amiatt, hogy képtelen leképezni tudásának maximumát, azonban az ilyesfajta érzelmek immáron nem befolyásolnak engem, kizárólag közönyös tárgyilagossággal veszem tudomásul a tényt, miszerint gondolkodásmódomban gyökeres változást kell eszközölnöm, amit kizárólag hosszas meditáció során leszek képes elérni. Sonido segítségével tér ki előlem, majd kezet váltva igyekszik megzavarni támadásainak új mintázatával. Rubintként fénylő szemeim sebesen járnak ide-oda, lekövetve a penge útját lépek oldalra a felfelé suhanó körpenge útjából, majd finom csuklómozdulatot téve ismét fegyverének oldalát célzom, amivel még inkább félre tudnám terelni a vágás síkját. A mellkasomat célzó duplatalpas rúgásba nem szándékozom beleállni, ebből kifolyólag lépéseimet villámtánccá gyorsítom és szempillantásnyi idő alatt tűnök el előle, s jelenek meg a háta mögött. Kifejezetten érdekes a harcstílusa, vívás közben nem hagyatkozik kizárólag a kardjára, hanem ütéseket és rúgásokat is bevet, ekképpen kizökkentve a folytonosságból, amiben mintázatot lehetne keresni. El kell ismernem, meglehetősen ügyes, hiszen mindkét kezével ugyanolyan intenzitással képes a kardforgatásra, ami meglehet, különlegességnek számít, azonban szerencsémre Sierashi Yuusuke tökélyre fejlesztette tudását a zanjutsu területén, éppen ezért úgy döntök, az ő emlékeiből merítek ahhoz, hogy felvehessem a versenyt az Espadával.
Összecsapásunk olyan, akár egy egzotikus tánc, gyors és robbanékony, fülünkben pedig ott fütyül az acél csengésének zenéje. Kéz a kézzel, láb a lábbal, fém a fémmel találkozik, lomhaságom pedig egyre jobban a háttérbe szorul, mialatt egyetlen lélekfoszlány információira koncentrálok. Mozdulataim határozottabbak lesznek, eltűnik az a tizedmásodpercnyi hezitálás, ami megkülönbözteti az ösztönt a tudatos cselekedettől. A blankból készített lélekölőkard elmosódott foltként cikázik testem körül, miközben vágások, szúrások tengerét indítom az arrancar ellen, reménykedve abban, hogy a hullámok átcsapnak a szirten, ami védelmét szimbolizálja, ezáltal hátrálásra kényszerítve. Hozzá hasonlóan egy-egy pördülés közepette néha kezet váltok vagy éppen két marokra fogom a katana markolatát, így növelve csapásaim erejét. Nem tudom, mennyi ideje tarthat a küzdelem, a másodpercek hosszúra nyúlnak, hogyha a halandóak képesek is lennének érzékelni minket jelenlegi formánkban, feltételezhetőleg képtelenek lennének lekövetni összecsapásunkat. Shunpoval szakítom meg rohamomat, amivel az égbe tornázom magam, jó pár méterrel fölötte jelenek meg a felhők között. Bal tenyeremet magam elé tartom, míg jobb kezemet rézsútosan kinyújtom a hátam mögött. Érzékelem, ahogy a lélekenergia végigcikázik a sejtjeimen, midőn egy pontban egyesül. A Raikouhou aranyszín villáma elemi erővel robban ki végtagomból, érzem az ózon bűzét a levegőben, ahogy a bőrömön végigszaladó apró kisüléseket is. Egészen idáig nem kíséreltem meg mágiát alkalmazni ebben a porhüvelyben, ám most meg kell állnom és kiélesedett érzékeimmel csodálni mennyi minden történik is egyszerre, ami eddig tökéletesen rejtve volt a Daitenshi vezetőjének szemei előtt, holott ő is messzemenően képzettnek számított egykoron a témában.
Lassan ereszkedem vissza a hegyoldalra – legalábbis oda, ami megmaradt belőle -, egyetlen másodpercig sem kételkedem abban, hogy Cleto képes volt hárítani a démonmágiát. Menet közben egyszerűen kiengedem ujjaim szorításából a kardmarkolatot, ami a pengével együtt köddé válik, mielőtt a kőnek csapódhatna. Feltartott jobbommal jelzem a tényt, mely szerint részemről eleget láttam, ezt követően a szívem fölé rakom és előre dőlve meghajolok.
- Megtudtuk, amit akartunk, szíved bátornak és igaznak bizonyult! – szólalok meg erélyesen, torkomból kórus zengi a szavakat. – A segítséget hálával, a kölcsönt viszonzással, a szövetséget barátsággal fogadjuk!
Monológom végeztével leveszem a mellkasomról kezemet és előre nyújtom, tenyeremben pedig már ott csillog egy angyalszárnyra emlékeztető kitűző. Egyelőre semmiben nem különbözik hasonló társaitól, ám amint visszaértem a Fészekbe és rájöttem hogyan lehet a segélyhívó funkcióját módosítani, be fogom állítani, miszerint kizárólagosan csak kettőnk között közvetítse a szignált.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Szept. 12, 23:02:28 írta Aenom'en »


Karakterlap

Cleto Seffira

Las Noches históriása

Eltávozott karakterek

Septima Espada

Szint: 9.

Lélekenergia:

60% Complete
48 450 / 65 000

Hozzászólások: 46

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
-

Mottó:
Mindenki hazudik, becsap másokat és önmagát. Így működik a világ. Helyesebben talán: ettől működik a világ.

Post szín:
#663399


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Andok
« Válasz #13 Dátum: 2015. Dec. 12, 01:00:26 »
Yuu

 Ahogy a harc folytatódik, az az érzésem támad, hogy ellenfelem egyszer kiemelkedően erős volt, képzettebb, mint én vagy bárki, akit ismerek, de hosszú ideje nem harcolt már. Gyakorlás nélkül még a legjobbak képességei is elalszanak, de soha nem tűnnek el teljesen- lehetséges, hogy ez a rövid összecsapás elég volt Sierashi Yuusukének hozzá, hogy visszatérjen a csatatérre. Emlékszem, arrancarként élt életem első napjaiban elég hatalmas volt a reiatsum, hogy az Espadán kívül bárkit legyőzzek Las Nochesben, mégis komoly problémáim voltak azzal, hogy a legsilányabb közkatonákat túlteljesítsem közelharcban. Egy teljes évre volt szükségem, hogy visszahozzam a régi harci tudásom évszázadok távlatából.
 Néhány lépést teszek még előre, de egyre többször kényszerülök rá, hogy a kardom végén elhelyezett forgópenge védelmébe húzódjak, inkább hátrálok, mint támadok. Ez persze nem jelent feltétlenül vereséget, hiszen egyetlen találat is elég a győzelemhez, de tényleg lenyűgöző, hogy Hueco Mundo egyik legjobbja ellen ilyen teljesítményt képes nyújtani. Nem hiszem, hogy él a világon tíz másik lény, aki képes lenne hátrálásra kényszeríteni.
 Abban a pillanatban, amikor látom, hátrálni készül, megpróbálok egy rúgást indítani térdmagasságban, de hiába vagyok a leggyorsabb arrancar, aki valaha élt, így is elvétem egy ujjnyival ellenfelem térdét. Nem követem, csak figyelem, ahogy távolodik, nem is annyira a szememmel, mint inkább a hatodik érzékemmel. A legtöbben azért távolodnak el egy harc közben, hogy legyen idejük felkészülni egy távolsági technikával, és ez esetben sem más a helyzet. Lehetetlen elvéteni azt a hatalmas mennyiségű reiatsut, ami lassan összegyűlik, hogy azután rám zúduljon.
 Felé szegezem a kardom, és ahogyan szoktam, összegyűjtöm a forgópenge körül a lélekenergiám egy nagy lila gömbbe. Várok néhány másodpercet még azután, hogy elkészültem, tökéletesen sűrítem a technikát, ellenőrzöm, hogy van-e még gyenge pontja, mert azt nem akarom megengedni magamnak, hogy hibát találjon a technikámnak. Még ha az ébredésem pillanatában is képes lennék tökéleteset alkotni, akkor sem bízok most semmit a véletlenre. Abban a pillanatban, ahogy elindul fentről a támadás, én is ellövöm a cerot.
 Vonok egy vékonyabb reiatsu pajzsot magam elé, inkább a ruhám védelme érdekében, mint a sajátoméban. Bármilyen hatalmas erejű is a robbanás, aminek a hangja és a fénye is elég hozzá, hogy pillanatnyi fájdalmat okozzanak, nyilvánvalóan nem elég hozzá, hogy ebből a távolságból megsebezzen. Egy pillanatig sem hiszem, hogy ellenfelemnek bármi baja lett a két technika találkozásától, mégis, ahogy elnézem a robbanást, el kell gondolkoznom rajta, hogy mi tudta volna megállítani ezt a hatalmas erőt, ha nem egymás kioltására szabadítják őket. Nehéz elképzelni, hogy létezik bármi, ami ezután fenyegethetné azt, amit meg akarunk védeni.
 Visszacsúsztatom a kardom a hátamon lógó tokba, amikor látom, hogy a férfi elengedi a kardját, amit talán folyamatos koncentrációval tartott fenn a csata alatt. Én is képes lennék létrehozni reiatsu fegyvereket, hogy megvédjem magam, de mégis hihetetlen a tény, hogy ez olyan erősségű lett, ami túlélte egy hasonló szintű ellenfél zanpakutojának támadásait. Én nem hiszem, hogy tudnék egyszerre a közelharcra és egy lélekfegyver életben tartására koncentrálni, és ha mégis, biztosan sokkal többre mennék puszta kézzel.
 Csak egy főhajtással válaszolok, nem hiszem, hogy szükség van további szavakra. Tisztáztuk már, hogy egy a célunk, a világ védelme, az egyensúly fenntartása, a béke elhozása, és nem hiszem, hogy ez a cél végül sikertelen lenne. Kinyújtom a kezem, és elveszem a jelvényt, amit nekem adott, csak egy pillantást vetek rá, mielőtt az egyenruhám egyik zsebébe süllyesztem. Nem tudom biztosan, hogy ez egy jelkép, vagy valami más funkciója is van-e, de nem is próbálom kideríteni. Úgy érzem, bízhatok ebben a férfiban.
 - Nemsokára jelentkezek.- nem akarok szervezés nélkül belevágni ebbe az egészbe, és biztos vagyok benne, hogy sokan nem néznék jó szemmel ezt a szövetséget, ezért meg kell szerveznem, hogy senkinek ne tűnjön fel a hiányom Las Nochesben. Nem hiszem, hogy mindenki megértené, és a saját vezetőnk sem biztos, hogy a barátunk. Jobb, ha nem tudják, hogy mit csinálok.