Szerző Téma: Karakura Town-i erdő  (Megtekintve 6639 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 198

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 732 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Elérhető Elérhető

Karakura Town-i erdő
« Dátum: 2014. Júl. 04, 18:46:35 »
Nappal csicseregnek a madarak, a fák lombjai közt barátságosan süt át a napfény.
Éjjel viszont megváltozik a látkép. Sötét, barátságtalan hellyé változik, ahol az éjszaka neszei sok különös teremtményt rejtenek. Sok furcsa dolgot rejt az erdő, tele veszéllyel, ha valaki rossz időben van rossz helyen.





(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2015. Dec. 09, 13:52:15 írta Shihouin Yoruichi »

Karakterlap

Aenom'en

Ős - Shinenju

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Hachibantai ex-taichō, Saizensen sōsui

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 29 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Acélkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Yasuji Chiyoko

Mottó:
„You either die a hero or live long enough to see yourself become the villain…”

Post szín:
Azure|Beszéd: Glowing #31337e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #1 Dátum: 2014. Okt. 27, 21:07:28 »
[Vadászkirándulás]

Különösen hideg reggel köszönt, ahogy kilépek a Fészekből a kutatóintézeten át az utcára. Ugyan még legalább egy hónap van hátra az őszből, mégis téliesnek mondható az időjárás. Elgondolkodva emelem tekintetem a sápadt, szürke égboltra, majd kezeimet mélyen kabátom zsebébe rejtve útnak indulok. A mára egyelőre nincs semmi különösebb programom, habár az elmúlt néhány hét zavaros mindennapjait figyelembe véve ez bármikor változhat. Leginkább valami könnyed időtöltéshez lenne kedvem vagy csak egyszerűen sétálgatni egy keveset, mindentől és mindenkitől távol. Eszembe is jut egy ötlet, amit rövidesen meg is valósítok, csupán egy egyszerűbb hollow-csalit kell beszereznem az egyik kétes hírű ismerősömtől, aki manapság ilyesmikkel üzletel, mióta Urahara Kisuke eltűnt. Birtokában a megfelelő felszerelésnek, lépteimet a Karakura mellett elterülő erdő felé kormányzom.
Régi ismerősként köszöntem az öreg, odvas fatörzseket, néhány hónappal ezelőtt ugyanezen a környéken helyezkedett el a Daitenshi főhadiszállása, azonban sajnálatos módon ránk találtak, s kis híján elpusztították a Kohrihebi no Su-t, ami hatalmas veszteség lett volna testvériségünk számára. Remélhetőleg a jövőben ilyesmi nem fog megtörténni újra, részleges tudásommal igyekeztem semmissé tenni a vérségi kötelékben rejlő kiskaput, aminek köszönhetően bátyám az életünkre tört. Kicsit kíváncsi vagyok, vajon mivel töltheti a mindennapjait, támadásuk óta semmilyen jelet nem adott magáról, habár az igazat megvallva Én sem kerestem különösebben, hiszen tisztában vagyok vele, miszerint következő találkozásunk alkalmával kizárólag az egyikünk fog távozni. Amint egy nagyobb tisztásra érek és gyorsan körbepillantok, megfelelőnek nyilvánítom a helyszínt: elég messze vagyok a lakott területektől.
- Hogy is működik ez a vacak? – teszem fel a kérdést félhangosan, ujjaim között forgatva szerzeményemet. – Aha!
Ki gondolná, mint annyi minden másnak az életben, ennek is az erőszak a megoldása! Miután kettétöröm a cuccost, nincs is más dolgom a várakozáson kívül. Sajnálatos módon ez nem tartozik az erősségeim közé, ezért néhány másodperc után inkább egy szál cigarettát lökök a számba, addig is telik valamivel az idő, amíg prédáim megjelennek.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Okt. 27, 21:07:59 írta Hirako Shinji »


Karakterlap

Kimito Misa

Reiatsu GPS

Vaizard

*

Sanseki

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
29 500 / 30 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 1 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #2 Dátum: 2014. Okt. 27, 21:51:13 »
[Vadászkirándulás]

Mély sóhajjal engedtem útjára a levegőt, majd megtöröltem izzadságtól gyöngyöző homlokom. A korai időre való tekintettel igyekeztem csöndes lenni a gyakorlás alatt, s bár egyedül kevésbé volt fájdalmas, mégiscsak azt éreztem, a többiek nyüvése sokkalta nagyobb előrelépéseket hozott, mint az, hogy egyedül edzettem. Nem volt kérdéses, hogy a Seireiteiben történtek után ez szükséges-e, épp ezért nem akartam egyetlen percet sem elpazarolni, ha lehetett helyette valami hasznosat csinálni.
Persze voltak olyan pillanatok, amikor nem szerettem az egész hacacárét, és szívesen visszamentem volna, hogy a Juuniibantai gondjaira bízva magam megszabaduljak ettől az egész helyzettől, de nem voltam rá képes. Ráadásul Yukezo kifejezéstelen mosolyára sem voltam kíváncsi, amivel örömét fejezhette volna ki afelett, hogy feladtam, és behúzott farokkal visszakönyörgöm magam, hogy megoldják helyettem a dolgokat. Ha neki sikerült életben maradnia az Emberek Világában, nekem sem lesz nehezebb dolgom. Ráadásul most sem voltam egyedül, elvégre sokat segített Masen és Shun~senpai, amikor éppen nem bucira vertek. :|
Éppen nekiveselkedtem volna, hogy ismételten több felülést is megcsináljak, mert jelen pillanatban a testi erőnlétemmel nem lehettem elégedett, egy könnyedebb széllökés Naruki Cityig röptetett volna. Azonban esélyem sem volt arra, hogy teljesítsek még egy sorozatot, mert olyasmit éreztem meg, ami az aggodalomnál is rosszabb előérzetre adott okot. Azon nyomban felpattantam, és úgy ahogy voltam, topban, és rövidnadrágban rúgtam rá az ajtót Masenre, mindenfajta előre jelzés nélkül.
- Tudom, hogy be van porosodva a radarod, mint a vasorrú bába rozsdás orrlyika télvíz idején, de nagy gondunk van! – Hadartam bele szinte az arcába, miközben a takaró alól kikandikáló lábába kapaszkodva kihúztam az ágyból, ellentmondást nem tűrően. – Egy falka hollow bukkant fel! Nem is falka, hanem csorda, vagy inkább négy-öt összeterelt ménes! >w<
Azzal a lendülettel feltéptem egy szekrényt is, és válogatás nélkül vagdostam hozzá ruhadarabokat, mert ha arra vártam volna, hogy magától felöltözik, és mehetünk is, akkor ítéletnapig szobrozhattam volna az ágya mellett. Aztán eszembe ötlött, hogy talán nekem sem ártana magamra kapni valamit, viszont azt is tudtam, ha most kimegyek, bezárja az ajtót, és a nap folyamán nem is látom többet, egyedül viszont esélyem sem lett volna annyi hollow ellen, mint amennyit érzékeltem, ahogy a legtöbb shinigaminak sem. Így hát nemes egyszerűséggel magamhoz vettem egy kisebbnek tűnő darabot, amit magamra kapva már nyitottam is az ajtót.
- Siessünk! – Toporogtam, az enyhén szólva is nem rám méretezett darabban. – Ne kelljen megint a szénhez folyamodnom! >3> - Pislogtam laposan, már tudhatta, hogy nem viccelek.
Előtte indultam meg shunpoval, mert bár gyorsabb volt, mint én, azért még én láttam jobban, merre is kellene tartanunk. Az erdő felé vettem az irányt, mert bár még nem érték el azt, mégis úgy tűnt, mintha az Emberek Világának összes lidérce oda akarna valamiért menni. Nem is kellett annyira bevennünk magunkat a fák közé, hogy lassan kitisztuljon a kép, ez mért is lehet.
- Sierashi~san, maga meg mit…? – Azzal akartam befejezni a mondatot, hogy mégis mit keres itt, ám amint megláttam a szerkezetet, amit aktivált, minden világossá vált. – Nem mondja komolyan, hogy ezért siettünk ide… >w> - Szórt villámokat tekintetem, és szívem szerint az egyik korhadt törzsbe temettem volna arcomat, de ezt nem tehettem most meg. – Nem hiszem el, hogy amint valakinek plusz végtag nő a lába közé, azon nyomban kimaradás van a fenti részeken… - Morogtam, és összefontam mellkasomon a kezem, majd Masen elintézi helyettem is a kedves üdvözlést, főleg, ha rájön, Sierashi~san miatt rángattam ki az ágyából. ˘o˘

Karakterlap

Chizuki Mae

Vaizard

Hadnagy

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 171

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 4 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A szépség csak a bőr felszínéig tart, a mocsok viszont csontig hatol.

Post szín:
#5C3B87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #3 Dátum: 2014. Okt. 27, 22:23:59 »
[Vadászkirándulás]

Nincs is annál jobb, meg szebb reggel, mint amikor magától pattan ki az ember szeme és indul el futni csak úgy egy jó nagyot. Azon tűnődöm mostanában amúgy, hogy megkérem a vaizardokat, segítsenek kicsit erősödni. Mármint, rontsanak rám csoportosan, habzó szájjal, gyilkos szándékkal. Azt hiszem, egy-két tagjuk, akik eszembe jutott, különösebb kérés nélkül is megtenné ezt. Magamhoz ragadtam a kardomat is, felraktam jobb oldalamra, s elindultam egy apróbb körútra.
Pocaklakóm végre nyugodtan szunnyadhatott a hasamban, hogy a mai reggel folyamán megkímélt a hányástól. Legalább ő kedves volt velem, ha már a lakásomban… illetve, alkalmi lakhelyemben néha-néha felbukkanó Privaron ismét távol volt már tőlem néhány hete. Pontosan emlékeim szerint azóta, hogy megtudta, terhes vagyok és elment lerendezni valami fontos ügyet. :roll:
Néhány méter után már éreztem a testemben fellángoló elégedettséget, s sokkal kellemesebben éreztem magamat, mint az elmúlt napok során bármikor. Úgy döntöttem, kedvenc helyem felé veszem az irányt, ami meglepő módon az erdő volt. S milyen jól is tettem, hogy így tettem! Már majdnem odaértem, amikor egy csapat hollow energiáját éreztem meg, mellé meg Yulcsit is. Tisztában voltam vele, hogy valami bulit csaphatott, nekem meg el voltak macskásodva a végtagjaim…  Rám is rám fért egy kis gyilkolászás, szóval lépteimen gyorsítva pár pillanaton belül odaértem a kis tisztásra, ahol immár hárman álltak. A belőlük áradó reiatsut könnyű volt felismernem: mindannyiukat ismertem már s emlékeim szerint a fehér hajú lánnyal én találkoztam először, miután az Emberek Világába menekült vaizarddá válása után. Pár pillanatig azon tűnődtem, megérné-e nekem odameni hozzájuk, hogyan fogadnának... De gyorsan száműztem magamtól a bátortalanságomat, s odatipegtem melléjük.
- Jé, csoportos hollow-lenyakazós parti lesz? ^^- Kérdeztem kivirulva, majd az rég látott, melegfesztiválon nagy népszerűségnek örvendő vaizardra vetődtem és jól megölelgettem. Misácskát és Masent már kissé visszafogottabban köszöntöttem, elintéztem őket egy vidámabb, mosolygós „Hali!”-val, és várakozva pislogtam abba az irányba, ahonnan a hollowokat éreztem.
- Arról ne is álmodjatok, hogy elmegyek anélkül, hogy nyakon csapnék egyet-kettőt. Rég mókáztam már. ^-^- Pislogtam feldobódva, majd az egyik korhadt, kidőlt, vaskos fára ültem le.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Okt. 27, 22:42:14 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Eltávozott karakterek

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 167

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #4 Dátum: 2014. Okt. 27, 22:49:54 »
[Vadászkirándulás]

Tökömet vakartam a kurva nagy semmittevésben, mert rohadtul nem akartam kimászni a szaros vackom beláthatóan textillel bélelt sarkán túl. Én aztán leszartam, milyen taknyos vérpincsi dörömböl, hogy legyalulja a várost. Felőlem osztán baszottul rázendíthetett. Kezdődött a törpe cirkálóknak betárolt mese áradat, szal kurvára nem értem rá mindenféle szotyi barmot bevédeni. Annyi volt a retek nagy gürim, hogy becsettintettem a dumaládát, elköhintettem asszonynak kurvára reteszelje be az összes szellőzőt, mert baromira nem állok le trécselni semmilyen nagykállói szökevénnyel. Bevetettem magam a rajzfilm bunkerbe és köpök az univerzum katyvaszára.
Persze a kurva méretes lődörgésem kábé az első baszott reklámig tartott. Am, meg találja retinán az összes buzeráns tv-s szarházit, hogy még a fososoknak tálalt vackokba is retkes tukmáló zsibvásárt basznak be. Faszomat már, minden gennyedékbe beletosszák ezeket a teleshopos gyökérségeket. Arra meg ezerrel Ubul bolháit fikkantom a pofájukba, hogy a kis szarosokon keresztül akarják a kibaszott felesleges lomjaik Manyi néne rakott szoknyájára beváltani, mert, lassan azt a rohadt témát is felvetik, hogy a tanyasi mamesz kondi matykó szerkentyűre dobhatja be a rotációs kapát.
Erre a kurva méretes agyfaszra már be kellett tolnom a fekhelyhez passzolt faforgácsot. Szétcincáltam a tetves zacskót, aztán két pofára tömtem befelé a tápot. Arra magasról pottyantottam, hogy asszony károg normál zabát lökjek a beleimbe. Eddig is kushadtak, ezután is tegyék ezt! Ennél jobban megdögleni rohadtul nem tok, szal totál lényegtelen mit burkolok. Nekem meg ehhez a szarhoz volt ingerenciám, szal nyazsgem. Meresztettem tovább a gülüimet, míg rám nem baszta az ajtót Hipolita. Kapásból kiszakadt a pofámból a rohadtul nem hiszem el óbégatás, mi a gerincferdüléses teknős kezelési költéségének lepárlálása miatt kúrta rám a retkes ajtómat.
-Akkor mennyé kincset feltúrni, indokína Jones!- Górtam képen a kurvára elemózsiának szánt zacskóval, de a förtelmesen kitartó picsa nem tágított. Bedarálta a csülköm és vontatott kifelé. Meg a büdös nagy tevetalpat! Rohadtul belecsimpaszkodtam a kurva ágy támlájába, de addig erőlködött levágódtam a cseszett ágyról. Ez még nem lett volna rohadtul elég, még szanaszét hajította a baszottul körülményesen összehajtott gönceimet és az egyik felsőmet baromi lazán benyúlta.
-Száradna le a kibaszott lejmolós karod!-Pattogtam bele az elém cseszett gúnyákba, hogy húzzunk a francba. Úgy se akad le a pofámról, míg oda nem vonszolom a picsámat rohadt kis lidérc förmedvényeket kipukkasztani. -Am, szívesen, te élősködő nyomoronc!-
Oszottam ki egy laza tockost a tarkójára, hogy legalább böffenthetett volna egy hálaadást, amiért engedtem leléceljen egy cuccomban, de rohadtul várhattam az alamizsnákat. Tépett ezerrel a mittom hova a faszomba. Aszondta arra vannak a dögök, szal kurvára ráérősen másztam utána, mert nekem ez a tempó baromira nem terhelte be a rendszerem. Az mán csak habosmákos az ír whiskey-n, hogy a beadott placcon Sírásó meg méhecske kisasszony sütötték a balhé pecsenyét. A kibaszott gyökérség legalsóbb fokozatától totál bedurrant a könszvényem, szal teljes gatya szélességgel beleszálltam a füstölgő baromarcúba.
-A METEOR VETNE ÁRNYÉKOT AZ ELFÜSTÖLT AGYTEKERVÉNYEID KIHANTOLT MARADVÁNYAIRA!- Ordítottam telibe az isten balaheréjét és téptem ki a kezéből cigijét, mert aztat majd elpöfékelem én.-Baszódnál meg, hogy miattad nem tok kurvára unatkozni.-
Azért mán a szomszédban dekkoló sárgaláznak is beeresztettem egy kibaszott üdvözlégy intést. Nehogy mán lecsusszanjon az udvariassági listámról. Arra meg kurvára szartam ezek után, hogy mi a picsa van. Majd ezek a retardált barmok elintézik.
-Ha mán ilyen baszottul lelkes vagy, akkor lepasszolom az enyémet is.- Persze azt kaparásztam, ha lepattanok rám akadna Hipokrata, szal maradok és meresztem a seggem. Melózhatnak, én rohadtul nem fogok semmit se csinálni.
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Aenom'en

Ős - Shinenju

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Hachibantai ex-taichō, Saizensen sōsui

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 29 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Acélkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Yasuji Chiyoko

Mottó:
„You either die a hero or live long enough to see yourself become the villain…”

Post szín:
Azure|Beszéd: Glowing #31337e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #5 Dátum: 2014. Okt. 27, 23:12:57 »
[Vadászkirándulás]

Kellemes ez a csendesség, ami a fák között uralkodik, semmi sem neszez a bokrok között az avarban, feltehetőleg még idejében elbújtak, érzékelik a rövidesen megérkező gonosz szellemeket. Különösebb izgalom nélkül szemlélem a gargantából előözönlő lidérceket, az igazat megvallva valójában idejét sem tudom már annak, hogy mikor végeztem utoljára a shinigamik mindennapos cselekedetét. Természetesen jelenlegi szintemen talán az egész Espada se jelentene kihívást, nemhogy néhány tucatnyi kóbor hollow, mindazonáltal egy kis testmozgás sosem árt, legalább megőrzöm tökéletes formámat! Gigászi ásítás és nyújtózkodás közepette pöckölöm el az időközben szűrőig szívott cigarettacsonkot, legnagyobb sajnálatomra környezettudatosságom semmit nem gyarapodott hosszú életem évei alatt. Nem mondhatnám, hogy sietősre fogom a dolgot, először elvégzek pár nyújtást bemelegítés gyanánt, nem hiányzik Nekem egy húzódás, mondjuk az ágyékom környékén, az rohadtul tud fájni! Fél szemmel azért odafigyelek prédáimra is, nehogy elkóricáljanak itt olyan helyekre, ahova nem lenne szabad. Be kell valljam, többen jelentek meg, mint számítottam rá, más se hiányzik, minthogy valamelyik marha a Juunibantaiból idecsődítsen egy kisebb csapatot!
- Hm? - fordulok meg igen értelmes fejjel visszakérdezni, hirtelen megnövekedett a jelenlévő maszkosok száma. - Nem kell itt pánikolni, teljesen ura vagyok a helyzetnek! - állítom le a sipákolást felemelt kézzel, mialatt bepörgetem a nyakamba vetődő Maycsit, ezzel is előre nehezítve a dolgát. - Nem szabad ennyire lustának lenni Masi, a végén még eltunyulsz, aztán olyan nagydarab leszel, mint Hacchi! Nézd, kopaszodni is kezdesz! :sarcastic:
Mutatok céltalanul a feje irányába, hátha sikerül kicsikarni belőle valami idegrohamot, bár köszöntéséből egyértelműnek tűnik számomra, miszerint ma is bal lábbal kelt, ámbátor igencsak kételkedek benne, hogy tudna máshogy is. :roll: Ugyan a fényviszonyok nem indokolják ezt, mégis leárnyékolom jobbommal szemeimet, s hunyorítva igyekszem kinézni magamnak első célpontomat. Választásom végül egy szárnyas, sárkányszerű entitásra esik, aki határozottan a város irányába igyekszik. Nos, a játéktér kizárólag az erdőre korlátozódik, ezért ki kell zárnom a mókából. :( Ennek megfelelően koncentrálok lélekenergiát mutatóujjam végére, aztán egy idézés nélküli Byakuraijal szétlövöm a maszkját, ezzel egészében elpusztítva. Kevéske füst száll fel az említett testrészről, melyet lazán elfújok, majd fegyverpörgetést imitálva visszacsúsztatom kezem nadrágom zsebébe.

Karakterlap

Kimito Misa

Reiatsu GPS

Vaizard

*

Sanseki

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
29 500 / 30 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 1 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #6 Dátum: 2014. Okt. 27, 23:46:29 »
[Vadászkirándulás]

Egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy kivételesen hercegnősen ébred, és nagyot nyújtózva mosolyogni fog, és barátságosan reggelizünk irtásra menet, ami szökdelve történne… bár annyiban hajazott a mesére, hogy volt benne béka, csak az a szájából jött, kígyókkal. :| Pedig milyen kedvesen segítettem neki, hogy a ruháit sem kellett kiválogatnia! ˘w˘
Kissé bekönnyezett szemmel simogattam meg a helyet, ahova csapott, mert azért fájt ám, mert vissza nem fogta magát. >w> Bár az még inkább érzékenyen érintett, hogy ő, a tahóság élő, vagyis ha a mibenlétét nézzük, akkor haló szobra oktatott ki. De hát ő sem jött volna el, teszem azt fecskében, kényszerhelyzet volt, meg kellene értenie. ˘o˘
- Jól van na, Torzanborzas, kösz a göncöt! >3> - Morogtam, mert azért tényleg így illett, nála is jobban tudom.
Masen érkezését, és különleges akcióját látva kicsit elégedetten mosolyodtam el, lám, jobban ismerem, mint azt feltételeztem volna. Bár lehet, ennek nem kellene ennyire örülnöm, mert lassan már minden dologba belekalkulálom, pedig jobban örülnék, ha kevésbé lenne rá szükségem. :|
- Nem a helyzet miatt pánikolok, hanem mert teljes mértékben meggondolatlanság volt ilyesmit csinálni… Ki tudja, hogy a Goteit mikor eszi ide a fene… - Vagy ahogy kinézett a helyzet, már csak a bolond kalapos hiányzott.
A gondolatra a hideg is kirázott, és kicsit hátrébb, Masen takarásából intettem Chizuki~sannak, remélve, hogy Yukezonak esze ágában sincsen ilyen mókázásban részt venni. Mondjuk jobban belegondolva akár az ötletgazda is lehetne, elvégre elborult elméjéből bármit kinéznék.
Önkéntelenül is arra néztem, amerre Sierashi~san mutatott, és kicsit hunyorogva tényleg úgy tűnt, mintha ott kicsit kevesebb lenne Masen haja. Bár valószínűleg nem a kor miatt, hanem az ujjai között meglelhetőek azok a tincsek, lévén két ideggörcs között minden bizonnyal ő tépkedte ki. Nem igazán tudtam gyermeki civódásukból eddig eldönteni, a közelség, vagy inkább a távolság miatt lesz verekedés minden találkozásuk vége. Saját tapasztalatból kiindulva előbbire tippelnék, de majd egy kevésbé morcos napján megkérdezem Masent is, miért ügyeletes boksz zsák a másik férfi.
Tekintetem a közeledő hollowokat fürkészte, ám most, hogy tudtam, igazából nincs is akkora veszély, mint először gondoltam, kevésbé volt kedvem nekiindulni. A térdemet verdeső póló is zavart már, aztán eszembe ötlött, hogy a nadrágom zsebében megbújik egy csokoládé szelet, amit az edzés végére tettem el, hogy némi energiát adjon. Kifejezéstelen arccal néztem végig Sierashi~san műsorát, bár a kis mutatványa a fegyverpörgetés imitálásával legalább egy mosolyt kiváltott, miközben előhalásztam a csokoládémat. Zörögve bontottam ki, majd letörtem belőle egy darabot a mindig éhes Masennek, hiszen mégiscsak kölcsön adta a pólóját, még, ha nem is önként és dalolva. :roll:
- Csak hogy ne vernyogj, amiért nem kaptál reggeli müzlit. >w> - Toltam a markába, innentől kvittek vagyunk. – Lesz valami jó kis műsor is, Sierashi~san? ^.^ - Ha lenne egy kis popcorn, azzal talán még szórakoztatónak is mondhatnám a helyzetet…
« Utoljára szerkesztve: 2014. Okt. 27, 23:48:15 írta Kimito Misa »

Karakterlap

Chizuki Mae

Vaizard

Hadnagy

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 171

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 4 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A szépség csak a bőr felszínéig tart, a mocsok viszont csontig hatol.

Post szín:
#5C3B87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #7 Dátum: 2014. Okt. 27, 23:57:28 »
 
[Vadászkirándulás]


Az idejét sem tudom már, mikor esett ennyire jól az erdő hűvös, tiszta levegője. Itt megvolt az az illúzió, hogy egy csöndes, békés kis falu szélén elterülő erdőben mászkálok éppen. A vidéki hangulat mindig is megnyugtatott, s most, hogy sötétkék íriszeim a fákat pásztázták ellenségeinket várva, az a régen jól ismert, mára már kis híján feledésbe merült izgalom kezdte átjárni minden porcikámat, amit még shinigami koromban éreztem. Az elmúlt négy év nyomasztó súlya ugyan még mindig nyomta vállamat, azonban a mellém került emberek s a bennem növekvő magzat kezdte enyhíteni fájdalmaimat, s újra hasonlítottam arra, aki voltam.
Masaki agyfaszát tulajdonképpen teljesen ignoráltam: Nem az én problémám továbbra sem, hogy agyalágyult szegény. Ráadásul az bőven kárpótolt vállalhatatlan viselkedéséért, hogy Yulcsi megpörgetett. *.* Bár a pocakom kicsit felkavarodott, de szerencsére szivárvány-ásítás nélkül úsztam meg a dolgot. Tekintetem a durcásan üldögélő idegbetegre villant, s leginkább olyan érzésem volt vele kapcsolatban, mintha a saját lányomat látnám, egy hiszti roham kellős közepén. Hogyan is kezeltem én ezt annak idején? Áh, igen… Gyanítom, Masaki még azt is élvezné, amilyen beteg. :roll: Bár, nem vagyunk pacsipajtik, sosem szenteltünk időt a megismerkedésre, de hát… ez van. Tekintetem abba az irányba siklott, melyet Yulcsi mutatott, s összehúzott szemhéjakkal sikerült megállapítanom, hogy talán tényleg ritkás ott a haja. Felkuncogni nem akartam, így elfojtottam a belőlem kikívánkozó hangokat, de egy majdnem kaján vigyorrá fajuló mosolyt megeresztettem. Nesze neked te nagyszájú, megérdemelted. ^^
- Milyen kis aranyosak… Kár, hogy a rossz irányba tartanak.- Néztem ki magamnak egy csirkéhez hasonlatos létformát, majd egy egyszerű Haiennel szebb létre szenderítettem. Nagyot nyújtózva ropogtattam meg csontjaimat, melyek hajlandóak voltak efféle hangot kiadni, majd kezeimmel is eljátszottam ezt a kellemes műveletet. Hajamat a csuklómon hordott fekete hajgumival fejem búbjára tornyoztam, majd halkan dúdolva shunpozgatni kezdtem a lények között, találomra kiválasztva magamnak a célpontjaimat. Nem volt kedvem hallgatni a felesleges vergődést, amiért fel kellett kelnie valakinek az ágyból, vagy nem evett eleget… Ilyen esetekre van a zsebemben mindig némi készpénz, hogy nyugodt szívvel magamba tudjak tömni néhány adag fűszeres kaját. Csodálkozva torpantam meg s fordultam a többiek felé: eddig ha jól vettem ki, egyedül Yulcsi mutatott némi aktivitást.
- Masaki, emeld meg te is a terebélyesedő seggedet és rúgj szét néhány hollowot. Jót tesz az idegeidnek. ^^- Kiabáltam oda, hogy még véletlenül se tudja megjátszani, hogy nem hallja.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Okt. 28, 00:06:14 írta Chizuki Maya »

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Eltávozott karakterek

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 167

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #8 Dátum: 2014. Okt. 28, 00:16:43 »
Vadászkirándulás

Baszottul nem lett jobb a szitu, most három havasi gyopárral meresztettem a valagam a kibaszott susnyásban zöldellő hajnalban. Ráadásul az a vásári végbél még arról is elpukkantotta magát, beritkult a séróm. Hát, erre mán nem tudtam mi a faszt kikrákogni, csak bámultam a nyihogására és rohadt véletlen a fejére pöccintettem az elherdált cigi csikket, mert az a sóher buzeráns mán elfüstölte a maradékot. Felőlem aztán kurvára lángra lobbanhatott a kibaszott pofájával együttesen. Szenesedhetett a gecibe, oszt akkor csipoghat kinek ritkul a sérója. Am, se bazi nagy meló kipöccinteni hol a bugris fejszőrzetem. A rohadt markomban, csessze meg! Ennyi retardált gyökér között még a kibaszott Himalájáról is sírva görög le a jégsapka...
-Né mán, fáklya!-Vonyítottam vissza debil álladék fokozatban. -Szentem ezután a kurva debil bemozdulásod után, inkább pofád fogjad befelé, te kurva nagy világ beváltó farkangyal!-
Dobtam zsebre a csülkeim még mindig baszottul sztrájkolva, hogy én aztán szart se kavarok. Lapítottam a retkes háttérben, meg felvont szemöldökkel meredtem Hipokritára mi a picsáért akar lekenni édességgel. Hát, ha mán ingyé hozzám vágja, nem leszek hozzá hasonlatos marharépa, hogy ne nyúljam be.
-Keh! Megjött a segély, vagy mi a szar?- Csócsáltam be a tápot egy szuszra.-Kössz!-
Mutattam be kurvára előnyösen, hogy a francia kulcsba hangzana a cucc, ha venné a fáradozást és nem csak ugatna mindenféle taknyosságról, hanem néhányszor betalálná az illem kódexet. Az a Sírásó mitugrász úgy se váltotta be a kibaszott galaxist, csak cseszkelődött jobbra-balra.
-Ceh...-Kaptam fel egy retkes gallyat, hogy azzal toszogassam mán tesi órára azt a tohonya kocsonyát. Itten fogok kurvára berosálni, ha nem moccanunk be. Mán pedig nem akartam, szal baszottul el kellett ütlegelnem valamivel az időmet.-Mennyé mán! Csípd meg, buksi!- Erre meg a Zümi potrohos ugatott be.-Idomítom ezt a rakás szerencsétlenséget!- Törtem ketté a hátán rohadt véletlen a gallyamat. -Ej, de baszott kár!-
Állítottam bele az arrafelé kurblizó csicska lidérc maszkjába a baszottul szétreccsent gally fegyómat. Aztán mán felszedtem a picsámat. Kurvára véletlen a Sírásó melletti korhadt fától rugaszkodtam el és baszottul nem szándékosan löktem felé,hátha a pofájára dől a cucc.
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Aenom'en

Ős - Shinenju

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Hachibantai ex-taichō, Saizensen sōsui

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 29 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Acélkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Yasuji Chiyoko

Mottó:
„You either die a hero or live long enough to see yourself become the villain…”

Post szín:
Azure|Beszéd: Glowing #31337e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #9 Dátum: 2014. Okt. 28, 00:51:43 »
[Vadászkirándulás]

- Ne viccelj Misa-chan, szó sincs meggondolatlanságról... :roll: - szólalok meg egy szemforgatás közepette, mialatt kivédem a fejem felé dobott csikket. >.> - A többséggel ellentétben szerény személyemnek odaát is vannak megfelelő kapcsolatai, senki sem fog zargatni, amíg tudják, hogy itt vagyok és kézben tartom a helyzetet. Mi a helyzet Tahó kapitány, azt ne mondd, Te is parázol a fekete ruhásoktól! :D
Nem bírom ki, kénytelen vagyok gúnyosan felnevetni a gondolatra, persze valójában teljesen megértem a Gotei Juusantaijal szemben tanúsított ellenérzéseket, amennyiben céljaim nem követelnék meg, eszemben sem lenne közösködni az előbb említett szervezettel, túlzottan sok írható a számlájukra. A hovatartozásomra tett igencsak gyenge szóvicc hallatán szánakozó kifejezés jelenik meg arcomon, majd előveszem a zsebembe korábban eltett "pisztolyomat" és addig hajtogatom, mígnem a nemzetközi jelbeszédből jól ismert figura nem jön ki belőle, amellyel egyértelművé teszem egykori felettesem számára, bizony bekaphatja. Úgy vélem, szegénynek berozsdásodhattak az agytekervényei, mivel a lidércek helyett Engem kezd csápolni egy faággal, amit mondanom se kell, nem veszek túlzottan jó néven, igyekszem a lehetőségekhez mérten eltrafálni az orrát, hátha sikerül pont annyira eltörnöm, miszerint utána valami értékelhető arc legyen a hórihorgas vaizard fején. A szerencsétlenje ráadásul valami kiszáradt fáról rugaszkodik el, ami ennek következtében majdhogynem Rám dől! :o
- Lesz itt mindjárt műsor! :x- kiáltok fel határozottan, aztán átölelem a fa törzsét és nemes egyszerűséggel kirántom a földből, szegénynek úgysem volt már hátra semmi életéből a lassú korhadáson kívül. - Ne olyan gyorsan!
Célom egészen egyszerű, le akarom ütni újdonsült baseball-ütőmmel a Masaki névre hallgató botsáskát! Szerencsére mindig is jó voltam az ilyesfajta játékokban, fiatalabb koromban általában elsőre sikerült szétvernem a pinatát, habár feltételezhetően a mostani odasózás eredménye nem cukorka és csoki lenne, hanem valami egészen más, ellenben kifejezetten undorító dolog. :S Amennyiben az ütögetés nem jár sikerrel, nem adom fel, egy vállrándítást követően hozzávágom az egészet, az sem baj, ha közben letarol néhány lidércet is, úgyis túlságosan megszaporodtak errefelé az elmúlt pár percben. Vajon mi lelhette őket? :scratch:

Karakterlap

Kimito Misa

Reiatsu GPS

Vaizard

*

Sanseki

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
29 500 / 30 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 1 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #10 Dátum: 2014. Okt. 28, 09:12:10 »
[Vadászkirándulás]

- Amik egészen addig a pillanatig jelentenek védelmet, amíg odaát is úgy gondolják. :roll: - Forgattam meg magam is szemeimet, túlontúl jól tudta, ez miképpen is működik.
Nem akartam idő előtt vészmadár lenni, aki megfosztja a szórakozástól, de mindketten tisztában voltunk azzal, a Gotei Juusantai nem a tisztességéről híres. Nem mintha ezt bármely emberről, vagy shinigamiról el tudtam volna mondani, de a kérdés most nem is ez volt. Csak figyelemmel követtem, ahogy a két férfi a gyerekekre jellemző kakaskodással próbálja eldönteni, melyikük is a nagyobb férfi az erdőben.
- Legutóbb kisiskolás gyermekektől láttam ilyen szerelmes hajtépést, netán köztetek is van valami? :3 – Mosolyogtam rájuk, meg sem lepett volna, ha igen a válasz…
Masen válaszára nyelvet öltöttem, majd beleharaptam a csokiba, ami kellemes édesen olvadt el számban, valóban némi energiát adva. Mióta az Emberek Világában voltam, számtalan olyan étellel találkoztam, ami nem csak, hogy finom volt, de a hírével ellentétben még tápláló is. Persze rám egészen más szabályok vonatkoztak, mint egy egyszerű emberre, elvégre egy adag sült krumpli nem volna képes végezni egy shinigamival! ˘o˘ Izé… vaizarddal. :|
Nem tudtam, mit is reagáljak arra, hogy a másik kettő valóban élvezte a helyzetet. Számomra a szórakozás az utóbbi időben nem volt megengedett, sokkalta fontosabb volt, hogy képes legyek kordában tartani azt, ami miatt el kellett hagynom Seireiteit. Csak néztem, hogy az amúgy folyton kockás homlokú Masen is megváltozik, mert bár kedvesebb nem lett, ez mégsem az ideges, és rögvest robbanó tekintete volt. Jól tudtam, elvégre többször találkoztam azzal a nézéssel, mint szerettem volna.
- Igen, azt látom… - Csóváltam meg a fejem, és odébb álltam, eszemben sem volt, egyik vagy másik férfi útjába kerülni, miközben két fával csépelik le egymást a hollowok helyett.
Ismét a maszkos egyedekre fordítottam a figyelmem, ahogy Chizuki~san elszáguldott közöttük, felfedeztem egy triót, akik kihívóan együtt mozogtak. Arcomra gonoszkás mosoly kúszott, és kezdtem azt érezni, valóban fel lehetne valamivel dobni ezt a napot, ha már kimozdultunk, és itt voltunk. Lassú mozdulattal felemeltem a kezem, és három bakudouval kötöztem meg a hollowokat, bár valószínűleg nem kellett volna ilyen erőset használnom, azt szerettem volna, ha jó néhány másodpercre tényleg lekötözve maradnak.
- Bakudou 61. Rikujoukourou! – Idéztem utólag, majd Sierashi~san felé néztem. – Mind a három menne egy lövésből? ^.^ - Vontam fel kihívóan szemöldökömet, elvégre azért nem voltak egy vonalban, az úgy túl könnyű lett volna. :roll: - Mi lenne, ha valamivel még feldobnánk a helyzetet, ha már itt vagyunk, mondjuk egy versennyel? A vesztes meghívja reggelire a többieket… én majd bíráskodom közöttetek. :3 – Mosolyogtam, eszemben sem volt versenyezni velük, korán is volt, én előtte edzettem, és túl erősek is voltak. Bőven elég lesz, hogy majd számolgassam a „góljaikat”. – Lehetne mondjuk az a cél, hogy ki tudja a legártalmatlanabbnak tűnő dologgal Soul Societybe küldeni a hollowokat. ^w^ Vélemény?

Karakterlap

Chizuki Mae

Vaizard

Hadnagy

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 171

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 4 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A szépség csak a bőr felszínéig tart, a mocsok viszont csontig hatol.

Post szín:
#5C3B87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #11 Dátum: 2014. Okt. 29, 16:51:37 »
[Vadászkirándulás]


Meglepő módon ujjongtak tagjaim a végre, túlságosan is áhított, célszerű használattól. Kissé vicces volt belegondolni, hogy ezek az izék tulajdonképpen a fajtársaim is félig-meddig. Tekintetem arra a két tojás módra hasonlító entitásra siklott, melyek figyelmét felkeltettem a szaladgálásommal. Hála a jó égnek, szerencsére halálom után nem egy ilyen valami falt fel s nem arrancar lettem, hanem egy cuki kis shinigami. Az már más kérdés, hogy pár éven belül sikerült kis híján megölni magamat és ezzel feléleszteni a belső hollowomat. Talán a sors ezáltal juttatta tudomásomra, hogy ne legyek annyira eltelve magamtól, mert ha valakiben van gonoszság, az így is, úgy is fel fog bukkanni. Mellesleg, nem vagyok hajlandó ezekre a valamikre rokonként gondolni. >.>
Szerettem volna kérni valakitől én is egy kis rágcsát, vagy legalább pattogatott kukoricáért elszaladni: úgy valahogy jobban lekötött volna a két kandúr között kibontakozó területharc. Kétségkívül élvezhették a kis farok méregetést, végül is a férfiakat és a gyarlóbb lényeket ez remekül szórakoztatja.
- Mintha egy óvodában lennénk… Csak a játszótér kicsit véresebb. - Sóhajtottam fel, amit valószínű csak Misa hallhatott, tekintve, hogy a két jómadár el volt foglalva egymás karóba húzásával. Legalábbis, az erre irányuló próbálkozásokkal igencsak lekötötték magukat.
- Gyere Misa-chan, nehogy kimaradjunk a mókából. ^-^ - Léptem a lány mellé mosolyogva, majd elsuttogtam egy „Utsusemi”-t, s azzal együtt indultam el lecsapkodni pár dögöt.
- Én így is, úgy is reggelizni megyek ezután. Tőlem lehet egy kis verseny. :o - Egyeztem bele, nem volt veszíteni valóm, legfeljebb kivételesen nem egydül költöm el a nap legfontosabb étkezését. El is kezdtem tűnődni, mit is fogyasszak majd, miközben levágtam egy-két fejet.  tojást biztos nem fogok enni, engem se a tojástekercsek, se a hagymás rántotta nem vonzott sohasem…. Jó, hébe-hóba megettem ímmel-ámmal, de nem tartozott a kedvenc ételeim közé az a seízű valami. Sütemény, meg leves, na meg bundáskenyér formájában bármikor jöhet, de különösebben nem keltette fel az érdeklődésemet most sem. Ez tehát kiesett… Az édességekért sem rajongok megdöbbentő módon mostanában, legalábbis ellenállhatatlan vágyat nem érzek egy-egy cukrászda kirablására. Ellenben a jó kis fűszeres kaják… Vajon milyen lehet indiait enni reggelire? :o

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Eltávozott karakterek

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 167

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #12 Dátum: 2014. Okt. 29, 18:43:11 »
Vadászkirándulás

Bevontam a vállam erre a rohadt nagy nyálverésre, hogy gyün az SS kommandó, vagy se. Felőlem osztán becsöröghettek. Valamelyik faszari lótifuti a közelembe poroszkál, lecsapom, aztán meg vége a sztorinak. Innentől fogva meg minek kapjak asztmás rohamot. Engem baszottul nem hoztak befosós lázba. Azon a szitun mán jobban beszabehu a röhögéstől, hogy aszondta kipukkantani a pofáján kurvára navigálja a lidérc koptatást.
-Ceh, géniusz vagy, baszod! Ne kapard rám a beépített para ganédat. Én azokkal a fekete csuhás barmokkal kölcsönösen leszarjuk egymást szituban vergődök. Szal felőlem osztán gyühetnek.-
Forgattam be a lepénylesőimet a kibaszott szarkavaró benyögésére. Azért picsogott a bokám, hogy kivédte a csikk pöccintésemet. Rohadna le a csülke tőből, pedig kurvára izgit vitt volna az uncsi horgászásba, ha itten kotor fel-alá és baszottul vonyít vízért. Csak annyit toszott a műsor mederbe, hogy kurva egyedin belökte a középső percét, amit marhára tőlem nyúlt be. Száradna le a töke éjféli mise után. Nem is kurjantottam rá szart se. Elhúztam a pofám erre a kibaszott kreatív mutatványra. Baszott lesajnáló pofával elmutogattam hova dugdossa a leprás ujját és mekkora rohadt nagy rúgást pakolok a valagára, ha nem kattan le rólam. Attól meg főleg nem lett zsuga bubus a helyzet, Hipokratának is kötelező program volt beugatni a retkes leverő bizniszbe.
-Az! A kurva nagy szakadék. Buzikra csöpög a nyálad, mennyé a plázába díszpáviánokat bámulni.-
Vágtam hozzá az egyik törpe gallyat, ki ne maradjon mán a környezet tudatos csalapálásból. Utána, ellődörögtem a döglött tuskó mellett, had boruljon a székely haverjára, de annak meg baszott kinyuvadni, mert kurvára le akart tarolni ezzel a szaros zombi kéreggel. A nádszáli poszátának bézbóz ütővel támadt kedélyállapota karatéjolni. Hát, annyira belepett, majd nem elkaszálta a pofámat. Még időben mátrixoltam arrébb, mert naná, hogy befikkantam a kibaszott zuzmóson, aztán kurvára beborultam a tetves dzsindzsásba. Onnan aztán baszottul károghattam, mert a tetűládának ez se volt elég, rám pöccintette az egész katyvaszt, amire muszáj pirulával kellett bemozdítani a picsámat, vagy baromira fog fájni a pofám. Baromira arrébb görögtem a célzónából, hogy telibe dörzsölve a tenyeremet gyűjtsem be a cölöpöt és lendítő forgásból kúrjam vissza a feladónak, hátha belepofátlankodik egy rühes agyagedényes.
Ha nem sem gáz, mert bandáztak dögivel a nyomorékok. Csaptam lefelé az összes körzetembe libbenő szefóst, vagy a csülkömmel, vagy a földön tespedő szutykokkal. Volt ott minden szar-szemét gyopárság. Az egyik rasnya gyíkot kibaszott bonduelle konzerv dobozzal kongattam le és véletlen se meditáltam rá, ne csapja meg Sírásó nokedlid. Asszem, első körben úgy is azt a parazitát coloztam be vele.
Tángálás közepette Hipolip is benyögött egy szaros ötletet, mivel csicsázzuk ki ezt a szottyadt tetriszt. Nekem osztán egyre ment a cucc. Így flúgasobb balfaszkodásnak hangzott, de az kurvára nem zavart be.
-Kihúzod magad a meló alól? Jellemző! Naplopó picsa!- Szaglásztam körbe a terepet, mivel essek neki a cuccnak, ami befelel a sügér szabályzatának. Ottan hevert a surranómnál egy nyeszlett műanyag villa. Aztat felmarkolva mutattam be a retkes fegyómat, bár Sírásóra se lett volna gány bökni és mér ne, ha mán itten ette a vasbeton. -Az a tohonya barom meg a tartalék stukkerom.-
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Aenom'en

Ős - Shinenju

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Hachibantai ex-taichō, Saizensen sōsui

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 29 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Acélkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Yasuji Chiyoko

Mottó:
„You either die a hero or live long enough to see yourself become the villain…”

Post szín:
Azure|Beszéd: Glowing #31337e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #13 Dátum: 2014. Okt. 29, 20:16:01 »
[Vadászkirándulás]

Lényegében nem tartok különösebben attól, hogy mi lesz abban az esetben, ha netán a Negyvenhatok Tanácsa a Gotei Juusantaijal karöltve úgy döntene, újra elárul minket. Az egész nevetséges szövetségre lépés valójában csak azt szolgálta, minél közelebb tudjanak magukhoz, figyelhessék lépéseinket, máskülönben sokkal nagyobb fenyegetéssé válhattunk volna a rendszer szemében, mint amilyen Aizen Sōske volt. Természetesen a Daitenshi számára is járt pozitívummal az egyesülés, minden további megkötés nélkül utazgathatunk a dimenziók között, ráadásul hozzáférhetünk az új technikai fejlesztésekhez is, habár az igazat megvallva és az arkangyalok képességeit ismerve ez egyébként sem jelenthetne kihívást, mindazonáltal járt utat járatlanért el ne hagyj, tartja a mondás. Misa-chan meglehetősen gyanúsan viselkedik véleményem szerint, kíváncsi lennék milyen körülmények között hagyta el a Seireiteit…
Elmélkedésem közepette sikerül majdnem kapnom egy fatörzset az arcomba, ennek köszönhetően vissza is térek az anyagi világba, elmélkedni ráérek később is, miután megnyertem a versenyt. A megmérettetés ténye rögtön felcsigázza ösztöneimet, feltehetőleg pontosan ezért dobta be a lány az ötletet a közösbe, azonban ellőtte egy olyan arcpirító feltételezés hagyja el a száját, aminek hallatán nem is hiszek a fülemnek!
- Nem vagyok meleg, feleségem és két gyerekem van… :| - szűröm a fogaim között fapofával, mialatt laza csuklómozdulattal szétzúzom a korhadt farönköt, amit NeoMasaki küldött vissza irányomba, a nagy semmittevésben bizonyára jógázgat, attól ennyire hajlékony. – Másrészt, hogyha az is lennék, minden bizonnyal találnék egy kedvesebb fiút, aki gazdag és nem Velem takaríttatja a vécét. :sad:
Régi sérelmek törnek felszínre, amiken továbbra sem tudtam még egészében túltenni magam, a Nanabantaiban eltöltött évek súlyos lelki sérüléseket okoztak. T3T Nagy sóhajtás közepette nézek körül, igazából kicsit hátrányból indulok ezen a megmérettetésen, lévén az Én kezemben bármi ártalmassá válhat, egy üres szobában is rengeteg dologgal meg lehet sebesíteni valakit, köztük magával a szobával is. Kócos üstökömet vakarászva forgolódok körbe-körbe, biztos találok valamit, ami egyenlő félként indulhat Masi koszos, műanyag villájával. Választásom végül egy különösen lapos, sima felületű kavicsra esik, melyet feltehetőleg valami madár fészeképítéshez szánt, azonban fél úton meggondolta magát, így számomra remek fegyverré avanzsálódott! Következtetésem igencsak meglepő lehet, azonban valóságtartalmában felesleges kételkedni, egykor naphosszat ültem a National Geographic csatorna előtt, ahol ehhez hasonló érdekes információkkal töltötték meg a tanulni vágyók koponyáját. Figyelmemet ezután újdonsült ismerősünk hívja fel magára a foglyul ejtett hollowokkal, kihívása hangos prüszkölést vált ki belőlem.
 - Ugyan, kérlek... :roll: - replikázom majdhogynem felháborodottan, aztán felkapom a korábban hátamon kettétört ág nagyobb darabját, amit gyorsan megpörgetek az ujjaim között. - Hadō no Gojuuhachi: Tenran!
A parancs eredményeként a pörgő fadarabból orkánerejű széltölcsér vágódik ki, ami egyszerűen elsöpri a megbéklyózott lélekfalókat, ám sajnálatos módon strapabíróbb eszközzel való kivitelezésre találták ki, éppen ezért a fókuszként használt bot időközben forgáccsá válik, amit elfúj a démonmágia utolsó szellője.
- Remélem, van nálatok hitelkártya is, mert igencsak nagy étvágyú vagyok reggelente! – vigyorodok el magabiztosan, kétség sem fér hozzá, szerénységem a legesélyesebb. 8) Az igazat megvallva egy pillanatig elgondolkodtam rajta, miszerint a két lány közül valamelyiket választom fegyveremnek, látszatra nem annyira fenyegetőek, bár ha valaki megismeri Maycsit, az utána gondolkodás nélkül visszavonja ezen kijelentését. Egyszer-kétszer feldobom a levegőbe kezem tartalmát, majd mintha csak kacsázni próbálnék, csípőből, az ég felé célozva elhajítom a kövecskét pontosan akkor, amikor odafent egy szárnyas vadkanra, illetve egy százlábúra hasonlító lidérc egymás takarásába kerül. Két legyet egy csapásra! ;)
« Utoljára szerkesztve: 2014. Okt. 29, 20:45:15 írta Hirako Shinji »


Karakterlap

Kimito Misa

Reiatsu GPS

Vaizard

*

Sanseki

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
29 500 / 30 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 1 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #14 Dátum: 2014. Okt. 29, 22:37:18 »
[Vadászkirándulás]

Voltak dolgok, amivel egyet tudtam érteni, bár hármukkal ellentétben egyáltalán nem élveztem a jelen helyzetet. Egyáltalán nem sajnáltam a hollowokat, mint itt mindenki, magam is megtanultam a Goteiben, hogy szükségtelen a könyörület, mert amint lehetőségük adódik, visszaélnek vele. Az sem segített az együttérzés kialakulásában, hogy elvileg valami hasonló lakozott bennem… bennünk is. Nem kértem, hogy legyen ott, az sem akar ott lenni, ha lenne lehetőség rá, valószínűleg mindketten örömtáncot járnánk a szakítás okán, de nem volt, és egy ideig nem is igen lesz.
- Feldughatod ám magadnak! :|
Masen felé sem fordulva válaszoltam, mert gondolataimból az szakított ki, hogy rajtam landolt egyik harcigallya a tahókirálynak, miközben nagy egyetértésben győzködtek, nem is olyan közeli a kapcsolatuk. Válaszaikat szemforgatással fogadtam, igazából nem is érdekelt, csak kellett már valami kis kedvességet is küldenem, ha már ilyen lóhalálában érkeztünk. ^.^
- Minek nekem elmenni bárhova is, ha itt toljátok a harcinásztáncot magatoktól? >w> - Öltöttem rá nyelvet, már úgyis eldobta a fegyverét, engem pedig csak nem takar be egy nagyobb farönkkel. :/ - Köszönöm Chizuki~san, de én ma a kevésbé gyilkos kedvű lábammal ébredtem. ^w^ - Mosolyogtam vissza, ha már egyszer tudtam, hogy nincs veszély, nem igazán akartam szórakozásból lövöldözni, vagy hasonlók.
Egyhangúan figyeltem a földet, amit az emberi szemét övezett az avar mellett, és kissé sajnálatosnak éreztem, hogy ennyire nem becsülik manapság a dolgaikat az emberek. Nem, mintha a Gotei Juusantai környezettudatos lett volna, azonban ezt mégiscsak kissé túlzó nemtörődömségnek éreztem, aztán megpillantottam egy füzetet. Lehajoltam, és letörölgettem róla az idő mocskát Masen pólójával, érezze csak a törődést, ha dobálózni van kedve. ^.^ Átlapozva még találtam is benne üres oldalakat, ahová nem fura függvények voltak rajzolva, mint a többire.
Arcomon kis mosollyal kutattam tovább, hátha találok valami írószerszámot is, és láss csodát! Az emberek szemetelési szokásai immár kicsit szimpatikusabbak voltak, ahogy kipróbáltam a kissé besárgult papíron a bordó ceruzát. Masen megjegyzésére rajzolni is kezdtem, csakhogy tényleg lássa, nem maradok adósa egyetlen pillanatig sem, elvégre úgy illendő. :roll:
- Téged is kiloptalak az ágyikóból, a munka oroszlánrészét ezzel el is végeztem! :P – Mutattam fel fejem fölé a füzetet, amire egy hetest véstem, mellé a Sierashi~santól is látott kézjellel. :roll:
Úgy is terveztem, hogy innentől kezdve a füzeten élem ki bírói hatalmam, és alkotó szabadságom, Sierashi~san lövésére is adtam nyolc pontot, meg egy kedves kis rajzot, amin egy fa fogja a kezébe Masent, és azzal vágja kupán. Legalább én is kicsit lefoglaltam magam, bár az egyik hollow úgy gondolta, hogy túl kényelmesen támaszkodom egy fának.
Mélyet sóhajtottam, és elhajoltam csápjai elől, amikkel gondolom kaszabolni szeretett volna, legalábbis a lassan kidőlő fából erre a következtetésre jutottam. A fülem mögé tettem a ceruzát, majd felemeltem jobb kezem, és egyenesen a fejét céloztam meg.
- Kongoubaku! – Idéztem rá a támadást, ami úgy haladt át rajta, akár kés a vajon, ő pedig igyekezett lélekszemcsékre esve jobb létre szenderülni.
Visszalépdeltem a fához, aminek immár csak a tönkje volt ott, kezemet végig húztam felületén, simának ítéltem, így felpattantam rá, lábammal a levegőben kalimpálva tértem vissza dolgomhoz. Nem akarhattuk, hogy bíró nélkül maradjon a játék, lévén akkor ki állta volna a finom reggelit? ^w^
- Ne nyálazzon előre a medvesültre, Sierashi~san… sok hollowot csalogatott át. ^.^ - Mosolyogtam, miközben újabb és újabb rajzokat és pontozós oldalakat készítettem.