Szerző Téma: Karakura Town-i erdő  (Megtekintve 6081 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Eltávozott karakterek

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #15 Dátum: 2014. Okt. 29, 23:45:38 »
Vadászkirándulás

Dühödten morranok egyet, mi a svájci bicska élezésére kell itten basztatni a sikálási cuccal. Arra a vágandó poratka tenyésztőre kurvára ráfért, hogy betanulja a suvickolást. Kibaszott kupis, lusta lajhár volt, meg még az is, hogy rohadna le a bakancsa szára. Személyre szabottan befelelt neki szolgálati kicsekkolás után a fizikai melós levezetés. Asszem nem pottyant le a tetves arany kolomp a nyakából, mert gürizett kicsikét a szaros lidérc riogatáson kívül. Kül is, ha lötyögött volna iq a koponyájában, nem sírt volna a pofája, hanem tökön küldi az igénytelen ősmuki társait, ne hugyozzanak ötágú csillag alakzatban! Rögtön kevesebbet sikálta volna a slozit...
Azon mán csak kurva barátságtalanul berándult a szemöldököm Hipolilla rohadt törölgető rongynak halluzta a cseszett felsőmet. Azzal nincs gáz, hogy mosó masinába kell kúrni, mert egy terepmászós faszkodás után hót ziher tiszta trutyi lesz minden göncöm, de az mán baszottul más beközelítés, ha baromira szándékosan ken rá minden lépfenét.
-Azt a szart, te nyalod le róla!-Böktem a kurva méretes recskára. Én aztán leszarom mennyire döglök ki maszkos barmok tángálásában. Arra kibaszottul fix marad energetikám beverjem a száját, ha le merészeli górni a pólómat és marhára baszik rá, milyen varázs humbukkal tisztul meg.
Ha mán mutogatás közepette az a szottyadt zaba eszköz belemászott a képernyőmbe, csak behasznosítottam. Am, is addig lazsáltam kurvára bemaradtam a gyépé népség mögött. Ezt baszottul nem hagyhattam tovább, ezért meglestem mit bír az a szar, meg a körülöttem lődörgő foggyerok. Elvégre a kis nyeszledéket rohadtul megküldhetem függőlegesen csorogjon rajta átfelé a Nadegiri. Véletlen ledarálok néhány kórót meg a Sírásó pofáját az nem para. Úgy is bassza az idegem, hogy az a gyökér csak tüsszent egy varázslasztit, oszt kidöglik a placc. Én meg itten talpalhatok, mert kurvára csesztem Hókuszpók órákon beerőltetni a picsám...
-Adnád inkább a koplaló afrikai csíráknak...-
Skubizok a sámán pofájára, mikor akar valamilyen isten barmát beidézni. Totál véletlen belökném a csicskáját, hogy mellé vergődjön a cucc. Ha úgy is legyalul néhány tanyasi libát az mán felező díjcsomag, ne? :o
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Chizuki Mae

Eltávozott karakterek

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 167

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 4 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A szépség csak a bőr felszínéig tart, a mocsok viszont csontig hatol.

Post szín:
#5C3B87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #16 Dátum: 2014. Okt. 30, 18:35:05 »
 
[Vadászkirándulás]


Az a lehetőség, melyet Misa-chan vetett fel, nem is volt olyan visszatetsző, mint ahogyan elsőre hallatszott. Hulljon csak a férgese… Megérdemelné a Gotei 13 rendszere, hogy rájuk szabadítsunk egy adag hollowot… bár kétségkívül csak felesleges lenne, hiszen különösebb kárt nem lennének képesek tenni a szervezetben ezek a gyenge, satnya lények. Az erősebb kapitányoknak egyetlen kidoujukba kerülne megtizedelni őket, s mivel nem tudok elképzelni semmiféle módszert az esetleges lenyomozhatatlanságra – bár elképzelhető, ez azért van, mert kihagytam pár évet, s jelenleg azt sem tudom, hol járnak a technikai vívmányok fejlesztésében :roll: -, rövid időn belül elkezdenének üldözni minket. S talán ezzel még szívességet is tennénk nekik, hogy felrúghassák a szövetséget, azt az úgynevezett békét, melyet megkötöttek. Talán mi sem tenné őket boldogabbá, mint hogy elkapjanak minket, s kísérletezgetni kezdjenek… Bár utóbbiról már volt fogalmam, hogyan folyhat le, nem kívántam ennél alaposabb tudást megszerezni ezzel kapcsolatban.
- Én sem ébredtem fel gyilkolós kedvvel, de jól esik végre azt a munkát végezni, amiért shinigami lettem. - Vontam vállat, s indultam vissza a hollowok közé. Az elmúlt időszakban ugyan edzettem magamat, de az koránt sem volt olyan hatékony, mintha az életemért kellene küzdenem. Zel ilyen szempontból hasznavehetetlen volt: bár sosem néztem le a nálam gyengébbeket, az én drága kedvesem egy ilyen küzdelemben leginkább az idegesítő lény szerepét tudhatná magáénak. Egy olyan ember segítségére lenne szükségem, aki könnyedén kiolthatná az életemet, akitől tartanék is. Tekintetem Yuu-chanra villant: ő talán megfelelő lenne, de valószínű, nem lenne rám ideje. Bár, ha szereznék neki egy teherautónyi pöfékelnivalót, elképzelhető, hogy rá tudjam venni: edzzen engem egy picit.
Feleslegesnek tartottam további téblábolásomat a lények körül, s bár nyilvánvalóan szükségtelen volt így cselekednem, azért mégis engedtem a kísértésnek. Néha olyan kellemes ostobaságokat elkövetni. ^-^
Maszkom felvétele után jobb mutatóujjamat az előözönlő hollowok felé fordítottam, s szabadjára engedtem egy Cero-t. Mosolyogva figyeltem, ahogyan homokszemcsékké válnak az előttem lévő lények; hajamat a felszabaduló szél arcomba csapta.
- Nem biztos, hogy te leszel a nyertes, Yuu-chan. - nyújtottam rá nyelvet mosolyogva, majd arrébbtáncoltam s nagyot nyújtóztam. Feltételezhetően nem én vagyok itt a legerősebb, de ez nem ad okot a csüggedésre: amilyen ügyes és gyors vagyok, elképzelhető, hogy legalább a második helyet sikerül megszereznem.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Okt. 30, 18:44:24 írta Chizuki Maya »

Karakterlap

Aenom'en

Ős - Shinenju

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Hachibantai ex-taichō, Saizensen sōsui

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 29 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Acélkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Yasuji Chiyoko

Mottó:
„You either die a hero or live long enough to see yourself become the villain…”

Post szín:
Azure|Beszéd: Glowing #31337e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #17 Dátum: 2014. Okt. 30, 20:48:31 »
[Vadászkirándulás]

Undorodó grimasz suhan át vonásaimon, nem tudom milyen íze lehet a medvehúsnak, mindazonáltal lelki szemeim előtt egy méretes, szőrös steak képe jelenik meg, ami miatt némileg csökken a reggelizéshez való kedvem, ám egyelőre nem rettentett el annyira, hogy kiszálljak a versenyből, hiszen tudom nagyon jól, valószínűleg Misa-chan megjegyzésével pontosan ezt akarta elérni. Megfigyeléseim alapján ugyanolyan kellemes légkör uralkodhat a raktárban, mint beköltözésemkor, némely emberek semmit sem változnak az évek alatt. Kíváncsi vagyok, vajon mi lehet a szobámban hagyott cuccokkal, remélem nem dobták ki őket, mivel példának okáért a televízióm igencsak márkás darab, nem volt éppenséggel olcsó! Nem mintha manapság lenne időm akár csak egy másodpercig is egyhelyben ülni, azonban az értékeinkre vigyázni kell, erről szól a kapitalista társadalom, amit ittlétem alatt ismertem meg.
- Hogyha ennyire szíveden viseled az afrikai éhezők sorsát, akkor miért nem mentél még el valamelyik szeretetszolgálathoz önkéntesnek? – húzom fel jobb szemöldökömet kérdőn, mialatt az eltűnő hollowokról Masakira fordítom figyelmem. – Nézz rám, Én is tiszta csont és bőr vagyok, hogyha többet napoznék, simán etióp kisgyereknek tűnnék! Nem? De!
Büszke lehetek, ezt jól megbeszéltem magammal. 8) Persze-persze, nagyon szomorú, miszerint bárhol a világon emberek éheznek, azonban ennek megoldása a halandó vezetők feladata, nem pedig az Enyém vagy akár a shinigamiké. Pontosan ezen megfontolásból tilos beleavatkozni bármilyen globális összetűzésbe, egészen addig, amíg valami természetfeletti dolog fel nem üti a fejét. Maya kijelentése halk kuncogást vált ki belőlem, igazából jómagam már egyáltalán nem emlékszem miért lettem halálisten, azonban magamat ismerve feltehetőleg azért, mert az Akadémián minden nap adtak enni, így nem kellett lopásra fanyalodnom. Másrészt mindig is bennem élt a gondolat, mely szerint többre vagyok hívatott egy átlagos léleknél, s ezen idea kiaknázása lehetetlen lett volna a Rukongai valamelyik poros körzetében. Produkciónk pontozását elégedetten konstatálom, bár valamiért nem akarnak repkedni a kilencesek és tízesek, amit eléggé furcsállok, na mindegy. A felerősödő lidércenergiát érzékelve érdeklődve nézek körbe, de sajnálatos módon nem egy izmosabb példány jelent meg Hueco Mundo sivatagából, hanem csak a Sanbantai egykori kapitánya hívta elő maszkját.
- Felvágós… :|  - tör ki belőlem a megállapítás, amit igyekszem köhögésnek álcázni, több-kevesebb sikerrel. – Bahh, és még én vagyok a felelőtlen, mi?! :roll: Fogadni mernék, ezzel a megmozdulással csak további buckalakókat csábított át!
A Tahókirály nagyon bámul, biztos valami komiszságot forgat a fejében, oda kell rá figyelnem. >.> Érdekes módon Aizen legyőzése óta talán egyetlen egyszer használtam a lelkemben rejtőző szörnyeteg erejét, akkor is egy bemutató erejéig, amikor Katsounak magyaráztam mit is jelent vaizardnak lenni. Nincs ezen egyébként meglepődni való, valamilyen érthetetlen okból kifolyólag az elmúlt tizenpár év alatt fejlődésem elképesztő fordulatot vett, korábban csupán álmodni mertem akkora mennyiségű hatalomról, ami jelenleg bennem összpontosul. Némi fejrázást követően űzöm el felesleges gondolataimat, a végén még megelőznek itt bambulásom közepette. Következő áldozatomnak egy nagyobb darab, gömbhalra emlékeztető lényt nézek ki, s ahogy elmémen átvillan a „Hadō no Rokujuuichi: Raikouhou!” parancs, úgy ennek hozományaként feltartott jobbomból pedig egy tomboló villámnyelv vágódik ki.

Karakterlap

Kimito Misa

Reiatsu GPS

Vaizard

*

Sanseki

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
29 500 / 30 000

Hozzászólások: 111

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 1 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #18 Dátum: 2014. Nov. 01, 13:35:04 »
[Vadászkirándulás]

Nem szerettem volna megbántani Chizuki~sant, bár úgy tűnt mégiscsak sikerült… valamit csak tanultam Masentől, még, ha nem is pont ezt szerettem volna elsajátítani. :| Megcsomóztam magamon a pólót, hogy némiképpen ne zavarjon nagysága, legalább háromszor belefértem volna még.
Kuncoghatnékom támadt Masen idegrángásától, amit a póló alternatív felhasználására tolt. Amúgyis koszos lenne, ráadásul így is, úgy is mosni kellene, lévén én hordtam, és csak nem akarja utánam felvenni. :| Szóval ilyetén nem igazán éreztem indokoltnak a homlokkockázódást, meg a fenyegetőzést, vagyok olyan jól nevelt, hogy előbb kimossam, mint visszaszolgáltatom.
- Nem tudom milyen pólónyaló perverzióid vannak, de felhomályosítalak, az emberek nagy része nem él együtt ilyen aberrációkkal. :/ Majd kimosom… :o
Innentől kezdve nem is foglalkoztam vele, elég, ha Sierashi~sannal évődnek, és hollowokat irtanak, nem kellene külön idegesítenie magát néhány sárfolton. >w> Úgy tűnt, mindenki jól szórakozik, én sem panaszkodhattam, eljövetelem óta először lazítottam igazán. Hangos hahotába kezdtem, ahogy elképzeltem Masent vöröskeresztes kisköpenyben, miközben áhítatos mosollyal adagolja az ételt a szegényeknek. Persze a vége az lenne, hogy egyesével fertőtlenítené végig az összest, ruháikat elégetné, és csupa csillogó, fertőtlenített, antibakteriális szegény maradna, akik egész életükre megjegyeznék, az ingyen ételért is nagy árat kell fizetni!
Aztán megéreztem a különösen ismerős energiát Chizuki~san felől. Az energianyaláb olyan emlékeket idézett fel, amik eddig sem voltak túl mélyen, de igyekeztem nem gondolni rájuk, nem tudomást venni róluk. Figyelve a lányt, kissé megfeledkeztem dolgomról, és nem is pontoztam, csak próbáltam legyűrni azt az érzetet, hogy valami rossz fog történni. Eddig meg tudtam akadályozni, nem akartam, hogy az edzések hiába valóak legyenek. Nem aggódtam a többiekért, nálam is jobban képesek voltak megvédeni magukat, ez sokkal inkább szólt saját büszkeségemről.
- Az áthívásuk volt felelőtlenség, nem az, ahogyan harcol ellenük, Sierashi~san. ^.^ - Feleltem némiképpen kényszeredett mosollyal, ahogy igyekeztem önmagamat megzabolázni, most nem volt itt az ideje annak, hogy őrjöngésbe kezdjek.
Végül azonban nem kellett sokáig így tennem, mert elterelte valami a figyelmem. Könnyedén azonosítottam a felvillanó lélekenergiát, mert nem is olyan régen találkoztam egy hozzá hasonlóval, aminek nem várt következményei lettek. Szempillantás alatt állapíthattam meg, hogy ezúttal nem csak egyről volt szó, bár a többiek mellett nem volt félnivalóm, sokkal inkább tartottam valami mástól, mint a fekete hollowoktól.
- Úgy látom újabb vendégeink érkeztek… :o – Jegyeztem meg, és kissé összébb húzódtam a tönkön, mintha ezzel visszatarthatnám a remegést, és azt, ami kiváltotta belőlem. De ezúttal nem ér váratlanul, nem kerekedhet felül rajtam…

Karakterlap

Chizuki Mae

Eltávozott karakterek

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 167

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 4 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A szépség csak a bőr felszínéig tart, a mocsok viszont csontig hatol.

Post szín:
#5C3B87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #19 Dátum: 2014. Nov. 04, 20:36:20 »
[Vadászkirándulás]



Nem szép dolog kinevetni a másikat, de még csak kikuncogni sem… Morcos pillantást vetettem Yulcsira, nyelvet is öltöttem rá. Mondjuk, erős túlzás volt előbbi megszólalásom: Emlékeim szerint egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal, valamint a bennem növekvő éhséget sem volt türelmem tovább elviselni. Kis önző lélek voltam, de kikupálódtam. Még a felelősségérzet is belém ivódott az évek alatt, ami nyilvánvalóan jelen pillanatban valamerre nagyon messze kóborolt tőlem. Micsoda életstílus váltást jelentett akadémistává válni! A finom tusfürdőkkel való fürdés és a különböző hajápoló szerek használata megdöbbentő luxusként hatott a Peremvidéken töltött évek után. Viszonylag elég gyorsan belerázódtam az új életbe, s bár nem feledkeztem el a nyomorról, ahonnan indultam, örültem, hogy magam mögött hagytam a mindennapos küzdelmet az ételért, s arra fordíthattam időmet, amire a kezdetektől szerettem volna.
Életemben nem voltam erőszakos teremtmény sosem, így még most is csodálkozom, hogyan épülhetett ez be személyiségembe az akadémiai évek alatt. Meglepően nagy élvezetet találtam mindig is a vívásban, s a pusztakezes harcokban-, utóbbiban sajnos még nem voltam túl jó, s el is hanyagoltam gyakorlását, de nem adom fel, egy nap tökélyre fogom fejleszteni ezt a képességet is.
- Én, felvágós? :o Ugyan Yulcsi, ezt a szót rólad mintázták. :roll: - Mindig is felvágós volt Yulcsi, nem is értem, miért tört belőle elő ez a reakció. Csupán csak nem szeretném, ha én lennék az utolsó. Még az utolsó előtti hellyel is tökéletesen megelégednék, nem áll szándékomban a dobogó legfelső fokára állni. - Ugyan, legalább több prédából válogathatsz. Felelőtlen pedig akkor lennék, ha nem tudnám a kezemben tartani az irányítást, vagy pedig képtelenek lennénk ellátni néhány lidérc baját. ^.^ - Mosolyogtam rá angyalian, aminek szépségét talán némileg rondította az arcomon lévő, nem túl nőies maszk. Ami, történetesen, tökéletesen illett a személyiségemhez. Sosem szerettem a túl finom, aprólékos munkával készített, csicsás dolgokat. Az ilyesmit meghagyom a plázacicáknak, vagy a szépérzékkel jobban megáldott embereknek.
Tekintetem a legifjabb Vaizardra villan, s mintha némi ingatagságot éreznék felőle. Mélyet sóhajtva összpontosítottam a Hadou 23: Siro Seidou technikára, s figyeltem, ahogy kiszemelt ellenfelemet, egy nagyobb méretű csótányhoz hasonlatos soklábút roppant össze a technika. mi tagadás, kedvemre való volt a hatalom, aminek eddig birtokába jutottam. Ugyan még nem tartok közel sem ott, ahol tartani akarok… de ez is elég ahhoz, hogy a nem olyannyira forró helyzetekből különösebb baj nélkül megmeneküljek. Nagyot nyújtózva ropogtattam meg ujjaimat, s villámcsapásként ért, s legalább olyan gyorsan fel is ismertem azt a lélekenergia hullámot, mely egyértelműen közeledett. Mily pompás, Yuuditnak igaza volt, hamarosan kezdődik az igazi móka!
- Nocsak nocsak, újabb pengeapróléknak valók! :o - Csaptam össze két tenyeremet lelkesen, majd Misára pillantva állapítottam meg, hogy lehet átvállalom az övét is. Még csak az hiányzik, hogy előtörjön belőle valami… Nyilvánvalóan meg tudnánk fékezni, nem vagyunk veszélyben tőle, de azért szegény kicsike épségéért aggódtam. Tekintetemet a felbukkanó négy gigászra vetettem, majd ajkaimra halvány mosoly kúszott. Végre valami, ami talán megmozgatja elmacskásodott tagjaimat!
« Utoljára szerkesztve: 2014. Nov. 04, 20:38:30 írta Chizuki Maya »

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Eltávozott karakterek

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #20 Dátum: 2014. Nov. 06, 12:28:32 »
[Vadászkirándulás]

Annak osztán kurvára nem értettem mi a cefre bűzölgésére volt értelme, hogy itten atomháborúba kezdünk a kibaszott susnyás közepén a rohadt emberi dzsindzsás műholdasan befigyelt picsájában. Pofám is basztam lendületesen befelé, erre most mi a vietnámi műanyag papucs kopására volt kurva nagy szűkössége méhecske fruskának. Ezek a nagy rakás nyálzó debil tetűládák baszottul nem hurcolták a para faktort, itten elő kéne kaparni a herendi porcelánt, mert baromira ki fogják porolni a valagunkat. Csak szaros zsíros deszkát kellett volna burkolni hagyma karikával. Attól az állott pofázmány szagtól aztán hullana a döge és kurvára be se kéne moccanni. Faszér nem ugrott előbb a koponyámba! Most a redvás kisujj percem se kéne bemoccantanom, csak lihegnék csórikra.
-Keh! Közöd? Fogja neked a kamionról leborult csempész csimpánz elmakogni, mivel baszom el a szabadidőm. De az hót ziher, baszottul hasznosabban, mint te, gyíkarc!- Kussoltam retek mélységesen, hogy már gürizek ingyé a kis purgyéknak. Ehhez a szituhoz, viszont marhára semmi köze a lábát lóbáló világmegváltó gyökérnek.
-Jah! Elég leharcolt vagy, tata! Mennyé nyugdíjba!-
Forgattam be a szemem, mekkora agyalágyult foggyer, hogy itten nyávog összeaszott, meg ráncos a szottyadt bőre. Hát, kurvára teszek rá, mennyire kúrta el az idejét. Annyira baszottul behatott, inkább felkapartam egy faszom marék diót. Ekkor durrant be nálam a heuréka mirigy, hogy a sügér palánta téll tovább szórakázik a hókuszpókkal. Persze, mire az én tetű satnya érzékem leneszelte a cuccot, már begyűjtötte a cuccot. Nem ruccanhattam le a sarki bodegába bedobni egy szaros kávét, kaparhattam a havi bánatba mélytengeri kuka búvárnak, hogy odacseszhessek neki. Beindultam a túloldalán fényévekre cseszkelődő amőba fazon felé és totál véletlen behúztam a satuféket mögötte, hogy telibe lökhessem a valagát, hátha bedöglődik a célzója.
Utána kurvára tovább ügettem, még pár száz métert, hogy a bezsákmányolt diókkal fehér pakoláson kúrhassak néhány csőlakót. Ha meg nem jött ki redvás lépésre, akkor begyártottam nekik a belső szemüket és ököllel rohadtul telibe zúztam a képüket. Addig se látszott, csak szenyázás miatt rongyolok, meg azért, hogy górjak Hipolipnak is pár szotyola diót.
-Neh, egyé!- Miközben zabál, kushad a sarokban. Aztán úgy bestoppoltam, majd felgyűrődtem a szaros tujára. Rásandítottam a szájaló picsára és baromira nem csíptem a fancsali képét. Bámulom eleget, hogy csekkoljam, ha kurvára nem stimmel valami.
-Mevan Titanilla, süllyed a léghajó?- Csettintettem a vasorra előtt, had érezze a baszott törődés. Inkább a körzetében vertem le a tánga tábort, nehogy még azzal a kattant libával is para legyen.
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Aenom'en

Ős - Shinenju

Eltávozott karakterek

Daitenshi

*

Hachibantai ex-taichō, Saizensen sōsui

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 93

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 29 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Acélkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Yasuji Chiyoko

Mottó:
„You either die a hero or live long enough to see yourself become the villain…”

Post szín:
Azure|Beszéd: Glowing #31337e


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #21 Dátum: 2014. Nov. 29, 18:33:14 »
[Vadászkirándulás]

Az ezüsthajú lány megjegyzésére egyszerű legyintéssel válaszolok, ezzel is kifejezve mennyire túlaggódottnak tartom a jelenlegi helyzetet. Nincs valós veszély, igazából Aizen legyőzése óta a lidércek közel sem mozgolódnak annyit, mint amennyit előtte tették, feltehetőleg a vereség megtépázta a soraikat, ezért inkább Hueco Mundoban nyalogatják a sebeiket és forralják a bosszút! Pedig hogyha egy kicsit is tudnák, mi folyik odaát a Seireiteiben, minden további nélkül újabb rohamot indítanának. Ahogy korábban, úgy napjainkban is a széthúzás, s az egyet nem értés uralkodik a városban, mindenki a saját érdekeit igyekszik előtérbe helyezni és egyáltalán nem törődnek a közérdekkel. Természetesen álszentség lenne az állítanom, hogy személyem másképpen viselkedik az említett közegben, hiszen a bőrömön megtapasztalhattam mi jár azoknak, akik idealista módon szemlélik a körülöttük lévő, kegyetlen valóságot. Elmélázásomnak köszönhetően a Tahókirálynak sikerül meglöknie, ezáltal az általam alkalmazott démonmágia célt tévesztve zúg el a végtelenbe és tovább, feltehetőleg meg sem áll addig, amíg újabb krátert nem üt a Holdba. Kérdő tekintettel nézek a férfire, ennek most mégis mi értelme volt? Hogy rossz szögben tartom a kezem, akkor akár Őt is eltalálhattam volna, s annak következtében ténylegesen szétszórt személyiséggé válik. :roll:
- Nemigen tudnának annyit fizetni, amennyi kijárna a szolgálatom után… - vonom meg vállam egykedvűen a nyugdíjazási felvetést hallva, ráadásul a dezertálás következtében minden ilyesfajta juttatástól elesnék, amennyiben létezne egyáltalán ilyesmi a Gotei Juusantai berkein belül. – Amúgy sem tudnék tétlenül ülni a fenekemen, keresztrejtvényt fejtegetve, miközben a régi idők dicsőségéről elmélkedem. Aki kard által él, azáltal is hal meg, nem tervezek túlzottan hosszútávra! – hangom teljesen szenvtelen, régóta megbékéltem a sorsommal, valószínűleg így van ezzel mindenki, aki huzamosabb ideig a csatatér kellős közepén éli mindennapjait. – Egy végtelen körforgás szereplői vagyunk, mindig lesz legyőzendő ellenfél és mindig lesz olyan, aki felettünk akar diadalt aratni. Mindez egészen addig tart, amíg meg nem találjuk azt az illetőt, aki képes pontot tenni történetünk végére. Akárcsak ezek a hollowok… - mutatok a megjelenő gillianok felé. – Az ösztöneik hajtották őket ide, nagy zsákmány reménye, azonban mi mindannyian tudjuk, vesztükre jöttek az erdőbe. Ez tisztességes, a harcban nincsenek kiskapuk, ölsz vagy megölnek! – monológomat fanyar mosollyal zárom, úgy tűnik, mégsem sikerült teljesen kiszellőztetnem a fejem, baljós gondolataim minduntalan visszatérnek, nem hagynak nyugodni. – Tiszta ügy.
Fejtegetésemre koránt sem várok választ, leginkább önmagamnak vázoltam fel kétségeimet hangos szóval, kimondva erőteljesebben érzékelhető valóságtartalmuk. Kezeimet zsebre téve szökkentem a magasba, talpam alá reishit gyűjtve biztosítottam a szilárd „talajt” lépéseimhez. Elkínzott, hosszú ordítás zengi be a környéket, az éhségtől megvakult szörnyek panaszos sirámai.  Emlékeim közül egy sűrűn fákkal benőtt, kopár erdő képe jelenik meg, a Menosok erdeje, ahol elértem jelenlegi képességeim csúcsát. A kabátom oldalába varrt rejtett zsebből könnyedén húzom elő lélekölőmet, az acél sajátos búgása kellemes melódiaként csendül, mintegy ellensúlyozva a fájdalom kórusát. A kard a pálca, Én pedig a karmester vagyok! Nincs szükségem szavakra ahhoz, hogy aktiváljam Dotonryuu shikai alakját, ahogy hangos parancs híján idézem meg egyik elsöprő támadását is. A faragott kőpenge lassan bomlik apró szilánkokra, mintha csak a téli szél vinné messze-messze. Lehunyom a szemem, mialatt a sivatagi vihar lomhán körözni kezd alakom körül. Érintést érzek a vállamon, egy súlyos, méretes agyarakkal teli koponya nyomását.  Megnyugtatónak találom a sárkány jelenlétét, ugyan mindig Velem van, azonban kevés alkalommal materializálódik az anyagi világban, sokkalta jobban szeret a belső világomban lévő, tágas barlangban rejtőzni.
- Néha jó lenne, ha Én is elbújhatnék… - fejtem ki véleményem alig hallhatóan, majd jobbom felemelésének hatására a kőlapocskák zizegése felerősödik, egy dühödt méhraj hangját imitálva. Ahogy acélkék íriszeim ismét láthatóvá válnak, akképpen szűnik meg a jelenés is, a gyilkos fergeteg pedig mozgásba lendül, megállíthatatlan, tomboló hullámként vetve magát az ellenség felé. A koncert kezdetét vette!

Karakterlap

Chizuki Mae

Eltávozott karakterek

5. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 167

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 4 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A szépség csak a bőr felszínéig tart, a mocsok viszont csontig hatol.

Post szín:
#5C3B87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #22 Dátum: 2014. Dec. 04, 23:51:01 »
[Vadászkirándulás]



Mély sóhajt hallattam, majd szemeimet megforgatva nyaltam meg szám szélét. Nem hiszem el, hogy ennyit kell morogni csak azért, mert végre élvezek egy helyzetet, amibe kivételesen teljesen szabad akaratomból másztam bele. Még most is minden további nélkül eltűnhetnék és elindulhatnék haza, ráhagyva a reggeli kifizetését Yulcsira, amilyen morc, nem is állok ettől messze.
- Mintha komoly veszélyt jelenthetne ránk néhány hollow… Testmozgás meg kell, legalább nem hízol el. - Böktem neki oda, majd a levegőbe szökkentem, s teremtettem magam alá szilárdabb talajt. Mókásnak éreztem mindig is, hogy milyen egyszerűen léptem át halálom, s új életem kezdete óta az emberi világ által alkotott szabályok kereteit. Csupán a lehetőség által lelki szemeim elé festett kép hatására is kedvem támadt felnevetni.
Szemeim a felbukkanó lények között ugrált, felváltva mértem őket végig. Panaszos, gyötrődő üvöltésük hallatán gyomrom görcsbe rándult, de hamar leküzdöttem a bennem felbukkanó érzést. Jelen pillanat nem alkalmas arra, hogy szabad utat engedjek gondolataimnak… S arra sem, hogy visszagondoljak gyengeségem szánalmas pillanatára. Ajkamba harapva nyúltam két kezemmel oldalamhoz, majd jobbomban Fenikkusut, balomban Hisagakamarut fogtam meg. Mindkét kardból jóleső melegség áradt ott, ahol hozzájuk értem, s a bennem szétáradó nyugalom úgy áramlott végig testemen, minta a zuhany alá állva megnyitottam volna a hideg vizet, s az csorgott volna végig testemen. Némán aktiváltam Fenikkusu shikai alakját, s elbűvölve figyeltem, amint a lángok körbeölelik a több száz pengét. A testem körül kavargó szilánkok kavarta forró szélben hosszú hajam úgy lobogott, mintha szél tépte volna.
- Én nem akarok elbújni semmi elől sem… Jobb mindennel szembenézni.- Mondtam alig hallhatóan, majd az egyik gigantikus lény felé irányítottam a lángoló pengéket. Mosolyogva figyeltem a narancsszínű lángokat, melyek ropogó hangja csitító balzsamként hatott feszültségemre. Lehetséges, semmi közöm nem volt ahhoz, amit beszéltek, de mivel a jelenlétemben mondták ki, a jogom arra, hogy véleményt nyilvánítsak, megvolt. Hisagakamaru markolatán szorosabbá vált szorításom, s Sira Kaen támadását aktiválva eddigi célpontom melletti gilliant céloztam meg.

Karakterlap

Kimito Misa

Reiatsu GPS

Vaizard

*

Sanseki

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
29 500 / 30 000

Hozzászólások: 111

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 1 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #23 Dátum: 2014. Dec. 23, 02:08:58 »
[Vadászkirándulás]

Egykedvűen hallgattam a magasztos kifejtéseket, és a már-már teljes mértékben melankolikusnak, és lemondónak ható monológot. Az élet sokkal többről szól, mint túlélt csatákról, és arról, mikor is halunk meg, legalábbis így kell lennie, mert várni azt, ami majd végez velünk, nos, igazán szürke hétköznapokat vetít előre. Semmi kedvem nem volt tudomást venni arról, hogy valóban meghalhatok egyszer, mert annyi mindent átéltem néhány hét alatt, még Hueco Mundoból is élve tértem vissza, az Emberek Világának egy elhanyagolt kis erdejében nem jöhet semmi olyan, ami eltörölheti a létezésem.
Számomra kicsit furcsa volt az a fajta élni akarás, ami most is ott pulzált bennem, bár valahogy úgy sejtettem, ez nem csupán sajátom. A tudat, ami egyre-másra várja, hogy melyik a megfelelő pillanat az előtüremkedésre, az tényleg valami olyan túlélési ösztönnel rendelkező valami, ami a teste halálával sem képes feladni a létezést. Ha másért nem is, de ezért kiérdemli a tiszteletet. Viszont éppen ezért tudtam nagyon jól, hogy nem hagyhatom az eluralkodását, mert amilyen erős, talán többé elzárni sem lennék képes…
- Mi ez a csoffadt bogyó? >w> - Morrantottam a felém érkezőnek, aki nem hogy engem, de majdnem az egész erdőt elsodorta a fékezéssel. ._. – Legalább egy vigyázatot böffents, ha be akarsz temetni néhány rönk fával. :| - Fújtam ki a levegőt sóhajtva, majd igyekeztem továbbra is a feladatomra koncentrálni.
Mit sem érne az a sok edzés, ha most nekiállnék tombolni, és milyen arccal mutatkoznék be a többiek előtt? Talán nem most találkozunk először, de túl sokat sem beszélgettünk, éppen ezért csupán szégyent lennék képes érezni, ha olyasmit tennék, mint Rukongaiban. Senki sem sérült meg, mégis tudtam legbelül, hogy ez nem miattam történt, és másképpen is alakulhatott volna.
- Elfogyott a gumibogyó szörpöm, nehéz anélkül jókedvűen veletek pattogni. >w> - Morrantottam, bár úgy hiszem, hogy az érdeklődése ezúttal aggodalomból fakadt, bizonyosan érzékelte a változást, és azt, mi okozza. – De kézben tartom. ^w^ - Igyekeztem kicsit kedvesebben mosolyogni is, azonban ez sem tartott sokáig.
Azt gondoltam, hogy erős vagyok, és elég sokáig hittem, hogy megbirkózom a helyzettel, azonban az élet az utóbbi időben szeretett rám cáfolni. Szemem fehérje elsötétedett, majd támaszkodó lábammal teljes erőből kilőttem, hogy az addig ülőhelyként szolgáló fatörzs beleroggyant a földbe. Igazából nem is én voltam, suhanás közben éreztem, ahogy a kemény csontok eltakarják arcomat, és belülről hallottam az ismerős hörgést, immár semmi beleszólásom nem volt ismét a dolgokba.
Előre lendülő testem nekicsapódott egy kisebb lidércnek, de ez sem okozott neki gondot, ezúttal zanpakutoum híján a kezemet használta, és a hollow mellkasán elhelyezkedő hollowlyukon átnyúlva húzta ketté, mintha csak pillecukor lenne. Éreztem az erőt, és a csontok recsegését, viszont nem én voltam, aki birtokolta, effélére sosem lettem volna képes, egyetlen dologra bírtam gondolni, hogy valamit tennem kell.
Úgy tűnt a többiekről tudomás sem vesz, mert egy másik hollowot vett célba, aki felé a másik darabját hajította. Azonban én sem maradhattam tétlen, apró mozdulatot tettem, hogy eltávolítsam jobbommal a maszkot, ám balkezem arra kulcsolódott, hogy megfékezze ezt, miközben shunpoval a célpont felé vágtattunk. Oldalra rántottam, elkaszálva egy vaskosabb fát, ami nem éppen gyengéden fogott fel, ez azonban kiváló lehetőség volt, hogy lerántsam magamról. Úgy éreztem, mintha a saját bőrömtől próbálnék megszabadulni, de a kezemben lassan szemcsékre eső maszk koránt sem volt ilyen szinten a sajátom, lihegve húztam össze magam a földön, miközben érzékeltem, a korábban felhergelt hollow egyenesen erre tart.
- Hülye hollowok, meg az állandó éhségük… bélpoklos, akaratos rondaságok vagytok ám mind… ._. - Remegő lábakkal álltam fel, és emeltem kezemet magam elé, bár azt hiszem egy kidou idézéséhez sem maradt erőm, reményem a többiekben volt, hogy nem hagyják, hollow vacsiként végezzem… :roll:

(click to show/hide)

Karakterlap

Sachiaru Masaki

Eltávozott karakterek

Ügyeletes tajparaszt

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 100 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 10

Infó

Tárcában: 54 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
mandarin sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
madafaka I'M awesome!

Post szín:
#ffcc00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #24 Dátum: 2014. Dec. 25, 19:44:58 »
[ Vadászkirándulás ]

Aszittem menten kárörvendő pöcsként pofán röhögöm Sírhantoló szánalom nyugger tatát. Megest beszaladt nála a szájtépő fólia, mert úgy köpte a sódert, menten ketté fejeltem a korhadt tuskót, aminél rohadt ráérősen dekkoltam. Legalább az a szar is pont jó felé zuttyant. Laposra csapott egy kurvára közelben bóklászó nyomingert. Valami haszna akadt annak a rakás fosnak, amit megint összeganézott.
-Olyan baszottul csak a csalapálásnak élnél és nem a rohadt gázos nosztalgia otthonkádnak, már kurvára pofádra se vennéd annak a retardált gyűjtődének a nevét, plusz kurvára nem nyafiznál, mekkora szopás neked, plusz ezt nekünk se kéne gecire hallgatnunk.- Forgattam be a gülüimet megspékelve a képem ütemes nyúzásával. Azon mán télleg csak vergődni lehetett, amit ezután benyögött.
-Szeggyed mán össze a farkad, Emolía. Ultra cink városi depis tini is rohadtul mókásabb nálad...- Górtam hozzá még egy markomban tespedő diót, amit nem nyiffantottam ki az idegtől. Valszeg a kis sügér bombámat leneszeli a humusz rengeteg, mert ennek a gyökérnek is muszáj fémpálcával vergődni. Kajak, csak én nem vonszoltam ide a kibaszott cölöpöm. Erre mán betoltam némi markomban ledarált diót. Ezzel faszábban ment végigkagylózni, mit keménykedik űbermaca, miközben majd összehugyozta a bokáját.
-Kurvára gyengus duma, Hipokrita!- Baszott császári benyögés lett belőle, mert a bige fél mp-vel később dzsindzsás körüli pályára állította az űrsiklót és rohadtul csóri blökik kivéreztetésébe kezdett. Erre mán, csak kurvára agyfaszt kaparászó szemöldök rángással takartam be a pofám, hogy rohadtul ne nyakaljak be tíz tonna mocskot.
-Baszott csúcs! Mán csak ez a szar kellett! Ennek a kikúrt-kikent-kifent-elbaszott szitunak is pont ebben az elEMOsított kompresszió hangulatban kellett becsörtetnie...- Kúrtam bele egy fikusz gyökerébe, csak a ramazuli rohadt élvezeti faktorát kifejezve.-Héj, Emoszító!- Csettintgettem gyászhuszár Sírásónak skubizzon mán felém a retkes díp kupacából.
-Mingyá, gyüvök! Addig azt a betépett banyát...faszom, eresszétek, had gürizzen helyettünk!- Legyintettem a beszabadoló Hipokrita porcelán bödönére. Kurvára ráérősen előkotortam a mobilom és rohadt nagy zoomolással kikotortam asszony számát. Becsörgettem a hátsóját, hogy dobja mán hozzám Wame-t, ha mán baromira a bársony rezidenciáján hagytam rothadni, mert baszottul nem akartam ide hurcolni. Faszom kényelmes tervezetnek lőttek, szal elvonszoltam a picsám, féltávon összekaparjam asszonytól. Utána meg vánszoroghattam vissza. Rohadt lelkes voltam, főleg, hogy azt se vágtam mire csörtetek be...
× Somnus ×

(click to show/hide)

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 198

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #25 Dátum: 2015. Júl. 21, 00:14:06 »
Nem engedek neked!


Nem gondoltam, hogy egyszer azért kell az emberek világába elutaznom, mert egy Arrancar gondolt egyet és Seth ellen cselekszik. Mondjuk, nem tudom mit követett el, de azt a parancsot kaptam, hogy keressem fel és öljem meg. Azért pont engem küldenek, mert az a különleges képessége, hogy teljesen eltünteti a jelenlétét. Nehéz érzékelni, ezért van szükség egy erősebb valakire, hogy ha használja az erejét, akkor azt megérezze. De én iszonyatosan nagy nyűgnek tekintem ezt az egészet. Az éjszakai égbolt alatt a háztetőkön sétálgatok, és közben a Pesquisa-val figyelem a területet. Bár magamban azt gondolom, hogy csak nem olyan hülye, hogyha el tudja teljesen rejteni az erejét, akkor azt mégis szabadjára engedi. Egyetlen esetben tenné, ha megtámadnák. Vagy nem tud már uralkodni a vérszomján. Azt hallottam, hogy imád Halálistenekre támadni és a lelküket felfalni. Még mindig a Lidérc ösztönei az erősebbek. Vagy csak lehet, hogy egy megmaradt rossz szokás lehet. Kíváncsi vagyok, hogy lel-e áldozat, ha pedig igen, akkor lesből támadás és ölésen túl harcba bocsátkozik-e, ezáltal felfedve a helyzetét előttem. Abban reménykedem, hogy ezen szokásáról a pletykák igazak, és a Halálistenek ezt nem hagyhatják szó nélkül és egy nagyobb csapat kiküldésével harcra kényszerítik a nyomorultat. Ha pedig így lesz, akkor meg fogom érezni. Ám egyenlőre még nem érzek az ég egy adta világon semmit…
Ekkor hirtelen több Shinigami lélekenergiájára leszek figyelmes. Ezt egy sunyi mosollyal konstatáltam. Mit ne mondjak?… Nem csalódtam. Már csak azt kell megtudnom, hogy a célpontjuk az én célpontom-e? De elég messze vannak tőlem. Egész pontosan az erdőben. Én magam is igyekszem teljesen elfojtani az erőmet, hogy ne szúrjanak ki. De elindulok abba az irányba. Ahogy Sonido-val haladok előre és ugrok egyik háztetőről a másikra úgy megérzem egy fajtámbeli lélekenergiáját is. Minden bizonnyal ő az. A Halálistenek elérték, hogy használja az erejét és én azt megérezzem. Mondjuk, nem a Halálistenek segítségére sietek. Ha nem végez velük, akkor majd én fogok. Egyszerűen szeretnék túl lenni a feladaton, és valami egészen más energia után kutatni.
A helyszínre érkezve egyszerűen a bűnös Arrancar mögé kerülök. Kardomat már akkor kirántottam, mikor elértem az erdőt, így mikor mögé érkeztem akkor használhattam. Könyörületet nem ismerve egyszerűen hátulról a torkát átszúrtam. Ideje sem volt felfogni, hogy mi is történt. Kardomat kihúzva csak úgy fröcskölt a vér. Halálhörgésével esett holtan össze előttem. Én pedig érzelem nélküli tekintettel néztem rá. Egyáltalán nem sajnáltam. Hogy pontos legyek az ilyen szemetet teljesen megvetem. A kifolyó vörös vére áztatta a földet.  Ahogy az általa megölt Halálistenek vére.
Ám akkor feleszmélek, hogy rajtam kívül még van egy élő személy. Az egyik Shinigami túlélte a találkozót az Arrancar-al. Ami azért is furcsa, mert nem tűnik olyan erősnek. Tekintettel felmérem a férfit. Mondjuk a testalkatát nézve nem is lehetne rossz. A szeme fog meg, ami igazán különleges. Még nem láttam hasonlót.
- Nocsak! Egyet kihagyott? Pedig úgy tudtam, hogy kardjával nem hibázott. Egy suhintás, egy élet. De hogy te mégis élsz, valószínűleg azt jelenti, hogy ő hibázott. Bár mondjuk csak az ő likvidálására kaptam parancsot. Meg nem is akarom az erőmet és az időmet rád pazarolni. – szúró tekintettel és vigyorra nézek rá – Szóval hálás lehetsz az égnek vagy a szerencsének, hogy élve megúsztál egy találkozót két Arrancar-al is. Vésd kőbe… Máskor már halott lennél… De most könyörületes kedvembe találtál.     
Valószínűleg a szavaimmal a lelkébe gázoltam. De egyszerűn ki nem állhatom a Shinigami-kat. Igazság szerint azért nem végeztem vele azonnal, mert szavaimmal porig akartam alázni, és teljesen lenézni és fölé kerekedni. Mondhatni ezt teljesen kiélhetem. Felettébb jól esik. Nem tudom miként élte túl ennek az alantas mocsoknak támadását. Biztos a szerencse gyermeke.
Mondjuk, eljátszhatnék vele. Biztos tud pár olyan infót, ami nekem is jól jöhetne. Még a végén kedvem támadna egy kicsit kínozni. Még soha nem kínoztam senkit sem. Vajon milyen lehet? Vajon milyen letörni a szárnyait. Természetesen képletesen. Mondjuk elvenni a Lélekölőjét? Azt, amit olyan becsben tartanak. Kíváncsi vagyok, milyen arcot vágna, ha elvenném tőle a legfontosabb kincsét? Kíváncsi lettem. Kardomról lecsaptam, volt társam vérét, majd elraktam.
Lélekenergiát irányítottam a lábamba, hogy a Sonido-m még gyorsabb lehessen. Meg is ragadtam hát a kardját és a legközelebbi fa tetejére ugrottam vele. Mindkét lábamat lelógattam és ölembe helyeztem a kardját. Karomra támaszkodva felhúztam az orromat és közben lenéztem a férfira. A másik kezemet a kardján húztam végig.
- Ez lenne a te legbecsesebb tárgyad? A lélekölő kardod?... Öltél már valaha vele? Vagy eddig csak dísz volt a falon?
Még soha nem volt egy Zanpaktou a kezembe. Mármint másé sem, nem hogy egy Shinigami-é. Valójában a lelkének egy darabját vettem el. Képes lehetek kárt tenni benne? Mondjuk, kicsit érdekel, hogy mit mondana nekem. Biztos van hozzáfűzni valója a dologhoz. De legfőképpen arra vagyok kíváncsi, hogy milyen fejet vág. Éppen ezért figyelem az arcát. Az már kevésbé érdekel, hogy hogyan háborodik fel. 

Karakterlap

Yochike Hiraoka

Shinigami

3. Osztag

*

6.Tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 400 / 15 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 6 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fekete és vörös korvonal váltakozással, sötétebb zöld a kitöltés.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#C0C0C0 || #33D6FF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #26 Dátum: 2015. Júl. 23, 20:23:18 »
Nem engedek neked!


Olyan volt ez a mai nap, mint a többi… Felkelek… megcsinálom a napi rutinokat… Lejelentkezek az osztagomnál, aztán unatkozás, és lustizás…  Ez történt a dél egyik felében. A másikfelében is a lustizást, és a sétálgatást terveztem, de ez nem így lett. Éppenséggel a betervezett sétámat intéztem, mikor megjelent egy pokollepke. Azt az üzenetet.. sőt, inkább parancsot kaptam, hogy tíz percen belül, legyek annál az átjárónál, amelyik az emberek világába vezet.  Kicsit meglepődtem, hogy mi is ez, és mit akarnak, na de… lényegtelen. El is indultam a kapu felé. Kicsit előbb odaértem, így hát vártam. Egy kettő, talán három perc múlva, jött még három ember. Nem igazán voltak ismerősek.  Ők is ezt az üzenetet kapták.  Miután megtörtént a bemutatkozás, nem sokkal rá, egy másik pokollepke jött.  A melletem lévő srácra szállt, aki hangosan mondta, hogy mi volt az üzenet.
–„Arrancarok felbukkanását észleltük az emberek világában, menjenek oda és derítsék ki mi a helyzet. Öljék meg az arrancart!” –
Hmmm… szóval, egy arrancar.. érdekes, még sose láttam olyat igazából. Megnyitották a kaput, majd nekiindultunk.Átmentünk a kapun, és a város közepére érkeztünk meg.
 – Maradjunk együtt… külön-külön, szinte esélytelen lehet. -  Közöltem velük, komoly tekintettel. Rábólintottak, majd elindultunk egyenesen. Egy jó ideig keresgéltük, de nem találtuk. Egy bő kettő óra hossza után, egy óriási lélekenergia lökést éreztem…Ez biztosan az arrancar... Bár, ez csak az átjáró volt..
 – Srácok… ti is éreztétek? –
Kérdeztem tőlük.
-  Igen… -
Válaszolták egyszerre.
– Akkor, gyerünk! Nézzük meg! –
Majd egy shunpoval, elindultam abba az irányba, ahonnan a lélekenergia jött. A többiek kicsit lemaradva, de jöttek utánam… Nem igazán nagy egyéniségek… de legalább nem egyedül megyek…  Megérkeztünk egy erdőhöz, mire odaértünk, már nem éreztem azt az energiát. 
– Csak óvatosan, srácok.. meg ne lepjenek minket.. Lehet, hogy csapda. -
Majd előrántom a kardomat. A többiek is így tettek.  Kémlelés közben, kiszúrtunk egy házat, érdekes módon, egyszerre.  Elindultunk a ház felé, majd mikor közelebb értünk,  megéreztem egy meglehetősen durva  Hollow lélekenergiát.  Még nem éreztem ilyet… meglehetősen hasonlított egy hollow lélekenergiájára… de mégsem mondanám Hollownak… igen… Ő lesz az…
- Skacok… a házban van… Amikor jelzek, behatolunk. -
A faház oldalain üvegablakok voltak… azon keresztül terveztem a behatolást.
  Megadtam a jelet, és a többiek  már ugrottak is… ők is az ablakon.. külön-külön egy-egy ablakon ugrottak be. Négyen voltunk, és négy ablak volt, szóval… Én se tehettem máshogy… Beugrunk, majdnem, hogy egyszerre az ablakokon, de már számítottak ránk… Biztosan megérezték, hogy itt vagyunk, vagy ez volt a csapda . Két társamat azonnal megölte az a lény.  Viszont velem, és a másik társammal nem igazán tudott, úgy hírtelen mit kezdeni. A társam megpróbálta megvágni, ami sikerült. Vagy mégsem? Egyszerűen a kard lepattant az arrancar testéről. Az arrancar úgy fejbe vágta a társamat, hogy az rögtön meghalt. 
 A picsába… -
Nyögtem el.  Éppenséggel felém tartott, engem akart megölni, de nem sikerült idáig eljutnia.
 A semmiből egy nő termett elő, neki is az arrancarhoz hasonlóan volt durva a lélekenergiája.  Könnyelmű mozdulattal szúrta át a nyakát annak az arrancarnak. Talán ő egy áruló arrancar? Vagy a másik volt az? Végül is ez lényegtelen. A kardomat erősen megszorítom, majd hozzávágom a legalapvetőbb kérdéseket. 
– Te meg ki a franc vagy? Mit akarsz te itt? -
  Szegeztem hozzá ezeket a kérdéseket.
- Nocsak! Egyet kihagyott? Pedig úgy tudtam, hogy kardjával nem hibázott. Egy suhintás, egy élet. De hogy te mégis élsz, valószínűleg azt jelenti, hogy ő hibázott. Bár mondjuk csak az ő likvidálására kaptam parancsot. Meg nem is akarom az erőmet és az időmet rád pazarolni. –
Mondta. Chhh… micsoda egy bunkó paraszt…  Felnevetek, majd közlöm vele.
-Ahj, te… nem megy ám az olyan könnyen! –
Az utóbbi mondatomat is félig nevetve mondtam. Majd szúrosan nézett rá.
- Szóval hálás lehetsz az égnek vagy a szerencsének, hogy élve megúsztál egy találkozót két Arrancar-al is. Vésd kőbe… Máskor már halott lennél… De most könyörületes kedvembe találtál. –
És még beképzelt is…  Kuncogok magamban. Könyörületes… az.. persze…  Biztosan tele a gatyája. 
– Ugyan… ne nevetess! Ez kész poén! - 
Kuncogok az arcába, amire válaszul egy másik újabb szúrós tekintetett kaptam, na meg azt, hogy hirtelen kikapta a kezemből, az egyébként kivont kardot, majd pillanatokon belül a fán termett.  E pillanatok alatt, lepörgött az agyamban, hogy ez nem lesz olyan egyszerű…   Nincs meg a fegyverem… most mi a franc legyen? Végül is… mágiám még van, de megpróbálom elkerülni a harcot.
- Ez lenne a te legbecsesebb tárgyad? A lélekölő kardod?... Öltél már valaha vele? Vagy eddig csak dísz volt a falon?-
Próbált felidegesíteni, de az én nyugodtságom miatt, talán ő hergelődik fel. Bár, valljuk be… most elég végtelennek érzem magamat a fegyverem… a társam nélkül. 
– Mit érdekel az téged? De, ahogy elnéztem, neked is van kardod… mesélj róla! A te kardod, mit tud? Vagy netán, csak dísz?-
Nevettem rá. Nem igazán hatott meg, hogy próbált beszólogatni, de az inkább, hogy elvette a fegyveremet… ez a szemét… máris utálom, na… de talán kiderül, hogy jó fej, és csak ilyen paraszt módon szívatott…
« Utoljára szerkesztve: 2015. Júl. 23, 20:38:52 írta Yochike Hiraoka »


Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 198

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #27 Dátum: 2015. Júl. 25, 22:19:01 »
Nem engedek neked!


A kis túlélő srácnak aztán van vér a pucájában. Nem fél tőlem. Pedig a szeme láttára szúrtam torkon az egyik áruló társamat. Egy szempillantás alatt végeztem azzal, aki előtte végzett három társával is. Valószínűleg a szerencse miatt maradt ő életben. Mégis, nem hogy nem remeg, de nevetve szól vissza nekem. "Ez nevetséges." Mondjuk gúnyos iróniám felbosszantására szolgált volna. De nem tért ki a hitéből és az arca sem torzult el. Sőt azon sem rezzent össze, hogy könnyedén elvettem a kardját. Szerintem ő még azt sem érzékelte, hogy megmozdultam. Azonban nem a kérdésemre válaszolt, hanem feltette a sajátjait.
– Mit érdekel az téged? De, ahogy elnéztem, neked is van kardod… mesélj róla! A te kardod, mit tud? Vagy netán, csak dísz?
A végén ugyan azzal vágott vissza. Önkénytelenül is felnevettem ezen. Tetszik nekem, hogy nem csinált maga alá, sőt megpróbál visszaprovokálni. Nem fél attól, hogy ahogy elvettem a kardját ugyan úgy elvehetném az életét. Talán túl felelőtlenül jelentettem ki előtte, hogy nem akarok erőt pazarolni a megölésére. Ezzel lehet önbizalmat adtam neki? Vagy ennyire bízik a saját erejében? Azt hiszi, hogy majd a mágiájával képes lesz helytállni a kardja nélkül is? Shiratori esetében el tudom képzelni, de belőle? A teste nem nyeszlett, szóval valószínűleg karra gyúr, mint mágiára. De legalább nem egy kis nyeszlett szájhős Shinigami.
Miután kinevettem magam és gonosz vigyorral ismét végigmértem szólaltam meg ismét.
- Van ám vér a pucádban, azt meg kell hagyni. … Ja, jól láttad. Ha esetleg nem figyeltél, akkor elmondom, hogy az előbb a szemed láttára öltem meg valakit. A saját fajtámat. Most szerinted ha veled végeznék az okozna álmatlan éjszakát? Veled, aki lényem ellensége? … - tettem fel a költői kérdést, de meg is válaszolom neki, ha nem fogalmazódna meg benne magától – Na ugye, hogy az arcom sem rezzenne. … Az én kardom ölésre teremtetett. Arra, hogy a vért is megfagyassza az ellenfelemben. De úgy tűnik, hogy tiéd tényleg fali dísz. – nézek a kardra – Hisz nem tiltakoztál kézzel-lábbal.
Sötét szemekkel vigyorgok le rá. Nem is sejtheti, hogy valójában tényleg válaszoltam a kérdésére, hogy az én kardom mit tud. Bár mondjuk inkább a kaszám, mikor szabadjára engedem a valódi erőmet. "A vért is megfagyassza benne", egy mondás miszerint akkora vagy olyan erővel rendelkezik, ami miatt még elfutni sem tud, mert annyira be fog ijedni. Azonban én szó szerint értettem. De erről mit sem tudhat.
- De mintha én kérdeztem volna. … Vagy netán? – csillan fel a szemem és hajolok előrébb – Olyan szánalmas, vagy, hogy még Shikai formáját sem tudod előhívni?
Most nézem meg jobban, hogy nem olyan nagyon különleges kardot fogok a kezembe. Vagyis a Shikai-át elő kellene hívnia. Öltem már olyan gyengéket, akik nem tudták előhívni a kardjukat. Na, ha olyan, ha nem, akkor is ez most beteszi a kiskaput. Egy igazi Halálistennek a számára ez olyan mintha egy Arrancar-nak azt mondanánk, hogy nem tudja előhívni az igazi alakját, vagy egy Menos-nak, hogy nem tud Cero-t lőni. Ha ezután is képes megőrizni a hidegvérét és a nyugodtságát, akkor ennek a srácnak tényleg kötélből vannak az idegei. Vagy a hülyék magabiztosságával van megáldva?
- Akkor értem, hogy miért kérdeztél inkább vissza. Pláne olyat, amit a saját szemeddel is láthattál pár perccel ezelőtt. Vagy ennyire gyorsan törlődik a fejedben lévő memória? … Akkor még jó, hogy nem szokásom az ellenségemnek megmondani csak úgy a nevemet. Pláne, ha ilyen gyenge… Ha meg is mondtam volna, már nem is emlékeznél rá. …
Azt hiszem, a büszke lelkében gázolok, és ez kifejezetten jól esik. Azonban ha most is kacagna és kötélidegei most sem igazán szakadnak el, akkor elismerem, hogy tényleg tud valamit, vagy egyszerűen ennyire hülye. Mondjuk látszólag értelmes. De lehet, hogy a látszat csal.
~ Na, mit fogsz felelni?
Érdeklődően várom a válaszát. Bár neki inkább úgy tűnhet, hogy egy ágon, felhúzott orral pöffeszkedem és onnan, ahol érem, ott sértegetem. Azon gondolkodom, hogy megmutathatnám neki, hogy miért is kellene félnie. Hogy a kisujjamat sem kellene ahhoz megmozdítanom, hogy adott esetben térdre kényszerítsem.

Karakterlap

Yochike Hiraoka

Shinigami

3. Osztag

*

6.Tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 400 / 15 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 6 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fekete és vörös korvonal váltakozással, sötétebb zöld a kitöltés.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#C0C0C0 || #33D6FF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #28 Dátum: 2015. Júl. 28, 11:17:19 »
Nem engedek neked!
Fogalmam sincs, hogy ki lehet ez az arrancar. Még mindig nem mondott el semmilyen egyéb információt róla. Még a nevét sem. Elvette a kardomat, úgy hogy nem is igazán láttam, hogy megmozdult volna. Egy fán termett, majd elkezdett beszólogatni. .Mégis ki a franc lehet ez? Lényegtelen… máris utálom. >.<  Adni kell a keményet… Ha nem játszanám ezt a „kemény gyerek vagyok” dolgot, akkor vallszeg, már rég megölt volna. Bár… ha ilyen bunkón folytatom, akkor is az lehet a vége. :roll: A kardomat is elvette… Nincs mivel támadjak/védekezzek. Hiába van ott a mágiám, nem vagyok valami király abban. És ha belegondolok, védekező mágiát, nem is igazán tudok. Várjunk csak! Tudok egy-két olyan mágiát, amivel le tudnám bénítani. De, ki tudja, hogy mi lenne, ha megtámadnám… SŐT! mi lenne, ha el is hibáznám… Nem, ezt majd később.  Merengőbe esek, és észre vettem, hogy ez a valami elkezdett nevetgélni.
- Van ám vér a pucádban, azt meg kell hagyni. … Ja, jól láttad. Ha esetleg nem figyeltél, akkor elmondom, hogy az előbb a szemed láttára öltem meg valakit. A saját fajtámat. Most szerinted ha veled végeznék az okozna álmatlan éjszakát? Veled, aki lényem ellensége? … - Próbálkozott a fenyegetéssel. - Na ugye, hogy az arcom sem rezzenne. … Az én kardom ölésre teremtetett. Arra, hogy a vért is megfagyassza az ellenfelemben. De úgy tűnik, hogy tiéd tényleg fali dísz. Hisz nem tiltakoztál kézzel-lábbal ellene.  – Igazából, minden porcikám „tiltakozik.” Utálom, ha a magándolgaimat, mások fogdossák… Nem, hogy egy ilyen fontos tárgyat, amin az életem múlhat.
- Ugyan már… Nem unod ezt a stílust? Vannak neked barátaid, vagy azokat is megölöd? Mert te ilyen „vérszomjas ragadozó „ vagy… :roll: -  Vágtam hozzá ezeket a szavakat.
- Egyáltalán, minek szorongatod még az ÉN kardomat? TE, úgyse mész vele sokra. – Tettem hozzá.  Eléggé unom már, hogy úgy taperolja a kardomat, mintha nem is az lenne. :roll:
- De mintha én kérdeztem volna. … Vagy netán? Olyan szánalmas, vagy, hogy még Shikai formáját sem tudod előhívni? – Próbálgatott kihozni a sodromból.. de nem… én aztán nem engedek. :x  Hmmm… de talán, vissza tudnám szerezni a kardomat… Áhh, hiába szerezném vissza, elmenekülni se tudnék, hisz láttam, hogy milyen gyors…
- Ha te azt tudnád… - Motyogtam az arcom előtt.  Persze.. előhívnám a shikai formáját a kardomnak, szinte biztos, hogy a saját kardommal ölne meg.  Fuuuu, de utálom ezt a csajt… Valami szadista állat… úgy játszadozik velem, mintha nem is lennének érzéseim! Nem adhatom magamat olyan könnyen, hiába próbál belegázolni az egómba, majd jól felidegesítem én! Bár… lehet, hogy nem jó ötlet. 
- Még mindig nem mutat… - Majd beleszólt a mondandómba.
- Akkor értem, hogy miért kérdeztél inkább vissza. Pláne olyat, amit a saját szemeddel is láthattál pár perccel ezelőtt. Vagy ennyire gyorsan törlődik a fejedben lévő memória? … Akkor még jó, hogy nem szokásom az ellenségemnek megmondani csak úgy a nevemet. Pláne, ha ilyen gyenge… Ha meg is mondtam volna, már nem is emlékeznél rá. …  -
Fuuu, hogy milyen idegesítő jelenség ez a nő… Ha nem láttam volna, hogy milyen gyors… már rég nekitámadtam volna, de ez így esélytelen lenne. Főleg kard nélkül. Asszem… itt az idő.  Na, csak figyelj…  Ameddig itt magyaráz, addig én az orrom alatt elsusmusolom, hogy… 
-Bakudou 01: Sai - ( Lefogás) Remélhetőleg a „támadásom” sikeres lesz, gyorsan el tudom venni a kardot, majd menekülni, miközben elrejtem a lélekenergiámat. Viszont, ha nem találom el, elvileg meg se kellet volna, hogy érezze azt, hogy én „támadtam” volna.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Júl. 28, 12:13:20 írta Yochike Hiraoka »


Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 198

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Karakura Town-i erdő
« Válasz #29 Dátum: 2015. Aug. 04, 00:32:52 »
Nem engedek neked!


Kizártnak tartom, hogy nem húztam fel a szavaimmal. Hisz bárki kiakadna. De ez a srác egészen jól tudja türtőztetni magát. Mondjuk már nincs kedve nevetgélni. Lehet túlságosan is betaláltam nála a kis lelkivilágába? Bár ő maga is próbál visszaszólogatni nekem.
- Ugyan már… Nem unod ezt a stílust? Vannak neked barátaid, vagy azokat is megölöd? Mert te ilyen „vérszomjas ragadozó „ vagy…
Tényleg úgy gondolja, hogy felvettem egy stílust, amit már kezdek túljátszani? Elég furcsa elképzelés lehet. De mondjuk, most kifejezetten élvezem azt, hogy a lelkébe gázolok, és látszólag egészen jól állja a sarat. Bár mondjuk, arra nem tudnék válaszolni, hogy vannak-e nekem barátaim? Valójában nem igazán tudom egy nevet sem mondani. Akit a barátomnak nevezhetnék. Talán annak idején Genni-t nevezhettem volna annak. De ő eltűnt teljesen az életemből, meg mások előtt le is tagadtam volna. Volt fogadott testvérem, de ő is eltűnt, Espada-im voltak és Fracción társaim, akik már testvérnek számítottak, valamint most már itt van nekem Fran is. Valamint ellenfelek és vetélytársak vannak. Barát viszont egy sem. Mondjuk, ha olyan lennék, akkor ezzel rendesen betalált volna. Azonban nem vagyok olyan. Tökéletesen meg vagyok magamban is. Egy magányos farkas vagyok valójában, de mégsem érzem magam egyedül. Nekem így teljesen megfelel.
- Barát? Ugyan már… Akkor fogalmad sincsen, hogy milyen is a mi világunk. … De nincs is szükségem ilyen felesleges dolgokra, kapcsolatokra. … Bár… - elgondolkodást színlelek – Nem tudom, milyen lehet megölni egy olyan személyt. … A kardodat meg ennek ellenére jó érzés magamnál tartani. De csak nem frusztrál, hogy nálam van? Szeretnéd vissza kapni?
Egyértelmű, hogy minél előbb vissza szeretné kapni a kardját, hisz akkor mégis csak magabiztosabb lenne, mint csak így fegyver nélkül. Meg valószínűleg félti is tőlem. Talán jogosan is. Kíváncsi lettem volna, hogy mit is akart motyogni az orra alatt. Talán pont eltaláltam volna, hogy még azt se tudja megidézni? Azonban az nagyon meglepett, mikor „megtámadott”. Egy kötőmágiával akart valószínűleg mozgásképtelenné tenni. Azonban felpattanok, és Sonido-val teljesen elugrok előle. Még mindig a fán vagyok, bár közelebb a törzséhez, egészpontosan annak támaszkodok az egyik kezemmel, a másikkal lóbálom a kardját.
- Ugyan már… Ugye ezt te sem gondoltad komolyan? … - teszem fel a költői kérdést – Úgy látom már drasztikusabb lépésekkel próbálod meg visszavenni a kardodat. Csak nem ennyire szeretnéd visszakapni? – önelégült vigyor kúszik az arcomra – De rosszul kezdtél neki. … Majd megmutatom, hogy is kell ezt…
Fújtam egyet, majd már nem támaszkodom a fa törzsének, hanem felemelem a karomat, melyen a karkötőm díszeleg, majd a Claro de luna technikámat fogom használni. Karom meglendítésével a világosszürke Hold alakú lélekenergia elindul felé. Mondhatni, hogy ha ő kötőmágiával támadt rám, akkor én is egy lekötő technikával fogok visszatámadni. Egészpontosan, hogy megmutassam neki, hogy hogyan is kell ezt jól alkalmazni. Kizártnak tartom, hogy az irányított energia ne találna célt és kötözné meg a srácot. Csak hogy mégis érezze, hogy milyen jó megkötözve lenni.
Leugrok a fáról, a földbe szúrom a kardját, majd ráugrok a markolatára. Jó egyensúly érzékem van, így nem jelent különösebb gondot megállnom rajta. Mondhatni most fizikailag is a lelkét taposom. A lelkébe gázolok itt teljesen.
- Nem fogsz róla mesélni ugye? … Kár, hogy nem tudsz róla, mert egy kicsit felkeltette az érdeklődésemet. … De ha egyszer te sem tudsz mit mesélni, hisz még előhívni sem tudod. …
Leugrok róla, majd a markolatát megragadva kicsit szántok vele a földbe egy csíkot. Majd visszafordulva a kard oldalát megrúgva kiszedem, majd a vállamra támasztom. Ha sikerült lekötnöm, akkor közelebb lépek hozzá, és a nyakához érintem a mutató ujjamat, majd végighúzóm az álla végéig és fellököm a fejét. Közben a szemébe nézek. Tényleg különleges színe van.
- Vissza szeretnéd kapni igaz?
Ezzel megfordulok, lépek párat, majd visszafordulok és elé dobom a kardját és megszüntetem a technikámat. Ha nem sikerült valami oknál fogva lekötnöm, és esetleg megpróbálja megakadályozni, hogy a kardjából földművelő eszköz legyen, akkor nemes egyszerűséggel arrébb ugrok és folytatom a megkezdett folyamatot. Végül pedig ugyan úgy felteszem a kérdésemet, és végül csak elé dobom a kardját.
- Nesze… Visszakapod… Azzal, hogy visszaadom neked a kardod, sem jelentesz különösebb veszélyt a számomra. … A kardomat sem kellene előhúznom, hogy legyőzzelek.
Most teljesen legyengéztem, ezt pedig egyetlen egy Shinigami sem tűrheti. Pláne ha kötelességtudó. Még hogy egy „Lidérc” fölé kerekedjen, és magasabb rendűnek gondolja önmagát. De úgy vélem, hogy nem tud nekem különösebben ártani. Még most sem, hogy a kardját visszakapta.
- Szóval kötelességtudásból se próbáld meg itt megkísérteni a szerencsédet. … Mert még itt a végén mégis megtalállak ölni téged… Csak úgy… De szerintem nem vagy olyan idióta. Azt hiszem, nem nézel ki olyan életképtelennek.
Nem gondolom, hogy olyan lenne, meg tényleg kötélből vannak ennek a srácnak az idegei? Bár elgondolkodhat, hogy most talán értelmesebbnek nézem, vagy egyszerűen továbbra is csak sértegetem itt. De én magam sem tudom, hogy melyik is áll közelebb az igazsághoz. Talán mindkettő.
- Most hogy visszakaptad, így már „megnyugodtál”? … És engeded magad kifaggatni?
Erre valószínűleg nem is fogja tudni, hogy hirtelen köpjön vagy nyeljen. De valószínűleg egy „Mégis hogyan gondolod?! Ne is álmod róla, hogy bármit elmondok neked!” felkiáltást kapnék vissza. Bár ha eddig nem akadt ki, akkor valószínűleg ez sem fogja. …